ipar, a műtrágyagyártás. valamint a gyógy—
szeripar termelékenységi színvonalának nem- zetközi összehasonlitásával lenne célszerű indítani.
A javaslat megvitatása után érdemi dön- tésre nem került sor. Ebben feltehetően sze-
repet játszott az is, hogy a nemzeti statisz—
tikai hivatalok képviselői csak kevés dele- gációban kaptak helyet, a kutatóintézetek és egyetemek munkatársai pedig megfelelő adatbázis nélkül nem vállaltak ilyen jelen- tős munkát igénylő kötelezettséget.
MAGYAR SZAKIRODALOM
DR. FAZEKAS BÉLA:
A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÖSZUVETKEZETI MOZGALOM MAGYARORSZÁGON
Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1976. 334 old.
A szakmai közvélemény minden bizonnyal felfokozott várakozással veszi kezébe Fazekas Béla újabb könyvét. A megkülönböztetett li- gyelem egyaránt szól a témának és a szer—
ző személyének, aki korábbi könyvével (Me- zőgazdaságunk a felszabadulás után. Mező- gazdasági Kiadó. Budapest. 1967.) elismerést és tekintélyt szerzett magának. A két könyv között kimutatható kapcsolat van. Témájuk is kapcsolódik egymáshoz, hiszen a termelőszö- vetkezetek alapvető jelentőségűek a magyar
mezőgazdaságban.
szerző most a mezőgazdaság termelő—
szövetkezeti szektorára vonatkozóan olyan sokoldalú, komplex elemzést ad, amellyel a szakirodalom ez ideig adós maradt. A könyv műfaját nehéz meghatározni: monográfiai.
agrárpolitikai, gazdaságtörténeti és agrárgaz- daságtani elemek ötvöződnek egységes egésszé. Ebben, az interdiszciplináris kuta—
tási elv alkalmazását igénylő feldolgozási módban rejlik a munka egyik újszerűsége.
A munka másik jellemzője a történeti szemlélet következetes érvényesítése. Fazekas Béla könyvét az 1875. évi kereskedelmi tör- vénnyel kezdi és napjainknál fejezi be. A könyvben a felszabadulás utáni három év- tized kap részletes elemzést. Ennek során meg kellett birkóznia a periódizálás nehéz, mindig vitatott és korántsem hálás feladatá- va, IS.
A munka további pozitívuma a tudományos igényesség és a mondanivalónak gazdag tény- és adatanyaggal való alátámasztása.
Igaz, hogy az utóbbi vonatkozásábana szer—
ző előnyös helyzetben van, de ez érdemét nem kisebbitheti. A felvonultatott statisztikai anyag kiválogatása és kezelésének magabiz- tossága egyértelmű elismerésre készteti a birólót. A könyv 65 táblát tartalmaz, ame- lyeket a Függelékben az 1950 és 1975 közöt- ti periódust illetően a termelőszövetkezetek gazdálkodására vonatkozó legfontosabb adatsorokat tartalmazó táblák egészítenek ki.
A munka egészével kapcsolatosan még a leirtak gyakorlati értékére és használhatósá—
gára kell utalnom. Mindez összefüggésben
van azzal, hogy a könyv írója a részletesen tárgyalt három évtized eseményeinek cselek- vő részese, a maga területén közvetlen for- málója volt.
A szerző azzal, hogy feltárja a magyaror- szági termelőszövetkezeti mozgalom történe—
tének főbb pozitív és negatív tapasztalatait, ezek politikai, közgazdasági, társadalmi ve—
tületeit és összefüggéseit, azokat a motiváci—
ókat, amelyek e történeti folyamatot az adott feltételek között meghatározták, nemzetközi szempontból is figyelemreméltó tanulságokat szolgáltató könyvet ad az olvasó kezébe. Azt hiszem, Fazekas Béla mostani könyve a téma iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődés kielégítéséhez segítséget nyújt majd.
A könyv az elmúlt három évtized áttekinté- sével és komplex elemzésével a jelent mű- velő szakemberekhez szól, akik sokat profitál- hatnak belőle. Ezzel egyidejűleg a történeti elemzéssel regisztrál és értékel is, amivel gazdagítja agrárpolitikai, agrárgazdaságtani és gazdaságtörténeti ismereteinket. Azt hi- szem a munkát méltán nevezhetjük hiány- pótló kézikönyvnek.
Úgy gondolom, az eddigiekből is érzékelni lehet e vállalkozás jellemző körvonalait. A téma sokrétűsége lehetetlenné teszi számom—
ra a könyv főbb megállapításainak hiányta- lan ismertetését és értékelését. Ehelyett csu- pán a szerkezet bemutatására, a munka jel- legének körvonalazására és a tárgyalt kér- dések egynémelyikének exponálására vállal-
kozhatom.
A könyv öt fejezetre oszlik, és az 1945 és 1975 közötti évtizedeket tárgyalja részletesen.
