Dr. Pálos István kandidátusi értekezésének vitája

(1)

SZEMLE

DR. PÁLOS ISTVÁN KANDlDÁTUSl ÉRTEKEZÉSÉNEK VlTÁJA

A Magyar Tudományos Akadémia Tudo—

mányos Minősítő Bizottságának Bíráló Bizott—

sága 1978, június 28-án tartotta Pálos István ,,A szolgáltatás fogalma és a szolgáltatások fejlődése kapitalista és szocialista viszonyok között" című kandidátusi értekezésének vitá- ját. A Bíráló Bizottság elnöke Hoch Róbert, a közgazdaságtudományok doktora volt, a Bizottság munkájában részt vett Jávorka Edit, a közgazdaságtudományok kandidátusa, Fa- zekas Béla, a közgazdaságtudományok doktora, Ceglédi József, a közgazdaságtudomá- nyok kandidátusa és Zeller Gyula, a közgaz- daságtudományok kandidátusa (a Bíráló Bi- zottság titkáraként). Az értekezés bírálói Bur- geme' Gimes Anna, a közgazdaságtudomá- nyok doktora és Benedeczkiné Tamás Erzsé- bet, a közgazdaságtudományok kandidátusa voltak.

AZ ÉRTEKEZÉS TÉZISEINEK OSSZEFOGLALÁSA

A szolgáltatás, a tercier szektor létét. hatá- sát, jelenségeit komplex gazdasági ágazat- ként csak a XX. század közepétől vizsgálják a közgazdászok. A ,,szolgáltató ágazat" tartalmi köre. létrejöttének és fejlődésének kö—

rülményei, működése és szerepe a társada- lom életében vitatott, de a közgazdasági ku- tatásoknak, a társadalmi—gazdasági élet fej—

lesztésének körvonalaiban már kirajzolódott területe.

Pálos lstván kutatásainak fő célja:

1. a szolgáltatás (tercier szektor) fogalmára vo- natkozó álláspontok összefoglalása,

2. a szolgáltatások kialakulásának, vizsgálata,

3. a szolgáltatások fejlődésére leginkább ható té—

nyezők vizsgálata, 4. a szolgáltatások elemzése.

fejlődésének

magyarországi fejlődésének

A szolgáltatási tevékenység elmélete a pol- gári közgazdaságtanban a XX. század kö- zepe táján jelent meg, amikor mindinkább szükségesnek bizonyult az egységes szolgál- tatási fogalom megteremtése. A kialakult.

nagyjából egységes meghatározás abban foglalható össze, hogy mindazon tevékeny- ség szolgáltatásnak tekinthető, amely kézzel-

fogható jószágot nem hoz létre, tehát a nem- zetgazdaságnak a mezőgazdaságon és az iparon kívüli része (megmaradó, reziduális szektor).

A szocialista közgazdászok — Marx nyom- dokain haladva — a XX. század második fe- lében részletesen foglalkoztak és foglalkoz- nak a szolgáltatások fogalmának meghatá- rozásával, különbséget téve anyagi és nem anyagi jellegű szolgáltatás között. A szocia—

lista közgazdászok többnyire a népgazdasági mérlegrendszer, a nemzeti jövedelem fogalma alapján végzik elemzéseiket, előtérbe he- lyezve a nem anyagi jellegű szolgáltatások fogyasztása hasznosságónak kérdését.

A szolgáltatások tömegméretű megjelenése az ipari forradalomhoz kapcsolódik. A technika fejlődése, a gépi gyáripar megteremtése a társadalmi munkamegosztás nagyméretű kialakulásához vezetett. Ez önálló szolgáltató ágazatok létrejöttét eredményezte, mint a közlekedés, az oktatás, az egészségügy. az áruelosztós, a bankügy és nem utolsó sorban a közigazgatás és az állandó hadsereg és rendőrség. A kapitalizmus kialakulása és tej—

lődése megkövetelte a szolgáltató ágazatok — fejlesztését. A rohamos fejlődés mindinkább oda vezetett a fő tőkés államokban, hogy a ,.szolgáltatási szektor" lett a fő toglalkoztató.

Egyes polgári közgazdászok ezt a folyamatot a szolgáltatás .,forradalmaként" emlegetik, amely a ,,szolgáltató gazdaságba" torkollik. , A XX. századi szolgáltatások fejlődését a disszertáció külön vizsgálja a fejlett tőkés ar- szágokra és a fejlődő országokra vonatko—

zóan. Fontos felismerés, hogy a fejlett tőkés országokban a munkaerő a mezőgazdaság—

ból előbb az iparba és kisebb mértékben a szolgáltatásba, majd az iparból isa szolgál—

tatásba áramlik. A gyarmati területeken az ipar megmaradt a kézműipari szinten. igy a munkaerő a mezőgazdaságból főleg a szol—

gáltatási szférába áramlott. s feladata a gyarmatosítók kiszolgálása volt.

A szolgáltatások alakulása a nemzetgaz—

daság színvonalának függvénye, és igen sok tényező kölcsönhatása eredményeként fejlő- , dik; Közülük a jelölt a gazdasági növekedés,

(2)

a gazdasági szerkezet változása és a munka termelékenysége különbözőségének hatását

vizsgálta.

