Dr. Drecshler László doktori értekezésének vitája

(1)

Bureau legutóbbi ülését 1967. április 8——

10 között Budapesten tartotta, melyen Sz. Sztanev, a bolgár Központi Statisz—

tikai Hivatal elnöke, az Európai Statisz-

tikusok Értekezletének elnöke, valamint

P. Couvelis, a görög Központi Statisztikai Hivatal elnöke és Péter György, a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal elnöke, az Euró- pai Statisztikusok Értekezletének alelnö—

kei, továbbá E. N. Davies, az EGB Statisz—

tikai Főosztályának igazgatója vettek részt.)

Az Európai Statisztikusok Értekezleté-

nek tevékenysége, amelyet részben mun- kacsoportok vagy szakértői csoportok

összehívása, részben rapportőrök útján, vagy más módon (például szemináriumok rendezése, memorandumok, illetve mun—

kaanyagok összeállítása, bizonyos kérdé—

soknak a plenáris üléseken való megvi- tatása stb.) old meg, négy nagy csoportba

osztható. Ezek az alábbiak: 1. Alapvető

statisztikák (például népszámlálás, lakás—

ö-sszeírás, mezőgazdasági összeírások, alapvető iparstatisztikák, a oenzusok kö-

zötti koordináció). 2. Folyamatos statisz—

tikák (ide tartoznak többek között a rö—

vid lejáratú gazdasági változások mutatói, folyamatos mezőgazdasági statisztika, a mezőgazdasági és az ipari termelés in- dexe, folyamatos kereskedelem—, lakás— és építőipari statisztika, háztartási költség- vetési vizsgálatok, élelmiszer—fogyasztási vizsgálatok, gazdasági idősorok szezonális

kiigazítása, munkaerő—statisztika minta—

vétel útján). 3. Nemzetgazdasági számlák

és rokon jellegű statisztikák (például a fo—

gyasztói kiadások statisztikája, a bruttó

állótőke—képződés, a fogyasztás, a kész- letek és a folyamatban levő beruházások statisztikája, az Európában használatos

különböző nemzetgazdasági számlarend- szerek összehasonlítása, pénzügyi számlák

és mérlegek, input—output tanulmányok, a tevékenységek és áruk osztályozása). 4.

Egyéb témák (többek között a statisztikai

egység fogalma a gazdaságstatisztikában, a munka termelékenységének mérése, a felsőfokú oktatás és a diplomás szakem—

berek alkalmazása, a statisztika céljaira történő elektronikus adatfeldolgozás, a hivatalos statisztikai szolgálatban állók továbbképzése és szakoktatása, a központi

statisztikai hivatalok szervezeti felépítése,

a hivatalos statisztikai kiadványok publi—

kálásának rendszerei és gyakorlata), A

felsorolt sokrétű tevékenységből különö—

sen kiemelkednek azok a munkák. ame—

lyek az Európai Statisztikusok Értekezlee té'n belül a szocialista és a tőkésországok nemzetgazdasági mérleg—, illetve számla—

rends-zerei összehasonlithatóvá tétele ér—

dekében folynak, továbbá az 1970. évi népszámlálások és lakásösszeirások előké—

szítésével, valamint az 1963. évi alapvető

lparstatisztikai programmal kapcsolatosan

végzett tevékenység. Fejlődés mutatkozik az EGB Titkársága és a KGST Titkár—

sága, illetve az EGB Statisztikai Főosz- tálya és a KGST Titkársága Statisztikai Osztálya közötti együttnnűzködés terén.

Aprilis folyamán emlékeztek meg a szervezet genfi székhelyén és a tagállam mokban az ENSZ Európai Gazdasági Bi—

zottsága fennállásának 20. évforduló—

járól. Az EGB jubileumi közgyűlésén

dr. Zala Júlia, a KSH csoportfőnöke, mint a magyar kormányküldöttség

tagja részt vett az európai gazda—

sági helyzet megvitatásában. Az évfor—

duló alkalmából dr. Vladimir Velebit, az

F.GB főtitkára a magyar sajtó részére

adott nyilatkozatában elismeréssel szólt

Magyarország képviselőinek az Európai

Gazdasági Bizottságban végzett munkájá-

ról és többek között kiemelte Péter Györgynek, a Központi Statisztikai Hiva-

tal elnökének az Európai Statisztikusok Értekezlete alelnökeként kifejtett sikeres munkáját.

