A mutatók megválasztása a termelékenységi színvonal összehasonlításához

A MUTATÓK MEGVÁLASZTÁSA A TERMELÉKENYSÉGI SZlNVONAL OSSZEHASONLlTÁSÁHOT'

DR. ROMÁN ZOLTÁN

Színvonal-összehasonlításon jelen tanulmányomban valamely vállalat, ágazat.

gazdasági körzet vagy ország adott időszakban elért termelékenységi színvonalának más, hasonló egységek termelékenységi színvonalával való összevetését értem. Ezt azért célszerű hozzáfűzni a tanulmány címéhez, mert valójában a termelékenység

dinamikájának mérésénél is színvonal—összehasonlítást végzünk: két különböző iclő-

szak színvonalának összemérését. Színvonal-összehasonlítás továbbá a tervteljesités mérése is. nevezetesen a tervezett és a ténylegesen elért színvonal egybevetése.

Vizsgálatunk körét az időbeli összehasonlítással és a számított értékekhez való vi- szonyítással szemben a térbeli összehasonlítások fogalmával is megjelölhetjük.

A termelékenység színvonalának így értelmezett adott országon belüli össze- mérése elsősorban azonos ágazatba tartozó vállalatok között, nagy országok eseté- ben hasonló struktúrájú gazdasági körzetek között végezhető el. Mint az e tárgy- ban folyó viták jelzik (6). (7) különböző ágazatba tartozó vállalatok és különböző ágazatok termelékenységi színvonalának közvetlen összemérése közgazdaságilag

nehezen értelmezhető.

A termelékenység színvonalának országok közötti. nemzetközi összehasonlítása keretében közvetlenül ismét csak azonos ágazatba tartozó vállalatok és azonos ága- zatok termelékenységét, valamint - nagyvonalúan — a népgazdasági ágak és a gaz- daságok egészének termelékenységét mérhetjük össze. Ez esetben közvetve ágaza- tok között is végezhetünk — nem összehasonlítást. hanem — rangsorolást annak alap—

ján, hogy valamilyen nemzetközi színvonalhoz képest melyik ágazat milyen mérték—

ben mutat az átlagnál kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb képet.

Azonos ágazatba tartozó vállalatok és ,,azonos" ágazatok termelési szerkezete természetesen még jelentős eltéréseket mutathat, és ez összehasonlításunk ered- ményeire lényeges befolyást gyakorol. Még nagyobb lehet a struktúrakülönbségek hatása népgazdasági ágak és különösen gazdaságok egészének összehasonlításá- nál. Ha számításaink külön—külön egyes ágazatokat is vizsg-álnak, az eltérő struk- túra hatását bizonyos feltételezések segítségével számszerűen is ki tudjuk mutatni.

de a termelékenységi színvonalak arányát igen nehéz lesz a mutató egyetlen ér-

tékével jellemezni; csak egy valószínű sávot jelölhetünk meg.

Ósszehasonlításaink eredményeit tulajdonképpen mindig csak sávokkal indo- kolt közreadni. hiszen az alapadatokban. azok összehasonlíthatóságában és mód—

' A KGST Statisztikai Állandó Bizottságának 1978. április 11. és 15. között Budapesten tartott szemi- náriumára beterjesztett előadás.

DR. ROMÁN: A TERMELÉKENYSÉG! SZlNVONAL 983

szereinkben többnyire annyi bizonytalanság (pontatlanság vagy feltételesség) van.

hogy megtévesztő a nem ritkán egy vagy több tizedesjegyű adatok közlése. Talán elég ezzel kapcsolatban a termelés minőségében és szerkezetében levő különbsé—

gek kezelésének nehézségeire vagy a ráfordítási adatok más árrendszerbe való át- számításának vitatható voltára utalni.

.— Minthogy a különböző országok árrendszerével való súlyozás annál nagyobb eltérést ad, minél nagyobb a különbség az összehasonlított országok fejlettségében és társadalmi berendezkedésében, a tőkés országokkal való összehosonlitásaink—

nál e tényező jelentős hatásával kell számolni.

Az iparon belül mozgó összehasonlításoknál bizonyára nem adódnak különle- gesen nagy eltérések a szerkezeti és árrendszer-különbségekből. A tapasztalat azon- ban arra int, hogy a termelékenységi színvonal összehasonlításánál —— különösen nagy aggregátumok esetében — legtöbbször itt is jelentős hibahatárral kell szó- molnunk, és célszerű ennek ellenőrzésére és szűkítésére törekedni.

Egy-egy összehasonlítás módszertani finomítása mellett kontrollt elsősorban az adhat, ha az összehasonlításokat több oldalról végezzük el (a nemzeti jövedelemnél például mind a termelés. mind a felhasználás oldaláról), mind a nagy aggregá- tumokra, mind elemeikből összerakva. többféle módszerrel, és ha ellenőrizzük mind- ezek konzisztenciáját. így például biztosabban értékelhető az ipar egészének átla—

gos termelékenységére vonatkozó összehasonlítás eredménye, ha azt kiegészíti a mezőgazdaságra, a többi népgazdasági ágra, valamint a gazdaság egészére vonat- kozó összehasonlítás, és ha ezek eredményének összekapcsolása nem mutat ellent-

mondást.

Az ellenőrzés másik módja, hogy több különböző időpontra végzünk összeha- sonlítást. és megvizsgáljuk. hogy ezek nem mondanak-e ellent a dinamikát jelző indexek továbbvezetésével kapott adatoknak. (Sajnos erre gyakran találunk pél-

dát.)

További kontroll lehetőségét nyújtja a páros összehasonlítások eredményeinek egybevetése. A kombinatorika szabályai szerint meghatározható, hogy ehhez hány összehasonlításra van szükség. ha nem egyszerűen ,,továbbláncolni" akarjuk az eredményeket, hanem ellenőrzésre is fel kívánjuk azokat használni. lgy például az a tanulmány (1). amelyben a magyar Központi Statisztikai Hivatal az osztrák—ma- gyar, a csehszlovák—magyar és a francia—csehszlovák összehasonlítás alapján meg- határozta a francia és a magyar ipar termelékenységi színvonalának arányát, isme- reteinket gazdagító korrekt, de kontrollt nem adó továbbláncolást mutat be. A kont- rollhoz még egy közvetlen osztrák—csehszlovák és magyar—francia összehasonlítás- ra is szükség lett volna. Gyakorlati szempontból természetesen teljesen jogos kér- dés — mind ez esetben, mind az előbbiekben idézett példák tekintetében —, hogy a

kontroll lehetősége megéri—e a többletmunkát.

WA termelékenységi összehasonlításokmemedményeinek értelmezésénél, következ- tetések levonásánál igen lényeges kérdés, hogy mi elemzésünk célja, és mi annak a mutatószámnak a tartalma, amelyre számitásainkat építjük. A termelékenységi színvonal nemzetközi összehasonlításánál fő céljaink a következők lehetnek:

—— a vizsgált egységek teljesítményének nemzetközi mércéhez viszonyított értékelése, en- nek alapján,

— ágazatok, vállalatok rangsorolása,

— a termelékenység tartalékainak, növelési lehetőségeinek feltárása.

