Andorka Rudolf kandidátusi értekezésének vitája

(1)

ANDORKA RUDOLF KANDlDÁTUSI ÉRTEKEZÉSENEK VlTÁJA

A Magyar Tudományos Akadémia Minősi- tő Bizottságának Bíráló Bizottsága 1979. áp- rilis 23—án nyilvános vitára bocsátotta An- dorka Rudolf statisztikai főtanácsosnak, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetőjé- nek .,A társadalmi mobilitás története Ma—

gyarországon" című kandidátusi értekezését.

A Bíráló Bizottság elnöke Szentpéteri István, a jogtudományok doktora, tagjai: Vukovich György, a szociológiai tudományok kandi- dátusa, Kolosi Tamás, a szociológiai tudo- mányok kandidátusa, Farkas János, a filozó- fiai tudományok kandidátusa és Léderer Pál (titkár), a szociológiai tudományok kandidá- tusa, az értekezés opponensei Cseh-Szom- bathy László, a szociológiai tudományok kan- didátusa és Gazsó Ferenc, a szociológiai tu-

dományok kandidátusa voltak.

AZ ÉRTEKEZÉS USSZEÉOGLALÁSA

Az értekezés a jelölt másfél évtizedes kuta—

tómunkájának eredményeit tartalmazza. ami azonban nem jelenti az eddig publikált rész—

kutatások egyszerű összegezését. A társadal—

mi mobilitás nyitottságának. illetve zártságá- nak foka. valamint a mobilitás nagysága és változása iránt a szociológia tudományában régóta nagy érdeklődés mutatkozik. Nemcsak a szociológusok számára érdekes azonban, hogy a különböző társadalmi—gazdasági vál- tozások milyen mozgásokat idéznek elő az egyes társadalmi rétegek között. Az utolsó 10—15 évben, azzal összefüggésben, hogy gazdaságunk és társadalmunk megváltozott körülmények között fejlődik tovább, különfé- le új tendenciák jelentek meg, melyek egy része a társadalom nyitottságának növeke- dése irányában, más része azonban ez ellen is hat. .,Ezért szükséges, hogy a társa- dalmi mobilitást állandóan figyelemmel ki- sérjiik, és tervszerű társadalompolitikával

befolyásoljuk."

A disszertáció első részében a jelölt az ér- tekezés alapjául szolgáló hazai és nemzet- közi mobilitásvizsgálatok történetét elemzi.

Hangsúlyozza, hogy a hazai mobilitáskuta- tók milyen kedvező helyzetben vannak egy—

részt azért, mert már az 1930. évi népszám—

lálás alkalmával kérdeztek (mégpedig teljes körű mintán) mobilitásra vonatkozó adatokat.

s emellett még más, ún. budapesti rétegvi'zs—

gálati adatok is rendelkezésre állnak a fel- szabadulás eiőtti időszakból, másrészt pe—

dik azért, mert a legutóbbi vizsgálatok adatai esetében olyan nagyságú mintán dolgozhat- nak. amely igen részletes és mélyreható elem- zésekre ad lehetőséget.

A felszabadulás előtti és utáni társadalmi átrétegződési folyamatok elemzése és össze- hasonlitása már több cikkében és tanulmá- nyában megjelent.1 de Andorka Rudolf disz—

szertációjában többet ad a korábbi rész- elemzéseknél. A társadalmi—gazdasági hát- tér és a gazdaságtörténeti folyamatok elem- zésével olyan összefüggéseket tár fel, amelyek eddigi munkáihoz képest is újat jelen- tenek. A disszertáció négy időszak (1930..

1949.. 1962—1964. és 1973.) mobilitásfelvételi adataira támaszkodik.

A felszabadulás előtti társadalmi mobili—

tási folyamatok legfőbb jellemzője a nagyfo- kú immobilitás volt. A végbement mozgáso- kat a strukturális változások, illetve a diffe—

renciális termékenység határozták meg. Rész—

letesen kifejti, hogy és mennyiben hatottak a csekély szerkezeti változások és a rétegen- kénti eltérő gyermekszám a társadalmi cso-

1 Lásd többek között: Andorka Rudolf: A társadal- mi átrétegződés és demográfiai hatásai. ll. Magyar—

országon. KSH Népességtudományi Kutató intézet köz- leményei. 30. 1970. 394 old.: Dr. Andorka Rudolf:

A társadalmi mobilitás Magyarországon a felszaba- dulás előtt. Statisztikai Szemle. 1971. évi 10. sz.

1020—1034. old.; Dr. Andorka Rudolf — Dr. Miltényr' Károly: A társadalmi mobilitás alakulásának lehet- séges irányzatai. Statisztikai Szemle. 1972. évi 6. sz.

