Dr. Nagy Imre kandidátusi értekezésének vitája

DR. NAGY IMRE KANDIDÁTUSI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA

A Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának Ag—

rárrökonőmiai Szakbizottsága előtt 1966.

június 21—én a Magyar Agrártudományi Egyesületben nagyszámú érdeklődő jelen—

létében került sor dr. Nagy Imre, a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal osztályvezetője ,,A szarvasmarha-tenyésztés helyzetének

közgazdasági elemzése" c. kandidátusi értekezésének vitájára. A bíráló bizott—

ság elnöke dr. Csizmadia Ernő kandidá—

tus, titkára dr. László János kandidátus,

tagjai dr. Almási Gábor kandidátus, dr.

Bernáth Tivadar kandidátus, dr. Királyi

Ernő kandidátus, dr. Kovács Géza kandi- dátus, dr. Kulin Sándor kandidátus, dr.

Vadász László kandidátus és dr. Witthen

Béla tudományos főmunkatárs, az oppoé nen-sek dr. Jankó József, a mezőgazdasági

tudományok kandidátusa, a Mosonma—

gyaróvári Agrártudományi Főiskola tan- székvezető egyetemi tanára és dr. Vágz"

Ferenc, a közgazdasági tudományok kandidátusa, tanszékvezető docens, a Marx Károly Közgazdaságtudományi

Egyetem Kereskedelmi Karának dékánja voltak.

AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEINEK ÖSSZEFOGLALASA'

A szarvasmarha—tenyésztés a világ és Magyarország mezőgazdasági termelésé—

ben is fontos szerepet tölt be. A szá—

mosállatra átszámított állatállománynak

több mint a felét a szarvasmarha teszi ki, és ez az állatfaj adja a mezőgazda—

sági összes termelési értéknek 13 száza—

lékát, az állattenyésztési termelési ér—

téknek pedig kb. egyharmadát. Ennek

ellenére az állomány mind a lakosság

számához, mind pedig a mezőgazdasági területhez képest kicsi, és így a marha—

hús— és a tejfogyasztás nem kielégítő.

'Ezek a tények szükségessé teszik a szar-

1 Az értekezés az MTA Könyvtárában és a Károlyi Mihály Országos Mezőgazdasági Könyv—

tárban tekinthető meg.

vasmarha—tenyésztés mélyreható elemzé—

sét.2

A disszertáció nagymennyiségű statisz—

tikai adat felhasználásával, a gazdaságok

és községek adataiból kiindulva, hosszú

—— csaknem százéves —— idősorok segitsé—

gével mutatja be a szarvasmarha—te—

nyésztés fejlődését, jelenlegi helyzetét. A

felhasznált adatokat egyrészt néhány tel—

jeskörű, másrészt egyes reprezentatív fel-

vételek szolgáltatták. Aspiráns a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal és saját adat—

gyűjtéseinek felhasználásával a rendel—

kezésre álló adatokból néhány újszerű,

eddig , még ki , nem dolgozott. csoportosí—

tást is készített. így például a szocialista

nagyüzemek tejtermelését és marhahiz- lalását az állomány és az átlaghozam nagysága szerinti csoportosításban vizs—

gálta; a termelőszövetkezetek 1964. évi tejtermelési adatait a tehenek átlagos ho—

zamának és állományának változása alap—

ján csoportosította; az 1935. és az 1962.

évi szarvasmarha-állományt (a szarvas—

marha—, a tehén— és az egyéb ivarú állo—

mányt) körzetek és a városok jellege (ipari, mezőgazdasági és vegyes) szerint is feldolgozta, és foglalkozott Budapest

és a megyei jogú városok ellátó körze—

teivel. A csoportosított adatok alapján a további elemzés során matematikai sta—

tisztikai módszerek alkalmazására is sor

került. így például többek között a ta—

karmánytermelés és az állatállomány vál—

tozása, továbbá az állatsűrűség és a ho—

zamok, valamint az árak és a termelés,

* A disszertációban foglalt kérdésekkel as- piráns korábban a következő tanulmányok—

ban foglalkozott: Szarvasmarha—tenyésztésünk főbb közgazdasági kérdései (Statisztikai Szem- le, 1964. évi 1, sz. 19—34. old. és 3. sz. 259—278.

old.); A hazai tej- és tejtermékfogyasztás és

—enátás (Közgazdasági Szemle, 1964. évi 2. 'sz.

