Az öntödék fejlődése és helyzete

AZ ÖNTÖDÉK FEJLÖDÉSE És HELYZETE

LACFALVI JÓZSEF

Az öntvények —— elsősorban a gépipar szempontjából -— a legfontosabb tech- nológiai alapanyagok közé tartoznak. Ezt mutatja az öntvényeknek az állami gép—

ipar által 1961. évben felhasznált vas- és fémkohászati termékeken belül elfoglalt aránya is.

Az állami gépipar által 1961. évben felhasznált vas— és fémkohászati termékek megoszlása főbb termékcsoportok szerint*

Termékesoport Összes felhasználás

Összes vas- és fémkohászati termék ... ; ... 100,0

Ebből: *

Melegen hengerelt acél késztermék és acélcsövek együtt ... 55,9 WVas—, acél—, rez—, bronz—, sárgaréz— és alumínium-öntvények ... 21,6 Hidegen hengerelt és húzott acéltermékek ... 9,5 Kovácsolt acél- és színesfém—termékek ... 83 Nehéz— és könnyűfém hengerelt, sajtolt és húzott termékek ... 4,1

V ' Az adatok közelítő pontosságúak; sem az ,,összes", sem a kiemelt termékcsoportok a fel—

használt nyersvasat, acélt, nyers.szines£émet, továbbá a vas— és témhulladékot nem tartalmazzák.

Jelentőségüknek megfelelően fontos követelmény, hogy az öntvények gyár—

tása — tehát az öntödék munkája is — minél gazdaságosabb legyen: az igények messzemenő kielégítése mellett fejlett, korszerű módszerekkel történjék.

Az öntödék munkájára jellemző fontosabb mutatókat a Központi Statisztikai Hivatal 1957—től kezdve kéri be az állami ipar öntödékkel rendelkező váíllalataitól az évenkénti öntödei szakmai jelentésben. Az első két év adatszolgáltatása raz—

ben még kísérleti jellegűnek tekinthető, s így az adatok nagyobb része megbízha—

tóan csak az 1959. és 1961. év közt hasonlítható össze. ) A tanulmány az éves öntödei szakmai jelentések adatai alapján tárgyalja az állami ipar öntödéi munkájának főbb jellemzőit.1 (A speciális technológiával készülő precíziós és mágnesacél—öntvények nem tartoznak a tanulmány tárgy—

körébe.)

Részben az öntödék jellege, részben a vállalati nyilvántartások egyes hiányos—

ságai miatt —— mely körülmények temészetesen az öntödei szakmai jelentés szer- kezetére és tartalmára is kihatottak —— az elemzések pontosságának bizonyos kor—.

látait számításba kell venni. ,

1' Az adatok a szürkeVas-, temper- és acélöntvények tekintetében az egész állami iparra; a.

nehéz— és könnyűfémöntvényeket illetően pedig az állami ipar fémöntvény termelésének mint,-—

egy 92 százalékára terjednek ki. '

3*

260 LACFALVI JÓZSEF

Ezek közül legfontosabb az a körülmény, hogy számos öntöde a fő profiljába tartozó öntvényeken kivül —— általában kisebb mennyiségben —— másfajta öntvé—

nyeket is gyárt (például több vasöntöde szinesfémöntvényt, egyes fémöntödék

vasöntvényt stb.), ugyanakkor azonban az adatok — a temnelési, a selejt, darab—

súly— és a fémbetét—adatok kivételével —— nem választhatók szét öntvényíajtákra, hanem az egész öntödére vonatkoznak. Ezért a tanulmányban a létszámra, a ter-—

melékenységre, a gépesítésre, a korszerű eljárások alkalmazására stb. vonatkozó táblázatokat és elemzéseket csak öntöde— (s nem öntvény—) fajtákra tudtuk el- készíteni, az öntöde—fajtákat pedig a nagyobb mennyiségben gyártott öntvény,

alapján különböztettük meg. _

Olyan esetekben, amikor a fő profil mellett gyártott öntvényfajta aránya szá— _

mottevő és munkaigényessége, a korszerű eljárások stb. alkalmazhatósága jelen-—

tősen eltér a fő profilban gyártott öntvényétől (ez főleg a szürkevas és a temper—

öntvények együttes termelése esetében áll fenn), az említett összevonás torzítást okoz: például a tanperöntvényt is előállító ,,vasöntöde" tennelékenysége —— am-

nos körülmények esetében is —-— kisebb, mint a csak wasöntvényt eláállité "vasz-

öntöd ", pusztán azért, mert a temperöntvény gyártása lényegesen munkaigé—

nyesebb. (Hasonló a helyzet a gép-esítés, héjformázás stb. alkalmazása esetén is.) Dinamikus viszonyszámok esetében a torzítás nem nagy mértékű, azonos időSzakbeli összehasonlításmál pedig ügyeltünk arra, hogy csak hasonló jellegű öntödéket vonjunk be az összehasonlításba.

Egy másik pontatlanság oka: a selejmyilvántartás még nem mindenütt felel

meg mindenben a követelményeknek, főleg az ún. fehér (az öntödén kívül fel- fedezett) selejt mérése hagy kívánnivalókat maga után. A fehér selejt alakulásá—

nak elemzésénél tehát figyelembe veendő, hogy a jelentett adatok szerinti arány ténylegesen (valamivel magasabb.

!

AZ ÖNTVÉNYTERMELÉS ÉS A SELEJT, VALAMINT AZ ÖNTÓDEI

MUNKÁSLÉTSZÁM ALAKULÁSA

Az'eknúlt években az állami iparban valamennyi öntvényfajta tennelése je—

lentősen emelkedett.

