Easterlin, R.A.: A relatív gazdasági státus és az amerikai termékenységi görbe hullámzása

(1)

1 048

4. Leontief típusú inverz együtthatók;

5. indirekt ráfordítási együtthatók;

6. a végső felhasználás összetevőihez bruttó termelési szektorok szerint;

7. fajlagos elsődleges ráfordítások az értékképzés elemei szerint;

8. a vé ső felhasználás összetevőihez rendelt el- sődleges ráfordítások az értékképzés elemei szerint;

9. a fajlagos elsődleges ráfordítások ágazatok

szerint;

10. a végső felhasználás összetevőihez rendelt el- sődleges ráfordítások ágazatok szerint;

11. a fajlagos behozatal ágazatok szerint;

12. a végső felhasználás összetevőíhez rendelt behozatal ágazatok szerint;

13.—17. a fajlagos hozzáadott érték ágazatok szerint, valamennyi elemére külön-külön (értékcsökkenési

leírás, adó, támogatás stb.):

18.—22. a végső felhasználás összetevőihez rendelt hozzáadott érték ágazatok szerint:

23. az egyes ágazatok bruttó termelésének és a végső felhasználás összetevőinek kapcsolata;

24. a személyi fogyasztáshoz rendelt ágazati bruttó termelés;

25. a személyi fogyasztáshoz rendelt közvetett ága- zati bruttó termelés;

26. a személyi fogyasztáshoz rendelt közvetlen bruttó termelés;

27.—29. a közösségi fogyasztáshoz rendelt ágazati bruttó termelés:

30.—32. a beruházáshoz rendelt ágazati bruttó ter- melés;

33—35. a készletfelhalmozáshoz bruttó termelés;

" 36.-—38. a kivitelhez rendelt ágazati bruttó terme- es;

39.—43. input-output táblák a személyi és a közös—

ségi fogyasztásra, a beruházásokra, a készletek vál- tozására és a kivitelre.

rendelt

rendelt ágazati

A PANlOS programrendszeren túlmenően az 1960—as évek végén a Gazdaságkutató Inté—

zet rendelkezett PUTPUT programmal is, mely nem feltételezi konzisztens táblák létezését.

Ily módon például lehetségessé válik egyik év végső fogyasztásának és egy másik év inverz-matrixának kombinálása. Említést érde—

mel továbbá a MODOP számítóprogram, mely elsősorban információhiány esetén hasz—

nosítható input—output táblák szerkesztéséhez.

Az input-output táblák hasznosítását tár- gyaló fejezetek az inverz-együtthatók tartal- mi értékeléséből kiindulva néhány témát kö- zelebbről is szemügyre vesznek.

így egy fejezet foglalkozik az eredmények aktualitásának kérdésével. Az input—output

STATISZTlKAl iRODALMl FlGYELÖ

táblák szerkesztése meglehetősen munkaigé- nyes, sok időt vesz igénybe. A Német Szö—

vetségi Köztársaságban általában 4—5 év te- lik el, amíg egy—egy időszakra az input—out—

put tábla rendelkezésre áll. Az intézet ezért terjedelmes számításokat végzett a Leontief típusú inverz-együtthatók állandóságának, il- letve hasznosíthatóságának megállapítására, Az inverz-együtthatókkal kapott értékek 5—7 évig elfogadható pontosságúak.

Egy másik téma az input-output számítás- nak mint a prognóziskészítés egyik eszközé- nek a megítélése. Ebben a vonatkozásban igen értékes tulajdonsága az input—output el—

számolásoknak, hogy a különféle fejlesztési elképzelések ágazati kihatásáról gyors átte—

kintést adnak. Mószertani szempontból érdek- lődésre tarthat számot egy másik fejlesztési irány is, melyet W. Krelle dolgozott ki. Mo- delljének magját input—output táblák képe- zik. de a középlejáratú modell definíciós és gazdasági magatartást meghatározó egyen- leteket is tartalmaz, A rövid lejáratú prog- nózisok készítéséhez első ízben 1973-ban hasznosították az input—output analízist.

A harmadik nagy téma az input—output rendszer hasznosítása az átfogó intézkedések ágazati következményeinek tanulmányozásá- ra. itt utal a szerző kifejezetten az ármodel- lekben rejlő lehetőségekre, melyek lehetővé teszik egy—egy meghatározott árváltozás ága- zati árösszefüggéseinek tisztázását. Az Inté- zet végzett egy ilyen számítást, például a nyersolajválsággal kapcsolatban. Egy további vizsgálódási terület ebben a témában annak kutatása, hogy a végső felhasználás válto- zása milyen közvetlen és közvetett hatást gya- korol az ágazatok tevékenységére. helyzetére.

