Budapesti Szemle

484  Download (0)

Full text

(1)

BUDAPESTI SZEMLE

A MAGYAR T U D . A K A D É M I A M E G B Í Z Á S Á B Ó L

B E R Z E V I C Z Y A L B E R T É S B E Ö T H Y Z S O L T KOZREMUKODESEVEL

S Z E K K E S Z T I

Y O I N O Y I C H G É Z A .

S Z A Z N E G Y V E N O T O D I K K Ö T E T

400 410. 411.SZAM

B U D A P E S T .

F R A N K L I N - T Á R S U L A T

m a g v a k ( k o d . i n t é z e t é s k ö n y v n y o m d a

1911

(2)
(3)

TARTALOM.

CCCCIX. SZÁM.

S Z É P M A G E L O N A . — Heinrich Gusztávtól

A B Ü N T E T E N D Ő C S E L E K M É N Y E K SZÁMA É S F E J L Ő D É S E MAGYARORSZÁGON. — Balogh Jenőtől _ _ _ _ _ _ _ _ 20 K Ö Z M Ű V E L Ő D É S Ü N K F E J L Ő D É S E A S Z A T M Á R I B É K É I G .

GRAZIA D E L E D D A . — Balla Ignácztól _ __ _ _ _ _ _ _ 70 VARÁZS A L A T T (I.) — Grazia Deledda után, olaszból, — Balla Ignácztól 94 K Ö L T E M É N Y E K : Késő találkozás. — Egy vándor rigóra. — Vargha

Gyulától _ _ _ „ . _ _ „ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ 112 S Z E M L E : Az angol választás. — Balkányi Kálmántól. — A franczia

nyelv válsága és az irodalmi tanítás a Sorbonneon. — Faguet Emil után, francziából, — r. j.-től. _ _ _ _ _ . . . _ — — — 114 É R T E S Í T Ő : 1. Négy kötet novella. (Heltai Jenő : írók, színésznők és más

csirkefogók. — Kaffka M a r g i t : Csendes válságok. — Szomory Dezső:

Az isteni kert. — Cholnoky V i k t o r : Tammúz.) — H o r v á t h Jánostól.

2. Két fölfedező utazóról. (Róbert F. Scott és Sven Hédin.)

Halász Gyulától „_ __ _ ... _ _ _ _ _ . . . 132 Uj magyar könyvek _ _ _ _ 158

S Z I L Á G Y I M I H Á L Y É L E T E . (I.) — F r a k n ó i Vilmostól _ _ _ . _ . 161 A BANK É S A K É S Z F I Z E T É S . — Matlekovits Sándortól _ _ _ 199 KÖZOKTATÁSUNK ORSZÁGOS S Z E R V E Z É S É N E K N E H É Z S É G E I

A X V I I I . SZÁZADBAN. (I.) — K á r m á n Mórtól_ „ _ . . _ 218 ARANY J Á N O S E L B E S Z É L Ő K Ö L T É S Z E T E . — Kéki Lajostól _ 240 VARÁZS A L A T T . (II.) — Elbeszélés. — Grazia Daledda után, olaszból, —

Balla I g n á c z t ó l _ __ _ _ _ _ _ _ 267 H A Z U L R Ó L . — Költemény. — Szabolcska Mihály tói _ _ _ _ _ _ 277 S Z E M L E : tanár munkája. — Alexander Bernáttól. — Téli tárlatok. —

Meller Simontól. — Reinhardt szinpmti*i. y. g.-tól __ ... 278

Kármán Mórtól 28

CCCCX. SZÁM.

(4)

Lap

É R T E S Í T Ő : 1. Nemzetközi jog. — (Csarada J á n o s : A tételes nemzetközi jog rendszere.) — Papp-Szász Tamástól.

2. Grillparzer munkáinak új kiadása. — k. g.-tól.

3. Egy kötet tanulmány. — (Lukács György: A lélek és a formák.) — rv.-tól.

4. Tolsztoj levelei. — v. g.-tól. — Helyreigazítás .. "299

CCCCXI. SZÁM.

I I . RÁKÓCZI F E R E N C Z BUKÁSÁRÓL. — Gróf Andrássy Gyulától 3-21 S Z I L Á G Y I M I H Á L Y É L E T E . (II.) — Fraknói Vilmostól.. ... _ „ 3 4 5 B E N E H E T T O CROCE A E S T H E T I K Á J A É S L E G Ú J A B B I R O D A L -

M U N K . — Várdai B é l á t ó l - _ _ _ _ _ _ _ - ... - 3 6 8 KÖZOKTATÁSUNK ORSZÁGOS S Z E R V E Z É S É N E K N E H É Z S É G E I

A X V I I I . SZÁZADBAN. (II.) — K á r m á n Mórtól _ _ _ _ _ _ _ 394 VARÁZS A L A T T . (III.) — Elbeszélés. — Grazia Deledda után, olaszból —

Balla Ignácztól— _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 430 P A L I M O N É S K A T I C I S . — Költemény. — Bárd M i k l ó s t ó l - _. 452 S Z E M L E : Az ember tragédiája. — Alexander Bernáttól. — Az Opera-

ház kérdése. — Kern Auréltól _ _ _ _ _ . . . _ _ _ , _ _ — 455 É R T E S Í T Ő : 1. A görög felvilágosodás története. (Hornyánszky G y u l a :

Hippokrates.) H. I.-tól.

2. Újabb elbeszélések. (Tömörkény István : Homokos világ. — Biró L a j o s : Marié és más asszonyok. — Lengyel Géza: Véletlenek.) — Papp Ferencztől _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . — 462

(5)

SZÉP MAGrELONA.

Azon népies jellegű mesék és m o n d á k s o r á b a n , melyek a XYI. és XVII. század f o l y a m á b a n , többnyire n é m e t köz- vetítés ú t j á n , h a z á n k b a is eljutottak és a m a g y a r nép szé- lesebb rétegeiben is népszerűek lettek, a legkedvesebbek, a legköltőiebbek egyike a szép Magelona m e g h a t ó t ö r t é n e t e , melyet franczia forrásból Warbeck Bálint dolgozott föl 1527-ben n é m e t nyelven ( n y o m t a t á s b a n m e g j e l e n t 1535-ban)*

és Tesseni Yenczel fordított m a g y a r r a 1676-ban. A Mage- l o n a - m o n d a a z o n b a n n e m c s a k költői belbecse m i a t t érde- mel figyelmet, h a n e m nagy elterjedése m i a t t is, m e r t keleti h a z á j á b ó l kiindulva ott találjuk E u r ó p a művelt és műveletlen népeinél, hol m i n d e n ü t t többé-kevésbé n e m z e t i jelleget öltött.

Mind a két szempontból m e g j u t a l m a z z a a vele való be- hatóbb foglalkozást.

A történet, mely m a g v á t teszi, voltakép igen egyszerű, de a szereplők sorsánál és j e l l e m é n é l fogva igen m e g n y e r ő és mélyen megható.

Péter, Provence g r ó f j a , a f r a n c z i a király n a g y b á t y j á - n a k fia, vitéz és kedves, szép és bölcs ifjú, a t y j á n a k és any- j á n a k egyetlen öröme és büszkesége, elbúcsúzik szüleitől, hogy világot lásson. B ú c s ú j a alkalmával édes a n y j a , a kit fiának távozása nagy aggodalommal tölt el, h á r o m értékes gyűrűt ad neki. Péter egyenesen Nápolyba tart, m e r t úgy hallotta m á r otthon, hogy Magelon királynak g y ö n y ö r ű

* "Warbeck művét az 1527-iki kéziratból kitűnő bevezetéssel ki- adta Joliannes Bolté, W e i m a r 1894. (A rendkívül gazdag könyvé- szetből, mely a legfélreesőbb szövegeket és fordításokat is fölsorolja, természetesen hiányzik a m a g y a r fordítás.)

Budapesti Szemle. CXLV. kötet. 1911. 1

(6)

leánya van, Magelona, kinek figyelmét m á r az első lovag- j á t é k b a n sikerül m a g á r a vonnia. Ekkor, névtelenül harczolt,

még pedig nagy dicsőséggel; a király kérdésére szegény franczia n e m e s n e k m o n d t a m a g á t ; sisakján és lova taka- r ó j á n , védőszentje, szent Péter tiszteletére, kulcsok voltak, miért is, míg neve kitudódott, csak kulcsos lovagnak ne- vezték. Péter és Magelona csakhamar megszeretik egymást és az ifjú, hódolata jeléül, az a n y j á t ó l kapott gyűrűk egyikét küldi neki, mit Magelona örömmel vesz, mire Péter nem- sokára egy második gyűrűt is küld neki és kéri, hogy négyszemközt beszélhessen vele. A közvetítő szerepét a királyleány d a j k á j a viszi. A légyotton Péter fölfedi magát és a h a r m a d i k gyűrűvel eljegyzi a szerelmes leányt, a ki egy aranylánczot ad neki. Ezóta sokat érintkeznek a sze- relmesek, a kik szűz öleléssel és csókkal s ű r ű n bizonyítgat- j á k , hogy egymáséi a k a r n a k lenni örökre.

De n e m s o k á r a nagy b á n a t éri a fiatalokat, mert a nápolyi király férjhez a k a r j a adni szép leányát. Ekkor el- határozzák a szerelmesek, hogy titkon eltávoznak, mire Magelona rááll, m i u t á n Péter ünnepélyesen megígérte, hogy esküvejük n a p j á i g testvérének fogja tekinteni. Távozásuk nagy szomorúságba ejti a királyt és a királynét és egész Nápolyt, hol Pétert és Magelonát nagyon s z e r e t t é k ; a nép föl is kerekedik, hogy az i f j ú párt megkeresse, de n e m t a l á l j á k őket sehol.