1. tábla Az állami ipar öntvénytermelése 1958—1961. években az 1958. évi százalékában

É A szürkevas— A temper— Az acél-_ A nehézfém- A könnyüfém— Az összes V öntvények termelése az 1958. évi termelés százalékában ;

1958. . . . 100,0 lO0,0 100,0 100,0 100,0 100,0

1959. . . . 109,6 109,8 108,1 110,l 112,l 109,5

1960. . . . 120,3 l40,4 1133 130,9 _ 129,4 121,1

1961 . . . . *132,8 , 139,l 127,9 l45,9 150,0 132,8

Bár a temper- és a könnyüíémöntvények termelése gyorsabban emelkedett,

mint az összes öntvényeké együttesen, arányuk 1961—ben 2,3 illetve ZA százalék volt, adottságainkat (viszonylag nagy alumíniumbázissal rendelkezünk) .és a fel,-

használás lehetőségeit figyelembe véve még mindig viszonylag csekély. Ugyan—

akkor aránytalanul magas a jórészt elektroacélból gyártott (tehát közvetve nagy—

mértékben villamosenergia—igényes) acélöntvények 1961. évi 16,3 százalékos ará—

nya 'az összes öntvénytemnelésbm. Az igen fejlett önteszettel és gazdaságosab—

az UNTÖDEK FEJLÖDESE 261

ban előállított villamosenergiával rendelkező Német Szövetségi Köztársaságban például a temper—, acél— és könnyűfémöntvények aránya az összes öntvényter—

melés százalékában 1960—ban az alábbi volt.

A temper—, acél- és könnyűfémöntvények arányt?

Öntvényfajta Százalék

Temperöntvény ... 4,7 Acélöntvénv ... 7.9 Könnyűfémöntvény ... 3,4

* Forrás: Giesserei—Kalender 1962. Giesserel—Verlag G.M.B.H. Düsseldorf.

Az acélöntvények jelentős részét lehetne temperöntvénnyel helyettesíteni,;

mégis csupán 7 temperöntöde működött 1961-ben az országban, s ezek közül is'

csak négy öntödében haladta meg a termelés az ezer tonnát.

( Könnyűfémbázisunkat figyelembe véve, nem tekinthető kedvezőnek az sem, hogy 1961-ben az állami ipar könnyűfémöntvényből csak 18 százalékkal termelt

többet, mint a jórészt importált nyersanyagból készülő nehézfémöntvényből.

Az öntvénytermelés 1961—ben viszonylag sok (több mint 100) öntöde közt osz-

lott meg. Ezek közül számos öntöde beljesítőképessége (s ezzel együtt általában a

gyártás termelékenysége) aránylag csekély.

2. tábla

Az öntödék és az öntvénytermelés megoszlása az évi öntvénytermelés naau'sáaa szerint 1961. évben

Az öntódék száma' Az öntvénytermeléa mennyisége

Egy óntödére

Az évi összes öntvény- , k az öntödék ősz- jutó öntvény-

termelés (tonna) . az ontödé ösz- összesen szea öntvényter— termelés összesen szes számának (tonna) melegének száza- (tonna)

százalékában lékában

— 300 ... 28 25,9 3 700 l,l 132

301 —— 1000 ... 19 17,6 11 697 3,5 616

1001 —— 2000 ... 17 15,7 24 120 7,1 1 419

2001 — 4000 ... 18 16,7 51 109 15,1 2 839

4001 — 8000 ... 15 13,9 82 464 24,4 5 498

8001 —— . ... 11 10,2 164 467 48,8 14 952

Összesen 108 100,0 337 557 100,0 3 126

* A több öntödével rendelkező vállalatok öntödéit — ha egymástól eltérő öntvényfajtát gyártottak -— külön egységként vettük számításba.

Az öntödék negyede tehát az összes öntvénytemnelésnek mindössze 1,1 száza- lékát, az öntödék egytizede Viszont közel felét szolgáltatta. Az öntvénygyártás ter- melékenysége és az öntödék nagysága közötti összefüggést a későbbiek folyamán tárgyaljuk, itt csak annyit említünk meg, hogy a kis öntödékí legtöbbjében az át—

lagnál jóval kedvezőtlenebb a termelékenység.

Az öntvényselejt aránya — azon kívül, hogy természetesen befolyásolja az öntvényfelhaszn'álók igényeinek kellő minőségben és az előírt időben történő ki—

elégítését —— kihat az öntvénygyártás bermelé—kenységére és a fémalapanyag fel—

használásának mennyiségére is.

Az elmúlt években a selejt nem csökkent megfelelő mértékben.

262 LACFALVI Jozan?

' ' , 3. tábla

N A selejtes öntvénymennyiség aránya öntvényfajtánként az 1957—1961. években .

