Kovacsis József kandidátusi értekezésének vitája

Kovacsics József kandidátusi értekezésének vitája

A Magyar Tudományos Akadémia tár—

sadalmi és történeti tudományok osztá—

lyának bíráló bizottsága előtt, dr. Hajdu

Gyula egyetemi tanár elnökletével 1958.

november 14—én tartották Kovacsics Jó—

zsef ,,Államtudomány és statisztika" cí- mű kandidátusi értekezésének vitáját.

Opponensek Beér János, a jogi tudomá—

nyok kandidátusa és Kiss Albert, a me—

zőgazdasági tudományok kandidátusa

voltak.

A KANDIDÁ'I'USI ÉRTEKEZÉS TÉZISEI A statisztikai jellegű összeirási tevé- kenység már a középkorban és az újkor

első századaiban közigazgatási célokat

szolgál a feudális állam igazgatásában.

A feudális állam két legfontosabb köz- igazgatási funkciója,a pénzügy és ahad—

ügy megszervezése összeírások eredmé-

nyeire támaszkodik. Az ország védelmi erejét, a fegyverfogható népesség szá-

mát, hozzávetőleges kormegoszlását csak

összeírás útján tudják megbízhatóan

megállapítani.

Adózási célból szervezik meg a dicális összeírásokat, melyek az adóalap válto—

zásának megfelelően az adózó lakosság számát, vagyontárgyait és a kivetett adó

nagyságát tüntetik fel.

Az állami összeírások mellett gazdasá—

gaik áttekintéséhez a nagyobb világi és

egyházi földesurak is szerveznek össze—

írásokat. Igy keletkeznek azurbáriumok.

Az egyházi adó, az ún. terményjáradék

vagy tized kivetése és beszedése is ösz- szeirás közbejöttével történt.

A népmozgalmi adatok feljegyzése a statisztikai vizsgálatok újabb fejezetét

nyitja meg országszerte. Az egyházi és

világi vezetők a kormányzati feladatok szaporodásával egyre többet akarnak tudni az igazgatásuk alatt álló terület és

népesség viszonyairól.

A trienti zsinat után Európa legtöbb államában bevezetik a születési és há- zasságkötési anyakönyveket. A XVIIL század második és harmadik harmadában már kialakul az anyakönyvek jelentő—

sége az állami hatóságok munkájában.

Az anyakönyvekhez és az egyházkor- mányzati intézkedésekhez kapcsolódóan

készülnek a különböző egyházi összeírá—

sok (Numerus animarum,Canonicae visi—

tationes, Conscriptiones parochiarum). Az összeírások egy része állami utasításra készül.

A feudális állam kizsákmányoló tevé—

kenységét szinte mozaikszerű részletes—

séggel lehet vizsgálni ezekből az össze—

írásokból. Adataiknak okszerű feldol—

gozása módot nyújt társadalmi és gazda—

sági fejlődésünk nyomonkisérésére, a

jobbágytelkek felaprózásának, a földes—

úri kizsákmányolásnak megfigyelésére,

a növénytermelés és állattenyésztés dina—

mikájának és táji eloszlásának a vizsgá—

latára, és így tovább.

1!

A feudális állam gyakorlati szükség—

leteihez alkalmazkodva alakulnak ki a feudális közigazgatás—tudományok. Ezek nem egyebek kezdeti szakaszukban, mint az adóterhek kivetésére, az udvartartásra, a háborúk finanszírozására vonatkozó ismereteknek az egybefoglalása. Az új tudományt —- amely Németországban a

fejedelmi abszolutizmus hatása alatt ala—

kul ki —- kamerális tudományok néven

jelölik meg. Első ilyenirányú munka Seckendorfi 1656-ban megjelent ,,Teut—

acher Fürstenstaat" című munkája, mely—

nek célja az, hogy a gyakorlatban tevé-v

kenykedő államférfi számára szükséges

ismereteket összegyűjtse.

Az új tudomány elemeinek egységes

összefoglalása, népszerűsítése és az egye—

temi tárgyak közé történő beillesztése

Conring, továbbfejlesztése Achenwall és Schlözer nevéhez fűződik.

A statisztikai tudomány feladata Achenwail értelmezése szerint az állam állapotának a leírása, különös tekintet—

tel az állam erejére, a kormányzás for—

májára, az ország természeti és gazda- sági értékeire. Az Achenwall-féle elmélet nagy jelentőséget tulajdonít a népességi kérdéseknek.

Az idealista filozófia alapjain kinőtt

statisztikai tudomány Conringtól Schlö—

zerig az államok különböző viszonyainak leírásán túl nem megy. Az ország föld-

rajzi fekvését, éghajlatát, terményeit,

SZEMLE

gazdálkodását ismerteti anélkül, hogy a jelenségek okaira rámutatna. A feldol—

gozás módszere legtöbbször öncélú.

Fejlődést Schlözer elmélete jelent a leíró

irányzatban, aki egyrészt a történelmi

elem hangsúlyozásával a fejlődés, a Vál-

tozás, az összehasonlítás gondolatát viszi

bele a statisztikába, másrészt elindítója

a statisztikai okkutatásnak.

Schlözer munkája ear fél évszázadon

keresztül érvényesíti hatását a magyar

statisztika fejlődésére is. Schwartner

Márton, Mészáros Mátyás, Horváth

Mihály, Hajnik Pál munkái Schlözer

szellemét tükrözik.

