A II. Magyar ÁKM Konferencia

(1)

,.é

A II. MAGYAR AKM KONFERENClA

DR. CSEPlNSlZKY ANDOR -—- DR. SZAKOLCZAI GYÖRGY

A Magyar Közgazdasági Társaság három szakosztálya (a Matematikai Közgazdasági.

a Népgazdaságtervezési és a Statisztikai Szakosztály) valamint Baranya megyei szervezete és a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottsága 1971. október 18—20.

között Siklóson rendezte meg a ll. Magyar ÁKM Konferenciát. A konferenciára az 1972.

évi AKM-számítások előkészítése keretében került sor. Ennek megfelelően a konferencia egyidejűleg három cél elérését tűzte ki: 1.

áttekintést akart nyújtani az elmúlt tíz év- ben elért fejlődésről és ennek kapcsán a már megoldott problémákról; 2. képet akart adni a kialakult helyzetről, kijelölve azokat a feladatokat, melyek még megoldásra várnak; 3. körvonalazni kívánta az AKM- modellezés továbbfejlesztésének lehetősé—

geit és perspektíváit, figyelembe véve egy- felől a még megoldandó feladatokat, más- felől a rendelkezésre álló lehetőségeket.

A konferencia nyitó ülésének előadásai az előtt 37 előadás hangzott el.1 Az előadások és az azokat követő élénk viták után úgy tűnik, hogy a konferencia hű képet adott az ÁKM-munka méreteiről, tartalmi gazdagsá—

gáról és arról a szerepről. melyet ez a mód- szer a gyakorlati gazdaságelemzésben és tervezésben egyaránt betölt. A konferencia képet adott a hazai input-output munká- ról, annak helyzetét. szinvonalát és perspek- tíváit megfelelő má a repreze'ntálta.

A konferencia nyit 'lésének előadásai az input-output módszer fátfogó elvi értékelé- sét adtázk: kijelölték helyét a makroökonó—

miai gazdasági elemzési és tervezési rend—

szerben, körvonalazták (: fejlesztési program alapvonalait, és ismertették a módszer al—

kalmazásának nemzetközi helyzetét.

Dr. Nagy Józsefnek, az MSZMP Baranya megyei Pártbizottsága titkárának és az MKT Baranya megyei szervezete elnökének, a konferencia házigazdájának üdvözlő sza- vai után került sor Huszár István államtit-

1 Az előadások egy részét a Statisztikai Szemle következő számaiban közöljük.

kárnak, a Központi Statisztikai Hivatal elnö—

kének, a konferencia elnökének bevezető előadására. Beszédében kiemelte a gazda—

sági döntések jelentőségét a gazdasági ve—

zetésben. Hangsúlyozta a döntések kellő előkészítésének fontosságát, és rámutatott arra a szerepre, melyet a gazdasági modellek a döntések megalapozásában betöl- tenek. Az input-output módszer alkalmazása olyan modellek kidolgozására vezet, melyek előnyös tulajdonságaik miatt széles körű al- kalmazásra találtak mind a gazdaságelem—

zési. mind a tervezési gyakorlatban.

Statisztikai szempontból az ágazati kap—

csolatok mérlege mint statisztikai tábla a népgazdasági mérlegrendszer egyik eleme.

annak adatain épül fel. ily módon kapcso- latba kerül a statisztikai adatgyűjtés csak—

nem valamennyi ágával. Fejlesztése szoro- san összefügg a statisztikai megfigyelés egész rendszerének fejlesztésével. Úgy tű- nik, hogy jelenleg a forgalom területe az.

ahol a statisztikai elszámolások tökéletesíté- sében célszerű lenne előbbre lépni.

Modellelm—életi vonatkozásaiban (: nyílt statikus input-output modell az erősen leegyszerűsített determinisztikus modellek családjába tartozik. mely számos rokon vo- nást mutat az ökonometriai modellek lég- egyszerűbb változataival. A továbbfejlesz- tést ebben a tekintetben az input-output modellek és az ökonometriai jellegű modellek összekapcsolása jelentené. Ez a megol- dás lehetővé tenné valószinűségelméleti meggondolások érvényesítését az input—output módszer nagyobb részletezettségéből adódó előnyök kihasználása mellett. A kő- zép— és hosszú távú tervezés követelményei- nek szem előtt tartása mindenesetre szük—

ségessé tenné az input—output modell együtt—

ható-rendszere várható alakulásának prog- nosztizálását. Teljes értékű kielégítő meg- oldásra azonban csak az input-output modell dinamizálása vezetne.

Beszéde befejező részében a konferencia elnöke megköszönte a résztvevőknek a be- nyújtott gazdag és tartalmas dolgozatokat.

(2)

Kifejezte azt a reményét, hogy a gazdag anyag birtokában a konferencia eredményes lesz. és megoldja azokat a feladatokat, melyeket célként maga elé tűzött.

A megnyitó ülés második előadásában dr. Rácz Albert, a Központi Statisztikai Hi- vatal főosztályvezetője összefoglalta az eddigi statisztikai ÁKM-munka főbb állomásait és eredményeit. Ennek kapcsán kitért a kü- lönféle modelltípusok, jövedelmi, pénzügyi.

ár-, tény- és tervmodellek statisztikai vonat- kozásaira is. Ezt követte a soron következő évek ÁKM—munkájának ismertetése. tehát azoknak a célkitűzéseknek a körvonalazása, melyeket a Központi Statisztikai Hivatal az 1972. évi ÁKM-számítások kapcsán vagy azzal párhuzamosan meg akar valósítani.

Statisztikai szempontból az előrehaladás alapvonalai a következőkben foglalhatók össze: 1. az ágazati kapcsolatok mérlegé—

nek következetes beillesztése a népgazda- sági mérlegrendszerbe; 2. az elszámolások teljeskörűségének biztosítása, az anyagi szféra mellett a nem anyagi termelés ága—

zatainak bevezetése a mérlegbe; 3. a tevé—

kenységi elhatárolású ÁKM-ek mellett szer—

vezeti elhatárolású táblák kidolgozása a pénzügvl ésjövedelmi folyamatok vizsgálatá- ra; 4. az ármodellek képzéséhez tevékenység x szervezeti elhatárolású mérlegek szerkesz—

tése; 5. kísérlet az input-output elszámolások együttható-rendszerének triangularizálására a tervezési munka előmozdítása érdekében:

6. az országos modell mellett kialakítandó regionális modellek rendszerének előkészíté—

se.

Az input-output modell tökéletesítése út- ján a fő feladat a dinamizálás megoldása.