Az összes selejt aránya az összes selejtmentes termeléshez viszonyitva (százalék) ' Öntvényfai ta

1957 I 1958 1959 ! 1960 ] 1961

Szürkevasöntvény ... 7,7 8,1 7,3 8,0 7,8

Tempetöntvény ... 16,7 16,4 12,4 , 12,4 13,0

Acélöntvény ... 5,1 4,4 4,0 3,5 4,1

N ehézfémöntvény ... 3,5 3,5 3, 1 4,0 3 ,7

Könnyűfémöntvény ... 3 ,9 5,5 5,6 6,6 7 ,4

Az öntvényfajták közül csak a temper- és az acélöntvények selejtaránya csök- kent folyamatosan, a többi öntvényfajtáé nagyjából változatlan, illetve a körmyűfémöntvényé évről évre jelentősen emelkedett. A selejtarány nem meg—

felelő alakulásában kétségtelernülkszerepet játszottak olyan "objektív" okok is, mint a könnyűfémöntvények átlagos darabsúlyának jelentős csökkentéseka kis

darabsúly az esetek többségében magasabb selejttel jár), valamint a vasönW nyeknél a hazai öntödei nyersvas nem kielégítő minősége. Emellett azonban több

helyen akadtak munkas'zerVezéssel és technológiai fegyelemmel kapcsolatos

lazaságok, és kedvezőtlenül hatott a selejt alakulására az a körüknény is, hogy a legutóbbi két évben több nagy vas— és fémöntödében jelentős profilváltozásraí került sor, az újfajta öntvények gyártására pedig nem a kellő körültekintéssel

készültek fel. _

A selejtnek az a része okoz különösen jelentős kárt, mely csak a' felhasználás során derül ki (az ún. fehér selejt), tehát melynek megmunkálását—.a általában már számottevő munkaidőt, illetve bért fordítottak. A nem eléggé gondos minőségi el- lenőrzéssel s részben a megfelelő műszerek hiányával függ össze, hogy a fehér selejt aránya —— még a rendelkezésre álló, a ténylegesnél valószinűleg alacsonyabb adatok szerint is —- a legtöbb öntvényfajtánál aránylag magas, és általában évről évre növekedett.

4. tábla A fehér selejt aránya az 1959—1961. években

A fehér selejt aránva az összes selejthez viszonyítva (százalék) Öntvényiaita

1959 ! 1960 1961

Szütkevasöntvény ... 30,1 31,8 36,3

Temperöntvény ... 12,5 15,3 15,7

Acélöntvény ... 31,2 29,1 32,6 Nehézfémöntvény ... 35,8 33,6 , 41,8

Könnyűfémöntvény ...; ... _ 41 ,O 43,7 45,2

Az öntödék munkáslétszámát illetően, csak azoknak a munkásoknak átlagos állományi létszámát ismerjük, akik az öntödei üzemegységekhez szervezetileg tar—

toznak (tehát az öntödét kiszolgáló s a vállalatok más részlegébe sorolt karban—

tartók, energiaszolgáltatók stb. létszámát nem). A legutóbbi három évben minden öntöde—fajta munkáslétszáma növekedett, de különösen a nagymértékben fejlesz—

tett fémöntödéké. Feltűnő a gépkezelők arányának növekedése (abszolút számuk is jelentősen nőtt) az öntök és formázók rovására, ami közvetve a gépesítés növe—- kedését mutatja.

Az ÖN'I'ÖDEK EEJLÖDÉSE ' 263

, — _ 5. tábla

Az öntödék munkáslétszámának alakulása az 1959—1961. években

Az öntödei munkások létszámából Az öntödel munkások

átlagos állományi lét' az öntök és formázók ' a. gépközelőkt Öntőde-íaita száma (fő)

aránya

1959 ! 1960 ' 1961 ! 1959 ' 19601! 1961 ! 1960 ] 1961

Vas- és temperöntödék 9 462 10 883 11 384 25,1 21,4 20,6 ' 5,8 7,2 Acélöntödék ... 3 106 3 167 3 321 13,5 10,7 11,0 7,4 11,0 Fémön'töwdék ... 1 701 2 044 2 157 26,6 28,6 24,9 4,4 6,8

Összesen 14 269 16 094 16 862 22,8 20,1 19,2 5,9 7,9

* Az 1959. évről adat nem áll rendelkezésünkre.

A GÉPESÉTÉS ÉS A FÓBB KORSZERÚ ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA AZ ÖNTÖDÉKBEN

tAz öntvénygyártás alapvető technológiai fázisai —*amelyeknek időigénye 'a gyártási idő zömét alkotja —— a formázás és öntés, a magkészítés és az öntvény—

tisztítás. A termelékenység színvonalának emelése tehát —— azonos öntvényprofil esetén —— elsősorban e munkafolyamatok gépesítésétől, illetve az e folyamatokat érintő korszerű eljárások minél kiterjedtebb alkalmazásától függ. A gépesítés és a korszerű eljárások elterjesztése ezenkívül a fajlagos anyagfelhasználást is csök—

kenti, és kedvezően hat a minőség javítására, a selejtarány alakulására, s nem utolsó sorban a különben (nehéz és gyakran egészségtelen munkakörühnényeket is

könnyíti.

Az öntödei szakmai jelentés adatai alapján az elmondottak közül a formázás és öntés gépesítésének, a sokféle korszerű eljárásból a kokillaöntésnek, a héjfor—

mázásnak és a széndioxidos-vizüveges magkészítésnek2 alakulását tudjuk részle—

tesebben követni. Ezenkívül —- az eddig két alkalommal (1959-ben és 1961-ben) végrehajtott felvétel alapján —— a fontosabb öntödei gépi berendezések életkorával és üzemidejével is foglalkozunk.

A gépi úton történő formázást és öntést, valamint a kokillaöntés alkalmazá- sának arányát együttesen vizsgáljuk, mert a technológiai adottságok miatt, a vas—

és acélöntödékben elsősorban a formázást és az öntést lehet gépesíteni, a fém—

öntödékben pedig emellett közel azonos súllyal a kokillaöntés is alkalmazható.

