Budapesti Szemle

(1)

BUDAPESTI SZEMLE

A MAGYAR T U D . A K A D É M I A M E G B Í Z Á S Á B Ó L

B E R Z E V I C Z Y A L B E R T É S B E Ö T H Y Z S O L T KOZREMUKODESEVEL

S Z E K K E S Z T I

Y O I N O Y I C H G É Z A .

S Z A Z N E G Y V E N O T O D I K K Ö T E T

400 410. 411.SZAM

B U D A P E S T .

F R A N K L I N - T Á R S U L A T

m a g v a k ( k o d . i n t é z e t é s k ö n y v n y o m d a

1911

(2)

(3)

TARTALOM.

CCCCIX. SZÁM.

S Z É P M A G E L O N A . — Heinrich Gusztávtól

A B Ü N T E T E N D Ő C S E L E K M É N Y E K SZÁMA É S F E J L Ő D É S E MAGYARORSZÁGON. — Balogh Jenőtől _ _ _ _ _ _ _ _ 20 K Ö Z M Ű V E L Ő D É S Ü N K F E J L Ő D É S E A S Z A T M Á R I B É K É I G .

GRAZIA D E L E D D A . — Balla Ignácztól _ __ _ _ _ _ _ _ 70 VARÁZS A L A T T (I.) — Grazia Deledda után, olaszból, — Balla Ignácztól 94 K Ö L T E M É N Y E K : Késő találkozás. — Egy vándor rigóra. — Vargha

Gyulától _ _ _ „ . _ _ „ . _ _ _ _ _ _ _ _ _ 112 S Z E M L E : Az angol választás. — Balkányi Kálmántól. — A franczia

nyelv válsága és az irodalmi tanítás a Sorbonneon. — Faguet Emil után, francziából, — r. j.-től. _ _ _ _ _ . . . _ — — — 114 É R T E S Í T Ő : 1. Négy kötet novella. (Heltai Jenő : írók, színésznők és más

csirkefogók. — Kaffka M a r g i t : Csendes válságok. — Szomory Dezső:

Az isteni kert. — Cholnoky V i k t o r : Tammúz.) — H o r v á t h Jánostól.

2. Két fölfedező utazóról. (Róbert F. Scott és Sven Hédin.)

Halász Gyulától „_ __ _ ... _ _ _ _ _ . . . 132 Uj magyar könyvek _ _ _ _ 158

S Z I L Á G Y I M I H Á L Y É L E T E . (I.) — F r a k n ó i Vilmostól _ _ _ . _ . 161 A BANK É S A K É S Z F I Z E T É S . — Matlekovits Sándortól _ _ _ 199 KÖZOKTATÁSUNK ORSZÁGOS S Z E R V E Z É S É N E K N E H É Z S É G E I

A X V I I I . SZÁZADBAN. (I.) — K á r m á n Mórtól_ „ _ . . _ 218 ARANY J Á N O S E L B E S Z É L Ő K Ö L T É S Z E T E . — Kéki Lajostól _ 240 VARÁZS A L A T T . (II.) — Elbeszélés. — Grazia Daledda után, olaszból, —

Balla I g n á c z t ó l _ __ _ _ _ _ _ _ 267 H A Z U L R Ó L . — Költemény. — Szabolcska Mihály tói _ _ _ _ _ _ 277 S Z E M L E : tanár munkája. — Alexander Bernáttól. — Téli tárlatok. —

Meller Simontól. — Reinhardt szinpmti*i. y. g.-tól __ ... 278

Kármán Mórtól 28

CCCCX. SZÁM.

(4)

Lap

É R T E S Í T Ő : 1. Nemzetközi jog. — (Csarada J á n o s : A tételes nemzetközi jog rendszere.) — Papp-Szász Tamástól.

2. Grillparzer munkáinak új kiadása. — k. g.-tól.

3. Egy kötet tanulmány. — (Lukács György: A lélek és a formák.) — rv.-tól.

4. Tolsztoj levelei. — v. g.-tól. — Helyreigazítás .. "299

CCCCXI. SZÁM.

I I . RÁKÓCZI F E R E N C Z BUKÁSÁRÓL. — Gróf Andrássy Gyulától 3-21 S Z I L Á G Y I M I H Á L Y É L E T E . (II.) — Fraknói Vilmostól.. ... _ „ 3 4 5 B E N E H E T T O CROCE A E S T H E T I K Á J A É S L E G Ú J A B B I R O D A L -

M U N K . — Várdai B é l á t ó l - _ _ _ _ _ _ _ - ... - 3 6 8 KÖZOKTATÁSUNK ORSZÁGOS S Z E R V E Z É S É N E K N E H É Z S É G E I

A X V I I I . SZÁZADBAN. (II.) — K á r m á n Mórtól _ _ _ _ _ _ _ 394 VARÁZS A L A T T . (III.) — Elbeszélés. — Grazia Deledda után, olaszból —

Balla Ignácztól— _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 430 P A L I M O N É S K A T I C I S . — Költemény. — Bárd M i k l ó s t ó l - _. 452 S Z E M L E : Az ember tragédiája. — Alexander Bernáttól. — Az Opera-

ház kérdése. — Kern Auréltól _ _ _ _ _ . . . _ _ _ , _ _ — 455 É R T E S Í T Ő : 1. A görög felvilágosodás története. (Hornyánszky G y u l a :

Hippokrates.) H. I.-tól.

2. Újabb elbeszélések. (Tömörkény István : Homokos világ. — Biró L a j o s : Marié és más asszonyok. — Lengyel Géza: Véletlenek.) — Papp Ferencztől _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ . — 462

(5)

SZÉP MAGrELONA.

Azon népies jellegű mesék és m o n d á k s o r á b a n , melyek a XYI. és XVII. század f o l y a m á b a n , többnyire n é m e t köz- vetítés ú t j á n , h a z á n k b a is eljutottak és a m a g y a r nép szé- lesebb rétegeiben is népszerűek lettek, a legkedvesebbek, a legköltőiebbek egyike a szép Magelona m e g h a t ó t ö r t é n e t e , melyet franczia forrásból Warbeck Bálint dolgozott föl 1527-ben n é m e t nyelven ( n y o m t a t á s b a n m e g j e l e n t 1535-ban)*

és Tesseni Yenczel fordított m a g y a r r a 1676-ban. A Mage- l o n a - m o n d a a z o n b a n n e m c s a k költői belbecse m i a t t érde- mel figyelmet, h a n e m nagy elterjedése m i a t t is, m e r t keleti h a z á j á b ó l kiindulva ott találjuk E u r ó p a művelt és műveletlen népeinél, hol m i n d e n ü t t többé-kevésbé n e m z e t i jelleget öltött.

Mind a két szempontból m e g j u t a l m a z z a a vele való be- hatóbb foglalkozást.

A történet, mely m a g v á t teszi, voltakép igen egyszerű, de a szereplők sorsánál és j e l l e m é n é l fogva igen m e g n y e r ő és mélyen megható.

Péter, Provence g r ó f j a , a f r a n c z i a király n a g y b á t y j á - n a k fia, vitéz és kedves, szép és bölcs ifjú, a t y j á n a k és any- j á n a k egyetlen öröme és büszkesége, elbúcsúzik szüleitől, hogy világot lásson. B ú c s ú j a alkalmával édes a n y j a , a kit fiának távozása nagy aggodalommal tölt el, h á r o m értékes gyűrűt ad neki. Péter egyenesen Nápolyba tart, m e r t úgy hallotta m á r otthon, hogy Magelon királynak g y ö n y ö r ű

* "Warbeck művét az 1527-iki kéziratból kitűnő bevezetéssel kiadta Joliannes Bolté, W e i m a r 1894. (A rendkívül gazdag könyvé- szetből, mely a legfélreesőbb szövegeket és fordításokat is fölsorolja, természetesen hiányzik a m a g y a r fordítás.)

Budapesti Szemle. CXLV. kötet. 1911. 1

(6)

leánya van, Magelona, kinek figyelmét m á r az első lovag- j á t é k b a n sikerül m a g á r a vonnia. Ekkor, névtelenül harczolt,

még pedig nagy dicsőséggel; a király kérdésére szegény franczia n e m e s n e k m o n d t a m a g á t ; sisakján és lova taka- r ó j á n , védőszentje, szent Péter tiszteletére, kulcsok voltak, miért is, míg neve kitudódott, csak kulcsos lovagnak ne- vezték. Péter és Magelona csakhamar megszeretik egymást és az ifjú, hódolata jeléül, az a n y j á t ó l kapott gyűrűk egyikét küldi neki, mit Magelona örömmel vesz, mire Péter nem- sokára egy második gyűrűt is küld neki és kéri, hogy négyszemközt beszélhessen vele. A közvetítő szerepét a királyleány d a j k á j a viszi. A légyotton Péter fölfedi magát és a h a r m a d i k gyűrűvel eljegyzi a szerelmes leányt, a ki egy aranylánczot ad neki. Ezóta sokat érintkeznek a szerelmesek, a kik szűz öleléssel és csókkal s ű r ű n bizonyítgat- j á k , hogy egymáséi a k a r n a k lenni örökre.

De n e m s o k á r a nagy b á n a t éri a fiatalokat, mert a nápolyi király férjhez a k a r j a adni szép leányát. Ekkor el- határozzák a szerelmesek, hogy titkon eltávoznak, mire Magelona rááll, m i u t á n Péter ünnepélyesen megígérte, hogy esküvejük n a p j á i g testvérének fogja tekinteni. Távozásuk nagy szomorúságba ejti a királyt és a királynét és egész Nápolyt, hol Pétert és Magelonát nagyon s z e r e t t é k ; a nép föl is kerekedik, hogy az i f j ú párt megkeresse, de n e m t a l á l j á k őket sehol.

