A műszaki színvonal mérése

SZEMLE

393

Az ismertetett adatokból megállapit- ható, hogy a könyveladásnak az utóbbi években bekövetkezett ugrásszerű emel—

kedése ellenére még számottevő rétegek egyáltalán nem, vagy csak kevés összeget fordítottak könyvvásárlásra. Különösen alacsony színvonalú még a paraszti réte—

gek vásárlása, bár meg kell jegyezni, hogy a múlthoz képest — amikor a könyv szinte ismeretlen volt a falvak lakói szá- mára -— az is jelentős eredménynek te- kinthető, hogy a vizsgált évben a paraszti háztartásoknak már mintegy negyede vá—

sárolt könyvet és mintegy kétharmada rendelkezett saját könyvállománnyal. A következő években a kulturális élet vár- ható fejlődése és az anyagi szinvonal to—

vábbi tervezett javítása bizonyára azt eredményezi, hogy újabb olyan rétegek kapcsolódnak be a könyvet vásárlók ma már milliós tömegei közé, akik még ez ideig nem vásároltak. E folyamatot elő- segíti a magasabb iskolák tanulólétszámá—

nak növekedése, a népesség további vár- ható átrétegeződése, amelynek során a munkás-alkalmazotti népesség aránya to- vább emelkedik a paraszti népesség rová—

sára; a mezőgazdaság szocialista átszerve—

zésével új foglalkozások alakulnak ki, bi—

zonyos tekintetben megváltozik a paraszt—

ság életfelfogása, életmódja stb. Ezzel számol a második ötéves terv könyvfor—

galomra vonatkozó része, amely szerint a tervidőszak folyamán a könyveladás to—

vábbra is jelentős mértékben emelkedik.

A műszaki színvonal mérése*

DR. KOZMUTZA PÁL

A Magyar Szocialista Munkáspárt VII.

kongresszusának irányelvei szerint a má- sodik ötéves terv legfontosabb célkitűzése a szocializmus alapjainak lerakása. E nagyszabású feladat megoldásában döntő szerepe van a termelőerők fejlődésének, a műszaki színvonal fejlesztésének. Az öt—

éves terv irányelvei éppen ezért vala- mennyi iparágnál előírják az új technika és a korszerű technológia alkalmazását.

A műszaki fejlesztéssel kapcsolatos fel—

adatok, a tervek végrehajtásának ellen—

őrzése, a fejlesztés tartalékainak feltárása, az elért eredmények reális értékelése megköveteli a műszaki színvonal mérése, a vállalatok, iparágak és nem utolsó sor- ban az országok közötti összehasonlítások módszereinek kidolgozását, illetve tökéle—

tesítését. A Központi Statisztikai Hivatal már az elmúlt években is foglalkozott a műszaki szinvonal vizsgálatával. Az el—

lenőrzés azonban elsősorban a műszaki fejlesztési feladatok teljesítésére terjedt ki. A második ötéves tervben előttünk álló feladatok végrehajtásának ellenőrzése céljából a Központi Statisztikai Hivatal tervbe vette a műszaki színvonal részle—

tesebb megfigyelését.1

A Központi Statisztikai Hivatal úgy találta akkor, ahhoz, hogy a műszaki színvonalról megfelelő rendszerben kap—

jon képet, statisztikailag vizsgálni kell:

* Kivonatos részlet a szerző kandidátusi érte- kezésébői.

* Román Zoltán: A műszaki színvonal sta—

tisztikai megfigyelésének feladatai. Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő. 1960. évi 3. sz.

65—71. old.

5 Statisztikai Szemle

a) a gyártmányok korszerűségét, minő—

ségét,

b) a termelékenység, az önköltség szín- vonalát,

c) azokat a technikai feltételeket és el—

járásokat, amelyek között a termelés fo—

lyik.

A műszaki színvonal megállapítása szá—- mos feladat megoldását teszi szükségessé, ugyanis nem alakultak még ki sem nép—

gazdasági, sem ipari szinten azok a mu—

tatószámok, amelyekkel a műszaki szín—

vonal megbízhatóan vagy megközelítő pontossággal mérhető volna. Minthogy a Központi Statisztikai Hivatal a műszaki színvonal statisztikai megfigyelésének főbb elveit és általános szempontjait már rögzítette, időszerűvé vált, hogy a mű—

szaki és gazdasági szakemberek kidolgoz—

zák arra vonatkozó konkrét javaslataikat, hogy miképpen lehetne az egyes ipar—

ágakban a legmegbizhatóbban a műszaki színvonalat mérni.

A következőkben a műszaki színvonal mérésére alkalmas mutatószámokat olyan formában kivánom ismertetni, hogy elő—- ször bizonyos általános problémákat vetek fel, majd pedig a textiliparra, ezen belül pedig a gyapjúiparra vonatkozóan olyan konkrét mutatószámokra teszek javasla—

tot, amelyek véleményem szerint alkal- masak a műszaki színvonal mérésére.