Az !. fejezet a termelőszövetkezeti mozgalom előzményeivel foglalkozik. Ebben a magyar- országi szövetkezeti mozgalom gyökereinek feltárása során a szerző utal arra, hogy a Tanácsköztársaság idején -— a mai termelő- szövetkezetekhez alig hasonlítható -— több száz szövetkezeti gazdaság jött létre, ezek azonban csak az uradalmi cselédeket egye- sítették. A második világháború előtti szö- vetkezetek számát — az ország mai területén a falvakban működő valamennyi szövetkeze- tet figyelembe véve — több mint 4000—re be- csüli. A szerző azonban hangsúlyozza: ,,Me- zőgazdasági termelőszövetkezetek a felsza-' badulás előtt —— néhány, általában rövid éle- tű kezdeményezéstől eltekintve — nem voltak
Magyarországon". (17. old.) Igy az is termé—
szetes, hogy a dolgozó parasztságnak valódi szövetkezeti ismeretei és pozitív élményei sem lehettek.
Az 1945 és 1948 közötti időszak tárgyalá—
sát a termelőerők és a termelés elemzésével kezdi. Összefoglalóan a következőket jegyzi meg: ..1945 és 1948 között . . . ellentétes irányba ható tényezők befolyásolták a me- zőgazdaság fejlődését: egyfelől súlyos visz- szahúzó erőt jelentettek a háború nyomai, az osztályellenség akciói és az időjárás okoz- ta károk, másfelől soha nem látott lendüle- tet adott a termelésnek a földhöz juttatott parasztság szinte akadályt nem ismerő ter- melési kedve". (24. old.) A továbbiakban át—
tekinti a szövetkezeti mozgalom fejlődését a felszabadulástól a fordulat évéig. Ez az át- tekintés széles körű irodalmi anyag feldolgo- zásán alapul. Történelmi távlatból különösen érdekes és izgalmas az a folyamat, ahogyan a mezőgazdaság szocialista átszervezését na—
pirendre tűzték.
A ll. és a HL feíezet a mezőgazdaság szo- cialista átszervezésével foglalkozik. Az első szakaszt az 1949 és 1956, a másodikat az 1957 és 1961 közötti évekre teszi. Bemutat- ja a II. fejezet a termelőszövetkezeti mozga- lom gyors, de igen ellentmondásos fejlődését 1949 és 1953 között. Ennek az ellentmondó- sos és sok negatív tapasztalattal szolgáló időszaknak a jellemzőit plasztikusan érzékel- teti. E négy—öt esztendő szövetkezeti politi- káját —- az általános politika és gazdaság- politika hiányosságaiból eredendően — a kö- vetkező negativumokkal jellemzi. ,
Mindenekelőtt elsietettnek és kellően át nem aondoltnak minősíti a Magyar Dolgo—
zók Pártja ll. kongresszusának azt a meg- állapítását, miszerint .,a párt és az ország előtt álló döntő, stratégiai feladat: a mező- gazdaság szocialista átszervezésével népgaz- daságunk kettős jellegének megszüntetése, népgazdaságunk egységes szocialista alap- jának megteremtése". (70. old.) Megdöbben—
tő adatokat sorakoztat fel, amelyekkel érzé—
kelteti az objektiv közgazdasági feltételek hiányát és azok következményeit. (69. old.) llyen következmény például az. hogy a me- zőgazdasági termelésnek az 1949. évihez ké—
pest 1954 végéig 54 százalékkal kellett volna emelkednie, ezzel szemben a tényleges emel- kedés csak 11 százalékos volt. A feltételek hiányára utal, hogy a mezőgazdasági trak—
torpark kapacitása a tervezettnek még egy—
harmadával sem növekedett. A műtrágya-fel- használás a tervidőszak végén hektáronként 56,5 kilogramm volt. ami alatta maradt a tervezett felhasználás 50 százalékának. Öt év alatt a mezőgazdaság 9,3 milliárd forint beruházást kapott. Ugyanakkor a mezőgaz- daság fejlesztési forrásait más népgazdasági ágazatokba csoportosították át.
A fokozatosság elvének megsértésével kapcsolatosan a következőket említi: ,.Jellem- ző vonása volt a termelőszövetkezeti mozga- lom kezdeti szakaszának az egyszerűbb szö- vetkezeti formák lebecsülése és leilesztésűk elhanyagolása. 1948 végén még a termelő- szövetkezeti csoportok 400/0-0 volt I. és ll.
tipusú. egy év múlva csak óo/O-a és 1950 vé- gén már nem egészen Zola—a". (67. old.)
Szerepet játszott az önkéntesség elvének tömeges megsértése is. A termelőszövetkeze- tek jelentős részben, az állami gazdaságok teljes egészében a kizsákmányolók. a dolgozó parasztok és az állami intézmények földfel- ajánlásából növekedtek. .,A párt paraszpoli- tikája arra az elvre épül, hogy a proletár- diktatúra viszonyai közt az osztályharc állan- dóan éleződik. ezért erősíteni kell a prole- tárdiktatúra elnyomó funkcióit. Ebből követ- keztek az adminisztratív intézkedések. a tőr- vénysértések, a kulákkorlátozás tűlhajtása, s e korlátozás kiterjesztése a középparasztság—
ra". (71 old.)
