A NEMZETKÖZI STATISZTIKAI INTÉZET PARIZSI ULESSZAKA
DR. MARTON ÁDÁM — DR. TELEGDI LÁSZLÓ
A Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute — ISI) több mint 100 éve rendezi meg tudományos ülésszakait, az utóbbi időben kétévenként. Közülük az utolsót, amelyik sorrendben a 47. volt, 1989. augusztus 29. és szeptember 6. között tartot- ták Párizsban. Az ülésszak programja a következőkből állt: a tudományos előadások, bizottsági ülések, az ISI általános tevékenységéhez kapcsolódó nyilvános ülések (Open Meetings), valamint statisztikai termékeket és szolgáltatásokat (publikációk, adatbankok, software- hardware-tanácsadás stb.) bemutató tudományos kiállitás.
A legtöbb tudományos konferenciához hasonlóan a tudományos üléseknek két típusa volt : felkért dolgozat (Invited Papers Meeting— IPM) és szabadon benyúj tott dolgozat (Contri- buted Papers Meeting — CPM). Egy-egy IPM programja az alábbiakból épül fel: az ülés el- nökének (aki általában az ülés szervezője is volt) rövid bevezetője, a felkért előadók 25—30 perces előadásai, a felkért hozzászólók 10—15 perces hozzászólásai, vita, az előadók rövid válasza. A CPM-ek közül kettő ún. Pester Meeting volt, ahol a szerzők munkájuk össszefog—
lalását táblára kitéve tették közzé, a többi szóbeli (Oral Meeting) volt. Ez utóbbiak 15 perces benyújtott előadásokból és az egyes előadásokat követő rövid vitákból álltak.
Az ülésszakon Magyarországot Eltető Ödön, a KSH osztályvezetője; dr. Gyires Béla, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja; dr. Horváth Róbert ny. egyetemi tanár;
dr. Kovacsics József ny. egyetemi tanár; dr. Kovacsícsné dr. Nagy Katalin, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára; Lukács Pál, az MTA Számítás- technikai és Automatizálási Kutató Intézet tudományos munkatársa; dr. Marton Adám statisztikai főtanácsos, a KSH osztályvezetője, Nyitrai Ferencné dr., a KSH ny. elnöke; dr.
Telegdi László, a KSH főmunkatársa; dr. Vita László, a Marx Károly Közgazdaság—
tudományi Egyetem docense képviselték. Magyar (bár külföldön dolgozó) résztvevője volt még az ülésszaknak Révész Pál akadémikus és dr. Szilágyi György statisztikai főtanácsos.
A magyar résztvevők három felkért és öt benyújtott előadással, egy felkért hozzászólással, valamint egy ülés elnökeként, bizottsági elnökként és tagként egyaránt tevékenyen hozzá- járultak az ülésszak sikeréhez.
A Nemzetközi Statisztikai Intézet— amelynek neve megtévesztő, lévén nem intézet, hanem társulat — öt szakosztályra épül. Ezek: a Hivatalos Statisztikával F oglalkozók Nemzetközi Egyesülete (International Association for Official Statistics — IAOS), a Nemzetközi Területi és Városi Statisztikai Egyesület (International Association for Regional and Urban Statistics — IARUS; ez időközben beolvadt az IAOS-be), a Mintavételi Statisztikusok Nemzetközi Egyesülete (International Association of Survey Statisticians — IASS), a Nemzetközi Szá—
mítógépes Statisztikai Egyesület (International Association for Statistical Computing — IASC), valamint a Bernoulli Matematikai Statisztikai és Valószínűségszámitási Társaság
368 DR. MARTON ÁDÁM 4— DR. TELEGDI LÁSZLÓ
(Bernoulli Society for Mathematical Statistics and Probability). Az 151 tevékenységének legnagyobb része ezen szakosztályokban zajlik, és az ülésszak programját is az általuk tett javaslatok egyeztetése után állította össze a Programkoordináló Bizottság, amelynek elnökei R. Pyke (Kanada) és K. T. de Craft—Johnson (Ghana) voltak.
Az ülésszak során az alábbi ülések zajlottak le:
IPM— ülések
]. Az 181 elnökének (aki az ülésszak végéig Fellegi Iván, a Kanadai Statisztikai Hivatal ve—
zetője volt) külön felkérésére tartott előadások.
2. AIDS: modellezés, adatproblémák és de—
mográfia.
3. Statisztikai 1789—1889 között.
4. Epidemiológia és közegészségügy.
5. Statisztikai módszerek az ökológiában és a környezetvédelemben.
6. A hivatalos statisztika szervezete és műkö- dése Franciaországban.
7. Komplex társadalmi—gazdasági elemzésének módszerei.
8. Nagyvárosok növekedésének problémája a harmadik világ országaiban.
9. Nagyvárosok fejlődésének kilátásai az ipa- rilag fejlett országokban.
10. Adatgyűjtés és becslés az informális gaz- daságban.
11. Népszámlálás és cenzus az 1990—es évek- ben.
12. A háztartásstatisztikai felvételek módszer- tana.
13. A statisztika iskolai tanításának nemzeti programja.
14. Felvételek adatgyűjtésének és -kezelésé—
nek automatizálása.
15 . A mezőgazdasági felvételek módszertana.
16. Az emlékezés pontatlanságából adódó hi—
ba csökkentése retrospektív felvételekben.
17. Becslés és adatelemzés a panelfelvételek—
ben.
18. Felvételi kérdőívek minőségének javítása.
19. Felvételek értékelése különös tekintettel a nem mintavételi hibára.
20. Többváltozós adatok dinamikus megjele- nitése.
21. Számítógép-intenzív másodlagos mintae- lőállító módszerek és alkalmazásuk.
22. Statisztikai számítások software-kömye- zete.
23. Statisztika és adatbázis-kezelés.
24. Statisztikai információs rendszerek for—
mális leírása.
25. A hivatalos statisztika, a közvélemény és a tömegtájékoztatás kapcsolata.
26. Statisztika a földtudományokban és a csil- lagászatban.
27. Aktuális kutatási irányzatok a likelihood aszimptotika vizsgálatában.
módszertan Európában
adatok
28. Altalánosított lineáris modellek: választás és kis minták.
29. Sztochasztikus modellezés a molekuláris biológiában.
30. Sztochasztikus folyamatok műszaki alkal- mazásai.
31. Nemparaméteres regresszió.
CPM-ülések
32—33. Statisztikai következtetés epidemioló- giai adatokból.
34. AIDS-adatok modellezése.
35. Dózishatásmodellek és az orvosi statiszti—
ka egyéb problémái.
36—38. Statisztikai szakértői rendszerek.
39—41. Klaszteranalízis és távolságon alapuló módszerek az adatelemzésben.
42—43. Bayes—féle módszerek a társadalomm—
dományokban.
44. Statisztikai módszerek a meteorológiában és a hidrológiában.
45. Klinikai kísérletek meta—analízise és glo—
bális értékelése.
46—48. Statisztikai módszerek a könyvvitel- ben és a biztosításban.
49. Országos szolgáltatási indexekkel kapcso- latos statisztikai problémák.
50. Arindexek.
51 . A termelékenység mérése és rokon problé- mák.
52. Gazdasági jelenségek mérése.
53. Sztochasztikus folyamatok konvergenciá- ja és statisztikai következtetés.
54—56. Statisztikai következtetés.
57. Erős approximációk és alkalmazásuk.
58—60. Cenzorált adatok az élő tudományok- ban és az iparban.
61. Idősorok nemlineáris modellezése.
62—63. Varianciakomponens-analízis alkal- mazása a mintavételekben.
64. Táplálkozási felvételek módszertana a fej- lődő országokban.
65. Történeti szempontok a statisztikában.
66. A statisztika tanítása.
67. Cenzusok és felvételek a hivatalos statisz- tikában.
68—69. A mintavétel statisztikai módszerei.
70—71. Kísérlettervezés.
72. Szimuláció és másodlagos mintaelőállitás.
73. Robusztusság.
74. Lineáris modellek.
75. Nemparaméteres módszerek.
AZ 151 PÁRIZSI ÚLÉSSZAKA
369
76—77. Regresszió. 96—97. Longitudinális felvételek és adatelem-
78. Idősorok. zési módszerek.
79—80. Valószínűség—eloszlások. 98. Statisztikai módszerek a marketingben.
