Békés Ferenc kandidátusi értekezésének vitája

(1)

terni szabályzatban meghatározott módon tör- ténő megvédése.

Több kanadai egyetemen lényegében ame- rikai mintára, a szociológusképzéshez kap-

csoltan oktatják a demográfiát. lgy például az edmontoni egyetemen (University of Al- berta) és a guebec-i egyetemen (University of Laval), ahol a szociológiai intézet kereté-

ben folyik a demográfia oktatása.

Figyelmet érdemelnek azok az egyetemek is. ahol az urbanisztikához, a közgazdaság- tudományhoz, (: kriminológiához vagy a törté—

nettudományhoz kapcsoltan hirdetnek meg demográfiai tárgyú előadásokat. vagy végez- nek ilyen jellegű kutatásokat. A londoni (Western Ontario) egyetemen az urbaniszti- kához kapcsoltan folyik a demográfia okta—

tása. Az ottawai egyetemen (Universitv of Carlton) a kriminológiai intézet oktatói között foglal helyet a demográfus. A Gueen's Uni—

versity-n (Kingston) a nemzetközi vándorlások témakörét tanulmányozzák. A manitoboi egye—

temen (Winnipeg) () hazánkban is jól ismert

Paul Deprez professzor a gazdaságtörténet keretében tart demográfiai előadásokat A waterlooi egyetemen a nemzetközi vándorlá—

SOk témakörét érintik az előadások során. A saskatchewani egyetemen a közgazdaságta—

dományokhoz kapcsoltan folyik az oktatás. il—

letve a belső és a külső vándorlások témakö- rét felölelő kutatás.

A 22 millió lakost számláló Kanadafelső- oktatása felismerte a demográfiai oktatás fon—

tosságát, jelentőségét, és az elmúlt tizennégy év alatt igen jelentős eredményeket értek el mind az oktatás, mind a kutatás területén.

Feltűnő viszont, hogy az oktatás tantárgyi struktúrája teljesen a társadalomtudományak keretei között maradt: (A montreali egyetem demográfiai intézetében a matematikai vo- natkozású tárgyak oktatását átmeneti jellegű- eknek kell tekintenünk.) A nőgyógyászattal. a biológiával. a gerontológiával való kapcsolat egyelőre figyelmen kívül maradt.

Dr. Kovacsics József

BÉKÉS FERENC KANDIDÁTUSI ERTEKEZESÉNEK VITÁJA

S. MOLNÁR EDIT

A Magyar Tudományos Akadémia Tudo- mányos Minősítő Bizottságának Bíráló Bizott—

sága dr. Huszár Tibornak, a szociológiai tu—

dományok doktorának elnökletével 1978. ok- tóber 20-án tartotta Békés Ferenc ,.Adalékok az ismeretek méréséhez, struktúrájához és ti—

pológiájához" című kandidátusi értekezésé—

nek nyilvános vitáját. A Bíráló Bizottság mun- kájában részt vett Losonczi Ágnes, a szocio- lógiai tudományok kandidátusa. Rudas lá- nos, a szociológiai tudományok kandidátu- sa. a Bíráló Bizottság titkára, Szántó Miklós.

a szociológiai tudományok kandidátusa és Nemes Ferenc, a szociológiai tudományok kandidátusa. Az értekezés opponensei Ferge Zsuzsa. a szociológiai tudományok kandidá- tusa és Cseh—Szombathy László, a szocioló—

giai tudományok kandidátusa voltak.

AZ ÉRTEKEZÉS USSZEFOGLALÁSA

Az értekezés a jelölt több mint egy évti—

zedes munkásságának legfontosabb eredmé—

nyeit összegezi. A disszertáció alapjául az a kutatássorozat szolgált, amelyet a Magyar Rádió és Televízió Közvéleménykutató osztá- lya. illetve az MRT Tömegkommunikációs Ku- tatóközpont végzett. A vizsgálatok 1966- ban a lakosság politikai ismeretszintjérei.1968—

! Békés Ferenc - Surány! Bálínt: A politikai is.

meretszlnt mérése. Statisztika! Szemle. 1967. .évi 10.

sz. 1007—1015. old.

ban a gazdasági? 1971-ben a történelmi is—

meretszintre vonatkoztaka, majd 1972 végén a több ismeretkört összefoglaló .,A minden- napok világában funkcionáló tényismeretek néhány csoportjának és típusának mérése"

c. kutatással egészültek ki.