Az 1953 és 1956 közötti periódust a szerző nagyon helyesen több szakaszra bontja. lgy beszél az 1953—1954. évi jobboldali elhajlás—
rá!, az 1955 tavaszától 1956 októberéig érvé- nyesülő szektás vonalról és az 1956-os ellen—
forradalomról. Utal arra, hogy 1956 végén a mezőgazdasági szövetkezetek nagyarányú feloszlatását sok esetben külső nyomás okoz- ta, és sok szövetkezetet a tagok akarata el-
lenére erőszakkal oszlattak fel.
A mezőgazdaság szocialista átszervezésé—
nek első szakaszával (1949—1956) kapcsola—
tosan összefoglalóan a következőket jegyzi meg: ,.Az állami gazdaságok és a jól mű- ködő termelőszövetkezetek gazdálkodása ré- vén szereztük meg az első szocialista mező- gazdasági nagyüzemi tapasztalatokat. A szocialista átszervezés sikerének fontos felté- tele volt később az a konszolidált szocialista nagyüzemi bázis, amely a mezőgazdaság egészében mintegy 20—210/0-ot képviselt, s amely az 1949 és 1956 közötti években fei- lődött ki . A mezőgazdasági termelés már 1949 és 1956 között meglevő tartalékai csak 1957-ben és azt követően akkor tárul- tak fel, amikor a parasztsággal és a mező- gazdasággal kapcsolatos politikai és gazda- sági intézkedések a parasztság érdekeivel megegyező irányba feilődtek." (96—97. old.) A lll. fejezetben a szerző színvonalasan elemzi a mezőgazdaság szocialista átszerve—
zésének előzményeit és sokoldalúan bemu- tatja az átszervezés konkrét végrehajtását.
Kitér a termelőszövetkezetek főbb gazdasági eredményeinek taglalására a tömeges kollek—
tivizálás éveiben (1959—1961). Már itt fog—
lalkozik a gazdaságok differenciálódásával.
tárgyalja a háztáji gazdaságok helyzetét és szerepét, végezetül a kettős feladat sikeres végrehajtásáról szól. Az egész fejezet egyik
nagy erénye a politika és a gazdaság szo- ros kapcsolatának következetes bemutatása.
Fazekas Béla a tömeges kollektivizálással összefüggésben utal a háztáji megnöveke- dett szerepére. A háztáji gazdaságok ekkor betöltött funkcióit a következőképpen összeg—
zi (155—156 old.): megkönnyítették a paraszt—
ság számára az áttérést a közös gazdálko—
dásra; lehetővé tették a közös gazdaságok árutermelésének növelését; árutermelést is folytattak bizonyos termékekből; kiegészítet- ték a közös gazdaságból származó jövedel- meket; fékezték a mezőgazdasági munkaerő elvándorlását.
A befejező fejezetek a termelőszövetkezeti gazdálkodás megszilárdulásával (1962—1967) és 1967 utáni fejlődésével foglalkoznak. A két utolsó fejezet a könyv terjedelmének kö- zel 50 százalékát adja. A IV. fejezet az ág- rárpolitika és a termelés összefüggéseiről ír.
Részletesen elemzi a megszilárdulás idősza- kában az állami támogatási rendszert. Nagy súlyt helyez a közös és a háztáji gazdaságok kapcsolatának bemutatására. és hangsú- lyozza, hogy: ,,A szervezeti megszilárdulás—
nak és a korszerű nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésnek fontos feltétele volt a közös és a háztáji gazdaság kapcsolatának elvi és gyakorlati tisztázása." (181. old.) Bemu- tatja a termelőerők változását a termelőszö- vetkezetekben. Ezen belül nagy figyelmet szentel a munkaerő-gazdálkodás egyes kér- déseinek. A beruházásokkal kapcsolatosan újólag hangsúlyozza a pótlások magas ará- nyát: ,,A termelőszövetkezetek által megva- lósított beruházások jelentékeny része még a megszilárdulás időszakában is a termelés- ből kivont kisüzemi állóeszközöket, az iga- erőt és a hiányzó munkaerőt pótolta a termelőszövetkezeti állóeszköz—állomány bár jelentősen korszerűsödött, mégsem nőtt olyan mértékben, mint ahogyan azt a beruházások
indokolták volna." (191. old.)
Az 1962 és 1967 közötti időszakban meg- növekedett a különféle forgóeszközök fel- használása is. "Megváltozott a termelésben alkalmazott anyagok összetétele: amíg 1961- ben a felhasznált anyagok 64%-a volt me- zőgazdasági és 36%—a ipari eredetű. addig 1967-ben már fele-fele lett az új arány, megkezdődött tehát a termelőszövetkezeti ter—
melés íparosodási folyamata. Ebben az idő- szakban a termelőerők egyes elemeit már nemcsak a gépek helyettesítették. hanem sokféle vegyi anyag is." (197. old.)
Ez a fejezet is kitér a gazdasági fejlődés bemutatására és elemzésére. Egyik érdeme.
hogy a fejlődés strukturális vonatkozásait is érinti. A fejezet végül az egyszerűbb szo'- vetkezetek és a földművesszövetkezetek te—
vékenységének tárgyalásával zárul.