81—82. Statisztikai próbák. 99. Uj eredmények a közvélemény-kutatás—
83—84. Matematikai problémák a statisztikában. ban.
85. Minőségi ismérvekre vonatkozó adatok. 100—101. Komplex problémák modellezésé—
86. Számítógépes statisztika. nek sztochasztikus módszerei.
87—89. Többváltozós analizis. 102. Dinamikus modellezés és idősorelem- 90. Térbeli adatok statisztikai elemzése. zés.
91—92. Statisztika és demográfia. 103. A fejlődő országok statisztikájának fej- 93—94. Modellalapú becslés mintavételből. lesztése.
95. Informális gazdaság. 104—105. Egyéb kérdések.
A gazdag tudományos program a statisztika majd minden területére kiterjedt.
Előfordult, hogy egyidejűleg tizenkét helyszínen folyt az ülésszak munkája.
A felsorolt ülések közül az első 31 IPM-ülés keretében összesen 100 előadás és 73 felkért hozzászólás hangzott el. A 74 CPM-ülésen mintegy 450 előadást tartottak.
A tudományos programhoz kapcsolódó két Poster Meetingen 35 dolgozat összefoglalá—
sát állították ki és vitatták meg.
Szólni kell röviden arról is, hogy mint máskor is, a nagyszabású ülésszakot a szakmai programok mellett intenzív szervező, adminisztratív tevékenység is jellemezte.
Az 181 és a szakosztályok közgyűlései (Assembly) fórumot biztosítottak a vezetőség munkájának megismertetéséhez, megvitatásához. Az ülésszak alkalmával megtörtént az 181 és a szakosztályok tisztújítása. üléseztek a különböző bizottságok, amelyek részben a tisztújítást, részben a következő, két év múlva sorra kerülő ülésszak programját készítették elő. Az ülésszakon Nyitrai Ferencnét az ISI-jelölőbizottság elnökévé, valamint az IAOS közgyűlésén a szakosztály örökös tiszteletbeli elnökévé választották. A szak- osztály végrehajtó bizottsága Szilágyi Györgyöt bízta meg az IAOS-programbizottság elnöki tisztének ellátásával. Marton Ádámot az IASS—jelölőbizottság elnökévé választot- ták.
A nem hivatalos program keretében rendezték meg azt az 181 vezetőségi ülést, amelyet a belépő új elnök, Kulldorj?" professzor azért kezdeményezett, hogy találkozzon a francia statisztikai társaságok vezetőségével és más nemzeti statisztikai társaságok képviselőivel. Elgondolása szerint ugyanis a jövőben az 181 vezetőségének fokozott mértékben kell támaszkodnia a nemzeti statisztikai társaságokban tevékenykedő statisz- tikusok munkájára. Nem utolsósorban azért is, hogy az itt felnövő fiatal statisztikus generációt az ISI munkájába mint potenciális jövőbeli tagokat bekapcsolja. Noha szá—
mos nemzeti statisztikai társaság egyben társasági ISI-tag is, jó néhány olyan ország van a világon, amelynek vagy nincs statisztikai társasága, vagy csak olyan szerény keretek között működik, hogy egyelőre nem tudja ellátni a kor színvonalán a rá háruló tudomá- nyos feladatokat; ezen a téren jelentős kezdeményezésre van szükség. (A Magyar Statisz- tikai Társaság újjászervezése azóta történt meg.) A magyar részről az ülésen részt vevő Horváth Róbert javasolta, hogy az ISI vezetősége kezdeményezzen egy statisztikai felmé- rést ezeknek az intézményeknek a helyzetéről, fejlettségi fokáról és olyan ismérveikről, amelyeknek alapján a további együttműködést elősegítő információk szerezhetők be. Ezt a javaslatot az értekezlet tetszéssel fogadta, főleg azokkal a felszólalásokkal szemben, amelyek a már meglevő és nagyon magas színvonalon működő nemzeti statisztikai társaságok együttműködési problémáiról szóltak.
Nem új, de erősödő jelenség az 181 önálló társaságként is működő szakosztályainak növekvő szerepe. Egyre határozottabb formát ölt az a gyakorlat, hogy az ISI-ülésszakok üléseinek bizonyos hányadát ezek a szakosztályok szervezik. Ilyen, a szakosztályok felelősségébe utalt ülések már az utolsó két ülésszak programjában is szerepeltek, most azonban a Programkoordináló Bizottság több vonatkozásban is intézményesítette ezt a
6
370 DR. MARTON ÁDÁM " DR. TELEGDI LÁSZLÓ
gyakorlatot. Például a 31 IPM—ülés közül hétnek a témáit központilag határozta meg, a többit pedig elosztotta a szakosztályok között, lényegében azok taglétszámának ará- nyában. Ezen ülések és az egész ülésszak egyik legfontosabb jellemzője az volt, hogy az irányadó nemzetközi statisztikai elmélet és gyakorlat nem kifejezetten matematikai- módszertani területei is a nálunk megszokottnál jobban támaszkodnak a matematikai statisztika gondolkodásmódjára, módszereire és eredményeire.
Új jelenség, hogy az IASC-hez és a Bernoulli Társasághoz hasonlóan az IAOS és az IASS is szervez regionális, kisebb szabású, esetleg egy—egy témára koncentrált konfe- renciát. Az IAOS szervezésében először 1988-ban Rómában került sor ilyenre, a követke- ző 1990-ben Pekingben lesz. Az IASS ilyen néhány napos regionális konferenciát először 1990-ben Essexben rendez. Elhangzott az a javaslat, hogy a következő, a mintavételi módszertan egyes kérdéseiről tartandó konferencia 1992-ben Budapesten legyen. (Ebben még nincs döntés, az előkészületek folyamatban vannak.) Az IASC és a Bernoulli Társaság legutóbbi konferenciája 1988—ban Koppenhágában, illetve Berlinben volt, a következő 1990—ben Dubrovnikban, illetve Uppsalában (Svédország) lesz.
A párizsi ülésszakon számos jelét lehetett érezni annak, hogy az [81 több évtizede úgyszólván változatlan hagyományai, ha lassan is, de változnak. Egyre többen emelik fel hangjukat az ellen, hogy ülésszakról ülésszakra _ különösen az IPM-üléseken —- jórészt ugyanazok a személyek töltik be az elnöki tisztet, és tartanak előadást. Néhány évvel ezelőtt ezek a hangok csak magánbeszélgetésekben voltak hallhatók, most már azonban nyílt, méghozzá elég éles megfogalmazást kaptak, például az 181 közgyűlésén is. Foglal- kozott vele az 181 tanácsa (Council) is, részben ennek eredményeképpen az a Programkoor- dináló Bizottság, amely a következő, 1991. évi konferenciát (Kairó) hivatott előkészíteni, konkrét lépéseket is tett. Ebben a bizottságban is elhangzott, hogy az 181 ülésszakát néhány kiválasztott ,,klubrendezvényből" a tagság széles körű tudományos fórumává kell változtatni. Ennek szellemében a Bizottság az IPM-ülések szervezői és szerzői köréből eleve kirekeszti azokat, akik az előző két ülésszakon funkciót töltöttek be. (A CPM—ülések természetesen továbbra is egyaránt nyitottak a régi és új szereplők előtt.) Ez annak ellenére örömteli tény, hogy a párizsi ülésszakra jellemző volt azon tendencia folytatódása, hogy a CPM-ülések színvonala, látogatottsága és vitaszinvonala egyre inkább közelíti (olykor meg is haladja) az IPM-ülésekét. Ehhez hozzájárult a CPM- ülések kötetlenebb környezete, továbbá az is, hogy míg az IPM-előadásokat teljes egészében közli az ülésszak kötete, a CPM—előadásoknak csak kétoldalas kivonatát adja.
Az ülésszaknak mintegy 1000 külföldi résztvevője volt (legtöbb az Egyesült Álla- mokból és Olaszországból), akik az ISI-nek és szekcióinak tekintélyes rétegét képvisel- ték. A mintegy 300 hazai résztvevő a legrangosabb francia statisztikusok közül került ki. Ez volt az 181 eddigi legnépesebb ülésszaka.