A gazdasági fejlettség és a szolgáltatások között az a kölcsönhatás érvényesül. hogy magasabb fejlettségi szinthez szerkezetileg magasabb szolgáltatási arány tartozik. A fej- lettséget legátfogóbban kifejező mutató. a nemzeti jövedelem, illetve a nemzetközi ösz- szehasonlitásban inkább alkalmazható GDP és a szolgáltatást leginkább jellemző mutató, a foglalkozási arány egymáshoz való viszo- nyításából levont következtetés, hogy maga—

sabb egy főre jutó nemzeti jövedelemhez, illetve GDP—hez magasabb arányú szolgálta- tási foglalkoztatottság járul.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy 1960-ban 2000 dollár egy főre jutó nemzeti jövedelem—

hez 50 százalék feletti szolgáltatási foglalkoz- tatottság járul, 1000-2000 dollár közötti nemzeti jövedelemhez 30—40 százalék közötti az arány, míg 1000 dollárnál kevesebb nemzeti jövedelemhez 30 százalék alatti. A későbbi időszakra vonatkozó kutatások hasonló ta- nulságra vezettek, bár a dollár értékének csökkenése az összehasonlítást megneheziti.

Regressziós számítások eredményeként állít—

ható. hogy a gazdasági fejlettség 92 száza- lékban határozza meg a szolgáltatási szféra foglalkoztatottsági arányának mértékét.

A gazdasági fejlődés a gazdasági szerke—

zet gyökeres megváltozásával jár együtt. A hosszú időre vonatkozó nemzetközi összeha- sonlitásban az alkalmazható mutató a fog- lalkoztatottsági arány. A foglalkozási szerkezet változásának vizsgálata azt mutatja, hogy a gazdasági fejlettség alacsony fokán a me- zőgazdaságban a foglalkoztatottság aránya 80 százalék körül van, és a maradék 20 szá- zalékon az ipar és a szolgáltatás osztozik. A fejlődés során — a mezőgazdaság rovására

— az ipar aránya jobban növekszik, mint 'a szolgáltatásé. A gazdasági fejlettség magas szintjén a szolgáltatás a fő foglalkoztató, néha 50—60 százalékos aránnyal a mezőgaz—

daság 10 százalék alatti arányával szemben.

A szolgáltatások termelékenységére vonat- kozóan különböző nézetek láttak napvilágot.

Korábban általános nézet volt, hogy a szol- gáltatások termelékenysége alacsonyabb, mint az iparé', és ez az oka a szolgáltatási igények nem kellő kielégítésének. Újabb vizsgálatok azonban azt bizonyítják. hogy a fejlett tőkés országokban a szolgáltatások termelékenysége meghaladja az ipar terme- lékenységét, és ez a tendencia egyre foko- zódik. Ezen arányok differenciáltan érvénye- sülnek, leginkább a közlekedés, a személyi szolgáltatás és a közigazgatás területén. (Az utóbbinál nyilvánvalóan közrejátszik a magasabb kereset is.)

A magyarországi szolgáltatások történeti kialakulását az értekezés a századforduló tá-

6 Statisztikai Szemle

jától vizsgálja. Ez a magyarországi ipari for- radalom idejére esik, és egyben ezen idő- ponttól állnak rendelkezésre összehasonlit- ható adatok. A háborúkkal és gazdasági vál—

ságokkal sújtott mintegy félévszázad során a szolgáltatások Magyarországon mérsékelten és nagyjából az ipar fejlődésével párhuza- mosan fejlődtek. Hazánk abban az időszak- ban agrár jellegű ország volt, igy a mezőgaz—

daság jelentette a fő foglalkoztatót.

A szolgáltatások szocialista viszonyok kö- zötti helyzetével a szocialista (KGST-) orszá—

gok 25 éves fejlődésének tükrében foglalkozik az értekezés. A foglalkozási adatok ará- nyának alapján megállapítható, hogy a szocialista országok a közepesen fejlett országok sajátosságait mutatják. Alacsony szolgálta- tási foglalkoztatottsággal indulva a hetvenes években 30 százalék körüli arányt értek el.

A szocialista fejlődés útjára lépett Ma—

gyarországon a gazdaságpolitika alapelve volt, hogy a nagyobb felhalmozás gyors gaz- dasági növekedésben realizálódjék. Az ipa- rosítást a célkitűzések központjába állító gaz- daságpolitika a szolgáltatások fejlesztését hosszabb ideig másodrendű feladatnak te-

kintette.

Az 1960-es években Magyarország a gaz- dasági fejlődésben az iparilag közepesen fejlett országok szintjét érte el. A vizsgálatok azonban megállapították, hogy a nemzetgaz—

daság szerkezete nem mindenben tükrözi a fejlettségi szintnek megfelelő arányokat. Bár a szolgáltatások növekedése az 1960—1975.

évek folyamán (ötévenkénti tervidőszakban számolva) meghaladta az egész gazdaság növekedési szintjét. a szolgáltatások aránya mégis elmaradt az általános tendenciától.

