Sipos Béla kandidátusi értekezésének vitája

(1)

SlPOS BÉLA KANDIDÁTUSl ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA

A Magyar Tudományos Akadémia Tudomá- nyos Minősítő Bizottságának Biróló Bizottsá—

ga 1980. március 25—én nyilvános vitára bo—

csátotta Sipos Bélának, a Pécsi Tudomány- egyetem adjunktusának kandidátusi értekezé- sét. Az értekezés címe: ,,Tudományos elem- zések és prognózis módszerek hasznosítása az iparvállalatok tervének megalapozásában."

A Bíráló Bizottság tagjai voltak: Kádas Kálmán Állami Díjas, a műszaki tudományok doktora (elnök), Bodnár Pál, a közgazdaság—

tudományok kandidátusa (titkár), Kovács Gé- za, a közgazdaságtudományok doktora, Krekó Béla, a matematikai tudományok kandidátu—

sa, Pongrácz László, a közgazdaságtudomá—

nyok kandidátusa. Az értekezés opponensei voltak: Korán Imre, a közgazdaságtudomá- nyok doktora és Gidai Erzsébet, a közgazda—

ságtudományok kandidátusa.

AZ ÉRTEKEZ ÉS USSZEFOGLALÁSA

Sipos Béla kandidátusi értekezésében igen fontos tervgazdasági kérdéssel foglalkozik.

A disszertációban bemutatott ökonometriai prognózis modellek, a vállalati tervezésben oly nagy jelentőségű adaptív, illetve aktiv előrejelzések ex ante információi úgyszólván nélkülözhetetlenek a rugalmas vállalati tervek

kidolgozásánál.

Sipos Béla biztos kézzel. szakszerűen alkal—

mazta értekezésében a modern matematikai statisztikai módszereket, így például a korre—

láció— és regressziószámítást, a hipotézise!- lenőrzést. a faktoranalizist.

Az értekezés tudományos értékét illetően pozitívan értékelendő az, hogy a bemutatott és többségében elméletileg kiforrott módsze- rek mellett a jelölt újszerű módszerkombiná-

ciókat is kialakított.

Agdisszertáció szerzője a hazai prognosz—

tíkai irodalomban eddíg viszonylag mostohán kezelt vállalati szféra számára dolgozott ki gyakorlatias irányelveket és alkalmazási eljá—

rásokat. A matematikai statisztikai módszere- ket, a lineáris programozás algoritmusait gyakorlatra orientált prognózismódszerekké fejlesztette.

A prognózismódszerek gyakorlati szükség—

leteket elégítenek ki. A vállalatok távlati ter- vezése, előrejelzése gazdálkodásunk jelenlegi szakaszában igen nagy fontossággal bír. A termelőrendszerek kialakítása, az exportképes termékrendszerek piaci realizálása, elképzel—

hetetlen jól megalapozott, kockázati szinthez és időhorizonthoz kötött vállalati prognózi-

sok nélkül.

Az iparvállalatok felismerték a prognózis—

készítés fontosságát, nem rendelkeznek azon—

ban az előrejelzésekhez szükséges korszerű matematikai statisztikai módszerekkel rész- ben azért, mert az e témakörben rendelke—

zésükre álló szakirodalom többségében erő- sen elméleti vonatkozású. részben pedig nem öleli fel a prognóziskészítés módszertanát.i

A disszertációban kifejtett prognózisok nemcsak az iparvállalatok számára nyűjthat—

nak hasznos segítséget az előrejelzésekhez.

hanem algoritmus bázisát képezhetik a prog- nózis módszereket alkalmazó intézmények in- formációrendszerének is. A jelölt témaválasz- tása rendkivül időszerű, vitára bocsátott ta—

nulmánya gazdaságirányítási céljainkat mak—

ro- és mikroszinten egyaránt szolgálja.

A disszertáció négy fejezetből áll:

1. A prognózisok szerepe az iparvállalatok terve- zésében.

2. A létszám prognosztizálásának módszertani kér—

dései az iparvállalatoknól.

3. A termelési tüggvények felhasználása ágazati és vállalati prognózískészitésre.

4, A lineáris programozás felhasználása a terme- lési lehetőségek és o termékösszete'tel prognosztizá—

lására.

