Skola, J.: Az ágazati kapcsolatok mérlegének fejlődése és helyzete

780

állam által közvetlenül nem meghatároz—

ható két mennyiség (P, 1) szabja meg.

Ezeknek arányát állandónak tekintik (ezt fejezi ki az ,,m" mutató), amiből követke—

zően a továbbiakban a nemzeti jövedelem ,,tervezett" szinvonalának eléréséhez csak a lakosság fogyasztásának mértékét kell meghatározni; ezt pedig az állam az adók—

kal befolyásolhatja. Az adóknak a feladat teljesítéséhez szükséges színvonalát a fenti képletekből matematikai levezetéssel ha—

tározzák meg.

A számítás a gazdasági matematika vul—

garizálásának tipikus példája, hiszen a képzett modell egyáltalán nem a gazdasági tevékenység alapvető vonásait tükrözi.

Emellett helytelen a kiinduló összefüggé—

sek egy része is (például az ,,m" mutató).

A példa világosan bizonyítja, hogy a nemzetgazdasági számvitel adatai alapján felépített prognózisok nem megbízhatók.

A bizonytalanság oka a kapitalizmus alap—

vető ellentmondásaiban keresendő, ezt azonban a burzsoá közgazdászok nem hajlandók észrevenni.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a nemzetgazdasági számvitel fennen hirdetett feladatát — a kapitalizmus sza—

bályozását -—— biztosítani nem tudja. Ta—

nulmányozására azért van szükség, mert segitségével rendszeresen összeállított ada- tokat kapunk a tőkés államok gazdaságá- ról és nemzeti jövedelmének felhaszná—

lásáról.

(Ism.: Papanek Gábor)

SKOLKA, J.:

Az ÁGAZATI KAPCSOLATOK MÉRLEGÉNEK FEJLÖDÉSE És HELYZETE

(Vyvoj a soucasny stav praci na bilancich meziodvetvovych vztahu ve svete.) —' statistika a Kontrola. 1962. 1. sz. 28—35. 9.

Az ágazati kapcsolatok mérlegének fej—

lődését három korszakra oszthatjuk. Az első korszakban nem nagy terjedelmű, ki- sérleti jellegű mérlegek készültek, főként tudományos intézetekben. Leontz'ef pro- fesszor első mérlegének megjelenésétől, 1937—től a második világháború befejezé—

séig az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában és Dániában folyó kutatások kialakították az ún. nyílt módszereket, és megoldottak néhány matematikai számitá- si problémát. A második korszakot az ága—

zati kapcsolatok műveleteinek elterjedése, valamint az állami szervek fokozódó érdek- lődése, illetve bekapcsolódása jellemezte.

A mérlegek sorát az Egyesült Államok 1947. évi terjedelmes mérlege nyitotta meg, ezt követték a norvég, a francia, a holland, az olasz és a japán stb. input—

STATISZTIKAI inonALMi FIGYELG

output táblák, amelyeket általában már statisztikai hivatalok készítettek el. Ezek a kormányok gazdaságpolitikai érdele sének középpontjában állva, az ún. ter—ve—

zési, legtöbbször azonban csupán a keres—' leti—kínálati politika támogatását szolgál—

ták. A harmadik korszakot a szocialista államok mérlegkészítési munkája jellemzi.

Közülük az első mérleget, viszonylag kis volumenű értéktáblázatokkal, 1958—ban Lengyelország készítette, amelyeket ké—

sőbb a kiemelt termékekre vonatkozóan (természetes mértékegységben) terjedelmes input—output mérleggé fejlesztettek. A lengyel ágazati kapcsolatok mérlegét a szovjet és a magyar mérleg követte. A szocialista országok input-output táblái már kezdeti stádiumban is bizonyos sajá—

tosságaikkal kiemelendő jelentőségűek—

ké váltak. Többek között a szocialista ál- lamok input—output táblai gyorsabban készültek el és frissebb adatokat tartal—- maznak, mint a tőkés országoké; szerve—

sen összekapcsolhatók az egyéb népgazda—

sági mérlegekkel, sőt az ipari és a válla—- lati tervezéssel is.

Az ágazati kapcsolatok mérlegei alig hasanlíthatók össze. Terjedelmük és össze—

állításuk módszerei is különbözők. A mér- legkészítés módszerét nemcsak elméleti meggondolások, hanem a statisztikai hiva—

talok gyakorlottsága és a mérlegek köze—

lebbi céljai határozzák meg. A gazdasági—

lag kevésbé vagy gyengén fejlett orszá——

gokban általában kis terjedelmű mérlege- ket készítenek, mert a társadalmi munka-—

megosztás nincs meg a kellő mértékben, és mert csak néhány feldolgozó iparág található. Az első kísérleti jellegű mérle—

gek is kisterjedelműek voltak. Végül kis terjedelmű mérlegek a népgazdaság távlati struktúrájának változását felvázoló input—

output táblázatok is. A közepes terjedel—

mű, kb. 100 ágazatot felölelő mérlegek felelnek meg leginkább a gyakorlati köve- telményeknek. Az elméleti feltételeket is kielégítik, mert elfogadható kompromisz—

szamot alakítanak ki az ágazaton belüli termelés egyformasága és a különböző ága-,- zatok termékeinek kölcsönös helyettesit—

hetetlensége között. _

A több száz ágazatból álló input—output;

táblák közül kiemelkedő az 1947. évi ame—

rikai, az 1948. évi angol, az 1955. évi japán és az 1958. évi spanyol mérleg, Tulajdonképpen ide sorolandók a külön—- leges célokat szolgáló francia, olasz, japan stb. sakktáblaszerű mérlegek, valaminta kiemelt termékek természetes mértékegy—

ségben készített mérlegei a Szovjetunió—

ban és Lengyelországban.

