Input-output techniques

(1)

IRODALOM

Populotion Commission. Report on the 19th session 10—21 January 1977. Economic and Social Coun- cil. Official Records: 62nd Session. Supplement No.

4. E/5913. E/CN. 9/334. United Nations. New York.

1977.

United Nations Economic and Social Council. Po—

pulatíon Commission. 19th session 10—21 January 1977.

Agenda item 7. Adoption of the Report of the Com- mission on its i9th Session. Draft Report E/CN. 9,r'L.

127. United Nations. New York. 1976.

United Nations Economic and Social Council. Po- pulation Commission. l9th session 10—21 January 1977. item 4 of the provisional agenda. Report on the progress of work 1975—1976. Progress of work 1975—1976, in the field of population. Report of the Secretary-General. E/CN. 9/327t United Nations. New York. 1976.

Population Commission. 19th session 10—21 Janu- ary 1977. Item 4 of the provisional agenda. Report

of the progress of work, 1975—1976. Preliminary report on the Third Population lnauiry among Governments:

Population Polícies in the Context of Development in 1976. Prepared by the Population Division of the Department of Economic and Social Affairs. United Nations. New York. 1976.

United Nations Economic and Social Council. Po- pulation Commission 19th session 10—21 January 1977.

item 5 of the provisional agenda. Bíennial work prog—

ramme (1978—1979) and medium—term plan (1978—- 1981) in the field of population. Note by the Sec—

retary—General. E/CN. 9/33/ United Nations. New York. 1976.

United Nations Economic and Social Council. Po- pulation Commission 19th session 10—21 January 1977. Item 3/o/ of the provisional agenda. Action by the United Nations to implement the recommenda—

tions of the World Population Conference. 1974.

Concise Report on Monitoring of Populotion Trends.

Report of the Secretary-General. E/CN. 9/323. United Nations. New York. 1976.

MAGYAR SZAKIRODALOM

lNPUT-OUTFUT TECHNIOUES

Proceedings of the Second Hungarian Conference on lnput-Output Technigues. Akadémiai Kiadó. Buda-

pest. 1976. 409 old.

A terjedelmes és szép kiállítású kötet a második Magyar ÁKM Konferencia anyagait tartalmazza. Erre a konferenciára 1971. ok—

tóber 18. és 21. között Siklóson került sor, a Magyar Közgazdasági Társaság különböző szakosztályaínak és Baranya megyei szerveze- tének. valamint a Magyar Tudományos Aka- démia Statisztikai Bizottságának közös szer- vezésében. (A konferencia időpontjáról egyébként a kiadvány nem tájékoztat.) Az első konferenciát ugyanebben a tárgyban 1961-ben tartották Magyarországon, 5 így a két konferencia anyagának egybevetéséből felmérhető, hogy ezen a területen, amelyet a konferencián elhangzott egyik előadás a gaz—

daságstatisztika utolsó félszázoda legjelentő- sebb gazdaságstatisztikai teljesítményének nevezett (219. old.), az elmúlt 10—12.év fo- lyamán milyen fejlődés ment végbe. Ezen a teljesítményen azonban közvetve nemcsak a gazdaságstatisztikának, hanem a közgazda- sági gondolkodásnak és elemzésnek, az el- mélyült módszertani munkának, a matemati—

kai statísztikai módszerek hazai alkalmazásá—

nak a fejlődése is mérhető.

Bizonyos értelemben nehéz helyzetben van az, aki a könyvről recenziót készit. Nyilván- való ugyanis, hogy nem a konferenciáról, hanem a megjelent műről kell ismertetést nyúj- tania, és véleményt alkotnia. Ha azonban a szerkesztő bizottság a konferencia anyagának változatlan formában való közlését tartotta feladatának — olyan szekcióbontásban és sor- rendben. ahogyan az a konferencián elhangzott —. akkor mégis rákényszerül, hogy magával a konferenciával is foglalkozzék.

Annak a szekcióbontásnak a helyessége ugyanis, amelyhez a könyv — feladatához hi-

ven -— tartotta magát, legalábbis vitatható.

