Rédei Jenő kandidátusi értekezésének vitája

VSZEMLE

847

Az általános. közép- és főiskolai tanulók száma

A főiskolai Képzettségű munkaerők száma a Szovjetunió népgazdaságában (ezer fő)

1914/15. ; ; 1927/253. 1940/41. ! 1950/51. 1955/56. 1956/57.

tanévben '

$ : _ X

Megnvvezós ! a— mz 1939!

g,) L - szept.

llígagg? 17 előtti 3. megfelelő évek tényleges területén [ ten 4 terüle-

, § ten

, ! '"; ! § - 1

Általános és köchiskolai ; L ! § ;

; tanulók1 lmmkás- és ; f § '

mmsztfíatalok, valamint ' ! ; § )

:; hünőttek iskoláinak ' ' ( ;

tanulói ... . . 9 656 7 39? [ 11 589 35 528 34 752 30 070 ! 30122

'J'cchnikumí tanulók ... . 54 35 [ 189 975 ] 298 1 960 2 011

Főiskolai hallgatók ... ( _127 HZ § 169 812 ], 247 1 867 l 2 001

A főiskolai képzettségű munkaerők száma

Kórházak. óvodák. bölcsődék új férőhelyeinek száma

Kórházak és Óvoda Bölcsőde

Év poliklinikák

_{(1000 úgy) (}

1

₀₀₀

i'

_erő

he,

_{y) (1000}

; ,

_{é őhes)}

1.

11,8 42,2 72,6

3,4 21,5 20,2

5,9 3,4 , 2,2

ILO 22,9 13,4

21,4 72,6 86,8

18,5 77,3 .38,0

20,6 75,0 34,4

összesen ebből: 116 a nők szá— összesen ebből: nő a nők szá- K (- pzetmóg ; "**—*"— *'— zalókos ***—"*"MW _ zalókos

' ezer fő aránya ezer fő aránya

' 1941. január 1. 1956. december 1.

(

(igszesm ... 908,0 3133 au 2 631,2 1 395,6 és,!)

ebből: mérnök ... 2893 432 14,9 71203 205,0 28,4

agronómus . "" k

.! (' ' .

333233"; , ... (ms 126 253 1795 69,5 38;

erdész ,

közgazdász !

statisztikus ... 59,3 18,1 30,6 141,2 76,3 54,()

áruszakértő , §

jogász ... _... 20,9 3,1 14,7 56,5 18,1 32,0

orvos ... 140,8 85,2 60,5 329,4— 246,7 743

pedagógus ] *

könyvtári és ... 3004 144,5 -19,1 11163 737,5 66,0

egyéb kulturális dolgozó ]

.

A Magyar Tudományos Akadémia tár- sadalmi és történeti tudományok osztá—

lyának birálóbizottsága előtt, Erdei Fe-

renc akadémikus elnökletével 1957. szep- tember 10-én tartották Rédei Jenő: ,,Az

európai és magyar demográfiai fejlődés társadalmi háttere" című kandidátusi ér- tekezésének vitáját. Opponensek Theiss Ede egyetemi tanár és Béres István, a közgazdaságtudomány kandidátusa vol- tak.

A KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉS TARTALMA

Az értekezés a bevezetésben (20 oldal

terjedelemben) megjelöli tárgyát, rövid áttekintést ad a föld népességének eddigi demográfiai fejlődéséről és néhány meg-

jegyzést tesz a demográfia tudományával kapcsolatban.

Az I. fejezet (48 oldal terjedelemben) ' az európai születési arányoknak a XIX——

XX. században bekövetkezett változását

elemzi anyers és tisztított születési arány-

számok, valamint az azokat befolyásoló különböző termékenységi mutatószámok

alapján. Külön vizsgálja a Születések demográfiai, illetve társadalmi hátterét.

A II. fejezet (82 oldal terjedelemben)

az európai halandóságnak az elmúlt 150 évben bekövetkezett fejlődését vizsgálja

a nyers és standardizált arányszámok se—

gitségével. Foglalkozik a korösszetétel és halandóság összefüggéseivel, a halandó- sági táblával és annak mutatóival. Elem-

zi a halandóság haláloki, valamint társa- dalmi osztályok szerinti megoszlását és tárgyalja a születések és halálozások

mérlegét.

A III., illetve IV. fejezet (115—115 01-

dal) lényegében az I., illetve a II. fejezet- hez hasonló módszerekkel a magyaror—

szági születési és halálozási adatokat tár-

gyalia- — beillesztve az általános európai

fejlődésbe —— lényegesen bővebben és be—

hatóbban. számos kombinativ részlete—

zésben. Külön figyelmet szentel a cse- csemőhalandóság, valamint a legjelentő- sebb halálokok vizsgálatának. A társa- dalmi háttér illusztrálására mindkét fe—

jezethez függelék kapcsolódik, amely a

* Összeállította: Dr, Millénui Károly.

Rédei Jenő kandidátusi, értekezésének vitáía*

társadalmi osztályok szaporodási, illetve halálozási viszonyaira kiható anyagi kö—

rülmények adatait tartalmazza.

Az összefoglalás (25 oldal terjedelem—

ben) áttekintve a születések és halálozá—

sok történelmi folyamatát az abszolút és relatív túlnépesedés kérdésével, a kapi—

talizmus és szocializmus főbb népesedési tendenciáival, a neomalthusianizmussal és a népesség fejlődésének történelmi irányzatával foglalkozik.

A disszertáció téziseit a szerző 40 olda-v- lon foglalta össze. Az európai és magyar népesedési folyamatokat tárgyaló fejeze—

tek (I—IV.) tézisei a konkrét történeti fejlődés vázlatát adják és a fejlődés egyes fázisainak, illetve részleteinek tör-- vényszerűségeire, demográfiai és társa dalmi hátterére vonatkozó vizsgálatok megállapításait összegezik. Az általános érvényű elméleti tételeket, a népesedés—

elmélet és népesedéspolitika alapvető elvi kérdéseit —— a világ népességének eddigi fejlődésére vetett pillantás után——

a bevezetés és az összefoglalás alábbiak- ban közölt tézisei tartalmazzák.

A bevezetés tézisei

,,1. Az utolsó másfél század magyar demográfiai fejlődésének és e fejlődés társadalmi hátterének ábrázolása helye-—

sen csupán a megfelelő időszak európai

fejlődésének összevetésével oldható meg.

Az utolsó 100—150 év európai népesedése —

is azonban része, bár az eddigiekben ta-

pasztalt legfontosabb, legdöntőbb mozza—

nata a világ általános, sok százezer évre

kiterjedő demográfiai fejlődésének.

Időszámításunk kezdetén a föld népes—

sége zoo—300 millió körül lehetett, mint"

egy 1600—1700 évvel később, a XVII.

század közepén ennek másfél—kétszerese,!

kb. 470 millió, tehát évi átlagban O,5—1

ezrelékes volt a növekedés. Körülbelül 1650-től kezdődően pontosabban nyomon követhetjük az emberiség növekedését.

A világ népessége 1650—től 470 millióról 1950-re 2454 millióra nött. Különösen

gyorsütemű volt a népesség növekedése-

az utolsó 50—100 évben (1850—ben a né—

pesség száma 1094 millió, 1900-ban 1594

millió, 1950—ben 2454 millió volt).

SZEMLE

849

2. A népesség gyors növekedését min—

denekelőtt a termelőerők fejlődése, ezen belül az orvostudomány és a közegész—

ségügy haladása, amelynek hatására a halandóság lényegesen javult (nem egy országban az utolsó IDO—150 évben a korábbi 30—35 ezrelékes értékről 10 ez-

relék alá is süllyedt), tette lehetővé.

Másfelől, hatalmas méretekben bontako—

zott ki az ipar, fellendült a mezőgazda—

ság, kiszélesedett a kereskedelem, kitá- gultak azok az anyagi keretek, amelyek a gyorsan növekvő népességet befogad—

hatták.

3. Érdekes sajátosságokat mutat a de—

mográfiai folyamatok változása nap—

jainkban a gazdaságilag elmaradottor—

szágokban. Ezekben a halálozási arány—

szám olyan meredeken csökken, amilyen mértékű csökkenés Európában sohasem

volt tapasztalható. Másrészt, a halálozási

arányszám csökkenését ezeken a terüle-

teken eddig általában még nem kísérte a születési arányszámok esése. Mindennek

következtében a természetes szaporodás arányszáma igen magasra, nem egy or- szágban 20—30 ezrelékre emelkedett. A gazdaságilag elmaradott országokban a halálozási arányszám meredek csökke—

nése akkor következett be, amikor a születési arányszám esését általában még ,

észlelni nem lehetett, sőt egyes országok- ban a születési arányszám még nőtt is.

