A szocialista statisztika alapelvei és egyetemi oktatásának problémái

A SZOCIALISTA STATISZTIKA ALAPELVEI ÉS EGYETEMI OKTATASANAK PROBLÉMAI

ANKÉT A KÖZGAZDASÁGTUDOMANYI EGYETEMEN

A Közgazdaságtudományi Egyetem, Nagy Tamás elnökle- tével, ankétot rendezett a statisztika egyetemi oktatásának:

kérdéseiről,

Theáss Ede, a statisztikai tanszék professzorának referá—

tumához az egyetem statisztikai tanszékének részéről Atlasz Éva, a Közgazdaságtudományi Intézet részéről Erdős Péter és Siklós Margit, a Központi Statisztikai Hivatal képvisele- tében Rédei Jenő szólt hozzá.

Az ankét Nagy Tamás, a Közgazdaságtudományi Egyetem kurátorának összefoglalójával zárult.

Az alábbi cikk az ankéton elhangzottakat röviden közli.

Theiss professzor referátumát azzal kezdte, hogy a kapitalizmus kor-—

szakában kialakult statisztikai tudományt kritika tárgyává kell tenni, ami a statisztikai tudomány messzemenő átalakítását teszi szükségessé. Ez azon—

ban csak akkor lehet eredményes, ha ugyanakkor a tudomány évszázados történetében kialakult értékes és bevált eredményeket a szocialista statisz- tikában is hasznosítjuk.

Ezek után Theiss profeszor rátér a szocialista statisztika alapelveire és kifejti, hogy azt a marxista politikai gazdaságtannak és a dialektikus materializmusnak kell megadnia. Szembeállítja vele a polgári statisztikát, amely a statisztikai módszereket önmagukban vizsgálja és így elszakítja azokat a társadalmi valóságtól, továbbá nem törekszik a statisztika és a közgazdaságtan szerves kapcsolatának állandó figyelembevételére. Kör—

vonalazza a szocialista statisztika feladatait. A feladat nem valósítható meg könnyen, tekintettel arra, hogy olyan alapvető tudományos elveket kell.

módosítani, amelyek évszázados f—elfogásokon alapulnak.

A referátum önkritika kereteben rátér az 1948'49-es tanév statisz—

tikai oktatására a Közgazdaságtudományi Egyetemen és hivatkozik a szov—

jet irodalom hiányára. Theiss professzor szerint a statisztika—előadások anyagának összeállításánál azt az utat kell választani, hogy az elő-—

adások keretéb—en elsősorban a polgári statisztikában kialakult azon mód-—

szereket és elveket kell tárgyalni, amelyek a tervgazdaságban is fontos a szerepre hivatottak, alapulvéve a szovjet statisztikai tanterveket. Helytelen- nek minősíti azt a módszerét, amellyel a tervgazdaság statisztikai probléma—

körét az előadások Végére tette. Leadott anyagában azonban az az elgondo- lás vezette, hogy a statisztikai módszerek jelentékeny része mentesíthető a polgári ideológiától. Bár ezt a célt nem mindig sikerült elérnie, erősen törekedett rá. Mindezek a körülmények természetesen az előadásomban fel— _ merült hibákat nem csökkentik, csak részben magyarázzák keletkezésüket.

" K 218 Annán A STATISZTIKA OKTATÁSÁRÓD

Hasonlóképpen, bár már korábbi statisztikai kutatasa'iiból felismerte _a - minőségi fszempontoknak és a közgazdasági vonatkozásoknak fontosságát a statisztikában, nem tartotta indokoltnak, hogy az előadások anyagába—

részletesen felvegye. Kifejti, hogy a statisztikai módszereket a kapitalista közgazdasági vonatkozásoktól lehetőleg függetlenítve kellett tárgyalnia, ugyanakkor azonban a tervgazdasági alkalmazásukra vonatkozó megfelelő adatokkal és példákkal nem rendelkezett.

A szocialista statisztika jellemzőinek vázolása után a referátum az elmélet Legfontosabb részletkérdérseinek tárgyalására tér rá. A szocia—

lista statisztika alapelveinél azt mondja, hogy fontos a minőségi mozzanatok figyelembevétele a mennyiségi mozzanatok mellett. Ezzel szemben a pol- gári statisztika legtöbb újabb irányzatánál a vizsgálat elsődlegesen és kizárólag a mennyiségi mozzanatokra irányul. Ilymódon érthető, hogy a polgári statisztikában jelenleg a matematikai *mó—dszeré a vezetőszerep.

Theiss professzor hangsúlyozza a matematikai módszer másodlagos és alárendelt szerepét és utal arra, hogy bár ez a kijelentés jegyzetétben is szerepel, de mégis több helyen a matematikai számi—tások előtérbe nyomul—

tak és a matematikai formalizmws htilboái keletkeztek.

Rátérve az egyes statisztikai módszerekre, Theiss professzor kifejti a lenini csoportos—ítási elmélet alapelveit. Rámutat arra, hogy tavalyi előadá—

sainak anyaga e téren töbíb hibát és hiányt mutat fel. így egyrészt a cso-

portosítás lenini elméletét csak a jegyzet végén foglalta össze, másrészt nem világította meg kellőképpen a csoportosítás gazdeaságelmél—eti és minő—

ségi vonatkozásait. Ugyanakkor az előadások részletesebben foglalkoznak az osztályozás logikai, illetve kombinatorikus elméletével, ami a gazda- sági problémákkal való szoros kapcsolat hiányában kezdők számára elvont jellegűvé vált. Kifejti, hogy az osztályozás logikai elmélete természe—tesen

önmagában véve helyes; megfelelő leegyszerűsítés és a gazdasági vonatko— , zásokkal való kiegészítés mellett a szocialista statisztikában is jól fel- használható. A kezdők számára azonban az osztályozás jelrendszene jelent bizonyos nehézségeket, tehát a jelrendszer bevezetését ezentúl csak az ismérvek összefüggésének statisztikai vizsgálatával kapcsolatban látja

szükségesnek tárgyalni. " i

Az átlagszámokkal kapcsolatban Theiss professzor kiemeli Leninnek a csoportátlagokra vonatkozó utasítását és Sztálinnak az Egyéni példák, valamint az élenjáró eredmények és lemaradások tanulmányozását célzó útmutatásait. Szerinte az átlagok tárgyalása előadásaiban azért nem , megfelelő, mert nem domborította ki eléggé az átlag szoros kapcsola- tát a csoportosítással. A helyes atlagszámítás lenini követelményei ily- módon csak részben, főként a mennyiségi vonatkozások körében teljesülnek.

Azáltal, hogy az átlagokat a gyakorisági sorokkal kapcsolatban tárgyalja, kihangsúlyozást nyer az, hogy az átlag mellett mindig az egyes értékeket, illetőleg az ezekből álló sorokat is figyelembe kell venni. Ugyanezt a célt szolgálja az átlagoktól való eltérések, a szóródás figyelembevétele is.

A jegyzet vonatkozó hibája, hogy a gyakorisági sorok minőségi vonatkozá—

sait és így az osztályközöknek a minőségi szempontok szerinti megállapi- tását nem tárgyalja elég részletesen.

Leninnek a viszonyszámokra és az indexszámokra vonatkozó utasítá- sait idézve Theiss professzor megjegyzi, hogy a jegyzetnék az indexszámi—

tásra vonatkozó része nem felel meg teljesen a szocialista statisztika köve-

ANKÉT A STATISZTIKA OKTATÁSÁRÓL 219

telményeinek. Nem tárgyalja ugyanis nélszletesebben az indexszámitás alkalmazását a tervgazdaság céljaira és nem foglalkozik behatóbban a burzsoá indexelmélet és indexszámok kritikájával.

Az indexszámokat az átlagok és viszonyszámok kombinációjaként jelöli meg Theiss professzor és utal arra, hogy az átlagok változásánál sok esetben az átlagoktól való eltérések a különösen jellemzőek. Ezért az átlag megváltozásának megítélésénél különösen fontos az átlagtól való eltérések, a szóródás tanulmányozása. Bizonyos esetekben az átlag körüli szóródás a megfigyelések számának növelésével csökken. Ez a nagy számok törvényé—

nek lényege. A nagy számok törvényének érvényesülése azonban —— mint erre Lenin is rámutatott —— a társadalmi jelenségek körében korlátozott, ami elsősorban a fejlődés, a változás döntő befolyására vezethető vissza.

A nagy számok törvénye eredeti formájában csak akkor érvényesül, ha az egyes értékek az átlagok körül ú. n. normális eloszlást mutatnak. A fej- lődésben lévő jelenségeknél azonban a normálistól erősen eltérő eloszlások lépnek fel. Ilymódon a gazdaságstatisztikában fontossá válik e nem nor- mális eloszlások tanulmányozása, amit többek között a valószinűségszámí—

tás tesz lehetővé.

Továbbiakban Theiss professzor a valószínűségi elmélet alkalmazása kapcsán a gyártás minőségének statisztikai ellenőrzésével, és a nem-nor—

mális eloszlások problémáival foglalkozik.