A szerelmesek ezalatt egy s ű r ű erdőbe érnek, hol lo- vaikról leszállnak, hogy kissé megpihenjenek. Magelona kü- lönösen fáradt és n y o m b a n elalszik Péter ölén. Az i f j ú el- r a g a d t a t á s s a l nézi gyönyörű a r á j á t és kivesz melléből egy kis zacskót, melyben a tőle kapott gyűrűk voltak, azután m a g a mellé teszi a zacskót a fűbe és ismét elmerül arája szépségének b á m u l a t á b a n . Ekkor egy m a d á r leszáll, föl- k a p j a a zacskót és elrepül vele. Az ifjú üldözőbe veszi, de a m a d á r egy sziklára repül a tengerben, h o n n a n zsákmá- n y á t a habokba ejti. Péter egy rossz kis csónakban hozzá akar férkőzni, de a szél kiviszi a könnyű sajkát a nyílt tengerre, a mi őt a legmélyebb keserűségbe ejti. E nyomo-

rúságos helyzetben elfogja Pétert egy szerecsen tengeri

(7)

xabló, a ki a szép i f j ú t elviszi Alexandriába, hogy a baby- loni szultánnak ajándékozza. Ez jól bánik vele és meg- bízza, hogy az asztalnál fölszolgáljon, és Péter, a ki gyor- san m e g t a n u l t szerecsenül (arabul) és görögül, c s a k h a m a r kedveltje lesz a s z u l t á n n a k és az egész u d v a r n a k . De lelke bús m a r a d t és gondolatai mindig a r á j á h o z szálltak, kinek ismeretlen sorsa szomorította.

Magelona, midőn fölébredt, hiába kereste Pétert az egész erdőben és jajveszékelve kiáltozta nevét, de siker nélkül.

Ekkor tova vándorolva egy zarándoknővel r u h á t cserélt, mire előbb R ó m á b a m e n t , hol Szent P é t e r t e m p l o m á b a n buzgón imádkozott elveszett v ő l e g é n y e é r t ; i n n e n pedig Pro- venceba indult, P é t e r hazájába, azt remélve, hogy ott inkább r á a k a d h a t , vagy legalább hírt k a p h a t róla. Itt egy kis szigeten, a pogány kikötőben, hová sok szegény és beteg e m b e r szokott j ö n n i , kórházzal kapcsolatos k á p o l n á t épített, melyet Szent P é t e r tiszteletére Mageloni Szent Péternek nevezett el. P é t e r szülei is m e g l á t o g a t j á k a kórházat és igen megkedvelik Magelonát, a ki a szegény betegeket szí- vesen ápolja és a grófnéval együtt keservesen s i r a t j a az el- veszett ifjút. E r r e nagy okuk is volt. Mert egy n a p a halá- szok egy igen nagy halat fognak, melyet a g r ó f n a k a j á n d é - koznak. A szakács a hal g y o m r á b a n megtalálja a zacskót a h á r o m gyűrűvel, melyekre a g r ó f n é rögtön ráismer. F á j - d a l m a l e í r h a t a t l a n , m e r t azt kell hinnie, hogy ragadozó halak ölték meg szerencsétlen fiát. M e g m u t a t t a a gyűrűket Magelonának is, a ki szintén rögtön fölismerte, de Istenbe vetett mély bizalmával megvigasztalja a zokogó anyát, hogy fia t a l á n még él és a gyűrűket csak ellopták tőle.

Péternek ezalatt igen jó dolga volt a szultán udvará- b a n , de sehogy sem tudott megfeledkezni Magelonáról.

Azért elhatározta, hogy útnak indul és fölkeresi. E czélra elbocsátását kérte a szultántól, hogy szüleit meglátogassa.

A szultán nehezen bocsátotta el kedves szolgáját s csakis azon föltétellel, hogy ismét visszatér hozzá. E r r e nagy a j á n d é - kokkal és biztos kiserettel ú t n a k eresztette. C s a k h a m a r Alexandriába ért Péter, hol a szultántól kapott nagy értékű kincseit tizennégy hordóba rakta, melyek fönt és lent sóval

1*

(8)

voltak fedve. E kincseivel h a j ó r a szállt h a z á j a felé. De a k a p i t á n y Sagonánál horgonyt vetett, hogy édes vizet vegyen a hajóba, Péter pedig p a r t r a szállt, sokáig sétált a szép réteken, míg végre elfáradt, lehevert és elaludt. A h a j ó pedig, m i u t á n sokáig hiába keresték Pétert, tovább m e n t és- szerencsésen elérkezett Magelonba, hol a kapitány az ide- gen hordókat á t a d t a Magelonának. E n n e k egy ízben sóra volt szüksége, kinyitotta t e h á t az egyik hordót, m a j d a többieket is és b á m u l v a látta az elrejtett kincseket, me- lyekkel t e m p l o m á t és k ó r h á z á t nagyobbá és fényesebbé tette..

Midőn Péter fölébredt, sötét éjjel volt és a h a j ó n a k , melyen utazott, semmi nyoma. Kétségbeesetten kiabált úti társai u t á n , de eredmény nélkül. F á j d a l m á b a n aléltan rogyott össze. így találnak r á halászok, a kik szintén édes vizért kötöttek ki a szigeten és magukkal viszik az élet- telent Cropona városába,* hol a kórházban leteszik. Itt las- s a n k é n t ú j erőre kap, de szívének f á j d a l m a nem enyhül.

Midőn azért egyszer a t e n g e r p a r t o n sétál és h a j ó t lát, mely- nek legénysége az ő anyanyelvén beszél, n y o m b a n el- határozza, hogy velők utazik hazafelé. A h a j ó elsőben Magelonba, a pogány kikötőbe t a r t : e névre hevesebben dobban Péter szíve, a ki a legénységtől az ú j fényes temp- lom és kórház felől is értesül. Rögtön elhatározza, h o g y ezen kórházban keres teljes gyógyulást. Itt szívesen fogad- ják és Magelona szeretettel ápolja. Kezdetben n e m ismerik föl egymást, m e r t Pétert a betegség és lelki kín nagyon megviselte, Magelona arczát pedig sűrű fátyol borítja. Végre azonban fölismerik egymást és fölismertetik m a g u k a t Péter szüleivel is, a kik ö r ö m m e l összeadják a sokat szenvedett szerelmeseket. Magelona n é h á n y év m ú l v a szép fiút szül, a ki Nápoly királya és egyúttal Provence grófja lesz. H a l á - luk után Szent Péter mageloni t e m p l o m á b a n helyezik őket örök n y u g a l o m r a . * *

Ez a szép-história a legszebb népkönyvek egyike, n e m -

* Trapani, Sicilia szigetén '?

** Még most is mutogatják a templomban Magelona sírját, noha régen kiderült, hogy e sírban egy XV. századbeli bibornok nyugszik.

(9)

•csak tárgyánál fogva, mely elmondja, hogy két fiatal szív, melyek önkényes elhatározással, szüleiknek tudta és bele- egyezése nélkül, erőszakosan kívántak egyesülni, csak hosszas megpróbáltatások és szenvedések u t á n lehetnek egymáséi, miután jellemök és érzésök az élet kemény isko- l á j á n a k tüzében megtisztult. Kitűnő az elbeszélés szerkezet,

előadás és stylus tekintetében is. Míg a legtöbb népkönyv- ben a tarka, sokszor czéltalan, nem egyszer képtelen kalan- dok fölhalmozása elnyomja az alaptörténetet és ok nélkül folyton megszakítja a cselekvény f o n a l á t : Magelonában semmi idegen anyag nem r o n t j a meg az események termé- szetes folyamát, mely kezdettől végig lekötve t a r t j a az olvasó érdeklődését és részvétét. A két szerelmes n e m ismer egyebet, mikor útnak indulnak, m i n t önző szerel- müket ; idővel az élet, keserű szenvedések árán, meg- t a n í t j a őket arra, hogy vannak kötelességeik is, szüleik és embertársaik iránt, melyeket n e m szabad elhanyagolniok.

Az előadás maga is igen kedves: bő párbeszédekben, monologokban és imákban mélyen enged betekintenünk e két nemes és jó ember lelkébe, a kik csak egymásért élnek és egymásért szenvednek s tiszta igaz vallásossá- g u k b a n , a legkétségbeejtőbb helyzetek és veszedelmek köze- pett is, sohasem kételkednek a jó Isten irgalmas segélyé- ben, mely övéit el nem hagyja. Az egységes cselekvény és jellemzés mellett főleg az egységes, meleg, ájtatossággal és szeretettel teljes hangulat, mely e kis könyvön végigvonul, teszi Magelona történetét a népies képzelet és irodalom egyik legszebb, legbecsesebb, de egyúttal legegészségesebb termékévé, mert a szereplők vallásossága nem f a j ú i világ- gyűlölő önsanyargatássá, hanem víg lakodalomhoz j u t t a t j a a szerelmes párt.

A népkönyvnek e jelességei persze nem a német vagy a magyar szerző érdeme, hanem a franczia elbeszélés szer- zőjének a műve, melyen a magyarra fordított német szöveg alapszik. Ez a franczia kis regény a következő czímmel : Listoire du vaillant cheualier Pierre filz du conte de P, 'ouence et de la belle Maguelonne fille du roy de Naples 1453-ban vagy 1457-ben készült és már a XV. századnak

(10)

két utolsó tizedében ismételve megjelent évszám nélküL (Első évszámos kiadásai szintén még XV. századiak : 1489,

1490, hely nélkül, és 1492 Paris.) Az elbeszélés történeti elemei igen kétesek, de bizonyos tényleges előfeltételei két- ségbevonhatlanok.

