Dr. Fazekas Béla doktori értekezésének vitája

(1)

DR. FAZEKAS BÉLA

DOKTOR! ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA

Az MTA Tudományos Minősítő Bizottságá- nak Bíráló Bizottsága Fekete Ferencnek, a közgazdaságtudományok doktorának elnökle- tével 1977. június 3-án tartotta meg dr. Fa—

zekas Béla ,.A mezőgazdasági termelőszövet- kezeti mozgalom Magyarországon" c. doktori értekezésének nyilvános vitáját a Marx Ká- roly Közgazdaságtudományi Egyetem tanács- termében. A Bíráló Bizottság tagjai Nagy Lajos, a közgazdaságtudományok doktora, Ollé Lajos, a közgazdaságtudományok kan- didátusa. Szakács Sándor, a történelemtudo- mányok kandidátusa (a Bizottság titkára), az értekezés opponensei Csizmadia Ernő, az MTA levelező tagja, Simon Péter, a történe—

lemtudományok kandidátusa és Vági Ferenc, a közgazdaságtudományok doktora voltak.

Dr. Fazekas Béla doktori értekezéséül a Kossuth Könyvkiadó gondozásában 1976—ban megjelent könyve szolgált. Mivel ebből a Statisztikai Szemle már megjelenése előtt kö—

zölt egy részletet,1 továbbá helyt adott dr.

Benet Iván viszonylag terjedelmes recenció—

jának2 is, nem térünk ki részletesen a disz—

szertáns összefoglaló téziseinek ismertetésé- re. Megemlítjük azonban, hogy a jelölt mun- káját elsősorban a fiataloknak és a termelő- szövetkezeti kutatások folytatóinak ajánlotta.

Fazekas Béla téziseiben arra az összefog—

laló következtetésre jutott, hogy az agrár—

politikában, a szövetkezetek szervezésében történtek ugyan hibák, amelyek az adott idő—

szakban fékezte'k a társadalmi fejlődést, jel- lemzőnek mégis az átszervezés jelentős si- kerei tekinthetők. Mind a hibák, mind a si—

kerek mindazon országok számára tanulsá- gosak lehetnek, amelyek még a mezőgazda—

ság kollektivizálása előtt állanak.,

Az opponensek elismerően nyilatkoztak a jelölt eddigi tevékenységéről. vitára bocsátott tanulmányának új tudományos eredményei- ről, pártos objektivitásáról, szerzőjének marxista elkötelezettségéről. Mindhárman úgy ítélték meg. hogy a jelölt személye és tanul- mánya megfelel azoknak a követelmények- nek, amelyek a doktori cselekménnyel kapcsolatban támaszthatók, és javasolták a vita lefolytatását, valamint Fazekas Béla részére a ,,közgazdaságtudományok doktora" fokozat odaítélését. A továbbiakban az opponensek néhány figyelmet érdemlő kiegészítő megjegyzését, a vitatott kérdéseket. a jelölt

iDr. Fazekas Béla: A mezőgazdaság szocialista átszervezésének kezdetei, 1945-1950. Statisztikai Szemle. 1973. évi 10. sz. 977—998. old.

? Dr. Benet Iván: Dr. Fazekas Béla: A mezőgaZu dasági termelőszövetkezeti mozgalom Magyaror- szágon. Statisztikai Szemle. 1977. évi 2. sz. 203—

209. oid.

válaszát és a Bíráló Bizottság állásfoglalá- sát ismertetjük.

SIMON PÉTER OPPONENSI VELEMÉNYEBÖL

Az opponens bírálatában hangsúlyozta, hogy Fazekas Béla tanulmányához hasonló feldolgozás erről a kérdésről a hazai szak- irodalomban még nincs, de tudomása sze—

rint más országban sem létezik. E munka te- hát —— mint egész — hazai és nemzetközi vo- natkozásban egyaránt úttörő jellegű.