221—229. old.); Hústermelés és húsfogyasztás (Statisztikai Szemle, 1964. évi 12. sz. 1187——

1207. old.); A szarvasmarha—tenyésztés területi szakosítása (Statisztikai Szemle, i966. évi 3. sz.

245—264. old.); A szarvasmarha—tenyésztés üze- mi szakosítása (Statisztikai Szemle, 1966. évi 4. sz. 339—350. old.).

910 ^szamla

illetve felvásárlás közötti kapcsolatot korrelációs számításokkal vizsgálta. Az

adatokat számos községi, járási, illetve városi ellátó körzeti részletezésű karto—

gram teszi áttekinthetőbbé és szemléle- tesebbé.

A feldolgozott anyag alapján aspiráns

a következő főbb (megállapításokat tette.

1. Az elmúlt évtizedekben hazánkban

az állati eredetű fehérjék fogyasztása je- lentősen emelkedett, de még nem érte el

a nyugat—európai országok fogyasztásá—

nak színvonalát. Ennek oka az ala- csony tejtermékfogyasztás. Húsfogyasz- tásunk ugyanis elég nagy, összetétele azonban lényegesen eltér a vizsgált or- szágokétól, amelyekben a szarvasmarha- hús fogyasztása áll az első helyen, míg nálunk a sertésfogyasztás a legnagyobb.

Tej— és tejtermékfogyasztásunk a fel-—

szabadulás előtt is igen alacsony (az

1934—1938. években átlagosan fejenként 102 liter) volt. Az utóbbi években ezt a szintet tartósan nem lépte túl a fogyasz-

tás, a jövedelmi különbségek okozta dif- ferenciáltság azonban kisebb lett. Kü- lönbség mutatkozik a városi és a vidéki

lakosok fogyasztásában is: a vidéki csa- ládok tej— és tejtermék fogyasztása há- romnegyedema. városi családokénaky An fo-n * gyasztási színvonalat elsősorban —— te—

kintettel a kisméretű exportra — a ter- melés határozza meg. Az egy lakosra jutó tejtermelés hazánkban igen alav- csony, a dániai átlagosnak egyhatoda.

A hazai egy főre számított húsfogyasz- tás a háború előtti 33 kilogrammról 50 kilogramm fölé emelkedett. A marhahús—

fogyasztás mennyisége ugyanolyan arány- ban nőtt, mint az osszes húsfogyasztás.

Jövedelem szerinti differenciálódás alig figyelhető meg. A mezőgazdasági telepü-

léseken élők nagyobb része egyáltalán

nem jut friss húshoz, emiatt a paraszti háztartások egy főre jutó marhahúsfo—

gyasztása még kétharmadát sem éri el a munkás— és alkalmazotti családokénak.

A marhahús és a szarvasmarha—te—

nyésztés termékeinek exportja a terme—

léssel párhuzamosan jelentősen emelke—

dett. A kivitel csaknem teljes egészében tőkésországokba irányul, és 3,6 forint rá—

fordítás révén eredményez 1 devizafo—

n'nt bevételt. Különösen a vágó— és a vá-

gott állat exportjának fokozása célszerű még abban az esetben is, ha a szükséges takarmányt részben importtal kell biz—

tositani.

2. A szarvasmarha-tenyésztési termékek termelése elsősorban az állomány függ—

vénye. Magyarország szarvasmarha—állo—

mánya mind a lakosság számához, mind a mezőgazdasági területekhez viszonyítva

alacsony, és az európai országok között

igen alacsony színvonalon áll. Az álló--

mány változása általában — a gazdasági válságtól és a második világháború évei- től eltekintve —— kismértékű, az állatok száma többnyire kétmillió körül mozog.

A tartás módja, a hasznosítás iránya és a

tenyésztés jövedelmezősége lényegesen

megváltozott. Jelenleg az állomány 90 százaléka magyartarka. Az állományon

belül csökkent az igásállatok és a te—

nyészbikák, nőtt a hízó marhák aránya.

