Dr. Drechsler László kandidátusi értekezésének vitája

SZEmE

kezések tekintetében évek óta megszo- kott ún. naptári szemlélettel szakítsanak.

A típustervek alkalmazásának kérdésé—

vel kapcsolatban bírálta azt a rendelke—-

zést, hogy ezek átdolgozását csak az 1961.

év végére kell befejezni. Véleménye sze- rint egyáltalán nem indokolt az, hogy a

típustervekre a kivitelező vállalatok 1961

végéig várjanak. Végül foglalkozott azzal

a kérdéssel, hogy az építkezések kivitele—

zési időtartamának elhúzódását gyakran a beruházók helytelen magatartása okoz—

za. Egyes beruházók (például az OTP) sok

esetben nem indokolt kifogásokkal hú-

zódoznak az épületek használatbavételé—

től, ami a statisztikai utasítások követ—

keztében a "kivitelezési" időtartam növe—

kedését eredményezi.

Balázsi Sándor (Közgazdasági Szemle) hozzászólásában rámutatott arra, hogy egyes gyorsan fejlődő iparágakban (pél—

dául a gyógyszeriparban, a műanyag—

iparban stb.) a beruházások üzembehelye—

zésének elhúzódása igen jelentős külke—

reskedelmi veszteséggel is jár. A nem- zetközi piacokon 5—6 év alatt számos cikk ára lényegesen csökkent és így egyes

beruházásaink gazdaságossága az üzembe-

helyezés elhúzódása miatt igen kedvezőt—

lenül alakulhat.

1277

A felszólalók által több ízben említett ún. menetközbeni tervmódositásokka'l

kapcsolatban felhívta a figyelmet arra,

hogy — megítélése szerint — ezekre

nemigen kerülne sor abban az esetben, ha az állami építőipari vállalatok a kivi—

telezési munkákat gyorsabban végeznék

el. A beruházók sok esetben azért kény- szerülnek tervmódosításokra, mert az épí—

tési időtartam elhúzódása következtében az eredetileg tervezett technológia —— a nemzetközi tapasztalatok szerint — már elavultnak mondható és mivel az építke—

zés még nem fejeződött be lehetőség van arra (különösen külföldi gépvásárlások esetében), hogy az eredetileg tervezettnél

korszerűbb, nagyobb termelékenységű gé—

pek kerüljenek felszerelésre.

Hozzászólása során végül a megfelelő

anyagtartalékok biztosításának kérdésé—

vel foglalkozott. Kifejtette azt a vélemé—

nyét, hogy az anyagmérlegek egyensúlya

a beruházások szétforgáésolása miatt csak

látszólagos, hiszen az anyagtartalékok a sok befejezetlen beruházáson szétosztód—

nak, és így gyakorlati felhasználásuk igen nehézkessé válik.

A vitadélután Tar Józsefnek, a felszó—

lalásokra adott válaszával, illetve össze—

foglaló záróértékelésével ért Véget.

Dr. Drechsler László kandidátusi értekezésének vitája

A Magyar Tudományos Akadémia tár- sadalmi és történelmi tudományok osz-

tályának bírálóbizottsága előtt Bognár

József egyetemi tanárnak, a közgazdasági tudományok doktorának elnökletével 1961. június 28—án tartották dr. Drechsler László ,,Az életszínvonal mérésének mód-

szertani kérdései" című kandidátusi érte—

kezésének vitáját. Opponensek Péter

György egyetemi tanár, a Központi Sta—

tisztikai Hivatal elnöke és dr, Jávorka

Edit, a Közgazdaságtudományi Intézet

osztályvezetője voltak.

* A kandidátusi értekezés tézisei

1. Az életszínvonal objektiv jellegű fo—

galom, az emberek anyagi javakkal és szolgáltatásokkal való ellátottságát fejezi

ki, s nem pedig ennek az ellátottságnak

azt emberi tudatban való visszatükröződé—

se .

2. Az életszínvonal fogalmi körébe ki- zárólag anyagi, kulturális és egészségügyi

tényezők tartoznak. Az egyéb jellegű té—

nyezők, amelyek bár az emberek megelé-

gedettségére, kedélyállapotára kihatással

lehetnek ugyan, az életszívonal fogalmán

kívül állónak tekintendők.