A legutóbbi években e fejlettebb gyártási eljárások alkalmazása jelentős mér-

tékben bővült. *

.

6. tábla

A gépi formázás és öntés, valamint a koktllaöntés elterjedtsége az 1957—1961. években

A gépi uton formázott és öntött. valamint kokillába öntött öntvények együttes mennyisége az összes öntvénytermeléshez viszonyítva (százalék)

Öntöde—faita

1957 1958 1959 1960 I 1961

Vas- és temperöntödék 32,1 35,5 36,5— 39,3 40,2

Acélöntödék ... 25,9 23,9 32,1 33,1 33,9

Fémöntödék ... 47,3 50,8 52,8 61,9 , 59,l

? Kokillaöntés: előregyártott vas—, illetve acélformába való öntés, a formázási művelet el—

hagyásával. Héjjormázás: homokforma helyett gyorsan készülő műanyagforma alkalmazása, bele—

ertve _azt az eljárást is, amikor az öntvény belső alakzata, ún. magja készül csak héjformában.

A gyartásnál lényegesen gyorsabb és egyben hőenergia—megtakarítással jár a magkészítésre használt homokforma széndioxiddal és vízüveggel együttesen történő szllárdítása.

264 LACFALW JÓZSEF

Különösen kedvező, hogy 1959—től évről évre csökkent azoknak az öntödék—

nek együttes öntvénybennelése (és ennek az összes öntvényen belüli aránya), melyek öntvényeíknek 10 százaléknál kisebb hányadát gyártják az említett fejlet—

tebb éljárásokkal3, ugyanakkor —— főleg az acél— és a fémöntödékben —— jelentő—

sen növekedett ezen eljárásokat 50 százaléknál nagyobb mértékben —— tehát ter——

melésük zömére vonatkozóan —-— alk-almzó öntödék öntvénygyártása.

7. tábla

A gépi formázást és (intést, valamint :: koklllaöntést igen kis— illetve nagymertekben alkalmazó öntödék öntvénygyártásánák aránya! az 1959—1961. években

A népi familiat és öntést, valamint a kokínaöntést agyaltam;

10 százaléknál kisebb )

;

60 százaléknál nagyobb mértékben alkalmam önt—Mék őntvénytermelése a: ásatag

öntvénytermeléshez viszonyitva (százalék?

Öntöde—fajta

1959 1960 1961 1959 1960 1961

Vas- és temperöntödék . . . . 13,1 12,1 9,2 31,7 32,0 ' 343

Acélöntödék ... 134 u_,7 11,5 24,5 40,9 él,?

Fémöntödék ... 1'2,1 8,6 7,4 56,5 59,2 77,3

ártó öntödék termelését ' A 400 kilogrammnál nagyobb átla os darabsúlyú öntvényeket

* g aggy önWéhYeílu—e' a' je—

ngyel'men kíigül hagytuk, ezek az öntöde): ugyanis a fém! eljáráson lenlegi ínűszaki ismeretek alapján nem unalmamban—ák.

A héjformázást, valamint a szadioxidos—vízüveges eljárást a legutóbbi négy évben vezették be öntödéinkben.

8. tábla- A héjfmmás, valamint d széndioáiidos—vizüveges maakészítés

elterjedtsége dz 1958—1961. években

Á ,széndioxldos—vizüveges eljárással

A héjformú'zússal gyártott öntvény készült magno; felhasznált lamint az összes formázott öntvényhez az összes magkéazitésre használt

homokhbz

Öntöde—faíta ' 4 _ _ 4 (

viszonyitva. (százalék)

1958 ! 1959 ' 1960 ; 1961 1958 ! 1959 [ 1960 1961

Vas— és tempetöntödék ... 1,0 l,8 2,2 3,3 (LO 2* 1,5 ll,9

Acélöntödék ... O,8 l,5* * 1,6 5,9 —— 20* 26,6 39,5 Fémöntödék ... . . . . . 0,0 , 2,3 3,1 10,3 0,0 0,0 0,1 2,0

* Számított adat.

A növekedés ütemének gyorsulása mellett azonban az elterjedtség színvonala a lehetőségekhez képest még alacsony (kivéve :a széndioxidos—vízüveges eljárást az

acélöntödékben), s így az eljárások hatékonysága sem eléggé érezhető. Súlyos—

bítja ezt az a körülmény, hogy a formázás és önbésgépesítésével ellentétben, ezek az eljárások nagyobb mértékben csak kevés öntödében terjedtek el: például az összes héjformázott öntvénymennyiség 75,3 Százalékát 1961—bm összesen csak 7 vasöntöde állította elő, a fémöntödékben pedig a héjformával készült öntvények

3 Ilyen kismérvű gépesítés általában nem javítás szán'kottevően a termelékenységet és a gazdaságosságot.

Az ÖNTÖDÉK FEJLÓDÉSE 265

87 százalékát egyetlen öntöde gyártotta. E néhány öntöde-ben kétségtelenül mu—

tatkozik az eljárás bevezetésenek hatása, a többi öntödében viszont legtöbbször még csak kísérletezésről van szó.

Az öntödék fontosabb gépi berendezéseinek átlagos életkora —— a jelentős gépi beruházások eredményeként —— általában eléggé alacsony. A főbb technoló—

giai folyamatokkal, valamint a sok öntödében nagy volumenű belső szállítással kapcsolatos korszerűbb berendezések közül a 10 évnél nem magasabb életkorú be—

rendezések aránya 1961. évben a következő volt.