Nem kívánok e cikk keretében a műszaki intézkedések végrehajtásának ellenőrzésé—

vel foglalkozni, minthogy ez a probléma eléggé ismeretes, és az elmúlt évek során ezzel kapcsolatban számos cikk jelent meg a közgazdasági sajtóban.

[ ,

[

A műszaki színvonal mérésével kapcso- latban ' felmerül a munkaeszközök, a"

munkatárgy' és a munkaerő korszerűségé—.

nek kérdése. A műszaki színvonal össze—*;

tett mutató, amelyben mindhárom tényező korszerűsége szerepel. Nem beszélhetünk tehát magas műszaki színvonalról, ha csak a munkaeszközök korszerűek, ugyanak-._

kor a munka tárgya vagy a munkaerő:

nem, illetve nem tekinthető magas mű—

szaki színvonalnak az, ha például csak a munka tárgya korSZerű, a munkaerő és a munkaeszközök korszerűtlenek. Olyan, mutatókat kell tehát keresnünk, amelyek lehetőleg minél teljesebb mértékben ki—

fejezésre juttatják az említett tényezők korszerűségét.

A SZINT, AZ ÁTLAG ÉS A DINAMIKA KERDESE

A mutatók kiválasztásánál figyelembe kell venni hogy műszaki szintet vagy mű—

szaki átlagot kivánunk—e mérni. A mű—

szaki szint mérésekor azt vizsgáljuk, hogy például valamely adott időpontban a kül—

földi államokban bevezetett legmagasabb műszaki szintet képviselő gépekhez, anya—

gokhoz képest milyen munkaeszközöket, munkatárgyakat, alkalmazunk. A mű—

szaki átlag mérése esetén viszont azt vizsgáljuk, hogy a külföldi államokban alkalmazott gépekhez stb. képest ——ame-—

lyek tehát magukban foglalják nemcsak a legkorszerűbb, hanem a még haszná—

latban levő régebbi gépeket is— —- a rna- gyar ipar átlaga miképpen alakul. Mind—

két mutatószámnak megvan a maga je—

lentősége, éppen ezért mindkét mutató- szám—fajta számítására szükség van a műszaki színvonal mérésekor.

Felmerül a műszaki színvonal mérésé- vel kapcsolatban az a kérdés is, hogy az említett mutatók tekintetében csak egy bizonyos időpontra vonatkoztatva végez—

zük el a hazai műszaki színvonalnak és a külföldi államok műszaki színvonalának összehasonlítását, vagy pedig vizsgáljuk a fejlődést, a dinamikát is. Elsősorban egy meghatározott időpontban helyes a muta- tók vizsgálata, mert ez ad megfelelő ösz—

szehasonlítási alapot, de a dinamika vizegálata sem hanyagolható el, mert ez mutatja a műszaki fejlődés utemét.

A MUTATÓSZAMOK CSOPORTO SI'I'ÁSA

A műszaki szinvonal mérésére szolgáló mutatószámokat bizonyos szempontok sze—

rint csoportosítani kell. Ennek során fi—

gyelembe vettem a Központi Statisztikai Hivatal csoportosítását, attól csak kisebb mértékben térek el. A csoportosítás so'

rán számitásba veszem azokat a feladato—

kat, amelyeket a műszaki szinvonal mere—V sével teljesiteni kiván—unk, így elsősorban—*

azt a szempontot, hogy nemzetközi 'a";- iparági, ezen belül pedig vállalati össze-—

hasonlitást tegyen lehetővé.

Az eddigi tapasztalatokból is megálla—

pítható, hogy nem lehet egyetlen olyan mutatót találni, amely alkalmas volna a műszaki szinvonal megbízható mérésére, amelyben tehát a műszaki szinvonalat jellemző legkülönbözőbb tényezők kite—ia- zésre jutnak. Különböző mutatószámokat kell alkalmazni azért is, mert a műszaki szinvonal összehasonlítása a legkülönböe zőbb szinten történik. Általában nem ugyanaz a mutató alkalmas népgazdasági szinten való össZehasonlitásra, mint az iparági vagy pedig a vállalatok közötti összehasonlitásra. A mutatószámokat te—

hát éppen ezért aszerint igyekszem cso—

portosítani, hogy azok milyen célokat szol-—

gálnak, illetve milyen igényeket kell azok—

nak kielégíteniük

A mutatószámok lehetnek természetes vagy értékmutatók. A természetes mutató—

számok előnye, hogy egyértelműek, ameny—

nyiben formai és tartalmi részüket pon-

tosan rögzítettük. Az értékmutatók al- kalmazását belföldi viszonylatban az ár—

kérdés, az értékarányos ár problémája, nemzetközi összehasonlításnál pedig a de—

viza átszámításának, problémája korlá—

tozza. Ugyanakkor előnyük és ezért kell

foglalkoznunk az értékmutatókkal, hogy

tást tudjuk vizsgálni, hanem a holt- munka-ráfordítás változását is elemez—

hetjük.