E célkitűzés keretében egyfelől a modell- szerkesztési szakértők bevonásával alapos elméleti előkészítő munkát kell végezni az alkalmas típus kialakítása céljából, másfe- lől 1972—től kezdve rendszeresen ki kell dol- gozni a beruházások ágazati elszámolásait tartalmazó matrixokat. Ebben a vonatkozás—

ban még további két feladat adódik: 1. a statikus input—output modellekből összeha—

sonlítható sorozatokat kell képezni tevékeny—

ségi elhatárolásban az árváltozások hatá—

sának kiküszöbölésével, az együttható-rendszer alakulásában megnyilvánuló tendenci—

ák meghatározása végett: 2. meg kell tenni az első lépéseket az input—output és az ökonometriai vizsgálati módszerek összekap- csolására, egyesítve a két közelítési mód előnyös tulajdonságait.

A harmadik előadó dr. Dányí Dezső, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat igazgatója az input-output módszerrel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatokról szá- molt be. Usszehasonlította (: magyarországi és a nemzetközi fejlődést. Hangsúlyozta, hogy az input-output módszer jelenleg is

fejlődési szakaszban van, nem tekinthető el—

méleti és gyakorlati szempontból lezárt té- mának. Előadása második részében felhív- ta a figyelmet a modellszerkesztők és a statisztikusok együttműködésének szükségessé- gére a modellfejlesztési munka terén. Az igények és a lehetőségek folyamatos össze- hangolása az az út, amelyen haladva, lé- pésről lépésre, elméleti-módszertani és statisztikai oldalról egyaránt tökéletesíthető, fi- nomítható az input-output modell.

A konferencia első munkaülése a korábbi magyar ágazati kapcsolati mérlegek össze—

állításával kapcsolatos statisztikai problé- mákkal foglalkozott. Az ülésen dr. Kiss AI- bert kandidátus, a Központi Statisztikai Hi- vatal elnökhelyettese elnökölt.

Koós Andrásné, a Központi Statisztikai Hivatal főelőadója előadásában sorba vette az 1968. évi ÁKM összeállításával kapcsolatos fontosabb statisztikai problémákat.

Foglalkozott az ágazati rendszer és a profil—

tisztítás kérdéseivel. a felújítások és a for—

galmi adó elszámolásának technikájával, to- vábbá állást foglalt az ágazati kapcsolatok mérlegének a népgazdasági mérlegrendsze- ren belüli helyével kapcsolatban. Az elő- adás második része a RAS-módszer alkal- mazásával szerzett tapasztalatokról számolt be. A beszámoló alapján úgy tűnik, hogy a technikai jellegű problémák matematikai módszerekkel való áthidalása sikerrel kísé- relhető meg.

Az ÁKM—szerkesztés technikájának első—

sorban az ipari ágazatok statisztikai adat—

szolgáltatása felel meg. A módszer beveze- tése ennek folytán a nem ipari ágazatokban, így az építőiparban és a mezőgazdaságban számos nehéz és speciális problémát vet fel. Ezzel a kérdéscsoporttal foglalkozott a két következő előadás.

Huszár Ernőné, a Központi Statisztikai Hi—

vat—al főelőadója arra mutatott rá, hogy az építőiparban nagy problémát okoz a profil—

idegen tevékenység magas aránya, a hal- mozódások kezelése és a fuvarteljesítmé- nyek számviteli elszámolásának módja. Fel- hívta a figyelmet az ágazat technológiai koefficienseinek viszonylag gyors módosu—

lására, ami az eredményeknek a jövőre vo- natkozó felhasználhatóságát korlátozza. Be- fejezésül az ÁKM—modell dinamizálása szempontjából alapvető fontosságú beruhá- zási matrixok összeállításának kérdésével foglalkozott, és főként a munka gyakorlati

nehézségeit vázolta.

Hajdú István, a Központi Statisztikai Hi- vatal osztályvezetője és Szíkszai Istvánné, a Hivatal osztályvezető-helyettese előadásuk—

ban a mezőgazdasági ágazat hasonló ter- mészetű nehézségeit tárgyalták. A tevékeny-

ségi és szervezeti elhatárolás problémája

különösképpen élesen vetődik fel a mező-

(3)

gazdaságban. itt ugyanis az egyes szerve—

zeti egységek termelése csaknem az egész mezőgazdasági struktúrát átfogja. A társa- dalmi szektorok problémája tovább növeli az elszámolás nehézségeit. A különböző szek- torokhoz tartozó egységek gazdálkodásának módja. elszámolási rendszere és így struk- túrája is eltér egymástól. A mérleg szerkesz- tése során az ipari ágazatoktól eltérő adatbázisra kell támaszkodni. Fel kell hasz—

nál-ni a háztartásstatisztikai megfigyelése- ket, a szabadpiaci forgalom, valamint a be- ruházások, a felvásárló és elosztó kereske- delem statisztikai adatait. A különböző he- lyeken és időpontokban érvényesülő árak el- térései miatt a mezőgazdaságban különös jelentőséget kap az árrés—matrix összeállí- tása.

A Központi Statisztikai Hivatal által ösz—

szeállitott központi mérlegekhez az ágazati mérlegek egész rendszere kapcsolódik. Két előadás foglalkozott az ilyen ágazati mér- legek problémáival. Szerdahelyi Péter, a MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Köz- pont osztályvezető-helyettese és Udovecz Gábor, a Központ főelőadója az élelmiszer- gazdasági szektor ágazati kapcsolati mérle- gét ismertették. Ez a mérleg a Központi Sta- tisztikai Hivatal 1968. évi ÁKM—jét egészíti ki; 26 mezőgazdasági és 14 élelmiszeripa- ri ágazatot ölel fel, a népgazdaság többi részét pedig 36 további ágazattal repre—

zentálja. A mérleg alapján végzett számitá- sok számos fontos összefüggésre mutattak rá. Az elszámolásokból kitűnt, hogy az élel- miszer-gazdaságon belül rendkívül erős az ágazatok vertikális kapcsolata. A viszonylag alacsony k'ózvetlen importigény ellenére az élelmiszer-gazdaság iparianyag-szükség—

letének mintegy 30 százaléka import eredetű;

és a viszonylag kis közvetlen eszközigény mögött meglehetősen nagy halmozott esz- közszükséglet húzódik meg.