A tőkés országokkal végzett összehasonlítások mindhárom tekintetben gazda- gíthatják elemzésünk bázisát. emellett a két rendszer közötti békés verseny állásá—

nak s a szocialista gazdaságban érvényesülő sajátosságoknak a vizsgálatát is se-

gítik.

Mindezek mellett a termelékenység nemzetközi összehasonlítása azt a célt is szolgálhatja, hogy segítse más mutatókban jelentkező különbségek megmagyará—

zását. lgy például a fejlettség színvonalában levő különbséget az egy lakosra jutó nemzeti jövedelemmel mérve, a mutatkozó eltéréseket első lépésben két okra. a fog-

lalkoztatottságban és a termelékenység színvonalában fennálló különbségekre ve-

zethetjük vissza. Továbbá: a nemzetközi versenyképesség egyik lényeges eleme a termék, a termelés egységére jutó munkabérköltségek nagysága. Ez ismét két ösz- szetevőre bontható: a termelékenység és az átlagbérek színvonalának arányára.

A termelékenység színvonalának összemérése fontos szerepet játszhat az egyes or-

szágok közötti árarányok elemzésében is.

A TERMELEKENYSÉGl—HATÉKONYSÁGI MUTATÓK ÉS lNDEXEK FÖBB TlPUSAl

A különböző célú elemzésekhez természetesen más-más mutatók alkalmazása célszerű. A termelékenység mérési—összehasonlítási módszereiről folyó elméleti—

módszertani viták hátterében valójában nagyon sokszor az húzódik meg, hogy a

vitapartnerek eltérő felhasználási célokat tartanak szem előtt.

A termelés és a ráfordítások mérésére és ennek alapján termelékenységi mu-

tatók képzésére sokféle lehetőségünk van. A következőkben ezekről adunk rövid át—

tekintést, majd azt tesszük vizsgálat tárgyává. hogy a különböző elemzési célokra

mely mutatók felhasználása ajánlható.

A termelés mérésének három fő típusát különböztetem meg:

— a bruttó termelési mutatók alapján való mérés,

— a nettó termelési mutatók alapján való mérés,

— a közvetlen indexszámítás.

1. tábla

A termelékenységi és a termeléshatékonyságí mutatók főbb típusai

Termelés Nettó mutatók:

Bruttó Közvetlen

mutatók anyagmentes nettó lndexszámítás termelés termelés

Ráfordítás * A B c _ D

!. Közvetlen ráfordítások

1. Munkaráfordítások. . . Munkatermelékenység 2. Állóeszköz— ráfordítások . . Állóeszköz-igényesség 3. Munka- és állóeszköz— ráfordítá-

sok . . . Teljes termelékenység : termeléshatékonyság

4. Anyagráfordítások. . . . Anyagigényesség

5. Munka-, állóeszköz— és anyagró-

fordítások. . . Költségelemzés

ll. Teljes ráfordítások. . . ÁKM-elemzések

Az első csoportba sorolom a fizikai mértékegységben. valamint a teljes terme- lési és az árutermelési érték alapján való mérést. Ezek közös vonása, hogy egyikük sem tükrözi az anyagi ráfordítások felhasználásának nagyságát, illetve változását.

A nettó mutatók kiszámításánál a teljes termelési értékből levonjuk vagy csak az

A TERMELÉKENYSÉGI SZiNVONAL _ 985

anyagráfordításokat (hozzáadott érték, anyagmentes, feltételes nettó termelési ér—

ték). vagy az összes anyagi ráfordítást (nettó termelési érték, nemzeti jövedelem);

e mutatókat tehát az jellemzi. hogy nagyságuk az anyagi ráfordítások alakulásától is függ.

Végül egy harmadik csoportba sorolom a közvetlen indexszámításokat, amikor nem a termelés volumenére képezünk valamilyen mutatószámot (amelyet azután kü- lönböző időszakok vagy termelési egységek között — esetleg előbb a munkaráfor- dításokkal viszonyszámot képezve -— összemérünk), hanem közvetlenül határozzuk meg a termelési volumenek egymáshoz viszonyított arányát. Ebbe a kategóriába tartozik az ENSZ által ajánlott ún. terméksoros index, amelyet nemzetközi össze- hasonlításokra is alkalmazhatunk. (Ezt a KGST Termelékenységi Munkacsoportja módszertani ajánlásként 1968—ban közreadtad) A módszer lényege, hogy a színvo- nalváltozást vagy színvonalarányokat jellemző. termékenként megfigyelt viszonyszá- mokból valamilyen súlyrendszerrel átlagot számítunk. Ha a súlyrendszer munkaigé- nyességi mutatókra épül, a módszer lényegében a munkában való mérésnek felel meg; ha a nettó termelési érték, a hozzáadott érték vagy a munkabérek és az érték—

csökkenési leírás összege az alapja. számításunk a nettó. illetőleg az anyagmen- tes (feltételes nettó) termelés indexét, színvonalarányát közelíti. Valóban csak kö—

zelítésről lehet szó, minthogy mindig rögzített mérlegelési súlyokkal számolunk. és ezekben a fajlagos anyagfelhasználás vagy az összes fajlagos anyagi ráfordítás változása. illetőleg az egyes megfigyelt egységek közötti különbsége nem jut kife- jezésre. Ebbe a kategóriába sorolom a feldolgozás normatív értékével való. a Szov- jetunióban elterjedt számítási módszert is. (Ezek az indexszámítások gyakran nem fogják át a termelés teljes körét. és ezért a reprezentáció mértékének megfelelően további korrekciót is kívánnak.)

Áttérve a ráfordítások mérésére, a szokásos módszer csak az adott termelési fázisban, az adott vállalatnál vagy az adott ágazatban felmerülő ráfordításokat vizsgálja. Az utóbbi időben kifejlődött egy olyan számítási—elemzési eljárás is. amely az ágazati kapcsolatok mérlegének segítségével a termékben vagy az adott vállalat.

ágazat által kibocsátott termelésben rejlő összes. közvetlen és közvetett ráfordítást, azaz az ún. teljes ráfordítást veszi számba. (Részletesebben lásd (14) IV. fejezet- ben.) Bár az így képzett termelékenységi mutatóknak nemzetközi összehasonlítások- ra való felhasználása sok előnnyel járna (nevezetesen szükségtelenné tenné. hogy az anyagi ráfordítások azonos órákon való levonása érdekében kétszeres árindex- számításra kerüljön sor). érdemleges gyakorlati tapasztalatok hiányában a továb-

biakban ezzel nem foglalkozom.