595—611. old.: Andorka Rudolf —- Harcsa István - Kulcsár Rózsa: A társadalmi mobilitás történeti ten—

denciái. Statisztikai Időszaki Közlemények. 343. köt.

Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. 1975. 309 old.; Andorka Rudolf — Illés János: A nemzedékek

közötti társadalmi mobilitás változásai. Statisztikai

Szemle. 1976. évi 10. sz. 933-950. old.. 11. sz. 1045—- 1055. old.; Andorka Rudolf —- Krzysztof Zagórski: A magyar és a lengyel társadalmi mobilitás összeha- sonlítása. Statisztikai Szemle. 1978. évi 1. sz. 43—62.

old.; Dr. Andorka Rudolf: Az egyetemi és főiskolai hallgatók társadalmi összetétele. 18%i,942.,5tatisz—

tikai Szemle. 1979. évi 2. sz. 176—1983 alám

(2)

portok közötti mozgásokra, s ezek milyen uta—

kon, csatornákon zajlottak le. A mobilitás je- lentős része nem a három fő réteg — a pa- rasztság. a munkásság és a szellemiek -—kö—

zött ment végbe, hanem más csoportokon keresztül. azok közvetítésével, mintegy ,,ke- rülő utakon". Az 1949. évi mobilitás elemzé- sekor a jelölt kiemelte azokat a nagy társa- dalmi—gazdasági változásokat, amelyek egy- részt a politikai rendszerben. másrészt a gaz- dasági fejlődésben eltérést jelentettek a ko—

rábbi időszakhoz képest, 5 amelyek nyilván- való hatást gyakoroltak a társadalmi átréteg- ződésre. Hangsúlyozza azonban, hogy a fel- szabadulást követő eltelt négy év még nem volt elegendő ahhoz, hogy az új körülmé- nyek kellőképpen tükröződjenek a mobilitás—

ban. Jelentős. ugrásszerű változás igazán az 1962—1964. évi adatokból figyelhető meg.

Ekkorra nagyrészt befejeződött a mezőgaz- daság kollektivizálása, az iparosítás közele—

dett extenzív korszaka végéhez, s egy új ge- neráció lépett keresőképes korba. Ezek a vál—

tozások már tükröződnek az ekkori mobilitás—

felvétel eredményeiből. Egyik legszembetű—

nőbb jelenség ennek az időszaknak a mobi—

litásában az, hogy a mobilitás nagysága mindkét nem esetében igen nagy mértékben megnőtt a korábbi időszakokhoz képest, mindamellett a férfiak és a nők átrétegződé- sének iránya nagyon eltér egymástól. Ez el- sősorban a szerkezeti változások: a mezőgaz- dasági dolgozók aránya csökkenésének, ezzel ellentétben pedig a nem mezőgazdasági fi—

zikai és a szellemi dolgozók aránya intenzív növekedésének következménye volt. Ezek ha—

tására a vezető és értelmiségi réteg kéthar—

mad részben a fizikai munkát végző osztá- lyok és rétegek gyermekeiből tevődött össze, a nem mezőgazdasági munkásság fele pedig a mezőgazdasági fizikai családokból szár—

mazott. Ezek a nagy társadalmi mobilitási folyamatok a különböző társadalmi helyzetű családokból származó életpálya esélyeinek nagyfokú kiegyenlítődését eredményezték. Je—

lentős eltérés tapasztalható még a nők és a férfiak mobilitási esélyeiben. s ez abban nyil- vánult meg, hogy a nők körében sokkal na- gyobbak voltak az egyenlőtlenségek, mint a férfiak között. A legutóbbi mobilitásvizsgálat már az intenzív gazdasági fejlődés időszaká- ra esik. Ennek ellenére a mobilitásban lát—

ványos módosulás nem történt. Az átréteg- ződés fő iránya ugyanaz maradt, mint ko- rábban, és például a férfiak körében az esélykülönbségek nem sokat változtak. Ami lényeges változás volt, az majdnem teljes egészében a nők körében' zajlott le. Megnőtt a munkások és a parasztok leányainak ará- nya a vezető és értelmiségi rétegben, és megnőtt a mezőgazdasági munkás szárma- zású nők aránya a nem mezőgazdasági mun-

kásnők között.

Több — módszertani szempontból feltétle—

nül említésre érdemes — eljárást tartalmaz a dolgozat. Az egyik az, hogy Andorka Rudolf minden vizsgált időszakban különválasztja a férfiak és a nők mobilitását, s a két nem át- rétegződési irányában tapasztalt eltérések igazolták ennek a módszernek a helyességét.