1—10 éves berendezések aránya az összes berendezéshez viszonyítva 1961. évben

Berendezés Százalék

Rázó, préselő és rázó—préselő formázógépek ... 77,0 Magformázógépek ... 81,9 Egyéb formázó és magkészítő gépek (a kézi formázógépek nélkül) 84,6 Öntőgépek ... 85,4 Szállítószalagok, konvejerek és görgősorok ... 79,4

Hozzátehetjük még, hogy az 1959. és 1961. évek között a berendezések túl—

nyomó részének átlagos életkora csökkent, illetve változatlan maradt (az utóbbi esetben "relative" csökkent).

Ilyen kedvező feltételek mellett különösen szembetűnő, hogy az említett, jó—í részt korszerű berendezések nagy részét csak alig egy műszakban üzemeltették, tehát nem használták ki a bennük rejlő előnyöket. Az őntőgépek magasabb, 1,8 műszakot kitevő átlagos üzemideje pedig úgy adódott, hogy az öntőgéppel rendel- kező 16 öntöde közül 10 öntöde (ezek az összes öntőgépek 12 százalékával rendel- keztek) gépeit 24 óránként egy műszaknál rövidebb ideig működtette, két öntöde—

ben viszont (melyek az öntőgépek 52 százalékával rendelkeztek) az átlagos üzem—

idő a két műszakot is meghaladta.4

A gépek nem megfelelő kihasználása nem valamiféle ,,ellenállás" következ—

ménye, hanem abból ered, hogy az öntödék többségében túlzottan széles a profil, emiatt viszonylag ritka a gépesíthető sorozatnag'ysá'g elérése. Erre egy —- a sok- rétű profilm némiképp következtetni engedő —-— adatot említünk: a vasöntödék többségére jellemző, hogy az előállított szürkevasöntvények darabsúlya egy tonna, illetve 6—8 dekagramm közt ingadozott 1961. évben

Még kirívóbb az évi 300 tonna öntvénynél kevesebbet előállító (az összes öntödék 11 százalékát tevő) vasöntödék ,,gépesítése": ezek egyáltalán nem rendel—

keznek formázó— vagy öntőgéppel. Ezek az öntödék azonban nem is tudnák a gé—

peket említésre méltó időtartamra üzemeltetni, hiszen kis kapacitásukat is csak időnként használják ki, és teljesen különböző öntvényeket gyártanak. Ez vonat—

kozik még az évi 301—1000 tonna öntvényt gyártó vasövntödék nagy részére is (a 19 ilyen öntödéből ugyanis csak 3 tisztább profilu és nagy sorozatban gyártó öntöde a kivétel), melyek összesen 7 forinázógéppel rendelkeznek (öntőgépük nincs), ezek átlagos üzemideje 1961. évben mindössze O,? műszakot tett ki.

A mondottak szerint tehát a vasötödéknek közel egynegyede olyan kapaci-

tás—kihaszxiálással és olyan gyártmányösszetételben termel, mely a termelé—

kenység növelését leginkább elősegítő gépesítést nem teszi lehetővé.

* Az öntödei berendezések kihasználását a berendezés által ténylegesen teljesített üzemidő (óra) alapján vizsgáljuk. Egy műszakos üzemeltetésnek évi 2448 órás teljesített üzemidőt tekin—

tettünk, mert az öntödékben munkaszüneti napokon általában nem dolgoznak. (Az 1961. évi 806 munkanap szorozva 8 órával -— 2448 óra.)

266 LACFALVI JÓZSEF

AZ ÖNTVÉNYGYÁRTAS TERMELÉKENYSÉGÉNEK ALAKULÁSA

Áz öntvénygyártás terhxelékenységét adataink alapján legcélszerűbben az egy öntödei munkásra jutó teljes keresztmetszetű öntvénytermeléssel jellemez—- hetjük. Az öntödei munkások száma —— mint említettük —-— nem azonos' az önt- _vénygyártást kiszolgáló összes munkásokéval. Az öntvénytermelés is sokrétű, és átszámítási együtthatók egyelőre nem állnak rendekezésünkre. Mégis, dinamikai

Vizsgálati—a eléggé megbízhatóan használható a mutató, mert az öntödei' munká—

sok köre néhány éven belül közel azonos, az öntvénytenmelés összetétele pedig

—— egy—egy öntödefajta öntödéinek összességét véve —— néhány év alatt nem

változik annyira, hogy a mutató jelentős torzítását okozná. (A továbbiakban ezért az egy öntödei munkásra jutó öntvénytennelés helyett röviden a ,,termelékeny—

ség" elnevezést használjuk.) , , ,

Az öntödei termelékenység az adatszolgáltatás bevezetése óta az alábbiak

szerint alakult. ,

. , _ 9. tábla

Az egy öntödei munkásra jutó öntvénytermelés öntödefajtánként az 1957—1961. években (tonna)

Öntöde-faita '1957 1958 1959 1960 1961

Vas- és temperöntődék ;. 21,6 21,7 23,5 22,5 23,7

Acélöntödék ... 12,8 13,9 14,5 15,2 15,8

Fémöntödék * ... 7,0 6,4 6,5 * 6,3 ' 6,8

— A termelékenységnek a 9. táblában bemutath alakulását nagy vonásokban,

az alábbiak befolyásolták. _

A legnagyobb volumenű öntvénymennyiséget gyártó vas- és tmnperöntödék—

ben az egy munkásra jutó öntvénytermelés növekedésének folyamatossága 1960—

ban főként a jelentős profílváltozások miatt ,_akadt.meg. (A leginkább érintett

vasöntödék termelékenysége 1961-ben 1959—hez képest 4 százalékkal csökkent.) Lényegében állandóan s elég nagymértékben növekedett az acélöntvénygyártás termelékenysége, ez elsősorban a gépesítés és a korszerű eljárások Viszonylag szé- lesebb körű elterjesztésének s a profil stabilitásának köszönhető. Legkevésbé ked,—

vező a fémöntödék mutatójának alakulása: egyebek mellett a gyártott öntvények átlagos darabsúlyaknagymértékben csökkent, ami növelte a munkaigényességet, ezenkívül átszervezése-kre, profilváltoztatásokra is sor került.