Az első fejezetben Sipos Béla megfogai—

mazza a prognóziskészitési módszerek alkal—

mazásónak vállalatgazdasági modelljét.

Hangsúlyozza a prognózismódszerek szerepét és jelentőségét az iparvállalati tervezésben.

Megfogalmazza a prognózis algoritmusokhoz kapcsolódó egyes fontos tudományos mód-

!A vállalatok e területen való segítését szolgálta a -— disszertációt megelőzően — a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában 1977—ben megjelent Borh' Károly — Sipos Béla: lparvállaiati prognózis—

készítés matematikai statisztikai módszerekkel c.

könyv. (A könyv lektorai: Dr. Bodnár Pál és Nyitrai Ferencné dr. voltak.)

(2)

SZEMLE

1 029

szertani elveket, kiemelve az idősorkutatáson alapuló prognózisokat.

Helyesen állapítja meg, hogya vállalatgaz- dasági—matematikai modell eredményei még nem jelentik a kész tervet, a kapott eredmé- nyeket döntéselőkészítő információként lehet csak felhasználni.

A dolgozat egészére jellemző a hipotézis jelleg és valamennyi feltevés szignifíkancia- vizsgálattal való ellenőrzése. Rendszerezi (:

prognózis és a terv közötti kapcsolatokat. kü—

lönbségeket, kiemelve. hogy a tervezési mun—

ka eredménye döntések sorozata, a prognó- zis viszont a döntési alternatívák készítését és értékelését teszi lehetővé. Ennek megfelelően a vállalati gazdaságtan, () korszerű tervezés—

elmélet és módszertan alapján kell a prog- nosztizálási folyamatot körülhatárolni, funk-

cióit és rendszerét meghatározni.

lsmerteti a prognózisok időhorizontját, va—

lamint a prognózis készítésének megszervezé- sét és ellenőrzését. A prognosztizálás infor—

mációs rendszerének megszervezését tárgyaló részben az adatbankrendszer jelentőségét hangsúlyozza.

A második fejezet a létszám prognosztizá—

lásával foglalkozik. Ez a disszertáció központi témája. A létszám prognosztizálása napjaink egyik legaktuálisabb kérdése. 1970 óta a legszűkösebb termelési tényezővé vált a mun- kaerő, így éppen a létszám prognosztizálásá—

nak problémaköre kerül egyre inkább a vál- lalati tervező munka középpontjába — bár iparvállalataink ezt ma még nem minden esetben ismerik fel.

A jelöltnek az állami ipar ágazataira, al- ágazataira vonatkozó számításai, elemzései azt a megállapítást támasztják alá, hogy az ötödik ötéves tervidőszaktól kezdve lényegé- ben szinten marad az ipari és építőipari lét—

szám, így ez a tény feszített termelékenységi követelményeket támaszt a termelő szférával szemben.

Bizonyítja. hogy az állami iparra, annak alágazataira vonatkozóan az 1960—1975 kö—

zötti időhorizontot átfogó trendek előrejelzési célra nem használhatók fel, mivel az idő függ- vényében vizsgált tendenciák nem mutatnak egységes képet. A munkáslétszám 1960—1969 között emelkedett, 1969—1975 között pedig csökkent. Az előrejelzés céljára felhaszná—

landó trendeknél tehát figyelembe kell ven—

ni azokat a gazdasági környezetbeli változá—

sokat is, amelyek a vizsgált tendenciák ki- alakítását befolyásolták.

A közvetlenül termelő, fizikai foglalkozású létszám — ha normák vagy normatívák ren- delkezésre állnak — viszonylag könnyen prog—

nosztizálható. A jelölt által javasolt módsze- rek elsősorban sorozatgyártó gépipari és könnyűipari vállalatoknál alkalmazhatók. A kisegítő-kiszolgáló létszám prognosztizálására bemutatott módszernek — korreláció-regresz—

sziószámítás —— nagy az informáciőigénye.

Előnye viszont, hogy feltárja a létszámalaku- lásra ható tényezőket és hatásukat is szám—

szerűsíti. A szakképzettség prognosztizálásá- ra kidolgozott új módszerkombináció előnye az, hogy nem ..vetítjük" mechanikusan a jö- vőre a bázisra jellemző tendenciákat —- mint az idősorkutatásnál — hanem figyelembe vesszük a várható új vállalati feladatokat, feltételeket. tényezőket.

