Az ágazati kapcsolati mérlegek jelentősége és a továbbfejlesztés főbb irányai

(1)

AZ ÁGAZATl KAPCSOLAT! MERLEGEK JELENTÓSÉGE ÉS A TOVÁBBFEJLESZTÉS FÓBB IRÁNYAP

Dr. RÁCZ ALBERT

Az ágazati kapcsolatok mérlege és a belőle leszármaztatott különféle input—

output modellek napjaink tervezési és gazd-aságelemzési gyakorlatában központi helyet foglalnak el. Ennek az előkelő szerepnek a kivívása nem ment imáról holl- napra. Az egy rövid, de igen intenzív, organikus fejlődési szakasz eredménye.

Ezért most. mikor méltatni szeretnénk az ágazati kapcsolati mérlegek jelentőségét a gazdasági munkában, és vázolni akarjuk a továbbfejlesztés irányait. akkor jó—

runk el következetesen, ha a mérlegszerkesztési munkákat megindulásuktól nap- jainkig fejlődésében szemléljük. A múlt ismeretében tudjuk reálisan megítélni a jelent és biztos alapokon alakítani a jövőt.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének szerkesztési munkái és az ágazati (kapcsolatok mérlegén alapuló input—output elemzések hazánkban másfél évtizedes múltra tekintenek vissza. Ezt a másfél évtizedet az útkeresés jellemezte, és a munka ered- ménye az egymást követő mérlegek egyre tökéletesebbé válásában realizálódott.

Statisztikai értelemben a fejlődés abban állt, hogy az ágazatok kapcsolatát leíró rendszernek mind több eleme alapult adatgyűjtéseken. A viszonylag bizonytala- nabb alapokon álló szakértői becsléseket mind több területen sikerült empirikus megfigyelése—k adataival helyettesíteni. Gazdasógelméleti vonatkozásban pedig ez

az előrehaladás azt jelentette, hogy a mérlegek egyre sokoldalúbbakkó váltak.

Az újabb mérlegek lehetővé tették számos olyan közgazdasági téma megközelité- sét és elemzését, melyre a korábbiak nem adtak lehetőséget.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállítási mun—káli 1959—ben kezdődtek.

Az első táblázatok 1957—re vonatkozóan készültek el. Ezek az ágazatok között fel—

lépő termelési összefüggéseket 39 szektorra bontva rendszerezté'k. A 39 szektor- ból 32 az ipar kapcsolatait írta le, a fennmaradó 7 szektor pedig egy-egy népgaz- dasági ágat: az építőipart, a mezőgazdaságot, a szállítást, a hírközlést. a keres- kedelmet reprezentálta. A mérleg kifejezetten kísérleti jellegű volt. Mind statisz—

tikai információs bázisát. mind az elszámolások technikáját tekintve arra szolgált, hogy az ágazati kapcsol—atok mérlegének szerkesztése rkapcsán fellépő nehézsé- gekről, problémákról tájékoztasson. A számítások alapot adtak olyan statisztikai adatgyűjtési rendszer kialakításához, melyen elemzési célokra alkalmas, kielégítő pontosságú és minőségű ágazati kapcsolatok mérlege dolgozható ki. Ugyanakkor ennek a kísérleti mérlegnek matematikai feldolgozásával lehetőséget kaptunk arra is, hogy betekintsün'k az input-output modellek alkalmazásával megnyílt olyan elem—

'Az 197]. október 18—20 között Siklóson megrendezett ll. Magyar ÁKM Konferencia megnyitó ülésén elhangzott előadási

(2)

DR. RÁCZ: AZ ÁKM JELENTÓSÉGE 121

zési területekre, melyek a korábbi alkalmazott analitikus eljárásokkal nem voltak hozzáférhetők számunkra.

A kísérleti mérlegnél szerzett tapasztalatok hasznosításával készítettük el első

mérlegünket az 1959. évre. Ez a mérleg nemcsak méreteiben jelentett előrehala—

dást az 1957. évihez képest (95 ágazatra bontotta a magyar népgazdaságban a termelést, melyből 82 ágazat az ipart képviselte). hanem statisztikai meg—alapo—

zottságában is minőségi előrelépést jelentett az 1957. évivel szemben. Az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállításához elrendelt külön adatgyűjtések és a már meglevő adatgyűjtések ésszerű adaptálása a mérleg céljaira eredménnyel járt.

Az 1959. évi mérleg már rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, melyek egyaránt alkalmassá tették igényes gazdaságelemzési feladatok megoldására és tervezési feladatok ellátására.

Ezt a mérleget meglehetősen gyors ütemben követték a többiek. Az 1961. évről készült a második, mely 54 ágazatot ölelt fel. közöttük 47 iparit. A harmadik 1965- re vonatkozóan összeállított mérleg 83 szektorból állt. ezen belül az ipart 68 ága- zatban részletezte. Végül legutóbb l9ó8—ra vonatkozóan állítottuk össze az ágazati kapcsolatok mérlegét. melynek szektorbontása lényegében megegyezett az 1965.

évi mérleg szektorbontásávol.

Az előzőkben felsorolt. ún. nagyméretű modelleken kívül összeállításra ke- rültek a kismérlegsorozatok. Először az 1959—1964. évekre 13 szektoras, majd az 1964—1966. évekre és az 1965—1968. évekre 15 szektoros mérlegsorokat bocsátott

ki a Központi Statisztikai Hivatal. Ezek a kisméretű modellek kettős igény kielé-

gítését szolgálták. Elsősorban pótolni kívánták a nagyméretű modellekkel nem jel—

lemzett időszakok ágazati kapcsolatainak a bemutatását. Másodsorban e terüle- ten elsődlegesen e kismérlegek alapján kívántuk biztosítani az időben összeha—

sonlíth—ató modellek közreadását. Mindezeken túl e kismérlegek hasznosnak bi- zonyultak a gyakorlat számára, mert sokféle számításhoz, elemzéshez és a terve- zéshez elegendő. sőt kívánatos volt a kisméretű modell.