Conringtól, Achenwalltól, Schlözertől kapják meg a statisztikai műveltségüket a XVIII. század végi, XIX. század eleji magyar kutatók is. Bél Mátyás, Schmeit—

zel Márton, Berzeviczy Gergely, Michnay

Endre a göttingai, hallei, illetve a jénai

egyetem tanáraitól ismerik meg a sta—

tisztikát. Ott ismerkednek meg a fel——

világosodás és a racionalizmus szellemé—

vel. Miután a statisztikát a legtöbb egye—

temen a filozófia és a történelem profesz- szorai adják elő, a tananyag már a taná—

rokon keresztül a legszorosabb kapcso—

latba kerül a felvilágosodás korának

filozófiájával. A szabadkőművesség az emberek egymás közötti egyenlőségét, a vallás háttérbe szorítását, általában a szabad gondolkodást hirdeti. Fő ideoló—

gusa Christian Wolff, művelői Sonnen—

fels és Martini. Wolffnak olyan állam az

eszményképe, amely az emberi együttélés minden relációjára kiterjed

A század végétől a szabadságharcig a

magyar egyetemeken is kötelezően oktat-

ják Martini Károly Antal: ,,Lehrbegriff des allgemeinen Staatsrechts" cimű mun—

káját, mely az abszolút monarchiát di- csőiti.

Mária Terézia és II. József a felvilágo—

sodás eszméit nem késlekednek magu—

kévá tenni. Kitűnő filozófiai alapot kap—

tak intézkedéseikhez a rendőri önkény- h'ez, a despotizmushoz.

Ez az időszak egyébként Európa-szerte

a centralizáló hatalom elveinél fogva ——

amely tudomást akart szerezni az ország erejéről -— kedvezett a statisztikai össze—

írásoknak is. Mária Terézia és II. József alatt az összeírási technika nagyot fejlő—

dött.

75

Mária Terézia 1775-ben kötelezővé tette a nagyszombati egyetemen a statisztika

oktatását; két évvel később pedig az egyetemen önálló statisztikai tanszék fel—

állítását rendelte el. 1767—1777 között a

jobbágyság úrbéres terheinek a rendezése

céljából hajtat végre adatgyűjtést. Mária

Terézia és II. József számos intézkedése:

az 1784/85—ös népszámlálás, a házak meg- számozása, a telekkönyv ősét életrehívó földmérés, a feloszlatott szerzetesrendek vagyonának a kezelésével kapcsolatos leltározási munkák, újabb és újabb sta—

tisztikai összeírások, nyilvántartások lét—

rejöttét jelentik

A minisztériumokban statisztikai inté- zetek létesülnek, s a jogakadémiákon is megindul a statisztikai tudományok műe

velése.

A század elején egyházi közreműködés—

sel, később a katonai közigazgatás közre-

működésével megindulnak a népössze—

írások és népszámlálások 1804—1847 kö—

zött folyamatos népösszeirások vannak.

Ezek a számlálások lehetőséget adnak arra, hogy a statisztikusok a leíró elemek fokozatos háttérbeszoritásával általános megállapítások helyett mindinkább szám-

szerűen, adatokban fejezhessék ki mon—

danivalóikat.

A Conring—Achenwall—Schlözer nyom- dokain meginduló magyarországi leíró statisztika első számottevő terméke Bél

Mátyás ,,Notitia"—ja, mely megindítja az országismertető irodalmat. A munka

széleskörű önálló kutatásra épült. Tény—

megállapító módszerét és adatait hosszú) ideig használja a leíró statisztika.

Első kimagasló, a kor szinvonalán álló

_ sőt azt sok tekintetben túl is szár-

nyaló —— termék, Schwartner: ,,Statistik des Königreichs Ungern" c. munkája.

mely Schlözer nyomdokain halad. Mun- kájának a népességről szóló fejezete.

amely a II. József—féle népszámlálás fel—

használásával készül, már a kutató sta—

tisztika hatása alatt iródott. Schwartner jelentősége elsősorban abban van, hogy munkájával módszert és adatanyagot ad a magyar tudomány munkásai kezébe,

amelyen elindulhatott az ország és népe

megismeréséhez.

Schwartner fellépése után a statisz—

tikai irodalom fejlődése egy negyedszá—

zadig megáll. A megjelent elméleti mun—

kák inkább visszaesést, mint fejlődést

jelentenek. Szendrői Weress Dávid, Hor—-

váth Mihály, Mészáros Mátyás, Hajnik Pál munkái színvonalban meg sem köze—

lítik Schwartner munkáját. Legtöbbjük gyenge utánzata a Conring—Achenwall-

féle német egyetemi statisztikának, reak—

ciós államelméleti tartalommal, melynek legfőbb célkitűzése, hogy a kormány számára az uralkodóházat, a törvényeket

tisztelő tisztviselőket neveljen.

A XVIII. század végi statisztikus szer—

zők közül a haladó mozgalmakban részt—

vevő Németh László, Barits Adalbert és

Ercsey Dániel emelkedik ki. Az egyetemi statisztika művelői közül Jurjevich József

és Faber Antal munkássága jelent még az átlagosnál magasabb szinvonalat.

A helységnévtári irodalom művelői,

Korabinszky, Vályi, Dóczy, Thiele és Nagy Lajos, a közigazgatás helyi szervei—

nek többnyire a községek jellemző sta—

tisztikai adatainak az összefoglalásán ke—

resztül a statisztikai adatok újszerű fel—

használásának és értékelésének lehető—

ségeire mutatnak rá, és elindítói lesznek

annak a haladó országismertető irodalom- nak, amely a községek elmaradottságá-

nak, kétségbeejtő közlekedési és gazda—

sági viszonyainak megrajzolásával a

polgári forradalom szellemi előkészitésé—

ben teljesit hivatást.