A szerelmesek ezalatt egy s ű r ű erdőbe érnek, hol lo- vaikról leszállnak, hogy kissé megpihenjenek. Magelona kü- lönösen fáradt és n y o m b a n elalszik Péter ölén. Az i f j ú el- r a g a d t a t á s s a l nézi gyönyörű a r á j á t és kivesz melléből egy kis zacskót, melyben a tőle kapott gyűrűk voltak, azután m a g a mellé teszi a zacskót a fűbe és ismét elmerül arája szépségének b á m u l a t á b a n . Ekkor egy m a d á r leszáll, föl- k a p j a a zacskót és elrepül vele. Az ifjú üldözőbe veszi, de a m a d á r egy sziklára repül a tengerben, h o n n a n zsákmá- n y á t a habokba ejti. Péter egy rossz kis csónakban hozzá akar férkőzni, de a szél kiviszi a könnyű sajkát a nyílt tengerre, a mi őt a legmélyebb keserűségbe ejti. E nyomo-

rúságos helyzetben elfogja Pétert egy szerecsen tengeri

(7)

xabló, a ki a szép i f j ú t elviszi Alexandriába, hogy a baby- loni szultánnak ajándékozza. Ez jól bánik vele és meg- bízza, hogy az asztalnál fölszolgáljon, és Péter, a ki gyorsan m e g t a n u l t szerecsenül (arabul) és görögül, c s a k h a m a r kedveltje lesz a s z u l t á n n a k és az egész u d v a r n a k . De lelke bús m a r a d t és gondolatai mindig a r á j á h o z szálltak, kinek ismeretlen sorsa szomorította.

Magelona, midőn fölébredt, hiába kereste Pétert az egész erdőben és jajveszékelve kiáltozta nevét, de siker nélkül.

Ekkor tova vándorolva egy zarándoknővel r u h á t cserélt, mire előbb R ó m á b a m e n t , hol Szent P é t e r t e m p l o m á b a n buzgón imádkozott elveszett v ő l e g é n y e é r t ; i n n e n pedig Pro- venceba indult, P é t e r hazájába, azt remélve, hogy ott inkább r á a k a d h a t , vagy legalább hírt k a p h a t róla. Itt egy kis szigeten, a pogány kikötőben, hová sok szegény és beteg e m b e r szokott j ö n n i , kórházzal kapcsolatos k á p o l n á t épített, melyet Szent P é t e r tiszteletére Mageloni Szent Péternek nevezett el. P é t e r szülei is m e g l á t o g a t j á k a kórházat és igen megkedvelik Magelonát, a ki a szegény betegeket szí- vesen ápolja és a grófnéval együtt keservesen s i r a t j a az elveszett ifjút. E r r e nagy okuk is volt. Mert egy n a p a halá- szok egy igen nagy halat fognak, melyet a g r ó f n a k a j á n d é - koznak. A szakács a hal g y o m r á b a n megtalálja a zacskót a h á r o m gyűrűvel, melyekre a g r ó f n é rögtön ráismer. F á j - d a l m a l e í r h a t a t l a n , m e r t azt kell hinnie, hogy ragadozó halak ölték meg szerencsétlen fiát. M e g m u t a t t a a gyűrűket Magelonának is, a ki szintén rögtön fölismerte, de Istenbe vetett mély bizalmával megvigasztalja a zokogó anyát, hogy fia t a l á n még él és a gyűrűket csak ellopták tőle.

Péternek ezalatt igen jó dolga volt a szultán udvará- b a n , de sehogy sem tudott megfeledkezni Magelonáról.

Azért elhatározta, hogy útnak indul és fölkeresi. E czélra elbocsátását kérte a szultántól, hogy szüleit meglátogassa.

A szultán nehezen bocsátotta el kedves szolgáját s csakis azon föltétellel, hogy ismét visszatér hozzá. E r r e nagy a j á n d é - kokkal és biztos kiserettel ú t n a k eresztette. C s a k h a m a r Alexandriába ért Péter, hol a szultántól kapott nagy értékű kincseit tizennégy hordóba rakta, melyek fönt és lent sóval

1*

(8)

voltak fedve. E kincseivel h a j ó r a szállt h a z á j a felé. De a k a p i t á n y Sagonánál horgonyt vetett, hogy édes vizet vegyen a hajóba, Péter pedig p a r t r a szállt, sokáig sétált a szép réteken, míg végre elfáradt, lehevert és elaludt. A h a j ó pedig, m i u t á n sokáig hiába keresték Pétert, tovább m e n t és- szerencsésen elérkezett Magelonba, hol a kapitány az idegen hordókat á t a d t a Magelonának. E n n e k egy ízben sóra volt szüksége, kinyitotta t e h á t az egyik hordót, m a j d a többieket is és b á m u l v a látta az elrejtett kincseket, me- lyekkel t e m p l o m á t és k ó r h á z á t nagyobbá és fényesebbé tette..

Midőn Péter fölébredt, sötét éjjel volt és a h a j ó n a k , melyen utazott, semmi nyoma. Kétségbeesetten kiabált úti társai u t á n , de eredmény nélkül. F á j d a l m á b a n aléltan rogyott össze. így találnak r á halászok, a kik szintén édes vizért kötöttek ki a szigeten és magukkal viszik az élet- telent Cropona városába,* hol a kórházban leteszik. Itt las- s a n k é n t ú j erőre kap, de szívének f á j d a l m a nem enyhül.

Midőn azért egyszer a t e n g e r p a r t o n sétál és h a j ó t lát, melynek legénysége az ő anyanyelvén beszél, n y o m b a n el- határozza, hogy velők utazik hazafelé. A h a j ó elsőben Magelonba, a pogány kikötőbe t a r t : e névre hevesebben dobban Péter szíve, a ki a legénységtől az ú j fényes templom és kórház felől is értesül. Rögtön elhatározza, h o g y ezen kórházban keres teljes gyógyulást. Itt szívesen fogad- ják és Magelona szeretettel ápolja. Kezdetben n e m ismerik föl egymást, m e r t Pétert a betegség és lelki kín nagyon megviselte, Magelona arczát pedig sűrű fátyol borítja. Végre azonban fölismerik egymást és fölismertetik m a g u k a t Péter szüleivel is, a kik ö r ö m m e l összeadják a sokat szenvedett szerelmeseket. Magelona n é h á n y év m ú l v a szép fiút szül, a ki Nápoly királya és egyúttal Provence grófja lesz. H a l á - luk után Szent Péter mageloni t e m p l o m á b a n helyezik őket örök n y u g a l o m r a . * *

Ez a szép-história a legszebb népkönyvek egyike, n e m -

* Trapani, Sicilia szigetén '?

** Még most is mutogatják a templomban Magelona sírját, noha régen kiderült, hogy e sírban egy XV. századbeli bibornok nyugszik.

(9)

•csak tárgyánál fogva, mely elmondja, hogy két fiatal szív, melyek önkényes elhatározással, szüleiknek tudta és bele- egyezése nélkül, erőszakosan kívántak egyesülni, csak hosszas megpróbáltatások és szenvedések u t á n lehetnek egymáséi, miután jellemök és érzésök az élet kemény isko- l á j á n a k tüzében megtisztult. Kitűnő az elbeszélés szerkezet,

előadás és stylus tekintetében is. Míg a legtöbb népkönyv- ben a tarka, sokszor czéltalan, nem egyszer képtelen kalandok fölhalmozása elnyomja az alaptörténetet és ok nélkül folyton megszakítja a cselekvény f o n a l á t : Magelonában semmi idegen anyag nem r o n t j a meg az események termé- szetes folyamát, mely kezdettől végig lekötve t a r t j a az olvasó érdeklődését és részvétét. A két szerelmes n e m ismer egyebet, mikor útnak indulnak, m i n t önző szerel- müket ; idővel az élet, keserű szenvedések árán, meg- t a n í t j a őket arra, hogy vannak kötelességeik is, szüleik és embertársaik iránt, melyeket n e m szabad elhanyagolniok.

Az előadás maga is igen kedves: bő párbeszédekben, monologokban és imákban mélyen enged betekintenünk e két nemes és jó ember lelkébe, a kik csak egymásért élnek és egymásért szenvednek s tiszta igaz vallásossá- g u k b a n , a legkétségbeejtőbb helyzetek és veszedelmek köze- pett is, sohasem kételkednek a jó Isten irgalmas segélyé- ben, mely övéit el nem hagyja. Az egységes cselekvény és jellemzés mellett főleg az egységes, meleg, ájtatossággal és szeretettel teljes hangulat, mely e kis könyvön végigvonul, teszi Magelona történetét a népies képzelet és irodalom egyik legszebb, legbecsesebb, de egyúttal legegészségesebb termékévé, mert a szereplők vallásossága nem f a j ú i világ- gyűlölő önsanyargatássá, hanem víg lakodalomhoz j u t t a t j a a szerelmes párt.

A népkönyvnek e jelességei persze nem a német vagy a magyar szerző érdeme, hanem a franczia elbeszélés szer- zőjének a műve, melyen a magyarra fordított német szöveg alapszik. Ez a franczia kis regény a következő czímmel : Listoire du vaillant cheualier Pierre filz du conte de P, 'ouence et de la belle Maguelonne fille du roy de Naples 1453-ban vagy 1457-ben készült és már a XV. századnak

(10)

két utolsó tizedében ismételve megjelent évszám nélküL (Első évszámos kiadásai szintén még XV. századiak : 1489,

1490, hely nélkül, és 1492 Paris.) Az elbeszélés történeti elemei igen kétesek, de bizonyos tényleges előfeltételei két- ségbevonhatlanok.