Az idősoroknál TheiSS professzor a szocialista statisztika egyik fő fel- adataként a jelenségek fejlődési irányzatának beható vizsgálatát, valamint a fejlődés színvonalának és ütemének a megállapítását jelöli meg. Rámutat arra, hogy ezekkel a kérdésekkel a jegyzet csak részben foglalkozik, néhány lényegesebb probléma tárgyalása hiányzik.

Theiss professzor — Lenin nyomán — kiemeli a jelenxágek közötti összefüggések tanulmányozásának fontosságát. Ezt első lépésként a csopor—

tosítás módszere teszi lehetővé; annak továbbfejlesztése a minőségi ismér- vek körében az asszociáció-mérőszám, a mennyiségi ismérvek körében pedig a korreláció—együttható megállapítása. A korresláció—szárrútás segítségével meghatározhatjuk például a termelés különböző mozzanatainak az önkölt—

ség és a munkatermelékenység alakulására gyakorolt befolyását, a jöve—- delem növekedésének hatását a különböző árucikkek fogyasztására A korreláció—számítás nagy jelentősége a tervgazdaságban kétségen

felül áll. _,

Az extrapolációra térve Theiss protesszor aláhúzza, hogy a statisztiká- ban bizonyos ismeretlen mozzanatok nagyságát ismert adatokból egyen—

letek felhasználásával ki lehet számítani. Például jövőbeli értékeket álla—

pítunk meg bizonyos egyenletek, görbék segítségével. Bár a statisztikai indukció mindig valószínű következtetés és így mindig hibával jár, bizo—

nyos esetekben azonban a várható eltérések valószínűsége meghatározható, ami a számítás gyakorlati használhatóságát jelentékenyen növeli

Theiss professzor hangsúlyozza, hogy megjegyzései főképpen az '1948/49——es tanévben készült jegyzetére vonatkoznak. Az 1949/50--es tan- évben, különösen annak második felében, szovjet anyagok már nagyobb mértékben álltak rendelkezésére, és így azokat előadásában fel tudta hasz—

nálni.

Referátuma befejező részében Theiss professzor a marxizmus-lenin—

izmusnak, illetve a dialektikus mat-erializmusnak a statisztikai kutatásra

220 ANEÉT A STATISZTIKA orra—rásütik K

gyakorolt irányító hatásáról beszélt. Csak úgy tudjuk biztosítani, hogy a statisztika a tervgazdaság legaktuálisabb problémáival foglalkozzék, ha * elméletét a dialektikus materializmus alapján építjük fel. Multévi jegyzete—

mennyiségi vonatkozásban a tervgazdaságunkban jelenleg használatosnál _, bonyolultabb módszertant tartalmaz. Ebben az vezette, hogy ezek a mód—

szerek a közeljövőben a tervgazdaság számára széles körben szükségessé válnak. Végül az egyetemi elő-adások keretében helyénvalónak látta, hogy a statisztikai tudomány újabb, a jövő fejlődése szempontjából fontos problémáival is legalább vázlatosan foglalkozzék. A jelenlegi viszonyok között azonban célszerű a tananyag módszereinek leegyszerűsítése és minő—

ségi szempontokkal, illetőleg az aktuális tervgazdasági alkalmazásokkal való kiegészítése.

Miután a dialektikus materializmus a munkásosztály pártjának világ- nézete, a statisztikai tudománynak ezen elméleti alap által való megalapo—

zása magával vonja a tudomány pártszerűségét, illetőleg átpolitizálását.

Ezzel szemben a polgári statisztika mint pártatlan tudomány lép fel, de a kapitalista országok statisztikájában a kapitalista osztályérdekek érvé- , nyesülnek. A proletariátus osztályérdeke parancsolólag előírja a valóság teljes, leplezetlen feltárását, mert csak így lehet az osztálytársadahnat megszüntetni. A szocialista statisztika pártszerűsége ilymódon az igazi tudományos megismerés egyik fontos előmozdítója.

Ebben a vonatkozásban azonban nehézségekre is rámutat Theiss- professzor: A szocialista statisztika ily értelemben vett kiépítését azonban könnyebb programmban vázolni és megindokolni, mint részleteibe—n rövid idő alatt végrehajtani. A statisztikái tudomány szétágazó rendszerében a polgári ideológia elemei és a szocialista statisztika szempontjából is értékes módszerek messzemenően összekapcsolódnak. Ezek kibogozása nem egy-

szerű és így nem könnyű a sokszor évszázados kapcsolatokban hibás ideo—

_ lógiai elemeket felismerni és azokat úgy kiküszöbölni, hogy ugyanakkor a tudomány igazi értékei ne menjenek veszendőbe.

Mégis a szocialista statisztika minél teljesebb kiépítése a legszebb feladat mindenki számára, aki a statisztikai tudomány művelését, oktatá- Sát és továbbfejlesztésé-t hivatásának tekinti.

Theiss professzor referátumához elsőnek a statisztikai tanszék részéről

Atlasz Éva elvtársnő szólt hozzá.

Atlasz elvtársnő mondanivalóját három kérdés köré csoportosította:

1. a statisztika pártszeríísége; '

2. a polgári statisztika hagyományainak a szocialista statisztikábanm

való felhasználása; *

3. a matematikai módszerek alkalmazása a statisztikában.

Az első kérdéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a statisztika pártszerű—

sége összeegyeztethetetlen azzal a felfogással, amely a tudományt csak néhány kiválasztott számára tartja fenn. Viszont Theiss professzornál ez a nézet még mindig megnyilvánul. Egyben ő a statisztikát még mindig osztályfeletti tudománynak tekinti. Helytelenül értelmezi Theíss professzor a második kérdést, a polgári statisztika eredményeinek felhasználását is.

Itt nem lehet szó ugyanis puszta átvételről vagy akár átalakításról, hanem a proletariátusiílak azt új tartalommal kell megtöltenie.

Összefoglalva Atlasz [elvtársnő rámutatott arra, hogy tudósaink'nak be- kell lá'miok, nem elég az újnak szavakban való formális elismerése, hanem

Annam- A STATISZTIKA OKTATÁSÁRÓL' ' 221

tudatukat kell alapvetően átformálniok. Theiss professzornak ehhez a pol-—

gári statisztikához való viszonyát kell következetesen tisztáznia.

Hogy Theiss professzornak konkrét segitséget nyujhassunk, ehhez statisztikai elméletét kell közelebbi vizsgálat tárgyává tennünk.

Atlasz Éva ezután rátért a harmadik kérdésre, a matematikai mód- szerek alkalmazására a statisztikában.

Kifejtette, hogy a statisztikának nincs általános, annak minden ágára alkalmazható elmélete. A matematika a statisztikában csak kisegítő esz—

köz. Felhasználását minden egyes konkrét esetben a helyes kérdésfeltevés és a megoldáskei'esés helyes továbbvitele dönti el. Az utat ehhez a politikai gazdaságtanon alapuló előzetes analízis mutatja meg, mert a társadalom—

gazdasági statisztika alapja a politikai gazdaságtan.

Áttérve Theiss professzor előadásaira, Atlasz Éva abból indul ki, hogy nem lehet egyes részleteit külön-külön vizsgálni. A lényeg az, hogy ha a matematikai módszerek helytelen alkalmazása ellen harcolunk, akkor azo—

kat azon a síkon kell bírálnunk, amelyen jelentkeznek. Azt vizsgálva, hogy Theiss professzor hol tart most a szocialista statisztika felé vivő útjában, a kérdésnek teljesen hibás, mennyiségi elemzésébe esnénk, ha azt néznénk, mennyire nő százalékszerűen a szovjet anyagok felhasználása és hány százalékkal csökken a komplikált matematikai képletek alkalmazása.

Ez nem lenne mérvadó, mert Theiss professzor a szocialista statisztikát még mindig meglehetősen dogmatikusan kezeli. — Alkalmazva azt az elvet, hogy nem mindig a mennyiségileg domináló tényező vizsgálatára kell irányt venni —— tudatosítani kell előtte, hogy szemléletében nem pusztán a polgári statisztika egyes elemei, maradványai lelhetők fel, sőt a szocia—

lista statisztikát igyekszik —— gyakran öntudatlanul —— saját elméletébe

— melytől még egyáltalában nem szakadt el —— beleszoritani. Ezt az elmé—

letet, amely egy bizonyos meghatározott módon polgári, központilag kell megnézni, megkeresve annak alapgondolatát.