Az 1972'es vizsgálat szintetizálto az első három kutatás eredménveit. és lehetővé tet—

te az egyes ismeretkörökben elért szintek ösz—

szehasonlítását. Ezen túlmenően tematikailaa is gazdagította a korábbi kutatásokat föld- rajzi és természettudományos, ismeretekkel.

Az értekezés elsősorban empirikus megha- tározottságú és főként módszertani indíttatá—

sú. Mind a hazai. mind a külföldi szocioló—

aiai kutatások viszonvlatában úttörő ielleaíii hiszen hasonló koncepciójú és össztársadal—

mi méretű ismeretszint-kutatásokat eddig sem nálunk, sem más országban nem véaeztek.

A kutatások tárgvát kéoező történelmi. aaz- dasáai, politikai, földrajzi és természettuda- mányos ismeretek legegyszerűbben az álta- lános műveltséghez tartozás alapján egyesit- hetők egy csoportba. más szempont szerint az ismeretekre vonatkozó kérdések teljes kö—

re nem hozható közös nevezőre. nem homo- genizálható egy tetszőleges tudástioolóaia alapján. A vizsgált ismeretek legnagyobb há-

' Békés Ferenc -— Jakab Zoltán: Helvzetkép a tár—

sadalom gazdasági tójékozottságáról. Gazdaság.

1969. tév! 4. az. 100—412.old.

3 Békés Ferenc: Eietkor és történelmi ismeretek.

Statisztikai Szemle. 1976. évi 3. sz. SiD—316. old.

(2)

nyada ún. lexikális ismeret, de egy részük a hétköznapi gyakorlati tudás körébe tartozik.

Az első három vizsgálat közül kettőben, a gazdasági és a politikairismeretszintre vo- natkozó vizsgálatokban főként zárt, a harma—

dikban, a történelmi ismeretszint vizsgálatá- ban pedig nyitott kérdések szerepeltek. Ez—

ért, valamint az adatfelvételek eltérő idő—

pontja és az elemezhető kérdőívek különbö- ző száma miatt az említett három kutatás eredményei nem hasonlíthatók össze. Az 1972-es szintetikus (ötféle) ismeretszint- vizsgálat révén viszont elhárultak az össze- hasonlíthatóságnak ezek az akadályai, mivel az öt ismeretkör azonos mintán. azonos idő- pontban, azonos kérdezési móddal történő vizsgálata lehetővé tette az ismeretszintek

összehasonlítását.4

Az ismeretszint-kutatások másik nehézsége az egyes vizsgálatokban szereplő ismeretek kiválasztása, az ismeretköröket reprezentáló ismerethalmazok elhatárolása, hiszen abszo- lút ismeretszintmérés egyik témakörön belül sem lehetséges. Ehhez ugyanis az ismeretek teljes halmazát kellene alapul venni, és eb- ből reprezentatív kiválasztással kialakítani a kérdésmintákat. Az ismeretek minőségi meg—

különböztetése és regisztrálása még akkor sem oldható meg, ha teljes ismerethalmaz állna rendelkezésünkre. Természetesen töké- letesen végrehajtott reprezentatív vizsgálat még ilyen körülmények között sem lenne el- végezhető. mivel a kérdésminta nagysága va—

lószínűleg lényegesen meghaladná az egy kutatás során feltehető kérdések optimális mennyiségét.

Az operacionalizálhatóság objektív nehéz—

ségei miatt a vizsgálatok csak a relatív is—

meretszintek mérésére szorítkoztak. A cél te—

hát nem az ismeretszint magasságának mé- rése, hanem annak megállapítása volt, haay mely társadalmi—demográfiai változók és milyen mértékben határozzák meg az egyes is—

meretek elterjedtségét.

