SZEMLE
A NÉP KÖZTÁRSASÁG ELNÖK! TANÁCSÁNAK 1969. ÉVI 18. SZÁMÚ TÖRVÉNYEREJÚ RENDELETE
AZ 1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁSRÓL
1. § (1) Magyarország területén az 1.969. demmber 31. és 1970. évi január hó 1. napja közti éjféli állapot alapulvételével általános népszámlálást kell tartani.
(2) A népszámlálással egyidejűleg össze kell irni a lakásokat és intézeti háztartásokat (kórház,
munkásszállás, diákotthon stb.), a lakóházakat, az intézeti és egyéb lakott épületeket.
2. §. A népszámlálás, valamint az azzal kapcsolatos összeírások [1 . § (2) bek.] körébe tartozó adatgyűjtések végrehajtása a tanácsok végrehajtó bizottságai feladata.
3. §. A népszámlálással kapcsolatos adatgyűjtés szakmai irányítását, az adatok feldolgozását és közzétételét a Központi Statisztikai Hivatal végzi.
4. §. A népszámlálást, illetőleg az azzal kapcsolatos összelrásokat végző személyeket e tenni.
valók ellátásában hivatalos személyeknek kell tekinteni.
5. §. A népszámlálás, valamint az ezzel kapcsolatos összeirások körébe tartozó adatokat min- denki köteles a valóságnak megfelelően, a kívánt határidőben megadni.
6. §. A népszámlálás, valamint az ezzel kapcsolatos ősszeiró lapok adatai szolgálati titko- képeznek, amelyeket csak a Központi Statisztikai Hivatal és kizárólag statisztikai célra használhat fel- 7. §. Azzal szemben, aki a népszámlálással kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségét meg- swgi, a büntető törvénykönme (1961. évi V. törvény), illetőleg az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendeletben [17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r.] meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni.
8. §. E törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba; végrehajtásáról a Központi Statisztikai Hivatal elnöke gondoskodik.
Losonczi Pál s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke
Cseterki Lajos s. k., a, Népköztársaság Elnöki Tanácsának
titkára
(Meablent a Magyar Közlöny 1909. július 4-1, 61. számában.)
DR. FAZEKAS BÉLA KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSÉN EK VITÁJA
Közel két évvel ezelőttvjelent meg dr. Faze- kas Bélának ,,Mezőgazdaságnnk a felszabadulás után" o., közel 400 oldalas tanulmánya. A ta.- nulmány, amely 1966-ig, illetve 1967-ig, tehát az új gazdaságüányítási rendszer időszakáíg mutatja be a magyar mezőgazdaság fejlődését, kedvező fogadtatásban részesült.]
' Lásd például: Donáth Ferenc (Wim és Mező- gazda: .,1968. évi 3. az. 89—91. old.), Fekete Ferenc
(Acta ím. Tom. 3. Faso. 2. 1968. 238—240. old.
és K évi Szemle. 1968. évi 4. sz. 507—609. old.), Huszti Pál (Ket-téssel és Szőlészet. 1958. évi 8. sz. 220.
old.). di. Kin Albert (Statisztíbac Szemle. 1968. évi 12. az.
IBM—1282. old.) reoenziójat. ' '
Fazekas Béla tanulmányát a. Magyar Tudo- mányos Akadémia, Tudományos Minősítő Bi- zottsága kandidátusi értekezésként elfogadta, és nyilvános megvitatására 1969. június 26-án került sor. A bíráló bizottság elnöke dr. Kiss Albert kandidátus, egyetemi tanár, az Agrár—
tudományi Egyetem rektora, titkára dr. Csete László kandidátus, a MÉM Statisztikai és Gépi
Adetfeldolgozásí Központ igazgatója volt. A bizottság tagjai: dr, László János, a közgazda- ságtudományok doktora, dr. Gulyás Emil kan—
didátus, de. Lányfalvi Sándor kandidátus, dr.
Nagy Lajos kandidátus, dr. Szakács Sándor kan—
1032
S ZEMLEdidátus, dr. Tóth A. Ernő kandidátus, dr. Vági Ferenc kandidátus. Az opponensek dr. Csendes Béla kandidátus, az MTA Közgazdaságtudo- ményi Intézet tudományos főosztályvezetője és
dr. Simon Péter kandidátus, a Párttörténeti In- tézet tudományos munkatársa voltak.
AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
I. A felszabadulás óta eltelt években sok folyóiratcikk és könyv foglalkozott a magyar mezőgazdaság egyes problémáival, összefog- laló jellegű, tehát az egész mezőgazdaságot vagy valamely főágazat minden kérdését, ösz- szefüggését ismertető mű azonban nem sok je- lent meg. A vonatkozó irodalom gazdagságát jelzi, hogy a felhasznált irodalomban felsorolt művek száma meghaladja a másfél százat, és mintegy 250—re tehető azoknak a nagyrészt nyilvánosan is megjelent mezőgazdasági vo- natkozású jelentéseknek a száma, amelyeket a Központi Statisztikai Hivatal állított össze.
Ezek közül a tanulmány megírásának gondo- latát a Mezőgazdasági adattár (1965) adta.
Első lépésként a Statisztikai Szemlében megje- lent három cikk2 készült el, majd ezekből kere—
kedett ki a kandidátusi értekezésként megvita- tott könyv.
II. Forrásul a már említett értekezések, ki-
adványok szolgáltak. A rendelkezésre álló ha- talmas statisztikai anyagot elsősorban gon- dosan meg kellett válogatni, majd rendezni és csoportosítani, a hiányzó adatokat pedig ki—
számítani, illetve az objektiv tények figyelem- bevételével becsülni kellett. A kialakult viszo- nyok, a különféle kapcsolatok értékelésére a legkülönbözőbb számításokra, indexekre, tren- dekre, korrelációs együtthatókra volt szükség.
A tanulmány a fejlődést egyrészt a termelés, másrészt a termelőerők oldaláról mutatja be,
a termelést ágazati és szektorális oldalról egy- aránt vizsgálja, foglalkozik a termelőeszközök helyettesithetőségével, rámutat a mezőgazda- ság és a többi népgazdasági ág kapcsolatára, és nemzetközi összehasonlításokat is végez.
Az elemzéseket több mint száz tábla és félszáz ábra egészíti ki és teszi szemléletessé.
III. 1938 és 1966 között a mezőgazdasági
összes termelés 24, a halmozatlan termelés 33
százalékkal, a területegységre számított ter—
melés pedig 36, illetve 46 százalékkal nőtt. (Az
ipar összes termelése meghatszorozódott ugyan- ezen idő alatt.) A mezőgazdaság nemcsak ter- melésével, hanem termelőerőínek (föld, munka- erő) jelentős részével is segítette a népgazdaság fejlődését.
* Dr. Fazekas Béla: A magyar mezőgazdaság fejlődé- séről. 1938—1964. (1965. évi 8—9. az. 808—831. old.);
—- —: Nővénytermelésünk és állattenyésztésunk fej- lődése, 1988—1965. (1965. évi 11. az. 1059—1084. old.);
—— —: A mezőgazdasági üzemek fejlődése. 1949—- 1964. (1966. évi 1. az. 8—28. old. és 1966. évi 2. sz.
115—138. old.).
Az 1945— 1948. években a földreform hatá—
sára a mezőgazdasági termelés szinte példát- lan ütemben fejlődött. Majd az 1949—1956.
években az agrárpolitikában elkövetett hibák fékezőleg hatottak. Kedvező vonása ezen idő—
szaknak a szocialista nagyüzemek —— állami gazdaságok és termelőszövetkezetek -- meg—
szervezése. Az ellenforradalom leverése után megtörtént a. mezőgazdaság szocialista átszer—
vezése, és ezzel egyidej űleg a termelés is növe- kedett.
A mezőgazdaság jelentőségét bizonyítják— a következők. 1964-ben a foglalkoztatottak fele kapcsolatban volt a mezőgazdasági termelés—
sel: a mező- vagy erdőgazdaságban dolgozott, a mezőgazdasági termékek feldolgozásával, forgalmazásával, illetve a mezőgazdaság cél- jaira szolgáló iparcikkek előállításával foglal- kozott. 1966-ban a mezőgazdaság termékeinek több mint egyharmadát az iparban dolgozták fel. 1938 és 1966 között a nyersen kivitt mező- gazdasági termékek volumene 20 számlákkal csökkent, a feldolgozott élelmiszereké_—3,5—sze4 resére nőtt. A mezőgazdasági termékek kivi- teli egyenlege minden évben aktív volt.
A felszabadulás óta a növénytermelés inten- zív irányban fejlődött: csökkent a rétek, a le—
gelők és a szántó, jelentősen nőtt a kertek, a szőlő és a gyümölcsösök területe. Az egyes mű- velési ágakon belül is az intenzívebb kultúrák, a nagyobb hozamú növények kerültek elő—
térbe.
