Nyitrai Ferencné kandidátusi értekezésének vitája

(1)

944

^SZEMLE

Igazgatóságának vezetője, az azonos profilú iparvállalatok tevékenységének területi ösz- szehasonlitását, ennek lehetőségeit. korlátait elemezte. Dr. Erdélyi Ernő, a KSH Baranya megyei Igazgatóságának igazgatóságvezető—

helyettese előadása ezzel kapcsolatban a konkrét mutatószámokat rendszerezte. Ertékes iparfejlesztési monográfiai feldolgozásokat ismertetett Novák István, a KSH Vas megyei Igazgatósága Szervezési osztályának vezető- je Vas megyéről. Vida József, a KSH So- mogy megyei Igazgatóságának vezetője 50—

mogy megyéről és dr. Hantos László, a KSH;

Fejér megyei Igazgatóságának vezetője Fejér megyéről.

A Pannonia Sörgyár vendéglátását vette igénybe a IV. Gépi Ipari Adatfeldolgozási Szekció. Az ülésen Aronyi Attila és Lukácsi ió- zsef előadása a számitástechnikoi alkalmazá—

sok hazai és nemzetközi helyzetét, Pádár Gyula a Számítástechnikai Központi Fejlesz—

tési Program főbb célkitűzéseit, Siklakyr ist—- ván a kis számítógépek alkalmazásának _Ie- ,, hetőségeit, korlátait ismertette.

Dr. Molnárfi Tibor

NYITRAI FERENCNÉ

KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSÉ—NEK VITÁJA

A magyar népgazdaság és az egyes ága- zatok felszabadulás utáni fejlődésével szá—

mos tanulmány foglalkozott. E munkákra jellemző volt, hogy kiemelt gazdasági jeIen-, ségeket (nemzeti jövedelem, foglalkoztatott—

ság, termelési alapok) vizsgáltak. és rend—

szerint rövidebb periódust fogtak át. Nép- gazdaságunk mintegy 25 éves fejlődésérőI átfogó. szintetizáló elemzések alapvetően gazdaságtörténeti jelleggel készültek. E kor—

szak napjaink számára azonban még ko- rántsem történelem. Az anyagi termelésben, a termelési kapacitásban és ezek körülmé—

nyeiben bekövetkezett változások eredmé—

nyei, sajátosságai és egyes vonatkozásokban fogyatékosságai erősen hatnak a népgaz- daság jelenlegi állapotára, és bizonyos mér- tékig meghatározzák a jövő fejlődési lehe—

tőségét is. A korszak gazdasági jellegű ku- tatásának jelentőségét meghatározza az is.

hogy a gazdaságpolitikai törekvések és azok gyakorlati megvalósulásának pozitív és ne—

gativ tapasztalatai egyaránt messzemenően befolyásolják a mai gazdaságpolitikai kon- cepciókat is.

Nyitrai Ferencné, a KSH lparstatisztikoi fő—

osztályának vezetője .,A magyar ipar fejlő- dése a felszabadulástól napjainkig" cimű kandidátusi értekezésében a népgazdaság legdinamikusabban fejlődő és egyben a leg—

nagyobb súIyt képviselő ágáról ad összefog- laló közgazdasági—statisztikai jellegű elem- zést. A 310 oldal terjedelmű és 47 táblával illusztrált disszertáció — az 1938. évi bázisról kiindulva —- az 1945—1970 közötti időszakra vonatkozóan bemutatja és értékeli a magyar ipar termelésének, a termelési tényezőknek és hatékonyságuknak, belső struktúrájának és más fontos gazdasági jellemzők szerinti fejlődését.

Az értekezés vitáját 1972. május 30-án tar- tották a Magyar Tudományos Akadémián. A Bíráló Bizottsá elnöke Román Zoltán kandi—

dátus. titkára cs Magdolna kandidátus. tag—

jai Hoós lános kandidátus, Kupcsik Józ'sef kandidátus. Rózsa József kandidátus, azo—p—

ponensek Stark Antal kandidátus és Wil—

csek Jenő kandidátus voltak. — ',

AZ ÉRTEKEZÉS

TÉZISEINEK USISZEFOGLALASA

Az ipari termelés hosszú távú. komplex elemzése nehéz és bonyolult feladatot jelent.

