MÓD ALADÁRNÉ KANDIDA—Tuei ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA
A Magyar Tudományos Akadémia
Társadalmi és Történeti Tudományok osztályának bíráló bizottsága előtt 1964.június 24-én került sor Mód Aladámé
"A parasztság jövedelmi rétegeződése Magyarországon (Egyénileg gazdálkodók 1957-ben, szövetkezeti családok 1969-
ban)"
vitájára. A bíráló bizottság elnöke Pé—
ter György, a Központi Statisztikai I—Ii—
vatal elnöke, tagjai: Fekete Ferenc, Ga—
ramvölgyi Károly, Hont János, Lázár Vilmos, K. Nagy Sándor és Vági Ferenc, opponensek Erdei Ferenc akadémikus és Csendes Béla, a közgazdaságtudományok kandidátusa Voltak.
AZ ÉRTEKEZLET TÉ ZISEINEK
ÖSSZEFOGLALÁSA
A megvitatott kandidátusi értekezés négy főrészből áll:
1. A ré'egződés vizsgálata céljára önállóan kidolgozott új kutatási eljárás lényegének, főbb fogalmainak s az utób—
biak kiválasztásánál alkalmazott elvi meggondolásoknak az ismertetése;
2. Az egyéni gazdaságok jövedelem szerinti rétegeződésének és e rétegeződés forrásainak, tényezőinek vizsgálata, va—
lamint elemző értékelése (bevezetőben rövid áttekintéssel a parasztság helyze- tének alakulásáról);
3. Az egyéni, valamint a szövetkezeti családok körében a kétlaki családok arányának, jövedelmi színvonalának és termelésük, illetve jövedelmük sajátos- ságainak ismertetése, elemzése;
4. Az egyéni gazdaságok és a szövet—
kezeti családok termelésének néhámr főbb aspektusból történő egybevetése, ezen belül jövedelmének összehasonlí—
tása elsősorban abból a szempontból, hogy az egyéni gazdaság idején fenn—
állott rétegződés hatása megmutatko—
zik-e, s ha igen. mennyiben, a szövet—
kezeti családok jövedelmi
című kandidátusi értekezésének.
ré léséf ben.
1. A módszer ismertetése. A W táció annak megállapítását tűzte ki célul, hogyan alakultak a nem körében a jövedelmi különlaamk, mi,- ' lyen forrásai voltak e különbsémkuok továbbá, hogy a parasztcsaládok mun- kabérjövedelme hogyan alakult, hol je—
lentkezett és milyen kísérő jelenségek—
kel járt együtt. Ennek vizsgálatához cea—
ládonként összesített termelési és jöve- delmi adatokra volt szükség, méghozzá.
olyan részletességben, hogy a jövedelmi különbségek forrását képező tényezők megállapíthatók legyenek. Erre a célra a korábban végre—hajtott üzemi felvételek
—— egyrészt a rendszeres mezőgazdasági statisztika, másrészt az üzemi számtar—
tásstatiszti-ka —- nem volt alkalmas. Az előbbi azért, mert a földterületre, vetés—
területre, állatállományra stb. vonatkozó adatfelvételek egymástól elkülönítve ke—
rültek feldolgozásra, az utóbbiak pedig azért, ment a gazdaságok viszonylag kis száma és a gazdaságok kiválasztása miatt nem voltak országosan általáno—
síthatók. Minthogy az adott körülmé- nyek között teljeskörű üzemi felvételt több okból sem lehetett végrehajtani, új módszert kellett keresni. E módszer—
nek az a lényege, hogy a családonkénti jövedelmek megállapításához nem kell maguktól a családoktól a szóban forgó célra külön adatgyűjtést végrehajtani, hanem a különböző időpontokban és kü—
lönböző célra felvett adatokat felhasz—
nálva, azok megfelelő átrendezésével és összeállításával bizonyos alapvető ,,cö—
löprendszert" képez. Az ily módon nyerte alapadatok további számításokkal és becslésekkel kiegészítve. mintegy kom- binálva, alkalmasak arra, hogy —— az adott vizsgálatnál megengedhető hiba-,- határok mellett —— megfelelő képet adja—
nak az egyes családok jövedelmi hely—
zetéiől
SZEMLE
Az alkalmazott módszer segítségével lehetővé vált az egyéni gazdaságoknál a termelés és a ráfordítás sajátosságainak, a jövedelemkülönbségek fontosabb for—
rásainak, a gazdálkodás munkaigényes- ségének, a gazdaságok népessége és a jövedelem, illetve a jövedelem és a leg- fontosabb termelési tényezők összefüg—
gésének vizsgálata; a kettősjövedelmü családoknál a kétlakiság mértékének és arányának, valamint e réteg te — melési és jövedelmi viszonyainak elemzése; a termelőszövetkezeti csalá—
doknál a korábbi egyéni gazdálkodás hatásának feltárása és a termelőszövet—
kezeti családok jövedelmének összeha—
sonlítása a korábbi egyéni gazdálkodók jövedelmével.