Mind a kisméretű. mind a nagyméretű, statisztikai tényanyagon nyugvó mér- legeket általános célú ágazati kapcsolati mérlegnek nevezhetjük. Ezek a mérle—

gek az egész népgazdaság jellemzésére szolgáltak, és alapvetően a népgazda—

sági szintű számítások és elemzések bázisát képezik. Ezt azért fontos hangsú- lyozni. mert időközben -— az input-output módszer megismerésével — kialakultak az egyes részterületek, illetve egyes speciális témák igényei is az ÁKM-kel szem—

ben. Ezek kielégítésére azonban az általános célú ÁKM csak kismértékben vállal—

kozhatott, ezért megindultak az ún. speciális felépítésű ÁKM-ek kidolgozásán-ak munkálatai is.

Az elmúlt évtizedben az általános célú mérlegek összeállítása és felhaszná- lása során sok tapasztalat halmozódott fel. Ezek alapján módunkban van meg- vonni e munka mérlegét. A következőkben ismertetem azokat a pozitív és negatív vonásokat, amelyek e mérlegeket véleményem szerint jellemezték. Nem szabad azonban azt elfeledni, hogy mindezt mai ismereteink és tapasztalataink alapján teszem. amiből következik, hogy a jövő ágazati kapcsolati mérlegeinek kidolgozá—

sánál kívánjuk a korábban összeállított mérlegek—kel kapcsolatban szerzett tapasz- talatokat messzemenően hasznosítani.

A mérlegek ésa mérlegmunka pozitív vonásai:

1. Lehet. hogy formálisnak tűnik, de fontosnak tartom, hogy Magyarországon

lényegében rendszeresen készült statisztikai tényadatokon alapuló ágazati kap—

csolatok mérlege. Bár az igazi rendszerességet az jelentette volna, ha egyenlő

időközökben és alkalmazkodva az igényekhez — elsősorban a tervezés igényeihez —

(3)

122 DR. RÁCZ ALBERT

készültek volna a mérlegek. Azt (is el kell mondani, hogy a ,,rendszentelense'get" IS részben a gyakorlati igénye—k idézték elő.

E témához tartozik az is, hogy a magyarországi ténymérlwegek mindegyike el-

készült és nyilvánosságra került a tárgyévet követő második évben. ismerve az_

ÁKM munkaigényét, a bonyolult munkakapcsolatoka—t, amelyeket a mérleg össze—

állítása igényel. valamint a nemzetközi gyakorlatot, azt' hiszem nem szerénytelen—

ség ezt is eredményként elkönyvelni.

2. Nagyon fontosnak tartom, hogy az általános oélú tényímérlegek szorosan kapcsolódnak a statisztikai információ rendszeréhez. Ez egyrészt azt jelenti, hogy elkészítésük, felépítésük a statisztikai információs rendszeren alapszik, másrészt azt, hogy az ÁKM is része, szerves tartozéka az információs rendszernek. Ezzela mérleg megbízhatósága szilárd alapokon nyugszik.

3. Az elmúlt tíz év során az ÁKM léte, összeállítása és felhasználása fejlesz- tette a statisztikai módszertant. ismertté tett sok olyan fogalmat, amelyeket más területeken nem használtunk. A mérleghez kapcsolódva alakultak ki olyan infor—

mációs igények, mint az export és az import részletes ágazati és felhasználók, szerinti feldolgozása, az ipari értékesítés irányok szerinti megfigyelése stb. Eb-

ben az időszakban honosodtak meg olyan fogalmak, minta végső felhasználás,

a közvetlen és a teljes ráfordítási (tartalom) mutatók és így tovább.

4. Hasznosnak bizonyult az a gyakorlat, hogy azalapmérleghez szorosan kap—

csolódva rendszeresen kidolgozásra kerültek az eszközök és munkará'fordításo—k adatai. Ezek lehetőséget adtak arra. 'hogy a technológiai kapcsolatokon túl, il—

letve azok segítségév—el meghatározzuk az eszközlekötés és a munkairáforditás ága- zati és népgazdasági szintű mutatóit.

5. Még sok tennivaló van a mérlegek dinamikai összehasonlíthatóságáinak biztosítása területén, de biztatók azok az eredmények. amelyeket eddig elértünk.

Elsősorban a kismérlegerk idősorainaík közreadása volt eredményes, de hasznos volt az összehasonlítás szempontjából az 1965. évi mérleg kidolgozása az 1968.

évi modellnek megfelelően is.

6. Hasznosak voltak azok a kísérletek is, amelyeket az 1959. évi beruházási

matrix és az 1961. évi forgalmi adó nélküli mérleg összeállítása során szereztünk.

Ma már látjuk, hogy ilyen összeállításokat nemcsak egy-egy távol eső évre, hanem rendszeresen kell készíteni.

7. Végül hasznosnak bizonyult az is, hogy a mérlegeket már 1959-től kez—

dődően többféle (A, B, C) változatban elkészítettük attól függően, hogy az im- portanyag felhasználása miként van elszámolva. A mérleg felhasználóit segítette a modell matematikailag feldolgozott változatainak (technológiai és inverz mat—

rix), valamint a modellből számított mutatóknak (bér-, létszám—, eszköztartalom stb.) a közreadása is.

Az ágazati kapcsol-ati mérle—gek és a végzett munka negatív vonásai:

1. A külső szemlélőt elsősorban a formai dolgok ragadják meg. llyen a___, mér—

leg szektorbontása is, bár e forma minden esetben a tartalom hordozója is. Ezért okozott sok nehézséget a mérleg felhasználóinak, hogy a mérlegek mindegyike más—más szektorbontásban készült el. Ez nehezítette az összehasonlítást az elem- zésben és a bázissorok kialakítását a tervezésben. A szektorok számának kia-

lakítását az elmúlt időszakban meghatározta: az információ rendelkezésre állása,

a Magyarországon érvényben levő ágazati rendszer és az első években nem utolsó- sorban a matematikai és a gépi felkészültség. A jövőben a stabil szekttorbon—tású mérleg—ek sorát kell megteremteni, hogy ezzel biztosítva legyen az össze—hason- lítás alapvető formai követelménye.