A már ismert és részben alkalmazott mutatószámok mellett olyan mutatószá—

mokkal is foglalkozni kívánok, amelyeket eddig még a műszaki színvonal mérésére!

csak kevéssé alkalmaztak. A javasolt új mutatószámokkal kapcsolatban a fő ne-

hézség az, hogy kiszámításukhoz megfe—_

lelő adatok nem állnak rendelkezésre, nincsenek még összehasonlító adataink, így nehéz előzetesen megállapítani, hogy mennyiben lesznek alkalmasak a műszaki Színvonal mérésére, milyen határig hasz-—

nálhatók fel, melyek alkalmazásuknak korlátai. E kérdésekkel az egyes mutató-

számokkal kapcsolatban még külön kívá-

nok foglalkozni. (A javasolt mutatószám—

rendszer kidolgozásakor kizárólag az ipar műszaki szmvónalának mérését tartottam szem előtt, a mezőgaZdasági szinvonal mérésének kérdésével nem foglalkozom.) A műszaki színvonal mérésére szolgáló mutatószámokat a következők szerint oso—

portoSíthatjuk:

SZEMLE

395

]. Népgazdasági mutatószámok 1. A termelés mennyisége. , 2. A termelés fejlődésének üteme.

3. Termelékenység.

4. Egyéb mutatószámok.

II. Az iparágak műszaki szinvonalának

- mutatószámai

]. A munkaeszközök (gépek) műszaki szín- vonalának mutatószámai:

a) a gépi termelőképességi mutatók;

b) a gépkihasználási mutató;

c) a gépesítés és az automatizálás foka;

d) a területegységre jutó termelés;

e) az állóeszközök nettó és bruttó értéké- nek aránya;

;f) az állóeszközök, illetve az álló és forgó—

eszközök értékére jutó termelési érték;

9) egyéb mutatók.

2. A gyártmányok korszerűsége, minősége:

a) a korszerű nyersanyag felhasználása;

b) a korszerű technológia;

c) a minőség;

a) a korszerű gyártmány.

. A termelékenységi mutatók:

a) a természetes mutatók:

a munkástermelékenységi mutatók;

m

a gépkiszolgálási mutató;

az egy főre jutó termelés mennyisége;

egyéb természetes mutató.

b) az értékmutatók:

egy munkásra jutó termelés;

az egy dolgozóra jutó termelés;

egyéb értékmutatók.

c) a termelékenység közvetlen

gyártmányonként. ,

4. A gazdasági hatékonysági mutatok:

a) az állóeszközök gazdasági hatékonysága;

b) az állóeszközökre jutó nemzeti jovede- lem;

c) az állóeszközök konysága.

mérése

exportgazdasági haté-

A következőkben a megjelölt csoportosí—

tásnak megfelelően vizsgálom az egyes mutatókat.

I. Népgazdasági mutatószámok

E mutatószámok egyes országok gazda—

sági fejlődésének összehaSonlítására hasz—

nálhatók fel. Az idetartozó mutatószámok ismertetését mellőzöm, minthogy ezeket a Statisztikai Szemlében a közelmúltban megjelent két tanulmány is részletesen tárgyalta2

II. Az iparágak műszaki színvonalának

mutatószámai '

1. A munkaeszközök (gépek) műszaki szín—

vonalának mutatószámai

Az iparágak műszaki színvonalának mutatószámait úgy kell összeválogatni, hogy a mutatók bármely iparágban alkal—

mazhatók legyenek. Az általam tárgyalt

! Lásd V. Sztarovszkij: A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Allamok gazdasági mutatói- nak összehasonlítása (statisztikai szemle, 1960. évi 10. sz. 943—959. old.) és A. Kac: A Szovjetunió ésafőbb kapitalista országok ipari munkatermelékenységének összehasonlítása (Statisztikai Szemle, 1959. évi 6. sz. 587—601.

old.) 0. cikkét.

5*

és javasolt mutatószámok elsősorban a textiliparban (gyapjúiparban) használa—

tosak, és az eddigi gyakorlatban általában gazdasági—műszaki mutatószámoknak ne- veztük azokat. A* felsorolt mutatók egy—

részt iparágon belüli vállalatok közötti összehasonlításra, másrészt pedig ipar- ágak közötti, illetve nemzetközi össze—

hasonlításokra használhatók fel.

a) A gépi termelőképességi mutatók.

Ezek a mutatók az egyes gépek, illetve berendezések termelőképességét fejezik ki, vagyis azt, hogy azok milyen termékmeny—

nyiséget, képesek az időegység alatt elő- állítani. A gépek fajtája szerint szállítási sebességről, fordulatszámról stb. beszél- hetünk. '

A fontosabb textilipari gépekre a kor—

szerűségét jelző adatok rendelkezésre áll—

nak, és így összehasonlítási alapul szolgál—

hatnak. A háromévenként megrendezett textilgép világkiállításon bemutatott legkorszerűbb gépek ugyanis a legmaga—

sabb technikát jelzik. A legutolsó ilyen világkiállítás 1959—ben, Milánóban volt.