Maguelone egy kis, csak 7 0 0 • méter terjedelmű sziget Francziaország Földközi-tengeri p a r t j á n , délre Montpelliertől és nyugatra Aigues-mortes városától. Az azonos nevű kis helység egyetlen ékessége a Péter és Pál apostoloknak szentelt szép templom, mely a XI—XII. században épült s 1875-ben helyreállíttatott. A városka valamikor nagyobb jelentőségnek örvendhetett : Magalona már a VI. században tekintélyes kikötő és egy püspök székhelye v o l t ; a VIII.

században egy ideig az arabok birták (Port sarrasin,

«pogánya kikötő), de Martell Károly (f 741) elvette tőlök és e harczokban a régi város tönkre ment, melynek helyén azután a IX. század elején ú j város a l a k u l t : Villa nova vagy Ville-neuve-les-Maguelone. Ezt a várost a szomszé- dos Aigues-mortes, Szent L a j o s városa, mindjobban túl- szárnyalta, úgy hogy a püspök és a káptalan 1536-ban Montpellierbe tették át székhelyöket. A Magelona-monda a székesegyházhoz f ű z ő d i k : a hagyomány szerint Magelona, a nápolyi király leánya, építtette a pogány kikötő szigetén a «St. Pierre de Maguelonne» nevű templomot és kórhá- zat Szent Péter tiszteletére, de egyúttal elveszett kedvese, Péter provencei gróf emlékére. De sem az egyik, sem a másik adatnak semmi történeti nyoma,* a templom pedig természetesen nem Péter gróftól és Magelona királyleány- tól vette nevét, hanem megfordítva: a hagyomány a szép história főalakjait a templom és a sziget nevéről nevezte el. Az egyetlen kétségbevonhatatlan történeti tény, melyet az elbeszélés tartalmaz, a Provence és Nápoly egye-

* De Péter alakjára talán befolyással volt egy történeti t é n y : Pierre de Melgueil gróf 1085-ben egész birtokát («tain comitatum Substantionensem quam episcopatum Magalonensem») Péter és Pál apostoloknak, illetőleg ezek földi utódjának, a római pápának aján- dékozta.

(11)

eítése Anjou Károly, Provence g r ó f j a által, 1266-ban, még ez a tény sem teszi m a g á t az elbeszélést törté- netivé. Minthogy azonban a két t a r t o m á n y egyesítése

1435-ig, J o h a n n a királynő haláláig tartott, ez a d a t b ó l legfeljebb a r r a lehetne n é m i valószínűséggel következtetni, hogy a Magelona-monda 1266 és 1435 közt nyerte a franczia szövegben reánk m a r a d t a l a k j á t . A franczia czímlapon olvasható e kifejezések: mis en cestui languaige és or- donnée en cestui languaige — kétségtelenné teszik, hogy a franczia elbeszélés egy idegen nyelvű — valószínűen latin vagy proven^al — szöveg a l a p j á n készült. De ily régibb, m á s nyelvű Magelona-regényről semmi t u d o m á - sunk, és a mit ú j a b b a n ilyenekről állítottak, az m i n d t u d a - tos hamisításon vagy n e m szándékolt tévedésen alapszik, n o h a a dolog t e r m é s z e t é n é l fogva kétségtelen, hogy ily régibb elbeszélések létezhettek, m i u t á n a m o n d a m á r szá- zadok óta élt a nép a j k á n .

Tehát a Magelona-regénynek nincsen történeti alapja, a mit a n n á l készségesebben f o g a d h a t u n k el, mivel az iro- d a l o m t ö r t é n e t i k u t a t á s régen kétségtelenné tette, hogy a szép h a g y o m á n y keleti eredetű. Nagy népszerűsége volta- kép feltűnő, m e r t a népek sokkal j o b b a n szeretik a szo- m o r ú , tragikus kimenetelű szerelmes történeteket. Ilyenek m á r az ó-korban H e r o és L e a n d e r vagy P y r a m u s és Thisbe, azután később Tristan és Izolde vagy Romeo és J ú l i a siral- m a s sorsa, a kik m i n d sok f á j d a l o m m a l és korai halállal b ű n h ő d n e k rövid szerelmi b o l d o g s á g u k é r t ; b ű n h ő d n e k , m e r t önző és korlátot nem ismerő szerelmök b ű n ö s volt, hisz megszegte az erkölcs törvényeit vagy a szokás szentelte intézményeket, a mi a nép eleven igazságérzete szerint nem m a r a d h a t büntetés nélkül. A kedvező k i m e n e t e l ű szerelmes történetek többé-kevésbbé a görög regény h a t á s a alatt ala- kultak, mely a Földközi-tenger körül lakó n é p e k n é l az ókor- ban igen nagy kedveltségnek örvendett és erősen megter- mékenyítette a modern nemzetek képzeletét is. A görög regény tárgya i s m e r e t e s : a sors elszakítja egymástól a szerelmeseket, a kik csak hosszas szenvedések és b o n y o d a l m a s kalandok u t á n kerülnek ismét össze, m i u t á n m i n d e n csábi-

(12)

z e delem közepett megóvták leikök és testök tiszta- ságát. Hogy ezek a görög történetek nagyrészt a tengeren, a p a r t o k o n és szigeteken m e n n e k végbe, könnyen érthető, v a l a m i n t az is, hogy tengeri rablók nagy szerepet visznek e históriákban. A Magelona-mesében is föltaláljuk e jellemző m o t i v u m o k a t ; n e m is t a r t o m azért kizártnak, hogy a görög regény ezen szép h a g y o m á n y r a is g37akorolt némi befolyást.

A mese eredetét kutatva, visszafelé kell h a l a d n u n k a m ú l t b a , h á t h a esetleges régibb földolgozásai vannak.

Ilyen tényleg akad német, franczia és olasz nyelven s ez utóbbi változat áthidalja a nyugatot és keletet, hol végül mesénk legrégibb és legeredetibb alakját találjuk. War- beck elbeszélésének közvetlen elődje egy középkori német költemény, melynek czíme Der Busant* és mely első felében a Magelona-mondának egy változatát t a r t a l m a z z a . Cselekvénye röviden a következő:

Egy angol királyfi Párisban, hol t a n u l m á n y o k czéljá- ból tartózkodik, megszereti a franczia király leányát, a ki viszonozza érzelmeit. Mivel a t y j a a szép h a j a d o n t a ma- rokkói királyhoz a k a r j a feleségül erőszakolni, a szerelmes i f j ú , hegedősnek öltözve, a vőlegény megérkeztekor rende- zett zajos ünnepélyek közepett megszökteti kedvesét. Az erdőben az elfáradt leány elalszik vőlegénye ölén, a ki a r á j a két g y ű r ű j é t kezébe veszi és nézegeti. Ekkor leszáll egy vad sólyom és elrabolja az egyik gyűrűt. Az i f j ú üldö- zőbe veszi a m a d a r a t , mely zsákmányával eltűnik, ő maga pedig eltéved az erdőben és nem talál vissza a r á j á h o z , a m i oly elkeseredéssel tölti el és a n n y i r a m e g z a v a r j a elmé- jét, hogy r u h á j á t letépi és négykézláb kezd j á r n i , m i n t az

állatok. A leány sokáig várja kedvesét, végre lóra ül és út- n a k i n d u l .

Eddig a Busant meséje feltűnően emlékeztet a Ma- g e l o n a - m o n d á r a , sőt lényegileg azonos vele. De a további kifejlés eltérő és csak a befejezés vág össze ismét Mage- lona történetével.

* Kiadta v. d. Hagen Gesamtabenteuer I. köt. 1850., XVI. sz.

Busant a lat. buteo, egy sólyomfajta.

(13)

A királyleány egy patak m e n t é n lovagol tovább, m i r e egy malomhoz ér, hol szíves fogadtatásban részesül és m ű - vészi kézimunkával t a r t j a fönn m a g á t . Egy év múlva, szép m á j u s i n a p o n , egy angol herczeg, a király testvére, t e h á t az eltűnt fiatal vőlegény n a g y b á t y j a , nejével és kíséretével fölkeresi a szép vidéket és a m a l o m b a tér, hol a herczegné megtalálja a királyleányt, kinek szépsége, viselkedése és művészete rögtön meggyőzik őt arról, hogy igen n e m e s származású. Azért magíWal viszi Engelstein nevű várába, hol a herczegné kíséretéhez tartozik és igen jó sorsban részesül, h a n e m azért mindig komoly és szomorú, de b á n a - t á n a k okát n e m á r u l j a el.

Ekkor a herczeg emberei egy n a p o n az erdőben egy á l l a t f o r m a embert fognak el, kinek testét hosszú szőr födi, a ki az állatok m ó d j á r a négykézláb j á r és köny- nyedén fölmászik a fákra. A jószívű herczeg fölismeri, hogy ez az ember n e m természettől ily á l l a t f a j t a és hogy j ó b á n á s m ó d d a l b i z o n y á r a ismét visszanyerheti emberi a l a k j á t . Ez Engelstein v á r á b a n h a t h é t lefolyása alatt tény- leg sikerül is, mire a kigyógyult idegen a herczeg vadá- szaival egy alkalommal az erdőbe megy sólyomvadászatra.

Itt sólymával egy b u s a n t o t fog, mely őt iszonyú dühre izgatja, úgy hogy l e h a r a p j a a m a d á r fejét, letépi minden egyes tollát és d a r a b o k r a szakítja egész testét. A herczeg emberei, ezt látva, nagyon megijednek, m e r t attól t a r t a n a k , hogy az i f j ú visszaesett vad állatiságába. De a királyfi gyorsan megnyugszik, sikerrel folytatja a vadászatot és m i n d e n b a j nélkül lovagol vissza vadásztársaival Engelstein várába.

A herczeg, értesülve a történtekről, kérdőre v o n j a az i f j ú t , a ki elmondja, hogy egy b u s a n t fosztotta meg őt a r á j á t ó l , a franczia királyleánytól, egyúttal bevallja, hogy ő maga az angol király fia. A királyleány hallotta ezt az elbeszélést, gyorsan előlép és a szerelmesek boldogan repül- nek egymás karjaiba. A herczeg n y o m b a n értesíti a gyermekeik megkerültén boldog szülőket, a kik fényes kíséret- tel megjelennek és örömmel adják össze a fiatalokat.

A fényes n á s z ü n n e p é l y r e igen sokan gyűlnek össze, négy-

(14)

száz hegedős is, kiket lovakkal és öltözetekkel gazdagon m e g j u t a l m a z n a k . * A boldog ú j p á r azután fölváltva f r a n - czia és angol földön lakik és szerelmük állandó m a r a d éle tök utolsó napjáig.

