Beszámoló az 1961. évi budapesti Statisztikai Tudományos Konferenciáról

(1)

SZEMLE

A Kommunista Párt és a szovjet kor—

mány a szocializmus építésének valamennyi szakaszában nagy gondot fordított a statisztika és a számvitel megszilárdítá—

sára és fejlesztésére. Az ukrán statiszti—

kusok minden lehetőt megtesznek annak

1037

érdekében, hogy hozzájáruljanak a hét—

éves népgazdaságfejlesztési terv teljesit—

téséhez és túlteljesítéséhez, melyet a Szov—

jetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XXI, kongresszusa tűzött ki feladatul.

Beszámoló az 1961. évi

budapesti Statisztikai Tudományos Konferenciáról*

I.

A konferencia ágazati kapcsolati mérle- gekkel foglalkozó A tagozatára 17 magyar és 4 külföldi előadást nyújtottak be.

Az első három előadás a Magyarorszá—

gon, Lengyelországban és a Szovjetunió- ban összeállított ágazati kapcsolati mérle—

gekkel, ezek felépítésével s készítésük ta- pasztalataival foglalkozott. A magyar mérlegeket Lukács Ottónak. a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetőjének ,,A magyar ágazati kapcsolati mérlegek és összeállításuk statisztikai alapiai" c.

előadása mutatta be. Lengyelországban részletes ágazati kapcsolati mérleget az 1957. évről, összevont mérlegeket az 1956., 1958. és 1959. évekről állítottak össze. Az ezzel kapcsolatos munka tapasztalatait B. Szybisz ,,A lengyel népgazda—

ság ágazati kapcsolatainak mérlege" c.

előadása ismertette. Előadása foglalkozott az import kezelésének változataival, az aggregálás különböző típusaival (termé- kek szerint, vállalatok szerint), a szállí- tási és kereskedelmi szolgáltatások szere—

" A konferencia szervezetéről, elnökségéről

és a külföldi résztvevők névsoráról a Statisz-

tikai Szemle 1961. évi 7. száma adott hírt (750.

old.), amely egyúttal közölte a szekciókban elhangzott bevezető előadásokat !Mód Aladárné ,,Az életszínvonal nemzetközi összehasonlítása".

asz—700. old., és Lukács Ottó ,,A magyar ága- zati kapcsolati mérlegek és összeállításuk statisztikai alapjai". 701—711. old.) is. A sta—

tisztikat Szemle 1961. évi 8—9. száma tartalmazza a megnyitó ülés anyagát (Friss István megnyitó beszédét —- 808—806. old. —; Péter György ,,Új statisztikai módszerek és alkal—

mazásuk a gazdaságpolitika szolgálatában"

cimmel elhan zott előadását — 807—815. old. ——

és Ajta'l Mik! s felszólalását —- BIG—818. old. -), továbbá Bognár József ,,Az idő szerepe a ke- _reslet-kielégítéssel kapcsolatos gazdasági dön—

tésekben" (Rm—832, old.), dr. Román Zoltán ,,Az ágazati kapcsolati mérlegek felhasználása gazdaságossági számításokhoz" (sas—850. old.), Jürgen, Kaczynski ,,Megjegyzések a munkások helyzetéről a

sokban" (Est—862. old.) c. előadásokat. A Szer—

kesztőség a Statisztikai szemle következő szá—

maiban mindkét szekcióból további előadások közlését tervezi. E beszámoló az elhangzott előadások és a vita rövid ismertetését, vala—- mint a konferencia záróülésén elhangzott ösz—

szefoglalók anyagát tartalmazza.

gazdaságilag elmaradott orszá—

peltetésével s a mérleg invertálásával. Az újabb szovjet tapasztalatokat M. Ejdelman ,,A termelés és elosztás ágazati kapcsolatainak mérlege a Szovjetunióban" c. elő—

adása ismertette. Az előadás foglalkozott az 1959. évről a közelmúltban elkészült, értékben és természetes mértékegységben összeállított ágazati kapcsolati mérlegek- kel s ezek helyével, kiegészítő szerepével a népgazdasági mérlegek rendszerében. E mérlegek nagyobbrészt reprezentatív adat- felvételekre épülnek, tiszta profilú ágaza- tok kialakítására törekedve; az előadás az ezzel kapcsolatos problémákat is tár- gyalta. Bővebben foglalkozott még az amortizáció szerepeltetésével, a teljes rá—

fordítási együtthatókkal és a mérleg né- hány elemzési célra való felhasználásával.

E három előadáshoz kapcsolódott Ke— — nessey Zoltán ,,Az ágazati kapcsolatok mérlege összeállításának és felhasználá—

sának nemzetközi összehasonlitása" c. re—

ferátuma, mely nemzetközi összehasonlí—

tások tükrében vizsgálta a mérlegek ösz—

szeállításának néhány (elsősorban az agg—

regálással összefüggő) főbb kérdését s az ágazati kapcsolati mérlegekkel összefüggő munka további fejlesztésére vonatkozóan is több javaslatot tett. (A vita során M.

Souöek és Z. Tlusty beszámolt a Cseh—

szlovákiában folyó idevágó kutatásokról és előkészületekről, W. Karbstein pedig a Német Demokratikus Köztársaságban az 1958. évről összeállított első ágazati kap—

csolati mérlegekről.)

Rácz Albert ,,Az ágazati kapcsolatok mérlege "és a társadalmi termékmérleg, valamint a nemzeti jövedelem mérleg főbb összefüggései" c. előadása —— mint erre a cím is utal —— a különböző mérle—

gek kapcsolatával és számszerű—összefüg—

géseivel foglalkozott, így elsősorban: az

anyagi termelés ágainak elhatárolásával,

a_külkereskedelem, export és import ke—

zelésével— és a fogyasztás számbavételé—

vel. :

Zala Júlia ,,A népgazdaság fő össze- függéseinek rövididőközi elemzése" e elő—

(2)

1038

adása rámutatott arra, hogy az, ágazati kapcsolati mérlegek által 'nyúitott elem—

zési lehetőségeket célszerű lenne a név—

gazdaság fejlődésének tövididőközi (így negyedéves) vizsgálatánál is hasznosítani s a legfontosabb ágazati kapcsolatokról sűrűbb időközönként, negyedévente is ké—

pet kapni. Az előadás ismertette az első ilyen kísérletek tapasztalatait és az ez—

irányú további munkára vonatkozó javas—

latokat.

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal ágazati rendszerben, az Országos Tervhivatal (tervszámokból) igazgatási rendszerben állít össze ágazati kapcsolati, illetőleg sakktábla termék mérlegeket. E kétféle mérleg-típus összefüggéseit elemezte Ujlaki Lászlóné ,,A forgalmi jellegű és a termelés anyagi-műszalúkapcsolatait tükröző ágazati mérlegekről" c. előadása.