Az ott bemutatott gépek termelőképes- ségi adatait a magyar textilipar géppark- jának átlagos teljesitőképességével hason—

lítottam össze.

1. tábla A gépi termelőképességt mutatók

összehasonlítása

A gépek

1 _ átlagos tel-

Gépcsoport (teljesitmény) MÉÉHÉÉÉSP jesítőképes- tőképessége sége Ma-

a, világon gyarorszá—

gon

Kártológép (szállítási sebes-

ség: méter/perc) ... 30 12 Fésülőgép (kilogramm/gép-

óra) ... 9 -—— 18 5 Fésüs végfonó orsó (méter!

bruttó orsóóra) . ._... 975 504 Kál-tolt végfonó orsó

(méter/bruttó orsóóra) . . . 1900— 2200 253,6 Keresztcsévéló (méter/perc) . 800— 1000 220 Cérnázóorsó (orsófordulat/ *

_perc)...; ... 9000 5000 Szövógépek (vetés/bruttó

gépóra) ... 12000 3520

Ezek az adatok világviszonylatban a legmagasabb, Magyarország viszonylatá- ban pedig az átlagos szintet mutatják és azt fejezik ki, hogy a világ legkorszerűbb gépeivel szemben Magyarországon az át—

lagos műszaki színvonal miképpen alakul.

Természetesen világviszonylatban sem használják általánosan a világkiállításo—

kon bemutatott legkorszerűbb gépeket, ezért nagy jelentősége van az olyan vizsgálatoknak is, amelyeknél a fenti át—"

lagos mutatókat részben nemzetközi, részben vállalatok közötti összehasonlítá- sokra használják, de jól mutatják; a fej—

lődést az egy ország, egy iparág vagy egy vállalat adati alapján összeállított időso- rok is.

b) A gépkihasználási mutatók. Vizs—

gálni lehet egyrészt a műszakkihasználást

(hány műszakban dolgoznak a gépek), másrészt az állásidő alakulását Mind az átlagos műszakszám, mind pedig az állás—

idő aránya használható nemzetközi és vállalatok közötti összehasonlításra, mindkét esetben összekapcsolva a dina- mikus vizsgálattal.

c) A gépesítés és azrautomatizálás foka.

A gépesítés fokának vizsgálatára olyan mutatók alkalmazása a célravezető, ame—

lyek az egyes géptípusok korszerűségét mutatják és így képet adnak valamely üzemrész műszaki színvonalának fejlett—

ségéről is. Vannak olyan géptipusok, ame- lyeknek üzembe állítása már önmagában is fejlődést jelent. (Például a fonóiparban korszerű gyűrűsfonó gépek beállítása a szakaszosan működő orsók, ún. szelfak—

torok helyett.) , ,

A szövődék korszerűségének vizsgála—

tánál fontos szempont az automatizálás fokának megállapítása. Az automata szö—

vőszékek ugyanis minden esetben magas műszaki színvonalat jelentenek. Magyar- ország pamutiparának műszaki színvona—

lát a legfejlettebb pamutiparral rendel—

kező országok színvonalához hasonlítva a következő képet kapjuk.

2. tábla Pa'rnut'lpart szövőgépek' megoszlása

néhány országban

A kö- Az Vau- A kö- Az au- zönséges tomata zönséges tomata T

erület pamutipari szövőgépek száma

1986. dec. 31-én11956. dec. 31-én

Amerikai Egyesült

Államok ... 181 123 392 329 — 362 925 Franciaország . . . 152 800 41 100 64 425 71 675 Magyarország . . . . 13 636 —- 10 949 523 Nagybritannia . . 483 984 20 789 267 418 45 188 Német Szövetségi

Köztársaság . . . . 77 909 60 161 Olaszország ... 91 600 55 000 41 042 83 491 Svájc ... 15 153 6 061 6 071 11 119

* Beszerelt gépek.

A gépesítés fokának vizsgálatánál figye- lembe kell venni az energetikai mutató—

kat is, amelyek az energetikai berendezé—

sek számára, teljesítőképességére, tipu—

sára, fajlagos energiafelhasználására vo—

natkoznak, továbbá az ún. energiaellá—

tottsági és energiafelszereltségi mutató- kat. Az energiaellátottság és felszereltség vizsgálatára a Központi Statisztikai Hiva—

tal több mutatót is használ. Ezek termé—

szetes mértékegységű mutatók, így össze—

hasonlításokra -— különösen nemzetközi összehasonlításokra '— jól használhatók.