K. T—né

DR. DRECHSLER LÁSZLÓ DOKTOR! ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA

DR. KÖSZEGI LÁSZLÓNÉ

A Magyar Tudományos Akadémia Tár—

sadalom— és Történebemtudományi osztá—

lyának bíráló bizottsága előtt dr. Oszt—

rovszki Györgynek, az MTA levelező tagjának elnökletével 1966. december

14—én tartották dr. Drechsler László ,,Ér—

tékbeni mutatószámok nemzetközi össze—

hasonlításának módszertana" című dok-

tori értekezésének vitáját. A Bíráló Bi—

zottság tagjai: dr. Káplár József kandidá-

tus, dr. Kenessey Zoltán kandidátus (a

Bizottság titkára), dr. Kiss Albert kandi- dátus, dr. Kozma Ferenc kandidátus, dr.

Román Zoltán kandidátus és dr. Vajda

Imre, a közgazdaságtudományok doktora voltak. Az értekezés opponensei: dr. Bog-

nár József, az MTA levelező tagja, dr.

Ács Magda kandidátus és dr. Kornai

János, a közgazdaságtudományok doktora

voltak.

(2)

S ZEMLE

1025

A TEZISEK ÖSSZEFOGLALÁSA

Átfogó jellegű, sokoldalú igényeket ki—

elégítő nemzetközi összehasonlítások csak értékbeni mutatószámok útján valósítha- tók meg. Az érték azonban csak az össze—

mérés eszköze, az összehasonlíxtások tulai—

donképpeni célja volumenek, használati—

érték—tömegek összemérése.

Ahhoz, hogy az egyes országok nem- zeti valutában meglevő adatai egymással összehasonlíthatók legyenek, árindexekre van szükség. A területi árindexeknek

nagyon sok közös vonásuk van a dina—

mika mérésénél használt árindexekkel,

míg azonban az utóbbinál az egyes idő—

szakok között természetes sorrend van,

térbeli összehasonlítás—oknál ilyen sorrend

nem lehetséges, ezenkívül bizonyos ténye—

zők a nagyobb strukturális különbségek

miatt lényegesen nagyobb hatással jelent—

keznek a térbeli, mint az időbeli össze-

hasonlításoknál.

Két ország összehasonlitása esetén vi—

szonylag legjobb megoldásnak a térbeli

,,Fisher—formula" látszik. Bár ennek a

módszernek is megvannak a maga gyen—

géi (bizonyos körülmények között meg—

sértheti az átlagpróbát, nem teszi lehetővé az indexekkel összhangban levő megosz—

lási viszonyszámok szerkesztését), a többi

számításba jöhető megoldás-sal szemben mégis előnyösebbnek tűnik. Kettőnél több ország összehasonlítása esetén két köve- telménynek kellene a választott index—

rendszernek megfelelnie: szükséges, hogy a) az egyes páronkénti összehasonlítások önmagukban a lehető legjobbak legye—

nek, és b) a különböző páronkénti össze—

hasonlítások egymással összhangban legyenek (körpróba). A két követelmény—

nek nem lehet egyszerre eleget tenni, mi—

vel a páronkénti legjobb indexek nincse—

nek összhangban egymással. Az összhan—

got csak úgy lehet megteremteni, ha vala—

milyen engedményt teszünk a páronkénti , összehasonlítások terhére. Ez többféle-

képpen valósítható meg. Az egyik mód—

szer szerint egy országot (,,centrumot")

kiemelünk és az összes többi országot ezzel az országgal közvetlenül hasonlítjuk össze a páronkénti legjobb indexeket al—

kalmazva, a többi ország egymás közötti összehasonlításának az eredményeit pedig közvetve, az előbbi indexek láncszerű ösz—

szekapesolásával nyerjük. Elméleti szem—

pontból viszonylag legjobbnak az ún. op'- timálisan kiegyenlített indexek rendszere

tekinthető. Itt az összhangot azáltal sike—

rül elérni, hogy a páronkénti viszonylag legjobb indexektől való eltérések minimá—

lisak (a legkisebb négyzetek módszerének kritériuma alapján).