A GDP nagyságrendje alapján az OECD-or- szágokhoz viszonyítva a szolgáltatások szerkezeti aránya a fő mutatókban éri el az át- lagos szintet: a foglalkoztatásban 80,5 szá- zalék, a beruházásoknál 73,5 százalék, a GDP-hez való hozzájárulásnál pedig 724 szá- zalék. Szembetűnő a szolgáltatás alacsony foglalkoztatottsági aránya az iparéhoz vi- szonyitva. Míg az iparilag fejlett országokban, de a fejlődő országokban is a szolgáltatási szférában foglalkoztatottak aránya az iparé- hoz hasonló vagy nagyobb annál, Magyaror—

szágon ez az arány forditott, vagyis a szol—

gáltatásban foglalkoztatottak aránya alacso—

nyabb, mint az iparé, sőt csökkenő tenden- ciájú, (Száz ipari foglalkoztatottra 1960-ban 80, 1965-ben 79,9, 1970-ben 68,5 és 1975—ben 67,7 szolgáltatási foglalkoztatott jutott.)

A foglalkoztatottságbeli aránytalanságok abban nyilvánulnak meg, hogy

— az iparosítás munkaerő—szükségletét elsősorban a mezőgazdaságból meritettük, és a körülményekhez vi- szonyitva extenziven használtuk fel; az ipari fejlődés nem volt elég hatékony;

—— a fejlettségi színvonalnak megfelelő gazdaság- szerkezet szempontjából kívánatosabb lett volna a

(3)

1 250 ^SZEMLE

szolgáltatás arányainak minden tekintetben való nö- vekedése;

—- a szolgáltatások viszonylag alacsonyabb termelé- kenysége miatt a jelentkező szükségleteket nem lehet kielégíteni, bár általános jelenség a tercier javak iránti kereslet nem megfelelő kielégítése (ez hazánk- ban fokozottabban jelentkezett).

A szolgáltatások területén való viszonyla—

gos elmaradásunk megszüntetésére kell töre—

kednünk, különben további fejlődésünk gát—

jává válik. Hátrányos helyzetünk felszámolása

— több tényező tudatos fejlesztésével is ——

mindenképpen hosszabb időt vesz igénybe.

A jelölt vizsgálatai alapján arra a követ- keztetésre jutott. hogy a népgazdaság fej- lesztésében a következő tényezőkkel kell szó- molni, és ezeket a távlati fejlesztési tervek-

ben figyelembe kell venni:

— a gazdasági fejlődéssel együtt jár a társadalom közösségi és egyéni fogyasztásának emelkedése. a kereslet a nem materiális javak irányába tólódik el;

— a tswieiés specializációja következtében növeke- dik a szolgáltatások termelési célú igénye, amely abban nyilvánul meg, hogy a szolgáltatások növekvő hányadát a termeiésnéi veszik igénybe;

—— a termelékenység a szolgáltató ágazatban csak korlátozottan növelhető, mert a szolgáltatások nyúj- tása többségében személyes jellegű, és ahol a modern technika be is vonul a szolgáltatások területére.

az a szolgáltatás minőségét, hatását emeli inkább, ez pedig új szükségletek forrása;

-— a nem anyagi jellegű szolgáitatósoknál hiányzik :: gazdaságosságra való törekvés közvetlen igénye.

amely az igények mennyiségi kielégítésére is visz- szahat:

— a szolgáltatási tevékenység jelentős része kis- üzemi vagy személyes jellegű. és ez a termelékeny—

ség növekedésének gátja (kiskereskedelem. fodrászat, közhivatal. oktatás stb.);

— az életszínvonal növekedésével és a munkaidő csökkenésével előtérbe lép a szabadidő kultúrált el- töltése, fokozódik a kényelmet szolgáló - a tartós fo- gyasztási cikkek növekedésével együtt járó — anyagi és nem anyagi szolgáltatások iránti kereslet.

BURGERNÉ DR. GIMES ANNA OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

Bevezetőüi összefoglalta a disszertáció legfőbb érdemeit. A jelölt felismerte a szol—

gáltatások fejlődésének törvényszerűségeit.

és ezeket bizonyítja is. Rámutat a szolgálta- tások expanzív szerepére a fejlett országok gazdasági életében. Bemutatja a szolgálta—

tások különböző elvi és gyakorlati osztályozá- si iehetőségeit. és ismerteti az ezekkel kap—

csolatos álláspontokat. Megkísérli leirni a szolgáltatások fejlődésének általános törté- nelmi törvényszerűségeit, és levonja ebből a következtetéseket. Behatóan foglalkozik a szolgáltatások termelékenységi problémáival, és termeiékenységüknek a népgazdasági nö- vekedésre gyakorolt hatásával. Vizsgálja a szolgáltatások magyarországi fejlődését, és megállapítja, hogy az egyéb népgazdasági ágazatoknál gyorsabb fejlődésük nálunk is törvényszerű. Elemzi azokat a körülményeket, amelyek miatt a szolgáltatások nem fejlődtek megfelelő mértékben, újszerű érvekkel is ma—

gyarázva az elmaradás okait.

A jelölt nézete szerint ,,. .. a szolgáltatások olyan meghatározását és kategóriáját kell adni. melyek segítségével teljesítményét mér- ni lehet. Egy ilyen kategória birtokában elemezni lehet szerepét, fejlődését a népgaz—

daságban, és arányait egybe lehet vetni a gazdaság többi ágával, vizsgálni lehet ha- tékonyságát is." A célkitűzés figyelemre mél- tó, az opponens nézete szerint azonban a szolgáltatások összességének csak olyan ál- talános meghatározása lehetséges, amelynek az egyes szolgáltatások közgazdasági kezel- hetősége szempontjából nincsen sak gyakorlati jelentősége.