A tanulmányt az a gondolat zárja le, hogy akár termelési, akár árproblémáról van szó, az input-output modell az egyetlen eszköz arra. hogy a gazdaságpolitikai döntések ága—

zati következményeit megalapozottan szám—

szerűsíteni tudják.

(ism. : Csepinszky Andor)

DEMOGRÁFIA

EASTERLIN. R. A.:

A RELATlV GAZDASÁGI STATUS ÉS AZ AMERIKAI TERMEKENYSEGl GÖRBE HULLÁMZASA (Relatíve economic status and the American fertility swing.) Megjelent: Family economic behavior.

Szerk. E. B. Sheldon. Philadelphia. 1973.Lippincott.

170—223. p.

Mi a gazdasági helyzet, pontosabban a megélhetési körülmények alakulásának sze- repe a születések számának változásában? E kérdés vissza-visszatérve foglalkoztatja a né- pesedési kérdéseket vizsgáló demográfuso—

kai, szociológusokat és közgazdászokat, de határozott választ még senki sem tudott adni.

Ezen összefüggés egyik elismert kutatója Rich- ard A. Easter/in, (: Pennsylvánia Egyetem professzora most új úton kísérelte meg a fenti kérdés megvilágítását.

Easterlin az amerikai fehér nők termé- kenységének 1920 és 1970 közötti alakulását elemzi tanulmányában. A termékenység mu—

tatójául a 14—19 éves nők aggregált korspecifikus születési arányszámot használta fel.

minden évre kiszámítva. E mutató görbéje a

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

huszas években és a harmincas évek elején fokozatosan hanyatlott, a harmincas évek de- rekán elérte a mélypontot, azután emelkedni kezdett, és az ötvenes évek közepére meg—

haladta a huszas évek maximumát. A mutató 1957—ben érte el csúcsértékét, azután csök—

kenni kezdett, és a hatvanas években a csök—

kenés üteme nagyobb volt. mint a huszas- harmíncas években. A vizsgált periódus végén már veszélyesen közel került a harmincas évek minimumához. A görbe meglehetősen sima, különösen síma az 1957 óta eltelt időre jeilemző leszálló szakasz—a. és nincs egy olyan gazdasági mutató sem, amely hasonló sima—

ságú görbét adna.

Az első megközelítés a reáljövedelmek és a termékenység alakulása közötti összefüg—

gés vizsgálata lehetne, ettől azonban a szer- ző eltekintett, mivel az 1959. évi termékeny—

ségi és reáljövedelem—adatok összehasonlítá—

sa is nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a vizsgálat nem vezetne eredményre. A két év adatai szerint ugyanis a termékenység alakulása szempontjából leglényegesebb házas női kor—

szak, a 15—24 évesek családjának reáljöve—

ldelme 10 év alatt mintegy 25 százalékkal emelkedett. míg termékenységük kb. ugyan- ennyivel csökkent.

Easterlin gondosan megvizsgálja, hogy nem következett—e be az utolsó 10 évben a fiatal házas nők összetételében olyan válto' zás, ami a termékenység csökkenését nagy- részt megmagyarázná. Megállapítja például, hogy jelentős változás következett be az utolsó 10 év alatt a fiatal nők iskolai vég—

zettség szerinti összetételében; nőtt a magas végzettségűek aránya. Ennek feltétlenül sze—

repe van a termékenységi mutató csökkené—

sének nagyságában, mivel a magasabb vég—

zettségűeknek már 1960-ban is lényegesen alacsonyabb volt a termékenysége az átlag—

nál. Az iskolai végzettség szerint differenciált mutatók azonban a 10 év alatt valamennyi kategóriában hanyatlást jeleznek, azaz a csökkenés a strukturális változás kiküszöbö-

lése esetén is megmarad.

Minthogy a szerző nem talál a termékeny- ség csökkenésére kielégítő magyarázatot.

visszatér a gazdasági tényező hatásának vizsgálatához, és a kereseti lehetőségeket. az életszínvonalat a fiatal házasok aspirációival veti egybe. Az a szerző feltételezése, hogy amennyiben a fiataloknak sikerül annyit ke—

resniük, hogy a kívánt színvonalon élhetnek, akkor házasságot kötnek és gyermekeket vál- lalnak. Ha viszont keresetük elmarad ettől a szinttől, akkor halasztódik a házasságkötés és kisebb a vállalt gyermekek szóma. A csa—

ládok termékenységét így nem a reáljövedel- lem, hanem a kívánt életszínvonalhoz szüksé- gesnek tartott jövedelem és a tényleges jö—

vedelem viszonya befolyásolía. Ezt nevezi Easterlin relatív gazdasági státusnak.

