A TERMELÉSI TÉNYEZÓK KAPCSOLATA A MEZÓGAZDASÁGBAN
DR. ANDRÁSSY ADÉL
Mezőgazdasági termelésünkrfe—ltételei a szocialista átszervezés befejezése óta jelentősen megváltoztak. A mundlíerő-állomány és a termőterület csökkenését a szakképzettségi színvonal emelkedése és a termelési eszközök kapacitásának nö- vekedése kísérte. A termelés *technológiájában és a munka szervezésében is jelen—
tős változások mentek végbe. Mindezek eredményeként a korábban döntő mérték—
ben kézi munkán alapuló termelést gépi munkán, iparszerű termelési eljárásokon alapuló termelés váltotta fel.
Jogoson vetődik fel a kérdés, hogy a termelési feltételek alapvető megváltozása után milyen kapcsolat van a mezőgazdasági termelés és a termelést alakító. befo—
lyásoló tényezők között. Milyen kapcsolatok figyelhetők meg a belterjességi szint, valamint a hozamok, a jövedelmezőség. a munkatermelékenység és a hatékonyság között? Az ilyen jellegű kérdésekre a közgazdaságtudomány általában a termelési azonosságok alapján ad választ. E tanulmányban egy olyan kísérletet mutatunk be, amelyben a vizsgálat módszere a matematikai statisztika eszköztárába tartozó kor- reláció— és faktoranalízis volt. A kísérletet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek
1977. évi üzemsoros adatai alapján végeztem el.1
A mezőgazdasági termelés vizsgálatánál alapvető kiindulópont, hogy a mun—
kaerő, a föld és a termelt termelési eszközök alkotják a termelés alapját. A terme—
lés a földhöz kötődik. és mivel a föld korlátozottan rendelkezésre álló. mással alap—
vetően nem helyettesíthető termelőeszköz, a termelés növekedése a területegységre jutó termelés növekedésének a függvénye. A területegységre jutó alaptevékenység—
ből származó termelési érték a termelés egyik legfontosabb, eredményét, szinvona- lát átfogóan jellemző mutatója. Ez a mutató kifejezi:
a) az eleven— és a holtmunka-ráforditások nagyságát, b) az eleven— és a holtmunka—ráfordítások hatékonyságát, c) a termőhelyek minőségét,
d) a termelési szerkezetet.
A mezőgazdaság bruttó termelése 1950 és 1978 között 101 százalékkal, nettó
termelése viszont csak 12 százalékkal nőtt (változatlan áron számítva). A mező-
1 E tanulmányban csak a termelőszövetkezetek méretével, hatékonyságával, a termelési tényezők arányai- val foglalkozom Az állami gazdaságok koncentrációjának és hatékonyságának összefüggéseit korábban dr.
Vági Ferenc elemezte ,.Vállalatnagyság és vállalati struktúra az állami gazdaságokban" (Közgazdasági Szemle. 1980. évi 4. sz. 427—437. old.) című cikkében. A háztáji gazdálkodásról részletes adatok nem álltak rendelkezésre, így csak a közös gazdaságok adatait elemeztem. A termelőszövetkezetek tevékenységére vo- rgatkokzó adatok számitóstechnikai feldolgozása a József Attila Tudományegyetem Kibernetikai Laboratóriumá—
an észü t.
DR. ANDRÁSSY: A TERMELÉS! TÉNYEZÖK 487
gazdasági bruttó termelés növekedése túlnyomó részben az ipari jellegű anyagok fokozódó felhasználásából eredt. A magyar népgazdaság jelenlegi nehézségei — a piac felvevőképességének korlátozottsága, a külkereskedelmi egyensúlyhiány - mi- att az intenzív fejlődés körülményei között arra kell törekednünk. hogy a nettó ter- melés is legalább olyan mértékben növekedjék, mint a bruttó termelés. A bruttó termelési érték növekedése a fogyasztásra, a termelő felhasználásra és az exportra rendelkezésre álló termékek tömegét növeli. A nettó termelési érték változása vi- szont azt jelzi, hogy a bruttó termelés milyen hatékonysággal jön létre az érvényes szabályozó rendszer körülményei között.
A termelés színvonala csak az azt befolyásoló ráfordítások együttes vizsgála- tával tárható fel. Az alkalmazott mutatószámoknak a termelőegységek egységnyi területre jutó bruttó, illetve halmozatlan termelési értékét. valamint a nyereség mel—
lett a ráfordítások volumenét, összetételét és hatékonyságát is tartalmazniuk kell.
Az itt ismertetett vizsgálat során minden gazdaságról 144 mutatószám állt rendel—
kezésre. Mivel meglehetősen sok mutatószámról, széles információbázisról van szó, elemzésünkben nem valamennyi mutatóval, hanem csak főbb csoportjaikkal fog—
lalkoztunk.
A mutatószám-rendszer első csoportját a mezőgazdasági termelés legsajáto- sabb termelőeszközére. a földre (a termőterület nagyságára és minőségére) vonat-
kozó mutatók képezték.
A mutatószámok másik köre a termelési ráfordításokat tartalmazta, ezen belül több adat vonatkozott:
a) a tárgyiasult ráfordításokra. amelyek lehetnek lekötött (álló— és forgóeszköz) ráfordí- tások és folyamatos (anyagköltség és amortizációs) ráfordítások.
b) a munkaerő-ráfordításokra.