Kostyál Zsigmond. a Kohó- és Gépipari Minisztérium csoportvezetője egy másik ága- zati számitás eredményeivel, a kohó— és gépipari ÁKM-mel foglalkozott. Ez az ÁKM is szervesen kapcsolódik a Központi Statisz- tikai Hivatal munkájához, 81 gépipari, vala—

mint 11 kohászati termékcsoportot tartalmaz, a kohászaton és gépiparon kivüli ágazato- kat pedig 18 szektor képviseli. A mérleg szi—

gorúan tevékenységi elhatárolású cikkcso—

portok szerint készült. Ez a megoldás a nagyfokú belső halmozódás miatt jelentős módszertani problémákat vetett fel. Figye—

lemre méltó, hogy a mérleg reprezentatív vizsgálat eredményeinek hasznosításán alapul. A megfigyelés nagyfokú részletessége és a technológiai szemlélet következetes ér—

vényesítése miatt remény van arra, hogy a technológiai koefficiensek stabilitása előre—

láthatólag nagymértékű lesz. ' f

A forgalmi szféra ÁKM-beli ábrázolásá—

nak egyes módszertani kérdéseivel foglalkozott Szikla Péter, a Központi Statisztikai—

hivatal főelőadója. Előadása azt a konfe—

rencia bevezető előadásában is kifejtett gondolatot tükrözte, hogy a soron következő időszakban elsősorban a forgalmi szféra adatainak feldolgozása terén kellene előre— j lépni. itt lényegében arról van szó, hogy az adatok többsége közvetlenül" csak a forgal—

mi típusú ÁKM összeállítását tette lehetővé.

Ezekből kiindulva. sok esetben csak becs-' lésekkel juthatunk el az elemzési célokra , felhasználható termelési típusú ÁKM-ekre.

Az előadás az e feladat megoldására kidolgozott részletes becslési eljárást ismer—

tetett.

Az egész tanácskozás témakörétöi kissé távolabb eső, a regionális témába azonban mindenképpen beleillő kérdésekkel fogialko- zott Nagy Lórándnak, a Keszthelyi Agrártu—

dományi Főiskola Termelésfejlesztési intézet te igazgatójának előadása, aki beszámolt arról, hogy az ÁKM-módszer hogyan hasz—

nálható fel a szocialista mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának elemzésére, ta- vábbá Filló ]ózsefnének a Központi Statisz- tikai Hivatal főelőadójá—nak előadása, amely a nemzetközi összehasonlítás néhány kérdé- sét tárgyalta a korábban már lefolytatott ilyen jellegű munkák tapasztalatai alapján.

Az első munkaülés végén csupán szűkebb körű vita alakult ki. Dr. Horváth Róbert a reprezentatív módszer és a nem elegendő információn alapuló módszerek elméletileg kielégítő megkülönböztetésének szükséges- ségére mutatott rá. Dr. Kupcsík József rész- letesen foglalkozott azzal, hogy az ágazati kapcsolati mérlegek összeállításához fel—

használt adatok minden eleme miért nem lehet minden szempontból teljes mértékben konzisztens. Saly Attila ehhez a felszólalás—

hoz lkapcsolódva kifogásolta a hiányos in- formáción alapuló módszereknek a számí—

tásokban való felhasználását és a különbö—

ző forrásokból származó többé-kevésbé el- lentmondó adatok mechanikus egyeztetését.

Az értekezlet második munkaülése dr.

Hetényi István kandidátusnak, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének elnökletével az ágazati kapcsolati mérlegek hasznositá- sával kapcsolatos statisztikai problémákat vette közelebbről szemügyre.

Az ülés első előadásában dr. Augustino- vics Mária kandidátus. az Országos Tervhi- vatal osztályvezetője kifejtette, hogy az ága- zati kapcsolati mérlegeknek szintetizáló szerepet kellene betölteniök a gazdaságsta- tisztika területén. A tervezési munka nem mondhat le a szigorúan egységes elvek alapján álló mutatószám-rendszer és ága—

zati nómenklatúra kialakitásáról. Ennek akö- vetelménynek teljesülését az ÁKM—rendszer

(4)

elszámolásának zártságával nagymértékben előmozdítja. Csatlakozott ahhoz a kíván- sághoz, hogy összehasonlítható ÁKM—időso- rok és beruházási mátrixok készüljenek.

Felvetette a forgóeszköz—matrix összeállítá- sának szükségességét is.

Dr. Cserba Lajos, az Országos Tervhiva—

tal osztályvezetője előadásában arra mutatott rá, hogy a tervezés már évek óta nagy—

mértékben támaszkodik az ágazati kapcsolatok mérlegére. Erre a célra azonban nem a Központi Statisztikai Hivatal által össze- állított ténymérlegeket, hanem a tervmérle—

geket használják fel. A jövőben elkerülhe—

tetlenül szükség volna arra, hogy a terve—

zésben megnőjön a KSH által összeállított ágazati elhatárolású ténymérlegek szerepe.

Ennek érdekében közös feladattervet kellene kialakítani az Országos Tervhivatal, a Központi Statisztikai Hivatal, továbbá a gaz—

daságtervezésben érdekelt többi központi hatóság számára.

Dr. Szakolczaí György, az lNFELOR Rendszertechnikai Vállalat osztályvezetője előadásában a pénzügyi és az ártervezés oldaláról közelítette meg a témát. Kifejtette, hogy az ártervezés szempontjai a tevékeny- ségi és a szervezeti elv kombinált alkalma—

zása alapján kidolgozott ágazati kapcsolati mérlegek összefüggő rendszerének kidolgo- zását teszik szükségessé. Ezt a mérlegrend—

szert kellene ezután kiegészíteni a különbö- ző pénzügyi tételek matrixaival, amelyek le- hetővé tennék a különböző megfogalmazás- ban készített ágazati kapcsolati mérlegek egységes árbázisra való átszámítását. Az előadás rámutatott arra is. hogy a mérlegek összeállítása során az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben lehetne különböző ma—

tematikai módszereket igénybe venni egyes problémák megoldására.

Dr. Csepinszky Andor, a Központi Statisz- tikai Hivatal gazdasági tanácsadója elő—

adásában az 1972. évi ÁKM—programot vá- zolta fel. Hangsúlyozta, hogy fenn kell tar- tani a mérlegszerkesztési munkák folytonos- ságát, az ÁKM-eket be kell illeszteni a nép- gazdasági mérlegrendszerbe, és kidolgozá—

suk során figyelembe kell venni az elemzés igényeit. Egyetlen ágazati kapcsolati mérleg helyett az ágazati kapcsolati mérlegek egész családját kell létrehozni, melynek központjában a Központi Statisztikai Hivatal által kidolgozott. egységes rendszert alkotó három mérleg (a tevékenységi, a szervezeti és a tevékenység x szervezeti mérleg) áll.

Ehhez kapcsolódik a fuvarköltség-matrix, a kereskedelmiárrés—matrix, az import-matrix, valamint a pénzügyi tételek matrixai. Az ágazati és a területi ÁKM-ek, akárcsak a múltban. jól illeszthetők ehhez a rendszer—

hez. A mérleg szektorbontása fenntartja a kapcsolatot a korábbi számításokkal. A ko-

rábbi évekkel szembeni fő eltérés: a mező- gazdaság részletesebb bontása és a szo!- gáltatá ágazatoknak a mérlegrendszerbe való bevonása.