3. Az életszínvonal fogalma a lakosság személyes szükségleteinek a kielégítésé—

hez kapcsolódik. Nem azonosítható az életszínvonal feltételeinek a fogalmával, s az életszínvonal elméleti fogalmán kí—

vülállónak kell tekinteni a nem szemé—

lyes szükségletek kielégítésének a tevé—

kenységét is.

4. A statisztikai mérésnél az életszín—

vonalat önmagában, abszolút színvonalá—

ban kell elsősorban vizsgálni, s nem pe- dig a szükségletekhez vagy a lehetőségek—

hez való aránya viszonylatában.

5. Az életszínvonal statisztikai vizsgála-

tánál szükség van egyrészt összefoglaló

jellegű mutatószámok alkalmazására,

amelyek az életszínvonalra ható viszony—

lag sok tényező hatását egyszerre fejezik ki, másrészt kiegészítő, részlet mutató—

számokra is, amelyek egy vagy néhány tényező hatását tükrözik.

6. Az életszínvonal két legfontosabb

összefoglaló mutatója a fogyasztás és a

jövedelem. _ _

1278

SZEMW

7. A, lakosság szükségletei kielégítésé—

hez nemcsakanyagi javakat használ fel,

hanem szolgáltatásokat is igénybe [vesz.

Éppen ezért az életszínvonalat elsősor-

ban olyan mutatószámokkal kell jelle- mezni, amelyek az anyagi javak fogyasz-

tásán kívül a szolgáltatások fogyasztását

is tartalmazzák.

8. A közvetlen jövedelmek mellett az életszínvonal mérése szempontjából csak

azoknak a közvetett juttatásoknak a

számbavételét kell célul kitűzni, amelyek

szoros kapcsolatban vannak a lakosság

anyagi, kulturális és egészségügyi szük- ségleteinek kielégítésével, s amelyeket a lakosság általában személy szerint, egyé- nenként vesz igénybe.

9. A végzett munka mennyiségének az

életszínvonalra gyakorolt hatását az ősz—

szefoglaló mutatószámoktól függetlenül,

külön mutatószámban célszerű kifejezni.

10. Az életszírivbnal mérésének alapvető

tartalmi célját illetően használati értékek

mérésének kell lennie. Ezt a feladatot

azonban -— minthogy a különböző hasz-

nálati értékek használati érték-formában nem összeslthetők - csak az értékiormán

keresztül lehet megoldani.

11. Az életszínvonal térbeli és időbeli összehasonlításának bizonyos korlátai vannak. Az összehasonlítást nem lehet tö—

kéletes formában megvalósítani. Az elmé—

let feladata tehát nem valamilyen töké-

letes ,_ megoldás keresése, hanem a vis—

szonylag legjobb megoldás kiválasztása.

12. Az életszínvonal összefoglaló muta—

tószámai általában nem tudnak különbsé—

get tenni első—, másod— és többedrendű szükségletek között. _

13. Vannak olyan szükségletek (például a változatosságra való törekvés; , válasz—

ték), amelyeknek jobb, vagy keVésbé jó kielégítését? az összefoglaló mutatószámok általában nem tudják visszatükrözni.

14. Az életszínvonal és a nemzeti jöve- delem köZötti kapcsolatot a lakosság egy főre jutó anyagfogyasztásának mutató-

száma jellemzi. ,

15. A munkások és alkalmazottak élet—

színvonala alakulásának jellemzésére hasz—

nált két legfontosabb összefoglaló jellegű mutatószám a reálbér és a reáljövedelem

indexe.

16, A névleges jövedelmek mutatószá—

mával kapcsolatban a legtöbb probléma a

közvetett juttatások figyelembevétele so—

rán merül fel. A figyelembe vett jottem—_

sok körének meghatározása és számba—

vételi módja igen jelentős kérdés. Cél—(

szerű a bármely szükséglet kielégítésére

felhasználható közvetlen jövedelmek kii—

lön megfigyelése.

