A Nemzetközi Statisztikai Intézet Stockholmban tartott XXX. ülésszaka

(1)

874 hanem az is, aki egyoldalúan csak bizo- nyos gazdaságl mozzanatokra mutat rá.

Ilyen nem marxista és ezért nem is ész—

szerű álláspont például az a szűklátó—

körű empirizmus, amit a Theiss profes'z-

szor által idézett és nagyra értékelt Yule

tanulmánya képviselt, aki szerint 1850 és 1900 között Angliában a faj reprodukció—

ját az árak mozgása határozta meg."

A jelölt ezután Theiss professzornak még néhány kisebb jelentőségű megjegy—

zésére válaszol. Majd megjegyzi, hogy

mivel Theiss professzor disszertációját

lényegében elfogadta, megtehette volna, hogy nem élezi ki az opponens önkényes,

nem a disszertáció lényegét bíráló mód- szerét vagy pontatlan hivatkozásait. ,,De úgy gondolom, hogy a vita komolysága és a bírálóbizottság iránti tisztelet köte- lességemmé tette, hogy a bírálatra ne formálisan, hanem érdemben válaszol—

jak."

Ezzel kapcsolatban Rédei Jenő megje—

gyezte, hogy Theiss professzor kritikai

véleménye megítélése szerint nem min- dig volt eléggé objektív. ,,Ennek jele volt benyomásom szerint például az a tény, hogy Theiss professzor nem a disszertá-

cióm lényegével, hanem másod—, harmad- rendű kérdésekkel foglalkozott —-- úgy ,tüntetve fel, hogy ezek az észrevételek a

disszertáció lényegét érintik; ilyen érzést keltett az a módszer, amely nem lényeges

módszertani észrevételek, aprócska, dok—

trinér jellegű, gyakorlati szempontból je—

lentéktelen kifogások fontosságát irreá—

lisan eltúlozta, és végül az a sorozatos pontatlanság, amelyet az opponens a hi—

vatkozásoknál tanúsított. '

Mindezek az önkényeskedések, követ—

kezetlenségek —— meggyőződésem szerint

—- nem tartozékai egy méltányos bírálat—

nak. Az opponens bírálatában nem fu—

karkodik a súlyos elmarasztaló megjegy—

zésekkel, mint például, hogy ennek vagy annak a dolognak meg nem említése sú- lyos hiányosság, nagy hiba, vagy hogy a mű erősen eklektikus jellegű. Bár a kri—

tika iránt fogékonynak érzem magam, mégis miután Theiss professzor opponen—

si véleményének érdemi részét gondosan áttanulmányoztam -— és igyekeztem e ta—

nulmányozás konklúzióit e vita során a

bírálóbizottság számára is levonni —,

úgy érzem, hogy a kritikai megállapitá- sok nem mindig: következnek szervesen a

felsorakoztatott kifogások, ellenérvek sú—

lyosságából. És azt is meg kellmonda—

nom, hogy miután az opponens vélemé—

nye, hivatkozásai nem mindenben tanús-

kodnak a szigorú tudományos precizitás—-

ról, a lelkiismeretes igényességről, kissé indokolatlannak tünnek azok a szavak, amelyekkel az opponens akkor él, amikor a disszertációt azért javasolja elfoga—

dásra, mert ,,egy tudományos munkában

kezdő szerző készítette, aki a statisztikai

módszereknek elméleti problémák meg—

oldására irányuló alkalmazásában nyil—

vánvalóan nem rendelkezik kellő tapasz—

talattal."33

Öszintén megmondom, hogy a demog—

ráfia páratlanul gazdag, lebilincselően szép tudományában tényleg még kezdő-

nek érzem magam, s kellő tudományos

tisztelettel adózom e tudományág kiváló

úttörőinek 8 élő mester-einek, de nem ér-

zem azt, hogy a disszertációm, amely,

hosszú évtizedek után az első magyar

nyelvű összefoglaló jellegű demográfiai

munka, azért igényelne méltányos elbi—

rálást, mert ,,egy kezdő szerző" készítette.