Az államtudományi irány ezen ágát fejlesztette tovább Magda Pál és Fényes

Elek is. Magda és Fényes — miként a statisztika korábbi kimagasló elődei: Bél,

Schwartner, Berzeviczy —— utazásaik

során szerzett adatgyűjtéseikre építik fel

az országismertetést. Igaz ugyan, hogy a közigazgatási és közjogi elemek még

az ő munkáikban is túlnyomók. Magda és Fényes is ismerteti Magyarország pol—

gári állapotát, a kormányzási és a vallási viszonyokat. Munkájuk azonban már át—

töri a leíró iskola kereteit. Hangjuk nem az uralkodó kegyeit kereső ,,alattvaló"

hangja, hanem elmaradottságunk okait

világosan látó, a polgári fejlődésért síkra—

szálló politikus és statisztikus hangja.

Munkájukat nem a korábbi államtudo-

mányi művek tartalmi másolása jellemzi, hanem az objektív igazság felismerése.

saját kutatásaikból és tapasztalataile merített bátor és újszerű ténymegállapí—

tás.

Magda Pál statisztikai munkája Berze-

viczynél is nagyobb biztonsággal és bá—

torsággal száll síkra a nemzet jogaiért

Módszerében nem elégszik meg az ada—

tok puszta regisztrálásával, keresi azok között az összefüggéseket. Az adatok

hiányosságait számítással pótolja.

Ugyancsak az ország függetlensége érdekében történő bátor állásfoglalás, a társadalmi és gazdasági reformok mellett való kiállás, az emberi jogokért és a jobbágykizsákmányolás megszüntetéséért való küzdelem jellemzi az 1848—es Sta—

tisztikai Hivatal vezetőjének, Fényes

Eleknek a munkásságát is.

A kutató, aki a XIX. század első felé—

nek Magyarországát tanulmányozza, ma sem talál Fényesnél részletesebb forrá—

sokat, bár adatainak más korabeli forrá—

sokkal való egybevetése azt mutatja, hogy adatai gondos kritikai értékelést

kívánnak. Geográfiai szótárával egészen egyedül áll a magyar helytörténeti iro—

dalomban. Hozzá hasonló részletességű történeti helységnévtár azóta sem jelent meg.

Magda és Fényes világosan felismerte, hogy a gazdasági reformok megindulásá—

hoz, a közgazdaságtudomány kifejlődésé—

hez előzetes ténymegállapításra, adatfel—

tárásra van szükség. Ilyenirányú munkát ugyan az osztrák közigazgatás szervei, a General-Rechnungs—Direktorium, vala—

mint a Közigazgatásstatisztikai Igazgató—

ság már egy évtizede végeztek; mégis

azt kell megállapítanunk, hogy ez a sta—

tisztikai munka alig fejtett ki hatást A

nemzettől idegen intézmények, idegen célok szolgálatában, idegen nyelven tolw mácsolták a magyar közgazdasági viszo—

nyakat.

A bécsi udvar kizsákmányoló politiká—

ját jellemző statisztikai értékelések nem

jelenhetnek meg, mert ez lázítás a fenn—

álló társadalmi rend ellen. Schwartner

munkájának cenzurázása, Németh László statisztikája kiadásának a megtiltása,

Magda Pál üldözése jelzik a bécsi udvar

elkeseredett támadását Magyarország vx—

szonyait objektív módon feltárni aka—

ró munkákkal szemben.

SZEMLE

77

A XIX. század második harmada azt a korszakát fogja át a magyar statisz- tika történetének, melyben a leíró iskola fokozatosan háttérbe szorul, s átadja he—

lyét a kutató iránynak, mely nem álta-

lánosságokat rajzol, mint az államisme, hanem számokat, tényeket vizsgál.

A kutató statisztika módszereinek át—

vétele nem ment minden nehézség nél-

kül. Az államtudományi iskola utolsó nagy képviselőjének, Konek Sándornak

a működése mutatja ezt a legvilágosab—

ban. Míg kezdeti munkáin, így különö—

sen a ,,Statisztíka elmélete" című köny—

vén ——- mely még győri jogakadémiai ta—

nár korában jelent meg —— és ,,Magyar—

ország statisztikájának kézikönyv—én"

még teljesen az achenwalli iskola hatása látszik, addig későbbi munkái, főleg az akadémiai statisztikai bizottságban ki—

fejtett tevékenysége, legfőképpen pedig

,,Elméleti fejtegetések a statisztika te—

rén" című 1855—ben megjelent munkája

már a kutató irány erős hatását mutat- ják munkásságán.

A kutató statisztika előkészítése a Ma—

gyar Tudományos Akadémia keretében szervezett Statisztikai Bizottságban lé—

pésről lépésre haladt előre. Weninger Vince, Bitnicz Lajos, Kőrösy József és

Keleti Károly munkássága nyomán a

magyar statisztika már a kiegyezés ide—

jére eléri az általános európai fejlődési

fokot, s rövid idő múlva a külföld fi- gyelmét is felkeltő megnyilvánulásának

lehettünk tanúi.

BEER JÁNOS OPPONENS BIRÁLATA

Miután Kovacsics József értekezésé—

hez, illetve téziseihez kiegészitést nem

kívánt fűzni, először Beér professzor fej—

tette ki opponensi véleményét, amelynek főbb megállapításai az alábbiakban fog—

lalhatók össze.

