Dr. Szilágyi György kandidátusi értekezésének vitája

Az egységes statisztikai számjelrendszer kezelését végző részleg az igazgatási és Költségvetési Főosz—

tály Titkársági és Jogi Osztályához került.

a Beruházási és Építőipari Főosztály új ne—

ve: Beruházási és Epítőipari Statisztikai Fő- osztály;

a Mezőgazdasági Főosztály új neve: Me- zogazdasági Statisztikai Főosztály;

a Személyzeti és Oktatási Önálló Osztály főosztályi minősítést nyert. ennek megfele- lően új neve: Személyzeti és Oktatási Fő—

osztály, vezetője: Varga Gyula főosztályve—

zető.

Az alapokirat irányelveinek megfelelő to- vábbi szervezeti és személyi változásokról a

későbbiekben adunk tájékoztatást.

DR. SZILÁGYI GYÖRGY KANDlDÁTUSl ERTEKEZÉSÉNEK VlTÁJA

Az MTA Tudományos Minősítő Bizottságá- nak Bíráló Bizottsága előtt dr. Csikós-Nagy Béla államtitkár. a közgazdaságtudományok doktora elnökletével- 1910. június 12-én tar- tották dr. Szilágyi György "Fejezetek az ár- statisztika módszertanából" című kandidátusi értekezésének vitáját. A Bíráló Bizottság tag—

ja volt dr. Hoch Róbert kandidátus, dr. Hor- váth Róbert kandidátus, dr. Köves Pál kandi- dátus (a Bizottság titkára). dr. Marton Adám kandidátus, dr. Ollé Lajos kandidátus. dr.

Orosz László kandidátus és dr. Vilmos József kandidátus. Az értekezés opponensei dr. B.

Tamás Erzsébet kandidátus és dr. Kupcsik Jó- zsef kandidátus voltak.

AZ ERTEKEZÉS TEZlSElNEK ÖSSZEFOGLALÁSA

A tervgazdaság konkrét rendszerének két alapvető modell-változatában az árak funk- ciója jelentősen különböző. A tervutasítá- son alapuló modellre a központi ármegálla—

pítás, a nem rugalmas ármechanizmus, a piac szabályozó szerepének háttérbe szori—

tása jellemző. Ez a mechanizmus az árak elszámolási funkcióját juttatja előtérbe. En- nek megfelelően az árak megfigyelése, sta—

tisztikai szerepe jórészt segédeszköz jellegű.

Az ár a statisztikai vizsgálatnak csupán esz- köze; nem tárgya.

Ezzel szemben a tervgazdaság piaci mo- delljében az árak kiemelkedő helyet foglal- nak el. Az ár az aktívvá váló áru— és pénz—

kapcsolatok egyik főszereplőjévé. a gazda- sági döntések fontos tényezőjévé lép elő. Az árstatisztikára ebben a mechanizmusban mindenekelőtt az jellemző, hogy az ár, az áralakulás és hatásainak megfigyelése (: sta- tisztikai vizsgálat elsődleges tárgyává válik.

Az árfunkció átalakulása és differenciáló- dása az árstatisztikai munkában olyan vál- tozást hozott, amely többek között azoknak a kutatásoknak is indítékául szolgált, me—

lyek eredményeiről az értekezés számot ad.

Az értekezés az árstatisztika egyik alapkér—

désének: az árváltozások fogalmának elem- zésével kezdődik.

Az ár mint statisztikai kategória első kö—

zelitésként úgy jelölhető meg. mint megha- tározott minőségű. egységnyi jószág vagy szolgáltatás. meghatározott , körülmények kö-

zött történő adás-vétele során fizetett pénz- összeg.

Ha az árváltozás fogalmát az így megfo—

galmazott árak változásában jelöljük meg.

akkor elméletileg teljesen tiszta, a valóság- ban azonban meglehetősen szűk körben ér—

vényesülő értelmezéshez jutunk. Az áruknak viszonylag kis hányada őriz meg hosszú időn keresztül változatlan minőséget és változat- lan adás-vételi feltételeket. így e fogalom alapján az árváltozásokat — különösen hosz—

szabb távon —- csak meglehetősen szűk kör- ben tudnánk mérni. Mihelyt megváltoznak valamely termék minőségi jellemzői vagy ér- tékesítési feltételei, az árak már nem lenné—

nek összehasonlithatók.