A konferencia előadásai a megnyitó ülésen kívül négy ülésen hangzottak el, éspedig a következő címszavak alatt:

— Az ágazati kapcsolati mérlegek összeállításának statisztikai problémái;

— Az ágazati kapcsolati mérlegek tervezésben való alkalmazásával kapcsolatos statisztikai problémák;

— Az ágazati kapcsolati mérlegek gazdasági elem—

zésben való felhasználásának módszertani problé—

mai;

— Az ágazati kapcsolati mérlegek összeállításának és alkalmazásának matematikai problémái.

A kötet tartalmaz olyan előadásokat, ame—

lyek a fenti osztályozás kereteit túllépik (így például a módszernek előrejelzés céljára tör- ténő felhasználásával kapcsolatos referátu—

mok). Tény az is, hogy a negyedik ülés anya—

gai (matematikai problémák) semmivel sem kevésbé ,,módszertaniak", mint a ,,módszer- tani problémák" címszó alatt tárgyaltak; nem szólva arról, hogy tárgyuk tekintetében meny- nyire átfedik egymást az első és a harmadik ülésen elhangzott előadások. Kár, hogy a kö- tet sem előszót, sem az előadók betűrendes mutatóját nem tartalmazza, holott ez nagy- mértékben elősegítené az olvasó tájékozó- dását.

Az ismertető indíttatva érzi magát. hogy — input-output módszerről lévén szó — a könyv anyagát úgy tekintse, mint egy jelentős és magas színvonalú, a szerzők személye révén prominens tudományos intézetek és intézmé- nyek több éves kutató munkáját tükröző szel- lemi eredményét. mely ugyanakkor tájékoztat arra vonatkozólag is, hogy az ÁKM-ek iránt megnyilvánuló, címszavakba is sűríthető újabb igények (előrejelzés, tervezés, matematikai módszerek alkalmazása stb.) mennyiben és honnan nyernek kielégítést. Ennek a képze—

letbeli ,,táblázatnak" a sorait a kötetbe foglalt 37 előadás anyaga képezhetné, míg az egyes oszlopok cimszovait az ÁKM-ek fel—

(2)

használási lehetőségei, illetve az alkalmazó- sukkal kapcsolatos különféle — részben mód—

szerbeli - igények jelzik. Ez utóbbinak a cím- szavai a következőkben jelölhetők meg (meg—

jegyezve. hogy a kötetben foglalt referátu- mok közül több is — így Huszár István, Rácz Albert, Cserba Lajos és Szako/czai György előadása — foglalkozik az ÁKM-ek iránt meg- nyilvánuló jelenlegi igényekkel):

— történeti áttekintés és elemzés;

— az adatbázissal, értékeléssel. átárazásokkal. a mérlegek összeállításával kapcsolatos kérdések;

— egyes ágazatok. szektorok általános elemzése:

-— az ÁKM-eknek a népgazdasági mérlegrendszer-

rel való kapcsolata:

- az árak. a pénzfolyamatok, a gazdasági szer'

kezet, a szabályozó rendszer vizsgálata;

— hatékonyság-vizsgálatok;

-— előrejelzés;

— az ÁKM—ek tervezésben, döntéselőkészítésben vál- lolt szerepe:

— az ÁKM—ek a külkereskedelem elemzésében:

—az ÁKM-ek felhasználása nemzetközi összeha—

sonlltások céljára:

— dinamizálás. :: sztochasztikus vizsgálatokkal (modellekkel) való kapcsolat:

— társadalomstatisztikai célokra való alkalmazás:

— regionális és vállalati elemzés.

A referátumok témakörét tükröző címszavak ugyanakkor az ÁKM—módszer fejlődésének.

egyre szélesebb körű alkalmazási lehetőségé- nek az állomásait is jelzik. amelyeket a mód- szer az elmúlt tíz évben elért.

A kötet 0 referátumok anyagait az ülések sorrendjében közli. A megnyitó ülésen hang—

zott el Nagy Józsefnek, a Magyar Közgazda—

sági Társaság Baranya megyei szervezete el- nökének bevezetője után Huszár István mi- niszterelnökhelyettesnek. az Országos Terv- hivatal elnökének, valamint Rácz Albertnek az előadása. A további négy ülésszakon elhangzott referátumokat a következő négy fe- jezet tartalmazza. Ebben a négy fejezetben összesen 35 előadás anyaga szerepel.