A demográfiai változás itt anélkül kö- vetkezett be, hogy a gazdasági struktúra lényegesen megváltozott volna, vaay szá- mottevően emelkedett volna a lakosság

élet— vagy kulturális színvonala. Ez utób-

bi tény a gazdaságilag elmaradott or—

szágok kedvező reprodukciós arányszá-

mainak némiképpen korlátozott jelleget

kölcsönöz.

4. A természetes szaporodás arány—

száma jövőbeni alakulásának a gazdasá- gilag elmaradott országokban különös jelentősége van a föld népessége számá-

— nak várható alakulása szempontjából.

Jelenleg az emberiség évi átlagos növe—

kedése 1,6 százalék. Ez az arányszám az elkövetkező évtizedekben néhány tized

százalékkal még növekedni fog. Az

Egyesült Nemzetek Szervezete Népese—

dési osztályának becslése szerint 1980-ra a föld népessége kb. 3,6 milliárd fő lesz.

(Minimálisan 3,3, maximálisan 4milliárd.)

Ez a számítás természetesen empirikus

módon készült, csak igen mérsékelt de-

mográfiai fejlődést vett tekintetbe, s nem

számolt sem a szociális struktúra na—

gyobb méretű átalakulásával, sem a gaz—

dasági helyzet radikális változásával.

5. Az emberiség demográfiai fejlődését

nyomon követve meglepő szabályosságot észlelhetünk a születések és halálozások alakulásában. A halálozási arányszámok változásához (csökkenéséhez) több éves

vagy évtizedes —— történelmi szempontból

azonban elhanyagolható —— késedelem- mel igazodnak a születési arányszámok.

Az emberi faj fejlődésének meghatáro- zott szakaszán magas születésszámmal védekezik a fajtáját pusztító veszélyek, magas halandósági arányszámok ellen.

Amilyen mértékben az ember úrrá lesz a természeten, sikeresen harcol a magas halandóságot kiváltó betegségek ellen, és a halandósági arányszámokat ezek ered-

ményeképpen leszállítja, a születési

arányszám is hozzáidomul az új viszo- nyokhoz. Az emberiség az élőlények sza—

porodását szabályozó biológiai törvény—

szerűséghez hasonlóan részben tudatosan, lészben ösztönösen a születések számát a

halandóság adott színvonalához igazítja.

De ugyanakkor csupán az emberiségen belül léteznek olyan sajátos társadalmi- gazdasági tényezők, amelyek a születési arányszám változására önmagukban is, a

halálozások számának változásától füg—

getlenül is kihatnak. Ezek a tényezők az általunk vizsgált periódusban mindenek-

előtt a kapitalista fejlődés a városban és

a falun.

6. A demográfiai folyamatok az adott biológiai határokon belül társadalmi fo—

lyamatok, s ezért a népesedés történeté—

nek helyes elemzéséhez messzemenően figyelembe kell venni a marxizmus—le—

ninizmus tanítását a társadalmi fejlődés törvényszerűségeiről. A marxizmus tani—

tása szerint a népesedés története része a népesség, a társadalom történetének, része a termelőerők, s a termelési viszo- nyok történetének. Engels, Marx és Le—

nin műveiben alapvető fontosságú gon—

dolatok találhatók eeyes népesedési kér—

désekről, mindenekelőtt a kapitalizmus

népesedési problémáiról, az abszolut és relatív túlnépesedésről. A marxista de—

mográfiai irodalom azonban az utóbbi években ahelyett, hogy a marxizmus

klasszikusainak útmutatásai alapján az

a)"

*,850

elméletet a gyakorlat, a valóság figye—

lembevételével fejlesztette volna, gyak-

ran megelégedett egyes megállapítások

ismételgetésével, kommentálásával.

Marx, Engels és Lenin különösen a ka- pitalista társadalomra vonatkozóan alap- vető jelentőségű megállapításokat tettek,

ezeket figyelembe véve a kapitalista tár-

sadalom valamennyi osztályának törté—

nelmileg is változó népesedési folyama—

tát a marxista demográfusok még nem ír—

ták le. Ez pedig annál is szükségesebb

lenne, mert a népesedés története az

utolsó 50—60 évben is forradalmi módon változott. A demográfiai folyamatok té- nyeire épített hibás vagy erőszakolt pol- gári elméletek cáfolatán túlmenően a marxista demográfusoknak napjainkban egyik legfontosabb feladata, hogy meg—

adja a demográfiai fejlődés tényeinek helyes magyarázatát."

Az összefoglalás tézisei

,,1. A kapitalizmusra az alábbi fő né—

pesedési tendenciák jellemzők:

a) A kapitalizmusban a halálozások esése összefügg a termelőerők általános

fejlődésével; javulása osztályonként és

országonként eltérő mértékben megy végbe. A kapitalista fejlődés magasabb

szakaszán —— a halandósági arányszámok további esésével — megindul a külön—

böző társadalmi osztályok közötti halálo—

zási különbségek csökkenése is.

b) A születések esése a halandóság

csökkenése által megszabott határokon

túl mindenekelőtt azért következik be, mivel a kapitalista termelési mód mind

a városban, mind a falun olyan új igé- nyeket. s az igények kielégítése elé

olyan korlátokat állít. amelyek a szüle—

tési arányszámot csökkentik. A' születési arányszám általában valamennyi társa- dalmi osztálynál csökken: meghatározott időszakban az egyes társadalmi osztályok között részben a halálozási arányszámok

eltérő nagysága, részben egyéb társadal—

mi okok következtében a születési arány- szám nagysága tekintetében különbségek vannak. Ezek a különbségek a kapitalista , fejlődés előrehaladásával csökkennek.

c) A születések és halálozások eltérő

ütemű csökkenése a világ egyes részein változó mértékben, kezdetben a termé—

szetes szaporodás növekedését, majd az

első és második világháború közötti, idő—

szakban a természetes szaporodás esését

váltotta ki. A második világháborút _kö—

vetően a születési arányszám átmeneti—

leg emelkedett, majd visszaesett háború—

előtti szintjére. A kapitalizmus körülmé—

nyei között mind a növekvő mind a

csökkenő születésszám esetében korsza—

konként tapasztalható volt a relatív túl—

népesedés. _

2. A születési és ezzel végeredményben a természetes szaporodási arányszám a kapitalista országokban az utolsó évtize—

dekben csökkent. Mindezek ellenére új—

ból és újból felmerül a túlnépesedés te

nye. A túlnépesedés jelenségételméletté először Malthus emelte, aki azt kívánta statisztikai adatokkal bizonyítani, hogy a túlnépesedés abszolut, a rendelkezésre—

álló fogyasztási eszközökhöz képest kő—

vetkezik be. Az abszolut túlnépesedés el- * méletével szemben Marx megvilágította, hogy a túlnépesedés és annak különböző formái csak relatívak, nem a fogyasztás, de a foglalkoztatás eszközeihez képest jelentkeznek. A malthusi általános túl- népesedési elmélet marxi bírálata azon—

ban nem jelenti, hogy a túlnépesedés egy—egy országban meghatározott törté-

nelmi időszakban nem ölthet olyan for—

mát, amely valójában a gyorsan növekvő

népességszám és a lassabban növekvő

élelmiszermennyiség közti ellentmondás kifejezése. A túlnépesedés azonban ez esetben is relatív, amennyiben egy-egy országra, s a fejlődés egy történelmileg

aránylag rövid időszakára érvényes.

3. A szocializmusban nem hat a relatív túlnépesedés törvénye, adottak a népes—

ség fejlődésének kedvezőbb lehetőségei.

E kedvező lehetőségek mindenekelőtt a

halálozási arányszám további csökkené—

sét eredményezhetik. Ami a születési

arányszámok alakulását illeti, a munka—

nélküliség megszünése, egyes rétegek jó- létének emelkedése, a szociális ellátás

javulása a születési arányszámok emelése irányában hathat. De ugyanezen ténye—

zők magasabb igényeket is támasztanak, növelik a szülők igényeit és felelősségér- zetét gyermekeik felnevelésével szem—

ben, ez a szocializmusban is csökkentheti

'vagy stabilizálhatja a születési arányszá—

mokat. Ezzel párosulnak olyan mozzana—

tok, mint a halandóság további csökke—

SZEMLE

nése, a nők fokozott bevonása a gazda—

sági, társadalmi életbe, a gyermekek is-

koláztatási idejének meghosszabbodása,

amelyek a születési arányszám csökkené- sét vagy stabilizálódását idézik elő.

