Az ágazati kapcsolatok mérlegének kidolgozása a Szovjetúnióban

]Az ágazati kapcsolatok mérlegének kidolgozása a Szovjetunióban*

Mi. EJDELMAN

A szocialista gazdaságban a társadalmi

termelés összefüggéseinek és arányainak

sokoldalú tanulmányozása, a vizsgálati eljárások és módszerek tökéletesítése igen nagy jelentőségű a társadalmi ter—

melés elemzése és a népgazdasági terve- zés javítása szempontjából.

A népgazdaság arányainak és össze—

függéseinek tanulmányozására és feltárá- sára az egyik legfontosabb eszköz a mér- legmódszer, amelyet széles körben al—

kalmaznak mind a tervezés, mind a sta- tisztika területén. A mérlegmódszer az egyik legfőbb eszköz a népgazdaság he—

lyes arányainak megállapítására, arra, hogya népgazdasági terv egyes részeit és elemeit egységes egészbe kapcsoljuk össze. A statisztikai beszámolómérlegek kidolgozása lehetővé teszi a népgazdaság—_

ban kialakult összefüggések és arányok tanulmányozását, a bővített szocialista újratermelés egészének, valamint egyes részeinek konkrét jellemzését.

Alinépgazdaság fő arányai a termelés és fogyasztás, a fogyasztás és felhalmo—

zás, a termelőeszközök és a fogyasz—

tási javak termelése, az anyagi termelés egyes ágai között fennálló arányok.

Ezeknek az arányoknak vizsgálatában fő szerepe az évente összeállított népgazda- sági beszámolómérlegnek van.

A népgazdasági mérlegben azonban a társadalmi terméknek csupán az alapvető és legáltalánosabb arányai tükröződnek vissza. Az ágazati kapcsolatok a mérleg—

ben csupán mint az anyagi termelés leg—

átfogóbb ágai közötti kapcsolatok kerül—

'A Vesztnik sztatisztlki 1960. évi 1. számá—

ban (55—69. old.) közölt cikk rövidített fordí- tása.

nek kimutatásra. Ugyanakkor a népgaz—

daság tervszerű vezetése szempontiából

lényeges jelentősége van az ágazatok kis—'- zött—i kapcsolatok szélesebb területen való

nagyobb ágak, mint például az ipar, a' ;, mezőgazdaság és az építőipar közötti kapcsolatok megállapítása. Ezenkívül kölcsönös összhangot kell biztosítani egy sor ág nagyszámú termékeinek termelése és felhasználása között is.

E kapcsolatok feltárása és tanulmá-

nyozása jelenleg főképpen az anyagmér—

legek kidolgozása útján történik. Meg kell jegyezni, hogy a jelenleg ösSzeál—lí—

tásra kerülő anyagmérlegek nem teszik lehetővé az ágazatok közötti kapcsolatok megfelelő mélységű jellemzését, mely ki'- elégítené a népgazdasági tervezés köve- telményeit a gazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában.

Ez magyarázható először azzal, hogy az anyagmérlegek, valamint az elosztási ter- vek és a leszállításról szóló beszámolók, nem tartalmazzák a termékek ágazatok szerinti elosztásának adatait; máSOtlszor azzal, hogy az anyagmérlegek meghatá- rozott termékek termelése és fogyasztása között csak a közvetlen összefüggéseket jellemzik és nem mutatják az anyagi rá- fordításokat, amelyek közvetve Vannak kapcsolatban az adott termék termelésé—

vel, harmadszor pedig azzal, hogy az anyagmérlegek nem jellemzik az összes anyagi kapcsolatokat, minthogy csak a legfőbb termékekről készülnek. Ezenkívül az anyagmérlegeket természetes mérték-

sem 865

egységben állítják össze, az ágazati kap—

csolatok ——mérlegének az összeállításához pedig pénzértékben kellene kifejezni az összes terméket, ami bonyolult számitá—

sokat igényel.

_ Az ágazatok között kialakult kapcso—

latok mélyebb tanulmányozása számára lényeges jelentőségű lehet -—-4a népgazda—

sági mérleg és az anyagmérlegek mellett -—-— a társadalmi termék termelésének és elosztásának (nagyszámú ágazat alapján összeállított) ágazati mérlege.