A gépesítés fokát és ezzel a műszaki színvonal fejlettségét jelzik azok a mutet—

tók is, amelyek a nehéz testi munkát végzők arányára, a munkaigényes folya—

matok gépesítettségére, _a szállítás gépesí—

tésére, a szállítással foglalkozó dolgozók arányára vonatkoznak.

d) A területegységre jutó termelés. A korszerű gépek nemcsak többet termel- nek, hanem kevés helyre van szükségük, vagyis jobban kihasználják a beépített területet. A műszaki színvonalat tehát a te- rületegységre eső termelés is jól jellemzi.

Minél nagyobb a gép teljesítménye és mi—

nél kisebb helyet foglal el, annál nagyobb a területegységre jutó termelés.

A területegységre jutó termelés mutató- jának nagy jelentősége lesz a második öt—

éves terv célkitűzései teljesítésének ellen—

őrzése során. A második ötéves terv ugyanis az építkezési beruházásokat lehe—- tőleg szűk térre kívánja szorítani, és így a helykihasználás kérdése jobban előtérbe kerül.

Ez a'mutató összetettebb, mint az is—

mertetett gépi termelőképességi mutatók, mert két tényezőt vesz számításba: milyen a gép helyszükséglete és mennyit tud ter—

melni. Igy előfordulhat, hogy valamely korszerű gépnek igen jól alakul a gépi ter—

melőképességi mutatója, a gép helyszük—

séglete azonban igen nagy. Ebben az eset- ben kedvezően alakul ugyan a gépi ter—

melőképességi mutató, de a területegy—

ségre jutó termelés kisebb mértékben vagy egyáltalán nem emelkedik.

A területegységre jutó termelés Vizsgá—

latának is több változata van. Mérhetjük akár a termelő terület egységére jutó ter- melést, akár pedig az összes beépített területre jutó termelést. Mindkét esetben a termelést természetes mértékegységek—

ben vagy értékben is kifejezhetjük.

Ez a mutató műhelyek, vállalatok, iparágak összehasonlítására nemzetközi összehas'onlitásokra egyaránt alkalmas.

e) Az állóeszközök nettó és bruttó é'r—

tékének aránya. Új mutatóként javaslom bevezetni az állóeszközök nettó és bruttó értékének arányát, amely következtetni enged a munkaeszközök korszerűségére.

Az állóeszközök bruttó értéke nem mu- tatja a gépek korszerűségét. Előfordul—

hat ugyanis, hogy valamely vállalatnak nagy, de korszerűtlen gépparkja van. A

SZEMLE

397

nettó értékben a gépek korszerűsége is kifejezésre jut. A korszerű gépek értéke ugyanis lényegesen magasabb, mint a kor- szerűtlen gépeké, ezért az állóeszközök nettó és bruttó értékének arányából a gé—

pek korszerűségére is következtetni lehet, E mutató alkalmazásának feltétele, hogy az állóeszközöknek mind a bruttó, mind pedig a nettó értékét helyesen állapítsák meg és hogy a fizikai kopásnak megfe—

lelő értékcsökkenésen kívül az erkölcsi kopást (a műszaki avulást) is figyelembe vegyék. A javasolt mutató használható—

sága érdekében tehát

1. az állóeszközök értékének megállapí—

tása során figyelembe kell venni a fizikai kopást és azt is, hogy az új korszerű gé—

pek önköltsége — az önköltségcsökkentés következtében —— általában alacsonyabb, mint a régebben beszerzett gépeké. Ennek megfelelően tehát, ha a régi gép ugyan- olyan teljesítményű is, mint a korszerű gép, a régi gépre eredetileg beállított ma—

gasabb értéket az új gép beszerzési érté- kére kell redukálni;

2. az erkölcsi kopás számításakor abból kell kiindulni, hogy az új gépek teljesít—

ménye mennyivel nagyobb, mint a régi gépeké, üzembehelyezésük a termékek minősége vagy választéka szempontjából milyen előnyökkel járt. Az erkölcsi ko—

pás mértékét lehetőleg gazdaságossági számításokkal kell alátámasztani.

E számítások elvégzése korlátozza a mutató alkalmazását. Amennyiben a szá—

mítások elnagyoltak, a mutató nem jelzi helyesen a műszaki színvonal alakulását.

Az a körülmény azonban, hogy az értéke—

lés nehézségekbe ütközik, nem jelenti azt, hogy e mutató alkalmazásáról le kell mondanunk. Arra kell törekednünk, hogy a mutatót minél megbízhatóbbá tegyük;

ezt az 1959. évi árrendezés nagymérték- ben elősegítette.

E mutató előnye, hogy nemcsak nem—

zetközi és vállalatok közötti összehason—

lításra alkalmas, hanem különböző ipar—

ágak összehasonlítására is felhasználható.