Nem i s m e r j ü k a Busant forrását, de valószínű, hogy itt is, m i n t a legtöbb középkori német mesénél es költe- m é n y n é l , közvetetlen alapul egy franczia költeményt vagy mesét kell föltételeznünk. Yan tényleg ily költemény, mely azonban aligha volt a Busant közvetlen forrása. Czíme L'escoufie és egy XIII. századi kéziratban m a r a d t fönn.**

A költemény a hős a t y j á n a k történetével kezdődik, mely most nem tartozik r e á n k . Azután halljuk, hogy Guillaume, Monstier-Viler (Montvilliers) Richárd n o r m a n d i a i gróf fia, megszökteti olasz földön a császár leányát, Aelist. Nor- m a n d i á b a tartva a szerelmesek Tóul közelében egy erdő- ben m e g p i h e n n e k és a f á r a d t Aelis elalszik. Guillaume nézegeti értékes t á s k á j á t (aumoniére), melyet arájától a j á n - dékba kapott volt, mikor egy kánya leszáll és elrabolja a t á s k á t ; G u i l l a u m e üldözőbe veszi a vad m a d a r a t és n e m talál többé vissza a r á j á h o z .

Aelis, m i u t á n sokáig hiába várta kedvesét, ú t n a k indul, hogy fölkeresse. De sehol, Normandiában sem t a l á l j a meg, mire Montpellierbe megy, hol selyemből és aranyból nagy értékű k é z i m u n k á k a t készít, többek közt Saint-Gilles grófné s z á m á r a is. Guillaume ezalatt szintén folyton kereste kedvesét és e b a r a n g o l á s a i b a n véletlenül ő is Saint- Gillesbe téved. Egyszer résztvesz egy sólyomvadászaton, melyen sólyma egy k á n y á t megsebesít, úgy hogy a földre esik. Az i f j ú most dühvel tépi darabokra az állatot, kisza- kítja testéből szívét és megeszi, mire tüzet rak és a kányá- n a k testét darabokra tépve a lángokba dobja. Saint-Gilles g r ó f j a értesül ez esetről és kérdőre vonja az ifjút, a ki el-

* Ez adatból bátran következtethetjük, hogy a költemény szer- zője is ily hegedős volt, a ki műveinek előadásával kereste meg ke- nyerét.

** Kivonatát adja a Histoire littéraire de la Francé, XXII. 807.

1. és Reinhold Köhler, Germania XVII., 1872. 63. 1. —- Escoufle a.

m. kánya, falco milvus.

(15)

m o n d j a történetét, mire a mese úgy végződik, m i n t a né- met költeményben.

Bajos eldönteni, vajon ez a franczia költemény közve- tetlen forrása volt-e a Busanlnak. Részemről nem hiszem ezt, mert ez esetben a n é m e t átdolgozó, a szokásos eljá- rást követve, bizonyára hívebben ragaszkodott volna az ere- detihez, melyet többé-kevésbbé szabadon lefordított volna németre. Még nehezebb eldönteni, hogy a m o n d á n a k olasz változata, mely a salernói Ottinello és a capuai Giulia szerelméről s z ó l * és először m á r 1488-ban említtetik, van-e és v a j o n milyen kapcsolatban a franczia verses vagy prózai földolgozással. Az olasz költő, m e r t ottave rímében írt verses m ű r ő l van szó, valószínűleg a szóhagyományból merí- tette költeménye tárgyát, mely azután, szintén régi szóha- gyomány ú t j á n , Francziaországba került, hol Magelon szi- getéhez és Szent P é t e r - t e m p l o m á h o z fűződött. E szóhagyo- m á n y forrása pedig az Ezeregy éj néven ismeretes világ- hírű arab mesegyűjtemény,** mely (221—237 éj) mellékes vonásokban eltér a Magelona-monda nyugati változataitól, de sok és épen döntő részletekben teljesen egyezik vele.

A szerelmes pár itt K a m a r a l s a m a n , a chaledani sziget királyának fia és Badur, a chinai császár csodaszép leánya.

Történetök a keleti változatban voltakép két részből áll. Az első elmondja, hogy a fiatalok, a kik szenvedélyes ellensé- gei a házasságnak, hogyan ismerkednek meg egymással, hogyan szeretik meg egymást és hogyan lesznek China földjén boldog párrá. Ezen részben, mely minket most nem érdekel, jó tündérek és gonosz szellemek nagy szerepet játszanak és a keleti képzelet gazdagsága és merészsége fényesen érvényesül. A másik rész a Magelona-história párja, helyesebben forrása.

K a m a r a l s a m a n és Badur tehát f é r j és feleség és rend-

* lstoria di due nobilissimi amatiti Ottinello e Giulia, kiadta A. d'Ancona; Poemetti popolari italiani, Bologna, 1889, 43!—451. 1., bő magyarázatokkal.

** A mese megvan az Ezeregy éj perzsa és török átdolgozásai- ban is.

(16)

kívül boldogok. Ekkor az i f j ú n a k ijesztő álma van, mely rossz sejtelmekkel kinozza, m e r t arról látszik őt értesíteni, hogy atyja súlyosan beteg. Ezért elhatározza, hogy nejével együtt s r a n g j u k h o z illő nagy férfi- és hőlgykisérettel haza utazik szüleihez Chaledan szigetére. Útközben egy szép r é t e n m e g p i h e n n e k . Az elfáradt asszony elalszik, férje pedig kíváncsian forgatja kezében B a d u r n a k egy rendkívül értékes t a l i z m á n j á t , mely egy vörös drágakőből áll. Ekkor egy ma- d á r h i r t e l e n leszáll és elrabolja a fényes ékszert. Kamaral- s a m a n üldözőbe veszi a m a d a r a t , mely fáról-fára száll és m i n d tovább csalja m a g a u t á n az ifjút, a ki végre, hosszas bolyongás u t á n , egy pogányoktól lakott tengerparti nagy városba kerül, hol éhesen és f á r a d t a n egy szép kertbe ér.

Az ősz kertész szívesen fogadja és megengedi, hogy m i n t legény n á l a m a r a d h a s s o n , míg haza térhet, a mi azonban egy

•év előtt n e m lehetséges, m e r t a h a j ó évenként csak egyszer teszi meg ezt a nagy utat, az idén pedig épen két napja, hogy elindult. Az i f j ú belenyugszik sorsába, de aggodalom é s félelem marczangolja szívét, ha elhagyatott nejére gondol.

Midőn ez mély álmából fölébredt, hiába kereste férjét, de t a l i z m á n j á t sem találta, és n e m t u d t a megérteni, hogy m i n d a kettő egy időben hová lett. Miután sokáig ered- m é n y nélkül várta férjét, végre elhatározza, hogy maga is ú t n a k indul, de nehogy emberei, értesülve K a m a r a l s a m a n eltűnéséről, őt elhagyják vagy ellene fellázadjanak, m a g á r a ölti férje r u h á i t és m i n t K a m a r a l s a m a n , kihez egyébként nagyon hasonlított, vezeti c s a p a t j á t h a z á j a felé. Útközben p a r t r a száll az Ébenfaszigeten, hol Armanos, az öreg király, a szép és jeles herczeget, m e r t mindenki ennek t u d j a és nézi B a d u r t , nagy kitüntetéssel fogadja és a n n y i r a megszereti, hogy egyetlen leányával a k a r j a összeházasítani és n y o m b a n utódjává, országa királyává tenni. Badur n e m m e r i a királynak az igazat megvallani, hogy ő asszony, de meg azt hiszi, hogy ily módon talán egy második király- sághoz is j u t t a t h a t j a f é r j é t : azért elfogadja a királynak kettős a j á n l a t á t , a ki azonnal fényes gyülekezetben átadja t r ó n j á t és k o r o n á j á t az á l - K a m a r a l s a m a n n a k , kit n y o m b a n összead boldog leányával. A nászéj és az ezt követő napok

(17)

kinos zavarba ejtik B a d u r t , kinek m á r i s attól kell t a r t a n i a , hogy veszedelmes k a l a n d b a bocsátkozott. Végre fölfedezi magát állítólagos feleségének, a ki h a j l a n d ó vele együtt to- vább j á t s z a n i a házas komédiát, míg az igazi K a m a r a l s a - m a n , a miben n e m kételkednek, előbb-utóbb megkerül.

Ez ezalatt m i n t kertész-legény tengette szomorú n a p - jait, sóvárogva várva a h a j ó t , mely őt h a z a vigye, hol n e j é t is viszontláthatni remélte. Egy n a p a k e r t b e n dolgozott, mikor látja, hogy az egyik fán két m a d á r dühösen viasko- dik egymással, mire az egyik h a l á l r a sújtva l e z u h a n a földre.

Alig hogy ez m e g t ö r t é n t , j ö n n e k m á s m a d a r a k , melyek dühösen r o h a n n a k a megölt állatra és d a r a b o k r a tépik tes- tét, úgy hogy belei szétroncsolódnak. Az i f j ú kertész csodál- kozva l á t j a ezeket a jeleneteket, mire közelebb lépve, a szétroncsolt m a d á r testében valami vöröset vesz észre, a miről c s a k h a m a r kiderül, hogy n e j é n e k elrabolt t a l i z m á n j a , melynek viszontlátása egyszerre a legnagyobb ö r ö m m e l és f á j d a l o m m a l tölti el szívét. M á s n a p az öreg kertész m e g - bízza, hogy egy elkorhadt fát kivágjon. Az i f j ú megteszi és ekkor fejszéje a fa alatt egy érczlapra üt, melyet óvatosan fölemel. Alatta nyílás van, mely egy mély üregbe vezet.

K a m a r a l s a m a n lemegy és ötven nagy edényt talál ott, telve a r a n y p o r r a l . N y o m b a n m e g m u t a t j a leletét az öreg kertész- nek, a ki sehogy sem akar belőle egyetlen edényt sem, d e végre a z ' i f j ú n a k lelkes sürgetésére h a j l a n d ó az edények felét elfogadni. És most megérkezik a keservesen várt h a j ó is, melyre az ifjú elviteti kincseit, m i u t á n az öreg kertész t a n á c s á r a az a r a n y a t ötven korsóba r a k t a és egyenként befödte olajbogyókkal, hogy nagyobb biztonságban legyenek.