Simon Péter kiemelte, hogy .,... a mun- kás—paraszt szövetségre vonatkozó politikai irodalmunk évtizedek óta úgyszólván csak a körül a kérdés körül forog. hogy a munkás—

osztálynak a hatalomért folytatott harcban, majd a proletárdiktatúra időszakában melyik osztály ellen, milyen cél érdekében, s mely falusi osztályokkal kell szövetségre lépnie.

irodalmunk tehát a munkás—paraszt szövet—

séggel csak mint politikai szövetséggel fog—

lalkozik. Lenin tanítása szerint azonban a munkás—paraszt szövetség gazdasági és ka- tonai szövetség is, s a gazdasági szövetség nélkül a politikai szövetség nem maradhat fenn (azaz felbomlik). Erre való tekintettel Lenin nemegyszer hangsúlyozta, hogy a föld, amit a parasztság a munkásosztály se—

gítségével elvett a nagybirtokosoktólyönmo—

gában véve s hosszabb időre nem elegendő a munkás—paraszt szövetség megalapozásá- hoz A lenini szövetkezeti terv, amelyet kialakult iormájában Lenin 1923 januárjában írt két rövid cikke vázol fel, nem egyszerű- en csak a mezőgazdaság, hanem az egész szovjet társadalom szövetkezeti megszervezé- sének a terve volt. Lenin olyan szövetkezeti rendszer megteremtésén munkálkodott. amely a népgazdaság különböző szektorait a tőkés közvetítők kiiktatásával egymáshoz és a fo- gyasztókhoz kapcsolta volna. (Erre mondta, hogy ez még nem szocializmus, de minden, ami a szocializmus megvalósításához kell.

Ha ezt a megállapítást leszűkítve csak a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre alkal- mazzuk — ahogy ezt egyesek valamikor tet- ték —-, hibás következtetésekre juthatunk.)"

A továbbiakban az opponens a lenini szö- vetkezeti terv értelmezésével, a gépállomási hálózat szerepével foglalkozott. Felhívta a jelölt figyelmét arra, hogy 1947—1948-ban a parasztpolitika bonyolultabb volt annál, mint ahogyan azt a tanulmány kifejti. Végül utalt arra, hogy 1953-ban a hibák feltárását nem a jobboldal, hanem a párt végezte el, és mint mondotta ,,... történelmileg mindegy.

hogy ki milyen belső meggyőződéssel vett részt e feltárásban".

(2)

1 280 ^SZEMLE

CSlZMADiA ERNÖ OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

Csizmadia Ernő akadémikus kifejezte azt a reményét, hogy Fazekas Béla tanulmánya mind a tudományos közéletben, mind a köz—

véleményben széles visszhangra talál. Ezt a véleményét — mint mondotta — a munka el- méleti folyóiratainkban és a sajtóban megjelent kedvező fogadtatására alapozza. Ki—

emelte az értekezés tudományos értékű új vonásait, majd Megfogalmazott néhány nyit—

va maradt, illetve továbbfejlesztésre váró kér- dést is.

,,A disszertáció egészét — mondta Csiz- madia Ernő —— áthatja a jelöltnek az a tö—

rekvése. hogy vizsgálódása eredményeit egy- részt az elmélet, másrészt a gyakorlat pró- bájának vesse alá. Témáját következetesen az agrár- és szövetkezetpolitika. illetve a termelőszövetkezeti mozgalom, a szövetkeze- tek tényleges fejlődése kölcsönhatásában ele- mezte. Történeti szempontból elengedhetet—

len és helytálló a szakaszolás is, ez azon—

ban egyúttal szét is töri a mondanivalót. a leglényegesebbeket is. történelmi szakaszok közé szorítja azokat a tartósan érvényesülő fejlődési tendenciákat is. amelyek átlépika

megvont szakaszhatárokat.

A könyvből minden olvasó korhű képet kaphat arról, hogyan történt nálunk a me—

zőgazdaság kollektivizálása._ Történelemkuta- tóink bizonyára számos részlettel és újabb ecsetvonásokkal gazdagítani fogják, még ezt a képet, de a folyamat lényegét pregnán- sabban és a statisztikai bemutatás egzakt- ságával Fazekas Bélánál aligha jellemezhe- tik jobban. Mi történt azonban azzal a szö—

vetkezetbe lépett parasztsággal, politikai ki—

fejezéssel élve hogyan lett belőle új, egysé—

ges szocialista parasztosztály? Létezik—e a termelőszövetkezeti valóságban egyáltalán

ilyen osztály?" __

Megállapította továbbá, hogy a termelő- szövetkezeti modell fejlődését ,,... történeti szakaszok közé illesztve mutatja be a könyv.

Jól érzékelhető, hogy ez a modell nálunk már kialakulása kezdeti szakaszában sem volt azonos a kolhoz—modellel, később pedig — különösen a mechanizmusreform megvalósí—

tásával -— új tartalommal telitődtek a nagy- üzemi keretek, a szövetkezetek vállalati jel- lemzői és társadalmi vonásai is kiteljesedtek."