Kedvező eredményeket ért el a magyar me- zőgazdaság a búza-, a zöldség-, a cukorrépa-, a kukoricatermelésben.
A növénytermelés gyenge pontjai a burgo- nya-, a napraforgó-, valamint a szálas— és lédús—
takarmány-termelés.
A második ötéves terv időszakában igen elok szőlőt telepítettek. A területegységre jutó ho-
zam 34 százalékkal nőtt, de a szőlőtermelés színvonala még mindig alacsony. A_gyümölosös terület l966-ig három és félszeresére nőtt, az évi termésmennyiség kb. 1 millió tonna, a fel- szabadulás előttinek háromszorosa.
Az állattenyésztés adja a lakosság, a nép- gazdaság és a külkereskedelem által felhasznált mezőgazdasági termékek többségét. Az állat—
tenyésztés termelése 1938—tól l966-ig 39 száza—
lékkal nőtt.
A szarvasmarha—tenyésztés — a kedvezőtlen árak miatt — hanyatló tendenciát mutat, az állomány csökkent, a tehenek aránya alacsony.
A sertéstenyésztésben a 100 kocára jutó hasznosult szaporulat kétszeresére nőtt, de a sertések egészségügyi helyzete kedvezőtlen. A sertésállomány nagysága erősen ingadozó, és ez időnként húsellátási zavarokat okoz.
A baromfiállomány adja a lakosság által el- fogyasztott hús egyötödét. A tyúktenyésztés fejlődése jelentős mértékű volt, a liba-, kacsa- és pulykatenyésztés visszaesett. .
:SZEMLE
Az állati termékek közül a húsfélék termelése 60 százalékkal nagyobb a háború előtti öt év átlagánál, a tejtermelés pedig a 16 százalékkal kisebb tehénállomány ellenére 19 százalékkal emelkedett.
A termelőszövetkezetek a mezőgazdaság 1959— 1961. évi szocialista átszervezése óta a magyar mezőgazdaság döntő tényezői, az ősz- szes mezőgazdasági termelésnek mintegy két- harmadát adják. Nagy részük alkalmas a kor—
szerű nagyüzemi gazdálkodásra. A kedvezőtlen adottságok és az alacsony színvonalú eszköz- ellátottság miatt veszteséges gazdaságok száma 000 körül van. A termelőszövetkezetek gaz- dálkodásával szorosan összefügg a háztáji gaz- daságok tevékenysége. A háztáji gazdaságok- nak különösen az állattenyésztése jelentős, területükhöz képest.
Az állami gazdaságok szervezése 1949-ben
kezdődött, területük 1953-ban elérte a mai szintet. Eredményeik 1957 óta kedvezően ala—
kulnak, és ma már a régi nagybirtokok ter- melési szintjén messze túlszárnyalva nemzet- közi összehasonlitásban is jónak mondhatók.
A földnek, a mezőgazdaság fő termelőeszkö- ze'nek területe csökkent. A csökkenés 1938 és 1966 között a mezőgazdasági területnél 8, a szántóterületnél 10 százalékos volt. Oka az iparosítás, a közlekedés fejlesztése, a községek és városok terjeszkedése, főképpen azonban az 1950—es évek első felére jellemző voluntarista gazdaságpolitika volt. A felszabadulás óta olyan jelentős földmozgás következett be, hogy azzal kétszer végre lehetett volna hajtani a földreformot és a szocialista átszervezést.
A területcsökkenést a megmaradt területek termőkapacitásának fokozása ellensúlyozta. A javításra szoruló 5,5 millió kat. holdnak egy—
negyedét megjavították, és a gazdaságok sokat tettek a talajvédelem érdekében is, különösen 1957 után. Mindez azonban általában csak a korábbi leromlás pótlására volt elegendő. Je- lentősek a vízvédelmi munkák (a levezető csa- tornák hossza 70 százalékkal nőtt) és az öntö- zés (1966-ban az Öntözésre berendezett terület kb. 700 000 kat. hold). A termőképességet nö- velték a tartós ültetvények is.
A felszabadulás előtt a mezőgazdaság kb.
7000 traktorral rendelkezett. 1966—ban 70 000 traktor (kb. 100 000 traktoregység) és mintegy 800 000 különféle munkagép dolgozott a gazda- ságokban. A gépeket azonban nem használják ki megfelelően, és egyes műveletek gépesí- tésére még nincs is megfelelő vagy elegendő gép.
