Dr. Ollé Lajos kandidátusi értekezésének vitája

SZEMLE

DR. OLLÉ LAJOS KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA

A munkatermelékenység fogalmának,

mérésének és elemzésének kérdése ál-

landóan a közgazdászok érdeklődésének

középpontjában áll; Ez egyrészt abból adódik, hogy a munka termelékenysége az egyik legfontosabb mozgatója a gaz—

dasági életnek, másrészt abból, hogy

nagyon sok tényező hatása érződik ben-

ne, amiből következően csak rendkívül

összetett mutatók segitségével mérhető.

A munkatermelékenység problémája ab-

ból a szempontból is a legösszetettebb, hogy sokféle tudományág tartományába beletartozik. Fontos témája ez a politikai gazdaságtannak a közgazdasági kategó-

ria meghatározása szempontjából, a kü—

lönböző gazdaságtainoknak az egyes te—

rületekre történő értelmezése szemoont- jából, a tervezésnek és a statisztikának

a mérése és az elemzése szempontjából, Ezért a téma feldolgozásával valamennyi említett tudományág művelőinél talál-

kozunk. A téma sokoldalú feldolgozása

teszi lehetővé, hogy mind világosabban álljon előttük maga a fogalom, és hogy mindinkább feltárjuk azokat a módsze- reket, amelyek segítségével mennyiségi—

leg kifejezhetővé és összehasonlithatóvá lesz a munka termelékenysége. Előrelá—

pést jelentett e területen dr. Ollé Lajos

egyetemi docens kandidátusi disszertá-

ciója, amelynek címe: ,,A munkatermelé—

kenyse'g fogalma, az ipari munkaterüle- lékenység mérésének egyes kérdései."

A disszertáció vitáját ez év júniusá- ban a Magyar Tudományos Akadémia

felolvasó termében dr. Wilcsek Jenő

kandidátus, egyetemi tanár elnökletével tartották Az értekezés opponensei dr.

Kiss Albert kandidátus, egyetemi tanár és dr, Forgács Zoltán kandidátus, egye—

temi docens voltak.

Az értekezés két részből áll. Az első

a munka termelékenységének közgazda—

sági meghatározásával, a második a

munkatermelékenység statisztikai méré—

sével foglalkozik.

A tanulmány abból indul ki, hogy a munkatermelékenység alapvetően nem

értéki kategória. Fogalmán—ak, tartalmá- nak megértéséhez nem szükségszerűen tartozik hozzá az értékmozgás vizsgálata.

Sőt a tartalom feltárását —megikönnyiti;

ha ezt nem vesszük figyelembe. így tisz-

tábban áll előttünk, hogy a munkater—

melékenység— szinvonalát, változását mi—

lyen tényezők befolyásolják. Ilyen szem- léletből kiindulva keresi a feleletet arra a kérdésre, hogy a munkatermelékeny- ség szakadatlan növekedésének materiális feltétele miben rejlik, hogyan és miért képes az ember egyre növekvő anyagi szükségleteinek fedezését viszonylag mind kevesebb munkával biztositani, milyen összefüggés áll fenn a munkatermelé—

kenység és a munka intenzitása között.

A munkatermelékenységet a létre- hozott használati értéktömeg és a mun—

karáfordítás viszonyaként definiálja. Az emberi munka eredménye az előállított használati értékekben ölt testet. A hasz- nálati értéknek mindig részét képezi azonban a termelésbe befektetett mun—

kán kívül a természetadta munkatárgy.

Amennyiben a használati értéktömeg nö- vekszik, de a benne megtestesült munka

volumene nem változik, vagy annál ki—

sebb mértékben növekszik, akkor a ter—

melési volumenben növekednie kell a természetadta munkatárgy arányának.

Vagyis a jelölt szerint növekednie kell az emberi munka egységére jutó termé—

szetadta munkatárgy mennyiségének. Ez—

zel általánosan meghatározta a munka-

termelékenység változásának forrását.

A munkatermelékenység—növekedés anyagi tartalmának feltárása a poten- ciálisan rendelkezésre álló munkaterme—

lékenységi tartalékok végtelen gazdag—

ságára hívja fel a figyelmet.

A használati értékben megtestesülő

emberi munka és a benne levő termé-

szetadta munkatárgy viszonyának válto-

zása, vagyis az, hogy a munkatermelé—

kenység növekedésével növekszik a ter—

74 _— ^szama

mékben megtestesült természetadta mun- katárgy (természeti erő) aránya, rámu- tat a termelőerő és a munkatermelé-

kenység változásának összefüggésére.