Az opponens kérte a szerzőt. hogy fejtse ki, osztályozása milyen elvi alapokon nyug—, szik. és mennyiben tér el a jelenlegi statisztikai osztályozási rendszertől, valamint azt.

hogy ennek az eltérésnek milyen indokai van- 'nak. A különböző csoportokat milyen elvek alapján határolja el? Mi az elvi különbség a gazdasági és a fogyasztói szolgáltatásaik kö- zött? Arra gondol a bíráló, hogy fogyasztói- nak a végső fogyasztás céljait szolgáló szol- gáltató tevékenységeket tekinti a szerző. de akkor a személyi közlekedés vagy a kiskereskedelem miért nem oda tartozik? Az appo- nens szerint az üzleti szolgáltatások egy ré- sze termelő szolgáltatás, helyes lenne tehát külön ,,termeiő szolgáltatások" csoportot is kialakítani. Kérdés az is, miért tartozik a ter—

melői infrastruktúra körébe a szakoktatás és a nevelés, és miért fogyasztói infrastruktúra a közművelődési hálózat, a közigazgatás és

a honvédelem?

Az értekezésnek ,,A szolgáltatások kialaku—

lása és fejlődése" cimű fejezetében a szerző a szolgáltatások fejlődésének megindulását, termelékenységének növekedését az ipari forradalomhoz kapcsolja. Ugyanakkor átveszi Kuznetsnek azt a megállapítását is, hogy a szolgáltatási szektor az iparosodás idején stagnál, illetőleg egyes országokban vissza—

szorul.

igen hasznos a szolgáltatások termelő fel—

használásának számszerű bemutatása. Helyes lenne ezt a részt továbbfejleszteni, mivel a termelő szolgáltatások számbavételével még igen keveset foglalkoztak hazánkban.

A szolgáltatások termeiékenységének ala—

kulását részletesebben kellene vizsgálni, bár a szerző maga is megjegyzi. hogy a szolgál—r tatások egy részének termelékenysége meg-

bízhatatlanul mérhető.

Az utolsó fejezetben hű képet kapunk a szolgáltatások magyarországi fejlődéséről.

ennek sajátosságairól és problémáiról. Helye—

sek azok az indokok, amelyeket a szerző fel- sorolt a nem elégséges fejlődés okozójául. A szolgáltatások fejlődésének elmaradása még napjainkban is részben az anyagi többterme- lési szemléletnek tulajdonítható. Nemcsak a szolgáltatások fejlődése marad el emiatt, ha—

(4)

nem az alkatrészgyártás és egyéb olyan ter- melőtevékenység fejlődése is, amely hozzá- járulna az ipari és általános gazdasági fej—

lődéshez, de statisztikailag kevésbé kimutat- ható. További probléma az érdekeltség. erről a szerző is említést tesz. A szolgáltatások jel lentős részében a termelő ágazatokétól alap- vetően eltérő érdekeltségi formákat kellene keresni, és nem a termelési érdekeltségi rendszert erőszakolni rájuk. A megfelelő szolgál- tatási gazdálkodási forma kialakításán gon- dolkozni kellene, és ez megérdemelne az ed- digieknél mélyrehatóbb kutatást.

Véleményének összefoglalása után az opponens javasolta az értekezés nyilvános vi- tára bocsátását és a jelöltnek a kandidátusi cim odaítélését.

BENEDECZKINÉ DR. TAMÁS ERZSÉBET OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

A jelölt kandidátusi értekezése alapvetően történelmi statisztikai műnek tekinthető, és kielégíti a szerző által maga elé tűzött ku- tatási célt. Az ehhez használt módszer — az összehasonlító elemzés és feldolgozás - ugyancsak megfelelő. A jelölt disszertációjá- val a választott témában — amely napjainkban az érdeklődés középpontjában álló je- lentős kérdés — hozzájárult a szolgáltatások fogalmának tisztázásához, valamint e szféra területén megfelelőnek látszó osztályozási rendszer kialakításához. Újszerű a szerző azon törekvése, hogy a szolgáltatások fejlő- désének általános történelmi törvényszerűsé-

geit feltárja.

Pálos István -— aki több mint két évtizede az állami statisztika szervezetében az anyagi szolgáltatási szféra statisztikai számbavételi rendszerének egyik alakítója és irányítója — nagyszámú publikációján kívül is aktív ré- szese a ..szolgáltatás" hazai viszonyoknak megfelelő kategóriája kialakításának s az ágazati osztályozási rendszer olyan irányú továbbfejlesztésének, amely lehetővé teszi a ,,szolgáltatásoknak" mint tevékenységcsoport—

nak a különválasztását.

Az opponens részletes észrevételei során először szerkezeti és formai fogyatékosságok—

ra hívta fel a figyelmet, majd tartalmi kérdé- sekben tett észrevételeket.