Az árváltozás fogalmának szélesítése két irányban történhet!

a) az ár előbb említett fogalmát változatlanul hagyva bővítjük az árváltozás értelmezését úgy. hogy nemcsak a definiált árak változását. hanem mas időbeli változásokat is árváltozásnak tekintünk;

b) szélesítjük az árkategória tartalmát. feloldva vagy enyhítve egyik—másik megszorítást.

Az árváltozások értelmezésének kibővítése lényegében annyit jelent, hogy valamely áru árváltozásót akkor is mérjük. ha minőségé—

ben, adás-vételi körülményeiben változás áll be. Ez esetben az árváltozás kettős arcu—

latot nyert. Beszélhetünk un. ..nominális" és ..reális" vagy ,.tiszta" árváltozásról. A cél az utóbbi mérése.

A tiszta árváltozás mérésének egyik leg- főbb problémája a minőségi változások ke- zelése. A minőségi változások megítélésé- nek alapja a felhasználó, a fogyasztó. A mi- nőségi különbségek fogyasztói oldalról való megítélésére tulajdonképpen csak egyetlen objektív mércét ismerhetünk el: a piacot.

Minden olyan esetben. amikor nincs lehe—

tőség a fogyasztói értékitéleteknek a piac alapján való ősszehasonlítására, csak követ- keztetni lehet arra. hogy a fogyasztó a mi- nőségi változásokat hogyan értékeli.

A másik alapprobléma az adás—vételi fel- tételek változásának kezelése. Elméletileg leghelyesebb ezeket teljesen kiszűrni az ár—

változásból. Amikor ez nem oldható meg, a döntést ismét a fogyasztó oldaláról célszerű megközelíteni, és ennek alapján elhatárol- ni a tiszta árváltozást befolyásoló elemeket.

§

Az árfogalom szélesítése lényegében az átlagárak bevezetését jelenti. Az átlagár, de különösen az átlagárváltozás nem egyértel- mű kategória. Sokfélesége mindenekelőtt abban jut kifejezésre, hogy átlagárakat kü- lönböző dimenzióban lehet képezni, s e kü—

lönböző átlagárak közgazdasági értelmezé—

se nagyon eltérő lehet. A legfontosabb át- lagárképzési dimenziók: a minőség, az idő és a tér.

Az értekezés második része a szolgálta- tások árstatisztikájával foglalkozik. E rész — azon túlmenően, hogy új vonásokkal is gaz- dagítja az árstatisztikát —— gyakorlati példá- kat szolgáltat az árváltozások fogalmával kapcsolatos elvek alkalmazására.

Az értekezés harmadik része az általános árszínvonal-változás statisztikai vizsgálatá- nak lehetőségeivel foglalkozik. E vizsgálatok célja az áralakulás legfőbb, legáltalánosabb tendenciáinak bemutatása, az általános ár- színvonal—változás mértékének és jellegének elemzése.

Az általános árszínvonal szorosan össze—

függ a pénz általános vásárlóerejének vál- tozásával, és ezzel kapcsolatban a gazda- ságban megnyilvánuló inflációs és deflációs tendenciákkal.

Amikor nemcsak egy—egy szférában. ha—

nem az egész újratermelési folyamatban fel—

lépő árváltozások mérése a cél, akkor egy speciális árindexfajta, az ún. ,,implícit" ár- indexek használatának a lehetősége is fel—

merül. Az ..implicit"árindexeket valamely szintetikus nemzetgazdasági mutató (példá- ul: társadalmi termék. nemzeti termék. nem- zeti jövedelem) alapján képezzük, a folyó áron és a változatlan áron számított aggre—

gátum hányadosaként. A tanulmány részle- tesen tárgyalja ezeknek az implicit árin- dexeknek a sajátosságait.

Napjainkban azokban az országokban, ahol az áremelkedés tendenciája általános jelenség, kétféle növekedéssel találkozha—

tunk: tartós, viszonylag egyenletes, lassú ár- emelkedéssel, illetve rövidebb ideig tartó. de rohamos növekedéssel, az ún. ,,robbanás—

sal". A tanulmány új mutatószámokat vezet be az árváltozás koncentráltsáaának a jel- lemzésére, valamint az ún. ,,robbanás" be- mutatására.