Az állomány területi szakosodása ki-

sebb mértékűvé vált, a szarvasmarha-ál-

lomány ugyanis csökkent azokon a te—

rületeken, ahol 1935-ben a sűrűség az

átlagosnál nagyobb volt, és nőtt azokon

a vidékeken, ahol a területegységre jutó

szarvasmarhák száma nem érte el az or- szágOS átlagot. A szarvasmarha- és ezen belül főleg a tehénállomány csökkenése elsősorban a nagyobb ipari és vegyes jel-

legű városokban, illetve azok környékén csökkent, így ezeken a területeken a'tej- termelés háttérbe szorult, és a húster—

melés vált elsőrendűvé.

Az állomány területi eloszlása és nagy- sága a városiasodás következtében is

változott. A mezőgazdaságot ugyanis a

gazdasági átalakulás során sokan elhagy—

ták, és a mezőgazdaságot elhagyók -——-

köztük még a kétlakiak is —— nagyrészt felszámolták a szarvasmarhatartást.

A területi elhelyezkedés vázolt alaku-

lását az egyes termékek és termények jövedelmezősége, illetve a felvásárlási és a piaci ár közötti különbség mértéke is

elősegítette. Sok mezőgazdasági termék, föleg a zöldségfélék felvásárlási árát je- lentősen meghaladtaapiaci ár, míg a tej—

nél a különbség elenyésző volt. Ez ter—

mészetesen a termelőket a városok kör—

nyékén a zöldségtermelés fejlesztésére serkentette a takarmánytermelés rová—

sára.

Feltűnő módon a szarvasmarha—sűrűség

és az átlaghozamok között negatív kap—

csolat van. A városokat és községeket az állatsűrűség és az átlaghozamok alapján csoportosítva megállapítható, hogy 400 helység szarvasmarha-tenyésztése tekint—

hető intenzivnek, vagyis ezeknek mind—

két előbbi mutatója kedvezőbb az orszá—

gos átlagnál.

3. A szarvasmarha—tenyésztési termé—

kek termelésének növelése kívánatos. A jelenlegi hozamok a tejnél -— a javulás ellenére is —— még csak közepesek, a hústermelésnél kedvezőnek mondható, de igen magas az élő— és holtmunka—ráfor—

dítás. Az állomány növelése csak akkor és ott szükséges, ahol az említett ténye—

zőkben rejlő tartalékokat már kihasznál—-

fák, és ahol a feltételek —- takarmány,

férőhely, szakképzett munkaerő -— már

biztosítottak.

A takarmánytermelés ingadozása, a gyakori takarmányhiány akadályozza az egyenletes termelést, illetve a termelés fejlesztését. A korszerű takarmányter—

melés azonban nagy holtmunka—ráfordí-

tást igényel, és a ráfordítások emelke—

dése átmenetileg gyorsabb, mint a ter—

melésé. Ez emeli a takarmányok önkölt—

ségét és ezzel a már amúgyis magas

szarvasmarha—tenyésztési önköltségét. A nem megfelelő takarmányozás hatására a tejtermelés évszakonként erősen inga—

dozik. Az ingadozás megszüntetése, azaz az egyenletes takarmányozás révén a je—

lenlegi állomány átlagos évi hozama 2600

liter körül alakulhatna.

A mezőgazdasági nagyüzemek kialakí—

tása nem jelentette egyben a szarvas—

marha—állomány koncentrált tartását, az

állattenyésztő telepek többsége jelenleg

nem teszi lehetővé a korszerű, speciali- zált termelést. Ennek megvalósítása ér—

dekében nem az állomány növelése az első feladat, hanem az üzemágak szá—

mának csökkentése és így a termelés szakosítása.

Az 1962. évi adatok szerint azok a ter—

melőszövetkezetek, amelyek több tehe—

net tartottak, magasabb tejhozamot ér—

tek el. Szoros volt a kapcsolat a hoza—

mok és az istállók felszereltsége között is. A szocialista átszervezés befejezése

óta több milliárd forint értékű nagyüzemi

férőhely létesült. A beruházások azon—

ban meglehetősen szétforgácsolódtak. Az

állomány megfelelő koncentrálása a ki—

sebb szövetkezetek jelenlegi anyagi lehe—

tőségeit meghaladja. A kisebb üzemek

beruházási gondjainak megoldására a kö-

zös vállalkozások lennének célszerűek.