Másik — igaz, hogy az opponensek által vi—

tatott, de kétségtelenül új —- megoldás az volt, hogy a nemzetközi szakirodalomban ál- talánosan használt ,,strukturális—cirkuláris", ,,felfelé—lefelé" mobilitás helyett a mi viszo- nyainkat sokkal jobban interpretáló ..főirá- nyú, illetve azzal ellentétes irányú" mobili- tás fogalmakat vezette be. ,,. .. problematiku—

sabbnak tartom a ,fölfelé' és ,lefelé' mobili- tás fogalmak használatát a magyar adatfel- vételeknél. Az alkalmazott társadalmi kategó- riák között ugyanis nincs egyértelmű hierarchikus sorrend". Bizonyos esetekben ugyan fennállnak hierarchikus sorrendek egyes ka- tegóriák között (mint például a szakmunká- sok és a segéd- vagy betanított munkások egymáshoz viszonyított vagy az értelmiségi foglalkozásoknak a többi társadalmi csoport- hoz viszonyított helyzetében). ,,E megfontolá- sok alapján globálisan sohasem beszéltem a ,fölfelé' és ,lefelé' mobilitás nagyságáról, de egyes mobilitástípusoknál használtam ezeket a kifejezéseket".

A disszertáció legeredetibb és legérdeke—

sebb része a társadalmi mobilitás kohorsz- elemzése. Ez a módszertani újdonság számos olyan elemzési lehetőséget rejt magában, amelyek nagymértékben kiküszöbölik a ko- rábbi elemzési módszerek hiányosságait. A kohorszelemzést úgy végezték, hogy megvizs—

gálták ötéves születési kohorszok társadalmi helyzetét a szülői családban (az apa társa- dalmi hovatartozását a megfigyelt személy 14—18 éves korában), továbbá 20, 30, 40, 50.

60 és 70 éves életkorukban. Mivel egy-egy kohorsz tagjai ezeket az életkorokat őt egy- mást követő történeti évben érték el, a kü- lönböző életkorokban elért társadalmi helyzetet meghatározott történeti időszakokhoz és ezen keresztül bizonyos történeti események—

hez is tudták kötni. Az egyes történelmi, tár- sadalmi—gazdasági események a különböző korcsoportokba tartozókra eltérő módon hat- nak, s a kohorszelemzés segítségével ezek a differenciált hatások is kimutathatók, s ebből következően az is, hogy milyen esélylehető—

ségekkel rendelkeznek egyes kohorszok egy idősebb kohorszba való átlépéskor. A mobi—

litás fő iránya (átlépés a mezőgazdasági fizikai foglalkozásokból a nem mezőgazdasági fizikaiakbo, a fizikai foglalkozásokból a szel- lemiekbe) igen eltérő képet mutat kohorszon- ként attól függően, hogy az egyes kohorszok mikor élték meg a különböző történelmi, gaz- dasági ótalakulásokat. A disszertáció végig- kíséri az ötéves születési kohorszok mindegyi-

(3)

két életpályájukon, és külön-külön elemzést tartalmaz a férfiakra és a nőkre is.

Külön fejezet szolgál a képzettségi szint és a mobilitás kapcsolatának részletes bemu-

tatására.

Bár a megszerzett iskolai végzettség elsőd- legesen meghatározza az egyes emberek ál- tal elérhető társadalmi helyzetet, de a csa- ládi háttérnek, az apa foglalkozásának még napjainkban is viszonylag erős hatása van az iskolai végzettségen keresztül, tehát köz—

vetetten a réteghelyzet alakulására. Közvet—

lenül azonban — az iskolai végzettségtől füg- getlenül —— a társadalmi származás hatása a mai Magyarországon viszonylag kevéssé ér-

vényesül.

A disszertáció utolsó előtti fejezetét a szocialista országok társadalmi mobilitása össze—

hasonlitásának (ezen belül is a magyar—len—

gyel összehasonlitásnak) szentelte a jelölt.

Erre az adott lehetőséget, hogy az 1973. évi magyar mobilitásfelvétellel majdnem egyidő- ben (1972 decemberében) a Lengyel Statisz—

tikai Főhivatal is végzett hasonló jellegű adatfelvételt.

