MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
TERMELEKENYSEGELEMZÉS TELJES RÁFORDlTÁSl MUTATÓK FELHASZNÁLÁSÁVAU
DR. ROMÁN ZOLTÁN
Az ágazati kapcsolati mérlegek alapján számítható közvetlen. halmozott gés tel,
jes munkaráforditási mutatók a termelés egységére jutó munkaráfordításokat mé—
rik, és ily módon termelékenységi mérőszámoknak tekinthetők. A Központi Statisz- tikai Hivatal Magyarországon több mint egy évtizede tesz közzé ilyen mutatókat,
termelékenységi elemzésekhez való felhasználásuk mégsem tudott nagyobb teret nyerni. Az alábbiak először röviden összefoglalják e mutatók jellegzetességeit, majd alkalmazásuk néhány példáját közlik és elemzik.A háromféle emlitett fajlagos munkaráfordítási mutató tartalma és összefüg- gése legegyszerűbben a teljes munkaráfordítási mutató alábbi képlete alapján világitható meg:
w; : ei—j-Zaüwí—j—t; wr -—j—c,—wc ahol:
w?— a [' ágazat termelésének egységére jutó teljes munkaráfordítás.
e, —— a termelés egységére jutó közvetlen munkaráfordítás.
Uíj— a /' ágazat termelésének egységére jutó belföldi anyagfelhasználás az i ágazat termékeiből.
w,- — az i ágazat termelésének egységére jutó halmozott munkaráfordítás, t,- — a [ ágazat termelésére jutó importfelhasználás,
wr -— az importált termékek munkaidő-egyenértéke.
ci — a ] ágazat termelésének egységére jutó értékcsökkenési leírás, wc -— az értékcsökkenési leírás munkaidő—egyenértéke.
A fenti képlet első tagja (e,-) a közvetlen munkarátordítási mutató, amely 'a szokásos egy foglalkoztatottra jutó termelési érték repicrokának felel meg. Hozzá
véve a képlet második tagját (ZOíiWi), a felhasznált belföldi eredetű anyagokban
megtestesülő munkaráfordításokat -— a hazai terminológia szerint — a halmozott munkaráfordítási mutatót nyerjük. A képlet az ún. B típusú mérlegre épül. amely—nél a mérleg belső négyzetében csak a belföldi eredetű anyagfelhasználások sze—
repelnek, és külön. egygtételben szerepel az importból származó anyagok felhasz-
nálása. Ezek munkaidő-egyenértékét az export átlagos munkaidő-tartalmával szo-
kás azonosnak venni. A halmozott munkaráforditási mutatók meghatározhatók az ún. A típusú mérleg alapján is. amelynél a belső négyzet minden eleme az összes* A ..Jahrbuch der Wirtschaft Osteuropas 197 " részére készitett tanulmány rövidített változata. (Ere- deti cime: Productivity measurement by help of input—output analysis.)
DR. ROMÁN: TERMELÉKENYSEGELEMZÉS 169
anyagfelhasználást tartalmazza. Az ai; együtthatók ekkor nemcsak a belföldi, ha- nem az importanyagok felhasználását is magukban foglalják; az így számított mutatók az összes anyagfelhasználásban megtestesülő munkaráfordítást fejezik ki.
A képlet utolsó eleme —— az értékcsökkenési leírás -— az állóeszköz—ráfordításo- kat méri, szintén munkaidő-ráfordítással kifejezve. (A munkaidő—egyenérték alapja itt a beruházási javak újraelőállitásának átlagos munkaidőtartalma az adott idő- szakban.)
A munkaidő-ráfordítások kifejezhetők létszámban (munkaévben, esetleg mun—
kaórában) vagy munkabérekben. Leginkább a létszámban, munkaévben való kifeje- zést alkalmazzuk. A munkaórákban való számoláshoz gyakran hiányoznak az alap- adatok. A munkabérekben kifejezett mutatóknak előnyük ugyan, hogy a munka—
ráfordítások ,.minőségét" is tükrözik, de a sok egyéb tényező által is befolyásolt bérarányok révén. és dinamikai elemzésük különösen bonyolult feladatot ad.
A halmozott és teljes munkaráforditási mutatók kiszámítása természetesen az ágazati kapcsolati mérlegekkel, az ezekből meghatározott inverz matrix felhaszná- lásával kapcsolatos feltételezésekre épül. E feltételezések a jobban részletezett mérlegeknél általában valószerűbbek. Az import és az értékcsökkenési leírás mun—
kaidő—ráforditásra való átszámításánál különböző további feltételezésekre támasz- kodunk. Ha munkaidő-egyenértéküket export—import relációk. illetőleg állóeszköz- csoportok szerint differenciálva határozzuk meg, valamivel pontosabb eredményhez jutunk, de tekintve az alapfeltevésekből adódó elnagyoltságot, ennek nem tulaj——
doníthatunk különösebb jelentőséget.
1. tábla
A teljes munkaráfordítási mutatók és összetevőik az 1966. évi összevont ágazati kapcsolati mérleg alapján
A teljes munkaráforditós összetevőinek súlya (százalék)
A a ot mJÉJLÉSÓ a belföldi ! az import elzárták—'
! " W—— CSO enesr
9 (mill) 537533"— gxéífüilrí'ffzg híreket Osszesen
fordítás megtestesülő közvetett munka-
ráfordítás
Bányászat . . . . . . . 18.08 492 23,7 10.6 16.53 100
Villamosenergia-ipar . . . 14,82 18,4 42,5 12,1 27,0 100
Kohászat . . . . . . . 16.43 17,8 32,4 3ó.6 132 100
Gépipur . . . . . . . . 18.74 36,2 28.4 27,4 8.0 100
Építőanyag—ipar . . . . . 18.93 41,9 30,1 17,3 10.7 100
Vegyipar . . . - - . - - 15.80 18,7 30,6 38.97 11,8 100
Könnyűipar . . . . . . . 19.72 399 292 30,4 0.5 100
Élelmiszeripar . . . . . . 21.51 11.8 695 132 5,5, 100
Egyéb ipar . . . . . . . 19,64 26,1 55,2 11,9 6.8 100
Magánkisipar . . . 27.71 56,3 31,5 ,8.7 3.5 100
Építőipar . . . 20.00 43.1 35,6 139 7,4 100
Mezőgazdaság . . . . . 31.31 57.5 322 6.2 4,1 100
Szállítás . . . . . . . . 23,41 50.97 20.8 123 16,0 100
Belkereskedelem . . . . . 25.61 62,2 26,0 4,4 7.4 100
Külkereskedelem . . . . . 17,97 12,7 62,3 11,3 13.7 100
Egyéb termelőteve'kenység . 24.55 57,8 29.2 10.0 3.0 100
l
' Egymillió forint termelési értékre jutó létszám.