Az 1. tábla 1. mezőjében a munkatermelékenységi mutatók különböző típusai helyezkednek el. A munkaráfordítások mérésével kapcsolatban utalhatunk arra, hogy ennek módszerei elsősorban három szempontból különbözhetnek egymástól, asze—

rint, hogy

1. a munkaráforditások milyen körét vizsgáljuk (munkások. alaptermelésben foglalkoz—

tatott munkások, munkások és alkalmazottak);

2. a munkaráfordításokat a teljesített órákkal vagy a létszámmal (azaz munkanapok.

munkahónapok, munkaévek számával), vagy a munkabérekkel mérjük;

3. a munkaráfordítások különböző minőségét. elsősorban a szakképzettségben rejlő el- kéréseket figyelembe vesszük-e. vagy ettől eltekintve összegezzük a munkaórókat, (: létszámot.

A munkaráforclítások mérésének e különböző alternatívái azért jutnak fontos szerephez, mert mindaz. amit a munkaráfordításokban nem vettünk számba (tehát

1 Magyarul az lpargazdasági Tájékoztató (MTA lpargazdaságtani Kutatócsoport. Budapest. 1968.) 4.

számában (59—78. old.) jelent meg.

például az egy fő által teljesített munkaórák számában vagy a szakképzettségben

levő különbségek). a munkatermelékenység alakulásában. színvonalarányában fog

jelentkezni. _

A tábla 2. mezőjében az állóeszköz-igényességi mutatók szerepelnek. Az álló- eszköz-ráfordítások és a termelés viszonyszámait nem tekintjük termelékenységi mu—

tatóknak, de vizsgálatuk fontosságát senki sem vonja kétségbe. különös tekintettel

arra, hogy az összes ráfordításon belül az állóeszköz—ráfordítások —— a gépesítés.

automatizálás révén — növekvő mértékben helyettesítik a munkaráfordításokat. Az állóeszköz-igényességi mutatókkal kapcsolatban csak utalunk arra. hogy az állóesz- köz-ráfordítások mérésénél a lényegesebb különbségeket az adja, hogy az állóesz—

köz—állományt mérjük—e (éspedig az állóeszközök bruttó vagy nettó értéke alapján).

vagy pedig valamilyen módon az állóeszköz-ráfordítások nagyságát próbáljuk kife—

jezni. Ez egyes állóeszközöknél gépórákkal, üzemórákkal történhet, az állóeszközök

értékbeni aggregátumainál az értékcsökkenési leírással vagy egy ennél magasabb értékkel, mely az értékcsökkenési leiráson felül bizonyos normatív hozamot is ma-

gában foglal.

Megemlitjük még. hogy az állóeszköz-ráfordítási mutatókat (s hasonlóan az anyagigényességi és a költségmutatókat) általában bruttó jellegű termelési muta- tókkal hozzuk kapcsolatba.

Tekintettel arra. hogy az állóeszközérték különböző gazdasági egységek közötti s különösen nemzetközi összevetése mind elméletileg, mind gyakorlatilag igen sok problémát rejt magában. összemérésére a színvonal—összehasonlításoknál viszonylag ritkábban kerül sor. Ez feltehetően számos esetben elemzésünk'jelentős korlátja.

amelynek feloldására kell törekednünk. Ezért, továbbhaladva az 1. tábla 3. mező- jével, nevezetesen azzal a problémával részletesebben foglalkozunk, hogy mikép—

pen mérhetjük együttesen a munka- és az állóeszköz-igényességet.

A termelékenység és a hatékonyság mérésére használatos főbb mutatószámok, illetve indexek formulái a következők:

Ozlfoí /1-l

G:K% m

azr %i;— /4/

a:WiWiF§F W

%:LÉE'F'STF ' /6/

G' aL' —l— bK'

Gattaí3W"—T_* W

A TERMELÉKENYSÉG! SZINVONAL 987

Az /1/-/8/ mutatószámok. illetve indexek formuláinál:

G — a termelés.

L - a munkaráfordítás, K — az állóeszközök értéke, a és b — a mérlegelési súlyok,

a * az összegezhető mértékegységben való kifejezés.

a ' pedig az index jelölésére szolgál.

Szokásos elemzési módszereinkkel a munkatermelékenységet és az állóeszköz-

igényességet az /1/ és a /2/ azonosság szerint külön-külön vizsgáljuk. Ha a terme-

lést a nettó termelési értékkel mérjük, a munkatermelékenységi mutató számlálójá- ban az állóeszköz-igényesség nagysága is tükröződik. de mint másutt kimutattam

((14) 93—94. old.). igen csekély mértékben. Az állóeszköz-igényesség külön megfi-

gyelése ezért ilyen esetben is célszerűnek látszik.

A munkatermelékenység és az állóeszköz—igényesség összekapcsolt vizsgálatára legtöbbször a /3/ képlet szerinti azonosság szolgál, amely szerint a munkatermelé- kenység a technikai felszereltség és a termelés/állóeszköz hányados szorzatával egyenlő. azaz színvonal-összehasanlításnál a m-unkatermelékenység különbsége arra vezethető vissza, hogy milyen arányt mutat a termelés/állóeszköz hányados és a munka technikai felszereltsége. Ez matematikailag korrekt számítás. de közgaz- daságilag egy lényeges összefüggést mellőz. Ha például ezen a módon a cipőipar és a villamosenergia-ipar termelékenységét vizsgáljuk. és mindkét esetben azt kap- juk, hogy a technikai felszereltségben a különbség kétszeres, a termelés/állóeszköz hányadosban pedig 20 százalék az eltérés, látszólag azonos a kép, holott a villa- mosenergia-iparban a termelés/állóeszköz hányados abszolút nagysága 40—50-sze- rese a cipőiparénak. E tényezők hatását a két ágazatban tehát egészen másképpen

kell értékelnünk.

Tudjuk, hogy a különböző ráfordításfajták helyettesíthetik egymást. Lehet ilyen kapcsolat a munka- és az anyag-, az állóeszköz- és az anyagráfordításak között is, de ennek többnyire kisebb szerepe van. A munka- és az állóeszköz-ráfordítások kö- zötti helyettesítés viszont állandó és egyirányú folyamat: lényege a munkaráfordí- tások helyettesítése állóeszköz-ráfordításokkal. Hogy ez a helyettesítés mennyire hatékony, összehasonlításainkkal ezt is mérni kellene, és erre sem a munkaigényes-

ség. sem az állóeszköz-igényesség külön—külön történő vizsgálata nem ad lehetősé—

get.

Nem megnyugtató a magasabb munkatermelékenység, ha ezt aránytalanul nagy állóeszköz-igényességgel értük el, és nem aggasztó a nagyobb állóeszköz- ígényesség. ha ez a munkaráfordításokban jelentős megtakarítást hozott. Ezért már régen felmerült az a gondolat. hogy a munka- és az állóeszköz-ráfordításokat össze- gezve is mérnünk kellene, és a termelés eredményével ezt kellene összevetni. Régi gyakorlat ez a termelésifüggvény-számításoknál, de utat tör a termelékenységi—ha-

tékonysági számításokban is.