A ,,cölöprendszer" kidolgozásában az egyik leglényegesebb feladat az volt, hogy a különböző mezőgazdasági össze—
írások vertikálisan összegezett adatai a különböző felvételekben szereplő gazda—
ságok azonosítása útján elemenként, ho- rizontálisan, adatszolgáltató egységek szerint összevonásra kerüljenek. Ezáltal széleskörű üzemi összeírás nélkül is le—
hetővé vált a szükséges adatoknak üzem- statisztikai egységgé való összeállítása.
Az említett módszer nemcsak az egyé—
nileg gazdálkodó parasztság jövedelmi helyzetének felmérésére, hanem a szö- vetkezeti parasztság háztáji gazdaságból származó jövedelmének megállapítására is alkalmas. A módszer első ízben az egyénileg gazdálkodó parasztság 1957. évi jövedelmi viszonyainak vizsgálatánál ke—
rült alkalmazásra, majd kisebb változ—
tatásokkal a szövetkezeti parasztság 1960.
évi jövedelmének családonkénti számba- vételénél.
A parasztság jövedelem szerinti réte- geződésének vizsgálata 12 000 egyéni gaz—
daság 1957. évi és közel 26 000 termelő—
szövetkezeti család 1960. évi adatain ala—
pul. A családok mindkét esetben vélet—
lenszerűen úgy kerültek kiválasztásra, hogy azoknak különböző ismérvek sze—
rinti megoszlása megfeleljen az országos helyzetnek.
2. Az egyéni gazdaságok rétegeződése.
Az adatok alapján részben lehetővé vált eddig nem ismert tények, össze—
függések feltárása, részben pedig szám—
snerűsíteni sikerült korábban csak álta- lánosságban ismert jelenségeket. Emel—
lett fény derült a mezőgazdaság szo- cialista átszervezése során keletkezett egyes új tendenciákra, problémákra.
A felszabadulás után a parasztságnak a' korábbi Osztálykülönbségekkel együtt- járó nagyszabású differenciálódása fo—
kozatosan megszűnt, de még 1957-ben is a gazdálkodás jellegéből, a jövede—
lem színvónalából következő paraszti csoportokat, ,,rétegeket" lehetett felis—
merni.—
A gazdálkodás jellegét tekintve, a parasztság két főrétege a termelőszövet—
kezeti és az egyénileg gazdálkodó pa—
rasztság, Mindkét (réteg tovább tagoló- dik. A disszertáció az egyénileg gazdál- kodó parasztság körén belül további két réteget különböztet meg. Az egrik a
három kat. holdnál nagyobb gazdaság—
gal rendelkezők csoportja (termelésük nagyobb mint a termelők élelmiszer- szü—kséglete), a másik a három kat. hold- nál kisebb, inkább csak kisegítő jellegű gazdaságok csoportja (mezőgazdasági termelésük nem biztosítja sem a terme-' lők létfenntartását, sem az üzem önálló folytatását).
A gazdálkodás jellege alapján az egyéni gazdaságok —— eltekintve a gazda—
ságnagyságtól —- csak mezőgazdasági termeléssel foglalkozó és kettős jöve- delmű gazdaságok rétegére is feloszt—
hatók. A kettős jövedelmű gazdaságok—
nál a gazdaságnagyságtól többé—kevésbé függetlenül felismenhető a kisegítő gaz—
daság jellege.
A parasztgazdaságok a jövedelmi szin—
vonal alapján is különböző rétegekbe sorolhatók. A mezőgazdaságból szár—
mazó jövedelem igen egyenlőtlenül osz- lott meg az egyénileg gazdálkodó pa- rasztság egyes csoportjai között: az ala- csonyabb jövedelmi kategóriába tartozó népesség az egyéni gazdaságok összes népességének mintegy a felét tette ki, jövedelme az összes üzemi jövedelemnek pedig kb. egyharmadát, a népesség ne—
gyedrésze viszont az üzemi jövedelem- nek kétötödét mondhatta magáénak.