E kétféle mérleg számszerű kapcsola—

tát, kölcsönös átszámításának matemati—

kai módszereit tárgyalta Bod Péter ,,Né—

hány gyakorlati megjegyzés az ágazati kapcsolatok formális elemzéséhez" c.

cikke. ' '

Több előadás foglalkozott a népgazda—

ság egyes területeire vonatkozó ún. rész—

mérlegek összeállításával, így Cse-—

ptnszku Andor ,,A termelő ágazatok kapcsolatainak néhány kérdése a mezőgazda—

ságban", Simon György—Kondor György -,,Agazad kapcsolati részmérlegek és kom—

binált alkalmazásuk néhány kérdése" és Kádár Iván ,,Az ágazati kapcsolati mérle- gek építőipari felhasználásáról" e. elő—

adása. Mindhárom. előadás a rész-mérle—

gekre konkrét példákat is bemutatott (Si- mon György—Kondor György előadása a vaskohászat területéről).

Nyitrai Ferencné előadása ——- ,,Az ága- zati kapcsolatok mérlegének inverzéről"

—-— az invertálás matematikai módszereit, próbáit, pontosságát s azét a kérdést tár—

gyalta, hogy az import kezelése szempont- jából különböző típusú mérleg—változatokat hogyan kell értékelni az invertálás sze-m—

pontjáből. Bródy András rövid előadása ,,Konvergens számítási eljárás a termelési árak és az átlagprofitráta unicitásáról"

címmel a mérlegek alkalmazásának 'egy—ik gaiátos rna-tematikai módszerét mutatta

e

Az ágazati kapcsolati mérlegek gyakorlati alkalmazását tárgyaló előadások kö—

Zül több foglalkozott a mérlegek felhasz—

nálásáva'l 'a népgazdasági terítezésben.

Calcor György ,Az, ágazati kapcsolatok mérlegének felhasználása a távlati terve-—

zésben. (Az ipar és a kereskedelem kap"—

esolatainak tervezése)" c. előadása rámu—

tatott arra, hogy e mérlegek igen jól al—

ssiefüggései s arányai, továbbá az ága—_,

1959-me Morva Tamás ) '

BZEMLI'I

kalmazhatók egyes fész—tervek (mint a munkaerő—, az energiagazdálkodási, a kül- kereskedelmi terv) a fő népgazdasági cél—

kitűzésekkel való összhangjának ellenőr- zéséhez. Közelebbről tárgyalta a kül-keres—

kedelem tervezését e mérlegek segítségé—

vel, a struktúra—változások elhanyagolásá- val és figyelembevételével Gerő Mária , ,,A társadalmi termék sakktábla—mérlegé- nek felhasználása a második ötéves terv kidolgozásában" c. előadása az Országos Tervhivatal egyes tapasztalatait ismertette; többek között foglalkozott a ráfor—

dítási együtthatók stabilitásával és terva—

zésével, valamint az 1965. évre vonatkozó terv—sakktáblamérlegközelítő és pontosabb összeállításával. Johannes Rudolph (NDK) előadása ,,Az ágazati kapcsolatok mérlege és a népgazdaság optimális ter—

melési terve" c. témát tárgya—lta. A fel-

adat általános problémáinak tárgyalása

után megfelelő egyenletrendszerre is jo- vas'latot tett, mely felöleli a társadalmi ter—mék érték—struktúráját, a külkereSke—

delmi kapcsolatokat a munkaerő— és a nemzeti íövedelem mérlegét, az anyagi termelés és elosztásának mérlegét, s a ha- tékonysági kritériumok matematikai ki—

fejezését. J. M. Bates "Input—output problémák az elörevetítésekkel és, a programozással kapcsolatban" c. előadása angliai tapasztalatokat ismertetett s első- sorban azimut—output módszer sugalmas kezelésének fontosságára kivánta felhivni a figyelmet. Előadása bővebben foglalko—

zott az import tervezésével, a termelé- kenység növekedésének szerepével és a ráfordítási együtthatók stabilitásával.

Román Zoltá—n ,,Az ágazati kapcso—

lati— mérlegek felhasználása gazdaságos- sági számításokhoz" c. előadása bemutatta -—- az 1957 évi mérleggel végzett számí—

tások alapján —, hogyan használható fel az ágazati kapcsolatok mérlege a közve—

tett és a teljes népgazdasági ráfordítások és hatások mérésére, s matematikai mód—

szert javasolt a teljes népgazdasági munka——

ráfordítások meghatározására. Feglalko—

zott azzal, hogy *e mutatók és a mérleg segítségével hogyan fejleszthetők a be—

ruházási—, a külkereskedelmi s az egyéb gazdaságossági számítások. Havas Péter ,,Az árrendszer vizsgálata az ágazati kan—"

csolatok mérlegével" c. előadása bemu—

tatta, hogy a teljes ráfordítási mutatók alapján képzett ,,értékarányos" árak alap—

ján hogyan alakulnak a népgazdaságtő

%7—be

termék sakktábla mérlegével Végze _, vizsgálatok néhány tapasztalata" c. elő—

adásában hasonló kérdések vizsgálatával

(3)

SZEMLE

1039

foglalkozott az Országos Tervhivatal 1959.

évi tervszámokból összeállított sakktábla mérlege alapján.

Vég—ül tárgyalta egy előadás a mér—

legek felhasználását lineáris programo- zási feladatok megoldásához. Kornai Já- nos és Martos György ,,Az ágazati kapcsolatok mérlegének felhasználása az alu- míniumípar optimális fejlesztési program- jának meghatározására" c. előadása ismertette az adott feladatra kidolgozott modell Ifőbb jellemzőit és a Központi Statisztikai Hivatal mérlegének felhasz—

nálását egyes paraméterek meghatározá—

sához.

Az előadásokat a szerzők csupán rövi—

den ismertették, hogy a konferencia ideje elsősorban vitára szolgáljon. Az első nap vitájában Z. Tlusty és W. Karbstein a csehszlovák, illetőleg a német tapasztala—

tokat ismertette; Simon Józsefné a beru- házások matrixának összeállításáról szólt;

Kondor György Nyitrai Ferencné, Morva Tamás Ujlaki Lászlóné előadásához szólt hozzá; Rácz Albert az 1959. évi KHS- mérleg összeállításának néhány tapaszta-

latát ismertette. A második napon P.