4. A szarvasmarha—állomány jelenleg néhány ezer nagyüzem és a háztáji gaz—

daságok között oszlik meg. A nagyüze—

mekbe került szarvasmarhák nagy része nem alkalmas nagyüzemi tenyésztésre, a háztáji állomány önálló takarmánybázisa

megszűnt. így a háztáji szarvasmarha—

tenyésztés minden tekintetben a közös gazdaság szálastakármány-termelésének függvénye.

A volt kisparaszti gazdaságok sok olyan takarmányt is felhasználtak, ami je-

lenleg kárbavész, munkaidő—kihasználá—

suk is kedvező volt, ami a szarvasmarha—

tenye'sztési termékek önköltségében meg—

mutatkozik. A nagyüzemek az így mu—

tatkozó költségtöbbletet csakis nagyobb termelőképességű szarvasmarhák beállí—

tásával tudják ellensúlyozni.

v vizsgálta.

5. A mezőgazdasági termékek ára a

mezőgazdaságban felhasznált ipari ter—

mékek árához viszonyitva igen alacsony, ami növeli a mezőgazdasági termékek önköltségét, és így nem ösztönöz a ter—

melés intenzívebbé tételére. Kedvezőtle—

nül hat az állattenyésztésre az is, hogy az árunövények termelése gazdaságosabb, mint a takarmányoké. Az üzemek nagy része ezért a takarmánynövények vetés—

területét csökkenti, vagy a gyengébb te—

rületekre csoportosítja azokat, és ezzel

terméshozamuk mind alacsonyabb lesz.

Az ár— és támogatási rendszer eddig nem segítette a szarvasmarha—tenyésztés

fejlődését: az árak alacsony színvonala

miatt az árbevétel alacsonyabb a költ- ségeknél. Emellett a juttatások egy ré—

sze sem azokba az üzemekbe került, ame—

lyeknek tenyésztési feltételei kedvezők.

Annak érdekében, hogy a gazdaságok ér—

dekeltek legyenek a szarvasmarha—te—

nyésztés fellendítésében, az árakat úgy

kellene megszabni, hogy az árbevétel az állattenyésztésben átlagos mértéket meg—

haladja.

Az ár megállapításánál —- a szakosodás elősegítése érdekében —— arra is figye—

lernmel kell lenni, hogy az árban az egyes

ágazatokban lekötött eszközök 'nagy—

sága is kifejezésre jusson. Ennek érdeké—

ben az eszközlekötési hányad levonásá—

val csökkentett jövedelem azonosságát kell biztosítani az egyes ágazatokban.

A szarvasmarha-tenyésztés fellendíté—

sében tehát fontos szerepe van az árnak, de a fejlődés nemcsak a megfelelő árak—

kal segíthető elő. A jövedelmezőséggel, a takarmánytermele'ssel, a beruházásokkal stb. összefüggő kérdések együttes megol—

dása vezethet csupán a kitűzött Vcélhoz.

DR. JANKÓ JÓZSEF OPPONENSI VÉLEMÉNYE

,,A 219 szövegoldalt és 22 egész oldalas kartogramot tartalmazó értekezés szer—

zője — hangzik a vélemény bevezetőjé—

ben —— a magyar mezőgazdaság egyik legfontosabb ágazatának mai helyezetét A vizsgálatokat nagytömegű adatból kiindulva, sok számítással, a sta- tisztikai elemzés különböző módszereinek

felhasználásával végezte." A disszertáció—

ban bizonyos szerkezeti hiányosságok fe—

dezhetők fel, ismétlések vannak, ame—

lyeknek egy része elhagyható lett volna, de a szerkezeti hibák nem rontják le az

értekezés pozitívumait.

A disszertáció hét főrészből áll, monda—

nivalója azonban három téma köré cso—

portosítható.