A teljes munkaráfordítási mutatók tartalmát, a képletben jelzett egyes össze—
tevők százalékos arányát az 1. tábla szemlélteti az 1966. évi összevont 16 szektoros
170 DR. ROMAN ZOLTÁN
mérleg alapján. A közvetlen munkaráfordítások a 16 szektorból ötnél 20 százalék
alatt vannak. és mindössze ötnél vannak 50 százalék felett. A belföldi eredetű anyagfelhasználásban megtestesülő munkaráfordítások mindenütt 20 százalék fe—lett vannak, az élelmiszeriparban majdnem 70 százalékot tesznek ki. A szektorok
nagyobb részében az import munkaidő-tartalma jelentős összetevő: mindössze;
szektorban van 10 százalék alatt s három szektorban aránya 30 százaléknál is.
magasabb. Az értékcsökkenési leírás aránya — munkaidőben kifejezve — 7, szek—
torban van 10 százalék felett. Bár mind az import. mind az értékcsökkenési leírás
munkaidő—tartalmának meghatározásával kapcsolatban felvethetők bizonyos agg gályok, az idézett adatok arra utalnak. hogy az összes munkaidő—ráfordítási vizs—'
gálatánál nem hagyhatók számításon kívül. '
A termelékenységi mutatók két fő alkalmazási területe: a termelékenység szín- vonalának és növekedési ütemének vizsgálata. Ez a két fő iránya a teljes munkaré—
fordítási mutatók alapján végezhető elemzéseknek is. A 2. tábla ötféle [mutató (munkaigényességi együttható) alapján jellemzi a 16 szektor termelékenységi szín-
vonalát. _
A táblában feltüntettük a népgazdasági átlagos termelékenységi színvona—
lat jellemző értékeket is. Ezeket a népgazdaság összes munkaráfordítása (az anya- gi termelésben foglalkoztatott létszám) és a megfelelő termelésiérték-mutató há—
nyadosa adja. Nagyon lényeges hogy e mutatók vetítési alapja különböző fajta termelési érték.
2. tábla
76 ágazat ötféle termelékenységi mutatója az 1966. évre
Egymillió forint Egymillió forint termeiési értékre jutó
M M , _ A halmozott
fel"? nemzeti munkará- teljes munkaráfordítás termelésre 'jovedelemre forditás
Ágazat
juto korívue'azrgóítszam létszám (munkoév) munkabér
A ] 3 c l D ; E
Bányászat . . . 8,89 16.87 13,17 18.08 56.15
Villamosenergia—ipar . . . . . . . 2.72 7283 9.02 14,82 41.79
Koihászat . . . . . . . . . . . 2,93 11,57 825 16.43 41.73
Gépipar . . . 6.78 19,02 f 12,1l 18.74 41 ,47'
Építőanyag-ipar . . . 7.93 19.11 13,62 18.93 45.16
Vegyipor . . . . , . . . . . . 2,95 8,26 7,79 15.80 38.81
Könnyűipar . . . . . . . . . . 7,87 17.63 13.63 19.72 42.61
Élelmiszeripar . . . . . . . . . 2.53 8.40 17.47 21 ,51 39.64
Egyéb ipar . . . 5.12 14.49 15.97 19.64 50.92
Magánkisipar . . . 15.61 37,63 2433 27,71 63.92
Epitőipa r . . . 8.62 20.82 15.74 20.00 50.67
Mezőgazda ság . . . 17.99 36,68 28.06 31.31 46.92 Szállítás . . . 11.92 31.01 16.79 23.41 62.64 Belkereskedelem . . . 17.21 28.66 22,59 25,61 58.26 ,
Külkerestkedelem . . . . . . . . 2.29 7.14 13,49 17.97 '51,86
Egyéb termelőtevékenység . . . . 14.18 28.50 21.35 24,55 40.42 Népgazdasági átlag . . . 9,ó4 21.78 15,53 21,78 46.08
Két mutató esetében a népgazdasági átlagérték azonos; a teljes munkará—
fordítási mutató és az egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelem mutatója eseté- ben. Ez természetes. minthogy mindkét mutató az összes munkaráfordí'tást a nem-
TERMELÉKENYSÉGELEMZES 171
zeti jövedelemre vonatkoztatja: az előbbi az ágazati kapcsolati mérlegek szekto—
raiból kibocsátott s a nemzeti jövedelmet alkotó termékhalmaz részét képező vég- termékek értékére. az utóbbi pedig az egyes szektorokban létrehozott nemzeti jö- vedelem értékére vetítve. A halmozott és teljes munkaráfordítási mutatók esetében a szektor nem egy—egy termelési fázist. hanem végtermékek (kibocsátó ágazat sze- rinti) csoportját jelöli. E mutatókban —.- képletünk szerint a w; , a wT és a wc össze- tevők révén — a többi ágazat termelékenysége is kifejezésre jut.1
A közvetlen munkaráforditási mutató esetében a munkaráfordításokat a tár- sadalmi termékre, a halmozott munkaráfordítási mutató esetében az ágazati kap—
csolatok mérlege szerinti végső felhasználásokra vetítjük. Természetes tehát. hogy a népgazdaság egészét nézve a közvetlen. a halmozott és a teljes munkaráforditási mutatók aránya a társadalmi termék, a végső felhasználások és a nemzeti jöve—
delem arányát kell, hogy tükrözze.