Az ágazati kapcsolatok mérlegtábláza—

tok segítségével történő elemzésének gon- dolata kifejezésre jutott már a Szovjet- unió első (1923—24. évi) népgazdasági mérlegében.1 Ezt a gondolatot később Leontief amerikai közgazdász használta fel az általa kidolgozott mérlegekben, amelyek a ráfordítás—kibocsátás (input- output) módszer elnevezés alatt ismerete- sek. Az 1923—24. évi mérleg szolgáltatta az első tapasztalatokat a népgazdasági mérleg összeállítása terén. Azóta a Szov- jetunióban a mérlegmunkák nagymér- tékben előre haladtak. Tökéletesedett a népgazdasági mérleg összeállításának mód—

szertana abban az irányban, hogy helye- sebben és teljesebben világítsa meg a bő—

vített szocialista újratermelés fő gazda-—

sági folyamatait, hogy jobban szemlél-—

tesse a kölcsönös összefüggéseket és ará—

nyokat a népgazdaságban. Jelenleg a nép—

gazdasági mérleg a kölcsönösen össze—

függő táblázatok és mutatók olyan rend—

szere, amelyek lehetővé teszik, hogy a bő- vített szocialista újratermelé-sről minden oldalú jellemzést kapjunk. Sémáját meg- vizsgálták és széles körben megtárgyal- ták a statisztikusok 1957. évi júniusi össz- szövetségi értekezletén. Az újratermelés marxista-leninista elmélete alapján ki- dolgozott séma lehetővé teszi, hogy a szo- cialista népgazdaság bővített újraterme—

léséről mint egységes egészről kapjunk jellemzést, és emellett képet kapjunk a népgazdaság szerkezetéről, főbb ágainak és ágazatainak kölcsönös összefüggéseiről.

Ebben áll a mélyreható különbség a Szovjetunióban összeállított népgazdasági mérleg és azon részmérlegek között, amelyekkel a polgári közgazdászok és statisztikusok foglalkoznak.

! A mérleg ismertetését lásd Kenessey Zol- tán.: A szovjet népgazdaság 1923—24. évi mér- lege. Statisztikai Szemle. 1958. évi 4. sz.

315—822. old.

A polgári közgazdászok és statiszti—

kusok mérlegösszeállításaikban a- vulgá—

ris polgári politikai gazdaságtan tételei- ből indulnak ki, és a kapitalista társada- lom társadalom—gazdasági elemzését mú—

szakii'gazdasági elemzéssel igyekeznek helyettesíteni. W. Leontief és követői azt tartják, hogy az ágazati kapcsolatoknak a ráfordítás-kibocsátás módszer segítse—, gével történő elemzése mintegy lehetővé teszi a kapitalista gazdaság ésszerű szer- vezését és tervezését, lehetővé teszi a ka—

pitalista gazdaság fejlődésének prognó- zisát. Teljesen nyilvánvaló, hogy az ilyen megállapításoknak semmi közük sincs az igazi tudományhoz. A' kapitalizmus fej—

lődésének valódi menete, a történelmi tapasztalat, minden lépésnél tanúsítja a polgári politikai gazdaságtan eszmei csődjét.

Emellett rá kell mutatni arra, hogy a termelési kapcsolatok mérésének ' egyes konkrét módszerei, amelyeket W. Leoutieéf—

használt mérlegösszeállításaiban, figyel—

met érdemelnek. Vonatkozik ez minde- nekelőtt a lineáris algebra módszereinek mint az ágazati kapcsolatok mérésére szolgáló eszköznek felhasználására.,

A szocialista társadalomban, ahol Li—a

népgazdaság fejlesztése egységes terv * alapján történik, a matematikai módsze—

rek használata igen haladó szerepet játsza hat. A szovjet matematikusok és közgaz—

dászok nagy munkát végeztek ebben az irányban. Az ágazati mérleg felhasználása szempontjából nagy perspektívát nyit az elektronikus számítógépek alkalmazása.

Az ágazati kapcsolatok mérlege összeállításának programja és a vele

kapcsolatos munka megszervezése a Szovjetunióban

Az ágazati kapcsolatok tanulmányozá- sának a szocialista tervezés tökéletesítése szempontjából elfoglalt nagy gyakorlati jelentőségére tekintettel a Szevjetunió Központi Statisztikai Hivatalában meg—

kezdték a termelés és az elosztás 1959. évi ágazati kapcsolati mérlegének összeál—

lítását. ,

Az ágazati kapcsolatok 1959. évi mér-' legének összeállítása pénzértékben és ter-*

mészetes mértékegységben kifejezve a következő két séma szerint történik: 1. a termelés és elosztás ágazati kapcsolatai—

sea

üle—' i

nák pénzértékben kifejezett—"mérlege és

; 2; rádíleg—fontosabb termékek termelééezués elosztása ágazati kapcsolatainak termé-—

SZM ímértékegységben kifejezett niet—3

lege. Ezek :; sémák lényegesen különböz;

nek egymástól mind a feladatok tekinte—

tében, amelyeket'megoldani hivatottak;

mind felépítésük szerint.