Sulmiezky (Lenwelország), M. .h'iger (NDS), Bod Péter és Bródy András felszó- lalása a; mérlegek tervezési és optimum- számítáái felhasználásával foglalkozott;

Nyitrai Ferencné reflektált Kondor György felszólalására, Ulbricht Sándorné az ágazati kapcsolati mérlegek kiegészítő szerepével, M. Souéek csehszlovák tapasz- talatokkal és, árvizsgálatokkal kapcsolatos elképzelésekkel foglalkozott. Cukor György a mérlegek aggregálásának és a ráfordí- tási együtthatók stabilitásának, illetve tervezhetőségének kérdéséhez szólt hozzá;

Román Zoltán hozzászólt a gazdaságos- sági számítások kérdéseit érintő több elő—

adáshoz és javaslatokat tett az ágazati kapcsolati mérlegek termelékenységi vizs- gálatokra való felhasználására. A harmadik napon még élénkebb vita folyt az elő—

adók és a felszólalók között. Lukács Ottó az aggregálás kérdéseivel foglalkozott és vitázott Cukor Györggyel, Johannes Ru- dolph, Martos György és Simon Guöray a mérlegek tervezésre —- optimum—számí- tásra —— való felhasználását tárgyalták, s vitáztak Bródy Andrással. M. Ejdelman éS;iGaf31/Czef Sándor az ágazati kapcsolati mérlegek, modelljeivel és összeállításuk kérdéseivel, Gerő Mária, J. M. Bates és Zentai Béla a mérlegek tervezési felhasz—

nálásának kérdéseivel foglalkoztak. W.

Salento (Lengyelország) a mérlegek tel—

használásáva—lrtkapcsolatos lengyel kutatá- sokról számolt be. HavasPéter az aggregá- láskérdéseivel foglalkozott és válaszolt Román Zoltánnak, Juhász László hozzá-

szóltszepinszky Andor előadásához. W.

Trzeciakowsk'i (Lengyelország) a külke—

reskedelmi tevékenység optimalizálására javasolt módszert.

VA vitát és a tagozat munkájának ered- ményeit Lukács Ottó az alábbi zárszóban

foglalta össze:

Az ágazati kapcsolati mérlegek kérdé- seivel foglalkozó tagozat munkájának alapjáanl előadás szolgált. A vita során 28 hozzászólás hangzott el. Az előadások és a hozzászólások mind az ágazatikap—

csolati mérlegek összeállításának és fel——

dolgozásának, mind e mérlegek gyakorlati alkalmazásának kérdéseivel egyaránt igen részletesen, sokoldalúan foglalkoztak; több eddig nem ismert új módszert, számítási eredményt mutattak be. Számos kérdés—- ben egységes álláspont alakult ki, más kérdésekben a vélemények kicserélése, vagy éppen az ellentétes nézetek összecsa— ' pása fogja a további kutatást és gyakor——

lati munkát előrevinni.

A tagozat munkája azt bizonyította, hogy mind Magyarországon, mind a többi országban, amelyekből a konferencián külföldi vendégek résztvettek, az ágazati kapcsolati mérlegek a népgazdasági mér—

legek rendszerében egyre fontosabb szere—

pet töltenek be. E mérlegek összeállítása terén minden országban jelentős előreha—

ladást értek el. A mérlegek gyakorlati fel—

használására, az elemző és tervező mun—

kában való hasznosítására vonatkozóan szintén mind több pozitív tapasztalat gyű- lik össze. A vitában megmutatkozott, hogy az egyes országokban e téren igen sok kö—

zös probléma jelentkezik, sok az azonos irányú kutatás, a tapasztalatok rendszeres kicserélése tehát feltétlenül gyümölcsöző és kívánatos. Az egyes országok sajátossá- gait természetesen szem előtt kell tartani az ágazati kapcsolati mérlegek összeállítá- sánál és alkalmazásánál is. így olyan on- szágokban, mint például Magyarország és Lengyelország, ahol a külkereskedelem kér—

dései alapvető szerepet játszanak, kiemel-—

kedő jelentősége van a külkereskedelmi kapcsolatok minél részletesebb és ponto—

sabb visszatükrözésének; más országokban a mérleget e vonatkozásban nem szükséges

ennyire részletesen kidolgozni. Általában

nem alakítható ki az ágazati kapcsolati mérlegek olyan egyetlen modellje, mely valamennyi igényt kielégítheti; mind az egyes országok sajátosságaitól, mind a konkrét felhasználási céloktól függően többféle felépítésű mérleg kidolgozására,

——- rendszerint párhuzamosan, több külön-%

böző, felépítésű, mérleg, illetőleg változat

— összeállítására van szükség. * —' Az elhangzott beszámolók egyhangúan tanusitották, hogy az ágazati kapcsolati,—

(4)

1040

szam, *

mérlegek összeállítása lényeges segítséget ad a gazdaságstatisztika fejlesztéséhez is, a statisztika egyes részterületei közötti összhang teljes megteremtéséhez, a sta—

tisztikai megfigyelése-kból eddig kimaradt bizonyos területeknek a vizsgálódásokba való bevonásához.

A tapasztalatcseréből kitűnt, hogy az ágazati kapcsolatok mérlegének legelter- jedtebb formája a nyilt statikus modell.

Felmerült, hogy kívánatos ennek tovább—

fejlesztése, illetve kiegészítése, minthogya különböző feladatok megoldásához külön- böző modellek szükségesek. Igy kiegészí- tésként szóbakerült a beruházási sakk- tábla—mérleg és import—mérleg összeállí—

tása, továbbá felvetődött az a gondolat, hogy a szélesebbkörű és hatékonyabb elemzés céljából hasznos néhány kiegé—

szítő adatot is feldolgozni a mérleg szer—

kezetének megfelelően, amelyeknek segít—

Égével összetettebb vizsgálatok végezhe- k

Nag'yjából egységes álláspont alakult ki abban a kérdésben is, hogy a különböző céloknak megfelelő mérlegek eltérő szek—

tor-bontást igényelnek. Célszerűnek mutat—

kozik a mérlegek összeállítása -— a felada—

tOk megoldásától függően — ágazatok sze—

rint, igazgatási egységek szerint és termé—

kek szerint. Figyelemre méltó megjegyzé—

sek hangzottak el a mennyiségi és értéki adatok alapján összeállított mérlegek kö—

zötti összefüggésekről, ezek elvi és gyakor—

lati kérdéseiről. Többen foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogyan lehet a különböző szektorbontású táblák közötti összefüggést, kapcsolatot exakt módon megteremteni.

Ugyszintén a szektorbontás kérdésével kapcsolatban merült fel a tiszta profilú ágazatok problémája

Érintették a konferencia résztvevői a tábla nagyságrendjének kérdését is.

Egyetértettek abban, hogy különböző fel—

adatok megoldásához esetleg eltérő nagy—

ságrendű mérlegek szükségesek. A mérleg nagysága függvénye az elérendő célnak és az összeállítás nehézségeinek Lényegében a mérleg nagyságának fokozását, valamint a homogenitásra való törekvést jelenti -—

Egy bizonyos meghatározott szempontból

—— az ún. részmérlegek összeállítása. Ilyen

kísérletek Magyarországon is történtek, például a mezőgazdaságra, a vas-, acél— és fémgyártás és az építőiparra vonatkozóan.

