Nyilas András kandidátusi értekezésének vitája

(1)

1 282

SZEMLE

NYlLAS ANDRÁS KANDlDÁTUSl ÉRTEKEZÉSÉNEK VlTÁJA

VADNAI TIBOR

A Magyar Tudományos Akadémia Tudomá- nyos Minősítő Bizottságának Bíráló Bizottsá- ga 1983. június 23-án nyilvános vitára bocsá- totta Nyilas Andrásnak, a Központi Statiszti- kai Hivatal Gazdaságkutató Intézete igaz—

gatóhelyettesének ,,Magyar válasz a világ- gazdasági kihívásra" c. kandidátusi értekezé- sét. A Bíráló Bizottság tagjai voltak: Balas- sa Ákos, a közgazdaságtudományok kandi- dátusa, Bácskai Tamás, a közgazdaságtudo- mányok kandidátusa, Gyenge Zoltán, a köz- gazdaságtudományok kandidátusa, Kozma Ferenc, a közgazdaságtudományok doktora (elnök), Köves András, (: közgazdaságtudo- mányok kandidátusa. Simai Mihály akadé- mikus. Szilágyi György, a közgazdaságtudo- mányok doktora.

RÉSZLETEK AZ ÉRTEKEZÉS TÉZlSEIBÖL

Kandidátusi értekezésként Nyilas András ..Magyar válasz a világgazdasági kihívásra"

(Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

1982, 300 old.) c. könyvét, illetve a könyv alapján összeállított téziseit nyújtotta be. A könyv statisztikai adatbázisként csupán az 1980—ig terjedő időszak tényeit, gazdasági fo- lyamatait vehette figyelembe. Az azóta eltelt években a világgazdaságban további olyan eseményeknek voltunk tanúi (a kamatháború a hitelembargó. a protekcionizmus erősödé—

se, az elhúzódó recesszió stb.), amelyek ki—

vétel nélkül súlyosbították a magyar gazda- ság helyzetét. A vizsgálati téma szempontjá- ból fogalmazva: megerősitették azokat a veszteségeket okozó tendenciákat, amelyeket az értekezés az elemzés fő problémaköréül választott. A közreadott tézisekben a szerző ezért néhány helyen a vizsgált idősorokat

1982—ig továbbvezette.1

Az alábbiakban vázlatosan összefoglaljuk a tézisek főbb mondanivalóját.

Az értekezés megkísérli a világgazdasági korszakváltás lényegét leírni. A világgazda—

ság mostani korszakos változása —— a szerző szerint -— hosszú, igen összetett folyamat. A kutatás célja az volt, hogy a rendkívül bonyolult világgazdasági folyamatokat megkí- sérelje leegyszerűsíteni és megragadni azt a fő tendenciát, amellyel a változás elfogad—

hatóan magyarázható. Továbbá: keresett egy olyan fordulópontot is, amikor a folyamatok nyilvánvalóan és érzékelhetően megváltoztak.

E fordulópont, tendenciaváltás — a szerző

1 A tézisek részletes bemutatásától itt eltekintünk.

mert ezt már megtette Vértes András, az alapul szolgáló könyv ismertetésével. (Lásd: Statisztikai Szemle. 1983. évi 11. sz. 1177—1180. old.)

álláspontja szerint — 1973—1974-ben volt, amikor az ásványi eredetű energiahordozók és nyersanyagok árai (a késztermékekhez vi- szonyított árarányai, reálárai) "robbanássze- rűen", ,,forradalmi módon" megváltoztak. Az árrobbanás hosszú, esetenként évszázados to- lyamat fordulópontja volt, és olyan ..korszak- váltásnak" tekinthető, amelynek nyomán ——

több más tényezővel együtt — gyökeresen megváltoztak a világgazdaság feltételei, kö- vetelményei.

Az értekezés hosszasan elemzi az új vi- lággazdasági feltételekhez való illeszkedés, hozzáigazodás lehetséges útjait és periódu—

sait, a világgazdasági kihívásra adható vá- laszokat, az alkalmazkodás spontán és tu—

datos módozatait a következő szakaszok szerint:

1, a külső források (hitelek) bevonása;

2. a hazai felhasználás korlátozása;

3. a gazdálkodás hatékonyságának és az export- nak a fokozása.