A dolgozat szól a nemzetközi összeha- sonlítás nehézségeiről, de a sikeres koope—

ráció jó bizonyítéka annak, hogy meg lehet birkózni a rétegek, illetve csoportok definiá- lása, valamint az eltérő felvételi módok ne- hézségeivel. Mindkét országban nagy a tár- sadalmi mobilitás. de Lengyelországban a nemzedékek közötti mobilitás kisebb, mint Magyarországon. Ennek egyik fő oka a két ország mezőgazdaságának eltérő volta. A lengyel egyénileg gazdálkodó parasztok fiai- nak közel fele megmarad származási cso—

portjában, míg a magyar mezőgazdasági foglalkozású apák gyermekeinek nagy része elhagyta származási kategóriáját. Másik lé- nyeges eltérés, hogy a magyar intragenerá—

ciós mobilitás sokkal nagyobb arányú, mint a lengyeleké.

Részletes elemzést nyújt a jelölt dolgoza- tában a két ország társadalmi rétegei közötti mozgásokról, ezek eltéréseiről és az eltéré-

sek okairól.

Végül az utolsó fejezetben a jelölt — nem csupán összefoglalásként — kifejti vélemé- nyét arról, miért tartja szükségesnek a tár- sadalmi mobilitás vizsgálatát, és milyen tár—

sadalompolitikai intézkedések segíthetik elő a mobilitás jövőbeni alakulását. ,,Azért tartom fontosnak a társadalmi mobilitást. a magyar társadalom nyitottságát -— emelte ki An-

dorka Rudolf —-, mert

1. :: mobilitási esélyek egyenlőtlensége a társa- dalmi egyenlőtlenség egyik lényeges fajtája,

2. a mobilitás elősegíti az osztályok és rétegek közötti távolság csökkenését, a társadalmi integrá—

ciót,

3. a mobilitás elősegítheti. hogy a gazdaság és a társadalom működése, fejlődése számára fontos pozícióba az arra leginkább rátermettek kerüljenek".

CSEH-SZOMBATHY LÁSZLÓ OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

Az opponens értékelte a disszertáció jelen—

tőségét és a jelölt eddigi tudományos tevé- kenységét. Megállapította. hogy bár Andorka Rudolf ... .. tudományos tevékenysége sokol- dalú, számos szociológiai és demográfiai té—

ma megismeréséhez járult hozzá, mégis egyik sem nőtt olyan erősen össze nevével, mint a mobilitáskutatás. Nagyrészt az ő publikációi alapján váltak ismertté itthon és külföldön a magyar mobilitási folyamat alapvető'té- nyei, kutatásainak módszertani eredményei pedig kiindulási alapul szolgáltak minden e téren végzett újabb hazai munkának." Az opponens szerencsésnek tartotta, hogy An—

dorka Ruclolf történeti szemlélettel nyúlt a témához, s a mobilitást nem egy kutatási időpontban kiemelve, hanem folyamatában tekintette. A disszertáció javára irta, hogy a terjedelmi korlátok ellenére sikerült megva—

lósitania —— tömör fogalmazás és fegyelme—

zett szerkesztés segitségével -— azt, hogy a négy időszakot átfogó elemzés mellett még a mobilitáskutatások módszertanát, annak problémáit is bemutatta és értékelte, kiegé—

szítve saját kutatási tapasztalataival. Az op—

ponens hiányosnak érezte a mobilitás defi—

bilitásnak nevezzük az egyén, illetve a csa- lád társadalmi helyzetének megváltozását".

Andorka Rudolf ugyan később visszatér a de- finició problémájához, s azt mondja, hogy a társadalmi helyzet nagyon összetett (az osz- tályhelyzet, a foglalkozás, a jövedelem, a képzettségi színvonal stb. együtteséből álló) fogalom, de a társadalmi mobilitás vizsgála- tánál legtöbbször csak a foglalkozást veszik figyelembe mint jellemzőt. Az opponens szerint éppen ezért adódik a kérdés, hogyan értelmezhetünk olyan elmozdulást. amelynél csak egy tényezőt vizsgálunk, holott az sokkal több tényező hatására jön létre. Tehát a ,,... társadalmi helyzet változtatásából ki- induló definíciónak, legalább is elméleti sí- kon, meg kell mondania, hogy mely mozgá—

sok. a figyelembe veendő változók milyen kombinációja az. amelyet mobilitásnak tekint- hetünk". Cseh-Szombathy László véleménye szerint jobb lett volna a definíció során a társadalmi rétegződésből kiindulni. Ez több előnnyel járt volna: az egyik ezek közül az.

hogy ilyen kategorizálás esetén .,... világos lehet mindenki előtt, hogy a mobilitási felvé—

telek eredménye nagymértékben függ az alkalmazott kategóriák rendszerétől, nem utol-

sósorban ezek számától".