3. tábla
16 ágazat viszonylagos termelékenységi színvonala és rangsora az 1966. évre
A te'melétílf'nyjfgall'gsmnyla905 Az ágazatok, rangsora viszonylagos
Ágazat (a népgazdasági átlag százalékában) termelekenysegi szrnvonaluk alapjan
A ! B [ (: ] D 1 E A [ B l c l D ; E
Bányászat . . . . 108 129 118 121 82 11. 7 5. 5. i 13.
Villamosenergia-ipar 354 299 172 147 110 3 2 3. 1. 5,
Kohászat . . . . 329 188 188 133 110 4 5 2. , 3. 4.
Gépipdr . . . . 142 115 128 l'ló 97 7 9 4. 6. 9.
Épitőanyag—ipar . . 122 114 114 115 102 9 10 7. 7. 7.
Vegyipar . . . . 327 264 199 138 119 5 3 1. 2. 1.
Könnyűipar . . . 123 124 114 110 108 8 8 8. 9. 6.
Élelmiszeripar . . 381 259 * 89 101 116 2 4. 12. 11. 2.
Egyéb ipar . . . . 188 150 97 111 91 6. 6. 10. 8. 11.
Magánkisipar . , 62 58 64 79 72 14. 16. 15. 15. 16.
Épitőipar . . . . 112 105 99 109 91 10. 11. 9. 10. 10.
Mezőgazdaság _ , 54 59 56 70 98 16. 15. 16. 16. 8.
Szállítás . , _ _ 81 70 93 93 74 12. 14. 11. 12. 15.
Belikereskedelem ' 56 76 69 85 79 15. 13. 14. 14. 14.
Külkereskedeiem _ 421 305 115 121 89 i. 1. 6. 4.12-
Egyéb termelőtevé—
kenység . . .
68
76 73 89 114 13. 12 13. 13. 3
A 3. tábla az egyes szektorok viszonylagos termelékenységi színvonalát a nép- gazdasági átlag százalékában mutatja. és közli a szektorok rangsorát is, szintén az öt mutató szerint. A tábla az öt mutató közlésének sorrendjében csökkenő mér—
tékű szóródásra. a rangsorolások között pedig szignifikáns korrelációra utal. Ugyan—
akkor ez a korreláció nem zárja ki azt. hogy az egyes szektorok helyezési számai között ne legyenek lényeges különbségek is, különösen akkor, ha a bérekben kife- jezett teljes munkaráforditási mutatót is tekintetbe vesszük. Ez utóbbi nagy eltéréseit
az átlagbérek szektorok közötti nagy különbsége magyarázza.
A fent röviden jellemzett összefüggéseket az 1968. évi 83 szektoros mérleg alapján részletesebben vizsgáltuk. mégpedig a termelékenységi mutatók szokásos formáját, a munkaráforditások egységére jutó termelést alkalmazva.
1 Lásd a szerző ,,Népgazdasógi és ágazati termelékenység. Elemzésük az ágazati kapcsolati mérlegek segítségével" c. tanulmányát (: "Korszerű statisztikai törekvések Magyarországon" (Budapest. 1968. 234—243.
old.) :. kötetben. ,
172 DR. ROMÁN ZOLTÁN
A következő öt mutatótipust vizsgáltuk:
Ai - a közvetlen munkarófordítósok egységére jutó teljes termelési érték, 81 -—- a közvetlen munkaráfordi'tások egységére jutó nemzeti jövedelem,
8.) - a közvetlen munkaráforditások egységére jutó hozzáadott érték (anyagmentes ter-
melési érték). *
Cl -— a halmozott munkaráfordítósok egységére jutó termelési érték (csak a belföldi termelésű anyagok felhasználásának munkaidő-tartalmát véve figyelembe a végső felhasználások értékére vonatkoztatva).
Dj —- a teljes munkaróforditások egységére jutó termelési érték (az összes közvetett munkaráforditást figyelembe véve; a nemzeti jövedelem koncepciónak megfelelő végtermékek értékére vonatkoztatva).
4. tábla
83 ágazat ötféle termelékenységi mutatójának szórása
Mutató A1 1 B; ; Bg ' C; D;
I
Szórós. . . 221,8 87,5 89,4 42.8 ' 28.7
Átlag (súlyo-
zatlan) . . 253,8 72,3 82,5 92.6 55.6
Relatív szórós 0.874 1.210 1.083 O,462 O,516
A 4. tábla az öt mutató szórásának jellemzőit közli. Mint várható. a teljes mun- karáfordítási mutatók szórása lényegesen kisebb; e mutatók ugyanis nem terme- lési fázisokat. hanem a ..rendszer" egészét jellemző mutatók, lényegében az összes szektor termelékenységének az adott szektorból kibocsátott végtermékekben tük—
röződő, különböző súlyozású átlagértékei.
5. tábla
83 ágazat ötféle termelékenységi mutatójának rangkorrelóciója
Mutató l A, s. [ 82 c1 D1
A1 . . . . 1.000 0.615 0.631 0.689 0.532
01 . . . . 1.000 0.964 0.844 0.939
32 . . . . 1.000 0.856 0.919
c1 . . . . 1.000 0.836
Dl .; 1000
Megjegyzés: Spearman—féle rangkorrelációs együtthatók.
A szektorok rangsorolása az öt mutató szerint szignifikáns. és szoros korrelá—
ciót mutat, lásd az 5. táblát. Szignitikáns. de kevésbé szoros a korreláció. ha a vizsgált mutatók között a teljes termelésre vonatkoztatott termelékenységi mutató is szerepel.