4. A szocialista társadalomnak megvan a lehetősége ahhoz, hogy tiszteletben tartva és tekintetbe véve a népesedési

folyamat erkölcsi, érzelmi és kulturális sajátosságait, a társadalom összérdekei—

nek megfelelően az utóbbi alakulását be-

folyásolja. Ez a befolyásolás, akár az egyik: a születések emelése, akár a má—

sik: a születések számának stabilizáló-

dása irányában megtörténhet, ahogyan

azt történetesen az adott ország helyzete, érdekei kívánatossá teszik. Nem helyes az a nézet, amelyet a múltban egyes marxista tankönyvek hangoztattak, hogy a szocializmusban, ahol megszűnik hatni a relatív túlnépesedés törvénye és a dol-

gozók jóléte állandóan emelkedik,,a szü-

letési, illetve a természetes szaporodási

arányszám is állandóan nőni fog.

5. A szocialista társadalom nem fél a malthusi túlnépesedés rémétől, s elítéli a neomalthusianizmust, mint politikai megoldást, amely a dolgozók nyomorából

a kivezető utat nem a társadalom, ha—

nem a család megrendszabályozásában, a

népesség számának a rendelkezésre álló ' termelési eszközök szűk keretébe való erőszakolásában, s nem az utóbbiaknak

megfelelő termelési viszonyok megterem-

tésében látja. Ugyanakkor a marxizmus Malthus—ellenes állásfoglalásából nem le-

het olyan következtetést levonni, hogy adott körülmények mellett egy—egy or—

szágban a munkásosztály érdekeitől ide—

gen volna a születésszabályozás. Lenin

véleménye még a kapitalista társada- lomra vonatkozóan is az volt, hogy: ,,Egy

dolog — az orvosi propaganda szabad- sága és az állampolgárok elemi demok—

ratikus jogainak védelme. Más dolog ——

a neomalthusianizmus szociális tana."

Az, hogy a munkásosztálynak például egy szocialista országban mi az érdeke: a születési arányszámok emelésének előse- gítése vagy stabilizálódása, az adott or—

szág gazdasági, demográfiai, s nem utolsó sorban politikai helyzetének elem- zése alapján lehet csak megállapítani. A marxizmustól távol áll mind a neomalt—

husianizmus, mind a polgári populacio—

nista elmélet, amely a népességszám

351

alakulásának dekonjunktúrája idején a

nacionalista körök aggodalmát fejezve

ki azt hirdette, hogy minden körülmé—

nyek között növelni kell a születési

arányszámokat. Valójában nem a népes—

ség korlátozott vagy korlátlan növekedé?

sén van a hangsúly, hanem azon, hogy a népesség növekedése arányban álljon a termelőerők fejlődésével, a társadalom növekvő kulturális, szociális igényeivel stb.

6. A népesség reprodukciójának to—

vábbi javulása a szocialista társadalom—

ban is előreláthatólag a halálozási arány—

szám további csökkenésének eredménye

lesz. Feltehetőleg folytatódik a szocialis—

ta társadalomban az egyes osztályok kö—

zötti születési és halálozási különbségek csökkenése is. Bizonyos különbség termé—

szetesen még hosszú történelmi ideig fennmarad, amennyiben lesz még kü- lönbség a falusi és városi életmód, a fi—

zikai és szellemi munka, 5 az egyes cso—

portok jövedelme között.

A szocialista termelési mód megszilár—

dulásával a népesség történelmi fejlődé-

sének egy szakasza végetér. Fejlődésének kezdeti szakaszán az emberiség a szüle—

tések számát alig vagy csak kismérték- ben, halandóságát pedig még kevésbé tudta szabályozni. A halandóság mint- egy elemi erővel kialakult nagyságához a fajfenntartás szükséglete -— többé—ke—

vésbé ösztönösen ——- magas születésszám—

mal igazodott. Hosszú évszázadokon át

stagnált vagy csak alig emelkedett a föld népessége. A kapitalizmus az emberiség

szaporodási viszonyait forradalmi módon megváltoztatta: a tőkés termelés korlá-

tain belül az emberiség egyre inkább ura lesz saját reprodukciójának. A ha—

landóságot gyökeresen leszállítja, szü—

letésszáma pedig az új viszonyokhoz al—

kalmazkodik. Az eddig többé-kevésbé egységes reprodukció a társadalom osztá—

lyainak differenciálódásával maga is dif—

ferenciálódik. A folyamat addig tart, mig

a kapitalizmus birtokába nem veszi a társadalom egész épületét. A kapitaliz—

mus győzelme már a folyamat megfor—

dulásának, az arányszámok nivellálódá—

sának kezdete. E nivellálódási irányzat azonban a kapitalista viszonyok között

nem vált teljessé. A születések és halá—

lozások társadalmilag azonos szintje gya-

korlatilag csupán a fejlődés magasabb

852

síkján, a szocializmusban valósulhat újra meg.

Hogy a népesség reprodukciója a szo—

cializmusban végülis hogyan alakul: még nyitott kérdés. Egy azonban bizonyos:

amit a kapitalizmust megelőző társada—

lomban az emberiség alig, a kapitaliz—

musban csak korlátok között tudott meg- valósítani, itt teljessé válik: szaporodása tekintetében is az emberiség ,,saját fej—

lődése törvényeinek ismerete alapján tu- datosan és tervszerűen fog cselekedni".

(Bebel)"

DR. THEISS EDE OPPONENS BTRÁLATA

Miután a jelölt értekezéséhez, illetve

téziseihez kiegészítést nem kívánt fűzni, a

vitában először Theiss professzor fej—

tette ki opponensi véleményét, melynek főbb megállapításai az alábbiakban fog—

lalhatók össze.

A tanulmány címének fogalmazása ki—

fogásolható. A fejezetek a vándorlások-

kal úgyszólván egyáltalán nem foglalkoz—

nak, a házassági mozgalmat felületesen,

az európai természetes szaporodás kérdé- seit pedig csak vázlatosan tárgyalják.

,,Ardolgozat tulajdonképpeni témája sza- batosan a következőképp jellemezhető: a

magyar népesség természetes szaporodá—

sának társadalmi háttere, figyelembe

véve az európai fejlődés föbb sajátossá—

gait." ( , e

Helyes az egyes fejezetek tárgyalási módja, melyekből kitűnik, hogy a tanul- mány fő célja a demográfiai folyamatok okainak feltárása és nem a társadalmi

háttér merő leírása. Ezért a továbbiak-

ban a dolgozat oknyomozó részei szere—

pelnek, és a leíró részek nem nyernek közelebbi tárgyalást.

A szerző a bevezetésnek több 'mint a

felébeniaz egész emberiség és a népese-

dési szempontból legjellemzőbb vidékek

demográfiai fejlődését ismerteti vázlato—

san. Ez a leíró jellegű ismertetés ilyen terjedelemben felesleges, és a főtémától való eltérést jelent. Általában megálla—

pítható, hogy az értekezésben a leíró ré—

szek sokszor túlságosan terjedelmesek,

míg a statisztikai indokolást tartalmazó

részek túl rövidek.

Igaza van a szerzőnek a marxista de- mográfiai irodalom kritikai értékelésé—

ben, mely szerint "... ez az irodalom az

szem.—E"

utóbbi években ahelyett, hogy a marxiz—V

mus klasszikusainak útmutatásai alapján

az elméletet továbbfejlesztette volna, gyakran megelégedett az egyes megálla—

pítások ismételgetésével, kommentálása—

val, idézgetésével." Ezért ,,bár egészében

helyes elveketvvédett meg a burzsoá de—

mográfiával szemben, mégis... elmaradt vele szemben a valóság részleteinek, sók—

szor új folyamatainak elemzésében".