17. A bérek fogalmát közgazdasági

szempontból meglehetősen nehéz (körük határolni. A gyakorlatban" * használ os:

béralapfog'alom kialakításában szervezeti,

pénzgaZdálkodási szempontok: is sZerepet

játszottak. , * __ " e

18. A reáljövedelmek és reálbérek egy-5

mástól eltérő alakulásában legnagyobb

szerepet a foglalkoztatottság arányában bekövetkezett változások játsszák; Az élet:- szinVonal alakulásának Vizsgálatáboz mindkét index párhuzamos megfigyelésére

Szükség van. __ * _

19. A [fogyasztói árindex a lakosság—

(vagy valamely lakosságosopbrt) által vá—

sárolt fogyasztási cikkek és szolgáltatáSok áraiban bekövetkezett váltOZásokwimérté—

két fejezi ki. A fogyasztói árindex súlyai—

nak* a 'meghatározására *legoélsZerűbb megoldásnak a háztartáSstatisztikaiadat—

gyűjtés és a forgalmi adatok kombinált alkalmazása bizonyul.

20. A fogyasztói árindex reprezentativi- tása érdekében fel kell használni a réteg—

zés előnyeit, s kombináltan célszerű al—

kalmazni a súlyozott és súlyozatlan átlag—

számítás, avéletlen és tudatog mintavétel (koncentrált kivalasztás) módszereit. _,

21. Az indexek súlyozásával kaposola—tf ban: amennyi—ben kisebb távlatokban—* na'—'- gyobb az egyéni árindexek szóródása, na'- gyobb távlatokban pedig visZonylag

kisebb, akkor az állandó súlyok alkalma—

zása bizonyul előnyösebbnek. Amennyiben

' a szóródás mértéke a távolságok növekedé—

sével egyenes arányú, a változó súlyozás

mutatkozik jobbnak. A Laspeytes és

Paasche formulák egyenrangúakegym—ás—

sal. Éppen ezért, ha e két alapformula

eredménye lényegesen eltér egymástól,

viszonylag legjobb megoldást az,.indexek átlagolása jelent. Az indexek átlagolása történhet mind számtani (Edgeworth—a _ Marshall/formula), mind mértani (Fisher—

formula) átlag számítása útján. A Fisher féle formula az egyik legjobb megoldás—_

nak bizonyul. — e

22. A nagyobb igényű életszínvonal ösz—

szehasonlításoknál célszerű külön figyel—.

met fordítani az ún. burkolt árváltozások

alakulására is.

23. A—zrburkolt árváltozások mértékének a meghatározásánál a fő nehézséget, az je- lenti, hbgy az árváltozás mértékének a meghatározásához a termékek használati érték tulaidonságaiból kellene kiindulni;

ezek a tulajdonságok azonban csak, _na—

gyon korlátozott keretek között fejeZhe—

tők ki számszerű fokozatokkal. _

24. A fogyasztói árindex Számításával

kapcsolatban felmerülnek a progresszív

és degresszív árak esetében, bekövetkező

változásokkal és a jegyrendszerrel kap-

csolatos problémák is.

szamu:

1279

25. A parasztság életszínvonalának

vizsgálatánál fogyasztásának reálértéke viszonylag könnyebben definiálható. A

jövedelem tartalmának a megítélésénél a

paraszti üzemi és háztartási tevékenység

összefonódásának következményeként

azok a jövedelmek okoznak problémát,

amelyeket a parasztság nem személyes

szükségleteinek kielégítésére, hanem gaz—

daságának bővítésére fordít.

26. A parasztság saját termelésből tör—

ténő fogyasztásának értékelésénél az ér- tekezés a fogyasztói áron való értékelést tartja célszerűbbnek.

27. Az életszínvonal nemzetközi össze—

hasonlításainak olyan sajátos problémái

is vannak, amelyek miatt az- alkalma—

zandó módszerek nem teljes mértékben azonosak az életszínvonal alakulásának országon belüli vizsgálatánál alkalmazott módszerekkel.

28. Két ország pénznemének vásárló

erejét összehasonlító területi árindex sú-

lyozásánál viszonylag legjobb megoldás—

nak vagy a két ország súlyaival számitott indexek mértani átlaga, vagy a két or- szág átlagos súlyaival számított index, vagy egy olyan közvetett eljárás mutat—

kozik, amelynél a két ország árszínvona—

lát egy harmadik árszínvonal segitségével hasonlítják össze, mely utóbbi a két össze—

hasonlítandó ország árstruktúrája között

középen helyezkedik el.

29. Kettőnél több ország együttes, egy—

idejű összehasonlításánál az összes orszá—

gok közötti egyértelmű rangsor kialakítá- sánál 'az országcsoport átlagos súlyaival való f súlyozás vagy átlagos árstruktúra alapulvétele a legcélszerűbb.