A szerző által meghatározott szolgáltatási fogalommal teljes mértékéig egyet lehet ér- teni. A jelölt a szolgáltatás tartalma szerint

—- a népgazdasági mérlegrendszerből kiindulva — anyagi és nem anyagi szolgáltatásokat különböztet meg. így az anyagi szolgáltatá- sok közé csak a kereskedelmet és a közleke—

dést — azaz a ,,profil szerinti" anyagi szol- gáltatásokat — sorolja. Tehát szűkített szol—

gáltatási fogalmat használt a szerző, amely a magyar népgazdaság ágazati osztályozási rendszerét figyelembe véve, a népgazdasági

63

számítások során csak a ,,tercíer ágazat"

szervezet szerinti tevékenységi eredményei—

nek és erőforrásainak meghatározására al—

kalmas, holott nem jelentéktelen a szolgálta—

tó tevékenység a ,,szervezet" szerinti primer, illetve szekunder szektorhoz tartozó gazdasági egységekben sem. Később a szerző, érezve a szervezet és tevékenység dilemmáját, tevé- kenységi alapon a szolgáltatásokat társadal—

mi és gazdasági szolgáltatások szerint külö"- niti el. A megkülönböztetés alapja a tevé- kenység jellege és az, hogy milyen célú a szolgáltatási tevékenység. A jelölt helyeseb- ben tette volna, ha a szolgáltató tevékeny—

séget és a szolgáltató szektort különböztette volna meg. és a tevékenységi eredmények osztályozásánál a ,,tevékenység szerinti" és az ,,ágazat szerinti" osztályozási rendszer megkülönböztetését választja. Jó lett volna.

ha a szerző a szolgáltatás helyes fogalmából kiindulva érzékeltette volna, hogy szolgálta- tási tevékenységet nem csak profil szerinti szolgáltató egységek végezhetnek.

A szolgáltatások fejlődésének tényezőit ele—

mezve foglalkozik a jelölt a szolgáltatások termelékenységével is. Helyesen vázolja fel a termelékenységmérés problémáit és igen vitatható voltát például a nem árutermef's' ágazatokban. Ennek ellenére a későbbiekben elemzi a nyugat-európai országokban az egyes szolgáltató ágazatok — köztük az ad- minisztráció — termelékenységének igen magas növekedési ütemeit azzal a megjegyzés- sel, hogy a szolgáltatások termelékenységé- nek növekedését az adminisztráció termelé—

kenységének növekedése határozza meg. Egy korábbi táblázatban viszont közli Fuchs ada—

tait, ahol ez utóbbi termelékenysége 0,0. A szerzőnek következetesen le kellett volna szö—

gezníe, hogy a nem árutermelő szolgáltató ágakban legalábbis vitatható termelékeny—

ségemelkedésről beszélni.

Végezetül az opponens javasolta (: disz- szertáció nyilvános vitára bocsátását.

;

Az opponensi véleményeket követő nyilvóv nos vita során a Bíráló Bizottság és más fel—

szólalók — az opponensek által kért egye:

problémák részletesebb kífejtésén túl — kér—

déseket tettek fel a jelöltnek, mint például:

saját osztályozási rendszerében elvileg miben tér el a jelenleg használt osztályozástól?

milyen termelékenységszámításl módszertant tart el- képzelhetőnek a nem vállalati szervezetben működő szolgáltatások körében?

miért korlátozta csak a munkaerőre a szolgáltató- sok fejlődésének vizsgálatát?

PÁLOS ISTVÁN VÁLASZABÓL

A hivatalos bírálók észrevételeiben sok olyan gondolatot vetettek fel. amelyek a to- vábbi kutatás során hasznosíthatók. Vonatko-

(5)

1252 ^SZEMLE

zik ez a szerkezet pontosításával kapcsolatos elgondolásokra is. Nem ért egyet főleg az osztályozás, a szolgáltatások fejlődése és a termelékenység egyes kérdésével kapcsolat—

ban elhangzott észrevételekkel.

A szolgáltatások osztályozása —— az elméleti meggondolások mellett — nagyban függ a rendelkezésre álló adatanyagtól, különösen, ha nemzetközi összehasonlításra gondolunk.

és hosszabb idősort kívánunk elemezni. Tehát gyakorlati meggondolások is szerepet játsz—

hatnak egy—egy osztályozási séma kialakitá- sánál.

Szocialista termelési viszonyok között a szolgáltatások osztályozása nem lehet egysi—

kú, egyetlen kategória. Sokirányú elemzéshez többféle csoportosításra van szükség. Igaznak és helyesnek a szolgáltatást mint tevékenység jellege szerinti meghatározást és az ennek logikusan megfelelő osztályozást tekinti. A te- vékenység jellegét alapul véve: szolgáltatás- nak tekintendő minden rendszeres társadalmi tevékenység. amelyre az jellemző, hogy a te- vékenység folyamata kerül felhasználásra, vagyis a tevékenység folyamata. annak ered- ménye és felhasználása időben és térben egybeesik. A szolgáltatás, amennyiben rendszeres társadalmi tevékenység, hasznosnak minősül függetlenül attól, hogy a gazdasági és társadalmi élet mely területén jelentkezik.

Ha a meghatározásból kiemeljük a tevé- kenységet, és annak jellegét vizsgáljuk, a szolgáltatások két alapvető tipusát különböz—

tethetjük meg, a társadalmi szolgáltatásokat és a gazdasági szolgáltatásokat.