6 Statisztikai Szemle

Nemzetközi összehasonlításoknál az egyes országok színvonalát jelző indexeket az esetek nagy többségében csak vala—

milyen részleges (reprezentatív) módszer—

rel lehet meghatározni., Mint az idexszá—

mítás több más területén, a nemzetközi összehasonlításoknál is célszerű a ,,kon—

centrált kiválasztás" elvét követni. Az or—

szágok közötti árindexszámításnál hasz—4

nosnak bizonyul a rétegezés módszere,

minthogy az egyes rétegeken belül rend—

szerint kisebb az egyéni árindexek szóró-

dása, mint az egész sokaságban.

Minthogy a kétféle súlyozású ( Laspeyres és Paasche) index eltérése főleg a szerke—

zeti és árarány—különbségekből szárma- zik, a két index különbsége bizonyos

mértékben az összehasonlíthatóság fokát

is jellemzi.

Az aggregátok összehasonlíthatóságát nem csekély mértékben befolyásolja a

termékek összehasonlíthatósága is. Alta—

lában csak az objektiv jellegű minőségi különbségeket lehet számszerűsíteni, a

szubjektív * jellegűeket (íz, zamat stb.)

nem. A minőségi korrekció elvégzését a következő körülmények teszik sok eset—

ben bonyolulttá:

a) az eltérő minőségi tulajdonság és a termék volumene (hasznossága) nem egyszerű lineáris kapcsolatban vannak egymással;

b) több minőségi tulajdonság tekinteté—

ben is lehet eltérés az egyes országok ter—

mékei között, s nincs megfelelő objektiv támpont, hogy az egyes tulajdonságok- nak milyen súlyt adjunk.

A lakosság anyagi fogyasztásának ösz—

szehasonlításánál első feladat a mutató- szám körének tisztázása. Ezzel kapcsolat—

ban több határprobléma merül fel. (Szol- gáltatások, a lakosság készleteinek válto—

zása, elhatárolás a termelő fogyasztás-tól és a közületi fogyasztástól.) A lakosság anyagi fogyasztását többféle szempontból célszerű csoportosítani. A nemzetközi ösz- szehasonlításoknál legnagyobb jelentősége az ún. rendeltetés szerinti csoportosítás- nak van. Ennél sokkal részletesebb az átszámítási csoportok szerinti csoportosí—

tás, amely sokkal inkább technikai jel—

legű, de az átszámítás pontosságára k nö- velése céljából szükséges. A nemzeti valu—

tában megadott értékadatokat át kell szá- mítani a másik ország pénznemére.

A lakosság teljes fogyasztása az anyagi

fogyasztás mellett tartalmazza az élet—

színvonallal közvetlen kapcsolatban levő nem anyagi jellegű szolgáltatásokat (pál—- dául színház, mozi, orvosi ellátás stb.) is.

A figyelembe vehető juttatások határvo—

(3)

nalának meghúzása itt nem történhet szi—

gorúan tudományos alapon. Ugyanis az

életszínvonallal való kapcsolat szorbsabb

vagy kevéSbé szoros voltának nincsenek

ponto—san definiálható ismérvei. Az orvosi

ellátás például egyértelműen figyelembe

veendő,- a közigazgatás, rendészet egyér- telműen nem. Van azonban egy elég szé—

les réteget képviselő közbenső kategória,

például a közvilágítás, parkok fenntartása

stb., amelynek hovasorolása vitatható,

illetve konvencionális. Azt is tisztázni kell, hogy mindenféle kedvezményt (a kedvezmény arányától függetlenül) ve—

gyünk—e számba, vagy csak olyanokat, amelyeknél a kedvezmény mértéke jelen- tős. Gyakorlatilag meg kell elégedni az

utóbbival, így például a lakás, egészség ügyi ellátási, oktatási kedvezményt cél- szerű beszámítani, a gyermekmha, városi

közlekedés stb. kedvezményeket azonban nem. A teljes fogyasztásnak a másik or-

szág pénznemére történő átszámítása ha—

sonlóképpen történik, mint az anyagi fo—

gyasztásé, természetesen azzal a különb—

séggel, hogy az árindexnél a nem anyagi

Jellegű szolgáltatásokat is figyelembe kell venni.