Ezért a szerző szerint ...a marxista de—

mográfusok feladata megadni a tények helyes magyarázatát. Ez annál is inkább szükséges, mivel bár a nyugati demog—

ráj'usok az utóbbi évtizedekben sok újat

és értékeset végeztek a részkutatások te—

rén, de a részletkutatások területét leg—

többször nem lépték túl.1 ,

A szerző megállapításai mütatjákg

hogy tárgyilagos kritikával törekszik, a—

polgári demográfia eredményeit elbírálni

és felhasználni, ellentétben egyes, a szo—

cialista irodalomban korábban olvasható

vulgaris megállapításokkal, amelyek a polgári statisztika pozitív tartalmát

messzemenően lebecsülték. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a nyugati de—

mográfusoknál is megtaláljuk a törek—

vést arra, hogy a demográfiai részletku—

tatásokat,_ a társadalmi folyamatok egé- szébe beleillesszék. De ezt természetesen a polgári szociológia alapján kísér-elik meg. A dolgozatnak egyik hiányossága,

hogy a demográfiának a sZociológiával

való kapcsolatait mellőzi. Holott ezek kü- lönösen a születési mozgalom tárgyalásá-

nál a társadalmi háttérrel való összefüg- gést nagymértékben feltárták volna.

A bevezetés ismertetése kapcsán meg kell állapítani, hogy a szerző témaválasz—

tása helyes. A téma kidolgozásában a szerzőnek bizonyos eredményeket sike—

rült elérni. Ugyanakkor a dolgozat sok

igen komoly hibát és fogyatékosságot

**emtartalmaz, amelyek először az európai demográfiai kérdések tárgyalásánál je—

lentkeznek. Miután ezek a dolgozat ered—

ményének megitélését döntően befolyá- soliák, a továbbiakban szükségszerűen

főképp ezekkel a negatív vonásokkal kell kritikailag foglalkozni.

Az I. fejezetben a szerző a születési mozgalmat a bruttó reprodukciós együtt-

ható és a tiszta születési arányszámok

' A dőlt betűvel szedett rész az értekezésból vett idézete!

a; opponensnek

szamu-:

853

alapján értékeli. ,,A szerző által a ter—

mékenység elemzésére alkalmazott mód-

szerek az 1930—as években voltak általá—

nosan elterjedve. Ezekkel a ma hagyo-

mányosnak vagy klasszikusnak nevezett

módszerekkel szemben az 1940—es évek—

től kezdve a tudományos irodalom—

ban igen komoly kritikai észrevételek merültek fel... Ezek során a termé—

kenység mérésére a szerző által használt

eljárásokhoz képest sokkal mélyebbre- hatoló, éppen a termékenység változásá—

nak társadalmi okait eredményesebben feltáró módszerek fejlődtek ki... E té—

ren a tudomány egészen új fejlődési kor-

szakáról beszélhetünk, amely a termé—

kenység törvényszerűségeit és azoknak a

társadalmi tényezőkkel való összefüggé—

seit a hagyományos felfogástól sok vo- natkozásban gyökeresen eltérő, új meg—

világításba helyezte. A dolgozat minder—

ről egy szóval sem tesz említést,. A dolgozat egyáltalán nem foglalkozik a

termékenység mérésének modern proble—

matikájával... E problematika teljes mellőzése a dolgozatnak kétségtelenül egyik legsúlyosabb hiányossága és ko- moly hibája, ami azt eredményezi, hogy a szerzőnek a születési mozgalom euró—

pai és magyarországi alakulására, vala—

mint társadalmi hátterére vonatkozó megállapításaiban nem érvényesülnek a demográfiai tudomány legújabb szem- pontjai, és így azok további vizsgálatot igényelnek, illetőleg messzemenő kiegé—

szítésre és helyesbítésre szorulnak.

Itt hangsúlyozni kell, hogy ezek az új,

a termékenység törvényszerűségeinek

pontosabb megállapítására irányuló ku-

tatások ...éppen a társadalmi vonatkozá—

sok mélyrehatóbb tisztázása tekintetében eredményeztek döntő előrehaladást. E problematika tárgyalása az értekezés té—

mája szempontjából mindenképpen nél-

külözhetetlen, és így a dolgozat lényeges

feladata lett volna.

A jelen bírálatnak természetesen nem

lehet célja, hogy a termékenység mérésé-

nek a társadalmi gazdasági háttér vizs—

gálata szempontjából fontos modern módszereit akárcsak vázlatosan ismer-—

tesse, amit a dolgozat elmulasztott. ,,A

bírálat csak említi, hogy a hagyományos

módszerekkel szemben a! modern termé—

kenységmérés két irányban jelent lénye—

ges újítást. Egyrészt a bruttó és nettó

5 Statisztikai Szemle

reprodukciós együttható fiktiv jellegét

'teszi reálissá azáltal, hogy a propagatív korban levő nők tényleg létező csoport-

jaira vonatkozó termékenységi adatokat veszi számításba. Másrészt a mutatók specifikus jellege növekszik azáltal, hogy' azok meghatározásánál nemcsak .a nők életkora, hanem a házasság időtartama, a

születések sorrendje stb. jön figyelembe.

Ezek a mutatók lehetővé teszik, hogy

elkülönítsük a házasságkötés életkori, a születések időbeni vonatkozásaiban mu-

tatkozó változások befolyását, a család—

xgagyságban bekövetkezett módosulások- tól, amire a hagyományos mutatók nem

_ alkalmasak.

E módszerek kidolgozásában svéd, an—

gol, amerikai és francia (Guensel, Haj—

nal, Hopkin,, Kyser, Ryder, Bourgeois—

Pichat stb.) kimagasló demográfusok vet—

tek részt. Ez utóbbi francia demográfus hangsúlyozza, hogy a születések, illetőleg a termékenység fejlődésére vonatkozó

hagyományos módszereken alapuló, a je-

len dolgozatban kízárólag ezekre épülő megállapítások általános revízióra szorul—

nak. Szerinte a termékenységgel foglal- kozó demográfusok elsőrendű kötelessége a házassági mozgalom minél behatóbb tanulmányozása. Enélkül ni. a termé—

kenység alakulása nem ítélhető meg, kü—

lönösen oksági vonatkozásban a valóság—

hoz híven. Teljesen elavultnak, illetve hi—

básnak kell minősíteni azt a jelen dolgo—

zatban képviselt felfogást, mely szerint

a házassági mozgalom figyelembevétele mellőzhető a születések alakulásának

vizsgálatában.

A bírálat több példával bizonyítja,

hogy ,,...mennyire nélkülözhetetlenek a

modern mérési módszerek a termékeny- ségnek a társadalmi osztályok... köré—

ben mutatkozó eltéréseit elemző vizsgá—

latokban. ...ilyen módon az újabb ter—

mékenységi mutatószámok alapján a tár—

sadalmi osztályok termékenységi különb—

ségei sok tekintetben más megvilágítás—

ban és más arányokban jelentkeznek, mint a szerző által alkalmazott hagyo—

mányos módszerek alapján."

További komoly hibája a dolgozatnak,

hogy egyáltalán nem foglalkozik azok- kal a több mint fél évszázados múltra visszatekintő statisztikai vizsgálatokkal, amelyek a születési mozgalomnak a gaz-a.,,

854

szam—:

dasági helyzettel való összefüggését a statisztikai kapcsolatmérés, ,, különösen a korrelációszámítás módszereivel jellem—

zik. Annak ellenére, hogy számos tanul—

mány foglalkozik ezekkel a kérdésekkel,

az értekezés a születési és házasságkötési mozgalom, valamint a gazdasági helyzet között fennálló kapcsolat statisztikai mé—

résének problematikáját teljesen mellőzi.

Az említett tanulmányok szoros kapcso- latot állapítanak (meg a foglalkoztatás, a reálbérek, a házassági mozgalom, vala—

mint a születési mozgalom között. (E

kapcsolatnak fontosságát a Bojarszkij- féle Népességi statisztika c. tankönyv is hangsúlyozza a nyugati országokban mu—

tatkozó születés csökkenés magyarázatá—

nál.) Ezt igen súlyos hibának kell minő—

síteni, miután nyilvánvaló, hogy a tár- sadalmi háttér vizsgálata szempontjából

ez elsőrendű fontosságú lett volna.

Az I. fejezet hátralevő részében a szerző áttekintést próbál adni arról, hogy

miképp és miért csökken a kapitalista

_ társadalom egyes osztályaiban a születési arányszám. E vázlat deklaratív jellegű, csak egyetlen probléma van statisztikai vizsgálattal bizonyos fokig alátámasztva.

Ez az a törvényszerűség, amely szerint a

családok nagysága a vagyoni helyzettel

fordítva arányos. E tekintetben a statisz-

tikai vizsgálatok túlnyomóan a korrelá—

ciószámításra támaszkodnak. Az itt fel—

lépő kivételek magyarázata, amivel a

szerző hiányosan foglalkozik, voltaképp

csak a többszörös korrelációszámítás se-

gitségével adható meg, mint ezt az ilyen

irányú tanulmányok (Kysel, Ryder stb.) mutatják. Minderről a szerző egy szóval sem tesz említést.