Hangsúlyozta. hogy ... .. (: disszertáció alap- ján nem eléggé világos számára, hogy a jelölt csak adathiány miatt nem foglalkozik a termelőszövetkezeti modell társadalmi vo—

násaival vagy azért, mert ennek nincs is akkora jelentősége a gyakorlatban. mint a- hogy szövetkezetelméleti körökben eddigje-

lentkezettm"

Ehhez kapcsolódóan vetette fel a szövetke- zetek vállalati jellegének kérdését is, .,...

amely egyrészt olyan összefüggésben jele-

nik meg, hogy vállalat-e a szövetkezet vagy csak társulás, másrészt úgy jelentkezik, hogy kollektiv gazdaság-e (] Atermelőszövetkezet vagy egyúttal szövetkezet, sőt szövetkezeti vállalat is. A történelem jól mutatja, milyen súlyos gyakorlati nehézségeket szülhetnek e

téren az elméleti tévedések."

VÁGl FERENC OPPO'NE'NSI VELEMENYEBÓL

Vági Ferenc egyetemi tanár hosszan mél- tatta a tanulmány erényeit, megállapította - többek között —, hogy .,... Fazekas Béla jól oldotta meg az értekezés célkitűzését, mun- káját az eredetiség jellemzi mind az adat- háttérben, mind pedig az adatok elemző cso- portositásában. Áttekinthetően mutatja be a termelőerők és a termelési viszonyok kölcsö- nös fejlődését. Az értekezés a gazdasági viszonyok alakulását és a parasztság szövet- kezetekkel szembeni magatartását sokoldalú- an és fejlődésében írja le. és a parasztság anyagi létéből, gazdasági helyzetéből vezeti

le tudati átalakulását."

Rámutatott arra is, hogy a tanulmányban néhány kérdés felvetésében és megválaszo- lásában problémákat. vitatható elemeket ta- lált. Ilyennek tartja például, hogy amikor a jelölt a differenciálódás tényét és okait vá- zolja ,,. .. visszanyúl (: termelőszövetkezetek- nek különböző időpontokban történő meg- alakulásához, tartósan fennmaradó okként a természeti tényezők különbözőségét említi, s egyetértően közli, hogy a Központi Statisz- tikai Hivatal például 1959-ben a megszilár- dulás és a belterjesség különbözőségében látta a fejlődési egyenetlenségnek fő okát."

Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy ,,...

Fazekas túlbecsüli az állami támogatás sze- repét, amikor az átszervezés befejezését kö—

vető időszakra vonatkozóan írja: Az idő elő- rehaladtával. a nagyüzemi tapasztalatok megszerzésével, esetleg erősebb termelőszö- vetkezettel való egyesülés révén. főként azonban az új termelőszövetkezeteket kiemelten kezelő állami támogatás hatására a régi és az új termelőszövetkezetek közötti különbsé- gek fokozatosan enyhültek, illetve megszün- tek."

Véleménye szerint a differenciálódás fő oka ,,... az átszervezést követően 5 ma is vál- tozatlanul abban az alapvető társadalmi tényben van, hogy a termelőszövetkezetek árutermelők, és árutermelésükben érvényes az értéktörvény. Ezen az alapon érthető, hogy ma is —- miként a korábbi időszakban —— a termelőszövetkezetek differenciált fejlődése jellemző. ami egyébként Fazekas értekezésé-

ből is kitűnik."

Kifogásolta Vági Ferenc, hogy az eszköz- hatékonyság kérdése— mivel az a tanulmány- ban általában az élő munka hatékonyságá- val összevontan szerepel —— nincs kellően ki-

(3)

fejtve, ami félreértésekhez vezethet. ,,Az egy- ségnyi termelésre jutó holt munka erőtelje- sebben nőtt, mint amennyivel az elevenmun—

ka-ráfordítás csökkent. Ezért a termelés meg—

drágult. Nem mondható tehát, hogy a ter- melőerők felhasználásának hatékonysága ál- talában javult volna. Ez a mai időszakban a mezőgazdaság iparosodó fejlődésének gaz- dasági formációtól független — tehát nem—

csak a termelőszövetkeztekben meglevő -—

dilemmája. Tudatosítása feltétlenül szüksé—

ges, mert a gazdálkodásban minden lehető- séget, amely a hatékonyság romlása elle—

nében mozgósítható, ki kell használni."