30, A nemzetközi összehasonlításoknál az index kosarában szereplő reprezentán- sok megválasztásakor a minőség azonos- ságát és a termékek tipikus jellegét kell figyelembe venni.

31. A kiegészítő mutatószámok vagy az

összefoglaló mutatókban is kifejezésre ju—

tott egyes tényezők részletezését adják, vagy olyan hatásokat tükröznek, melyek összefoglaló mutatószámmal nem mér—

hetők. _

Péter György opponensi véleménye

Péter György opponensi véleményében

a téma megválasztását hasznosnak minő-

síti, minthogy ,,Az életszinvonalmérés

közgazdasági és statisztikai kérdései az

utóbbijévtízedben határozottan az érdek—

lődés előterébe kerültek. Különösen meg—

nőtt az érdeklődés az életszínvonal orszá- gok közötti összehasonlításának kérdései

iránt. A KGST, Közgazdasági Bizottsága

az utóbbi két: évbenltűzte napirendre az

egyes tagországok életszínvonalának egy—

mással való összehasonlítását, s ez a

munka már folyamatban is van.

A fokozottabb érdeklődés ellenére a közgazdasági—statisztikai irodalom vi-

szonylag keveset foglalkozott eddig az

életszínvonalmérés módszertani kérdései—

vel." Ennek következtében ,,...ezen a területen elég sok a kellően még nem tisztázott probléma, az egymással szem—

ben álló álláspont. Az egyes szocialista országok gyakorlatában alkalmazott élet—

színvonalmérési módszerek ma még tá—

volról sem tekinthetők egységesnek, bi—

zonyos kérdések (például a reáljövedelem

mutatószámának tartalma, a fogyasztói

árindex súlyozásának problémái) tekinte—

tében még ma is szenvedélyes Viták dúl—

nak."

Az opponens Véleménye szerint a szer—

ző nehéz feladatának sikerrel tett eleget.

Az eddigi eredmények összegezésén és rendszerezésén kívül egyes területeken (elsősorban az életszínvonal mérésének általános kérdéseivel, a fogyasztói árin- dex számításának problémáival és az

életszínvonal országok közötti összehason—

lításával foglalkozó fejezetekben) új el—

méleti tételeket dolgozott ki. Az opponens a jelöltnek egyes vitatott kérdésekben (az életszínvonal fogalmi köre, a fogyasztás és jövedelem mutatószámaínak felhasz—

nálási lehetősége, a szolgáltatások szám-

bavétele, a végzett munka mennyiségének figyelembevétele) kialakított álláspontjá—

val egyetért. Különösen figyelemre mél—

tónak tartja az életszínvonal mutatószá—

mainak a használati érték és érték fogal- mával való kapcsolatáról kifejtett néze—

teket. ,,A jelölt itt újszerű szemléletet _ve—

zet be. Felismeri, hogy számos _ látszó- lag egymástól teljesen független ——

problémának közös a gyökere. Ugyanarra az alapproblémára vezethető vissza pél—

dául az, hogy nem tudunk megnyugtató, minden igényt kielégítő megoldást találni

a saját termelésből történő fogyasztás ér—

tékelésénél és az, hogy nem tudjuk min-

den egyes szempontból tökéletes módon

lemérni azt a hatást, melyet az új termé-—

kek megjelenése az életszinvonalra gya—*

korol. Mindkét esetben — s'ugyanez vo- natkozik még néhány további problémára is —— azért keletkeznek nehézségek, mert

az értékbeni mutatószámok nem képesek a használati érték különbségeket, illetve

változásokat nyomonkövetni. Ebből a

gondolatmenetből szükségszerűen követ—'

kezűleg, eleve nincs lehetőség arra, hogy

az életszínvonal alakulásának összefog—

laló jellemzésére valamilyen tökéletes,

minden igényt kielégítő eljárást talál—

1280'

Szamoa

junk; az elmélet feladatát tehát csupán a viszonylag legjobb megoldás kiválasztása kell, hogy képezze."