Az öntvénygyártás termelékenységének alakulására ható nagyszámú tényező összefüggése egymással és a termelékenységgel a mondottaknál természetesen sokkal bonyolultabb, de ennek beható Vizsgálata, a korrelációk felderítése túlnő e tanulmány keretein. Itt, csak a jelentősebb tényezők és az egy munkásra jutóvönt—

vénytermelés néhány összefüggését mutatjuk be, egy időszakban, az 1961. éVben.

Az aeélönt'ödékkel nem foglalkozunk: az ország 9 acélöntödéje5 egymástól telje- sen eltérő profilú, s minthogy a gyártmányösszetétel az alapvető, az összes acél—

öntödére vonatkozóan a többi tényező és a termelékenység alakulása között egy—

értelmű korrelációt nem mutathatunk ki. _ ' _

Mint említettük, nagyjából azonos átlagos darabsúly és a termelés egyéb jel—

lemzőinek (például a selejtnek) közel azonos szintje mellett, az egy öntödei mun—

ö' wdésjgem számítottuk az acélöntödék közé a Dunai Vasmű egy egységbe tartozó vas- és acél—

n . a

Az ÖNTODEK FEJLÓDÉSE 267

kásra jutó öntvénytermelés elsősorban. a formázás és öntés gépesítésének és a

kokillaöntésnek együttes arányától függ. A gépesítés nöVek'edésével nagyjában

egyenes arányban nő a termelékenység még akkor is, ha azt a különlegesen ma—

gas átlagos darabsúlyú öntvényeket gyártó öntödék leszámításávals, az összes vas-, illetve fémöntödékre vizsgáljuk (tehát az eltérő profil, darabsúly stb. za-

varó hatását nem szűrjük ki).

1. ábra. Az egy öntödei munkásra jutó öntvénytermelés a gépi formázás és öntés, valamint a kokillaönte's együttes arányának

kategóriái szerint 1961- ben*

MWSUWVUDÉY PEIMMVUÚEK

így oil/lifáxf'aj'a/p' ff] [nullára/Mi *

terme/ak- /faw)y) lgrw/ár/lvaw)

25 .

20 — '20

75——' zal —— 75

70—— —— M

5 —— —— 5

0 i— 0

Ágéppe/f'apmázaff ásáhfá/Á/mefábá [géppe/fanmázof/giráhfáf/t laráúóá atok/WM óbfá/f áh/Ve'nyek ami/gli elvti/kiég ó'n/W/iofré/ryaía/áw

-70 77--50 37-50 51— —70 17—30 57—50 57——

s z a' z a l a' l' s z á : . a / é !

* A különlegesen nagy darabsúlyú öntvényeket előállító öntödék nélkül.

A gépesítés és kokillaöntés arányának növekedése következtében az összes vasöntödéken belül elsősorban ott emelkedik jelentősen a termelékenység, ahol az öntvények átlagos darabsúlya 8 kilogrammnál nagyobb. Ennél kisebb darab—

súly esetén ugyanis a kisebb öntvények nagy munkaigényessége érvényesül inkább. A fémöntödéknél viszont —— a gyártás jellege miatt —— a gépesítés és a kokillaöntés kedvező hatása minden darabsúly—kategóriában tapasztalható. (Mind a vas—, mind a fémöntödékben ismét kihagytuk a kiemelkedően nagy darabsúlyú öntvényeket előállító öntődéket, amelyek számottevő mértékben nem gépesít;

hetők, s a termelékenység egyedül a nagy darabsúly miatt érvényesül.) (Lásd a 2. ábrát.)

A gépesítés és a kokillaöntés, illetve a többi főbb tényező összefüggését váz—

latosan megpróbáljuk még azokban a vasöntödékben megvilágítani, melyekben a gépi formázás és öntés, valamint a kokillaöntés együttesen 1961— ben az önt- vénytermelésnek több mint 50 százalékára terjedt ki. E vasöntödék termelése igen jelentős volt: az összes termelés 34, 5 százalékát tette ki.

a Ez a vasöntödéknél 4 darab 3 kilogrammnál, a fémöntödéknél 3 darab 3 kilogrammnál nagyobb átlagsúlyú szürkevas—, illetve fémöntvényeket előállító öntöde kihagyását jelenti; ezek az öntödék ugyanis pusztán a magas darabsúly miatt kiemelkedő termelékenységi szintet érhet- tek. el.

268 ' LACFALVI **.rozsw

2. ábra.. Az egy öntödei munkásm jutó öntvénytermelés a gépi formázás és M;, valamint :: kokillaöntés aránya, illetve az átlagos darabsúly szerint 1961—ben* _

may/wa ffniyro'bír

[gt/mamlásna/Z/fa' [ima/teára _]?de fő)/www 00009) 58 wpmáfíf Ata/ma)

50

25 25

20

15 75

70 70

_.3.M::,.