A fogyasztás országok közötti összeha—

sonlítása mellett a jövedelmek összeha—

sonlítása is érdeklődésre tarthat számot.

Mindkettő összehasonlításával főként

azért érdemes foglalkozni, mert. míg a

fogyasztás rendeltetés szerinti csoportok szerint csoportosítható (például az élelmi—

szerek, ruházati cikkek stb.), a jövedel—

mek a lakosság csoportok szerinti osztá—

lyozását teszik lehetővé.

Az ipari termelés összehasonlításánál kétféle gyakorlati célt különböztethetünk

meg: a) az ipar saját tevékenysége által

előállított volumen összehasonlítását és b) az iparból kikerülő termelés volume—

nének összehasonlítását (függetlenül attól,

hogy abból milyen részt hozott létre az ipar saját tevékenységével). Elméletileg

az első feladatnak a nettó termelés, a másodiknak az ipari extern termelés ösz—

szehasonlítása felel meg. Az összes többi mutatószám csak a nettó termelés vagy az extern termelés indexének közelítése—

ként jöhet számításba. Elméletileg első-

sorban a nettó termelés nemzetközi össze—

hasonlítására volna szükség. Ezt azonban két gyakorlati körülmény nehezíti meg:

a) a nettó termelés sokkal érzékenyebb az árrendszer aránytalanságaira, mint

bármiféle bruttó mutatószám, b) a nettó termelés összehasonlításának bizonyos

gyakorlati előfeltételei még hiányoznak s az anyagköltségek —- c elem — rendel—

kezésre álló részletezése nem biztosít

elegendő pontosságot az átszámításhoz. A nettó termelés indexét ezért —, legalábbis a jelenlegi feltételek mellett —- CSak kö- zelíteni lehet. A közelítésre egyik le,-guelf

szerűbbnek látszó módszer az ún kerti—'

gélt teljes termelési index meghatározása,, Másik közelítés az ún. termélasoros index, Ennek legfőbb sajátossága, hogy nem egy-—

séges módszert alkalmaznak az ipar kü?

.lönböző ágaiban, hanem olyat, amely az ágazat sajátosságainak leginkább meg——

felelő. '

Az építőipari termelés nemzetközi ös:—

szehasonlítása valamennyi ágazat közül a

legproblematikusabb. A nehézség abban rejlik, hogy az építőipar termékei több—

ségükben egyedi termékek, amelyekkel azonos minőségűek a másik országban egyáltalán nem fordulnak elő.

A költségindex módszernél az építőipari

termelési értéket elemekre bontják, s eze—

ket külön—külön szánntják át a másik or—

szag pénznemére, megfelelő árindexeket használva (anyagárindex, átlagbérindex stb.). így azonban a termelékenységben, a fajlagos anyagfelhasználásban levő küf

lönbségek továbbra is torzítóan hatnak az országok közötti volumenindexekre.

Kísérletek folytak objektumok összeha—

sonlításán alapuló módszerrel is ("index- ház" módszer), melynél ugyanazon objek—

tumok költségvetését kidolgozzák mindkét

országban. Lényeges javulást az építőipari termelés nemzetközi összehasonlítás—anál

minden valószínűség szerint csak valami- lyen ,,terméksoros módszer" alkalmazásá—

val lehetne elérni. Az építőipari teme—lés—

nél is tulajdonképpen két összehasonlí—

tásra volna szükség, egy nettó és egy

bruttó mutatószám összevetésére. Az előb-

bit kellene felhasználni az építőipari ter—

melésnek mint ágazati tevékenységnek mérésére, az utóbbit pedig az építőipari

termelésnek mint a felhalmozási alap

(beruházások) részének az összehasonlitá—

sára.