(4)

AZ ÁKM JELENTÓSEGE 123

2. Nehezí'tette a mérlegek időbeli összehasonlítását az is, hogy az egyes évek mérlegeinek összehasonlításánál kisebb—nagyobb módszertani eltérések vannak.

Természetesen ez részben indokolt, hiszen a módszerek tökéletesítése változtatá- sokkal jár együtt. Úgy érzem, ma már kialakultak azok a módszerek, amelyek se- gítségével hosszú távon lehet a mérlegek összeállítását végezni.

3. A jelenlegi gyakorlati igényeket ismerve, hiányosságként lehet megemlí- teni azt is, hogy csak az ÁKM alaptábláit hoztuk nyilvánosságra. Egy-egy mérleg elkészítéséhez nagyon sok olyan információval rendelkezünk, amelyeket a modell felhasználói hasznosítani tudnak. Ilyenek a készletekre, az árrésre, a kereskedelmi forgalomra. a profilidegen tevékenységre stb. vonatkozó adatok. A jövőben meg—

felelően rend'szerezve ezeket az alapdokumentumokat is az érdeklődők rendelke- zésére kell bocsátani.

4. Egyértelműen látható ma már az is, hogy nehezítette a mérleg felhasz—

nálását főként az első években az, hogy önálló életet élt. Ez azt jelenti, hogy a mérleg statisztikai információkon alapul—t, de nem illeszkedett konzisztensen az információ egész rendszerébe. Az utóbbi évek mérleg—ei e területen már sokkal előbbre tartanak. Cél: a teljes konzisztencia megteremtése, mert csak ezáltal elégít- heti ki maradék nélkül a közgazdasági elemzés és nem utolsósorban a tervezés igé- nyeit. A teljes konzisztenciát a módszertani és tartalmi lehetőségeken belül. va—

lamint a statisztikai információ keretei között minél hamarabb meg kell valósítani.

I!

Az elmúlt tíz év értékelését nem lehet leszűkíteni az általános célú statisztikai ténymér—legek ismertetésére. Ennek bázisán, ehhez kapcsolódva széles kö—

rűen alkalmazták az input—output analízist, és készítettek terv- és speciális ága- zati kapcsolati mérlegeket.

Mindenekelőtt említést kell tenni azokról a munkákról, amelyek a népgaz—

daság egy—egy szűkebb területén kívánták az ágazati kapcsolatokat részleteseb- ben feltárni. llyen táblázatok készültek az ipar egy-egy részére a Nehézipari Mi—

nisz—téríumban, a Kohó— és Gépipari Minisztériumban. valamint az építőiparra.

Végül a legutóbbi években elsősorban a mezőgazdaság területén megjelentek

az üzemi mérlegek. és kísérlet történt (: földrajzilag körülhatárolt területek ún.

regionális ágazati kapcsolati mérlegeinek szerkesztésére is. Az általános célú ága- zati kapcsolatok mérlegéből egy egész mérlegrendszer terebélyesedett ki, mely a népgazdaság fontosabb területeit más részleteiben is ábrázolta.

Az ágazati kapcsol—atok elszámolásának ez a sajátos módszere igen előnyös lehetőségeket kínált a tervezés számára. A tervezés ezeket a lehetőségeket csak- hamar felismerte. és az ágazati kapcsolato—k ún. ténym'érlegévevl párhuzamosan egyre-másra készültek a rövid, közép- és hosszú távú tervezés számára az ágazati kapcsolati tervmérlegek. Ezeknek a mérlegeknek kiindulási pontját szintén az empirikus alapokon szerkesztett statisztikai mérlegek alkották, de e mérlegek készí—

tésénél a szerkesztők figyelembe vették azokat a trendeket vagy a jövővel kap—

csolatos elképzeléseket is, melyek reális megfontolások alapján az ágazatok kap—

csolatát befolyásolhatták.

Ha itt lezárnánk az ágazati kapcsolatok mérlegének jelentőségével kapcsolatos fejtegetéseinket, már ennyi is elegendő lenne annak a következtettésnek a levonására. hogy az ágazati kapcsol—atok mérlege mint módszer az elmúlt másfél évtized alatt bebizonyította életképességét. A gwazdaságelemzésben és a terve- zésben hatékony eszköznek bizonyult, amit kézzelfoghatóan igazol számunkra az ágazati kapcsolati mérlege'vkből álló rendszer rohamos növekedése mind az em—

(5)

124 ' DR. RACZ ALBERT

pirikus jellegű statisztikai ténymérlegek. mind a jövőt anticipá—ltan tartalmazó terv- mérlegek területén.

A fejlődés természetesen nem korlátozódott az ágazati kapcsolati mérlegekre, hanem átterjedt más területre is. igy kifejlődtek az abból leszármaztatott külön- féle input-output modellek is. A modellszerkesztési gyakorlat, mely kezdetben az