A szignifikáns korreláció mellett — különböző mutatók szerint nézve — az egyes ágazatok helye a rangsorban lényeges eltéréseket is mutat. A rangsorban elfoglalt
helyet jellemző sorszámok különbsége a különböző mutatókat nézve —— a 6. tábla
szerint —- a 83 ágazat közül 10-nél nagyobb 7—48, 20-nál nagyobb 2—22 ágazatnál.A rangkorrelóciós mutatókkal összhangban különösen nagyok a rangsorváltozások, ha az egyik vizsgált mutató a közvetlen munkarófordításokra jutó teljes termelési érték.
TERMELEKENYSÉGELEMZÉS 173
6. tábla
83 ágazat megoszlása a termelékenységiszínvonaI-mutatók páriainál mutatkozó rangsorkü/önbségek_szerínt
:
i l
Mutató Al—Bl Al—B, Aj—Cl Al—Dj 31—32 Bt—Ct Bi—Dx Bz-Ct Bz—Dt C1—01
0—3. . . . . . 17 l 18 24 14 l 53 24 45 23 36 23
4—10 . . . . . 25 23 25 21 23 32 22 32 31 27
11—20 . . . . . 25 3 25 20 26 5 14 15 15 12 25
21— . . . . . . 16 17 14 22 1 2 13 1 13 4 8
I83l83l83l83l83183183183183
Összes ágazat ; 83
Adataink szerint tehát a termelékenység viszonylagos színvonalának teljes rá- fordítási mutatókkal való mérését egyrészt a hagyományos mutatókkal szemben jó- val kisebb szórás, másrészt azokkal való erős korreláció. de emellett lényeges rang—
sorváltások jellemzik. E mutatók gyakorlati felhasználásával kapcsolatban azonban felmerül néhány általánosabb természetű aggály (ezek minden hasonló termelé- kenységiszínvonal-összehasonlításnál felvethetők) és néhány olyan további prob—
léma. amelyek e mutatók sajátos jellegéből adódnak. Az általánosabb problémák közül mindenekelőtt kettő kíván tárgyalást: az árak, valamint az aggregálás prob-
lémája.
Az áraknak a fentihez hasonló termelékenységiszínvonal-rangsorolásokban kí- emelkedően fontos szerepük van. Ahhoz, hogy a mutatóknak valódi kifejező erőt tulajdoníthassunk, meg kell hogy legyünk győződve arról, hogy az árak a termé- kek értékét helyesen tükrözik, mégpedig abból a szempontból. amivel kapcsolat- ban ezt a rangsorolást hasznosítani kívánjuk. Nehéz eldönteni. hogy a pontosan meg nem határozható .,ideális áraktól" a tényleges árrendszer mikor, mennyire tér el; milyen ,.torzulásokat" eredményez a .,tökéletlen piac" erőinek játéka. és mi- lyen hatású a központi árszabályozás beavatkozása. Mindenesetre termelői árrend- szerünkkel szemben igen sok fenntartással élünk, és ennek alapján a mutatóink ál- tal jelzett termelékenységiszínvonal-arányokat nem fogadhatjuk el minden további nélkül jellemzőnek. Az ágazati kapcsolati mérlegekre épülő elemzéseknél ennek áthidalására az egyik fontos kísérlet. hogy a termékek értékét ne belföldi. hanem ún. világpiaci árakon fejezzük ki. Ez meglehetősen bonyolult feladat technikai ol—
dalától eltekintve is, mert tulajdonképpen bizonyos alapanyagokat és teljesen ho- mogén termékeket kivéve nagyon nehéz megállapítani, mi is a világpiaci ár. E számításokhoz egyébként valójában elégséges a végső felhasználásokat vagy a nemzeti jövedelmet alkotó termékhalmazt átszámítani világpiaci árakra, ebből már meghatározhatjuk az említett teljes ráfordítási mutatókat ,,világpiaci áras terme- lési értékre" vetítve. A teljes mérleg átszámítása világpiaci árszínvonalra további (ráfordítási. struktúra- stb.) elemzések céljaira is hasznosítható.
Megemlíthető itt, hogy technikailag a teljes ráfordítási mutatók olyan megha- tározása is megoldható, amelynél különválasztjuk (vagy legalábbis közelítőleg kü- lönválasztjuk) a kibocsátó ágazat és a többi szektor fajlagos ráfordítási együtthatói- nak hatását. Ennek megoldása az. hogy az idézett képletben a közvetlen munkará- fordítások. valamint a fajlagos belföldi anyag—, import— és amortizációs ráfordítások együtthatóit tényleges értékükön vesszük számításba. a különböző anyagok mun- karáfordítás-tartalmát és hasonlóan az import és az amortizáció munkaidő-egyen-
értékét pedig valamilyen rögzített értékkel. Ilyen számítás dinamikai elemzésekhez
is készíthető - különválasztva a kibocsátó és a többi ágazat termelékenységének174 DR. ROMÁN ZOLTÁN
'változását -—, de igen sok feltételes elemet tartalmaz, és elemzési eszközként csak különlegesen dezaggregált mérlegek esetében jöhet számításba.
A másik probléma, amely minden ilyen ágazatok közötti termelékenységiszin- vonal—összehasonlításnál felmerül, az aggregálás kérdése. Az erősen aggregált ágazatokra vonatkozó termelékenységi mutatóknak csekély a kifejező erejük; e mutatók átlagok. ezek mögött az ágazaton belül a különböző termékeket vagy alágazatokat illetően rendkívül eltérő értékek húzódnak meg. Ennek áthidaiá—sára az egyik megoldás erősen dezaggregált mérlegek készítése. melynek természetesen jelentős korlátai vannak. Említést érdemel itt az Országos Anyag- és Árhivatal által szervezett munka részletes termékbázisú mérlegek készítésére. Ezek a ki—
sérletek különösen az utóbbi években szélesedtek ki; 1968-ról ezer termékből. majd egy másik fázisban több mint kétezer termékből és újabban háromezer termékből összetevődő ún. ,,termékmodelleket" készittetett az Árhivatal. Ezek segítségével a teljes ráfordítási mutatókat is igen részletes bontásban, termékekre határozhatjuk
meg.