A közgazdászok, a szocialista iparosítás 25 éves időszakának sok nagyszerű. jelentős eredményét látva. elemzéseikben hajlamosak elsősorban az eredményekre és kevésbé a hiányosságokra koncentrálni. Az értekezés olyan áttekintést kíván adni az ipari fejlődés- ről, amelyben egyfelől az elért eredmények és az azokat elősegítő tényezők. másfelől az el- követett hibák, hiányosságok vagy a haladást fékező erők hatása kellő megvilágításra ke- rül. Fontosabb célkitűzései: a tartós tenden—

ciák és az azokra ható tényezők feltárása;

mennyiben érvényesültek a fejlődés irányát és mértékét kialakító, tudatos befolyásoló erők; hogyan ítélhető meg az ipar haté- konyságának változása; iparunk nemzetközi összehasonlítása; mi jellemzi az ipar kapcso- latait (: népgazdaság többi ágazotaival; és végül annak bemutatása, hogy milyen ten—

denciaváltozást hozott az új gazdasági mechanizmus első három éve.

A vizsgálati módszereket ismertetve az ér- tekezés hiányolja, hogy tonkönyveink nem tesznek különbséget a makro- és mikroöko- nómiai elemzés céljára inkább használható statisztikai mutatószámok között. A vizsgálat tárgyával összhangban főként makroökonó- miai módszereket alkalmaz. Ennek hatékony—

ságát az alább felsorolt tényezők határoz—

zák meg:

-— stabil ágazati rendszer. _ -—hosszú időszakon át állandó terméknómei.kla- túra.

— összehasonlíthotó tartalmú idősorok.

—- stabil metodikai megoldások.

(2)

A magyar gyakorlat az előfeltételeket te—

kintve általában kedvezőnek ítélhető meg. Az értekezés különbséget tesz dinamikus és sta—

tikus elemzési feladatok és módszerek között.

Bár az alapvető célkitűzés a dinamika vizs—

gálata, egyes gazdasági jelenségek össze—

függéseinek bemutatása céljából statikus módszerek alkalmazására is sor kerül. A ha—

tékonyság egyes komponenseit fázis- és nép—

gazdasági szintű mutatókkal egyaránt elemzi a disszertáns.

Az utóbbi mutatószámokhoz az idősorba rendezett ágazati kapcsolati mérlegek szol- gáltatják az adatforrást. Ezzel kapcsolatban értékelni kell a mérleg aggregációjának és homogeneitásának problémáit, valamint azt, hogy hosszabb távon az értéki és a technikai—technológiai kapcsolat közül melyiket célszerű, kívánatos bemutatni. Metodikai problémát jelentett a hosszú időszak periodi- zálása is.

Az elhatárolás négy ismérv alapján ment végbe, így:

a gazdasági vezetés preferencia-rendszere, az ipari struktúra és annak változásai, a növekedési ütemek és ütemváltások,

a nemzetközi munkamegosztás érvényesülése

llll

alapján. E szempontokat figyelembe véve élesebben határolódott el a következő négy időszak:

a) 1945—1950: a helyreállítás periódusa;

b) 1951—1956: az erőltetett ütemű és a nehéz—

iparra koncentrált fejlesztés évei:

c) 1958—1966 (1967): a dinamikus iparfejlesztés időszaka, még a kötöttebb tervirányítás keretei kö*

zötti

of) 1968 óta: az új gazdasági mechanizmus be- vezetésének időszaka, az új irányítási rendszerre való áttérés évei.

Ez a négy periódus sem tekinthető minden ismérv alapján homogénnek. A növekedési ütem szerint 1954-ben és 1964-ben, tehát a jelzett periódusokon belül éles törés jelent- kezett.

A hagyományoknak megfelelően, kiinduló bázisnak a második világháborút megelőző utolsó békeévet, 1938-at választotta. 1938—

ban a magyar ipart nemzetközi összehason- lításban alapvetően az elmaradottság jellemezte. Ez megmutatkozott a nemzeti jövede—

lemhez való hozzájárulásban (37%)- az ipar- ban foglalkoztatott aktív keresők arányában (ZOO/o). az ipar ágazati (dominált az élelmi—

szeripar), termék, gyáripar—kisipar struktúrá- jában. a foglalkoztatottak összetételében és szakképzettségében. valamint egyéb gazda- ságossági tényezőkben. Az átlagos kép meg- lehetősen nagy szórással alakult ki, amely a korabeli gazdasági fejlődés ellentmondásos- ságára utal.

igy statisztikailag is mérhetően. az ipari

termékek egy részét (főként a gépipari ter—

9 Statisztikai Szemle

mékeket) tőkeerős, korszerűen gépesített nagyüzemekben. nemzetközi viszonylatban is kedvező műszaki feltételek között állították elő. A könnyűipar pedig a hazai szükségle—

tek nagy részét kielégítette, és egyes ágaza—

taiban (ruházati ipar. bőr- és szőrmeipar) jelentős volt az export hányada.