Az utóbbi időben széles körben elterjedt a keresletnek és a költségeknek az áremel- kedés legfontosabb tényezőjeként való meg—

ielölése, Sem a kereslet, sem a költségnöve—

kedés árfelhajtó szerepét nem lehet vitatni.

Annál problematikusabb e hatások elkülö- níthetőséae és számszerűsítése. A fogalom- Dár alkalmazása azonban mégis gazdagít—

hatja az árváltozás elemzését. Ennek érde- kében az értekezés szerzője, bizonyos köny—

nyen belátható feltételezésekből kiindulva,

mutatószámokat konstruált, amelyek segitsé—

gével bemutatható egyfelől a kereslet és az

árváltozás, másfelől a költségek és az árvál—

tozás közötti kapcsolat.

Az értekezés negyedik fejezetének címe:

Ararányok és árollók. Ez a fejezet feldol- gozza az árollószámítások módszertanát. kü- lönös tekintettel az árollósorok alkalmazá- sának néhány sajátos módszertani kérdé—

sére, mint a szezonális ingadozás. a trend—

hatás és az időbeli késés. majd pedig az árollófajtákat rendszerezi: '

a) a különböző javak árindexeiből képzett árollók;

d b)) ararányindexek (a rész— és főáríndexek hánya—

osa ;

, c) azonos javak különböző árindexeíből képezett

arollók.

'Az árollók felhasználhatóságának to- vabbi lehetőségeire találunk, ha azokat az ágazati kapcsolatok mérlegének rendszerébe

illesztjük.

Az ÁKM-sémába rendezett árindexekből az árollók két fajtája képezhető:

1. ráfordítási árolló, amely [' ágazat kibocsátá- sának árindexét az [ ágazatból származó ráfordítás árváltozásával veti egybe:

2. kibocsátási vagy értékelési árolló, amely i ága—

zat összes kibocsátásának árindexét (: ] ágazat ré—

szére történő értékesítés indexével veti egybe.

A kétféle áron számított ráfordítási együtt—

hatók inverzének elemeiből új árollók, a halmozott ráfordítások árollói képezhetők;

hasonlóképpen a kétféle áron számított ki- bocsátási együtthatók inverzének elemeiből az ún. halmozott kibocsátási árol/ók számít—

hatók.

A halmozott árollók matrixának és a bruttó kibocsátás árindex vektorának szor- zataként olyan új árindex mátrixot nyerünk.

amelynek elemei ún. halmozott árindexek.

Ezek azt az árváltozást fejezik ki, amelyet [' ágazat .,elszenved" i ágazat termékeinek közvetlen és közvetett felhasználása követ- keztében. így az ágazati kapcsolatok mér—

lege, valamint az árollók segítségével a népgazdasági szintű árelemzések új, szisz—

tematikus rendszere valósítható meg. Erend—

szerben a közvetlen ráfordítások és értékesí—

tések árváltozása mellett a teljes (halmo- zott) ráfordítás—kibocsátás szemléletű árará- nyok és árváltozások is vizsgálhatók, és ily módon az áralakulás olyan összefüggései és hatásai is kitapinthatók. amelyek a hagyo—

mányos módszerű számításokban nem férhe—

tők hozzá.

Az értekezés ötödik — befejező — része az árak és az árarányok nemzetközi össze- hasonlításával foglalkozik.

Anemzetközi árösszehasonlítások során különböző valutákat hasonlítunk össze. El- sődlegesen arra vagyunk kiváncsiak, hogy az egyik valuta egysége a másik valuta

hány egységének felel meg. Ez más szóval a valuták vásárlóerő-arányait jelenti, ismét más szóval pedig országok közötti un. terü- leti vagy térbeli árindexeket. A legáltaláno- sabban használt térbeli árindexek a hivata- los valutaárfolyamok. valutakulcsok. Amikor azonban az árak összehasonlítása a cél. a hivatalos valutakulcsokkal nem elégedhe- tünk meg. Az árösszehasonlitásoknak nem egyszer éppen az a céljuk, hogy a hivatalos árfolyamok realitását ellenőrizzék.

Az árszinvonal nemzetközi összehasonlítá- sának háromféle módszere különböztethető meg:

a) implicit árindex közvetlen volumenösszehason- litások alapján;

) implicit árindex a volumenek tételes kelése alapján;

c) közvetlen árindexszámítás.