A nagyszabású ülésszak színhelye a párizsi Nemzetközi Konferencia Központ volt, amely a La Villette városrész 1984hl985-ben megnyitott hipermodern Cité des Sciences et de l'Industrie épületkomplexumában helyezkedik el. A megnyitó ünnepségen a francia művelődési, ifjúsági és sportminiszter is részt vett. A tudományos programot gazdag társasági program egészítette ki: a megnyitó ünnepség utáni fogadás, a párizsi polgár- mester által adott fogadás a Városházán, orgonahangverseny a Saint-Germain-des-Prés templomban, hang-, fény—, vízi- és tűzijáték a versailles-i kastély parkjában, hétvégi kirán- dulások, továbbá gálaebéd a Conciergerie híres épületében.
*
A megnyitó ünnepségen hangzott el Fellegi Iván ,,Kihívás a statisztikának és a statisztikusoknak" c. elnöki megnyitója. Fellegi idézte Leslie Kishnek, az Amerikai Statisztikai Társaság ugyancsak magyar származású egykori elnökének (akinek ,,Kuta—
AZ 151 PÁRlZSI ÚLÉSSZAKA , 371
tások statisztikai tervezése" c. könyve 1989-ben jelent meg magyarul a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában 1) találó szavait arról, hogy a statisztika alapvetően különbözik a többi tudománytól, amennyiben más tudományok képviselőinek adatai főleg saját területükről származnak, a statisztikusoknak viszont nincsen saját területük, ahonnan begyűjthetnék adataikat. A statisztikusok minden adatukat más területről kapják, ezért tevékenységük is szoros kapcsolatban van e területekkel. Fellegi kifejtette, hogy két értelemben is kihívással kell szembenéznünk: úgy is mint a kudarc veszélyével, és úgy is mint a siker kiaknázandó lehetőségével, perspektívájával. A fenyegetés valódi, és ha nem védekezünk ellene, komoly és tartós károkat okozhat a statisztikának és — ami ennél fontosabb —— a társadalomnak. Annak érdekében, hogy a kudarc helyett sikert érjünk el, elő kell segítenünk, hogy a társadalom jobban értse és értékelje a statisztika hozzájárulá—
sát a problémák megoldásához.
A továbbiakban — a teljességre való törekvés nélkül — rátérünk az ülések ismertetésé—
re, különös tekintettel azokra, amelyben magyar előadó szerepelt, valamint amelyek érdeklődési körünkbe tartoztak.
*
Az ISI—ülésszakokon már hagyomány, hogy az ISI elnökének külön felkérésére készített, korábbi elnökökről elnevezett előadásokból tartanak ülést (most Párizsban ez volt az egyetlen ülés, amelyet párhuzamos ülések nélkül tartottak). Ezen az A. L.
Bowley—ról elnevezett ülésen hangzott el Nyitrai Ferencnének nagy érdeklődéssel kísért előadása ,,Gazdasági és társadalmi folyamatok kölcsönhatásának elemzése" címmel.
Bowley a mintavételi technikák szakértője volt, és sikeresen alkalmazta azokat az állami—
gazgatási statisztikában. 1912 és 1914 között öt angol város munkásháztartásaira kiterje- dő felvételt irányított, és az eredményeket a korabeli matematikai statisztika akkor igen korszerűnek számító alkalmazásával értelmezte. A nemzeti jövedelem eloszlásának becs- lésében is az úttörők közé tartozott. (Több levelét — többek között Kőrösy Józsefnek, a Fővárosi Statisztikai Hivatal megalapítójának és első igazgatójának — a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat Kézirattára őrzi.) Maga az előadás a társadalmi és gazda- ságstatisztika integrálásával foglalkozott. Ismertette azokat a módszereket, amelyekkel kimutatható a gazdasági folyamatok társadalomra gyakorolt hatása; ezekhez kapcso- lódva beszámolt a társadalmi rétegződés modelljeiről, a presztízsfelvételekről és a közvé- lemény-kutatásokról. Tájékoztatott a háztartások mikroszimulációs modelljéről és al- kalmazásáról. Vázolta azokat a kezdeti lépéseket, amelyeket a magyar statisztika tett a társadalmi folyamatok gazdasági hatásának tanulmányozásában. Bemutatta a környe- zetstatisztikának a társadalmi és gazdaságstatisztikában betöltött szerepét és helyét.
A ,,Statisztikai módszertan Európában 1789—1889 között" tárgyú ülésen négy előadás hangzott el. E. Brian (Franciaország) a Nemzetközi Statisztikai Kongresszus létrejöttéről és 1853—1876 közötti tevékenységéről, S. Stígler (Egyesült Allamok) a sztochasztikus modelleknek a statisztikai következtetésben a XIX. századi Európában játszott szerepéről, R. Plackett (Egyesült Királyság) Laplace és Gauss nagy-britanniai hatásáról számolt be. Horváth Róbert ,,A hivatalos statisztika fejlődése az Osztrák—Ma- gyar Monarchiában és Németországban 1789—1889 között" címmel tartott előadást.
Rámutatott, hogy a hivatalos statisztikai szolgálatnak mint a közigazgatás külön szak- ágazatának 1800-ban történt megteremtésével a francia forradalom az adminisztráció e területén befejezte a modern állam létrehozását. Számos módszertani és szervezési nehéz- ség ellenére a ,,Statistidue Générale de la F rance" megpróbálta egyesíteni a népesség- és gazdaságstatisztika valamennyi lényeges részterületet. A francia statisztika hatása az
' A könyv ismertetését lásd: Statisztikai Szemle. 1989. évi 8 9. sz. 824 830 old.
6*
372 DR. MARTON ÁDÁM-—-DR. TELEGDI LÁSZLÓ
l830—as években megalakult német vámunión keresztül igen erős volt a német államokra.
Olyannyira, hogy ezen államok statisztikai szolgálatai hozzájárultak a német egység 1871-ben történt megvalósításához. Az ezt követő időszakban azonban a gazdasági statisztika kisebb szerepet játszott a német császárságban. Az osztrák császárságban a feudális abszolutizmus körülményei között a hivatalos statisztikai szolgálat csak megkés- ve és a gazdaságstatisztika primátusa nélkül jött létre. A XIX. század közepén moderni—
zálódott, tevékenysége azonban csak Ausztriára korlátozódott. Magyarországon a ki- egyezés után jött létre Önálló európai színvonalú nemzeti szolgálat. Hamarosan azonban hanyatlott a statisztika iránti lelkesedés, helyét a közgazdaság-tudomány művelése fog- lalta el, és így megszűnt az a tápláló erő, amely megfelelő tudományos szakemberekkel tudta volna ellátni a ragyogóan indult magyar hivatalos statisztikát továbbfejlődése soran.
A ,,Epidemiológia és közegészségügy" elnevezésű ülés szervezője és elnöke N. Keiding (Dánia) volt. (Keiding professzor, aki a közelmúltban nagy érdeklődés által kisért előadást tartott a Magyar Biológiai Társaság Biometriai Szakosztályában, az 1990. július 2. és 6 között Budapesten megrendezendő 15. Nemzetközi Biometriai Konferencia programbizottságának az elnöke. ) Az ülésen három előadás hangzott el.
K. G. Manton, H. D Tolley és M. A. Woodbury (Egyesült Államok) eseménytörténe—
ten alapuló többváltozós folyamatmodellekről, K McPherson (Egyesült Királyság) a fogamzásgátlók és az emlőrák epidemiológiai vizsgálatáról, M. Eerola (Finnország) a gyermekkori elkülönülés későbbi mentálhigiénés hatásának elemzéséről beszélt.