A mezőgazdaság épületellátottsága nem tar—
tott lépést a fejlődéssel, a gazdaságok növeke- désével. A korábbi épületek jelentős része el—
avult. A szocialista gazdaságokban az állat—
tenyésztés fejlesztésének egyik korlátja a kor- szerű férőhelyek hiánya.
A mezőgazdaságban l966—ig beruházott ösz- szeg megközelítette a 100 milliárd forintot 6 Statisztikai Szemle
1033
(17 milliárd az 1947 -— 1958. években, 83 mil- liárd az 1959— 1966. években). A mezőgazda- ság állóalapjainak értéke a csökkentő tényezők ellenére megkétszereződött.
A beruházások és a növekvő forgóeszköz—
felhasználás jelentős részének — emelte ki Fa- zekas Béla a tézisekhez fűzött kiegészítésében
— az egész időszak alatt a szokásos elhaszná- lódáson kívül a termelőerők valamely kieső elemét kellett pótolnia:
—— a népgazdaság termelőágazatait ért háborús károk 53 százaléka a, mezőgazdaságban keletkezett, pótolni kellett ezeket a veszteségeket;
— más termelőeszközökkel —— elsősorban talajjaví- tással, öntözéssel, a művelési ágak szerkezetének inten—
ziv irányú megváltoztatásával —— kellett helyettesíteni a termelésből kivont 1,2 millió kat. hold mezőgazdasági területet;
—- gépekkel, növényápoló vegyszerekkel kellett pó- tolni a mezőgazdasági termelésből eltávozott mintegy 700 000 főnyi munkaerőt;
-— a szocialista átszervezés idején nagyüzemi ter- melőeszközökkel kellett kicserélni a társadalmi átala- kulás miatt feleslegessé, illetve elavulttá vált kb. 25 mil- liárd forint értékű kisüzemi termelőeszközt;
—- vállalni kellett a szocialista átszervezéssel kapcso—
latban felmerült —— főleg nem termelő jellegű — egyszeri beruházási költségeket.
Ezek a pótlások és cserék csak annyiban növelték a mezőgazdaság termelőkapacitását, amennyiben korszerűbbek voltak azoknál a régieknél, amelyeket helyettesítettek.
A műtrágya-felhasználás különösen 1959 óta ugrásszerűen növekedett, 1966-ban az 1938.
évinek 30-szorosa lett, és ezzel a műtrágya ará- nya 4 százalékról 55 százalékra emelkedett.
Az istálló- és műtrágya-felhasználás együtte- sen kétszeresére nőtt. A talajba juttatott ható- anyag azonban még így is igen kevés: a terület- egységre felhasznált műtrágya mennyisége te- kintetében 22 európai ország között a 19. he- lyen állunk.
Különféle takarmányokból évente 200— 250
millió mázsát használtak fel, ez kb. 40 száza- lékkal több az 1931—1940. években felhasz- náltnál. A takarmányimport lehetővé tette, hogy az egy számosállatra jutó keményítő 50, fehérje pedig 36 százalékkal emelkedjék. Egy- ségnyi értékű takarmánnyal az 1961 —— 1965.
évek átlagában 7 százalékkal többet érő állati terméket állítottunk elő, mint a háború előtt.
A mezőgazdasági termelés 70, területegy- ségre számítva 80 százalékkal több anyag fel- használását igényelte 1966-ban, mint 1938—ban, és növekedése nagyobb arányú volt, mint a termelésé. Ennek következtében a mezőgazda- ság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez csökkent. Az anyagfelhasználás növekedését az ipari eredetű anyagok fokozott felhasználása idézte elő.
A mezőgazdasági keresők száma jelentősen csökkent 1967-ig (l938-hoz viszonyítva 26,
1034
1949-ben viszonyitva 32 százalékkal). A mun—
kaerő elvándorlása időnként megelőzte a tech- nikai fejlesztést, és ez a munkacsúcsok idején gyakran nyomasztó munkaerőhiányt okozott.
A munkaerő kor szerinti összetétele is romlott, a termelőszövetkezeti tagok átlagos életkora 1966-ban 54,2 év volt. A mezőgazdaság szo- cialista átszervezése óta jelentősen javult, de még ma sem kielégítő a termelőszövetkezetek szakember-ellátottsága. Az állami gazdaságok—
ban lényegesen kedvezőbb a helyzet, mint a szövetkezetekben.
Összefoglalóul megállapítható, hogy a mező—
gazdasági termelés felszabadulás utáni összes növekedéséből az 1945 és 1957—58 közti idő-_
szakra mintegy negyedrésznyi jutott, az elért eredmény háromnegyede pedig az 1966 előtti 8 -- 10 év agrárpolitikájához fűződött.
