Stobbe, Alfred: A termelékenység mérése input-output táblák alapján

120

sabb adata, kezdve az építkezés időtar—

tamától az üzembehelyezett ternielési ka—

pacitásig stb. rendelkezésre áll és nagy segítséget jelent az elemző munkánál.

A megnövekedett feladatoknak a sta—

tisztikai szervek csak akkor tudnak ele- get tenni, ha az építőipari vállalatok egy- séges, jól kiépített elsődleges bizonylati rendszerrel rendelkeznek. A bizonylatok egységesítése lehetővé teszi az adatok gépi úton való összesítését. Jelenleg kb.

10 000 fő foglalkozik az építőipari válla—

latoknál különféle statisztikai és szám—

viteli jelentések elkészítésével. Ez a lét- szám megfelelő szervezéssel jelentősen

csökkenthető. ' '

A statisztikai beszámolási rendszer ki—

alakításánál természetesen figyelemmel kell lenni a tervezésnél használatos módszerekre is. Ellenkező esetben a ter—

vek végrehajtásáról a statisztikai szervek csak igen nagy többletmunkával tudnak beszámolni.

Végezetül a szerző olyan módszerek ki—

dolgozásának szükségességére hívja fel a statisztikusok figyelmét, amelyekkel lehetővé válik az adatok egybevetése más szocialista és tőkés országok beruházási adataival.

(Ism.: Halkovics László)

Stobbe, Alfred:

A termelékenység mérése input—output táblák alapján

(Produktiviláts-messung ami der Grundlage von lnput—Output Tahellen.) ——-— Welt'wírtschaiuiches itrrlzíu. 1959. 2. sz. 237w-27il. p.

A mintegy két évtizede folyó input—

output számítások új lehetőségeket nyit- nak meg a termelékenység mérésére. Erre tesz kísérletet szerző tanulmányában, amely a korábbi hasonló célú elméleti és gyakorlati munkák eredményeinek fel—

használásával készült és matematikai le—

vezetések és fejtegetések kíséretében a termelékenység mérésére teljes módszer—

tani, rendszert javasol.

Ha egy termelési folyamatot az általa termelt és felhasznált termékek definiál—

nak és az így definiált valamennyi ter—

melőfolyamatot egyetlen rendszerbe ösz—

szevonják, akkor az egymással összefüggő termelési folyamatok rendszerét kifejező táblát kapjuk meg. Az így ábrázolt rend—

szer bizonyos termelési tényezőket (prim—

ary production factors) használt fel és bizonyos termékeket adott át a ,,kül—

világnak" (final consumption). Szerző a munkát, az állóeszközök elhasználódását, valamint az importot tekinti elsődleges termelési tényezőknek, amelyekhez a le—

vezetések egy későbbi fokán a vállalkozm nyereségeket és a közvetett adókat is hozzáveszi, mint bizonyos fokig fiktív termelési tényezőket. Valamely elsődleges termelési tényezőnek a közbeeső termé—

kekhez történő fajlagos felhasználási koefficienseit és a közbeeső termékeknek a végső fogyasztásra kerülő termékekre elszámolt fajlagos felhasználási koefiie' cienseit kombinálva kapja o-jk mutatót.

E mutató, amely több, egyetlen terméket előállító termelési folyamatból álló rend-.—

szerben a )" elsődleges termelésitényeaő—

nek a k végtermék egy mennyiségi egy—

ségére eső átlagos felhasználásir— meny—

nyiséget jelzi, az árrendszer igénybevétele nélkül kiszámítható. E számítások mense tét a szerző a munka mint termelési té—

nyező tekintetében fejti ki; itt a termelési függvények alakulására vonatkozó fel—

tevésekre nincs szükség. Az elemzés ugyan egyetlen terméket előállító folya—

matok feltételezésen alapul, az általáno—

síthatóságnak ebből eredő hiánya azonban nem túlságosan jelentős. Gyakorlati szá—

mításoknál elegendő, ha az input—output tábla egyes ,,iparágainak" áruösszetétele időben nem változik jelentősen. Ez pedig annál inkább megvalósul, minél részle—

tesebb a tábla, mert az iparágak homoge—

nitása azok számával együtt növekszik., Amennyiben több időszakra vonatko—

zóan rendelkezünk input—output táblák—

kal, időbeli termelekenység—ö'ss'zehasonlí—

tások végezhetők. Valamely elsődleges termelési tényezőnek, például a munká—

nak a termelési rendszeren belüli összes felhasználása három tényezőtől függ, ezek:

a) a rendszer egyes termelési folyama—

tainak közvetlen munkatermelékenysége, b) az egyes termelési folyamatok bruttó

termelési színvonala, *

c) a Végfogyasztásra kerülő termékek mennyisége.

E három tényező hatása egymástól el—

választható, amennyiben olyan index—

számok konstruálhatók, amelyek vala- melyik tényező hatását a másik kettő változatlansága mellett mérik; — e mellett bemutatja a szerző mindhárom tényező együttes hatását kifejező indexet is.