,,A hivatalos statisztika szervezete és működése Franciaországban" című ülés szervező—
elnöke (J. C. Mílleron ) és négy előadója természetesen francia volt (a felkért hozzászólók viszont más országok statisztikusai voltak). A. Vanoli a Nemzeti Statisztikai Információs Bizottság (Conseil National de 1*Information Statistigue — CNIS) 1972 és 1987 közötti működésének tapasztalatairól, C. Seibel társadalmi statisztikai vizsgálatok szintéziséről, M Hébert az Ipari Statisztikai Szolgálat (Service des Statistigues Industrielles — SESSI) tevékenységéről, F. Limet a Nemzeti Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet (Institut National de la Statistigue et des Études Économigues — INSEE) Területi Igazgatóságai- nak munkájáról tartott előadást
A ,,Komplex társadalmi-gazdasági adatok elemzésének módszerei" ülésen három előadás hangzott el. Az első, amelyet T. Suzuki (Japán) tartott, a kulturális kapcsolódás elemzésének olyan módszerét mutatta be, amelyet sikeresen alkalmaztak öt nemzet társadalmi attitűdjének összehasonlító vizsgálatára. Ez az elemzés lehetővé teszi a társa—
dalmí magatartásban megmutatkozó hasonlóságok és egyenlőtlenségek összekapcsolá- sát. Korrespondancia--analízissel vizsgált tizenkét kérdésre öt országban (Japán, Egyesült Államok, Franciaország, Nagy--Britannia, Német Szövetségi Köztársaság) adott vála—
szokat Az elemzés hárompólusú struktúrát eredményezett. Az első pólus Japán, amelyet leginkább a családdal, otthonnal kapcsolatos hagyományos attitűd különböztet meg a többi országtól Franciaországot leghatározottabban az életszínvonal további fejlődésé- nek'es a tudomány életminőségre gyakorolt hatásának szkeptikus megitélése jellemzi Az Egyesült Államok esetében a legjellemzőbb a bizakodás az életszínvonal további fejlődé- sében, valamint az energiatakarékosság, a környezetvédelemes a tudományos— technikai fejlődés fontosságának belátása. A másik két ország Franciaországhoz hasonlít legin- kább. L. Lebart (Franciaország) a nyitott kérdések feldolgozásának újabb eredményei- ről, J. M unoz (Chile) a komplex társadalmi-gazdasági felvételeknek a kérdőivtervezéstől az adatelemzésig tartó folyamatáról számolt be.
Az ,,Adatgyűjtés és becslés az informális gazdaságban" című ülésen négy elődás hangzott el. R. Hussmanns (Német Szövetségi Köztársaság) és F. Mehran (Irán) a fejlődő országok informális szektorában végzett munka becslésének különböző lehetséges mó-
AZ 151 PÁRIZSI ÚLÉSSZAKA 373
dozatairól, V. Siesto (Olaszország) a rejtett gazdaság mérésének Olaszországban használt módszereiről, P. Ryscavage (Egyesült Allamok) hazája rejtett gazdaságának vizsgálatá-
ról beszélt. ,
Az előadások között szerepelt Eltető Ödön és Vita László ,,Mikroszimulációs kísér—
let a rejtett gazdaságból származó jövedelmek jövedelemelosztásra gyakorolt lehetséges hatásának becslésére" c. előadása. A szerzők annak a mikroszimulációs eljárásnak módszertanát és főbb eredményeit ismertették, amellyel az 1983. évi jövedelmi felvétel egyedi adatait felhasználva próbálták megbecsülni a felvétel adataiban csak részlegesen tükröződő láthatatlan — elsősorban a borravalóból, hálapénzből, ún. fusi munkákból származó — jövedelmek lehetséges hatását a jövedelmi arányokra, a jövedelemegyenlőt—
lenségekre. A szerzők előadásukban arra is kitértek, milyen változtatásokkal, finomítá- sokkal tervezik a mikroszimulációs számítások megismétlését az 1988. évi jövedelmi felvétel adataival.
Siesto előadása összefoglalta a rejtett gazdaság definícióját, területét és a mérete becslésére alkalmazott módszereket. Ez utóbbiakat három csoportba sorolta: közvetlen módszerek (különböző háztartási felvételek, adóellenőrzés), közvetett módszerek (példá- ul monetáris vizsgálatok, érzékenységelemzés) és a kettő kombinációjából adódó kevert módszerek. Siesto meghatározása szerint az illegális tevékenységek nem tartoznak a rejtett gazdaság körébe.
Ryscavage előadása szintén foglalkozott a rejtett gazdaság fogalmával és tartalmá—
val. Siestóval ellentétben a láthatatlan jövedelmeket mint be nem jelentett tevékenységből eredőket definiálta, azaz az illegális tevékenységből eredő jövedelmeket is ide számítva.
A mérési módszereket öt csoportba sorolta: jövedelmi és költségvetési felvételek, adóellenőrzés, munkaerő—felvételek, monetáris módszerek és az ún. komponensmódszer.
Eltető és Vita előadásához kapcsolódva szintén kísérletet tett annak becslésére, hogyan oszlanak meg a láthatatlan jövedelmek az amerikai háztartások között. Ez utóbbira különböző variánsokat dolgozott ki a láthatatlan jövedelmek GDP-hez viszonyított arányára és az eloszlásfüggvény matematikai alakjára vonatkozó különböző feltevések alapján. Bár nem mondta ki nyíltan, de — mint az előadásokat és a felkért bírálatokat követő vita során az egyik hozzászóló rámutatott — módszerében az a feltevés is benne rejlik, hogy a megfigyelt jövedelmek és a láthatatlan jövedelmek eloszlása független egymástól, ami meglehetősen kétséges.
A ,,Népszámlálás és cenzus az 1990-es években " ülésen négy előadás hangzott el.
S. Jingxin és S. Yimín (Kina) előadása Kína 1990—ben esedékes népszámlálásról szólt.
L. Herberger (Német Szövetségi Köztársaság) a hazájában 1987-ben lezajlott népszámlá—
lásról, _P. A. Bounpane (Egyesült Allamok) az 1990-es amerikai népszámlálásról és háztartási cenzusról, ]. P. Banda (Zambia) az afrikai cenzusokról beszélt. Bounpane konklúziója szerint a cenzus minden országban más és más, attól függően, hogy milyen a kormányzati forma, a fejlettségi szint, milyenek a kulturális és a történelmi hagyomá- nyok és milyen az adatgyűjtés mechanizmusa. A különbségek ellenére azonban közös az a célkitűzés, hogy a cenzus pontos, hatékony és költségkímélő legyen, az adatok megjele- nítése és közlése pedig gyorsan történjék. Ezt elérendő állandóan vizsgálni kell az új eljárásokat, módszereket, technológiákat, az adatszükségletet, a társadalmi és kulturális változásokat.
,,A háztartásstatisztikai felvételek módszertana" ülésen három előadás hangzott el.
E. E. Jacobs, C. A. Jacobs és C. S. Díppo (Egyesült Allamok) a fogyasztói kiadások felvételéről, M. V. S. Rao és S. M. Vidwans (India) a fejlődő országok háztartásstatiszti- kai felvételeiről, J. L. Dubois (Franciaország) a Törlesztés Társadalmi Dimenziói (Di- mensions Sociales de liAjustement — DSA) projektről tartott előadást. A fogyasztói kiadások folyamatos felvételét az Egyesült Allamokban 1980-ban kezdték el. A felvétel-
374 DR. MARTON ÁDÁM—DR. TELEGDI LÁSZLÓ
nek két független összetevője van: egy naplós felvétel és egy kikérdezéses felvétel.
Mindkét felvétel célsokasága az ország teljes nem intézeti népessége. A kikérdezéses felvétel egy rotációs panelfelvétel, amelyben a mintához tartozókat háromhónapos szünetekkel ötször kérdezik ki a megelőző három hónapban tett vásárlásaikról. A naplós felvétel mintájához tartozókat arra kérik, hogy két egymást követő héten vezessenek naplót. Noha mindkét felvétel minden kiadásról gyűjt információkat, a kikérdezéses felvételt elsősorban egyrészt olyan tételekre vonatkozó viszonylag nagy kiadások becslé—
sére használják, mint az ingatlan, a gépkocsi, a háztartási gépek, másrészt olyan rendsze- res kiadásokra, mint a lakbér, a gáz, a villany, a biztosítás; a naplós fevételt viszont olyan cikkek nem kiugró összegű vásárlásaira, mint az élelmiszer, a személyes szükségleteket kielégítő tételek és szolgáltatások, valamint a gyógyszerek. A felvételből nyert adatok fontosabb felhasználásai a következők voltak: különböző demográfiai osztályozások segítségével kialakított háztartástipusok fogyasztásának leírása, a fogyasztói árindex kiszámításához szükséges súlyok becslése, a keresletmodellek megalapozása, az adóalter—
natívák hatásának előrebecslése.