!;
DR. CSENDES YÉLA OPPONENSI VÉLEMÉNYE
% Bevezetőül az opponens a kandidátusi érte- kezésként benyújtott tanulmány szakmai elis- merésével, tudományos felhasználásának ta- pasztalataival foglalkozott, majd áttért az egyes részek értékelésére. Az első részből ki- emelte és különösen figyelemre méltónak ta—
lálta a mezőgazdaság népgazdasági szerepével foglalkozó fejezetet. A mű legnagyobb terje- delmű fejezete a növénytermelés és az állat- tenyésztés fejlődésével foglalkozik. E fej ezetet a logikus tárgyalási mód és az elemzés mélysége, gazdagsága teszi igen hasznossá,
-Különösen tanulságos az értekezés második része — hangsúlyozta Csendes Béla —— , amely—
ben a jelölt a mezőgazdaság főbb termelőerőit teszi vizsgálat tárgyává. Súlyának, nagy fon—
tosságának megfelelően foglalkozik a földdel.
Megdöbbentő erővel mutat rá az indokolatlan, a termelésre kedvezőtlen hatást gyakorolt föld- mozgás óriási mértékeire, káros következmé- nyeire. Helyet kap az elemzések során a föld
,,értékelése" is. E rész második fejezete a föld
termőképességével, annak tartós művelésével foglalkozik. A harmadik fejezet tárgya a mező- gazdaság gépesitése. Itt is minden alapvető fontosságú kérdés bemutatásra, elemzésre ke- rül. Különösen hasznosnak ítélte a gépek mun- kaerőt helyettesítő szerepével kapcsolatos részt.
A tanulmány e részében kapott helyet a me- zőgazdasági termelés költségeinek elemzése.
Ez a fejezet az egész mű legszűkebbre szabott
része, és ez a kérdés nincs is súlyának megfe- lelő mélységben és részletességgel tárgyalva.
E hiányossága ellenére dr. Fazekas Béla ,,Mezőg'azdaságunk a felszabadulás után" (:
kandidátusi értekezése jó stílusban megírt, szerkezetében jól felépített, a szakirodalomban való jártasságról tanúskodó ,,. . .hézagpótló mű. Teljes körű áttekintést ad mezőgazdasá—
SZEM!) gunknak felszabadulás utáni fejlődéséről.- Egyes részeiben a kérdésben jártas szakember szú—
mára is újszerű módon közelit meg bonyolult közgazdasági kérdéseket. Az értekezés egésze önmagában véve is újszerű vállalkozás, amely példát mutat mindazok számára, akik népgaz—
daságunk vala—mely területének széles körű problémakörét kivánják feldolgozni. Mindezek alapján . . .javasolom dr. Fazekas Béla részére a közgazdaságtudományok kandidátusa tudo—
mányos fokozat odaítélését." * DB. smos PÉTER OPPONENSI VÉLEMÉNYE
Észrevételeinek bevezetőjeként az opponens
a mezőgazdaság jelentőségéből, a. fejlődésben betöltött szerepéből kiindulva megállapitja ,,. . most, amikor mélyrehatóan kezdjük számba venni szocialista épitésiink tapaszta—
latait, égetően fontossá vált az, hogy átfogó, a. valóságot részletesen bemutató és'sokolda—
lúan elemző képet kapjunk mezőgazdaságunk felszabadulás utáni fejlődéséről és jelenlegi állapotáról. Dr. Fazekas Béla előttünk fekvő kandidátusi disszertációja épp ezt a társadalmi szükségletet elégíti ki —- elegendő mértékben felhasználva a hazai és nemzetközi szakiroda—
lom fontos megállapításait, s építve saját, im—
már megközelítően két évtizedes statisztikusi kutató, elemző és irányító tevékenységének
eredményeire —- méghozzá magas színvo—
nalon. '
Véleményem szerint a jelölt maradandó, mondhatjuk úgy is, hogy forrásértékű munkát alkotott. S ezt az adott téma esetében —— mi- ként szintetizáló könyve bizonyitja — csak úgy tehette meg, hogy sokféle és mélyreható is—
meretre tett szert. A marxista közgazdaságtan és a statisztikai tudományok mellett jártassa vált mindazokban a tudományokban, melyekre
az agrármérnököknek van szüksége, tanulmá-
nyozta az élelmezési ipar és több más iparág fejlődésének kérdéseit, s tisztába jött felsza-
badulás utáni történelmünk, gazdaságtörténe-
tünk számos vonatkozásával is. Könyvét ol—
vasva mindenekelőtt ez a tudományos sokol- dalúság tűnik szemünkbe.