ágazatok közötti mennyiségi kapcsolatok egyenletekbe foglalását tűzte ki célul

maga elé. később mind többször és mind intenzívebben kisérletezett az érték—

kapcsolatoik megfogalmazásával is az ún. ármodellek keretében. A volumen'kapcsolatokat értelmező modellek értelemszerűen igyekeztek megragadni az abból

adódó lehetőségeket, hogy sikerült a végső felhasználás és a bruttó'termelés kö—

zötti ágazati összefüggéseket felírni. Erre a korábban alkalmazott mérlegelszá—

molások, de az ökonometriai modellek sem adtak lehetőséget. Napjainkban pedig a gazdasági folyamatok pénzügyi szabályozásának előtérbe kerülésével egyre

hangsúlyozottabb fontosságot kap az ágazati kapcsolatok olyan modellszerű meg- közelítése, mely a termék ára és annak értékösszetevői között ír fel ágazati. illetve

termékcsoport mélységben összefüggéseket. Ezek a törekvések a különböző, már eddig is készitett ármodellekiben, illetve az ún. pénzforgalmi modellekben öltenek testet. Joggal és okkal feltételezhetjük, hogy a gazdaságpolitikánkba—n jelent—kező, a folyamatok befolyásolásával kapcsolatos újabb keletű elgondolások hatására

ezen a területen is gyorsuló fejlődést fogunk tapasztalni. Erre annál is inkább van

remény. mert úgy tűnik, hogy az ágazati kapcsolatok mérlege a segítségével kia- lakítandó ún. pénzügyi. jövedelmi és ármodellek kidolgozásához természeténél fogva talán még jobb lehetőségeket kínál, mint amilyeneket korábban a volumen—

összefüggések megfogalmazásához biztosított. ,

Mindezek alapján joggal vonhatjuk le a következtetést: az ágazati kapcsolatok mérlege és a belőle leszármaztatott különféle volumen-. valamint pénzügyi, jövedelmi és ármodellek napjainkban nélkülözhetetlen eszközei a korszerű gaz—

dasági munkának. A gazdaságelemzésben és a tervezésben centrális fontossá—

gúak. A gazdaságirányitással kapcsolatos újabb elképzelések pedig továb-bi meg—

lehetősen széles perspektívát nyitotta—k számukra.

.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének jelentősége a jelenlegi gazdasági mun- kában és a fejlődés várható igen gyors tempója arra kényszerít bennünket, hogy statisztikai jellegű ténymérlegeink készítésénél lépést tartsunk a fejlődéssel, szám- ba vegyük a fejlődés várható fontosabb irányait. Mérlegein—ket úgy kell kidolgoz—

nunk, hogy ki tudják elégíteni a követelményeket, akár a gazd—aságelemzé's, akár a tervezés oldaláról jelentkezzenek azakilgy tudunk valóban hasznos és értelmes munkát végezni. Az ágazati kapcsolatok mérlegével összefüggő munka fontosabb fejlesztési irányainak körvonalazásánál először kísérletet teszek azoknak a terü- leteknek a meghatározására. amelyeken véleményünk szerint a jövőben lényeges fejlődéssel kell számolni, majd ezt követően igyekszem a fejlődés lényegét meg- fogalmazni, és végül beszámolok arról, hogy a statisztikai mérlegszenkesz—tés—i munka területén milyen feladatokat kivánunk megoldani a szóban forgó terület fo- kozódó igényeinek kielégítése érdekében.

1. Az ágazati kapcsolatok mérlegét mint elszámolási rendszert mindenekelőtt

következetesen be kell illeszteni a népgazdaság összefoglaló jellegű elszámolási rendszerébe. az ún. népgazdasági mérlegre—ndszerbe. Ez ugyan nem tartalmi. hanem elsősorban formális követelmény. mégis fontosnak tartjuk kielégítését. mert napjaink gazdaságelemzési és tervezési gyakorlata mindinkább feltételezi és meg-,

(6)

AZ ÁKM JELENTÖSÉGE

125

követeli egy olyan konzisztens rendszer létezését, mely a gazdasági folyamatokról lehetőleg teljes körű elszámolást ad. Fogalmi rendszerében az azonos elnevezések azonos tartalmat takarnak, és a rendszer egyes elemei között a kölcsönös és egy- értelmű megfeleltetés lehetősége fennáll. Vagyis a jövőben az ágazati kapcsolatok mérlegét a népgazdasági mérlegrendszerben (mely ebből a formális szem- pontból nem más, mint egy rendezett adathalmaz) kívánjuk értelmezni. Az ága—

zati kapcsolatok mérlege szempontjából ez azt jelenti, hogy

a) osztályozási rendszere a népgazdasági mérlegrendszerhez igazodik, táblarendszere ennek következtében stabilizálódik;

b) a népgazdasági mérlegrendszer és az ágazati kapcsolatok mérlege egyes elemei között kölcsönös és egyértelmű összefüggés áll fenn, a népgazdasági mérlegrendszer az ágazati kapcsolatok mérlege számára is konzisztens elszámolási keretet jelöl ki;

c) a népgazdasági mérlegrendszer, valamint az ágazati kapcsolatok mérlege azonos elnevezésű tételei tartalmukban és számszerűleg is azonosak.

Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy ez utóbbi formális jellegű követel- ménynek a szigorú érvényesítését csupán egy általános célú, évente készítendő ágazati kapcsolatok mérlege szempontjából tartjuk feltétlenül betartandó köve- telménynek. Az ágazati kapcsolatok mérlegéből leszármaztatandó modellek ese—

tében a modellszerkesztés érdemi követelményeinek (homogeneitás, egységes ér—

tékelés stb.) továbbra is elsőbbséget kívánunk biztosítani a formális jellegű ikö—

vetelménnyel szemben vagy éppen annak rovására. Erről nem mondhatunk le.

mert ha lemondanánk, a formális számszerű egyezőség biztosítva lenne ugyan, de modelljeink analitikus, illetve prognosztikus értéke nagyon csökkenne. lgy a

ritkább időközönként készülő nagymérlegek esetében lehetnek — előfordulhatnak —-

olyan esetek vagy tételek. amelyek magyarázható módon eltérnek a népgazdasági

mérlegrendszertől. '

Természetesen a cél az, hogy minél kevesebb legyen az eltérés, minél kevesebb ilegye—n a ,,hidak" száma, amelyekkel az ÁKMdből át lehet menni a mérleg- rendszer tábláibia és viszont. Tudjuk azonban, hogy lesznek ilyen eltérések, ezért szükségesnek tartjuk a konzisztenciát olyan módon is biztosítani, hogy azokat a legfontosabb adatokat. amelyeket a modellhez kapcsolódva a felhasználók

—- elsősorban a tervező szervek — igényelnek, az ÁKM rendszerében is feldol- gozzuk. Gondolok itt olyan adatokra, mint a létszám, az eszközök, a beruházás, a forgalmi adó, a vám stb.

Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a népgazdaság egységes elszámolási rendszerének kialakításán túlmenően a modellszerkesztési munka is felvet néhány olyan érdemi követelményt. melyeknek mérlegszerkesztési munká—nk fejlesztési irá- nya szempontjából meghatározó jelentőségük van. Ez is oka lehet néhány esetben az ÁKM és a mérlegrendszer egyes adatai közötti eltérésnek.

2. Az ágazatok között fennálló volumenkapcsolatokat leíró input-output modell oldaláról mindenekelőtt a teljesség követelménye merül fel. Mikor a gazda—

sági folyamatok tárgyalását az ún. anyagi szférára korlátoztuk, az akkori idők követelményeinek megfelelően leszűkítettük a gazdasági folyamatok körét. A gaz—

daság működését úgy vizsgáltuk, hogy az ún. nem anyagi szféra ágazatainak kapcsolata-itél eltekintettünk. Modellszerű értelmezésben exogén változóként ke—

zeltük őket. Ezt az egyszerűsítést ma már nyilvánvalóan nem tarthatjuk fenn, jelen—

leg ugyanis a gazdasági folyamatokat. az ágazatok egymásrahatását teljességük- ben akarjuk megragadni. Legfeljebb arról lehet szó, hogy egy viszonylag nem túl—

ságosan fejlett gazdaság esetében a nem anyagi szféra elhanyagolása praktikus

szempontból még megengedhető volt. A korábbi években a gazdasági folyamatok

(7)

126 DR. RAcz ALBERT

interpretálása a nem anyagi szféra figyelmen kivül hagyásával nem vezetett na—

gyobb tévedésre. Napjainkban és különösen a jövőben azonban ez az út már nem járható. Az ún. nem anyagi szolgáltatások ágazatai egyne nagyobb szerepet ját- szonak gazdálkodásukban. Elegendő okunk van annak feltételezésére, hogy a gaz—

dasági ágazatok volumen—kapcsolatait tárgyaló input-output modellek téves kövei:—

keztetések kiindulási forrásaivá válnának. ha az ágazati kapcsolatok mérlegének

szerkesztésénél a nem anyagi ágazatok figyelembevételétől továbbra is eltekinte- nénk.

A jövőben mind az anyagi, mind az anyagi—nem anyagi koncepciókban ki—

dolgozott ágazati kapcsol-atok mérlegére szükségünk lesz. Ezért ágazati kapcsolati mérlegeinket úgy állítjuik össze, hogy abból az ágazatok közötti összefüggé—

sek mind az anyagi termelés. mind az anyagi—'nem anyagi tevékenységi rendszer—

ben értelmezhetők legyenek.

Az ÁKM ilyen kiszélesítésére megadja a lehetőséget az új népgazdasági mér—

legrendszer, amely mind az anyagi. mind a nem anyagi tevékeny—séggel elszámol.

E mérlegrendszer keretében már kialakultak a kategóriák és a számbavétel mód-

szerei úgy. hogy azokat az ÁKM készítésénél már csak alkalmazni kell.

3. A modellszenkesztési munka oldaláról jelentkező másik lényeges követel-

mény olyan ágazati kapcsolati mérleg szerkesztése, mely lehetővé teszi a jöve—

delemfolyamatok tárgyalását. Lényegében olyan ágazati kapcsolati mérleg szer—

kesztéséről van szó, melyből leszármaztatott modell a végső kibocsátásra került

termékek, illetve szolgáltatás árösszegét ágazati mélységben ért-éikösszetevőiime tudja

bontani. Aligha vonható kétségbe, hogy ennek a modellnek kiemelkedő jelentő—

sége van. amennyiben a gazdasági folyamatokat elsősorban a pénzügyi szobá- lyozó'kon keresztül akarjuk befolyásolni. Márpedig a jelenlegi gazdaságpolitiká—

naik éppen ez a lényege.

Ennek a modellnek a szerkesztése felveti az ágazati elhatárolás kérdését az

ágazati kapcsolatok mérlegéinérl. Jövedel—meket, pénzügyi folyamatokat csak szer—

vezetekre tudunk értelmezni, tevékenységekre nem. A jövedelem mint olyan egy—

egy gazdasági egységnél, tehát szervezeti egységnél keletkezik, illetve attól von- ják el. T—evékenységekhez a jövedelem nem rendelhető hozzá egyértelműen, leg—

feljebb arányosítások útján közelíthető a nagysága.

Amennyire kézenfekvő, hogy az ágazatok között fennálló, illetve állandósult

volumenkapcsolatosk—at a tevékenységi körben fogalmazzuk meg. azaz függetlenít- jük a szervezeti változásoktól, annyira plauzibilis az előzőkben kifejtettek alap- ján, hogy a pénzügyi jövedelmi folyamatok vizsgálatához az ágazatokat szerve—

zeti elhatárolásban felölelő modellre. illetve ágazati kapcsolati mérlegre van szük- ség.

Az ágazati kapcsolatok mérlegét tehát két metszetben szükséges összeállí—

tani: tevékenységi és szervezeti elhatárolás szerint. E két ménlegtípusnaik nem—

csak az elemzésben. :: modellal'kotás—ba—n, hanem napjaink tervezésében is meg- van a létjogosultsága. Az éves és középtávú tervek szervezeti elhatárolásban ké- szülnek, a távlati ter—vek pedig tevékenységi alapon állnak össze. Ez is indokolja a kétféle mérleg készítésének szükségességét.