Huszár István tanulmánya mindenekelőtt a gazdasági modelleknek a döntések előké—

szítésében és megalapozásában viselt sze- repével, majd az ÁKM-eknek a statisztikai információs rendszerben betöltött szerepével foglalkozik. Gazdasági modellekre mind a kutatómunkának, mind a gazdaságirányítás—

nak és a népgazdasági tervezőmunkának szüksége van. Foglalkozik az ÁKM—eknek a gazdasági modellek családjában elfoglalt he- lyével, az ökonometriai és a programozási modellekkel való összefüggésével, illetve ösz- szekapcsolási lehetőségével. A tanulmány a továbbfejlesztés fő irányát az ÁKM—modellek

dinamizálásában látja.

Sokfelé ágazó kérdéskomplexumot tárgyal Rácz Albert tanulmánya is. Egyrészt történeti áttekintését nyújtja az ÁKM-ek területén az elmúlt 15 évben Magyarországon végzett ki- sérleteknek, különös tekintettel a Központi Statisztikai Hivatalban végzett ez irányú te- vékenységre. Ennek a munkának igen sok

pozitív vonása van, amelyek közül ki kell emelni azt. hogy a mérlegek szervesen illesz- kednek a gazdasági információs rendszerbe.

valamint azt, hogy jelentős mértékben hozzá- járultak a statisztikai módszertan fejlesztésé- hez is. Alkalmasnak bizonyultak ezek a már—

legek a jövedelmi folyamatok. az áralakulá—

sok vizsgálatára, illetve ármodellek képzé- sére is. A jövő feladatairól szólva a tanul- mány a dinamikus és összehasonlítható mér—

legek készítésének szükségességét hangsú- lyozza.

Az ÁKM-ek történeti áttekintésével Horváth Róbert tanulmánya foglalkozik. A tanulmány az ágazati kapcsolati mérlegek eszmetörté- neti hátterét, az ÁKM-ekben testet öltő köz- gazdasági gondolkodás áttekintését nyújtja Ouesnay—től napjainkig. különös tekintettel az ÁKM és a könyvviteli mérlegek közötti kü- lönbségekre és egyezésekre, valamint a fejlő- dés legújabb irányaira. A mondottak illuszt—

rálásául a módszernek a forgóeszközök ter- vezésére való alkalmasságát is bemutatja.

Az ÁKM adatbázisával, az adatok értéke-

lésével, a mérlegek összeállításának problé- májával több tanulmány foglalkozik. Az 1968.

évi ÁKM összeállításával kapcsolatos problé- mák (osztályozás. profiltisztítás. a hulladék elszámolása, a felújítások, a forgalmi adók stb.) kezelésének kérdésével kimerítően fog—

lalkozik Koós Andrásné tanulmánya. Az érté- kelés és az árak problémáját Kupcsik József refera'tuma vizsgálja. A probléma több vetü- letben merül fel: egyik az árrendszer (terme- lői vagy fogyasztói árak) megválasztásával,a másik a különböző időpontra vonatkozó ÁKM-ek összehasonlításával (..C'ltárazás") kapcsolatos. A problémák a Központi Statisz—

tikai Hivatal 1969. évre kidolgozott 21 szek- toros modelljével kapcsolatban kerülnek tár- gyalásra. A naturális mértékegységekben megfogalmazott ágazati kapcsolati mérlegek különböző módszertani problémáival (teljes- körűség, a dimenziók összehasonlítása) Lányi Kami/la dolgozata foglalkozik.

Érthető módon nagy a száma az egyes ágazatok, szektorok általános elemzését nyúj- tó referátumoknak, esettanulmányoknak. Ezek a referátumok nagyrészt az iparon kívüli ága- zatok ágazati mérlegeinek összeállításával kapcsolatos speciális problémákkal foglalkoz- nak, másrészt a Központi Statisztikai Hivatal

által összeállított ÁKM-ékkel való összefüg- géseket, konzisztens rendszerben való integ—

rálásukat tárgyalják. így az épitőiparét Hu—

szár Ernőné, a mezőgazdaságét Hajdú Ist- ván és Szikszai Istvánné, az élelmiszeriparét Szerdahelyi Péter és Udovecz Gábor tanul- mányai; a kohó— és gépipari ágazat ÁKM- jével Kostyál Zsigmond, a nehéziparéval Kiss Ferenc referátuma foglalkozott. míg Szikla Péter tanulmánya a forgalmi szférának az ágazati kapcsolati mérlegekben való foko-

(3)

zottabb figyelembevétele lehetőségeit vizs—

gálja. és az erre a célra szolgáló eljárást mutatja be.