A jövedelmi különbségek elsősorban a gazdaság nagyságával függtek össze: a legnagyobb gazdaságok bruttó termelési értéke hat és félszer volt nagyobb, mint a legkisebbeké. A termelési költségek közötti különbség azonban az adó eltérő mértéke miatt még nagyobb (nyolcszo- ros) volt. Ennek következtében a nettó üzemi jövedelem csak ötszörösére emel—
kedett, A jövedelmi különbségek nem voltak arányosak a gazdaságok nagyságá- nak különbségeivel, hiszen a legnagyobb gazdaságok csoportjában az átlagos terület mintegy tízszerese _ _volt _a legkisebb gazdaságok csoportjáénak. A kisebb gaz—
daságok eredményeit kedvezően befolyá—
solta az intenzívebb művelési ágak na—
gyobb súlya, a szántóföld jobb haszno—
sítása, az állatállomány megfelelőbb ösz- szetétele és a kielégítő munkaerő-ellá—
tottság, ellentétes irányba ható tényező pedig a gazdálkodás alacsonyabb szín—
vonala volt.
Az adatok elemzése alapján a disszer- táció- hangsúlyozza a szubjektív elem jelentőségét a termelési eredmény, il- letve a jövedelmi színvonal kialakulásá—
ban.
A mezőgazdasági jövedelem és a mun—
kaigényesség szoros kapcsolatot mutat.
Az általános feltevés — nagyobb gazda—
ságokban alacsonyabb, kisebb gazdasá—
gokban magasabb munkaigényességű termelés folyik —— helytállónak bizo—
nyult, de a két főágazat közül csak a növénytermelésnél igazolódott.
*A mezőgazdasági jövedelem és a né- pesség száma közötti kapcsolat vizsgá—
lata azt mutatja, hogy a megfelelő s'zámú munkaerő előfeltétele a megha- tározott jövedelmi szinvonal elérésének, de a több munkaerő önmagában nem elegendő a lehetőségek kiaknázásához.
A vizsgálat kiterjedt a természeti té- nyezők és a táji sajátosságok hatásának elemzésére is.
A disszertáció számszerűen is kifejezi a jövedelem és a jövedelmet befolyá- soló tényezők kapcsolatát. Nyolc té- nyezö vizsgálatára került sor, amelyek közül hat naturális jellegű és a gazda- ság földterületével, állatállományával kapcsolatos, kettő pedig szintetikus jel- legű, a gazdálkodás minőségét átfogó mutató. A legnagyobb mértékben ha- tott a jövedelemre a gazdaság nagy- sága. Ennek hatását kikapcsolva a jö- vedelem alakulása a gazdálkodás álta- lános minőségével Volt legszorosabb kap- csolatban, és csak ezután következtek a gazdálkodás tárgyi adottságait tük- röző tényezők.
Végül az egyéni gazdaságokkal kap- csolatban foglalkozott a disszertáció a specializáció kérdésével.
3; A kettős jövedelmű gazdaságok. A parasztság összes jövedelmének jelentős részét teszik ki a mezőgazdaságon kivüli, elsősorban munkabér-jövedelmek. A vizs- gálat a kettős jövedelműek közül csak az egy kat. holdnál nagyobb birtokkal rendelkezőkre terjedt ki. Ezek között vannak munkások, akik mezőgazdasági jövedelemmel mint kisegítő jövedelem—
mel is rendelkeznek, és vannak szabá—
lyos paraszti gazdaságok, amelyeknek egy—egy tagja munkássá válik, tehát ki—
segítő— munkabér-jövedelemre tesznek szert.
Míg a gazdaságoknak a mezőgazda—
ságból származó üzemi jövedelme rendel
kívül nagy szóródást mutat, addig a parasztság összjövedelme —— a mezőgaz—
daságból származó és a nem mezőgaz—
dasági jövedelem együtt —- sokkal kt—
egyenlítettelbbt A kiegyenlítődés azzal magyarázható, hogy a gazdaságoknak közel felében volt valamilyen munkabér- bevétel és harmadában állandó jellegű munkabérbevétel. A munkabérbevétellel is rendelkező gazdaságok a kisebb gaz—
daságoknál voltak túlsúlyban. ,,
A kettős foglalkozás és jövedelem le'— — hetővé tette, hogy az elmúlt években a parasztság jövedelme és "életszínvonala nagyobb mértékben emelkedjék, mint-a mezőgazdasági termelés. Ennek követ—- keztében csökkent a mezőgazdasági jö- vedelem s ezzel a termelés fejlesztésé—
nek jelentősége; a mezőgazdasági ter- melés egy része konzerválódott.
4. Az egyéni gazdaságok és a termelő—
szöoetkezeti családok egybevetése." A disszertáció csak néhány fontosabb, az egyéni gazdaságokban is mutatkozó és a szövetkezeti gazdálkodás első idősza—
kában is ható termelési és jövedelmi té—
nyezővel foglalkozik.