A vizsgálatokban feltett kérdések kiválasz—

tását alapos előtanulmányok előzték meg;

mélyinterjús problémateltáró kutatás, próba—

felvételek készültek, szakértő gárda bevoná—

sával. Ezek eredményeképpen az első három vizsgálatban 25—25, az 1972-es szintetizáló felvételben 75 — ismeretkörönként 15—15 — kérdés szerepelt. Az ismeretszintet mind a négy kutatásban — súlyozás nélkül — az egyes válaszoló helyes válaszainak száma fejezte ki. Az országos átlagos ismeretszintet az összes helyes válasz és a megkérdezettek számának hányadosa adta. (Az 1972-es vizs—

gálat eredményeként kapott átlagos ismeretszintek a következők: politikai és természet—

. Békés Ferenc: A lakosság különböző ismeretei- nek összehasonlithatósága és az ismeretek struktú- rája. Statisztikai Szemle; 1978. évi 2. sz. 162—180. old.

tudományos ismeretszint 38—38, történemi és földrajzi ismeretszint 39—39, gazdasági isme-

retszint 40 százalék.)

Az értekezés az ismeretszint—kutatásokat két dimenzióban tárgyalja. Egyik a kutatások kronologikus ismertetése, legfontosabb ered- ményeinek bemutatása, a lényegesebb mód- szertani eredmények és tapasztalatok össze- foglalása, valamint egy kísérleti jellegű is- merettipológia kialakítása. A másik dimenzió az elemzési módszerek fejlesztési folyamatát, a kétdimenziós elemzésről a háromdimenzi- ósra való áttérést, () többváltozós, lépésen- kénti regressziós elemzés bevezetésének ta- pasztalatait ismerteti.5

Az értekezés ötödik fejezetében a jelölt az eddigi ismeretszint-vizsgálatok legfontosabb eredményeit, következtetéseit foglalja össze azzal a szándékkal, hogy a további kutatá—

sokhoz útmutatóul szolgáljon.

Az első három vizsgálat legnagyobb érde- me, hogy az ismeretek elterjedtséaét mérte, és bebizonyította. hogy — a vizsgált témakö- röktől függetlenül — az ismeretszint magassá—

gát döntően oz iskolai végzettség határozza meg. Az 1972-ben végzett vizsgálat tapaszta—

lataiból több fontos következtetés is levon- ható. Legnagyobb érdeme mindenekelőtt az volt, hogy megvalósította az ismeretek ösz—

szehasonlíthatóságát. Mivel az öt ismeretkör—

ben az átlagos ismeretszint közel azonos volt, valószínűnek látszik, hoay a korábbi eltérő ismeretszintátlaaok döntően az eltérő minta, az adatfelvétel különböző időpontja 5 a nem azonos kérdezési technika eredményeképpen alakultak ki. Amennyiben tehát ezt a felte—

vést bizonyítottnak fogadjuk el, nyilvánvaló, hogy azonos nehézségű, de különböző tema- tikájú kérdések ismertsége között nincs lé—

nyeges különbség, és ez a tény fölöslegessé teszi a tematikus megkülönböztetést az isme—

retszint—vizsgálatokban.

Az öt ismeretszinten 25, majd AS elemi és közbülső változó bevonásával alkalmazott lé—

pésenkénti regresszióanalízis eredménye azt bizonyította, hogy az összes változó együtte- sen sem teszi ki egy ismeretszintnél sem a lehetséges magyarázóerő kétharmadát, illetve a 45 változó esetében a háromnegyedét. Lea- erősebb változónak az iskolai végzettség bi—

zonyult.

A disszertáció a következő három fontos módszertani tapasztalattal gazdagította az ismeretszint-kutatást. Először is bebizonyoso- dott, hogy a korábban használt zárt kérdé- sekkel szemben célszerűbb a nyitott kérdések alkalmazása. Másodszor lehetővé vált -— fő- ként a Guttman—skála segítségével —— öt is—

meretkörben a kumulatív struktúra össztársa- dalmi létének igazolása. Ennek főleg az eset- beni/olna jelentősége, ha az empirikus ku—

5 Lásd a 4. jegyzetben idézett művet.

(3)

tatások kérdőíveinek elkészítésekor a kutatók egy erősen kumulatív skálát szerkesztenének.

Ennek alkalmazásánál ugyanis nem szüksé- ges végigkérdezni a ska'lát, a kérdéseket a ..legkönnyebbtől" a ,,legnehezebb" felé ha- ladva csupán az első ,.nem tudom" vagy helytelen válasz előfordulásáig kell feltenni.

lly módon lerövidül a kérdezési idő, jó légkör alakul ki az interjúszituációban, és a kérdő-_

íves kutatások kedvezőbb fogadtatásra ta- lálnak. Végül a harmadik fő kutatási ered- ményként kell megemlíteni a jelölt által ké- szített kisérleti jellegű ismerettipológiát.