Apénzértékben kifejezett ágazatimér—

leg a társadalmi termék körforgását mu- tatja a népgazdaság és az ipar egyes ágai

csolátok mérlegében az anyagi termelés

74 ága szerepel, éspedig 65 iparág, 2me—

zőgazdesági ágazat, az építőipar, a közlek kedés,ahírközlés, az anyagi—műszak **

látás, a felvásárlás, a kereskedelem ésez , anyagi termelés egyéb ágai. *

A' termelés és elodázta—álami!!!

' Termelési ráfordítások

"741! Áhyagi termelés ágai , , _ _

, Vasérc . Vas

Koksz—

vegyipar

Fémtöineg—

' cikkek Stb. , tisztesen

" Fénitömegcikkek ...

Keksz-vegyipar ...

Anyagi ráfordításokösszesen (amor- mmm nélkül)

_ Amortisáeió ...

Anyagi ráfordítások összesen (amor—

tiz'úelóval együtt)

' Munkabér és egyéb bérkiflzetések .

Nyereség ...

Forgalmi adó ...

__ Romain-gok és szövetkezetek tiszta jövedelme ...

A tiszta jövedelem egyéb elemei

Összesen

Az ágazati kapcsolatok mérlegének sé—

mája 4 részből, illetve ,,négyzetből" áll.

Az első ,,négyzet" az anyagi termelés egyes ágai közötti termelői kapcsolatokat jellemzi munkatárgyak (nyersanyag, egyéb anyagok, üzemanyag, villamos—

energia) szerint. A négyzet sakktábla alakú, a sorok és az oszlopok —— amelyek az anyagi termelés egy—egy ágát képvi—

selik —-- száma azonos. A tábla felépítése lehetővé teszi egyrészt, hogy részletes képet kapjunk az anyagi ráfordításokról minden egyes ágazat termeléséhez (a táblázat oszlopok szerinti, függőleges irányban történő olvasásakor), másrészt, hogy megállapítsuk, milyen ágazatokban, milyen termékek termelésére használják fel ez egyes ágazatok termelését (a táb- lázat sorok szerinti vízszintes irányban töténő olvasásánál), Ily módon ebben a

négyzetben szemléletesen tárulnak fel az ágazati termelői kapcsolatok és a ter—- melő fogyasztás szerkezete az anYagi ter- melés szférájában.

A második ,,négyzetben" látható a nemzeti jövedelem felhasználása felhal—

mozásra (beruházás és a forgóeszközök növekedése) és nem termelő fogyasztásra.

Az első négyzettől eltérően, amely a munkatárgyak egyszerű újratermelését ábráZolja (a termelői ráfordítások pótlá—

sát), a második négyzetben azt látjuk, hogyan valósul meg a bővített újrater—

melés és az anyagi javak végső felhasz—

nálása az anyagi termelés minden egyes ágazatában.

A harmadik ,,négyzet" a nemzeti jöve-

delmet mint újonnan létrehozott értéket

(v—l—m) ábrázolja. Ebben a tiszta termelés fő elemeit (munkabér, nyereség, forgal-

széles köre tekintetében. Az ágazati háp—"

$ZEMLE *

mi adó stb) láthatjuk az anyagi terme—

lés minden , egyes ágára vonatkozóan Ily módon a második négyzettől eltérően, amelyben a nemzeti jövedelem anyagi összetétele jut kifejezésre, a harmadik négyzetben a nemzeti jövedelem össze- tétele érték szerint van megadva.

A negyedik ,,négyzet" a nemzeti jöve- delem újraelosztásának néhány elemét tartalmazza. Ez a négyzet egyes olyan tételeket foglal magában, amelyek a fo-

gyasztást a nem termelői szférában mu?

tatják, és amelyek a termelői és a nem termelői szféra közötti cserét ábrázolják.:

Ebben a mérlegben mind a négy négye;

zet kölcsönösen; összefügg egymással és együtt részletes jellemzést adnak a bőví— 1 ; tett szocialista újratermelésről, mind egé- szében véve, mind egyes ágazatok sze- rint. Ha a mérleg adatait vizszintesen vizsgáljuk, akkor az első és a második négyzet egyes sorai lényegében az egyes

1. tábla ágazati kapcsolatait kifejező mérleg sémája (ezer rubel)

Alapok felhalmozása Fogyasztás (nem termelő)

Állóalapok Forgó- A la- Társadalmi fogyasztás Az ex—

alapok kosság 130"; és Össze-

és kész- Össze— szemé- kommu— import sen

terme- nem letek sen lyes nális egész- népmű- tudo- Össze- egyen-

lési terme- növeke— fogyasz- gazdál— ségügy velés mény egyéb sen 19119

légi ' dése " tása irodás , * , , *

ágazatok összevont anyagmérlegét jelen- tik. Ha pedig a mérleg adatait függőlege—

sen vizsgáljuk, akkor az egyes oszlopok az egyes ágazatok termelésének összeté- telét érték szerint (c—i—v—f—m) mutatják, azaz az anyagi termelési ráfordítáSok (c), a munkabér és egyéb bérkifizetések (v)és a többlettermék elemeit (m); a nyeresé—

get, a forgalmi adót stb. A termelési költ—

ségek vagy önköltség az egyes ágazatok tekintetében a c—i—v szerint fognak ala—

kulni.