Az alkalmazotti létszám növekedése 1958—

1963 között (iparátszervezés) és 1968—1969- ben a (decentralizált gazdaságirányítási rendszer bevezetése) jelentős volt.

Viszonylag magas az alkalmazotti létszám a kisvállalatoknál. Az alkalmazott létszám nö—

vekedését, az 1968-ban létrehozott új vállala- ti funkciók (például tervezés, értékesítés, be- ruházás) indokolták. E funkciók ellátása ter- mészetesen tényleges alkalmazottilétszám—

szükségletet teremtett. Emellett viszont az ügyviteli munkakörben dolgozók alacsony bér- színvonala nem ösztönzött e munkák fokozot- tabb gépesítésére. Az átlagbér-gazdálkodás létszámhigitó hatása szintén hozzájárult az alkalmazotti létszám növekedéséhez.

A bérformók prognosztizálásában a köz- gazdasági—műszaki elemzésnek van döntő szerepe. E mellett lényegesek a szociológiai és munkapszichológiai tényezők is. Itt a matematikai statisztikai módszerek közvetlenül nem használhatók fel, csak közvetve a lét- számprognózison keresztül.

A harmadik fejezetben a jelölt az állami iparra és alágazataira az 1960—1975 közötti időszakot figyelembe véve. összesen 26 ipar- csoportra végzett számításokat. Négy élőmun- ka- és két állóeszköz-idősort vett figyelembe:

— foglalkoztatott létszám.

— munkások száma,

— munkások munkaórái.

— szakmunkás létszám.

— gépi áilóeszköz.

— összes állóeszköz.

lgy nyolc közgazdaságilag értelmezhető termelésifüggvény-variáció készült. Ötfajta termelési függvény paramétereit határozták meg. Ágazatonként 40, összesen 1040 variá—

ció készült.

A jelölt az elemzéseket iparcsoportonként végezte. Matematikai statisztikai és közgaz—r dasági szempontból az ipar következő terü-v leteire sikerült előrejelzésre is alkalmas ter—

melési függvényt specifikálni: állami ipar. ne- hézipar, könnyűipar, a nehéziparon belül bá- nyászat, kohászat, gépipar. építőanyag-ipar és vegyipar, a könnyűiparon belül papíripar és nyomdaipar.

Az értekezés e fejezetének néhány fonto—

sabb megállapítása az alábbi:

—- a termelési függvénytípusok közül a legjobb a Cobb-Douglas termelési függvény. ahol (! kitevők ösz- szege tetszőleges.

(3)

— az időtényezőt tartalmazó felvett függvénytipusok általában még nem adtak közgazdaságilag értelmez:

hető eredményt, mivel az állóeszközök parciális együtthatái negatívaknak adódtak,

— a statisztikai elemzés .,intenzitási" rangsorában első helyen szerepelnek mindegyik ágazatnál a mun-

kások munkaórái,

— a volumen—hozadék alapján a legtöbb iparoso—

portban a gazdasági fejlődés kedvező. kivétel a köny- nyűipar, ahol a bl—l— b; ::1 hipotézist elfogadhatjuk,

—az élő munka ,,súlya" a tetszőleges kitevőjű modellnél kisebb a termelés alakulásában, mint az

állóeszközé.

A munka eszközellátottsága erőteljesen e- melkedett 1960 és 1975 között, így a helyet- tesítési határarány (annak a szükséges be- ruházásnak nagysága, amely egységnyi mun—- kaerő állóeszközökkel történő helyettesítésé- hez, kiváltásához szükséges) 15 év alatt 2—

4.5-szeresére nőtt az egyes iparcsoportokban.

Magyarországon vállalati szinten termelési függvényszámitásokat még nem végeztek. A jelöltnek e területen végzett vizsgálatai újsze-

rűek.

A vállalati szintű termelési függvényszámi- tásnál többek között a ,,Backwarcl"—módszert és a faktoranalízist alkalmazta. Több vállalat- nál végzett számítást. Általában sikerült elő—

rejelzésre alkalmas termelésifüggvény—varián—

sokat specifikálni.

A negyedik fejezet a lineáris programozás gyakorlati alkalmazásával foglalkozik.