A dolgozat II. fejezetében a szerző vizsgálja a korösszetétel és a halandóság

módosulásának összefüggéseit, figyelmen

kívül hagyja azonban 'a Vándormozga—

lomnak a korösszetételre gyakorolt befo- lyását. A szerző felhasználja a stacioner

népesség halálozási arányszámait, a sta-

bil népesség fogalmát azonban nem em—

liti, amelynek pedig a stacioner népesség

speciális esete. Az európai országok kor—

megoszlásainak típusait, továbbá változá—

sait a halandósággal kapcsolatban csak a

stabil népességgel való összehasonlítás

alapján lehet megfelelően értékelni," ami-

kor a termékenység és halandóság válto—

zása mellett a vándorlás szerepének fi—

gyefembevétele is nélkülözhetetlen.

A szerző a halandóság javulása és az életszínvonal, valamint a kulturális felté—

telek közötti összefüggés vizsgálatánál nem veszi figyelembe az újabb francia—

országi vizsgálatokat. Ezek azt—mutatják, hogy nemcsak a csecsemőknél, mint a szerző emliti, hanem a felnőtteknél is indokolt megkülönböztetni az exogén és endogén halandóságot. Az osztálykülönb—

ségek elsősorban az exogén halálozás ize-—

rén jelentkeznek, mig az endogén halálo—

zás az életkorral áll összefüggésben. Nem foglalkozik a dolgozat kellő részletesség—

gel a foglalkozási és baleseti halandóság—

gal, amely utóbbinak a fontosságát a Bo—

jarszkij-féle Népességi statisztika c.

könyv erősen hangsúlyozza.

A születések és halálozások mérlegé—

nek vizsgálatánál a szerző a nettó repro—

dukciós együtthatót alkalmazza, melynek

használata ma már kifogásolható ,,Figye—

lembe kell venni e tekintetben, hogy a

nettó reprodukciós együttható Lotka ál—

tal kidolgozott elmélete szerint egyaránt

kiszámítható mind a női, mind a férfi termékenység alapján. Stabil korösszeté—

tel esetén ezek az együtthatók egyúttal az alapul szolgáló népcsoport szaporodási

ütemét is meghatározzák. A maszkulin

reprodukciós együttható általában na-

gyobb, mint a feminin együttható, a kil—

lönbség néha 20 százalékot is kitesz. Le—

hetséges tehát, hogy az általában haszná—

latos nőkre számított együttható az egy—

ségnél kisebb, a férifakra vonatkozó együtt—

ható pedig az egységnél nagyobb. A népes—

ség reprodukciójára nézve tehát két egy-

mással ellentétes jelentésű megállapítást kell az említett együtthatókból levezetni.

Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy az együtt-

hatók közül csak az egyik figyelembevé—

tele nem helyes. Ennek elméleti magya—

rázata abban áll, hogy a Lotka útmuta-

tása szerint számított nettó reprodukciós

együttható nem veszi figyelembe a két nem házasságkötésében megnyilvánuló kapcsolatot. A nettó reprodukciós együtt—

ható voltaképp állati népességre vonat-

kozik elsődlegesen, ahol nincs monogám

házasság, hanem sZexuális promiszkuitás

uralkodik, amikor tényleg csak a női ne—

met indokolt figyelembe venni. Az ern—

beri népesség reprodukciója vizsgálatá—

nál viszont feltétlenül tekintetbe kell

SZEMLE

venni a monogám házasságot, amelynek keretében az emberi társadalomban a szaporodás döntő mértékben megvalósul.

Az ennek figyelembevétele nélkül számí-

tott feminin nettó reprodukciós együtt-

ható kedvezőtlenebbnek tünteti fel a reprodukciós viszonyokat a valóságosnál.

A hagyományos nettó reprodukciós együtthatót tehát a házassági mozgalom

termékenységi vonatkozásait figyelembe vévő mutatók segítségével korrigálni kell. Ezért ez az együttható hagyomá—

nyos formájában, mint ahogy ezt a szer—

ző használja, nem felel meg rendelteté—

sének, alkalmazása egyenesen félreve—

zető. Az angol statisztikai társaságban (1951) kifogásolták is használatát a hiva- talos kiadványokban."

Az I. és li. fejezettel kapcsolatban meg

kell állapítani, hogy mindkettő súlyos hiányosságokat és hibákat tartalmaz.

,,Elsősorban az I. fejezetben dominálnak a negatív vonások, a II. fejezetben keve- sebb komoly észrevétel merül fel, de kü—

lönösen a reprodukció tárgyalása itt sem

felel meg a modern tudományos köve;—

telme'nyeknek. Az említett negatív voná—

sok elvi jellegüknél fogva a magyar né—

pesedési mozgalom megfelelő részeinek

kidolgozását is hátrányosan befolyásol—

_ ják."

A III. fejezet (a születések alakulása Magyarországon) _ amint ezt a fejezet

elején a szerző is kifejti, — nem kíséri

íigyelemmel a házassági mozgalom ala—

kulását, ami szöges ellentétben áll az

újabb tudományos állásponttal. Eszerint a házassági mozgalom beható figyelem-

bevétele szükséges lett volna a második

világháborút megelőző korszakokban is.

..Általában a termékenység vizsgálatára

vonatkozó újabb kritikai szempontok és módszerek megfelelő formában figye—

lembe veendők lettek volna a magyar

népességgel kapcsolatban is. Természete—

sen a rendelkezésre álló magyar népes—

ségi statisztikai adatok terjedelme 5 ta—

goltsága nem ad lehetőséget az összes

újabb termékenység—elemzési módszer al—

kalmazására. Mindazonáltal házassági statisztikánk ...annyira bővült, hogy a modern szempontoknak legalább rész—

beni érvényesítése megvalósítható lett volna. Természetesen nem lehet a bírá—

lat feladata, hogy ennek részleteibe bo-

5!

' 855

csátkozzunk, mivel egy a szerző által el—

mulasztott terjedelmes munkának az...

ismertetéséről volna szó. Az említett vizs—

gálatok lényegesen helyesbítették, kiegé—- sz—itették és elmélyítették volna a szerző megállapításait, a születési mozgalom

társadalmi hátterére vonatkozóan."

A szerző e fejezetben több helyen érinti a gyermeklétszám és a vagyoni helyzet összefüggését. Az érvelés szem—

pontjából fontos statisztikai adatokat azonban nem közli. Csak az 1948. évre nézve ad meg néhány adatot, melyek szerint a nők halálával befejezett házas—

ságokban (5—100 holdas birtok kategó—

riáknál) az átlagos gyermeklétszám 332, (az 5 holdon aluli bírtok kategóriáknál)

35 volt. A két csoport közt a különbség

mindössze 0,05, aminek statisztikailag

szignifikáns voltát külön meg kellene vizsgálni. Hangsúlyozni kell azt is, hogy ilyen fontos kérdéseknél nem elégséges csak az átlagokat összehasonlítani, ha—

nem a szóródási viszonyokat is figye- lembe kell venni. Egy további 1928. évi

táblázat a 10 holdnál kisebb birtokkal

rendelkező mezőgazdasági keresőkre vo—

natkozóan az életben levő gyermekek át—

lagos számát adja meg, amikor itt a bir- toknagysággal kapcsolatban egyenes ösz—

szefüggést láthatunk. Az ilyen szűk körre

terjedő pozitív korreláció érvényességi körét azonban a negatív korrelációval szemben, illetőleg általános jelentőségét nem lehet megállapítani a szerző által alkalmazott módszerrel, amely 1949. évi,!

azután 1930. évi, végül 1928. évi egészen

különböző kategóriákra vonatkozó adato—

kat vet egybe. E fontos kérdés tisztázása, mint azt az I. fejezettel kapcsolatban említett külföldi példák is mutatják, sok—

kal szélesebb körű homogén anyag mé- lyebbre menő elemzését kívánja meg, amikor a korrelációszámítás alkalmazása alig kerülhető el, tekintettel arra, hogy itt kifejezetten többszörös korrelációról van szó. Megjegyzendő, hogy a szerző az egész értekezésben a korrelációszámítás- ról említést sem tesz. Később a szerző maga is megemlíti azt a körülményt, ami

az egyenes arányú összefüggés széles

körben való érvényesülése ellen szól, és ellentmond korábbi megállapításainak.

ltt [ti. azt olvassuk, hogy . .. a jobb any—w—

m' körülmények miatt, a magasabb kul—

turális és életszínvonallal rendelkező

"%c

856 ^SZEMLE

ipari önállók a gazdasági helyzet hatá—

sára könnyebben térnek rá a családnagy- ság korlátozására, mint az ipari munká-

sok?.