Az ágazati mérleg e felépítésének ered- ményeképpen lehetővé válik nemcsak az anyagi termelés ágazatai közötti terme—

lési kapcsolatok feltárására, ami az egyik legfontosabb feladat, hanem azon koef- ficiensek kiszámítása is, amelyek az egyes ágazatoknak más ágazatoktól való függését jellemzik, valamint a kölcsönös

kapcsolatok megállapítását a nem ter- melő fogyasztás, a felhalmozás (a beru- házások és a készletek növekedése) ésa

termelő fogyasztás között az anyagi ter—

melés egyes ágaira vonatkozóan. A tár—

sadalmi termék szerkezetére vonatkozó, ágazatok vagy termékek szerinti adatok (a tábla függőleges irányú, oszlopok sze- rinti vizsgálatánál) nagy érdeklődésre tarthatnak számot a termelés társadalmi költségeire vonatkozó mutatószámoknak és a jövedelmezőségnek elemzésénél, va—

lamint az áralakulás kérdéSeinek tanul- mányozásánál.

Az ágazati kapcsolatok mérlege helyes

összeállításának egyik legfontosabb 'fel—

tétele a népgazdasági ágak tudományo—

san kidolgozott osztályozása és az anyagi tennelés és a nem termelő szféra ágaza- tainak elkülönítése.

A főbb temókek Wléamk

A termékek ; m. Tetme- 38761! TM fm

amam meg ne I'm" beg? mw "* ??

Emelt (van én mangán) ... . ... . t

Nyer-avas ... !;

Acél ... . . . ... ;. %

Hengerelt áru te

,Stb. ... ... .., ...

Az ágazati kapcsolatok 1959. évi sémá- nem egyéb termékeket (kamarán,

ját Ha népgazdasági ágaknak és az ipar- ágaknak a Szovjetunió Központi Statisz—

tikai Hivatala által elfogadott osztályo- zása alapján állították össze.

A népgazdasági ágak azon osztályozá- sának, amelyet az ágazatközi mérleg össze- állításához fogadtak el, a fő megkülönböz—

' tető sajátossága, hogy ágazaton nem válla-,—

latok, hanem az adott ágazat specializá- cióáának megfelelő egynemű termékek összességét kell érteni. A népgazdasági ágak, nevezetesen az iparágak osztályo- zásának elkészítésénél a számbavételi egség a vállalat, azaz meghatározott iparágakhoz egynemű vállalatok tartoz—

nak. Abban az esetben, ha a vállalatok több, különböző iparághoz tartozótermé—

ket állítanak elő, a vállalatoknak az egyes iparágakhoz való sorolása a főter- mék vagy az illető vállalat termelésében túlsúlyban levő termék alapján történik.

Az, iparágak osztályozásának ilyen elve az ágazati kapcsolatok mérlegének össze—

állításánál elfogadhatatlan, mert torzí—

tásokhoz vezetne. Valóban az ágazati kapcsolatok mérlegének íejrovatában az ágazatok csak mint egynemű termékek összessége szerepelhetnek, tekintve, how ezek az ágazatok a nyers-, segéd-, tüzelő- anyagok és egyéb munkatárgyak ráfordí- tási adatainak csoportjaiként szerepelnek.

Ennek megfelelően a tábla oldalrovatá—

ban az ágazatokat ugyanúgy kell kimu—

tatni, mint a fejrovatban

Vegyük például a gépkocsiipart, amely- nek vállalatai nemcsak gépkocsikat, ha-

szerszámgép stb.) is gyártanak Teljesen nyilvánvaló, how például a gépkocsiipar vasfelha'sználása nemcsak a gépkocsik előállításához szükséges témráforditást jellemzi, hanem az iparágban előállított egyéb termékekét is Ezzel kapcsolatban felmerül az ún. ,,tiszta" ágak képzésének problémája, azaz olyan ágaké, amelyek más iparághoz tartozó termékek nélkül az egynemű termékek összességét képvi—

selik.