4. A pénzügyi jövedelmi folyamatokon belül különös figyelmet érdemel az

ártéma, mely jellegénél fogva a gazdaságirányítás új rendszerében jelentős sze- rephez jutott. Az ártéma közelítése, illetve vizsgálata az ágazati kapcsolatok mér- lege segítségével számos problémát vet fel. A korábbi eredmények, melyeket vagy tisztán tevékenységi, vagy tisztán szervezeti elhatárolású ágazati kapcsolati mér—

legek felhasználásával értünk el, erősen vitatható értékűek. Az ártémának ugyanis '

(8)

AZ ÁKM JELENTÖSÉGE

127

Janus-arca van. Az árösszetevők egyfelől a szervezeti egységnél jelennek meg közvetlenül. Az árképzésben részt vevő tényezők közvetlenül csupán a szervezeti egység egészére érzékelhetők. Az ár viszont kifejezetten a termékhez, illetve a szolgáltatáshoz tapad. Egyszerűbben úgy is fogalmazhatnánk, hogy a költség és a jövedelem mint áralkotó elem csak egy-egy szervezeti egységre létezik. Felosz- tás—a az egyes termékekre vagy szolgáltatásra nagyon is művi arányosítással tör- ténik. Ugyanakkor ára csak meghatározott terméknek vagy szolgáltatásnak van.

Szervezeti egységre árat értelmezni, különösen ha az különféle termékeket bo- csát ki, vagy szolgáltatásokat teljesít. tulajdonképpen nem lehet. de nem is szabad.

Mindezek alapján meggondolandó olyan típusú ágazati kapcsolatok mérle- gének készítése, amelynek szektorbointása a kibocsátások és a felhasználás olda—

láról nem egyezik meg egymással. Nevezetesen. olyan ágazati kapcsolati mérlegek- ről van szó e témakör keretében, melynek oszlopai szervezeti elhatárolásúak. Ez teszi lehetővé az á'rösszetevők egyértelmű elszámolását az egyes ágazatokban. A sorok pedig termékekből állnak, éspedig a lehetőség szerint minél több termékből.

Ez biztosítja ugyanis az árak egyértelmű, gazdaságelméleti szempontból értelmes hozzárendelését a termékekhez, illetve szolgáltatásokhoz.

Egy ilyen mérleg összeállítása természetesen sok problémát vet fel, meglehe—

tősen nehéz, bonyolult feladat. A mérleg szerkesztésénél figyelembe vett termékek számának emelésével a mérlegszerkesztési munka volumene megsokszorozódi'k. A matematikai kezelés tekintetében is jelentkeznek nehézségek, mert annak a mo—

dellnek az együttható—rendszere, mely ezen az ágazati kapcsolato—k mérlegén épül fel, többé már nem rendezhető kvadratikus matrixba.

Figyelembe véve a jelentkező nehézségeket mind a mérlegszerkesztési munka.

mind a matematikai kezelés terén, úgy tűnik, célravezető lenne valamilyen áthidaló megoldást keresni. mely lényegében javíthatná az elemzés kilátásait mind a tisztán tevékenységi, mind a tisztán szervezeti elhatároló—sú modellhez képest, ugyanakkor beilleszthető lenne a jelenlegi fejlesztési programba is. Ilyen áthidaló megoldás—

ként kínálkozik ún. tevékenység—szervezet elhatárolású ágazati (kapcsolati mérlegek szerkesztése. Ez soraiban tevékenységeket osztana el. oszlopaiban pedig a ráfordí- tások szervezetí elhatárolásban jelentkeznének. Az árösszetevők számbavételére ez az ágazati kapcsol—atok mérlege jó lehetőségeket biztosítana. Ugyanakkor sorai az ár. illetve az árindex hozzárendeléseket tevékenységekre értelmeznek, nem pedig

szervezetek kibocsátásaira. A tevékenységre vonatkoztatott árak, illetve árindexek

az értelmezés logikáját tekintve valahol középhelyzetet foglalnak el a szervezete- ken és a termékeken alapuló elszámolásokkal szemben. Amennyiben a termék- összetétel rövid lejáratra komolyabb ingadozást nem mutat, ez a megoldás kielé-

gítőnek látszik. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a megfelelő sor- és oszlop-

összegek hiánya ennél az ágazati kapcsolatok mérlegénél a modell matematikai ke—

zelésénél problémákat vet fel.

Mindezen nehézségek és problémák ellenére kísérletet kell tennünk olyan ága—

zati kapcsolatok mérlegének imegszerkesztésére. mely alkalmas az ármodell igé- nyeinek kompromisszumok útján történő kielégítésére. Nehezen volna tartható ugyanis az az álláspont. mely éppen most a pénzügyi szabályozási és befolyáso- lási rendszer kiteljesedésének időszakában éppen az egyik legfontosabb szabályo- zónak modellszerű vizsgálatáról mond le.

5. A következő terület a dinamizálás. továbbá a mérlegek idő és térbeli ösz—

szehasonlítá—sának kérdése. A felenlegi gyakorlatban funkcionáló ágazati kapcsolati

mérlegek és az azokból leszármaztatott modellek statikus jellegűek. Egy-egy iclő-

szakban tájékoztatnak az ágazatok egymás közötti kapcsolatairól, a termelés és a

(9)

128 DR. RACZ ALBERT

végső kibocsátás. az elsődleges értékösszetevők és a végső kibocsátások árösz-

szegei között fennálló összefüggésekről. Ezek a mérlegek azonban a gazdasági fo-

lyamatok kialakulásáról, fejlődéséről vajmi keveset mondanak. A jelen állapot

múltjától elszakítva, gyökértelenül áll előttünk. A fejlődés szakaszát önmagából kiindulva próbáljuk magyarázni. A jelent azonban teljességben csak a múlt szé—

les körű megismerése útján lehet megérteni éppen úgy. ahogy a jövő megbizható előrelátásának biztosítása éppen a jelen teljes megismerése és megértése. Az idő- d'imenzió minden kétséget kizáróan számos olyan tényezőt ölel fel magában, me—

lyek egy-egy rövidebb szakaszba-n allig érzékelhetők, ugyanakkor a fejlődés alakita—

sában meghatározó szerepük van. Ezért van és a jövőben ezért lesz egyre foko- zódó mértékben szükség a rövid lejáratra kielégítő statikus modellek mellett a fej-

lődés folyamatát leíró dinamikus rendszerekre.