Az egyes ráfordítások arányai —- a tagsűrűség, az eleven munka technikai fel—
szereltsége, a földterület eszközfelszereltsége, az álló és forgóeszköz—állomány ösz- szetétele -— alkották a mutatók harmadik körét. Az eredmény és a ráfordítások kö- zötti viszonyt kifejező mutatók: a hatékonyság (munkatermelékenység. forgóeszköz—
hatékonyság. a lekötött eszközök hatékonysága, a folyamatos ráfordítások hatékony- sága) és a jövedelmezőség (a hektáronkénti bruttó jövedelem és nyereség) az egy- ségnyi termelési költségre és lekötött eszközökre jutó bruttó jövedelem.
A termelési szerkezetet a művelési ágak arányával. a vetésszerkezettel, a bruttó termelési érték ágazatok szerinti megoszlásával fejeztem ki.
A ráfordítások kapcsolata a termelési értékkel és a nyereséggel
A rendelkezésre álló 144 mutatószám túlságosan nagy adatbázis ahhoz, hogy faktoranalízissel elemezzük. Az adatbázist le kell szűkíteni, azokat a változókat, amelyek nem korrelálnak a termelési színvonallal, nem jelentősek, ki kell hagyni az elemzésből. A faktoranalízis változóinak meghatározásához korrelációs vizsgálatot végeztem. Függő változónak a területi termelékenységet (az egy hektárra jutó bruttó termelési értéket és halmozatlan termelési értéket) és az egy hektárra jutó nye—
reséget választottam. mivel a mezőgazdasági termelés növekedése —— a földterület korlátozott volta miatt - elsősorban ezektől függ. Vizsgáltam az egyes termelési té-
nyezőkre jutó termelési érték és a vállalatnagyság kapcsolatát is.
A vállalatnagyság az egyes termelési tényezőkre jutó termelési értékkel gyenge, tényezőnként kisebb mértékben eltérő kapcsolatot mutat: az egy termelőszövetke- zeti tagra jutó termelési értékkel szorosabb, az egységnyi eszközértékre jutó termelési értékkel és az egységnyi területre jutó termelési értékkel. valamint nyereséggel is
488 DR. ANDRÁSSY ADEL
gyenge a kapcsolata. Az egy gazdaságra jutó termelési érték és nyereség alakulá-
sában tehát a hatékonyságnak nincs számottevő szerepe. A termelés növekvő mé—retei növelik a termelőegység kibocsátását, de a kibocsátás növekedése alig függ
össze a ráfordítások hatékonyságának változásával. A nagyobb vállala'tméret nem
jelenti a hatékonyság automatikus javulását.A területi centralizációt elvben a termelőerők hatékonyabb felhasználására való törekvés és az a feltételezés indokolja. hogy a vállalatméret növekedésével párhu—
zamosan emelkedik a termelés és a gazdálkodás színvonala is. A tények azonban nem igazolják ezt a feltételezést. A gazdaságok területének nagyságával jelentősen csökkent az egy hektárra jutó termelési érték, bruttó jövedelem és nyereség is. A nagyobb vállala'tméret növelte a termelőegység kibocsátását. de rontotta a ter- melés több fajlagos mutatóját. A nagyobb vállalati méret nem eredményezte az eszközhatékonyság javulását, csak az eleven munka termelékenysége nőtt a gaz—
daságok területének növekedésével párhuzamosan.2
A vállalatnagysóg (termelési érték) és a hatékonyság kapcsolata a termelőszövetkezetek 1977. évi adatai alapján
Mutatószám
Korreióciós együttható
Az egy termelőszövetkezeti tagra jutó halmozotlan termelési érték . . 0.452 Az egy—hektárra jutó halmozotlan termelési érték . . . . . . . . 0.164 A száz forint eszközértékre jutó halmazatlan termelési érték . . . . 0.262 Az egy hektárra jutó nyereség . . . 0.136 A száz forint eszközértékre jutó nyereség . . . 0.182
A munkatermelékenység és az egy gazdaságra jutó termelési érték közötti kap—
csolat szorosságát jellemző együttható 0.452. A munkatermelékenység tehát közepes erősségű hatást gyakorol az egy gazdaságra jutó termelési értékre. A területi ter—
melékenység (0.164 és 0.136) és az eszközhatékonyság (0.262 és 0.182) viszont gya- korlatilag nem befolyásolja a termelési értéket. Ezek az eredmények logikus követ- kezményei a mezőgazdasági termelés tényezői közötti arányoknak és a föld termé—
szetes termékenysége által a ráfordítások és a hozamok közötti viszonyokra gyako- rolt differenciáló hatásnak. Ugyanis a vállalatméret egyik dimenziója az eszközál—
lomány volumene: a nagyobb vállalatméret egyúttal nagyobb eszközállományt is jelent.
A mezőgazdaságban az eleven munka technikai felszereltsége kiegyenlített. a
földterület eszközfelszereltsége differenciált. A jobb minőségű földeken általában
magasabb a területek eszközfelszereltsége. és alacsonyabb a földellátottság. A földek eltérő minősége hatással van a munka termelékenységére, és ez a hatás elsősorban az eszközhatékonyság révén érvényesül. Az eszközhatékonyságot jelen-tősen befolyásolja a földminőség. mert
a) minél kisebb a területegységre jutó eszközállomány. annál nagyobb szerepe van a föld minőségének az eszközhatékonyság differenciáltságában;
b) ha különböző minőségű földek eszközfelszereltsége azonos. akkor a jobb minőségű földeken
magasabb termelési érték érhető el. amit a jobb minőségű földeken kialakult ala- csonyabb földellátottság még jobban felerősít.