A társadalmi szolgáltatásokra jellemző, hogy a társadalom egészének érdekét szol- gálják. és nem kapcsolódnak a gazdasági folyamatokhoz, illetve közvetlenül nem gaz- dasági célok elérését szolgálják. s az igénybe vevők a szolgáltatáshoz ingyenesen vagy je—

lentős kedvezménnyel jutnak (ilyenek az egészségügyi' szociális, kulturális. tudomá- nyos. közigazgatási, védelmi, rend- és jogvé—

delmi szolgáltatások). A társadalmi szolgál- tatások nagy részére a magas fokú szellemi munka a jellemző. és keretében megy végbe a társadalom ,,újratermelési folyamata". illetve annak megfelelő környezetben való le- folyását elősegíti és biztosítja.

A gazdasági szolgáltatások gazdasági folyamatokhoz, illetve anyagi javakhoz kapcso- lódnak, azokat gazdasági célok elérése érde- kében létrehozott szervezetek nyújtják, és áru- formát öltenek. mint például a kereskede—

lem, a szállítás, a szervező, a gépiadat—fel- dolgozó, a tervező, a beruházó és a költség—

vetési szolgáltatás, a személyi szolgáltatás és a lakosság használati tárgyainak javítása.

Főbb csoportjai:

Kereskedelem

Szállítás és hírközlés

Személyi és gazdasági szolgáltatás

Az ágazati rendszerhez való közvetlen kap- csolódás indokolja a szolgáltatások csoporto- sítását anyagi és nem anyagi szolgáltatások szerint. A népgazdasági számlarendszer au—

tomatikusan adja az anyagi és a nem anyagi szolgáltatásokra vonatkozó különféle adato—

kat, ami lehetővé teszi az adatok egybeveté- sét nemzeti és nemzetközi vonatkozásban is.

A fogyasztási jellegű szolgáltatások vizs- gálatának indokoltsága nem vitatható, bár logikai kényszer nem indokolja ilyen csoport létrehozását. A szocialista gazdálkodási rend—

ben szükségszerűnek tűnik, mert a KGST—hez tartozó országok többsége kormányszinten foglalkozik vele. Nálunk is kormányhatározat szabályozza a fogyasztási jellegű szolgáltatá- sok tartalmát és fejlesztését. A fogyasztási jellegű szolgáltatások a lakosság és a közü—

letek tulajdonában levő fogyasztási cikkeken végzett ipari javítást—karbantartást, valamint építőipari javításokat, lakosság részére vég- zett áruszállítást, a kereskedelmi és a szemé—

lyi szolgáltatásokat tartalmazzák.

A szolgáltatások erőteljes fejlődése a fejlett gazdaságok egyik fő jellegzetessége.

Korábban a szolgáltatások növekedését első- sorban a foglalkozási adatok alapján vizsgál—

ták, és ez még ma is a legáltalánosabb mód—

szer hosszú idősorok képzésénél és széles körű nemzetközi összehasonlításoknál. A szol—

gáltatásban foglalkoztatottak száma előbb az iparhoz hasonlóan, majd az ipari foglalkoztatottak rovására is növekedett. Arányuk a fejlett országokban az 1970-es években öt- ven százalék körül mozog; az 1960. évi 35—40

százalékkal szemben.

A gazdasági növekedés általános mutatója a nemzeti jövedelem vagy a hozzáadott ér- ték. A szolgáltatások hasonló tartalmú érték—

mutatójának képzése korántsem egyértelmű.

A nem árujellegű szolgáltatások terméktöbb—

letet nem tartalmaznak, igy eleve viszonylag alacsonyabb összegűek. Arányuk és fejlődé—

sük vizsgálatánál ezzel eleve számolni kell, nem is beszélve az adatok tartalmának idő- beni és országok közti eltéréseiről.

A szolgáltatásoknak az össztermeléshez mért aránya hosszabb időszakot tekintve, Fuchs és Kuznets megállapítása szerint stag—

nál. Ez azt jelenti. hogy növekedése megfelel a gazdaság általános növekedési rátájának.

Az évszázad második felére vonatkozó vizs- gálatok azonban azt mutatják. hogy a gaz—

daságilag fejlett országokban a szolgáltatá- sok növekedési üteme már meghaladja az ipar növekedési ütemét. Például az 1953 és 1967 közötti években a nyugat—európai or- szágokban a tercier szektor O.7-—-1,6 százalék- kal gyorsabban nőtt, mint az ipar a hozzá- adott értékhez való hozzájárulás szerint.

A szolgáltatások fejlődésének sajátosságai nagymértékben a termelékenység különböző- ségeire vezethetők vissza.

(6)

A termelékenység mérése a szolgáltatás keretében sokkal nehezebb, mint az iparban.

A sok nehézség azonban nem lehet akadálya annak, hogy legalább tájékoztató jellegű in- formációra ne tartsunk igényt. A szolgáltatá—

sok egyik-másik ágának (közlekedés, kereskedelem. személyi szolgáltatások) termelé- kenysége objektívebben mérhető, mint má—

soké (például ipari—építőipari javítás, admi- nisztráció). A jövőben még nagy feladat áll előttünk a szolgáltatások termelékenységé—

nek megbízhatóbb mérése tekintetében, mivel a foglalkoztatottaknak mind nagyobb há- nyada helyezkedik el a szolgáltatásban.

A nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás mértékében tapasztalt stagnálás és a foglal—

kozási arányokban való növekvő részesedés ellentmondása a termelékenység alakulásá- ban keresendő. A termelékenység alakulása szerint a szolgáltató ágazatok igen heterogén képet mutatnak (főleg a kisüzemi jelleg, az egyedi termelés, a magas szellemi képzettsé—

get igénylő ágazatok —— egészségügy, oktatás, adminisztráció —- jelenléte miatt).