Továbbiakban a szerző az egyes osztá- lyok eltérő termékenységének társadalmi hátterével foglalkozik. Itt a városba való

áramlással kapcsolatban egy rövid be- kezdésben említés történik a kivándor—

lásról is. Ez a rövid megjegyzés termé-

szetesen egyáltalán nem kielégítő, mi—

után a kivándorlás demográfiai követ—

kezményeivel nagyon is indokolt lett

volna behatóan foglalkozni.

A születési arányszámok megyék sze-

rinti kiilönbségével kapcsolatban a szerző

megállapítja, hogy azt ...mindenekelőtt

természetesen a halálozási arányszám megyék szerinti eltérése is befolyásolja?

A szerző itt olyan törvényszerűséget te—

kint természetesnek, amely egyáltalán nincs bebizonyítva.

A születések csökkenésével kapcsolat—

ban a szerző indokolás gyanánt a követ-

kezöket fejti ki. A korlátozó hatás kétol—

dalú. Egyrészt a termelőerők általános

fejlődésével, ...valamennyi társadalmi osztálynál nőttek az igények, ezért ennek a körülménynek mutatkozott meg a kor-

látozó hatása, másrészt majdnem 'vala—

mennyi társadalmi osztálynál az élet— és

lakáskörülményeknek tartós vagy átme- neti rosszabbodása ...a maguk részéről is csökkentették a születések számátl.

' Az itt felsorolt állítások statisztikai in- dokolásával a szerző közelebbről nem

foglalkozik, hanem a fejezet függeléke gyanánt vázlatos áttekintést ad ...né—

hány, a társadalmi osztályok szaporodási

viszonyaira kiható anyagi körülményrőlí A születések alakulásának ilyen termé—

szetü vizsgálata nem tekinthető statiszti- kai bizonyításnak és elemzésnek. A tér- sadalmi tényezők, illetőleg a demográfiai folyamatokat befolyásoló okok statiszti—

kai feltárása nem abból áll, hogy egy le-

író és deklaratív jellegű szóbeli megálla- gítás mellé a szerző odateszi a dolgozó

' Az opponensek :; diszertációból vett idézete.

' A dól-t betűvel szedett rész az opponensnek a disszertációból vett idézete.

' A dőlt betűvel szedett rész az opponensnek a disszertációból velt idézete. "'

' A dőlt betűvel szedett rész az opponensnek ::

disszertációból vet! idézete.

parasztság, munkásság és _a többi társa- dalmi osztály helyzetét szemléltető sta—

tisztikai adatokat. A statisztikus oknyo—

mozó feladatát akkor végzi el, ha meg——

felelő statisztikai elemzéssel és módsze—

rekkel, amelyek közé tartoznak a jelen problémakörben a statisztikai kapcsolat'

mérés módszerei, a demográfiai jelensé—

geket és a gazdasági folyamatokat jel- lemző statisztikai adatokat táblázatokés idősorok segítségével egymással összefüg-

gésbe hozza, a közöttük fennálló korrelá—

ciót leméri. Mint az 1. fejezettel kapcso—

latban kifejtést nyert, e kérdések tárgya—

lására a statisztikai idősorok párba-_

zamba állításának, illetőleg a korreláció—

számítáSnak a módszereit már több mint 50 éve alkalmazzák, úgy hogy az ilyen

jellegű kauzális korrelációs vizsgálatok magyar adatokra nézve nem okoztak

volna különösebb nehézséget, Természe—

tesen nagyobb munkát igényeltek volna, mint a szerző által alkalmazott leíró és primitív elemzési módszerek. A születési mozgalom társadalmi hátterének statisz—

tikai feltárása csak ily módon nyert

volna mélyreható és végleges megoldást.

A szerzői azonban a kapcsolatmérési módszerek alkalmazását teljesen mellőzi.

Ez okból és arra való tekintettel, hogy a dolgozat a termékenység modern elem—

zési módszereit teljesen figyelmen kívül

hagyja, nem mondható, hogy a III. feje—

zet a magyar születési mozgalom társa-

dalmi tényezőit a demográfiai tudomány

mai színvonalának megfelelően feltárta

volna. '

Végül a III. fejezet a: születés csökke—

nés néhány fontos kérdésének kauzális vonatkozásait teljesen mellőzi. Igy a nők keresői foglalkoztatottságának a születési arányszámra gyakorolt hatása, a család—

tervezés, a születés korlátozás problema—

tikája, ennek társadalmi elterjedtsége, tudatos jellege, elhatárolása az élettani eredetű elsődleges vagy csak a későbbi szüléseknél mutatkozó női sterilitástól

olyan problémakör—," amelyeket a szerző

statisztikailag nem világít meg, de meg

sem említi.;

A IV. fejeZet vizsgálja a halandóság és születési arányszám összefüggéseit. A

szerző itt részletesebben fejti ki a szüle—

tési és halálozási arányszámok kapcsola—

tára vOnatkozó véleményét. Eszerint .Na

szemu—:

857

halálozás és születés arányszámainak lasztja, hogy a függelékben ...vázlatos

együttes vizsgálata során egészen nyil- áttekintést ad a dolgozók lakásviszonyai—

vánvalóvá lesz... az a megállapítás, ról, anélkül hogy ennek a halandósággal hogy a halandóság önmagában is csök—

enti a születési arányszám nagyságát.

..Hogy a halandóság esésének van ha—

tása a születés számra, ezt a' táblázat

adatai is bizonyítani látszanak, pl. az

1946—50-ben, a természetes szaporodás egytized ezrelékkel több mint kb. 80 év—

vel korábban. De ugyanezt a természetes szaporodást a lakosság csak kb. félakko-

ra születési és csak egyharmadnyi ha—

lálozási gyakorisággal érte el, mint 80

évvel korábban.6 Alig szorul bővebb ma- gyarázatra, hogy az említett táblázat és a

hozzáfűzött magyarázat egyáltalán nem tekinthető az összefüggés bizonyításának.

Később a csecsemőhalandóság és szü—

letési arányszám kapcsolatát a település

jellege szerint vizsgálja a szerző. Ez a

vizsgálat még mindig nem ad kellő be—

tekintést a szóbanforgó demográfiai tár-

sadalmi xmozzanatok összefüggésébe. Itt

mindenesetre látjuk, hogy a csecsemő—

halandóság csak egy tényező lehet leg—

feljebb a születési arányszám magyará—

zatában. Hogy tényleg kauzális tényező—e, és hogy mennyire befolyásolja a szüle-

tési szám alakulását, a többi, a szerző ál—

tal említett tényező mellett (anyagi hely- zet és kulturális szinvonal), azt csak a

statisztikai kapcsolatmérés módszereivel

lehet eldönteni. A szerző azonban ennek az értekezés témája szempontjából alap—

vető kérdésnek a statisztikai vizsgálatá—

val nem foglalkozik, ami súlyos hibának tekintendő.

A továbbiakban a szerző ,,...a halan—

dóságnak a társadalmi csoportok szerinti

alakulásával kapcsolatban . . . foglalkozik a halandóság és a vagyoni helyzet, to—

vábbá a lakásviszonyok közötti kapcso-

lattal. Itt megemlíti Kőrösy József, Pik—

ler J. Gyula, és Földes Béla ilyen irányú

vizsgálatait. E szerzők a lakásviszonyok—

ra és a vagyoni helyzetre vonatkozó sta—

tisztikai adatokat szervesen összekapcsol—

ják a halandósági mutatószámokkal, és

így tényleg statisztikailag tisztázzák a társadalmi mozzanatokkal való kapcsola- tokat. Ezzel szemben a szerző azt az előző fejezetben kifogásolt módszert vá-

' A dőlt betűvel szedett rész az opponensnek a disszertációhól vett idézete. ,

— dörfer

való kapcsolatát statisztikailag közelebb—

ről megvilágítaná.

A IV. fejezet végén foglalkozik a szer—

ző a születések és halálozások mérlegé—

vel. A hagyományos eljárásnak megfe—

lelően a nettó reprodukciós arányszámot

veszi szaporodás mértéke gyanánt. Mel- lózi az értekezés Barsy Gyulának 1938.