Az egyik fő probléma ekkor. hogy a munka- és állóeszköz-ráfordításokat azonos

mértékegységben kell kifejeznünk (lásd az /5/ és a /6/ képletet). Az azonos mérték-

egység akkor is nélkülözhetetlen. ha nem akarunk abszolút értékhez jutni, csupán a munka- és állóeszköz-ráfordítások együttes, két időszak vagy két gazdasági egy-

ség közötti arányát akarjuk indexszámítással (lásd a /7/ képletet) meghatározni.

Kézenfekvő, hogy a munka- és az állóeszköz-ráfordításokat vagy munkaórában

(létszámban) vagy értékben mérhetjük össze. A munkaráfordításokban való mérés

legegyszerűbb — közelítő — módszere az, hogy az állóeszközök értékadatait az át- lagbérek segítségével munkaórára vagy létszámra számítjuk ót; összetettebb mód-

ja, hogy az ágazati kapcsolati mérlegekből képezünk (az állóeszközök ún. teljes munkaráfordítás—tartalma alapján) együtthatót. Mindkét esetben nyitott kérdés, hogy az állóeszközöket csak az értékcsökkenési leírás vagy a normatív hozammal növelt érték alapján vonjuk—e be számításunkba.

A munkaráfordítások értékben való kifejezésének általános módszere a munka- bérekkel való számolás, amelyet esetenként a munkabérek közterheivel vagy más

együtthatóval is növelünk. Ugyanígy járhatunk el az a és b mérlegelési súly képzé- sénél. Az így számított mutatókat. indexeket többtényezős vagy ,.teljes" termelékeny—

ségi index névvel jelölhetjük meg. (Egy oroszul megjelent cíkkemben (15) is ezt a

kifejezést használtam.) A szocialista országokban azonban az ilyen típusú mutatókat

többnyire a hatékonysági mutatók körébe sorolják. s ilyen néven vonultak be a gaz—

daságstatísztikai kézikönyvekbe is (5).

A /6/. /7/ és [8/ képlet azt mutatja be. hogy a munkatermelékenységet és a tel-

jes termelékenységet (a munka— és állóeszköz—ráfordításokra együttesen számított hatékonyságot) hogyan lehet egymással összekapcsolva elemezni. Ez az elemzési mód a munkatermelékenység színvonalában mutatkozó különbséget két tényezőre bontja:

a teljes termelékenységben, a hatékonyságban levő különbségre,

a munkaráfordítós és a teljes munka- és állóeszköz—ráfordítás arányára, amelyet le—

egyszerűsítéssel a munkaráfordítás/állóeszköz—ráfordítás helyettesítési jellemzőjének tekinthe—

tünk.

Megfelelő állóeszközadatok hiánya. ezek összehasonlíthatóságának problémái és egyéb módszertani nehézségek miatt a szakirodalomból viszonylag kevés teljes termelékenységre is kiterjedő nemzetközi összehasonlításról szerezhetünk tudomást.

Ezek közül a szovjet—amerikai összehasonlítások köréből A. Bergson számításait és a különböző termelési függvényekre épülő elemzéseket, továbbá Bacha (3) és Clague (4) munkáját említhetjük meg. (Az előbbi Mexikó, az utóbbi Peru iparát ha- sonlította az Egyesült Állam'okéhoz.) Mikor, milyen kérdésekre adnak megbízható választ a munkatermelékenységi összehasonlítások, s mikor lenne valóban szükség a teljes termelékenység összemérésére is? Befejezésül erre a kérdésre kísérelünk

meg válaszolni.

A MUNKA ÉS A TELJES TERMELÉKENYSÉG SZlNVONALÁNAK ÖSSZEMÉRÉSE

Ha a termelékenység színvonalának összehasonlítása alapján a vizsgált gaz- dasági egységek teljesítményét kívánjuk értékelni, vagy a teljesítmény létrehozásá- hoz felhasznált minden lényeges erőforrást számításba kell vennünk. vagy a nettó teljesítményt kell alapul vennünk. Ha tehát bruttó mutatókat alkalmazunk (s a köz-

vetlen indexszámítás is ebbe a kategóriába tartozik), nemcsak a munkaráfordítá—

sokat, hanem az állóeszköz—ráfordításokat (s azokban az ágazatokban. ahol az anyagráforditások nagy súlyt képviselnek, az anyagráfordításokat) is vizsgálnunk kell. Az 1. tábla jelölései szerint a nettó teljesítmény értékeléséhez a B/1 és a C/1 mutatószám használható fel. míg a bruttó típusú A, illetőleg D mutatószámhoz (in- dexhez) a munkaráfordítások mellett a 2.. 3., 4. és 5. ráfordításelemeket is kapcsol-

nunk kell.

Természetesen azzal is tisztában kell lennünk, hogy egy—egy gazdasági egység teljesítményéről teljes képet még a nettó; termelési mutatók sem adnak. A termé- kek minősége. korszerűsége, a termelési szerkezet, a külkereskedelmi mérleg és ver- senyképesség, a mai világgazdasági helyzetben -— főképpen kis országokban — a rugalmas alkalmazkodóképesség olyan tényezők, amelyeket a hagyományos tel—

A TERMELEKENVSEGI SZINVONAL 989

jesítménymutatók csak kevéssé és hosszabb távon tükröznek. Ezért különösen ága—

zatok és vállalatok teljesítményének nemzetközi mérce szerinti értékelésénél ezeket

is számításba kell vennünk: értékelésünket bizonyos fokig dinamizólnunk kell vár-

ható teljesítményük. a változásokra való felkészültségük figyelembevételével.

Az elmondottakból az következik, hogy a munkaráfordítások egységére jutó bruttó termelés összemérése csak közelítésként fogadható el, akár vállalatok. akár

ágazatok, akár gazdaságok egészének a teljesítményét értékeljük. Ez a megoldás azt a feltételezést foglalja magában, hogy

1. a figyelmen kívül hagyott ráfordítások fajlagos nagyságában a vizsgált egységek kö—

zött nincs számottevő különbség,

2. vagy e különbségek az összehasonlítás erdeményére, például az ennek alapján vég- zett rangsorolásra számottevő hatást nem gyakorolnak.

Vizsgáljuk ezt meg az állóeszköz-ráfordításokra vonatkozóan. első lépésként a termelékenységváltozás mérésének tapasztalatait véve alapul.

Törvényszerű jelenség, hogy a munka technikai felszereltsége (K/L) növekszik.

tehát a termelés/munkaráfordítás hányados (G/L), azaz a munkatermelékenység

jobban növekszik, mint a termelés/állóeszköz hányados (C)/K). Ebből következően a teljes termelékenység, e két hányados megfelelően mérlegelt átlaga (O/(aL—l—bK))

mindig kisebb növekedést mutat, mint a munkatermelékenység. Ezt számtalan gya- korlati vizsgálat is igazolta, s ezt jelzi a 2. tábla is, amelyben 13 ország iparára vo- natkozóan munkatermelékenységi és közelítéssel számított teljes termelékenységi

indexeket hasonlítunk össze.