A mezőgazdasági termelés nemzetközi összehasonlításánál viszonylag élesebben

jelentkeznek az árrendszer aránytalan—

iságai miatt felmerülő problémák, különö- sen azoknál a tételeknél, amelyekből vi—

szonylag nagy a saját felhasználás és ki-

csiny az értékesítés hányada (például ta-

karmányfélék). Emiatt némely esetben indokoltabbnak látszik valamilyen szami-

tott fiktív áron végezni az aggregát érté—

kelést, mint tényleges áron.

Akárcsak a többi ágazatnál. a mező—

gazdasági termelés összehasonlitása is

kétféle céllal történik: a) a mezőgazdaság

saját tevékenysége révén létrehozott vo—

(4)

SZEMLE

lumen összehasonlítására és b) a mező—

gazdaságból kikerülő termékek volume—

nének összemérésére. Az előbbi feladatnak a nettó, az utóbbinak az extem ter-

melés tesz eleget. A másik ország pénz—

nemére történő átszámítás közvetlenül

(ellentétben a többi aggregáttal) old—

ható meg, a mennyiségi adatoknak a má-

sik ország egységáraival való összeszorzá—

sával. Sajátos problémát vetnek fel a mezőgazdasági termelés összehasonlitása—

nál a primőwr cikkek. Ezzel kapcsolatban célszerű olyan összehasonlításokat is vé—

gezni, amelyeknél azonos termékek az érés időpontjától függően más—más volu—

mennel szerepelnek.

A felhalmozási alap összehasonlításától

csak valamilyen durva nagyságrendi tájé- koztatást lehet remélni. Eléggé kétséges, hogy lehet—e egyáltalán elfogadható meg—

oldást találni az e téren fennálló problé—

mákra.

A külkereskedelem társadalmi terméke, a külkereskedelmi árrés sajátos aggregát, amelynek nemzetközi összehasonlítására nincs reális lehetőség. Főként azért nem, mert a külkereskedelmi árrés olyan aggregát, amelynek csak nemzeti valutá- ban van meg a tartalma (a külkereske-

delem a nemzeti és a világpiaci árará—

nyok között levő különbségeket használja

ki), ha ezt átszámítjuk valamely más or- szág pénznemére, elveszti közgazdasági értelmét. Ha mégis szükség van két or- szág külkereskedelmi tevékenységének

összehasonlítására, akkor nincs jobb meg- oldás, mint az árrést az általános ár—

indexszel számítani át a másik ország pénznemére.

A számítások konzisztenciájának, pon—

tosságának ellenőrzése céljából különösen

fontos az egész 'nemzetijövedelem—me'rleg összehasonlítása. A két oldal összehason—

lítási eredményeinek különbségéből vagy

azonosságából azonban csak óvatossággal

lehet következtetéseket levonni. Az egyensúly megbomlását ugyanis sokféle tényező idézheti elő, s ezeknek más-más jelentősége van. A statisztikai hibáktól függetlenül is eltérést okoznak a két 01- dal összehasonlítási eredményei között, hogy a mérleg két oldalán —— a dolog ter—

mészeténél fogva —— a volumen fogalma nem azonos értelemben szerepel. Hasonló problémák származnak abból is, hogy a

külkereskedelemből származó nemzeti jö—

vedelem nem hasonlítható kellően össze.

A mérleg egyensúlyának közelítése érde—

kében itt nincs jobb megoldás, mint kü—

lön—külön elvégezni az import és az ex—

port volumenének összehasonlítását, füg—

B*

1027

getlenül attól, hogy mi volt a külkeres-

kedelem tényleges hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez.

BOGNÁR JÓZSEF OPPONENSI VÉLEMÉNYE

Opponens helyesli a disszertáns téma—

választását, mert a statisztikai tudomány egyik legfontosabb és legaktuálisabb terü—

letét dolgozta fel, s értekezésében hasz—- nosította a KGST keretében folyó össze- hasonlítási munka tapasztalatait. Kérdés

azonban, mennyire ment túl szerző el—

méleti kutatásaiban és gyakorlati követ-

keztetéseiben a KGST—bizottságban vég-

zett eredményeken és megállapításokon.