Egyes szolgáltató ágazatok viszont alkal- masok a munka magas fokú megszervezésére és fejlesztésére. a munkaerő jó kihasználá- sára. s ennek megfelelően magas termelé- kenységi szintet értek el (például a közleke- dés körében a vasúti közlekedés, a kereske—

delemben az áruházak és az önkiszolgálás, az üzleti szolgáltatásoknál pedig a számító—

gépek, majd az elektronikus számítógépek alkalmazása folytán az adatfeldolgozás).

Más tevékenységnél a kisüzemi termelés, az egyénnek (: szolgáltatásban való szerepe megmaradt, és a technikai fejlődés nem fo—

kozhatta jelentősen a termelékenységet, leg- feljebb a minőség javult.

Korábban általános volt az a nézet, hogy a szolgáltatások termelékenysége a gazda- sági fejlődés folyamatában kisebb mérték- ben emelkedik. mint az iparé. Ezt igazolja az Egyesült Államok gazdaságára vonatkozó vizsgálat, amely azt mutatta, hogy 1929 és 1965 között a szolgáltatások termelékenysége növekedésének évi üteme 1.1 százalék volt, szemben az ipar 2.2, továbbá az egész gaz- daság 1,9 százalékos növekedésével.

Későbbi időszakra vonatkozó vizsgálatok már nem igazolták a korábbi feltételezést.

Igen sok országban, elsősorban a gazdasági- lag fejlett országokban a szolgáltatások ter—

melékenysége vagy azonos mértékben fejlő- dik áz ipari termelékenységgel. vagy megha—

ladja azt.

A szolgáltatások termelékenységének az ipart meghaladó növekedése azt engedi fel—

tételezni, hogy a szolgáltató tevékenységek nagy részének tevékenységébe behatol a modern technika. növekszik a munka- és üzem—

szervezés. Nyilvánvalóan az is közrejátszik,

hogy a társadalmi szolgáltatásoknál dominál

a magasan kvalifikált munka aránya, amelynek viszonylag magasabb munkabére a ter- melékenységi mutatót növeli.

A szolgáltatások termelékenysége Magyar- országon is hasonló jellegzetességeket mutat: 1960 és 1975 között az ipari termelékeny—

ség növekedési üteme 4.2, a szolgáltatásoké 4.1 százalék. Míg az ipari munkatermelé- kenység egyenletesen növekvő, a szolgálta- tások termelékenysége egyenetlen változást mutat. Ennek oka a szolgáltatások belső szer- kezetében keresendő.

A nyilvános vitában feltett kérdések kap- csán Pálos István megállapította a követke—

zőket

1. A szolgáltatások általa használt csopor- tosítása teljesen újnak tekinthstő. Eltérően az ágazati rendszertől, a tevékenység jellege alapján különbözteti meg a szolgáltatások két nagy körét. a társadalmi szolgáltatásokat és a gazdasági szolgáltatásokat, úgy ahogy azt az opponenseknek adott válaszban kifej-

tette.

2. A nem vállalati keretekben működő ,,szolgáltatók" teljesítményét különösen ne- héz mérni, hiszen nem árujellegűek, és a gaz- dálkodás pénzügyi feltételei sem kötődnek általánosan használt, kidolgozott teljesít- ményszámításhoz. A mérőszámot megtalálni nagyon nehéz. de mindenképpen szükséges.

A leginkább járható útnak a természetes mértékegységben kifejezett, minőséget is jel- ző mérőszám látszik.

3. A szolgáltatások. illetve a tercier szektor fejlődésének hosszú távú vizsgálata kizárólag létszámadatok alapján történhet, mivel más adat nem áll rendelkezésünkre. Ha azonban meggondoljuk, hogy milyen következtetések vonhatók le a létszámarányokból és a lét- szám alakulásából. megnyugodhatunk a té- zisek helyességében. Az utóbbi évtizedekben az ENSZ és a KGST keretében a létszámada- tokon túl az értékre vonatkozóan is történnek megfigyelések. de ezek adatai hosszú távú elemzésekhez még nem használhatók.

A jelölt válasza után még további hozzá—

szólások hangzottak el

Dr. Árvay János azt a nagy jelentőségű lé- pést emelte ki, amelyet az értekezés jelent a nem anyagi szolgáltatásoknak a népgazda- sági mérlegszámításokban történő számbavé- telénél. Hangsúlyozta, hogy nemzetközileg is fontos és használható értelmezést és olyan

— a gyakorlati munkában használható — cso- portosítást alkotott a jelölt, amely segítséget ad a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága keretében folyó nemzetközi munkákhoz is. A jelölt új, modern közelítést adott, olyant. a- mely a szolgáltatások integrálását jelenti. és nem csupán atomizált vizsgálatokra ad lehe—

tőséget. Kitért arra is, hogy nem elég a szol-

(7)

1254 ^{SZEM LE}

gzr'ftatások területén a ráfordítások alapján i') ténő mérés.