A másik, amit előljáróban ki kell emelnem:
a jelölt nagyfokú tudományos igényessége. Ez kifejezésre jut az adatok gondos kiválasztásá-
ban, célszerű csoportosításban és elemzésben, valamint a kényesen pontos terminológiában, a könyv szabatos és magyaros stílusában, tö—
mör és mégis világos előadásmódjában.
A harmadik dolog, ami megragadja az olva-
sót, a könyv szerzőjének a szocializmus iránti
felelősségérzetéből, dolgozó népünk, parasztsá- gunk iránti szeretetéből fakadó tudományos bátorsága. Fazekas Béla a szocializmus felé haladás érdekeiből kiindulva mutatja be, mi—
lyen nagy utat tett meg mezőgazdaságunk a,
SZEMLE
1 0345
felszabadulás óta, de mindenféle kertelés, mel-
lébeszélés nélkül azt is, hogy ezen az úton mennyi hibát követtünk el, és mennyi, illetve mily nagy ellentmondások várnak még meg- oldásra a mezőgazdasági termelés területén."
A disszertáció több fejezete a témák össze- foglaló jellegű feldolgozása révén új tudomá- nyos eredménynek tekinthető, de külön is ki—
emelt két szempontot az opponens, amelyek különösen figyelmet érdemelnek. Helyesnek bizonyult egyrészt, hogy a jelölt tanulmányá- ban az áraknak fontos szerepet tulajdonít, és alapvető funkciójukat a termelők és fogyasztók gazdasági döntéseinek orientálásában látja-.
Másrészt pedig egyet kell érteni azzal, ahogyan Fazekas Béla szinte szenvedélyesen száll sikra a. termőföld meggondolatlan csökkentése ellen, a földvédelmi törvény szigorú betartásáért s olyan gazdasági szabályozó kidolgozásáért és
bevezetéséért, mely valóban érdekeltté tenné az illetékeseket a termőfölddel való takarékos- kodásban.
A tanulmány első részének 1. fejezete fog- lalkozik az árviszonyokkal, de nem nyújt — az opponens véleménye szerint ——- teljes áttekin- tést. Nem kap az olvasó ugyanis folyamatos idősorokat a mezőgazdaság árhelyzetének ala- kulásáról, és a hármas mezőgazdasági árrend-
szer, valamint e hármas árrendszer megháo
romszorozódásának folyamatos és részletesebb bemutatása is kívánatos lett volna. Be kellett volna mutatni, hogy a mezőgazdaság az adó- és árrendszeren keresztül milyen nagy össze- gekkel segítette az akkumulációt és ezzel az ipar fejlesztését, továbbá érdekes lett volna a takarmányimport és a mezőgazdasági árszín- vonal, közelebbről az állatárak összefüggésé- nek vizsgálata, a kenyérgabona-import vagy takarmányimport dilemmának részletesebb vizsgálata.
Az opponens véleménye szerint több teret kellett volna szentelni a szektorális fejlődésre s ezen belül különösen a termelőszövetkezeti szektor kialakulásának, fejlődésének kérdései-
re. A termelőszövetkezeti mozgalom kialaku- lásával foglalkozó fejezetből nem derül ki ugyanis wa földművesszövetkezetek szerepe a mezőgazdaság szocialista átalakításában. Hiá- nyos és kissé elnagyolt szektorális fejlődés 1961
előtti bemutatása, továbbá a magánszektor
gazdálkodásának elemzése.
Befejezésül az opponens megállapítja, hogy Fazekas Béla könyve ,,. . .nagy nyeresége tu—
dományos irodalmunknak. A benne fekvő tu- dományos teljesitmény szerintem nemcsak hogy eleget tesz a kandidátusi disszertáció elé állított követelményeknek, de felül is múlja azokat. Ezért a disszertációt elfogadom. Egy- úttal kérem a bíráló bizottságot, tegyen ja- vaslatot a Tudományos Minősítő Bizottság-
nak, hogy ítélje oda Fazekas Béla. részére a
kandidátusi fokozatot."