A felszabadulás után az ország ipari fej—

lődése igen alacsony bázisról indult, a gyár- ipari kapacitás vesztesége a második világ- háború során jelentős volt. A magyar ipar termelése 1946-ban 41 százalékkal volt ke- vesebb, mint a háború előtti utolsó békeév—

ben, és nem érte el még a felét sem az

1943. évi termelésnek. Az ezt követő idő- szakban az ipar helyreállítása, fejlesztése gyors ütemben történt. 1949-ben a nemzeti jövedelem 42 százalékát szolgáltatta az ipar, és az ipari termékek tették ki a népgazdaság összes exportjának mintegy háromnegyed ré- szét.

Az értekezés polemizál azzal a vitával.

amely a helyreállítási periódussal. az ipar fejlesztési koncepciójával, a beruházások struktúrájával, a voluntarista szemlélettel kapcsolatban az 1960—as évek közepén Ma- gyarországon lezajlott.

Az értekezés terjedelmének fele az 1950-—

1967 közötti ipari fejlődés értékelésével fog—

lalkozik.

A korábbi részektől eltérően itt nemcsak kronologikusan, hanem gazdasági esemé—

nyek, témák szerint tagolva is történik az elemzés. A tárgyalás során az ipar fejlődésé- nek általános (termelés, beruházás, munka—

erőhelyzet) jellemzői. az ipar szerkezeti át- alakulása, az ipar centralizációja és koncent- rációja, az ipar hatékonysága, iparunk helye a világban, valamint fejlődésünk jellege és fő sajátosságai vizsgálatának szentel egy—

egy önálló fejezetet.

Az 1950—1955. éveket az erőltetett iparo- sítás. a nehézipar _ ezen belül is a szénbá—

nyászat és a vaskohászat —— elsődleges, az át- lagosnál gyorsabb ütemű fejlesztésének igé—

nye jellemezte. A szocialista ipar termelése 1950—1955 között 95 százalékkal, tehát évente átlagosan 14,3 százalékkal nőtt. A termelés emelkedésének nagy része az első három évre esett (az 1953. évi index 180 százalék). Ez a túlhajtott mennyiségi növekedés megha- ladta az ország teherbíró képességét, és fe- szültséget hozott létre a népgazdaságban.

Az extenzív fejlődés a következő időszakban is jellemző volt, de a növekedési ütem csök- kent.

Az 'l9óO-as évek derekán kerültek felszínre élesebben azok a problémák, amelyek arra utaltak, hogy a szocialista ipar fejlődése túl-

nőtt a kötött és erősen centralizált terv-

mechanízmus keretein.

Az ipar szerkezeti átalakulása a disszertá—

cióban részletes vizsgálat tárgyát képezte, és

(3)

946 ^SZEMLE

a következő ismérvek alapján került feldol- dozásra:

— ágazati szerkezet,

— tulajdonformák,

— exportstruktúra,

—- az ipar gyártási tevékenysége,

— termékszerkezet.

Az ipar belső szerkezete általában helyes irányban fejlődött. iparunk struktúrája olyan volt, mint a közepesen fejlett iparú országok struktúrája, és közelítette a fejlett iparú or- szágok szerkezetét. Számottevően nőtt a kor—

szerűbb, a modem technológiát jobban meg- testesítő ágazatok, termelési folyamatok ará- nya.

Az értekezés ezzel kapcsolatban több fo—

gyatékosságra is rámutat (például a villa- mosenergia—ipar, a vegyipar, a nyomdaipar alacsony aránya).

A magyar ipar koncentrációja már a fel- szabadulás előtt is viszonylag magas volt, és a szocialista iparosítás során tovább fo- kozódott. A magyar ipar jelenleg jóval cent- ralizáltabb, mint a fejlett tőkés országok vagy mint a szocialista országok többségé- nek ipara.

A hatékonyság vizsgálatát a hatékonyság fogalmi körülhatárolásával vezeti be az érte- kezés.

A hatékonyság körébe a következő ténye- zőket sorolja a szerző:

-—az ipari munka termelékenységének színvonala és annak változása.

—- a vállalatok jövedelmezősége,

— az eszközhatékonyság,

—- az értékesítési struktúra.

A tanulmány, statisztikai adatokon keresz- tül, részletesebben csak a termelékenység és az eszközhatékonyság bekövetkezett változá- sát értékeli.