A munkatermelékenység az eszközhartékonyságtól és az eleven munka techni—
kai felszereltségétől függ, igy nyilvánvaló. hogy a munkatermelékenységre a föld-
2Donáth Ferenc: A kollektivizóit mezőgazdaság iparosodása Magyarországon. Közgazdasági Szemle.
1976. évi 6. sz. 661—678. old.: Andrássy Adél: Vállalatnagyság és hatékonyság a termelőszövetkezetekben. Köz—
gazdasági Szemle. 1980. évi 12. sz. NSB—1450. aid.
A TERMELÉSI TÉNYEZÓK 489
minőség erőteljesen hat. Mivel a termelt termelési eszközök mennyisége elsősorban a munkaerőhöz viszonyítva nő. így természetes. hogy az eszközök növekedése fo- kozottabban jelentkezik a munkatermelékenység, mint a területi termelékenység
(az egy hektárra jutó bruttó, illetve a halmozatlan termelési érték) változásában. Az
eszköztelszereltség növeli a munkatermelékenységet, az eszközhatékonyság viszont csak akkor marad változatlan, ha a munkatermelékenység legalább annyival nő.mint az eszköztelszereltség.
A területi termelékenység (a területegységre jutó termelési érték) és a munka—
termelékenység, valamint az eszközhatékonyság közvetlenül nem hasonlíthatók ösz—
sze. A területi termelékenység alapja a földterület, a munkatermelékenységé a lét- szám. az eszközhatékonyságé az eszközállomány. Ha a területegységre jutó lét—
szám változatlan. akkor a munkatermelékenység növekedésével növekszik a területi termelékenység is. A területegységre jutó létszám csökkenése esetében viszont akkor nő a területi termelékenység a munkatermelékenység növekedésével egyidőben, ha (: munkatermelékenység növekedésében nemcsak a létszám csökkenése, hanem a
termelési volumen növekedése is szerepet játszik.
A területi termelékenységet a munkatermelékenyséeg és a földellátottság hatá—
rozza meg :3
T T_F
F L' ohoh
T—a termelési érték (forint), F -— a földterület (hektár), L —a létszám (fő).
A területi termelékenység és az eszközhatékonyság kapcsolatát a földterületek eszköztelszereltsége teremti meg :ll
_]
__ T A
7—35 ' 7 ahol A az eszközállomány (forint).
A korreláció-számítás eredményei igazolják. hogy a termelőszövetkezetekben a földterület eszköz— és elevenmunka-ellátottsága határozza meg elsődlegesen a terü—
letegységre jutó hozamot, az eszközkihasználtság és a munkatermelékenység viszont nem jelentős változó.
Az egységnyi területre jutó termelési érték kapcsolata a vizsgált többi mutatóval a termelőszövetkezetek 1977. évi adatai alapján
Mutatószám Korrelációs
együttható
A földterületek minősége . . 0.119
Az egy termelőszövetkezeti tagra jutá halmozotlan termelési érték. . 0.150 A száz forint eszközértékre jutó halmozotlan termelési érték. . . . 0242 Az egy hektárra jutó nyereség . . . 0.985 Az egy hektárra jutó eszközállomány . . . 0.922 A technikai felszereltség . . . 0,060
3Részletesebben lásd: Nagy Lajos: Munkatermelékenység és személyi jövedelmek a mezőgazdaságban.
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1976. 131. old.
'- Nagy i. m. 133—134. old.
490 DR. ANDRÁSSY ADÉL
A termelőszövetkezetek esetében az 1977. évi adatok szerint a területi termelé—
kenységet az egységnyi földterületre jutó eszközállomány, illetve a földellátottság határozza meg, a többi tényezőnek a területi termelékenységre gyakorolt hatása viszont nem érzékelhető. Ezek az eredmények arra figyelmeztetnek, hogy még azok- nál a termelőszövetkezeteknél is. amelyeknél a vizsgált évben magas volt a területi egységre jutó hozam, nem megfelelő a munkaerő és az eszközök hatékonysága. A területi termelékenység a földminőséggel sem korrelál. A földterület minősége tehát nem határozza meg alapvetően a területi termelékenységet, magasabb ráfordítá- sokkal, az eleven- és a tárgyiasultmunka-ráforditások nagyobb volumenével rosz—
szabb adottságok között is jó eredmények érhetők el.
A termelési tényezők összetétele és a termelési struktúra sem bizonyult fontos
"változónak. Ez arra utal, hogy a gazdaságok az üzem termelési szerkezetének és a termelési tényezők összetételének kialakítása során a területegységre jutó hozamok maximalizálását nem tartják szem előtt. A termelési szerkezetet jelentős mértékben determinálja a meglevő termelési tényezők összetétele, a termelési tényezők struk—
túráját pedig a termelési szerkezet. a gazdaság adottságai. lehetőségei határozzák meg elsődlegesen. Az eredmények alapján feltétlenül megállapítható, hogy a ter—
melőszövetkezetekben a termelési szerkezet és a termelési tényezők összetétele a területegységre jutó hozam és nyereség növelésében a vizsgált időszakban nem játszott számottevő szerepet.