Az értekezés nagyobb része azzal foglal—

kozik, hogy a magyar gazdaság mikor, ho- gyan, milyen eredménnyel élt e lehetséges válaszokkal. A válasz eredményességét ei—

sősorban a külkereskedelmi forgalom egyen- legének alakulásán méri, az erre ható ténye- zőket pedig a volumenfolyamatok, az ár—

szintek és a cserearányok alakulása alap- ján vizsgálja.

Az értekezés sokoldalúan vizsgálja gazdál- kodásunk hatékonyságának alakulását. Arra a következtetésre jut: át kell értékelnünk a gazdasági hatékonyság népgazdasági szem- léletű értelmezését. A jelenlegi helyzetben (és valószinűleg hosszú éveken keresztül) gazdálkodásunk eredményességét nem első- sorban a klasszikus hatékonysági mutatók jellemzik. A szerző szerint olyan hatékonysá- gi mutatót kell alkalmazni, amely a gazdái- kodás eredményességét nemzetközi mércével minősíti.

A hatékonyság vizsgálatát azzal egészíti ki a szerző, hogy a magyar exportárak alaku- lását összehasonlítja versenypartnereink ex—

portárainak alakulásával. Következtetése az.

hogy gazdálkodásunk hatékonysága nem ki- elégítő, és a vizsgált időszak alatt —— nemzet- közi mércével mérve —— nem javult.

Összefoglalóan: a világpiaci árarányok forradalmi átrendeződése, a hazai túltelhaszná- lás és a gazdálkodás alacsony hatékonysá- ga, az a három tényező, amely Nyilas And- rás szerint együttvéve ad magyarázatot nemcsak a vizsgált időszak gazdasági helyzeté- re, hanem a mai problémákra is. Külön-kü—

lön egyik tényezővel sem magyarázható gaz—

(2)

SZEMLE

1283

dasági helyzetünk, Mindamellett a szerző arra a következtetésre jutott, hogy a három té- nyező közül meghatározó a cserearányrom—

lás, amit enyhíteni lehetett volna a hazai felhasználás mérséklésével, a hatékonyság (az export) jelentős fokozásával. A csere- arányromlás és következményeinek teljes fel—

számolása csak hosszabb időszak alatt le- hetséges. Ez az időszak azonban — a szerző szerint —- csak megkésve, valójában 1979-ben kezdődött az 1978 év végi gazdaságpolitikai pályakorrekció nyomán. Az értekezés foglal—

kozik a gazdaságpolitikai pályakorrekció szükségességével és a pólyakorrekció ered—

ményeivel. A nem rubel elszámolású egyen- leg javulása azonban mág csak kezdet az alkalmazkodási folyamatban, mert az egyen- leg elsősorban a hazai felhasználás (és az import) erőteljes mérséklése és az élelmi- szer-gazdaság kiemelkedő teljesítménye nyo- mán javult. Ez a megállapítás —— a szerző véleménye szerint —- nemcsak i979—i980-ra, hanem 1981—1982-re, sőt 1983-ra is érvényes.

Nyilas András téziseinek végén a követke- zőket írja. ,,Tanulmányom a gazdaságpoliti- ka tudományos megalapozásához kiván ada—

lékokkal szolgálni azzal, hogy az 1973-as

olajárrobbanást követő, ma már csaknem egyévtizedes bonyolult gazdasági folyama- tokról próbál diagnózist adni, abból a meg- gondolásból kiindulva, hogy a jó diagnózis előfeltétele a gyógyításnak. Ebből kiindulva az értekezés azoknak a kezdeményezések—

nek, intézkedéseknek ad hangsúlyt, amelyek a mechanizmus továbbfejlesztését, a nyere- ségérdekeltség fokozását, egyensúlyi helyze- tünk javítását célozzák. Remélem, hogy köny- vem hasznosítható lesz a makrogazdasági elemzésekben, a népgazdasági összefüggé—

sek feltárásában, a gazdaságirányitási rendszer továbbfejlesztését célzó döntések előké- szítésében. Hasonló összefüggésekben hasz—

nosíthatók az értekezésben alkalmazott mód- szerek, megállapítások és következtetések a népgazdasági tervezésben, elsősorban a nép- gazdasági mérlegek tervszámításaiban. Az értekezés több területen is elindíthatja a gazdaságstatisztika és a népgazdasági mér- legszámítások továbbfejlesztését. valamint a gazdasági előrejelzések eszköztárának bővi- tését is."