A magyar ipar helyét, helyzetét a világban a sokoldalú összehasonlítás alapján a kö- vetkezők jellemzik:

— a magyar ipar fejlődési szinvonala közepesnek mondható, amely az elmúlt 20 év jelentős fejlődé- sének eredményeként jött tétre;

-—a termelékenység szinvonala nemcsak az ipa—

rllag fejlettebb, hanem a magyar ipar színvonalá- hoz általában hasonló országokhoz képest is vi—

szonylag alacsony;

— a magyar ipar a nemzetközi munkamegosztás- ban kisebb mértékben vesz részt, mint a hasonló nagyságrendű, de gazdaságilag fejlettebb országok ipara;

— iparunk szerkezete általában megfelel a köze- pes ipari fejlettségnek. de néhány eltérő sajátosság is megfigyelhető.

A nemzetközi összehasonlitások másik mód- szere a kétoldalú összehasonlítás. lparunk termelési és termelékenységi színvonalának, sajátosságainak jellemzése céljából a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal három országgal végzett összehasonlítást (Ausztria. Csehszlo—

vákia, Bulgária). A tanulmány részletesen ér-

tékeli a rendelkezésre álló számanyagot.

Ezekben az összehasonlitásokban elsősorban nem az átlagos eltérések, hanem az ágazati szinten kialakuló szóródások mutatnak érde- kes, tanulságos képet.

Az értekezés befejező része az új gazda- sági mechanizmus első három éve eredmé- nyeinek, tapasztalatainak értékelésével fog—

ialkozik. így mindenekelőtt kiemeli a pozitív irányban ható tendenciaváltozásokat, amelyek főleg a külkereskedelmi kapcsolatokban.

az export—import struktúra javulásában, (:

nemzetközi kooperációs együttműködés bő- vítésében, az ipar makro— és mikrostruktúrá—

jának fejlődésében. a piaci verseny kibon—

takozásában és általában a piac. a kereslet jobb megitélésében mutatkozott meg. Még- állapítható ennek alapján, hogy az új gazda.

ságirányítási rendszer, a közvetett befolyá- solás módszere a gyakorlatban jól vizsgázott.

Ugyanakkor már most megfigyelhetők kedve- zőtlen jelenségek is. igy az árak alakulása.

mozgása még nem tölti be hivatott funk- cióját, nem oldódott fel a beruházási piac feszültsége, és továbbra sem tekinthető ki- elégítőnek az ipari munka termelékenységé- nek alakulása.

AZ OPPONENSl VÉLEMÉNYEK

Stark Antal opponens mindenekelőtt el- ismeréssel szólt az értekezés szerzőjének té—

maválasztásáról. A téma sokrétűségéből kö- vetkezően a tárgyból csak a fontosabb terü—

letek céltudatos kiválasztása alapján lehet szinvonalas tanulmányt írni. E feladatát ál- talában jól oldotta meg a szerző. egyedül a regionális változások részletes vizsgálata hiányolható.

A másik nehézséget az okozza, hogy a témakör erősen csábít a helyzetismertetésre.

Érezhető a szerző törekvése az elemző érté—

kelésre, de egyes fejezetekben túlteng a leíró jelleg. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e újszerűségi követelményeknek eleget tenni az adott témában? Az értekezés anyaga bebizo—

nyította, hogy lehet. A disszertáció újszerű- sége, eredetisége főként a sajátos periódus- rendszer kidolgozásában, a nagyméretű téma mikro- és makrovetületek összefonódásával jellemezhető ágazati elemzés elvi. módszer- tani összefoglalójában, a hagyományos és modern (ÁKM-technika) statisztikai módsze- rek kombinált alkalmazásában és a nemzet—

közi összehasonlitásnál követett módszerek- ben jut kifejezésre.

Eleget tesz a disszertáció a polemizálási követelményeknek, a vitatott kérdésekben a szerző mindig alapos indoklásra törekszik. Az értekezés szerkezete világos, külön előnye (:

fejezeteket záró tömör összefoglaló.

Az értekezésben ugyanakkor több meg- jegyzésre késztető okfejtés, következtetés is

(4)

91

van. Az opponens vitathatónak tartja a perio—

dizálás alkalmazott ismérveit, mivel az idő—

szakok elhatárolásának alapvető ismérvei — megítélése szerint — a gazdaságpolitikai cé- lok és azok elérésének eszközei—módszerei.