Az emberi munka termelőereje hatás- fokának és termelékenységének változá- sát, a közöttük levő összefüggést vizs- gálva a következőkre hivja fel az érteke-

zés a figyelmet.

Az emberi munka termelőereje, az em—

ber munkavégző képessége, fizikai és

szellemi képességeit igénybe vevő cse- lekvés a termelőfolyamatban. Ez adott

feltételek között meghatározott termelési volument hoz létre. Például x mérték- egységnyi munka 1: mértékegységnyi ter-

méket.

Az emberi munka termelőerejének, erősségének (hatásfokának) definiálásá- hoz már olyan mértékegységet kell vá- lasztanunk, amely adott feltételek között meghatározott mennyiségű termelési vo- lument hoz létre az időegység alatt. Az időegység figyelembevétele nélkül csak a

termelőerőt definiáljuk.

Az összefüggés megvilágítása érdeké-

ben egy mechanikai példát elemez. En- nek analógiájára megállapítja, hogy az

emberi munka teljesítményének definí- ciója az időegység alatt előállított hasz- nálati érték mennyisége. így a termelő- tevékenység hatásfoka is időegységre jutó termelés. Nincs különbség az emberi munka termelőereje mint hatásfok jelle—

gű fogalom és a munkatermelékenység fogalma között.

Az értekezés a munkaidő egységére és

a munka egységére jutó használati érték változása közötti összefüggések teljes

feltárásához részletesen foglalkozik a

munkaintenzitás kérdésével.

Kiinduló tétele, hogy bizonyos egysége

nyi munkaintenzitást már feltételez az emberi munka mértékegysége (93) is,

ugyanis nulla intenzitás mellett nincs

munkavégzés. A különböző munkáknak ezen elméleti mértékegységre történő visszavezetésénél az intenzitás visszave- zetése is megtörténik erre az alapszin- vonalra. A munkavégzés időtartamának figyelembevétele nélkül azonban nem

beszélhetünk munkaintenzitásról. Igy ha

munka mértékegységben kifejezésre akar- juk juttatni az intenzitási színvonalat is,

akkor az egységnek (az x-nek) kompo—

nense kell hogy legyen az időtartam egy-

sége is,

A munka intenzitásának jelentőségét az emberi munka ,,újratermelésével", újra- termelési lehetőségeivel való szoros kap—

csolat adja meg. Az emberi munka in—

tenzitásának növekedésével az időegység

alatt több munkaerő használódik el, en—

nek pótlása is többlettel jár. Az emberi munka intenzitásának élettani szempont—

ból van egy olyan felső határa, amelyen

túl az, igénybe vett munkaerő regenerá—

lása lehetetlenné válik.

A disszertáns szerint a munka terme-

lőerejének azt a munkaintenzitási fokot kell

mindenkor szerves alkotóelemének tekin—

teni, amely az adott viszonyok között az élettanilag indokolt felső határ, a normál fok. Amennyiben ez elfogadható, akkor a munkaidő egységére jutó használati érték mennyiségének változása mindaddig hűen jellemzi a munka termelőerejének ha—

tásfok—változását, míg a munka intenzi—

tása az adott körülmények között élet- tanilag indokolt felső határon ' mozog.

Ilyen viszonyok között a két fogalom

azonos. _

Igy szemlélve a ,,két" kategóriát, a munka termelőerejének hatásfokát és az időegységre jutó használati értéket, csak akkor találunk köztük különbséget, ha a természeti (földrajzi), társadalmi, gazda- sági körülmények által indokolt munka—

intenzitás nem valósul meg a termelő-

munkában. Ennek mindenkori megvaló—

sulása azonban nem tekinthető törvény—

szerűnek. Ebből következően egyrészt

tudatosan törekedni kell a munkaintenzi- tásnak az indokolt normálfokon való

tartására társadalmi mértékben és min—

den részterületen egyaránt. Másrészt

tudatosan vizsgálni kell azt, hogy melyek azok a körülmények, amelyek a munka-

intenzitás normálfokának az emelését lehetővé teszik.

