• Nem Talált Eredményt

SERLEGAVATÓ BESZÉD GRÓE TISZA ISTVAn EMLÉKÉRE

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "SERLEGAVATÓ BESZÉD GRÓE TISZA ISTVAn EMLÉKÉRE"

Copied!
12
0
0

Teljes szövegt

(1)

SERLEGAVATÓ BESZÉD GRÓE TISZA ISTVAn

EMLÉKÉRE

ELMONDOTTA :

BERZEVICZY ALBERT

1924 ÁPRILI5 22-ÉM

A LAKOMÁN MEGJELENTEK NÉVSORA

B U D A P E S T , Í924

R ákosi Jenő Budapesti H írlap Ujságvállalata R t.

(2)
(3)

SERLEGAVATÓ BESZÉD GRÓF TISZA ISTVÁN

EMLÉKÉRE

Elmondotta :

B E R Z E V IC Z Y A L B E R T 1924 április 22-én

A lakomán megjelentek névsora

BUDAPEST. 1924

Rákosi Jenő Budapesti Hírlap Ujságvállalata Rt,

(4)
(5)

*

S e r le g a v a tó b e s z é d

g ró fT isza István e m lé k é r e .

A n ap tár véletlene úgy ak arta, hogy m ai em lék ü n n ep ü n k oly időbe essék, am ikor m ég fü lü n k b en cseng-bong a csak im ént elh an g ­ zott húsvéti harangszó.

A húsvéti haran g szó feltám adást jelent. F eltám ad ást vallásos hitünkben: a keresztrefeszített és eltem etett Megváltó feltám adását;

feltám adást a term észetben, m ely m ár sóvárogva v á rta a tavaszt; fel­

tám adását az eszm éknek, m elyek sírjokból g y ak ran új hódító erővel törnek ki; és feltám adást a szívekben, am elyek m inél m élyebb csüg- gedésbe m erültek, g y ak ran an n ál nem esebb, an n á l erősebb elh a tá ro ­ zásokra tu d n a k em elkedni.

A Tisza István-E m lékbizottság és a T isza István-K ör eddig a v ér­

tanúvá lett nagy férfiúnak halála év n ap ját ünnepelte meg. Ma először gyűltünk össze, hogy m egöljük az év fordulóját a Tisza István szüle­

tése n a p já n a k , nem a gyász, han em a m egem lékezés jegyében, ser-

>ggel kezünkben, a lakom a-asztalnál.

A nem zeti ébredés nagy n a p jaib an , az em lékezetes 1861-iki országgyűlés m egnyílta után kevéssel, a „felírat vagy h a táro zat“ k é r­

désének v ajú d ásai közepette, itt, B udapesten egy gyerm ek született, ki szárm azásán ál fogva m á r a bölcsőben rem én y t és Ígéretet je le n ­ tett a h a z á ra nézve.

T isza K álm án elsőszülött fiának bölcsője m ellett ugyanaz a két géniusz állott, a m ag y ar nem zetnek az a jó és rossz nem tője, akik nem zetünket egész tö rtén etén végig kisérték. A jó géniusz, aki e népet a leggazdagabb tehetségekkel ru h ázta fel, a legnem esebb vállalkozá­

sokra vezette, az ész és a jellem ritk a ad o m án y ait tette aján d ék u l a bölcsőbe. De ott volt az a dém on is, aki e nem zet legjobb, legtisz­

tább törekvéseit m indig m eghiúsítani igyekezett. Aki M átyás k irály t jav ak o ráb an , törvényes utód nélkül sírba vitte, aki M ohács előtt a nem zet vezetőinek lelkét viszállyal elhom ályosította; aki oka volt.

hogy Z rínyinek, a költőnek lángesze és izzó hazafisága félreism eréssel és visszautasítással találkozott, hogy Rákóczi egy b u k o tt ügy áld o za­

taként volt kénytelen elbujdokolni s hogy Széchényit az önvád m ar- eangolásai és az üldöztetés rém képei a kétségbeesésbe kergették. Az a rossz szellem a m agyar sors tra g ik u m á n a k újabb beteljesedése­

képpen elvégezte m agában, hogy T isza István legnem esebb, leg­

önfeláldozóbb törekvései is sikertelenek m a rad jan ak .

(6)

4

V' ■ i т ■

r

т V

m

' П ' *

Ђ

I

«

És m égis! B ár azt m ondják, a politikában csak a siker határoz, b ár Tisza István m inden izében politikus volt, tagadásba vonhatja-e elfogulatlan b íráló az ő, látszólag eredm énytelen pályájával szem ben, egyéniségének, m u n k ásság án ak nagy vonásait? T ag ad h atja-e valaki, hogy míg sok nagyon eredm ényes pálya n a p ja in k b a n h a m a r fele­

désbe m erül, a T isza István alakja, p ályája, m ióta eltem ettük öt, sokkal több gondolkozót foglalkoztat, m in t életében, nőni látszik, m in d in k áb b fogalom m á, szim bólum m á, példává finomul.