Különös érdeklődésre tarthat számot az az index, amely a bázisidőszakban végfogyasztásra előállított árutömeg ter—- meléséhez, a tárgyidőszak műszaki felté—

telei mellett szükséges munkaigényt a bázisidőszakban ténylegesen felhasznált munkamennyiséggel hasonlítja össze—

Ennek az indexnek az az előnye, 'hogy változatlan súlyként nem a bruttó ter- melési színvonalat, hanem a nettó (a vég——

fogyasztásra átadott) termelési mennyi;

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEIAÖ,

121

ségeket alkalmazza. A bruttó termelési szinvonalak ugyanis maguk is termelési rendszer termelékenységének bizonyos mutatószámai: ezeknek változatlan súly- ként való alkalmazása tehát annyit jelent, hogy az index a teljes termelékenység változásának csak egy részét méri. A nettó termék-mennyiségekkel való súlyo—

zás ezt a hibát kiküszöböli. ,

A munkatermelékenységhez hasonlóan a többi elsődleges termelési tényezőnek, tehát a tartós termelőeszközök leírásokkal mért elhasználódásának és az importnak a ,,termelékenysége" is mérhető. Az ősz—

szes termelékenységi változásokat az [S]

matrix foglalja össze, amely a kölcsönö—

sen összefüggő termelési folyamatok rendszerében a legalkalmasabb terme—

lékenységi mérőszám. —

A munkatermelékenység méréséhez hasonlóan az összes elsődleges termelési tényező össztermelékenysége is mérhető egyetlen indexben. Ez az index a tárgy- időszak műszaki feltételei és a bázisárak figyelembevételével a bázisidőszak társa- da—lmi termékeinek (total availabilities) előállításához szükséges elsődleges terme—

lési tényezők költségeit a bázisidőszak

tényleges költségeivel hasonlítja össze.

Ez az index fejezi ki a ,,technikai hala—

dást". Az árindex felhasználása szüksé—

gessé válik, mihelyt két vagy több elsőd—

leges termelési tényezőt veszünk figye-—

lembe, melyekre vonatkozóan nincs más közös mérték. Az indexszámok a Las—

peyres—formula mellett Paasche— vagy Fisher—formulával is megszerkeszthetők.

Az indexek közgazdaságilag csak azzal a feltétellel értelmezhetők, hogy a külön—

böző időszakokból származó Változó érté—

kek egymással összemérhetők. Ez gya—

korlatilag lineáris. homogén termelési függvények feltételezését jelenti. Szerző véleménye szerint az időbeli termelé—

kenységváltozások mérésénél népgazda—

sági szinten több—kevesebb korlátozó fel—

tevés nem kerülhető el.

Tanulmányának utolsó részében szerző az általa kifejtett módszereket a holland közgazdaság adatain mutatja be. Ennek az elemzésnek azonban gyengéje, hogy 1947 és 1950, tehát két egymáshoz elég közel álló év input—output tábláin épül fel.

(Ism.: Halabuk László)

ÁRAK. FOGYASZTAS.

HÁZTARTÁSSTATISZTIKA. ÉLETSZINVONAL

Girard, Alain—Bastide, Henri:

A városi és vidéki férjes asszonyok időbeosztása

(Le burlget—kemms de la femme mau-léc (lms les agglomeratlons urbe—incs.) m Population, 1958. 4.

sz. 519—618, 1).

(Le budget-temps de la femme marióe z'i ln eampagne.) w Popultition. 1959. 2. sZ. 253—284. p.

Franciaországban először 1947-ben haj—

tottak végre olyan statisztikai felvételt, melynek célja a férjes asszonyok mun- kakörülményeinek megfigyelése volt.

Ezt a felvételt ismételték meg — némi- leg más keretek között —-—- 1958—ban. A felvétel fő célja az volt, hogy a női munka elterjedésével kapcsolatos prob—

lémákat vizsgálja (vagyis azt, hogy a ,,több műszak" milyen megterhelést je—

lent a nők számára). Ezen a kereten be- lül többek között azt kívánták megvizs—

gálni, hogy a háztartási gépek elterje—

dése jelent—e könnyítést, hogy a külön—

böző korú gyermekek jelentenek—e és ha igen, mennyi többletmunkát?

Az adatgyűjtés két különálló részből tevődik össze, éspedig a városi és a vidéki

felvételből. A városi felvételt egy idő—

pontban, 1958 márciusában (5000—20 000 lakosú, 20 OOO—100000 lakosú, 100000 lakoson felüli városokban és Párizs—

ban, összesen 84 városban 104 össze- íróval), a vidéki felvételt két időpont—

ban, 1958 márciusában és novemberében (1000 lakosnál kisebb, lOOO—ZOOO lakosú, 2000—5000 lakosú községekben, 184 ösz- szeiróval, ugyanannyi helységben) haj- tottak végre, hogy az esetleges szezonális tényezőket is kimutassák.

lésére is szükség lett volna, ettől azonban kében ugyan a nyári időszak megfigye—

éppen az asszonyok túlterhelése miatt eltekintettek.)

A minta összeállítása a következőké — pen történt: a kijelölt nagyságú minta területi elosztását előre meghatározták és a kiválasztott településeken kvóta szerinti tudatos kiválasztást alkalmaztak. A kvó—

tákat úgy állították össze, hogy a minta

— az adott kereteken belül -—— reprezen- tálja a főbb csoportokat, tehát hogy nagy- jából egyforma számban kerüljenek be' gyermektelen, egy—két, illetve három—

gyermekes asszonyok, különböző társa—

dalmi csoportokhoz tartozók stb. A túl