Maguelone egy kis, csak 7 0 0 • méter terjedelmű sziget Francziaország Földközi-tengeri p a r t j á n , délre Montpelliertől és nyugatra Aigues-mortes városától. Az azonos nevű kis helység egyetlen ékessége a Péter és Pál apostoloknak szentelt szép templom, mely a XI—XII. században épült s 1875-ben helyreállíttatott. A városka valamikor nagyobb jelentőségnek örvendhetett : Magalona már a VI. században tekintélyes kikötő és egy püspök székhelye v o l t ; a VIII.

században egy ideig az arabok birták (Port sarrasin,

«pogánya kikötő), de Martell Károly (f 741) elvette tőlök és e harczokban a régi város tönkre ment, melynek helyén azután a IX. század elején ú j város a l a k u l t : Villa nova vagy Ville-neuve-les-Maguelone. Ezt a várost a szomszé- dos Aigues-mortes, Szent L a j o s városa, mindjobban túl- szárnyalta, úgy hogy a püspök és a káptalan 1536-ban Montpellierbe tették át székhelyöket. A Magelona-monda a székesegyházhoz f ű z ő d i k : a hagyomány szerint Magelona, a nápolyi király leánya, építtette a pogány kikötő szigetén a «St. Pierre de Maguelonne» nevű templomot és kórhá- zat Szent Péter tiszteletére, de egyúttal elveszett kedvese, Péter provencei gróf emlékére. De sem az egyik, sem a másik adatnak semmi történeti nyoma,* a templom pedig természetesen nem Péter gróftól és Magelona királyleány- tól vette nevét, hanem megfordítva: a hagyomány a szép história főalakjait a templom és a sziget nevéről nevezte el. Az egyetlen kétségbevonhatatlan történeti tény, me- lyet az elbeszélés tartalmaz, a Provence és Nápoly egye-

* De Péter alakjára talán befolyással volt egy történeti t é n y : Pierre de Melgueil gróf 1085-ben egész birtokát («tain comitatum Substantionensem quam episcopatum Magalonensem») Péter és Pál apostoloknak, illetőleg ezek földi utódjának, a római pápának aján- dékozta.

(11)

eítése Anjou Károly, Provence g r ó f j a által, 1266-ban, még ez a tény sem teszi m a g á t az elbeszélést törté- netivé. Minthogy azonban a két t a r t o m á n y egyesítése

1435-ig, J o h a n n a királynő haláláig tartott, ez a d a t b ó l legfeljebb a r r a lehetne n é m i valószínűséggel következtetni, hogy a Magelona-monda 1266 és 1435 közt nyerte a franczia szövegben reánk m a r a d t a l a k j á t . A franczia czímlapon olvasható e kifejezések: mis en cestui languaige és or- donnée en cestui languaige — kétségtelenné teszik, hogy a franczia elbeszélés egy idegen nyelvű — valószínűen latin vagy proven^al — szöveg a l a p j á n készült. De ily régibb, m á s nyelvű Magelona-regényről semmi t u d o m á - sunk, és a mit ú j a b b a n ilyenekről állítottak, az m i n d t u d a - tos hamisításon vagy n e m szándékolt tévedésen alapszik, n o h a a dolog t e r m é s z e t é n é l fogva kétségtelen, hogy ily régibb elbeszélések létezhettek, m i u t á n a m o n d a m á r szá- zadok óta élt a nép a j k á n .

Tehát a Magelona-regénynek nincsen történeti alapja, a mit a n n á l készségesebben f o g a d h a t u n k el, mivel az iro- d a l o m t ö r t é n e t i k u t a t á s régen kétségtelenné tette, hogy a szép h a g y o m á n y keleti eredetű. Nagy népszerűsége volta- kép feltűnő, m e r t a népek sokkal j o b b a n szeretik a szo- m o r ú , tragikus kimenetelű szerelmes történeteket. Ilyenek m á r az ó-korban H e r o és L e a n d e r vagy P y r a m u s és Thisbe, azután később Tristan és Izolde vagy Romeo és J ú l i a siral- m a s sorsa, a kik m i n d sok f á j d a l o m m a l és korai halállal b ű n h ő d n e k rövid szerelmi b o l d o g s á g u k é r t ; b ű n h ő d n e k , m e r t önző és korlátot nem ismerő szerelmök b ű n ö s volt, hisz megszegte az erkölcs törvényeit vagy a szokás szentelte intézményeket, a mi a nép eleven igazságérzete szerint nem m a r a d h a t büntetés nélkül. A kedvező k i m e n e t e l ű szerelmes történetek többé-kevésbbé a görög regény h a t á s a alatt ala- kultak, mely a Földközi-tenger körül lakó n é p e k n é l az ókor- ban igen nagy kedveltségnek örvendett és erősen megter- mékenyítette a modern nemzetek képzeletét is. A görög regény tárgya i s m e r e t e s : a sors elszakítja egymástól a sze- relmeseket, a kik csak hosszas szenvedések és b o n y o d a l m a s kalandok u t á n kerülnek ismét össze, m i u t á n m i n d e n csábi-

(12)

z e delem közepett megóvták leikök és testök tiszta- ságát. Hogy ezek a görög történetek nagyrészt a tengeren, a p a r t o k o n és szigeteken m e n n e k végbe, könnyen érthető, v a l a m i n t az is, hogy tengeri rablók nagy szerepet visznek e históriákban. A Magelona-mesében is föltaláljuk e jellemző m o t i v u m o k a t ; n e m is t a r t o m azért kizártnak, hogy a görög regény ezen szép h a g y o m á n y r a is g37akorolt némi befolyást.

A mese eredetét kutatva, visszafelé kell h a l a d n u n k a m ú l t b a , h á t h a esetleges régibb földolgozásai vannak.

Ilyen tényleg akad német, franczia és olasz nyelven s ez utóbbi változat áthidalja a nyugatot és keletet, hol végül mesénk legrégibb és legeredetibb alakját találjuk. War- beck elbeszélésének közvetlen elődje egy középkori német költemény, melynek czíme Der Busant* és mely első felében a Magelona-mondának egy változatát t a r t a l m a z z a . Cselekvénye röviden a következő:

Egy angol királyfi Párisban, hol t a n u l m á n y o k czéljá- ból tartózkodik, megszereti a franczia király leányát, a ki viszonozza érzelmeit. Mivel a t y j a a szép h a j a d o n t a ma- rokkói királyhoz a k a r j a feleségül erőszakolni, a szerelmes i f j ú , hegedősnek öltözve, a vőlegény megérkeztekor rende- zett zajos ünnepélyek közepett megszökteti kedvesét. Az erdőben az elfáradt leány elalszik vőlegénye ölén, a ki a r á j a két g y ű r ű j é t kezébe veszi és nézegeti. Ekkor leszáll egy vad sólyom és elrabolja az egyik gyűrűt. Az i f j ú üldö- zőbe veszi a m a d a r a t , mely zsákmányával eltűnik, ő maga pedig eltéved az erdőben és nem talál vissza a r á j á h o z , a m i oly elkeseredéssel tölti el és a n n y i r a m e g z a v a r j a elmé- jét, hogy r u h á j á t letépi és négykézláb kezd j á r n i , m i n t az

állatok. A leány sokáig várja kedvesét, végre lóra ül és út- n a k i n d u l .

Eddig a Busant meséje feltűnően emlékeztet a Ma- g e l o n a - m o n d á r a , sőt lényegileg azonos vele. De a további kifejlés eltérő és csak a befejezés vág össze ismét Mage- lona történetével.

* Kiadta v. d. Hagen Gesamtabenteuer I. köt. 1850., XVI. sz.

Busant a lat. buteo, egy sólyomfajta.

(13)

A királyleány egy patak m e n t é n lovagol tovább, m i r e egy malomhoz ér, hol szíves fogadtatásban részesül és m ű - vészi kézimunkával t a r t j a fönn m a g á t . Egy év múlva, szép m á j u s i n a p o n , egy angol herczeg, a király testvére, t e h á t az eltűnt fiatal vőlegény n a g y b á t y j a , nejével és kíséretével fölkeresi a szép vidéket és a m a l o m b a tér, hol a herczegné megtalálja a királyleányt, kinek szépsége, viselkedése és művészete rögtön meggyőzik őt arról, hogy igen n e m e s származású. Azért magíWal viszi Engelstein nevű várába, hol a herczegné kíséretéhez tartozik és igen jó sorsban részesül, h a n e m azért mindig komoly és szomorú, de b á n a - t á n a k okát n e m á r u l j a el.

Ekkor a herczeg emberei egy n a p o n az erdőben egy á l l a t f o r m a embert fognak el, kinek testét hosszú szőr födi, a ki az állatok m ó d j á r a négykézláb j á r és köny- nyedén fölmászik a fákra. A jószívű herczeg fölismeri, hogy ez az ember n e m természettől ily á l l a t f a j t a és hogy j ó b á n á s m ó d d a l b i z o n y á r a ismét visszanyerheti emberi a l a k j á t . Ez Engelstein v á r á b a n h a t h é t lefolyása alatt tény- leg sikerül is, mire a kigyógyult idegen a herczeg vadá- szaival egy alkalommal az erdőbe megy sólyomvadászatra.

Itt sólymával egy b u s a n t o t fog, mely őt iszonyú dühre izgatja, úgy hogy l e h a r a p j a a m a d á r fejét, letépi minden egyes tollát és d a r a b o k r a szakítja egész testét. A herczeg emberei, ezt látva, nagyon megijednek, m e r t attól t a r t a n a k , hogy az i f j ú visszaesett vad állatiságába. De a királyfi gyorsan megnyugszik, sikerrel folytatja a vadászatot és m i n d e n b a j nélkül lovagol vissza vadásztársaival Engelstein várába.

A herczeg, értesülve a történtekről, kérdőre v o n j a az i f j ú t , a ki elmondja, hogy egy b u s a n t fosztotta meg őt a r á j á t ó l , a franczia királyleánytól, egyúttal bevallja, hogy ő maga az angol király fia. A királyleány hallotta ezt az elbeszélést, gyorsan előlép és a szerelmesek boldogan repül- nek egymás karjaiba. A herczeg n y o m b a n értesíti a gyer- mekeik megkerültén boldog szülőket, a kik fényes kíséret- tel megjelennek és örömmel adják össze a fiatalokat.

A fényes n á s z ü n n e p é l y r e igen sokan gyűlnek össze, négy-

(14)

száz hegedős is, kiket lovakkal és öltözetekkel gazdagon m e g j u t a l m a z n a k . * A boldog ú j p á r azután fölváltva f r a n - czia és angol földön lakik és szerelmük állandó m a r a d éle tök utolsó napjáig.