RÉSZLETEK DR. BALASSA ÁKOS OPPONENS! VÉLEMÉNYÉBÖL

Balassa Ákos opponensi véleményében rá- mutatott arra, hogy a közgazdaságtudomá—

nyok kandidátusa fokozat elnyerése céljából benyújtott könyv címe, a ,,világgazdasági ki- hívás" fogalom eléggé elterjedt és szin—

te közgazdasági kategóriává lett, mégis úgy tűnik, Magyarországra való alkalmazása csak közvetve lehetséges, A ,,magyar válasz" pe—

6.

dig a címben kíváncsiságot ébresztő és sokat ígérő, de végül is nem tudjuk meg, hogy létezik—e valóban magyar válasz a kihívás- ra.

Hozzá kell tenni, abból, hogy egy könyv tölti be az értekezés szerepét, adódik, hogy a szerző egyszerre két követel- ménynek igyekezett eleget tenni. Egyrészt tu- dományos igényű művet írt, másrészt népsze—

rű művet. E kettős követelménynek nem köny- nyű eleget tenni. Nyilas Andrásnak azonban ez lényegében sikerült.

Az opponens megállapítja: ,.Nyilas András igen komoly és jelentőségteljes, lényegében eredményes munkát végzett. Könyve tulajdon- képpen hézagpótló. Eddig ugyanis még nem jelent meg ilyen széles összefüggéseket meg- ragadó és ugyanakkor az alapvető kérdések feltárására és bemutatására orientált mű az 1970-es évtized magyar gazdaságpolitikájá- nak a világgazdasági korszakváltással ösz- szefüggő vonásairól és változásairól."

Balassa Ákos véleménye szerint: a könyv- nek értékes része az, amely bemutatja a vi- lágpiaci árarányok változását, a magyar cse- rearányromlást, annak okait és tényezőit. Ez—

zel kapcsolatban azonban két észrevételt

tesz.

,,1. Úgy tűnik, hogy a szerző a nyersanyagok és az energiahordozók árrobbanását nem teljesen egyértelműen értékeli. Előbb azt irja: ,Az árrobbanás helyreállította a kialakult aránytalanságokat' (66. old.), majd:

.A történelmi szükségszerűség mellett a nyersanyagok és az energiahordozók árrobbaná- sát közgazdasági összefüggések is indokol—

ják', (68. old.) A későbbiekben a második olajárrobbanást is védelmébe veszi azt ál- lítva, hogy az csak ,. .. visszaállította az olaj reálárát az 1974-ben kialakult szintre'. (82.

old.) Kétségtelen, hogy az árrobbanásnak (különösen az elsőnek) objektív közgazdasá- gi alapjai és indokai is voltak. Ami azonban a mértékeket illeti, ott csatlakozom a szer- zőhöz, amikor a későbbiekben arról ír, hogy az új olajárak lényegében monopolárak, azaz óriási monopolprofitokat is tartalmaznak, és hogy ezek kialakulásához politikai ténye- zők is hozzájárultak. (Ezek az utalások a könyv 76—77. és 83. oldalán találhatók.)"

.,2. Egyet lehet érteni azzal az összefogla- lo megállapítással, hogy .. .. külkereskedelmi árveszteségünknek nem elsősorban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok nagyfokú intenzitása az oka, hanem alapvetően a termelés szerkezete és ebből adódóan az ex—

port és az import struktúrája'. (95. old.) Ez- zel kapcsolatban azonban érdemes lett vol—

na részletesebben elemezni, hogy a terme- lés, az export és az import szerkezetét meny- nyiben befolyásolják és mennyire determinisz—

tikusak olyan objektív tényezők, mint az or- szág földrajzi adottságai, méretei, fejlettségi

(3)

1284

SZEMLE

szintje stb., illetve milyen szerepet játszanak a kialakult szerkezet hiányosságaiban, a cse—

rearányromlás okozásában gazdálkodási fo—

gyatékosságok."