912

; 1. Az első témakör keretében az aspi—

ráns a szarvasmarha-állomány alakulá—

sával, területi eloszlásával, helyzetével, az állomány növelésének lehetőségével,

a tenyésztés és a takarmánytermelés összefüggésével foglalkozik. E témakörön belül az opponens vitathatónak tartja az

állómány növelése és a beruházási igény

közötti összefüggést, részben mert nem tartja elfogadhatónak az aspiráns által használt egy állatférőhelyre jutó beruhá—

zási költségeket, részben pedig azért mert

— Véleménye szerint — a jövedelmező—

ség sokkal fontosabb tényezője az állo—

mány stagnálásának.

Figyelemre méltónak tartja az oppo- nens a szarvasmarha-állomány területi eloszlásának változásával kapcsolatos vizsgálatokat és a kapott eredményeket.

A városi körzetek tehénállománya csök—

kenésének okát azonban nemcsak az

árakban, a tej és a zöldségfélék nagyon

eltérő jövedelmezőségében kell keresni.

Fontos tényezője volt ennek 1. a borjúvá- gási tilalom, amely a tejtermelő gazda—

ságokat is a borjak felnevelésére, a ta—

karmány megosztására kényszerítette, és 2. a takarmányforgalom majdnem teljes

megszűnése, ami a takarmányt nem ter-

melő városi ,,aszfalt tehenészetek" fel—

számolásához vezetett.

Véleményében az opponens kifejtette azt a nézetét, hogy a szarvasmarha—ál—

nomítani kellene. Az értekezés az egy gazdaságban tartott szarvasmarhák szá—

mával jellemezte a koncentráció mérté—

két. A rendelkezésre álló statisztikai ada—

tok mást nem is tesznek lehetővé. Ennek ellenére kívánatos lenne az egy telepen tartott állatok számát megvizsgálni.

E témakörön belül az opponens foglal- kozott még az elletések száma és az élet—

teljesítmény, a termőterület nagysága és

a takarmányellátottság közötti összefüg—

géssel, valamint a lucerna és a Vörös- here vetésterületi aránya növekedésének a fehérjeellátásra gyakorolt hatásával.

2. A második nagy témaköre a disszer—

tációnak a szarvasmarha—tenyésztés ter—

mékeinek elosztásával, fogyasztásával és termelésével —— ez utóbbinak az opponens véleménye szerint az előző részben lett

volna a helye —— foglalkozik. Főleg azt

elemzi, milyen tényezők és hogyan ha—

tottak a fogyasztásra. a termelés mennyi—

ben felelt meg az igényeknek, az igény

milyen változása várható, és előrelátha—

tóan az új igényeket hogyan lehet kielé—

gíteni.

Az elemzés a két főtermék, a tej és a

hús fogyasztására —- hozzákapcsolva a hozamok vizsgálatát —— terjed ki. Fi-

szam

gyelemre méltó megállapítása. hogy a több tehénnel rendelkező termelőszövet—

kezetekben nagyobb a tejhozamgés hogy a termelőszövetkezeteknek több mint két—

ötöde egyidejűleg növelte a tehénállo—

mányt és emelte a tehenenkénti hoza—- mot. Nem nyer azonban bizonyítást az a

közismert tény, hogy a tehenek egy ré- sze a növendéknevelési hiányosságok

miatt kevés tejet ad.

Az aspiráns véleménye szerint a hoza—

mok növelésének, a termelési színvonal emelésének legfontosabb eszköze a kon—

centráció és a specializáció, mégpedig külön hús— és külön tejtermelő fajták beállítása révén. Ez azonban összetett és

sokoldalú vizsgálatot igénylő kérdés, és nem illik az értekezés kereteibe. ,

A hústermelés tárgyalása nem olyan

részletes, mint a tejtermelésé._ Az aspi—

ráns elsősorban a termelés alakulását elemzi, és nem keresi az okokat. Igaz, hogy ezekkel már az előzőkben is fog-

lalkozott.

3. Az utolsó részt az aspiráns a jöve——

delmezőség vizsgálatának szentelte. Ez- zel kapcsolatban számos lényeges követ-

keztetésre jut például a mezőgazdasági

és az ipari árak aránya, az igázás meg—

szűnése és az árutermelés előtérbe kerü-—

lése, valamint a hulladékok takarmányo—

zási célokra való felhasználása kérdésé-

ben.