A dolgozatokban és a vitában egyaránt

sok szó esett a forgalmi, valamint a ter—- melési kapcsolatokat kifejező mérlegek összehasonlításáról. Mindkét tipusú mér-_

legnek megvan a maga szerepe és jelen- tősége.

_ A résztvevők közül sokan foglalkoztak az export és import kezelésének problé-

májával az ágazati kapcsolatok mérlegen belül. Az import kezelésének különbözö változatai közül különömn az a változat váltott ki vitát, amely szerint az napo, _ belül különbséget tesznek kompe'titr nem kompetitív importtermékek között Valamennyi megoldási módnak vannak

előnyei és hátrányai. Itt is a megoldandó feladatok termésmtétől függ az, hogy me—

lyik változattal dolgozzunk. Az export és import mélyreható elemzéséhez szükséges- nek mutatkozik ezek reláció szerinti bon—

tása is.

A konferencia dolgozatai és a vitában résztvevők részletesen foglalkoztak a mér—

leg összeállításáhóz szükséges statisztikai bázis megteremtésének kérdésével Utal—

tak arra, hogy ez a munka szükségasé teszi a statisztika egyes részeinek kiégészíé tését, valamint a statisztika egyes ágazatai közötti összhang megteremtését.

Felmerültek a mérleg összeállításának árkérdései is. Többen szükségesnek vélték a mérleg összeállítását bruttó és nettó ára—

kon egyaránt, továbbá az időbeli ösSzeha—

sonlitás céljaira összehasonlitható áron is.

Fontos kérdésként került szóba az amortizáció kezelése az ágazati kapcsolatok mérlegében. Az egyszerű újratermelési folyamatot helyesen leíró mérlegnek az amortizációnak megfelelő pótlásokat is és magát az amortizációt is az ún. belső mat- rixban kellene szerepeltetnie. Jelenleg általában a belső matrixon kívül helye—

zik el ezeket a tételeket. A kérdés megol—

dására vonatkozóan még csak, a kezdeti lé- péseket tették meg egyes országokban. '

Többen foglalkoztak az inverz—matrix közgazdasági értelmével, illetVe az alap- táblák olyan összeállítási módjával, amely leginkább lehetővé teszi az inverz-matrix közgazdasági értelmezését. Felmerült a konferencián az egyes országok között összhasonlítható mérlegek összeállításá—

nak igénye.

A konferencia részletesen foglalkozott az ágazati kapcsolati mérlegek gyakorlati felhasználásának kérdéseivel. Azokat a le- hetőségeket, melyeket az ágazati kapcsolati mérlegek közgazdasági elemzésekhez és a népgazdasági terVezés fejlesztéséhez nyújtanak, még távolról sem merítettük ki, de a lehetőségeknek az a széles aká—

lája, mely a tagozat vitájából elénk tárult, már önmagában véve is meggyőző "és rendkívül biztató. Ugyanakkor meg kell jegyezni —— bár ennek veszélye tagoza—

tunk—ban nem mutatkozott -——, hogy:e mér—_

legeks az ehhez kaposolódó elemzések, , i

számítások szerepét helytelen lennet * becsülni. E mérlegek és ezek 'a módszerek"

nem helyettesítik, hanem hasznosan ki—

egészítik, fejlesztik a korábbi módszere—

(5)

SZEMLE

1041

ket. Hatékony felhasználásuk csak úgy biztosit—ható, ha a tervezés, a statisztika és az elemzés hagyom—ányos rendszerébe be—

épülnek, más módszerekkel is összekap—

cselédnek.

Több előadás és hozzászólás rámutatott arra, hogy az ágazati kapcsolati mérlegek minden tóvá-bbi matematikai feldolgozás nélkül is lényegesen segítik a népgazda—

sági összefüggések és kapcsolatok mélyebb megismerését és nagyobb áttekintését.

mérlegek például ráirányították a figyel—

met a termelés felhasználási, rendeltetési oldalról való vizsgálatára, a különböző extern termelési mutatók elemzésére.

A viszonylag egyszerűbb alkalmazásra példa a különböző tervrészek konziszten—

ciájának ellenőrzése ilyen mérlegek segít—

ségével.

Több előadás és maga a vita meggyő—

zően bizonyította, hogy az ágazati kapcso—

lati mérlegek alapján meghatározható tel—

jes ráfordítási mutatók segítségével a gaz- daságossági számítások módszerei lénye—

gesen fejleszthetők. E mutatók alapján mód nyílik arra, hogy a gazdaságosságot valóban az egész népgazdaság szempont—

jából mérlegeljük, nemcsak az adott vál—

lalatnál, az adott ágazatban jelentkező rá—

fordításokat és hatásokat, hanem valamennyi ezzel kapcsolatban felmerülő to—

vábbgyürűző ráfordítást, hatást is vizsgál—

juk. A teljes ráfordítási mutatók segítsé—

gével a külkereskedelem- és a beruházás—

gazdaságossági számítások s _a gazdaságos—

sági vizsgálatok számos más ága is meg—

alapozottabbá tehető; a célszerű ágazati szerkezet elemzéséhez, kialakításához igen komoly segítséget nyerünk.

Az ágazati kapcsolatok mérlege alapján mód nyílik a holtmunka-ráfordítások ele—

ven munkára való visszavezetésére és ennek alapján az összes ráfordítás munka—

időben való kifejezésére. Módszert java- 'soltak ennek alapján a termelékenység—

mérés egyes kérdéseinek megoldására, il—

letőleg újabb mérési módszerek bevezeté—

SÉre. A vitában kialakult álláspont szerint az ágazati kapcsolati mérlegekkel fontos eszközt nyerünk a termelői árrendszer elemzéséhez és bizonyos népgazdasági ará- nyoknak az árrendszer sajátosságaitól független vizsgálatához. Az ágazati kap—

csolati mérlegek segítségével az árrend- szer alkalmazása több esetben megkerül- hető és például a fogyasztás—felhalmozás aránya kimutatható a tényleges népgazda- sági ráfordítások aránya alapján, semlege- sitve a tiszta jövedelem elosztásánál mu—

tatkozó árpolitikai meggondolások közgaz—

daságilag nehezen értelmezhető hatásait.