A termelőszövetkezetek közös és ház—
táji gazdaságainak egyiittes termelési szerkezete alig tér el a volt egyéni gaz—
daságokétól. A hasonló termelési szer- kezet következtében a termelöszövetke—
zetek bruttó termelési értéke mindkét főágazatnál hasonló színvonalon volt, mint az egyéni gazdaságoknál, a mező—
gazdaságból származó nettó jövedel- mük viszont -— a nagyobb anyagkölt—
ségek következtében —— közel 20 száza—
lékkal alacsonyabb volt;
A területnagyság hatása bizonyos mér- tékig és változott formában a szövet—
kezeti gazdálkodás keretei között is észlelhető. A tagsürűség -— a legnagyobb és a legkisebb szövetkezetektől elte—
kintve —— általában egyenletes, az állat—
állomány összetétele hasonló valamennyi nagyságcsoportban, az állatsűrűség vi—
szont a terület növekedésével erősan csökkent.
A volt gazdaság nagyságának hatása a szövetkezeti gazdálkodás első éveiben több tekintetben is megfigyelhető ' volt.
A szövetkezeti családok átlagos család—
tagszám'a jelentősen megváltozott, nagy—
arányú nivellálódás köVetkezett be az egyes csoportok között. A nivellálódás ellenére is a nagyobb gazdasággal, belé—
pett családok tagszáma és főleg szövet- kezeti tag száma még mindig nagyobb, mint a kisebb területtel belépetteké. A
SZEMLE
volt gazdaság nagyságának hatása leg—
erősebben a háztáji gazdaság keretei között mutatkozik meg. A különböző földterülettel belépett családok háztáji állattartása majdnem ugyanazokat a jel—
legzetességeket mutatja, mint a volt egyéni gazdaságoké. —
A kisebb és nagyobb területtel belé—
pett családok szövetkezeti jövedelme más viszonyt mutat, mint a volt kisebb és nagyobb egyéni gazdaságoké. Ezzel kapcsolatban a disszertáció felhivja arra a figyelmet, hogy a termelési eredmények és a jövedelmek közötti kapcsolat nem azonos az egyéni és a szövetkezeti gaz—
dálkodás körülményei között.
A családok jövedelem szerinti rétege—
ződése több tekintetben is megváltozott:
az összes családon belül csökkent az egyéni gazdaságokhoz képest a jöve—
delmek szóródása, mert megszűnt a gaz—
daságnagyság differenciáló szerepe. Az azonos gazdaságnagyság—csoportba tar—
tozó családoknál viszont növekedtek a különbségek, mivel ezek a családok el—
térő színvonalú termelőszövetkezetek kö—
zött oszlanak meg. A volt gazdaságnagy—
ságcsóportok közötti jövedelemarányok nagymértékben megváltoztak. A kisebb gazdasággal rendelkező családok átlagos jövedelme a szövetkezeti gazdálkodás körülményei között nőtt, a volt nagyobb gazdaságoké pedig átlagosan csökkent.
A disszertációban adott közelítő jel—
legű számítás szerint ahhoz, hogy ne csak az egész parasztság átlagosan, ha—
nem minden jelentősebb rétege elérje, sőt túlhaladja a volt egyéni gazdaságok megfelelő csoportjának jövedelmi szin—
vonalát, az 1960. évi szövetkezeti jöve—
delmet mintegy másfél—kétszeresére kel- lene növelni.
Kétségtelenül nagy eredmény, hogy a parasztság legalacsonyabb színvonalon élő rétegének életszínvonala jelentősen emelkedett, továbbá, hogy a parasztság mindinkább végzett munkája szerint részesedik a társadalmi termelés ered- ményében. Nem hagyható azonban fi—
gyelmen kívül, hogy ez egyrészt a dolgozó parasztságon belüli és nem a kizsákmá- nyolás alapját képező vagyoni különb—
ségek megszűnése révén, másrészt nem elég magas jövedelmi szinvonalon tör—- tént. .,Mindebből az következik —— feje—
ződnek be a disszertáció tézisei —-—, hogy a nagyüzemi szövetkezeti termelés le—
hetőségeit a jelenleginél sokkal széle—
sebb és teljesebb mértékben kell való—
ra váltanunk, ez a feltétele annak, hogy . a szövetkezetek . a paraszt—
ság minden rétege számára 'm'agasabb
1259
életszinvonalat, az elmaradt kisüzemi paraszti gazdaságokban elértnél maga——
sabb jövedelmet biztosítsanak." *
ERDEI FEPENC OPPONENSI VÉLEMÉNYE
Az értekezés ,,...
vizsgálatnak mind tudományos, mind gyakorlati szempontból jelentős ered—
ményeit foglalja össze. A vimgálat mé- retei, a feldolgozás szinvonala s az el- ért eredmények egyaránt kétségtelenné teszik, hogy a szerző ezzel a munkájával teljes mértékben megfelel a kandidá—
tusi fokozat követelményeinek."