2. tábla

Az ipar munka— és teljes termelékenységének növekedési üteme 13 országban

A A Rangsor

munkam—, teljes __

* Má A két a -

, ,, termelékenység ütem munka- a teljes kg;—Ir?

Orszag ldoszak átlagos évi ("OWO különb-

növekedési (SZPZG' termelékenység ség

üteme lek) növekedési

(százalék) üteme alapján

1 ,

Bulgária . . 1950—1952 — 1967—1969 6.9 4.1 59 2_4_ 5, 2

Csehszlovákia . 1950—1952 — 1967—1969 4.3 3.5 82 9. 6. 3

Lengyelország . 1950—1952 — 1967—1969 5,0 4.5 90 5—6. 3. 1.5

Magyarország . . 1950—1952 — 1967—1969 3.9 2.4 62 10. 12. 2

Német Demokratikus

Köztársaság 1950—1952 — 1967—1969 6.9 5,3 72 2—4. 2. i

Románia 1950—1952 — 1967—1969 8.0 6.0 75 1. 1. _

Szovjetunió 1950—1952 — 1967—1969 6.9 4.2 61 2—4. 4. 1

Anglia 1954—1972 2.9 1.3 45 12—i 3. 13. 0.5

Ausztria . . . . 1955—1971 5.0 2.9 58 5—6. 7. 1.5

Egyesült Államok 1948—1966 2,9 2,5 86 12—13. 1. 1.5

Görögország 1951—1971 4.6 2.6 57 7—8. 10. 2,5

Kanada . . . . . 1946—1967 38 2.8 74 11. 8. 3

Német Szövetségi Köz-

társaság . 1954—1972 4.6 2,7

59 7—8. 9. 1,5

Forrás: (14) (390—391. old.): Angliára és a Német Szövetségi Köztársaságra nézve (12); Görögországra nézve (15) (25. old.).

A 2. táblában bemutatott számítási eredmények ugyanakkor arra a fontos je- lenségre is utalnak, hogy az országok növekedési ütem szerinti rangsora a kétféle

index szerint kevéssé különbözik (3—nál nagyobb rangsorkülönbség nincs). Az, ada-

tokat egyébként módszertani tanulságként idéztük, tartalmi szempontból az időszak

meghosszabbítása már részben módosítaná az ezekből kirajzolódó képet.

A tapasztalatok szerint a munka— és állóeszköz-ráfordítások súlya a különböző

országokban az ipar egészét nézve eléggé hasonló, kétharmad—egyharmad körül van. Az iparon belül az egyes ágazatok között azonban már lényeges eltérések van-

nak, s ennek azért van nagy szerepe, mert nagyobb különbség a munka- és a teljes

termelékenységi indexek között azokban az ágazatokban várható. amelyeknél vi-

szonylag nagyobb az állóeszköz—ráfordítások súlya.

A 3. táblában a magyar ipar 18 ágazatára vonatkozó számításból idézünk, s az ágazati rangsorban néhány jelentékeny változást figyelhetünk meg: a vegyipar például Cl munkatermelékenység szerinti 2. helyről a teljes termelékenység alapján

a 8—9. helyre került, ugyanakkor az élelmiszeripar a 10—11. helyről a 7. helyre lé—

pett előre a vizsgált időszakban.

3. tábla

A magyar állami ipar ágazatainak rangsora termelékenységnövekedésük 1950 és 1970 közötti átlagos évi üteme szerint

Az ágazat rangsora a Átlagos évi növekedési ütem

(százalék) munkatermelékenység teljes termelékenység

alapján alapján

Növekedés

8—. . 1. Műszeripar 1. Műszeripar

6—7,9 . 2. Vegyipar 2. Nyomdaipar

3. Nyomdaipar

4 Közlekedési eszközök gyártása

5—6. Híradás- és vá- kuumtechnikai ipar 5—6. Fémtömegcikk-ipar

4—5,9 . 7. Villamosipari gépek 3—4. Híradás- és vá-

és készülékek gyártá- kuumtechnikai ipar

sa 3—4. Fémtömegcikk-ipar

8. Gépek és gépi beren— 5. Közlekedési eszközök dezések gyártása gyártása

9. Villamosenergia-ipar 6. Gépek és gépi be- 10—11. Építőanyag—ipar rendezések gyártása 10—11. Élelmiszeripar 7. Élelmiszeripar

12. Kohászat 8—9. Villamosipari gépek és készülékek gyártá-

sa

8—9. Vegyipar

2—3,9 . 13. Papíripar 10. Fafeldolgozó ipar

14. Fafeldolgozó ipar 11. Epitőanyag—ipar 15. Textilipar 12. Papíripar

16. Bányászat 13. Kohászat

0-1,9 . 17. Bőr-, szőrme- és ci- 14—15. Villamosenergia-

pőipar ipar

18. Textilruházati ipar 14—15. Textilipar

16. Bőr—, szőrme- és ci- pőipar

17. Textilruházati ipar

Csökkenés —— 18. Bányászat

Forrás: (13) (161. old.).

A TERMELÉKENYSÉGI SZiNVONAL 991

A bemutatott nemzetközi összehasonlitósból először is azt szűrhetjük le, hogy munkatermelékenységi összehasonlitásaink az ipar egészére vonatkozóan általá- ban valószinűleg reális rangsort adnak. Minthogy a tapasztalatok szerint a terme-

lés/állóeszköz hányadosban nemcsak különböző időszakok között (ugyanazon or- szágban), hanem különböző országok között is jóval kisebbek a különbségek, minta

termelés/munkaráfordítás hányadosban, a teljes termelékenység összemérése or- szágok között is kisebb különbségeket mutatna. mint a munkatermelékenység ösz- szemérése.

A 4. táblában egymás mellé állítjuk a magyar és a Német Szövetségi Köztéri saság ipara közelítőleg összehasonlítható 28 ágazatának termelés/állóeszköz há- nyadosait (mindig bruttó értékekkel és nemzeti valutában számolva). Csupán ráné- zésre is sok hasonlóságot figyelhetünk meg. és ezt a két adatsor r: 0.89 rangkor—

relációs együtthatója is igazolja.