^/

^{/ ,}

²³⁷

: l :

'- a'

A

a - 17 " A

4450 el fanmámffá'o'h/áí'á fariáá ' lW/fmámflésáfófáfwwá aka lZé'íáa á'o/áf/ infrinyekaránw a íűááaáWfWrámyeiWÚW

*70 77—50 57—50 57— "70 77—50 37—50 57—

.r : á : a l e' l' .: z á' : i / é !

Áfbyas ÉHEÁJ'JIZV Al?/agar Mariah—űgy

— aa kg — ,543;

e len—7201? , 3 az; 4013;

. lmazza/(; . zr—zwg

* A különlegesen nagy darabsúlyú öntvenyeket előállító öntödék nélkül.

A 31—50 százalékos gépesítési kategóriához csak 0,4—1 kilogramm átlagos darabsúlyú önt—

vényeket előállító öntödék tartoznak.

Amint az előzőkben már említettük, ezekben az öntödékben az egy öntödei munkásra jutó öntvénytermelés 1961—ben 23,9 tonna volt. A nagyarányú gépesítés hatását mutatja, hogy azokban az 50 százaléknál kisebb mértékben gépesített vas—

öntödékben, melyek öntvényeinek átlagos darabsúlya azonos volt a gépesítést és kokillaöntést 50 százalékot meghaladó arányban alkalmazó öntödék öntvényeínek darabsúlyával, egy munkásra 1961—ben csak 18,4 tonna öntvény jutott. Valósünű, hogy még inkább érvényesülne a gépesítés termelékenységnövelő hatása, ha az 50 százaléknál nagyobb arányban gépesített öntödékben a szürkevasöntvémyt kevesebb selejrttel gyártanak. Ezt támasztja alá az is, hogy az e kategóriába tar—- tozó öntödék közül a kisebb selejtaránnyal dolgozó (és egyben a nagyobb átlagos

darabsúlyú öntvényt gyártó) öntödékben az egy munkásra jutó öntvénytermelés

kedvezőbben alakult. A magas selejfarány pedig még az átlagosnál nagyobb arányú gépesítés hatását is lerontotta. (Lásd a 10. táblát.)

Végül megemlítendőnek tartjuk még: nem véletlen, hogy az e kategóriába tartozó vasöntödék 75 százaléka 1961—ben 3000 tonnánál több öntvényt termelt, tehát a nagy öntödék közé tartozik. A már említett, évi 300 tonnánál kevesebb öntvémyt előállító vasöntödékben —— melyek fonmázó— és öntőgépekkel nem is rendelkeznek _— az egy munkásm jutó öntvénytermelés 1961-ben az összes vas—

öntöde 23,7 tonnás átlagával szemben mindössze 10,7 tonnát tett ki. Még az sem

Az ÖN'FÖDÉK FEJLÖDESE 269

áll, hogy ezek az öntödék kizárólag saját céljaikra, másutt nem gyártható, ,,külön—

leges" öntvényeket állítanának elő, mert 1961—ben teljes keresztmetszetű öntvény—

termelésük 43 százalékát más vállalat részére értékesítették.

10. tábla Az egy öntödei munkásra jutó öntvénytermelés 1961. évben az 50 százaléknál nagyobb

mértékben gépesített vasöntödékben

Azokban az öntödékben, amelyekben a, selejt aránya a selejtmentes szürk evasöntvényhez

A* ösazes 50 Má' viszonyítva 1961. évben zaléknál jobban

Megnevezés gépesített

Vasöntödében* —6 6,l——10 10.—

százalék

Az egy öntödei munkásra jutó összes .

öntüénytermelés (tonna) ... 23,9 26,6 24,6 19,9

A gépi úton formázott és öntött, vala- '

mint kokillába öntött öntvények

együttes aránya (százalék) ... 77,5 79,0 7 4,1 86,3 A szül-keves öntvények átlagos darab-

súlya (kilogramm) ... 3,1 5,6 3,4 l,?

* Ezekben a selejtarány 8,1 százalék.

A FÖBB ANYAGOK FELHASZNÁLÁSA AZ ÖNTÖDÉKBEN

Az előző fejezetben megközelítő számításokkal az öntvénygyártás élőmunka- ráfordítását vizsgáltuk. Az együttes élő— és holtmunka—ráfordítást értékben, a ter-

melési költségeken keresztül, nem tudjuk elemezni, mert a legtöbb öntöde válla—

lati üzemegységként működik, így önköltségi adatok csak néhány öntödéről állnak rendelkezésünkre, s ezekLS gyakran hiányosak.

A holtmunka—ráfordítás túlnyomó részét a felhasznált anyagok teszik ki: az anyagköltség aránya az öntvények teljes önköltségében kb. 65—80 százalék.

Az anyagfelhasználáson belül -—— az öntvénygyártás jellegénél fogva —-— legjelen- tősebb a fémes alapanyagok (az ún. fémbetét) és a technológiai (olvasztáshoz, illetve szárítási folyamatokhoz szükséges) tüzelőanyagok felhasználása. A továb—

biakban ezekkel foglalkozunk a vas—- és 'a fémöntődéket illetően.

Az egy tonna öntvényre jutó fémbetét—felhasználás a legutóbbi három évben

—' részben a már említett korszerű eljárások nagyobb elterjedtségének eredmé—

nyeként ——- általában csökkent, csak a könnyűfémöntvények esetében emelkedett, főként azért, mert ezek átlagos darabsúlya jelentősen kisebb lett.