évben megjelent dolgozatát, amely Burg—

nyomán a születési határszám kérdésével foglalkozik. Természetesen ez

sem tökéletes mutatószám, mégis a há-

zassági mozgalomnak aránylag egyszerű módon való figyelembevételét engedi

meg, és így a modern termékenységi ku- tatás szemszögéből nézve előnyei vannak

a hagyományos reprodukciós együttható—

val szemben. Ezért komolyan kifogásol-

ható, hogy a szerző a születési határ- szám módszerét teljesen figyelmen kívül hagyja.

Az értekezés szerző

befejező részében a

összefoglalást ad. Kiemeli így többször ismételt megállapítását, mely

szerint ...a halálozási arányszám, első- sorban a csecsemőhalandóság csökkenése

önmagában is csökkentőleg hat a szüle—

tési arányszám esésére, amennyiben az emberiség többé-kevésbé tekintetbe ve—

szi, hogy kevesebb születéssel is biztosí- tani lehet a társadalmi és gazdasági

helyzet által megkívánt gyermekszámot!

A szerző voltaképp ,,egy önmagában is ható okozati összefüggést posztulál a két demográfiai mozzanat, a születések és a

halálozások között ...a szerző által kép—

viselt felfogás jellemző vonása, hogy a születések és a halálozások között fenn—

álló kaposolatot első helyre teszi rangso—

rolás tekintetében..., csak azután kö—

vetkezik szerinte az osztályhelyzetbeli és a társadalmi—gazdasági tényezők által a születési számokra gyakorolt befolyás.

A fent említett hipotézist a szerző nem bizonyítja, hanem magától értetődőnek tartja, nyilván azért, mert a születési

arányszám csökkenése általában követi

a halálozás csökkenését. E post hoc prop—

ter hoc jellegű következtetés azonban

természetesen nem bizonyító erejű. A de—

' A dőlt betűvel szedett rész az opponensnek ::

disszertációból vett idézete.

858

mográfiai irodalomban a szerző által képviselt hipotézis már számos tanul- mány tárgya volt, amikor a statisztikai

kapcsolatmérés, illetőleg korrelációszá—

mitás segítségével törekedtek a hipotézis jogosultságát megvizsgálni". így pl.

Knibbs Vizsgálatai szerint rövid időközö—

kön belül a csecsemőhalandóságnak a

termékenységre gyakorolt hatása igen

'csekély. A legtöbb szerző a csecsemőha—

landóságnak nem annyira rövid, mint in—

kább a hosszú időtartamú hatását te-

kinti fontosabbnak. Erre nézve Mortara

(1934) végzett kiterjedt vizsgálatokat és

megállapította, hogy a két mozzanat kap—

csolata időszakok szerint változó, legfel—

jebb csak egy közbenső rövid időszakban beszélhetünk a két mozzanat között bi—

zonyos mértékű kapcsolatról.

A legtöbb szerző, pl. Thompson (1942) :ezt úgy értelmezi, hogy a halandóság csak egy eleme annak a társadalmi hely—

zetnek, amely előmozdította a család-

nagyság korlátozását, de semmiesetre sem tekinthető elsődleges tényezőnek.

Sauvy hangsúlyozza, hogy a két mozza—

nat között a kapcsolat sohasem volt szo— : ros, ami szerinte abból is következik,

hogy a legtöbb nyugati államban a ha-

landóság esésének megindulását majd—

' nem egy évszázados késéssel követte a termékenység csökkenésének kezdete.

Ami Franciaországot illeti, úgy Landry

(1934) hangsúlyozza, hogy itt a halandó—

ság csökkenése egyáltalán nem lehetett a családnagyság korlátozásának az oka, mert mind a kettő egyidőben indult meg. Hangsúlyozni kell továbbá azt is, hogy amennyiben a két említett demog—

ráfiai mozzanat alakulásában bizonyos időn keresztül párhuzamosság mutatko—

zik, úgy ez csak egy bizonyos mértékű

korrelációt jelent, ami nem jelenti szük—

ségszerűen a kauzális kapcsolatot, hanem

inkább csak azt, hogy mindkét tényező

csökkenését ugyanazok a társadalmi—gaz- dasági hatóerők mozdították elő. Az is—

mertetett Vizsgálatok alapján tehát sem—

miesetre sem indokolt a halandóságnak elsődleges vagy számottevő szerepet tu—

lajdonítani a születések csökkenésére, mint azt a szerző teszi.

A halandóság és termékenység mozza—

natai között önmagában fennálló össze-

függés posztulátuma a biológiai jellegű népesedési elméletek alapelve. A bioló—

SZEMBE

(

gizmus a népesedési elméletekben ,a

Malthus—féle felfogás következménye. Ez,

ugyanis a termékenységet és a halandó—

ságot minden társadalmi viszonytól füg—

getlenül állitja egymással szembe, és eb-

ből vonja le hamis következtetéseit.

Marxnak a Malthus—féle elmélettel szem—

ben elfoglalt álláspontját éppen annak a

hangsúlyozása jellemzi legalapvetőbben,

hogy a népesedést nem lehet az állatok és növények szaporodásával egy síkon

tárgyalni. hanem szükségszerűen figye—

lembe kell venni annak társadalmi vo—

natkozásait. Ebből következik a társa—

dalmi—gazdasági mozzanatok elsődleges

szerepe a termékenység és halandóság alakulásában. Ily módon a biológizmns hatása nyilyánul meg minden olyan fel—

fogásban, mint a szerzőé is, és egyes neo——

malthusianus elméletekben, amely a ha- landóságnak a születésekre való hatását

mint önmagában fennálló kapcsolatot első helyre teszi.

Egyébként a termékenység és a népe—

sedés vizsgálatánál a szerző által is kö— *

vetett hagyományos eljárás, amely a liá—

zassági mozgalmat figyelmen kívül hagyv—

ja, vagy a másik két mozzanat mellett

lháttérbe szorítja, szintén a népesedés tár—

sadalmi vonatkozásainak az elhanyagolá—

sát jelenti, és így a biológizmus jellegét - mutatja. A biológiai szemlélet hatása

érezhető akkor is, amikor a szerző meg——

állapítja, hogy ...a Malthus által hirde—

tett abszolút túlnépesedés egy-egy or-

szágban, egy—egy történelmi időszakban ölthet olyan formát, amely valójában és

nemcsak a felszinen a—gyorsan növekvő népességszám és a lassan növekvő élel—

miszermennyiség közti ellentmondás ki"

fejeze'seg.

Amennyiben az abszolút túlnépesedés reális bekövetkezését megengedjük, ak—

kor ez többek között azt is jelenti, hogy

?. szaporodásnak van egy olyan bizonyos mértéket meghaladó üteme, amely már

az életszinvonal süllyedését eredményezi.

Van tehát egy optimális szaporodási

ütem. A Bojarszkij-féle Népességi sta—

tisztika c. könyv 1955. évi kiadásában határozottan állást foglal ezzel a felfogás—

sal szemben, és ezt a malthusi elmélet

' A dőlt betűvel szedett rész az ooponensnek a disszertációból vett idézete.

szeme

859

egyik modern változatának minősíti. A szerzőnek az abszolút túlnépesedésre, il—

letőleg az optimális szaporodási ütemre,

vonatkozó elgondolását, mindenképpen

részletesebb tudományos okfejtéssel kel—

lett volna ismertetnie, és élesebben kel—-

lett volna elhatárolnia a neomalthusia—

nizmus egyes modern irányzataival szem- ben. Leninnek a neomalthusianizmust tárgyaló Pravda cikkét a szerző majd—

nem teljes terjedelemben közli, ami azonban a tudományos okfejtést nem pótolhatja.

Ily módon a befejező összefoglalásban is megnyilvánul az értekezés ama jelleg- zetessége, hogy általában nem törekszik a statisztikai megállapítások elméleti megalapozására, a hatótényezők és okok rendszeres, fogalmilag körülhatárolt vizs—

gálatára. Ezért a dolgozat erősen eklek—

tikus jellegű. Az oknyomozó tartalomban a marxista elemek inkább csak a célki- tűzésben szerepelnek, egyébként a társa—

dalmi—gazdasági elemzések módszerét és

a különböző statisztikai eljárásokat dön-

tő mértékben a nyügati és magyar pol—

gári statisztikai irodalomból veszi a szerző. A marxista szempontok háttérbe

szorulását mutatja az is, hogy a szerző

az újabb szocialista demográfiai iroda—

lommal egyáltalán nem foglalkozik. A Bojarszkij-féle népességi statisztikai

könyvet egy rövid kritikai megjegyzéstől eltekintve nem érinti. Holott ez a mű igen jó vázlatot ad a népességi reproduk- ció demográfiai elméletéről és a polgári demográfiai fejlődés társadalmi hátteré- ről, mint ezt Sauvy külön kiemeli.