Az opponens a mű érdemének tartja, hogy a cserearányok romlásábál adódó vesztesé- geket számszerűen is bemutatja és értékeli, hiszen még ma is találkozunk olyan véle- ménnyel, amely ezt a hatást lebecsüli. ..A szerző következtetése egyértelmű: a helyzetet, azaz a betegséget lényegében felismertük, törekedtünk is bizonyos változtatásokra, azaz gyógyításra, de a betegségre kialakitott gyógymód nem volt elég hatásos, és a be- teg még a viszonylag kis hatású gyógyszere- ket sem szedte a kellő alapossággal. Ennek megnyilvánulásaival a szerző foglalkozik. lgy rámutat arra, hogy miközben a cserearány- romlásból annak szükségessége adódott volna, hogy a nemzeti jövedelem tényleges ér- téke csökkenésének megfelelően mérsékeljük a belföldi felhasználást. a belföldi jövedel- mek keletkezését, ehelyett a terhek jórészét a költségvetés vállalta magára, és (1976-tól eltekintve) a belföldi felhasználás emelke-

dett.

Talán kevésbé fejti ki azt a gondolatot.

hogy a megfelelő reagálás mindenképpen igen nagy strukturális változásokat igényelt volna a termelésben, és ehhez teremtett volna kedvezőbb feltételeket a gazdaságnöve—

kedés ütemének tudatos lelassítása. Ehelyett a növekedési ütem mérséklődésének fékezé- sére törekedtek, amivel adott helyzetben megnehezül a struktúraátalakulás folyamata.

Ha lehet is vitatkozni a szerzővel bizonyos hangsúlyokat illetően, végül is úgy ítélhető meg. hogy nemcsak a világpiaci árrobbanás következményeit, hanem az arra való reagá- lásunk hiányosságait is alapvetően helyesen mutatja be."

Balassa Ákos szerint a magyar gazdaság fejlődésének ilyen alapvető jelentőségű kér—

déseiben az olvasót természetesen a kiváltó okok és tényezők is érdeklik. Adott esetben az, hogy miért nem találta meg a magyar gazdaság az 1970-es évtized közepén a meg- felelő reagálási módokat, Úgy tűnik, ennek megválaszolására a szerző nem vállalkozott.

Helyenként vannak ugyan ezzel kapcsolatos utalások, de e problematika mélyreható elemzése még várat magára. A szerző ebben a kérdésben például azt a megállapí- tást teszi: ,,A gazdasági növekedést és a ha—

zai felhasználást némileg visszafogó és a hatékonyságra ösztönző gazdaságpolitikai szándékok megtörtek az évtizedek óta ki- alakított gazdasági gyakorlatban". (129. old.)

Ez a magyarázat azonban kevésnek tűnik.

Opponensi véleményét Balassa Ákos a kö—

vetkezőkben foglalja össze: .,Nyilas András könyvét — a kiegészítő jellegű észrevételek ellenére is — e rendkívül fontos proble-

matikát lényegében helyesen tárgyaló, a ki—

tűzött célt jól megoldó, tudományos igényű

műnek tartom, amely megfelel a kandidátu- si értekezésekkel szemben támasztott igé- nyeknek. Javasolom ezért Nyilas Andrásnak a közgazdaságtudományok kandidátusa fo-

kozat odaítélését."

RÉSZLETEK SlMAl MIHÁLY OPPONENS-l VÉLEMÉNYÉBÖL

Simai Mihály akadémikus opponensi vé—

leményében kifejti: .,A disszertációként be—

nyújtott könyv: ,Magyar válasz a világgaz- dasági kihívásra'. Bátor és sokat ígérő cim ez, amelytől az olvasó egyrészt azt várja.

hogy megfogalmazza benne a szerző a világgazdasági kihívás természetét, következ—

ményeit és magyar vonatkozásait, másrészt áttekinti azt, hogy a magyar gazdaság mi- ként reagált a megváltozott világgazdasági feltételekre. A téma valóban igen fontos.

időszerű és mind elméleti, mind gyakorlati szempontból sok lehetőséget ajánl a kutató számára. Ezzel egyidejűleg azonban tudomá- sul kell venni azt is, hogy a címmel vállalt feladat teljesítése szinte lehetetlen."

A könyv önálló elemző részeiként emeli ki Simai Mihály a cserearányok alakulásának statisztikai vizsgálatát és részben ehhez kap- csolódóan a belső túlfelhasználás okainak és következményeinek, vagyis a nemzetközi el- adósodás alapvető belső összefüggéseinek feltárását, Ezt a mintegy 120 oldalnyi részt tartja a könyv legértékesebb, leginkább ki—

dolgozott blokkjának. E részben is vannak természetesen olyan kérdések, amelyek ma már alaposabb megvilágításban állnak előt- tünk. Ilyen például a közületi felhasználás felelőssége a túlfogyasztásért vagy a beruhá—

zások terén történő túlfutás. Jók és továbbra is helytállók a hatékonysággal, illetve annak romlásával összefüggő elemzések. Adisz- szertáció érdemei között emeli ki az oppo—

nens a cserearányromlás strukturális okainak vizsgálatát is, jóllehet e téren a szerző rész—

letesebb elemzést is adhatott volna. Helyes a szerző törekvése a komparatív elemzésre is,

bár ezt is lehetett volna mélyíteni.