4. tábla

A termelés/állóeszköz hányados a magyar és a nyugatnémet iparban, 1975-ben

A termelés/állóeszköz A termelés/állóeszköz hányados az ipar

hányados értéke átlagának

Ágazat százalékában

Német '

hgasgzxgagr- Suzövletség'i fiaié?" gzlblíéttfég i

Koztarsasag Koztarsasag

Bányászat . . . . . . . . . . O,ó7 0,74 0.42 051

Szénbányászat . . . 0.52 O,85 0.33 0.58

Kőolaj- és földgázkitermelés . . 1.13 0.64 0,72 0.44

Kohószat . . . . . . . . . . 1.24 1.17 0,78 0.80

Vaskohászat . . . . . . . . 1,22 1,12 0,77 0,77

Gépipar . . 2.09 1.72 1.32 1.18

Gépek és gépi berendezések gyár-

tása . . 2.12 1,83 1.34 0.95

Villamosge'p- és híradástechnikai

ipar . . . . . . . 2.18 1.80 1.38 1,23

Fémtömegcikk- ipar . . . 2.12 1.75 1.34 120 Építőanyag- ipar . . . 0.64 0.90 0.41 0.62 Finomkerámia-ipar . . . 0.83 1.27 0.53 0,87

Uveg'! pa r . . . . . . . . . 0,79 1 ,13 0, 50 0,77

Vegyipar . . . 1.35 136 0.85 0.93

Kőolajfeldolgozó ipar . . . 2,37 2.34 1.50 1.60

Gumiipar . . . . . 2.13 1.30 1.35 1.89

Műanyagfeldolgozó ipar . . . . 2.45 1.73 1,55 1,18 Fafeldolgozó ipar . . . 2.11 1.83 1.34 1.25 Papiripar . . . 0,94 1,20 0,59 1,82

Nyomdaipar . . . 1,46 1.28 0.92 0.88

Textilipar . . . . . . . 1.46 1.15 0.92 0.79

Bőr-, szőrme és cipőipar . . . . 3,32 2.02 210 1,38 Textilruházati ipar . . . 4.20 2.96 2.66 203 Élelmiszeripar . . . 2.31 1.70 1.46 1.16

Malomipar . . . . . . . . . 2.39 1.82 1.51 1.25

Cukoripar . . . 0,91 1,04 0.58 0,71

Növényolajipar . . . . . . . 3,32 3.74 2,10 2,56

Söripar . . . 0.90 4.60 0.57 3.15

Dohányipar . . . . . . . . 3.60 1,87 2,28 1,28

Feldolgozó ipar . . .

1.58 1,46 1,00 1.00

Forrás: Statisztikai évkönyv, 1975. (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1976.), valamint (10).

Az Európai Gazdasági Bizottság Titkárságának egyik tanulmányából'az ipari ágazatok 9 ország adataiból számitott tőkeigényesség szerinti -— elég általános ér- vényűnek tekinthető — csoportosítását idézzük.

Az ipari ágazatok viszonylagos tőkeigényessége 9 ország átlaga alapján Magas tőkeigényességű ágazatok (az átlag 125 százaléka felett)

1. Kőolaj- és széntermelés 2. Vegyipar

3. Kohászat 4. Papíripar 5. Élelmiszeripar

Közepes tőkeigényességű ágazatok (az átlag 75 és 125 százaléka között) 6. Építőanyag—ipar

7. Gumiipar 8. Egyéb ipar 9. Villamosgépipar

10. Közlekedési eszközök gyártása

Alacsony tőkeigényességű ágazatok (az átlag 75 százaléka alatt) 11. Textilipar

12. Nyomdaipar 13. Gépgyártás

14. Fémtömegcikk-ipar, műszeripar 15. Faipar

16. Bőripar

17. Ruházati ipar, cipőipar

Forrás: (17) (52. old.).

Az idézett adatokból - a dinamikai vizsgálatokhoz hasonlóan -— arra kell kö—

vetkeztetnünk: az ágazatok rangsorolása szempontjából már nem közömbös, hogy a munkatermelékenység vagy a teljes termelékenység színvonalát mérjük-e össze

nemzetközileg.

E feltevés ellenőrzésére néhány további számítást végeztünk a Központi Sta- tisztikai Hivatalnak az osztrák és a jugoszláv iparral készült összehasonlitásai alap- ján. A Központi Statisztikai Hivatal összehasonlításai az állóeszköz—ráfordításokra nem terjedtek ki. de a villamosenergia-felhasználást összemérték. Első közelítésként feltételeztük, hogy a villamosenergia-felhasználás és az állóeszköz-ráfordítások ará- nya nem tér el egymástól lényegesen. (Erre bizonyos alapot az Európai Gazdasági

Bizottság 5. táblában idézett korreláció-számításainak eredményei is adnak.)

5. tábla

Az egy ioglalkoztatottra jutó

állóeszköz—érték és villamosenergiaJee/használás korrelációia az iparban

1960. 1970.

Ország —__—_._——————___

évben

Csehszlovákia . . . ! 0.87 0,93 Magyarország . . . . . . 0,93 O,86 Lengyelország . . . 0,92 0,93

Bulgária . . . . . . . . D,75 0.83

Románia . . . 0,92

Forrás: (19) (211. old.).

A TERMELÉKENYSÉGI SZlNVONAL

993 A kiegészítő számításokban magyar súlyarányokat vettünk alapul. Az osztrák

iparral való összehasonlításnál (lásd a 6. táblát) ebből meghatároztuk a teljes rá-

fordítások arányát. majd a termeléssel egybevetve a teljes termelékenység indexét.

amit a jugoszláv iparra vonatkozóan (lásd a 7. táblát) az egy munkásra és a villa- mosenergia-felhasználás egységére jutó termelés indexe átlagaként határoztunk

meg.

6. tábla

Az osztrák és a magyar ipar 1975. évi termelékenységi színvonala

foglglkoz— Aeliigárl'áj-s- A teljes A A munka- A teljes A kék"?

tatott felhasznó- ráfordítás termelés termel'e- termele— forditas

Ágazat létszám 165 kenyseg kenyseg magyar

aígnlila az osztrák iparban a magyar színvonal százalékában

l

Bányászat . . ll 17,7 39.7 2319 39.2 221 164 72—28

Élelmiszeripar . 35,6 60,7 43,1 521 146 121 70—30

Textilipor 402 663 37,8 60.7 151 127 71—29

Ruházati ipar 47.0 81.4 5114 6557 140 130 90—10

Bőr-, szőrme- és cí- l _,

pőlpar 242 50.0 28.6 328 136 5 115 89—17

Faipor . 58.55 18013 851 103,0 177 121 78—22

Papírlpor 144,0 435,5 286.8 2922 203 102 51—49

Vegyi par . 63.6 98.5 81 .8 979 154 120 48—52

Épitőanyog—ipor 55,9 134.6 85,8 11ó,7 209 136 62—38

Kohószot . 87,8 139;6 110.6 100,6 115 91 56—44

Gépípcr

48.3 ó5.7 5218 91.8 190 174 74—26

Forrás: (2) (26. és 30. old.). illetve az

utolsó oszlopra nézve a Statisztikai évkönyv. 1975. (115. old.).

7. táb

A jugoszláv és a magyar ipar 1970. évi termelékenységi színvonala

la

!