Az állóeszköz—igény szempontjából ugyan- is az egyes iparágak nem egyformák. A mutatót ez azonban nem befolyásolja:

nem az egyes iparágak állóeszközeinek ér—

tékét, hanem az egyes iparágak állóeszkö- zei nettó és bruttó értékének arányát méri. Azt, hogy a mutató milyen mérték—

ben, illetve milyen korlátok között hasz- nálható a műszaki színvonal mérésére, illetve iparágak egymásközti összehason- lítására, a gyakorlat fogja eldönteni.

A következő táblában egy, a könnyű—

ipar területéről vett példával kívánom be—

mutatni e mutató alkalmazását.

3. tábla Az állóeszközök nettó és bruttó értéke

arányának alakulása

a könnyűiparban és egyes iparágakban A nettó érték a bruttó érték

százalékában Iparág

1954 ! 1955 ! 1956 I 1957 Könnyűipar ... 54,3 56,2 56,0 55,5 Textilipar .. . 52,0 52,6 52,0 51,0

Gyapjúipar . 49,0 48,0 46,0 44,4

Nem kívánok az adatok részletes elem—

zésébe bocsátkozni, annyit azonban könnyen megállapíthatunk, hogy a mu—

tató jól tükrözi a tényleges helyzetet: a gyapjúipar a vizsgált években nem vagy alig kapott új, korszerű gépeket.

f) Az állóeszközök, illetve az álló— és forgóeszközök értékére jutó termelési érték. Ennek a mutatónak számos válto—

zatát használhatjuk:

1. a bruttó állóeszközök értékére jutó termelési érték;

2. a nettó állóeszközök értékére jutó termelési érték;

3. a bruttó állóeszközök és a forgóesz—

közök együttes értékére jutó termelési érték;

4. a nettó állóeszközök és a forgóeszkö—

zök együttes értékére jutó termelési érték.

A mutató számítása a termelési érték valamennyi változata alapján történhet (teljes, halmozott, anyagmentes, nettó ter—

melési érték), de felhasználható a termelt mennyiségek fogyasztói áron számított ér—

téke is.

g) Egyéb mutatók. Az eddig tárgyalt mutatókon kívül a szakmai adottságok—

nak megfelelően még számos mutatót le—

het alkalmazni a műszaki színvonal mé- résére. Ilyen mutatók lehetnek még a ti—

pizáltság foka, a műszer—ellátottság mér—

téke, az üzemi és központi kutatás mér—

téke, az újítások és találmányok beveze—

tése és a megtakarítások stb.

2. A gyártmányok korszerűsége, minősége A gyártmányok korszerűségére és mi- nőségére vonatkozó mutatók iparágán—

ként, sőt gyakran gyártmányonként is változnak, ezért a textiliparban is —— ha- sonlóan a többi iparághoz —' igen nehéz megfelelő mutatókat találni. Néhány már alkalmazott vagy alkalmazható textilipari mutatót röviden ismertetek.

a) A korszerű nyersanyag felhasználása.

A gyártmányok korszerűségét és ezzel a műszaki színvonalat a textiliparban a fel—

használt nyersanyag megoszlása is mu—

tatja. Az elmúlt évek során az ipar a ter- mészetes szálasanyagok mellett egyre na—

gyobb mennyiségben használt fel mester—

séges szálasanya'gokat. Ezek a mestersé- ges szálasanyagok nem pót-, hanem új anyagoknak tekinthetők, amelyeknek tu—

lajdonságai kedvezőbbek és részben el—

térők a természetes anyagokétól, és ame—

lyekből újfajta cikkek állíthatók elő, ez a magyarázata annak, hogy a természetes és mesterséges szálasanyagok felhasználá—

sának aránya a gyártmányok korszerű- ségének jellemzésére alkalmas.

b) A korszerű technológia. A korszerű textilipari technológia alkalmazását szá- mos mutatóval lehet jellemezni. Ezek kö—

zül néhányat megemlítek, részletes is- mertetésükkel azonban nem foglalkozom.

Ilyenek a következő technológiák elterje—

désére vonatkozó mutatók: *—

a rövidített fonásl eljárás; *

a magas hőfokon való festés;

a hőrögzítés;

a nemes kikészítés különböző formái (gyűr—

telenitett, molymentesitett, vasalásálló stb.

kikészítés, illetve az ily módon kikészített szö—

veteknek az összes termelt szövetekhez való

aránya); _ — ;

a folyamatos festés;

a folyamatos kikészítés; továbbá

a szövés nélküli szövetek aránya (az összes szövött szövetmennylségliez) stb.

Ezeknek a mutatóknak a gYakorlati al—

kalmazása még nem, alakult, ki, hiszen ilyen jellegű statisztika mind _ külföl- dön, mind pedig _Magyarországon csak újabban készül. Ezeknek a korszerű tech—

nológiai eljárásoknak alkalmazása ugyanis csak a legutóbbi években terjedt el nagyobbmértékben. E mutatók beve—

zetéséhez tehát szükség van a vonatkozó adatgyűjtés megszervezésére, illetve bőví-

tésére. ' " ,

c) A minőség. A minőség xmérése és megfigyelése egyike a legfontosabb és leg—

nagyobb problémáknak, de a megfelelő megoldás megtalálása különösen nehéz.