B*
DB. FAZEKAS BÉLA VÁLASZA
Dr. Fazekas Béla válaszában —- megköszön- ve a nagyrészt jogos és hasznos észrevételeket
—— először az áralakulás részletesebb elemzésé—
nek hiányával foglalkozott. Az átalakulásról
megfelelő indexek álltak rendelkezésre, de ta- nulmánya keretében csak a főbb vonások be- mutatása volt a cél, vagyis annak igazolása,
hogy
1. az alacsony mezőgazdasági és a magas ipari árszin- vonal következtében a mezőgazdaság nem juthatott hozzá elegendő korszerű termelőeszközhöz, ami fékezte a termelés fejlődését;
2. az árrendszer jórészt elvontaamezőgazdasági jö- vedelmeket, korlátozta a felhalmozást és a személyi jövedelmek növekedését, ezáltal a mezőgazdasági ter- melés a többi népgazdasági ág fejlesztésének egyik fő forrása lett;
3. a kialakult árviszonyok következtében eltorzultan mutatkoznak a mezőgazdaság és a többi népgazdasági ág arányai és fejlődési mutatói.
A tanulmány foglalkozik azzal a kérdéssel,
hogy az adó- és árrendszer révén a mezőgaz—
daság jelentős mértékben hozzájárult a nép- gazdasági akkumulációhoz, de összeg megjelö—
lése nélkül. Az ezzel kapcsolatos számítások ugyanis annyi szubjektív elemet tartalmaznak, hogy az eredmények — a meghatározott össze- gek — nagyon is vitathatók.
Foglalkozott válaszában dr. Fazekas Béla a takarmányimport kérdésével. A takarmány—
importnak —- véleménye szerint — nemigen volt hatása a piaci árak alakulására. l968—ig ugyanis a központi készletből alig került takar- mány piaci forgalomba. A takarmányárak ala- csony szinten tartásának célja pedig nem a kenyérgabona-termelésre, hanem az állati termékek értékesítésére való ösztönzés volt.
(Hatására a növényi és állati termékek fel—
vásárlási aránya az 1951. évi 67t33-I'Ól és az 1955. évi 58z42-ről 1962-ben 43157-re válto- zott.)
Végül kitért dr. Fazekas Béla a termelési költségek elemzésével kapcsolatos észrevételre.
A tanulmány megírása során kísérletet tett az összes költségek megállapítására, egybeveté- sére, de a munka csak tájékoztató jellegű ered- ményt hozott. Csak durva megközelítéssel si- került ugyanis a mezőgazdasági munkakölt- ségeket meghatározni. Költségformában szinte megállapithatatlan azoknak a társadalmi rá- fordításoknak az anyagi nagysága, amelyek növelték ugyan a mezőgazdaság termelőerőit, de költségkihatásuk nem a mezőgazdaságban jelentkezett. Ilyenek például a tudomány fej- lesztésére, a szakképzésre, az ár- és belvíz elleni
védelemre és más célokra fordított főleg költ- ségvetési kiadásoknak a mezőgazdaságra jutó hányada. Ugyancsak alig állapítható meg a mezőgazdaságból más népgazdasági ágba áten—
gedett munkaerő felnevelési és képzési költ—
sége, a termelésből kivont föld értéke stb.
Voltak tehát a mezőgazdaságnak olyan ter.
*melőerői, amelyeknek a' megszerzése nem a
1036,
SZEMmezőgazdaságban támasztott költségigényt, ugyanakkor voltak olyan termelőerők, ame—
lyek térítés nélkül kapcsolódtak ki a mező- gazdasági termelésből. Ezeket a tényezőket figyelmen kívül kellett hagyni, többek között ezért szűkre szabott és nem teljes mélységű a költségprobléma tárgyal ása.
A válasz elhangzása után a bíráló bizottság határozatában egyhangúlag javasolta az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának, hogy dr. Fazekas Bélának, a közgazdaságtudomá-
nyek kandidátusa fokozatot ítélje oda.
Dr. D. A.
A MOSZ KVAI TUDÓSOK HÁZAÉSTATISZTIKAI SZEKCIÓJÁNAK üL SE*
A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Moszkvai Tudósok Háza Statisztikai Szek- ciójában 1969. február 17-i ülésén V. D. Miriam, az OSZSZSZK Központi Statisztikai Hivatala népszámlálási főosztályának helyettes vezetője ,,A vándorlási folyamatok statisztikai—szoci- ológiai vizsgálatának tapasztalatai" cimmel tartott előadást. Az előadás arról a vizsgálat- ról számolt be, amelyet az OSZSZSZK Köz—
ponti Statisztikai Hivatala a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szibériai Osztálya Termelésszervezési és -gazdasági Intézetével együttműködve haj tott végre a falusi népesség vándorlási okainak tisztázása céljából. A vizs- gálat feladata az volt, hogy jellemezze a kü—
lönböző körülmények között élő, különböző nagyságú falusi lakotthelyekről történő elván- dorlások dinamikáját és irányait, megállapítsa a vándorlók társadalmi és demográfiai össze- tételét, feltárja a munkakörülmények és a társadalmi mobilitás hatását a vándorlás
méreteire és intenzitására, a társadalom-
pszichológiai tényezők hatását a vándorlási folyamatokra, és felmérje a vándorlás demog—
ráfiai következményeit a falusi népességre.