A nyugati" statisztikai irodalom figye- lembevétele azonban rendszertelen és

hiányos, ami különösen a születési moz-

galom és a reprodukció tárgyalásánál mutatkozik. Ez megnyilvánul abban is, hogy a szerző értekezéséhez semmiféle

rendszeres bibliográfiát nem csatol. Ez nemcsak forma—hiba, hanem többek közt

azt is jelenti, hogy a szerző egyes meg- állapításaival és tábláival kapcsolatban az irodalmi forrás sokszor egyáltalán

nincs feltüntetve, ami az önálló munka látszatát kelti ott is, ahol ez nem jogo—

sult. Legjobban a szerző a magyar de—

mográfiai irodalmat ismeri, bár ennek lehetőségeit sem használta ki eléggé.

Kétségtelen, hogy a felszabadulás előtt

' gyar születési

magyar statisztikai irodalom egyes kor—

történeti, 'negatív vonásoktól eltekintve

európai viszonylatban is igen magas

színvonalú volt, és a szocializmus szá- mára is nagy értéket képvisel. Döntő

mértékben ennek a körülménynek tulaj—

donítható, hogy a magyar statisztikai iro—

dalom módszereinek és vívmányainak

felhasználásával a szerzőnek, sikerült, különösen a magyar halandóság társa—

dalmi hátterének tisztázásában eredmé—

nyeket elérnie, amelyek egyúttal a ha—

landóság javulását előmozdító tényezők—

nek az egyes társadalmi osztályokkal kapcsolatos szerepét is megvilágítják.

Viszont csak korlátolt mértékben valósí—

totta meg a szerző célkitűzéseit a ma—

mozgalom elemzése terü—

letén. De itt is megállapítható némi ered—

mény. Figyelembe veendő továbbá, hogy a szerző által összegyűjtött induktív sta—

tisztikai anyag, valamint egyes az elő—

zőkben kritikailag nem tárgyalt elemzé-

sek, a magyar népesedési fejlődés társa—

dalmi hátterének feltárásához hozzájá—

rulnak. L'

Végeredményben az értékelés mérlege az értekezés pozitív vonásainak a javára billen, különösen, ha tekintetbe vesszük,

hogy az értekezést egy! a tudományos munkában kezdő szerző készítette, aki a statisztikai módszereknek elméleti prob—

lémák megoldására irányuló alkalmazá—

sában nyilvánvalóan nem rendelkezik kellő tapasztalattal. Ezért az opponens Véleménye szerint a disszertáció a kandi—

dátusi fokozat elnyeréséhez szükséges

feltételeknek megfelel.

BÉRES ISTVÁN OPPONENS BÉRÁLATA

A következőkben Béres István, a köz—

gazdaságtudomány kandidátusa ——- távol—

létében felolvasott —— opponensi vélemé- nye hangzott el, melynek jelentősebb

megállapításai az alábbiak voltak,

A dolgozat ,,igen nagy statisztikai anyag segitségével mutatja be az európai népek születési arányszámának alakulá—

sát —— mondja Béres ,,István opponensi véleményében — nagy figyelmet, szentel ezen államok aszerinti csoportosításának, hogy melyik időszakban csökkent a szü- letések arányszáma. Ez a termelőerők

fejlődésével, a gazdasági helyzettel össze—

"860 ^{* stimm}

függő folyamat, mint az adatok is bizo- nyítják, a két világháború között az egyes nyugati államokban olyan szintre csökkentette a születések számát, hogy a bruttó reprodukciós együttható l—nél ala—-

cSonyabb szintre süllyedt, ami ha hosz—

szabb ideig tartott volna, nem biztosítja

a népesség egyszerű újratermelését, sőt a lakosság lélekszámának stabilizálását sem.

A születési arányszám megoszlása a

szülők foglalkozása szerint -— a polgári statisztika ismert fogyatékosságai, tuda—

tos ferdítések miatt —-—— csak tendenciában

enged következtetni az egyes társadalmi

osztályok születési arányszámának ala- kulására Ezen ismert adatokból is úgy látható, hogy a proletariátus (az ipari— és

az agrárproletáriátus), a falu félproletár elemeinek a születési arányszáma a leg- magasabb — a népességben; foglalt ma-

gas arányszámukat is figyelembe véve egy nép természetes szaporodása

szempontjából meghatározó." Vizsgálja a

szerző a halandóság és az életkor össze-

függéseit, mind az egészségügyi, mind a gazdasági helyzettel. igen meggyőző, szemléltető adatokkal alátámasztott a

halandóság társadalmi osztályonkénti

alakulásával foglalkozó rész, ezen belül is különösen a csecsemőhalandóság ala- kulásának bemutatása.

A Magyarországra vonatkozó fejezettel kapcsolatban megállapítja az opponens, hogy ,,...szerző nagyszámú statisztikai adatot —- még a múlt század elejéről

származékát is —- gyűjtött össze a ma—

gyar születés és halálozás, ezen belül a

csecsemőhalandóság jellemzésére. A ma—

gyar demográfiai adatokat mindig, ami- kor ennek szükségét látja, a szomszédos

országok és más európai országok ha-

sonló adataival összehasonlítva mutatja ,be. Különösen gazdag statisztikai anyag—

—* ban, tudományos kifejtés módjában a csecsemőhalandóságra vonatkozó

Szemléltetően és igen meggyőzően bizo—

nyitja a csecsemőhalandóság nagyarányú eltérését társadalmi osztályonként, 0—1

és 1—12 hónapos megoszlásban.

A születési és halálozási viszonyok osz—

tályonkénti vizsgálatát megnehezítette a szerző számára az a tény, hogy úgy a tó- kés Magyarországon, mint Nyugaton, az ismert okoknál fogva, igen óvatosan ke—

rész. -

,

látozott,

rülik, illetve kerülték olyan Statisztikai táblák összeállítását, az adatOk olyan csoportosítását, amely társadalmi Osztá—

lyokra vonatkozó következtetések levo—

nására alkalmas lenne. Ez egyik magya—

rázata annak, hogy a szerző a demográ—

fiai fejlődést a kívánt tudományos szín-

vonalon hiányosan tudja adni.

illusztrálja a felszabadulás utáni magyar demográfiai fejlődést.

Elemzi a születések száma növekedésé—

nek társadalmi—gazdasági okait, ismer—

teti a népbetegségek pusztításának meg—

akadályozása érdekében tett erőfeszíté—

sek eredményeit."

Az általános pozitív értékelés mellett

kifogásolja az opponens a demográfiai folyamatok és társadalmi folyamatok fo—

galmi különválasztását tekintettel arra,

hogy a demográfia önmagában is csak a

népesedési jelenségek társadalmi vonat-—

kozásait vizsgálja. A dolgozatban alkal—

mazott —— a születési és halálozási arány—

számok változásán alapuló —— periodizá—

lás a társadalmi rendszertől elvonatkoz—

tatva mutatja be a népesedés alakulását,

ezért tudományos módszernek —— az op—

ponens véleménye szerint —— nem fogad—

ható el.

,,A szerző részletesen vizsgálja a szüle- tés és halálozás alakulását, —— mondja a továbbiakban Béres István de nem

mutat rá arra, hogy a népesedés törvé—

nyének fő mutatója a természetes szapo—

rodás; a természetes szaporodás alaku—

lása, növekedésének üteme az, ami köz—

vetlen összefügg a termelőerők fejlődé- Röviden

sével, a társadalmi viszonyok fejlődésé—

Vel. A születés és halálozás alakulása már a természetes szaporodásnak mint fő tendenciának alárendelt része. Hogy s termelőerők adott szinvonala által kor—

meghatározott természetes sza—

porodás a születés és halálozás milyen aránya mellett valósul meg, ez bár igen fontos, de másodrendű kérdés. A terme-

lőerők fejlődésének a születés arányával

mint főmutatőval való összekapcsolása

helytelen szemléletből fakad.

A természetes szaporodás egyes idő-

szakokban való alakulása, ennek össze-—

hasonlítása a termelőerők, a termelési

viszonyok adott állapotával, a gazdasági

helyzet alakulásával, ez kell, hogy'ké-

pezze a gerincét, a fő tárgyát egy ha—