Megkérdőjelezi oz opponens a ,.főirányú"

és az ,,azzal ellentétes irányba mutató" mo—

bilitás megjelölések használatát abban az esetben, ha nemcsak a mobilitás egyszerű leírását akarjuk adni, hanem általános érté- kelést is, és emellett az egyéni motivációkat

(4)

is figyelembe kívánjuk venni. Ekkor ugyanis elkerülhetetlen. hogy .,... visszacsempésződ—

nek a magasabb—alacsonyabb. kívántabb—

került, megbecsültebb—lenézett érték dimen- ziókat kifejező megjelölések".

Nagyon értékesnek tartotta a disszertáció- nak azt a részét, amely a régebbi hazai — sok esetben már elfeledett —- kutatások ered- ményeinek bemutatása mellett felhivja a ti- gyelmet azokra az értékes anyagokra, ame—

lyek hasznosak lehetnek a további vizsgáló—

dások számára.

Az 1949. évi népszámlálás adataival kap- csolatban említi azt. a számára kérdéses elemzési módszert. hogy ,,... mennyiben in- dokolt egy adott időpontban megállapított mobilitásokat az ezen időpontot közvetlenül megelőző periódus számlájára írni". Az 1930.

és az 1949. évi mobilitási adatokból tükröző- dő különbség nem fejezi ki tökéletesen az egész eltelt periódus különböző hatásait. te- hát nem lehet a két időpontbeli eltéréseket a közelmúlt hatásaként egyértelműen felfog-

m.

A négy mobilitási időszak adataiból levont következtetéseket helyesnek tartja, valamint azt is. hogy a jelölt az első periódustól kezdve figyelembe vette a kereső nők átrétegző- dési viszonyait is. Az 1973. évi mobilitás elem—

zését követő függelék értékes része a dolga- zatnak, mert betekintést nyújt a mobilitás—

vizsgálatokban alkalmazott indexek számítási módszereibe.

A disszertáció új és eredeti fejezete az át- rétegződési folyamatok kohorszelemzéssel tör- ténő vizsgálata." Ha Andorka Rudolf csak a mobilitás kohorszelemzése terén elért eredmé—

nyeit nyújtotta volna be disszertációként, már ez önmagában is olyan értékű munka, hogy ennek alapján javasolhatnám a Bíráló Bizott- ságnak a kandidátusi fokozat odaítélését".

mondta az opponens. Javasolta, hogy a to- vábbiakban a jelölt fektessen nagyobb súlyt erre az elemzési módszerre. Az eddigi fejtege- tések alapján csak egy dolog nem világos az opponens számára, mégpedig az. hogy a jelöltnek milyen konkrét elképzelései vannak arról. hogy a mortalitás zavaró hatásait a kohorszelemzéssel ki tudja szűrni. A felvétel időpontját megelőzően elhalt személyek mo—

bilítása ugyanis hozzátartozik a tényleges mobilitási folyamatokhoz. és erről csak lon- gitudinális felvétel segítségével lehetne tudni.

Az iskolai végzettségnek a mobilitással va- ló összefüggését tárgyaló fejezetben bemu—

tatott tendenciák értékelése problematikus.

Az 1973-ban érvényben levő iskolázottsági szintek nem jellemezhetik az 1973 körüli esé—

lyeket, hiszen a mintában szereplő öreg, kö- zépkorú és fiatal összeírtak különböző idő—

pontokban szerezhettek érettségi bizonyít- ványt vagy diplomát. s az 1973. évi helyzet már csak egy folyamat tükröződése. Ennek

6 Statisztikai Szemle

ellenére e fejezet legfontosabb megállapítá- saival az opponens is egyetért. Figyelemre méltónak tartja annak újbóli bebizonyitását, hogy az iskolai végzettségnek milyen elsőd- leges és erős hatása van a társadalmi átré- tegződésben elfoglalt helyre.

Szintén új és érdekes megállapításokat tar,- talmaz a magyar—lengyel összehasonlító vizs- gálat. ,.ltt a disszertáció szempontjából azt tekintem a leglényegesebb mondanivalónak, ahogy a szerző a történeti, a helyi sajátossá- gok jelentőségét kimutatja. amelyek módosit- ják az alapvető gazdasági—társadalmi ten-

denciák hatását".

Összességében véve Andorka Rudolf disz- szertációja olyan értékeket tartalmaz. amely- nek alapján egyértelműen javasolja a kon—

didátusi fokozat odaítélését.