A ,,Felvételek adatgyűjtésének és —kezelésének automatizálása" ülésen három elő- adás hangzott el. E. Outrata és N. Chinnappa (Kanada) a Kanadai Statisztikai Hivatal általános felvételi funkciótervező programjáról, .]. G. Betlehem és W. J. Keller (Hollan—
dia) a számítógéppel segített felvételek Blaise-rendszeréről, S. H. Park (Dél—Korea) a fejlődő országokban lebonyolított felvételek statisztikai és adatkezelési kérdéseiről tar- tott előadást. A Holland Központi Statisztikai Hivatal egyre nagyobb mértékben használ mikroszámítógépeket statisztikai információfeldolgozás céljára. Noha a mikroszámító—
gépek növelhetik a folyamat hatékonyságát és javíthatják a statisztikák minőségét, alkalmazásuk hat a statisztikai tevékenység szervezésére is. Ez határozott politikát igényel a rendszeres adatkezelés decentralizálásában és az automatikus eszközök stan- dard használatában. Ilyen eszköz a számítógéppel segitett adatgyűjtés és —szerkesztés ún.
Blaise—rendszere. Ennek a rendszernek az alapja egy strukturált és olvasható nyelv kérdőívek specifikációjára. A kérdőív-specifikáció mint input felhasználásával a Blaise- rendszer automatikusan készit software-t intelligens és interaktiv adatbevitelre és -szer—
kesztésre, számítógéppel segitett telefonos kikérdezésre, személyes kikérdezésre személyi számítógéppel és más statiszikai programcsomagokhoz való kapcsolódási lehetőséggel.
A ,,Becslés és adatelemzés panelfelvételekben" ülésen három előadás hangzott el.
T. M. F. Smith és D. Holt (Egyesült Királyság) longitudinális felvételek alapján tett statisztikai következtetések néhány problémájáról, V. Trivellato és N. Torelli (Olaszor- szág) a munkaerő dinamikájának rotációs panelfelvételen alapuló elemzéséről, R. Valli—
ant (Egyesült Allamok) panelfelvételből történő árindexbecslésről tartott előadást: Az ár- indexek becslése az Egyesült Allamokban rendszerint komplex rotációs panelfelvételeken alapul, A fogyasztói árindex mintája például három szinten — földrajzi terület, telephely (establishment), árucikk —- kerül kiválasztásra évi húsz százalékos rotációval. A becslés- hez mindig idősor áll rendelkezésre. Valliant előadása kitért olyan fontos kérdésekre, hogyan lehet a legjobban egyesíteni a hosszú és a rövid távú változások becslésére szolgáló adatokat, és hogyan becsülhető az árindexbecslések szórásnégyzete. A Laspey- res-indexek olyan becsléseinek egy osztályát vizsgálta, amelyet a mintából a tárgyidő—
szaktól egy korábbi bázisidőszakig visszamenőleg gyűjtött adatokból alakítottak ki.
Beszámolt az osztályba tartozó különböző becslések elméleti tulajdonságainak időbeli összehasonlításáról, és ismertette hosszú és rövid távú árindexek szórásnégyzetének linearizált becsléseit. Az elméletet egy szimulációs esettanulmány támasztotta alá.
A ,,Felvételi kérdőívek minőségének javítása" ülésen három előadás hangzott el.
A. Donda (Német Demokratikus Köztársaság) az adatgyűjtés módjának és a felvételek minőségének kapcsolatáról, G. Kalton, C. F. Cannell, F. J. Fowler, L. Oksenberg és K.
AZ [SI PÁRIZSI ÚLÉSSZAKA 375
Bíschoping (Egyesült Államok) felvételi kérdések előzetes tesztelésének új kvantitatív technikáiról, R. Platek és M. S. Nargundkar (Kanada) a kérdőívtervezés minőségi módszereiről tartott előadást. Már a program előkészítése során egyhangú volt a véle- mény a tekintetben, hogy a kérdőívek tervezésének módszerei meglehetősen elhanyagol- tak, és nagyon időszerű felhívni a figyelmet a kérdés fontosságára. (Ez a megállapítás Magyarország esetében is érvényes.) A téma aktualitása miatt részletesebb áttekintést adunk az ülésen elhangzott előadásokról és vitáról.
A. Donda előadása egy szocialista tervgazdálkodást folytató ország központi irányí—
táson alapuló statisztikai szolgálatának szempontjából közelítette meg az adatgyűjtések technikai problémáit. Abból indult ki, hogy a kérdőív nem más, mint az adattovábbítás eszköze. Mivel az utóbbi évtizedek során a technikai fejlődés lehetővé tette az automati- kus adattovábbítást, törekedni kell a közbeeső munkafázisok kiiktatására, közvetlen kapcsolatot teremtve az adatokat termelők (adatszolgáltatók) és a központi (állami) statisztikai szervezet között. Ennek a feladatnak alárendelten kell kialakítani az adatszol- gáltatók standardizált nyilvántartási, könyvelési rendszerét lehetőleg úgy, hogy a doku- mentumok gépileg olvashatók legyenek. Az adatáramlás rendszerét úgy kell felépíteni, hogy gyorsan és megfelelően ellenőrzött, jó minőségű, szerkesztett adatok álljanak rendelkezésre. Az előadó foglalkozott az adatszerkesztés problémáival, valamint példá- kat említett a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi és gazdaságstatisztikai adatgyűjtéseiből.
A másik két előadás a kérdőívtervezést a lakossági adatgyűjtések szempontjából közelítette meg. G. Kalton és szerzőtársai előadása a kérdőívtervezés, a kérdőívek teszte- lésének számszerűen értékelhető módszereit tárgyalta. Hangsúlyozta, hogy a reprezenta- tív felvételek során az információkat kérdőívek segítségével lehet megszerezni. A kérdőí- vek tervezésének módszerei, gyakorlata azonban nem tükrözi a probléma kellő fontossá- gát. A kérdőíveket leginkább csak a ,,józan ész" megfontolásain alapuló egyszerű mód- szerekkel alakítják ki. Az előadó olyan módszert ismertetett, amelynek az a célja, hogy az előzetes vizsgálatok során részleteiben feltárják, a kérdőív megfelel-e annak a célnak, amelyre kialakították. Az egyes kérdéseknél az alábbi problémák adódhatnak:
— egyes kérdéseket nehéz elolvasni,
— egyes kérdések nehezen érthetők,
— bizonyos fogalmakat eltérően értelmeznek,
— bizonyos válaszok nehezen fogalmazhatók meg, erőfeszítésre van szükség a kért információ felidézéséhez.
A problémákat az előkészítés során gondosan kell tanulmányozni. Ezért dolgoztak ki olyan módszert, amely számszerűen értékelhető módon feltárja a kérdőíven szereplő kérdésekkel kapcsolatos problémákat. Ehhez arra van szükség, hogy a megkérdezettek reakcióit gondosan megfigyeljék és kódolják; hogy ahol szükséges, a kérdés—válasz folyamatot külön próbákkal teszteljék; hogy nagyon rátermett, speciális képzettségű kérdezőket alkalmazzanak. Ez az előadás ismertetett egy olyan kísérletet, amelynek az volt a célja, hogy a kérdőivtervezés felvázolt módszerének hatékonyságát feltárja. Erre a célra egy 60 kérdést tartalmazó kérdőívet állítottak össze. A kérdéseket az egészségügyi felvételek közül válogatták. Három csoportban összesen 210 személyt kérdeztek meg.
Mélyinterjúszerűen vizsgálták, feljegyezték a válaszolók reakcióit, a kérdések megvála- szolása során észlelhető nehézségeket. A tapasztalatok azt jelezték, hogy a problémák, a nehézségek felismerése után lényegesen javítani lehetett a kérdéseket. Az előadás hangsúlyozta azonban, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket még módositott stratégi- ával sem közelíthetnek meg könnyen, egyértelműen.