Az V. fejezet a termelőszövetkezetek kor- szerű nagyüzemi gazdálkodásával foglalko—
zik. A szerző az olvasót 1967—től egészen napjainkig kalauzolja itt. A magam részéről a könyvnek ezt a részét olvastam a legno—
gyobb érdeklődéssel. Nagyon izgalmas kér- déseket tárgyal a szerző. Mindenekelőtt az új irányítási rendszerrel összefüggésben fog- lalkozik a vállalati gazdálkodás főbb kérdé—
seivel a termelőszövetkezeti szektorban. Erin-' ti a földtulajdon, a földhasználat kérdéseit.
Utal az 1967. évi IV. törvényre. amely a ter- melőszövetkezeti földtulajdon és földhaszná- lat egységének fokozatos megteremtését irá- nyozza elő. Megtudhatjuk. hogy a földtörvény alapján 1974-ig megközelítőleg 2.5 millió hektár föld került szövetkezeti tulajdonba.
,,A szövetkezeti földtulajdon új tulajdonfor- ma, amely létrehozta a gazdálkodási forma és a tulajdon egységét. A szövetkezeti föld- tulajdonon keresztül a földreformma/ együtt a felszabadulás után immár másodszor iu- tott érvényre az az elv, hogy a föld azé, aki megműveli." (225. old.)
Tárgyalja a koncentráció és specializáció egyes kérdéseit. Utal arra, hogy a koncent—
ráció a termelőszövetkezeti fejlődés korábbi szakaszaiban is előrehaladt. de hatása kü- lönösen 1968 után vált jelentőssé. ,,A kon- centráció következtében olyan nagyüzemi ke- retek alakultak ki, amelyek teret engedtek a mezőgazdaság iparosodásának. Növeke—
dett az üzemi és a munkaszervezeti egysé- gek, valamint más önálló részlegek száma és szerepe." (228. old.) Majd: ..A társadalmi munkamegosztás jelenlegi fokán a koncent—
ráció már elsősorban a belterjesség és a hatékonyság fokozását. a föld, a természeti adottságok és a belső erőforrások jobb hasz—
nosítását jelenti. Ezért a legfejlettebb ter- melőszövetkezetek a koncentráció fokozásá- nak további útjaként az üzemen belüli in- tenzifikálás mellett a háztájival való kapcso- lat fejlesztését. továbbá a gazdaság kere- tein kívül szervezett kooperációkat választ- ják." (230. old.)
A szerző foglalkozik a munkaerő-gazdál- kodás néhány kérdésével is. Utal arra, hogy az egyesülések következtében -- az összmun- kaerő csökkenésével egyidejűleg — 1967-hez képest 1974-ben egy termelőszövetkezetre 32 százalékkal több foglalkoztatott jutott. Ez—
zel egyidejűleg: .,... szövetkezeti átlagban 1967 és 1974 között 59%-kal nőtt a felhasz- nált munkaidő." (234. old.)
Érdekes színfoltja a könyvnek a társulások- ról és közös vállalkozásokról szóló pont. A szerző ebben a fejezetben is ír a közös és a háztáji gazdaságok kapcsolatáról. Részlete- sen elemzi a termelőszövetkezeti gazdálko- dás 1967 utáni főbb eredményeit a növény—
termesztésben. az állattenyésztésben és a kiegészítő tevékenységben. Rámutat arra.
hogy az 1968 és 1975 közötti időszakban a mezőgazdaság általános fejlődését megha-
ladó mértékű növekedés jellemezte a terme- lőszövetkezeti közös gazdaságokat (1967—hez képest 40 százalékos termelésiérték—növeke- dés). Ezen belül: ,,A szövetkezeti termelés jellemző vonása -— immár hosszabb távon is
—, hogy a közös állattenyésztés gyorsabban fejlődik, mint a növénytermelés." (261. old.)
"Fontos megállapítása. hogy a termelőszövet- kezetek költségvetési kapcsolatai is kedve—
zően alakultak. ,,A termelés növekedése nem az állami támogatásból származott, de nem valósulhatott volna meg támogatás nélkül."
(264. old.)
A továbbiakban számos napjainkban is vi- tatott kérdéssel kapcsolatban fejti ki véle- ményét a szerző. A fejezet végül a szakszö- vetkezetek tevékenységének elemzésével és a differenciálódási tendenciák vizsgálatával zá—
rul.
.
Agrártörténeti, szövetkezetpolitika—történe—
tiés szövetkezetelméleti jelentősége van az I. fejezetben leírtaknak, ahol is a szerző a hazai mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom kibontakoztatásának előzményei- vel kapcsolatos kutatási eredményeit foglal—
ja rendszerbe. itt természetesen nemcsak a termelőszövetkezeti mozgalom előzményeinek a rendszerbe foglalásáról van szó, hanem ezen gazdasági, társadalmi és főként poli—
tikai előzmények ellentmondásainak feltárá- 'sáról, dokumentációs bizonyításáról s a prob- lémának új vonásokat tartalmazó elemzésé- ről. Az első szövetkezeti törvény (1947. évi IX. tc.) megalkotásáról s a törvény következ- ményeiről a Magyar Kommunista Párt 1947.
július 10-i szövetkezeti konferenciájának dön—
téseiről, a Szociáldemokrata Párt és a Nem- zeti Parasztpárt szövetkezeti elgondolásairól.