I 049

Megkísérli a relatív gazdasági státus mű- ködtetését. Abból indul ki, hogy az aspirá- ciók kialakulásában a szülői családban ta—

pasztalt viszonyok nagy szerepet játszanak.

Igy a szülők jövedelmének és a fiatalok jö- vedelmének egybevetésével megközelítőleg kifejezhető a fiatalok relatív gazdasági stá- tusa. Ennek alapján veszi a 25 évnél fiata—

labb családfőjű háztartások utolsó öt évi át—

lagjövedelmét változatlan értékű dollárra átszámítva, és ezt viszonyítja a 45—54 éves családfőjű háztartások utolsó hét évi átlag- jövedelméhez. Ezt a számítást az 1950—es évek közepétől fogva tudja elvégezni. A fiatalok ötéves jövedelme ekkor 73 százaléka volt az apakorú családfők háztartása átlag- jövedelmének: a hatvanas évek végére ez az arány 66 százalékra csökkent. A mutató gör- béje és a fiatal házas nők termékenységi görbéje a feltételezésnek megfelelően együtt mozog.

A szülők és a fiatalok jövedelme közötti hányados kiszámításához hiányoznak a szük- séges, az ötvenes évek előtti alapadatok.

Ezért Easterlin egy másik megközelítő muta- tót is konstruál, mégpedig a munkanélküli- ségi arányszámokból. Az utolsó húsz év át- lagos munkanélküli arányszámával jellemzi a szülői családban tapasztalt helyzetet, és eh—

hez hasonlítja az utolsó nyolc év átlagát.

amely a fiatalok helyzetének mutatója. A kettő közötti különbség a relativ gazdasági státus mutatója: ha értéke negatív, akkor a fiatalok helyzete rosszabb, mint amit otthon tapasztaltak, ha a mutató pozitív, akkor hely- zetük jobb. E mutató a 20—24 éves fehér nők korspecifikus szülési arányszámával egybe—

vetve szintén'a vártnak megfelelő összefüg—

gést mutatja: a mutató értékei az 1930-as években a termékenységi mélypont idején negatívak; a negyvenes években pozitivvá válnak, az ötvenes évek első felében maxi- mumukat érik el, majd 1963-tól fogva ismét negatívvá válnak.

Szerző felveti a kérdést, vajon a relatív gazdasági státus csak az adott év születé- seinek számát befolyásolja. vagy hatással van a teljes termékenységre is? Csupán el- halasztódnak—e a tervezett szülések, vagy végleg elmaradnak? Easterlin szerint a ha—

lasztás ha nem is elmaradást, de alapos csökkenést jelent. Friedmanra, Goldbergre és Bumpassra hivatkozik, akik szerint amit kez—

detben a fiatalok csupán a szülés halasztá- sának tekintenek, később a kívánt gyermek—

szám csökkenéséhez vezet. Easterlin az idézett szerzőknél tovább megy: szerinte a kívánt gyermekszámra vonatkozó nyilatkozatokat is nagymértékben az aktuális helyzet, (: termé—

kenységi tapasztalat befolyásolja, némi ké—

séssel. Ahogy a születésszám csökken, kisebb és kisebb lesz a kívánt gyermekek átlagos száma is. Különben is, véleménye szerint

(3)

1050

nincs nagy jelentősége annak, hogy a tervezett gyermekszámnál valaki kettőt. hármat vagy négyet mond-e. A lényeges határok a nulla, az egy és az öt vagy több. Ezen a ha- táron belül a relatív gazdasági státus alaku- lása szerint lesz két, három vagy négy gyer—

meka családban. Felveti, hogy vajon a kívánt gyermekszámra vonatkozó nyilatkozat és a termékenység hanyatló tendenciája közötti viszony esetében nem a Festinger által kifej- tett kognitív disszonancia jelenségével találko- zunk-e. itt a pszichológiai disszonanciát azon fiatal házaspárok érzik, akik egyre nagyobb ellentmondásba kerülnek a kinyilatkoztatott kívánt gyermekszám és tényleges gyermekszá- muk között. A disszonancia hatására változik az attítüd, mint azt a kognitív disszonancia elmélete megjósolja, mivel ez egyszerűbb, mintha a magatartást kellene változtatni.

A relatív gazdasági státus így nemcsak a termékenységi magatartást, hanem a gyer- mekszüléssel kapcsolatos attitüdöket is befo—

lyásolja.