R. Platek és szerzőtársa előadása a kérdőívtervezés minőségi módszereivel foglalko- zott. Hangsúlyozta, hogy a felvételek adatainak minősége, a válaszadási hiba nagymér—
376 DR. MARTON ÁDÁM—DR. TELEGDI LÁSZLÓ
tékben függ a kérdőívtől, mivel az a kérdező és a kérdezett közötti kommunikáció eszköze. A kérdőívből először általában több változat készül, amit hagyományosan az ismerősök, kollégák megkérdezésével szoktak tesztelni és véglegesíteni. Ennél azonban célratörőbb próbákra van szükség. Ez az előadás szervesen illeszkedett az előző előadás mondanivalójához. A minőségi módszerek azt a célt szolgálják, hogy feltárják a válaszoló gondolatait, motiváltságát, tapasztalatait, viselkedését, attitűd- jét az interjú kérdései tekintetében. Erre a célra a próbafelvételek szolgálnak, ame—
lyekben azonban csak néhány tíz ember vehet részt. Igy ezek nem reprezentálják átfogóan a vizsgálandó sokaságot. Ennek ellenére a tapasztalatok feltétlenül hozzá—
járulnak a kérdőívek tökéletesítéséhez. Ennek módszerei:
— csoportos beszélgetések (focus group) — 8—12 ember együtt, a kutató vezetésével részletesen megtárgyalja, feltárja a kérdések értelmezésének, megválaszolásának nehézségeit;
— egyedi mélyinterjúk — ezek az egy-két órás beszélgetések azt a célt szolgálják, hogy feltárják az egyének gondolkodásának megismerési folyamatait, problémáit, bizonytalanságait;
— az utóbbi időben előtérbe került a kognitív folyamatok tanulmányozása: mi zajlik le a megkérdezett gondolkodásában, míg eljut a válasz megfogalmazásához? (Ennek egyik változata a hangosan gondolkodás.)
Összefoglalóan ezek a módszerek segítik
— a kérdőívek tartalmi felülvizsgálatát,
—— a kérdések megfogalmazását,
— a kitöltési utasítás összeállítását, - a kérdőív formai felépítését,
— a kényes kérdések kezelését,
— a válaszadás terheinek csökkentését.
Az előadás e módszerek alkalmazásának két gyakorlati példáját említette, az 1991.
évi kanadai népszámlálást, valamint egy külföldi utazásokkal kapcsolatos kérdőív felül-
vizsgálatát. ,
A három előadást élénk vita követte. Altalános volt az a vélemény, hogy a kérdőívek kulcsszerepet játszanak a felvételek végrehajtásában, és döntően meghatározzák az egyes válaszok megbízhatóságát. A kérdőívtervezésre a szakstatisztikusok sok országban nem fordítanak kellő figyelmet. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a megfelelő módszertani előkészítés fontosságát. A próbafelvételek alapos vizsgálata az adatok megbízhatóságá- nak növekedésében hozza meg gyümölcsét.
Az adatgyűjtéseket illetően nyomatékosan hangsúlyozni kell az automatizálásnak, a számítógépek terjedésének jelentőségét egy egyszerű adattovábbítás vagy éppen egy lakossági megkérdezés esetében is. Itt a jól ismert CATI és CAPI2 módszerekre kell utalni, de meg kell említeni az automatikus szerkesztési, hibajavítási módszereket is.
A különböző országok gazdasági fejlettségük függvényében eltérő módszereket alkalmaznak. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a mintavétellel foglalkozó statisztikusok körében a kérdőívtervezés problémái kellő hangsúlyt kapjanak, és az anyagi lehetőségeken belül törekedjenek maximális módszertani fejlesztésre. E tekintet—
ben Magyarországnak is van tennivalója.
Általános volt az a vélemény is, hogy a lakossági adatfelvételeknél a második és a harmadik előadásban bemutatott módszerek, bár a felvételek témájától és az egyes országok sajátosságaitól függően a súlypontok eltérők lehetnek, széles körű gyakorlati alkalmazásra ajánlhatók.
A ,,Felvételek értékelése különös tekintettel a nem mintavételi hibára" ülésen négy előadás hangzott el. N. .]. Monsour és K. M. Walter (Egyesült Alamok) az amerikai
2 CAT! —— Computer Assisted Telephon Interview; CAPI —— Computer Assisted Personal Interview.
AZ ISI PÁRIZSI üLÉSSZAKA 377
gazdasági cenzusok értékeléséről, K T. Huat K K. Kit, S. Paranjothy és H. S Keng (Malajsia) a nem mintavételi hibának a malajsiai munkaerő- felvétel keretében történt vizsgálatáról, M. G. Sírken (Egyesült Államok), G Nathan (Izrael) és O. Thornberry (Egyesült Államok) a kérdőívtervezésnek egy országos egészségügyi felvételre gyakorolt hatásáról, B. Riandey (Franciaország) a retrospektív demográfiai kérdőívek értékeléséről tartott előadást.
Az Egyesült Államokban a termelő, a szolgáltató, a kereskedelmi, az építő és szállító tevékenységet áttekintő cenzusokat minden öt évben végeznek. A statisztikai számbavé—
tel alapja a telephely. Az Egyesült Államokbanösszesen tizenegy millió telephely műkö- dik, s ezek közül 3, 5 milliót figyelnek meg. A nagyobb telephelyeket teljeskörűen megli- gyelik, a kisebbek közül pedig mintát vesznek. Ezekből nyerik a legfontosabb adatokat az ország gazdaságáról, ezért kell megbízhatóságukat gondosan elemezni. Ennek során vizsgálják, hogy az adatok milyen pontosak, milyen hibák fordulnak elő, azok hogyan javíthatók ki, illetve az egyes hibák nagysága mekkora. Igy a felhasználók számára olyan információkat biztosítanak, amelyek segítik az adatok értékelését, értelmezését. Ennek során vizsgálják az egyes kérdéseket, fogalmakat, a mintavételi keretet, az adatok feldolgozását, beleértve az editálást és imputálást is, a nemválaszolás okait stb.
A vizsgálat modellje az a jól ismert összefüggés, hogy valamely megfigyelt és becsült változónak az átlagos négyzetes eltérése a mintavételi és a mérési hiba szórásnégyze- tének, valamint a kettő korrelációjának és a torzítás négyzetének súlyozott összege.
A mérési hiba és a torzítás mögött sokféle hiba húzódik meg a kódolástól a nemválaszo- lásig, illetve imputálásig. Az előadás röviden utalva a már korábbi vizsgálatokra részlete—
sebben ismertette három — az 1977., az 1982. és az 1987. évi — gazdaságstatisztikai felvétel értékelését.
K. T. Huat és szerzőtársai előadása az ide vonatkozó ENSZ módszertani ajánlást követve áttekintette a terepmunka, az összeírás, a kódolás és editálás, az adatrögzítés, a nemválaszolás, valamint a lefedés és a válaszadási hiba vizsgálatának tapasztalatait.
Ez utóbbi két vizsgálat céljára az 1983. évi felvétel szisztematikusan kiválasztott almintá—
ján végezték el az utóvizsgálatot. Az előadás több változó tekintetében mutatta be az inkonzisztencia százalékos mértékének alakulását, ami igen nagy szórást mutatott.
M. G. Sírkert és szerzőtársai előadása beszámolt arról, hogy az AIDS vizsgálatát célzó kérdőívnek négy variációját próbálták ki 1988 júniusában. Ezekben a kérdések és a kérdésekre adott válaszok sorrendjét variálták. Az elemzés a kiegyenlített faktorális elrendezés modelljén alapult.
A ,,Számítógép—intenziv másodlagos mintaelőállító módszerek és alkalmazásuk"
ülésen három előadás hangzott el. W. Hárdle (Német Szövetségi Köztársaság) görbékből másodlagos mintaelőállító módszerek segítségével levont statisztikai következtetésekről, D. V. Hínkley (Egyesült Királyság) ,,bootstrap" szignifikancia próbákról, M. R. Veall (Kanada) számítógép-intenzív módszerek ökonometriai alkalmazásairól tartott elő—
adást. A nemparaméteres görbeillesztő eljárások egy osztálya másodlagos mintaelőállító módszereket használ. Hárdle a ,,bootstrap" egy általa kidolgozott és ,,vad bootstrap"- nek nevezett változatáról számolt be, amely konfidencia—intervallum meghatározására és paraméteres görbékkel való összehasonlításra is alkalmas. A módszer nem igényel bonyolult becsléseket, és könnyen programozható.
Az eloszlásmentes statisztikai következtetéseket egységesítő ,,bootstrap" feltalálása előtt sok eloszlásmentes statisztikai próba létezett. A ,,bootstrapll-módszerek hipotézis—
vizsgálati alkalmazása bizonyos mértékig az ezek általánosítására irányuló kísérletnek tekinthető. Hinkley ilyen megközelítésben körvonalazta a konfidencia-intervallum ,,bootstrap" segítségével történő megadását. Ismertette az egymásba skatulyázott (nes- ted) ,,bootstrap"—módszert, és beszélt feltételes ,,bootstrapll-ekről is.