Simai Mihály opponensi véleményében a disszertációként benyújtott könyv legkevésbé kimunkált részének a világgazdasági változá- sok értékelését, ezek okainak és követelmé- nyeinek elemzését tekinti. Szerinte az árrob- banás és az árarányok megváltozása nem egyedüli oka, hanem csupán egyik kétség- kívül lényeges tényezője volt a változásoknak.

A korszakváltás több tényező eredménye: lé- nyege a világgazdaság rendező erőinek, a hatalmi viszonyoknak átalakulása, a műsza—

ki—tudományos fejlődés új irányainak kibon- takozása. a kölcsönös függőség erősödése,a globális problémák megjelenése, a gyarma-

(4)

'SZEMLE

1 285

ti rendszer politikai szétesésének befejeződé- se és a gazdasági dekolonizáció feladatai-

nak előtérbe tolódása.

Simai Mihály kifogásolja: ,,Nem ad a szer- ző választ arra az igen kézenfekvő kérdés- re, miért késett a magyar válasz a világ- gazdasági kihívásra, s amikor végül is 1976- tól kezdve szaporodtak a vonatkozó határo- zatok, végrehajtásuk érdekében miért történt oly kevés i979—1980—ig. Miért veszített a ma—

gyar gazdaság gyakorlatilag 5 értékes eszten- előt?"

A jelenlegi lassú fejlődést Simai Mihály szerint a szerző azzal igyekszik részben men- teni, hogy mivel az ütem korábban túl gyors volt, a jelenlegi lassú ütem csupán a koráb- biak korrekciója. Az opponensi vélemény szerint az új fejlődési szakasz követelményei nem tekinthetők kizárólag növekedési korrek- cióként, jóllehet bizonyos hibákat valóban korrigálni kell.

Befejezésül az opponens megállapitja: ,,A könyvet külön is és Nyilas András egész munkásságát együttesen is értékeltem ak—

kor, amikor kijelentettem, méltó a kandidá- tusi fokozatra, és teljesítette a kívánt felté- teleket, A fokozat megitélését javaslom a tisztelt Bíráló Bizottságnak, illetve a Tudo-

mányos Minősítő Bizottságnak."

*

Az opponensi vélemények elhangzása után kérdéseket tettek fel a jelöltnek, illetve vé- leményüket fejtették ki a disszertációban fel- vetett kérdésekről: Botos József, Balázsi Sán—

dor, Gacs István, Bácskai Tamás, Kozma Fe- renc, Köves András és Rába András.

RÉSZLETEK

NYlLAS ANDRÁS VÁLASZÁBÓL

Nyilas András az opponensi véleményekkel és a hozzászólásokkal lényegében egyetértett.

Utalt azonban arra, hogy a vitára benyújtott disszertáció tárgyát képező könyv kéziratát 1981 közepén adta le, és ezért az azt követő lényeges világgazdasági és nemzetközi vál- tozásokat és annak magyarországi hatásait már természetesen nem tudta figyelembe venni. Majd így folytatta: ,,Sokan vitatták a könyv címének jogosságát. Könyvemben a ,választ' (a regálást, az alkalmazkodást, a kiigazítást, az illeszkedést stb.) általában is és Magyarország vonatkozásában is három szakaszra osztottam. Ezek közül az első kettő csupán átmeneti megoldás. A végső megol- dás (tehát az igazi. a tényleges válasz) min- denképpen csakis a harmadik lehet: a haté- kony termelés és a gazdaságos export foko- zása. Ettől függetlenül az eladósodás és a restrikció is válasz, ha átmeneti is, ha kény- szerű' intézkedések sorozata is. de vélemé- nyem szerint mindenképpen valamiféle vá-

lasz, válasz akkor is, ha azt negativan ér- tékeljük."