Erdei Ferenc szövetkezeti tervéről, a Magyar Kommunista Párt 1948 áprilisi szövetkezeti irányelveiről, a Magyar Dolgozók Pártja ala- kuló kongresszusának agrárpolitikai koncep—
ciójáról, Rákosi Mátyás 1948. július 2-i és 1949. augusztus 20-i beszédének összevetésé- ről. a Magyar Dolgozók Pártja 1948. július 19—11-i szövetkezeti konferenciájáról ír Fa- zekas Béla. .
Ennek során egyrészt felvázolja a párt szö- vetkezeti politikájának logikai és történeti alakulását, másrészt szembesíti a deklarált szövetkezetpolitikát a tényekkel, s feltárja ezek ellentmondásait. Nevezetesen arról van szó. hogy Rákosi Mátyás 1948. július 2-án a budapesti pártfunkcionáriusok előtt. a Tá- jékoztatási Iroda határozatait ismertetve még
kategorikusan kijelentette: ,,Aki tehát most azt hirdeti, hogy a kommunisták egyik nap—
ról a másikra hírtelen felvetik a kolhozkér- dést. azok természetesen csak zavart akar—
nak kelteni. félre akadják vezetni a paraszt- ságot." (49. old.) llyen szellemben foglalko-
zott e kérdéssel a MDP 1948. július 10-11-i szövetkezeti konferenciája is.
Alig több mint egy hónap telt el a hires ,,kecskeméti beszéd"-ig, amelyben Rákosi Mátyás már így fogalmazott: ,,A kérdés. hogy merre menjen a dolgozó parasztság, fel van vetve, és a válasz is világos. A dolgozó pa—
rasztság a szövetkezés, a kölcsönös segítés és a közös munka útját választja ..." (51.
old.)
A Ill. fejezet egyik érdekes momentumára szintén szükséges részletesebben kitérnem.
Máig is vitatott és még sokáig vitatható kér—
dés: milyen okok motiválták 1958 decembe- rében azt az agrár— és szövetkezetpolitikai fordulatot, amely a Magyar Szocialista Mun- káspárt határozata után bontakozott ki a me- zőgazdaság szocialista átszervezésével kap- csolatban. A fordulat nyilvánvaló.—s az is.
hogy a mezőgazdaság szocialista átszerve—
zése olyan gyors ütemének, amely végül is megvalósult. nem voltak meg a közgazdasági feltételei: különösen ha figyelembe vesszük azt a már köztudott magas tőke- és eszköz.
igényt, amely általában a mezőgazdaság fejlesztését, különösen a nagyüzemi mezőgaz—
daság kialakítását jellemzi.
A könyv az 1958. decemberi fordulatnak három előzményét emliti: 1. az agrár— és szö- vetkezetpolitika pozitív eredményeit; 2. az egyéni és kisegítő gazdaságok helyzetét és problémáit; 3. a már meglevő szövetkezetek megszilárdításának eredményeit. E három előzmény közül kiemelném a másodikat: azt az elemzést amit Fazekas Béla az egyéni és a kisegítő gazdaságok termelőerőinek állal potáról és termelési viszonyaik fő jellemzői—
ről ad. Ez az elemzés világosan megmutat- ja, hogy a magyar népgazdaság előtt 1958 végére fel kellett merülnie a ,,hogyan to- vább" kérdésének. Akisüzemi mezőgazdaság fejlődési tartalékai kimerültek, saját erőből többre képtelen volt. Hosszú távon gondol- kodva nem lehetett vitás, hogy a népgaz—
daság tartalékait - mégha azok a szüksé- gesnél jóval szerényebbnek mutatkoztak is
—- a mezőgazdaság szocialista átszervezésé—
re kellett mozgósítani.
Szólni szeretnék a könw egészét vagy több fejezetét jellemző néhány olyan pozitivum—
ről, amelyeket különösen jelentősnek tartok.
Azon állításom fenntartásával. hogy a mű—
vet műfajilag nehéz meghatározni. mégis azt mondom. hogy a szerző könyvében elsősor—
ban az agrárközgazdászokhoz szól. A jó ér—
telemben vett történetiség és komplexitás mellett a művön végigvonul a fejlődés köz- gazdasági elemzése, s eközben a szerző szó- mos olyan következtetésre jut, amelyeknek tudományos értéke — ha helyenként vitára ösztönöznek is —- nem lehet kétséges. Ezek közül kiemelem a közös és a háztáji gazda—
ságok kapcsolatának elemzését. a kapcsolat
történeti változásának bemutatását. Erről a témáról már sokat írtak, és az egyes rész- komponenseket jól ismerjük, ez a munka azonban a közel három évtized áttekintésé- vel olyan összefüggő történeti képet rajzol, s olyrkomplex elemzést ad a kérdésről, amely a maga egészében új tudományos teljesít—
ménynek tekinthető. Figyelemre méltónak ta—
lálom továbbá a termelőerők és a termelé—
si viszonyok fejlődésének és kölcsönös ösz- szefüggéseinek az egész könyvre jellemző színvonalas tárgyalását. Utalok a politika és a gazdaság dialektikus kapcsolatának expo- nálására, ami a könyv nagy részének egyik értéke. A mezőgazdasági keresetekkel, jöve- delmekkel kapcsolatos elemzésekre, követ- keztetésekre a téma rendkívüli aktualitása miatt célszerű az olvasók figyelmét nyomaté- kosan felhivni.