A probléma gyakorlatilag a következő módszerekkel oldható meg: a) az ágaza—

tok szerint csoportosított termékek anyagráiordítási adatainak megállapitása útján; b) több iparág egyesítésével, ami—

kor különböző termékek egy nagyobb ág,—

hoz tartoznak; c) amennyiben a profil—

idegen termék anyagráiondítása jelen—

téktelen mennyiség, akkor gyakorlatilag megengedhető a vállalat összes anyagi-á- fordításait ahhoz az ághoz sorolni, ame—

lyikhez a főtermék tartozik. Az egyes termékek előállításához szükséges anyag- ráfordítási adatok vállalatok szerinti ki- számításánál, valamint az anyagi terme—

lési ágak kialakításánál célszerű minde—

zeket a módszereket alkalmazni. Megje—

gyezzük, hogy minél több ágazatot eme- lünk ki az ágazati kapcsolatok mérlegé—

ben, annál bonyolultabb az egynemű ter- mékek termeléséhez szükséges ráfordí—

tási adatok begyűjtése és tordítva,minél

több nagyobb ágazat van, annál köny—

nyebb ilyen adatokat beszerezni, mint- hogy ekkor számos különböző termék

SZEM—E

869

2. tábla természetes mértékegységben kifejező mérleg sémája

Ráfordítások a termékek előállítására Az álló- Fogyasztás (nem és forgó- termelő)

alapok _ össze-

É kiegészi- ebból. sen el-

rock Nyers- Henge- Egyéb tése a lakos- EXPO" tisztásra (van és vas Acél relt ám Stb. ráfordl— (készlet össze— ság sze- került

mangán) tások növeke- sen mélyes

dés) fogyasz-

tása

egy ágba tartozik. Az ipari specializáció

és kooperáció fejlődésével növekedni fog

a meghatározott terméket előállító válla- latok száma, s ezzel jelentős mértékben könnyebbé válik majd az egynemű ter- méket magában foglaló iparág kialakí-

tása.-

Az ágazati kapcsolatok pénzértékben kifejezett mérlege mellett, mely az egész társadalmi összterméket felöleli, össze—

állításra kerül a főbb termékek terme—

lésének és elosztásának természetes mér—

tékegységben kifejezett ágazati mérlege is. Ezt a mérleget 170—180 népgazdasági jelentőségű, tömegesen gyártott, univer—

zális felhasználású termékről tervezik összeállítani. A nomenklatura alapjául a népgazdasági tervben és az állami be—

számolórendszerben használt termékjegy—

zék szolgál. Az ágazati kapcsolatok mér- legének terméknomenklaturájában ezen- kívül olyan termékek is szerepelnek, melyekre ugyan nem jellemző az univer- zális felhasználás, de a mérlegben ki—

emelt főtermékek alapanyagául szolgál—

nak (vas és színesfémek, a vegyipar alapanyagai stb.) A főbb termékek ter—

melésének és elosztásának ágazati kap—

csolatait természetes mértékegységben ki—

fejező mérleg sémáját mutatja a 2. tábla.

A séma minden egyes sora egy-egy természetes mértékegységben kifejezett termék részletes mérlege. A mérleg be—

vételi oldalán a rendelkezésre álló forrá—

sok szerepelnek: termelés, import és egyéb bevétel; a kiadási oldalon a termék

tényleges felhasználása mutatkozik: min—

den egyes termék előállításához szüksé—

ges ráfordítás, a tartalékok és készletek növekedése, a nem termelő fogyasztás, az export stb. Tehát a főbb termékek ter—

melése és elosztása ágazati kapcsolataif nak természetes mértékegységben kifeje- zett mérlege lényegében egymással össze- függő anyagmérlegek rendszere, melyek a népgazdaság összefüggéseit és arányait tükrözik e főbb termékek tekintetében.

Az ágazati kapcsolatok természetes mértékegységben kifejezett mérlegének igen fontos része a termékek termelési ráfordításait jellemző rész. Ebben a rész- ben egyenként kimutatásra kerül az, hogy milyen mennyiségben és konkrétan rni-' lyen termékekre fordítják az egyes ter—

mékeket. Emellett a tábla egyes soraiba beírt termékek az anyagi ráfordítások elemeit (nyersanyag, segédanyag, tüzelő—

anyag, villamosenergia) jelentik azon ter—

mékek tekintetében, amelyek a tábla osz—

lopaiban mint késztermékek szerepelnek.

E tábla alapján számítják ki a termék—

egység előállítására eső fajlagos (átlagos) nyers-, segéd—, tüzelőanyag— és villamos—

energia—ráfordítást. Az ilyenformán ka—

pott fajlagos adatok a konkrét termék- egység előállítására eső közvetlen nyers—, segéd—, tüzelőanyag— és villamosenergia- ráfordítást mutatják. Az ilyen jellegű rendszerezett és összegyűjtött adatok már önmagukban is nagyon értékesek a népgazdasági tervezés számára. Ezzel azonban még közel sem merül ki a tábla

870

jelentősége. A' közvetlen ráfordítások adatai alapján —- elektronikus számi—tó— * gép segítségével —— ki lehet számítani a teljes ráfordítási koefficienseket; amelyek felölelik az összes nyers—, segéd-, tüzelő—

anyag— és villamosenergia—ráfordítást, vagyis nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett ráfordításokat is, amelyek az adott cikk termelésében résztvevő egyéb termékek előállítására történtek. Ez a természetes mértékegységben kifejezett ágazati kapcsolatok mérlege kiszámítá—

sának egyik legbonyolultabb kérdése.