Az egyik korsóba beletette t a l i z m á n j á t is. hogy nála valahogy el ne vesszen. De alig hogy a matrózok elvitték a korsókat, az öreg kertész súlyosan megbetegszik és n é h á n y óra alatt meg- hal. Az i f j ú m o h a m m e d á n szokás szerint vallásos á h í t a t t a l el- t e m e t i jóltevőjét a kertben, a z u t á n siet a kikötőbe, hol r é m ü - lettel értesül arról, hogy a h a j ó elvitorlázott, m i u t á n kapitánya őt sokáig hiába v á r t a volt. Tehát még egy évig kell a kertben maradnia, m e r t a h a j ó csak egy év múlva teszi meg ú j r a ú t j á t az Ébenfa-sziget és a hősnek h a z á j a felé.

(18)

Midőn a h a j ó megérkezik a szigetre, Badur, a ki itt m i n t K a m a r a l s a m a n uralkodott, a h a j ó r a megy, hogy fér- j é t megkeresse vagy legalább tudakozódjék u t á n a és meg- veszi az ötven korsót, m e r t nagyon szereti az olajbogyót.

Éjjel f e l b o n t a t j a az egyik korsót, m a j d a többieket is és b á m u l v a l á t j a a sok a r a n y a t , sőt az egyikben csodálatos m ó d o n férjével együtt eltűnt t a l i z m á n j á t is. Ez megerősíti őt a b b a n a r e m é n y b e n , hogy a korsók t u l a j d o n o s á n a k segít- ségével megleli férjét. Azért a h a j ó kapitányát, a kit fénye- sen m e g j u t a l m a z , n y o m b a n visszaküldi abba a pogány vá- rosba, a h o n n a n j ö t t és megbízza őt, hogy hozza el rögtön a korsók birtokosát. Ez megtörténik és a szerelmesek m i n - denféle félreértés és részben tréfás k a l a n d után, melyekben B a d u r egy ideig még tovább játsza a király szerepét, boldogan fölismerik egymást és az igazi K a m a r a l s a m a n csakugyan, m i n t neje remélte, az Ébenfa-szigetnek is királya lesz.

Első p i l l a n a t r a is világos, hogy ez az arab mese a Magelona-monda első forrása. A franczia elbeszélés lénye- ges és döntő elemei m e g v a n n a k a keleti mesében is, h a b á r részben módosított alakban. De a lényeges voná- sok azonosak, főleg ha tekintetbe veszszük, hogy a tár- gyalt franczia, n é m e t és olasz költeményekben szintén találunk részleges eltéréseket, melyek azonban szintén nem teszik kérdésessé azt a föltevést, hogy mindezen mű- vekben egyazon h a g y o m á n y n a k különböző változataival van dolgunk, melyek közül a keleti forráshoz a nyugati törté- netek közül az olasz áll legközelebb. Ebben a hős szintén kertész lesz a szultán szolgálatában és kincset talál, a királyleány ugyancsak m i n t férfi szerepel, a korsókba rej- tett a r a n y a t pedig szintén olajbogyók fedik. A szép mesét utóbb m a j d közvetlenül a keleti forrásból, mely a keresztes h á b o r ú k ú t j á n kerülhetett Olaszországba és innen franczia földre, m a j d a franczia vagy olasz elbeszélés alapján i g e n . sokszor dolgozták föl, főleg Olaszországban, hol egyes elemei népmesékben is élnek még m a is a nép ajkán, és olasz köz- vetítéssel spanyol földön is, — míg a történetnek egyes mo- tívumai, pl. a szeretők elválasztása tengeri rablók által, a ragadozó m a d á r lopása, az elaludt kedves hátrahagyása, az

(19)

elveszett gyürü meglelése egy állat gyomrában, a l e á n y n a k m a j d művészi k é z i m u n k á j a , m a j d férfi g y a n á n t való szerep- lése, az i f j ú n a k pedig elállatiasodása stb., számtalan novellá- ban és költeményben, v a l a m i n t az eleven népregében is igen gyakoriak.

A szomorú k i m e n e t e l ű szerelmes t ö r t é n e t e k sok tekintetben a n n y i r a h a s o n l í t a n a k egymáshoz, hogy egy kitűnő k u t a t ó * h a j l a n d ó volt ezeket egyazon h a g y o m á n y változatainak tekinteni, a mi, nézetem szerint, mégis nagy túlzás és iro- dalomtörténetileg sehogysem igazolható. Legfeljebb az alap- gondolat azonosságáról lehet beszélni, a m e n n y i b e n mind- n y á j a n a többé-kevésbbé b ű n ö s szerelemnek f á j d a l m a s bűn- hődését példázzák. Azonfelül mindegyikben van egy tényező, mely egyiket a másiktól m e g k ü l ö n b ö z t e t i : H e r o és L e a n d e r esetében a tenger és a fáklya, P y r a m u s és Thisbe történe- tében a fal és az oroszlán, Tristan és Izolde sorsában a bájital, végre Romeo és Júlia t r a g é d i á j á b a n a szülőknek engesztelhetetlen gyűlölködése. Ily jellemző tényező a ked- vező k i m e n e t e l ű Magelona-mesében a ragadozó m a d á r , a mely a bonyodalom okozója. Azért részemről csak azokat a meséket vagy költeményeket t u d n á m Magelonával kapcsolatba hozni, melyekben ez a főtényező szerepel, milyenek pl. Chrestien de Troyes költeménye Angol Vilmosról vagy

a Syr Ysambraceról szóló régi angol lovagi eposz vagy A jó asszony cz. szép német költemény, mely valószínűen szintén franczia m u n k á n alapszik. Azok a n a g y s z á m ú verses és prózai művek, melyekben férj és feleség vagy szülők és gyermekeik elválasztatnak egymástól, de valamely ragadozó m a d á r közreműködése nélkül, nem t a r t o z n a k t e h á t ide, h a n e m a Placidus-legendának szintén rendkívül gazdag köréhez.

A franczia elbeszélés, melyhez most visszatérhetünk, rendkívüli népszerűségnek örvendett s fordításokban vagy kivonatokban ismertté és kedveltté tette a m e g h a t ó törté- netet E u r ó p a legtöbb népénél. Már 1510-ben m e g j e l e n t egy németalföldi, 1519-ben egy spanyol, még a XVI. sza- zadban egy görög, a XVII. században egy catalan, egy

* Kari S i m r o c k : Die Quellen des Shakespeare. 2. kiad., I. 86. 1.

(20)

p o r t u g á l és egy r h á t o r o m á n fordítása, illetve átdolgozása és L o p e de Yegán kezdve* a drámaköltők is szívesen dol- gozták föl a szép elbeszélést. Számos fordítás, illetve át- dolgozás alapszik ezenfelül, így a m a g y a r is, Warbeck Bá- lint n é m e t á t ü l t e t é s é n , mely — m i n t m á r említettem — először 1535-ben j e l e n t m e g n y o m t a t á s b a n .

W arbeck érdekes életet é l t : 1490 k ö r ü l született sváb földön, G m ü n d városkában. Atyja, a ki j ó m ó d ú polgár volt, a diplomatiai p á l y á r a szánta tehetséges fiát és Bálint

1506-ban Párisba m e n t , hol 1507-ben baccalaureus, 1508-ban pedig licentiatus és magister lett. Hazatérve, jogot t a n u l t Wittenbergben, hol L u t h e r n e k lelkes t a n í t v á n y a lett es benső barátságot kötött Spalatin Györgygyei, a r e f o r m a t i o lelkes hívével (f 1545). T a n u l m á n y a i végeztével a szász választófejedelem szolgálatába lépett, kitől, m i u t á n föl- szenteltette m a g á t lelkészszé, 1519-ben kanonoki stallumot kapott. Még ez évben jelen volt L u t h e r és Karlstadt vitat- kozásán Eck doctorral Lipcsében, a következő évben el- kísérte urát, Bölcs Frigyes választófejedelmet, Y. Károly császár koronázására, 1521-ben pedig jelen volt a korszakos wormsi országgyűlésen. E z e n t ú l állandóan a szász választó- fejedelem u d v a r á b a n élt m i n t első lelkész és titkár, egy- ú t t a l m i n t a herczegi gyermekek franczia nyelvmestere.

Midőn 1532-ben J á n o s Frigyes lesz atyja halála u t á n szász választófejedelemmé, ú j u r a kinevezte Warbecket tanácsosává és vicekanczellárrá. Mint ilyen Torgauban lakott, hol a nagytehetségű és kiváló műveltségű ember m á r 1534. évi j u n i u s 4-én, férfikora delén, v á r a t l a n u l e l h u n y t . Két fia és egy leánya m a r a d t . Fiairól n e m t u d u n k s e m m i t ; leánya, A n n a , 1554-ben férjhez m e n t L u t h e r fiához, Pálhoz, a ki később udvari orvos és egyetemi orvostanár lett s 1593 b a n meghalt (neje m á r 1586-ban elhunyt).

Warbeck a Magelona-fordítást J á n o s Frigyes herczeg- nek a j á n l o t t a , de a m u n k a csak egy évvel a fordító halála u t á n j e l e n t meg. B e á n k maradt azonban a gothai herczegi

% * Los tres diamantes (az 1609-iki kiadásnak I I . kötetében), né- metre fordította Julius von Soden, Schauspiele des Lopez de Vegei*

I, 1820. V. ö. Grillparzer, Sámtliche Werke, X I I I , 69.

(21)

k ö n y v t á r b a n a fordításnak 1527-ben készült sajátkezű kéz- irata és a franczia eredetinek Warbecktől h a s z n á l t pél- dánya is, egy XV. századi csinos pergament-kézirat, mely jelenleg a coburgi könyvtárban van. Ez a kézirat a franczia szöveg mellett egy (valószínűen m a g á t ó l Warbecktől szár- mazó) sorközi latin fordítást is t a r t a l m a z .