Nem i s m e r j ü k a Busant forrását, de valószínű, hogy itt is, m i n t a legtöbb középkori német mesénél es költe- m é n y n é l , közvetetlen alapul egy franczia költeményt vagy mesét kell föltételeznünk. Yan tényleg ily költemény, mely azonban aligha volt a Busant közvetlen forrása. Czíme L'escoufie és egy XIII. századi kéziratban m a r a d t fönn.**

A költemény a hős a t y j á n a k történetével kezdődik, mely most nem tartozik r e á n k . Azután halljuk, hogy Guillaume, Monstier-Viler (Montvilliers) Richárd n o r m a n d i a i gróf fia, megszökteti olasz földön a császár leányát, Aelist. Nor- m a n d i á b a tartva a szerelmesek Tóul közelében egy erdő- ben m e g p i h e n n e k és a f á r a d t Aelis elalszik. Guillaume nézegeti értékes t á s k á j á t (aumoniére), melyet arájától a j á n - dékba kapott volt, mikor egy kánya leszáll és elrabolja a t á s k á t ; G u i l l a u m e üldözőbe veszi a vad m a d a r a t és n e m talál többé vissza a r á j á h o z .

Aelis, m i u t á n sokáig hiába várta kedvesét, ú t n a k indul, hogy fölkeresse. De sehol, Normandiában sem t a l á l j a meg, mire Montpellierbe megy, hol selyemből és aranyból nagy értékű k é z i m u n k á k a t készít, többek közt Saint-Gilles grófné s z á m á r a is. Guillaume ezalatt szintén folyton ke- reste kedvesét és e b a r a n g o l á s a i b a n véletlenül ő is Saint- Gillesbe téved. Egyszer résztvesz egy sólyomvadászaton, melyen sólyma egy k á n y á t megsebesít, úgy hogy a földre esik. Az i f j ú most dühvel tépi darabokra az állatot, kisza- kítja testéből szívét és megeszi, mire tüzet rak és a kányá- n a k testét darabokra tépve a lángokba dobja. Saint-Gilles g r ó f j a értesül ez esetről és kérdőre vonja az ifjút, a ki el-

* Ez adatból bátran következtethetjük, hogy a költemény szer- zője is ily hegedős volt, a ki műveinek előadásával kereste meg ke- nyerét.

** Kivonatát adja a Histoire littéraire de la Francé, XXII. 807.

1. és Reinhold Köhler, Germania XVII., 1872. 63. 1. —- Escoufle a.

m. kánya, falco milvus.

(15)

m o n d j a történetét, mire a mese úgy végződik, m i n t a né- met költeményben.

Bajos eldönteni, vajon ez a franczia költemény közve- tetlen forrása volt-e a Busanlnak. Részemről nem hiszem ezt, mert ez esetben a n é m e t átdolgozó, a szokásos eljá- rást követve, bizonyára hívebben ragaszkodott volna az ere- detihez, melyet többé-kevésbbé szabadon lefordított volna németre. Még nehezebb eldönteni, hogy a m o n d á n a k olasz változata, mely a salernói Ottinello és a capuai Giulia szerelméről s z ó l * és először m á r 1488-ban említtetik, van-e és v a j o n milyen kapcsolatban a franczia verses vagy prózai földolgozással. Az olasz költő, m e r t ottave rímében írt ver- ses m ű r ő l van szó, valószínűleg a szóhagyományból merí- tette költeménye tárgyát, mely azután, szintén régi szóha- gyomány ú t j á n , Francziaországba került, hol Magelon szi- getéhez és Szent P é t e r - t e m p l o m á h o z fűződött. E szóhagyo- m á n y forrása pedig az Ezeregy éj néven ismeretes világ- hírű arab mesegyűjtemény,** mely (221—237 éj) mellékes vonásokban eltér a Magelona-monda nyugati változataitól, de sok és épen döntő részletekben teljesen egyezik vele.

A szerelmes pár itt K a m a r a l s a m a n , a chaledani sziget királyának fia és Badur, a chinai császár csodaszép leánya.

Történetök a keleti változatban voltakép két részből áll. Az első elmondja, hogy a fiatalok, a kik szenvedélyes ellensé- gei a házasságnak, hogyan ismerkednek meg egymással, hogyan szeretik meg egymást és hogyan lesznek China földjén boldog párrá. Ezen részben, mely minket most nem érdekel, jó tündérek és gonosz szellemek nagy szere- pet játszanak és a keleti képzelet gazdagsága és merészsége fényesen érvényesül. A másik rész a Magelona-história párja, helyesebben forrása.

K a m a r a l s a m a n és Badur tehát f é r j és feleség és rend-

* lstoria di due nobilissimi amatiti Ottinello e Giulia, kiadta A. d'Ancona; Poemetti popolari italiani, Bologna, 1889, 43!—451. 1., bő magyarázatokkal.

** A mese megvan az Ezeregy éj perzsa és török átdolgozásai- ban is.

(16)

kívül boldogok. Ekkor az i f j ú n a k ijesztő álma van, mely rossz sejtelmekkel kinozza, m e r t arról látszik őt értesíteni, hogy atyja súlyosan beteg. Ezért elhatározza, hogy nejével együtt s r a n g j u k h o z illő nagy férfi- és hőlgykisérettel haza utazik szüleihez Chaledan szigetére. Útközben egy szép r é t e n m e g p i h e n n e k . Az elfáradt asszony elalszik, férje pedig kíváncsian forgatja kezében B a d u r n a k egy rendkívül értékes t a l i z m á n j á t , mely egy vörös drágakőből áll. Ekkor egy ma- d á r h i r t e l e n leszáll és elrabolja a fényes ékszert. Kamaral- s a m a n üldözőbe veszi a m a d a r a t , mely fáról-fára száll és m i n d tovább csalja m a g a u t á n az ifjút, a ki végre, hosszas bolyongás u t á n , egy pogányoktól lakott tengerparti nagy városba kerül, hol éhesen és f á r a d t a n egy szép kertbe ér.

Az ősz kertész szívesen fogadja és megengedi, hogy m i n t legény n á l a m a r a d h a s s o n , míg haza térhet, a mi azonban egy

•év előtt n e m lehetséges, m e r t a h a j ó évenként csak egyszer teszi meg ezt a nagy utat, az idén pedig épen két napja, hogy elindult. Az i f j ú belenyugszik sorsába, de aggodalom é s félelem marczangolja szívét, ha elhagyatott nejére gondol.

Midőn ez mély álmából fölébredt, hiába kereste férjét, de t a l i z m á n j á t sem találta, és n e m t u d t a megérteni, hogy m i n d a kettő egy időben hová lett. Miután sokáig ered- m é n y nélkül várta férjét, végre elhatározza, hogy maga is ú t n a k indul, de nehogy emberei, értesülve K a m a r a l s a m a n eltűnéséről, őt elhagyják vagy ellene fellázadjanak, m a g á r a ölti férje r u h á i t és m i n t K a m a r a l s a m a n , kihez egyébként nagyon hasonlított, vezeti c s a p a t j á t h a z á j a felé. Útközben p a r t r a száll az Ébenfaszigeten, hol Armanos, az öreg király, a szép és jeles herczeget, m e r t mindenki ennek t u d j a és nézi B a d u r t , nagy kitüntetéssel fogadja és a n n y i r a meg- szereti, hogy egyetlen leányával a k a r j a összeházasítani és n y o m b a n utódjává, országa királyává tenni. Badur n e m m e r i a királynak az igazat megvallani, hogy ő asszony, de meg azt hiszi, hogy ily módon talán egy második király- sághoz is j u t t a t h a t j a f é r j é t : azért elfogadja a királynak kettős a j á n l a t á t , a ki azonnal fényes gyülekezetben átadja t r ó n j á t és k o r o n á j á t az á l - K a m a r a l s a m a n n a k , kit n y o m b a n összead boldog leányával. A nászéj és az ezt követő napok

(17)

kinos zavarba ejtik B a d u r t , kinek m á r i s attól kell t a r t a n i a , hogy veszedelmes k a l a n d b a bocsátkozott. Végre fölfedezi magát állítólagos feleségének, a ki h a j l a n d ó vele együtt to- vább j á t s z a n i a házas komédiát, míg az igazi K a m a r a l s a - m a n , a miben n e m kételkednek, előbb-utóbb megkerül.

Ez ezalatt m i n t kertész-legény tengette szomorú n a p - jait, sóvárogva várva a h a j ó t , mely őt h a z a vigye, hol n e j é t is viszontláthatni remélte. Egy n a p a k e r t b e n dolgozott, mikor látja, hogy az egyik fán két m a d á r dühösen viasko- dik egymással, mire az egyik h a l á l r a sújtva l e z u h a n a földre.

Alig hogy ez m e g t ö r t é n t , j ö n n e k m á s m a d a r a k , melyek dühösen r o h a n n a k a megölt állatra és d a r a b o k r a tépik tes- tét, úgy hogy belei szétroncsolódnak. Az i f j ú kertész csodál- kozva l á t j a ezeket a jeleneteket, mire közelebb lépve, a szétroncsolt m a d á r testében valami vöröset vesz észre, a miről c s a k h a m a r kiderül, hogy n e j é n e k elrabolt t a l i z m á n j a , melynek viszontlátása egyszerre a legnagyobb ö r ö m m e l és f á j d a l o m m a l tölti el szívét. M á s n a p az öreg kertész m e g - bízza, hogy egy elkorhadt fát kivágjon. Az i f j ú megteszi és ekkor fejszéje a fa alatt egy érczlapra üt, melyet óvatosan fölemel. Alatta nyílás van, mely egy mély üregbe vezet.

K a m a r a l s a m a n lemegy és ötven nagy edényt talál ott, telve a r a n y p o r r a l . N y o m b a n m e g m u t a t j a leletét az öreg kertész- nek, a ki sehogy sem akar belőle egyetlen edényt sem, d e végre a z ' i f j ú n a k lelkes sürgetésére h a j l a n d ó az edények felét elfogadni. És most megérkezik a keservesen várt h a j ó is, melyre az ifjú elviteti kincseit, m i u t á n az öreg kertész t a n á c s á r a az a r a n y a t ötven korsóba r a k t a és egyenként befödte olajbogyókkal, hogy nagyobb biztonságban legyenek.