FERGE ZSUZSA OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

Az opponens elöljáróban hangsúlyozta, hogy a jelölt disszertációja közel tíz évi szi—

vós és folyamatos kutatómunka eredménye. A jelölt ., . .. kutatói stratégiája két kutatói ma- gatartás szerencsés ötvözete: a valóság iránti érzékenysége és a módszertani érdeklődésé és invencióé".

,,Az MRT Tömegkommunikációs Kutatóköz- pontja fokozatosan a tudósszociológia egy meghatározott ágának mintegy műhelyévé vált, és ennek az ágnak a jelölt az egyik leg—

elmélyültebb művelője."

Az ismeretszint-vízsgálatok kezdetben meg- lehetősen pragmatikus céllal indultak, de az eredetileg kitűzött feladatkör fokozatosan bő—

vült. A kutatás céljának módosulása önma- gában jó tendenciát jelez, csak az problema- tikus, hogy a vizsgálatok az induláskor nem voltak elméletileg kellően megalapozva.

A jelölt a különböző tudástipológiákat át—

tekintve arra a megállapításra jutott. hogy a vizsgált ismeretek tulajdonképpen egyetlen tipológiához sem illeszkednek. Valamilyen át- fogó kategóriára mégis szükség volt, ezért a jelölt az ún. általános műveltség fogalmát fo- gadta el az ismereteket átfogó közös jellem- zőnek.

Az opponens ezzel kapcsolatban felveti az általános műveltség kategória szociológiai ér- vényességének kérdését, amellyel kapcsola-t- ban a jelöltnek is fenntartásai vannak.

Egyik probléma az, hogy a még erősen ré- tegzett társadalomban is mindenki számára szükséges és befogadható ismerettömeget feltételez, A másik, hogy az általános művelt—

ség minden tiszteletreméltó, modern kezde- ményezés ellenére magán viseli az elitkultúra jegyeit. ,,A mai általános műveltség fogalom deklarálja a korábbi elitkultúra hozzáférhető—

ségét. nem elit jellegét, ám feltételezi, hogy a kultúrához való kulturált viszony általános- sá va'lt, ami távolról sem igaz."

Az általános műveltség fogalmának továb—

bi problémája az. hogy a .,mindenoldalúan képzett ember" ideálja hatja át. Amikor a disszertációban tárgyalt ismeretszint—vizsgá- latoknál lemondtak az irodalmi és művészeti

műveltség kontrolljáról, akkor az általános műveltség azon összetevőjét hagyták el, ami leginkább feltételezi az érdekmentes érdeklő—

dés meglétét. Ugyanakkor ezzel a szelekció"

val annak a területnek a vizsgálatáról is le—

mondtak, amelyen a kedvezőbb társadalmi—

kulturális helyzetű nők a férfiakkal szemben előnyösebb helyezést kaphattak volna.

Az opponens az ismeretszint-vizsgálatok megismeréselméleti hátterére vonatkozó né- hány kérdés megfogalmazása után visszatér arra az alapkérdésre, amely a disszertáció- ban több összefüggésben is jelen van, hogy tulajdonképpen mit mérünk, amikor többé- kevésbé lexikális ismereteket kérdezünk.

Véleménye szerint a jelölt mértéktartóan és hitelesen fogalmazza meg azokat a követ—

keztetéseit, amikor elsősorban a hírközlés és az ismeretterjesztés hatékonyságát feltételez- ve tesz megállapításokat. Az iskolai oktatásra nézve —— az opponens szerint — nehezebb ál—

talános érvényű következtetéseket levonni.

Végül az opponens kitér az elemzés és az érdemi eredmények néhány részletkérdésére.

Fontosnak tartja a soktényezős elemzések kö—

vetkezetes végrehajtását. Véleménye szerint érdemes felhivni a figyelmet az értekezésnek azokra a részeire, ahol a jelölt arra keres vá—

laszt, hogy miért hat olyan erősen az iskolai végzettség azokban az ismeretkörökben is, amelyek döntően nem az iskolai oktatás so—

rán sajátíthatók el. Kiemeli az életkor szerinti vizsgálódás eredményeit is. A szerzővel ellentétben magasnak tartja a változók ma—

gyarázó erejét. Nem minden közbülső változó szerepeltetését helyesli, és az ismerettipolőgia kialakitására tett kísérletet nem érzi teljes mértékben meggyőzőnek.