A termelőszövetkezetek munkatermelékenységi színvonala -— az 1977. évi adatok alapján végzett számítások szerint — a termelési tényezők volumenével közepes vagy gyenge korrelációt mutat. A nagyobb vállalatméret tehát kedvezőbb körülmé- nyeket teremt (: munkatermelékenység emeléséhez, amint erről már korábban is szóltam. A munkatermelékenységre mindkét tényezője, az eszközhatékonyság és a technikai felszereltség is jelentős mértékben hat.
Az eszközigényesség és az eszközkihasználtság meghatározó szerepe mögött a
"termelési tényezők arányának jelentős volta húzódik meg. A termelési tényezők je- lenlegi arányai az eleven munka hatékonysága szempontjából optimálisabbak, mint a föld kihasználtsága szempontjából.
Az egy termelőszövetkezeti tagra jutó halmazát/an termelési érték kapcsolata a vizsgált többi mutatóval a termelőszövetkezetek 1977. évi adatai alapján
Mutatószám Korreláciős
együttható
A száz forint eszközértékre jutó halmazatlan termelési érték . . . . 0.460 Az egy hektárra jutó nyereség . . . 0.139 Az egy hektárra jutó eszközállomán . . . 0.107 A technikai felszereltség . . . . . . . . . . . . . . . . 0.720
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az alkalmazott számítások szerint az egy gazdaságra jutó termelési érték és nyereség alakulásában 1977-ben a haté—
konyság nem játszott jelentős szerepet. A termelés növekvő méretei növelik a ter—
melőegység kibocsátását, de a ráfordítások hatékonyságának változása alig segí-
tette elő a' kibocsátás növekedését.
A területegységre jutó bruttó. illetve halmazatlan termelési érték és nyereség is alapvetően a területegységre jutó ráfordításokkal korrelál. A termelési tényezők összetétele, hatékonysága. a föld minősége. a termelési szerkezet és a területi ter—
melékenység között nincs szoros kapcsolat. Az egységnyi területre jutó termelési értéket és nyereséget is a területek eleven- és holtmunka-ellátottsága határozza
meg elsődlegesen.
A TERMELÉS! TÉNVEZÖK 491
Míg a területi termelékenység csak néhány változóval korrelál, addig a munka—
termelékenység a termelőszövetkezetek gazdálkodását kifejező szinte valamennyi változóval közepes vagy annál erősebb kapcsolatot mutat. A munkatermelékenysé- get számtalan változó befolyásolja, köztük kiemelkedő szerepe van a technikai fel- szereltségnek.
A belterjesség mint a bővített újratermelés tényezője
A faktoranalízis lehetőséget ad a vizsgált változók többségére vonatkozó közös jellemzők feltárására. A faktoranalízis abból a feltételezésből indul ki. hogy ha a gazdasági élet több jelensége egymással kapcsolatban van, akkor e kapcsola- tot olyan közös jellemzők okozhatják, amelyek a változók alakulását determinálják.
A változók szoros korrelációja tehát bizonyos közös jellemzőkre, faktorokra vezethető vissza, amelyek meghatározzák a rendszert. E faktorok és a gazdasági jelenségek ok—okozati viszonyban vannak egymással. Kézenfekvő tehát, hogy a változók vizs—
gálatát (: faktorok vizsgálatával helyettesíthetjük, és ezzel a vizsgálati anyagot lé- nyegesen leszűkíthetjük.
A faktoranalízis során 30 változót vontam be a vizsgálatba, amelyek a termelő—
szövetkezetek gazdálkodását mennyiségi és minőségi oldalról jellemzik. A vállalat- nagysággal, a ráfordítások volumenével és a termelési szerkezettel kapcsolatos mu- tatók eleve kimaradtak. mivel e változók és a területi termelékenység, valamint a területegységre jutó nyereség között a korreláció gyenge volt. A faktormodellnél a célom alapvetően az volt, hogy a mezőgazdasági termelés növekedése egyik leg- specifikusabb sajáitosságának, a belterjességnek és a hatékonyságnak a kapcsola—
tát vizsgáljam.
Az első faktorba a földterület, a ráfordítás és a hozam viszonyát kifejező válto—
zók tartoznak. lgy ezt a faktort a belterjesség faktorának lehet nevezni. A legszoro—
sabb kapcsolat az egy hektárra ju—tó motorkapacitással, az eszközellátottság és a beruházások területi színvonalával. a területegységre jutó eleven- és gépimunkanap- felhasználással, a földellátottsággal és a területegységre jutó termelési értékkel fl- rgyelhető meg. A területegységre jutó nyereséget és a bruttó jövedelmet nagyrészt
ezek határozták meg.
Nézzük meg egy kissé részletesebben a belterjesség faktorát. A mezőgazdaság- ban a belterjesség a termelés bővítésének legfőbb formája. a bővített újratermelés (alapvető eszköze. A belterjesség általánosan elfogadott felfogás szerint:
Bzí'F
ahol:
B -— a belterjesség foka.
T — a termelési érték, R — a ráfordítások, F — a termőterület.