Mind az elemzés, mind a gazdaságossági számítások megalapozottabbá tétele a ter—

3 Statisztikai Szemle

vezes fejlesztését szolgálja. Ezen túl- menően aZOnban az ágazati kapcsolati mérleg a népgazdasági tervezésben több más módon is felhasználható. Itt nemesek arról az említett alkalmazásra van szó.

hogy a kész tervek összhangja ilyen mér—- legekkel ellenőrizhető, hanem arról is, hogy a terv mutatóit az e mérlegek alap- ján felírt egyenletrendszer segitségével határozzák meg. Az ilyen alkalmazások le—

'hetőségei't illetően már jobban megoszlot—

tak a' vélemények. SzoroSan kapcsolódik a mérlegek ilyen felhasználásához a ráfor—

dítási együtthatók stabilitásának, illetve tervezhetőségének kérdése. E körül szin—

tén kiterjedt vita folyt. Az általános nézet az volt, hogy a tervezésnél nem lehet vál- tozatlan ráfordítási együtthatókkal dol—

gozni, az együtthatók változását — min—

denekelőtt a legfontosabb együtthatókét

— tervezni kell. A megtervezett együttha—

tók birtokában elsősorban két vonatko—

zásban célszerű. a mérleget tervszámok meghatározására felhasználni. Az egyik különböző tervvariánsok meghatározása a tervezés kiinduló szakaszában, illetőleg a terv egészére vonatkozóan. A másik alkal—

mazási lehetőség bizonyos olyan fontos te—

rületek, mint a külkereskedelem, a mun—

kaerőgazdálkodás, az energiagazdálkodás tervezésénél nyílik, e területek és a terv többi része közötti összefüggések nyomon—

követésére.

Végül meg kell emlékezni az ágazati kapcsolati mérlegek olyan további alkal—

mazásáról, melynél az eddigieknél is szo- rosabban kapcsolódik a gazdaságosságra való törekvés és a népgazdaság szükséges arányainak megállapitása. Ismeretes, hogy bizonyos matematikai módszerek, melyek közül legismertebb alineáris programozás, módot nyújtanak arra, hogy gazdasági feladatok optimális megoldását számítási úton keressük. Ilyen számításokat a line—

áris programozás módszerével egyes ága—

zatokra vonatkozóan számos esetben si—

kerrel végeztek. E számításokhoz az ága-—

zati kapcsolati mérlegekből meghatároz- ható együtthatók a legtöbb esetben nem nélkülözhetők. Optimalizálási feladatokat a népgazdaság egészére vonatkozóan még nem sikerült megoldani, ez a további ku- tatások feladata és a vitában ezek várható eredményességét illetően megoszlottak a nézetek.

A konferenciát eredményesnek lehet te—

kinteni azért is, mert a széleskörű, kölcsö—

nös tájékoztatáson túlmenően a statiszti—

kusok, tervezők és közgazdasági kutatók nézőpontjainék és véleményének kicseré—

lése során világossá vált néhány olyan feladat, amelynek további kutatása majd minden országban szükséges. Ezek közüi a

(6)

1042

legtontosabbak [voltak, a mérleg tipusaival és aggregációiával, a különböző mérlegek közötti összefüggésekkel, az f—amortizáció kezelési módjával kapcsolatban, tisztá—

zandó feladatok. Szükségesnek mutatkozik a, technikai koefficiensek változásának és tervezési lehetőségének vizsgálata. Az im-

port és különösen a kompetitív és nem—

kampetitiv import meghatározásának és kezelésének módjával, az érték pontosabb megközelítésével s az e mérlegeken alapuló nemzetközi összehasonlításokkal kapcsolatban szintén további kutatások szüksé—

gesek. A résztvevők szükségesnek tartot—

ták" az idevágó kutatások tapasztalatainak

rendszeres, kölcsönös kicserélését és en—

nek elősegítése érdekében olyan nemzet—

közi folyóirat létrehozását, amely az e té- ren a' különböző országokban folyó mun- kát lenne hivatva ismertetni.

II.

A konferencia B—szekciója az életszín- vonal országon belüli és országok közötti mérésének és elemzésének kérdéseivel foglalkozott. A szekció ülésein 26 előadás

—— 17 magyar, és 9 külföldi -— valamint .22 hozzászólás hangzott el.

Az életszínvonal mérésének és elemzé- sének sokrétü, szerteágazó kérdéseit a szekció négy ——- egymást követő — cso- portban tárgyalta. Az első csoport az élet- színvonal nemzetközi összehasonlításával foglalkozott. A referátumok sorát Mód Aladárnénak, a Központi Statisztikai Hi- vatal íőosztályvezetőjének előadása nyi- totta meg, mely az életszínvonal nemzet- közi összehasonlitásának alapvető kérdé—

seit elsősorban az életszínvonalelemzés és összehasonlítás ,ös52efoglaló mutatóinak problémáit tárgyalta. Jürgen Kaczynski, a berlini Humboldt egyetem professzora a- gazdaságilag elmaradott országok munká—

sainak helyzetére vonatkozó számításokat, Otto Turek, a Csehszlovák Allami Terv—

hivatal munkatársának referátuma pedig a fogyasztási alap kétoldalú nemzetközi összehasonlításának jelentőségeit és mód—

szereit ismertette. Drechsler László a vá- sárlóerő országok közötti összehasonlításá—

nál; használt indexek súlyozásának kérdé- Seivel*fogl'alkozott, Cseh—Szombathy László pedig a természetes mutatószámok fel- használásával képzett szintetikus muta—

tóknak az (életszínvonal nemzetközi össze—

hasonlításában Való alkalmazásával.

v 'Az életszínvonal nemzetközi összehason—

litásának kérdéseivel kapcsolatos vitában Zafir' Mihály és szilágyi György,— a, fo- gyasztás kétoldalú "összehasonlításának, E. A. Konovalov (Szovjetunió) az életszín—

vonal több ország közötti összehasonlítá—

SZM

sának Jávorfka Edit, az összemeg— nm- tetők, Schmidt, Adám Wechsler; László és

Kenessey, oltán pedig,-a naturálisgmute'f tók témájához szólt hozzá. ( __ * ;

A szekción elhangott előadásokgmésoe dik csoportjának tárgyát az életszínvonal-— _

mérés éss- elemzés általános fogalmi;— mód-e

szertem kérdései képezték. Ennek "kereták

Pen két előadás foglalkozott _a társadelmi Juttatások szerepével. Simon Sándor e jute—

tatásoknak a reáüövedelemszámít—áanál

való ügyelembevételéről beszélt, E, z

Kapusztin _ (Szovjetunió) ,,A A társadalmi alapok formái a Szovietunóban" cimmel

tartott előadást. Drechsler László a nam

nálatihérték és az érték szerepét elemezte—

az életszínvonal vizsgálatával kapcsolata

ban. Karel Lam a lakosság szabadideiére vonatkozó vizsgálatokról számolt be.