Hogy Theiss professzornak van—e a kér—

désben igaza vagy nekem, azt persze nem az elmarasztaló vagy dicsérő jelzők

száma dönti el, hanem tudományos érvek

és bizonyítások. Igyekeztem a vita során [bizonyítani hogy Theiss professzor érvei,

bizonyításai jórészt vagy nem állják meg helyüket, vagy koránt sincs akkora je—A lentőségük, mint amelyet az opponens ezeknek tulajdonítani óhajtott.

Befejezésül csak 'megismételhetem,

amit bevezetőben mondottam: annak el—

lenére, hogy a bírálatok számos állitá—

sát elfogadni nem tudom, és az egyik bírálat egynémely kitétele és módszere formájában is számomra nem egy tekin-

tetben elfogadhatatlan, mindkét bírálat- ból tanultam, és a disszertáció több pon—

tatlan, nem kellően megalapozott állítá—

sára mutattak rá. Mindezekért opponen—

seimnek őszintén hálás vagyok."

Rédei Jenőnek az opponensek bírála—

tára adott fenti válasza után dr. Theiss Ede opponens szólalt fel. ,Felszólalásában kifejtette, hogy a jelölt válaszával nem

ért egyet és opponensi véleményében ki-

?! .lelöltnek Theiss Ede opponensi birálatából vett idézete.

(2)

SZEMLE

875

fejtett állításainak, nézeteinek helyessé—

gét fenntartja. Sajnos, az opponens e vi—

szontválaszát nem sikerült kielégítő mó—

don a Statisztikai Szemle olvasói szá—

mára rekonstruálni, minthogy az oppo-

nes szerint a parlamenti gyorsírók általi

rögzitett szöveg ebben az esetben nem

tükrözi szakszerűen és hűen az általa el—

mondottakat. (Szerkesztőségi megjegyzés.

Dr. Theiss Ede opponens a vitán elhang- zottakkal kapcsolatos véleményét a Sta—

tisztikai Szemle hasábjain természetesen

bármikor kifejtheti.)

*

Az értekezés és a vita alapján a kikül—

dött bíráló bizottság határozatot hozott, melyben ,, . . . megállapította, hogy a je-

lölt igen jelentős és a hazai statisztikai

tudományban ilyen kiterjedésben eddig

fel nem dolgozott témát választott, és nagy statisztikai anyag felhasználásával a népesedés alakulásának számos társa- dalmi hatóokát helyesen tárta fel.

Indokoltan kifogásolta azonban a bírá—

lat

bizonyosfokú lebecsülését és a népesedés

alakulására ható tényezők egyes össze-

függéseinek vitatható beállítását. Ez

azonban nem érinti azt az értékelést, hogy a jelölt mind értekezésében, mind

az opponensi bírálatra adott válaszában

bebizonyította, hogy a kandidátusi foko—

zat elnyeréséhez megkívánt követelmé—

nyeknek megfelel."

A Nemzetközi Statisztikai Intézet Stockholmban tartott XXX. ülésszaka

A Nemzetközi Statisztikai Intézet álta- laban kétévenként tart ülésszakot. A XXX. ülésszak ez év augusztus 8. és 15.

között Stockholmban került megtartásra, a megelőzőt 1955—ben Rio de Janeiróban

tartották, a következő rendkívüli ülés—

szak pedig a belga kormány meghívására a világkiállítás alkalmából 1958-ban Brüsszelben lesz.

A Nemzetközi Statisztikai Intézetnek ez idő szerint 57 országból összesen 382 tagja van; ezek közül 71—én hivatalból, 18—án pedig nemzetközi szervek képviseletében tagjai az Intézetnek. A XXX. ülésszakon