Vagyis a belterjesség egyenesen arányos a ráfordítások hatékonyságával. és fordít-
va arányos a földterületteL5
A mezőgazdaságban a termelés eszközei között kiemelkedő jelentőségű a föld
—- hiszen nemcsak a termelés tere, hanem alapvető termelőeszköze is —, így a föld hatékonysága, az egységnyi földterületre jutó hozam, termelési érték növekedése
5 Nagy i. m. 133. old.
492 DR. ANDRÁSSY ADÉL
a termelés bővítésének legfőbb forrása. A föld hatékonysága általában az egység- nyi területre jutó ráfordítások — a munkaerő és a termelőeszköz — koncentrálódása révén növelhető. E koncentráció célja a hozamok növelése, hiszen a ráfordítások növelése csak mint hozamfokozó eszköz fogható fel. A területi termelékenységet a ráfordítások hatékonysága és az egységnyi földterületre jutó ráfordítások szorzata adja:
mim
_L _R.
mil—i
A területi termelékenység tehát nemcsak a területegységre jutó ráfordítások növelésével, hanem a ráfordítások hatékonyabbá tételével is fokozható. Az egy- ségnyi területen megvalósuló bővített újratermelésnek tehát intenziv tényezői is van- nak, a területi termelékenység növelésének fontos tényezője a társadalmi munka
hatékonyságának növekedése is.6
A termelőszövetkezetek belterjesítési folyamatát 1977—ben alapvetően a terület- egységre jutó ráfordítások növekedése határozta meg. Az első fak'torban találjuk az egységnyi területre jutó ráfordításokat és a termelési értéket is. A faktoranalízis se- gítségével megállapítható, hogy a termelőszöve'tkezetekben a termelés színvonala 1977-ben döntő mértékben a termelésben felhasznált élő és holt munka mennyi- ségétől függött. A termelés bővítésének legfontosabb eszköze a belterjesség, vagyis a pótlólagos ráfordítások növelése volt. Azok a gazdaságok értek el egységnyi te—
rületre vetítve magasabb bruttó és halmozotlan termelési értéket. amelyekben ma- gasabb volt a területegységre jutó ráfordítás. A belterjesség faktorában nem sze—
repelnek az egyes parciális hatékonysági tényezők. A belterjesen gazdálkodó ter- melőszövetkezetekben a hatékonyság kevésbé alakítja a földterület, a ráfordítás és a hozam viszonyát. A belterjesen gazdálkodó üzemek egységnyi területre vetítve ma- gasabb termelési értéket értek el, de gazdálkodásuk kedvező színvonala alapvetően a területegységre jutó ráfordítások magas szinvonalával függött össze.
A belterjesség faktorának összetevői a termelőszövetkezetek 1977. évi adatai alapján
* Ósszetevő
Faktorsúly'
Egy hektárra jutó bruttó termelési érték . . . 0.98192 Egy hektárra jutó nyereség . . . . . . . . . . 0.98515 Egy hektárra jutó bruttó jövedelem . . . 0.97330 Földellátottság . . . , . . . . 0.95561 Egy hektárra jutó beruházás . . . 0.90378 Egy hektárra jutó állóeszközérték. . . 0.92817 Egy hektárra jutó munkanap-felhasználás . . . . 093642 Egy hektárra jutó gépi munkanap . . . 0.97683 Egy hektárra jutó motorkapacitás . . . 0.91157
* A faktorsúlyok a változók és a faktorok közötti kapcsolat erősségére utalnak.
Az egy hektárra jutó termelési érték és a jövedelmezőség között szoros kapcso—
lat van. ami viszont arra utal, hogy a kiemelkedően jó területi hatékonyságot elért gazdaságok anyagi ráfordításai nem aránytalanul magasak. A belterjesség tehát nemcsak a területegységre jutó termelési értéket. hanem az egy hektárra jutó bruttó—
jövedelmet és nyereséget is növelte. Az első faktorban magas értékekkel szerepel az
6Fekete Ferenc: Bővített újratermelés a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Közgazdasági és Jogi?
Könyvkiadó. Budapest. 1959. 22, old.
A TERMELÉSI TÉNYEZÖK 493
egységnyi területre jutó bruttó jövedelem és nyereség is. Ez azt jelenti. hogy az egy hektárra jutó termelési érték és jövedelmezőség között szoros kapcsolat van. Te- rületegységre vonatkozóan azok a gazdaságok érnek el magasabb bruttó jövedel- met és nyereséget is, amelyekben a területi hatékonyság magas színvonalú.
A belterjesség faktorában található a földellátottság. A termelőszövetkezetek gazdálkodásában tehát 1977-ben jelentős szerepet játszott a föld és a munkaerő aránya. A földterület és a munkaerő közötti kedvező aránynak, a területegységre jutó ráfordítások koncentrációjának együttes hatásaként alakult ki a magas terü- leti termelékenység és jövedelmezőség. A termelőszövetkezetek földellátottságában nagy különbségeket, lényeges eltéréseket ma már nem tapasztalhatunk. A terület—
egységre jutó ráfordítások növelése mellett azonban a földellátottság alacsonyabb szintje is hozzájárul a nagyobb hozamok eléréséhez s ennek alapján a termelés belterjes fejlesztéséhez.
A belterjesség faktorában nem szerepel a föld minőségét kifejező aranykorona- érték. Ebből viszont az következik, hogy a területegységre jutó termelési érték és nyereség különbségei alapvetően a ráfordítások differenciáltságára vezethetők vissza, a föld természetes termelékenysége kevésbé befolyásolja a hozamot. Az egyes földterületek eltérő minőségének a hozamokra gyakorolt hatása a magyar mezőgazdaságban ma már kevésbé érzékelhető, ami egyrészt a termelés szerke—
letében, másrészt (: területegységre jutó ráfordításokban bekövetkezett nagymértékű változások eredménye.