Az értekezés első részét a disszertáns a használati érték és a termelékenység összefüggéseivel kapcsolatos problémák tárgyalásával zárja. Abból indul ki, hogy a használati értékek a termékek fajta és minőségi differenciáltsága szerint eltérők. Ennek alapján a használati érté—

kek volumenváltozásáról csak termékfé-

leségenként lehet beszélni. A termelé—

kenység változását is csak fajta és minő-

ség szerint differenciált termékekre el- határolva vizsgálhatjuk. Amennyiben a

termék valamely olyan jellemzőjében következik be a változás, amely kihat

felhasználhatóságára, akkor már külön-

böző használati értékekről beszélhetünk,

a fajta és minőség szempontjából eltérő

termékek szerinti termelés eredményét

szigorúan értelmezve összehasonlithatat—

lanoknak kell tekintenünk. Ilyen körül- mények között a különböző termékek előállításánál végett munka termelé—

kenységi színvonalát sem tudjuk közvet-

lenül összehasonlítani. E kérdés jelentő-

ségével utal az értekezés arra, hogy a

technikai haladás jelentős része abban

szamu:

nyilvánul meg, hogy az előállított régi

konstrukciókat újak váltják fel, az új

konstrukciók különböző paraméterei álta—

lábán magasabb követelmények kielégí- tését jelentik. A munkatermelékenység

növekedése is jórészt ilyen területen kö—

vetkezik be. A nagyobb használati érté- két képviselő termék termelése viszony—

lag kevesebb munkafelhasználás mellett

válik lehetővé.

A munkatermelékenységi indexek gya—

korlati számításánál e téren jelentkező mérési problémák részbeni megoldását

elősegítheti, ha olyan mértékegységben

fejezzük ki a termelés volumenét, amely

tükrözi a termékek hasznosságát megha-

tározó legfontosabb paramétereket, A munkatermelékenység mérésénél ilyen

mennyiségi egységek használatára a disz—

szertáns véleménye szerint az eddiginél

nagyobb mértékben kell törekedni. Ez a

kérdés vezet a disszertáció második fő részéhez, amelyben a disszertáns a mun- katermelékenység statisztikai mérésével foglalkozik.

A munkatermelékenység statisztikai

vizsgálatának tárgyalásánál a disszer—

táció elsősorban azzal az alapvető kér-

déssel foglalkozik, mit kell mérnünk, az alkalmazott mutatószámok tartalmukat, képzési módszerüket tekintve mennyiben

felelnek meg az elméleti követelmények-

nek, a ,,népgazdasági szintű" és az ,,ága- zati szintű" termelékenységi mutatóknak mi a tartalma, milyen tényezők, milyen mértékben tükröződnek bennük.

Az utóbbi évek nyomán ma már csak—

nem általánosan elfogadottnak tekint- hető az az álláspont, hogy az egyes ter- mékek gyártásánál felhasznált munka termelékenységi színvonalát az adott ter—

mékben megtestesült eleven és holt munka együttes mennyiségének segítsé-

gével, a termelékenység változását pedig az összmunka mennyiségének változásá—

val mérjük. Könnyen megérthető a köve- telmény jogosultsága, ha tekintetbe vesz-

szük, hogy a kérdés közgazdasági tar—

talma statisztikailag azt jelenti, hogy a munkatermelékenység növekedésének

munkamegtakari'tásban kell jelentkez—

nie. Illetve, ha a megtakarított munkát

felhasználjuk a termelőfolyamatban, ak—

kor az több termék előállításában teste—

sül meg. Ha viszont az eleven munka fel—

használásánál elért megtakarításokkal szemben ugyanannyi holtmunka—felhasz—

nálási többlet jelentkezik, akkor nincs munkamegtakarítás. Csupán eltolódás kö—

vetkezett be az eleven és a holt munká felhasználása között.

Adott termelési szakasz termelési ered- ményében testet öltő összmunka—ráfordí—

75 tás nagysága a következő három tényező-

től függ:

1. A termék előállítására a vizsgált terme- lési szakaszban ráfordított eleven munka mennyisége.

2. A termelőeszita-ráfordításoknak a termék egységére jutó nagysaga (fajlagos alapanyag

felhasználás stb.).

3. A teihasznált termelőeszközök egységnyi mennyiségében megtestesült összmunka-ráfor- dítás nagysága.

Ebből kiindulva, a munkatermelékeny- ségi mutatók jellegüket tekintve lehet-

nek:

a termékben megtestesült összes munka—

mennyiséget tükröző, ún. teljes népgazdasági szintű mutatók;

csak az elevenmunka—ráfordítást és annak hatását, a fajlagos felhasználásokat figyelembe vevő ún. fázis munkatermelékenységi muta- tók.