48 országból —— Európából, Amerikából, Ázsiából és Afrikából —— gyűltek össze az

Intézet tagjai és a meghívottak. Magyar—

országról tagként Péter György, a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal elnöke, és meg- hívottként Rényi Alfréd, a Magyar Tudo- mányos Akadémia Matematikai Kutató Intézetének vezetője, valamint Mód Ala—

dárné, a Központi Statisztikai Hivatal Közgazdasági főosztályának vezetője vett részt. A résztvevők száma közel 600 főt tett ki, köztük számosan jelentős nemzet- közi szervektől, mint például az ENSZ, UNESCO stb. Az ülésszak színhelye kö—

vetkeztében érthetően igen nagy számban voltak képviselve az északi államok statisztikusai (Svédországból 159—en, Norvé—

giából 23—an, Finnországból 31—én, Dániá—

ból 31-en voltak jelen), ezenkívül nagy

számban vettek részt a vezető nyugati

államok statisztikusai is (az Egyesült

Államokból például 64—én, Angliából

48—an és Nyugat—Németországból 35—én voltak jelen). Résztvettek az ülésszakon szovjet statisztikusok is, a többi szo—

cialista országok közül pedig Magyar—

országon kívül Bulgáriából, Csehszlová—

kiából, Jugoszláviából, Lengyelországból és Romániából voltak résztvevők.

A kétévenkénti ülésszakok alkalmával

tartják meg az Intézet közgyűlését (ezen természetesen csak a tagok vesznek részt), emellett a tagok és meghívottak együttes részvételével tudományos programot bo—

nyolitanak le, amelynek során különböző

statisztikai kérdések kerülnek megtárgya—

lásra, megvita'tásra. Az egyes kérdések

megtárgyalását, megvitatását egy-egy ki- jelölt, a kérdéssel foglalkozó tekintélye—

sebb tag (,,rapporteur") készíti elő, aki a két ülésszak között a kérdéshez való

hozzászólásra, tanulmányok, értekezések

írására felkéri az Intézet tagjai vagy eset—

leg azon kívüli szakértők közül a szerinte

illetékeseket. Ilyen felkérés nélkül is el lehet juttatni az Intézethez megfelelő színvonalon álló munkákat, azonban a felkérésre beküldött tanulmányok bizo——

a statisztikai módszertani kérdések

(3)

nyos előnyt élveznek a felkérés nélkül 'beküldöttekkel szemben. így például az utolsó ülésszakon az egyes kérdések meg- tárgyalásánál —- ami egy—egy vitaülés ke- retében történt meg -—- általában három felkért hozzászóló előadására, értekezé- sének megtartására került sor, mig afel- kérés nélkül benyújtott előadások száma

ennél általában kevesebb lehetett. Emel-

lett a felkérésre készített hozzászólások,

tanulmányok terjedelme nem esett kor-

látozás alá, míg a felkérés nélküli hozzá- szólásoké korlátozva volt. A felkérés nélkül beküldött tanulmányok természe- tesen olyan témákra is vonatkozhattak,

f'

Témák megjelölése

Az 1960. évi mezőgazdasági világ—össze- _ írás

Elméleti statisztika (1)

A felvétel technikája a demográfiai kuta—

tásnál

A statisztika szerepe a városi közigazga—

tásban

A reprezentativ módszer

Országon belüli körzetek statisztikája

A statisztika szerepe a kísérleteknél.

[Városstatisztikai vizsgálatok

'Statisztikai módszerek alkalmazása az

iparban

A nemzetgazdasági tervek és programok

statisztikai ellenőrzése

Statisztikai genetika

Szállítási statisztika, a közúti közlekedés

biztonságának és a forgalom tömörülé—

sének statisztikája A termékenység mérése

Elméleti statisztika (2)

A statisztika alkalmazása kis üzemekben

amelyek nincsenek kapcsolatban az — és?

szakra programbavett kijelölt kérdésem __

kel; ezek megvitatása egy külön, vegyes, témájú vitaülés keretében történt meg.

A XXX. ülésszak programján Szereplő kérdéscsopmtok a legkülönbözőbb terü—

letekre vonatkoztak, a statisztikai elmélet '

és gyakorlat számos kérdését ölelték fel,

így lehetőséget nyújtottak arra, hogy a_—

legkülönbözőbb érdeklődésű részvevők is érdeklődési körükhöz közeleső témákat,—' találjanak. Az ülésszakon megtárgyalt

témák és az egyes vitaiilések előkészítői,

vezetői a következők voltak:,

. .