A termelés szerkezetében olyan változások következtek be, amelyek a terület- egységre jutó ráfordításokat és hozamokat is növelték, és a gyengébb termőképes—
ségű területeken a ráfordítások és a hozamok növekedése is gyorsabb volt, mint a jobb termőképességű területeken. A régebben alacsony területi termelékenységű területek átlagosnál gyorsabb fejlődése a termelési színvonal általános emelkedésé- vel együtt bizonyos fokú kiegyenlítődésre vezetett a különböző földminőségű terüle- tek között.
Az alaptevékenységen kívüli tevékenység bővülése, valamint kedvező jövedel—
mezőségi viszonyai erőteljesen hozzájárulnak az alapok bővítéséhez és a hozamok nivellálódásához. Ugyanakkor a területegységre jutó ráfordítások termelési színvo- nalat, fajlagos jövedelmet differenciáló szerepe továbbra is jelentős. A vállalati gaz- dálkodás eredményessége alapvetően a területegységre jutó ráfordítások növekedé- séhez kapcsolódik.
A belterjesség faktorában magas faktorsúllyal szerepelnek a beruházások. Az egy hektárra jutó nagyobb termelési értékhez nagyobb fajlagos halmozatlan terme- lési érték, bruttó és nettó jövedelem, valamint felhalmozási alap kapcsolódik. Az egységnyi területen végbemenő bővített újratermelés gazdasági előnyeit a gazda—
ságok általában ki is használták. A nagyobb területi hatékonyságot elért gazdasá- gok a nagyobb egy hektárra jutó bruttó jövedelemből nemcsak nagyobb nyereséget.
hanem nagyobb fejlesztési alapot is képezhetnek, ezért e gazdaságok fejlődési ké—
pessége erőteljesebb, és a gazdaságok ezt ki is használják. A területegységre jutó eszköz— és elevenmunka-koncentrácíó gyorsabb ütemű fejlődést tesz lehetővé, ami—
nek differenciáló hatása van, sőt fokozza a már kialakult differenciáltságot.
A területegységre jutó magasabb ráfordítások a gazdálkodás eredményességét erőteljesen befolyásolják, viszont fordítva is igaz, azok a gazdaságok, amelyek
nagyobb jövedelmet érnek el, ráfordításaikat nagyobb mértékben növelhetik. A
területi differenciálódás tehát a mezőgazdaságban kevésbé az I. számú különbözeti földjáradék alapján, nagyobb mértékben a II. számú különbözeti földjáradék alap—ján ment végbe.
494 DR. ANDRÁSSY ADÉL
A gazdasági növekedés további faktorai
Az előzőkben szóltam arról, hogy az egységnyi területre vonatkozó bővített újratermelés intenzív úton is végbemehet. A lekötött eszközök hatékonysága és az eleven munka termelékenysége gyengén korrelál a területegységre jutó termelési értékkel és a jövedelemmel is. A lekötött eszközök és az amortizáció hatékonysága a második faktorban található. tehát a belterjes fejlesztés nem járt együtt a haté- konyság javulásával, a belterjesen gazdálkodó termelőszövetkezeteknél a termelés növelésének csak másodrendű tényezője az alapok hatékonyságának növekedése.
A lekötött álló— és forgóeszközök hatékonysága párhuzamosan alakult: azok—
ban a gazdaságokban volt kedvező az állóeszköz-hatékonyság, amelyekben kedve- ző volt a forgóeszköz-hatékonyság és fordítva. Ebben a faktorban találjuk nagy faktorsúllyal az eszközigényességet is, tehát az eszközigényesség alapvetően meg—
határozza a termelőszövetkezetek fejlődését.
Az eszközhatékonyság növekedése a munka technikai felszereltéségének kihasz- nálására gyakorolt hatásán keresztül hat a munka termelékenységére, tehát hat az egy főre jutó termelésre és így a bruttó és a nettó jövedelemre is. Az eszközha-
tékonyság és az egy hektárra jutó bruttó jövedelem között azonban gyenge a kap—
csolat (ez utóbbi faktorsúlya a második faktorban 0.11905), és még lazább a kap- csolata a nyereséggel. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél kedvezőbb az eszköz—
ha'tékonyság. nem képződik jelentős jövedelem területegységre vonatkozóan. Az alacsony jövedelmezőségű és kevésbé koncentrált gazdaságokban 1977-ben erő—
teljesen javult a hatékonyság. Ez azt jelenti. hogy a termelőszövetkezetekben az alapok növekedése és az alapok kihasználásának növekedése nem párhuzamosan alakult. Az alacsony jövedelmezőség ugyanis kisebb mértékű felhalmozásra nyújt lehetőséget, de ezt a gazdaságok az eszközkihasználás növelésével ellensúlyozzák.
Az eszközhatékonyság faktorának összetevői (: termelőszövetkezetek 1977. évi adatai alapján
Usszetevő Faktorsűly
A száz forint eszközértékre jutó bruttó termelési érték 0.93864 A száz forint állóeszközre jutó bruttó termelési érték 088637 A száz forint forgóeszközre jutó bruttó termelési érték 0.830389 Technikai felszereltség . . . —0,44281
Egységnyi termelésre jutó eszközállomány . . . . —O,83070
A harmadik faktor összetevői (változói) a legfontosabb növények (a búza, a ku—
korica és a cukorrépa) termésátlagai és az egységnyi területre jutó növénytermelési érték. A termésátlagok, azaz az egyes növények termelési színvonala gyengén kor—
relál a föld minőségével és a területegységre jutó eleven- és holtmunka—ráforditá- sokkal. valaminta földellátottsággal. A földek eltérő minősége és az eleven- és holt- munka-ráfordítások sem gyakorolnak jelentősebb hatást a termésátlagra.