Gyakorlati tervezési, statisztikai mun—

kánkban az ismertetett, elméletileg he—

lyesnek mondható fázis munkatermelé- kenységi mutatószámok helyett általá—

ban csupán az elevenmunka-ráfordítások mérésére leszűkített munkatermelékeny- ségi mutatószámokat használjuk.

E mutatószámmal történő vizsgálatok- nál figyelmen kívül hagyjuk az átvitt munkával összefüggő változásokat, azo- kat is, amelyek szoros kapcsolatban van- nak az elevenmunka-ráfordításokkal.Pél—

dául azokat, amelyek a munkatermelé-

kenység változásakor a vizsgált terme—

lési szakaszban a csökkent eleven munka helyettesítése céljából kerülnek felhasz—

nálásra (fokozódó gépesítéssel járó amor—

tizáció, üzemanyagfogyasztás—növekedés), illetve amelyeknél az eleven munka köz-

vetett hatásaként a termékegységre jutó átvitt munka azért változik, mert a faj-

lagos anyagfelhasználás a két összeha—

sonlított időszakban eltérő.

A fázis munkatermelékenység fogalmi meghatározásával kapcsolatban kifejtet—

teket figyelembe véve, a gyakorlatban

alkalmazott mutatószámot nem tekint- hetjük meghatározott termelési szaka—

szokban Végzett eleven munka termelé- kenységének változását hűen tükröző mutatónak. Ez a mutató tulajdonképpen a fázis munkatermelékenység tényezői

közül csak az egyiket veszi tekintetbe.

Igaz, hogy a munkatermelékenység vál- tozásának lényeges komponensét ragadja meg, de ez nem jelenti azt, hogy ezért

csupán erre támaszkodva, minden eset- ben megbízhatóan bírálatot tudunk mon—

dalni a munkatermelékenység változásá—

ro .

A disszertáció ismerteti a népgazdasági és a fázis munkatermelékenységi mutató—

számok és indexeik közötti összefüggést és a gyakorlatban alkalmazott mutatók tényezőit Táblázatokat közöl a magyar

76

ipar egyes ágazatai termelésének nép—

gazdasági és ágazati létszámtartalmáról ésaz ezzel összefüggő termelékenységi

i-ndexekről. 1

_ A disszertáció részletesen foglalkózik azzal, a számszerűsítés szempontjából 'na- gyon fontos problémával, hogy a fázis munkatermelékenység vizsgálatánál kü—

lönbséget kell tenni: I ' , _ ,1. a termelés meghatározott fázisában végzett munka termelékenységi indexé—

nek számítása, és

472. olyan index számítása között, amely aztimutatja meg, hogy a fázisban elért

munkatermelékenység—változás milyen hai

tással volt a termékben megtestesült ösz—

szes munkaráfordítás változására. A bo—

nyolult összefüggéseket képletszerűen' is leírva bemutatja, hogyan jutunk el e má- sodik __fogalomnak megfelelő; indexből az

első fogalomnak megfelelő indexhez. Vé-

leménye szerint a fázisban végzett munka termelékenységének a vizSgálatánál köz;

vetlenül annak változását és nem a népgazdasági szintű indexre gyakorolt

hatását kell mérni. '

A disszertáns a téma elméleti és gya-

korlati bevezetését és igazolását az ága-

zati kapcsolatok mérlegének módszerére felépítve mutatja be.

_Az értekezés második része a munka- termelékenység mérésénél alkalmazható

munkaidő-mérőszámok értékelésével zá—

rul.

,,Egyesek úgy vélik —— írja a disszer-

táns —, hogy alapvetően a termelésben közvetlenül részt vevő dolgozók ténylege- sen munkában töltött idejét kell figye—

lembe venni a termelékenységi vizsgála—

toknál. A többi munkaidő—teljesítésre

vetített munkatermelékenységi mutatót

csak kisegítő jellegűnek tekintik, sőt sok- szor mereven ellenzik a ténylegesen munkában töltött órákon kívül más munkaidőteljesitések figyelembevételét a munkatennelékenységi mutatók alkalma-

zásánál, így az elemzésnél sem tartják

jogosultnak az ilyen jellegű vizsgálato- kat. Nem ritka az olyan megfogalmazás

sem, hogy a teljesített munkaórára jutó termelést ,tiszta munkatermelékenységh

nek nevezik."