A hagyományos tervezés esetén a közép—

pontban a termelési terv összeállítása áll.

Az egyes részterületek tervezése között van ugyan összefüggés, de időbelileg elkülönül tervezésük. További probléma, hogy csak egyetlen lehetséges megoldást ad, ami nem biztos, hogy optimális, nagyon munkaigényes és változatok kidolgozása szinte lehetetlen. A fenti problémák kiküszöbölésére javasolható módszer a lineáris programozás. A jelölt — több iparvállalatnál végzett számítások alap- ján -— megkísérelt felállítani egy általános li- neáris programozási modellt, amelyet a vál—

lalatok műszaki—gazdasági sajátosságaik fi- gyelembevételével konkretizálni, alkalmazni tudnak,

A jelölt foglalkozott az érzékenységvizsgá- latokkal és a dinamizálás kérdéseivel is.

KORÁN lMRE OPPONENSl VÉLEMÉNYÉBÓL

Korán Imre, a közgazdaságtudományok doktora opponensi véleményében hangsúlyoz- za a témaválasztás elméleti és gyakorlati je- lentőségét, majd a prognózisoknak az ipar- vállalatok tervezésében elfoglalt szerepét ér- tékelte.

,,Az iparvállalati előrejelzések jelentőségét és a meghatározó tényezőket — állapítja meg az opponens — elméleti megvilágításban, de gyakorlati igényekkel alátámasztva tárja fel.

illetve bizonyítja. Jól érzékelteti a kockázatok mérlegelésének dilemmáját a döntéseket

megelőzően és ekkor a vállalatgazdasági modellek alternativáinak segítő szerepét...

Az iparvállalati prognosztizálás eltérését a szocialista és a tőkés vállalatok gyakorlatá- ban jellemzően mutatja be. Nálunk az álla- milag (törvényileg) meghatározott tervmecha—

nizmus, a tőkés gazdaságban a vállalkozás és a piac szabályozó hatását hangsúlyozza a vállalati stratégia kimunkálásakor.

Az iparvállalati prognózismunka mint sa- játos munka megszervezésének és ellenőrzé—

sének folyamatát, a fontos szempontok ii- gyelembevétele'vel, szinte szabályokba foglal—

va szakszerűen részletezi. . ."

,.Nem helyes — hangsúlyozta az opponens kritikai megjegyzései között -— ex post és ex ante prognózisokról beszélni. Csak ex post és ex ante információkról lehet szó. A vállalati prognózisok készítői felhasználnak múlt és je—

lenidejű, sőt jövőbeli feltételezett (például hosszú távú tanulmányból vett) információ- kat, de a prognózis eleve jövőre vonatkozó is—

mereteket kíván szolgáltatni. Ami a követési stratégiát illeti, mindinkább felmerül, hogy szabad-e a választott példa (itt a vegyipar) fejlődési útját követni." Megjegyezte, hogy az információellátás hiányosságainak csök—

kentésére, illetve az információ-rendszer kor- szerűsítésére tett ajánlásaival egyet kell ér- teni, ezek azonban a vállalati kereteken túl-

nőnek.

Az opponens véleménye szerint is a létszám prognosztizálása módszertani kérdéseinek tár- gyalása az értekezés gerincét alkotja. Érté- kelve a jelöltnek a szűkebb kutatási terüle- tén (az iparvállalatok munkaügyi problémái) kifejtett tevékenységét, a munkaerő-gazdál- kodás. a munkaidőalap—kihasználás, a mun—

kaerőmozgás, a bérezés. a jövedelmezőség.

a termelékenység stb. összefüggéseinek sa—

játos prognosztikai célú feltárását, valamint a létszámszükségleti kutatások terén elért tu—

dományos és szakmai eredményeit, megálla—

pítja. hogy publikációiban, ideértve a jelen értekezést is: ,,Újszerű az egyes kategóriák rendszereinek képzése, algoritmusaik felépí—

tése és a modellek működtetése, egyben a kipróbálása. Az előrejelzésekből kiemelném a szakképzettség-struktúra változásainak model- lezési megoldását. Széles körű érdeklődésre tarthat számot az alkalmazotti létszám prog- nosztizálása, tekintettel a korszerű szervezés és vezetés követelményeinek fokozódására."