Végül megjegyezte az opponens, hogy az értekezésben a koncentráció és az integrá- ció közötti határvonalak elmosódnak, emiatt főként az integrációs folyamatok nem jelen—

nek meg valóságos szerepüknek megfelelő—

en. Mindenekelőtt vonatkoztatható ez a ter—

meiőszövetkezetek népgazdaságon belüli szerződéses árukapcsolataira.

:

Az opponensi vélemények elhangzása után nyilvános vita következett, amely a mezőgaz- dasági termelőszövetkezetek társadalmi jel- legével. a termelőszövetkezetek vállalati vo—

násainak rendszerezésével és minősítésével.

a történeti szakaszokra tagoltan végzett köz- gazdasági vizsgálatok módszertani nehézsé- geivel, valamint az iparosodó mezőgazdaság eszköztelhasználásának alakulásával kapcso- latos kérdéseket érintette. A vitában Donáth Ferenc, Márton lános, Nagy Lajos és Vági Ferenc vett részt.

FAZEKAS BELA VALASZABÓL

A jelölt válaszának bevezetőjében röviden kitért a recenziók szerzőinek néhány észrevé—

telére, majd részletesebben foglalkozott az opponensi véleményekkel. Utalt arra, hogya kritikai megjegyzések többségét magáévá te—

szi, és további munkájában hasznosítani fog- ja. majd a következőket mondta.

,,Símon Péter hangsúlyozva, hogy szemlé—

leti kérdésekben egyetért velem, nem kritikai éllel foglalkozott többek között a lenini szövetkezeti elv megvalósulásának problémái- val. Ehhez kiegészítésül a következőket jegy- zem meg: a lenini elveknek a szövetkezetek megalakulása után is érvényesülniök kell,és változott. elmélyült tartalommal mai terme- lőszövetkezeteinkben is érvényesülnek. A szö—

vetkezeti demokrácia fejlődésében, a be- és kilépés, az egyesülés, a társulás, a közös vállalkozás szabadságában nem nehéz fel- ismerni az önkéntesség elvét. A háztáji gaz—

dálkodás, a termelési rendszerek, a társulá- sok különböző formái, maga a felhalmozási folyamat is fokozatosságra utal. Az állami tá—

mogatás ténye közismert, az is, hogy mérté—

7 Statisztikai Szemle

ke olykor vitatott. Az állami támogatás fo- galmát a szokásosnál kissé tágabban értel- mezem: ilyennek tekintem az új eljárások ki—

próbálásának, a szakképzésnek a terheit, sőt az elvont eszközök állami újraelosztását is.

Vágí Ferenccel a differenciált fejlődés okait illetően nincs közöttünk nézeteltérés, bár én más, de lényegében azonos tartalmú kifejezéseket használok mint ő. Munkám- ban megkíséreltem azt a kutatási folyama- tot érzékeltetni, amely a valódi okok felisme- réséhez vezettek. Ez a kollektivizálás idején nem volt egyszerű. mert a valódi okokat más tények, többek között az, hogy a termelőszö- vetkezetek megalakulásuk után nem váltak azonnal korszerű nagyüzemekké, leplezték.

Ezzel kapcsolatban a Központi Statisztikai Hivatal idézetét nem egyetértően, hanem pél- daként közlöm.

Vági Ferencnek a hatékonyságról szóló bírálatát azzal a megjegyzéssel elfogadom, hogy egy-két tábla adataiból megállapítható az eszközök hatékonyságának a romlása is, amire a szövegben utalok.

Csak részben fogadhatom el Vági Ferenc- nek azt a megállapítását, hogy tanulmá- nyomban a koncentráció és az integráció közti határvonalak elmosódnak, és hogy az integrációs folyamatok mindenekelőtt a szerződéses árukapcsolatokban nem jelennek meg valóságos szerepüknek megfelelően. Az integráció fogalomkörén belül nem foglal—

koztam a szövetkezetek és az állami vállala—

tok közötti szerződéses árukapcsolatokkal.

mert ezek még nem feleltek meg az integrá- ció feltételeinek. Jelenleg is 21 termelőszö- vetkezeti értékesítést végző társulásról tudok.

de egy olyanról sem, amelyet a termelőszö- vetkezetek és a termékeket átvevő állami vállalatok közösen hoztak volna létre.