A vizsgálat mintavétel segítségével történt, a minta kiválasztását három lépcsőben vé—
gezték; először a körzeteket, ezen belül a
falusi szovjeteket végül a gazdaságokat vá- lasztották ki. Az első lépcsőben olyan körze- teket választottak ki, amelyekben a falusi népesség aránya, valamint a körzet távolsága a terület központjától stb. a legközelebb esett a mezőgazdasági övezet átlagos mutatóihoz.
A falusi szovjetek kiválasztásánál az volt a cél, hogy a mintába kerülő szovjetek megfelelően tükrözzék a terület falvainak viszonyait; ennek megfelelően a kiválasztásnál figyelembe vették a népesség számát, a lakott hely átlagos nagy- ságát, a kolhozgazdaságok arányát a falusi szovjet távolságát a körzeti központtól stb.
A vizsgálat végülis a Novoszibirszk terület 14 körzetébe tartozó 34 falusi szovjet 2ll köz- ségére terjedt ki. A harmadik lépcsőben a gaz- daságnyilvántartó könyvekből mechanikusan választották ki minden ötödik gazdaságot.
Minden kiválasztott gazdaságban ki kellett tölteni a szociológiai kérdőíveket, amelyek a
' Vesztnik Sztatiaztikz'. 1969. évi 8. sz. 80—83. old.
(Rövidítve)
munka- és életkörülményekről, a család össze—
tételéről és a családtagok vándorlásáról szol—
gáltattak adatokat. Több mint 5100 család töltötte ki a kérdőívet, és azok több mint 10 000 felnőtt családtag adatait tartalmazzák.
A kikérdezést kérdőbiztosok végezték, akiket a Termelésszervezési és gazdasági Intézet dolgozói közül és a helyi értelmiség soraiból választottak ki.
A vándorlás okainak és tényezőinek minél teljesebb feltárása érdekében igen részletes adatokat gyűjtöttek a lakotthelyek lakosainak
számáról, orvosi, gyermek- és kultúrintéz—
ményekkel, kereskedelmi és közétkeztetési
vállalatokkal stb. való ellátottságáról. Rész—
letes adatokat gyűjtöttek a népesség és a munkaerőforrások mozgásáról a falusi szovjet területén, valamint minden egyes kolhoz és szovhoz munkaerő- és anyagi forrásairól.
A vándorlókról személyi lapokat állítottak ki a felvételt megelőző három évre vonatko- zóan. Ezek a lapok lehetőségeket nyújtottak egyrészt annak megállapítására, hogy milyen hatással volt a vándorlás a vándorlók foglal- kozásának megváltozására, másrészt a ván- dorlók további sorsának nyomon követésére.
A szociológiai kérdőív 108 kérdést tartalma- zott, és igen részletes adatokat szolgáltatott a családokról és gazdaságukról, a, dolgozók munkatörténetéről és a felnőtt családtagok földrajzi mozgékonyságáról, a család lakás—
viszonyairól és egyéb életkörülményeiről, orvosi és kulturális ellátottságáról stb. A kér—
dőív tartalmazta egyrészt a család életére és történetére vonatkozó objektív adatokat, másrészt a családtagok véleményét a vizsgálat tárgyával kapcsolatos legfontosabb kérdések- ről. A statisztikai és szociológiai módszerek összekapcsolása a probléma rendkívül mélyre- ható vizsgálatát tette lehetővé.
Az előadás ismertette a felvétel egyes ered- ményeit is. Novoszibirszk területen — mint az ország más körzeteiben is — jellemző a mezőgazdasági népesség számának abszolút és relatív csökkenése. Míg az egész országot tekintve ez a folyamat a mezőgazdasági munka termelékenységének növekedésével és a mezőgazdasági termelés gépesítésével kap—
csolatos, és így pozitiv jelenség, addig a szi- bériai és távol—keleti körzetekben a kolhozok