A negyedik faktor, a munkatermelékenység faktora a technikai felszereltséget és az állattenyésztés egy hektárra jutó termelési értékét összesíti. A munkatermelé—
kenység a technikai felszereltséggel erősen korrelál (a technikai felszereltség fak—
torsúlya a negyedik faktorban 0.73961). A munkatermelékenység növekedése tehát extenzív volt, hiszen a technikai felszereltség növekedése képezte az alapját.
Az állattenyésztés színvonala és a munkatermelékenység közötti szoros korre- láció arra utal, hogy azokban a gazdaságokban magasabb a munkatermelékeny- ség színvonala, amelyekben intenzívebb az állattenyésztés. Tehát a termelékenység növekedése és az állattenyésztés intenzifikólódása között szoros összefüggés van.
A TERMELÉSI TÉNYEZÓK 495
Az ötödik faktor. a folyamatos ráfordítások hatékonyságának faktora nemcsak a folyamatos ráfordítások hatékonyságát kifejező mutatókat, hanem a búza és a ku-
korica termésátlagát is tartalmazza. _
A hatodik faktor a földminőség faktora arra utal, hogy a föld minősége még mindig meghatározza a mezőgazdasági termelés eredményét, de jelentősége két—
ségtelenül kicsi. A faktorok a 30 változóból 29 változó szórásának legalább 80 százalékát magyarázzák, egy változónak (az állattenyésztés egy hektárra jutó ter- melési értékének) mindössze 40 százalékát. A vizsgálat célja a mezőgazdaság ter- melési tényezőinek és azok hatékonyságának elemzése. a földnek a mezőgazdsági növekedési folyamatban betöltött sajátos szerepének vizsgálata volt, így nem is vár- ható, hogy a vizsgálatba bevont változók az állattenyésztés egy hektárra jutó ter- melési értékét nagyobb mértékben magyarázzák.
A termelőszövetkezetek 1977. évi adatai alapján végzett faktoranalízisek eredményei Első ] Második [ Harmadik] Negyedik [ Ötödik l Hatodik
Megnevezés
faktor
Az egy hektárra jutó növényterme-
lési bruttó termelési étték . . 0,89341 -—0,06873 —0,48574 0.02601 —-0,04035 —-0,06269 Az egy hektárra jutó állattenyész-
tési bruttó termelési érték , . . _o.ooao9 020454 405393 0,57260 0.01550 0.12650
Az egy hektárra jutó bruttó terme-
lési érték . . . 098192 0.03067 -—0,14798 0.05087 0.00389 —0,03894
Az egy hektárra jutó haimozatlan
termelés: érték . . . . 0.98923 0.10763 —-0.01949 035508 0,04345 0,01234
Az egy hektárra jutá nyereség . 098515 001858 —0.15475 0.03634 003010 —Or,01496 Az egy hektárra jutó bruttó jöve—
delem . . 0.97330 0,11905 003409 0,00760 0.09314 033589
A munkabér jövedelmezősége (m/v) 0,04714 0,06426 ——0.18623 0.29109 O,7B729 0.07417 Munkatermelékenység . . . . . 0.06156 0.35537 —O,14813 0.80492 0.32337 0.17553
Eszközkihasználtság . . . . . . 0.03352 0.93864 ——0.07513 0.13754 0.07021 005124 Forgóeszköz- kihasználtság . . . . 0.18122 0.75544 0.16448 0.28631 O,18053 —O,12429 Állóeszköz-kihasználtság . . 0.09897 0.'88637 -—0,02824 0.10033 0.17280 0.04125 A folyamatos ráfordítások kihasz—
náltsága . . . 0.06231 0.29211 —0.1ól95 ——0,00257 039667 0.18059
Az amortizáció hatékonysága . . 0,14050 0.80389 0.08615 0.26925 0.23401 —0,05173
Földellótottsóg . . . . 0.95561 0.14729 0.23189 0.02930 0,05877 0.07046
A termelési költség egységére jutó
halmozatlan termelési érték . . 0,06231 029211 4.16195 -—0.00257 0.89657 0.130
Földminőség . 0.07860 0.09709 -—0,16526 0,16586 026857 0.80590
Az egy hektárra jutó beruházások 0.90378 —0.0669O —O.22772 0.04342 —-0.03868 -—0,0607O Technikai felszereltség . . . . . 0,05939 —0.44281 0.07235 0.73961 0.31828 0.14429 Szerves összetétel. . —0.00667 0.19895 0.10174 0.88881 —O,1984ó 0,05149*
Az anyagköltség és aforgóalap
aránya . 0.10476 0.67635 0.13969 0.53322 —0.l3271 —-0,17037
Az egy hektárra jutó állóeszköz— 0.92817 —-0.06065 ——O,25317 0,05617 ——0,0f2901 —0.06248 érték. . . . . . . . . . ——0.02552 —0.82274 0.20143 —-0.01309 —0.16753 —0.19124 Állóeszköz-igényesség . . . . .