A fejlődést magyarázó modellek a dolog természeténél fogva természetesen

igen sokféle felfogásban szerkeszthetők. Lényegében ahány elképzelés látszik az

időben ható tényezők relevans vagy lényegtelen voltáról és hatásuk útjáról. mód-

járól. annyiféle dinamikus modell volna szerkeszthető. Magától értetődő továbbá az is, hogy a dinamikus model-lek megalkotása tekintetében éppen a mondott okoknál fogva sokkal tágabb tere nyílik a képzelőerőnek. mint a statikus modellek terén. ahol a feltételrendszer meglehetősen szigorú, de ugyanakkor rendkivül egy- szerű követelményeket foglal magában.

A jelen helyzetben, amikor a dinamikus modellek szerkesztésével kapcsolatban még csak kevés kezdeményezés létezik. nincsen olyan modell, mely széles körű gondos vizsgálódások és megvitatások alapján arra tarthatna igényt, hogy közgaz—

dász társadalmunk többségének helyeslésével találkozzék; hiba lenne valamilyen

saját házi modellünket ráerőszakolni a gazdasági munkával különböző területeken

foglalkozó szakemberekre. Első lépésnek és talán a kiindulásnak tekinthetők a Köz—

gazdaság—tudományi Intézet ésa Központi Statisztikai Hivatal kezdeményezései.

Ezen a területen két irányban is szükséges előrehaladni. Mind elméleti, mind

gyakorl—ati statisztikai sikon elő kívánjuk mozdítani egy általános helyesléssel talál-

kozó dinamikus modell kialakításának ügyét.

Elméleti téren fel kell ikarolni mindazokat a kezdeményezéseket, melyek elő akarják mozdítani az input-output modell dinamizálását. Lehetőséget kell terem- teni az elméletek vitájára. a vélemények kicserélésére. hogy a gyakorlat számára

kielégítő, hasznos modell szülessen.

A gyakorlati modellszenk—esztési munka terén eléje kivánunk menni az ese—mé- nyeknek. Meg vagyunk győződve arról, hogy a dinamikus input-output modellre szükség van. és ezért arra törekszünk, hogy azok a szerkezeti elemek, melyek minden dinamikus modellnek elengedhetetlen tartozékai, a döntés idejére már eleve rendelkezésre álljanak. llye—n elemnek tekintjük az ún. beruházási mátrixot, mely minden dinamikus modellnek -— függetlenül sajátos telépítésétől — szükségszerű tar- tozéka. A beruházási m-atrixokat a jövőben tehát szeretnénk rendszeresen összeál- lítani. a folyó kapcsolatokat leíró ágazati kapcsolatok mérlegének szerkesztésével párhuzamosan.

A dinamizálás kérdése magától értetődően felveti statikus ágazati kapcsolatok mérlegeiből álló mérlegsorozatok létezésének kérdését. Ahhoz ugyanis, hogy az időben lejátszódó fejlődés—t magyarázni tudjuk, eleve szükségünk van olyan ágazati kapcsolati mérlegekre, melyek a folyamatok, kapcsolatok időbeli alakulását. erősö—

dését vagy éppen gyengülését az egyes ágazatok között képesek nyomon követni.

A mérlegsorozatokkal szemben kettős követelményt támasztunk. Először is az idő—

ről időre fellépő szerkezeti változásokat ki kell küszöbölni belőlük. Ezért össze—

(10)

AZ ÁKM JELENTÖSÉGÉ 129

hasonlító mérlegsorozatainkat nem szervezeti elhatáro—lásban. hanem tevékenységi jellegű adatokon kell kidolgozni. A rejtett változásokat, melyek a tevékenységek vo—

lumenét változtatják, a szervezeti változások tanulmányozása útján esetenként és

tételesen kell megvizsgálni, és amennyiben szükséges, a tevékenységi adatokat

módosítani kell. Másodszor pedig minden időszakot ténylegesen leíró mérleg mellett célszerű késziteni olyan típusú mérlegeket is, amelyekben az árváltozások ha—

tása nem tükröződik, azaz a mérlegsorozat egyes sorai tisztán volumenváltozásokat

fejeznek :ki. '

Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy díniamikában összehasonlítható m-ér- legsorokat is csak általános céllal lehet készíteni. Ezeket az általános célú mérle—

geket kell a felhasználók igényeinek megfelelően átalakítani. Ma még nem látom egyértelműen tisztázottna'k először is azt, hogy mely területen milyen összehGSOnlit—

ható mérlegsorra van szükség, másodszor azt — és talán ez fontosabb -—, hogy mely témák vizsgálatakor van szükség összehasonlítható árakon kidolgozott mérlegekre, és mely témák összehasonlitását célszerű folyó áras ágazati kapcsolati mérlegek alapján elvégezni.

ó. Szorgalmazni kell a regionális ágazati kapcsolati mérlegek rendszerének kialakítását is. Ezt a munkát mind a regionális tervezés. mind a helyi gazdaság- írányitás szempontjából rendkívül fontosnak tartjuk. Hazánkban az egyes terü—

letek gazdasági színvonalában különbségek vannak, ami magától értetődően ki—

hat az adott területen (megyében) élő népesség gazdasági és kulturális szinvona-

lára egyaránt.

Hasznos kezdeményezés a Vas megyei ÁKM kidolgozása. Tudom, jelenleg csak kísérleti jelleggel készült el a mérleg, mégis sokat várunk tőle. Választ fog adni módszertani és tartalmi kérdésekre. Tisztázni kell egy ilyen regionális mérleg jellegét: mennyire hasonlítson az országos mérleghez, illetve miben térjen el attól. Meg kell vizsgálni azt a kérdést is, hogy a gazdasági kapcsolatok regio—

nális elemzése szempontjából a megye mennyiben tekinthető régiónak. Végül választ kell kapni az információszervezés kérdésére is.