A termelési függvények prognosztikai alkal- mazásával foglalkozó harmadik fejezetről szólva az opponens véleménye szerint a je- lölt .,. .. a szorosan vett matematikai statisztikai módszereken túlmutató, ökonometriai modellezés ágazati—vállalati lehetőségeit is kipróbáló kutatási eredményeit foglalja ösz- sze. A jelölt megállapításai, a számított ered- ményekre támaszkodva. az itt képviselt hagyo—

mányos elméletnek a lecsapódását tükrözik.

(4)

SZEMLE

1031

A többségében makrogazdasági vizsgálatok az iparvállalati prognosztikához áttételesen nyújthatnak segítséget. Úgy vélem. hogy ez az igéretes kutatási terület további alkalma—

zásfejlesztést kiván iparvállalati felhasználás céljára. . ."

Az opponens megállapította, hogy a jelöl—

tet az állami iparra és 26 alágazatára vonat- kozó nagymennyiségű adat módszeres feldol—

gozásáért elismerés illeti, munkája a gazda- sági fejlődés és a módszertan tekintetében jelentős eredményt hozott.

Pozitívan nyilatkozik az opponens a Lineá- ris Programozási Modellezés szerkezetének és működtetésének bemutatásáról és megálla- pítja, hogy a jelölt kutatási eredményei az LPM széles körű vállalati prognosztikai alkal- mazásának lehetőségét jelzik."

Összefoglalva hangsúlyozza az értekezés—

hez csatolt mellékletek hasznos kiegészítő jellegét, az irodalom és saját publikációk széles tárházát, amelyek a disszertációt szer- vesen kiegészítik.

Végezetül az opponens javasolta az érte—

kezés vitára bocsátását és elfogadását.

GlDAl ERZSÉBET OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

Gidai Erzsébet a közgazdaságtudományok kandidátusa a disszertációval kapcsolatban didaktikai, kutatásmódszertani és elvi kérdé—

seket egyaránt felvetett. Opponensi vélemé- nyében hangsúlyozta a témaválasztás idősze- rűségét, a kutató — kevés kivételtől eltekint- ve — tudományos módszertani alaposságát, a prognózis algoritmusok gyakorlati hasznossá—

gának jelentőségét. Kiemelte: ,,Sipos Béla tu- dományos értekezése időszerű témaválasztá- sával, széles körű, igen gazdag információ- bázisra épített elmélyült elemzésekkel járul hozzá a vállalati prognosztika hatékonyabb műveléséhez, az ismeretek bővüléséhez. A disszertáció hasznos segítséget és útmuta- tást nyújt a vállalati előrejelzések gyakorlati feladataihoz. Kiemelendő érdeme a dolgozat—

nak a komplex szemlélet, az átfogó elemzés igénye. amelyet a szerző következetesen, va—

lamennyi fejezetben szem előtt tart. Bár alap- vetően prognózís módszerek vizsgálatával foglalkozik a jelölt, valamennyi példánál szín- vonalas közgazdasági elemzést végez, amelyek külön is érdeklődésre tarthatnak számot az érdekelt szakemberek körében.

Új, illetve újszerű a tanulmányban a vál- lalati tervek és prognózisok közötti összefüg- gések tisztázása, a prognosztikai tevékenység- ben az idősorelemzések sajátos alkalmazá—

sa. összehasonlító elemzésük. valamint a ter- melési függvények specifikus vállalati adap- tálása."

Az opponens értékelte a jelölt kritikai hang- vételét. a módszerek korlátaira vonatkozó ki—

emeléseit, gyakorlati útmutatásait. s megál- lapította. hogy az iparvállalati prognózisok tartalmát és lényegét igen színvonalasan foglalta össze.

,,lgen leegyszerűsítve, csupán utalásszerű- en tér ki — mondotta az opponens — a szo—

cialista, illetve a tőkés vállalatok prognoszti- zálási gyakorlatára. Mivel ennek elemzése nem volt célja a dolgozatnak, célszerűbb lett volna a kérdés vizsgálatát —— ebben a formá—

ban -— inkább mellőzni."

Az opponens szerint a második fejezetben tükröződik az a hosszú kutatómunka, amelyet a szerző e témakörben évek óta folytat. Hang- súlyozva, hoay a jelölt a módszertani vizs- gálaton túl közgazdasági értékelést is ad, az anyagot kiegészíti az előrejelzések következ- ményeivel, s rámutat a különböző módszerek egymással összevetett alkalmazásának fon- tosságára, mint az előrejelzések megbizha—

tóságának egyik elengedhetetlen feltételére.