Az egyik korsóba beletette t a l i z m á n j á t is. hogy nála valahogy el ne vesszen. De alig hogy a matrózok elvitték a korsókat, az öreg kertész súlyosan megbetegszik és n é h á n y óra alatt meg- hal. Az i f j ú m o h a m m e d á n szokás szerint vallásos á h í t a t t a l el- t e m e t i jóltevőjét a kertben, a z u t á n siet a kikötőbe, hol r é m ü - lettel értesül arról, hogy a h a j ó elvitorlázott, m i u t á n kapitánya őt sokáig hiába v á r t a volt. Tehát még egy évig kell a kert- ben maradnia, m e r t a h a j ó csak egy év múlva teszi meg ú j r a ú t j á t az Ébenfa-sziget és a hősnek h a z á j a felé.

(18)

Midőn a h a j ó megérkezik a szigetre, Badur, a ki itt m i n t K a m a r a l s a m a n uralkodott, a h a j ó r a megy, hogy fér- j é t megkeresse vagy legalább tudakozódjék u t á n a és meg- veszi az ötven korsót, m e r t nagyon szereti az olajbogyót.

Éjjel f e l b o n t a t j a az egyik korsót, m a j d a többieket is és b á m u l v a l á t j a a sok a r a n y a t , sőt az egyikben csodálatos m ó d o n férjével együtt eltűnt t a l i z m á n j á t is. Ez megerősíti őt a b b a n a r e m é n y b e n , hogy a korsók t u l a j d o n o s á n a k segít- ségével megleli férjét. Azért a h a j ó kapitányát, a kit fénye- sen m e g j u t a l m a z , n y o m b a n visszaküldi abba a pogány vá- rosba, a h o n n a n j ö t t és megbízza őt, hogy hozza el rögtön a korsók birtokosát. Ez megtörténik és a szerelmesek m i n - denféle félreértés és részben tréfás k a l a n d után, melyekben B a d u r egy ideig még tovább játsza a király szerepét, bol- dogan fölismerik egymást és az igazi K a m a r a l s a m a n csak- ugyan, m i n t neje remélte, az Ébenfa-szigetnek is királya lesz.

Első p i l l a n a t r a is világos, hogy ez az arab mese a Magelona-monda első forrása. A franczia elbeszélés lénye- ges és döntő elemei m e g v a n n a k a keleti mesében is, h a b á r részben módosított alakban. De a lényeges voná- sok azonosak, főleg ha tekintetbe veszszük, hogy a tár- gyalt franczia, n é m e t és olasz költeményekben szintén találunk részleges eltéréseket, melyek azonban szintén nem teszik kérdésessé azt a föltevést, hogy mindezen mű- vekben egyazon h a g y o m á n y n a k különböző változataival van dolgunk, melyek közül a keleti forráshoz a nyugati törté- netek közül az olasz áll legközelebb. Ebben a hős szintén kertész lesz a szultán szolgálatában és kincset talál, a királyleány ugyancsak m i n t férfi szerepel, a korsókba rej- tett a r a n y a t pedig szintén olajbogyók fedik. A szép mesét utóbb m a j d közvetlenül a keleti forrásból, mely a keresztes h á b o r ú k ú t j á n kerülhetett Olaszországba és innen franczia földre, m a j d a franczia vagy olasz elbeszélés alapján i g e n . sokszor dolgozták föl, főleg Olaszországban, hol egyes elemei népmesékben is élnek még m a is a nép ajkán, és olasz köz- vetítéssel spanyol földön is, — míg a történetnek egyes mo- tívumai, pl. a szeretők elválasztása tengeri rablók által, a ragadozó m a d á r lopása, az elaludt kedves hátrahagyása, az

(19)

elveszett gyürü meglelése egy állat gyomrában, a l e á n y n a k m a j d művészi k é z i m u n k á j a , m a j d férfi g y a n á n t való szerep- lése, az i f j ú n a k pedig elállatiasodása stb., számtalan novellá- ban és költeményben, v a l a m i n t az eleven népregében is igen gyakoriak.

A szomorú k i m e n e t e l ű szerelmes t ö r t é n e t e k sok tekin- tetben a n n y i r a h a s o n l í t a n a k egymáshoz, hogy egy kitűnő k u t a t ó * h a j l a n d ó volt ezeket egyazon h a g y o m á n y változatainak tekinteni, a mi, nézetem szerint, mégis nagy túlzás és iro- dalomtörténetileg sehogysem igazolható. Legfeljebb az alap- gondolat azonosságáról lehet beszélni, a m e n n y i b e n mind- n y á j a n a többé-kevésbbé b ű n ö s szerelemnek f á j d a l m a s bűn- hődését példázzák. Azonfelül mindegyikben van egy tényező, mely egyiket a másiktól m e g k ü l ö n b ö z t e t i : H e r o és L e a n d e r esetében a tenger és a fáklya, P y r a m u s és Thisbe történe- tében a fal és az oroszlán, Tristan és Izolde sorsában a bájital, végre Romeo és Júlia t r a g é d i á j á b a n a szülőknek engesztelhetetlen gyűlölködése. Ily jellemző tényező a ked- vező k i m e n e t e l ű Magelona-mesében a ragadozó m a d á r , a mely a bonyodalom okozója. Azért részemről csak azokat a meséket vagy költeményeket t u d n á m Magelonával kapcso- latba hozni, melyekben ez a főtényező szerepel, milyenek pl. Chrestien de Troyes költeménye Angol Vilmosról vagy

a Syr Ysambraceról szóló régi angol lovagi eposz vagy A jó asszony cz. szép német költemény, mely valószínűen szintén franczia m u n k á n alapszik. Azok a n a g y s z á m ú verses és prózai művek, melyekben férj és feleség vagy szülők és gyermekeik elválasztatnak egymástól, de valamely ragadozó m a d á r közreműködése nélkül, nem t a r t o z n a k t e h á t ide, h a n e m a Placidus-legendának szintén rendkívül gazdag köréhez.

A franczia elbeszélés, melyhez most visszatérhetünk, rendkívüli népszerűségnek örvendett s fordításokban vagy kivonatokban ismertté és kedveltté tette a m e g h a t ó törté- netet E u r ó p a legtöbb népénél. Már 1510-ben m e g j e l e n t egy németalföldi, 1519-ben egy spanyol, még a XVI. sza- zadban egy görög, a XVII. században egy catalan, egy

* Kari S i m r o c k : Die Quellen des Shakespeare. 2. kiad., I. 86. 1.

(20)

p o r t u g á l és egy r h á t o r o m á n fordítása, illetve átdolgozása és L o p e de Yegán kezdve* a drámaköltők is szívesen dol- gozták föl a szép elbeszélést. Számos fordítás, illetve át- dolgozás alapszik ezenfelül, így a m a g y a r is, Warbeck Bá- lint n é m e t á t ü l t e t é s é n , mely — m i n t m á r említettem — először 1535-ben j e l e n t m e g n y o m t a t á s b a n .

W arbeck érdekes életet é l t : 1490 k ö r ü l született sváb földön, G m ü n d városkában. Atyja, a ki j ó m ó d ú polgár volt, a diplomatiai p á l y á r a szánta tehetséges fiát és Bálint

1506-ban Párisba m e n t , hol 1507-ben baccalaureus, 1508-ban pedig licentiatus és magister lett. Hazatérve, jogot t a n u l t Wittenbergben, hol L u t h e r n e k lelkes t a n í t v á n y a lett es benső barátságot kötött Spalatin Györgygyei, a r e f o r m a t i o lelkes hívével (f 1545). T a n u l m á n y a i végeztével a szász választófejedelem szolgálatába lépett, kitől, m i u t á n föl- szenteltette m a g á t lelkészszé, 1519-ben kanonoki stallumot kapott. Még ez évben jelen volt L u t h e r és Karlstadt vitat- kozásán Eck doctorral Lipcsében, a következő évben el- kísérte urát, Bölcs Frigyes választófejedelmet, Y. Károly császár koronázására, 1521-ben pedig jelen volt a korszakos wormsi országgyűlésen. E z e n t ú l állandóan a szász választó- fejedelem u d v a r á b a n élt m i n t első lelkész és titkár, egy- ú t t a l m i n t a herczegi gyermekek franczia nyelvmestere.

Midőn 1532-ben J á n o s Frigyes lesz atyja halála u t á n szász választófejedelemmé, ú j u r a kinevezte Warbecket tanácsosává és vicekanczellárrá. Mint ilyen Torgauban lakott, hol a nagytehetségű és kiváló műveltségű ember m á r 1534. évi j u n i u s 4-én, férfikora delén, v á r a t l a n u l e l h u n y t . Két fia és egy leánya m a r a d t . Fiairól n e m t u d u n k s e m m i t ; leánya, A n n a , 1554-ben férjhez m e n t L u t h e r fiához, Pálhoz, a ki később udvari orvos és egyetemi orvostanár lett s 1593 b a n meghalt (neje m á r 1586-ban elhunyt).

Warbeck a Magelona-fordítást J á n o s Frigyes herczeg- nek a j á n l o t t a , de a m u n k a csak egy évvel a fordító halála u t á n j e l e n t meg. B e á n k maradt azonban a gothai herczegi

% * Los tres diamantes (az 1609-iki kiadásnak I I . kötetében), né- metre fordította Julius von Soden, Schauspiele des Lopez de Vegei*

I, 1820. V. ö. Grillparzer, Sámtliche Werke, X I I I , 69.

(21)

k ö n y v t á r b a n a fordításnak 1527-ben készült sajátkezű kéz- irata és a franczia eredetinek Warbecktől h a s z n á l t pél- dánya is, egy XV. századi csinos pergament-kézirat, mely jelenleg a coburgi könyvtárban van. Ez a kézirat a franczia szöveg mellett egy (valószínűen m a g á t ó l Warbecktől szár- mazó) sorközi latin fordítást is t a r t a l m a z .