Az 1967 utáni időszakra vonatkozóan pél—
dául megállapítja, hogy: ,,Az átlagkeresetek növe/ésének forrása a termelés és a munka—
termelékenység növekedése volt. 1974-ben 17%—kal kevesebb munkaerő 1340/g-kal töb- bet termelt (a keresetekkel összehasonlítha—
tó folyó árakon számolva), mint 1967—ben. Ez idő alatt a szövetkezeti bruttó jövedelem tö- mege 540/g-k0l, a kifizetett összes kereset 48%-kal nőtt." (276. old.)
A szövetkezeti családok jelentős jövede- lemhez jutnak (: háztájiból is. Ez 1974-ben munkából származó jövedelmük 46 száza—
lékát tette ki. ,,A termelőszövetkezeti családok munkadíjan és béren felüli (háztá—
ii) jövedelmei magasabbak, mint a munkás és az alkalmazotti családok hasonló .. . jöve—
delmei. A különbség kiegyenlíti az alacso—
nyabb szövetkezeti keresetekből és társadal- mi juttatásokból eredő hátrányt, ezért a ter- melőszövetkezeti és a munkás és alkalma- zotti családok egy főre jutó jövedelmei ma lényegében azonosak." (278. old.) ' A könyv pozitívumai közé tartozik a mezőgazdaság iparosodásával kapcsolatos tömör állásfoglalás. Az 1967 utáni fejlődés legalapvetőbb vonásának —— a magam részé- ről '— az iparosodási folyamot mezőgazda- ságban történő kibontakozódását tartom. A szerző a folyamat elemeit — bár nem fejti ki részletesen -— rendre elemzi. Bemutatja a termelőerők változását, felvázolja az üzemi viszonyok átalakulását, foglalkozik a specia- lizáció, koncentráció, integráció kérdéseivel.
itt figyelmet érdemel a hazai mezőgazdaság iparosodási folyamatának főbb jellemzése, ami a következőképpen hangzik: ,,Mezőgaz- daságunkban §" iparszerű termelés ma még nem a teljes megvalósulást, hanem a fejlődés tendenciáját jelenti. Mezőgazdasá- gunk maixhelyzetére az a jellemző, hogy egyes ágazatokban és a nagyüzemek egy részében már mind szélesebben terjednek a modern iparszerű technológiák, a szocialista
nagyüzemek számottevő részére azonban még a hagyományos technológia jellemző, emellett még jelentős a jórészt kézi munkán alapuló kisegítő kisüzemi családi termelés is.
A fejlődés jellegzetessége, hogy nemcsak a hasonló adottságú nagyüzemek technológiai színvonala különbözik egymástól, hanem többnyire az egyes ágazatokban már ipar—
szerűen termelő gazdaságok is tevékenysé—
gük más ágazataiban még a régi módsze- rekkel dolgoznak. Az iparszerű termelés csak fokozatosan bővülhet, és emellett a hagyo—
mányos technológiának még hosszú ideig
fenn kell maradnia, mert —- bár szocialista
gazdaságaink többsége már alkalmas az iparszerű eljárások átvételére — a fejlesztés—
nek határt szabnak népgazdaságunk erőfor—
rásai is." (267—268. old.) * A következőkben a könyvvel kapcsolatosan néhány hiányérzetemet fogalmazom meg, esetenként kiegészítő megjegyzést teszek, vagy vitatkozom. Észrevételeim tulajdonkép—
pen a könyv V. fejezetéhez kapcsolódnak.
Mindjárt pozitívumként le kell szögeznem, hogy a könyv naprakész. Naprakész olyan értelemben, hogy az elemzés az 1975. évvel zárul, sőt egy-kétvhelyen 1976-ra is történik utalás. Ezzel összefüggésben számomra' a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a szerző nem utal a mezőgazdaság fejlődési tendenciáinak változására, amely az 1970—es évek középső harmadában következett be.
Nem állítom, hogy minden tendencia meg—
változott, de hogy közülük sok, azt igen. Két- ségtelen tény, hogy a kézirat lezárásának időpontjában — illetve napjainkban is — még nem állt rendelkezésünkre megfelelő törté- nelmi távlat a kérdés elemzésére. Fazekas Bélának azonban célszerű lett volna leg-
alább utalni erre. *
Miközben a szerző a tárgyalt kérdéseket kölcsönös összefüggéseikben elemzi, 'és ezen belül könyve nagy részében bemutatja a po—
litika és a gazdaság szoros kapcsolatát. ez utóbbit könyve végén már nem vizsgálja. Vé—
leményem szerint ennek a kérdésnek az elem- zését az 1970—es évek középső harmadára is előbb-utóbb el kell majd végezni.