Kiemeli továbbá az opponens a disszer—

táció érdemeit az indexek egyes súlyozási

problémáinak újszerű megvilágítása te—

kintetében, az ezzel összefüggésben hasz—

nált terminológiát azonban nem tartja

szerencsésnek. A parasztság életszínvona—

lának vizsgálatával foglalkozó fejezet az opponens véleménye szerint kevésbé ki—

dolgozott és mind a statisztikai módszer- tan, mind a Vizsgált anyag tekintetében részben már elavult.

Az egyes fejezetek kritikai áttekintése után az opponens véleményét a követke—

zőkben foglalja össze: ,,Az értekezés nem mentes bizonyos fogyatékosságoktól. Ezek közül legfontosabbaknak a következőket

tartom:

1. Az értekezés szerkezeti felépítésében

aránytalanságok fordulnak elő. Leg—

kirivóbb ebből a szempontból a negyedik fejezet aránytalanul rövid, az ötödik és

nyolcadik fejezet aránytalanul hosszú volta.

2. Az értekezésben szereplő, az egyes

módszertani problémák illusztrálására

szolgáló példák -— mikroökonómiai jelle- güknél fogva -— nem eléggé meggyőzők, erőltetettek, olykor irreálisak.

3. Az értekezés egyes fejezeteit egy erő—

szakolt teljességre való törekvés jellemzi.

Különösen ilyen ebből a szempontból a

burkolt árváltozások kérdéseivel foglalkozó nyolcadik fejezet. Ez a fejezet —— vélemé—

nyem szerint -— sok olyan részletproblémá—

val foglalkozik, amelyek nem képezik szer—

ves részét a disszertáció fő mondanivaló—

jának, s amelyeknek kihagyása élvezhe—

tőbbé, olvasmányosabbá tette volna az egész munkát. Ugyanakkor vannak az

életszínvonal statisztikai mérésének olyan

módszertani kérdései is, amelyekkel a je—

lölt az egész értekezés keretében vagy

egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövi—

den foglalkozik (például a fogyasztási egység számítás).

Az említett fogyatékosságok azonban

csak kisebb súllyal esnek latba az érte- kezés érdemei mellett. Disszertációjával a jelölt tanúságát tette annak, hogy ön—

álló kutató munkára alkalmas. Az élet—

szinvonal bonyolult és sok vitára alkal- mat adó problémái között meglehetős biztonsággal mozog, okfejtései logikusak,

világosak, állásfoglalásai általában helye—

sek, Megfelelően tájékozott a hazai, s je- lentős részben a külföldi ezzel kapcsola- tos szakirodalomban, s jól ismeri az egyes szocialista országok gyakorlatában alkal- mazott módszereket is.

A fentiek alapján úgy ítélem megho gy a jelölt eleget tett azoknak a követe—lme—

nyeknek, amelyek a tudományos fokozat megszerzéséhez szükségesek. Éppen ezért a Bíráló Bizottságnak a disszertáció el—

fogadását javaslom."

Jávor-ka Edit opponensi véleménye Jávorka Edit opponensi véleménye be—

vezetőjében megállapítja, hogy bár az ér—

tekezés tárgyával igen széleskörű külföldi szakirodalom foglalkozik, a magyar pub—

likációk ebben a vonatkozásban eddig

igen töredékesek voltak. Ezért ,,A szerző az egész problémakörnek sokoldalű tárgya-

lásával, egyes eddig elhanyagolt össze—- függések feltárásával és a megoldási kí- sérletek során kifejtett számos hasznos gondolatával eredményes munkát végzett.

Fejtegetései a közgazdasági kategóriák és a statisztikai mutatószámok közötti össze—

függésekről jó elméleti felkészültségéről

tesznek tanubizonyságot.

Az értekezés a szerzőnek az életszín- vonal mérésével kapcsolatos széleskörű gyakorlati ismereteit bizonyítja. Kár,

hogy a jó gyakorlati ismeretek mellett ér—

tekezésében csak kismértékben használja

fel a rendelkezésre álló igen széleskörű

szakirodalmat."

Ezután az opponens az értekezésnek azt a tételét vitatja, mely szerint az élet—

színvonal fogalmába csupán a személyes szükségletek ' kielégítéséhez kapcsolódó

anyagi, kulturális és egészségügyi ténye—

zők tartoznak. Véleménye szerinte sze—

mélyes szükségletnek az irodalomban

használatos fogalma szűkebb körű, a minthogy a szerző erre vonatkozóan nem ad külön meghatározást, ezt az olvasó úgy

értelmezheti, hogy az egészségügyi, okta—

tási stb. társadalmi fogyasztást kizárja az életszínvonal fogalmi köréből. Az oppo—

nens elismeri viszont, hog a szerző a

mutatószámok kialakításánál nem mellőzi

az egészségügyi, oktatási stb. tényezőket.