A jelölt témaválasztása indokolt. A magyar statisztika történetének a jelölt által tárgyalt része még teljességében

kidolgozatlan, majdnem érintetlen terü-

let. Sem a felszabadulás előtt, sem ezt

követően nem tárták fel e korszakot

részleteiben, és különösen nem tárták fel

összefüggéseiben. Ez a hiányosság vi—

szont igen erősen hátráltatja az egész magyar statisztikai tudomány történeti

feldolgozását, hiszen erre a korszakra

esik éppen az első magyar statisztikusok működése, és e korszak sajátosságai rá—

nyomták bélyegüket a magyar statiszti—

ka fejlődésére szinte napjainkig.

A statisztikai tudomány keletkezésére, módszertanának fejlődésére vonatko- zóan alig van érdemlegesebb hazai alko—- tás. A meglevők is nagyon mostohán ke-

zelik a XIX. század előtti korszakot, és

legfeljebb néhány kiemelkedő szerzővel foglalkoznak bővebben. Ilyen adottsá—

gok mellett érthető, hogy az állam- és

jogtudományok és a statisztikai tudo—

mány összefüggéseinek, valamint köl-—

csönhatásainak vizsgálata kívül maradt az érdeklődés körén. ,,Mindezeket egybe—

vetve —- mondotta az opponens —— tudo—

mányos szempontból is helyesnek, érté—

kesnek, előrevivőnek kell elfogadnunk Kovacsics József témaválasztását."

A kandidátusi értekezés 15 fejezetre bontva tárgyalja az anyagot. Az oppo—

nens kiemelte az értekezésnek a XVI——

XVII. századbeli magyar összeírási tevé—

kenységgel foglalkozó részét. ,,A jelölt — mondotta az opponens -— megalapozott

okfejtéssel az erős központi hatalom ki-

alakulásával hozza kapcsolatba az állam—

tudomány s ennek körében a statisztikai

tudomány jelentkezését. Helyesen utal arra, hogy az újkor első századaiban a feudális állam gyakorlati szükségleteihez alkalmazkodva bontakozik ki az állam—

tudomány művelése, amely kezdeti sza-

kaszában elsősorban az udvartartásra, a

trónöröklésre, a közigazgatásra, ezenbe—

lül különösen az adók kivetésére vonat—

kozó ismereteket törekszik rendszerbe foglalni."

Helyesnek tartotta az opponens, hogy a jelölt, akkor amikor Viszonylag bőven foglalkozik az államtudományi iskola

statisztikai vonalának legfontosabb kül-

földi és hazai képviselőivel, mégis nem

elsősorban egyes kiemelkedő egyéneken keresztül méri le astatisztikai tudomány

hazai fejlődését, hanem kapcsolatba hozza azt a társadalmi berendezkedés alakulásával, a gazdasági fejlődéssel, az

államvezetés általános jellemzésével.

Meggyőzően tárgyalja a jelölt —— mu—

tatott rá az opponens —— az államtudo—

mányi irány reakciós, népellenes jelle—

gét. Eredményesen bizonyítja, hogy a

német példák nyomán az államtudomá- nyi irány magyarországi követőinél Rousseau, Grotius és Locke haladó téte—

lei a hűbéri rend igazolásává torzultak.

Az opponens a téma kidolgozása terén elért eredmények után a disszertáció hiányosságaival foglalkozott.

Hiányolta az opponens, hogy az érte—

kezés az államtudomány külföldi képvi—

selőinek elemzésénél szinte kizárólag a

probléma statisztikai vonatkozásaiból in—

dul ki, és nincs figyelemmel arra, hogy az államtudományi irány fő vonalát ép—

pen bölcseleti kiindulása adja meg. Ezért

nem lehet kielégítőnek találni, hogy Wolf! Christian, Sonnenfels József és

Martini Károly alapvető eszméit és

munkáit nem vizsgálja megfelelően. Pe- dig az ő marxista értékelésük nélkül az

egész államtudományi iskola német irá- nya nem is érthető meg. Nem érthető meg

az sem, hogy a maga korában haladó észjogi tanítások miként váltak olyan retrográd eszmévé, amely Poroszország—

ban megfelelt Nagy Frigyesnek is.

A jelölt nem kellő részletességgel tár—

gyalja —— az opponens véleménye szerint

——- a magyar államtudományi iskola ál—

lamelméleti vonatkozásait. Karvasy

Ágoston, Kuncz Ignác elemzése nélkül

nem válik világossá Kautz Gyula szere—

pe és helye a fejlődésben.

Az egész kandidátusi értekezés szer-

kesztési módja ,,mozaik"—szerű. A fő gondolatokat nagyon megtörik az egyes szerzőkkel kapcsolatban közölt és a mű

lényege szempontjából semmitmondó életrajzi anyagok. Ez a szerkesztési mód

gyakran leíróvá, ,,enciklopédia"—sze-

rűvé teszi a disszertációt, ésdezen túlme—

nően egyes esetekben aránytalanságok- hoz vezet. Ugyancsak e szerkesztési módból folyik, hogy nemegyszer ismét—

lésekkel találkozunk.

Az opponens végül megállapította,

hogy a jelölt eddigi munkásságával és

az értekezésével is igazolta, hog! olyan önálló kutató munkára képes szerző, aki hazai társadalomtudományunk fejlődése szempontjából jelentős eredményeket ért el. Véleménye szerint a Bíráló Bi—

zottság teljes megalapozottsággal java—

solhatja a Tudományos Minősítő Bizott—

ságnak, hogy Kovacsics József részére a

kandidátusi fokozatot adja meg.