Tekintettel arra, hogy ezek legátfogóbban a népgazdasági tervekben fogalmazódnak meg, célszerűbb az egy vagy több középtávú terv- időszak alapján történő időszakbeosztás al- kalmazása.

Az opponens, bár általában értékesnek, színvonalasnak tekinti a hatékonyság elem- zését, nem ért egyet a hatékonysági ténye—

zők szerzői koncepciójával. A vállalati jöve—

delmezőség jelenleg sem, a múltban pedig még inkább nem sorolható a hatékonysági kategóriák közé, mivel változását igen nagy mértékben a hatékonyságon kívül eső ténye—

zők determinálják. Ennek számszerű elemzése nem is található meg a disszertáciában. Más összefüggésben viszont olyan témák (kon—

centráció. szakosodás, termékszerkezet) tár- gyalására kerül sor, amelyek a hatékonyság értelmezési körébe sorolhatók, de a szerző ilyen értelemben nem minden esetben kap—

csoija össze.

Félreértésre ad lehetőséget az ipar 1938.

évi helyzete tárgyalásának szemléletmódja.

Egyfelől az ipar elmaradottságának, másfe—

lől az egyes területeken nemzetközi szinvona- lat elérő műszaki feltételeknek (: hangsúlyo- zása az ellentmondás érzetét kszltí, és nem derül ki. hogy ez milyen előnyökkel vagy hat—

rányokkal járt, különös tekintettel a nemzet—

közi murkamegosztásra, valamint a verseny—

képességre.

A disszertáció viszonylag részletesen fag- lall:ozik iparfejlesztésüak egyik igen fontos kérdésével, az ipar centralizácic'rja és kon- centrációja témával. (övetkeztetései a kö—

zépméretű vállalatok hiányára, a monopol- helyzet erősödésére vonatkozóan igen helye- sek, de meggyőzőbbek lennének, ha részle- tesebben tárgyalta volna a kis—, közép- és nagyüzem ráfordításhatékonysági kérdéseit.

a technikai színvonal és a koncentráció ösz—

szefüggéseit.

lparunk termelékenységének elmarasztalá- sával, az állóeszköz—kihasználás értékelésé-

vel egyet lehet érteni, de azzal már nem,

hogy a munka- és eszközráfordítás kölcsön—

hatását, a hatékonyságra gyakorolt befolyá- sát nem kísérelte meg bemutatni. Ez ugyanis fejlődésünk megítélésének egyik kulcskér- dése.

A gazdaságirányitás új rendszerének tár- gyalási anyagával kapcsolatban az opponens hangsúlyozta, hogy az értekezés lezártáig eltelt rövid idő korlátait figyelembe véve. disz- szertáns nagyon sokrétű és helytálló követ- keztetést von le mind a kibontakozó tenden- ciákra. mind a még megoldásra váró prob- lémákra vonatkozóan. Azt azonban megkér-

dőjelezhetőnek tartja, hogy csak az 1968.

évet tekinti a szerző ún. átmeneti évnek. Vé- leménye szerint 1969—re, sőt 1970—re is épp úgy illik az .,átmeneti" jelző.

A több mint 300 oldalas disszertáció kul- turált, élvezetes stílusa megkönnyíti annak ta- nulmányozását, de az ábrákkal való takaré—

koskodás nem. A gazdag statisztikai anyag hitelessége ugyan nem vonható kétségbe, de azért zavaró a felhasznált források megjelö-

lésének hiánya.

Az opponens végül kiemelte, hogy meg- jegyzéseinek nagy része értelemszerűen a vi—

tathatónak ítélt területekre korlátozódtak, ál—

talában tartalmas munkának tartja a disszer- tációt, és javasolja annak elfogadását. a tu-

dományos fokozat megadását.

Wilcsek Jenő opponens elöljáróban ugyancsak a jelölt témaválasztását méltatta. A disz- szertáció címében jelzett téma kétféle módon közelíthető meg. bár a feladat jellege csu- pán annyit enged meg, hogy a közelítési módban az egyiknek vagy a másiknak bizto- sítsunk prioritást. A megközelítés módja lehet alapvetően gazdaságtörténeti jellegű, amely esetben a statisztika mint igen fontos segédeszköz szerepel, a másik megközelítés- ben a statisztika az alap, és ennek segítségé- vel lehet eljutni a gazdaságtörténeti követ- keztetésekig. A szerző —— már hivatásánál fogva is —- a statisztikát tekintette nemcsak alapnak, feltételnek, módszernek és kiindu—

lásnak, hanem uralkodónak. A felszabadulás óta eltelt több mint negyedszázad immár tör- ténelmi távlatokat nyújt, és tendenciák meg- ítélését teszi lehetővé a sztochasztikus össze- függések vonatkozásában is, ezért az ilyen természetű munkától végső soron a gazda—

ságtörténeti áttekintést és értékelést is szó- mon kell kérni.