Az opponens vitathatónak tartja a disszertáció megállapítását. Saját meg—

figyelései szerint nem felel meg a valóságnak az, hogy a felszabadulás előtt a parasztgazdaságok jövedelmének na—

gyobb részét a növénytermelés adta vol- na. Nem tartja bizonyítottnak azt sem, hogy a tejtermelés egyenetlenségének megszüntetése növelné a jövedelmezősé—

get. Végül a jövedelmezőség és az árak

kérdése részletesebb elemzést igényelt

vo na.

,,Összefoglalva és értékelve az érteke—

zés érdemeit és hiányosságait —— fejezte be véleményét dr. Jankó József —— az előbbiek javára kell dönteni. Az említett szerkezetbeli hibák annyiban rontják az

értekezés minőségét, hogy nehezítik an—

nak tanulmányozását. megnövelik terje—

delmét. Ugyanakkor mentségül szolgál, hogy nagyon sokoldalúan igyekezett vizs—

gálni a kérdést, ezért ugyanazt a jelen—

séget kénytelen volt több más jelenség—

gel együtt vizsgálni, ami szükségessé tette az ismétlést. ..

Az értekezésben tett megállapítások között számos újszerű, a tárgyra vonat- kozó ismereteinket gyarapító, előre,—

mutató található. ..

Az értekezés szép kiállitású, a közölt táblázatok, ábrák és kartogramok vila—

gosak, félre nem érthetők. A felsorolt

irodalom a témakör alapos ismeretéről, a felhasznált adatok nagy tömege pedig

széles alapokon nyugvó munkáról tanús—

ködik.

Végeredményben az értekezést a kan- didátusi fokozat odaítélésére alkalmas——

nak tartom..."

DR. VAGI FERENC OPPONENSI VÉLEMÉNYE

A mezőgazdaság szocialista átszerve—

zése után a sertés- és baromfitenyésztés került előtérbe. Az aspiráns azonban már akkor a szarvasmarha—tenyésztés helyze—

tét, fejlődését kutatta, és eddigi úttörő

jelentőségű munkásságának nem kis ré—

sze van abban, hogy napjainkban a fi—

gyelem mindinkább ezen ágazat felé for"

dul. ,,Az előzetesen publikált tanulmá—

nyokat s ezek továbbcsiszolt és elmélyí—

tett feldolgozását megtestesítő értekezést

— állapította meg az opponens — úgy kell értékelni, mint közvetlen hozzájáru- lást a hazai agrárközgazdasági irodalom—

hoz, nevezetesen a szarvasmarha ágaza—

tok agrárközgazdasági irodalmának né- hány alapvető kérdésben való kidolgozá- sát. Ezek a feldolgozások jól használha—- tók az agrárközgazdaságtan közép— és felsőfokú oktatásában s az ágazat további

tudományos kutatásában is."

Továbbiakban az opponens a disszer—

táció érdemeit méltatta. Az aspiráns ja—

vára írta, hogy nem elégszik meg a szar—

vasmarha-tenyésztés helyzetének feltá—

rásával, hanem a fejlődési tendenciák felvázolására törekszik, az összefüggése—

ket igyekszik bemutatni, és ,,szenvedélye-

sen, az ügy szeretetével keresi azokat az

okokat, amelyek a fejlődés sajátosságait létrehozták." További érdeme a disszer—

tációnak, hogy igen nagy mennyiségű adat elsődleges feldolgozása révén nyert hosszú idősorok képezik az elemzések

alapját, és hogy fejlett matematikai—

statisztikai módszerek is szerepelnek a felhasznált elemzési eszközök között.

Az aspiráns a kérdés kifejtéséhez két oldalról közelít. Egyrészt megvizsgálja az

ágazat fejlődésének menetét, fejlesztésé—

nek objektív alapjait és a lehetőségek ki—

használásában jelentkező eredménye—

ket, fogyatékosságokat, valamint ezek okait. Másrészt behatóan vizsgálja, hogy az ágazat termékeiből milyen fokon áll a

szükségletek kielégítése. Végül pedig a

disszertáció több konkrét javaslatot is tesz, és több helyen bemutatja, hogy a javaslatok megvalósításától milyen ered—

mények várhatók.