Avillamos— i

Az egy energia- A teljes ró—

munkásra felhasználás fordításra

Ágazat egységére

jutó termelés a jugoszláv iparban (: magyar ipar százalékában

Bányászat . . . . 101 91 98

Kohászat . . . 88 51 68

Gépipar . . . 110 78 100

Építőanyag—ipar . . . 96 104 99

Vegyipar . . . . . . . 99 94 96

Gumiipar . . . . . . . . . . 116 110 113

Fafeldolgozó ipar . . . . 114 112 1 114

Papíripar . . 122 65 l 91

Nyomdaipar . . . 87 69 82

Textil— és textilruházati ipar . 87 87 87

Bőr-, szőrme— és cipőipar . 102 98 101

Élelmiszeripar 111 88 1 102

Dohányipar 51 50 ' 51

Ipar összesen*

' A magyar iparna'l az állami ipar.

lmi 76

Forrás: (9) (18. old.); a mérlegelési súlyok a teljes ráfordítási index kiszámításához: Statisztikai év- könyv. 1970 (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971. 164. alá.) és ipari adattár ll. köt. (Központi Sta-

tisztikai Hivatal. Budapest. 1972. 272. old.).

4 Statisztikai Szemle

Számításainkból —- többek között a vizsgált ágazatok kis száma (5 a jugoszláv—

magyar összehasonlítás esetében a kis különbségek) miatt is -— helytelen lenne messzemenő következtetéseket levonni. de mégis igazolva látjuk azt a feltevésünket,

hogy a teljes termelékenység összehasonlítása

1. a fejlettségben nagyobb eltérést mutató országok között kisebb színvonal—különbsé- geket mutat. mint a munkatermelékenység összemérése:

2. az ágazatok rangsorolósóban. ha nem is sokszor, de esetenként nem elhanyagolható különbségekhez vezet (lásd a 8. táblát).

8. tábla

Az ágazatok rangsorolása a munka- és a teljes termelékenység színvonala szerint a nemzetközi összehasonlítások alapján

Az osztrák—magyar A jugoszláv—magyar összehasonlítás alapján összehasonlítás alapján

x ,, , Cl 0 -

mu71ka- l tecl'jes elare— hatra- munka— teljes elore- hátra.

Ágazat

termelékenység termelékenység

szerinti lépés a teljes szerinti lépés a teljes magyar szem- termelékenység magyar szem- termelékenység

pontból fel- szerint pontból fel- szerint állított rangsor állított rangsor

Kohószat . . . . 1. 1. 4. 2. 2

Bőr-. szőrme- és cipőipar . 2. 3. 1 8. 10. 2

Ruházati ipar 3. 8. 5 *

Élelmiszeripar 4. 5—6. 1.5 10. 11 1

Dohányipar -— - 1. 1

Textilipar . . . 5. 7. — 2

Textil— és textílruhózati ipar — —— 2—3 4. 1.5

Vegyipar 6. 4. 2 6. 6.

Gumíipar — — 12; 12.

Folpar 7. 5—6 1.5 11 13. 2

Gépipar 8. 11. 3 9. 9.

Papiripar 9. 2. 13. 5. 8

Építőanyag-ípar 10. 9. 5. 8. 3

Bányászat . 11. 10. 7. 7.

Nyomdaipar . — — 2—3. 3. 0.1

Az első megállapítás csak a mérés eltérő skólójc'rra figyelmeztet, a második vi-

szont arra int, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyünk a munkaráfordítósok mellett az állóeszköz-igényesség és a teljes termelékenység összehasonlítósóra is. Bizonyá- ra további nyomatékot ad ennek a javaslatnak. ha arra is utalunk, hogy ez a tel- jesítményértékelés és a rangsorolás mellett a tartalékok feltárásához, az állóeszköz- igényesség csökkentéséhez nélkülözhetetlen. A? tőkés országokkal való összehasonlí- tósoknól sajnos gyakran tapasztalunk adathiányt, de javulóssal számolhatunk: a Német Szövetségi Köztársaság mellett például újabban Franciaország és Ausztria

is közzétesz óllóeszközadatokat. ,

Befejezésül arra utalunk, hogy a teljes termelékenység szinvonalának országok

közötti összehasonlítósc'rra két lehetőségünk van:

vagy összemérhetővé kell tennünk az állóeszköz-ráfordítósokat a vizsgált országok (A és B) között azonos valutára való átszámítással; ekkor ezzel a képlettel számolhatunk:

%: "L';

LA

a—i—

_Kibí

KB (a-j-bz1)

A TERMELÉKENYSÉGI SZlNVONAL 995

vagy meg kell oldanunk a munka- és állóeszköz—ráfordítások összemérését a vizsgált országokon belül: ekkor a munkatermelékenységi és a helyettesítési arónyból határozhatjuk meg a két ország teljes termelékenységi színvonalának egymáshoz viszonyított arányát:

l GA _ LA [_ _LA* tK/i* LB* —i— KB*

ioB'LBl' LA ' La

l

§ '

Minthogy a két módszer közül az első eljárás az állóeszköz-igényesség közvet-

len s esetleg részletesebb összehasonlítósóra is módot ad. lehetőleg ezt kell előny—

ben részesítenünk.

iRODALOM

(1) Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország és Magyarország ipari termelékenységének összehasonlitása.

Statisztikai időszaki Közlemények 247. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1972. 49 old.

(2) Ausztria és Magyarország ipari termelési és termelékenységi szinvonalának összehasonlitása. Sta- tisztikai időszaki Közlemények 404. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1977. 32 old.

(3) Bacha, E. L.: Estudio comparatívo de la pracluctividad de Mexico y Estados Unidos. EI Trimestre Economico. 1966. 4. sz.

(4) C70gue, Christopher: The Determinants of efficiency in manufacturing industries in an under- deveioped country. Economic Development and Cultural Change, Vol. 18. No. 2. 1970. jan. 188—205. old.

(5) Ekonomicseszkaja sztatisztika. Szerk.: E. N. Freimund. 2. kiad. Moszkva. Sztatisztika. 1976. 540 old.

(ó) Erdős Tibor: A termelés korszerűsödése és a gazdasági növekedés. Kossuth Könyvkiadó. Budapest.

1974. 287 old.

(7) Falusne' Szikra Katalin: A termelékenység és hajtóerői. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1975. 314 old.

(8) ipari adattár. l—il. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1972. 439, 611 old.

(9) A jugoszláv és a magyar ipar összehasonlitása (Termelékenységi és szerkezeti összehasonlítás) 1960—1970. Statisztikai időszaki Közlemények 290. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1973. 98 old.

(10) Produktionsvolumen und -potential. Produktionsfaktoren der lndustrie im Gebiet der Bundesrepublik Deutschland. Statistische Kennziffern. 19. Folge. Neuberechnung 1970—1976. DlW. Berlin. 1977.

