SERLEGAVATÓ BESZÉD GRÓE TISZA ISTVAn EMLÉKÉRE

SERLEGAVATÓ BESZÉD GRÓE TISZA ISTVAn

EMLÉKÉRE

ELMONDOTTA :

BERZEVICZY ALBERT

1924 ÁPRILI5 22-ÉM

A LAKOMÁN MEGJELENTEK NÉVSORA

B U D A P E S T , Í924

R ákosi Jenő Budapesti H írlap Ujságvállalata R t.

SERLEGAVATÓ BESZÉD GRÓF TISZA ISTVÁN

EMLÉKÉRE

Elmondotta :

B E R Z E V IC Z Y A L B E R T 1924 április 22-én

A lakomán megjelentek névsora

BUDAPEST. 1924

Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Ujságvállalata Rt,

*

S e r le g a v a tó b e s z é d

g ró fT isza István e m lé k é r e .

A n ap tár véletlene úgy ak arta, hogy m ai em lék ü n n ep ü n k oly időbe essék, am ikor m ég fü lü n k b en cseng-bong a csak im ént elh an g ­ zott húsvéti harangszó.

A húsvéti haran g szó feltám adást jelent. F eltám ad ást vallásos hitünkben: a keresztrefeszített és eltem etett Megváltó feltám adását;

feltám adást a term észetben, m ely m ár sóvárogva v á rta a tavaszt; fel­

tám adását az eszm éknek, m elyek sírjokból g y ak ran új hódító erővel törnek ki; és feltám adást a szívekben, am elyek m inél m élyebb csüg- gedésbe m erültek, g y ak ran an n ál nem esebb, an n á l erősebb elh a tá ro ­ zásokra tu d n a k em elkedni.

A Tisza István-E m lékbizottság és a T isza István-K ör eddig a v ér­

tanúvá lett nagy férfiúnak halála év n ap ját ünnepelte meg. Ma először gyűltünk össze, hogy m egöljük az év fordulóját a Tisza István szüle­

tése n a p já n a k , nem a gyász, han em a m egem lékezés jegyében, ser-

>ggel kezünkben, a lakom a-asztalnál.

A nem zeti ébredés nagy n a p jaib an , az em lékezetes 1861-iki országgyűlés m egnyílta után kevéssel, a „felírat vagy h a táro zat“ k é r­

désének v ajú d ásai közepette, itt, B udapesten egy gyerm ek született, ki szárm azásán ál fogva m á r a bölcsőben rem én y t és Ígéretet je le n ­ tett a h a z á ra nézve.

T isza K álm án elsőszülött fiának bölcsője m ellett ugyanaz a két géniusz állott, a m ag y ar nem zetnek az a jó és rossz nem tője, akik nem zetünket egész tö rtén etén végig kisérték. A jó géniusz, aki e népet a leggazdagabb tehetségekkel ru h ázta fel, a legnem esebb vállalkozá­

sokra vezette, az ész és a jellem ritk a ad o m án y ait tette aján d ék u l a bölcsőbe. De ott volt az a dém on is, aki e nem zet legjobb, legtisz­

tább törekvéseit m indig m eghiúsítani igyekezett. Aki M átyás k irály t jav ak o ráb an , törvényes utód nélkül sírba vitte, aki M ohács előtt a nem zet vezetőinek lelkét viszállyal elhom ályosította; aki oka volt.

hogy Z rínyinek, a költőnek lángesze és izzó hazafisága félreism eréssel és visszautasítással találkozott, hogy Rákóczi egy b u k o tt ügy áld o za­

taként volt kénytelen elbujdokolni s hogy Széchényit az önvád m ar- eangolásai és az üldöztetés rém képei a kétségbeesésbe kergették. Az a rossz szellem a m agyar sors tra g ik u m á n a k újabb beteljesedése­

képpen elvégezte m agában, hogy T isza István legnem esebb, leg­

önfeláldozóbb törekvései is sikertelenek m a rad jan ak .

4

V' ■ i т ■

т V

' П ' *

I

«

És m égis! B ár azt m ondják, a politikában csak a siker határoz, b ár Tisza István m inden izében politikus volt, tagadásba vonhatja-e elfogulatlan b íráló az ő, látszólag eredm énytelen pályájával szem ben, egyéniségének, m u n k ásság án ak nagy vonásait? T ag ad h atja-e valaki, hogy míg sok nagyon eredm ényes pálya n a p ja in k b a n h a m a r fele­

désbe m erül, a T isza István alakja, p ályája, m ióta eltem ettük öt, sokkal több gondolkozót foglalkoztat, m in t életében, nőni látszik, m in d in k áb b fogalom m á, szim bólum m á, példává finomul.