Dr. Kupcsík József kandidátus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem do- cense előadásában a Központi Statisztikai Hivatal ÁKM—programjának egyik fontos módszertani kérdését, az összehasonlitható mérlegsorok előállítását tárgyalta. Rámuta—

tott arra. hogy a probléma elsősorban az 1968. január 1—én bevezetett termelői árren- dezéssel vált rendkívül aktuálissá. A hazai termelés átárazását az export— és az import—forgalom átárazásával összhangban kell megoldani. A világpiaci árak jelenlegi gyors változása miatt ez számos problémát vet fel. Meglehetősen bonyolult kérdés a szolgáltató ágazatok átárazása is, itt ugyanis a teljesítmény sajátos módon a ráfordítá—

sok összegezéséből adódik.

Dr. Andorka Rudolf, a Központi Statiszti- kai Hívatal csoportvezetője, és Illés János, a Hivatal főosztályvezetője előadásukban arra mutattak rá, hogy az ÁKM—hez nem csu—

pán gazdaságstatisztikai, hanem társada- lomstatisztikai rendszerezési törekvések is kapcsolódnak. Lehetőség van ugyanis olyan demográfiai —— munkaerő — társadalomsta- tisztikai modellrendszer megalkotására, amely szerkezetében teljes mértékben ha—

sonló az ágazati kapcsolatok mérlegéhez.

Nyilvánvaló például, hogy a rendelkezésre álló munkaerő ilyen módszerekkel való elő—

rebecslése nagymértékben megkönnyíthetné az ÁKM hosszú távú tervezési célokra való felhasználását.

Az ÁKM-modellrendszer továbbfejleszté- sére és az ágazati modellek összekapcsolá—

sára vonatkozó elgondolását ismertette elő- adásában dr. Kiss Ferenc, a NlM lpargaz—

dasági és üzemszervezési Intézet osztályve- zetője. Szerinte az egyes ágazati modellek—

ből összefüggő rendszert kellene kidolgozni.

A rendszer matrixának fődiagonálisában az egyes ágazati modellek helyezkednének el.

a fődiagonálison kivüli szubmatrixok viszont az egyes modellek közötti lazább kapcsola—

tokat ábrázolnák. Ez a modellrendszer nagy szerepet játszhatna a népgazdasági tervezésben. A javasiat egyébként össz- hangban van a Központi Statisztikai Hiva—

talnak azzal az elgondolásával, hogy az 1972. évi részletes ÁKM kidolgozásának kez- deti szakaszában ágazati mérlegeket kellene kidolgozni. Az országos mérleget ezek egyeztetése útján kapnánk.

Az előadásokat követően élénk vita ala—

kult ki. Dr. Szira Tamás utalt arra, hogy az ÁKM felhasználását nagyon megnehezíti a pénzügyi és jövedelemi matrixok hiánya.

Hangoztatta, hogy a belkereskedelemnek és a bankrendszernek az ágazati kapcsolatok

(5)

mérlegében való ábrázolása nem kielégítő.

A hosszú távú pénzügyi és árszámitások megvalósíthatóságát kérdésesnek tartotta.

Dr. Vándorify József a különböző ÁKM- eknek a gépipar távlati tervezésébe—n betöl- tött szerepét részletezte. Hangoztatta, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ÁKM—jével.

de különösképpen a gépipari ágazati ÁKM összeállításával kapcsolatban figyelembe kell venni azt az igényt. hogy ezeknek a mérlegeknek az alapján 1980-ig terjedő ter- veket kell majd készíteni. Feltétlenül szük- ség van tehát e mérlegek dinamizálására és a módszertani problémáknak legkésőbb 1975-ig történő megoldására.

Dr. Bod Péter arra mutatott rá, hogy az elmúlt tíz év alatti haladás talán nem is volt olyan nagymértékű, mint ahogy ez az eddigi előadások anyagából kitűnt. Sok olyan javaslat és program hangzott el ezen a konferencián, amely már tíz évvel ezelőtt is javaslatként, sőt programként szerepelt.

ilyen mindenekelőtt a beruházási matrix, melynek szükségességét már a tíz évvel ez- előtti konferencián is felvetette. Úgyszintén felmerült már tíz évvel ezelőtt is a szervezeti és tevékenységi elv szerint összeállított táb—

lázatok közötti közlekedés kérdése is. Az utóbbi probléma megoldására egy még ál- talánosabb módszert javasolt: olyan matrix összeállítását. amely oszlop irányban és sor irányban egyaránt minden szervezetet és azon belül minden tevékenységet felölel.

Dr. Kovács János a társadalomstatisztiku- sok szemszögéből szólt hozzá a témához.

Mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az átárazás súlyos problémákat vet fel a szolgáltató ágazatok esetében. Rámuta—

tott arra. hogy a társadalomstatisztikai nó—

menklatúrák és az ÁKM szempontjából el—

sősorban fontos gazdaságstatisztikai nómen- klatúrák pontos összehangolását aligha lehet megoldani. ltt legfeljebb a gyakorlati igényeket kielégítő közelítő megoldásról le—

het szó.

Árvay János a tervezők és a statisztikusok megfelelő együttműködésének szükségessé—

gét hangsúlyozta. Az eltérő definíciók és a sokszor egészen lényegtelen módszertani kü- lönbségek folyamatos egyeztetésre és no- gyon sok, szinte teljesen fölösleges munkára vezetnek. Ezért célszerű közös megoldásokra törekedni.

Dr. Tardos Márton az ÁKM tervezési célú felhasználásának néhány alapkérdés—ét vetet- te fel. Alapvető mindenekelőtt az az ellent—

mondás. hogy az ÁKM adott időszakra vo-

natkozó statikus leíró rendszer, ugyanakkor a tervezésben dinamikus elemzésre akarjuk felhasználni. Veszélyesnek tartja azt a törek—

vést is, hogy a szektorbontást és a vizsgálat kereteit rögzíteni próbáljuk, ugyanis a gaz- dasági szerkezet állandóan módosul. Jelen-

tős akadályai vannak az időbeli összeho- sonlitásnak is. Az átárazás csak pontatlan eredményekre vezethet. Indokolatlan törek- vés az is, hogy az ÁKM segítségével egysé- gesítsük a szakstatisztikárkat. A különböző ágazatok statisztikai problémáit elsősorban a részterületek igényeihez alkalmazkodva kell megoldani. A szintetizálás erőszakolása a részterületek statisztikai problémáinak helytelen és erőszakolt megoldására vezethet. Minden ilyen módosítás és átdolgozás nyilvánvaló módon információveszteségekkel jár. amit lehetőség szerint el kell kerülni.