Az ágazatoknak a népgazdasági termelés—

ben és az elosztásban viselt teljes (komplett) részesedését feltüntető mutatószám-rendszer bemutatása képezi Szabó László tanulmányá- nak tárgyát: mekkora hozzájárulás szükséges egy—egy szektor nettó termelésének létreho—

zásához népgazdasági szinten. abszolút és relatív értékben; ugyanakkor kumulált bér-, létszám— és állóeszköz—mutatók kidolgozásá- val. illetve hosszabb időszakra történő becs—

lésével foglalkozik referátumában Iványi Tamás.

Augustinovícs Mória tanulmánya az ágazati kapcsolati mérlegek szintetizáló szerepével foglalkozik a hosszú távú tervezésben. Az AKM a különböző információk konzisztenciá- jának fő biztosítéka: egységes nómenkla- túra és mutatók alapján épül fel. A makro—

ökonómiai szintézis sok esetben csak több variánsban kidolgozott gazdaságmatematikai modellek segitségével biztosítható. Csepinszky Andor az 1972. évi ágazati kapcsolati mérleg kidolgozásával kapcsolatos módszertani prob—

lémákról nyújt részletes áttekintést. ami igen szemléletes képe az ÁKM kidolgozásában követett újabb módszereknek, és jelzi a közel' múltban megtett fejlődés útját is ezen a te- rületen. Hangsúlyozza az összehasonlitható mérlegek folyamatos kidolgozásának, vala—

mint az egymással közlekedő egész AKM—

család kidolgozásának szükségességét. Az újabb ÁKM az ún. ..nem anyagi" termelés és szolgáltatások körét is felöleli; további új—

donság, hogy a mezőgazdasági ágazatot részletesebb bontásban kezeli. Bemutatja az 1972. évi ÁKM—ek rendszerét, valamint a 91 szervezeti egység és 102 tevékenység sze—

rint bontott központi ÁKM dezaggregációját IS.

Az ágazati kapcsolati mérlegeknek pénz- folyamatok és árrendszerek vizsgálatára való alkalmazási lehetőségeivel foglalkozik Sza- kolczaí György tanulmánya. Ehhez mindenek—

előtt olyan módszerre van szükség, amely a szervezeti elven és a tevékenységi elven nyugvó AKM-eket. illetve a kettő kombiná- cióját használja fel; másik előfeltétele ennek a pénzügyi folyamatok tekintetében való kellő mérvű tájékozottság (ártámogatás, köz—

vetlen és közvetett adók). Mindezek segitsé- gével megkísérelhető az egységes árbázisra való átszámítás és a mérlegek időbeli össze- hasonlitása is. A strukturális változások inten- zitásának és irányításának, a dinamikus vál- tozások komponensekre való bontásának mé- résére szolgáló matematikai módszert Frigyes Ervin és Simon Béláné tanulmánya mutatja be.

Önmagában is, de a mechanizmuskutatá- sok, a gazdaságirányitás szempontjából kü-

lönösen nagy jelentőségű probléma az ipari hatékonyság elemzése. Ezzel a témával fog—

lalkozik Nyitrai Ferencné tanulmánya. Magá—

nak a hatékonyságnak a definiciója sem problémamentes. A szerző véleménye szerint a fogalom több mutatószám segítségével kö—

zelíthető meg. többféle szinten vizsgálható, és a mutatók megválasztását a gazdaság- politikai célkitűzések is befolyásolják. Az ipari hatékonyság vizsgálatában a szerző többféle eljárást alkalmaz. és összehasonlítást végez az egyes ipari ágazatok között, valamint nem- zetközi összehasonlítás céljára is felhasználja a módszert. A hatékonyságelemzésben külön- böző modellvariánsok kaphatnak szerepet.