9 Statisztikai Szemle

Az értekezés fontosabb új, illetve új- szerű megállapitásai közül az opponens

a következőket emelte ki:

—— a szarvasmarha—állomány száz év alatt szinte semmit sem változott, és kü-

lönösen a tehénállomány alakulása ked—

vezőtlen, ami nemcsak a tej— és tejter—

mékellátást akadályozza, hanem az ága—

zat továbbfejlesztését is;

— a szarvasmarha-állomány tájmeg—

oszlásában kiegyenlítődés ment végbe, csökkent a tájtermelő körzetek jelentő—

sége;

— a nagyvárosok körül a szarvasmar—

ha—tenyésztés, ezenbelül főleg a tehéntar—

tás visszaszorul;

—— az ágazat fejlődését a kedvezőtlen

takarmányhelyzet gátolja, ami főleg jö—

vedelmezőségi okokra vezethető vissza;

—— a húsfogyasztás a századforduló után lényeges változáson ment át: mennyiségi—

leg visszaesett, és a sertéshús aránya

megelőzte a szarvasmarhát.

Emellett azonban több észrevétele is volt az opponensnek. így nem tartotta kielégítőnek az exportgazdaságossági vizsgalatot. Az aspiráns a felvásárlás árakkal számolva állapítja meg, hogy az ágazat devizakitermelési együtthatója

igen kedvező. Helyesebb lett volna az

elemzésnél az alacsony felvásárlási ár helyett a ráfordításokat venni alapul.

Előnyére vált volna az értekezésnek, ha az állattenyésztési ágak jövedelmező—

ségének, jövedelmi arányainak összeha- sonlítását részletesebben mutatja be.

Igaz, hogy így is többet ad, mint amit

az irodalomból ismerünk —— állapítja meg az opponens —, de az anyag így nem ki- elégítő, és nem alkalmas arra, hogy gaz—

daságpolitikai és árintézkedések alapjául szolgáljon.

Az opponens kisebb észrevételei a ter—

melőszövetkezetek szarvasmarha—tenyész—

tői közös vállalkozásaival, a borjúszapo—

rulat tenyésztésbe vételére ösztönző in—

tézkedésekkel, a háztáji állatállomány takarmányellátásával, az öntözéses ta—

karmánytermelés gazdaságosságával, a

termelői és a fogyasztói árak közötti kü—

lönbség hatásával, a tej- és a hústermé—

lés szétválasztásával és a falusi húsellá—

tással voltak kapcsolatban.

Végül az opponens megállapítja: ,, . . . az értekezéssel kapcsolatban felvethető prob—

lémák nem érintik az abban kifejezett

legfontosabb kérdéseket. Szólni kell még

az értekezés különösen gondos szerkesz—

téséről is. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy felépítésében logikus, hanem abban is, hogy nagyon könnyen követhető és áttekinthető. Ez annál inkább dícsére—

tes, mert az értekezés jellegénél fogva

szinem,

914

érthetően sok számadattal operál: A

számadatok felvonultatásával a Jelolt

megtalálta a helyes mértéket. . .

Összefoglalva ismételten szeretném

hangsúlyozni, hogy az értekezés körülte—

kintően megírt, színvonalas munka. Egy—

értelműen bizonyítja, hogy a jelölt jól

képzett marxista agrárközgazdász, min-

den adottsága megvan ahhoz, hogy a köz—

gazdaságtudományt alkotóan művelje, s tovább is fejlessze. Javaslom a Tudomá—

nyos Minősítő Bizottságnak, hogy dr.

Nagy Imrének ...adja meg a közgazda—

ságtudományok kandidátusa fokozatot."

DR. NAGY IMRE ASPIRANS VÁLASZA

Az opponensi Vélemények ismertetése

után több felszólalás hangzott el. A fel—

szólalók nagyrészt kiegészítették a disz-

szertációban foglaltakat. így többek kö—

zött szó esett a szarvasmarha—tenyésztés egyéb termékeinek a gazdálkodásra gya-

korolt hatásáról, a közös vállalkozások lehetőségéről, a kis—, illetve a nagyüze—

mek tenyésztői munkájának színvonalá-

ról, felhívták a figyelmet a szarvasmarha—

férőhelyek 80 százalékos kihasználása és a jelenlegi extenzív fejlődés közötti ösz—

szefüggésre, foglalkoztak a tehénállo—

mány városok körüli csökkenése, a tej szállítási távolságának növekedése és az

egységes felvásárlási árak közötti kap-

csolattal, kiemelték a disszertáció megál—

lapitásainak bizonyítottságát, a községi részletezésű adatok jelentőségét és a

nemzetközi összehasonlítások gondolat—

ébresztő voltát.