Az opponens egyetért a reáljövedelem

és reálfogyasztás mutatóinak fontosságá—

val, valamint az összes és közvetlen jö- vedelmek megkülönböztetésénck célszerű—

ségével; kifogásolja azonban az egyes mutatók számitástechnikai kérdéseinek feleslegesen részletes tárgyalását.

Különösen értékesnek ítéli az opponens

a disszertációnak a fogyasztási árindex- szel foglalkozó fejezeteit. Kiemeli a jelölt—

nek azt a megállapítását, mely szerint az életszínvonal vizsgálatánál az anyagi ja—

vak használati értéktulaidonságának van elsődleges jelentősége, ugyanakkor azon—

ban az összefoglaló mutató értékmutató;

e' kettő közötti ellentmondás az életszín-

SZEMLE

1281

vonal mérésének alapvető problémáját képezi.

Opponens véleménye szerint az érteke-

zés első nyolc fejezete önmagában is meg—

felelne ' a kandidátusi disszertációval szemben támasztott követelményeknek, további fejezetei azonban vázlatosak, ki—

dolgozatlanok. A nemzetközi összehason—

lítással foglalkozó fejezet sokoldalúan és

számos vonatkozásban újszerűen tár—

gyalja a területi árindex képzésének kér—

déseit, amelyek a valutaproblémák miatt igen bonyolultak. Ugyanakkor azonban az opponens megjegyzi, hogy ,,...néhány

alapvető és elvi jelentőségű kérdésnek

teljes mellőzése az általában helyesen megoldott kérdések hitelét gyengíti, ese—

tenként vitathatóvá teszi. így például a

szerző meg sem említi, hogy országok kö- zött csupán a lakosság egy—egy társadalmi

osztályának, egy—egy lakossági rétegé—

nek életszínvonalát helyes csak össze—

hasonlítani. A szerzőnek a nemzetközi összehasonlítással kapcsolatos módszerel—

méleti megállapításai ezért nem általános érvényűek — mint ahogy ezt az értekezés

esetenként sugallja —, hanem csupán csak egyik vagy másik társadalmi osztályra,

rétegre'vö'natkozhatnak. Különösen áll ez

a tőkés országok és szocialista országok lakossága életszínvonalának összehason—

lítása esetében."

Befejezésül az opponens véleményét a következőkben foglalja össze: ,,A szerzőa maga elé tűzött feladatot sikeresen ol—

dotta meg és munkájával bebizonyította

tudományos munkára való felkészültségét

és alkalmasságát. Műve egészében véve igényes és komoly munka eredménye, a

vitatható állásfoglalások és kisebb hiá-

nyosságok ellenére számottevő teljesít—

mény, amely elősegíti az életszínvonalmé—

rés és nemzetközi összehasonlítás bonyo—

lult kérdéseinek tisztázását és a gyakorlaa ti statisztikai munka továbbfejlesztését.

Mindezek alapján javasolom a Tudomá—

nyos Minősítő Bizottságnak, hogy adja meg a jelöltnek a közgazdasági tudomá—

nyos kandidátusi fokozatot."

Drechsler László aspiráns válasza

, Drechsler László válaszának bevezető—

jében utal arra, hogy az értekezés meg—

írása óta eltelt háromnegyed évben jelen—

tős előrehaladás történt az életszínvonal- statisztika terén. Az 1961. június elején

Budapesten megtartott statisztikai tudo—

mányos konferencia két szekciója közül

egyik kifejezetten az életszínvonal—statisz—'

tika kérdéseivel foglalkozott; itt számos újszerű és értékes gondolat merült fel.

Másrészt, 1960 őszén megindult és 1961

6 Statisztikai Szemle

tavaszán befejeződött az első nagyobb—

szabású, országok közötti életszínvonal—

összehasonlítás magyar—wsehszlovák vi-

szonylatban, amely úgyszintén rendkívül gazdag tapasztalatokat nyújtott módszer-

tani szempontból is. A jelölt megjegyzi, hogy disszertációja mondanivalójának lé—

nyegét illetően ma is azonos alapelveket

vall, ezeknek kifejtésében azonban — az elmúlt háromnegyed év tapasztalatai

alapján —— ma már bizonyos változtatáso—

kat eszközölne, különösen az életszínvonal

országok közötti összehasonlításával fog—

lalkozó fejezetekben.