Csizmadia Ernő kritikai megjegyzéseit több

—— egymással összefüggő — kérdéscsoportba tömörítette, és választ vár rájuk.

Mi történt a szövetkezetekbe lépett pa- rasztsággal? Általában a szövetkezetekben maradtak. 1961—ben 1,2 millióan voltak, átla- gos életkoruk akkor 54 év volt, ma 70 évesek lennének. Számuk 16 év alatt közel 300 000—

rel csökkent. A csökkenés ennél lényegesen nagyobb, mert állandó volt a pótlás is. A csökkenés alapvető oka — bár voltak, akik kiléptek, eltávoztak — a nyugdíjazás és az elhalálozás. Pótlásuk elsősorban kívülről tör- tént. illetve a munkatermelékenység növe- kedése reszben feleslegessé tette a pótlást.

Az, amit nemzedékváltásnak nevezünk, úgy

néz ki, hogy évi átlagban (az 1971—1975.

évek átlagáról van szó) az ifjúságból 3710-en lépnek be. Ez azonban csökkenő tendenciát mutat: 1975-ben csak 2900! fiatal lépett be.

A pótlás fő forrása az, hogy az alkalmazot—

tak bizonyos idő elteltével tagok lesznek, közel ugyanennyien jönnek más népgazda-

(4)

1 282 ^SZEMLE

sági ágakból. Az összes belépés évi átlag- ban mintegy 48 000. Ennél lényegesen több ,-— átlagosan 73000 -— a taglétszám csökke- nése, ennek az oka mintegy fele részben nyugdíjazás és elhalálozás. fele részben pe—

dig a kilépés. A kilépők egy része a szövet- kezeti szférán belül marad. A mintegy fél- milliós aktív tagsághoz képest tehát igen nagy a fluktuáció, ami azonban hasonlít az ipar fluktuációjához. A mozgás a tagoknak csak bizonyos csoportját érinti. A tagok nagy része marad, illetve az új tagok jelentékeny része meggyökeresedik. Csak ezt a folyama- tot szem előtt tartva beszélhetünk egységes szövetkezeti parasztságról. Természetesen a fogalmat én is politikai értelemben haszná- lom, és csak ilyen értelemben tekinthetjük a termelőszövetkezeti dolgozókat egységes szövetkezeti parasztságnak. Ennek nem mond ellent, hogy fokozatosan kialakultak a szö- vetkezeti parasztság homogén csoportjai.

Ezeket a termelésben elfoglalt hely, a jöve- delem szintje alapján el lehet különíteni: a legnagyobb csoport a mezőgazdasági fizikai munkát végzőké, de a fizikai munkát végzőknek kb. egyharmada ipari tevékeny- séget folytat; kialakult továbbá egy magasan kvalifikált vezető réteg is, amely, nem te- kinthető sem munkásnak, sem parasztnak. de nem hasonlítható a régi nagybirtokok dzsentri

vezető rétegéhez sem.

Az egységes szövetkezeti parasztság léte mellett szól a közös érdekeltség, továbbá történelmi okok: a kisüzemi termelőeszközök bevitele és közös használata, amelyek —- a földet kivéve -— már nincsenek a termelésben.

Kevesen tartják azt is számon, hogy melyik földdarab volt az övék, a régi paraszti ré- tegződés felbomlott, megszűnt. A földjáradék, amely a munka utáni jövedelemnek 3 száza—

léka. egyre inkább az öregek szociális ellátá—

sának részévé válik. Mindebből következik, hogy egységes — ezen belül természetesen differenciált -— politikát kell folytatnunk a termelőszövetkezeti tagokkal, más kifejezés—

Éel a szövetkezeti parasztsággal kapcsolat- an.

Még kitérek arra is, hogy a paraszti vi- szonyokban nem akkor következett be döntő, valóban forradalmi változás, amikor szövet- kezeteket alapítottak, hanem később, amikor a munkás—paraszt jövedelmek kiegyen—

lítődtek. Ez történelmileg a Magyar Szocia- lista Munkáspárt lX. kongresszusához és ha- tározatainak végrehajtásához kötődik.