Hiányolta az opponens. hogy az egyes konkrét előrejelzett mutatóknak — a bemutatott idősorok folytatásaként való — számsze—

rű közlése elmaradt a disszertációban.

Megállapította, hogy a módszerek kombi- nált alkalmazása újszerű és segítséget je—

lenthet a vállalati munkaerő-gazdálkodás.

különösen a vizsgált iparágak számára. Nem

értett egyet az opponens a szerző azon meg-

állapításával, hogy a műszaki fejlődés ala- kulását hosszabb távon (10-15 évre) nehéz előrejelezni. s így a létszámprognózis is csak nagy hibahatárokkal készíthető el. ,.Az ősz- szefüggés önmagában igaz -— mondotta az opponens — bár vitatkoznék a műszaki fej- lődés 10—15 évre szóló előrejelzésére vonat- kozó megállapítással. Ugyanis a jövőkutatási gyakorlat az ellenkezőjét igazolja. ti. hogy a technikai fejlődés strukturális változása 10—- 15 évre viszonylag jó megbízhatósággal prog- nosztizálható, amit nem egy már bekövetke- zett előrejelzés is igazol. . ."

Sajnálatosnak tartotta az opponens, hogy a jelölt azt a helyes következtetését, hogy () bérformák prognosztizálásában a matematikai statisztikai módszerek csak közvetve, a létszámprognózison keresztül használhatók fel, nem zárja le megnyugtatóan, amikor a bérrendszer prognosztizálásának elvi alapjait tekinti át.

Az opponens a disszertáció harmadik feje- zetével kapcsolatban, amelyben a jelölt a termelési függvényeket ágazati és vállalati prognózisok készítésére alkalmazza, megálla- pítja, hogy az igényes kutatómunka eredmé- nye. .,A vizsgálat mind közgazdasági elem- zés, mind módszertan szempontjából hasznos segítőeszköz az ágazati és vállalati gyakorlati prognóziskészitésben és nagymértékben hozzájárulhat a komplex szemlélet továbbfej—

lesztéséhez." Rámutat arra, hogy a termelési függvények vállalati alkalmazása. illetve al-

(5)

kalmazhatósága. ezek elvi és módszertani kérdései újszerűek. ,.A termelési függvénye—

ket — mondotta az opponens —— a gyakorlat- ban általában makro- vagy mezoszinten al—

kalmazták eddig. Az egyes termelési függvé- nyeknél választ ad arra, hogy mennyiben használhatók vagy sem csak előrejelzésre.

Sokkal szemléletesebbek lettek volna a szer- zőrkövetkeztetései, ha a leírtakat előrejelzé-

sekkel is igazolja és kísérletet tett volna (:

prognózisvariánsok megbizhatósógónak elem- zésére is." Ezután az opponens javasolta.

hogy a jelölt ezzel a ,,... jelentős módszer—

tani csoporttal a jövőben tovább foglalkoz- zék, mindenekelőtt azon termelési függvé—

nyekkel, amelyek a technikai és a szervezési haladást is magukban foglalják!"

A negyedik fejezetben tárgyalt lineáris prog- ramozás prognózis módszerként való felhasz—

nálásával kapcsolatban az opponens hang- súlyozza. hogy érvei és következtetései iga- zán értékessé akkor lesznek, ha a szerző azokat konkrét vizsgálati anyaggal is alátámaszt—

ja.

Az opponens végül javasolta a disszertá- ció nyilvános vitára bocsátását és a szer—

zőnek a kandidátusi fokozat odaítélését.

SlPOS BÉLA VALASZABÓL

Sipos Béla megköszönve az opponensek tu—

dományosan megalapozott. kritikai hangvéte- lű észrevételeit, részletes választ adott azok- ra. Egyetértett Korán Imre kritikai megjegy- zéseivel. Valóban nem helyes ,,ex post" és ,,ex ante" prognózisról beszélni, csak ,ex post" és ,,ex ante" információról, a trend fo- galmát is általánosabban célszerű értelmez-

ni.