Második megjegyzésem a közös és háztáji kapcsolatára vonatkozik, amelyekről a ko—
rábbiakban már elismeréssel szóltam. Most viszont arra a problémára kell utalnom, hogy a szerző nem exponálja eléggé a közös és a háztáji gazdaságok termelési struktúrájá—
nak egymást kiegészítő jellegét. Ez a "jel- leg az egész magyar mezőgazdaságra néz;
ve is igaz, a kisüzemi és a nagyüzemi szek- tor struktúrája vonatkozásában. A szerző a termelés strukturális kérdéseit azonban úgy elemzi, hogy ez esetenként kiegészítendő vagy támadható megállapítások megfogal—
mazásához vezet. A 262. oldalon például a következőket olvashatjuk az 1967 utáni idő-
szakra vonatkozóan: ,.A már korábban ki- alakult tendenciának megfelelően valameny—
nyi fő ágazatban és minden makroszintű mu- tató tekintetében tovább nőtt a közös gazda- ságok súlya a háztáji gazdaságokkal szem—
ben. 1974—ben már nemcsak a növényi, ha- nem az állati termékek többsége is a közös gazdaságból származott." Másutt: .,A terme- lőszövetkezetekben 1968 és 1975 között csak a közös állattenyésztés fejlődött. A háztáji gazdaságok lényegében ugyanannyi állatte- nyésztési terméket termeltek 1975-ben is, mint 1967-ben." (271. old.) Megemlítem, hogy a zöldségtermelésben nem nőtt a közös gaz- daságok súlya a háztájival szemben. Még inkább meg kell néznünk a sertéshústerme—
lést. Ez az 1967 utáni időszakban a mezőgaz- daság legdinamikusabban fejlődő ágazatai közé tartozott. Az 1967 és 1974 közötti idő- szakot tekintve az élősúlytermelés a mező- gazdaság egészében kb. 53 százalékkal nö—
vekedett. Ezen belül a háztáji gazdaságok élősúlytermelése 55—56 százalékkal (ami évi 6.5 százalékos növekedési ütemnek felel meg).
a termelőszövetkezeti közös gazdaságok élő—
súlytermelése pedig 32—33 százalékkal (évi 4.2 százalék) nőtt. Az időszak egészére az a jellemző. hogy a kisüzemi sertéshúster- melés szinte robbanásszerűen növekedett.
több mint 80 százalékkal. benne a háztáji termelés növekedése is valamivel meghalad- ta a mezőgazdasági átlagot. löy a háztáji gazdaságok aránya az összes élősúlyterme- lésben 1967 és 1974 között nem volt csök—
kenő tendenciójú, hanem 35 százalék körül ingadozott. Az 1967 utáni fejlődés egyik nagy eredménye a fejenkénti 70 kilogram- mos húsfogyasztási szint elérése Magyaror—
szágon. Mivel ezen belül a sertéshúsfogyasz- tás a domináns. és a termelésben a háztáji aránya 35 százalék körül mozgott, így nem túlzás az az állítás, hogy a húsfogyasztás kialakult szintjének elérésében a kukorica- termelés forradalma, a nagyüzemi sertéstar- tás felfutása mellett. az eredeti háztáji mo- dell kereteinek minőségi módosulása is kulcs—
szerepet játszott. (Az esetleges félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy 1975- ben az 1967 utáni tendenciák megtörtek.
Zuhanásszerűen viszaesett a kisüzemi állat- állomány és termelés. az arányok több terü—
leten jelentősen módosultak. Ennek azonban speciális okai vannak, amit fel kell tárni és elemezni szükséges.)
Harmadszor szükséges kitérnem a szakosí- tott telepek kérdéskomplexumára is. Ezekkel kapcsolatosan a szerző állásfoglalása a kö- vetkező: .,Az állattenyésztés fejlődésének új szakaszába léptek azok a termelőszövetke—
zetek, amelyek az elmúlt években szakosított állattenyésztő telepet hoztak létre, vagy ilyen telepek létesítésére társultak. 1974 végéig a termelőszövetkezetekben 577 szakosított telep
létesült Az eddigi tapasztalatok arra mu- tatnak, hogy a szakosított telepek termelési eredményeinek értékelésekor figyelembe kell venni, hogy ezek egy részében az állatok betelepítése most fejeződik be. A termelő- szövetkezetek egy része még nem rendelke- zik megfelelő termelési tapasztalattal. biz- tonságosnak ítélhető üzemeltetési renddel, így egyes szakositott telepek hatékony terme- lésére csak a következő években lehet szó- mítani." (272. old.)