Magyarországon 1968-ban olyan mélyre- ható gazdasági reform indult el, amelynek kibontakozása, hatásainak érvényesülése csak hosszabb idő eltelte után elemezhető megnyugtató biztonsággal. így nem véletlen.

hogy az 1968—1970—es fejlődési szakasz fel—

dolgozása vázlatos, ma már részben túlhala- dott is. Négy év elteltével valószínűleg a szerző is sok mindent másként értékelné, ezért az e témával foglalkozó fejezet részletes ér—

tékelésétől eltekint.

A hagyományos és a modern elemzési mód- szerek összefoglalóját az opponens általá- ban helytállónak tekintí, az alkalmazott el- járások elősegítik a hatalmas tényanyag rendszerezését, feldolgozását, valamint érté- kelését.

A hagyományos módszerek alkalmazásá- nak tárgyalt feltételeivel kapcsolatban azonban szükséges megjegyezni, hogy a statisz- tikának magának kell az összehasonlítható- ság feltételeit megteremtenie, és nem léphet fel olyan igénnyel, hogy a statisztika érdekei-

(5)

948

^SZEMLE

nek bármilyen gazdasági folyamatot is alá- rendeljünk.

A szeriő az összehasonlítás feltételeiként fogja fel a stabil ágazati rendszert és a hosszú időszakon ót állandó terméknómen- klatúrát. Ezek a követelmények azonban a fejlődés jelenlegi szakaszában maguktól nem jönnek létre, illetve nem is előnyös ilyen ví—

szonylagos állandóság automatikus kialaku—

lása.

Az 1950—1967 közötti ipari fejlődés tárgya- lásának legnagyobb érdeme a sokoldalú be- mutatás. A statisztikai tényszámok alapján végzett elemzést -- csakúgy, mint a hozzájuk fűzött következtetéseket —— általában helyt- állónak, elfogadhatónak tekinti. A disszertá- ció néhány megállapításával azonban vitába lehet szállni. Az opponens ezt követően, nem törekedve a teljességre. utal az értekezés né- hány téves, nem kellően bizonyított megál- lapítására.

A jelölt a vegyipar fejlődését úgy jellemzi.

mint amely viszonylag a legkevesebb problé—

mával járt. Ez elég bátor és vitatható megál- lapítás. Kezdetben ugyanis problémaként je- lentkezett a vegyipar fejlesztésének elhanya- golása. később pedig a fejlesztés módja. Ez utóbbi még napjainkban is sokszor vita tár-

gya-

Nemcsak a szerző munkájában, hanem ál- talában is alkalmazzák a nemzetközi össze- hasonlitásban az egy főre jutó naturális mu- tatószámokat céltudatos válogatás, kritikai elemzés nélkül, ami sokszor téves következ- tetésre vezethet. lgy például vitatható, hogy _ további magyarázat nélkül -— jellemző le—

het-e például a nitrogénműtrágya egy la- kosra jutó termelésének összehasonlitása.

Svédországban vagy az Egyesült Királyság- ban ez a mutató jóval alacsonyabb, mint Ma- gyarországon. önmagában azonban ebből a fejlettséggel összefüggésben semmiféle kö- vetkeztetést nem lehet levonni.

Vitatható a szerzőnek az a megállapítása.

hogy a forgóeszközök felhasználása. illetve a termelés forgóeszköz-tartalma mind a gyár- tás befejező fázisában, mind népgazdasági szinten megfelelőnek tekinthető. A disszertá- ció ezt az állítást nem bizonyítja, más elem—

zések pedig éppen az ellenkezőjét támaszt- ják alá. Nem szerencsés, illetve félreérthető az importanyag-tartalom dinamikájáról írt

értékelés'is.

Nem pontos a kohászati termékek export- jának minősítése. Ezt a kérdést a kohászati importtal, a konjunkturális hatásokkal össze- függésben is szükséges értékelni.

Wilcsek Jenő opponens befejezésül a disz- szertáció általános értékelésével foglalkozott.

Kiemelte a disszertáció világos szerkezetét, kulturált stilusát. Utalt arra, hogy a jelölt jó! használta fel azokat a tapasztalatokat.

amelyeket a munkahelyén szerzett. A téma-

körben megjelent eddigi publikációi, a táv—

lati iporfejlesztéshez nyújtott segítsége és egész eddigi munkássága alapján javasolja a kandidátusi fokozat odaítélését.