Elismeréssel szólt az opponens az .al- kalmazott módszerről és kiemelte, hogy a szerző a módszerből következő po'n—
tatlanságokat, torzításokat _mindenütt szóvá teszi. A parasztság rétegeződésé—
lnek kérdésében a rétegeződés ismérveire nézve az opponens egyetért a szerző- vel, problematikusnak tartja azonban; a vizsgálati egység megválasztását. Erdei Ferenc szerint a vizsgálat egysége ,,... a tanulmány szóhasználata sze—
rint a gazdaság, értve ezen az egy család tulajdonában, illetőleg használa—
tában levő földterületen folytatott me—
zőgazdasági termelés üzemi keretét, függetlenül attól, hogy a család tagjai közül hányan és milyen mértékben vesznek részt a termelőmunkában. A jövedelmi viszonyokat viszont a csa- ládra vonatkoztatva vizsgálja a tanul- mány, helyesen, mert a gazdaságból eredő jövedelem egymagában nem 'jel—
lemzi a parasztság jövedelmi rétegező—
dését. Ebből az a zavar keletkezik, hogy az I. fejezetben ,,parasztgazdaságokról"
van szó, a II. fejezetben ,,kettős jöve—
delmű gazdaságokról", a III. fejezetben pedig ,,termelőszövetkezeti családokról".
Ez a terminológiai zavar ugyan nem változtat a megállapítások érdemén, de mégis tisztázást kiván, mert így az ol- vasó azt hihetné, hogy a három rész—
ben más—más kategóriákról van szó.
Holott nem, hanem ugyanarról a vizs—
gálati egységről, mégpedig a ,,paraszt—
családról" akkor is, ha a családnak egyéni gazdasága van (,,családi gazda—
ság"), akkor is, ha a családfő gazdaságon kívüli foglalkoztatást is folytat (két—
laki, kettős jövedelmű család), 5 akkor is, ha a termelószövetkezeti tag család—
járól és háztáji gazdaságárólvan szó."
E megjegyzés arra hívja fel a figyelmet, ,,... hogy ha nem a gazdaságok ter—
melőüzemi keretéből, hanem a család társadalmi egységéből indulunk ki, akkor a fővonásait tekintve egységes
egy nagyszabású
paraszti osztály helyzet a termelési vl—
szonyokat tekintve is lényegbevágó elf téréseket mutat."
Az eredményeket a szerző —— az oppo—
nens véleménye szerint túl részlete—
sen —— 35 pontban foglalja össze, és leg—
fontosabb megállapítása: az egyéni gaz- dálkódást folytató parasztság körében 1957—ben e korábbi években bekövet—
kezett nagyarányú nivellálődás ellenére is többféle és nagymértékű rétegeződés tapasztalható. A disszeitáció három—
féle rétegeződést vizsgál: három kat
holdnál kisebb és nagyobb gazdasággal rendelkezők; csak mezőgazdasággal fog—
lalkozó és kettős jövedelmű családok, végül különböző jövedelmi szintű csa—
ládok. E csoportositásnak a következ—' ménye, hogy keveredik a jövedelmi ré—
tegeződés vizsgálata és a parasztgazda- ságok elemzése. A címben kifejezett ku- tatási célnak a következő gondolatmenet
alapján jobban meg lehetett volna fe-
lelni: a paraszti népesség jövedelmi réféfgeződésie 1957-ben és 1960— ban; a paraszti jövedelmek forrásai és azok aránya; a jövedelmi források szerepe az egyes jövedelmi rétegekben. ,,Ez eset- ben a parasztgazdaságok gazdálkodá- sának vizsgálata mint egyik jövedelem- forrásnak a feltárása került volna a helyére".
_Az' opponens a továbbiakban a disszer- táeió nagyobb jelentőségű eredményei—
vel fóglalkozott. Ezek közé sorolta a három kat. holdnál kisebb és nagyobb gazdaságok szétválasztását és jellem—
zését, a kettős jövedelmű családok szám—
szerű vizsgálatát a parasztgazdaságok üzemi jövedelmét meghatározó ténye—
zők jelentőségének feltárását, továbbá annak meghatározását, hogy a termelő- szövetkezeti családok 1960. évi jövedel- mere milyen hatással volt a belépés előtti gazdaságnagyság e; a belépés idő—
pontja, végül azt a megállapítást, hogy 1960— ban a szövetkezeti közös és a ház- táji gazdaságok együttes termelési ér- téke alacsonyabb volt, mint 1957-ben és 1958—ban az egál-ri gazdaságoké.