E felfogásra reflektálva elemzi a fel—

vetett problémát. A munkatermelékeny—

ség növelésének fő forrása kétségtelenül

a termékegységre jutó munkaráforditá—

soknak a technikai haladásból eredő

csökkenése. Emellett azonban lényeges termelésnövekedés érhető el a teljesített munkanapokon belüli állások, munkaidő- veszteségek és az egész napos munkanap—

kiesések csökkentése révén is. Szoros

összefüggésben van ez— sok vonatkozásban a munkainten'zitás— fogalmával. . ,

Az értekezés oppenensei; ; egybehang—

zóan helyeselték a témaválasztástés he-

lyesnek tartották azt is, hogy e—szer—tea

ágazó témából a disszertánsga statisz-f tikai mérés. szempontjából. legfontosabb kérdéseket dolgozta fel. Értékelték az;—op- ponens'ek azt is, hogy a dolgozat, új nta-

k—at'i keresett a munkatermelékenység

fogalmának értelmezésére, ahogy vizsga-;T lati *móds'zereiben ,más . tudományágak elért eredményeit is telhasználta.—Ugyanf csak előnyére vált a' disszertáoiónak, hogy a J szerző általában nem , maradt .meg valamely sZűkebb termelőegység iv a

lalat) szintjén, hanem mindenkor a_teljes,

népgazdasági összefüggéseket tartotta

szem előtt. Még/'a fázis szintű mutató

megkenstruálásánál is a népgazdasági

szintű _mutatókból indult ki., *

Egybehangzóan kifogásolták az oppo—

nensek egyrészt a disszertáció viszony

lag lazább szerkezetét; Nincs , megteremt—

vexa kellő összhang az első és, a máso—

dik rész között. Másrészt— kifogásolták, hogy a színvonalas elméleti fejtegetése-

ketnem támasztja alá. kellő mértékben

gyakorlatból vett példákkal;

Dr. Kiss Albert kandidátus, egyetemi tanár hiányolta, hogy az értekezés nem foglalkozott a munkaintenzitás mérésé—

nek statisztikai problémáival. Túlzásnak tartja azt a véleményt, hogy akik a disezertánstól eltérő módon értelmezik a

munkaintenzitást, azok lényegében [lik—

vidálják ezt a kategóriát. Ugyanakkor nagyon helyesli, hogy ráirányítja arra a figyelmet, hogy a munkaintenzitás kér—

désével az általános megállapításom túl—

menően sokkal többet kell foglalkozni.

Dr. Forgács Zoltán kandidátus, egye—

temi docens részletesen foglalkozott bírá- latában a dolgozat első részében szereplő elméleti fejtegetésekkel. A mondottak lényegével alapjában egyetértve hiányol—

ta, hogy a disszertáció egyes helyeken nem nyújtotta az összefüggések kellő fel—

tárását. Véleménye szerint az emberi munkát nem lehet teljes mértékben kife-

jezni a munka fizikai mértékegységével.

Az opponens nem értett egyet a disz—

szertánssal abban, hogy fázis szintű ter—

melékenységi vizsgálatokat termékszin—

ten nem lehet végezni, mivel véleménye

szerint törekedni kell ilyen jellegű vizs—

gálatokra is.

Végül hiányolta több olyan probléma kifejtését, amelyek szerinte szorosan a

témához tartoznak, de nem kerültek tár-**

gyalásra, mint például a haeználatiérték

'SZ'EMLE

és az érték belső ellentmondásai a ter—

melékenység mérése szempontjából.

Ezután Ollé Lajos válaszolt az oppo- nensek észrevételeire.

A disszertáció, az opponensi vélemé—

nyek és a disszertáns válasza alapján

77

a Bíráló Bizottság egyhangúlag javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak,

hogy dr. Ollé Lajos részére ítélje oda a közgazdaságtudományok kandidátusa tu- dományos fokozatot.

Dr. R. A.