11. tábla

A fajlagos fémbetét-felhasználás öntvényfajtánként az 1959—1961 . években

Egy tonna öntvényre jutó fémbetétielhasználás (kilogramm)

Öntvényfajta

1959 1 1960 ! 1961

Szürkevasöntvény ... 1507 1 492 1 473

Temperöntvény ... álás- ... 3047 2861 2947

Acélöntvény ... 1 851 1 761 1746

Nehézfémöntvény ... 1 444 1 307 1324

Könnyűfémöntvény ... 1460 1 427 1 493

270 LACFALvi—r "30st)?

A fémbetét—felhasználás is —— éppúgy, mint a termelékenység -—— több (egy—

mással is részben összefüggő) tényező függvénye. Elsősorban az átlagos darab—

súly, továbbá a selejt nagysága, ezenkívül a nagy anyagmegtakantássalxáró kokillaöntés aránya befolyásolja. Ezek hatása öntvényfajtánként is külonböző.

A szürkevasöntvényeknél például a 80 kilogrammnál nagyobb átlagosdarabsúlyú

öntvények egy tonnájára kb. 25 százalékkal kevesebb fémbetétet használnak fel, mint a 2 kilogrammnál kisebb öntvények esetében. E kategóriákban tehát az átlagos darabsúly hatása. a döntő. A 2 és 80 kilogramm közti átlagos darabsúlyú

öntvényeknél darabsúly—kategóriánként közel azonos a fémbetét—felhasmálás,

mert a többi tényező legalább annyira befolyásolja, mint az átlagos darabsúly

nagysága. ' , _

A fémöntvények esetében átlagos darabsúly-kategóriánként egészen külön—

böző a fajlagos fémbetét—felhasmálás: nincs szoros összefüggés az átlagos darab—

súly és a fémbetét alakulása között. Annál inkább érvényesül a fémöntödékben

nagyobb mértékben alkahnazható kokillaöntés fémbetét—csökkentő hatása. "

' 12. tábla

A kokillaöntés elterjedtsége és (: fémbetét felhasználása * a. fémöntödékbeu 1961. évben

A kokillaöntést az átlagosnál az átlagoanál Az összes nagyobb kisebb Megnevezés

mértékben alkalmam!

fémöntödékben

A kokilléba öntött öntvény aránya. az összes önt—

vénytermeléshez viszonyítva (százalék) . . . 27 ,5 63,5 14,6 Az egy tonna fémöntvényre jutó fémbetét—felhasz-

náláu(ki10gramm) ... 1422 1215 1459

A fajlagos tüzelőanyag-felhasználás7 1959. és 1961. évek közt a vasöntödék—

ben évről évre csökkent. , A fémömödékben: 1960—ban az előző évhez képest ——

főként a profilváltozások, átszervezések következményeként, valószínűleg átme—

netileg _—-_ lényegesen növekedett. (1961—ben már kevesebb volt.) Kedvező, hogy az összes tüzelőanyagon belül a vas- és fémöntödékben egyaránt fokozatosan lelte——

lódot'c az arány a gazdaságbsabb, korszerűbb gáznemű és folyékony tüzelőanyagok

javára. _ V _

13. tábla A fajlagos tüzelőanyag—felhasználás a vas- és fémöntödékben,

az, — 1959—1961. években."

Az egy tonna öntvényre jutó fajlagos tüzelőanyag—

falhasznélás fűtőértéke (ezer kalória) Öntöde—íajta

1959 1960 1961

Vas- és temperöntödék . . 2994 2958 2878 Fémöntödék ...' . . . 7654 9097 8248

* Részben számított adatok.

7 A technológiai célra felhasznált villamosenergia nélkül.

AZ omonm FEJLÓDESE 271

14. tábla

A felhasznált tüzelőanyagok megoszlása a vas- és fémöntödékbem az 1959—1961. években*

Vas- és temperöutödék Fémöntödék

A tüzelőanyag megnevezése

1959 ! 1960 1961 1959 1960 ! 1961

Összes tüzelőanyag-felhasználás 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 ! 100,0

Ebből :

Szilárd tüzelőanyagok 85,4 86,0 83,4 39,2 35,2 30,2

Folyékony" felhasználása 4,9 4,0 4,2 33,9 46,4 46,7

Gáznemű 9,7 10,0 ; 12,4 26,9 18,4 23,1

* Reszben számított adatok.

** Pakurával együtt.

Az elmondottakon keresztül igyekeztünk érzékeltetni: öntödéínk a legutóbbi években több tekintetben határozott fejlődést értek el. Kétségtelen azonban, hogy a szükséglethez és a lehetőségekhez képest még sok a tennivaló, erre mutat az is,

hogy éppen a legutóbbi egy-két évben átmeneti visszaesések voltak tapasztal—

hatók. Az ömtödék jelentősége megköveteli, hogy különösen a korszerű eljárások

bevezetése, a közelmúltban vegre—hajtott átszervezésekkel nem szükségszerűen

együttjáró zavarok kiküszöbölése sürgősen megtörténjék. A termelékenység ésla gazdaságosság lényeges növekedésének alapvető feltétele: az öntödék nagy re'—

szére jellemző túlzottan széles profil szűkítése, ezzel kedvező sorozatnagyság ki—

alakítása, s így a nagyobb mérvű gépesítés és a korszerű eljárások széleskörű alkalmazásának lehetővé tétele.