A vitavezető elnök és a ranporieur megnevezése az ország megielölésével

Elnök: R. C. Gearylűrország)

Rapporteur: L. Juréen (Svédország)

Elnök: H. Cramér (Svédország)

Elnök: H. Marshall (Kanada)

Rapportem': P. M. Hauser (Egyesült Álla—

mok)

Elnök: B. Mewes (Nyugat—Németország) Fapporteur: E. Blanco Loizelier (Spanyol-

Elnök: H. Kellerer (Nyugat—Németország) Elnök: K. E. F. Wagner (Nyugat—Német-

ország)

Rapporteur: G R. Chevry (Frangaország)

Elnök: Miss Gertrude Cox (Egyesült Álla—

mok) '

Rapportem': B. Matera (Svédország)

Elnök: P. de Wolff (Hollandia)

Rapporteur: U. Zwingli (Svájc)

Elnök: L. H. C. Tippett (Anglia)

Rapporteur: E. Blanco Loizeilier (Spanyol—

ország)

Elnök: H. Wold (Svédország) ' Rapporteur: P. J. Bjerve (Norvégia)

Elnök: L. Cavani-Sforza (Olaszország) , Elnök: P. Depoid (Franciaország)

Rap'porteur: P. J. Delaporte (Franciaor—

szág)

Elnök: F. Lorimer (Egyesült Államok)

Rapporteur: R. Bachi (Izrael)

Elnök: *E. S. Pearson (Anglia)

Elnök: H. C. Hamaker (Hollandia)

Rapporteur: E. Blanco Loizelier (Spanyol—

ország)

(4)

SZEMLE

877

Az elektronikus gépek alkalmazása a nép—

számlálásoknál és egyéb területeken A lineáris programozás elmélete és gya—

korlata, különös tekintettel a stochasz—

tikus folyamatokra

A statisztika szerepe az orvosi kutatásban x

Demográfia

A kijelölt témakörökhöz nem kapcso—

lódóafelkérés nélkül beérkezett egyes kér—

désekre vonatkozó tanulmányok a követ—

kezők voltak:

Értekezés tárgya. szerzője

E. von Hofsten (Svédország): A ház—

tartásstatisztikai adatok megbízhatósága.

V. Sz. Nyemcsinov (Szovjetunió): A

mérlegrendszer a gazdasági statisztikában.

B. Ramamurti: A munkanélküliség és a nem teljes foglalkoztatottság mérésének néhány kérdése a gazdaságilag elmaradott területeken.

Ch. F. Roos (Egyesült Államok): Keres—

kedelmi és pénzügyi becslési módszerek.

R. Wagenführ (Az Európai _Szén- és Acél—

* közösség képviselője): A szénbányászok, a

kohászok és a vasárcbányászok reáljöve- delmének összehasonlítása az Európai Szén— és Acélközösség országaiban.

Ch. Lorentz (Nyugat—Németország): A társadalmi mutatószámok struktúrája és al- kalmazási területe az empirikus társada- lomkutatásban.

T. V. *Rjabuskin (Szovjetunió): Az index- módszer elmélete és gyakorlati alkalma—

zása a Szovjetunióban.

E kérdések megtárgyalásánál a vita—

vezető elnök D. Vogelm'k (Jugoszlávia) volt.

A magyar küldöttek egy kérdéshez fel—

kérés alapján szóltak hozzá; Mód Ala- dárné ,,A nemzetgazdasági tervek és

programok statisztikai ellenőrzése" kér—

déséhez való hozzászólásra kapott fel-

kérést. Ez annál örvendetesebb volt, mert

a szóbanforgó probléma helyes megoldása

általában élénken foglalkoztatja a 'ma-

gyar statisztikusokat és nagy jelentőség—

gel bír a gyakorlati munkában is. Ennek

( összesített

Elnök: H. Campion (Anglia)

Rapporteur: M. Hansen (Egyesült Alla-

mok)

Elnök: R. Frisch (Norvégia)

Rapporteur: L. Törngvist (Finnország) Elnök: L. Martin (Belgium)

_Rapporteur: J. 0. Irwin (Anglia) Elnök: M. Boldrini (Olaszország)

a témának a vitájáról, addig is amíg az értekezések szövegét és azok vitáját tar- talmazó jegyzőkönyv elkészül és a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal Könyvtárában az érdeklődők rendelkezésére fog állni,

az alábbi vázlatos ismertetés adható.