Berényi József az életszínvonal és a fog- lalkoztatottság kapcsolatával foglalkozott A szekció e második kérdés—csoportjában széleskörű vita zajlott le, az életszínvonal—

számításnál használatos indexekkel kep-e csolatban. Ezzel a kéidéssel foglalkoZott.

HochRóbert (,,A fogyasztás összetételének hatása a reáljövedelemalakulás méré—

sére") és Köves Pál (,,Az életszínvonal módszertani problémái; az indexformulák vizsgálatánál alkalmazott indexszámitás:

közgazdasági tartalma"). * , A vita során Ausch Sándor, Arno Danilo (NDK), Jaromir Walter (Csehszlovákia), Hoch Róbert és Köves Pál az index—Ptah—

lémákhoz, Burger Kálmánné a szolgálta—4 tások kérdéséhez, Gacs István a fogyasztói árszerkezethez, Timár János az életszinv—

vonal és a foglalkoztatottság kapcsolatá- hoz, Ferge Sándorné a szabadidő megfigye- lésének témájához szólt hozzá._ _

A tagozat harmadik részének referátu—

mai a rétegvtzsgálatok és a jövedelema—

oszlás kérdései köré csoportosultak.._ Több előadás foglalkozott a háztartásstatisztika különböző vonatkozásaival. Lengyel László a háztartások statisztikai megfigyelésének néhány kérdését tárgyalta. Nagy érdeklő—

dés kísérte V. F. Monahovnak a Szovjet—, unió Központi Statisztikai Hivatala elnök—

helyettesének ,,A háztartásstatisztika adam tainak felhasználásaaz életszinvonal eme-—

lésére vonatkozó intézkedések kidolgozá—

sához és megvalósításához a Szovjetunió—

ban" c. előadását, valamint Arno Donda, az NDK Gazdasági Főiskolája Statisztikai In:

tézetének igazgatója által tartott referá—

turnot a háztartásstatisztika és a háztare tásiw bevételek statisztikájának néhány!

problémájáról. . — - — — *

, M.'V. Canon, a bolgár Központi Statisz—

tikai Hivatal osztályvezetője a munkások és parasztok jövedelmének és fogyasztásá—

nak mérési problémáiról beszélt. A jövem

(7)

SZEMLE

1 043

delemeloszlás bizonyos kérdéseivel foglal—

kozott Ferge Sándorné (,,A jövedelem szerinti rétegeződés valamint a jövedelem és a fogyasztás közötti kapcsolat vizsgá—

latánál alkalmazott mutatók egyes kérdé—

sei") és Schmidt Ádám (,,A személyi jöve- delemeloszlás tényezőinek és alakulásának egyes tényezői"). Éltető Ödön referátuma a jövedelemeloszlás jellegének és tulaj- donságainak vizsgálatáról a kérdést matematikai szempontból világította meg és, úgyszintén a matematikai oldaláról köze—

ledett a jövedelemeloszláshoz Jaromir Walter a prágai Közgazdasági Főiskola tanszékvezetője is ,,A logaritmikus nor—

mális eloszlás és annak alkalmazása a háztartások jövedelem szerinti rétegeződé- sének vizsgálatában" c. előadásában.

Árvay János a parasztság életszínvonalá—

nak statisztikai vizsgálatáról tartott refe- rátumot.

A rétegvizsgálatok és a jövedelemelosz—

lás kérdései körül folyó vitában Zala Júlia, a személyhez, illetve háztartáshoz kötött kiadások megkülönböztetésének kérdéseihez, Párniczky Gábor a ház- tartásstatisztikai felvételek hibaszámitási módszeréhez, Vincze István a jövedelem—

eloszlás matematikai problémáihoz, Gönczöl Ferenc és Szabó Ferenc a pa- rasztság jövedelemvizsgálatának témájá—

hoz szólt hozzá.

A szekció negyedik csoportja a fogyasz—

tás és az életszínvonal összefüggéseivel foglalkozott. Ennek keretében Fenyő Imre az áruforgalom mutatószámának az élet—

szinvonal fejlődésének jellemzésére való alkalmasságát elemezte. P. N. Krilov, a moszkvai Közgazdasági Kutatóintézet osz—

tályvezetője az életszínvonal statisztikai mutatóinak a távlati tervezésben való fel- használásáról tartott előadást. Pálos István és Zafir Mihály az élelmiszerfogyasztás naturális mutatói alkalmazásának egyes kérdéseivel, Forgács Tibor a piac statisz- tikailag fel nem mérhető tényezőivel fog—

lalkozott. A referátumok sorát Bognár József zárta le ,,Az idő szerepe a kereslet kielégítésével kapcsolatos gazdasági dön- tésekben" c. előadással. A tagozatnak e té—

macsoportjához Kovács Dénes és Lőcsei Pál szólt hoZzá.

A konferencia záróülésén Mód Aladárné a B szekció vezetője a következőkben fog—

lalta össze a tagozat munkáját.

Az életszínvonal országon belüli és or- szágok közötti mérésének és elemzésének kérdéseivel foglalkozó szekción elhangzott előadások és hozzászólások az életszínvo—

nalmérés elvi és gyakorlati kérdéseinek csaknem valamennyi területére kiterjed- tek. A szekció ülései foglalkoztak az élet-

64!

szinvonal főbb mutatóival, ezek fogalmá- nak, tartalmának meghatározásával, a

nemzetközi összehasonlítás elvi és gyakor——

lati lehetőségeivel, különleges módszerei—

vel, az életszínvonalszámítás alapját kén pező statisztikai adatfelvételek jellegzetes vonásaival, végül pedig az életszínvonal és a fogyasztás kapcsolatával.

Figyelemre méltó volt az életszínvonal—

mérés mutatószámrendszerével kapcsola—

tos nézetek kicserélése. Az országon belüli

és az országok közötti életszínvonalmérés—

nek egyaránt alapvető kérdése, hogy a mérés inkább összefoglaló jellegű, szinte-—

tikus vagy inkább részletező, az életszín—

vonal elemeit több oldalról jellemző mu—

tató segítségével történjék—e. Bár olyan ál—

láspont, mely egyik vagy másik módszert kizárólagosnak tartotta volna, korábban sem volt, a gyakorlatban azonban egyesek túlnyomórészt az egyik,— mások a másik fajta mutatószámokra fordították figyel- müket. Az e kérdésben kialakult vita so—

rán világossá vált, hogy valóban jó élet—- színvonalvizsgálatot csak akkor lehet Vég—

rehajtani, ha az összefoglaló és részletező mutatókat organikus egységben kezeljük.

Megállapítást nyert, hogy szintetikus mutató céljára olyan mutatószám alkal—

mas, amely fü—ggetlen a különböző társa—

dalmi—gazdasági rendszerű országok insti- túcióitól, a jövedelemelosztás különböző módjától és a fogyasztás különböző for- maitól, azaz amely minden formai kü- lönbség mellett is tartalmában azonos.