Theiss professzor alapvető elméletének egy teljesen összefüggő, egy—

séges, sőt szigorúan logikus rendszere van. Az minden részletében meg—

felel a formális logika szabályainak, amelyet G. A. Kurszanov így jelle- mez: ,,A gondolkodás törvényeinek formális jellege éppen abban áll, hogy megőrzik azonossági érvényüket a minőségileg legkülönbözőbb tartalmú gondolkodási folyamatok esetében is."1

Az a polgári statisztikai iskola, amely Theiss professzor rendszerének is alapját képezi, a statisztika tárgyát a spontán véletlen-folyamatok Vizs- gálatában látja. Ugyanakkor nem fejlődésükben, mozgásukban nézi a jelen- ségeket. Mindez annak a folyománya, hogy szorosan összekapcsolódik a burzsoá gazdaságtan ú. n. matematikai iskoláját/al, amely a valóságos társa—

dalmi viszonyoktól független, örök időkre érvényes gazdasági törvény—

sverűségek megállapitására törekszik. Ebben a törekvésben kiegészíti a statisztika fenti iskolája, amely 131. n. ,,statisztikai törvényszerűségek"—et igyekszik a felvetődött problémákra alkalmazni. Az ezt szolgáló megfelelő matematikai eszköz: a valószínűségszámitás. Theiss professzor ma is

—— tudatosan vagy öntudatlanul —— ennek az iskolának a híve, ennek az iskolának szemléletében él állandóan. Ez a szemlélet a világ összes —— akár természettudományi, akár társadalomgazdasági —— tapasztalati tényeit, mint valószínűségeket fogja fel. Ezeknek a szétszórt értékeknek a valóságát

1 G. A. Kurszanov: A gondolkodás logikai törvényei. ,,Marxizmus kiskönyvtára", Szikra.

Budapest. 1949.

,

ZD

* , 222 ( ANKÉT A STATISZTIKA oxrnmásánón

Theiss professzor elméletében mindenkor az átlag fejeziki, mint legvaló—

színűbb érték, míg az összes többi tényleges értékek mint ettől az átlagtól, való "véletlen" eltérések foghatók fel. ;

Ezután Atlasz elvtársnő végigment %Theiss professzor tananyagán.

Az előadások a hibaszámítással kezdődtek. Bár ennél a témánál nem beszélt a valószínűségszámításról, de már közvetve a tanév elején bele akarta vinni a hallgatóság tudatába, hogy minden statisztikai szám., mint *vala—

mely képzeletbeli átlag ingadozása fogható fel. , A csoportosítások tárgyalásánál, a csoportosítás lenini elméletét csak númtegy átmenetnek tekintve lényegében a formális logikán alapuló mód- szereket tárgyalja. Azt állítja, hogy az asszociációs koefficiens a lenini csoportosítási elv továbbfejlesztése. Ezzel szemben az igaz az, hogy az asszociációs koefficiens —— nem különösen szükséges, de megengedhető ——

használatának a lenini csoportosítási elv elengedhetetlen előfeltétele.

Atlasz elvtársnő rámutatott, hogy itt nem véletlen nyelvbotlásról van szó, ezért segíteni kell Theiss professzornak tudatosítani magában, hogy Lenin csoportosítási elvét voltaképpen nem tartja elég ,,tudományosnak"

és azt a valószínűségszámitás bevonásával, az asszociációs koefficiensen keresztül akarja tudománnyá emelni. '

Theiss professzor előadásának a gyakorisági sort és az átlagokat tár—

gyaló fejezete szorosan beleilleszkedik egységes rendszerébe. Ezen az egész anyagon a ,,normál eloszlás" gondolata uralkodik.

Theiss professzor ref—erátumálban az általa mechanikusan egyenlő osz—

tályközölcbe sorolt osztályközépsőit a lenini csoportátlagokkal azonosítja, holott ezek homlokegyenest ellentétben állanak.

Hasonlóan értékeli ki Theiss professzor referátumában jegyzeteinek Z a szóródásra vonatkozó részét. Lenin és Sztálin korrigált átlagokra vonat- kozó utasításának úgy vél eleget tenni, hogy! az általános átlagot nem a tényleges eltérésekkel, hanem az eltérések átlagával korrigálja, Atlasz Éva hangsúlyozta, hogy a szóródásvizsgálatnak komoly jelentősége van a statisz—

tikában, ha egy sor egyenletesség—ének megállapítására törekszünk vagy két sor egyenletességét hasonlítjuk össze. Theiss, professzor azonban az eltérések átlagának vizsgálatát statisztikai törvényszerűségek megállapítá—

sára igyekszik felhasználni a valószínűségszámítás segítségével. Megnyíl- Vánul előadásaiban általában az az állandóan jelentkező veszély, hogy Lenin és Sztálin utasításainak vagy más szovjet anyagnak : űít igyek—

szik átvenni és nem annak szellem-ét.

Az előadásoknaik az idősorrokat tárgyaló részében az átlag és az eltérések átlagának (e mögött pedig a valószínűségszámításnak) Theiss pro—- iesszor egész rendszerén végigvonuló vörös fonala a trend kérdésénél jelenik meg.

A trend egy időben lezajló tömegjelenség hullámzó vonalának átlagos iránya. A trend segítségével a burzsoá statisztika a válság nagyságát nem a kilengések tényleges nagyságával, hanem a kiszámított képzeletbeli átla—

gos iránytól méri. így a kilengés kisebbnek látszik és be lehet könnyen bizonyítani, hogy nem válságról, hanem apróbb, véletlen kilengésekről van szó. Ez a burzsoá statisztikusok és TheiSS professzor egész rendszerének ugrópontja. A valószínűségszámítás' egész apparátusát nemcsak a trendnél, hanem az összes többi módszereknél is ezért (kell segítségül hívni.

Theiss professzor referátumában sajnálkozott a fölött, hogy idei anya- gából ki kellett hagynia a korrelációszámítást. Hivatkozik Leninnek arra

amazt A STATISZTIKA OKTATÁSÁRÓL , 223

az utasítására, hogy a jelenségeket mindig összefüggésekben és kapcsola- taikban kell nézni. Nem veszi észre, hogy a burzsoá statisztika a tényleges összefüggések elmosása miatt keresi a komplikált módszereket. Erre jó a korrelációszámítás, amellyel okozati összefüggések helyett funkcionális összefüggéseket lehet kimutatni. A lényeg az, hogy eltüntessék, hogy két összefüggő ismérv közül melyik az ok és melyik az okozat. Theissprofesz—

szemek rá kellene mutatnia arra, hogy a dialektika szabályai szerint két hatás együttes megnyilvánulásából mindig világosan meg lehet állapítani,

hogy melyik az ok és melyik az okozat.

A valószinűségszámitás tanitásánál T heiSS professzor messzemenően érvényesíti rendszerének alaplényegét. Hangsúlyozza ugyan, hogy a struk—

turális változásokat tekintetbe kell venni, de mindig visszaesik régi hibáiba. Például a selejtvizsgálatnál az átlagoktól tel— és lefelé való eltéré—

seket egyenlő érvénnyel veszi figyelembe-, a nélkül, hogy azok jelentései-—

nek tartalmát kielemezné. '

Összefoglalva Atlasz Éva a matematikai módszereknek a statisztiká—

- ban való alkalmazása kérdésében Kozlov nyomán leszögezi, hogy ,,a marxista—leninista társadalomgazdxasági statisztika a tényeket, a való—

ságokat és nem a valószínűségeket vizsgálja . . . A társadalomgazdaf- sági statisztika alapja: a politikai gazdaságtan és nem a valószínűségi elmé—

let és az annak megfelelő típusú görbék."

Ez temészetesen nem áll ellentétben azzal, hogy a matematikai mód—

szereknek a politikai gazdaaságltanon alapuló alkalmazása a társadalom- gazdasági tömegjelenSégelmek sokoldalú elemzését elősegíti.

A helyes út csak az lehet: mindent meg kell tennünk, hogy statisztiku- sain'k minél szélesebb rétege ilsmei'kedjék meg és sajátítsa el azokat a mate—

matikai módszereket, amelyeknek helyes felhasználására a statisztikában sor kerül. Csak azok ismeretében kerülhetjük el, hogy e módszerek, mint ünes formulák, tartalomnélküli mechanizmus uralkodjanak rajtunk. Azokat továbbfejlesztve, helyes felhasználásukat kianalizálva érhetjük el, hogy mi uralkodjunk a matematikai módszereken.

Végül rátér Atlasz Éva arra, hogy az egyetemnek a statisztika tanitá—

sánál két kívánalmat kell kielégítenie:

a) a hallgatók nagyobb ilele egyeb munkája folyamán fog találkozni a statisztikával. Ezek számára átfogó képet kell nyujtani a statisztika egész területéről, ránevelni arra, hogy az adatokból olvasni tudjanak és kellő kritikával alkalmazzák,

b) a hallgatók kisebbik része a statisztikát szakmájának fogja válasz—

tani; ezeknek olyan oktatást kell nyujtani, hogy az egyetem elvégzése után a statisztika területén komoly tervező—szervező és kiértékelő munkát tud—

janak végezni és alkalmasak legyenek a tervgazdaság által felvetett új sta—

tisztikai problémák megoldására is.

Az utóbbiakkal a tanszéknek külön kell foglalkoznia, és a speciális sta—

tisztikai kiképzésen kívül még külön matematikai előképzéscben kell része—

sülniök. Az egyetem ilyen statisztikusokat elszigetelten kinevelni nem képes, ezért a szovjet útmutatás nyomán meg kell találni a megoldást 'az elméleti és gyakorlati vonal szervezett összekapcsolására. Mindez hozzá *

fog járulni ahhoz, hogy az egyetemről kikerülő statisztikusok kezében a , — statisztika a szocializmus építésének eszközévé és a burzsoázia elleni osz-

tályharc— éles fegyverévé váljék.