Az opponensnek a szerkezeti arányta—

lanságokra vonatkozó észrevételeire vála- szolvaajelölt rámutat arra, hogy az élet—

színvonal statisztikai mérésének problé-

mái rendkívül szerteágazók. ,,Ezért már eleve le kellett mondanom arról, hogy az

életszínvonal statisztikájának valameny—

nyi kérdésével teljes részletességgel fog—

lalkozzam. így például már eleve lemond—

tam arról, hogy az életszínvonal-mérés

matematikai—statisztikai problémáival is foglalkozzam, például a háztartásstatisz—

tika, a mikrocenzusok kiválasztásának a problémáival, a hibaszámítás problémái—

val. Ugyanígy lemondtam arról is, hogy az életszínvonal—statisztika naturális mu—

tatószámaival is részletesebben foglal—

kozzam, mivel az ezekkel kapcsolatos problémák annyira szerteágazók és gaz- dagok, hogy önálló értekezésnek is meg—

felelő anyagául szolgálhatnak. Azt, hogy mégis foglalkoztam egy fűggelékszerű fejezetben a naturális mutatók egyes

problémáival, a magam részéről nem te—

kintem aránytalanságnak, ezt azért lát—

tam szükségesnek, hogy rámutassak a na—

turális mutatók és értékbeni mutatók kap—

csolatára.

A másik körülmény, amire ezekkel az

aránytalanságokkal kapcsolaban rá kívá—

nok mutatni, az hogy talán az életszín—

vonal—statisztika a gazdaságstatisztika azon területe, amely a legtöbb vi—

tára nyújt alkalmat, s amelynek a módszertani kérdéseivel kapcsolatban ta—

lán a legjobban megoszlanak a vélemé—

nyek. Szabad legyen utalnom a KGST or—

szágok statisztikai hivatalainak Moszkvá—

ban, 1958 őszén tartott értekezletére, ame—

lyen például kiderült, hogy a reáljövede—

lem fogalmát minden KGST országban

másként értelmezik, vagy amely konfe—

rencián például minden ország másfajta

javaslatot terjesztett elő az árindexszámí—

tás módszerének megjavítására. Ilyen körülmények között természetesnek tar—

tottam, hogy elsősorban olyan kérdések—

kel foglalkozzam részletesebben, ame-

1282

^SZEMLE

lyekkel kapcsolatban megoszlanak a Véle—

mények, s ez a disszertációmnak bizonyos mértékig ,,vita—tanulmány" jelleget adott.

Ennek az lett a következménye, hogy egyes fontosabbnak látszó, de a statisztikai

gyakorlatban egyértelműbben kezelt kér—

dések kifejtésének csak kisebb teret szen—

teltem. Mindezek előrebocsátása mellett,

ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy értekezésemnek olyan szerkezeti arányta-

lanságai is vannak, amelyeket nem indo-

kolnak az előzőkben kifejtett körülmé—

nyek. Különösen abban kell igazat adnom opponenseim véleményének, hogy többet kellett volna foglalkoznom a lakosság anyagfogyasztásának mutatószámával és az életszínvonal nemzetközi összehasonlí—

tásának kérdésével."

* Az opponenseknek a terminológiát ki-

fogásoló észrevételeivel kapcso'atban (ide

sorolja Jávorka Editnekaszemélyes szük-

ségletek fogalmára vonatkozó megjegyzé—

sét is) a jelölt utal a hazai iogalom—elneve—

zések hiányára és ellentmondásaira. Véle—

ménye szerint a terminológia egységesíté—

sével nemzetközi szinten kellene foglal—

kozni.

A jelölt — Jávorka Edit ide vonatkozó opponensi véleményével kapcsolatban ——

elismeri, hogy az életszínvonal nemzet—

közi összehasonlitásánál célszerű az össz- lakosságra vonatkozó összehasonlítást egyes rétegekre vonatkozó összehasonlítá- sokkal kiegészíteni, ezzel összefüggésben azonban két megjegyzést tesz.