Ezeknek a követelményeknek összefoglaló jelleggel az összes anyagi javak és szol—

gáltatások teljes értékben számbavett együttes értékének az össznépesség egy főjére jutó hányada felel meg. Minthogy az össznépesség átlagos életszínvonala rendkívül nagy különbségeket takarhat, s ezek a különbségek országonként a legkü—

lönbözőbbek lehetnek, ez a mutató termé—

szetesen csak kiindulópontként alkalmas.

Ezért az össznépesség mellett az egyes fontosabb népességcsoportok életszínvona- lát külön-külön is össze kell hasonlítani.- A konferencia külön foglalkozott egyfelől a munkások és alkalmazottak, másfelől a parasztok életszinvonalának jellemzésére alkalmas mutatószámokkal.

A munkásokat és alkalmazottakat ille?

tően a konferencián több oldalról is le—

szögezték, hogy a reálbér nem kifejezetten életszinvonalmutató, minthogy nem tük—

rözi a béren felüli jövedelmek és a kereső—

eltartott arány hatását az életszinvonalra.

Mindazonáltal többen foglalkoztak a bér fogalmával, egyrészt mert a munkabér mutatószáma fontos kiindulópontja az életszínvonalszámitásoknak, másrészt mert választ ad arra, hogy a dolgozók munká—

(8)

1 044

jukért a különböző országokban milyen ellenszolgáltatást kapnak. Ennek során a bér fogalmának olyan —— a különböző bér- rendszerektől független, elvi jellegű ——

körülhatárolására történt törekvés, mely szerint a munkabér ölelje fel az elvégzett munkával kapcsolatos mindennemű folyó—

sítást, s emellett terjedjen ki a munkavi- szonyból származó, nem szociális rendel- tetésű, hanem bérjellegű járandóságokra (fizetett szabadság, fizetett ebédidő stb.) is. Emellett hangsúlyozták a közvetlen munkateljesítmények ellenében megszer—

zett bér kategóriájának jelentőségét is.

Megállapítást nyert továbbá, hogy a mun—

kások és alkalmazottak életszínvonalának viszonylag legátfogóbb jellegű mutatószá- ma a munkás—alkalmazotti össznépesség egy föjére eső reáljövedelem, amely kife—

jezi a bérek és jövedelmek színvonalának, valamint a keresők és eltartottak arányá—

nak együttes hatását. A jövedelmek viz's—

gálata kapcsán előtérbe került azok kü- lönböző kategóriáinak megfigyelése. A jö- vedelmek kategóriái közül célszerű egy—

felől a jövedelmek feletti rendelkezés, másfelől a jövedelmek alapja szerint kü- lönbséget tenni, és ennek megfelelően egy- felől a személyes rendelkezésű és megha—

tározott rendeltetésű, másfelől a végzett munkával kapcsolatos jövedelmeket és társadalmi juttatásokat meg—különböztetni.

Az előadások alapján az is kitűnt, hogy a ,,közvetlen—közvetett" jövedelmek általá—

nosan elterjedt kategóriáit gyakran nem eléggé átgondoltan használják, amennyi—

ben a közvetlen jelzőt általában a jövede- lem felhasználására, a közvetett jelzőt pedig annak forrására vonatkoztatják. Ez ne- dig —— ha külön-külön elfogadhatónak lát—

szik is -— mint egészet képező jövedelem- pár együtt véve nem tartható, mert átfe—

dést tartalmaz. A társadalmi juttatások egy része ugyanis ilyenformán kétszer je—

lenhet meg, részben mint közvetlenül fel—

használható jövedelem, részben mint köz- vetett forrású jövedelem.

A parasztság jövedelmének és fogyasz—

tásának statisztikai vizsgálatával kapcso—

latos vitában kifejtésre kerültek azok az elméleti és gyakorlati indokók, amelyek szükségessé teszik, hogy a parasztság élet- körülményeínek jellemzésére a jövedelem és a fogyasztás mutatószámá't világosan elhatároljuk, minthogy ez a két fogalom a parasztmgnál általában lényegesen eltér , egymástól. A jövedelem ugyanis magában foglalja az összes megszerzett javakat, amelyeket akár fogyasztásra, akár felhal—

mnzásra fordítanak, így tehát ez a mutató a parasztság helyzetét mint termelőt és mint tulajdonost jellemzi. Ennek követ- keztében viszont a jövedelem mutató-

SZEMLK

szama, nem is alkalmas a parasztság élet—

sstnvomlának közvetlen méréséne. Erre a

celra—a tegyasztás mutatója szolgál, mely eann: a mélyes szükségletek kielégíté—

sére fordított javakat tartalmazza. A pa- rasztság életszínvonalának más rétegekkel (vagy más országok "parazsa—gának elet—

Ssimvenalával) történö össmhasenlítására is ezt az utóbbi mutatót helyes alkal-—

masni. Megemlítették a konferemián a Harasztság életkörülményeinek vizsgálatá—

Val kapcsolatban azokat a módsnereket is, amelyek egyrészt a jövedelem és a fo—

gyasztás változását előidéző tényezők (ter——

melés, árak, adó) elemzésére, másrészt a Paraszt—súgom belüli jövedelemkiilönbségek feltárására alkalmasak. Ilyen hazánkban a 25 000 termelőszövetkemeti családra ki—

terjedő (jelenleg feldolgozás alatt állú) mikrocenzus, amelynek alanján a szövet—

kezeti parasztság anyagi viszonyainak na—

gyon sokoldalú vizsgálatára nyílik mód.

Az összefoglaló mutatószám-rendszerek—

kel kapcsolatban emlitésre érdemes az a javaslat is, mely a különböző országok életszinvonalának összehasonlítását bizo—

nyos naturális mutatók pontértékkel való helyettesítésével. illetve ezek súlyozott összegével kívánja végrehajtani.

Az elhangzottak alapján nyilvánvalóvá lett, hogy az összefoglaló mutatók mellett tág teret kell adni a sokoldalú jellemzést szolgáló, a részjelenségeket megvilágító mutatószámoknak. Ilyenekre mutatott rá az egy munkaóra vásárlóerejének számítá—

sára vonatkozó, igen figyelemre méltó javaslat, továbbá azok az előadások és ta—

nulmányok, melyek az élelmiszerfogyasz—

tás naturális mutatóinak, a tápanyagfo—

gyasztás mennyiségére, összetételére és szóródására vonatkozó adatoknak a fan—

tosságára utaltak, s Végül az a tanulmány, amely a szabadidő mérésével foglalkozott.