A konferencia harmadik munkaülésén dr.

Ganczer Sándor, az Országos Tervhivatal Tervgazdasági intézetének igazgatója elnö—

költ. Az ülés az ágazati kapcsolati mérlegek elemzési célú felhasználását tárgyalta meg.

Az ülés első előadója, Nyitrai Ferencné, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályve—

zetője az ágazati kapcsolatok mérlegének az ipari hatékonyság elemzésében betöltött szerepét tárgyalta. Az ipari hatékonyság kö—

rébe sorolta a munka termelékenységének' szinvonalát, az eszközigényességet. az anyagigényességet (különös tekintettel az importigényességre) és az értékesítési struk- túrát. Az elemzések nézőpontjának vonatko- zásában három síkot különböztetett meg: a vállalati szintű, az ágazati és a népgazda—

sági hatékonyságot. Tekintettel arra, hogy mindezekben a vonatkozásokban teljes mér—

tékben indokolt a halmozott ráfordítások elemzése. az ágazati kapcsol—ati mérlegek—

nek igen nagy és sokoldalú szerepe van az ipari hatékonyság vizsgálatában. Az ered—

mények összehasonlitása ágazatok között.

térbelileg (elsősorban nemzetközileg) és időbelileg képzelhető el. Az ágazatok kö- zötti összehasonlításban különösen nagy szerepe van az árrendszernek. A további ÁKM-számítások szempontjából fontos az a következtetése, hogy a hatékonysági számi- tásokban az eddigi gyakorlattal ellentétben célszerű az ún. C változatra támaszkodni, továbbá az az elgondolás, hogy a nemzet- közi összehasonlításakban előnyös lehet a fődiagonálisban zérusokat tartalmazó nettó- sított ÁKM—ek felhasználása.

A következő három előadás az ÁKM-eknek külkereskedelmi elemzés céljára való felhasználásával és a világpiaci áras ÁKM—

ekkel foglalkozott.

Dr. Szabó Aladár, a NlM lpargazdasági és üzemszervezési lntézet műszaki—gazdasá- gi tanácsadója elsősorban az ilyen típusú mérlegek összeállításával kapcsolatos kér- déseket vizsgálta. Rámutatott arra, hogy a világpiaci áras modell konstruált modell.

Összeállítása abból a feltevésből indul ki.

hogy valamely külföldi piac árai a népgaz- daságon belül mindenütt, tehát a nem kom- petitív ágazatokban is értelmezhetők. Az

(6)

előadás ismertette az eddigiekben Magyar—

országon végzett ilyen természetű kutatások eredményeit. Ezek az ÁKM—ek árelemzések- re és struktúravizsgálatokra használhatók fel; mindenekelőtt azonban valutaparitás számítására, tehát a rubel, dollár értékek forint arányának mérésére.

Dr. Fáy József, a KSH Gazdaságkutató In- tézet gazdasági tanácsadója a világpiaci áras mérlegek felhasználásának elvi kérdé- seivel foglalkozott. Véleménye szerint az 1968-ban bevezetett új mechanizmus az új—

ratermelési folyamatnak úgyszólván mind- egyik területén megváltozott preferencia—

rendszert vezetett be. Ez módosítja a kom- paratív előnyök realizálásának folyamatát is, és szükségessé teszi a külkereskedelmi hatékonysági számítások továbbfolytatását.

Az elemzésekhez a világpiaci árak felhasz- nálása önmagában nem nyújt elegendő ala- pot, az egyes ágazatok fajlagos tiszta jöve—

delmének szintjét is össze kell hasonlítani.

Szabó Tamás, a KGM Ipargazdasági Szen/ezési és Számítástechnikai Intézet cso- portvezetője előadásában az 1968. évi rész—

letes gépipari ÁKM alapján foglalkozott a külkereskedelmi kapcsolatok elemzésével.

Számításai csak a gépiparon belüli halmo—

zódásokat veszik figyelembe. A számítások lehetővé tették a termékenkénti exportgaz- daságossági mutatók meghatározását. A kiszámított ún. g mutatókból a gépipar és a kohászat exportjának relációnkénti átlagos gazdaságosságát lehetett meghatározni.

Dr. Horváth Róbert, a József Attila Tudo—

mányegyetem tanszékvezető egyetemi taná- ra előadásában tudományelméleti kérdé—

sekkel foglalkozott. Vázolta az ilyen típusú vizsgálatok kialakulásának előtörténetét.

Párhuzamot vont a könyvelési és a statiszti—

kai mérlegek xközött. Véleménye szerint az input—output modell lényegében egyesíti (]

gazdaságmatematikai számításokat a kon—

vencionális gazdaságstatisztikai mérlegmód—

szerrel. Ebben a felfogásban értékelte azokat az eljárásokat, melyek lehetővé tennék valószínűségelméleti meggondolások érvé—

nyesítését a modellben. és utalt azokra a megoldásokra, melyek lehetővé teszik a táb- lázatok kidolgozását hiányos információbó- zis esetén.

Tulajdonképpen inkább a matematikai módszerekkel foglalkozó ülésre kívánkozott volna dr. Frigyes Ervinnek, az OT Tervgaz—

dasági Intézete osztályvezetőjének és Simon Bélánénak, az Intézet munkatársának előadá- sa, amely a strukturális változások mértéké—

nek és irányának mérésére felhasználható eljárást ismertetett. Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy a struktúra változása a vizsgált 1959—1966-05 időszak végére lelas- sult. A mérőszámok egyértelmű megítélésére vonatkozóan azonban még nincs kialakult

skálarendszer, és így az elemzés eredmé- nyeit óvatosan kell kezelni.

Dr. Szabó László. a Központi Statisztikai Hivatal csoportvezetője előadásában az ágazatok népgazdasági szintű részesedésé—

nek és elosztásának elemzéséhez mutató- szám—rendszert definiált, és ismertette a mu—

tatószám-rendszer alkalmazásával kapott eredményeket.

Dr. Iványi Tamás, a Marx Károly Közgaz—

daságtudományi Egyetem adjunktusa olyan eljárást ismertetett, melynek segítségével több évre vonatkozóan ki lehet számítani a teljes bér-, létszám- és állóeszköztartalom- mutatókat anélkül, hogy ezekre az évekre ÁKM-ekkel rendelkeznénk. Az eljárás lénye—

ge az, hogy valamely adott időszak ÁKM- jének belső négyzetét a későbbi időszakra vonatkozó peremértékekkel és kiegészítő vektorokkal kombinálják. A közölt számítási eredmények meggyőzően mutatták, hogy a módszer alkalmazásából adódó hiba kicsi.