A teljes munkaráfordítási mutatókat, mint említettük, számíthatjuk csak a bel- földi közbenső felhasználások munkaidő—tartalmára kiterjesztve, az összes belföldi és import közbenső felhasználás beszámításával, és végül az állóeszköz—ráfordí—
tásokat is átszámítva munkaidő—ráfordításra. Az előbbi két változat nem fejezi ki 'az összes ráfordítást és ez hasznosításának lényeges korlátja. A második változat mindenesetre lényegesen többet mond, mint az első és különösen fontos olyan or- szágokban (hazánkban is), amelyeknél az import aránya igen magas. E mutató azonban nagyon érzékeny az importhelyettesítésre, minthogy az export—import egyenérték legtöbbször természetszerűleg eltér a helyettesített belföldi termék munkaigényétől. A ráfordítások még teljesebb körével számolunk, ha az állóesz- köz—ráfordításokat is átszámitjuk. Ezzel kapcsolatban problematikus lehet, hogy az állóeszköz—ráfordítások ,,súlyát" munkaidő-tartalmuk valóban kifejezi—e. Más vizsgálataink keretében, amelyek teljes termelékenységi indexek számítására irá—
nyultak, többféle különböző súlyozást alkalmaztunk a munka és tőkeráfordítások összegezésére. 2 Ebből az tűnt ki, hogy a munkaidő-tartalommal való összegezés más súlyokhoz képest az állóeszköz- ráfordításokat meglehetősen ,,alul értékeli" , ezért a munka— és állóeszköz—ráfordításokat összegeztük a bérek és az amortizáció vagy a bérek és közterheik és az amortizáció és az állóeszközök utáni eszközlekötési já- rulék aránya alapján is. Technikailag természetesen semmi akadálya, hogy a tel- jes ráfordítási mutatók számításánál is megnöveljük az állóeszköz—ráfordítások sú- lyát.
Az összes ráfordítás meghatározásánál felmerül emellett az a probléma is, hogy nem indokolt-e bizonyos célokra nem az átlagos, hanem a marginális rá- fordításokkal számolni, és bizonyos termelési tényezők szűkösségét is figyelembe véve, ezeknek a többinél nagyobb súlyt adni. Mindehhez azonban a szokásos ága—
zati kapcsolati mérlegeken alapuló számításokkal nem juthatunk el, ezek már prog—
ramozási számításokat igényelnek. Bár e legutóbbi problémákat a teljes munkáró- fordítási mutatókkal kapcsolatban említettük, valójában ezek minden más hagyo—
mányos, átlagos termelékenységi mutatóval kapcsolatban felvethetők.
E problémák mellett a színvonal- összehasonlításnál a teljes munkaráforditási
mutatók felhasználása más mutatókkal szemben sajátos előnyt is igér. Mint emlí-
tettük. ezek a mutatók valójában nem ágazatok (termelési fázisok), hanem termé—kek bizonyos csoportjainak viszonylagos termelékenységét jelzik. Nemcsak a kibo—
2 Lásd a szerző ,,Munkatermelékenység és hatékonyság az ipar ágazataiban" (Statisztikai Szemle. 1972.
évi 2. sz. 1119 167. old) c. cikkét
TERMELÉKENYSÉGELEMZÉS 175
csátó ágazat. hanem a termék előállításához korábbi fázisokban hozzájáruló ösz- szes ágazat ráfordításainak viszonylagos nagyságát tükrözik. Különleges monda—
nivalójuk olyan esetekben van e mutatóknak, amikor nem egyes termelési fáziso- kat kívánunk összehasonlítani. Amikor nem az a döntési probléma, hogy melyik termelési fázis (vállalat) fejlesztését részesítik előnyben, hanem az összehasonlítás tárgyai termékcsoportok, amelyek között helyettesítés. arányváltoztatás lehetséges.
llyen esetekben a teljes munkaráfordítási mutatók lényegesen többet mondanak, mint a .,fázismutatók".
Kifejezetten helyettesítés állhat fenn bizonyos anyagcsoportok, például külön- böző energiafajták, műanyagok és hagyományos anyagok között. Még szélesebb alkalmazást kínál e mutatóknak a célszerű külkereskedelem struktúrájának elem—
zése. Az exportált és importált termékek közös tulajdonságának foghatjuk fel. hogy pozitív vagy negatív devizahozamuk van, amellyel szemben (szintén vagy pozitív.
vagy negatív előjelű) belföldi munkaráfordítás áll. Ilyen értelemben egyik termék a másikkal a belföldi termelésben, illetőleg a külkereskedelmi forgalomban helyette- síthető.
Az ezzel kapcsolatos ex—post elemzésekhez vagy döntéselőkészítésekhez ezek a mutatók lényegesen több információt adnak, mint a hagyományos mutatók. hi- szen a külkereskedelemben nem egy-egy szektor termékét. hanem az adott termék—
ben megtestesülő összes hazai ráfordítást cseréljük el. Valójában eddig e mutatók leghatékonyabb hasznosítási formáinak ezek az elemzések és ehhez kapcsolódva:
az árelemzések bizonyultak. Az árak központi meghatározásához. ha figyelembe isr'vesszük a világpiaci árakat, rendkívül fontos számunkra annak ismerete, hogy egy-egy termékben végső fokon mennyi ráfordítás testesül meg. Ehhez a teljes mun- karáfordítási mutatók minden korábbi eszköznél több információt adnak (ezért for—
dul e számítási módszer felé olyan nagy figyelemmel az Országos Anyag— és Árhi- vatal). Kiválóan alkalmas ez a számítási technika arra, hogy bizonyos költségele—
mek továbbgyűrűzését az árakban. bizonyos adókulcsok, illetménykulcsok módosi—
tásának. importárváltozásoknak a hatását gyorsan követni tudjuk. Ebből a szem- pontból, bár ez szorosan véve nem tekinthető termelékenységi elemzésnek, már e mutatók rendkívül hasznos felhasználásáról adhatunk számot.