A termelőszövetkezeti modell társadalmi vonásait. létezését és fontosságát. sajátossá- gait nem tagadom. Egyetértek azzal, hogy égető elméleti és politikai kérdés a szövetke- zetek és az állami vállalatok közös szocia—

lista vonásainak az- erősítése. Az erősödés ténye és a két vállalati forma közeledése részben evolúció, részben elvi alapokon

nyugvó ,gyakorlati intézkedések következ- ménye. Ugy vélem. hogy az utóbbi években elsősorban a vállalatoknak a szövetkezete-, kéhez közeledő szocialista vonásai erősöd- nek. Olyanokra gondolok, mint a törzsgárda- tagság, a nyereségérdekeltség, az üzemi de- mokrácia éppen napirenden levő növelése stb. A szövetkezetek oldalán a minket sze- rinti elosztás fokozottabb érvényesülésének tulajdonítok nagy jelentőséget. Nem lebe—

csülendő mindkét vállalati formában a szo- cialistabrigád-mozgalom, amely nemcsak a termelési eredményekkel mérhető, hanem a tudatformálás tényeivel is.

Az a kérdés, hogy (: termelőszövetkezet nem vállalat, fel sem merült bennem. Mivel az alakulás történelmi gyökereit is igyekez- tem feltárni. nem is vetődhetett fel. Nálunk nem volt artel, nem volt kommuna. nem voltak előzmények. Volt néhány elszigetelt kez- deményezés — ezek nagyon is vállalati jel—

legűek voltak —, de nem ismerhette meg őket a parasztság. Voltak viszont kereskedelmi jel—

legű szövetkezeteink, ezek mind vállalatok- nak tekinthetők. Hangsúlyoztam tanulmá—

nyomban a negatív tapasztalatok szerepét, azt ugyanis, hogy a földreform után a dol- gozó parasztság elutasította azokat a szö—

vetkezeteket, amelyek a kizsákmányolók ke- zében voltak, de nem utasította el magát a szövetkezetet mint vállalatot. A földműves- szövetkezeteken kívül is sok ilyen szervezet alakult. Az első termelőszövetkezetek válla- lati céljai is tagadhatatlanok. Hogy ezek nem vagy csak részben valósulhattak meg,

annak okait feltártam. _

Halványulnak—e a termelőszövetkezetek szövetkezeti vonásai? igennel felelek. de gyorsan megjegyzem, hogy többféle tendencia érvényesül:

- a vállalati méretek növekedése. a termelés és a termelők szakosodása:

-— az alkalmazottak szerepe. itt azokra a várható minőségi változásra is gondolok. amelyet szakszer- vezeteik hozhatnak:

—- a tagok (tehát nem a dolgozók) emlitett fluk- tuációja;

—-az új nemzedék tulajdonosi érzületének csök- kenése a szövetkezeti jelleg mérséklődésének irá- nyába hat:

—az állami vállalatokkal kialakult partneri kapcsolat bizonyos szembenállást is feltételez, ami jel- lemző a társulásokra, az érdekképviseleti szer- vekre;

——tairtósabban erősítheti a szövetkezeti jelleget a szövetkezeti demokrácia új formája, a tudati ele- mek gyarapodása. a közös és a háztáji gazdaságok újszerű kapcsolatai.

Ezek a tendenciák nem számszerűsíthetők, cle enélkül is felismerhető a fő tendencia, ami egyben a szövetkezetek és az állami vál- lalatok közeledését is jelenti."

Befejezésül a jelölt megköszönte az opponensek értékelését, amit egyébként is je—

lentős munkájuk mellett kellett elvégezniök.

Külön köszönetet mondott Gyenis Jánosnak,

(5)

a könyv szerkesztőjének, továbbá számos munkatársának.

A BlRÁLÓ BIZOTTSÁG JAVASLATA ÉS A JAVASLAT INDOKOLÁSA

A Bíráló Bizottság egyhangúlag javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak Faze- kas Béla részére a közgazdaságtudományok doktora tudományos fokozat odaítélését. A javaslat indokolása a következőket állapí-

totta meg.

..Fazekas Béla disszertációja elkötelezett mű, amelyet egységes és töretlen marxista gondolatmenet. pártos szemlélet hat át. A Bíráló Bizottság az értekezést olyan magas színvonalú, hézagpótló agrártudományi mun- kának tekinti, amely korszerű eszközökkel, a legfontosabb párt— és állami dokumentu- mokra, rendkívül gazdag statisztikai adat- anyagra. illetve számításokra építve. úgy- szintén a témára vonatkozó elméleti és a szakirodalom széles körére alapozva dolgoz- za fel a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését Magyarországon a kez—

detektől napjainkig. A vállalkozás úttörő jel- legét, újszerűségét bizonyítja, hogy e tárgy—

körben ilyen átfogó és elemző összegezés ko- rábban sem hazánkban, sem más szocialista országban nem készült.