NYITRA! FERENCNE VÁLASZA AZ OPPONENSI VÉLEMÉNYEKRE

A jelölt köszönetét fejezte ki mindkét bi-, rólónak azért az alapos, mélyreható és ér—f tékes opponensi bírálatért, amelyet a benyúj- tott értekezésről adtak. Autentikus vélemé—

nyük. bíráló megjegyzéseik igen nagy segít—

séget adnak az értekezés fogyatékosságainok felismeréséhez és kijavításához. Válaszában először a vizsgált téma, körülhatárolásával kapcsolatos opponensi bírálattal, megjegyzé-

sekkel foglalkozott. _

Az ipar közel három évtizedes fejlődésé- nek elemzésében arra törekedett, hogy olyan megoldást találjon, amely elsődleges képet ad a fejlődés alapvető tendenciájáról. s emeliett természetesen tárgyal több részlet-_

kérdést is. Bizonyos kérdéscsoportok mélyre—

ható vizsgálatát azonban nem tekintette munkája céljának. Elhatározásában nem is azok másodlagos jellege, hanem az játszott szerepet. hogy ezekről a kérdésekről a közel- múltban részletes, szinvonalas tanulmányok, jelentek meg, s ezek analiziséhez csak ke—

veset tudna hozzátenni. ilyen kérdés többek között a területi elhelyezkedés és fejlődés.

valamint az ipar külkereskedelmi forgalma.

bár az utóbbi tárgyalása valószínűleg fel- színre hozta volna az észrevételezett ezzel kapcsolatos ellentmondások, pontatlanságok nagy részét.

Elfogadja azokat a kritikai észrevételeket, amelyeket az 1968—1970—es viszonylag rövid és történelmi távlatok hiánya miatt is nehe- zen értékelhető időszak elemzési anyagáról az opponensek hangoztattak. Az értekezés megírásakor olyan válaszút elé került, hogy vagy teljesen kirekeszti ezt az időszakot a vizsgálataiból, vagy rövid, óvatos és körülte- kintő összefoglalót nyújt. Úgy véli, hogy a magyar ipar fejlődését ilyen hosszú időszak- ra vonatkozóan nem lehet elemezni anélkül.

hogy legalább az 1968. évvel kezdődő kor- szakváltást ne vonnánk be a megfigyelésbe.

Egyetért azzal, hogy ennek az időszaknak az értékelése külön tanulmányt igényel. (Ehhez az értekezés megírásakor még nem állha- tott rendelkezésre megalapozott számszerű információ.)

A jelölt ezt követően az értekezés egyes megállapításait. következtetéseit érintő bíráló

megjegyzésekre válaszolt.

A Stark Antal által javasolt, középtávú ter—

vekhez kötött periodizálási módszernek két- ségtelenül számos gyakorlati előnye van, és elvi meggondolások is szólnak mellette. Van- nak azonban olyan árnyoldalai is az ilyen

(6)

jellegű periódusmegállapításnak, amelyek ugyancsak befolyásolják az elemző közgaz- dászt. Az ellentmondás kombinatív csoporto- sítással oldható fel, amely egyben jobb ala- pot nyújthat, és gazdagíthatja az elemzési lehetőségeket is.

Teljes mértékben egyetért Wilcsek Jenőnek azzal a megállapításával, hogy az összeha—

sonlíthatóság feltételeit a statisztikának kell megteremtenie, s nem lehet fellépni olyan követelménnyel, hogy a statisztika igényeinek bármilyen gazdasági folyamatot is alárendel—

jünk.

A disszertáció az ágazati és a termék- nómenklatúrák viszonylagos stabilitásának szükségességére kívánta felhívni a figyelmet.

A gazdasági folyamatok, szerkezetek lénye- ges változását természetesen követnie kell az elszámolási, csoportosítási rendszernek is. A gyakorlatban jelentkeznek azonban olyan törekvések is, hogy kisebb vagy nagyobb kö- zösségi érdekeltségek praktikus szempontjai- tól vezérelve, de általában indokolatlanul változtassanak a termék-, illetve ágazati cso—

portosításon.

A szerző a hatékonyság vizsgálatát nem tekinti sem teljesnek, sem lezártnak. Állítja, hogy a jövedelmezőséget a hatékonyság té—

nyezői közé kell sorolni, még akkor is, ha az árrendszeri sajátosságok miatt a tényező elemzésének információtartalma korlátozott.