átérté—

Az első módszer értelmében felhasznál- juk az országok közötti valamilyen -— álta- lában naturális mutatókon alapuló — volu- menösszehasonlitás eredményét. és ennek segítségével származtatjuk a valuták közötti árindexeket.

A második módszernek egy fokkal több köze van az árakhoz. Az árindexeket itt is volumenindexekből származtatjuk, de a vo—

lumenösszehasonlítást elemenkénti átárazás segítségével hajtjuk végre.

Az árösszehasonlítás céljának leginkább a harmadik módszer felel meg, amely rész- elemekből meghatározott árindexekre épül.

A részárindexek meghatározása általában kiválasztott termékek áregyütthatóinak alap—

ján történik. A termékválasztás során speci- ális mintavételi eljárások alkalmazása szük—

séges.

Az összehasonlító árelemzések egyik leg—

gyakoribb kérdése. hogy ez vagy az a ter- mék melyik országban olcsóbb, illetve drá—

gább. Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszol- hassunk, valamilyen összehasonlítási alap- pal kell rendelkeznünk. Az összehasonlítás alapját képezheti egy kiválasztott cikk vagy cikkcsoport árindexe. Ily módon a nemzet- közi összehasonlítások szférájában alkalmaz- ható árollókhoz jutunk el.

Kettőnél több ország összehasonlítása ese- tén ismét új kérdés merül fel: az összeha- sonlitásba bevont országok közül melyek ár- rendszere áll közelebb. illetve távolabb egymástól.

Erre a célra az árindexek szóródása lát- szik jól felhasználható eszköznek. Tekintet—

tel arra, hogy a területi árindexek a valuták egységnyi vásárlóerejének nagy különbsége következtében országpáronként igen eltérők.

olyan szóródásmutatót kell választani, amely- nek nagysága független az árindexek nagyságrendjétől. Ezért célszerű az ún. rela- tív szórás alkalmazása.

DR. B. TAMÁS ERZSÉBET OPPONENSl VÉLEMÉNYE

Az értekezés több új módszertani megálla—

pítást és a gyakorlati munkában is felhasz- nálható eredményt tartalmaz. Ezenkívül az árváltozások fogalmának bevezetése is több újszerű gondolatot és megfogalmazást nyújt.

A jelölt még a vitatható részekben is egyér- telműen bizonyítja érvelésének logikájával.

hogy magas színvonalon műveli a módszer—

tant. alkalmas önálló tudományos kutatások folytatására, s a statisztikai módszertan to- vábbfejlesztése mellett annak a gyakorlati statisztikai munka során való megvalósitá- sara IS.

Már az értekezés első részében. az árvál- tozások fogalmáról szóló fejezetben is több újszerű megközelítés található. Ilyenek: a no- minális és a reális (tiszta) árváltozássai kap- csolatosan tett megállapítások. valamint az árváltozások megítélésének szemléletmódjáról

leírtak.

Az értekezésben levő új. illetve tovább- fejlesztett vizsgálati módszereket és azok alkalmazását vizsgálva ki kell emelni az ér- tekezés harmadik fejezetében, az általános árszínvonal-változás méréséről elmondotta- kat.

Az értekezés negyedik, ,,Árarányok és ár—

ollók" címet viselő fejezete ugyancsak több újszerű megállapítást és számítási módszert tartalmaz. Kiemelendő ebben a fejezetben egyrészt, az árollótípusok meghatározásán túl, az árolló—idősorokról tett megállapítások.

továbbá az időeltolódás torzító hatásának elemzése és kimutatása.

A disszertáció legértékesebb s a népgaz—

dasági árvizsgálatoknál — a számítógép-ap—

parátust felhasználva — az árollószámítá- sokra legösszetettebben felhasználható ré- sze az ágazati kapcsolatok mérlege alapján kidolgozott árolló matrix.

A disszertáció második fejezete, amely ,.A szolgáltatások áralakulása" címet viseli. va- lamint az utolsó ,.Az árak és árarányok nem- zetközi összehasonlítása" című fejezet kiegé—

szíti a disszertációt a gyakorlati számítási problémák oldaláról.