Az őskor óta m inden nép képzeletét foglalkoztatta az a gondolat, hogy elesett hőseinek, n ag y jain ak élete, szerepe, küzdelm e és hatalm a földi k im ú lásu k k al nem érhet véget. A kezdetleges népek képzelődése látni vélte a h a rc té rrő l fölem elkedő h alottakat, akik a lég szárnyain folytatják ádáz h arc a ik a t s osztanak és vesznek m ásodik halált. Az a képzelet a kavargó felhőket népesítette be a földiek sorsát eldöntő túlvilági küzdelem m el, az égi jelekben látta m egnyilatkozását az elköltözötteknek, a csillagok ra jz á sá b an várta vissza hőseit. És egyéb-e a sírok kultusza, az azok csodatevő erejében való hit, m in t a n n ak a hom ályos, ösztönszerü képzetnek egyik nem e, hogy a halál nem szünteti meg az elköltözöttek h atását az élők viszonyaira?

Ez a hit az újab b k o ri m űveltséggel egészen m ás, sokkal észsze­

rűbb, sokkal1 valódibb, szilárdabb, kézzelfoghatóbb alakot ölt. Már a nagy skeptikus, a fran cia M ontaigne azt m ondta, hogy a h alottak élnek csak igazán. „Les plus m ortes sont les plus saines.“ Igaz. hogy nincsenek közöttünk, nem beszélhetnek, nem cselekedhetnek, nem tám ad h atn ak , nem védhetik m agukat, nem m o n d h a tjá k el am it életük­

ben elhallgattak, nem fejezhetik be, am it életökben m egkezdték. De láthatatlan, csodálatos vért védi őket, am elyről az igazságtalan ítélet lepattan- a közérzület, am ely az élő tám adókkal szem ben m indig a m egtám adott halott m ellé áll. A kih ű lt szenvedélyek n y o m d o k ain elfo­

gulatlan és tárgyilagos ítélet em elkedik érvényre; az elh u n y tn ak , kitől m ár senki sem vár sem m it, kitől m ár senkinek sincs oka félni, szinte szem élytelenné váló földi szereplése sokkal inkább szám íthat igazsá­

gos b írálatra, m int az élőké. És így az is, am it hirdettek és vallottak, am iben hittek és am it életükkel és h alálu k k al m egpecsételtek, az ö elném ult tan ú ság u k erejével g y ak ran ellen állh atatlan ab b u l h at az után u k jö v ő k re, m in t az élők és cselekvők leghangosabb fogadkozásai.

Hogy a Tisza István neve m a jobb hangzású, m int életében b á r­

m ikor volt, hogy m a fájdalom m al em lékeznek rá vissza, sőt invocál- ják szellem ét olyanok is, kik életében politikailag távol állottak tőle, a n n a k m ag y arázata nem csak trag ik u s végsorsa engesztelő hatásában, nem csak a szenvedélyek k ö d p á rá já n a k szétfoszlásában. a távolodó körvonalak tisztább áttekinthetőségében keresendő, a n n a k m élyebb erkölcsi oka is van.

Ö sztönszerűen érezzük m in d n y ájan , hogy h azán k m ai rettentő helyzetéből m enekülés csak a k k o r várható, h a a h o n fitársak n ak m inél többje képes a haza irán ti önzetlen, önm egtagadó, sőt önfeláldozó kötelességérzet m ag aslatára em elkedni. S m inél többekben nyom ja el ezt a kötelességérzetet az önzés, az anyagiasság, az érvényesülési vágy, m inél többen helyezik egyéni céljaikat a közérdek fölébe: an n ál in k áb b kell a jobb b elátású ak n ak m inden politikai tá b o rb a n érezniük a Tisza István p éld áján ak intő, kötelező hatását.