224 ANKÉT A STATISZTIKA oxramásánón

A Közgazdaságtudományi Intézet részéről először Erdős Péter elvtárs szólt hozzá Theis's professzor referátumához.

Erdős elvtárs azzal kezdte felszólalását, hogy ő elméleti közgazda, s ezért hozzászólásában is általános elvi kérdésekkel kíván foglalkozni.

Theiss professzor azzal indokolja a kapitalizmus korszakában kiala- kult statisztikai tudomány alapelvei birálatának szüksé—gszerűségét, hogy a társadalomtudományokban a Szovjetúnió új korszakot nyitott meg, a sta- tisztika ezáltal új szerepkört kapott és ezért a statisztika tudományát messzemenően át kell alakítani. Ez az érvelés úgy tünteti fel a dolgot, mintha a Szovjetúnió megalakuláSa, vagy éppen a tervgazdálkodás beveze- tése előtt nem létezett volna marxista statisztika, s mintha egyszerűen csak arról lenne szó, hogy most az új feladatoknak megfelelően csupán át—

alakítani kellene a polgári statisztikát. Másfelől Rédei elvtársnak a Társa—

dalmi Szemlében megjelent kritikája Erdős véleménye szerint túlságosan mereven, mintegy kinai fallal választotta el a marxista—leninista statiszti—

kát a polgáritól. Theiss professzor előadásának egy helye olyan módon is értelmezhető, mintha a polgári statisztika nem támaszkodott volna a pol—

gári politikai gazdaságtanra. Mindezek következtében indokoltnak látszik a politikai gazdaságtan és a statisztika tudománya fejlődésének és egy—

másra hatás—a történetének rövid vázolása.

A statisztika a gazdasági és társadalmi fejlődés elemzésének egyik fon- tos eszköze. A társadalom anatómiája azonban a politikai gazdaságtan.

A politikai gazdaságtan területén a megismerés útja az élő szemlélődéstől vezet az elvont gondolkodáshoz, az absztrakcióhoz, s az absztrakciótól a dedukción keresztül vissza a gyakorlathoz. A statisztika az eleven szemlé- lődés anyagát adta kezdettől fogva és ezzel a kapitalizmus kialakulásának korában elősegítette a politikai gazdaságtan tudományának fejlődését.

A politikai gazdaságtan pedig -— igen természetesen —- már kezdetétől fogva a gazdaságstatisztika alapvető elméleti alapjává vált, mégha ez mű- velőinél csak többé—kevésbbé volt is tudatos; hiszen a politikai gazdaság- tan a statisztika által álbzrázolt tények és folyamatok magyarázatát adta, s a statisztikát elvi kérdések felvetésével új kutatásokra ösztönözte. Köny—

nyen belátható, hogy a két tudomány —— politikai gazdaságtan és statisz—

tika —- fejlődése igen erős párhuzamosságot mutat.

A kapitalizmus felfelé menő szakaszán, mindaddig, amíg az osztály—

ellentétek a munkásság és a tőkésosztály között nem voltak túlságosan érle- sek, a politikai gazdaságtan is, a statisztika is a tényleges összefüggések és a tényleges állapotok megismerésére tönekedett. Mindkét tudomány kidol—

gozta a valóság megismerésére alkalmas módszereit és ezen a téren komoly, maradandó eredményeket ért el. A politikai gazdaságtan azonban a pol- gárság tudománya volt és ez megszabta számára a polgári társadalom valóságos megismerésének határait. S ha ez a tudomány a kapitalizmus gazdaságának végső titkait, a kapitalizmus sorsára nézve legdöntőbb kér-—

déseket nem oldhatta meg, akkor megfelelő elméleti alap híján a statisz—

tika sem teh—ette fel olyan módon kérdéseit, hogy legalább a tények nyel—

vén megválaszolhatta volna az elmélet által sötétben hagyott problémákat.

Az osztályharc élesedé'sév-el, a polgári közgazdaságtan haladó tudo—

mányból vulgáris áltudománcnyá változott. Most már nem megismerni akarta a polgári társadalmat, hanem mindenáron igazolni. Korábbi tudo- mányos fogalmait, amelyek éppen tudományos, a valóságot jól visszatük—

röző voltuk miatt számára már veszélyesek voltak, sorra leépítette és

.ANKÉT A STATISZTIKA OKTATÁSÁRÓL 225

'áltudományokkal helyettesítette, legtöbbször olyanokkal, melyek az anta—

gonisztikus kategóriákat a valóságban nem létező harmóniákba fogták össze, amelyek az ellentétek elmosására különösen alkalmasaknak látszottak.

Ezenfelül a vulgáris közgazdaságtannak feladata volt, hogy a gazdasági élet legdurvább jelenségeit a burzsoázia házi használata számára elfogad—

ható módon megmagyarázza.

Ugyanakkor a statisztika változatlanul az osztályharc fegyvere maradt, de ha korábban a feltörő polgárság fegyvere volt a feudalizmus maradvá- nyai ellen és ezért az osztályviszonyokat jellemző tényekre is általában helyes választ kívánt adni, akkor most a hatalmát féltő burzsoáziának a fegyverévé vált a feltörő proletariátussal szemben. Ezért o-bjektivitásának megvannak a maga rendkívül szűk határai. Olyan adatokat ad a burzsoázia számára, amelyekre annak az üzleti életben és az államügyek vitelében szüksége van, de féltékenyen Vigyáz arra, hogy az adatokból az osztály—- viszonyokra vonatkozó, döntő tények ki ne derüljenek. Sőt: a statisztikai adatok az ideológiai harc, az agitáció és a propaganda nyersanyagát szol- gáltatják; éppen ezért a polgári statisztika művelői rendszeresen élnek

a számok durva meghamisításának eszközeivel is.

A klasszikus polgári közgazdák művét Marx és Engels folytatták.

A feltörekvő új osztály, a proletariátus pártján állva, a dialektikus mate- rializmus módszerével felfegyverkezve, a polgári klasszikusok által elért nagy eredményekből kiindulva, azokat bírálva, haladó, tudományos ered- mény—eiket továbbfejlesztve és tőlük elszakadva, felépítette a kapitalizmus politikai gazdaságtanának épületét. Ezzel a ténnyel magával megteremtet- ték .a valóban tudományos statisztika alapját is. Ezenfelül ők és követőik az új politikai gazdaságtani elmélet fényében bírálták a polgári statisztikát, s számos rendkívül értékes, pozitív utalást is tettek a statisztika tulajdon- képpeni elmélete terén is. A szocialista statisztika tudományának rend- szeres kiépítése azonban már csak a hatalomra jutott proletáriátus orszá—

gában, a Szovjetúnióban valósulhatott meg.

Az imperializmus korszakában a vulgáris politikai gazdaságtan is hatal—

mas változásokon. ment keresztül. Az imperializmus korának változásai a kapitalizmust alapjaiban nenditették meg. Örökérvényűn—ek hitt viszonyok ellentétjeikbe csaptak át, ami változatlannak látszott, lavinaszerűen meg—

indult. A vulgáris közgazdaságtan régi kategóriái most már a legdurvább jelenségek megmagyarázására is alkalmatlanoknak bizonyultak. E mellett kiéleződött a harc a burzsoá államok s azokon belül a burzsoázia különböző rétegei között ,s a homlokegyenest ellenkező érdekek homlokegyenest ellen—

kező elméleti indokolást is követeltek. A Szovjetúnió létezés-e, az osztály—

harc fellángolása még az eddiginél is lehetetlenebbé tette a valóban tud—o—

mányos módszerekhez való visszatérést. Mindez a burzsoázia számos kiszol—

gálóját mindinkább arra késztette, hogy egyáltalában tagadni kezdjék a gazdasági (és társadalmi) törvények elvi megismerhetőségét, mindinkább tisztán empirikus, tapasztalati következtetésekre fanyalodtak, s így kezük—

ben maga _a politikai gazdaságtan alakult át jóformán észrevétlenül statisz- tikává és matematikai-statisztikai jósolgatásokká. A vulgáris politikai gazda- ságtan legújabb irányainak ez csak egyik —— bár igen jelentős —— válfaja, de egyébként a modern közgazdaságtani irányzatokat a rendkívüli lapos- ságon, fülsértő apologetikán, cinkos, képmutató álobjektivizmuson kívül a fommák sokszerűsége, az egész ,,tudomány" belső egységének teljes

226 ANKÉT A sena—namuri; oxmamásánóu

J-hiánya jellemzi. A statisztika fejlődésére azonban különösen az elsőként kiemelt irányzat volt hatással.

A Szovjetúnió közgazdái es statisztikusai kiépítették a szocialista sta—

tisztika tudományát. Ha a polgári statisztikusok többé-kevésbbé ösztönösen támaszkodtak saját polgári gazdaságtudománywkra, akkor a Szovjetúnió statisztikusai Marx, Lenin és Sztálin tanításait követve tudatosan tudo—

mányuk alapjává tették a imarxizmus—lenlinizmus politikai gazdaságtanát.