Az előbbi témakörrel közeli rokonságot mutat a mérlegeknek a külkereskedelmi ha- tékonyság vizsgálatára való alkalmazása. A kötet három tanulmánya foglalkozik külke—

reskedelmi elemzéssel. Szabó Aladár tanul- mánya világpiaci árakon értékelt ágazati kapcsolati mérlegek összeállítását javasolja.

mint amelyek a külföldi piacok értékitéleteit kifejezésre juttatják; az ez irányú hazai ku- tatásokat is áttekinti, és az egyes ágazatok termelésbeli arányát is vizsgálja. Fáy József tanulmánya hasonlóképpen a dollárban vagy rubelben számitott világpiaci árakon értékelt ÁKM szükségessége mellett foglal állást. Ez azonban önmagában az egyes ágazatok ha—

tékonyságáról még nem tájékoztat. csak úgy, ha fajlagos nettó jövedelmük szintjét is össze lehet hasonlítani. Szabó Tamás tanulmánya a kohó— és gépipari ágazat exportjának gaz- daságosságát vizsgálta olyan 1968. évi rész—

letes input-output tábla segítségével, amely 81 gépipari és 14 kohászati termék szerinti bontásban készült.

Különösen nagyarányú fejlődés volt tapasz- talható a hatvanas években az ágazati kap- - csolati mérlegek előrejelzésre és tervezésre való felhasználása területén, így tehát nem véletlen. hogy a kötetben foglalt tanulmányok közül több is ezzel a központi kérdéssel fog—

lalkozik.

Az ágazati kapcsolati mérlegnek mint a különböző részproblémák terén végzett elő- rejelzések konzisztenciáját biztosító keretnek a szerepét hangsúlyozta Simán Miklós. A közismert RAS-módszerrel foglalkozik Glatt- felder Péter és Váczi Pál tanulmánya: mig a módszer mint előrejelzési eszköz a technoló—

giai koefficiensek exponenciális alakulását té- telezi fel az idő függvényében. a szerzők kí—

sérletet tesznek ennek lineáris általánosítá—

sára, és ennek algoritmusát be is mutatják.

Hasonlóképpen az ÁKM egyes előrejelzett elemeinek konzisztenciáját biztositó módszert tárgyal Mihá/yffy László tanulmánya. A be- mutatott algoritmus arra a speciális esetre szól, amikor a konzisztencia-feltételek szerint a vizsgált matrix egyes blokkjaiban foglalt elemek összege meghatározott érték.

(4)

Az ÁKM—ek tervezésben való felhasználó-- sának legfontosabb vonatkozásaival foglalkozik Cserba Laios tanulmánya. A népgazda- sági tervezés alapvető problémája az egész újratermelési folyamatnak, valamint az egyes népgazdasági ágazatok tevékenységének, a jövedelmi, pénzügyi folyamatoknak szimultán és konzisztens előrejelzése. Vázolja a nép—

gazdasági mérlegeknek ebben a folyamatban betöltött szerepét, mindenekelőtt a beruházó—

sokkal ésafejlesztéssel kapcsolatos döntések előkészítésében. Áttekinti azokat a területe- ket, ahol a tervezőmunkát tovább kell javí- tani. és rámutat többféle módszer együttes alkalmazásának szükségességére a tervező- munkában. Kiss Ferenc tanulmánya az ÁKM- módszernek a nehézipari ágazat tervezésében történő felhasználásával foglalkozik. A ne—

hézipari ágazat tevékenysége vállalatok, ter- mékek és termelési technológiák szerinti bon- tásban vizsgálható; részletesen vizsgálja ez utóbbinak a szerepét és globális népgazda- sági mérleggel való összekapcsolásának le- hetőségeit. Theiss Ede módszertani tanulmá- nya az ÁKM-nek a népgazdasági tervezés céljainak megfelelő továbbfejlesztési lehető- ségét és követelményeit mutatja be. A to—

vábblépés egyik legfontosabb iránya a dinamikus ÁKM-ek kidolgozása, ami a kiegyen—

súlyozott gazdasági növekedés és az optimá- lis gazdasági terv kidolgozásának is az esz- köze. A tanulmány áttekinti a Hollandiában, a Szovjetunióban, Norvégiában és Francia—

országban folyó nagyszabású tervezési mun—

kákat és modelleket. Megállapítása szerint az ÁKM—eknek ökonometriai modellekkel és döntési (programozási) modellekkel való ösz—

szekapcsolására van szükség. A feladat meg- oldásában nagy szerepet játszik az aggregá-

— ció problémája: ennek megoldásában a foko—

zatos megközelítés módszerét kell alkalmazni.