Az ülés három utolsó előadása a területi mérlegekkel foglalkozott. Novák Zoltánnak, a KSH Vas megyei Igazgatósága osztályve—

zetőjének előadása Vas megye 1968. évi kí—

sérI—eti á azati kapcsolati mérlegét ismertette. Az ÉKM belső négyzete a megyében fontosabb szerepet beltöltő ágazatokat, a gépipart, a fafeldolgozó ipart, a textilip—art.

a bőr—, szőrme- és cipőipart és az élel—

miszeripart részletezi, a többi ágazatot pe—

dig összevontan ábrázolja. Az egyéb hazai eredetű felhasználást a mérleg az importtal együtt kívülről jövő forrásként kezeli. A munka az eddigiekben az alaptábla összeál—

lításáig jutott el. A továbbiakban kerül sor a mérleg matematikai feldolgozására és megyei szinten gazdasági témák elemzése során való felhasználására.

Dr. Bihaly Tamás, a Városépítési Tudomá- nyos és Tervező Intézet tudományos csoport—

vezetője előadásában arra mutatott rá, hogy a területfejlesztéssel, valamint a közlekedé- si és ellátási hálózatok ten/ezésével kapcso—

latban eredményesen hasznosíthatók a te—

rületi mérlegek. A számítások a területi struktúra által determinált forgalmi kapcso—

latokat írják le mérleg formájában. Lehe—

tővé teszik továbbá a továbbgyűrűző, má- sodlagos hatások mérését is. A modellszá—

mítások segítséget nyújthatnak a telepítési kérdések és az egyes üzemek profiljának megválasztásával kapcsolatos döntések el- bírálásához.

Dr. Kiss Ferenc, a NIM Ipargazdasági és üzemszervezési Intézet osztályvezetője a ka—

zincbarcikai ipari terület modelljét ismertette. A modell a területi mérlegek felépítésé- nek megfelelően készült. A városban levő nagyipari üzemek és a város közvetlen kör- nyékén levő bányaüzemek tevékenységét fogja össze. Egyik változata a területen be-

(7)

lül kialakult technológiai struktúrát írja le.

másik változata ezen felül a szállítási fel- adatok elemzését is lehetővé teszi. Az elő' adó meggyőzően bizonyította, hogy ilyen modellek segítségével átfogó, egységes szempontok szerint lehet dönteni valamely üzem telepítésével kapcsolatban.

Ezen az ülésen az egyes előadások egy—

mástól sok tekintetben távol eső kérdéseket vetettek fel. Ennek folytán az előadásokat követő vita nem annyira a legfontosabb ál- talános kérdésekhez. hanem egyes részlet- problémákhoz kapcsolódott, lgy dr. Bod Péter vitatta a hatékonyságnak azt a definícióját.

melyet Nyitrai Ferencné alkalmazott. Véle- ménye szerint a gazdaságpolitika, illetve a gazdasági mechanizmus nem tekinthető a hatékonysági mutatószámok képzésénél olyan objektív feltételnek, melyet a mutató képzéséhez figyelembe kell venni. Nyitrai Ferencné ezzel ellentétben azon az állás- ponton volt. hogy a gazdaságpolitika. cél—

kitűzései elkerülhetetlenül befolyásolják a mutatószám-rendszert, és így az elemzések—

nél objektív adottságoknak tekintendők.

Magera Istvánné, a KSH Baranya megyei igazgatósága részéről azt a kérdést tette fel, hogy tervezik-e a szocialista országok összehasonlitható ágazati kapcsolati mérle- geinek kidolgozását és a szocialista országok közötti munkamegosztásnak e mérlegek alapján való tervezését. Biró András kétség—

bevonta. hogy az ágazati kapcsolati mér- legekbői számított koefficiensek megbizha—

tóságát matematikai statisztikai módszerek- kel vizsgálni lehet. A telepitési kérdések elemzésére Bíró célszerűbbnek tartotta programozási jell—egű modellek felhasználá—

sát. A matematikai statiszt'kai módszereknek az ÁKM-mel kapcsolatos felhasználási lehe—

tőségéről egyébként dr. Horváth Róbert és dr. Theiss Ede részvételével hosszabb vita alakult ki. Dr. Theiss Ede arra mutatott rá.

hogy a hiba nem szükségképpen a válto- zókban, hanem az egyenletekben fordulhat elő.

Az utolsó munkaülésen, amely az ágazati kapcsolati mérlegek összeállításával és felhasználásával kapcsolatos matematikai—

módszertani problémákkal foglalkozott, a tá—

vollevő dr. Kádas Kálmán egyetemi tanár, az MKT alelnöke helyett dr. Szakolczai György elnökölt.

Dr. Theiss Ede ny. egyetemi tanár elő—

adásában azt a kérdést vizsgálta, hogy mi- lyen mértékben használhatók fel programo—

zási és őkonometriai—sztochasztikus model—

lek a népgazdasági tervezésben. Szerinte a tervezési modellek középpontjába erősen összevont. alig néhány ágazatra bantott dinamikus és sztochasztikus makroökonómiai modellt kellene állítani, az egyéb módsze- reken alapuló számításokat pedig e közpon—

ti modell köré kellene fölépíteni. Hangsú- lyozta azt is, hogy az optimalizálás és a ma—

ximalizálás követelményeit a népgazdasági szintű fejlődési folyamatok tervezésében aligha lehet érvényesíteni. mert adataink és módszereink egyaránt túlságosan durvák ahhoz, hogy ilyen követelményekkel léphet- nénk fel. Figyelemre méltónak minősítette ebből a szempontból a francia tervgazdál- kodás modellezési eredményeit. Hiányalta.

hogy a tervezésben felhasznált módszerekre vonatkozó információk nem állnak elég szé- les körben rendelkezésre. Ez feltehetően ká- rosan befolyásolja a tervezési munka haté—

konyságát.

Dr. Glattfelder Péter, az Országos Anyag- és Árhivatal osztályvezetője és Váczi Pál. a Magyar Vegyipari Egyesülés munkatárs-a elő—

adásokban a RAS—módszer egyes kérdéseie vel foglalkoztak. Az előadás egyrészt utalt a RAS-módszernek arra az implicit feltéte- lezésére, hogy az összefüggések alakulása exponenciális jellegű. másrészt a'RAS-módn szer egy lineáris közelítését ismertette. Ez azon a felismerésen alapszik, hogy a koef—

ficiensek változásának szorzatai általában elhanyagolható nagyságrendűek. Ennek folytán kielégítő pontosságú megoldásra ve—

zet az a linearizált módszer, amely ezeket a szorzatokat elhanyagolja.