Másrészt pedig a statisztika tudománya náluk a szocializmus építését-Ért folyó harcban, az e közben szerzett tapasztalatok álltalánositásával, az épülő szocialista társadalom igényei kielégítésére törekedve vált naggyá egy olyan országban, amelynek gazdasági—társadalmi fejlődését nem a kapita—

lizmus törvényei szabják meg: Ez a két alapvető tény határozza meg a kapitalista és szocialista statisztika összefüggését és különbözőségét.

Erdős elvtárs ezután áttért Theiss professzor tananyagának bírál—atára.

Annak előrebocsátása után, hogy eljárása módszertanilag tulajdonképpen nem kifogástalan, a Theiss által előadandó általános gazdaságstatisztika módszertanát két részre bontotta: a statisztikai apparátusra és annak a meg- tanítására, hogy milyen módon kell ezt az utóbbit alkalmazni. Az appará- tus túlnyomó része a szocialista statisztikában is felhasználandó és Theiss professzor előadásainak ez az oldala a túlságosan elvont előadásmódon és azon kívül, hogy sok esetben felesleg—esen tanít túlságosan bonyolult elmé—

letet, különösképpen nem kifogásolható.

Más a helyzet az előadott anyag másik oldalával, azzal, amelyben külö—

nösen ki kellene domborodnia annak a tételnek, hogy a statisztika elméleti alapja a politikai gazdaságtan. A marxi—lenini elmélet Theiss professzor előadásában igen sok esetben idegen elemként, mestersége-sen betoldott függelékként hat, s nem egyszer az a benyomás keletkezik, mintha Theiss professzor nem is értené az általa használt marxista—leninista fogalmakat.

X Erdős elvtárs ezután Theiss professzor előadásaiból vett néhány példán mutatta be az előadásokban megtalálható feloldatlan eklekticizmust.

így, noha Theiss előadásaiban a marxizmus—leninizmust elismeri, az általános természettörvényekröl szóló s reakciósan filozofálgató polgári filozófusoktól kölcsönzött érveivel a hátsó ajtón csempészi be a dialektikus materializmus helyébe az indeterminizmust, idealizmust s a funkcionális felfogást a causális helyett. Vagy például tudja, hogy a népesedési törvé- nyek gazdasági—társadalmi törvények s a népességtudományról mégis, mint a társadalom biológiai alapjának számszerű vizsgálatáról beszél. Elő—adásai- ban számtalanszor elismeri a minőségi elemzés fontosságát és azt, hogy a , statisztikai vizsgálódásnak a politikai gazdaságtan tanításai alapján való minőségi elemzéssel kell kezdődnie, mikor azonban konkréten leírja a kuta—

tás menetét, első helyre mégis a tények számszerű alakban való megálla—

pítását helyezi s a minőségi elemzés teljesen kimarad. Elismeri Theiss pro-—

fesszor, hogy Leninnek ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" című műve a statisztikai módszereknek, mint kutatási eljárásnak mintaszerű alkalmazását adja, s mégis unos-untalan visszatér ahhoz a kedvenc gondo—

latához, hogy a statisztikai módszerek alkalmazásának koronája ezen mód- szereknek törvénykutatás céljából való alkalmazása. Bármennyire akadá—

lyozzák is Theiss professzort a Szovjetúnióban lefolytatott statisztikai Vita leszűrt eredményei ezen gondolatának világos kifejtésében, mégis nyilván- való, hogy itt tulajdonképpen a politikai gazdaságtan módszereinek avsta- tisztikaí módszerekkel való helyettesítésére céloz.

unnám A STATISZTIKA OKTATÁSÁRÓL 227

Theiss professzor mai világnézetének polgári elemeit nem egyszer belekényszeríti azokba a marxista-leninista tételekbe amelyeket ő csak mint egyes tételeket és nem mint egy egységes világnézet bizonyos téte-

letit ismeri. _

Hozzászólása végén a tanulóifjúsághoz fordulva, leszögezte Erdős elv—

társ, hogy TheiSS professzor előadásaiból meg kell tanulni elsősorban a mindenki számára nélkülözhetetlen matematikai apparátust, de azokat az elvi kérdéseket is, amelyeket a Szovjetúnióban lefolyt statisztikai vita tisz—

tázott és amelyeket Thetss professzor előadásaiban bő kivonatokban közöl, s így elvileg még annak a lehetőségét is megadja az ifjúság számára, hogy saját előadásai alapján bírálják előadásainak hiányosságait. Theiss prof-esz- szor előadásai a súlyos bírálat ellenére igen sok értékeset tartalmaznak, neki azonban arra kell törekednie, hogy ezek az előadások valóban jók legyenek

Erdős elvtárs után Siklós Margit elvtársnő szólalt fel szintén a Köz—

gazdaságtudományi Intézet részéről.

Theias professzor multévi előadásait bírálva az indokoltnál többet hivatkozik objektív nehézségekre, vagy egyéb objektív feltételekre és ezzel hibáit igyekszik csökkenteni. Három olyan területet lát, ahol ez a szándék elsősorban megnyilvánul.

1. Hivatkozik a szovjet irodalom hiányára. A kérdést Atlasz Éva és E1dős Péter is érintették, így tehát erre nem kíván kitérni.

2. Egyes matematikai módszerek tárgyalását azért ismeri el felesleges—

nek, mert ezek tervgazdaságunk fejletlensége kovetkezteben ma általában nem használatosak és itt elsősorban a korrelációszámításra gondol.

3. Egyes módszerek előadását azon indokkal fogadja el feleslegesnek vagy helytelennek, mert azok kezdők számára elvontak. ,

Nézzük a második kérdést. Általában igaz az, hogy tervgazdaság'unk nem olyan fejlett, mint a Szijetúnió tervgazdasága. Igaz az is, hogy ter- vezési gyakorlatunkban nem használjuk mindazokat a módszereket, ame- lyek a Szovjetúnióban használatosak, de ez nem azért és nem úgy igaz, ahogy Theiss professzor érti.

Folyó tanév első félévi tananyagát tartalmazó jegyzete 21. oldalán Theiss professzor érinti a tervgazdaság és a szocialista gazdaság törvény- szerűségeinek kérdé—sét. A szövegből kiderül, hogy az összefüggéseket nem látja helyesen. Nem érti, hogy mi köze a tervnek a szocialista gazdaság törvényszerűségeihez. Nem tudja, hogy a terv a szocialista gazdaság leg—

főbb fejlődéstörvénye, amely maga ugyanakkor más gazdasági törvénye-

* ken nyugszik A szocialista gazdaság törvényszerűségei a terv erejével hat—

nak, többek között éppen ez különbözteti meg őket a kapitalizmus spon—

tán ható törvényszerűségeitől. *

A terv a gazdasági törvényszerűségek ismeretén alapszik, de ezeka törvényszerűség-ek nemcsak *és nem is elsősorban számszerűen mérhető törvényszerűségek. Igaz, hogy a mi gazdasági terveink tudományos tervek, de alapjuk a marxizmus—leninizmus tudománya és nem a korrelációszámí—

tás, mint ahogy Theiss professzor gondolja. Amikor mi azt mondjuk, hogy a tervgazdálkodás viszonyai között társadalmi szükségletekre termelünk, nem arra gondolunk —— ami Theiss professzor elképzelése —, hogy egysze—

rűen a lakosság jövedelmeihez igazítjuk a fogyasztást. Először is a társa- dalmi szükségletek nem azonosak az egyének közvetlen szükségleteivel, hanem ténylegesen a társadalom szükségleteiről van szó, mégpedig a szo—-

228 ^{ANKÉT A} STATISZTIKA oxmA'rásÁnóz cializmus építésének perspektívájában. A terv célkitűzéseit a Párt és a kormány adja meg a társadahni szükségletek elemzése alapján. Kiinduál a külső és belső osztály—erőviszonyok elemzéséből, nyilvánvalóan a marxiz—

mus—leninizmus és nem a korrelációszamítás alapján. Ami konkréten a jövedelmek kérdését illeti: igaz, hogy a jövedelmeknek egyensúlyban kell lenniök a rendelkezésre álló fogyasztási javakkal, de nyilvánvaló, hogy az utóbbiakkal fogjuk arányosítani a jövedelmeket és nem forditva. Nem úgy tervezzük a fogyasztást, hogyha eddig ilyen jövedelem mellett ennyi pálinkát fogyasztottak, több jövedelem mellett többet fognak fogyasztani, hanem úgy, hogy elég a pálinkafogyasztás, helyette a jövőben helyesebb több könyvet olvasni és kidolgozzuk azokat az intézkedéseket, amelyekkel ezt el is tudjuk érni.

A marxizmus—leninizmus tudománya mellett a mi terveink másik alappillére az, hogy a tömegek öntudatára, alkotó kezdeményezésére épül.

Ennek a felméréséhez sem elegendő a korrelációszámítás. Nem állítja ezzel azt, hogy a korrelációszámitás a tervgazdaságban egészen használhatatlan, csak meg akarja világítani, hogy korlátozottabb a jelentősége, mint ahogy

azt Theiss professzor gondolja.

Ami konkréten a mi tervgazdaságunk fejlettségét illeti, nemcsak azért nem használhatunk minden szovjet módszert, mert még nem ismerjük, vagy nem tanultuk meg azokat. Nálunk még nem épült fel a szocializmus.