GAZSÓ FERENC OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

Andorka Rudolf kandidátusi értekezése jó- val többre vállalkozott annál, hogy csupán eddigi kutatásainak összefoglalója legyen. A társadalmi—gazdasági folyamatok és a mo- bilitás közötti összefüggések történeti szemlé- letű elemzésével a közelmúlt félévszázados folyamatainak jellegzetességeit tárja fel. A disszertáció a társadalmi mobilitás számos területét és aspektusát érinti a nemzedékek közötti mobilitás alakulásától kezdve az iskolai végzettség meghatározó szerepén ke—

resztül az átrétegződési folyamatok elemzé- sének módszertanáig. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a jelölt a négy mobilitási idő- szak adatait egyszerű leíró jellegű elemzés- nek veti alá, ... hanem elsősorban azt az alapvető kérdést válaszolja meg, hogy a vizs- gált történelmi időszak alatt lezajlott társa- dalmi, gazdasági változások milyen átréteg—

ződésí folyamatokat hívtak életre és ösztö—

nözték, s a végbement mobilitás miként érin—

tette a társadalmi osztályok és rétegek ösz- szetételét és egymáshoz való viszonyát."

A felszabadulást követő első évek társadal- mi mobilitásának elemzésénél a szerző azt a következtetést vonta le, hogy az 1930. és az 1949. évi átrétegződés fő irányai megegyez—

tek. hiszen mindkét időszakban a mezőgaz- daságból áramlott ki munkaerő a nem me—

zőgazdasági foglalkozások (a munkásság) fe—

lé, a fizikai foglalkozásúak pedig a szellemi rétegek felé mozogtak. Az átrétegződésnek ez a jellege tény és igazolt. A strukturális erők azonosságát azonban már kétségbe von—

ja az opponens. éppen ezért véli problema- tikusnak a fő irány változatlanságáról szóló állítást. ,.Ha ugyanis — mondja az appenens

— a mobilitás történeti változásait a szóban forgó kategória kritériumai szerint vizsgáljuk, a végső konklúzió szükségképpen az lesz.

hogy a mobilitás fő irányában az értekezés—

(5)

ben vizsgált közel félévszázad folyamán sem következett be alapvető változás, jóllehet a társadalom szerkezete közben gyökeresen át- alakult." Mást jelent egy főirányú mobilitás 1930-ban és mást 1949-ben vagy később, a struktúra szerkezetének különbözősége miatt.

Mivel azonban a disszertáció nem korlátozó—

dik csupán az ún. főirányú, illetve azzal el- lentétes irányú mobilitás elemzésére, differen- ciált képet nyújt, az egyes időszakokat jel- lemző mobilitási sajátosságokról. Nem a disz- szertáció hibája, hogy az 1949. évi felvétel alapján sem a vezető. sem pedig az értel- miségi réteg összetételéről nem állnak ren- delkezésre adatok. A szellemi foglalkozású- ak együttes vizsgálata nem ad lehetőséget éppen az egyik legnagyobb változás, a ve- zető réteg összetételének s már ebben az időszakban is érezhető változásának mélyre-

ható elemzésére.

Értékes és fontos következtetéseket von le a szerző a mobilitás jellegének megváltozá- sa alapján a gazdasági fejlődés szocialista útjának különböző fázisairól. Részletesen tag—

ialja milyen átrétegződési folyamatokat ösz- tönzött például a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a kollektivizálás vagy például az intenzív gazdálkodásra való fokozatos átté-

res.

GazsóFerenc túl erősnek itéli a szerző azon megállapítását. hogy az 1960-as évek eleje óta nem következett be alapvető változás a társadalmi mobilitásban. holott a tanulmány—

ból is kiderül, hogy voltak olyan változások.

amelyek nagyon lényegesnek tűnnek: példá- ul a betanított és segédmunkás réteghez tar- tozó férfiak mobilitási esélyeinek romlása. to- vábbá az értelmiségi utánpótlás összetételé—

nek változása.

A fő problémát az 1973. évi mobilitásvizs- gálat összehasonlító módszere jelentette. Ga—

zsó Ferenc szerint, ha az összeírtak 1973. évi társadalmi réteghelyzetét az apa 1938. évi helyzetével hasonlitjuk össze, akkor kizárólag arra kapunk választ, hogy a felszabadulás előtti társadalmi osztályok és rétegek leszár—

mazottai milyen társadalmi csoportokhoz tar- toznak a hetvenes évek elején. Nyilvánvaló.

hogy ilyen összehasonlitáskor a fizikai dol—

gozók rétegében sokkal nagyobb arányt kép.-,._

viselnek az apák, s így kedvezőbb kép ala—

kul ki gyermekeik átrétegződési lehetőségei—

ről. Nem egészen korrigálható ez azzal sem.