A teljes munkaráfordítósi mutatók segítségével elemezhetjük a termelékeny—
Ség változását is. Az ilyen elemzést, mint szokásos, az árváltozások kiküszöbölésé- vel volumenjellegű összehasonlításra kell építenünk. Ehhez arra van szükség, hogy vagy eleve azonos árakra átszámított mérlegekből dolgozzunk. vagy pedig a végső felhasználások, illetve a nemzeti jövedelem termékhalmaz értékét összehasonlítható árakon is kifejezzük. Ez meglehetősen bonyolult feladat, és hosszabb időszakot nézve többnyire csak .,láncolás" segítségével, tehát a szomszédos évek adatainak összekapcsolásával oldható meg.
A 7. táblában tíz ágazat 1959 és 1968 közötti termelékenységi indexeit mutat- juk be az átárazott, összevont ágazati kapcsolati mérlegekből számitott indexek összeláncolásával. A termelékenység indexeit három mutató alapján határoztuk meg: a közvetlen munkaráfordításokra jutó teljes termelési érték, a közvetlen mun—
karáfordításokra jutó nemzeti jövedelem és a teljes munkaráfordítási mutatók alap—
ján. Meghatároztuk a tíz'ágazat változatlan állományú indexét: azt a termelékeny—
ségnövekedést, amely a tíz ágazat külön—külön vizsgált növekedése esetén akkor következett volna be, ha a munkaráfordítások 1959. évi ágazatok közötti megosz—
lása változatlan? maradt volna. Az átlagos termelékenységváltozás ennél mindenütt
magasabb, mert a szóban forgó időszakban elég jelentős strukturális változások
mentek végbe.176 DR. ROMÁN ZOLTÁN
7. tábla
A termelékenység változása 1959 és 1968 között
Index Az indexénékek a Bi index
(1959. év : 100) százalékában
Ágazat
Al , 51 D: A: Bt D,,
Alapanyagipar . . . 158 146 153 108 100 105
Gépipar . . . 157 174 164 90 100 94
Vegyipar . . . 161 191 182 84 100 95
Könnyűipar . . . 128 136 138 94 100 102
Élelmiszeripar . . . 140 169 159 83 100 94
Magónkisipar . . . 100 94 106 106 100 113
Epítőípar . . . . . . . 139 127 139 , 109 100 109
Mezőgazdaság . . . 155 123 135 126 100 110
Szállítás . . . . . . . . 168 182 177 92 100 97
Belkeureskedelem . . . 136 130 136 105 100 105
Népgazdaság összesen l.* . 149 137 124 169 100 91
Struktúraváltozás hatása . . 121 107 118 113 , 100 110'
Népgazdaság összesen ll." 179 146 146 123 100 100
' Változatlan állományú index (az ágazati indexek átlaga).
" Változó állományú index.
A struktúraváltozás hatása a vizsgált kilenc évre a teljes termelési értékre vetí- tett és a teljes munkaráfordítósi mutatók alapján számolva közel azonos, 21. illető-
leg 18 százalék. míg a nemzeti jövedelem szokásos indexével számolva kisebb. 7
százalék. A struktúraváltozás hatását figyelembe véve az átlagos termelékenységnö—vekedés a gazdaság egészében a nemzeti jövedelem és a teljes ráfordítási mutatók- kal számolva természetszerűleg azonos. 46 százalék: ennél jóval magasabb viszont a teljes termelési érték alapján számított index szerint. Ennek magyarázata az,
hogy ebben az időszakban a fajlagos anyagráfordítások növekedtek. de ez a tel-
jes termelési értékkel számított termelékenységi mutatókban nem- tükröződik. A há- romféle index szerint az egyes szektorok termelékenységnövekeclése meglehetősen eltérő, és - mint várható volt — a teljes munkaráfordítási mutatók szerint kiegyen- lítettebb. Ugyanezt mutatja 83 ágazat termelékenysége változásának vizsgálata is.8. tábla
83 ágazat megoszlása termelékenységük változása szerint
Az ágazatok száma a (az)
Termelékenység 1968-ban az 1965. évi
százalékában . A, 51 D:
mutato szerint
— 85,0 . . . 7 18 4
85.1— 95.0 . . . 8 13 7
95,1—105,0 . . . 21 6 13
105.1—115.0 . . . 19 8 12
115,1—-130,0 . . . 18 11— 24
130,1—150,0 . . . 8 12 18
150.1—200.0 . . . 1 9 4
200,1—- . . . ' 1 6 1
Összes ágazat 83 83 83
TERMELÉKENYSÉGELEMZÉS
177 A termelékenységváltozás mértékének megállapításán túl a közgazdasági elem- zésekben elsősorban az érdekel bennünket, hogy egyrészt milyen tényezőkkel hoz—
ható kapcsolatba e változás, milyen eszközökkel mozdítható elő a termelékenység növekedése. másrészt pedig a termelékenység változása mennyiben segít megma- gyarázni más gazdasági jelenségek (a bérek. az árak. a gazdasági növekedés, az egyensúly stb.) alakulását. Míg a termelékenység viszonylagos színvonalának elem- zésénél mind a termelési fázisok, mind a termékcsoportok szerinti vizsgálat egyaránt sok fontos tanulsággal szolgálhat. a termelékenység növekedése tekintetében a teljes munkaráfordítási mutatók —- úgy látszik — kevesebb elemzési lehetőséget kínálnak.
A termelékenység növekedésének tényezőit. okait kutatva. itt is van néhány elemzési módszer. mellyel közelebb kerülhetünk a változást előidéző okokhoz, vagy legalábbiselemeire bonthatjuk (.,lokalizálhatjuk") ezt a változást. A termelékeny- ség növekedését azonban valójában — talán a struktúrahatás kivételével — a ter- melési fázisokban, az egyes vállalatokban. ipartelepeken kell megvalósítani. Első- sorban tehát a termelési fázisok termelékenységének alakulása. ennek körülmé-
nyei, lehetőségei érdekelnek bennünket.