Sztochasztikus makromodellek sorozatának ki- dolgozására van szükség; a dezaggregált- ságot szubmodellek beépítésével kell fokozni.

Ezek segítségével a gazdasági optimum na—

gyobb valószínűséggel közelíthető meg.

Jelentős módszertani újításról, az ágazati kapcsolati mérlegek ökonometriai modellel való kombinációjáról számol be Hulyák Ka—

talin tanulmánya. A KSH Ökonometriai Labo- tóriumában kidolgozott M—modellsorozat foly—

tatásaként ökonometriai modellt konstruált (M—4 modell), amely sztochasztikus blokkból (16 egyenlet) és ÁKM-blokkból (15 egyenlet) áll. A sztochasztikus blokk önmagában is identifikált rendszert képez. Kiemelt mód- szertani jelentősége a kísérletnek abban áll, hogy a modell előrejelzés céljára való mű- ködtetése esetén az ismert ÁKM—összefüggé—

sek segítségével a bruttó termelés és az ága—

zatközi kapcsolatok is előrejelezhetők.

A kötetben foglalt módszertani jellegű ta- nulmányok közé sorolható Meszéna György

és Simon Béláné dolgozata. amelyaz ÁKM- együtthatók hatékony előrebecslésére szol- gáló modellt mutat be. Ebből a célból az együtthatók idősorában a trendtől elkülönít—

hető autoregresszivitást vizsgálták az 1959-—

1968. évi időszakra. és ennek figyelembevéte- lével végeztek ex post előrejelzéseket, amely—

nek eredményeit a RAS—módszerrel nyert eredményekkel is összehasonlították.

A kötetben foglalt további tanulmányok részben az ÁKM-ek nemzetközi összehasonli- tások céljára való felhasználásával foglal- koznak. lgy Filló Józsefné a KGST-országok gazdasági szerkezetének összehasonlitására vonatkozó kísérleteket és ennek nehézségeit (aggregáció-szint, árazás stb.) ismerteti. majd a magyar és a bolgár népgazdaság jellemző vonásait hasonlítja össze ÁKM segítségével.

Szepesi György és Székely Béla tanulmánya hasonló természetű problémát tárgyal. ameny- nyiben az Európai Gazdasági Közösség tog—

országainak gazdasági szerkezetét, legjellem- zőbb vonásait összehasonlító kutatási feladat módszereiről és előzetes eredményeiről szá—

mol be. Az összehasonlítás standardizált ÁKM—ek segítségével történt. Kísérletet tettek az egyes országok különböző jellemvonások szerinti rangsorolására is. * A népgazdasági és ágazati elemzésen ki- vül az ÁKM—módszer üzemek, régiók gazda- sági vizsgálatára is alkalmas, mint ezt az utóbbi évek vizsgálati eredményei megerősí- tik. Nagy Loránd tanulmánya szocialista me—

zőgazdasági üzemek elemzését végezte, éspe- dig a romándi (Veszprém megye) Lenin me—

zőgazdasági termelőszövetkezet 1970. évi adatai alapján, a szövetkezet mezőgazdasági tevékenységét 65 szektorra bontva fel. Mások regionális elemzésre használták a módszert:

így Bihaly Tamásnak a forgalmi kapcsolato—

kat leiró modellje olyan bázist keres, amelyről a szállítási tevékenység előrejelzése (illetve a normatív tervezés) a területi tervezés érde- kében kiindulhat. A tanulmány a szállítási tel- jesítmények minimalizálását köti ki célfügg- vényként, s támpontot adhat területfejlesz- tési és ipartelepítési kérdésekben. Kiss Fe- renc Kazincbarcika ipari övezetének input—

output modelljét ismerteti 1965. évi adatok alapján, kétféle változatban, kitérve a terü- leti modellnek a központi modellel való kap—

csolatára is. Vas megyére készítettek regioná- lis modellt Kovács Tibor, Csepinszky Andor és Novák Zoltán. Jellegzetessége, hogy a me—

gyében nagy súllyal szereplő ágazatokat ki—

emelten, a többit összevontan szerepelteti. A regionális ÁKM—et mindenekelőtt módszertani kísérletnek szánták, mely igazolta is a mód- szernek ilyen irányú felhasználásra való al—

kalmasságát.