A disszertáció felépítése logikus, stí—
lusa világos és gördülékeny, helyenként színes és élvezetes, állapította meg az opponens, mégsem könnyű olvasmány.
Ez részben a téma bonyolultságának, részben a vizsgálat céljánál tapasztalt, már említett tisztázatlanságnak, Végül pedig a fejtegetés terjedelmességének tuláj'dbnitható.
Mindent figyelembe véve, Erdei, Fe-
renc a' disszertáció elfogadását és a kan—
didátusi fokozat odaítélését javasolta.
CSENDES BELA OPPONENSI mm
Az opponens bevezetőül megállapi—
totta, hogy a disszertáns nehéz es be'—
nyolu'lt feladat megoldására " _ zott, és azzal, hogy több, eddig nem is—
mert összefüggést feltárt, általánosság- ban ismert jelenségeket szárazat-(leltem és új megvilágításba helyezett kialakult nézeteket, elismerésre melto munkát végzett ,,Az értekezés, bár csak pilla——
natképet ad -— az egyéni gaz *
No?-re, a termelőszövetkezeti mim—'—
ról 1960-ra vonatkozóan —, jelentőségét tekintve több mint egyszerű ,féiiyzkép';
Több azért, mert egy megszűnt gazda;
sági formáról ad hiteles képet, amely
mint utolsó pillanatfelvetel igen érté—
kes anyaggal szolgálhat a gazdaság—
történet számára." Emellett kömétlen gyakorlati jelentősége is van: ,,. . bá—
zisul szolgál az új körülmények között megindult fejlődés méréséhez, az egyéni gazdaságok vizsgálatánál szerzett tapasztalatok hasznos felVilágosítást nyújthatnak bizonyos, szövetkwetekkel kapcsolatos gazdaságpolitlkai mendők körültekintőbb, jobb megoldásához is."
A kidolgozott és alkalmazott módszer jelentőségét, alaposságát kiemelve az opponens hangsúlyozta, hogy az ,... bi—
zOnyos... módosításokkal most is alkal—
mazható, illetve alkalmazandó lenne—
elsősorban a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásának vizsgálatánál."
Az opponens továbbiakban a disszer- táció néhány újszerű részét említette meg: a gazdaságnagyság és az egységnyi területre jutó jövedelem kapcsolatának, a munkaigényesség és az üzemi jöve- delem, valamint a gazdaság népessége közötti összefüggéseknek vizsgálatát, a jövedelemkülönbségeket kialakító főbb tényezők hatásának számszerűsítését, a kétlakiság méretének és hatásának elem-—
zését, a tennelőszövetkezeti családok jö—
vedelmi rétegeződésének és sajátossá-
gainak feltárását. ,
Az eredmények ismertetése után az opponens a disszertáció néhány fogya- tékosságára is kitért. Véleménye szerint a disszertáció helyenként túlságosan részletes, kitérőkkel nehezített. Ezen néhány problémánál a vizsgálati kör korlátozásával új ismereteket nem szol- gáltató kérdések elhagyásával lehetett volna segíteni.
Az opponens problematikusnak tekin—
tette azt, hogy a jövedelmi rétegeződés vizsgálata csaknem minden esetben ,a területnagysághoz kötődik. Elfogadja- ugyan azt az érvet, hogy a területnagy—
ság minden más tényezőnél nagyobb
S ZEMLE
1261
mértékben meghatározta a jövedelem szinvonalát, és hogy a felvétel módszere is e megoldásra szorította a szerzőt, In- dokoltnak tartotta volna azonban, hogy
—— nagyobb erőfeszítés árán is ——-— a ter- melőszövetkezetekbe belépett parasztok jövedelmét az egyéni viszonyok között elért saját jövedelmével, nem pedig korábbi gazdaságnagyság—csoportjának átlagos jövedelmével hasonlítsák össze.
Befejezésül az opponens, megállapítva, hogy a disszertáns bebizonyította tudo- mányos kutatómunkában való jártas- ságát, a közgazdaságtudomány alkotó művelésére való alkalmasságát, java—
solta a kandidátusi fokozat megadását.
MÓD ALADARNÉ VÁLASZA *
,,Mindkét opponensi véleménnyel
—- mondotta Mód Aladárné -— egyet—
értek. Válaszomban nem vitatni kivá—
nom ezeket, hanem néhány vonatkozás—
ban kiegészítő megjegyzést fűzök azok—
hoz."