Az őskor óta m inden nép képzeletét foglalkoztatta az a gondolat, hogy elesett hőseinek, n ag y jain ak élete, szerepe, küzdelm e és hatalm a földi k im ú lásu k k al nem érhet véget. A kezdetleges népek képzelődése látni vélte a h a rc té rrő l fölem elkedő h alottakat, akik a lég szárnyain folytatják ádáz h arc a ik a t s osztanak és vesznek m ásodik halált. Az a képzelet a kavargó felhőket népesítette be a földiek sorsát eldöntő túlvilági küzdelem m el, az égi jelekben látta m egnyilatkozását az elköltözötteknek, a csillagok ra jz á sá b an várta vissza hőseit. És egyéb-e a sírok kultusza, az azok csodatevő erejében való hit, m in t a n n ak a hom ályos, ösztönszerü képzetnek egyik nem e, hogy a halál nem szünteti meg az elköltözöttek h atását az élők viszonyaira?

Ez a hit az újab b k o ri m űveltséggel egészen m ás, sokkal észsze­

rűbb, sokkal1 valódibb, szilárdabb, kézzelfoghatóbb alakot ölt. Már a nagy skeptikus, a fran cia M ontaigne azt m ondta, hogy a h alottak élnek csak igazán. „Les plus m ortes sont les plus saines.“ Igaz. hogy nincsenek közöttünk, nem beszélhetnek, nem cselekedhetnek, nem tám ad h atn ak , nem védhetik m agukat, nem m o n d h a tjá k el am it életük­

ben elhallgattak, nem fejezhetik be, am it életökben m egkezdték. De láthatatlan, csodálatos vért védi őket, am elyről az igazságtalan ítélet lepattan- a közérzület, am ely az élő tám adókkal szem ben m indig a m egtám adott halott m ellé áll. A kih ű lt szenvedélyek n y o m d o k ain elfo­

gulatlan és tárgyilagos ítélet em elkedik érvényre; az elh u n y tn ak , kitől m ár senki sem vár sem m it, kitől m ár senkinek sincs oka félni, szinte szem élytelenné váló földi szereplése sokkal inkább szám íthat igazsá­

gos b írálatra, m int az élőké. És így az is, am it hirdettek és vallottak, am iben hittek és am it életükkel és h alálu k k al m egpecsételtek, az ö elném ult tan ú ság u k erejével g y ak ran ellen állh atatlan ab b u l h at az után u k jö v ő k re, m in t az élők és cselekvők leghangosabb fogadkozásai.

Hogy a Tisza István neve m a jobb hangzású, m int életében b á r­

m ikor volt, hogy m a fájdalom m al em lékeznek rá vissza, sőt invocál- ják szellem ét olyanok is, kik életében politikailag távol állottak tőle, a n n a k m ag y arázata nem csak trag ik u s végsorsa engesztelő hatásában, nem csak a szenvedélyek k ö d p á rá já n a k szétfoszlásában. a távolodó körvonalak tisztább áttekinthetőségében keresendő, a n n a k m élyebb erkölcsi oka is van.

Ö sztönszerűen érezzük m in d n y ájan , hogy h azán k m ai rettentő helyzetéből m enekülés csak a k k o r várható, h a a h o n fitársak n ak m inél többje képes a haza irán ti önzetlen, önm egtagadó, sőt önfeláldozó kötelességérzet m ag aslatára em elkedni. S m inél többekben nyom ja el ezt a kötelességérzetet az önzés, az anyagiasság, az érvényesülési vágy, m inél többen helyezik egyéni céljaikat a közérdek fölébe: an n ál in k áb b kell a jobb b elátású ak n ak m inden politikai tá b o rb a n érezniük a Tisza István p éld áján ak intő, kötelező hatását.