Mi az átmeneti gazdaság szakaszában élünk, ahol —— noha egyre csökkenő mértékben ugyan —— de még érvényesülnek a kapitalizmus törvényszerűsé—

gei is. A szocializmus törvényszerűségei harcban szorítják ki a kapitaliz—

mus törvényszerűségeit.

Ez a tény olyan feladatokat állít tervezési és statisztikai móvdszereink elé, amelyek megoldása igen nehéz és amelyek feleslegessé válnak, akkor, ha a szocializmus nálunk már felépült. Gondoljunk a szétaprózott kis—

paraszti mezőgazdaság tervezésére és statisztikai megfigyelésére. Ha mi a mezőgazdaság területén lemásolnók a Szovjetúnió szocialista gazdaságá—

ban bevált módszerehket az is formalizmus lenne.

Ez a probléma a statisztikai oktatásban helyesen úgy áll, hogy azok mellett a módszerek mellett amelyek a mi mai konkrét gyakorlatunkban feltétlenül szükségesek, mutassuk meg a Szovjetúnió statisztikáját, a szo—

cialista statisztikát amely felé mi is napról—napra haladunk.

Az egyes módszerek súlyát és részletességét a tananyagban rangsoro—

lással állapítsuk meg. Nezzuk, hogy mit lehet és mit kell feltétlenül meg—

tanítani A rangsorolás két szempont egybevetésével történjék. Először olyan elméleti alapot kapjanak a hallgatók, melynek alapján az érdeklődők némi irányítással tovább fejleszthetik tudásukat, másodszor az egyes embe—

rek az életbe kikerülve meg tudják oldani a kezdetben rájuk váró felada—

tokat. Ismerjék az egyes módszerek hibaforrását értékelni tudják a kezükbe kerülő statisztikai anyagot és egyszerű műveleteket maguk is el tudjanak, végezni. Ez persze azt is feltételezi, hogy a polgári statisztika tipikus hami- sításaival is tisztában legyenek.

Rátérve a harmadik kérdésre, a tananyag nemcsak kezdők szá—

mára elvont, hanem általában elvont azért, mert nincs a gyakorlattal, a mi életünk problémáival összekapcsolva. Ezenkivül nemcsak egyszerűen elvontak Theiss professzor előadásai, hanem előadásmódja áltudományosan nagyképű. Az áltudományosság, a nagyképűség a burzsoázia tudományá—

nak kísérői. A burzsoá tudósok a hiányzó tartalmat pótdlják a nagyképű-

ANKÉT A STATISZTIKA OKTATÁSÁBÓL

229

séggel és egyben elriasztani akarják a tudománytól azokat, akik rájöhet—- nének arra, hogy milyen tudománnyal állnak szemben. A mi tudományunk mindenki számára érthető, még akkor is, ha elvont. .

A még mindig megl—evő hibák ellenére meg kell állapítani, hogy Theiss professzor előadásai a tavalyiakkal szemben kétségtelenül mutatnak fejlődést.

A Központi Statisztikai Hivatal képviseletében Rédei Jenő elvtárs szólt hozzá a kérdéshez.

Theiss professzor régebbi anyagával a Társadalmi Szemlében meg—- jelent cikk elég részletesen foglalkozott. A felszólaló elvtársak ezt a bírá—

latot új szempontokkal egészítették ki. Ahhoz, amit elmondtak, alig van hozzátenni való, egyetért azzal a megállapítással, hogy ha Theiss profesz—V szor anyagában mutatkozik is némi törekvés a szocialista statisztika szem- pontjainak alkalmazására, ez eklektikus módon és eléggé következetlenül történik.

Mivel az első kérdést, Theiss professzor tananyagát, ,a felszólalók rész—

letekbemenően kielemezték, hozzászólásában magának az ankétnak a tár—

gyával, a statisztika oktatásának [kérdésével kíván foglalkozni.

A statisztika oktatása a felszabadulás előtt egyetemeinken éppúgy

elszakadt a gyakorlattól, mint ahogy a statisztikai tevékenységnek a Köz- ponti Statisztikai Hivatalban kevés köze volt a gazdasági problémákhoz.

Ez az elszakadás azonban más irányú volt, bár bizonyos mértékig követ—

kezménye a Statisztikai Hivatalban folyó öncélú, bürokratikus kincstári munkának. A Központi Statisztikai Hivatal adatfeldolgozásai a felszaba—

dulás előtti időkben tulnyomóan a ,,történelem" számára készültek. Az adatokat évkönyvekben sürítették össze. A Statisztikai Hivatal adatai nyomán —-—- ez különösen a gazdaságstatisztikára vonatkozik —-— intézkedé—

sek nem igen születtek. Nem jelenti természetesen ez azt, hogy az adatok, amit a régi Statisztikai Hivatal gyűjtött és dolgozott fel, nem lettek volna használhatók. Részben azok voltak, csak nem használták fel őket. Azok az osztályok, amelyeknek feladata a gazdaságstatisztikai tevékenység fel—

mérése volt, jelentőségben és fontosságban mögötte maradtak a demo- gráfiával, a közigazgatással, bűnügyi, jogszolgáltatási, stb. statisztikával foglalkozó osztályoknak. A kapitalista gazdaság körülményei között a Statisztikai Hivatalban folyó gyakorlati munka érdektelen, szürke volt, nem volt szükség a statisztikai kérdések tudományos megközelítésére.

A felszabadulás előtti Statisztikai Hivatal munkájának ,,elvi" részei még ,a polgári főiskolák színvonalát sem érték el. '

A főiskolákon folyó statisztikai oktatásnak tehát a statisztikai folyó munkához csak az a köze volt, hogy a statisztikai anyagot példatárnak használták. A főiskolákon a statisztika elmélete címén lényegében azt a matematikai statisztikát adták elő, amely egyformán volt alkalmazható a természettudományokra és a társadalomtudományokra. Annak oka, hogy a magyar egyetemeken a statisztika általános elméleteként a mate- matikai statisztikát tanították, természetesen nem a magyar statisztikai szolgálat bürokratizmusa, érdektelensége volt, hanem ez a polgári statisz- tika elméletének jelentkezése volt a polgári magyar egyetemeken.

A szocializmus építése, a tervgazdálkodás megvalósítása megkívánta a statisztikai gyakorlattól, hogy szakítson a régi bürokratikus munkamód—

szerekkel, a tudománytalan polgári jelleggel és a népgazdaság tervezésé—

nek, a szocialista termelés irányításának eszköze legyen. Az új feladat

230 ANKÉT A. STATISZTIKA ox'ramásssón *

a Központi Statisztikai Hivatal felépítésében úgy jelentkezett, hogy gyö—

kerestől fel kellett forgatni a régi hivatali szervezetet. Olyan osztályok, ,amelyeknek azelőtt másodrangú jelentőségük volt, vezető helyre kerül—' tek, másokat, amelyek azelőtt a Hivatalban nem léteztek, létre kellett hozni, egyes adatgyűjtéseket, amelyek a polgári társadalomban indokoltak voltak, de a szocializmusban a jelentőségük csökkent, le kellett állítani.

A Statisztikai Hivatal mindinkább arra törekedett és törekszik, hogy a népgazdaság operatív vezetésének olyan számadatokat és a számok alapján nyert összefüggéseket bocsásson rendelkezésére, amelyek elősegí—

tik és a statisztika által szükségesnek jelzett intézkedések meghozatalával meggyorsítják a szocializmus építését) A Központi Statisztikai Hivatal alapvető feladatává vált, hogy tájékoztassa a kormány, a Párt vezetőit a terv menetéről, összefüggéseiben mutassa meg a népgazdasági ágak fej—

lődését, rámutasson az aránytalanságokra, feltárja a tartalékokat, találja meg és példaként mutassa be az élenjáró eredményeket. Megtanultuk, hogy ezt az új feladatot sikeresen akkor tudjuk megoldani, ha a statiszti- kai munka szervezésében új módszert honositunk meg. Munkánknak két részből kell állnia. Egyrészt: mechanikus számolási, összegelési munkából, másrészt az adatokat kiértékelő, elmélyülő, közgazdasági elemző mun—

kából. _ ' . Al

Milyen jellegű az a kiértékelő, tehát az az elvi munka, amely így a Statisztikai Hivatal munkájának a gerincét alkotja és milyen elméleti felkészültséget igényel?

Alapvetően a marxizmus—leninizmusnak, a politikai gazdaságtannak, a statisztika Lenin és Sztálin által kifejtett tudományos elveinek ismere- tét követeli meg. Megköveteli a statisztikai fogalmaknak, a statisztikai soroknak, a különböző átlagoknak, viszonyszámoknak, indexszámoknak, stb. ismeretét, jártasságot és könnyedséget az effajta számítási művele- tekben, azonban semmi esetre sem az általános —— természettudományokra

és társadalomtudományokra egyként alkalmazni kívánt —- formalista, matematikai konstrukciót. Ezenkívül megkívánja az egyes statisztikai szakágak szerint az ipar, mezőgazdaság, vagy kereskedelem kérdéseinek alapos ismeretét.