Ezzel kapcsolatban az opponens megálla- pítja, hogy szerző messze túllépi a mun- kabizottságok anyagait.

Az opponens gyakorlati szempontból is nagy jelenőséget tulajdonít a szerző aján—

lásainak a különböző lehetséges módsze—

rekkel és megoldási variánsokkal kapcso—

latban.

Újszerűnek tekintendők a szerző azon

fejtegetései és megállapításai, amelyek a

térbeli indexszámítás specifikus, a szoká—

sostól eltérő sajátosságaira vonatkoznak.

A tárgyalás során új mutatószámot is be-

mutat a szerző: az összehasonlíthatóság

fokát jelző mérőszámot, amely jobb és teljesebb, mint az ismert Mudgett—féle

mérőszám.

Újszerűnek tekinthető még a szerzőnek

azon elgondolása is, hogy a reprezentatív statisztikai kiválasztási módszert össze—

kapcsolja az indexelmélet eredményeivel, bár a reprezentatív kiválasztás elvével

kapcsolatos elgondolásait (például a kon-

centrált kiválasztás előtérbe helyezése) az opponens vitathatónak, illetve nem kel—

lően bizonyítottnak véli.

A nemzetközi összehasonlítás módsze—

reinek gazdagodását jelentik a termelési

mutatók felhasználásával kapcsolatos fej—

tegetések is.

Az opponens különböző meggondolásait, illetve kritikai megjegyzéseit a követke—

zőkben foglalta össze,

1. A disszertáció első részében a szerző

sok olyan fogalmat használ, mint például

érték, használati érték, hasznosság, az életszínvonal szempontjából értelmezett fontosság stb. E fogalmakkal a közgazda- ságtudomány is gyakran él, de tartalmuk

nincsen olyan egyértelműen meghatá—

rozva, hogy mennyiségi reláciokhoz való eljutás esetén minden további nélkül al—

kalmazhatók lennének. A sztochasztikus kapcsolat fogalma nem tételez fel szük—

ségképpen mennyiségi változókat, a disz—

(5)

s'zertáns szerint azonban a szóban forgó kapcsolat abban jut kifejezésre, hogy az

egyes termékek érték, illetve árarányai

többé-kevésbé megközelítik az életszín—

vonal szempontjából vett fontosság ará—

nyait.

2. Az opponens helyesnek tartja, hogy szerző feladatául az értékbeni összehason—

lítás módszertanának kidolgozását tűzte maga elé, hiszen csak az ilyen módon történő összehasonlítás léphet fel a teljes—

ség igényével. Indokolatlannak véli azon—

ban, hogy egyéb módszerek jelentőségét

figyelmen kívül hagyja.

3. Nem válik előnyére a disszertáció-

nak — az opponens megállapitása sze-

rint -—- hogy szerző gyakran a tömör, ma- tematikailag röviden tárgyalható gondo—

latmenetek helyett hosszadalmas magya- rázatokat vagy numerikus példákat közöl.

Az opponens, bár a teljeskörű össze-

hasonlítást elősegítő módszereknek nagy tudományos jelentőséget tulajdonít, kife—

jezi azon véleményét is, hogy az össze—

hasonlítás tárgyát képező jelenségeket és összefüggéseket oly módon kellene meg'—

választani, hogy azok a nemzeti munka-—

megosztással összefüggő racionális gazda-

sági döntésekhez alapot, bázist szolgál—

tassanak.

A bíráló megjegyzések azonban nem a disszertáció gyengeségeivel, hanem egy—

részt annak gondolatébresztő voltával,

másrészt a vizsgált terület feltáratlan voltával függnek össze. Szerző elméleti vonatkozásban továbbfejlesztette, össze—

kapcsolta, illetve újszerű módon haszno—

sította az eddig kialakult módszereket.

Ennek alapján nemcsak újszerű, hanem gyakorlati szempontból is hasznos művet alkotott, amely nemcsak a statisztikusok, hanem a gazdaságpolitikusok, közgazdá—

szok számára is nyereséget jelent.