5 Mert henne éppen ez a haza irán ti önfeláldozó kötelességteljesí­

tés volt a legnagyobb vonás. Ez a kötelességérzet pedig m eggyőződé­

sének és hazaszeretetének egyform án m élységes fo rrásáb ó l tá p lá l­

kozott. Tökéletesen illett reá is az, am it K em ény Zsigm ond Széchenyi­

ről oly m egragadóan m ondott, hogy „ n em ü n k e fajából telnek ki leg­

gyakrab b an am a m akacs lények, kik összeforrasztották szem élyüket a kérdéssel, m elynek képviselői, kik — m int a fa gyökereit a földbe m élyen kiterjeszti, hogy virulhasson — érzelm eik és am bíciójuk szá­

m ára nagy céljaikból szívnak m inden táplálékot; kik, b ár különben dacos és hő vérm érséküek, T hem istoklesszel k iáltják: üss. csak h a ll­

gass meg; kik a börtönből és a bilincsek közül szintúgy tiltakoznak, m int a ro stru m ró l a sokadalom tévirányai ellen; kik, ha az ingerült közvélem ény vagy a h atalom által leveretnek s a fegyver m ellökre van szegezve, büszkén m ondják: ti vagytok a győztesek, mi a becsületesek;

s kiket az utolsó szabad róm ai költő, ki ifjú életét a h ó h é rb á rd alatt végezte, az istenekkel állított p árh u zam b a, m időn az uticai hősre a lk a l­

mazva m ondá: „V ictrix causa diis p lacu it; sed victa C atoni“ .

T iszának nagy eszm éje, nagy célja, m elynek m agát egészen fel­

áldozta: az ezeréves m agyar hazán ak a m on arch ia közjogi kapcsában k ü ltám adások elleni biztosítása s belsejében a m agyar értelm iség veze­

tése m elletti anyagi és szellem i felvirágoztatása volt. Ez a cél. m ely a Széchényié, a Deák F erencé is volt. m a, sajnos, m eghiúsultnak te k in t­

hető. A cél együtt om lott össze a férfiúval, aki föláldozta m agát neki.

kis vájjon látu n k -e m a tisztán és világosan m ás, m egvalósítható s n em ­ zeti m últú n k h o z m éltó célt? Még bizony csak a keresés m u n k á já b a n vagyunk; m ég m ag u n k n ak sem tu d ju k bevallani: m iről m o n d ju n k le?

m it igyekezzünk visszavívni? mi ú ja t k a ro lju n k fel? A mig puszta létü n k ért kell küzdeniink, m eg állap íth atju k -e biztosan létezésünk cél­

jait, jövőnket? És vájjon az, hogy a régi cél m eghiúsult, levon-e v ala­

mit az érte hozott áldozat értékéből? P erbe szállhatunk-e a célkitiizők- kel, nem kelbe sokkal inkább lebo ru ln u n k em lékük előtt, az erősebb sorshatalom m al szem ben szenvedett vereségük u tán is elm ondván a költővel:

„R om jaidra s ro m ja in k ra hullván, A djunk igaz, tenéked ig azat“ .

Mert b árm ik ép p fognak alak u ln i a jövőben állam i életünk céljai és lehetőségei, az bizonyos, hogy azokat csak a Tisza Istvánéhoz h a ­ sonló erejével a m eggyőződésnek, a hitnek, az ö n m egtagadásnak és a kötelességérzetnek leszünk képesek m egvalósítani. E bben rejlik az ő p éld áján ak , tan ításán ak m arad an d ó h atása, ebben az oka an n ak , a m iért erényeit, szellem ét a m agyar társad alo m b an fen n tartan i, terjesz­

teni a k a rju k .

Akik erre egyesültünk, nem becsüljük túl történeti a lak ján ak érté két, nem v ak íttatju k el szem ünket ellméjének és tiszta jellem ének su ­ gárzó fényétől. T évedett ö is sokszor és voltak kétségkívül hibái, — hiszen em ber volt! — de hibái, b árm ily nagyoknak látszanak, v aló já­

ban inkább túlhajtott erények jellegével b írtak . Hogy gyűlölték őt sokan, ki tag ad n á? hiszen a m íg a világ áll, az erőt m indig gyűlölni fogja az erőtelenség.

Igen, ő szeretve és gyűlölve volt egyform a hévvel1, de m íg a gyűlö­

let m ost m egszégyenülve, vagy legalább kibékülve vonul vissza s írjá ­ tól, a szeretet híven virraszt fölötte.