Ha most a statisztikai gyakorlat folyó szükségleteinek szempontjából vizsgáljuk meg a főiskolák, a Közgazdaságtudományi Egyetem és Theiss professzor tananyagát az itt elmondott általános elvek alapján, megálla—

pítható, hogy ez a gyakorlati követelményeknek még nem felel meg. Meg kell állapítani azt, hogy jelenleg'a statisztikai tanulmányokban :a köz—- gazdasági elem terhére túlteng az ú. n. általános matematikai jellegű statisztika, amelynek nagyrésze a gazdaságstatisztika jelenlegi gyakorlati munkája számára használhatatlan. Ha ezen a téren idejében fordulat nem történik, az a veszély forog fenn, hogy egyrészt a statisztikai elmélet elszakad a statisztikai gyakorlattól, másrészt hogy a statisztikai gyakor-:

lat és a Központi Statisztikai Hivatal munkája -— éppen mert egyete—

meinktől, főiskoláinktól a kellő összhang, a mondanivaló eltérése követ- keztében támogatást nem kap -—— empirizmusba eshet.

A Szovjetúnió Tudományos Akadémiájában a statisztika kérdéseiről 1947—ben lefolytatott vita ugyanerre a veszélyre hívta fel a figyelmet.

Nálunk természetesen a probléma ilyen élesen még nem vetődik fel. Min—- denesetre idejében kell felismerni a veszélyt és helytelen lenne, ha az

ANKÉT A STATISZTIKA OKTATÁSÁRÓI. ; 231

egyetemeinken tanitott statisztikai elméletet nem tudnék a folyó statisz- tikai munka megjavításának szolgálatába állítani.

E kérdés megoldásának alapvető feltétele: tisztázni, mit értenek a polgári statisztikában —— és részben még nálunk is —— a statisztika álta- lános elmélete alatt. Osztrovitjánov akadémikus a Szovjetúnió Tudomá- nyos Akadémiáján tartott vita eredményeit öszefoglalva. erről a kérdés—

ről a következőket mondotta: ,,A statisztikai elmélet kérdéseinek kidol—

gozása, amit mindeddig főleg matematikusok végeztek, lépten—nyomon absztrakt matematikai tételek és formalista matematikai kutatások fel—

állításában egyszerűsödött. Ezeket a tételeket és előadásokat egyaránt alkalmazták a természettudományokban és társadalomtudományokban a nélkül, hogy figyelembe vették volna az utóbbiak sajátos törvényszerű—

ségeit. E hamis módszertani felfogás alapján egyes szovjet statisztikusok a statisztika ú. 11. általános elméletének kidolgozásához fogtak, ami nem más, mint matematikai statisztika, a valószínűségszámitás és a gazdaság—

statisztika egyes részeinek, valamint az empirikus számviteli eljárások leírásának konglomerátuma. E nem marxista irányzat hivei a közgazda—

sági törvényszerüségeket tisztán mennyiségi uton, a politikai gazdaságtan minőségi elemzése nélkül tanulmányozzá ."

Milyenw következtetés vonható le a fenti idézetből? Semmiesetre sem az, hogy a matematikát és bizonyos felsőbb matematikai módszereket a gazdaságstatisztikában nem volna lehetséges vagy éppen szükséges használni. Meg kell jegyezni, hogy ilyen tekintetben a Társadalmi Szemlé- ben megjelent cikk félreértésekre lehetőséget adó túlzásokat tartalmazott.

Egyoldalúan a matematikai konstrukciók veszélyeit hangsúlyozta és ugyanakkor egyértelműen nem szögezte le, hogy a matematikai mód—

szerek elvetése a statisztikai tudomány elszegényitéséhez, értékes segitő—

eszközeitől való megfosztásához vezetne. De ha egyfelől kétségtelen, hogy helytelen volna a matematikai apparátust elvetni, az is világos, hogy ha a statisztikának —— és itt gazdasági és társadalomstatisztikáról van szó ——

alapját nem a matematikai statisztika, a nagy számok törvénye, hanem a minőségi elemzés, a marxizmus—leninizmus alkotják, akkor sem lehet— * séges, hogy az ú. n. általános statisztikai elmélet minőségi tényezőktől független, közgazdasági elemzést nélkülöző, általános természettudomány- ban, társadalomtudományban egyaránt használható matematikai appará—

tus legyen. A statisztikának, jobban mondva a gazdaságstatisztikának, van általános elmélete: ez megtanít bennünket a statisztikai fogalmakra, amilyenek a statisztikai sorok, átlagszámok különböző fajtái, az index—

számok, a szóródás, stb. Azonban az általános elméletnek rá kell mutatnia arra, hogy ezeket a különböző statisztikai fogalmakat a gazdaságstatisztiká- ban és a társadalomstatísztikákban milyen határok között, milyen minő- ségi tényezőket figyelembevéve használják. Ezeknek a fogalmaknak a gazdaságstatisztikára alkalmazott fogalmaknak kell lenniök. Tehát nem helyes általában nagy számok törvényéről, annak érvényességéről beszélni, hanem meg kell mondani, hogy mig a kapitalista társadalomban a tőr- vényszerűség a nagy számok és középértékek vakon működő törvé—

nyébe burkolva -— Mara: szavai szerint ——- mint ,,a szabálytalanság vakon működő átlagos törvénye" jelentkezik —— addig a szocializmusban a nagy számok törvénye elvesztette önkényes jellegét. Arra szolgál, hogy a vizs—

gált tömegfolyamatot, amelyet előzetesen és utólagosan minőségi elem- zésnek vetettünk alá, általánosító mutatószámok segítségével jellemezzük.

232 ' amim A STATISZTIKA oxra'rásánór. '

Tehát ott használjuk a nagy szarnak törvényeivel összefüggő matematikai módszereket, ahol az előzetes minőségi elemzés alapján ez reális (pl. repre—

zentatív statisztika a temésbecslésnél).

Másrészt a statisztikai oktatásban fokozottabb irányt kell venni arra, hogy a statisztikát szakosítsuk. Például iparstatisztikai adatokat csak az tud eredményesen kiértékelni, aki tisztában van az iparvezetés, az ipari üzemgazdaságtan, az iparpolitika problémáival, aki a statisztikai fogalma—

kat és mutatószámokat —— éppen mert ismeri ezt! a szakterületet —— az ipar- ban jól tudja alkalmazni. Hasonló a' helyzet a mezőgazdasági, kereske- , delmi statisztikában, demográfiában, szociális statisztikában, stb. Egészen más kérdéseket vet fel az iparstatísztika, mint például a mezőgazdasági vagy szociális statisztika. Hiába ismerjük jól a statisztikai fogalmakat;

nem elég, ha tisztában vagyunk a statisztika lenini—sztálini alapelveivel, az iparstatisztika problémáit mégsem érti az, aki nem tudja, hogy —— pél—

dául —— a befejezetlen termékállománynak a meghatározása miért jelent problémát a hajógyártásban és miért nem a ikonfekció—üzemíben, vagy mikor kell a termelékenységi mutatókat a bérlista és mikor a dolgozó-létszámra kiszámítani. A Szovjetúnióban a statisztika oktatása nagyfokú szakosítás mellett történik. A moszkvai Gazdaságstatisztikai Intézet statisztikai tan—

anyagának négyesztendős tanterve bizonyos tantárgyaknál már az első és második évben, és a statisztikánál a harmadik és negyedik évben teljesen

szakositja a tananyagot.

Összefoglalva: a közgazdasági főiskolán a statisztika oktatása a

statisztikai gyakorlattal, a népgazdaság által a statisztika elé támasztott feladatokkal való szorosabb koordinációt, nagyobb összhangot kíván. Ezt segíti elő, ha a polgári statisztika által gyártott általános —— társadalomtól, gazd-asági élettől elvonatkoztatott —— matematikai statisztikai elmélet helyett a társadalomgazdaságstatisztika elméletét tanitják egyetemeinken és ha mind köv-etkezetesebben térnek rá a statisztika tanításának egyes népgazdasági ágakra, statisztikai tevékenységi körre való szakosításána. *

Végül szólnunk kell arról, hogy milyen jelentős a Központi Statiszti—

kai Hivatal munkája szempontjából a Közgazdaságtudományi Egyetemen folyó statisztikai oktatás. A statisztika szocialista elméletének elsajátítá—

sára rendelkezésünkre állnak ugyan a szovjet statisztikai kiadványok, azok a tapasztalatok, melyeket a szocialista statisztika elméletének kidolgozásá- ban és alkalmazásában a Szovjetúnióban szereztek. Azonban ahhoz, hogy nálunk a statisztika megfelelhessen .a reá váró feladatoknak, olyan káde- rekre van szükségünk, akik ezt az elméletet és ezeket a tapasztalatokat megfelelően tudják a mi körülmxényeinkre alkalmazni. A statisztikát nálunk tudománnyá, a szocializmus építésének gyakorlati eszközévé csak a statisz—

tikában jártas káderek tehetik. Ezeknek a kádereknek nagyrészét —— éppen vezető rétegét -—— kell a Közgazdaságtudományi Egyetemnek népgazdasá—

guznk, a Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésére bocsátania. Mivel a Központi Statisztikai Hivatal munkája megoldásában a Közgazdaságtudo—

mányi Egyetemről kikerülő káderek hatalmas segítséget tudnak nyujtani, a Hivatal a maga részéről min-d szorosabbra kívánja fűzni kapcsolatait egyetemi oktatásunkkal, többek között úgy is, hogy a statisztikai szeminá- riumok, tanuló-körök rendelkezésére bocsátja jelenleg folyó, elvi jelentő- ségű statisztikai munkáinak anyagát és a Hivatal rendelkezésére álló szovjet statisztikai anyagot. Helyet kíván adni a Statisztikai Szemle hasáb—

jain annak, hogy az egyetem tanár-ai és hallgatói az elméleti statisztikai

ANKÉ'J! A sera-nsz'rxxa OKTATÁSÁRÓL ' 233

kérdéseket és a statisztikai oktatás problémáit megtárgyalják, és felveti azt a gondolatot, hogy az egyetem felső évfolyamú hallgatói a Központi Statisztikai Hivatalban folytathassanak praktikumokat.