A vitában a következő—* előadások hang—

zottak el:

P. J. Bjerve (Norvégia): A norvég

nemzeti költségvetés és a nemzeti jövede—

lemszámlák közötti eltérés értelmezése.

J. W. Lehman (Egyesült Államok): A

nemzetgazdasági előirányzat statisztikai

ellenőrzése az Egyesült Államokban.

S. Tsw'u (Japán): A gazdasági programok és tervek tapasztalati ellenőrzése Ja- pánban.

K. Zarev (Bulgária): A Bolgár Népköz—

társaság népgazdasági terveinek statisztikai elemzése.

Mód Aladárné (Magyarország): A terv—

teljesítés statisztikai mérésének néhány problémája Magyarországon.

A vitanyító értekezést P. J. Bjerve, a

Norvég Statisztikai Hivatal elnöke tar—

totta. Értekezésében röviden ismertette a Norvégiában tíz év óta rendszeresitett nemzetgazdasági előirányzat, az ún. ,,nemzeti költségvetés" rendelteté—

sét, hatókörét és összeállítási módját. Ez—

után csoportosította azokat a belső és külső okokat, amelyek az előirányzattól Való eltéréseket okozzák, majd ismertette az okok különböző jellegét, végül tíz év adatai alapján bemutatta az összefoglaló tételek előirányzata és az azoknak meg-

felelő tényszámok viszonyszámai alapján az eltérések mérve't, alakulását.

Tanulmányában azt javasolja, hogy miután az előirányzat legfontosabb össze- foglaló számai, mint egyfelől a "grass:

(5)

878 national product"l és import, másfelől az Összes fogyasztás, beruházás és export

bizonyos függvényszerű kapcsolatban áll-

nak egymással, ugyanakkor az előirány—

zat a Norvégiában alkalmazott gyakorlati

módszerek következtében ezeket a kap—

csolatokat nem intézményesen, hanem

csupán intuitiv módon veszi tekintetbe,

az eltérések jobb elemezhetősége érdeké—

ben vessék össze ezeket olyan előirányzati

és teljesítési adatok közt mutatkozó el—

térésekkel, amelyekben intézményesen

tekintetbe vannak véve a függvényszerű kapcsolatok. A javaslat azt jelenti, hogy

a tényleges eltérések értékelésének cél—

járaegy a valóságban nem használt ,,hi-

patetikus előirányzati—tal sőt ,,hipotetikus

tényszámok"—kal kell dolgozni, amennyi—

ben az utóbbi teljesítési adatoknak csak

az a része valóban tényszám, amely a

hipotetikus előirányzatban szereplő eleve meghatározott tételekre vonatkozik, míg azok'a tételek, amelyek a hipotetikus elő—

irányzatban valamely ezekhez képest mu—

tatkozó arány alapján nyertek megálla—

pítást, a teljesítésben is a' felvett arányok

alapján számított adatok.

Az értekezés egyrészt ismertette azokat

a korlátokat, amelyeket a javasolt mód-

szer tartalmaz, amennyiben a tényleges

és hipotetikus előirányzati és teljesítési

adatok közti eltérések a szerző szerint sem hozhatók közvetlen összefüggésbe egymással, másrészt azokat a következ—

tetéseket, amelyeket a javasolt összevetés

alapján a szerző az eltérések okainak fel-

tárására vonatkozólag levonhatónak tart.

A szerző szerint, ha a hipotetikus és tényleges eltérés között kicsi a különbség, akkor ez többek között arra enged követ—

_keztetni, hogy a hipotetikus előirányzat kiszámításakor alkalmazott módszer a tervezésnek legalább olyan jó eszköze lenne, mint a ténylegesen alkalmazott

módszer.