És nem csak a szeretet ta rtja ébren em lékét. Az él, kétségkívül, eleven erővel az övéi, b arátai, p ály atársai körében: él hü h arc té ri h a j­

társai közt, ak iknek szíve a lövészárok m eg próbáltatásai közt dobbant össze az övével s akik m a is velünk ünnepelnek. De él az ő szükcbb és tágabb szülőföldjén, a tö rvényhatóságokban, m elyek versenyezve áldoznak em lékének; él a hazától elszakadt vidékeken is; él a p a lo tá ­ b an és él a k u n y h ó b an lakó m ag y aro k között s a volgam enti lovas utódja, a pusztázó csikós csapongó gondolatában já rja be az Alföld délibábos rón aság ait.

Mi em lékezünk és az em lékezés ihletés perceiben úgy érezzük, m in th a ő velünk volna, és fü lü n k b en cseng-bong a húsvéti harangszó, a húsvéti üzenet: feltám adunk!

H álatelten m indazok iránt, kik m ai ünnep lésü n k fényét m egjele­

nésükkel em elték, a T isza István em lékére em elem és avatom fel e serleget, m elyet özvegyének kezéből vettünk s m elyet ezentúl m indig ez évnapon fogunk e k ö rb en em elni, m egtöltve azt gyöngyöző, nem es b o rral, m int ahogy szíveink m egtelnek feltörekvő rem énnyel s Hozzá m éltó, tiszta és nagy elhatározásokkal. Hogy a T isza István em léke és szelleme, az ő életének és h a lá lá n a k tan ítása és p éld ája vezessen el b en n ü n k et, — b ár a szenvedések poklain keresztül, b á r ö n m ag u n k fel­

áldozásával ha kell, — oda, ahová neki eljutni m eg nem adatott, a po rb a om lott, de ú jra felem elkedendő, az eltem etett, de feltám adandó, az ú jra virágzó, ú jra hatalm as és boldog M agyarország igéretföldjére!

A Tisza Isván serlegavató lak o m án résztvettek:

József főherceg, Albrecht főherceg, József Ferenc főherceg ő fen ség éik ;

Scitovszky Béla, a nem zetgyűlés elnöke, Zsitvay Tibor, a nem zet­

gyűlés alelnöke;

gróf Klebelsberg K unó, Pest In/ P ál m iniszterek;

volt m iniszterek, titkos tanácsosok, főrendek, altábornagyok:

gróf A m b ró zy Gyula, gróf A lm ássy Im re, Álgya-Papp Sándor, Berze- viczy Albert, Beöthy László, Balogh Jenő, Bernáth Géza, Czitó Károly, Csécsi-Nagy Im re, Fráter Jenő, Flohr János, György E ndre. Györ­

gyén László, b áró Hazay Sam u, b áró H arkányi Ján o s, Heinrich Ferenc, Jankouich Béla, Jekelfalussy Zoltán, Kálm án Gusztáv, gróf K á­

rolyi Im re, gróf Keglevieh Gyula, Kállay T ibor, Lukács György, Né- metliy Károly, Nagy F erenc, b á ró Perényi Zsigm ond, Pékár Gyula, Plósz Sándor, gróf Ráday Gedeon. Rákosi Jenő, Szinyei-Merse István, Soós Károly, Szász K ároly, b á ró Szterényi József, b áró Skerletz Iván.

ró S zu rm a y S indor, Vörös László, báró Vojnich Sándor, Tótlwárady- Asbótli István, Hegedűs Pál, gróf W icken b u rg István;

egyházi m éltóságok: N é m e th István, Ravasz László. Révész K ál­

m án, dr. Siegcseu József, b á ró R a d v á n szk y Albert;

A lm ássy László, Angyal József, dr. Angyal Dávid, dr. Aczél Raul, Aross Pál, Alm ássy Sándor, Alexander Im re, dr. Á ngyán Béla, Bartal Aurél, beckói Bíró H enrik, dr. Bencs Zoltán, B ö h m Alajos,

I s '

7 clr. B akonyi Pál, Baross Sam u, Békássy István, Barcza László, Beli- czey Géza, B á n ó Lehel, Beck Sándor, Baross József, Bcnes K álm án, Brezovay László, B lu m Gyula, Bárczy István, Balásházy Iván, Beöthy László, Beöthy Miklós, Balázsovils E rnő, Burghardt- Bélaváry Rezső, Baláss Béla, Baross Pál, Baross József, dr.