KISS ALBERT OPPONENS BIRALATA A következőkben Kiss Albert oppo—

nens fejtette ki véleményét, amelynek

főbb megállapításai az alábbiakban fog—

lalhatók össze.

Az opponens megállapította, hogy áje- lölt szóbanforgó értekezése egyrészt a történeti statisztikai kutatások eddigi fontosabb eredményeit logikus rendszer—

be foglalja össze, másrészt szervesen erre építve fejti ki a statisztika történe—

tére vonatkozó elméletét. Teszi ezt pe-

dig azért, mert teljesen úgy értékeli,

hogy a középkorban és az újkor első

századaiban végrehajtott statisztikai te—

vékenység nem öncélú adatgyűjtés volt, hanem minden időben tükörképe afenn—

álló társadalmi rendnek.

Az opponens véleménye szerint a dol—

gozat megállapításai helyesek, azokkal

teljes egészében egyetért. Megállapítá—

sait azért fogadja el, mert a XVIII. szá- zadi és a XIX. század eleji magyar sta—

tisztikai tudomány valóban a burzsoá jogtudomány béklyóiban sínylődött. A reakciós, népellenes jellegét helyesen fe—

jezi ki a szerző akkor, amikor megálla—

pítja, hogy a magyar reakciós államis-

mereti statisztika célja az, hogy a bécsi kormány számára az uralkodóházat, a törvényeket tisztelő tisztviselőket nevel—

jen. A statisztikai oktatás feladata, egyes

akkori tanárok szerint, többek között an—

nak megokolása, hogy az uralkodó anép ellenében uralkodik, s a korona tekinté—

lye elleni lázadás, hazaárulás. Helyesen mutat rá a disszertáció azokra a népel—

lenes szerzőkre, akik ezt az államelmé—

letet tudománytalan módon a Habsburg—

imperializmus szolgálatába állították. A

dolgozat emellett nem negatív módon ér—

tékeli a magyar államismereti irányt, hanem igen helyesen rámutat azokra a

haladó tudósokra és hazafiákra, akik a

statisztikát a társadalmi reformokért

küzdő polgárság fegyverévé tették. Kü-

lönösen Fényes Eleknél talál módot a

szerző arra, hogy a haladó mozgalmak—

ban való szereplését behatóbb vizsgálat alá vegye.

A disszertáció fő érdemének tartja -_.

mondotta az opponens —, hogy a témát

dialektikusan tárgyalja. Nem leíró mó—

don ismerteti a kérdéseket, hanem he-

lyesen megkeresi a társadalmi és gazda—

SZEMLE

sági hatóokokat, és ezek figyelembevéte—

lével kritikusan, alaposan értékeli is a

statisztikai tevékenységet, a statisztikai

irodalom művelését és a statisztikai tu- domány fejlődését. A hazai fejlődést mindenütt összeveti a külföldi haladás—

sal.

Az általános pozitív értékelés mellett

kifogásolja az opponens, hogy az érteke—

zésben az egyes szerzők munkásságának

értékelése, méltatása nem egyöntetű és arányos. így túl terjengős rész foglalko—

zik Jurjevich munkásságával, akit a szer- ző -— az opponens véleménye szerint ——

kissé túl is értékel. Hasonlóképpen rö- videbb hely illette volna Ercsey mun—

kásságát, és viszonylag túlzottnak tartja Kolbai Mátyás méltatását is. Nem tesz említést viszont a tanulmány Magdának

,,A mezei gazdaság philozóphiájának

szabásai szerént okoskodó és munkál—

kodó gazda" cimű kitűnő mezőgazdasági

munkájáról, amelyet egyes szerzők nem indokolatlanul Széchenyi Hitelével együtt emlegetnek.

Feleslegesen terjedelmesen foglalkozik

az értekező —-— az opponens véleménye

szerint —- Bél Mátyás életrajzával. Túl- zottnak találja Keleti ismert emlékiratá—

nak teljes terjedelemben való közlését.

Ugyanígy rövidebben kellett volna Gue—

telet munkásságával foglalkozni.

Feltétlenül részletesebben kellett volna foglalkozni viszont a statisztika történeti munkák kritikájával (például Láng La—

jos munkájával). Hiányosságnak tartja az opponens végül, hogy az értekezés a szabadságharc után felállított bécsi Cen—

tral Commission tevékenységét csak érinti, ami azért feltűnő, mert az osztrák statisztikai szervezet munkásságát egyéb—

ként nagyon helyesen, részletesen is—

merteti és értékeli.

Befejezésül az opponens véleményét

az alábbiakban összegezte.

,,Összefoglalva: Kovacsics József igen jelentős, a hazai statisztikai tudomány—

ban ilyen kiterjedésben és rendszerezés—

ben eddig fel nem dolgozott témát vá—

lasztott, és nagy irodalmi anyag feldol-

gozásával, sok önálló forráskutatással a

hazai statisztikai tudomány fejlődését a

társadalmi hatóokok alapján helyesen

dolgozta fel. A munka felemlített hiá- nyosságai nem olyan súlyúak vagy mér—

79

tékűek, hogy annak értékét alapvetően befolyásolják. Az értekezés azt bizonyit—

ja, hogy a szerző tudományágat, különö—

sen pedig értekezésének témakörét ésaz azzal összefüggő kérdéseket alaposan is—

meri, és önálló alkotó munkát végzett.

Az értekezést elfogadom és megfelelő—

nek találom arra, hogy megvédésével a jelölt a kandidátusi fokozatot elnyer—

hesse."

.