Hulyák Katalin, a Központi Statisztikai Hi—

vatal főelőadója előadásában a KSH Öko—

nometriai Laboratóriumában készülő modellt ismerteto. Ez a modell az eddigi modellek tapasztalatait hasznosítja, és kihasználja az ún. ÁKM-kismérlegek információtartalmát is. A modell sztochasztikus, definíciós és mérlegegyenleteket tartalmaz. melyek közül a sztochasztikusok állnak a középpontban.

Ezek a termelés. a fogyasztás, valamint az export és az import alakulását írják le.

Módszertanilag fontos, hogy a sztochasztikus blokk önmagában is identifikálható. A ma—

dellen alapuló számításokkal az ágazatközi kapcsolatok is prognosztizálhatók. Ez az eddigi modellekkel nem volt megoldható. Az előadás befejező része annak következmé- nyeit tárgyalta, hogy a sztochasztikus blokk és az ÁKM (tehát a nem sztochasztikus blokk) között nincs visszacsatolás.

Az ÁKM—előrejelzés megoldása volt Me—

széna Györgynek, a Marx Károly Közgazda- ságtudamányi Egyetem adjunktusánxak a Si- mon Bélánénak, az OT Tervgazdasági inté- zete munkatársának fő célja. Az előrejel- zést az 1959—1968. évi tízéves idősorok tet- ték lehetővé. Az előadók a lineáris trend leválasztása utáni maradék autoregressziós elemzésével foglalkoztak. Megállapították.

hogy a trendszámitással kapott eredmény nagymértékben javítható az autoregressziv séma alkalmazásával. Eredményeiket össze- hasonlították :: RAS-módszerrel elérhető

(8)

eredményekkel. és arra a következtetésre jutottak, hogy a RAS—módszer kevésbé pon—

tos előrebecslést szolgáltat. Ennek alapján a módszertani kísérlet eredményeit teljes me'r—

tékben kedvezőnek ítélik. A továbbfejlesz- tésre vonatkozóan előadók azt javasolják.

hogy a számításokat hosszabb adatsorok alapján és nem lineáris trendek reziduumai- ból kiindulva meg kellene ismételni. to- vábbá egyes együtthatócsoportokat elkülö—

nitve kellene elemezni, és végül az aggre—

gáció hatását is vizsgálni kellene.

Mihályify László, az lNFELOR Rendszer- technikai Vállalat osztályvezető—helyettese előadásában olyan módszert ismertetett, melynek segítségével viszonylag bonyolult esetekben is biztosítani lehet az ágazati kapcsolati mérlegek egyes elemeire vonat—

kozó előrebecslések konzisztenciáját. A ma—

dell bonyolultsága abból adódik, hogy a peremértékekre vonatkozó szokásos konzisztencia-feltételek mellett eleget kell tenni annak a konzisztencia—feltételnek is, mely—

nek értelmében a vizsgált matrix egyes blokkjaiban levő elemek összege adott. Ezek a feltételek úgy állnak elő, hogy viszonylag megbízható információink vannak a mérleg erősen aggregált változatának előrebecsült értékeire vonatkozóan, és így ezek az érté—

kek a kevésbé megbizható módon előrebe- csült részletes mérlegek ellenőrzésére hasz- nálhatók fel.

Lányi Kami/la, a Konjunktúra- és Piacku—

tató lntézet munkatársa előadásában abból a meggondolásból indult ki, hogy az ágazati kapcsolatok mérlege lényegét tekintve natu—

rális jellegű mérleg. Az egyes elemek di—

menzióinak összehasonlítása ezért módszer—

tani szempontból számos fontos kérdést vet fel.

Horváth Józsefnek, a Közgazdaságtudo—

mányi Intézet tudományos munkatársának előadása a konferencia során már tárgyalt kérdést elevenített fel: a társadalmi jellegű problémák és az ÁKM—számítások összekap—

csolását. Az ÁKM-számítások dinamizálása ugyanis nemcsak beruházási matrix készíté- sét és a modellbe való beépítését, tehát a termelésbővités anyagi feltételeinek tárgya—

lását igénylí. hanem a termelésbővítés em- beri feltételeinek tárgyalását, tehát a szak- emberképzés és a termelés hosszú távú ösz- szefüggéseinek elemzését is. Ebben a szem—

léletben a szakemberképzésre és a munka- erő-állomány reprodukciójára forditott ki- adások beruházásjellegűeknek tekinthetők.

és a dinamikus ÁKM-számítások sémájának megfelelő dinamikus rendszerbe építhetők be. A ráfordítások kétfélék lehetnek, a munkaerőtöbblet létrehozatalának anyagi és munk—ajellegű ráfordításai. Az előadás leg—

nagyobb része a modell megoldhatóságával kapcsolatos problémákat részletezte.

Szepesi György és Székely Béla, az Or- szágos Tervhivatal főelőadói előadásukban a gazdasági struktúrák nemzetközi össze- hasonlítására kidolgozott modelljüket ismer- tették. Kutatásuk az ENSZ egyik vizsgálatá—

hoz kapcsolódott, melynek célja az átlagos európai input—output struktúra közelítése volt. A termelés, a fogyasztás és a hazai termelésből eredő fogyasztás összehasonlító elemzésével foglalkoztak, eddigi eredménye—

ik azonban még nem teszik lehetővé végle- ges következtetések levonását.

Az ülés végén élénk vita alakult ki, mely- ben több önálló előadásnak is beillő hoz—

zászólás hangzott el. Dr. Bod Péter arra utalt. hogy a ráfordítási együtthatók a ter- melési volumen függvényei. Ezért az ÁKM—

száimításoknak a linearitásra vonatkozó alapfeltevése semmiképpen sem igaz. Az ÁKM—számítások nem lineáris általánosítá—

sára van tehát szükség. Erre vonatkozóan lé- tezik egy Nataí által kidolgozott módszer.

melynek segítségével tetszőleges nem ne- gatív jobboldalhoz nem negativ megoldás határozható meg akkor. ha egyetlen fajla—

gos ráfordítás sem növekszik.

. Dr. Theiss Ede előadásával Ács Magda foglalkozott. Az ökonometriai módszerek és a determinisztikus modellek felhasználható- ságával kapcsolatban kifejtette, hogy az ökonometriai modellek lényegében múltbeli vagy múltból extrapolált paraméterértékek—

kel dolgoznak. Ezzel szemben a tervmodell lényege éppen a paraméterváltozások előre- becslése. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a tervezés távolról sem egyetlen opti- malizálási modellel dolgozik, hanem az egyes részfeladatok megoldására különböző modelleket használ fel. A tervezési munká- ban érvényesül továbbá az az előadásban megfogalmazott követelmény is. hogy a munka első lépése egy erősen aggregált modellen alapuló elemzés legyen. A hosz- szú távú tervszáimitások jelenleg egy teljesen aggregált modell, majd egy ezt követő ötszektoros. végül pedig eay 46 szektoros modell felhasználásával folynak.