*

A felszólalások után az aspiráns Vála- szolt az opponensi véleményekre és az el—

hangzott észrevételekre. Mindenekelőtt

köszönetet mondott a bírálatokért, a ki-

egészítésekért, amelyeknek nagy részével

egyetértett, és amelyek segítséget nyújta—

nak további munkájához.

Részletesebben foglalkozott az állatfé—

röhelyek beruházási összegével kapcsola-

tos észrevétellel. Dr. Jankó József oppo—

nenssel egyetértett abban, hogy a bemu—

tatott adatok alacsonyaknak tűnnek, azo—

kat azonban több száz állami gazdaság

és termelőszövetkezet adatai alapján szá—

mították. Igy felhasználásuk indokolt,

annál is inkább, mert a vizsgálat szem—

pontjából a sertés— és a szarvasmarha—

férőhely épitési költségei egymáshoz vi- szonyított arányának van jelentősége, és

az mindenképpen reális.

Szintén Jankó József foglalkozott az—

zal, hogy az adatok nem igazolják a nö-

vendéknevelési hiányosságoknak a tejter—

melésre gyakorolt kedvezőtlen hatását, Az aspiráns megállapította, hógy ez a közismert tény is bizonyítottnak tekint—' hető. A nemzetközi összehasonlítások szerint hazánkban a tehenek átlagos ho- zama igen alacsony, és az átlagos tehén—

állornányú és tejhozamú termelőszövet- kezetek tejtermelésének színvonala mint——

egy 700 literrel a fajta átlagos hozama

alatt van.

Vitatták az opponensek azt a megálla- pítást is, hogy a parasztgazdaságok jöve—

delmének nagyobb része a növényterme—

lésből származott 1938—ban. Az aspiráns a Központi Statisztikai Hivatalban 1949.

évi árakon 1938—ra vonatkozóan végzett, számítások eredményeit ismertette. Ezek szerint 1938-ban a 25 kat. holdnál kisebb

gazdaságok jövedelmének 67 százalékát

a növénytermesztés adta.

Válaszában az aspiráns foglalkozott

még a közös vállalkozások, az elletések

számának az életteljesítményre gyakorolt

hatása és a hús— és tejtermelés különvá- lasztása kérdésével.

A BIRÁLO BIZOTTSÁG HATÁROZATA

,,A jelölt értekezése a szarvasmarha- ágazat közgazdasági kérdéseinek kidolgo- zásában úttörő munka, szinte teljes egé-

szében az újszerűség erejével hat" ——

hangzik a bizottság határozata —, majd a témakörök összefoglalása után így folytatódik:

,,A jelölt fő törekvése a, fejlődési. ten—

denciák feltárása volt. Az értekezés.

kérdéseinek feldolgozása során a jelölt a,

hagyományos statisztikai módszerek mel-v lett az összefüggések mélyebb elemzése- céljából új matematikai—statisztikai mód- szereket alkalrnazobt. A takarmánytemne—

lés és az állományváltozás, a szarvas—

marhasűrűség és a hozamok, az árak,, valamint a termelés és, a felvásárlás kapcsolatára korrelációs együtthatót, szá—

mított. Számításai a gazdasági irányítás—

jelenlegi reform—munkája számára is:

hasznosak és tanulságosak. A téma fel- dolgozásában széles körűen használta fel a szakirodalmat. Hangsúlyozzuk az adatfelvételi, adatfeldolgozási munka

gondosságát, nagy pontosságát."

Fentiek alapján, a jelölt válaszait elfo—

gadva a Tudományos Minősítő Bizott—

ság Agrárökonómiai Szakbizottsága egy—

hangúan úgy döntött, hogy javasolja dr.,, Nagy Imre részére a mezőgazdasági tu—r

dományok kandidátus—a fokozat odaítélé—

sét.

Dr. D. A.