*

Befejezésül foglaljuk össze az ágazati kapcsolati mérleg- és modellszerkesz- tési munka fejlesztésének lényegesebb mozzanatait:

-— A soron következő két ágazati kapcsolatok mérlegét az 1972., majd az 1975. évről kívánjuk összeállítani. Mindkét mérleg 80—100 ágazatra bontva fogja részletezni a gazdasági folyamatokat. A mérlegek a szokásos módon A és B változatban is elkészülnek.

—- A mérlegek elszámolási rendszerüket tekintve szorosan kapcsolódnak a népgaz- dasági mérlegrendszerhez.

— Az anyagi szféra ágazatai mellett a nem anyagi szféra különböző területei is jelentkeznek 1972-től kezdve a mérlegekben.

—— Az ágazati kapcsolati mérlegszámitások mind tevékenység x tevékenység, mind szervezet x szervezet, mind tevékenység x szervezet elhotárolásban összeállításra kerülnek.

-— Az ágazatok folyó kapcsolatain túlmenően 1972-től kezdve megkíséreljük az ága- zatok beruházási kapcsolatait is nyomon követni, illetve elszámolni.

-- Az időbeli összehasonlítás céljából ágazati kapcsolati mérlegsorozatokra van szükség.

—— Szorgalm—azni kell a gyakorlat számára is hasznosítható dinamikus mérleg kidol- gozását.

Az általános célú statisztikai tényszámokon alapuló ágazati kapcsolatok mér- legének tervezett továbbfejlesztése hatékonyabbá teszi a modell felhasználását, segitséget kiván adni a tervezés és a gazdaságelemzés számára, azok megala-

pozottabbá tételéhez.

2 Statisztikai Szemle

(11)

130 DR. RÁCZ: AZ ÁKM JELENTÖSÉGE

;

PEBIOME

B Bem'pmr c Ronda 50—mx maaa npousaoamcn cocramenue memo'rpacnenmx őaAchon. _ Ha npo-rxmemm ucrexumx 15 Ae'rcnzrn pas CDCTaBAHACi! ocnosmsamxguiicn Ha rpammxecmnx c'ra'mcmuecxnx Aarmmx Tax Hasbmaemmü memo'rpacmeaoü őaAauc oőigero Hasnauenux. Ba- AAHCb! nocrynamr B pacnopnmeuuu a pannon); napnan'rax n pazpaőomax B mormon noc- Aeayxolgerw nome o'rtre'moro maa rogy. C 1959 no 1968 ron Hapany (: RpHHHblMH őaJxax—Ica—

MH oőmero HaaHauenun HBPO'I'OBAHAHCD Taxme " HGÖOADIHHE őaAancm aa O'PAEAbele vanm.

Orm oőpasoaam conoc'raaummü pm], óaAchon. ,

Hapaay (: óaAchamn ioőlgero naanaeenux cocrammucn nAaHonme őaxancm a enem;—

ammme őaAchm, oxaa'rbmarorgue OTlleA'bele o'rpacxm. BblAa npouaaeaena n nonm'ma coc- TaBAeHun Teppmopnaxbnoro memo'rpameaoro őaAcha. Homumo Bcero e'roro mea—nominate ame óaAchm HCHOAbBOBaAHCb Tarca—ze n AAH cocTaBAeHux moaeAeü.

,Aa-rop noApoőHo anam—xaupye'r onbi'r, npuoőpereuamü a xozxe coc-raBAenux őaAchou, Pl Ha amit ocnoae paccmarpnnae'r nonommexbnme a negocrarorguecn CTOpOHb! npozxenanaoífr .no cnx nop paöo'rm. Hpmmmaa BO enumaune nomezmee, rim-op nameuae'r ocnosnme aanpaane- mm coaepmencmonauun memompamenono őaAanca oőlgero naenaueunn. l'locne noapoőuom pachO'rpeHHn gannoro Bonpoca aB—rop oc'rauam'nnae'rcn Ha cnezxyrorgnx npoóAeiwex: mec'ro memorpamenoro őaAcha Bny'rpy cncremm Hapoanoxosniic'rsennmx őaAaucoe; Haaoőnoorbn annammecxoü MOJIeAH; npammecxax HOTpeÖHOCTb 3 COCTaBAeHHYl GaAaHaon c paszmtmoíí cexropuanbuoü pasőnexoü; HCOÖXOAHMOCTI: o'roöpamermx marepnaAbumx'n nemaTepnaAs—nmx orpacxeiir H T. 11. B zaxmouerme amop naAar—ae'r uanpaBAem—m a xapamepnc'mxn omnnaembro nporpecca a oőAacm coc'ramenmr memo'rpamenbrx ÖaAaHCOB B npezxc'romgue mau.

SUMMARY

ln Hungary Input—output Balances have been drawn up since the fifties. Five times in the last fifteen years so-called Input-output Balances of general purpose were prepared based on statistical factual data. These balances were available in different variations and processing in the second year following the base one. In addition to the large—size models of general purpose from the year 1959 to 1968 small balances of individual years have been also prepared which formed a comparable series of balances.

Besides the balances of general purpose plan—balances and special ones. illustrative of each branch, were made. The preparation of Regional Input—output Balances was also at- tempted. Beyond all of these input-output Balances were used for model construction as well.

The study analyses in detail the experiences ocauired in the course of preparation of balances and relying upon them evaluates the weakness and positive features which have been noticed so far. In the light of these the author gives the main tendencies of the devel—

opment of a balance of general purpose. The following auestions are discussed in detail:

position of Input-output Balances within the balance system of the national economy, ne—

cessity of a dynamic model, practical demand 'for the preparation of balances breaked down for different sectors, necessity of representation of the material and non material branches etc. Finally the study outlines the tendencies and characteristics of the development to be expected in the forthcoming years in the field of drawing up input-output Balances.