Az értekezés egyik fogyatékossága. hogy a jelölt nem mindig elemzi eléggé mélyen az általa kidolgozott és az elemzéshez felhasz- nált új számítási módszerek sajátosságait (előnyeit és fogyatékosságait). így például kifejti: hogy miért célszerű a korábban már kidolgozott és használt .,robbanó" infláció koncentrációs mutatóin kívül az általa kidol—

gozott C4 és ehhez kapcsolódó ). mutató al- kalmazása. ugyanakkor nem indokolja kellő alapossággal, hogy ezt miért közelíti jól a

lényegesen kevésbé tökéletes Cg mutató.

Az implicit árindex alkalmazásával az op—

ponens egyetért. Megjegyzi azonban. hogy amennyiben közgazdaságilag indokolhatóan

a gazdasági növekedés vizsgálatához olyan népgazdasági teljesitménymutatót haszná- lunk fel. amely az összes társadalmilag szer- vezett tevékenységet (a nem termelő lakos- sági szolgáltatásokat, valamint az igazga- tást és védelmet is) magában foglalja,akkor a gazdasági növekedés volumen- és ártar- talmának különválasztását problematikusnak tartja. Véleménye szerint ilyen összteljesit—

mény-mutató alapján nem lehet a volumen- változást és a népgazdasági szintű ármoz—

gást tartalmilag jól különválasztani. Erre az ún. implicit árindex csak formális lehetőséget nyújt, mert annak látszatát kelti. hogy az árhatás dinamikában közelíthető.

A felsorolt néhány fogyatékosság a jelölt benyújtott kandidátusi értekezésnek tudomá- nyos értékét, több statisztikai módszertani kérdésben bizonyított újszerűségét, kidolgo- zásának, okfejtésének logikáját nem befo- lyásolja számottevő mértékben. Az opponens javasolja a kandidátusi fokozat odaítélését.

DR. KUPCSlK JÓZSEF OPPONENSI VÉLEMÉNYE

Az árproblémákat helyesen feltáró és meg- oldó tanulmányoknak nagy jelentőségük van a statisztika ás általában a közgazdaságtu- domány művelésében, továbbfejlesztésében, és a bírálat tárgyát képező disszertáció alapjaiban ilyen. A statisztika elmélete és gyakorlata szempontjából egyaránt aktuális és fontos témát feldolgozó értekezés alapján a pályázó alkalmas a kandidátusi fokozat megszerzésére. A disszertáció minden tekin- tetben magas színvonalon tesz eleget azok—

nak a követelményeknek, amelyek a kandí—

dátusi fokozat elnyeréséhez szükségesek.

A tanulmány tartalmára a szerzőnek az a törekvése jellemző, hogy olyan árstatisztikai feladatok megoldására adjon eszközöket.

amelyek még ismeretlenek, vagy nem kellő- en kidolgozottak a gyakorlatban.

A jól átgondolt és gyakorlati példákkal alátámasztott problémafelvetéseket megfele- lő módszertani ajánlások követik.

Kiemelendő, hogy a tanulmány továbbfej- leszti és jelentősen gazdagítja a statisztika kifejezési eszközeit. Ez részben a hagyomá- nyos mutatószámok sajátos alkalmazásában mutatkozik meg. de számos helyen találunk a szerző által kidolgozott. az adott jelensé- get jobban kifejező számítási eljárásokat is.

Az első fejezetben a szerző az árváltozá—

sok fogalmával kapcsolatos kérdéseket tár- gyalja. Egyet lehet érteni a szerzőnek azzal a megállapításával, hogy .,Ez a fogalomal—

kotási lépés. illetve a fogalom szisztematikus kidolgozása az árstatisztikai irodalomból tel—

jesen hiányzik". Szemléletében különösen az ,,1.2 Árváltozások és egyéb változások" című fejezetrész anyaga újszerű, és egyben no- gyon hasznos is, mivel hozzásegít a bonyo- lultabb ármozgások megértéséhez.

6 Statisztikai Szemle

igen értékes a harmadik fejezet, amely az általános árszínvonal-változás elemzésével foglalkozik. E tárgykörből nálunk önálló publikáció még nem jelent meg. Annak elle- nére, hogy az árindexek sokaságát számít—

juk ki rendszeresen, nem adunk választ arra, hogy a pénz általános vásárlóereje hogyan változott. A szerző kimerítően tárgyalja az általános árszínvonal—változás értelmezhető- ségét és mérési apparátusát. A statisztika elmélete és gyakorlata szempontjából egy—

aránt jelentős az árváltozás koncentráltsá— , gának. ütemének és a befolyásoló tényezők—

' nek a vizsgálata.