Warbeck igen ügyes fordító, a ki n e m ültet át szó- szerint. Eltérései az eredetitől kettős törekvésből származ- nak : egy oldalról mellőz kisebb vonásokat, melyek az akkori n é m e t ízlésnek és a p r o t e s t á n s érzésnek n e m igen feleltek meg, pl. az érzéki szerelem élvezetére vonatkozó czélzásokat; m á s oldalról, m i n t lelkes protestáns, eltávolít m i n d e n t , a mi a régi egyházra v o n a t k o z t a t h a t ó ; így pl.

«katholikus» helyett nála mindig «keresztyén» olvasható, a szenteket pedig egyszerűen kihagyja. Azonban ez utóbbi törekvés mellett is, m a r a d t a k még fordításában «katholikus»>

elemek elég s z á m m a l ; így pl. szó van miséről, zarándoklás- ról, bűnök elengedéséről, szenteknek segítségül hívásáról stb., miért is Spalatin, a ki Warbeck m ű v é t a szerző h a - lála után kiadta, szükségesnek is t a r t j a , hogy Einsidel Erzsébethez intézett a j á n l á s á b a n e m i a t t az olvasó elnézé- sét kérje. Nagyobb baj, hogy a kiadás szövegében sok a sajtóhiba, melyek sorában akad több értelemzavaró is.

A n é m e t Magelona igen népszerű m u n k a l e t t : még a XVI. századból tizenötnél több kiadását i s m e r j ü k és ha a kortársak a legkedvesebb könyvekre czéloznak, Warbeck művét mindig említik. Keletjéről érdekes adat, hogy H a r - der Mihály f r a n k f u r t i könyvkereskedő 1569-ben a vásáron 176 p é l d á n y á t tudta eladni. Gyorsan jelentkeznek a n é m e t drámaírók is, ki"k a m e g h a t ó elbeszelést földolgozzák; így m á r 1539-ben egy tehetséges, de névtelen lipcsei diák História Magelone c z í m m e l ; 1555 nov. 19. H a n s Sachs, a ki a mesét m á r egy évvel előbb egy m e s t e r d a l b a n és egy verses elbeszélésben földolgozta volt, s 1566-ban Wild Se- bestyén augsburgi szabó és mesterdalnok gyarló ríme- lésben. Mások szabadon dolgozták át a történetet, m ó d o - / . sították a cselekvény részleteit és megváltoztatták a szer lők neveit. így S c h u m a n B á l i n t n á l (Xachtbüchlein, 15

Budapesti Szemle. CXLV. kötet. 1911. 2 V

(22)

a szerelmesek Christoph von Mümpelgart és Veronika von E n g l a n d , * Boccaccio Decamerorjának 1646-iki kiadásában pedig (a függelékben): Henrich von Burgund és Leonora von England. Warbeck szövege alapján került a Magelona története a szláv népekhez (csehekhez, lengyelekhez és oro- szokhoz) is, melyeknél szintén nagy kedveltségre tett szert.

A XVII. században a tudós költők és írók megvetéssel for- dultak el a népköltészet termékeitől és csak gánynyal em- lítik a Magelona történetét is. De a nép továbbra is ra- gaszkodik a népkönyvekhez s Péter és Magelona meg- indító története egyik legkedveltebb olvasmánya m a r a d t egészen a jelenkorig. A XVIII. század végén és a mult század elején azután a romantikus iskola felköltötte a t a n u l t rendeknél is az érdeklődést a népköltészetnek e mezei virágai iránt és Tieck Lajos 1796-ban átdolgozta a Magelona-regényt is, hogy a korabeli olvasó-közönség ízlé- séhez közelébb hozza, a mi neki tényleg sikerült is Az el- beszélésébe beleszőtt nagyszámú dalt és románczot kitűnő mesterek ismételve megzenésítették, legremekebben Brahms Johanne& egy teljes sorozatban (Op. 33., 1865. és 1868., öt füzet). Ugyancsak Tieck elbeszélése alapján festette meg Schvvind Móricz egyik szép képét Münchenben. Legújabban Schauenburg H e r m a n n eposszá (1856), Pöhnl János nép- drámává (1887), Krönlein József H e r m a n n pedig operává (1874) dolgozták föl a halhatatlan történetet.

Warbeck művének magyar fordítása a következőczímen jelent meg : «Kedves es n y a j a s História, Szép Magelonarol, Neapolis királynak leányáról, és edgy Peter nevű Vitézről az ezüstös kúltsokkal, ki edgy Provinciabeli Gróf fia volt. Francziai nyelvből Nemet nyelvre meg-fordíttatott Spalatini György küldött levelével e d g y ű t t1 M. Warbeck Vitus által. Mostan penig Németből Magyarrá fordította Tesseni Wenczel, az Ma- gyar Olvasók kedvéjért. Lotsen, Sámuel Brever által, Anno

1676. Eszt.» (8 r. A — G = 7 ív = 56 számozatlan levél.)

* Ez a változat sokszor jelent meg önállón nyomtatásban, sőt egy danzigi kéziratban dramatisálva is fönnmaradt, Bolté, id. li.

LT1I. lap.

(23)

A fordítás csak igen kevés, eléggé rongált p é l d á n y b a n m a r a d t r e á n k ; szerzőjéről pedig semmit sem t u d u n k . Szabó Károly azonosítja ezt a Tesseni Yenczelt egy Gyirwa Ven- czel, szintén teljesen ismeretlen m a g y a r fordítóval, a ki 1649-ben H a a s e K o n r á d n a k Krisztus urunknak Szt. Péter- rel való beszélgetését és Sibylldnak jövendöléséről és Salamon király bölcseségéfől szóló könyvet, m i n d a kettőt német nyelvből, m i n d a kettőt Brever Lőrincz lőcsei nyom- dász s z á m á r a lefordította. Toldy 2 Tessényinek í r j a a fordító nevét és kapcsolatba hozza Tessény b a r a n y a v á r m e g y e i falu- val, a mire s e m m i elfogadható alap s i n c s e n ; de meggyőző alap nélkül szűkölködik Szabó K á r o l y3 föltevése is, mely szerint ő Tessnit és Gyirwát azonosítja, voltakép csak azért, m e r t m i n d a kettőnek keresztneve Yenczel és mind a ketten fordítottak németből, még pedig a lőcsei Brever- féle n y o m d a számára. Végre is n e m lehetetlen, hogy a két fordító egyazon személy, csakhogy ezzel sem n y e r n é n k semmit, m e r t az egyik ép oly rejtélyes egyéniség, m i n t a másik.

Ellenben elfogadható Szabó Károly azon vélekedése, hogy Tesseni Venczel a sziléziai Teschenből származó szláv ember lehetett, a ki utóbb h a z á n k b a n m e g t a n u l t a a m a g y a r nyelvet. E mellett szól a «nagy és nehéz munkával)) vég- zett fordítás nyelve és stylje is, mely sokszor e l á r u l j a az idegent és azért sok tekintetben kifogásolható.

De b á r h o n n a n származott is és bárki volt is a fordító, hálával tartozunk neki, hogy a világirodalomnak egyik leg- bájosabb meséjét átültette i r o d a l m u n k b a s hozzáférhetővé tette a m a g y a r népnek is, mely Magelona megható történe- tét nagyon megkedvelte és egyes elemeit, többé-kevésbbé módosított alakban, átvette népmese-költészetének gazdag t á r h á z á b a is.

HEINRICH GUSZTÁV.

1 Mit einem Sendbrief Georgii S p a l a t i n i .

4 A magyar költészet története, 2. kiad. 134. 1.

3 Régi Magyar Könyvtár, I. köt. 350. 1.

(24)

A BÜNTETENDŐ CSELEKMÉNYEK SZÁMA ÉS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON.

I. A Mária Terézia királynőnk által 177G-ban alapított brüsszeli T u d o m á n y o s Akadémia p a l o t á j á n a k homlokzata előtt, a «PalaÍ8 Ducal» p a r k j á b a n áll Quetelet Adolfnak,, ezen Akadémia volt főtitkárának életnagyságú márványszobra.

Ez a valóban úttörő, lángeszű és sokoldalú tudós, a ki egyformán nagy m u n k á t végzett m i n t természetbúvár és m i n t a statisztika megalapítója, a ki a t u d o m á n y elé igazán ú j u t a k a t vágott, csakugyan megérdemli, hogy emlékét a brüsszeli T u d o m á n y o s Akadémia m i n d e n más volt t a g j á n a k emléke fölé helyezze.

Quetelet, felhasználva Laplace eszméjét, a társadalmi t u d o m á n y o k r a alkalmazta az észlelésre és számításra ala- pított módszert, a melynek a természettudományok oly sokat köszönhetnek.

Alapvető nagy m u n k á j á b a n , a melynek c z í m e : Az emberről és tehetségei kifejlődéséről vagy a társadalmi physika kísérlete, fejtette ki Quetelet egész rendszerét. Ebben a fő művében kereste a kapcsolatot a társadalmi jelenségek és a büntetendő cselekmények közt és az általa ismert, akkor még csak egy-két államra (Francziaország, Német- alföld, Belgium) vonatkozó és csupán n é h á n y évre terjedő statisztikai adatok a l a p j á n azt vélte megállapíthatni, hogy a b ü n t e t e n d ő cselekmények elkövetésében is társadalmi tör- vényszerűség uralkodik.

Említett főművének 1836-ban m e g j e l e n t második köte- tében (175—176. 1.) Quetelet kifejtette, hogy Francziaország- ban a m u l t század h a r m a d i k évtizedében bűntett miatt évente átlag 7000 egyén ellen emeltek vádat. A vádlottak-

(25)

nak 6 1 % - á t ítélték el. Évente körülbelül 100—150 egyént ítéltek halálra, 280-at életfogytig t a r t ó k é n y s z e r m u n k á r a , a többit egyéb szabadságvesztés-büntetésre. Ezekből az adatok- ból vonta le Quetelet azt a következtetést, hogy a «franczia nemzet a vérpad, a k é n y s z e r m u n k a és a börtön b u d g e t j é t nagyobb szabályossággal fizeti, m i n t a pénzügyi budget-et».