Az Ács Magda által felvetett problémákat tárgyalta hozzászólásában dr. Augustinovics Mária. Hangsúlyozta, hogy az ÁKM és az input-output modellek közé nem lehet egyenlőségi jelent tenni. Az előbbi statisz—

tikai elszámolási rendszer. az utóbbi pedig matematikai jellegű modell. A megkülön—

böztetés lényeges. Határozottan el kell vá—

lasztani egymástól az információt és a mo—

dellt; a kettő összekeverése súlyos félreérté—

sekve vezet. Az Országos Tervhivatal soha—

sem végzett egyszerű nyílt statikus input-out—

put számításokat, és sohasem dolgozott időben konstans együtthatókkal. Modelleket használt fel. nem pedig egy modellt, és mindig készen állott arra. hogy a legkülön—

(9)

bözőbb eljárásokat vezesse be a tervezés gyakorlatába. Dr. Theiss Ede válaszában a szakértők megfelelő informálására. valamint a különféle módszerek párhuzamos alkal—

mazására és a nemzetközi tapasztalatok ér—

vényesítésének előnyeire hívta fel ismételten a figyelmet.

*

A konferenciáról adott beszámoló termé—

szetesen nem adhatott számot az ÁKM- munka valamennyi területéről és minden vo- natkozásáról. Ennek a rövid referátumnak a keretében legfeljebb arra vállalkozhattunk.

hogy az ÁKM-munka megvitatott főbb vo—

násait és problémáit állítsuk az olvasó elé.

Ami pedig a fejlődést illeti, úgy gondoljuk, akkor járunk el helyesen, ha ezt (: konfe- renciát a tíz évvel ezelőtt tartott első magyar ÁKM-konferenciával és az ÁKM szere—

pével kapcsolatos mai helyzetet a 10—15 évvel ezelőtti helyzettel hasonlítjuk össze.

10—15 évvel ezelőtt néhány kis létszámú.

szinte öntevékeny csoport foglalkozott ÁKM—

munkával. A táblák más célokra összeállított

adatok másodlagos feldolgozásával készül—

tek. A munkát a gazdasági vezetés távolról sem tekintete egyértelműen hasznosnak. A munka feltételeinek biztosítása ekkormég inkább csak az absztrakt és öncélú tudomá—

nyos kutatás irányába tett gesztusnak tűnt;

Ma az ágazati kapcsolatok mérlege köz- ponti szerepet tölt be mind a statisztikában.

mind a tervezésben. A statisztikában a nép—

gazdasági mérlegrendszer keretei között az ágazati kapcsolatok mérlege adja az egész népgazdaságra vonat-kozó fontosabb átte—

kintő adatokat. A konferencia résztvevői is- mételten hangsúlyozták az ÁKM szerepét a gazdaságstatisztikában. Az ÁKM ma már vi—

tathatatlanul fontos eszköze a tervezésnek;

a mennyiségi. a pénzügyi és az ártervezés—

ben. valamint a rövid. a közép- és a hosszú távú tervkészítésben egyaránt fontos szerepet kap. Hatalmas fronta'ttörés ment tehát végbe az elmúlt évtized folyamán. A konferencia megerősítette ezt a kialakult helyzetet, és hozzájárult annak biztosításához, hogy az ágazati kapcsolati mérlegek és az ezen alapuló elemzések valóban meg tud—

janak felelni a követelményeknek.

A SZEGEDI JÓZSEF ATTlLA TUDOMÁNYEGYETEM STATISZTIKAl TANSZÉKENEK MUNKÁJA

Október hó 5-én Huszár István államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke láto- gatást tett Szegeden a József Attila Tudo- mányegyetem Statisztikai Tanszékén. Az ez alkalomból megtartott tanszéki megbeszélé- sen részt vett Barabás Miklós, a KSH Terü- leti Statisztikai főosztályának vezetője. Var- ga Gyula, a KSH Személyzeti és Oktatási főosztályának vezetője, valamint Pásztor Jakab, a KSH Csongrád megyei Igazgatósá- gának vezetője. Huszár Istvánt és a kíséreté- ben megjelent vendégeket a tanszéken dr.

Horváth Róbert tanszékvezető egyetemi tanár fogadta, átadva az egyetemi és kari vezetők üdvözletét. majd bemutatta a tanszék mun- katársait. és tájékoztatta a látogatókat a tanszéken folyó oktató. nevelő és tudomá—

nyos munkáról.

Beszámolójóban Horváth Róbert vázolta, hogy a Statisztikai Tanszék oktatási felada- tai az állam- és jogtudományi karokon be—

vezetett szakosított oktatás következtében a Ill. évfolyamtól kezdve megsokasodtak, amit még csak fokoz a gyakorlatok számának emelkedése és különösen a kiscsoportos ok- tatásra való áttérés. Az l. félévben előadott ,,Általános statisztika" elméleti és gyakorlati főtárgyhoz (heti 2—j—1 óra) az V. félévben főtárgyként 2 elméleti óra járul demográfiá- ból. a VI. félévben pedig szakosított tárgy—

ként ..Gazdaságstatisztika" (2 óra), ,,lgaz—

sógügyi statisztika" (1 óra), ,,Államigazga- tási statisztika" (1 óra) és .,Szakdemográfia"

(1 óra) között választhatnak a hallgatók. A Tanszék oktatási feladata ezenkívül az V. és Vl. féléves esti tagozatos hallgatók részére előadott ,.Általános statisztika" főkollégium (1 óra), továbbá a levelező hallgatókkal ugyanezen anyagból ugyanezen félévek- ben lefolytatandó konzultációk megtar- tása. A kis tanszéki létszám (2 ok- tató és 1 adminisztrátor). a terhe- lés növekedése, továbbá az új tárgyak széles körű specializációja következtében a tanszék munkájában nehézségek jelentkez—

nek, melyek megszüntetése egy gyakornoki státussal. illetve külső előadók és gyakorlat- vezetők beállításával látszik enyhíthetőnek.

Részben ebből a meggondolásból. részben az oktatás gyakorlatiassárgán'ak fokozása cél- jából is kívánatos a szorosabb együttműkö- dés a Statisztikai Tanszék és a központi, illetve a területi hivatalos statisztikai szolgá- lat között.

ATanszék foglalkozik továbbá a szemlélte—

tő eszközök szélesebb körű alkalmazásának.

valamint a post graduális képzés kifejleszté- sének és a hivatalos statisztikai szolgálat igényeivel való összhangba hozásánaka kér—

dés—ével is. A Marx Károly Közgazdaságtu- dományi Egyetem Továbbképző Tagazatán megkezdett ilyen továbbképzés tanulságai—