Easterlín maga is tisztában van azzal, hogy tanulmánya nem döntheti el a gazdasági helyzetnek a termékenység alakulására való hatásáról szóló vitát, s további kutatásokat javasol. Elsősorban az egyes kohorszok tel—

jes életciklusát rekonstruáló vizsgálatokat kiván, melyek figyelemmel lennének az aspi- rációk és a lehetőségek közötti viszony ala—

kulására és ennek kihatására a termékenysé- gi magatortásra nézve. Kétségtelen, hogy még sokféle finomítás képzelhető el a rela- tív gazdasági státus elméletén és operacio—

nalizálásán de biztos, hogy Easterlin tanul- mánya figyelemreméltó lépés egy többé—ke—

vésbé zsákutcába jutott kutatási megközelí—

tésnek eredménnyel kecsegtető irányba való terelésére.

._._n

(Ism, : Cseh-Szombathy László)

LlVl BACCI. M.:

A PORTUGÁL TERMÉKENYSÉG EGY EVSZÁZADA (A century of Portugese fertility.) Princeton. 1971.

Princeton Univ. Press. 149 p.

A Princeton Egyetem Népességtudományi Kutató Intézete 1964—ben nagy kutatási prog- ramba kezdett, melynek célja az európai modern termékenységcsökkenés vizsgálata.

Ennek keretében különböző szerzők tanulmá- nyokat készítenek, bemutatva Európa egyes országainak népesedését. Az ismertetett ta—

nulmány az első megjelent munka ebből a tervezetből, ezért — különös tekintettel arra.

hogy Livi Bacci vállalta a spanyol és az olasz termékenység történetének megírását is — to—

galmat adhat arról, hogyan képzelik el a ku—

tatási program princetoni irányítói az egyes országokra vonatkozó tanulmányokat.

STATISZTlKAI lRODALMl FlGYELÖ

Livi Bacci rövid bevezető fejezetben ismer- teti Portugália földrajzi régióit, azoknak gaz- daság— és társadalomföldrajzi jellemzőit.

majd rátér az ország demográfiai fejlődésére.

Egy 1527. évi kataszteri összeírás 290000 háztartást mutatott ki, és ebből a népesség—

számot 1.2 millióra becslik. Az 1768. évi ösz- szeirás alkalmával 633000 háztartást és 2.4 millió embert számláltak össze. 1801-től rend- szeresen készítettek államigazgatási és adó—

zási célú összeírásokat, majd 1964-től kezdve modern értelemben vett népszámlálásokat végeztek. Az ország népessége az utóbbi idő- pontban 3,8 millió. 1900-ban 5.0 millió volt.

A népességnövekedés a XIX. században gyor—

suló tendenciát mutatott.

1801—ből, valamint az 1815—1819. évekből ismernek születésszámokat. Az élveszületési arányszám ekkor 33—34 ezrelék volt, tehát viszonylag alacsony. A régiónkénti arányszá- mok azt mutatják. hogy ekkor az északi ré—

szeken alacsonyabb volt a születésszám, mint délen.

Portugália élveszületési arányszáma egé- szen a XIX. század végéig ugyanezen a szinten maradt. 1886-ban, amikor a rendszeres hivatalos népmozgalmi adatszolgáltatás meg- kezdődött, az arányszám 34 ezrelék volt.

Ez az arányszám viszonylag alacsony, ha más országoknak a termékenységcsökkenést megelőző színvonalával hasonlítjuk össze.

Ennek oka Livi Bacci szerint — főleg észa- kon — egyrészt a késői házasságkötés és a hajadon családi állapotban maradók viszony—

lag nagy aránya, másrészt bizonyos mértékű születéskorlátozás.

A XIX. századi népességfejlődésre a nagy kivándorlás nyomta rá bélyegét. Az 1880—as évektől 1965-ig kb. 2 millió volt a kivándor- lási emberveszteség. Elsősorban a sűrűn la- kott északi régiókból vándoroltak ki.

Az élveszületési arányszám egészen 1930-ig 31—33 ezrelékes szinten maradt. Ezután 1960—

ig 24—25 ezrelékre csökkent, és e szinten stabilizálódni látszott. Eszerint a portugál ter—

mékenység most a legmagasabbak közé tar- tozik Európában, a helyzet tehát éppen a fordítottja a XIX. században megfigyel-tnek.

A nupclalitás alakulását három arányszám- mal jellemzi a szerző: a 15—49 éves nők kö—

zött a házasok súlyozott arányával (a Coole- féle Im mutatóval), a házasok arányával a 20—24 évesek között és a hajadonok arányá- val az 50—54 évesek között. Mindegyik arány—

szám azt mutatja. hogy a portugál nők későn kötöttek házasságot, és meglehetősen sokan maradtak hajadonok. Ennek egyik oka a férfiak kivándorlása, de ez nem kizárólagos ok, mert a férfiak jelentős része is nőtlen maradt. Az idő folyamán a házasodási élet- kor fokozatosan korábbra tolódott, és a hajadonok aránya csökkent. Ezzel párhuzamo- san a regionális különbségek elmosódtak.