,,1. Szembe kell néznünk azzal a tény—-

nyel, hogy az összlakosságra vonatkozó adatok sokkal inkább állnak rendelkezés—

re, mint az egyes lakosságcsoportokra vo—

natkozó adatok. Nagyjából megmutatko-

zott ez a csehszlovák-magyar fogyasztás összehasonlításánál is, ahol éppen ezért egyelőre csak azt a célt tűzte a Központi Statisztikai Hivatal maga elé, hogy az összlakosság egy főre jutó fogyasztását

hasonlítsa egymással össze. Az egyes la—

kosságcsoportok életszínvonalának össze—

hasonlításával kapcsolatban sok nehézség adódott volna, többek között például az is,

hogy az egyes lakosságcsoportok egymás-

tól való elhatárolását sem lehetett egyér-

telműen elvégezni. Ilyen körülmények kö-

zött úgy gondolom, helytelen lett volna, ' azért, mert az egyes lakosságcsoporto—

'kat nem tudjuk egymással összehasonlí- tani, az összlakosság egy főre jutó fo—

gyasztásának összehasonlításáról is lemon—

dani.

2, Tegyük fel, hogy valamilyen mó—

don áthidaljuk ezeket a gyakorlati nehéz—

ségeket. Úgy gondolom. akkor sem volna

helyes. ha megelégednénk csak az egves

lakosságcsoportokra vonatkozó összeha—

sonlításokkal, hanem ezt ki kellene egé-

szíteni az össznépességre vonatkozó össze—

hasonlítással is. Az életszínvonal orszá—

gok közötti különbségeinek az is egyik tényezője, hogy más—más az egyes orszá—

gokban a lakosság rétegek szerinti meg—

oszlása, s nem volna helyes, ha ezt a kö—

rülményt egyáltalán nem vennénk tekin—

tetbe. Igaz az, hogy ezeket az összlakos—

ságra vonatkozó mutatószámokat meg—

felelő fenntartással lehet csak kezelni ——-

különösen, ha egy szocialista és kapitalis—

ta ország összehasonlitásáról van szó

—-—, úgy gondolom azonban, mégsem volna

helyes ezt a módszert teljesen elvetnij:

Befejezésül 'a jelölt hangsúlyozta, hogy

opponenseinek legtöbb észrevételével

egyetért.

*

Az értekezés és a vita alapján a bizott—

ság megállapítja, hogy ,, . . . a disszertáció sok eredeti önálló gondolatot tartalmaz,

s ezért a bíráló bizottság értékes munká—

nak ítéli meg. A szerző az életszínvonal

bonyolult, és vitatott kérdéseiben bizton—

sággal mozog, bátran bírál egyes jelenleg

megtalálható, illetve érvényben levő né—

zeteket és módszereket, s megalapozottan

állást foglal ezekben. Gondolatainak, ja—

vaslatainak nagy része a statisztika elmé—

lete és gyakorlata szempontjából egyaránt

figyelmet érdemel. A disszertáció leg—

értékesebb részei az életszínvonal egyes általános elméleti kérdéseivel és különö—

sen a fogyasztói árindex számításának

módszertani és elvi kérdéseivel foglalkozó fejezetei.

Hiányossága a disszertációnak, hogy szerkezetében bizonyos aránytalanságok

vannak: olyan részletproblémákkal is fog——

lalkozik, melyek elhanyagolhatók lettek

volna, ugyanakkor egyes kérdések nem

kaptak súlyuknak megfelelő megvilágítást.

A fogyatékosságok azonban kisebb súllyal szerepelnek a disszertáció érdemei mellett. Drechsler László feladatát sike—

resen oldotta meg, diszertációjával bebi—

zonyította, hogy önálló kutatómunkára felkészült és alkalmas. Munkája elősegíti az életszínvonal mérése és nemzetközi összehasonlitása széleskörű és bonvolnlt

kérdéseinek tisztázását és a gyakorlati

munka továbbfejlesztését.

A Bíráló Bizottság a disszertáció és a vitában előadott válasz alapján egyhan—

gúlag javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak dr. Drechsler László részére a közgazdasági tudományok kandidátusa

fokozat odaitélését.

A Bíráló Bizottság a felmerült észrevé—

telek alapján történő átdolgozás után a disszertációt kiadásra alkalmasnak tartja."