Művének 1869-ben megjelent második kiadásában azonban m á r Quetelet is h a n g s ú l y o z t a , hogy a b ü n t e t e n d ő cse- lekmények fejlődése t e k i n t e t é b e n n e m a k a r t v á l t o z h a t a t l a n természeti törvényt m e g á l l a p í t a n i , sehol sem zárta ki a viszonyok j a v í t á s á n a k lehetőségét, sőt egyenesen megengedte, hogy ha a t á r s a d a l m i jelenségek okai változnak, beállhat a módosulás lehetősége is.

Valóban m á r az első félszázad adatai bebizonyították azt, hogy a bűncselekmények budgetje n e m v á l t o z h a t a t l a n .

A franczia ú j a b b criminologusok k ö z t a legfényesebb tehet- ség, Tarde, a ki az I n s t i t u t t a g j a és a franczia igazságügyminis - t e r i u m statisztikai osztályának főnöke volt, egyik m u n k á j á - b a n (La criminalité comparée. V. kiadás, 1902. 63—64.1.) r á m u t a t a r r a a t é n y r e , hogy 50 év a l a t t F r a n c z i a o r s z á g b a n a b ű n t e t t e k száma felére csökkent, ellenben a vétségek megháromszorozódtak, egészen különválasztva a kihágásoktól.

Vajon h a z á n k b a n szintén változik-e a criminalitás irá- n y a és j e l l e g e ? H a igen, kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb alakot ölt-e, s utóbbi esetben belátható időben remélhet- j ü k - e a veszélyesebb vagy nagyobb jogsértést okozó bünte-

tendő cselekmények s z á m á n a k csökkenését?

Ezek a kérdések n e m csupán a jogászt és a statisztikust érdeklik. A bűnügyi statisztika adatai egyúttal próbakövét a d j á k a n n a k is, hogy a valamely á l l a m b a n h a t á l y b a n levő büntetőjogi és b ű n v á d i eljárási szabályok megfelelnek-e az igazságszolgáltatás követelményeinek és az illető állam különleges viszonyainak ? Ezek az adatok kifejezésre j u t t a t - ják némely társadalmi bajok jelenségeit és ha felvilágosí- tást adnak a b ü n t e t e n d ő cselekmények okai és tényezői felől, módot n y ú j t h a t n a k arra is, hogy megfelelő törvé- nyek, illetőleg a közigazgatás okszerű intézkedései, eset- leg az állam és a t á r s a d a l o m vállvetett tevékenysége meg-

(26)

előzzék egyes b ü n t e t e n d ő cselekmények elkövetését, vagy legalább csökkentsék a súlyosabb és veszélyesebb bűntet- tekre vezető tényezőket.

Ezeknél fogva nemcsak a törvényhozás és igazságügyi igazgatás irányítói, h a n e m a gyakorlati törvénykezés terén dolgozók is, általában a közügyek minden m u n k á s a , sőt mindazok, a kik állami és t á r s a d a l m i életünk javításán közreműködni kívánnak, tanulságokat m e r í t h e t n e k a b ű n - ügyi statisztika adataiból.

Mindezeket a t a n u l s á g o k a t azonban csak teljesen meg- bízható, hivatalos és tüzetes adatok vizsgálata a l a p j á n álla- p í t h a t j u k meg.

Ezért a büntetőjog elméleti művelőinek, a törvény- előkészítőknek és a criminologusoknak nagy szolgálatot tett a m a g y a r királyi Központi Statisztikai Hivatal igazga- tója, dr. Vargha Gyula ministeri tanácsos, a mikor dr. F ö l - des Béla egyetemi t a n á r n a k a képviselőház bizottságában előterjesztett kívánsága a l a p j á n elhatározta, hogy a hazai bűnügyi statisztika legújabb adatait, öt évi időszakra terje- dőleg, tüzetesen feldolgoztatja és külön közlemény alakjá- ban közzéteszi.

Az 1904—1908. évekre terjedő adatokat t a r t a l m a z ó kötet a folyó év őszén j e l e n t meg.*

II. A bűnügyi statisztika adatainak feldolgozása Magyarországon.

1. A bűnügyi, szabatosabban a börtönügyi statisztikának első hivatalos és megbízható adatai h a z á n k b a n a XIX. szá- zad harmadik évtizedéből találhatók.

A m a g y a r országgyűlés az 1 8 4 0 : V. törvényczikkel Országos Választmányt küldött ki a b ü n t e t ő és javitó r e n d - szer kidolgozására.

Ezen Országos V á l a s z t m á n y n a k börtönügyi albizottsága intézkedett az iránt, hogy az 1831—40. években a Magyar - és Horvát-ország törvényhatóságainál és pallosjoggal biró

* .1 magyar szent korona országainak bűnügyi statisztikája az 1904—1908. évekről. 235 oldalra terjedő táblázatok, 84 negyedrétű oldal bevezetéssel és négy graphikai térképpel. Budapest, Athenaeum 1910.

(27)

u r a d a l m a i n á l börtönben l e t a r t ó z t a t o t t rabokat h i v a t a l o s a n összeírják.1

Ezek az adatok csupán a vizsgálati foglyokra és az elitéltekre, v a l a m i n t azok személyi viszonyaira vonatkoznak ugyan, de ebben a keretben teljesen megbízhatók és azért az összehasonlításnál némely i r á n y b a n figyelembe vehetők, természetesen azzal a megjegyzéssel, hogy a m u l t század első felében h a z á n k b a n egészen m á s b ü n t e t ő j o g i és b ü n t e t ő eljárási szabályok voltak h a t á l y b a n , m i n t n a p j a i n k b a n .

2. Egyes külföldi á l l a m o k b a n , k ü l ö n ö s e n F r a n c z i a - országban, mely e téren elől j á r t , a t u d o m á n y igényeinek megfelelő bűnügyi statisztikai a d a t o k a t m á r a X I X . század elején kezdték gyűjteni. Az első ilyen f r a n c z i a közlemény

1826 ban j e l e n t meg. Ezzel szemben n á l u n k csak 1873-tól kezdve állanak rendelkezésre a részletekben is feldolgozható és beható következtetésekre f e l h a s z n á l h a t ó adatok, de a Központi Statisztikai Hivatal m á r a m u l t század vége felé meggyőződést szerzett arról, hogy a bíróságok és ügyészségek által az akkor hatályban volt úgynevezett «lajstromos rend- szeri* a l a p j á n beküldött táblázatok adatai n e m megbízhatók.

Ezen régibb adatokat a b ű n ü g y i statisztika magyarországi tekintélyes művelői, — különösen Kőnek S á n d o r egyetemi t a n á r , továbbá Jekelfalussy József, az Orsz. Statisztikai Hivatal volt igazgatója és dr. Földes Béla — több nagysza- bású m u n k á b a n 2 feldolgozták ugyan, de tekintettel azoknak megbízhatatlan voltára, a statisztikai hivatal részletes feldol- gozásukat és külön kiadványban közzétételüket m á r évtize- dek óta czélzatosan mellőzte volt.

Az a d a t g y ű j t é s m ó d j á r a nézve a gyökeres és korszakos átalakulás 1900-ban t ö r t é n t . Ekkor szakítottak 3 a megbiz-

1 L. 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye.

A. M. T. Akadémia megbízásából szerkesztette F a y e r László. I I . köt.

100—319. és 513—514 1.

2 Ezek közül .4 bűnügy statisztikája (1889) és Statisztikai elő- adások (I. 1904 és II. 1905) a terjedelmesebbek.

3 Főleg dr. Rátli Zoltán jogtanárnak, a M. Tud. Akadémia tagjá- nak emlékirata és sürgetései alapján. L. még lnslitut International de Statistique V I I I . Session (Budapest 1901.) Série des rapports No. 39.

(28)

hatlan, régi l a j s t r o m o s rendszerrel és megvalósították az egyéni lapok és ügylapok a l a p j á n való adatgyűjtést. E n n e k m ó d j á t 1904 j a n u á r elsejétől kezdődőleg ú j j á szervezték.

Ez az oka a n n a k , hogy a statisztikai hivatal jelenlegi köz- leménye az 1904. évtől kezdődik és a jelenleg rendelke- zésre álló öt évre terjed.

3. H a visszapillantást vetünk a hét évtizeddel korábbi időre, az 1840-iki Országos V á l a s z t m á n y munkálataiból meggyőződhetünk, hogy az 1831—40. tíz év alatt az összes magyarországi börtönökben együtt véve 238,735 egyén volt letartóztatva, beleértve az elitélteket és a vizsgálati fog- lyokat.

Ezekből félévi vagy ennél hosszabb időre elitélt volt évenként átlag 4886, félévnél rövidebb időre elitélt, illető- leg vizsgálati fogoly volt a többi.*

Ezzel szemben a most rendelkezésünkre álló adatok utolsó é v é b e n : 1908-ban a kir. járásbíróságok 100,917, a törvényszékek pedig 28,877 vádlottat Ítéltek el (1. a közle- m é n y h e z írt á l t a l á n o s bevezető jelentés 37. 1.) s az összes első folyamodású kir. bíróságok egy év alatt 536,829 egyén b ű n ü g y é t intézték el jogerősen.

Az 1873—1899. évek adataival mellőzöm az össze- hasonlítást, m e r t ezeket az adatokat én sem tartom meg- bízhatóknak.

Az összehasonlítás a hét évtized előtti adatokkal csak nagy óvatossággal történhetik, m e r t 1831—1840-ből a vizs- gálati foglyok és szabadságvesztésre Ítéltek összes száma í r a t o t t csak össze. Döntő k ö r ü l m é n y azonban, hogy 1848 előtt m i n d e n n e m - n e m e s vádlottat rendszerint vizsgálati fogságba helyeztek és így a vádlottak száma éven kint 24,000—26,000 körül lehetett.

* Ez adatokkal semmi p á r h u z a m b a nem lehet állítani a Bach korszak bűnügyi statisztikáját. 1850 végén h á r o m hó alatt 342,000 feljelentés és letartóztatás történt (Beksics Gusztáv: A magyar nemzet története [X. köt. 440. 1.) Ezt a megdöbbentő növekedést nemcsak az eltérő osztrák jogszabályok alkalmazása, hanem főleg az magyarázza, hogy az akkori <• zsandárok" minden elfogás és elitélés után jutalom- díjat kaptak.