hogy az apák társadalmi helyzetét gyerme- kük 14—18 éves korában vesszük számításba, mert: ,,lgaz ugyan, hogy ez utóbbi esetben 'a minta mintegy felénél az apák felszabadu- lás utáni helyzetét kapjuk meg, de ennek alapján is egy olyan szociális szerkezet áll elő, amelyben az apák csaknem 50 százaléka a mezőgazdasági fizikai réteghez tartozik. a szellemi dolgozók aránya 10 százalék alatti marad, több a kisiparos. mint a segédmun-

kás. a munkásság egyes rétegeihez tartozók aránya pedig mindössze 33 százalék". Az op—

ponens a vitatott kérdések megnyugtató tu—

dományos megválaszolását a jelenleginél is differenciáltabb elemzés segítségével képze- li el, mégpedig egy új metszet bekapcsolása révén. Ez az új tényező az apa legutolsó, il—

letve a szülők 1973. évi társadalmi helyzete.

Szerinte ezzel arra lehetne választ kapni, hogy ,,. .. a mostani társadalmi szerkezet kialaku—

lását és konszolidációját követően (tehát a hatvanas évek eleje óta) mutatkoznak'e új tendenciák a generációk közötti mobilitás—

ban".

Kritikai megjegyzései véleménye szerint egyáltalán nem teszik kérdésessé az egész mű egyértelműen pozitív értékelését. ,,Meglehet, hogy ezt az egyértelműen pozitív minősítést az opponensi vélemény nem tükrözte kellő- képpen. Úgy tűnhet, a kritikai jellegű ref- lexiók jutottak túlsúlyra. Andorka Rudolf mun—

kásságához és kandidátusi értékeléséhez azonban méltatlan lett volna az olyan for—

mális opponensi vélemény, amely a problé—

mákra is koncentráló értékelésta pozitívumok puszta felsorolásával helyettesiti". Gazsó Fe—

renc a disszertáció pozitiv minősítésével a jelöltet kandidátusi fokozatra javasolta.

ANDORKA RUDOLF VÁLASZABÓL

Az opponensek által tárgyalt problémák nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tár- sadalmi mobilitásvizsgálatok elméletének és konkrét kutatásainak kérdéses pontjai is.

Tény. hogy valóban ellentmondásos az egyén, illetve a család társadalmi helyzetének válto- zását társadalmi mobilitásként definiálni, de akármelyik nemzetközi kutatást nézzük is, azt tapasztalhatjuk, hogy mint fogalmat ugyan sokdimenziós, árnyalt tényezők alapján hatá- rozzák meg, de a konkrét elemzéseknél már csak a foglalkozást használják mint jellemző kategóriát, és esetenként figyelembe veszika termelőeszközökhöz való viszonyt, a vezető funkciót, az iskolai végzettséget stb.

Ez természetesen nem jelenti azt. hogy a jelenlegi kategóriákkal jobb híján meg kell elégednünk. Kisérleteket teszünk újabb té- nyezők bekapcsolására és ezek együttes ha—

tásának vizsgálatára.

..Nem vitás, hogy nagyon időszerű lenne a magyar társadalom szerkezetét és rétegző- dését újra alaposan megvizsgálni olyan sok—

dimenziós rétegződési felvétel segitségével, mint a Központi Statisztikai Hivatal 1962-re vonatkozó vizsgálata. Ennek alapján kiderül- hetne, hogy ma már máshol kellene megvon—

ni a társadalmi kategóriák közötti határo- kat."

Ami a fölfelé és lefelé irányuló, valamint a strukturális és cirkuláris mobilitás kérdését illeti. a nemzetközi irodalomban is találkoz-

(6)

hatunk olyan nézetekkel, amelyek szerint nem helyes ennek a két fogalompárnak a hasz- nálata. D. Bertaux szerint a cirkuláris mobi- litásként kimutatott mobilitási hányad ugyan—

is tartalmazza nemcsak a helycseréket, ha—

nem a strukturális mobilitásnak azon részét is, mely az ún. ,,Iépcsőzetes" előrelépésnek következtében jön létre. A ,.feljebb" és ..Iej- jebb" fogalom pedig meglehetősen szubjek- tív, és a társadalmi mobilitás esetében idő- szakhoz, nemhez és korhoz kötött. ,,E foga—

lompárok elkerülése céljából vezettem be az 1962—1964. évi felvétel összefoglaló elemzé- sekor a főirányú és az azzal ellentétes irányú mobilitás fogalmát, melyeket mindkét oppo—

nens megkérdőjelezett." Főirányban haladó az a mobilitás, amely a gazdasági fejlődés által meghatározott irányban haladt, például a mezőgazdaságból a többi népgazdasági ágba, a szakképzetlen rétegekből a szakkép- zettekbe. Ezzel a fogalommal elkerülhető.

hogy bizonyos mobilitástípusok emelkedésnek vagy süllyedésnek minősüljenek. Tény, hogy e fogalom használatakor úgy tűnhet, .. a fel- szabadulás előtt és után ugyanazok a struk- turális tényezők mozgatták a mobilitást, csu—

pán az a változás, hogy a felszabadulás után lényegesen megerősödtek, ezért a mobilitás nagyjából azonos irányban haladt, de erő- sen megnövekedett. Ez ilyen leegyszerűsített formában nem felel meg a valóságnak".