,,Békés Ferenc disszertációja fontos lépés a marxista tudásszociológia kialakitásához.A disszertációnak azonban nemcsak az az ér—

téke, hogy tartalmilag és módszertanilag gazdagítja ismereteinket és társadalmi meg- ismerési eszközeinket. Az a kutatói becsüle—

tesség, amellyel Békés Ferenc a vizsgálatok menetét, dilemmáit, félsikereit vagy épp ku—

darcait ismerteti, önmagában példaszerű.

Mindezek alapján javaslom, hogy a Tudo- mányos Minősítő Bizottság minősítse Békés Ferencet a szociológiai tudományok kandi- dátusávó."

CSEH-SZOMBATHY LÁSZLÓ OPPONENS! VÉLEMÉNYÉBÖL

Opponensi véleményének bevezetéseként Cseh-Szombathy László rámutat arra, hogy a magyar szociológiai szakirodalomban viszony—

lag kevés a kutatások módszertani tanulsá—

gait bemutató mű. Éppen ezért örvendetesnek tartja már a témaválasztást is. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az értekezés nemcsak módszertani kérdésekkel foglalkozik. Két meg—

(4)

állapítást emel ki: először azt, hogy a min—

dennapi ismeretek szintje nem különül el te—

matikák szerint. A másik megállapítás a tár- sadalmi—demográfiai jellegzetességek diffe- renciáló szerepére vonatkozik az ismeretek esetében.

Az opponens lényegesnek tartja. hogy a je- lölt nem állt meg annak konstatálása'nál, hogy az egyes társadalmi—demográfiai ismér- vek szerint milyen különbségek vannak az is—

meretszintekben. hanem magyarázatot is ke—

res. ,,Legszebb példa erre az iskolai végzett—

ség szerinti eltérések elemzése."

A módszertani eredmények közül négyet emel ki, amelyek elsősorban .,... indokolják, hogy a hivatalos bíráló Békés Ferencnek a kandidátusi fokozat odaítélését javasolja." Az első a nyitott és zárt kérdésekre kapott vála—

szok közötti eltérések tisztázása, a második az ismeretszint-vizsgálatoknál alkalmazott skálák kumulatív szerkezetének bizonyítása. () harmadik az ismeretszint-vizsgálatoknál al—

kalmazott többváltozós elemzések továbbfej- lesztése. a negyedik a jelölt kisérlete egy is—

merettipológia kialakítására.

Az első két eredmény részletes méltatásá- tól az opponens eltekint, mivel úgy véli, hogy a korábbi publikációk ezt jól tükrözik.6 azt viszont hangsúlyozza. hogy a jelölt helyesen járt el. amikor ezeket az eredményeket meg- felelően beépítette az értekezésbe, Az opponens a továbbiakban kifejtette: ..Ki szeretném emelni a jelölt példásan világos gondolat- vezetését. logikus szerkesztését, amelynek eredményeként meggyőzően mutatta ki a to—

lálgatás torzító hatását a zárt kérdések al—

kalmazásakor, valamint a kumulatív struktúra érvényességét a kutatásban használt skálák- nál. A jó szerkesztés, világos érvelés. logikus gondolatmenet egyébként az egész érteke—

zésre jellemző."

Majd rátérve a további módszertani ered—

mények méltatására, az opponens megálla- pítja, hogy a jelölt helyesen választotta a többváltozós elemzés továbbfejlesztésére a lépésenkénti regresszióanalízist. Helyesli a közbülső változók képzését. de problemati—

kusnak látja szerepeltetésüket a regresszió- analízisben. Eredeti vállalkozásnak minősíti az ismerettipológia kialakítására tett kísérle- tet — némiképp szembehelyezkedve Ferge Zsuzsa véleményével —, de nagyobb mintát tart szükségesnek a többdimenziós elemzés okozta problémák megoldásához.

Az opponens a következőkben összegzi vé—

leményét: ,,Békés Ferenc értekezése kutatási eredményeinek felhasználhatóságát kifejtő fe- jezettel zárul. Közvetve minden komoly tudo—

** Lásd az 1. jegyzetben idézett művet. továbbá Békés Ferenc — Surányi Bálint: A kumulatív jellegű ismeretstruktúra erősségének mérése. Megjelent: A pszichológia módszerei. Akadémiai Kiadó. Budapest.