Néhány mutatószámot azonban erre vo—

natkozólag is alkalmazhatunk.— így pél—

dául ilyen mutatószámok lehetnek a textiliparban :

az átlagos fonalfinomsági szám;

a vetüléksűrűség;

az élőgyapjú és a mesterséges szálasanyag—

tartalom aránya;

az elsőosztályú termékek aránya;

a fésüSSzövet és a kártoltszövet aránya;

a minőségi együttható; , az átlagos minőségi kategória.

A felsorolt mutatók mechanikus alkal—

mazása azonban helytelen következteté—

sekre adhat alkalmat. így az átlagos fonal- finomsági szám növelése, a nagyobb ve—

tüléksűrűség, a fésűsszövetek magasabb aránya. E mutatók kedvezőtlen alakulása mégsem jelenti minden esetben az ipar műszaki színvonalának visszaesését. A di- vat kívánalmai miatt ugyanis gyakran

nem a korszerű, hanem a divat igényei—- nek megfelelő gyártmányok előállítását kell fokozni.

d) A korszerű gyártmány. A textilipar—

ban a korszerű gyártmányt tulajdonkép—

pen az előbb említett mutatók jellemzi—k, mégpedig: a korszerű nyersanyag felhasz—

nálásának, a korszerű technológia alkal—

mazásának—és a' minőségi mutatószámok—

nak alakulásából következtethetünk _a gyártmányok korszerűségére. A — gyakrab—

iban alkalmazott mutatók:

a gyűrtelenitett,

aránya; _

a mesterséges szálasanyaggal előállított szó-

vet aránya; 4

a fésűsszövet aránya az összes gyártott szö- vethez viszonyitva.

molytalanított stb. szövet

3. A termelékenységi mutató

A műszaki színvonal mérésére eddig is használtak különböző termelékenységi mutatókat. A termelékenységi mutatók alakulása azonban nem csupán a mű—

szaki színvonal fejlettségét vagy elmara—

dottságát jelzi. A termelékenységi mutató alakulásában ugyanis számos egyéb té—

nyező hatása is megmutatkozik. Figye- lembe véve azonban azt, hogy az új tech—

nika alkalmazásának, vagyis a műszaki

színvonal emelésének döntő jelentősége

van a termelékenységi mutató változásá—

ban, e mutatókat a műszaki szinvonal mé- résére is alkalmasnak tartjuk.

A termelékenységi mutatókkal, e mu—

tatok számításával és alkalmazásával a közgazdasági irodalomban már nagyon sokat foglalkoztak a legutóbbi időkben.

Igy e mutatók alkották a tárgyát a Ma—

gyar Tudományos Akadémia Társadalmi- Történeti Tudományok Osztálya és Köz- gazdaságtudományi Intézete által 1959- ben Budapesten rendezett tudományos konferenciának is.:; Ezért itt röviden csak azt vizsgálom, hogy melyek azok a terme- lékenységi mutatók, amelyek egyidejűleg a műszaki színvonal mérésére is alkalma—

sak; '

a) A természetes mutatók. A munkás- termelékenységi mutató elsősorban az egyes üzemrészek vizsgálatára alkal- mazható. Hasonló a gépi termelőképességi mutatóhoz azzal az eltéréssel, hogy' míg a gépi mutatónál gépórákra, a munkás—

termelékenységi mutatónál: a 'munkás—

órákra vetítjük a termelést. Például a textiliparban a szövődei üzemrészben az

' Lásd: Tudományos konferencia a munka—

termelékenység kérdéseiről. Közgazdasági Szemle 1959. évi 12. sz. lan—1387. old., továbbá Lukács Ottó—Román Zoltán: A munkater-me—

lékenységi konferencia tanulságai és feladata—

ink a termelékenység mérése terén az iparban.

Statisztikai Szemle. 1960. évi 2. sz. I'm—186. old.

ZSZEMLE

egy gépórára— eső vetésszám a gépi ter—

melőképességi mutató, az egy munkás- órára eső pedig a munkástermelékenységi mutató. A munkásórák között vagy csak _a közvetlen munkásőr-ák szerepelhetnek, vagy pedig hozzá számíthatjuk az illető üzemrészben felmerülő közvetett munkás—

órákat is. A szóban forgó munkástermelé—

kenységi mutató előnye, hogy az egyes .szakmákon belül a vállalatok megfelelő üzemrészeinek összehasonlitására jó ala- pot szolgáltat, és e tekintetben nemzet—

közi összehasonlításra is alkalmas. A mu—

tató korlátja, hogy csak ugyanabban a szakmában alkalmazható, szakmák közötti

összehasonlítást nem tesz lehetővé.