A két opponens egybehangzó véle—
ménye szerint a disszertáció nehéz olvasmány, melynek áttekintése a fel- tétlenül szükségesnél nagyobb erőfeszí- tést kíván. A disszertáns e megállapí—
tás helyességét elfogadta, és elismerte, hogy sem a témák, sem a kifejtés tekin—
tetében nem kellett volna teljességre tö—
rekednie.
A disszertáns kitért Erdei Ferencnek arra az észrevételére, amely szerint a disszertációban keveredik a paraszt—
ság jövedelmi és üzemi vizsgálata, és helyesebb lett volna a paraszt- ság jövedelméből kiindulva mint a jö- vedelemforrások egyikét vizsgálni a pa—
raszti gazdaságot. Disszertáns szerint nem bizonyos, hogy a közelítés módjának Erdei Ferenc által javasolt megfordítása lényegesen könnyítette volna az átte—
kinthetőséget. A szabatosabb termino- lógia szükségességére vonatkozó meg—
jegyzéssel viszont disszertáns egyetért, Helyesnek tartja Erdei Ferencnek azt a megállapítását is, hogy a gazdasági (üzemi) vagy családi (jövedelmi) köze—
lítés két lehetősége közül az utóbbi al- kalmasabb a társadalmi helyzet feltá- rására.
A disszertáns Erdei Ferencnek a pa- rasztság átrétegeződésére vonatkozó ész—
revételével kapcsolatban utalt a Köz- ponti Statisztikai Hivatal 1963 elején indított új vizsgálatára, amely 15000 munkás- és alkalmazotti, valamint pa—
rasztcsaládra terjed ki, éscélja a pa—
rasztból munkássá válás folyamatának
sokoldalú megvilágítása. Ez a vizsgálat kiterjed a rétegezö—dés tés átrétegeződés, a jövedelmek színvonalának és eloszlásá—
nak, valamint az átrétegeződés kultu- rális vonatkozásainak tanulmányozására.
A jövedelmi színvonal és a gazdaság- nagyság összefüggéseinek vizsgálatával kapcsolatban Csendes Béla opponens véleményében hiányolta, hogy a disszer—
táció nem tartalmaz a gazdaságnagy—
ságtól független, kizárólag jövedelmi csoportok szerinti összehasonlításokat.
A disszertá-ns válaszában kifejtette, hogy az ilyen vizsgálat az egyéni és szövetkezeti családok jövedelmének vizse gálatánál valóban helyes lett volna, de a felhasznált anyag erre nem adott le—
hetőséget. Ez csak akkor lett volna megoldható, ha mind az egyéni, mind pedig a szövetkezeti felvételben ugyan—
azok a családok szerepeltek volna.
A, háztartásstatisztika iker-etében szű—
kebb (körben már végeztek ilyen vizs—
gálatot. Az így nyert adatok azonban a nagyarányú változások következtében egyrészt a minta mérete, másrészt a ház—
tartásstatisztika adottságai miatt csak együttesen adnak megfelelő képet, az egyes rétegekre vonatkozó adatok már kevésbé általánosíthatók. Disszertáns ezután vázolta a paraszti háztartások- ban végzett vizsgálatok néhány, témá- jával összefüggő eredményét. Végül hang—
súlyozta, hogy a szövetkezeti parasztság jövedelmi viszonyaival kapcsolatos Vim—
gálatok még nincsenek befejezve. A to—
vábbi feldolgozásokban kutatni fogják a közös és a háztáji gazdaságok közti jövedelmi összefüggéseket, a háztáji és a közös gazda—ság üzemi kapcsolatainak összefüggését a jövedelmek alakulásával stb., továbbá azt a kérdést, hogy a ter—
melőszövetkezeti családok jövedelmét milyen mértékben határozzák meg a csa—
ládoktól függő, illetve azoktól független tényezők.
Mód Aladárné válaszának befejezé- séül kifejtette, hogy ,,. . mint az eddigi utalásokból is kitűnik, az eddigi munkát csak első lépésnek tekintem. A disszer—
táció alapját képező felvétel óta egy sor további vizsgálatot végeztünk. Az ezek révén nyert ismeretek bővülésé- vel azonban egyre bővül a megvála—
szolásra váró új kérdések köre is. Min—
den elért eredmény azt mutatja, hogy még sokoldalúbb, még mélyebb vizs—
gálatokra van szükség ahhoz, hogy a valóságot —- mely Lenin szavaival éIVe mindig ,,ravaszabb", mint bármilyen el- képzelésünk —— lehetőleg a maga tel-
jességé'oen ellentmondásouádában pozi—
tív .és negatív vonásainak dialektikUS egységében mutathassuk be. A statisz—
tika egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel e feladat megoldásához hozzájárulhatunk."