Bíró Pál, Bessenyei) Zénó, dr. Barta Jenő, Bleichner E rnő, dr. Bálint Rezső, Balogh B rúnó, Barber Pál, B acsinszky Vla­

dim ir, h ám o ri Bíró Leó, Bibó Károly, dr. Bíró Béla, Beck Sándor, Csajthay F erenc, b áró Collas Tibor, Csathó A ndrás, Csathó K álm án, ifj. Chorin Ferenc, dr. Császár Károly, Cs. Nagy Mik­

lós, Csók István, dr. Dobák Em il, Dárday Ede, dr. Dési Géza, Dobay József, dr. Demeter György, dr. Dréhr Im re, dr. D obránszky Béla, dr. Dósa E ndre, Daróczy A ladár, Daróczy Zoltán, Erdőhegyi Ferenc, Ereséig Péter, dr. Éliássy Sándor, Fényes Miklós, Fischer József, Fazekas Ágoston, Fischer M ihály, Fazekas K álm án, Fayer Béla, dr. Fráter Iván, Fellner Frigyes, Fleissig Sándor, Fleischcl Sándor, b áró Fejérváry Géza, báró Fejérváry Im re, dr. Folyovits József, F id sch i Róbert, Fellner Alfréd, Faragó Jenő, Fényes István, Fömötör József, dr. Gyöngyösy József, Gorove László, dr. Gerő Géza, Glück Frigyes, dr. Gesztiig Andor, Gévay-W olff Lajos, Gerlóczy Lajos, dr. Gerő Vilmos, Gerlóczy Gyula, Györffy K álm án, Gordon Rc>bert, dr. Gaár Vilmos, dr. Gogolák Károly, Groák Lajos, dr. Gerlóczy E ndre, Gabos O szkár, H o rá n szky Lajos, dr. Horjánszky N ándor, Horváth Zsigm ond, Ilalápy O szkár, Horváth Elek, H arkányi József, dr. Halász Elek, dr. H elvey T ivadar, Huszár Vilmos, vitéz Hajdu Im re, Heinrich Elek, Halászi/ László, Horváth László, Herczeg Ferenc, Heinrich Dezső, Hajós K álm án, Hódossy Gedeon, Héder Lajos, Hirschler Leó, Horváth Pál, b áró Hatvani] E ndre, H avranek József, dr. Hültl H iim ér, dr. Héder Lajos, Ilcdry Lőrinc, H a lm y József, Horváth N ándor, H űek K álm án, Hegedűs K álm án, Horn Albert, Horváth E lem ér, gróf Haller József, Halász Alfréd, dr. Horváth T ivadar, Hodobai Sándor, Jancsó Dezső, Jäger Dezső, J eszen szky P ál, Janits Im re, llosvay Lajos, Jékcy László, Je sze n szk y Sándor, dr. Jaross Sándor, dr, Im re Sándor, Jókai Ihász Miklós, Kolbenschlag Béla, K eblovszky Lajos, dr. Kerekes Pál, K otányi Zsigm ond, K irc h k n o p f E rn ő , Kőszegiig S ándor, Kiss E rnő, Kovách-Sebestyén E ndre, Kovachich Dezső, gróf Károlyi György, Keller Béla, Kálnay Béla, Kovács Gyula, dr. Kern Aurél, Klauser K ál­

m án, b áró Kornfeld P ál, Kállai] Miklós, Koós E lem ér, b á ró Kohner Adolf, dr. Kóla György, Karafiáth Jenő, dr. K onkoly E lem ér, dr. Koós István, Kristán F erenc, Koós Jenő, Kraüsz Sim on, Körönig Sándor, dr. Kesserii L a jjs, Kálmán Lajos, Kovács-Sebestyén László, báró Kun Béla, Kállai] T am ás, Katona Ferenc, L e sty á n szk y Sándor, Lipcsei]