Annak érdekében, hogy az egyes ter- mékek előállításához szükséges teljes rá—

fordításokat kiszámítsuk, az ágazati kap- csolatok természetes mértékegységben ki—

fejezett mérlegét nem a főbb cikkekre, hanem a népgazdaságban termelt és el—

osztott összes cikkekre vonatkozóan kel- lene—összeállítani. Másképpen nem lehet teljesen figyelembe venni az összes rá—

fordításokat, melyek nemcsak közvetle-J nül, hanem közvetve is résztvesznek az egyes cikkek termelésében. Természetes, hogy az összes terméket magában foglaló természetes mértékegységben kifejezett mérleg összeállítása nagy gyakorlati ne—

hézségekbe ütközik.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének ér—

téke és gyakorlati használhatósága nagy—

mértékben függ a kiinduló adatok pontos- ságától és megbízhatóságától. Minden- féle megközelítő és nem eléggé megala—

pozott számítás csökkenti az adatok pon—

tosságát és következésképpen jelentősen csökkenti a mérleg felhasználásának le—

hetőségeit és hatékonyságát. Ezért mond—

juk azt, hogy az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállításához szükséges statisztikai adatok begyűjtése és feldolgo—

zása igen bonyolult és felelős munka, mely sokban eldönti az egész munka si- kerét. A mérleg összeállításához szüksé—

ges statisztikai adatok begyűjtése és felá- dolgozása során egy sor szervezeti és módszertani kérdés merül fel, amelyek—

nek megoldása nélkül lehetetlen a szűk- séges adatokat biztosítani.

A nyers-, segéd— és tüzelőanyagok készleteiről, beérkezéséről és ráfordítá- sáról, továbbá az anyagnormák teljesíté—

séről, a megrendelőknek leszállított ter- mékekről stb. szóló, jelenleg érvényben levő statisztikai beszámolórendszer fő célja, hogy az ellátási terv teljesítésének

menetét ellenőrizze és biztosítsa a ter— ' ' vezőg és: anyagellátó szervek számára a

műszakianyagi ellátás operatííikyezetéé _

séhez szükséges adatokat. E beszámolók alapján nem kaphatunk részletes adato- kat az egyes termékek előállításához szükséges nyers—, segéd— és tüzelőanyag- ráfdrdításokról. Igy a nyers-, és segédé anyagfráfordítási normák teljesítéséről szóló statisztikát nem lehet a sZámítások_

alapjává tenni, mivel viszonylag csekély számú terméket ölelnek fel, és főleg mert a normák többsége egyedi Jellegű, azaz az anyagráforditást az egyes válla- latok bizonyos cikkeire állapítja meg.

A nyers-, segéd— és tüzelőanyag—készle- tekről, beérkezésekről és ráfordításokról, szóló statisztikai beszámolók az egyes anyagok természetes mértékegységben kifejezett felhasználását a Vállalatok egészére vonatkozólag mutatják ki arra vonatkozó megjegyzés nélkül, hogy 'mi-_

lyen termékre fordították az anyagokat;

emellett a beszámolók feldolgozása nem iparáganként, hanem népgazdasági ta—

nácsok, szövetségi köztársaságok szerint történik stb. Teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen adatok nem szolgálhatnak alapul az ágazati kapcsolatok mérlegének kiszá—

mításánál s csupán kiegészítő számítások anyagaként használhatók fel.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállításához szükséges összes adatok begyűjtését biztosító rendszeres adatszol—

gáltatás bevezetése jelenleg alighanem célszerűtlen lenne, minthogy jelentős mértékben felduzzasztaná a statisztikai beszámolórendszert és a jelenleg érvény—

ben levő vállalati számviteli rendszer átszervezését tenné szükségessé.

Az 1959. évi ágazati kapcsolati mérleg összeállításához szükséges adatokat az 1960. év elején lebonyolítandó reprezen—

tatív megfigyelés útján biztosítják. A megfigyelés célja részletes adatok be- gyűjtése az iparvállalatoktól az egyes ter—

mékek termeléséhez 1959-ben felhasznált nyers-, segéd— és tüzelőanyagokról, vala- mint villamosenergiáról pénzértékben és természetes mértékegységben. Ez adatok alapján (pénzértékben és természetes mértékegységben) kiszámított ráfordítási normákat azután kiterjesztik az iparág és az építőipar egész termelésére. A meg—

figyelés a vállalatoknak és az építkezé—

seknek legalább 20 százalékára fog kiter—

m

871— :

ils—dni. Ilyen— magas arányú kiválasztás szükséges a ráfordítási adatok megbíz—

hatóságának biztosításához.