A kandidátusi értekezés vitájában fel- szólalt dr. Horváth Róbert egyetemi ta—

nár. Felszólalásában dr. Beér János op—

ponensi véleményéhez csatlakozott, és a

disszertáció általános pozitív értékelése

mellett úgy találta, hogy az értekezés nem foglalkozott elég részletesen a ku- tató statisztika XVIII—XIX. századi magyarországi megnyilvánulásaival. Hiá—

nyolta Weninger Vince, Hatvani Lajos, Bitnicz Lajos munkásságának értékelé—

sét.

KOVACSICS JÓZSEF ASPIRÁNS VÁLASZA

Az opponensi birálatokra és a hozzá—

szólásra Kovacsz'cs József aspiráns vá—

laszolt. Bevezetőben rámutatott arra.

hogy a téma választásánál az a célkitű—

zés vezette, hogy korábbi történeti sta—

tisztikai kutatásainak kiegészítéseképpen egységes képben mutassa be a feudális állam statisztikai tevékenységét és a statisztikát mint tudományt a feudális közigazgatás szolgálatában megindulásá- tól kezdve a modern statisztika kialaku- lásáig —— lényegében a kiegyezésig —, a kutató statisztika megindulásáig.

A továbbiakban a jelölt az opponensi véleményekben elhangzott kritikai észre—

vételekre a következőket jegyezte meg.

Nem ért egyet Beér János opponens azon megállapitásaival, hogy a kandidá—

tusi értekezés az államtudomány külföldi képviselőinek az elemzésénél szinte ki- zárólag a probléma statisztikai vonatko—

zásaiból indul ki. E vélemény megcáfo- lására idézte az értekezés XV. fejezetét, melyben kifejti Christian Wolffnak,Son—

nenfelsnek és Martininek, az abszolutiz—

mus kiemelkedő filozófusainak nézeteit, majd -—— válaszában -— röviden összefog—

lalta felfogásukat és tanításaikat. Rámu—

tatott arra, hogy a statisztikai irodalom

magyar képviselőinek munkássága kap-

csán is következetesen vizsgálta az ud—

vari filozófusok eszméinek hatását. Ez—

zel kapcsolatban idézett az értekezés kü—

lönböző fejezeteiből, azokról a helyekről,

ahol Schwartner Márton, Schmeitzel, Thomka—Szászky, Németh, Magda, Ber—

zeviczy, Michnay statisztikai tevékeny—

ségének értékelését adja. Majd így foly—

tatta: ,,Beér professzor úr bírálatával kapcsolatban hivatkozom Kiss professzor úrnak a magyar államismereti irány fel—

dolgozására vonatkozóan tett pozitív

megjegyzéseire, és emellett arra, hogy az államtudományi irány kialakulása kap—

csán rámutattam az államtudomány ke—

letkezésének gyökereire. Arra, hogy az abszolút monarchia gyakorlatának iga- zolására szerkesztik meg az abszolút mo- narchia ideológiáját, az egyetemes poli-

tikai tudományt, mely jogi, történeti,

földrajzi és statisztikai ismeretek keve—

réke."

És a továbbiakban:

,,Az országismertető irodalom kapcsán mind Bél, mind Teleki, Vályi, Kora—

binszky, Dóczy, Thiele, de Nagy Lajos és Magda munkásságánál is kitértem a közigazgatási vonatkozásokra. Jelesen arra, hogy az államtudományi iskola ezen új képviselői a statisztikai adatok

újszerű felhasználásának és értékelésé—

nek a lehetőségeire mutatnak rá, és el—

indítói lesznek annak a haladó ország- ismertető irodalomnak, amely a közsé- gek elmaradottságának, kétségbeejtő

közlekedési és gazdasági viszonyainak a

megrajzolásával a polgári forradalom szellemi előkészítésében teljesít hivatást.

Végül a magyar egyetemi statisztika képviselői közül Barits és Jurjevich ál—

lamtudományi nézeteit ismertettem. Ba- rits könyvének elméleti alapvetését Rousseau Contrat Socialja adja meg.

Barits értékelése kapcsán kitértem a

jakobinus összeesküvésben játszott sze—

repére, haladó nézeteire is. Hasonlókép- pen értékeltem Jurjevich államtudomá—

nyi nézeteit.

Utalni szeretnék a General—Rechnungs—

Direktorium munkásságának értékelésé—

vel kapcsolatban is arra, hogy az állam—

tudományi nézeteknek a statisztikai

szempontokkal való összeegyeztetése,

hangsúlyozott kiemelése nem maradt el.

Metzburgnak, a főszámvevő igazgatóság

alelnökének a munkásságát elemezve

mutattam rá a disszertációban, hogy a statisztika feladata az osztrák statiszti—

kai szerveknél is a Staatsbeschreibung

maradt.

Mindezekből világossá válik, hogy az államtudományi nézetek a disszertáció—

ban nem másodrangú szerepet játszanak,

hanem a statisztikai elmélettel és sta—

tisztikai gyakorlattal együtt elemzi a

disszertáció a két tudomány kölcsönha—

tásait is.

A feldolgozott forrásmunkák nagy szá—

ma, a felhasznált bizonyító anyag és az egyes kiemelkedő statisztikusok életrajzi adatainak az ismertetése szükségképpen némi törést idéz elő az anyag folyama—

tosságán. Az életrajzi adatokat a leg—

szükségesebbre redukáltam, csak azt hagytam meg, ami az egyes szerzők

munkásságának, tudományos nézeteinek, társadalmi helyzetének a megítéléséhez elengedhetetlen. Ezeket is általában láb—

jegyzetben helyeztem el."

