Input-output táblák Hollandiáról

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

1057

lakásigényből 1962 elejére 4000-et kielé—

gítettek.

A tanulmány szerzője hangsúlyozza:

Málta minden gondját nem oldhatják

meg egyetlen ötéves időszakban, de az eltelt évek tanúsítják, hogy jó úton in- dultak.

(Ism.: Gadó György) WNPUT-OUTPUT TÁBLÁK HOLLANDIÁRÓL

(Input—output tables for the Netherlands.) Statástifal Studies. No 16. 1963. de Haan. 29 p., .

A Holland Statisztikai Hivatal az 1947—1950. évekről 27 termelőszektoros input—output táblákat készített és tett közzé. Utóbb 1938-ról és 1946—ról is ké—

szítettek ilyen táblákat; 1960—ban az

1948—1956._ évekről 35 szektoros össze—

hasonlító táblákat tettek közzé, majd

1957—ről és 1958-ról is publikáltak ilyen táblákat (minden esetben az érvényes folyó termelői árakon). Ez az angol

nyelvű kiadvány az 1956. és az 1957. évi

táblákat tartalmazza.

A kiadvány I. része a táblák felépí—

téséről és egyes tételeinek tartalmáról

ad részletes leírást. A táblák 35 termelő szektora közül a mezőgazdaságot egyet-

len szektor, az ipart 18 szektor, az épí—

tőipart, a villany— és gázszolgáltatást 1—1 szektor képviseli és jellegzetes az

egyéb termelő és szolgáltató ágazatok

viszonylag erős, alábbi részletezése:

nagykereskedelem, kiskereskedelem, pénzintézetek, biztosítás, lakások, ten—

geri és légi szállítás, egyéb szállítás, hírközlés, egészségügyi szolgáltatások,

üzleti szolgáltatások, üdülési szolgálta—

tások, szállodák és éttermek, egyéb sze- mélyi szolgáltatások, egyéb javak és szolgáltatások A végső felhasználást azonos elemek szerint mutatják ki mint nálunk, csupán a beruházás van állami és magánheruházásra bontva. Az el—

sődleges ráfordítások között külön szere—

pelnek a közvetett adók és az ártámm gatások.

A kiadvány II. része a táblák felhasz—

nálásához, az input—output elemzések—

hez nyújt példákkal illusztrált magya—

rázatot és közli néhány konkrét vizsgá—

lat eredményeit is. Tartalmazza:

az 1957. évi inverz táblát,

a termelő ágazatok elsődleges ráfordí- tásainak kumulált (teljes ráfordítási)

egyíitthatóit az 1957. évre vonatkozóan,

továbbá

a Végső felhasználás egyes elemeire

jutó elsődleges ráfordítások kumulált (teljes ráfordítási) együtthatóinak idő—

sorait az 1949—1957. évekre.

7 Statisztikai szemle

Megemlítve, hogy mindezeket az

együtthatókat az árváltozások is befo—

lyásolják (a táblák nincsenek ,,változat—

lan" árakra átszámítva), a kiadvány

felveti azt a gondolatot, hogy az árak és a mennyiségi felhasználások közötti negatív korreláció folytán a folyóáras

együtthatók valószínűleg stabilabbak,

mint az árváltozások kiküszöbölése után számított együtthatók.

A kiadvány a táblák és a táblákból

levezetett együtthatók következő főbb

alkalmazási területeit említi: a végső felhasználás egyes elemeiben bekövet—

kező változások az egyes ágazatok ter—

melésére, az importra (a fizetési mér—

legre), a bérekre és a foglalkoztatott- ságra gyakorolt hatásának megállapi—

tása; a bérek, az import—költségek, az

adók, az árak változása által a végső

felhasználás elemeire gyakorolt hatás megállapítása; az import— és félgyárt—

mány-szükséglet vizsgálata; programo- zási vizsgálatok, például közületi mun—

kák hatásának felmérése; részletes ter—

vezés makroökonomiai modellek kere—

tében; piackutatás.

Ismertetett vizsgálati eredményeikből

figyelemre méltó, hogy úgy találták, hogy a ráfordítási együtthatók többsége

1948—1957. között Viszonylag stabil

volt. Az együtthatókat a) statisztikai té—

nyezők, b) technikai vagy strukturális Változások és c) áringadozások és cik—

likus tényezők befolyásolhatják. Fontos szerepet játszhat az import— és belföldi termék—felhasználás arányainak válto—

zása. Ezek a tényezők néhány esetben igen erősen módosították az együttható—

kat. Jellegzetes volt például a fűtő—

anyagoknál a szén és az olaj között

végbement nagyfokú arányváltozás.

Az aggregálás hatásának vizsgálatára párhuzamos számításokat végeztek az eredeti 35 szektoros és egy 15 szektorra

aggregált mérleggel. Meghatározták a

végső felhasználás egyes elemeire jutó kumulált (teljes) elsődleges ráfordítá—

sokat. A kétféle számítás több esetben számottevően eltérő eredményt adott s ez a részletesebb tábla felhasználása mellett szól.