[alyítraí Ferencné dr. a szolgáltatási szférá- wil kapcsolatos statisztikai munkáról szólt ——

( nösen a termelékenységmérés nehézsé—

t hangsúlyozva —, és a jelölt eddigi mun- kásságáról, arról a konkrét elméleti és gyakorlati tevékenységről beszélt, amely a Köz- ponti Statisztikai Hivatalban igen szép, ered- ményes életművé kerekedett.

A BlRALÓ BIZOTTSÁG JAVASLATA

A Bíráló Bizottság — értékelve a vitában elhangzottakat, és elfogadva a kérdésekre adott részletes és kimerítő válaszokat —— javasolta a Tudományos Minősítő Bizottság- nak, hogy Pálos István részére a közgazda- ságtudományok kandidátusa tudományos fo-

kozatot ítélje oda.

A Bizottság javaslatát a következőkkel in- dokolta: ,,A jelöltnek a kutatási cél megvaló- sításához felhasznált módszere —— azaz az ösz- szehasonlító elemzés és feldolgozás —— megfe- lelőnek tekinthető. Az értekezés témája na—

gyon aktuális, napjainkban az érdeklődés kö-

zéppontjában álló jelentős kérdés. Pálos Ist- ván nagymértékben hozzájárult a szolgáltatás fogalmának tisztázásához és a szolgáltatási szféra területén az osztályozási módszer kia- lakításához. A választott témában teljesen újszerű az általános történelmi törvényszerű—

ségek feltárása és az ezekből történő követ—

keztetések levonása. A jelölt érdeme, hogy behatóan foglalkozott a szolgáltatások ter- melékenységi problémáival és a szolgáltatá—

sok termelékenységének a népgazdaság nö- vekedésére gyakorolt hatásával." A Bizottság utalt arra is, hogy Pálos lstván egyéb publi—

kációival, tudományos munkájával és hosszú gyakorlati tevékenységével jelentősen hozzá- járult a szolgáltatások statisztikai rendszeré- nek megszervezéséhez és tökéletesítéséhez.

A Bíráló Bizottság és a Tudományos Minő- sítő Bizottság Közgazdaságtudományi Szak—

bizottsága javaslata alapján a Magyar Tudo- mányos Akadémia Tudományos Minősítő Bi- zottsága dr. Pálos Istvánnak odaítélte a köz- gazdaságtudományok kandidátusa tudomá-

nyos fokozatot.

Dr. Belyó Pál

MAGYAR SZAKIRODALOM

PERJÉS SÁNDOR -- DR. SCHUSTER EDE:

A SZÁMITÁSTECHNIKAI UZEMEK GAZDASÁGTANA

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1978.

336 old.

Aki ismeri a szerzőket, szakmai és szakiro- dalmi munkásságukat, azzal a jogos várako- zással veszi kézbe ezt a szakkönyvet. hogy elolvasása révén olyan új ismeretanyag bir- tokába jut, amellyel számítástechnikai irodal- munk mindeddig adós maradt. S az olvasó e várakozásában nem csalódik. Bár a szer- zök a könyv irodalomjegyzékében igen szép számú művet sorolnak fel, semmiképpen sem voltak könnyű helyzetben, amikor arra vállal- koztak, hogy ezek és — elsősorban — saját tapasztalataik felhasználásával a számítás- technikai üzemek gazdaságtanáról ilyen ala- rms, részletekbe menő, szinte a teljes prob—

lémakört felölelő munkát készítsenek. Erre utalnak a könyv bevezetőjének (: következő so ai is: .,Hazánkban sem átfogó, sem ma—

nografikus jelleggel nincsen számítástechni- ka] üzemgazdaságtan. A külföldi szakirodalom sem nyújt elegendő támpontot A tő- lze's irodalmi források tartalma hazai viszony- latban alig adaptálható, szocialista testvér- országaink sem művelik elég intenzíven a

iéizterületeket."

Mindezeket előre kellett bocsátani, nem a szerzők mentségére -— erre nem szorulnak rá

——, hanem azért, hogy megérthessük. miért

nem okoznak csalódást az olvasónak még akkor sem. amikor helyenként maguk is bi- zonytalankodnak egy-egy probléma vizsgála-

ta során.

A könyv tartalomjegyzékének a puszta is—

mertetése — egy kis túlzással — önmagában is meghaladná talán egy könyvismertetés ter—

jedelmi korlátait, mégis, lehetetlen eltekinte- ni attól, hogy legalább a főfejezetek címét leírjuk. Ezek:

1. A számítástechnika! üzemek jellegzetes vonásai . Ráfordítások

. Költségszámítás . Költségelszámolás . Tervezés

. Árképzés

. Vertikális számítástechnika! szervezetek tervezé- si, elszámolási és árképzési jellegzetességei

Függelék.

VGMÖWN

A hét fejezetbe sorolt témaköröket több mint 300 oldalon tárgyalja a könyv. a Függe- lék pedig az ESZR-géptípusok legfontosabb jellemzőiről ad áttekintést, és ismerteti a tar- talékok felmérésének, illetve feltárásának

mutatószám—rendszerét.

Az első fejezet a számítástechnikai üzemek bonyolult világáról ad igen színes képet, vizs- gálja a különböző gazdasági rendben műkö- dő számítóközpontok jellegzetességeit (bér-

munka vállalatok, az államigazgatás szervei-

nek számítóközpontjai, vállalati számítóköz- pontok stb.), elemezve ezek működésének, szervezésének népgazdasági hasznosságát is,