Többen felvetették, hogy az életszín- vonalvizsgálatnál a jövedelmeken, illetve a fogyasztáson kívül szerepe van a felhal—

mozott javaknak, illetve az ellátottság fo—

kának is, ami például a lakások felszerelt—

ségében, bizonyos tartós fogyasztási javak- kal való ellátottságban ölt elsősorban tes—

tet.

A konferencián elhangzottak alapján hasznosnak mutatkozik az életszínvonal mérésének összefüggő mutatószám—rendsze- rét kidolgozni, melyben az összefoglaló és részletező, illetve az értékbeni és naturális mutatók jelentőségüknek megfelelő lie- lyen és súllyal tükröznek az életszínvonal alakulását. Ez a mutatászámeremdbmer azonban nem lehet időtől és tértől függet—

len. A tagozat munkája során világossá vált, hogy az életszínvonal mérésére nem lehet egyetlen ,,helyes" sémát alkalmazni.

(9)

1045

A felszólalók rámutattak arra, hogy más módszerek és részben más mutatószámok alkalmaak a gazdaságilag elmaradott or—

szágok életszínvonalának jellemzésére, és mások a fejlett országokkal kapcsolatos vizsgálatokra. Ugyanígy más-más eljá- tásra lehet szükség a szocialista országok egymásközti és tőkés országokkal való összehasonlítása sorá-n. De még a szoci—

alista országok közötti megfigyelés sem történhet egyforma módszerekkel a szoci—

alizmus építésének különböző fokain. A fejlődés során ul. a lakosság életszínvo—

nala új és új elemekkel gyarapodik, me—

lyeknek a statisztikában is kifejezésre kell jutniok. Tekintettel arra, hogy ilyen kö—

rülmények közt nem lehet mindenre egy—

formán alkalmas mutatószám-rendszert ki—

alakitani-, célszerű lenne első lépésben a szocialista országok életszínvonal—összeha- sonlítás—ára szolgáló mutatószám-rendszert kidolgozni. Ez a feladat természetesen csak az érdekelt országok közti kollektiv munkával oldható meg. Jó alapot nyújt- hatnak a csehszlovákiai és magyarországi statisztikai hivatalok közt folyamatban levő színvonalösszehasonlítás tapaszta—

latai.

A konferencia tanácskozásai során élénk eszmecsere folyt az összfogyasztásról és az összjövedelemről. Kitűnt, hogy bár az anyagi fogyasztásra vonatkozó mutatószá—

moknak alapvető jelentőségük van, a szo—

cializmus építésének előrehaladásával egyre nagyobb szerephez jutnak a külön- böző szolgáltatások, melyek részben elő—

feltételei, részben pedig velejárói a társa—

dalmi felemelkedésnek. Példa erre az isko- lázás, a művelődési lehetőségek állandó kiszélesítése.

A szolgáltatások e megnövekedett szere—

pének az életszínvonalmérés mutatószá—

maiban megfelelően kifejezésre kell jut- nia. Ez bizonyos mértékű változást igényel az eddigi gyakorlathoz képest. Az eddigi—

ekben a szolgáltatásokat — szorosan meg- maradva a nemzeti jövedelem koncepciója keretében — sokhelyütt nem azok teljes értékében, hanem csak a szolgáltatások—

hoz felhasznált anyagok értékének erejéig vették számba. A szolgáltatások megnöve—

kedett szerepe aláhúzza, hogy az életszín—

vonalvizsgálatoknak, a nemzeti jövedelem koncencióján túl, ki kell terjedniök a szol—

gáltatások teljes értékben való figyelem—

bevételére. Megföntolandó javaslatok hangzottak el továbbá a szolgáltatás kate- góriájába tartozó tevékenységek közgaz- dasági tartalmának további tanulmánvo—

zására és tisztázására vonatkozólag is, kii—

lönös tekintettel az anyagi és a nem—

anyagi jellegű szolgáltatások elhatárolásá- nak kérdésére.

E kérdéscsoporthoz tartozik a társadal—

mi juttatások problematikája. Ezeknek aram a szocialista országokban az össz- jövedelmen belül fokozatosan emelkedik, ami sokoldalú megfigyelésüket, az eddigi- nél megfelelőbb csoportositásukat teszi indokolttá. Ebből a szempontból figyelemre méltó az a javaslat, mely szerint a társadalmi juttatásokat is célszerű asze—

rint tagolni, hogy azok valamilyen —- a jelenben vagy a múltban végzett —— mun- kával kapcsolatosak-e (amilyen például a nyugdíj), vagy a végzett munkától függet—

lenül, egyedül a személyi szükségletekhez igazodnak (mint például a családi pótlék), vagy pedig a társadalom kollektiv szükség—

leteit elégítik-e ki (oktatás).

A konferencián tisztázódott az életszín—

vonalra vonatkozó statisztikai felvételek néhány kérdése is. Megállapítást nyert, hogy a háztartásstatisztikai megfigyelést össze lehet és célszerű is összekapcsolni a jövedelmek felmérésére irányuló mikro—

cenzusokkal, mert e két adatforrás köl—

csönösen kiegészíti és gazdagítja egymást.

A mikrocenzusok módot nyújtanak a ház- tartásstatisztika reprezentativitásának el- lenőrzésére. illetve javítására. másrészt a széleskörű egyszeri felvételek segítségével ki lehet vetíteni és főként előre lehet ve—

títeni a háztartásstatisztikának a fogyasz—

tásra vonatkozó gazdag eredményeit.

Több előadás és hozzászólás aláhúzta, hogy a statisztikai adatoknak a gazdaság- politika alapjául kell szolgálniok. A kon— , ferencián értékes és útmutató példái hangzottak el annak, miként lehet a ház—

tartásstatisztika adatait fontos gazdaság—

politikai intézkedések céljaira felhasznál- ni. Ilyen célokra egyébként eredménye—

sen használhatók bizonyos közelítő meg-

oldások is. így például az áruforgalom volumenének alakulását —— mely hosz—

szabb időszakot tekintve jó egyezést mu—

tat az életszinvonal más, főbb mutatóinak alakulásával — megfelelő keretek közt úgyszintén célszerű felhasználni olyankor, amikor valamilyen gazdaságpolitikai in—

tézkedés céljaira viszonylag gyorsan kell tájékozódnunk.

A statisztikai adatok gyakorlati felhasz—

nálhatósága kapcsán irányították rá töb—

ben is a figyelmet arra, hogy növelni kell a statisztika és a tervezés rendszere kö—

zötti összhangot. A matematikai mód—sze- rek alkalmazása mellett soha nem szabad szem elől téveszteni a mélyreható, köz—

gazdasági elemzések jelentőségét, melyek nélkül egyes tényezők hatá—sának előre—

becslése mechanikussá válhat, máSOké — a számszerűleg nem mérhetőké ,... esetleg teljesen elsikkad.