Warbeck igen ügyes fordító, a ki n e m ültet át szó- szerint. Eltérései az eredetitől kettős törekvésből származ- nak : egy oldalról mellőz kisebb vonásokat, melyek az akkori n é m e t ízlésnek és a p r o t e s t á n s érzésnek n e m igen feleltek meg, pl. az érzéki szerelem élvezetére vonatkozó czélzásokat; m á s oldalról, m i n t lelkes protestáns, eltávolít m i n d e n t , a mi a régi egyházra v o n a t k o z t a t h a t ó ; így pl.

«katholikus» helyett nála mindig «keresztyén» olvasható, a szenteket pedig egyszerűen kihagyja. Azonban ez utóbbi törekvés mellett is, m a r a d t a k még fordításában «katholikus»>

elemek elég s z á m m a l ; így pl. szó van miséről, zarándoklás- ról, bűnök elengedéséről, szenteknek segítségül hívásáról stb., miért is Spalatin, a ki Warbeck m ű v é t a szerző h a - lála után kiadta, szükségesnek is t a r t j a , hogy Einsidel Erzsébethez intézett a j á n l á s á b a n e m i a t t az olvasó elnézé- sét kérje. Nagyobb baj, hogy a kiadás szövegében sok a sajtóhiba, melyek sorában akad több értelemzavaró is.

A n é m e t Magelona igen népszerű m u n k a l e t t : még a XVI. századból tizenötnél több kiadását i s m e r j ü k és ha a kortársak a legkedvesebb könyvekre czéloznak, Warbeck művét mindig említik. Keletjéről érdekes adat, hogy H a r - der Mihály f r a n k f u r t i könyvkereskedő 1569-ben a vásáron 176 p é l d á n y á t tudta eladni. Gyorsan jelentkeznek a n é m e t drámaírók is, ki"k a m e g h a t ó elbeszelést földolgozzák; így m á r 1539-ben egy tehetséges, de névtelen lipcsei diák História Magelone c z í m m e l ; 1555 nov. 19. H a n s Sachs, a ki a mesét m á r egy évvel előbb egy m e s t e r d a l b a n és egy verses elbeszélésben földolgozta volt, s 1566-ban Wild Se- bestyén augsburgi szabó és mesterdalnok gyarló ríme- lésben. Mások szabadon dolgozták át a történetet, m ó d o - / . sították a cselekvény részleteit és megváltoztatták a szer lők neveit. így S c h u m a n B á l i n t n á l (Xachtbüchlein, 15

Budapesti Szemle. CXLV. kötet. 1911. 2 V

(22)

a szerelmesek Christoph von Mümpelgart és Veronika von E n g l a n d , * Boccaccio Decamerorjának 1646-iki kiadásában pedig (a függelékben): Henrich von Burgund és Leonora von England. Warbeck szövege alapján került a Magelona története a szláv népekhez (csehekhez, lengyelekhez és oro- szokhoz) is, melyeknél szintén nagy kedveltségre tett szert.

A XVII. században a tudós költők és írók megvetéssel for- dultak el a népköltészet termékeitől és csak gánynyal em- lítik a Magelona történetét is. De a nép továbbra is ra- gaszkodik a népkönyvekhez s Péter és Magelona meg- indító története egyik legkedveltebb olvasmánya m a r a d t egészen a jelenkorig. A XVIII. század végén és a mult század elején azután a romantikus iskola felköltötte a t a n u l t rendeknél is az érdeklődést a népköltészetnek e mezei virágai iránt és Tieck Lajos 1796-ban átdolgozta a Magelona-regényt is, hogy a korabeli olvasó-közönség ízlé- séhez közelébb hozza, a mi neki tényleg sikerült is Az el- beszélésébe beleszőtt nagyszámú dalt és románczot kitűnő mesterek ismételve megzenésítették, legremekebben Brahms Johanne& egy teljes sorozatban (Op. 33., 1865. és 1868., öt füzet). Ugyancsak Tieck elbeszélése alapján festette meg Schvvind Móricz egyik szép képét Münchenben. Legújabban Schauenburg H e r m a n n eposszá (1856), Pöhnl János nép- drámává (1887), Krönlein József H e r m a n n pedig operává (1874) dolgozták föl a halhatatlan történetet.

Warbeck művének magyar fordítása a következőczímen jelent meg : «Kedves es n y a j a s História, Szép Magelonarol, Neapolis királynak leányáról, és edgy Peter nevű Vitézről az ezüstös kúltsokkal, ki edgy Provinciabeli Gróf fia volt. Francziai nyelvből Nemet nyelvre meg-fordíttatott Spalatini György küldött levelével e d g y ű t t1 M. Warbeck Vitus által. Mostan penig Németből Magyarrá fordította Tesseni Wenczel, az Ma- gyar Olvasók kedvéjért. Lotsen, Sámuel Brever által, Anno

1676. Eszt.» (8 r. A — G = 7 ív = 56 számozatlan levél.)

* Ez a változat sokszor jelent meg önállón nyomtatásban, sőt egy danzigi kéziratban dramatisálva is fönnmaradt, Bolté, id. li.

LT1I. lap.

(23)

A fordítás csak igen kevés, eléggé rongált p é l d á n y b a n m a r a d t r e á n k ; szerzőjéről pedig semmit sem t u d u n k . Szabó Károly azonosítja ezt a Tesseni Yenczelt egy Gyirwa Ven- czel, szintén teljesen ismeretlen m a g y a r fordítóval, a ki 1649-ben H a a s e K o n r á d n a k Krisztus urunknak Szt. Péter- rel való beszélgetését és Sibylldnak jövendöléséről és Salamon király bölcseségéfől szóló könyvet, m i n d a kettőt német nyelvből, m i n d a kettőt Brever Lőrincz lőcsei nyom- dász s z á m á r a lefordította. Toldy 2 Tessényinek í r j a a fordító nevét és kapcsolatba hozza Tessény b a r a n y a v á r m e g y e i falu- val, a mire s e m m i elfogadható alap s i n c s e n ; de meggyőző alap nélkül szűkölködik Szabó K á r o l y3 föltevése is, mely szerint ő Tessnit és Gyirwát azonosítja, voltakép csak azért, m e r t m i n d a kettőnek keresztneve Yenczel és mind a ketten fordítottak németből, még pedig a lőcsei Brever- féle n y o m d a számára. Végre is n e m lehetetlen, hogy a két fordító egyazon személy, csakhogy ezzel sem n y e r n é n k sem- mit, m e r t az egyik ép oly rejtélyes egyéniség, m i n t a másik.

Ellenben elfogadható Szabó Károly azon vélekedése, hogy Tesseni Venczel a sziléziai Teschenből származó szláv ember lehetett, a ki utóbb h a z á n k b a n m e g t a n u l t a a m a g y a r nyelvet. E mellett szól a «nagy és nehéz munkával)) vég- zett fordítás nyelve és stylje is, mely sokszor e l á r u l j a az idegent és azért sok tekintetben kifogásolható.

De b á r h o n n a n származott is és bárki volt is a fordító, hálával tartozunk neki, hogy a világirodalomnak egyik leg- bájosabb meséjét átültette i r o d a l m u n k b a s hozzáférhetővé tette a m a g y a r népnek is, mely Magelona megható történe- tét nagyon megkedvelte és egyes elemeit, többé-kevésbbé módosított alakban, átvette népmese-költészetének gazdag t á r h á z á b a is.

HEINRICH GUSZTÁV.

1 Mit einem Sendbrief Georgii S p a l a t i n i .

4 A magyar költészet története, 2. kiad. 134. 1.

3 Régi Magyar Könyvtár, I. köt. 350. 1.

(24)

A BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK SZÁMA ÉS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON.

I. A Mária Terézia királynőnk által 177G-ban alapított brüsszeli T u d o m á n y o s Akadémia p a l o t á j á n a k homlokzata előtt, a «PalaÍ8 Ducal» p a r k j á b a n áll Quetelet Adolfnak,, ezen Akadémia volt főtitkárának életnagyságú márványszobra.

Ez a valóban úttörő, lángeszű és sokoldalú tudós, a ki egyformán nagy m u n k á t végzett m i n t természetbúvár és m i n t a statisztika megalapítója, a ki a t u d o m á n y elé igazán ú j u t a k a t vágott, csakugyan megérdemli, hogy emlékét a brüsszeli T u d o m á n y o s Akadémia m i n d e n más volt t a g j á n a k emléke fölé helyezze.

Quetelet, felhasználva Laplace eszméjét, a társadalmi t u d o m á n y o k r a alkalmazta az észlelésre és számításra ala- pított módszert, a melynek a természettudományok oly sokat köszönhetnek.

Alapvető nagy m u n k á j á b a n , a melynek c z í m e : Az emberről és tehetségei kifejlődéséről vagy a társadalmi physika kísérlete, fejtette ki Quetelet egész rendszerét. Ebben a fő művében kereste a kapcsolatot a társadalmi jelenségek és a büntetendő cselekmények közt és az általa ismert, akkor még csak egy-két államra (Francziaország, Német- alföld, Belgium) vonatkozó és csupán n é h á n y évre terjedő statisztikai adatok a l a p j á n azt vélte megállapíthatni, hogy a b ü n t e t e n d ő cselekmények elkövetésében is társadalmi tör- vényszerűség uralkodik.

Említett főművének 1836-ban m e g j e l e n t második köte- tében (175—176. 1.) Quetelet kifejtette, hogy Francziaország- ban a m u l t század h a r m a d i k évtizedében bűntett miatt évente átlag 7000 egyén ellen emeltek vádat. A vádlottak-

(25)

nak 6 1 % - á t ítélték el. Évente körülbelül 100—150 egyént ítéltek halálra, 280-at életfogytig t a r t ó k é n y s z e r m u n k á r a , a többit egyéb szabadságvesztés-büntetésre. Ezekből az adatok- ból vonta le Quetelet azt a következtetést, hogy a «franczia nemzet a vérpad, a k é n y s z e r m u n k a és a börtön b u d g e t j é t nagyobb szabályossággal fizeti, m i n t a pénzügyi budget-et».