1970. 151—164. old.

mányos eredmény előbb vagy utóbb értéke- síthető a társadalmi fejlődés szolgálatában.

Itt azonban a szokásosnál közvetlenebb.

kézenfekvőbb az eredmények felhasználásá—

nak lehetősége. A módszertani szempontok—

ból elemzett vizsgálati anyag a politikai és állami vezetést információkkal ellátó kutatá- sok terméke, és magától értetődő a módszer- tani elemzések következtetéseinek hasznosi- tása a soron következő vizsgálatokban. De a jelölt helyesen hivta fel a figyelmet az ered- mények felhasználhatóságának lehetőségeire az oktatásban, az ismeretterjesztésben, az agitációs és propaganda munkában."

.,Az elmondottak alapján — fejezi be op—

ponensi véleményét Cseh-Szombathy László

— Békés Ferenc kandidátusi értekezését ér- tékes hozzájárulásnak tekintem elsősorban a

magyar szociológia módszertani irodalmához,

de jelentősnek tartom a marxista tudásszo—

ciológia megalapozása szempontjából nél- külözhetetlen empirikus vizsgálatok elméleti és módszertani alapjainak megteremtése szempontjából is. igy javaslom az értekezés vitára bocsátását, mint olyan művet. mely alkalmas a kandidátusi fokozat elnyerésé—

re.

:

Az opponensi vélemények elhangzása után nyilvános vita következett. A jelölt a Bíráló Bizottság és a hallgatóság egyik tagjának.

Hernádi Miklósnak kérdését az opponensi véleményekkel együtt válaszolta meg.

BÉKÉS FERENC VÁLASZABÓL

A jelölt elsősorban köszönetet mondott op- ponenseinek a nagy gonddal és szakértelem—

mel végzett munkájukért és hasznos tanácsai- kért. amelyekkel korábban is segítették mun-

káját.

Ferge Zsuzsa döntően elméleti és tartalmi problémákkal foglalkozó opponensi vélemé- nyéből először is az ismeretszintet mérő kér—

déseknek az általános műveltség alapján megvalósítható egyesítéséről és az általános műveltség íogalomkörének tisztázatlanságá- ról kifejtett véleményére reagált. A Ferge Zsuzsa által kifejtett problémák többségével a jelölt egyetértett. Maga is szükségesnek tartja a kultúrához fűződő viszony tisztázását a későbbiek folyamán. Úgy véli, hogy a ,,tö- megkultúra—elitkultúra" vitában először is a témával foglalkozó szakembereknek kellene állást foglalniok. és ily módon kialakítható lenne az általános műveltségnek az elitkul- túra jegyeitől mentes definíciója is.

Jelölt a továbbiakban Ferge Zsuzsának azzal az észrevételével is egyetértett, mely szerint sajnálatos. hogy az ismeretszint-vizsgá- latokból kimaradt az irodalmi és művészeti műveltség tematikája. E hiányosság pótlásá-

(5)

ra megemlítette, hogy egy 1964-ben készített izlésvizsgálat adatainak szekunder elemzésé—

vel ezek a kérdések megválaszolhatók len- nének. Az erről a területről nyert eredmények egyébként igazolták Ferge Zsuzsa vélemé- nyét: ebben az ismeretkörben ugyanis a nők erősen megközelítik a férfiak ismeretszíntjét.

Mindkét opponens szóvá tette. hogy a köz—

bülső változók képzése és az elemzésben va—

ló szerepeltetése nem mindig következetes.

A jelölt elismerte a bírálat jogos voltát, de hozzáfűzte, hogy a változók képzésének prob- lémája a tudomány egészét tekintve is meg—

oldatlan feladat, és semmiképpen sem re- mélhető, hogy e téren néhány vizsgálat során jelentős eredményeket érjen el. Feltétlenül indokoltnak tartja azonban az ezzel kapcso—

latos módszertani kutatások elvégzését a jö—

vőben. A disszertációban bemutatott kutatá- sok ugyanis elsősorban nem ilyen célból ké—

szültek.

A Cseh-Szombathy Lászlónak adott vála—

szóban a jelölt teljes mértékben találónak nevezte az opponensnek a regresszióanali—

zísben alkalmazott közbülső változókról kifejtett véleményét.