A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

ÉPITÖIPARI METODIKAI BIZOTTSÁGÁNAK ÚLÉSEI 1964-BEN

Az Építőipari Metodikai Bizottság 1964-

ben két — az építőipar beszámolási rend—

szerét érintő —— témával foglalkozott. Az

első értekezlet tárgya a folyamatban levő építkezések helyzetét felmérő statisztikai

adatszolgáltatás, az ezt követő ülés vita- anyaga pedig az építőipar 1964. évi éves

és 1965. évi évközi beszámolási rendszere volt. Az értekezleten a Bizottság állandó tagjain kívül az érdekelt szervek hivata-

los képviselői és több szakértő is részt

vett.

A folyamatban levő építkezések megfi- gyelésével foglalkozó egyszeri adatfelvé—

telt tárgyaló 1964. évi első Metodikai Bizottsági ülést Tar József, a Központi Statisztikai Hivatal Beruházási és Építő—

ipari Főosztályának vezetője nyitotta meg. Elmondotta, hogy a hasonló jellegű és tartalmú legutóbbi adatfelvétel óta 3 év telt el, és ez a körülmény, valamint az állami építőipar termelési tervének

folyamatban levő felülvizsgálata indo—

kolja az adatfelvétel elrendelését. A meg-

vitatásra előterjesztett kérdőívet a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal Építőipari osz—

tálya dolgozta ki. A megfigyelés eszmei

időpontját a javaslat 1964. március 31—re

tervezte.

A hozzászólások során számos szerv

(Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium,

tanácsi építőipar, 43. Állami Építőipari Vállalat) képviselője kifejtette, hogy a

tervezet szerinti 100000 forintos értékha—

tár alkalmazása nem lenne helyes. Véle-

ményük szerint a megfigyelésnek csak az egymillió forint generálköltségvetési ösz-

szeget meghaladó fővállalkozói szerződé—

sek alapján folyamatban levő munkákra kellene vonatkoznia. A kialakult vita eredményeképpen — egyrészt az adatfel—

vétel egyszerűsítésének, másrészt a ko- rábbi felvételekkel való összehasonlítás szempontjait is figyelembe véve —— az alkalmazandó értékhatárt a Metodikai Bizottság 500000 forintban jelölte meg.

A résztvevők egyetértettek a Központi

Statisztikai Hivatal azon javaslatával,

hogy az összeírás az adatfelvétel időpont—

jában a munkahelyen levő fontosabb

építőipari gépek megfigyelésére is kiter—

jedjen. A Metodikai Bizottság javaslata

értelmében mind a fővállalkozók, mind

az alvállalkozók tulajdonában levő gépe—

ket össze kell írni.

A Bizottság ülésének második részében az Országos Tervhivatal Építési és Épí- tőanyagipari Főosztályának képviseleté- ben Koppány Nándor, az Építésügyi Minisztérium Pénzügyi Főosztálya nevé- ben Szikra Rezső és Éva Józsefné, az ÉM Építőipari Főigazgatósága részéről Szücs

Miklósné ismertette az állami építőipar

1964. évi termelési tervének felülvizsgá—

latával kapcsolatban elrendelt vállalati

adatszolgáltatásokat. Mindezek alapján

—- a párhuzamos adatszolgáltatás elkerü—

lése érdekében — a Metodikai Bizottság

javasolta, hogy a Központi Statisztikai

Hivatal az adatfelvételt az eredetileg

tervezett március 31-e helyett egy ké-

sőbbi időpontban hajtsa Végre. (A Meto- dikai Bizottság ülésén elhangzott észre—

vételek figyelembevételével a Központi Statisztikai Hivatal az adatfelvételt ——

az 1964. június 30-i állapotnak megfele—

lően —- végrehajtotta.)

*

Az építőipar 1964. évi éves és 1965. évi évközi beszámolási rendszerével foglal-

kozó metodikai bizottsági ülésen Tar

József főosztályvezető ismertette mind—

azokat a változásokat, amelyek a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal Építőipari osz-

tályának javaslata szerint az 1964. évi

éves és 1965. évi évközi építőipari beszá-

molási rendszerben az előző időszakhoz képest eltérést jelentenek.

A mutatószámok mennyiségét illetően lényeges változást jelent az előző beszá—

molási rendszerhez képest az, hogy az eddig negyedévenként bekért ipari ter—

melés cikkenkénti mutatói a jövőben egy évben csak egyszer, az éves beszámolási

rendszer keretében kerülnek megfigye—

lésre; a negyedév folyamán a megren—

delőnek átadott új lakások tételes felso—

rolása 1965—től elmarad.