Ezután J. W. Lehman hozzászólása hangzott el. A hozzászóló bevezetőben ismertette az amerikai tervet: az Egyesült

Államok elnöke a Kongresszus számára

évente programot ad, s e program szám—

szerű gazdasági előirányzatát foglalja

! A ,,9ross national product" olyan nettó össz—

termék, amely nincs csökkentve az amortizációvazl.

A mi nemzeti jövedelem iogzalmunkiól ezenkivül abban is eltér, hogy tartalmazza a szolgáltatások értékét is.

össze nemzetgazdasági előirányzatként a

Kongresszus Egyesült Gazdasági Bizott-

sága. Az előadó szerint ez az előirányzat nem egyszerű jóslás a szó szokásos értel—

mében, mert már maga az előirányzat

puszta ténye is bizonyos mértékig a fej—

lődés befolyásolásának irányába hat, a várható fejlődés összefüggő felvázolása bizonyos közületi és magán programok megváltoztatását eredményezi. Az elő—

irányzatnak egyébként, egy meghatáro—-

zott cél szolgálatában állván, természetes

velejáróját képezik bizonyos intézkedé—

sek, amelyek közvetlenül vagy közvetve

az előirányzat megvalósulását vannak

hivatva szolgálni. '

Az előirányzat kapcsán az Egyesült Gazdasági Bizottság háromféle statiszti—

kai feladatot lát el: vizsgálja a nemzet—

gazdasági előirányzat adatainak helyes—

ségét; különböző részösszefüggésekre vo—

natkozó változatokat számít ki, hogy a körülmények alakulásával helyesen le—

hessen előirányozni az azoknak leginkább megfelelő változatot, és végül vizsgálja, hogy milyen mértékig bizonyult helyes- nek az előirányzat. A hozzászóló ezután ismertette az első feladat kapcsán végre—

hajtott kutatásokat, vizsgálatokat, majd

beszámolt arról, hogy az előirányzat ke—

resleti oldala a fogyasztás és felhasználás várható alakulásából (trendjéből), kíná—

lati oldala pedig a ,,lehetséges termelés"

a munkaerő, a foglalkoztatottság, a telje—

sitett órák és az egy főre eső termelés

feltételezett, illetve kívánatosnak tartott alakulásából indul ki. Miután az előirány- zat célja többek között az, hogy biztosíté- kot nyújtson az események véletlenszerű alakulása ellen, igen jelentős annak ellen- őrzése, hogy az előirányzat mennyire he—

lyesen látta előre az események tényleges alakulását. Ennek megfelelően az ismerte—

" tés viszonylag részletesen foglalkozott az—

zal, hogy az 1956. évi előirányzathoz ké- pest mit mutatnak a tényeleges fejlődést tükröző adatok. Beszámolt arról, hogy a ,,gross * national product" előirányzatát mag százalékra teljesítették, az előirány—

zat egyes összetevőinél az eltérés azonban

ennél nagyobb; a foglalkoztatottság, va—

lamint a teljesített órák száma a terve- zettnél magasabb, az egy főre eső terme- lékenység pedig alacsonyabb volt. Az is- mertetés végül számot adott arról, hogy

menetközben hogyan kísérik figyelemmel

(6)

SZEMLE

és hogyan jelzik a gazdasági élet fonto—

sabb változásait, mint például az árak emelkedését stb.

Az utána következő hozzászóló S. Tsuru

előadása az amerikaiétól elég lényeges

vonásokban eltérő képet adott a Japán—

ban folyó tervezési, illetve tervmérési'

munkákról. Szemben az amerikai ismer—

ietéssel, amely azt emelte ki, hogy az elő—

irányzat nem maradhat meg a puszta

jóslások körében, a japán hozzászóló főleg

azt húzta alá, hogy az előirányzatot ké—

szítő kormányzat maximálisan respektálni

kívánja a magánkezdeményezést, és mi—

nimális mértékben tartja ezt az előirány- zatot eszköznek bármilyen fajta központi

irányítás céljára. Emellett megemlítette,

hogy természetesen ez az előirányzat is bizonyos mértékig a gazdasági élet befo-

lyásolását eredményezi, amennyiben in—

dítékot képez olyan intézkedések kiala—

kitására, amelyek az előirányzatban fog- lalt fejlődés körülményeinek megterem—

téséhez szükségesek. Az 1955 decemberé—

ben nyilvánosságra hozott ötéves terv, melynek összefoglaló célkitűzései közt szerepel a teljes foglalkoztatottság és a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlya, az össznépesség és a munkaképes korú népesség adataiból kiindulva (öt év múlva egy százalékos munkanélküliséget tételezve fel), az egy főre eső termelés