Nagy Tamás elvtárs, a Közgazdaságtudományi Egyetem kurátora zárszavában összefoglalta az ankét eredményeit. A következőket mon- dotta:

Megtbeszélésünk sokáig tartott, de azt hiszem, nem volt hiábavaló.

Theiss professzor azzal a kéréssel lépett fel referátumában, hogy kritikánk épitőjellegű legyen. E kívánsága teljesen jogos volt, mert a kom—

munista kritika építő kritika és a birálat—önbírálat a tudomány terén is a haladás

legfontosabb fegyvere szocializmust épitő hazánkban. A felszó—

lalások túlnyomó része ennek az építő kritikának a jegyében történt, de meg kell állapitani, voltak olyanok is, amelyek e követelményeknek a leg— * kevésbbé sem tettek eleget.

Az épitő kritika természetesen nem azt jelenti, hogy az ankét kész receptet adjon arra vonatkozóan, hogyan kell a statisztikai tanszék mun- káját és a statisztika oktatását egyetemünkön megjavítani. Építő a kritika akkor is, ha feltárja a hiányosságokat és rámutat kijavításuk útjára. Ezt a feladatot statisztikai ankétunk — úgy gondo-lom — lényegében elvégezte.

Megkísérlem az ankét megállapításait —— Theiss, professzor tananyagá—

nak és tanári működésének hiányosságait —— összefoglalni.

1. Theiss professzor előadásaiban a burzsoá objektivizmus alapján áll, nem pedig a proletariátus osztályálláspontján. A jelenlegi körülmények között a helyes osztályszempont érvényesítése —— ha pártosság —— a statisz- tika tudományában annyit jelent, mint erőteljes harcot folytatni a statisz—

tika polgári elméletei ellen és feltárni ezek osztályértelmét, újra és újra leleplezni a burzsoá statisztika adathamisításait, és ami a legfontosabb: a statisztikát fegyverként használni a Párt előtt álló feladatok megoldásá—

ban, vagyis a szocialista tervgazdaság építésében Magyarországon. Theiss professzor előadásai az első és második követelménynek alig, a harmadik- nak úgyszólván egyáltalában nem tettek eleget. Az előadásoknak a gazda- sági építés gyakorlati igényeitől, a harc konkrét szükségleteitől való elsza—

kítottsága volt a főoka annak, hogy a hallgatók érdeklődése a statisztika

iránt mindjobban csökkent. , —

2. Theiss professzor előadásainak gerincét a burzsoá statisztika által kidolgozott matematikai apparátus ismertetése képezte. Miközben szembe kell szállnunk azokkal, akik a matematikai módszereket a statisztikából száműzni kivánják, s ezzel a szocialista statisztikát el akarják szegényí—

teni, ugyanakkor még élesebben harcolnunk kell a statisztikában megmutat- kozó matematikai formalizmus, a matematikai apparátus öncélúvá válása ellen, amelynek a burzsoá statisztikában megvan a maga osztályértelme.

Mi, marxisták—leninisták, tudjuk, hogy a létrehozott apparátust nem lehet egyszerűen elválasztani attól a tudománytól, amely megalkotta. A burzsoá statisztika matematikai iránya a maga apparátusát arra a célra teremtette, hogy ezzel a kapitalizmust védelmezze. Helytelen tehát úgy érvelni, hogy ez a ,,tudomány" rossz, de apparátusa jó. Theissprofesszor a burzsoá gaz- daságtan matematikai iskolájának neveltje. Közgazdász volt, aki azután ment át a polgári statisztika matematikai irányának területére. Itt az apparátust, amott az apparátus alapját képező burzsoá közgazdasági elmé—

letet sajátította el. Ettől az örökségtől nem tudott szabadulni, bár kétség—

telenül tett erőfeszítéseket. De ezeknek az erőfeszítéseknek az eredménye

_ 234 _ — ANKÉT A STATISZTIKA ox'rs'rásáaón

-— a marxista-leninista irodalom tanulmányozása — nála egyelőre főleg csak abban mutatkozott, hogy előadásaiba belekerültek marxista—leninista részletek, amelyek nem voltak szerves kapcsolatban az előadások alapvona—

lával, sőt sokszor ráaggatott díszként hatottak. Theiss professzor ezévi elő—

, adásai eklektikusak, mégpedig a polgári elemek dominálásával. így tehát Theiss professzor kellő marxista—leninista tudás és meggyőződés híján nem ' volt képes a burzsoá statisztika matematikai apparátusát megbirálni, annak felesleges vagy használhatatlan részeit eldobni, bizonyos részek alkalma—

zásának feltételeit és határait feltárni, hanem lényegében továbbra is a matematikai formalizmus, a matematikai apparátus ralbja maradt.

3. Gazdaságstatisztika nincsen közgazdasági elméleti alap nélkül.

Theiss professzor a maga régebbi teoretikus alapjától — a burzsoá gazda- ságtan matematikai irányzatától —— bizonyos mértékig már eltávolodott , (ezt a közgazdaságtant előadásaiban egyébként sem képviselhette), a nélkül azonban, hogy komolyan az új alapra, a m—arxista-leninista politikai gazdá—

ságtan alapjára helyezkedett volna. Maradt tehát a gyökértelen (persze csak látszólag gyökértelen) matematikai apparátus, úgy tűnt, mintha ennek a megtanitása volna a statisztikai oktatás alfája és omegája, s elsikkadt az általános gazdaságstatisztikának a marxista-leninista politikai gazdaság—

tanra támaszkodó igazi elmélete.

,, 4. Végül ankétunk résztvevői rámutattak arra is, hogy Theiss profesz—

szo—r előadásainak kifejezésmódja, nyelvezete túlságosan nehézkes, bonyo- lult, hogy sokszor aránylag egyszerűdolgokat feleslegesen komplikál, elő—

adásai nem eléggé tagoltak, hiányzik az áttekinthető szerkezet. Mindez erősen nehezítette az amúgy sem könnyű anyag megértését és kétségtele—

nül nem növelte a statisztikai oktatás népszerűségét egyetemünkön.

Persze helytelen volna azt hinni, hogy _a felsorolt hibák tekintetében a *

; tanév folyamán semmiféle változás nem történt. A tanszékkel folytatott

% többszöri megbeszélés, a tanszéki kollektív munka megindulása, az Egye- terni Tanács bírálata és ezzel kapcsolatban Rédei elvtársnak a Társadalmi Szemlében megjelent cikke bizonyos javulást eredményezett. De ez igen- lassú és nem kielégítő volt. Ennek legfőbb oka ma ankétunkon kétséget kizáróan megmutatkozott. Az hiszem, Önök egyet fognak érteni velem, ha , azt mondom, ez a legfőbb ok abban keresendő, hogy Theíss professzor még ma sem látja kellő mélységében elméleti álláspontjának és oktatómunká- _ jának hibáit. Úgy gondolom, ez világosan kitűnt referátumáből, mely bizo—

nyos önkritikát is tartalmazott. Mindnyájan tudjuk, hogy önkritikát gyako—- rolni nem könnyű dolog. TheiSS professzor önkritikája azonban, megyőző—

désem szerint, még szerény mértékkel mérve, még tudományos fejlődés—é—

nek egyéni nehézségeit figyelembevéve sem volt kielégítő. Lényegében formális önkritika volt. Miért? Először azért, mert túlságosan sokat hivat- kozott objektiv nehézségekre és ezt még tetézte azzal az élesen elitélendő magatartással, hogy a szovjet statisztika 1948, évi teoretikus problémáit a maga nehézségeivel, a maga hibáival azonosította. .Ú gy gondolom, nevetsé—

ges dolog az élenjáró szovjet statisztikában az ideológiai tisztaságért, az idealista, kozmopolita elemek teljes kiküszöbölésért vivott harcot és egyes szovjet statisztikusok ilyen irányú hibáit a mi elmaradt statisztika tudomá- nyunk helyzetével azonosítani, nevetséges dolog a nem marxista alapon álló Theiss professzor goromba hibáit marxista statisztikusok tévedéseivel és elhajlásaival azonositani. Másodszor Theiss professzor önkritikája egyet—

len pontban sem hatolt a hibák mélyére, a felszinen mozgott, s úgy érez-