A jelölt az értekezés szerkesztését és

arányait illető észrevételekkel általában

egyetértett, nem találta azonban elfogad—

hatónak Kiss professzornak azt a meg—

jegyzését, hogy Kolbay és Jurjevich ér—

tékelése túlzott. Ezzel kapcsolatban aje—

lölt rámutatott arra, hogy e statisztiku—

sok munkássága mind ez ideig feltárat—

lan volt a statisztikai tudományban.

Majd így folytatta:

,,Kolbay és Jurjevich védelmében le—

gyen szabad vázlatosan értékelni mun-

kásságukat.

Kolbay Mátyás jogakadémiai tanár—

nak Theoria statisticae tamguam scien- tiae című munkája 1830—ban jelenik

meg. Arról tesz tanúságot, hogy a szerző

a statisztika eddig megjelent irodalmát

kitűnően ismeri. Munkájában rendsze—

rezi és bírálja a megjelent műveket.

1830-ig a statisztikai tudományban ilyen—

szerű értékelés nem jelent meg. Kolbay a statisztika fogalmáról vallott eddigi nézetek csoportositásával és bírálatával

kiemelkedik a sok önállótlan korabeli

mú közül.

Ami Jurjevichet illeti, az a vélemé—

nyem, hogy munkásságának a méltatása még így sincs kimerítve. Jurjevich szé—

les műveltségű, kora irodalmát kiválóan

ismerő tudós, aki ugyancsak állapottant

SZEMLE—

állam jelenlegi a tudományos ért statisztika alatt, az

helyzetének, állapotának

leírását, ,,Scientifica adumbratio prae—

sentis status Civitatis", de felismeri a statisztikai elmélet jelentőségét, és azt tovább is fejleszti".

Kovacsics válaszában végül Beér pro—

fesszornak azzal az észrevételével fog—

lalkozott, hogy az értekezés nem tér—

gyalja megfelelő részletességgel az ál- lamtudományi irány klasszikus magyar

képviselői közül Kautz Gyulának, Kuncz

Ignácnak és Concha Győzőnek nézeteit.

Ezzel kapcsolatban a jelölt a követke—

zőket mondotta.

,,Kuncz, de méginkább Concha mun—

kássága kezdetén a magyar statisztikai

tudomány már kilépett az államtudo—

mány kereteiből, és jelentős nemzetközi

sikereket ért el.

Az államtudományi iskola és astatisz—

tika kölcsönhatásainak a vizsgálatát le—

zártam a kiegyezéssel. Tettem ezt azért, mert a magyar statisztika fejlődése szá—

mára a kiegyezés, az országos és fővá—

rosi statisztikai hivatal létesítése Keleti és Kőrösy vezetésével megteremtette a modern statisztikára való áttérés ked—

vező feltételeit. A magyar statisztika Ke- leti, Kőrösy vezetésével néhány év alatt olyan eredményeket produkált, melyek nemzetközileg is figyelemreméltók. Jel—

zik ezt az 1872. évi szentpétervári nem—

zetközi statisztikai kongresszuson tett

magyar javaslatok, de méginkább a Bu—

dapesten tartott 1876. évi nemzetközi statisztikai kongresszuson elért sikerek,

Eközben az államtudomány, melyből a statisztika leszakadt, Kautz, de mégin—

kább Kuncz Ignác és Concha Győző munkásságában a konzervativ reakció tetőfokát éri el.

Kuncz és *Concha Győző megteremtői

lesznek annak a reakciós államelmélet—

nek, amely a kilencvenes évektől kezdve szinte a Horthy Magyarországban is tar- totta magát. Ez nem más mint a Stein Lőrinc féle államelmélet, hegeli voná—

sokkal átgyúrva, felékesítve a szentist—

váni állameszmével s teletűzdelve anti—

szemita jelszavakkal.

Ennek az elméletnek a képviselői,

Kuncz Ignác, de különösen Concha Győ—

ző elvtelen, következetlen álláspontot

foglalnak el a társadalom fejlődése te—

6 Statisníkai Szende

81

kintetében. Concha nem ismeri el a tár- sadalom mozgástörvényeit, nem látja az

osztályharcot. Ennek következtében

szembefordul a szociológiával és annak művelőivel is.

Ez az államelmélet, melynek csak a

körvonalait világítottam meg, teljesség—

gel idegen a társadalom fejlődéstörvé—

nyeit oknyomozó módszerrel kutató sta—

tisztikusoktól7 Keletitől, Kőrösytől, Föl—

des Bélától, de Konek Sándortól is.

Konek munkásságának az, elemzése

kitűzött feladatunk szempontjából két

tanulsággal szolgál. Egyrészt bemutatja azt a tudományos csődöt, ami a múlt század végén a magyarországi kapitaliz- mus kialakulása kezdetén a társadalom—

tudomány ezen új irányátvjellemezte. A kutató statisztika egyre inkább tágítja az államismereti irány kereteit, számok, mértékek, súlyok tudományává akarja

tenni a statisztikát, mely nem általá- nosságokat rajzol, mint az államisme, hanem törvényeket kutat, számokban fe—

jezve ki a társadalmi és állami élet je- lenségeit. Bemutatja Konek munkássága azt a torz helyzetet, amit a leíró iskola és a kutató irány mesterkélt összeegyez—

tetése jelentett.