Ezek a fogalmi. értelmezési problémák, mint Korán Imre megállapitja, összefüggnek a jövőkutatási terminológiánkban még meg—

levő bizonytalanságokkal. Gidai Erzsébet op—

ponensi véleményében megállapította, hogy a jelöltnek mintegy 50 publikációja jelent meg, amelyekben néhány prognózist közölt már, így nem ismétli meg a számszerű prog- nózisvariánsokat, megelégszik a szöveges elemzéssel. Az ismétléseknek ez a fajta el—

kerülése a disszertáció rovására történt. A számszerű előrejelzések hiánya nehézkessé te-

szi a következtetések megértését.

Sipos Béla ezzel az átfogó kritikai értéke—

léssel egyetértett. Valóban problémát jelen- tett, hogy a disszertáció terjedelmére vonat- kozó előírások miatt, publikációi közül mit dolgozzon be a disszertációba, és mit hagy- jon ki. A problémát a függelék bővítésével

megoldhatta volna.

A jelölt válaszolt a Bizottság és Dr. Polon—

kai lános, valamint Várnai István kérdéseire.

lrásvetítő felhasználásával több konkrét. ipar- vállalatnál elvégzett prognózismunka ered-

ményét mutatta be és foglalta össze. A szak—

képzettségi struktúra előrejelzésére kidolgo—

zott új módszerkombinációt egy gépipari vál- lalat példáján szemléltette. A vállalatnál ere—

detileg 160 fős létszámigénnyel számoltak.

Az új módszer alkalmazásával kiderült, hogy csak 106 fő felvétele szükséges. A prognó—

zis 54 gép- és berendezéstípusra vonatkozott.

amit 7 csoportba vontak össze. A létszámot 11 csoportban prognosztizálták. A számitá- sok elvégzése után megállapították. hogy az szakmák összetétele megváltozott. Az átkép- zési lehetőségek felhasználása révén létszám—

megtakaritást érnek el.

A következőkben Sipos Béla egy cipőipari vállalatnál végzett termelésifüggvény-számítós

eredményeit ismertette.

A ..Backward" eliminációs módszerrel -— li- neáris és hatványkitevős esetben is -— faktor- analízissel — négyféle variációban — és em Kendall—féle főkomponens módszerrel végzett függvényspecífikációt. Ismertette a vizsgálat adatbázisát, a módszerek lényegét és az eredményeket. Usszehasonlitotta a tényleges- eredményeket a prognózissal — ex post prog- nózis —- és Gidai Erzsébet kritikai észrevéte- lére is válaszolva bemutatta, hogy három év elteltével a relatív hiba a 2 százalékot sem

éri el.

Ezt követően az ágazati termelésifügg- vény—számítás néhány eredményére tért ki.

Részletesen beszélt a Kádas Kálmán—féle — 40' évvel ezelőtti — termelésifüggvény—számítások kiegészítéséről.2 Ennek során a kohászatra (vas- és fémipar), a gépiparra (gépgyártás) és a papíriparra vonatkozóan végzett számí—

tásokat. A Cobb—Douglas termelési függ- vénnyel nyert 1960—1975. évi eredményeket Kádas 1931—1940. évi kiegészített adataivaf vetette egybe.

A BlRÁLÓ BIZOTTSÁG ÁLLÁSFOGLALÁSA

A Bíráló Bizottság a jelölt válaszát elfo—

gadta, egyetértve az opponensekkel a disz- szertáció jelentőségét és értékeit illetően.

egyhangúan javasolta a Tudományos Minő—

sítő Bizottságnak. hogy Sipos Bélának a köz- gazdaságtudományok kandidátusa fokozatot

ítélje oda.

A Tudományos Minősítő Bizottság 1980. óp- rilis 24-én tartott ülésén dr. Sipos Bélát a' .,Tudományos elemzések és prognózis—módsze—

rek hasznosítása az iparvállalatok tervének megalapozásában" c. értekezése alapján a közgazdaságtudományok kandidátusává nyit- vánitotta.

Dr. Bodnár Pár

'Lásd erre vonatkozóan dr. Rédey Katalin —— dr..

Sipos Béla "Termelési függvények !: magyar ipar ná- hány ágazatában" :. tanulmányát a Statisztikai Sam le 1980. év! 7. számában (692—708'. old.).