Eszkőzigényesség A . . . . . . 0.01115 ——0.8307O 0.22989 —0,01934 -—0,05528 —0.24034 Az egy hektárra jutá munkanapok
szá ma . . . . . . 0.93642 0.15950 0.23559 —0,02340 0.06795 0.08577'
Az egy hektárra jutó gépi munka-
napok száma . . . . . . . 0.97683 (107586 —0,01758 0.04133 0.03612 0.07028
Az egy hektárra jutó motorkapaci-
tás . . . . . 0.91157 0.12870 026318 0.00121 0.07344 0.02316
A szántóterületek aránya . . . , ——0.03000 0.04197 —0,08784 0.17170 0.06060 0,86140 A búza termésátlaga . . . . . -—0,03239 0,09117 —0,54956 023219 0,32854 0.51015 A kukorica termésátlaga . . . 0.02614 0,08392 —0,65l56 0.22521 034658 0.35650 A cukorrépa termésátlaga . . . 0.22911 0.14525 —-0,71945 0.15682 0.32479 0.12075
l
A mezőgazdasági termelés eredményét (bruttó termelési érték, nyereség. bruttó- jövedelem, a növénytermelés termelési értéke) a megadott 30 változó, illetve az azo-
kat tömörítő ó faktor 90 százalékban meghatározza. Ez azt jelenti, hogy a mező——
gazdasági termelést csak mintegy 10 százalékban befolyásolják olyan jellemzők"
amelyeket a vizsgálatban szereplő 30 változó nem fog át.
496 DR. ANDRÁSSY: A TERMELÉSI TÉNYEZÖK
A faktoranalízis összefoglaló következtetései
A faktoranalízis 30 változója mennyiségi és minőségi oldalról jellemzi a terme- lőszövetkezetek gazdálkodását. A vállalatnagysággol és a termelési szerkezettel kapcsolatos mutatókat eleve kizártuk a vizsgálatból, mivel a korrelációs elemzések szerint ezek a változók nem bizonyultak fontosaknak. Eredményül ó faktort kaptam.
amelyek közül az első a változórenclszer szórásnégyzetének 35, a második 23. a harmadik 12, a negyedik 7. az ötödik és a hatodik faktor 4—4 százalékát magyaráz- za. Az első két faktor. tehát a belterjességi és az eszközhatékonysági faktor az ere- deti változók információtartalmának több mint a felét, 58 százalékát tartalmazza az
1977. évi adatok szerint.
Az első faktor nagy súlya arra utal, hogy a mezőgazdaságban a gazdasági
növekedés első számú hordozója a belterjesség. a területegységre jutó ráfordítások növekedése. A belterjesség faktora — mint korábban már jeleztem — nem tartalmaz—za oz egyes parciális hatékonysági tényezőket. így megállapíthatjuk. hogy (: földte- rület. a ráfordítás és a hozam viszonyában a hatékonyság kis szerepet kapott, vagyis a belterjes gazdálkodás nem jelenti egyértelműen a hatékonyság magasabb szín—
vonalát. A belterjes irányú gazdasági növekedés a vizsgált évben nem javította automatikusan a hatékonyságot.
A belterjesség faktora után a hatékonyság faktora volt a legjelentősebb, vagy- is az egységnyi területre jutó ráfordítások után az egyes termelési tényezők kihasz- náltsága, hatékonysága a legerőteljesebb meghatározója a növekedésnek.
Legkisebb jelentősége az ötödik és a hatodik faktornak, vagyis a folyamatos ráfordítások hatékonyságának és a földminőségnek volt az 1977. évi termelőszö- vetkezeti adatok elemzése szerint.
PE3fOME
Aarop uccnenye'r AHHBMHKY censcxoxosnücraehuoro npouseoncraa c nOMOLublO cpaK- 'ropHoro anannaa. anMeHHMOCTb merona nomaepmnaer ananuaoM AaHHblx nponyxum npousaoncmeHi—iblx Kooneparusoa sa 1977 ron.
Tpuguarb nep6MeHHle sem—mun rpaKTopHoro anangsa xapaxtepusyror xoanűcrseunyio AenTeanOCTb npouaaogcrseHme Koonepamsoa c Konuüecraem—ioü u Kauecrsem—iov'i CTopOH.
CpeAn nonyueHHsrx a xauecrse peaynbrara mec-ru tpaxropoa nepsuü aanmouae'r a ceöe ne- peMeHHble, asrpamammue omomenun aeMnn—SanaTbi—OTAGHB; ampoü nansercn (partro—
pOM amipekmanocm (hormon; rpemü cpawrop oőpasye-r cpemme ypomaünocm aamneüumx pam-enueaonmecxmxxynbryp; ueTBep-rsli nsnnerca cpaKTOPOM npousaonmenbnocm prna;
nnwű npencrasnnet coőoü (pam-op adatbexmanocm nocnenoaarenbnbix ea'rpat, a mecroü nannercn makropOM xauecrea semm.
Pesymna'r censcxoxosnücraeunoro nponaBoACTaa onpeAensercx Ha 90 npoueHroa Tpunua'rbio nepeMeHHuMu n, COOTBeTCTBeHHO, oőoőmmm nx mecmo makropaMr—l.
SUMMARY
The author applies factor analysis for the investigation of agricultural production. The applicability of the method is proved by means of analysing the data on the output of agri-
cultural cooperatives in 1977.
30 variables of the factor analysis provide auantitative and aualitative characteristics on forming of agricultural cooperatives. Of the six factors obtained as a result of the anal- ysis, the first includes the variables expressing land input-output relations; the second is the factor of the efficiency of assets; the third covers the yield of main crops; the fourth is the factor of labour productivity; the fifth is the factor of the efficiency of current expenditure while the sixth is that of land auality.
The result of agricultural production is determined in 90 per cent by 30 variables or by the 6 principal factors. respectively.