Ami a mobilitás és mozgatóerőinek össze- függését illeti, a jelölt kifejti, hogy disszer—

tációjában óvatosan foglalt állást abban a kérdésben, hogy az egyéni társadalmi mobi- litás Magyarországon csökkenő tendenciát mutat. Andorka Rudolf szerint igaza van Ga- zsó Ferencnek abban. hogy bizonyos változá- sok (például a szak— és szakképzetlen mun- kások közötti különbség növekedése vagy pél- dául a mezőgazdaság felé irányuló mobili—

tás erősödése) bekövetkeztek. de a ,,. .. glo- bális adatok elemzése inkább az állandó- ságra hívta fel a figyelmet...". és a fino—

mabb elemzések mellett azért hangsúlyozta mégis inkább az állandóságot, mert a ...

korábbi években más szerzők ennél nagyobb változásokra számítottak".

A kohorszelemzés kapcsán felvetett óvatos fogalmazást a jelölt azzal indokolja, hogy .,... egyrészt foglalkozási életpályájuk későb—

bi szakaszaiban az értelmiségiek aránya - a nemzedéken belüli mobilitás útján — még lényegesen emelkedhet a munkások fiai kö- zött. Másrészt. a megfigyelt személyek száma itt már igen csekély Megbízhatóbb kö- vetkeztetéshez nagyobb minta kellene. . ."

Arra a kérdésre. hogy miért alkalmazta az 1973. évi összehasonlitásoknál általában az apa 1938. évi társadalmi helyzetét, a jelölt azt válaszolta, hogy egyrészt technikai okok miatt (az 1962—1964. évi felvétellel kapcso- latos összehasonlítás ezt igényelte), másrészt azért, mert a felszabadulás előtti társadalmi helyzet rögzítésének még 1973—ban is van értelme az érdemi elemzés szempontjából.

Amikor azonban nem a korábbi vizsgálat eredményeivel való összehasonlítás volt a cél, az 1973. évi adatfelvételnél az apának az összeírt 14-18 éves korában elfoglalt társa—

dalmi helyzetével mérte a társadalmi szárma- zást. amint az a szakirodalomban általában szokásos.

Nem kétséges, hogy az 1973. évi felvétel to- vábbi elemzéseinél és a jövőbeni felvételek- nél az apának a jelenhez közelebbi történeti években elfoglalt társadalmi helyzetét cél-

szerű figyelembe venni.

Befejezésül Andorka Rudolf megköszöntea két opponens alapos munkáját. ,,Mivel atár—

sadalmi mobilitás vizsgálat ezzel a disszer- tációval nem fejeződött be, gondolataik bele fognak épülni a következő elemzésekbe és hozzásegítenek azok színvonalának emelésé-

hez."

:

A Bíráló Bizottság a jelölt válaszait elto- gadta. s egyetértve az opponensekkel a disz—

szertáció jelentőségét és értékeit illetően.

egyhangúan javasolta a Tudományos Minő—

sítő Bizottságnak, hogy Andorka Rudolfnak a szociológiai tudományok kandidátusa foko-

zatot ítélje oda.

Kulcsár Rózsa

MAGYAR SZAKIRODALOM

SIPOS ALADÁR:

A TECHNIKAI HALADÁS HATÁSA

A FEJLETT TÖKÉS ORSZÁGOK AGRARVISZONYAIRA

Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. 234 old.

A második világháború után a fejlett tő- kés országok gazdasága a tudományos—tech—

nikai forradalommal szoros összefüggésben mélyreható változásokon ment át. E változá- sokról — elsősorban általában a nemzetgaz-

6.

daság, ezen belül főként az ipar területén -— néhány figyelemreméltó tanulmány és ki- váló mű jelent meg. Viszonylag ritkán volt lehetőség azonban azokat a változásokat nyomon kísérni. amelyek a mezőgazdaság területén játszódtak le. Ezért is vettük öröm- mel kézbe az agrárviszonyok változására min- dig érzékenyen reagáló tudósunk. Sipos Ala- dár akadémikus új könyvét. amelyben a me- zőgazdaságot érintő tudományos—technikai