Művének 1869-ben megjelent második kiadásában azon- ban m á r Quetelet is h a n g s ú l y o z t a , hogy a b ü n t e t e n d ő cse- lekmények fejlődése t e k i n t e t é b e n n e m a k a r t v á l t o z h a t a t l a n természeti törvényt m e g á l l a p í t a n i , sehol sem zárta ki a viszonyok j a v í t á s á n a k lehetőségét, sőt egyenesen megengedte, hogy ha a t á r s a d a l m i jelenségek okai változnak, beállhat a módosulás lehetősége is.

Valóban m á r az első félszázad adatai bebizonyították azt, hogy a bűncselekmények budgetje n e m v á l t o z h a t a t l a n .

A franczia ú j a b b criminologusok k ö z t a legfényesebb tehet- ség, Tarde, a ki az I n s t i t u t t a g j a és a franczia igazságügyminis - t e r i u m statisztikai osztályának főnöke volt, egyik m u n k á j á - b a n (La criminalité comparée. V. kiadás, 1902. 63—64.1.) r á m u t a t a r r a a t é n y r e , hogy 50 év a l a t t F r a n c z i a o r s z á g b a n a b ű n t e t t e k száma felére csökkent, ellenben a vétségek megháromszorozódtak, egészen különválasztva a kihágásoktól.

Vajon h a z á n k b a n szintén változik-e a criminalitás irá- n y a és j e l l e g e ? H a igen, kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb alakot ölt-e, s utóbbi esetben belátható időben remélhet- j ü k - e a veszélyesebb vagy nagyobb jogsértést okozó bünte-

tendő cselekmények s z á m á n a k csökkenését?

Ezek a kérdések n e m csupán a jogászt és a statisztikust érdeklik. A bűnügyi statisztika adatai egyúttal próbakövét a d j á k a n n a k is, hogy a valamely á l l a m b a n h a t á l y b a n levő büntetőjogi és b ű n v á d i eljárási szabályok megfelelnek-e az igazságszolgáltatás követelményeinek és az illető állam különleges viszonyainak ? Ezek az adatok kifejezésre j u t t a t - ják némely társadalmi bajok jelenségeit és ha felvilágosí- tást adnak a b ü n t e t e n d ő cselekmények okai és tényezői felől, módot n y ú j t h a t n a k arra is, hogy megfelelő törvé- nyek, illetőleg a közigazgatás okszerű intézkedései, eset- leg az állam és a t á r s a d a l o m vállvetett tevékenysége meg-

(26)

előzzék egyes b ü n t e t e n d ő cselekmények elkövetését, vagy legalább csökkentsék a súlyosabb és veszélyesebb bűntet- tekre vezető tényezőket.

Ezeknél fogva nemcsak a törvényhozás és igazságügyi igazgatás irányítói, h a n e m a gyakorlati törvénykezés terén dolgozók is, általában a közügyek minden m u n k á s a , sőt mindazok, a kik állami és t á r s a d a l m i életünk javításán közreműködni kívánnak, tanulságokat m e r í t h e t n e k a b ű n - ügyi statisztika adataiból.

Mindezeket a t a n u l s á g o k a t azonban csak teljesen meg- bízható, hivatalos és tüzetes adatok vizsgálata a l a p j á n álla- p í t h a t j u k meg.

Ezért a büntetőjog elméleti művelőinek, a törvény- előkészítőknek és a criminologusoknak nagy szolgálatot tett a m a g y a r királyi Központi Statisztikai Hivatal igazga- tója, dr. Vargha Gyula ministeri tanácsos, a mikor dr. F ö l - des Béla egyetemi t a n á r n a k a képviselőház bizottságában előterjesztett kívánsága a l a p j á n elhatározta, hogy a hazai bűnügyi statisztika legújabb adatait, öt évi időszakra terje- dőleg, tüzetesen feldolgoztatja és külön közlemény alakjá- ban közzéteszi.

Az 1904—1908. évekre terjedő adatokat t a r t a l m a z ó kötet a folyó év őszén j e l e n t meg.*

II. A bűnügyi statisztika adatainak feldolgozása Magyarországon.

1. A bűnügyi, szabatosabban a börtönügyi statisztikának első hivatalos és megbízható adatai h a z á n k b a n a XIX. szá- zad harmadik évtizedéből találhatók.

A m a g y a r országgyűlés az 1 8 4 0 : V. törvényczikkel Országos Választmányt küldött ki a b ü n t e t ő és javitó r e n d - szer kidolgozására.

Ezen Országos V á l a s z t m á n y n a k börtönügyi albizottsága intézkedett az iránt, hogy az 1831—40. években a Magyar - és Horvát-ország törvényhatóságainál és pallosjoggal biró

* .1 magyar szent korona országainak bűnügyi statisztikája az 1904—1908. évekről. 235 oldalra terjedő táblázatok, 84 negyedrétű oldal bevezetéssel és négy graphikai térképpel. Budapest, Athenaeum 1910.

(27)

u r a d a l m a i n á l börtönben l e t a r t ó z t a t o t t rabokat h i v a t a l o s a n összeírják.1

Ezek az adatok csupán a vizsgálati foglyokra és az elitéltekre, v a l a m i n t azok személyi viszonyaira vonatkoznak ugyan, de ebben a keretben teljesen megbízhatók és azért az összehasonlításnál némely i r á n y b a n figyelembe vehetők, természetesen azzal a megjegyzéssel, hogy a m u l t század első felében h a z á n k b a n egészen m á s b ü n t e t ő j o g i és b ü n t e t ő eljárási szabályok voltak h a t á l y b a n , m i n t n a p j a i n k b a n .

2. Egyes külföldi á l l a m o k b a n , k ü l ö n ö s e n F r a n c z i a - országban, mely e téren elől j á r t , a t u d o m á n y igényeinek megfelelő bűnügyi statisztikai a d a t o k a t m á r a X I X . század elején kezdték gyűjteni. Az első ilyen f r a n c z i a közlemény

1826 ban j e l e n t meg. Ezzel szemben n á l u n k csak 1873-tól kezdve állanak rendelkezésre a részletekben is feldolgozható és beható következtetésekre f e l h a s z n á l h a t ó adatok, de a Központi Statisztikai Hivatal m á r a m u l t század vége felé meggyőződést szerzett arról, hogy a bíróságok és ügyészségek által az akkor hatályban volt úgynevezett «lajstromos rend- szeri* a l a p j á n beküldött táblázatok adatai n e m megbízhatók.

Ezen régibb adatokat a b ű n ü g y i statisztika magyarországi tekintélyes művelői, — különösen Kőnek S á n d o r egyetemi t a n á r , továbbá Jekelfalussy József, az Orsz. Statisztikai Hivatal volt igazgatója és dr. Földes Béla — több nagysza- bású m u n k á b a n 2 feldolgozták ugyan, de tekintettel azoknak megbízhatatlan voltára, a statisztikai hivatal részletes feldol- gozásukat és külön kiadványban közzétételüket m á r évtize- dek óta czélzatosan mellőzte volt.

Az a d a t g y ű j t é s m ó d j á r a nézve a gyökeres és korszakos átalakulás 1900-ban t ö r t é n t . Ekkor szakítottak 3 a megbiz-

1 L. 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye.

A. M. T. Akadémia megbízásából szerkesztette F a y e r László. I I . köt.

100—319. és 513—514 1.

2 Ezek közül .4 bűnügy statisztikája (1889) és Statisztikai elő- adások (I. 1904 és II. 1905) a terjedelmesebbek.

3 Főleg dr. Rátli Zoltán jogtanárnak, a M. Tud. Akadémia tagjá- nak emlékirata és sürgetései alapján. L. még lnslitut International de Statistique V I I I . Session (Budapest 1901.) Série des rapports No. 39.

(28)

hatlan, régi l a j s t r o m o s rendszerrel és megvalósították az egyéni lapok és ügylapok a l a p j á n való adatgyűjtést. E n n e k m ó d j á t 1904 j a n u á r elsejétől kezdődőleg ú j j á szervezték.

Ez az oka a n n a k , hogy a statisztikai hivatal jelenlegi köz- leménye az 1904. évtől kezdődik és a jelenleg rendelke- zésre álló öt évre terjed.

3. H a visszapillantást vetünk a hét évtizeddel korábbi időre, az 1840-iki Országos V á l a s z t m á n y munkálataiból meggyőződhetünk, hogy az 1831—40. tíz év alatt az összes magyarországi börtönökben együtt véve 238,735 egyén volt letartóztatva, beleértve az elitélteket és a vizsgálati fog- lyokat.

Ezekből félévi vagy ennél hosszabb időre elitélt volt évenként átlag 4886, félévnél rövidebb időre elitélt, illető- leg vizsgálati fogoly volt a többi.*

Ezzel szemben a most rendelkezésünkre álló adatok utolsó é v é b e n : 1908-ban a kir. járásbíróságok 100,917, a törvényszékek pedig 28,877 vádlottat Ítéltek el (1. a közle- m é n y h e z írt á l t a l á n o s bevezető jelentés 37. 1.) s az összes első folyamodású kir. bíróságok egy év alatt 536,829 egyén b ű n ü g y é t intézték el jogerősen.

Az 1873—1899. évek adataival mellőzöm az össze- hasonlítást, m e r t ezeket az adatokat én sem tartom meg- bízhatóknak.

Az összehasonlítás a hét évtized előtti adatokkal csak nagy óvatossággal történhetik, m e r t 1831—1840-ből a vizs- gálati foglyok és szabadságvesztésre Ítéltek összes száma í r a t o t t csak össze. Döntő k ö r ü l m é n y azonban, hogy 1848 előtt m i n d e n n e m - n e m e s vádlottat rendszerint vizsgálati fogságba helyeztek és így a vádlottak száma éven kint 24,000—26,000 körül lehetett.

* Ez adatokkal semmi p á r h u z a m b a nem lehet állítani a Bach korszak bűnügyi statisztikáját. 1850 végén h á r o m hó alatt 342,000 feljelentés és letartóztatás történt (Beksics Gusztáv: A magyar nemzet története [X. köt. 440. 1.) Ezt a megdöbbentő növekedést nemcsak az eltérő osztrák jogszabályok alkalmazása, hanem főleg az magyarázza, hogy az akkori <• zsandárok" minden elfogás és elitélés után jutalom- díjat kaptak.