Mindannyian tudjuk. hogy a szakosított telepekkel kapcsolatosan nagyon sok a prob—
léma, vegyesek a tapasztalatok és eltérők a vélemények. Elfogadom azt 'is, hogy a szer- ző kb. 1 oldal terjedelmet szentel ezeknek a telepeknek, tehát eleve nem vállalkozha- 'tott részletes értékelésükre. Ezek előrebocsá- tásával is néhány kiegészítő megjegyzés ide kívánkozik. Azt feltétlenül hangsúlyozni kel—
lett volna, hogy ezekkel a telepekkel az ipar- szerű termelési technológiát szorgalmaztuk, anélkül, hogy megnyugtatóan *kikísérletezett modellek rendelkezésünkre álltak volna. Azt már ma is látjuk, hogy ezek a szakosított te—
lepek nagyon sok tapasztalattal gazdagítot- tak bennünket, s azt is tudjuk, hogy ezek a tapasztalatok nagyon drágák voltak. Azt hiszem, szakosított telepeinken még máig sem tudtuk megtalálni azokat a termelési módszereket, amelyekre a jövőre vonatkozó fejlesztési politikánkat alapozhatnánk. Na—
gyon elgondolkoztató az a tény. hogy nap- jainkban szinte nem mutatkozik érdeklődés ilyen telepek iránt. Mindezek alapján sem a szarvasmarha-, sem a sertéstartásban én nem merek olyan egyértelműen pozitív érte- lemben új szakaszról beszélni a szakosított telepeket létrehozó termelőszövetkezetek ál- lattenyésztésében. Javasolom, fogadjuk: el ebben a kérdésben dr. Burgert Róbert véle—
§inényét, aki .,A bábolnai iparszerű termelési rendszerekről" (Bábolna. 1975.) c. munkájá- ban (16. old.) a sertéstartásra vonatkozóan a következőket szögezte le: .,A sertéshúster- melés a korszerűsítésre irányuló erőfeszíté- sek ellenére is nehezebben válik versenyké—
pessé a nemzetközi piacon. mint a baromfi- termékek. A sertéshús Európában. és itt is csak néhány országban elsődleges a hús- fogyasztásban. Bár régóta fokozott gondot fordítottak a kisparaszti gazdaságokban is a korszerűsítésre, de a baromfihoz hasonló iparosodás fordulata még nem következett be. Mi is elkövettük azt a hibát, hogy elő- ször a technológiát korszerűsítettük, viszont az ehhez igazodó, szigorúan szelektált te—
nyészállat-állomány hiányzott. A dolgozókat menet közben tanítottak a technikai elemek alkalmazására, a rotációs állományváltozás—
ban pedig egyáltalán nem volt gyakorla—
tunk. Egyszóval a termelési elemek nem vol- tak szinkronizáltak Drága tandíjjal dol-
goztunk, azonban országosan is komoly ta- pasztalatok halmozódtak fel ..."
Negyedszer a termelőerők hatékonysága- nak kérdéséhez szeretnék hozzászólni.
Mindjárt leszögezem: már az is a könyv egyik érdeme, hogy a teremelőerők hatékony- ságának kérdését felvetette. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon fontos, bonyolult és még tovóbbkutatandó témáról van itt szó. Az 1967 utáni időszak elemzése közben a szerző utal arra. hogy az árutermelés a szövetkezeti szektorban közel 70 százalékkal. a mezőgaz- dasóg egészében pedig 58 százalékkal nőtt i967—hez képest. Ezek után a következőket mondja: .,A rendelkezésre álló termelőerőket a termelőszövetkezetek hatékonyabban hasz—
náltak fel, mint a megelőző időszakban. Erre mutat a munkatermelékenység növekedése is." (261. old.) Majd megemlíti, hogy 1967- hez képest a munkatermelékenység növeke-*
dése a növénytermelésben 81,' az állatte—
nyésztésben 65 százalékos volt. A későbbiek- ben azutón a szerző tovabb fűzi gondola—
tait. de úgy. hogy ezt a nagyon fontos meg- állapítást nem bizonyítja a könyvben. Tiszta- ban vagyok azzal, hogy a magyar közgazda- sógtudomóny —- fejlettségének jelen szaka- szában -— nincs megnyugtatóan felkészülve e kérdés tisztázására. Ennek ellenére a terme—
lőerők hatékonyságának a kérdésére azért tértem ki, hogy a téma nagy fontossága miatt a szerző jövőbeni kutatásait ebbe az irány- ba ösztönözzem. E kutatással nagy szolgala- tot tenne mind az elméletnek, mind a gya- korlatnak. s gondolom az olvasók széles tó- borót érdekli majd: vajon a termelőszövet-
7 Statisztikai Szemle
kezetek tényleg hatékonyabban használták-e ki a rendelkezésre álló termelőerőket?
Végezetül a könyv egészével kapcsolatban szeretnék egy megjegyzést tenni. A munka értékét növelte volna. ha könyve végén a szerző vállalkozik kutatási eredményeinek összegezésére, egy csokorba gyűjtésére. Visz- szapillantva a feldolgozott hórom évtizedre.
a magyar szövetkezeti mozgalom történeté- ből adódó, óltala legfontosabbnak vélt ta- nulságokat összefoglalhatta volna. Két oka is van annak, hogy ezt a megjegyzést fel- vetettem. Az a meggyőződésem, hogy a könyv egyrészt témavólasztósa folytán. másrészt a feldolgozás magas színvonala következtében joggal tarthat igényt nemzetközi érdeklődés- re is. Ebben a vetületben pedig különösen fontos. hogy jól értsenek bennünket. Úgy vé- lem, hogy megalapozottan vóllalkozhatna egy ilyen jellegű feladatra.
1;
A könyvet dr. Csizmadia Ernő lektorálta és a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. Ez utóbbival kapcsolatosan két megjegyzés fel- tétlenül ide kivánkozik. A téma hazai és nem- zetközi jelentősége, a mondanivaló kifejté—
sének szinvonala igényesebb műszaki kivi—
telt. esztétikusabb formai megjelentetést ér- demelt volna. Ugyanakkor a könyv nagy szakértelemmel végzett szerkesztői tevékeny- ségről tanúskodik. ami Gyenis lános munká- jót dícséri.
Dr. Benet Iván