Nyilas András egyetértett Simai akadémi- kus azon véleményével, hogy az árrobbanás és az árarányok megváltozása nem egyedüli oka, hanem csupán egyik kétségkívül lénye- ges tényezője volt a változásnak. Ugyanak- kor felhívta a figyelmet arra, hogy tanulmá- nyában részletezi azokat az okokat, történel- mi, gazdasági, politikai folyamatokat, amelyek végül is kiváltották az ásványi eredetű energiahordozók és nyersanyagok árának robbanását.

Nyilas András véleménye szerint az inten- ziv gazdasógfejlődési szakaszra való áttérés egyik kényszerítő tényezője éppen a világ- gazdasági kihívás, a korszakváltás volt, Az extenzív szakaszra — mint ismeretes, egyebek között —- az olcsó és a bőségesen rendelke- zésre álló ásványi eredetű anyagok és ener- giahordozók, a csaknem korlátlan piac és a rendszeresen növelhető beruházási ráta volt a jellemző. Mindezt szinte visszájára for- dította az árrobbanás, amely kikényszerítette az anyaggal, energiával való maximális ta- karékosságot. lényegesen szűkítette és szigo- rította a piacot, és rákényszerített a beruhá- zási ráta mérséklésére, a tőke, a beruházá- sok hatékonyságának fokozására. azaz együtt- véve az intenzív fejlődési szakaszra. Az in- tenzív szakaszra való áttérés tehát nemcsak a gazdaság belső reálfolyamataiból adódik, hanem a külső feltételek megváltozásának kényszeréből is.

Azzal az elhangzott véleménnyel kapcsolatban, amely szerint ,,megszűnt funkcionálni az a dinamizáló tényező, amely korábban el—

sősorban az energia- és anyagszállítások nö- vekedéséből adódott," Nyilas András a követ-

kezőket mondotta: ,,Ezt a korábban kifejtet- tek fényében —- akár optimistán is lehet ér- tékelni, Közismert ugyanis, hogy fajlagos anyag- és energiafelhasználásunk igen magas. Különböző számítások szerint egységnyi nemzeti termék (GDP) létrehozásához jóval több anyagot, valamint energiát használunk fel, mint a nálunk fejlettebb ipari országok, ...például egy lakosra jutó energiafelhasz- nálásunk nem sokkal kisebb, mint Auszt- riában és Franciaországban, de több, mint Olaszországban, Svájcban vagy akár Japán- ban! Egy főre jutó acéltermelésünk messze meghaladja Dániáét, az Egyesült Királysá- gét, a norvégiai és a svájci szintet: nem is beszélve arról, hogy például az egy főre jutó cementtermelés nálunk jóval magasabb, mint Dániában, az Egyesült Királyságban, Hollan- diában és magasabb, mint az Egyesült Ál- lamokban. Ilyen összefüggésben pozitívan is lehet értékelni az anyag- és energiaimport stagnálását, mert ez rákényszerithet bennün- ket a fajlagos anyag- és energiaráfordítások csökkentésére, ami jelenleg és még hosszú

(5)

1 286

SZEMLE

ideig a hatékony gazdálkodás egyik fontos, talán a legfontosabb követelménye."

sk

A Bíráló Bizottság Nyilas András válaszát elfogadta, és összefoglalásként — egyebek között — megállapította, hogy (; jelölt: ,,Dol- gozatának legfontosabb tudományos értéke annak logikus levezetése, hogy a magyar gazdaságnak a világgazdasági korszakváltás- ra adott késedelmes reagálása milyen ténye—

zőkből tevődött össze, és azok milyen hatást

gyakoroltak a magyar gazdaság fejlődésé- re." Egyetértett a disszertáció jelentőségét és értékeit illetően, és kiemelte: ,,A felölelt té- ma a közgazdaságtudományon belül inter- diszciplináris jellegű." Javasolta a Tudomá- nyos Minősítő Bizottságnak, hogy Nyilas And- rásnak a közgazdaságtudományok kandidá- tusa cimet ítélje oda.

A Tudományos Minősítő Bizottság Közgaz—

daságtudományi Szakbizottsága 1983. októ- ber 27. ülésén Nyilas Andrást a közgazda—

ságtudományok kandidátusává nyilvánította.

MAGYAR SZAKlRODALOM

PÓCS ERViN:

A VlLÁGGAZDASÁG HELYZETE ÉS KlLÁTÁSAl Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1982. 153 old.