378 DR. MARTON ÁDÁMWDR, TELEGDI LÁSZLÓ
Veall taglalta azokat az okokat, amelyek különösen fontossá teszik a számítógép—
intenzív másodlagos minta-előállító módszerek ökonometriai alkalmazását. Hipotézis—
vizsgálatban és előrejelzésben egyaránt példákat mutatott a ,,bootstrap" alkalmazására.
Röviden ismertette a ,,jackknife" alkalmazásának lehetőségét a regressziós diagnosztiká—
ban és szimultán egyenletek becslésében. Vázolta a számítógép-intenzív módszerek jövőjét az ökonometriában.
A három ,,Klaszteranalízis és távolságon alapuló módszerek az adatclemzésben"
ülésen tizennyolc előadás hangzott el.
F. Critchley (Egyesült Királyság) szerint a különbözőség elemzése igen nagy és jelenleg is egyre szélesedő terület, amely többek között a hierarchikus klaszteranalizist és a többdimenziós skálázást is magában foglalja. Tágabb értelemben ide tartozik a többváltozós analízis minden távolságon alapuló módszere. Az előadás egységes keretet adott ezeknek a módszereknek, lehetővé téve a köztük fennálló kapcsolatoknak a korábbiaknál alaposabb feltárását. Számos ilyen irányú eredmény és megoldásra váró probléma ismertetése mellett felvázolta a különbözőség elemzésének néhány olyan irá—
nyát (hatásvizsgálat, bizonytalanság és intervallumbecslés, módszerválasztási kritériu- mok adott különbözőségi adatokhoz, inverz problémák, differenciálgeometria alkalma- zása), amelyek a közeljövőben fontosakká válhatnak.
Y. Sato és M. Kawaguchí (Japán) aszimmetrikus különbözőségen alapuló többdi- menziós skálázásról (Multidimensional Scaling—MDS) tartott előadást. Valamely soka- ság egyedeinek MDS—e azt a problémát vizsgálja, hogy az egyedek között értelmezett és megügyelt különbözőségek alapján hogyan lehet az egyedekhez egy alkalmas térben pontokat rendelni (ha ez a tér — mint az esetek nagy részében — a kétdimenziós euklideszi tér, tehát a sík, hogyan lehet az egyedeket térképszerűen ábrázolni, kirajzolni) oly módon, hogy az egyedek különbözőségei minél kevésbé térjenek el a megfelelő pontok távolságaitól. Az előadás azzal az esettel foglalkozott, amikor a vizsgált probléma természete olyan, hogy a különbözőség aszimmetrikus. Megfelelő többdimenziós mo- dellt, a távolság szerepét játszó, értelemszerűen aszimmetrikus függvényt és alkalmas MDS-módszert adott, és taglalta ez utóbbi hatékonyságát.
Szilágyi György a klaszteranalizis nemzetközi összehasonlításban történő alkalma—
zásáról tartott előadást. Az országokat gazdasági jelleg alapján hasonlította össze.
A vizsgálatban húsz európai ország (a szocialista országok közül Jugoszlávia, Lengyelor- szág, Magyarország) és tizenegy változó (terület, népesség és kilenc gazdasági jellemző) szerepelt. Ez utóbbiak segitségével távolságot konstruált az egyes országpárok között;
ez a távolság az országok gazdasági szerkezetében meglevő különbség (vagy hasonlóság) kvantitatív mértéke. Ennek alapján került sor az országok klaszteranalízisére először önmagában, azután a változók faktoranalízisével együtt. A vizsgálatot korrespondencia—
analízis egészítette ki.
I. T. Jollije, B. Jores és B. J. T. Morgan (Egyesült Királyság) előadása egyes egyedeknek a klaszteranalizis eredményére gyakorolt hatását vizsgálta. Ennek a hatás—
vizsgálatnak során (melynek időszerűségét Critchley is aláhúzta) a klaszterezendő egye- dek összessége valamely sokaságból vett minta, és a klasZteranalízis eredményét ezzel a mintával és a mintavétellel párhuzamosan értékelték. Az előadás több példán számos hatásvizsgálati módszert ismertetett; kiemelendő közülük a ,,jackknife" ilyen kontextus- ban való alkalmazása és a Glasbey-gráfok módszere.
W. J. J. Rey (Hollandia) nagy adathalmazok korrelációs szóródásdiagramjairól tartott előadást. Valamely sokaság egyedeíre vonatkozó M számú megfigyelés tábláinak elemzése során gyakran szükséges a mérések közötti kapcsolat vizsgálata. Ennek fontos eszköze az M(M—l)/2 számú korrelációs szóródásdiagram. Az előadás azzal az esettel foglalkozott, amikor M — és így természetesen M(M—l)/2 is — nagy. Olyan módszert
AZ [SI PÁRIZSI ÚLÉSSZAKA 379
ismertetett, amelynek két fő lépése van: az érdekesnek tartott megügyeléspárok kiválasz—
tása és a megfelelő szóródásdiagramok értékelése. A megfigyeléspárok kiválasztása egy bináris particionáló fán alapuló algoritmus segítségével történt. A módszer azokat a párokat választja ki, amelyeknél a lokális sűrűség nagy, ami valójában azt jelenti, hogy a diagramnak megfelelő legkisebb kifeszítő fa rövid. Rey a módszert a Philips Kutató ' Laboratóriumban integrált áramkörök vizsgálatára alkalmazta.
Telegdi László dichotom (alternatív) változókkal jellemzett egyedek különböző klaszterezéseinek a klaszterek MDS-ével kialakított konszenzusáról tartott előadást. (A klaszterezések konszenzusán egy további klaszterezést értünk, az adott klaszterezések között kialakított, valamilyen értelemben legjobb kompromisszumot.) A konszenzus kialakításához először távolságot konstruálunk megegyező klaszterezéshez tartozó klaszterek között. Két klaszter távolsága azt jellemzi, hogy milyen mértékben különbözik egymástól az egyes változók tapasztalati eloszlása a két klaszterben, vagyis azt méri, hogy ezek a klaszterek mennyire ,,távoliak" egymástól a Változók tekintetében. Ily módon minden egyes klaszterezéshez felépítünk egy távolságmátrixot. A klaszterek ezen mátrixok alapján végrehajtott MDS—ével az euklideszi térben pontokat rendelünk a klaszterekhez, majd az egyedekhez oly módon, hogy két egyedhez akkor és csak akkor rendeljük ugyanazt a pontot, ha a két egyed minden egyes klaszterezésben egymással megegyező klaszterbe tartozik. A konszenzus-klaszterezés klasztereit az egyedeknek a hozzájuk rendelt pontok alapján végrehajtott klaszterezésével alakítjuk ki. A módszer a többszörös veleszületett rendellenességek statisztikai vizsgálata során került kidolgo- zásra és alkalmazásra.3
Az ,,Arindexek" ülésen hat előadás hangzott el.
P. Ardilly és F. Guglielmetti (Franciaország) az árindex pontosságáról tartott elö- adást. Először a városok nagysága és a földrajzi terület szerint rétegeket alakítottak ki.
Ezután egy részmintákon alapuló eljárással csoportosították a városokat, majd az árfel- jegyzéseket. Az árindex szórásnégyzetét kétféleképpen is becsülték: a ,,bootstrap'i- módszer alapján szimulációs technikával, a városok relatív gazdasági súlyának közelítése alapján pedig analitikusan. A két módszer hasonló standard hibát eredményezett.
B. M. Balk (Hollandia) a fogyasztói árindex (Consumer Price Index — CPI) pontos- ságának számításáról tartott előadást. A CPI nagy és komplex mintákon (háztartásmin—
ta, árucikkminták, boltminták) alapuló statisztika. A legutóbbi időben erősödik az a felismerés, hogy pontosság becslésére szükség van. Részeredmények már születtek is.
Hiányzik azonban az a keret, amely egyrészt ezeket integrálja, másrészt lehetővé teszi a mintavételi hiba különböző összetevőinek becslését. Ennek oka, hogy a mintákat többnyire nem véletlen kiválasztással alakítják ki. Az előadás a kiegyensúlyozott félmin- ták módszerén alapuló heurisztikus eljárást ismertetett a CPI teljes mintavételi hibájának és a mintavételi hiba három összetevőjének kiszámítására.