Az előadottak alapján opponens indo—

koltnak tartja, hogy a Bíráló Bizottság javasolja a Tudományos Minősítő Bizott—

ságnak Dreclmsler László részére a köz—

gazdaságtudományok doktora fokozat

odaítélését.

Acs MAGDA OPPONENSI VÉLEMÉNYE

A disszertáció statisztikai módszertani jellegű —— állapítja meg az opponens —, tehát elsősorban az általános statisztika és a gazdaságstatisztika elméleti követel—V

ményeinek kell megfelelnie. Véleménye

szerint e területen a szerző nagyfokú

tudományos igényességról tesz bizony-

ságot, s alkotó módon fejleszti tovább az

elméleti statisztika tételei-t és módszereit.

A disszertáció közgazdasági elméleti szin—

vonalát azonban már nem értékeli

ennyire pozitívan. ,

Opponens a disszertáció általános jel—

lemzésénél utal arra, hogy a disszertáns tudományos komektséggel jár el minden esetben, amikor más szerzőknek a felve-'- tett kérdésekre vonatkozó állásfoglalásait ismerteti és bírálja; szilárdan a tudomás nyos szemlélet vezérli, s nem ragadtatja el magát szubjektív szempontoktól. Az egész tanulmányt egészséges konstruktív szemlélet jellemzi, ami főleg abban nyil—

vánul meg, hogy az összehasonlítások so- rán felmerülő elméleti és gyakorlati ne- hézségeket kellő súllyal értékeli és igyek- szik azokra a követelmények megtartása

mellett is megoldásokat találni.

.Nem ért azonban egyet a disszertáció

hasznosságelméleti következtetéseivel.

Helyteleníti a szerzőnek azt a vélemé-

nyét is, miszerint az értékbeni átszámítás

minden szintetikus értékmutató nemzet—

közi összehasonlitására alkalmazható.

Opponens nagyra értékeli a disszer—

táns indexelme'leti megállapításait, leg—

nagyobb részükkel egyet is ért, de a

maga részéről indokolt esetben alkalmaz—

hatónak tartja a harmadik ország áraival

történő súlyozást is.

Sajnálatos, hogy a szerző nem foglal—

kozik kellő részletességgel a hibahatárok megállapításának kérdésével.

Végül figyelembe véve a disszertáció tudományos értékét, valamint a szerző 'a területen folytatott aktív és kezdemé—'

nyező gyakorlati tevékenységét, opponens

javasolta a Tudományos Minősítő Bizott—

ságnak, hogy ítélje oda Drechsler László kandidátusnak a tudományok doktora fo—

kozatot.

KORNAI' JÁNOS 'OPPONENSI VÉLEMÉNYE

Az értekezés az első olyan összefoglaló

munka, mely rendszerezi az értékben végzett nemzetközi összehasonlítások

egész módszertanát. A disszertáció sok új

gondolatot tartalmaz, melyek közül oppo-

nens kiemeli az országok közti összeha—

sonlítás problemati—kájának összekapcso—

lását a reprezentatív statisztika és az indexelmélet eredményeivel; néhány új

indexelméleti megállapítást, az összeha- sonlíthatóság fokának mérését, számos

definíció tisztázását, továbbá az árrend—

szerek nemzeti különbségének figyelembe—

vételét (például kedvezményes juttatá—

soknál). Figyelemre méltónak tartja ezen—-

kívül a disszertánsnak az egesz nemzeti

(6)

SZEMLE 1029

jövedelem összehasonlíthatóságáról tett

megállapításait.

Opponens véleménye szerint az érteke—

zés szerzője nem elég tárgyilagos az ősz—

szehasonlítás két fő útjának —— az érték—

beni, illetve az egyéb módszerekkel tör—

ténő összehasonlitásnak— — értékelésében,

lebecsüli az ún. ,,konkurrenciát".

Kifogásolja az opponens-, hogy több

közgazdasági fogalmat anélkül használ, hogy előtte szigorúan elhatárolta volna őket. Különösen vonatkozik ez a ,,hasz- nosság", ,,használati érte " fogalmakra.