Az ágazatok osztályozása során általá—

ban a termelési statisztika beosztását al—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

kalmazzák, néhány kivételes esetben — Hollandiában és Norvégiában —- a nemzeti jövedelem statisztikájának rendszerét.

Mindezek a csoportosítások általában visszatükrözik a szóbanforgó ország gazda- sági sajátosságait, kiemelve a speciális ágazatokat. A kapitalista államok álta- lában az ENSZ által ajánlott Gazdasági Tevékenységek Nemzetközi Csoportosí- tásának rendszerét alkalmazzák input—

output táblázataikban.

Az ágazati kapcsolatok mérlegében nem értelmezik egységesen az ágazat fogalmát.

Elméletileg az ágazat a termelés szerve—

zetétől független, azonos vagy egymással kölcsönösen helyettesíthető, azonos módon termelt és más ágazatok termékeivel nem helyettesíthető termékek körét jelenti—.

Ezt a termeléssel összekapcsolt ágazati fogalmat csak a Szovjetunió érvényesi—

tette input—output táblázataiban. A len- gyel, a jugoszláv és a japán mérlegekben korrekciókat hajtottak végre az ágazat fenti fogalmának megközelítésére. Szerző idézi a magyar input—output táblázatok—

ban az egyes ágazatok ilyen irányú elté- réseinek nagyságát.

Az ágazati kapcsolatok mérlegében je—

lentős probléma az egyes ágazatok sor—

rendjének meghatározása. Ha ez a rend—

szer követi a termelési folyamatot, vi—

szonylag megkönnyíti az invertálás mód- szerét. Szerző felhivja a figyelmet az iterációs számítások előnyeire is.

Az utóbbi időben egyre nagyobb jelen—

tőségű a behozatal részletezése az input—

781

output mérlegekben. Különösen a helyet—

tesíthető és nem helyettesíthető behoza—

talt, valamint a behozatal és kivitel közötti kapcsolatokat elemzik Olaszország, Nor-—

Végia, Kanada és Japán input—output táb- lázataiban. Szerző kiemeli a magyar és az Egyesült Arab Köztársaság input—output mérlegeinek a belföldi és külföldi eredetű termékeknél alkalmazott költségelemzési módszerét.

Az egyes mérlegtételek beárazásának kérdése az utóbbi időben vesztett jelen-—

tőségéből. A kapitalista államok általában értékesítési árakat alkalmaznak. A keres—

kedelem és a szállítás költségtételeinek ellentétes besorolására szerző a lengyel és a magyar tüzelőanyag—szállítás különbsé- geit ismerteti. Röviden utal a termelési és fogyasztási eszközök árai között egyenlőt—

lenül felosztott többlettermék problémá—

mm.

A speciális mérlegek közül az ágazati mérlegeket megemlítve a szerző részlete—

sebben ismerteti a regionális input—output táblázatokat, kiemelve a mordvin, tatár és karél köztársaságok, valamint a Szovjet—

unió Népgazdasági Tanácsa mellett mű- ködő termelőerők fejlesztésének bizott- sága által készítendő balti és bjelorussz köztársaságok, valamint a moszkvai és a kaliningrádi kerületek input—output mér—

legét.

Szerző cikkében több ország, összesen 63 input-output mérlegének jellemző ada—

taitlközli.

(Ism.: Danyi Dezső)

IPARSTATISZTI KA

SZAVINSZKIJ, D. V.:

AZ IPARSTATISZTIKA TANKÖNYVE

(Kursz promüslennoj sztatisztlki.) — 5. kieg.

és átdolg. kiad. Moszkva. 1960. 480 p.

Szavinszkij professzor nálunk is jól is—

mert munkájának ötödik, átdolgozott és kiegészített kiadása 1960-ban jelent meg Moszkvában. A tankönyv átdolgozását az tette szükségessé, hogy az előző kiadás óta megkezdődött a kommunizmus anyagi—

technikai alapjának megteremtése. Meg—

történt az ipar és az építőipar átszerve—

zése a demokratikus centralizmus elve alapján. Az új körülmények közt, az új feladatok megoldásának küszöbén a sta- tisztika számos területén új módszerek bevezetésére vagy a régebbiek tovább—

fejlesztésére van szükség. A megoldásra váró iparstatisztikai feladatok köréből ki- emeli a szerző a termelés teljes mechani—

zálásának és automatizálásának, az új technika bevezetésének, a Vállalatok közti kooperáció és specializáció változásának megfigyelését.

A következőkben azokat az új és átdol—

gozott fejezeteket foglaljuk röviden össze, amelyek az ismert magyar nyelvű kiadás—

sal szemben változtatást jelentenek.

Az új technika statisztikája 0. fejezetben a szerző a termelés gépesítésének és auto—

matizálásának, illetve az új, nagyterme—

lékenységű gépek és újfajta nyersanyagok statisztikáját tárgyalja. Foglalkozik to- vábbá az új technológiai eljárások beve—

zetésének ésa felszerelések korszerűsíté- sének statisztikájával, a termelési folya-