(29)

Bizonyos tokát, hogy (nem tekintve a közigazgatási hatóságok által elbírált, r e n d k í v ü l n a g y s z á m ú kihágást), — a kir. bíróságok hatáskörébe utalt bűncselekmények száma a z utolsó évtizedekben h a z á n k b a n is m i n d e n esetre erősen növekedett.

4. A mi a criminalitás i r á n y á t illeti, h a z á n k b a n is kétségtelen a súlyosabb b ű n t e t t e k s z á m á n a k és ezzel kap- csolatban a súlyosabb b ü n t e t é s e k n e k örvendetes csökkenése.

Nehogy fárasztó legyek, csak egy olyan részletet em- lítek, a melyre nézve egészen hiteles a d a t a i n k vannak.

Kőnek Sándor megállapította, hogy 1854—1856 ban, t e h á t a mikor az akkor működő bíróságok az osztrák tör- vényeket alkalmazták h a z á n k b a n , évenkint átlag 60 halálos ítéletet hoztak és hogy ezek közül évenkint tíz h a l á l r a itélt k a p o t t kegyelmet, t e h á t körülbelül ötvenet kivégeztek.

Ezzel szemben gyilkosság m i a t t (a mely b ű n t e t t a Btk.

278. § a szerint halállal büntetendő), az utolsó öt évben évente átlag 50 egyént Ítéltek el, de r e n d s z e r i n t n e m halálra, h a n e m enyhítő k ö r ü l m é n y e k figyelembe vételével fegyházra és h a l á l b ü n t e t é s t 1880-tól fogva összesen 40 egyén ellen h a j t o t t a k v é g r e ; tehát h á r o m évtized alatt keve- sebb egyént végeztek ki, m i n t félszázaddal előbb egy év alatt.

Bizonyos tehát, hogy a «vérpad adója», a melyről Quetelet 1836-ban az ijesztő szabályszerűséget állapította meg, n e m m a r a d t állandó, h a n e m h a z á n k b a n is rendkívüli mértékben csökkent.

Lényegileg ugyanez áll a többi legsúlyosabb b ű n t e t - tekre és büntetéseikre nézve.

Az 1908. évben szabadságvesztésbüntetésre 25,400 egyént Ítéltek el, de ezek közül a fegyházra Ítéltek (leg- kisebb t a r t a m két év) száma 1308, a börtönre ítélteké 6200 ( m i n i m u m 6 hó). A többi esetek a fogházbüntetésre esnek.

Legkisebb t a r t a m a : egy n a p ; rendes tételek 1 — 2 hét vagy h ó n a p .

Megegyezik a világszerte t a p a s z t a l t fejlődés i r á n y á v a l hazai adatunk, hogy a középsúlyosságú bűncselekmények és a vétségek száma Magyarországon is á l l a n d ó a n növek- szik, valamint hogy a bíróságok m i n d i n k á b b az enyhébb

(30)

b ü n t e t é s n e m e k e t alkalmazzák, illetőleg a büntetési tételek legkisebb m é r t é k é t * közelítik meg vagy szabják ki.

A m i n t Tarde m e g á l l a p í t o t t a : állandóan növekszik a bíróságoknak kegyelmes felfogása, ellenben csökken az a koczkázat, melylyel a bűncselekmények elkövetése, különö- sen a hivatásszerű bűntettesekre nézve j á r h a t n a .

5. Az ú j a b b adatoknak két kedvezőtlen, sőt aggasztó részletét kell még h a n g s ú l y o z n o m : a fiatalkorú bűntettesek s z á m á n a k nagy növekedését és a visszaesők szaporodását.

Kőnek Sándor adatai szerint (M. Tud. Akadémiai Ér- tekezések V. kötet 2 9 — 3 2 . 1.) h á r o m évtizeddel ezelőtt öt évi á t l a g b a n 2373 húsz éven alulit Ítéltek el. Ezzel szemben 1908-ban a kir. bíróságok 23,688 (1. a 200. lapon levő táb- lázatot) 21 éven aluli fiatalkorút ítéltek el b ű n t e t t és (a becsületsértés kivételével) vétség miatt.

Mint a külföldön, nálunk is észlelhető, különösen a nagyobb városokban és ipari központokon a m u n k a k e r ü l ő és bűncselekmények elkövetéséből élő hivatásos visszaesők s z á m á n a k növekedése, a mi azért is komoly jelenség, m e r t az elkövetett b ü n t e t e n d ő cselekmények legnagyobb számát visszaesők vitték véghez.

A kir. bíróságok 1908-ban 8123 visszaesőt, 2839 két- szer vagy h á r o m s z o r visszaesőt és 896 többször visszaesőt ítéltek el (214—215. lapon levő táblázat).

S e m m i kétségem a felől, hogy ezen több ezer vissza- eső legnagyobb részére nézve a jelenlegi büntetési eszkö- zöknek és a rövid t a r t a m b a n megállapított büntetési téte- leknek nincs semmi hatásuk s hogy ezen megátalkodott, hivatásos bűntettesekre nézve a legnagyobb fokú valószínű- sége van a n n a k , hogy újból b ű n t e t t e t fognak elkövetni.

E n n e k folytán veink szemben a társadalom h a t h a t ó s a b b védelme érdekében, a m i n t ezt a büntetőtörvény-előkészí-

* A m a g y a r bíróságok a Btk. 92. szakaszát, a mely a «rend- kívüli enyhítő körülmények)) alkalmazásáról szól, 1908-ban alkal- m a z t á k : a szándékos emberölésnél az esetek 43%-ában, betöréses lopásnál 65%-ban, cselédlopásnál 78%-ban, orgazdaságnál 38%-ban, uzsoránál 70%-ban, sőt a hatóság elleni erőszaknál az eseteknek 92—95%-ában stb. (Általános jelentés 50—60. 1.)

(31)

tők m á r h a z á n k b a n is j a v a s l a t b a hozzák, m á s biztonsági rendszabályokról kell gondoskodni.

6. Természetesen az a kép, a melyet a közlemény hazánk erkölcsi statisztikai viszonyairól ad, n e m teljes, sőt kétségtelenül egyoldalú. A kötetből t á r s a d a l m i viszonyaink- nak csak visszás oldalát, n e m z e t ü n k n e k csak hibáit l á t j u k és n e m az erényeket és jó t u l a j d o n s á g o k a t . E n n é l f o g v a m e g nem engedett egyoldalúság volna a b ű n ü g y i statisztika ada- taiból t á r s a d a l m u n k összes viszonyaira á l t a l á n o s következ- tetést vonni.

K ü l ö n b e n is az összehasonlításra és messzebb m e n ő következtetésre csak később lesz igazi alap, akkor t. i., a midőn hosszabb időre, lehetőleg m á r évtizedekre visszamenő- leg hasonló, teljesen megbízható és részletes adatokból egé- szen hiteles képet n y e r h e t ü n k a c r i m i n a l i t á s fejlődéséről h a z á n k b a n .

Addig is sok köszönettel t a r t o z u n k a statisztikai hiva- tal tudós és buzgó igazgatójának a nagy fáradsággal és kö- r ü l t e k i n t ő gondossággal készült külön kiadványért, vala- m i n t dr. Bud J á n o s min. segédtitkárnak, a ki a szerkesztés m u n k á j á t végezte és a kötethez t e r j e d e l m e s és szakavatott, különösen a büntetőjogász s z á m á r a is t a n u l s á g o k a t n y ú j t ó bevezetést írt.

Bizonyos, hogy ebből a kötetből m i n d e n büntetőjogász, később pedig törvényhozásunk előbbre vitele és t á r s a d a l m i viszonyaink t a n u l m á n y o z á s a szempontjából, a codificator és a sociologus e g y a r á n t bő t a n u l s á g o k a t és útbaigazítást fog meríthetni.

BALOGH J E N Ő .

(32)

KÖZMŰVELŐDÉSÜNK FEJLŐDÉSE A SZATMÁRI BÉKÉIG.

I .

A m a g y a r történelemnek m i n d e n elfogultságtól men- t e s megvilágítása, nézetem szerint, legjobban megérteti az igazi föltételeket, a melyektől a népek szellemi fejlődése és politikai u r a l m a függ. H a meggondoljuk, hogy itt a nyu- g a t e u r ó p a i cultura keleti h a t á r á n , a népvándorlások nagy o r s z á g ú t j á n egy csekély néptöredék, oly idegen népek közé ékelten, melyek h a t a l m a s faj rokonaikkal, a germánokkal és szlávokkal állandó összeköttetésben m a r a d t a k s ú j a b b jövevényekkel g y a r a p o d h a t t a k , nemcsak sajátos jellegét é s nyelvét birta megőrizni, h a n e m az utóbbit jelentékeny művelődés eszközéül is a l k a l m a z n i ; hogy továbbá sok aka- dályt elhárítva ez a csekély néptöredék nemcsak állami függetlenségét tudta biztosítani, h a n e m vezető szerepű po- litikai befolyásra is szert t e h e t e t t : — ha mindezt meggon- d o l j u k , nyilvánvaló lesz előttünk, hogy n e m a physikai többség és h a t a l o m döntik el a cultura ügyét, h a n e m egyéb f a j i sajátságok — hiszen egészen a legújabb időkig a ma- g y a r u l beszélők nem tették többségét az ország lakosságá- nak. E föltűnő jelenségnek igazi m a g y a r á z a t a : a magyar faj- n a k sokoldalú alkalmazkodó képessége s másrészről friss, eleven érzéke a magasabb művelt-élet szükségletei iránt. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a mióta csak a magyarság E u r ó p á n a k e szögletébe letelepedett, mindig ott találjuk a m a g y a r o k a t a szabad fejlődés bátor harczosai között, míg ellenben a többi h a z a i n é p f a j o k könnyen és gyakran áll- tak reactionarius, fejlődés-megakasztó törekvéseknek is szol- gálatába.

A magyar állam történelmében iskolás hagyomány sze-

Figure

Updating...

References

Related subjects :