A magyar népgazdaság nemzeti jövedel—

méhek közel 50 százaléka a külkereskede- lemben realizálódik, nemzetgazdaságunk számos területen kapcsolódik a világpiacboz.

Ebből természetesen az következik, hogy ha- zánk gazdasági fejlődése, gazdaságpoliti- kánk helyes kialakítása és megvalósítása nagymértékben függ a világgazdasági folyamatok, hatások és fejlődési irányok objektiv értékelésétől, elemzésétől, nem utolsósorban pedig az ezekhez történő megfelelő alkal- mazkodástól. Különösen fontos ez az utóbbi években, amikor előre alig felmérhető, nem ritkán drámai gyorsasággal bekövetkező vál- tozások játszódtak le a világgazdaságban.

Pócs Ervin ezeket a világgazdasági folyamatokat elemzi könyvében. nagy hangsúlyt helyezve'az összefüggések feltárására, vala—

mint a jövőbeli (a nyolcvanas évtized végéig várható) kilátásokra. A mű négy fő részre tagolva tekinti át a világgazdaság helyzetét.

Az első fejezet a világgazdaság általános helyzetét és távlatait tárgyalja. A második rész az európai KGST—országok gazdasági helyzetével, a harmadik a fejlett tőkés or- szágokkal, az utolsó pedig a fejlődő orszá- gokkal foglalkozik.

Az első fejezet a világgazdaság egészét tárgyalja. A termelőerők gyors fejlődése, a tudományos—technikai forradalom térhódítá—

sa. a foglalkoztatás bővülése, struktúrájának átalakulása, a termelési szerkezet korszerűsö- dése, a nemzetközi munkamegosztás elmé-

lyülése. a viszonylag olcsó energia- és alap- anyagárak kedvező feltételeket teremtettek a világgazdaság második világháború utáni fej- lődéséhez. A gazdasági fejlődés a KGST—or- szágokban volt a leggyorsabb 1950 és 1970 között (évi 8 százalékos ütem, szemben a fejlődő országok 5, valamint a fejlett tőkés országok 4,5 százalékos növekedési ütemé- vel), így ebben az időszakban a gazdasági

erőviszonyok is jelentősen eltolódtak a szo- cialista országok javára.

A világgazdaság gyors ütemű fejlődése ugyanakkor több ún. globális problémát, el—

lentmondást és aránytalanságot is felszínre hoz. Ezek közül szerző a következőket tartja legfontosabbnak: a fejlettségi szinvonal or- szágok, országcsoportok közötti differenciáló- dásának fokozódása (a fejlődő országokban élő tömegek, körülbelül 800! millió ember nyomoruságos életkörülményei); a tőkés mo- netáris rendszer válságából adódó nemzet- közi pénzügyi feszültségek; az ún. meg nem újítható anyag- és energiaforrások hiányá—

nak kialakulása; a korszerű technika mono- póliumának hátrányos következményei; az élelmiszer-termelés súlyos problémái (a fej- lődő országokban élt 1978-ban a világ la- kosságának 50 százaléka, ugyanakkor a vi—

lág mezőgazdasági termelésének csak 25 százalékát termelik, és az élelmiszer—termelés

növekedése a fejlett tőkés országokban 9-szer,

a KGST-országokban 11—12—szer nagyobb 1 főre vetítve. mint a fejlődőkben). Ezek az aránytalanságok olyan súlyos feszültséget idéztek elő. és annyira áthatják a világgaz- daságot, hogy megoldásuk csak nemzetközi koordinációval, globálisan képzelhető el.En—

nek esélyeit pontosan nem lehet előre kör—

vonalazni, bár kétségtelenül több síkon is történtek kezdeményezések (például a GATT keretében, az Észak-Dél regionális értekez—

leteken stb.), ezért a szerző is csak a vár- ható kilátások felvázolására vállalkozik, a három nagy országcsoport helyzetének elem- zése alapján.

Az európai KGST—országok a hatvanas év- tized gyors ütemű, a világgazdaságban is szokatlan arányú fejlődése után a hetvenes években új helyzettel kerültek szembe. Min—

denekelőtt a munkaerőforrások beszűkülése és a magas beruházási hányad okozott ne- hézségeket. s ezek hatását erősítették fel az ismertetett külső világgazdasági folyamatok.

Gyakorlatilag kettős feladat állt a KGST-or- szágok előtt: egyrészt népgazdaságuk átál-