A tanulmány negyedik fejezete az árará—

nyok. árollók fogalmát és mérését rendsze—

rezí. A szerző önálló kutatómunkája legin- kább az árollók az ágazatok kapcsolatával foglalkozó részben mutatkozik meg. itt az in- put-output tábla eredeti felhasználása ér—

demel kiemelést.

A vitatható megállapítások közül elsősor—

ban az árváltozás eladói és vásárlói szemlé- let szerinti eltérő megítélését kell említeni.

Általánosságban nem tagadható az árvál- tozások megítélésének különböző szemlelet—

módja mint lehetőség és probléma az or—

változások megfigyelésében, de a szerző pél- dái és fejtegetései alapján a kérdés felve- tése nem látszik indokoltnak. A szerző az ál—

tala vélt kettősség feloldásának három le- hetséges módszerét ismerteti. Valójában, az átlag mutatószám közönséges alkalmazasa- ra. vagyis egy negyedik eljárásra van szük- ség. Ha nem ezt tennénk, akkor ebben a szemléletben az átlagokat likvidálni kellene a statisztikai elemzési eszközök közül, még a kevésbé extrém esetekben (például amikor csak egyszerű arány-eltolódásról van szó) sem lenne szabad átlagot számolni.

Az általános árszínvonal—változás mérési módszertanának kidolgozása során a szerző nem vette figyelembe a ,.kúszás" és ,,robba- nás" sajátosságait, illetve nem választja kö- vetkezetesen szét ebben a vonatkozásban az alkalmazandó mutatószámokat. A pénz álta- lános vásárlóerejének változásánál ta—

pasztalható esetek —— a megalapozott rend- szerezés igénye nélkül — nagyjából három csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok az esetek vehetők, amelyeknél az át- lagos évi árszínvonal-változás 1—4 százalék között van. Ebben az esetben infláci- óról még nem is beszélhetünk, az adott va—

luta stabilnak tekinthető, és a gazdasági életre általában serkentőleg hat. A másik csoportot az évi 540 százalékos áremelke—

dési ütem képezheti, amely mögött már egyensúlyi zavarok húzódnak meg. A har- madik típus, az ún. hiperinfláció, amelynél

rövid idő alatt az árak százalékban szinte

kifejezhetetlen mértékben emelkednek. Az ár—

índexszámítások és elemzések finomabb

módszereinek alkalmazása igy hiperinfláció esetén (és egyáltalán e kérdés felvetése) tel—

jesen indokolatlan. Emlékezzünk csak ezzel kapcsolatban a jól ismert két hazai példára:

a korona és a pengő pályafutását bezáró rekord inflációra. A közlés kivánatos pontos- sága szempontjából teljesen közömbös, hogy a mérést fogyasztói, termelői, vagy valami- lyen implicit árindexszel végezzük-e el, még akkor is, ha ezek között lényegesnek mond- ható eltérések vannak. Vagy például hiper- inflóciónál általában jól meghatározhatók a koncentrációs görbe kritikus pontjai, szaka—

szai. mig ugyanezek a mérsékelt áremelkedés esetében meghatározhatatlanok, következés—

képpen megvonásuk csak önkényesen tör- ténhet.

Az árváltozás keresleti oldalról történő vizsgálata során a tanulmány bemutatja a szóródási mutató alkalmazását. Arra töre- kedve, hogy az egyes tényezők hatását egy- értelműen és könnyen értelmezhető mutató- szám-rendszerben lehessen kimutatni. a rész- árindexek átiagolására a négyzetes átlagot javasolja. Eltekintve a számítás munkaigé- nyességének növelésétől. a gyakorlati lehe- tőségektől, nem látszik indokoltnak a további finomításra való törekvés. Ezenkivül igen szo—

katlan helyzetet teremt azzal, hogy egyfajta ótlagárindexet használ a jelenség mérésére és a szóródás számítására, majd egy más—

fajta árindexet alkalmaz a relativ szórás bó—

zisaként.