0. W. Winkler (Egyesült Allamok) arról tartott előadást, hogy pontosan mit is mérnek az árindexek. Amellett érvelt, hogy az árat a vásárlási megállapodás és nem a termék jellemzőjének kell tekinteni. A valódi árnak ez utóbbi, szerinte hamis premisszán alapuló indexszámok által eltorzított képét igyekezett ,,átrajzolni". Az új árkoncepción alapuló olyan mérőszámot vezetett be, amely üzleti tranzakciók összességén alapul.
A ,,Gazdasági jelenségek mérése" ülésen nyolc előadás hangzott el. Valójában a cím nem fejezte ki jól a nagyon változatos témájú ülés sokoldalúságát, talán szerencsésebb lett volna a ,,Gazdasági és társadalmi jelenségek mérése" cím. Egyértelműen gazdasági kérdésekkel foglalkozott Y. Nakaza (Japán), aki az 1985. évi nemzetközi input—output—
táblák szerkesztését mutatta be. S. Guckes (Német Szövetségi Köztársaság) a nemzetközi
3 Erről lásd: Czeizel Endre- Telegdi LászIó—Tusnády Gábor: Multiple Congenital Abnormalitiesi Akadémaiai Kiadó. Buda- pest. 1988. 463 old.
380 DR. MARTON ÁDÁM—DR. TELEGDI LÁSZLÓ
szervezetekhez történő nemzeti pénzügyi hozzájárulásról és a nemzetközi összehasonli- tásról szólt. A. Ferragu, Y. Merliére és V. Paulmíer (Franciaország) a betegségbiztosítási költségek növekedésének mérésére szolgáló havi indexet mutatott be. P. Vinot (Francia—
ország) a statisztika és az ismeretelmélet kérdéskörével foglalkozott. M. Nzemen (Kamerun) a kölcsönös járadékbiztosítással kapcsolatos modellt ismertetett.
Az ülésen elhangzott többi előadás a társadalmi statisztika kérdéseit feszegette. G.
Arangio—Ruiz (Olaszország) előadása a nők statisztikájával foglalkozott, elsősorban azt bizonyítva, hogy míg a női dolgozók aránya például az államigazgatásban meghaladja az 50 százalékot, a vezető beosztásnak aránya a 10 százalékot sem éri el. A. Giannone (Olaszország) ugyancsak izgalmas témát választott: a szegénység területi megoszlását mutatta be Olaszországban. A szegénység számszerűsítésére egy indexrendszert dolgo- zott ki, és ennek értékeit ismertette Olaszország egyes tartományaira vonatkozóan.
Kovacsicsné Nagy Katalin a visszaeső bűnözés statisztikájával foglalkozott, éspedig a visszeső bűnözés társadalmi veszélyességének mérésével. Előadásában újszerű volt, hogy nem a hagyományos bűnügyi statisztikákban megszokott módon egy-egy naptári év bűnözését, illetve visszaeső bűnözését vizsgálta, hanem a visszaesők egész bűnöző életpá- lyáját, és ennek sajátosságaira dolgozott ki mérési módszert. A visszaesések száma alapján definiálta a visszaesési sorrendet, és bemutatta ennek összefüggéseit különböző demográüai tényezőkkel, így a nemmel, korral, családi állapottal, műveltséggel és a foglalkozással. A továbbiakban egy visszaesési sűrűségnek nevezett mutatóval — mely nem más, mint a szabadságvesztések időtartamának összege osztva a szabadlábon töltött időtartamok összegével — mérte a visszaeső bűnöző életpályák veszélyességét. (Magyar változata: Statisztikai Szemle. 1990. évi 1. sz. 44—54. old.)
A két ,,Varianciakomponens—analízis alkalmazása mintavételekben" ülésen kilenc előadás hangzott el. M. Ghosh (India) kevert lineáris modellek egységes bayesi predikciós elméletéről és ennek kisterületi becslésben történő felhasználásáról tartott előadást . W.
A. Fuller (Egyesült Allamok) eljárást mutatott be a várható értékvektor és a kovariancia- mátrix általánosított legkisebb négyzetes becslésére a varianciakomponens-modellben.
N. G. N. Prasad és J. N. K. Rao (Kanada) kisterületi becsléseknek sokszor elfogadhatat- lanul nagy a standard hibája. Ezért terjednek el szamizdatban a hatásosabb alternatív becslések standard hibájának közelítéséről beszélt. Széles körű mintavételekben az egész sokaság jellemzőinek becslése céljából kiválasztott mintákat gyakran részsokaságok vagy kis területek jellemzőinek becslésére is használják. A területi minták kis mérete miatt azonban a hagyományos kisterületí becsléseknek sokszor elfogadhatatlanul nagy a standard hibája. Ezért terjednek el a szakirodalomban a hatásosabb alternativ becslé- sek, amelyek más területekre támaszkodnak. Ezek a becslések olyan modelleket használ- nak, amelyek kiegészítő adatokon keresztül teremtenek kapcsolatot a területek között.
Az előadás egyszerű véletlen mintavétel alapján egymásba skatulyázott regressziós mo- dellek segítségével becsülte a kisterületi átlagokat. Ismertette azt az általánosabb modellt, amely abban az esetben használható, ha a minta rétegezett (megengedve az utólagos rétegezést is).
H. Ö. Ayhan (Törökország) mintavételekben történő nem' mintavételi variancía- komponens—analízisről tartott előadást. Olyan faktoriális elrendezést mutatott be a nem mintavételi variancia-komponensek variabilitásának mérésére, amelyben a faktorok (a komponensek) a teljes varianciához való hozzájárulásuk mértékében vannak figyelembe véve. A vizsgált additív lineáris modellben a következő komponensek szerepelnek: a kérdőív hibája, a válaszadási hiba, a kikérdezői hiba, az ellenőrzési hiba, a kódolási hiba és az adatfedolgozásí hiba. Az előadás feltárta az elégséges feltételeket a komponensek becsülhetőségére. Vizsgálta az ugyanazon személy által kikérdezett válaszadók, ugyan- azon személy által ellenőrzött, kódolt vagy feldolgozott válaszok közötti korreláció
AZ 151 PÁRIZSI ÚLÉSSZAKA 381
hatását a szórásra. Elemezte a nem mintavételi variancia—komponensek kapcsolatát a válaszok megbízhatóságának néhány mérőszámával.
Végezetül a ,,Szimuláció és másodlagos mintaelőállítás" ülésről számolunk be, ahol nyolc előadás hangzott el. M. Akahíra és K. Takeuchi (Japán) a ,,bootstrap" és egyéb másodlagos mintaelőállító eljárások konvergenciájáról tartott előadást. 1979-ben Efron által történt bevezetése óta a ,,bootstrap'i-módszert igen sokféle problémára széleskörűen alkalmazzák, matematikai tulajdonságait sokan vizsgálják. Ennek ellenére a bootstrap mint szemiparaméteres módszer jellegének lényege nincs kielégítően megvilágítva. Miért használható, sőt használandó? Általános tapasztalat, hogy különböző körülmények között igen sok probléma megoldására alkalmazzák, de nem mindig világos, miért és hogy valójában a lehetséges legjobb módszer-e. Ezekre a kérdésekre kísérelt meg választ adni az előadás a konvergencia vizsgálatával.
Ugyancsak a ,,bootstrap"-eljárást vizsgálta M. Donegani (Svájc), aki nemparaméte- res próbák szimulált erejének optimalizálására használta a módszert. G. Diana (Olaszor- szág) előadása egy másik elterjedt másodlagos mintaelőállító módszerrel, a ,,jackknife"- eljárással foglalkozott; a módszert eloszlásfüggvény alakparaméterének becslésére alkal-
mazta.
TÁRGYSZÓ: Nemzetközi szervezet.
PE3IOME
Hocnemmsr, no nopnnxy 47—32 ceccmi Mexnynaponnoro Cramcm'iecrcoro I/Incmryra cocron- naon c 29 anrycTa ne 6 cenmőpsr 1989 rona B Hapnxce.
B cnoeü CTaTLC aBTOpr nonpoöno ocranaannaaio'rcn Ha nporpaMMe ceccnn, KOHerTHO Ha Hay'IHle noxnartax, aacenaimnx Komnccnü, orprmnx aacenannsix, cnsnamrnix c oőmeü nem-em,- HOCTBIO I/Incmry'ra.
SUMMARY
The last (47th) Session of the International Statistical Institute was held in Paris from 29 August to 6 September 1989.
The authors reported on the details of the programme of the Session, namely on the scientific lectures, committee sessions and open meetings associated with the general activity of the ISI.