9. tábla
A végső felhasználás és a termelékenység változásának hatása :: foglalkoztatottságra az 1959 és 1968 közötti években
(ezer fő)
A végső felhasználás A termelékenység
változásának változásának A foglalkoz-
Ágazat " tatottak k
közvetlen közvetett közvetlen közvetett ngzÉTázsnua
hatása a foglalkoztatott létszámra
Alapanyagipar . . . 562 59.8 —44,7 ——72,5 —1.2
Gépipar . . . . . . . . . . . 269,7 236,l -—147.9 —-170,3 187.6
Vegyipar . . . 38.9 62,6 —19.2 —4ó,5 35.8
Könnyűipar . . . 1969 158,4 —80,0 —147,2 128,1
Élelmiszeripar . . . , 63,9 468,8 ——32,0 —543,4 —42,7
Egyéb ipar . . . 6.9 12,6 —3,2 -—14.3 2.0
Magánkisipar . . . —36.5 —20,0 -1,2 —6.1 —63,8
lpar összesen . . . . . . . . . 596,0 978,3 —328.2 40003 2453
Építőipar . . . 242,8 195.1 —138.5 —161.2 1382 Mezőgazdaság . . . 112,0 66,4 —277,6 —l 95.5 -—294.7
* Szállítás . . . 76,7 25,0 —60.4 -—26.6 14.7 Bellkereskedelem . . . , 201',1 61,0 —96.5 —44.0 121.6
Külkereskedelem . . . 4,4 209 —1.2 —12.4 'l 1.7
Egyéb tevékenység . . . 1.7 2.7 1.3 —4.0 1.7
Népgazdaság összesen 1234,7 1349,4 -—901,1 —1444,0 239,0
Megjegyzés: A páronként összehasonlíthatóvá tett 1959., 1964.. 1966. és 1968. évi B típusú mérlegek halmozott munkaráfordítási mutatóival számoltunk, és a részeredményeket összegeztük.
A teljes munkaráfordítási mutatók alapján megkísérelhető annak szétválasz—
tása, hogy milyen változások következtek be a teljes munkaráfordítások egyes ele- meinél. Ennek keretében olyan kisegítő számítások is végezhetők, amelyekkel köze- lítőleg kimutathatjuk. hogyan hatott az összefoglaló mutatóra a kibocsátó ágazat együtthatóinak és a többi ágazat együtthatóinak változása. (A kibocsátó ágazat
fajlagos munkaidő—, anyag— és állóeszköz-ráfordításait ekkor a korábbi időszak vál-
tozatlan munkaidő—egyenértékeivel számítjuk át munkaráfordításokra.) llyen számí-5 Statisztikai Szemle
178 DR. ROMAN ZOLTÁN
tásokra azonban csak igen erősen dezaggregált mérlegek esetében vállalkozha-
tunk, és ezekben még így is igen sok feltételes elem marad.A gazdaság egészét nézve a teljes munkaráfordítási mutatók segitségével új—
szerűen közelíthetjük meg a struktúraváltozások hatásának elemzését. Ez esetben nem az egyes termelési fázisokban foglalkoztatott munkaerő vagy az itt létrehozott
nemzeti jövedelem szerkezetének a változásából, hanem a nemzeti jövedelmet al—
kotó termékhalmaz struktúrájának alakulásából is kiindulhatunk elemzésünkben.
Érdekes elemzési lehetőségeket ígér a teljes munkaráfordítási mutatók alapján
a termelékenységváltozás továbbgyűrűző hatásainak vizsgálata. Mindenekelőtt a
termelékenység. a bérek és az árak összefüggésének elemzéséhez nyújthat—e mód—szer értékes segítséget. A teljes munkaráfordítási mutatók segítségével a termelé- , kenység és a foglalkoztatottság kapcsolatáról is sajátos elemzést készíthetünk. erre mutat be példát a 9. tábla. Halmozott munkaráforditási mutatókkal és_végső fel—
használásokkal számoltunk. Ennél nehézséget okoz, hogy a teljes munkarófordítási mutatókhoz a nemzeti jövedelmet alkotó termékhalmaz adatait kell társítanunk.
e termékhalmaz ágazati struktúrája pedig nyitott gazdaságban csak becslésekkel határozható meg.
.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a termelékenység ágazati kapcsolati mérlegek alapján való elemzése elméleti szempontból érdeklődésre tarthat számot.
Míg a szokásos termelékenységi mutatók termelési fázisok, a teljes munkaráfordí—
tási mutatók végtermékek (a nemzeti jövedelmet alkotó termékhalmaz) szerint jel- lemzik a munkaráfordltósokat. és teszik lehetővé azok viszonylagos színvonalának és változásának elemzését. A teljes munkaráfordítási mutatók a halmozott munkaré—
fordítási mutatóknál átfogóbb képet adnak, az ezekkel való további számításokat nehezíti azonban. hogy a nemzeti jövedelmet alkotó termékhalmaz ágazati struk- túrája csak becslések segítségével határozható meg.
A közvetlen munkaráfordításokra jutó nemzeti jövedelem és a valamennyi el- sődleges ráfordítást magában foglaló teljes munkaráfordítási mutatók a népgaz—
dasági egészére átlagosan ugyanazt a termelékenységváltozást mutatják. Ágazatok szerint nézve az utóbbi mutatók szóródása kisebb: a nemzeti jövedelem hagyomá-
nyos (fázisok szerinti) termelékenységi mutatóival szignifikáns korrelációban áll—
nak. de mind a termelékenység viszonylagos színvonalát. mind növekedési ütemét nézve attól igen határozott eltéréseket is mutatnak.
A termelékenység viszonylagos szinvonalának összehasonlítása kapcsán a tel- jes munkaráforditási mutatók elsősorban a struktúraalakítás és a külkereskedelmi kapcsolatok problémáinak vizsgálatához. valamint árelemzésekhez nyújtanak új lehetőségeket. A termelékenységváltozás tényezőinek, okainak elemzéséhez e mu- tató kevesebb segítséget ígér. Érdekes elemzésekre adhat viszont módot a termelé- kenység, a bérek, az árak és a foglalkoztatottság összefüggéseinek vizsgálata.