A kiválasztás típusok szerinti arányos kiválasztással történik, a csoportokon be—

lüli mechanikus mintavétellel. A tipikus csoportok kiválasztása termékenként (vas, színesiémek, gépkocsik, szerszámgépek stb.) történik. A vállalatok kiválasztásá—

nál .ez utóbbiakat a termelés volumené- nek csökkenő nagysága szerint írják ösz- sze és' általában még nagy-, közép— és kisüzemek szerint is csoportosítják;

'A reprezentatív adatfelvételwkét k'ér—

dőív segítségével történik—. Az első kér-ie dőlv a szükséges adatokat pénzértékben', a második kérdőív pedig természetes mértékegységben biztosítja,, Meg' kell tie—"

gyezni; hogy a kérdőívek kitöltése a vál-' lalatoknál [nem egyszerű feladat. Az ér—

vényben levő számvitel és az elsődleges dokumentáció jelenleg szokásos feldolgo—

zása nem biztosítja a kérdőívek kitölté—

séhez szükséges adatokat. _Aí kitöltés ér—

dekében a vállalatoknak 'ftöbbletmunkát

kell végezniük. ' , ' *

1. minta (tervezet)

Kérdőív

a termékek előállításához 1959—ben szükséges ráfordítások pénzértékben kifejezett adatainak egyszeri begyűjtéséhez

Vállalat

Tröszt, kombinát, igazgatóság, népgazda- sági tanács, minisztérium, főhivatal

... ...-..."

Kódszámok

Iparág Alárendeltség Terület

- (ezer rubel)

Költségelemek

Ebből: az iparág profiljához tartozó

termékekre Kódszám Összesen

I. Termelési ráfordítások

1. Nyers—, segéd—, tüzelőanyag és villa—

mosenergia, félkésztermékek és vásá—

rolt késztermékek Vasérc

Vas

Összes ráfordítás az 1. pont szerint ..

Amortizáció Munkabér

...

Összes termelési ráfordítás ...

II. Nyereség : ...

III. Forgalmi adó

A kérdőív végén (Megjegyzésben) ada—

tokat közölnek a vállalati teljes és áru—

termelésről, valamint az önköltségről,

ezenbelül külön kimutatják a vállalat iparági profiljához tartozó termékek vo- lumenét és önköltségét.

" ' %%

A reprezentatív adatfelvétel kéxdőivé—é '

szükségessé: először az, hogy az egyes termékek termelési ráfordításairól adato- mt kapjunk az ún. ,,tiszta" ágak kiala—

kításához; másodszor az, hogy így biztos sithatók az ágazati kapcsolatok mérlegé—

benszerepló, iparágak szerint csomagot.-,—

tott anyagi—áterdítási adatok. Az iparág proüljának megfelelő, azaz azon tenné-—

kek termelésével kapcsolatos anyagi rá—

tordítáeok kimutatása, amelyek alapján történik a vállalatnak az egyik vagy má—

sik iparágba való besorolása, fő helyet foglal el a kérdőívben. A vállalat összes

Kérdöfv

vámmal vmtkmá mas a kiválasztás helyesséng *

ha szükséges. ,—

A reprezentatív megfigyelés adatainak az egész sokaságra való hmmm cél——

jából ki kell számítani nem

tenne sz lesegyeay'ff'"

:, * átlaghoz-mélt vagy Malen— ,

,Ehhez használják fel a vállalatok salt

iparági profiljának metal-elő termeléss—

röl a kérdőíven rendelkezésre álló teliek és árutermelési adatokat.

A reprezentatív megfigyelésnél alkal- mazott második kérdőív a következő.

2- mim? *

,, (tervezet) a főbb termékek természetes mértékegységben kifejezett 1959. évi termeléxi

ráfordításainak egyszeriszámbavételéhez Vállalat ... . . '. . . . ;

Tröszt, kombinát, igazgatóság, népgazda—f ( sági tanács, minisztérium, főhivatal

...

...

Kúduúmak

[ Alárendeltség , Terület A , __ É

!

Imrét;

Az iparág profiljához tartozó termékek termelése

A cikk meg-*

nevezése _

Az anyagraforditások Kód- Mérték- Mennyiség !

megnevezése szám (33ng Ebből: az iparág profiljába tartozóWine

Összes

anyagrúfox— _ ebből ebbül

dítás összesen közvetlen összesen kialvatlan , ráfordítás - ' site—fiúnál

Ércek (vas és mangán) ...

Nyersvas ...