*
A disszertáció, az opponensi vélemé—
nyek és a disszertáns válasza alapján a bíráló bizottság a következő határo—
zatot hozta:
,,A jelölt kiterjedt és elmélyült vizs—
gálatnak elméletileg jelentős, gyakorla—
tilag fontos és gazdaságpolitikailag hasz—
nosítható eredményeit összegezi. Az érte—
kezés tartalmazza jónéhány eddig egy—
általán nem, vagy .csak felületesen is—
mert összefüggés feltárását, számszerű jellemzését és a parasztság társadalmi viszonyaiban a mezőgazdaság szocialista átalakítása során kialakult új tendenciák megvilágítását. Különösen kiemelhető a disszertáció erényei közül a sikerrel al—
kalmazott vizsgálati módszer újszerű—
sége, a termelés élőmunka-igényesség, az üzemi jövedelem és a cealádnagyság kapcsolatainak alapos kutatása és a fő jövedelemkülönbségek főbb tényezőinek
beható tanulmányozása.
Az értekezés gyengéje, hogy helyen—
ként az adatközlés túlméretezett, és a fejtegetés túlságosan terjedelmes, zsú—
folt. E bírálható vonások mellett azon-—
ban túlnyomók az új tudományos ered- ményekben gazdag tanulmány érdemei.
Az értekezés tanusítja a jelölt kutató—
munkában való jártasságát, felkészült- ségét és képességét a közgazdaságtudo—
mány önálló művelésére. !
Ezért a bíráló bizottság... egyhangú—
lag... javasolja a Tudományos Minő—
sítő Bizottságnak, hogy Mód Aladárné részére ítélje oda a közgazdasági tudo-—
mányok kandidátusi fokozato."
Dr. D. A.
MAGYAR SZAKIRODALOM
DR. FALL LEVENTE :
' A KISKERESKEDELMI MUNKA
** GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGA
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest 1964. 448 old.
A gyakorlathoz kapcsolódó közgazda—
ságtudományi kérdések közül a gazda—
sági hatékonyságelmélet mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban az ér—
deklődés előterébe került. Míg azonban más népgazdasági ágak gazdasági haté—
konyságelméleti kérdéseivel több mű foglalkozott, a kiskereskedelem gazdaság—i hatékonysági kérdéseivel kapcsolatban eddig — csupán résztanulmányok láttak napvilágot.
A kiskereskedelmi munka hatékony—
sága fogalmának meghatározását, méré- sét és elemzését ugyanaz az igény veti fel mint az iparban: mindkét területen a munka társadalmi termelékenységének megismerése. Ezen alapvető célt a vo- natkozó irodalom képviselői más—más tartalommal kívánják megtölteni és más módszerrel elemezni. Az egyik nézet képviselői a hatékonyság komplex mu—
tatóját kívánj—ák megszerkeszteni azzal a céllal, hogy az egyértelműen mutassa a munka hatékonyságának színvonalát és az abban bekövetkezett változást. A má—
sik- nézet szerint a hatékonyság növelé—
sét és mérését ún. "szakmai optimumok"—
ra kell alapozni. Szerző szerint a kiske—
reskedelmi munka gazdasági hatékony—
ságával sem a komplex mutató, sem a szakmai optimumok nézőpontjából nem célszerű foglalkozni, mivel véleménye szerint egyrészt nincs olyan átfogó mu- tató ——-— és nem is helyes ilyet szerkesz—
teni -——, amely pontos választ adna arra, hogy egy kiskereskedelmi vállalat mun—
kájának hatékonysága milyen mérték- ben változott; másrészt a kereskedelmi munka jellegéwl folyóan nem lehet olyan optimumot előírni, amely térben és időben általánosítható lenne. Véle—
ménye szerint a hatékonyság olyan köz—
gazdasági fogalom, amelynek mérésé—
hez, elemzéséhez és tervezéséhez számos mutatószámot kell felhasználni, de egyik mutató sem tekinthető olyannak, amely önmagában kifejezi a hatékonyság szint—
jét vagy változását. Szerző a kiskeres- kedelmi munka gazdasági hatékonyságá- nak kérdéseit egy sor vállalatnál végzett különleges statisztikai vizsgálatok ered—
ményeire alapozva, számos statisztikai elemzési eszköz alkalmazásával fejti ki és tárja fel a hatékonyságnövelésben rejlő tartalékokat. Művét egyszersmind olyan módszertani kézikönyvnek is szán- ja, amelyet a vállalatok és boltok mun-—
kájuk fejlesztésében hasznosíthatnak.
A könyv I. fejezete meghatározza a kereskedelmi munka hatékonyságának