Remélhető. hogy a Központi Statisztikai Hivatal folytatja az ilyen adatok kon- zisztens közzétételét, így a növekvő adatbázis alapján további elemzéseket készít—
hetünk, és ennek alapján teljesebb értékelést adhatunk a teljes munkaráfordítási mutatók által nyújtott termelékenységelemzési lehetőségekről.
PE3l-OME
Hacronman CTaTbSI npeAcraanne'r coőoü conpameHi—rhlü Bapnam ouepka,ony6nwKoBaH—
HOFO a ,,Emeroguwke Bocrounoeaponeücnoü anonoMum—r" (Jahrbuch der Wirtschaft Osteu- ropas, 1974 ron, TOM 5).
TERMELÉKENYSÉGELEMZES 179
B Beurpm u.eHrpaanoe cramcmuecnoe ynpasneune yme B TEHeHHe őonee nemn—14 HGT nyőnmryer ucuucnnemue Ha ocuose Memorpacneamx őanchoa noxaaarenu npanrx, KOCBeHHbIX " nongrx SanaT prna. 3114 noxaaatenu namepmo'r aarparbr prna a pamere Ha enyim—my npOAyKLlMH, Tax HTO nx momno Carmen, namepmennmn npouesonmenbr—iocm rpyna. OAHBKO nx ncnonbaosaune nna anannmuecxnx ueneü en:,e He nonynmno Bceoőmero xapaxrepa.
Aerop oőoőutae'r xapaKreprie ueprbi, conepmam—re, BsanMOCBnau Tpex ynenbnbix no- Kaaa'reneű prAOBbIX sarpar, a aaTeM I'lpHBOAHT HeCKOanO npwmepoa nx npanrmecxoro npuMeHeHi—m. Mcxonn az atom noxasbrsaer, uro pacuem npoussonmenbuocm prna na OCHOBaHHH memo'rpacneaoro Gancha npencrasnmor coőoü őonbmoü Teope'muecxuü HH- Tepec. l'louasa'renu nom-lux prnoaux sarpa'r, a ornuuue or KOHBeHUMOHaIIbHHX noxaaa- reneú nponaaogmenbuocm prna, xapaxrepnsyior SanaTbl prna He no masaM npona- BOACTBa, a no Kor—reuuoü nponyxunn " noasonmor npouaaonmb ananna ux omocwrenbnoro ypoanz " u3meHeHun. Honasarenu nonglx sarpar .aaror őonee ueanyro HHcpopMaui—no, ueM nonasarenu KOCBeHHle prnoablx aarpar, xom :; xone nanbneümux pacueroa BO3HM- KBIOT prnuocm, cansauuble c TeM, uno orpacneayio crpynrypy MHomecma npOAyKTOB MO)KHo onpeAem—r'rb TOHbKO nyTeM ouenox.
Haunonanbnbrű ppxop, a pacv-rere Ha npuanie 36TpaTbl prna " noxasarenn nonnmx aarpar a cpenHeM s OTHOLLleHHH Haponnoro xosnücraa B u.enom noxa3bmar—or OAHHEKOBOE nameHeI—me npouaaonw'renwocm prpa. B cnyuae orpacneaoro noAona paccem—me no- Kasareneü nongrx sarpar tpyna sense-rea MeHbl-IJHM, npnueM, HeCMOTpil Ha nx cnrnn- cpnxaumyro Koppennumo c KOHBeHuMOHaJ'IbHHMH nokaaarennMi—r, MM caoücraei—mo anonHe onpeneneHHoe owner—terme Kan :; oőnacm omocmenbnoro ypoar—m, Tax u Temna pocra.
I'onasarenu nonglx sat-par npeaoc'raanmo'r HOBble BosMomnocm lmisi uccnegoaaum npoőneM CprKTyprIX cnanroa " BHemHeü roproanu, a Taroke p.mz ananusa u.eH. 3701- run noxasareneü mer—ree npnrerH nna anannsa maxtopoa, npnuuH H3MeHeHHSI npouaaonmenb—
Hocm prAa, Ho npercraanner u.eHHypo nomomb : usyueHuu asauMocanaeü npousaonn- TeanOCTH rpyna u sapaőomoü nna-ru, u.eH M aannrocm.
SUMMARY
The study is an abridged version of the article published in Jahrbuch der Wirtschaft Osteuropas 1974, Vol. 5.
In Hungary the Central Statistical Office publishes for more than a decode direct.
cumulative and total indicators of labour input camputed on the basis of input—output balances. These indicators measure the labour input per production unit, thus they can be considered as indicators of productivity, however their use for analyses has not yet become genera .
The author summarizes the characteristics, content, relations of the three indicators of
specific labour input. then he gives some examples of their use. Relying on these he points out that from theoretic—al point of view it is of a great importance to compute productivity on the basis of input—output balances. Contrary to usual indícotors of productivity indicators of total labour input characterize labour input not by the stages of production but by the final products and they permit to analyse its relative level and changes. lndicators of total labour input present a more comprehensive picture than the cumulative indicators of labour input, though it causes difficulties in the further computation that bronch structure of the products can only be estimated
The national income falling to direct labour input and the índicators of total labour input show, on the average, the same change in productivity considering the national economy as a whole. Analysing the latter indicators by bronches smaller variances are observed and although they correlate significantly with the usual indicators of productivity, a marked difference can be pointed out for both the relative level of productivíty and the rate of its increase.
lndicators of total labour input provide a new opportunity for investigating problems of structural shifts and those of the relations in foreign trade as well as for the price analyses.
This type of indicators can be used to a lesser extent for analysing the factors, reasons of changes of productivity, however, it can provide a valuable mean for investigating the relations of the productivity and wages, of the prices and employement.
5*