Hosszabb távon és makroszinten azonban valóban alárendelt jelentőségű. Egyetértését hangoztatta viszont a Stark Antal által fel—

sorolt kiegészítő tényezőknek a hatékonysági körbe történő bevonásával.

Mivel mindkét opponens több észrevételt tett az ipar külkereskedelmi szerepéről, fej—

lődéséről, és a disszertáció nem tekintette feladatának az ipar export—import kapcsola—

tainak részletes elemzését, a jelölt a disszer- táció több vitatott megállapítását helyesbí—

tette, indokolta, illetve kiegészítette. lgy fogd lalkozott az importanyag-tartalom dinamiká—

jának, az export—import gazdaságpolitika egyes vetületeinek, a forgalmi relációknak és az import hatékonyságának részletesebb ér-

tékelésével. ,

A vegyipar fejlődését a szerző sem tekinti teljesen problémamentesnek. A problémák el—

lenére azonban ennek az ágazatnak a fej—

lődése — a többi ágazathoz képest —- viszony—

lag egyenletes és gyors ütemű volt, megol—

dotta a magyar mezőgazdaság műtrágyael- látását, és jelentősen növelte az exporthoz való hozzájárulást (gyógyszeripar), és egyes ágazataiban kritikusabb mércének, igénynek

is megfelelő volt a változás.

Az 1938. évi magyar ipar helyzete tárgya—

lásának ellentmondásossága csak látszóla—

gos, oka valójában a korabeli ipar felemás állapota, az átlag mögött meghúzódó szél—

sőségek.

A szerző utalt továbbá azokra a megjegy- zésekre, amelyeket az értekezés pontatlan megfogalmazása vagy a tömör tárgyalás (na- turális mutatószámok alkalmazása a nemzet—

közi összehasonlításokban, a forgóeszköz—

tartalom alakulásának megítélése) váltott ki.

;

A vita során a Bíráló Bizottság két kérdést intézett a jelölthöz:

1. a matematikai statisztikai eszközök milyen sze—

repet töltenek be a közép- és hosszú távú idősorok elemzésében, és a jelölt munkájában mennyiben tudott azokra támaszkodni?

2.a kétoldalú nemzetközi összehasonlításokban milyen szempontok alapján választják ki a partne- reket?

Az első kérdéshez kapcsolódva Ács Mag- dolna, a Bíráló Bizottság titkára, hozzászó—

lásában azt fejtegette, hogy elsősorban az ipar rendelkezik olyan adattárral, hosszú na—

turális idősorokkal, amelyek kiválóan alkal—

masak korszerű matematikai eszközökkel tör- ténő feldolgozásra. Hiányolta, hogy ezzel az egzaktabb eredményt hozó eszköztárral csak kevéssé élt a szerző annak ellenére. hogy a nemzetközi irodalomból többféle módszer is rendelkezésre áll.

Nyitrai Ferencné az első kérdésre vála- szolva kifejtette, hogy az elemzési eszközök alkalmazásában elsősorban a kifejezés cél—

szerűségi szempontjai vezérelték, a téma tárgyalásának egységességét hátrányosan érinthették volna a kísérleti jellegű matema—

tikai apparátusra támaszkodó számítások.

Ugyanakkor elismerte és nagyra értékelte a közgazdasági—statisztikai elemzésekben a korszerű matematikai módszerek szerepét.

A második kérdéshez kapcsolódva hangoz—

tatta a szintetikus és analitikus nemzetközi összehasonlítások megkülönböztetésének fon—

tosságát. Az első esetben országcsoportok képezik a bázist, és ennek kiválasztása vi—

szonylag egyszerűbb feladat. A gyakorlati ta—

pasztalatok azt mutatják, hogy a részletező összehasonlítások akkor a leghatékonyabbak, ha a két ország nagyságában, természeti adottságaiban és fejlettségi színvonalában csupán mérsékeltebb eltérések találhatók. (E követelményeknek egyfelől a magyar, másfe—

lől az osztrák, a csehszlovák, illetve a bolgár ipar összehasonlítása lényegében eleget

tesz.) Rámutatott továbbá arra, hogy sok-

szor nem elvi, hanem gyakorlati. technikai szempontok is szerepet játszanak a partne-

rek kiválasztásában.

Az aspiráns válaszát a Bíráló Bizottság el—

fogadta, és úgy döntött, hogy javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak Nyitrai

Ferencné részére a közgazdasági tudomá—

nyok kandidátusa fokozat odaítélését.

Dr. Kupcsik József)