Adám , b áró Lévay Lajos, Lá n yi Zsigm ond, Lorberer Jenő, Lándor T ivadar, Lá n yi M árton, Leitner Zsigm ond, Lengyel Zoltán, lovag Leidl H enrik, Lakatos Sándor, dr. Lakatos Gyula, Lipcseij Lajos, L ukács Ödön, Mikszáth K álm án, Maróthi-Fürst László, M e d n y á n szk y H enrik, vitéz M ártonffy E rn ő , M andovszky R ibárd, Mikecz István, Magyary Lajos, Márfíy Ágost, Mesterházi/ Jenő, Márkus Jenő, Medve Zoltán, Meskó Boldizsár, Miskolczy P ál, Miskolczy István, Markos Olivér, Meszlényi Pál, M ajthényi Béla, Molnár Lajos, dr. Major Em il, Móscr E rn ő , b áró Majloth N ándor, Molnár Im re, Mikecz László, Moritz

8

István, Magyary Ferenc, Magyary Andor, dr. Medvigy Gábor, Maróthy László, Nyegre László, dr. N agy Sándor, Nagy István, N a dányi Em il.

b áró Natorp T ivadar, Nánássy A ndor, N y é k h e g y i Ferenc, id. Nadányi Pál, ifj. Nadányi Pál, dr. N ia m e sn y M ihály, Nagy Pál, N edeczky- Gribisch Viktor, Nádossy Im re, N eu h o ld Górnál, N ozdrouitzky László, dr. N e m é n y i Im re, dr. Osváth A lbert, Országh Róbert, Ocskay Rudolf, ö rley György, Orosz György, Ostor József, Oltay Károly, Orsós F e­

renc, b á ró Orczy E lem ér. Péchy László, Pap-Szász T am ás, b áró Pon- grácz Vincze, dr. Pletnits Ferenc, dr. Pajor Ignác, Pataky Tibor, P o dhorszky László, dr. P o ko ly József, Paczolay Zoltán, Párdány O sz­

k ár, dr. Pósch Gyula, Pallai Béla, dr. Pap József, Pazár Andor, b áró R a d v á n szk y Antal, b áró R a d v á n szk y Béla, dr. R atkóczy N ándor, zom bori Rónay Gyula, R u d n y á n s z k y György, Radó Lajos, Révay Mór Ján o s, Rudas Gyula, dr. Rónay Dezső.

Radisits E lem ér, Reöck Géza, Rosenberg Ján o s, Rayner Béla. Ribáry Géza, Szem ere György, dr. S c h u sc h n y H enrik, gróf Szapáry Lajos, dr. Szilágyi Jenő, dr. Szentiuányi Géza, Szenessy A ladár. Schiller József, Sándor Im re, Szepesházy Im re, vitéz Sim on E lem ér, dr. Soós Zoltán, S ö p k é z Sándor, Szigethy Béla, dr. S z u k o v á th y Im re, dr. S á n ­ dor E rn ő , dr. Sztehló Dezső, dr. Szőke Gyula, Spiellenberg B arna, S ztra n ya vszky Sándor, dr. Szegő Zoltán, Scheftsik István, Szaihm áry László, Szontagh Félix, dr. Setét Sándor, Schidlauer Ignác. Sim on Sándor, dr. Szűcs Gedeon, Székely F erenc, ifj. dr. Szily K álm án, Sza- láinczy B ertalan, Szőrtsey József, S zékely István, Széli Á rpád, Schmi- deg Jenő, dr. Schober Béla, Tarnay Gyula, dr. Tihanyi Lajos, Terbócz Im re, Terbócz Miklós, dr. Tauffer Vilmos, dr. Torday F erenc, dr. Trä­

ger E rn ő , Tors Tibor. Tolnáig K ornél, Tibold Gyula, Tóthvárady Asbóth Ödön, dr. Tótth Lajos. dr. Tóth László. Ujuárossy-Szabó Lajos, Ujfalussy Dezső, Ujfalassy G ábor, Udvardy Ján o s, n y itraiv án k ai Vitéz Á rpád, dr. Vadnay Tibor, dr. V o len szky Béla, W erner Gyula, dr. Virág Gyula, dr. Vadász Károly, Vargha Gyula, verebi Végh E n d re. Vargha E lem ér, Vigh Gyula, dr. Várady Gábor, Vészi József, br. W olfner T ivadar, br. W olfner A ndrás, W erth eim cr Adolf, W inckler Miklós, Weisz Fülöp, Wéber Tibor, dr. Zeilendorf Dezső, Z ru m eczky Victor, dr. Zavaros A ladár, Zcrneck E rnő, Zólyomi] Dezső, Zilahi] Lajos, Z ábráczky József.