A gépkiszolgálási mutató a műszaki színvonal fejlettségét megfelelően tük- rözi, azt fejezi ki, hogy egy munkás hány gépet kezel. Minél korszerűbbek a gépek, minél jobban automatizált az üzem, annál több gép jut egy főre. Ennek a mutató- fszámnak előnye, hogy az ugyanazon szak- mához tartozó válllalatok közti és nem- zetközi összehasonlításra is alkalmas.

Az egy főre jutó termelés mennyisége igen gyakran használt, közismert mutató.

E mutatóval kapcsolatban csak azt kívá- nom megjegyezni, hogy alkalmazása igen széleskörű, és a nemzetközi összehasonlí—

tások szempontjából különösen nagy je- lentősége van.

Az egyéb természetes termelékenységi mutatók közé sorolhatók az egy főre jutó normaórában kifejezett termelés, a köz- ivetlen és a közvetett dolgozók aránya, a fizikai, a műszaki és az adminisztratív dolgozók aránya. Ez utóbbi mutatóval kapcsolatban meg kívánom jegyezni, hogy a munkások és alkalmazottak aránya mind kevésbé alkalmas a műszaki szín—

vonal mérésére. A műszaki fejlesztés kö- vetkeztében ugyanis az arányok éppen ellentétes irányba tolódnak el: az automa—

tizálás bevezetésével éppen a közvetlen termelők aránya csökken. A műszaki és fizikai dolgozók aránya már alkalmasabb a technikai fejlődés mérésére, mert a ii—

zikai dolgozók létszámának csökkenésé- . vel párhuzamosan megnő a műszaki lét- szám, ami a műszaki színvonal emelkedé—

sére utal. Ezt a mutatót azonban más té- nyezők is befolyásolják, ezért a műszaki színvonal mérésére csak korlátozott mér—

tékben használható.

b) Az értékmutatók. A munka termelé—

kenységének mérésére leghasználatosab—

'bak az értékmutatók, így alkalmazásuk területe, de korlátai is nagyon jól ismer—

tek. Az értékmutatókat általában iparági vizsgálatoknál, illetve vállalatok közötti összehasonlításokra használhatjuk.

399

Az egy munkásm jutó termelés muta- tója a legismertebb értékmutató. Általá- ban az egy főre jutó teljes termelési ér- ték formájában használják. A mutató hibái, hiányosságai közismertek, ezekkel a már említett termelékenységi konferencia is részletesen foglalkozott. E hibák jelen—

tős része az egy főre számított nettó ter—

melési érték mutatójánál nem tapasztal- ható, ezért ez utóbbi segítségével megbíz—

hatóbb elemzéseket végezhetünk.

Az egy dolgozóra jutó termelés muta- tójának bevezetését éppen a műszaki színvonal emelése, a termelés technikájá- nak fejlődése tette szükségessé. A technika fejlődése következtében ugyanis — amint azt már említettem -— a munkások és az egyéb dolgozók aránya megváltozik; a munkások aránya csökken, ezzel szemben a műszakiaké emelkedik. A műszaki szín—

vonal vizsgálatára tehát az egy munkásra jutó termelés nem ad megfelelő alapot, ezért helyesebb az egy dolgozóra jutó ter- meléssel számolni. (Ebben az esetben a termelést, a munkások, a műszakiak és az adminisztratív alkalmazottak együttes számára vetítik.) A Szovjetunióban a mű- szaki színvgnal emelkedése, illetve a tech- nika nagyarányú fejlődése következtében már át is tértek az egy dolgozóra jutó ter—

melés figyelésére.

Az egyéb értékmutatók között azok a mutatók szerepelnek, amelyek az önkölt—

séggel kapcsolatosak. A műszaki színvonal fejlettségét, valamint a munkatermelé—

kenység magas fokát az alacsony önkölt—

ség is mutatja. Általában minél alacso—

nyabb az önköltség, annál magasabb a műszaki színvonal, illetve a termelékeny—

ség. Az önköltségét azonban nagymérték- ben befolyásolja az árrendszer, valamint a munkabérek nagysága. Az önköltségi mutatók tehát csak értékarányos árrend—

szer esetén és csakis belföldi vizsgálatokra használhatók fel. Nemzetközi összehason—

lítások esetében az árrendszer mellett az átszámítási kulcsok megállapítása is prob- lémát jelent és eltéréseket okozhat a reál- jövedelmek alakulása is. Lehetséges ugyanis, hogy valamely országban a rend- kivül alacsony munkabérek miatt alakul kedvezően az önköltség, nem pedig a ma- gas műszaki színvonal, a magas munka—

termelékenység következtében. A vázolt problémák miatt az önköltségre épített termelékenységi mutatók használata tehát igen korlátozott.

c) A termelékenység közvetlen mérése gyártmányonként. A termelékenység vál—

lalatok közötti és nemzetközi összehason—

lítására a gyártmányonkénti munkásóra—

felhasználás mutatója a legalkalmasabb.