A reprezentatív adatfelvétel megszerve- zésénél és az egyes termékek termelési ráfordításainak kiszámításánál felmerüla kooperáció keretében máshonnan kapott kész— és félkésztei'mékek ráfordításának problémája. Az ipari szakosítás és koope- ráció fejlődése következtében a termé- kek mind nagyobb része több, egymással kooperáló üzem tevékenységének ered- ménye. Éppen ilyen körülmények között

válik szükségessé a gépek vagy más ter-—

mékek termelésével kapcsolatos teljes anyagráfordítás kiszámítása. A kérdő—

ívet kitöltő vállalatok esetleg nem rendel—- keznek a szükséges adatokkal. Gyakorla—

tilag ez a kérdés úgy oldható meg, hogy

a kooperáció keretében kész— és félkész-- termékeket szállító vállalatok közlik —a saját anyagfelhasználásukra vonatkozó adatokat, azok a vállalatok pedig, ame.—

szama

873

vek gépeket és egyéb termékeket gyár—

tanak, azt közlik, hogy a termékekhez milyen mennyiségben használtak fel fél- késztermékeket, gépelemeket stb. Az ilyen jellegű adatok biztosítása érdeké- ben a 2. kérdőív hátlapján fel kell tün- tetni a kooperáció keretében kapott több termékek termelési ráfordításaira vonat- kozó adatokat.

A reprezentatív adatfelvétel az ágazati kapcsolatok jellemzéséhez szükséges ada- tok beszerzését csak az ipar és az építő- ipar területéről biztosítja. A mérleg ösz- szeállításához azonban a népgazdaság más ágai között fennálló kapcsolatokat jellemző adatok is szükségesek. Erre a célra a rendelkezésre álló statisztikai adatokat fogják felhasználni. Emellett

szükséges lesz szárms nagyobb közgazda—

sági számítás elvégzése is. Nagy segítsé- get jelentenek az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállításában a népgazda—

sági mérleg meglevő számításai.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének ösz—

szeállítása igen bonyolult statisztikai fel- adat, amely számos nagyszabású statisz—

tikai munkálat és közgazdasági számítás lebonyolításával jár együtt. A mérleg ösz—

szeállításában nagyszámú gyakorlati és tudományos munkatárs vesz részt. Az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállí—

tásával kapcsolatos minden munkát igen gondosan kell elvégezni. E munka ered—

ménye a szocialista termelés mélyreható elemzését és a népgazdasági tervezés ja- vítását fogja szolgálni.

A munka termelékenysége'nek mérése az állami gazdaságokban

DR. NÉMEDI MIHÁLY A munkatermelékenység fogalma a

mezőgazdaságban is lényegében ugyanaz, mint az iparban, vagyis a munkának a termelésben való részvétele folyamán el—

ért eredményessége. A két ágazat terme—

lési cviszonyainak sajátosságai következ—4 tében azonban a mezőgazdaságban a munkatermelékenység számítási módsze- rében már lényeges különbségek vannak.

Az egyik fő különbség, amit szükséges- nek tartunk megemlíteni az, hogy míg az iparban a termelési folyamatban az em- beri munkán kívül résztvevő termelőesz—

közök végeredményben tárgyiasult vagy holtmunkák, addig a mezőgazdasági ter—

melésben közreműködnek olyan tényezők is, amelyek nem sorolhatók sem az élő-, sem a holtmunkához. Ilyen tényezők a föld termőképessége (termőereje) és az éghajlati viszonyok, amelyek nem kis-

a) Allami gazdaságok

b) Egyéb állami és községi gazdaságok 0) Mezőgazdasági termelőszövetkezetek

közös gazdaságai

a) Mezőgazdasági termelőszövetkezetl tagok háztáji gazdaságai

e) Termelőszövetkezeti csoportok (közös és háztáji együtt)

!) Kisegítő gazdaságok 9) Egyéni gazdaságok

Szövetkezeti szektor

mértékben befolyásolják a növénytermeé

lés és a takarmányozáson keresztül köz- vetve az állattenyésztés termelési ered—

ményeit. A termelési viszonyok külön- bözősége tükröződik azután a két ágazat számviteli, valamint önköltségszámítási (kalkulációs) módszerében is, ami Viszont hatással van a munkatermelékenység számításának gyakorlati módszerére.

A mezőgazdaságban bizonyos szempont- ból könnyebb a munkatermelékenység számítása, mint az iparban, más szem- pontból viszont nehezebb. Könnyebb 'e számítás annyiban, hogy a mezőgazdaság nem termel annyiféle terméket, mint az ipar, nehézséget jelent viszont az iparral szemben az a körülmény, hogy a mező—

gazdasági vállalatok (üzemek) sokkal több csoportba sorolandók, mint az ipa—

riak. A mezőgazdasági vállalatokat a kö—

vetkezőképpen csoportosítjuk:

!; Allami szektor ]

Szocialista szektor

Magánszektor