Véleménye szerint a szerző felfogása kö-

zel áll az ún. kardinalísta hasznossagi elmélethez, amely a hasznosságokat össze-

gezhetőnek tekinti, s ezt az irányzatot

próbálja bizonyos fokig összekapcsolni a marxista értékelmélettel. A kiindulópon—

tok bírálata után opponens a következő gondolatokat veti fel: jobban kellene

hasznosítani a ,,dominálás" fogalmát a

nemzetközi összehasonlításoknál, egyes esetekben meg kellene elégednie a sor—

rendiség megállapításával az országok fejlettségének vizsgálatánál. Végül pár- huzamosan többféle módszert kellene alkalmazni és így ellenőrizni a kapott eredményeket.

Az opponens a disszertációt a vitatható tételek ellenére is pozitívan értékelte és javasolta a Tudományos Minősítő Bizott—

ságnak, hogy adja meg Drechsler László—

nak a közgazdaságtudományok doktora fokozatot.

DRECHSLER LÁSZLÓ DISSZERTÁNS VÁLASZA

A disszertáns az opponensi vélemé-

nyekre válaszolva elismerte, hogy kevés teret szentelt a nem értékbeni összeha—

sonlítasok méltatásának, helytelennek

tartja azonban ezeknek a módszereknek a túlbecsülését, mivel bizonyos nagyon fontos feladatok megvalósítására csak az értékbeni részletes összehasonlitások al—

kalmasak.

Nem tartja helyesnek két ország össze—

hasonlítása esetén valamilyen harmadik ország súlyait alkalmazni; ezt a harma—

dik országot csak önkényes módon lehet—

ne megválasztani, s ennek a módszernek más hátrányai is volnának. Egyetért azzal, hogy nagyon hasznos volna, ha vala—

milyen információt lehetne nyerni arra vonatkozóan, hogy milyen hibahatárai vannak a kiszámított i'ndexeknek; Ezt azonban megvalósithatatlannak tartja, az

indexek hibáját ugyanis több olyan té-

nyező is befolyásolja, amelyeknek hatását

nem lehet számszerűsíteni.

Vitába száll a szerző Ács Magda oppo—

nens azon véleményével, mintha ő az ér—

tékbeni módszer segítségével mindent

mérhetőnek ítélt volna. A felhalmozási alap összehasonlíthatóságával kapcsolat—

ban például a disszertáció határozottan kétségbe vonja az ilyen irányú számitá—

sok realitását.

Az összehasonlíthatóság kérdéséhez

kapcsolódik Kornai János azon megjegy—

zése, melyben a dominálás vizsgálatát, a

sorrendiség meghatározását javasolja. A közelmúlt közgazdasági irodalmában többször vetődött fel ilyen javaslat a

dinamikus indexszámokkal kapcsolatban

is. Ez nagyon elszegényítené a statiszti—

kát. Igaz az, hogy az indexek nem töké—

letesek, de ezek a nem tökéletes indexek is nagyon fontos szolgálatot tesznek, s

mindenképpen hasznosabbnak mutatkoz- nak, mintha csak sorrendiséget állapíta—

nánk meg.

Szerző az érték, ár, hasznosság sokat vitatott kérdéséhez nem úgy kívánt kö- zeledni, mint aki a marxi értékelméletet

akarja továbbfejleszteni, hanem a statisz- tikus szemével, aki saját munkájával kapcsolatban választ keves olyan kérdé—

sekre, amelyek a statisztika és elméleti közgazdaság határterületén fekszenek, és

meglehetősen el vannak hanyagolva. Ha a mód, ahogy ezzel a problémakörrel a disszertáciőban foglalkozott, esetleg vi—

tatható is, a kérdés gyakorlati szempont—

ból nagyjelentőségű és további elméleti munkát igényel. Megoldást e téren az e'rtékelmélet művelőinek és a statisztiku—

soknak közös munkája adhatna.

A BÉRÁLÓ BIZOTTSÁG HATÁROZATA

A Bíráló Bizottság, figyelembe véve a disszertáns felkészültségét és azokat az eredményeket, melyeket témájául válasz- tott munkájának gyakorlati megvalósítá—