(29)

Bizonyos tokát, hogy (nem tekintve a közigazgatási hatóságok által elbírált, r e n d k í v ü l n a g y s z á m ú kihágást), — a kir. bíróságok hatáskörébe utalt bűncselekmények száma a z utolsó évtizedekben h a z á n k b a n is m i n d e n esetre erősen növekedett.

4. A mi a criminalitás i r á n y á t illeti, h a z á n k b a n is kétségtelen a súlyosabb b ű n t e t t e k s z á m á n a k és ezzel kapcsolatban a súlyosabb b ü n t e t é s e k n e k örvendetes csökkenése.

Nehogy fárasztó legyek, csak egy olyan részletet em- lítek, a melyre nézve egészen hiteles a d a t a i n k vannak.

Kőnek Sándor megállapította, hogy 1854—1856 ban, t e h á t a mikor az akkor működő bíróságok az osztrák tör- vényeket alkalmazták h a z á n k b a n , évenkint átlag 60 halálos ítéletet hoztak és hogy ezek közül évenkint tíz h a l á l r a itélt k a p o t t kegyelmet, t e h á t körülbelül ötvenet kivégeztek.

Ezzel szemben gyilkosság m i a t t (a mely b ű n t e t t a Btk.

278. § a szerint halállal büntetendő), az utolsó öt évben évente átlag 50 egyént Ítéltek el, de r e n d s z e r i n t n e m halálra, h a n e m enyhítő k ö r ü l m é n y e k figyelembe vételével fegyházra és h a l á l b ü n t e t é s t 1880-tól fogva összesen 40 egyén ellen h a j t o t t a k v é g r e ; tehát h á r o m évtized alatt keve- sebb egyént végeztek ki, m i n t félszázaddal előbb egy év alatt.

Bizonyos tehát, hogy a «vérpad adója», a melyről Quetelet 1836-ban az ijesztő szabályszerűséget állapította meg, n e m m a r a d t állandó, h a n e m h a z á n k b a n is rendkívüli mértékben csökkent.

Lényegileg ugyanez áll a többi legsúlyosabb b ű n t e t - tekre és büntetéseikre nézve.

Az 1908. évben szabadságvesztésbüntetésre 25,400 egyént Ítéltek el, de ezek közül a fegyházra Ítéltek (legkisebb t a r t a m két év) száma 1308, a börtönre ítélteké 6200 ( m i n i m u m 6 hó). A többi esetek a fogházbüntetésre esnek.

Legkisebb t a r t a m a : egy n a p ; rendes tételek 1 — 2 hét vagy h ó n a p .

Megegyezik a világszerte t a p a s z t a l t fejlődés i r á n y á v a l hazai adatunk, hogy a középsúlyosságú bűncselekmények és a vétségek száma Magyarországon is á l l a n d ó a n növek- szik, valamint hogy a bíróságok m i n d i n k á b b az enyhébb

(30)

b ü n t e t é s n e m e k e t alkalmazzák, illetőleg a büntetési tételek legkisebb m é r t é k é t * közelítik meg vagy szabják ki.

A m i n t Tarde m e g á l l a p í t o t t a : állandóan növekszik a bíróságoknak kegyelmes felfogása, ellenben csökken az a koczkázat, melylyel a bűncselekmények elkövetése, különö- sen a hivatásszerű bűntettesekre nézve j á r h a t n a .

5. Az ú j a b b adatoknak két kedvezőtlen, sőt aggasztó részletét kell még h a n g s ú l y o z n o m : a fiatalkorú bűntettesek s z á m á n a k nagy növekedését és a visszaesők szaporodását.

Kőnek Sándor adatai szerint (M. Tud. Akadémiai Ér- tekezések V. kötet 2 9 — 3 2 . 1.) h á r o m évtizeddel ezelőtt öt évi á t l a g b a n 2373 húsz éven alulit Ítéltek el. Ezzel szemben 1908-ban a kir. bíróságok 23,688 (1. a 200. lapon levő táb- lázatot) 21 éven aluli fiatalkorút ítéltek el b ű n t e t t és (a becsületsértés kivételével) vétség miatt.

Mint a külföldön, nálunk is észlelhető, különösen a nagyobb városokban és ipari központokon a m u n k a k e r ü l ő és bűncselekmények elkövetéséből élő hivatásos visszaesők s z á m á n a k növekedése, a mi azért is komoly jelenség, m e r t az elkövetett b ü n t e t e n d ő cselekmények legnagyobb számát visszaesők vitték véghez.

A kir. bíróságok 1908-ban 8123 visszaesőt, 2839 két- szer vagy h á r o m s z o r visszaesőt és 896 többször visszaesőt ítéltek el (214—215. lapon levő táblázat).

S e m m i kétségem a felől, hogy ezen több ezer vissza- eső legnagyobb részére nézve a jelenlegi büntetési eszkö- zöknek és a rövid t a r t a m b a n megállapított büntetési téte- leknek nincs semmi hatásuk s hogy ezen megátalkodott, hivatásos bűntettesekre nézve a legnagyobb fokú valószínű- sége van a n n a k , hogy újból b ű n t e t t e t fognak elkövetni.

E n n e k folytán veink szemben a társadalom h a t h a t ó s a b b védelme érdekében, a m i n t ezt a büntetőtörvény-előkészí-

* A m a g y a r bíróságok a Btk. 92. szakaszát, a mely a «rend- kívüli enyhítő körülmények)) alkalmazásáról szól, 1908-ban alkal- m a z t á k : a szándékos emberölésnél az esetek 43%-ában, betöréses lopásnál 65%-ban, cselédlopásnál 78%-ban, orgazdaságnál 38%-ban, uzsoránál 70%-ban, sőt a hatóság elleni erőszaknál az eseteknek 92—95%-ában stb. (Általános jelentés 50—60. 1.)

(31)

tők m á r h a z á n k b a n is j a v a s l a t b a hozzák, m á s biztonsági rendszabályokról kell gondoskodni.

6. Természetesen az a kép, a melyet a közlemény hazánk erkölcsi statisztikai viszonyairól ad, n e m teljes, sőt kétségtelenül egyoldalú. A kötetből t á r s a d a l m i viszonyaink- nak csak visszás oldalát, n e m z e t ü n k n e k csak hibáit l á t j u k és n e m az erényeket és jó t u l a j d o n s á g o k a t . E n n é l f o g v a m e g nem engedett egyoldalúság volna a b ű n ü g y i statisztika ada- taiból t á r s a d a l m u n k összes viszonyaira á l t a l á n o s következ- tetést vonni.

K ü l ö n b e n is az összehasonlításra és messzebb m e n ő következtetésre csak később lesz igazi alap, akkor t. i., a midőn hosszabb időre, lehetőleg m á r évtizedekre visszamenő- leg hasonló, teljesen megbízható és részletes adatokból egé- szen hiteles képet n y e r h e t ü n k a c r i m i n a l i t á s fejlődéséről h a z á n k b a n .

Addig is sok köszönettel t a r t o z u n k a statisztikai hivatal tudós és buzgó igazgatójának a nagy fáradsággal és kö- r ü l t e k i n t ő gondossággal készült külön kiadványért, vala- m i n t dr. Bud J á n o s min. segédtitkárnak, a ki a szerkesztés m u n k á j á t végezte és a kötethez t e r j e d e l m e s és szakavatott, különösen a büntetőjogász s z á m á r a is t a n u l s á g o k a t n y ú j t ó bevezetést írt.

Bizonyos, hogy ebből a kötetből m i n d e n büntetőjogász, később pedig törvényhozásunk előbbre vitele és t á r s a d a l m i viszonyaink t a n u l m á n y o z á s a szempontjából, a codificator és a sociologus e g y a r á n t bő t a n u l s á g o k a t és útbaigazítást fog meríthetni.

BALOGH J E N Ő .

(32)

KÖZMŰVELŐDÉSÜNK FEJLŐDÉSE A SZATMÁRI BÉKÉIG.

I .

A m a g y a r történelemnek m i n d e n elfogultságtól men- t e s megvilágítása, nézetem szerint, legjobban megérteti az igazi föltételeket, a melyektől a népek szellemi fejlődése és politikai u r a l m a függ. H a meggondoljuk, hogy itt a nyu- g a t e u r ó p a i cultura keleti h a t á r á n , a népvándorlások nagy o r s z á g ú t j á n egy csekély néptöredék, oly idegen népek közé ékelten, melyek h a t a l m a s faj rokonaikkal, a germánokkal és szlávokkal állandó összeköttetésben m a r a d t a k s ú j a b b jövevényekkel g y a r a p o d h a t t a k , nemcsak sajátos jellegét é s nyelvét birta megőrizni, h a n e m az utóbbit jelentékeny művelődés eszközéül is a l k a l m a z n i ; hogy továbbá sok aka- dályt elhárítva ez a csekély néptöredék nemcsak állami függetlenségét tudta biztosítani, h a n e m vezető szerepű politikai befolyásra is szert t e h e t e t t : — ha mindezt meggon- d o l j u k , nyilvánvaló lesz előttünk, hogy n e m a physikai többség és h a t a l o m döntik el a cultura ügyét, h a n e m egyéb f a j i sajátságok — hiszen egészen a legújabb időkig a ma- g y a r u l beszélők nem tették többségét az ország lakosságá- nak. E föltűnő jelenségnek igazi m a g y a r á z a t a : a magyar faj- n a k sokoldalú alkalmazkodó képessége s másrészről friss, eleven érzéke a magasabb művelt-élet szükségletei iránt. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a mióta csak a magyarság E u r ó p á n a k e szögletébe letelepedett, mindig ott találjuk a m a g y a r o k a t a szabad fejlődés bátor harczosai között, míg ellenben a többi h a z a i n é p f a j o k könnyen és gyakran áll- tak reactionarius, fejlődés-megakasztó törekvéseknek is szol- gálatába.

A magyar állam történelmében iskolás hagyomány sze-