évi 2,5 százalékos emelkedése alapján

irányozta elő a ,,gross national product"

a-akulását. Az előadó ismertette, hogy az öt évből eddig eltelt két év tényszámai elég jelentős mértékben eltértek az elő-

irányzattól, és elemezte az előirányzat ki—

induló pontjaiul felvett egyes tételeknél mutatkozó eltérések okát, forrását. Ez—

után részletesen foglalkozott egyfelől az import és export, másfelől a fogyasztás és beruházás előirányzott és tényleges adataival. Mialatt a terv a nemzetközi fizetések egyensúlyát irányozta elő,—

1956—ban az import növekedése több mint kétszeresét tette ki az export növekedéf sének, a felhasználás fogyasztási jellegű tételei pedig messze elmaradtak a terv mögött, s ugyanakkor a felhalmozás jel—

legű tételek messze meghaladták a terve—

zettet. (A beruházások aránya 1956—ban 32 százalék volt, a hozzászóló szerint .,egyike a legmagasabb vagy éppenséggel a legmagasabb arány a modern Japán

' 879

gazdaságának történetében") Mialatt a gazdaság magánszektorában a beruházá-

sok öt évre előirányzott növekedését már

az első két évben 43,6 százalékkal túltel—

jesítették, addig a személyes fogyasztás

növekedésének ötéves előirányzatából ugyanezen idő alatt csak 17,5 százalékot,

tehát az időarányosnak csak kb. nyolc- van százalékát teljesítették.

Az eltérések adatai alapján a hozzá—

szóló azt a következtetést vonta le, hogy

a tervezés módszertanának, főleg a belső összefüggések figyelembevételi fokát ille—

tően, még jelentős gyengeségei vannak, amennyiben az előirányzat egyes lépései

többé-kevésbé egymástól függetlenül van—

nak felvéve. Emellett aláhúzta, hogy egyes, a terv szempontjából alapvetőnek

tekintendő tételek előirányzatának gon—

dossága is sok kívánnivalót hagy hátra.

K. Zarev hozzászólásának bevezetőjé—

ben foglalkozott a kapitalista és szo—

c1alista országokban folyó tervezés kü—

lö'nbözősége'vel; míg a kapitalizmusban,

ahol a gazdasági folyamatok általában

spontánul mennek végbe, a gazdasági

prognózisok csupán az addigi fejlődés

*előrevetítései, addig szocialista viszonyok között a hozzászóló szerint a gazdasági

törvények működése az e törvények alap—

ján kidolgozott tervek eredménye. A ter—

melési eszközök társadalmi tulajdona

mellett a társadalom a mutatószámok

óriási rendszerével rendelkezik; a tervek gazdasági és technikai mutatókat tartal—

maznak. A termelés körülményeinek meghatározása után még létre kell hozni

a mutatók közötti belső összhangot, ami

a mérlegmódszer segítségével történik. A mérlegek segítségével lemérhető, hogy a tervben előírt fejlődési ütem és arányok reálisak-e és biztosítják—e az optimális fejlődést. A gazdasági mutatók rendszeré—

nek szintetikus kifejezése a népgazdasági mérleg, amelynek segítségével a terv

egészét értékelni lehet. Éppen ezért, ha a

kiindulási adatok helyesek, akkor az ezek alapján kidolgozott mutatók kölcsönös összefüggései révén a fejlődés reálisan

meghatározható. E tétel helyességét, a tervek megalapozottsáeát az előadó az

1949—1957 közötti időszak bolgár terv— és tényadatainak egybevetésével támasztotta alá. Szembeállította az ipari télies terme—