A jelölt mindkét opponenssel egyetértett abban, hogy számos nyitott, megválaszolat- lan kérdés maradt, amelyeket a további ku- tatómunkában kell majd megválaszolni. Be- fejezésül felhívta a figyelmet a kutatások kol—

lektív jellegére, majd ismét meaköszönte a bírálók értékes gondolatait, megjegyzéseit.

A BlRÁLÓ BlZOTTSÁG HATÁROZATA

A jelölt válaszát a Bíráló Bizottság elfo—

gadta. majd a disszertáció új tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze.

,,A disszertációban tárgyalt kérdések és ezek feldolgozási módja nem választható el a hazánkban az 1960-as évek elején kiala—

kult és azóta kibontakozott, eközben fontos

gyakorlati eredményeket elért ismeretkutatá- soktól. politikai és tömegkommunikációs köz—

vélemény—kutatásoktól. A jelöltnek figyelemre mélto' érdemei vannak abban. hogy e ku—

tatások Magyarországon jelentős eredménye—- ket értek el, és szolid módszertani megalae pozottsággal rendelkeznek. A disszertáció hűen tükrözi ezt a fejlődést módszertani (xs—' pektusbólt szemléletesen mutatja be az !lSH—i'*

meretkutatások fejlődését az egyszerű össze- függéseket feltáró statisztikai táblázatoktól a, differenciált matematikai eljárások alkalma—

zásáig. Az értekezés értékes hozzájárulás a magyar szociológia módszertani irodalmához.

Egyúttal jelentős adalék a marxista tudás—

szocialógia megalapozása szempontjából nélkülözhetetlen empirikus vizsgálatok elmé—

leti és módszertani alapjainak megteremté- séhez is. A Bíráló Bizottság hangsúlyozni ki- vánja az értekezésben megmutatkozó mód- szertani korrektségét. következetességet. ala- posságot és ötletességet. Szakmai szempont- ból érdekes kísérletnek tartjuk a jelölt által konstruált tipológiát.

Az értekezés problémái elsősorban a szak—

terület kidolgozatlanságával és ismert prob- lémáival függnek össze. Az értekezésnek a Bíráló Bizottság által is méltányolt egyik erénye így válik korlátjává: az ismeretku—

tatás módszereinek alapos és sokoldalú elemzésével egyidőben zárójelben maradnak a társadalmi tudásra és ismeretekre vonatko- zó egyes elméleti összefüggések.

A Bíráló Bizottság értékeli. hogy a jelölt reálisan látja saját helyét az ismeret- és tu—

dásszociológiai kutatásokban, és hogy jó ér- zékkel, kellő megalapozottsággal jelöli ki az e területen megteendő további lépéseket."

Ezek alapján a Bíráló Bizottság eayhan—

gulag javasolta a Tudományos Minősítő Bi—

zottságnak, hogy Békés Ferencnek a szocio—

lógiai tudományok kandidátusa fokozatot ítélje oda.

MAGYAR SZAKIRODALOM

OLAJOS ÁRPÁD:

SZAKKÉPZÉS ÉS FOGLALKOZTATAS

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1978.

203 old.

Szinte könyvtárnyi irodalom foglalkozik ma már a technikai haladásnak és a felgyorsult gazdasági—társadalmi változásoknak az em- berre mint munkaerőre gyakorolt hatásával.

Ebben a gazdag választékban is figyelemre méltó Olaios Árpádnak a Közgazdasági és

Jogi Könyvkiadónál megjelent könyve. Külö- nösen értékessé teszi az, hogy gazdag sta- tísztikai adatbázisra támaszkodik, ezt szilárd elméleti alapból kiindulva. a társadalmi—

gazdasági összefüggésekbe beágyazva elem- zi, és mind a tudomány, mind pedig a gya—

korlat számára hasznosítható következteté- sekre jut.

A szerző logikusan építi fel gondolatmene—

tét. Abból indul ki, hogy a tudományos—technikai haladás egyben a tudomány termelő—

erővé válásának folyamata is, amelynek ha- tására átalakul a termelés struktúrája, s ez a munkahelyek betöltéséhez szükséges kész- ségek és ismeretek változását vonja maga után. Új munkahelystruktúra alakul ki tehát.

amelyben a munka jellegének és tartalmának átalakulása tükröződik. A szerző szemlélete—

sen írja le, hogy a megváltozott technikáho—