A munka interdiszciplináris jelentőségét a közgazdasági és történeti szemlélet érvénye- sítése, a politikai, társadalmi és gazdasági

fejlődés nyomon követése és kölcsönhatásaik feltárása biztosítja.

Agrárközgazdasági szempontból az érte—

kezés legfőbb új tudományos eredménye a szocializmus építésében oly nagy fontosságú szövetkezetesítés gazdasági hátterének teljes körű feltárása, értékelő elemzése. amelynek során jól érzékelhető új vonásokkal bonta—

kozik ki a termelőerők és a termelési vi—

szonyok fejlődési kölcsönössége.

Nagy érdeme az értekezésnek, hogy a gazdasági viszonyok alakulását és a paraszt—

ság szövetkezetekkel szembeni magatartását sokoldalúan összeköti és a fejlődésben vé- gigvezeti. Igy a paraszti tudat változásait a létfeltételszerű és közérzeti meghatározott—

ságaiban is helyesen tükrözi.

Az értekezés — különösen két utolsó fe- jezete — kitűnő megalapozást jelent a ter- melőszövetkezeti modell változásainak, ki- váltképpen legújabb fejlődésének. így kibon—

takozó új vonásainak feltárásához. és to- vábbi kutatásához."

!!

A Bíráló Bizottság és a Tudományos Mi—

nősítő Bizottság Agrárgazdasági Szakbizott- ságának ajánlása alapján a Tudományos Minősítő Bizottság Fazekas Bélát érdemes—

nek tartotta a ,,közgazdaságtudományok doktora" fokozatra.

Dr. D. A.

A STATlSZTlKAl lNFORMATlKAl SZEKClÓ lll. VÁNDORGYÚLÉSE

A Szekció számos évközi munkaprogramja mellett minden évben vándorgyűlést rendez egy-egy fontos és időszerű témában, Ebben az évben október 12—14—én Mátrafüreden, a Művelődésházban tartotta lll. Vándorgyűlé- sét, melyen 170-en vettek részt. (Kb. 30—40 főt már nem lehetett helyhiány miatt elhe- lyezni. Az előző évben 130 jelentkező volt.) A Vándorgyűlés témája a ,,Népgazdasági Adatrendszerek" volt. A téma igen nagy ér- deklődést keltett. amit mutat, hogy jóval több előadást jelentettek be, mint amennyit a ren—

delkezésre álló idő alatt meg lehetett volna tartani. így a programbizottság kénytelen volt néhány értékes előadásról lemondani azzal, hogy bemutatásukra más időpontot.

fórumot javasolt. A Vándorgyűlésen így két és fél nap alatt 30 előadás és korreferátum

hangzott el.

A Vándorgyűlést október 12-én Pesti Lajos, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyette- se, a Statisztikai Informatikai Szekció elnöke nyitotta meg. Megnyitójában rámutatott arra, hogy az információ-rendszerek tervszerű koor- dinált fejlesztése nemcsak a népgazdaság

74!

egyik központi problémája, hanem világszer- te napirenden levő kérdés. Ennek oka az,

hogy

-— az egyes tárcák Magyarországon (és más orszá—

gokban) is már rendelkeznek megfelelő eszközzel, számítógéppel saját. autonóm rendszer létrehozásá- hoz.

-—— ugyanakkor ma már a hálózatok létrehozásával, adatátvitel segítségével ezeket az önálló rendszere- ket össze lehetne kapcsolni.

— mindehhez viszont rendező elvre, fejlesztési kon—

cepcióra lenne szükség, amely az alternatívák közti választásban segítene.

Világszerte sokféle elképzelés alakult ki.

lsmeretes az a fejlesztés, melyet e téren a Szovjetunió 1972-ben kezdett. A japán kor—

mány számára pedig szakértőik kidolgozták a ,.számítógépesített társadalom" koncepció—

ját.

Magyarországon azonban még nem tar- tunk sem egyik, sem másik szinten. A ,,nép- gazdasági adatrendszerek" koncepciója hazai viszonyok között reális megközelítést képvisel

ebben a témakörben.

Pesti Lajos megnyitója után a délelőtti ülé- sen — az ülés elnöke dr. Horváth Gyula, a