Konek működése az államtudományi iránynak azt a korszakát fogja át, mely—

ben a leíró irány fokozatosan háttérbe szorul, és átadja helyét a kutató statisz—

tikának. Ezzel természetesen nem kíván—

tam azt is bizonyítani, hogy a kutató statisztikusok világnézetükben kivétel nélkül haladó filozófiai elveket is val—

lottak. Hiszen Konek munkája is még több mint 200 oldalt szentel Sonnenfels

szellemében a közjogi és közigazgatás—

jogi kérdéseknek, csupán azt kívántam bizonyítani, hogy Konek munkássága

végén a hivatali statisztikusok műkö—

dése folytán egy olyan cezura van a ma—

gyar statisztikai tudomány fejlődésében, amelynek megközelítése, az államtudOO mánytól eltérő alapok megvizsgálását tette volna szükségessé."

(

Az értekezés és a vita alapján a ki—

küldött biráló bizottság határozatot ho—

zott. melyben ,,... megállapította, hogy a szerző által választott téma mind az államtudományok, mind a statisztika és

a történettudomány szempontja ól je—

lentős, mivel a statisztika tudománya

történetének összefüggő marxista elem—

zése mind ez ideig hiányzik, s az állam—

tudományok és a statisztika kölcsöhatá—

sainak vizsgálata terén az általa feldol-

gozott korszakból ilyen részletességű munkák nincsenek. Szerző tanulmányaa

tudományos igényeknek mind tartalmi-

lag, mind a feldolgozás módszerét ille—

tően megfelel. Nemcsak kiemelkedő sze—

mélyek működésén keresztül mutatja be a statisztikai tudomány fejlődését, ha—

nem kapcsolatba hozza azt a társadalmi, gazdasági viszonyokkal, az államvezetés

általános jellemzésével. A feldolgozást a

dialektikus és történelmi materializmus

kutatási módszerével végezte. Gazdag irodalmi és levéltári forrásanyagot dol——

goz, illetve tár fel. A munka némi szer—

kezeti egyenetlenségei a végső értékelést

alig befolyásolják, :; az meghaladja a

kandidátusi fokozathoz szükséges kivá—- nalmakat. Mindezek alapján a bíráló-

bizottság figyelemmel egész tudományos

munkásságára is, egyhangúlag javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Komcsics Józsefet minősítse a jogi

tudományok kandidátusának".

A szövetkezeti ipar és a magánkisipar*

A lakosság szükségleteinek kielégítésé—

ben —-- az állami nagyiparon kívül —— nagy feladat hárul a szövetkezeti iparra és mellette a magánkisiparra is.

Tíz évvel ezelőtt vetődött fel a kisipari

temelőszövetkezetek megalakításának gon- dolata. A magánkisiparosok egy kis része megértette és magáévá tette a felhívást,

és megkezdte a közös termelést, a közös

munkát. Ezeknek az áldozatkész alapítók—

nak kezdeményezésóvel indult meg a kis—

ipari termelőszövetkezeti mozgalom, amely az elmúlt évek során sokat fejlődött.

A kisipari szövetkezetek ma már jelen—

tős társadalmi és gazdasági tényezői ha—

zánknak. Társadalmi szerepük abban áll,

hogy elősegítik a becsületes, dolgozó ma- gánkisiparosok önkéntes tömörülését, a

szocialista társas termelés térhódítását.

Gazdasági tevékenységük célja pedig, hogy az állami nagyipar mellett a lakos- ságot jó minőségű, megfelelő választékú.

kis sorozatban előállított termékekkel lás—

sák el, valamint a lakosság javítások és szolgáltatások terén mutatkozó igényét maradéktalanul kielégítsék.

Az 1957. év végén hazánkban már 1326 ipari szövetkezet működött, közel négyszer

annyi, mint az 1949. év végén. Ugyanezen

idő alatt a szövetkezeti ipar "termelése, valamint a szövetkezeti iparban dolgozók

száma több, mint tízszeresére növekedett.

* A közölt adatokat az ipar 1958. január 1 előtti ágazati rendszerének megfelelően rsoporiositottuk.

!. tábia A szövetkezeti ipar fejl/ízlése, IMS—1957.

lAz összes Ebből a Teljes Az ipari munka- terme— termelési szövetke- vállalók' lők" érték

Év zetek w——————— folyóúron

száma az átlagos állományi forgalmi

év végén létszáma adó

(ezer fő) nélkül'"

1949 . . . . 366 11 10 481,6

1950 . . . . 352 13 12 en,;

1951 . . . . 1018 30 27 149235

1952 . . . . 1426 63 54 3015,5

l953 . . . . 1313 90 77 3768,9

1954 . . . . 1216 108 92 49014

1955 . . . . 1209 117 99 54103

1956 . . . . 1128 121 101 4806,4

1957 . . . . 1326 139 120 68193

* Építőipari termelőkkel, bedolgozókkal, ipari—

tanulókkal együtt.

** Építőipari termelőkkel, bedolgozókkal együtt.

*** Építőipari termeléssel együtt, millió forint.

A lakosság életszínvonala, a felszabadu—

lás óta eltelt tizenhárom év alatt, jelen-—

tősen emelkedett, és lényegesen magasabb, mint a felszabadulás előtti években. Az

életkörülmények javulásával. növekedett

a lakosság igénye az ipar munkájával szemben és természetesen a szövetkezeti iparral szemben is.

A kisipari termelőszövetkezetek azon—

ban —— a nagyarányú fejlődés ellenére ——

nem képesek arra, hogy az igényeket ma—

radéktalanul kielégítsék.

A szövetkezeti iparban dolgozó terme—

lők száma az 1957. év végén 119 855 fő

volt. 1938 júniusának végén az országban 233 547 magánkisiparos (önálló kisiparo—

sok és alkalmazottaik együtt) dolgozott;