Az egyes ágazatok elsődleges ráfordí—

tásainak kumulált (teljes ráfordítási) együtthatói az alábbi, érdekes képet mu-

tatják: az import—tartalom 50 százalék felett van az élelmiszer—, a textil— és a

vegyiparban, valamint a kohászatban; az

amortizáció—tartalom a legmagasabb a villany— és vízszolgáltatás ágazatban (220/0), a hirközlésnél (150/n), a közleke—

désnél (MO/n), a kőolajbányászatban

1058 STATISZTIKAI montanai; FIGYELO

(ISO/n) és a szénbányászatban (Bo/n); a munkabér-tartalom a legmagasabb a hír—

közlésnél (550/0), és a szénbányászatban (50%), s 30% felett van még, az építő- anyag-, a nyomda—, az építő—, a ruházati- és a faiparban. A végső felhasználás

egyes elemei közül az import—tartalom a

legmagasabb a vállalati beruházásoknál (470/9) és az exportnál (300/0). Az import- tartalom 1948—1957 között mindenütt növekedett; átlagosan 28,2-ről 33,6%—ra emelkedett.

(Ism.: Román Zoltán)

THWEATT, w. o.:

A RUGALMASSÁG FOGALMA És A NÖVEKEDÉS! EGYENLET A TÖKE

SZEREPÉNEK HANGSÚLYOZÁSÁVAL NEPAL GAZDASÁGI FEJLÖDÉSÉBEN

(The concept of elasticity and the growth eguation with emphasis on the role o: capital ln Nepal's economic development.) London, 1961. Asia Pubi. 91 p.

A könyv egy előadássorozat anyagát öleli fel, melyben a szerző a gazdasági

fejlődés elméleti oldalának fontosságát hangsúlyozza és a megvitatott elméletet

Nepal néhány gazdasági problémájára

alkalmazza. A könyv középpontjában a közgazdaságtan egyik alapvető fogalma, a rugalmasság áll, mely két függvény-

viszonyban álló változó elemzésére nyújt

lehetőséget. Vizsgálhatjuk például a ke—

reslet—kínálat és ár, a fogyasztás és jöve-

delem stb. közötti összefüggést. A rugal- masság legegyszerűbb formájában X és

Y százalékos változásának aránya, ahol X és Y bármely két függvényviszonyban álló Változó, néha azonban célravezetőbb a rugalmasságot mint a határértékek és az átlagos értékek hányadosának arányát tekinteni. Mikroökonómíai elemzésre

rendszerint az előző, makroökonómiai elemzésre az utóbbi eljárás alkalmasabb.

A közgazdaságtan számtalan rugalmas—

ságfogalma közül szerző két mikroöko—

nómiai (a kereslet árrugalmassága, a pil—

lanatnyi és várható árak rugalmassága) és 3 makroökonómiai (a nemzeti jövedelem importigény—rugalmassága, a fogyasztói

szükséglet jövedelem—rugalmassága, a

termelés tőkerugalmassága) rugalmassá-

got tesz vizsgálat tárgyává.

A kereslet árrugalmassága vizsgálatá-

nak célja annak megállapítása, hogy va-

lamely áru árának százalékos változása

milyen százalékos változást idéz elő a keresletben. Szerző levezetése és grafikus illusztrációi szerint az árrugalmasság csökkenése nem feltétlenül kedvezőtlen közgazdasági szempontból, stagnáló gaz—

dasági helyzetben a kisebb vagy csök- keno rugalmasság kedvezőtlenül hat 3521 életszínvonalra, míg dinamikus gazdasági viszonyok között altalaban kedvező eha—

tást gyakorol a gazdasági fejlődésre. A Marshall-féle ,,keresleti törvény?,ft idézve szerző részletesen foglalkozik a dinami—

kus árváltozás esetével, amikor is vala-—

mely áru árának változása a "netem 7 parthus" feltételezésében foglalt egy vagy több paraméter jelentős változását; "és 1 ezen keresztül a keresleti függvény meg—

változását is okozza.

Szerző újszerű módon, elaszticitás as—

pektusában tárgyalja a tőke és tematelés arányát (capital output ratio). Nőttekedésl egyenlete segítségével arra kíván választ adni, hogy ez a rugalmasság mennyiben nyújt segítséget Nepal időszerű problé—

máinak megoldásához A növeltem egyenletben szerző a nemzeti termék nagyságának változását a gazdaság töke- készletének változásához viszonyítja.

Nepal 1954——-1960. évekre 'vonatkozö—

nemzeti jövedelmének, valamint az elkö—

vetkező évek tőkeszükséglertének bees- lései nem tekinthetők teljesen megbíz- hatóknak, mégis hozzávetőleges képet

adnak a valódi értékekről.

A szakértők Nepal gazdasági fejlödésé- nek biztosítékát elsősorban megfelelő

kormányzati és üzleti adminisztráció ki—

alakításában látják és a tőkekészletek

mértékét csak másodlagos fontosságúak—

nak tartják.

(Ism.: Corrado: Etelka)

*

ASIMAKOPULOS, A.-——WELDON, J. C.:

A MÚSZAKI FEJLÖDÉS OSZTÁLYOZÁSA A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSI MODELLEKBEN

(The classification of technical progress ln models of economic growth.) —— Economíca, 1963. december. 372—386. p.

A Harrod- és Robinson—féle gazdasági növekedési modellekben a ,,munkameg—

takarító", ,,technikailag semleges" ,,tőke- igényes" vagy .,tőkemegtakarító" műszaki fejlődés fogalmait használják. A cikk

szerzői szerint ezek a megkülönbözteté—

sek nem következetesek. Attól függően, hogy a termékegység előállításához szük—

séges munka és tőke mennyisége hogyan

változik, nyolcfajta műszaki változást különböztetnek meg, ezek közül azonban

vhármat semmilyen esetben sem lehet fejlődésnek tekinteni. Ez a nyolcféle vál-

tozás: ,

1. munkamegtakarító és tőkemegtaka—

rító fejlődés —-— a termékegység előállí—

tásához szükséges munka— és tőkemeny—

nyiség egyaránt csökken;