(11) Narodnoje hozjojsztvo SZSZSZR v 1972 g. Sztatiszticseszkij ezsegodnik. Moszkva. Sztatisztika. 1972.

824 old.

(12) Panic. M..- The UK and West German manufacturing industry 1954—1972. A comparison of struc- ture and performance. NEDO Monogroph 5. London. 1976.

(13) Dr. Román Zoltán: Munkatermeiékenység és hatékonyság az ipar ágazataiban. Statisztikai Szemle.

1972. évi 2. sz. 149—167. oid.

(14) Dr. Román Zoltán.- Termeiékenység és gazdasági növekedés. Kossuth Könyvkiadó -- Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1977. 466 old.

(15) Dr. Román Zoltán: O dinamike proizvoditelnoszti truda v narodnom hozjajsztve Vengrii. Voproszi Ekonomiki. 1973. évi 6. sz. 85—92. old.

(16) Sources of post-war growth of the Greek economy and current porspects. Megjelent: Factors oi gkrowtll; and investment policies: an international approach (Pergamon Press for the UN. New York. 1978.) c.

őtet en.

(17) Structure and change in European industry. United Nations. Economic Commission for Europe.

Geneva -— New York. 1977. XVil, 289 old.

PE3iOME

Paccma'rpuaan Bonpoc ebiőopa nokaaateneü nna MemgynapoAHoro cpaBHeHx—m ypoaHsn npousaonmenauocm prAa, aerop npouaaagu'r oőaop samueüwnx THHOB nokasareneü u nunencoa npouasonn'renbnocm 'rpyna. VCTai—iasnueaev, v—n'o npeoőnagaroman HaCTb Memgy- HÖPOAHHX cpaeHel-mü npowaaonu'renbnocm prna cerpmm- conocraanenne aanoaoü ripo—

Aykuuu " aa'rpar prna. nOCKOJ'ibe SanaTbl prga —- B peeynua-re mexanusauuu " aero- Mamaauuu — ao ace őonbwei'i Mepe saMeHmorcn 36TpaTaMH ocnoaHux (pol-mos, CTaHO—

BHTCSI npoőnemamunbim Aero-r nu aru cpaaHeHua nec-roaepuyio Kapmuy omocm'enbuo o- uemm ampaőorox u pacxpsrmn peaepsos i'lOBbiLLieHHSI npousBoAu-renbnocm prga. Hpu- MeHeHne wcrbix noxasareneü a MemAYHapOAHbIX cpaanenwnx (a angy norpeőuocm a .nsyxkpa'rnoü .necpnzunu) aanse'rcz aecsMa prnoeMKoü zanaueü. i'loaroMy a nocneAHee apeMn aoammno crpeMneHue K AOHOHHHTeanOMy oőcnegoaaumo cponnoeMKocm " Mare- pwanoeMKocm, a Takme K conocraanenmo zatpar musora " oaeLuechneHi—roro prAa c npoAyKueü (uccnenoaanne nonnoü npouaaonmenbuocm, acpcpenruauocm npouseoncma).

B Aanbneüwem aarop paCCManHBaeT aonpoc o 'ro-M, zanae'rcn nu ocyuecraneHHoe Ha ocuosannn noxasateneü npousaonurensuocm tpyna CpaBHeHHe aneMneMblM nna xapax- Tepncmxu coo'rHomeHuü ypoaHeü nonHof—i npouaaogu'renbuocm. i'lpnMep AHHaMHHeCKHX co- nocraBnem—M nonaebisaer, u'ro cpaaHem—m nponaaonmenbnecm prna aTHocn'reano acel?!

4—

npomumneHHocm OőbNHO Aaror peanbnue coomowenun, Ho cpaBHeHun npowssogmenb- HOCTH prna MemAy crpaHaMu Bcerga nupamarot őónbume pö3nHHHH, ueM couzmepeHwe nom-mü npowsaogu'renbnocm.

Aarop Ha ocuoaam—m BeHrepo—aacrpuücxoro " eeHrepo—lorocnaecnoro cpasHem—iü :npa- nasogmenbnocm — npnőnmxaz cpounoeMnoctb notpeőneHneM anexfpoauepmn Ha egn- Hnuy nponyxuuu — HYTeM aucnepumenranbnblx pacuefos YKBBbiBaeT Ha coomomenun ypoa- Heü npousaonu'renbnocm prna " nom—roni npowaaonmenbuocm. Em pacuefbi nemesp- )KABIOT, ura cpaaHeHue nom—tori npou3aonmenbuocm memAy anaunrenbno ornnuawmumucn Apyr or Apyra no crenel-m pazar—ima crpaHaMn nee-r Menbwue pacxomAeHi—m a ypaaue, ueM conocraanenwe nponaaonurenbnocm prAa u, nanee, Aaa anna cpaanenwü : OTAeHb-_

Hle cnyuaux AaiOT anauurenbnbre paanmm e coomomenuu nopnnxa o'rpacnei—i. l'lethti—i BbIBOA oőpamaer BHHMGHHe TOJIbKO Ha HHYI-O Luxor-ly usMepeHnü, a B'ropoi—i YK83bIBBeT Ha 70, ufo cneAyef npnnomwn, őónbume ycunmi : MHTepecax cpaaHem—m HapSAy c sarpa'raMu prna remete u CPOHAOGMKOCTH " nonnoii nponaaonmenbnocm.

SUMMARY

The author investigates the problems of the selection of indicators used for comparing productivity on international level. He shows the main types of the indicators and index numbers of productivity. He points out that the international comparisons of proddctivity are based, in the majority of the cases, on gross output ancl labour input. Labour input is re—

placed to a steadily increasing extent by fixed assets — through mechanization, automa- tization —, which challenges the validity of the comparisons as regards evaluation of out- put and exploration of the reserves of productivity. The use of net indicators in international comparisons is, however, a highly labour intensive task (because of the necessary double deflotion). Conseauently the supplementary investigation of the fixed capital and materials intensity further the comparison of the labour and fixed capital input and the output (inves- tigation of total productivity, efficiency of production) are recently rather preferred.

The article investigates whether the comparison based on the indicators of labour pro- ductivity can be applied for characterizing the differences of the level of total productivity.

The dynamic investigations show that the comparison of labour productivity in industry as a whole generally provides realistic ranking. However, the comparison of labour productivity among countries always yields larger differences than the comparison of total productivity.

The article shows experimental computations of the differences in labour and total pro- ductivity relying on the comparisons of productivity between Hungary and Austria as well as between Hungary and Yugoslavia. Fixed capital intensity in those calculations was ap- proximated by the output per unit of electric energy used. These computotions support that, amidst countries of rather different development level. the comparison of total productivity results in s'maller differences than the comparison of labour productivity. Moreaver, the two comparisons sometimes provide substantial differences in ranking the branches. The first con- cluSion indicates only the different measuring scales, however. the second one warns that more efforts must be made for comparing fixed capital intensity as well as total productivity.