Végül két tanulmány a módszernek a szű—

kebb értelemben vett gazdasági szférán túl- menő alkalmazási lehetőségét vizsgálta, te-

(5)

gyük hozzá, meggyőzően. Andorka Rudolf és Illés János a módszert társadalmi és demog- ráfiai kapcsolatok modelljévé bővítik, mely képes mind a nemzedékek közötti, mind a nemzedékeken belüli mobilitás vizsgálatára.

Ezen túlmenően kisérletet tesznek egy átfogó társadalomstatisztikai rendszer kidolgozására, bemutatva a magyarországi és a külföldi ki—

sérleteket. Horváth József tanulmánya olyan modellt mutat be, amely a dinamikus ágazati kapcsolati modellek mintájára az újraterme- lési folyamatban alkalmazott emberi munka mérlegszerű számbavételét kísérli meg, a módszernek a hosszú távú tervezési munká—

ban való felhasználását tűzve ki célul.

lmpozáns tömegű ismeretanyagot, s ami különösen örvendetes, az esettanulmányok mellett sokféle és nagy érdeklődésre számot tartó módszertani anyagot ölel fel a tanul—

mánykötet. Kár, hogy nem volt mód a konfe—

rencián elhangzott viták, hozzászólások anya- gának legalább nagy vonalakban való be- mutatására. A kötet összeállításában kifejtett gondos szerkesztői munkáért Csepinszky An- dort, a gördülékeny és szakszerű fordításért Hajdú Györgyöt és Rácz Jenőt illeti dicséret, A szerkesztői munka érdeme a 40 oldalt ki- tevő igen szakszerű bibliográfia, mely az 1957 és 1970 között megjelent belföldi témabeli publikációkat öleli fel (mintegy 200 könyvet és tanulmányt); ezeket bevezeti és kritikailag

is értékeli.

A könyv szép bizonyságát adja az ÁKM—

módszer és gyakorlat felhasználása hazai eredményeinek. Hű tükörképe a tíz évvel kon

7 Statisztikai Szemle

rábban megtartott konferencia óta elért ered- ményeknek is. Közismert tény azonban, hogy az információk bizonyos idő múltán elévül- nek. Ez nemcsak a számszerű adatok, hanem a tudományos információk közlésének gyorsa—

ságát is igényli. Ebből a szempontból pedig a konferencia és a konferencia anyagát tar- talmazó kötet publikációja között eltelt öt esztendő elég nagy idő.

Ez idő alatt a kutatások újabb eredmé- nyekre vezettek, és megszületett az újabb magyar AKM is. A Központi Statisztikai Hi- vatal az 1972. évi ágazati kapcsolati mérleg szerkesztésénél messzemenően figyelembe vette azokat a módszertani és közgazdasági tartalmi elgondolásokat, amelyek az 1971.

évi konferencián akár az előadások. akár a viták keretében megfogalmazódtak. Az 1972.

évi AKM-számítások eredményei anyagi és nem anyagi koncepcióban, szervezeti és te—

vékenységi elhatárolásban, az import keze—

lési módjától függően ún. A és B változatban két aggregáltsági szinten (90—100 és 21 szektor). három egymást követő kötetben 1975 elejétől kezdődően megjelentek. (A há- rom kötet: Ágazati kapcsolatok mérlege 1972, szervezeti elhatárolásban. Központi Statisz- tikai Hivatal. Budapest. 1975. 369 old.: Ága- zati kapcsolatok mérlege, 1972. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1975. 581 old.;

Ágazati kapcsolatok mérlege, 1972. Export, import elszámolások. Központi Statisztikai Hí—

vatal. Budapest. 1976. 160 old.)

Dr. Nyáry Zsigmond