Végeredményben Szilágyi György kandidá- tusi értekezése elméleti szempontból értékes—

nek, a gyakorlat szempontjából hasznosnak bizonyul. Kiemelkedően jól sikerült (: tanul- mány l., lll. és N. fejezete, amelyben a pá—

lyázó az árstatisztíka fontos és problematikus témáit dolgozza fel. A jól megszerkesztett.

nagy szakmai hozzáértéssel megírt tanul- mány jelentősen továbbfejleszti a statisztika módszertanát, és egyben hű kifejezője a szerző kiváló szakirói képességeinek. Egyéb publikációi mellett e tanulmányával is bizo- nyitja a kandidátusi fokozat megszerzéséhez szükséges tudományos felkészültséget, a ku—

tatómunkában való jártasságot.

ale

Az opponensi vélemények ismertetését kö—

vető vitában részt vett dr. Csikós-Nagy Béla.

dr. Horváth Róbert, dr. Köves Pál, dr. Ollé Lajos és dr. Rácz László (irásban).

DR. SZILÁGYI GYÖRGY DISSZERTANS VÁLASZA

A disszertáns a kritikai észrevételek jelen—

tős részével egyetértett. így például Kupcsik József opponensnek azzal a véleményével.

hogy az árváltozások megítélésének eltérő szemléletmódjára hozott példa nem szeren- csés. Azért nem, mert túlságosan leegysze—

rűsített, így azután igaza van az opponens-

nek abban, hogy a példa nem— támasztja alá a belőle levont következtetést. Az expozíció—

nem meggyőző volta azonban nem: jelenti azt, hogy nem valóságos problémával állunk szemben. Az eladói és vásárlói szemlélet el-n térő megítélése a disszertáció megírása ide—

jén még csak elméleti megállapítás volt, azóta azonban ,árstatisztikai gyakorlatunk körül folyó viták középpontjába került.,

A ,.kúszás" és .,robbanás'f eseteit valóban kézenfekvő volna számszerű kategóriákkal—

elhatárolni. Ilyen kategorizálássalu az iroda-_

lomban sok helyen találkozunk. de a határok megvonása általában minden szerzőnélmás—

hol történik, jeléül annak, hogy nincsrobjek- tívkritérium annak megállapitására, hány százalékig minősíthetjük az árváltozást még ínflációmentesnek. hol kezdődnek az egyen—

súlyzavarok és hol a hiperinfláció. Ezért le—

hetőleg kerülni kell az árváltozások jellegé- nek eleve kijelölt számszerű határpontoksze;

rinti kategorizálásót.

A koncentrációs mutatók körüli vita tulaj—

donképpen árnyalati. Mindkét opponens el- ismeri a mutatók jogosságát. az elemzés so- rán feltárt előnyös és hátrányos tulajdon- ságaikat. Kérdés csupán az. hogy a legjobb—

nak bizonyuló mutató mellett van-e létjogo- sultsága egy kevésbé tökéletes változat al- kalmazásának. A jelölt véleménye szerint azt a körülményt, hogy valamely mutatószám—

vóltozat egyszerűbb számítási apparátust igényel. még elvi-módszertani tanulmányban sem helyes negligálni. Különösen azokban az esetekben nem, amikor —— mint azt (: ta—

nulmány kimutatja —— a két változat között nincs számottevő eltérés.

Az implicit árindex kiszámításának alap—

jául szolgáló mutató megválasztásának kérdésében a jelölt egyrészt utalt arra, hogy az anyagi—nem anyagi koncepció vitáig távol esik az értekezés tárgyától, másrészt még, ha el is fogadjuk, hogy a dologi tarta- lommal nem bíró elemek valamely mutató—

számat alkalmatlanná tesznek a gazdasági

növekedés mérése, még nem biztos, hogy az

implicit árindex képzése szempontjából is el kell azt vetni. Hiszen a nem anyagi szolgál—

tatásoknak is van ára, és az, hogy ezek változását az implicit árindex tartalmazza.

csak előnyére válik.

Befejezésül a disszertáns köszönetet mon- dott az észrevételekért és értekezésének kedvező fogadtatásáért.

ale

A disszertáns válaszát a Bíráló Bizottság elfogadta. és egyhangúan úgy döntött, java- solja a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy dr. Szilágyi György részére a közgaz- daságtudományok kandidátusa fokozatot ítélje meg.

Dr. Róna Tivadar