(7)

5 Mert henne éppen ez a haza irán ti önfeláldozó kötelességteljesí­

tés volt a legnagyobb vonás. Ez a kötelességérzet pedig m eggyőződé­

sének és hazaszeretetének egyform án m élységes fo rrásáb ó l tá p lá l­

kozott. Tökéletesen illett reá is az, am it K em ény Zsigm ond Széchenyi­

ről oly m egragadóan m ondott, hogy „ n em ü n k e fajából telnek ki leg­

gyakrab b an am a m akacs lények, kik összeforrasztották szem élyüket a kérdéssel, m elynek képviselői, kik — m int a fa gyökereit a földbe m élyen kiterjeszti, hogy virulhasson — érzelm eik és am bíciójuk szá­

m ára nagy céljaikból szívnak m inden táplálékot; kik, b ár különben dacos és hő vérm érséküek, T hem istoklesszel k iáltják: üss. csak h a ll­

gass meg; kik a börtönből és a bilincsek közül szintúgy tiltakoznak, m int a ro stru m ró l a sokadalom tévirányai ellen; kik, ha az ingerült közvélem ény vagy a h atalom által leveretnek s a fegyver m ellökre van szegezve, büszkén m ondják: ti vagytok a győztesek, mi a becsületesek;

s kiket az utolsó szabad róm ai költő, ki ifjú életét a h ó h é rb á rd alatt végezte, az istenekkel állított p árh u zam b a, m időn az uticai hősre a lk a l­

mazva m ondá: „V ictrix causa diis p lacu it; sed victa C atoni“ .

T iszának nagy eszm éje, nagy célja, m elynek m agát egészen fel­

áldozta: az ezeréves m agyar hazán ak a m on arch ia közjogi kapcsában k ü ltám adások elleni biztosítása s belsejében a m agyar értelm iség veze­

tése m elletti anyagi és szellem i felvirágoztatása volt. Ez a cél. m ely a Széchényié, a Deák F erencé is volt. m a, sajnos, m eghiúsultnak te k in t­

hető. A cél együtt om lott össze a férfiúval, aki föláldozta m agát neki.

kis vájjon látu n k -e m a tisztán és világosan m ás, m egvalósítható s n em ­ zeti m últú n k h o z m éltó célt? Még bizony csak a keresés m u n k á já b a n vagyunk; m ég m ag u n k n ak sem tu d ju k bevallani: m iről m o n d ju n k le?

m it igyekezzünk visszavívni? mi ú ja t k a ro lju n k fel? A mig puszta létü n k ért kell küzdeniink, m eg állap íth atju k -e biztosan létezésünk cél­

jait, jövőnket? És vájjon az, hogy a régi cél m eghiúsult, levon-e v ala­

mit az érte hozott áldozat értékéből? P erbe szállhatunk-e a célkitiizők- kel, nem kelbe sokkal inkább lebo ru ln u n k em lékük előtt, az erősebb sorshatalom m al szem ben szenvedett vereségük u tán is elm ondván a költővel:

„R om jaidra s ro m ja in k ra hullván, A djunk igaz, tenéked ig azat“ .

Mert b árm ik ép p fognak alak u ln i a jövőben állam i életünk céljai és lehetőségei, az bizonyos, hogy azokat csak a Tisza Istvánéhoz h a ­ sonló erejével a m eggyőződésnek, a hitnek, az ö n m egtagadásnak és a kötelességérzetnek leszünk képesek m egvalósítani. E bben rejlik az ő p éld áján ak , tan ításán ak m arad an d ó h atása, ebben az oka an n ak , a m iért erényeit, szellem ét a m agyar társad alo m b an fen n tartan i, terjesz­

teni a k a rju k .

Akik erre egyesültünk, nem becsüljük túl történeti a lak ján ak érté két, nem v ak íttatju k el szem ünket ellméjének és tiszta jellem ének su ­ gárzó fényétől. T évedett ö is sokszor és voltak kétségkívül hibái, — hiszen em ber volt! — de hibái, b árm ily nagyoknak látszanak, v aló já­

ban inkább túlhajtott erények jellegével b írtak . Hogy gyűlölték őt sokan, ki tag ad n á? hiszen a m íg a világ áll, az erőt m indig gyűlölni fogja az erőtelenség.

(8)

Igen, ő szeretve és gyűlölve volt egyform a hévvel1, de m íg a gyűlö­

let m ost m egszégyenülve, vagy legalább kibékülve vonul vissza s írjá ­ tól, a szeretet híven virraszt fölötte.

És nem csak a szeretet ta rtja ébren em lékét. Az él, kétségkívül, eleven erővel az övéi, b arátai, p ály atársai körében: él hü h arc té ri h a j­

társai közt, ak iknek szíve a lövészárok m eg próbáltatásai közt dobbant össze az övével s akik m a is velünk ünnepelnek. De él az ő szükcbb és tágabb szülőföldjén, a tö rvényhatóságokban, m elyek versenyezve áldoznak em lékének; él a hazától elszakadt vidékeken is; él a p a lo tá ­ b an és él a k u n y h ó b an lakó m ag y aro k között s a volgam enti lovas utódja, a pusztázó csikós csapongó gondolatában já rja be az Alföld délibábos rón aság ait.

Mi em lékezünk és az em lékezés ihletés perceiben úgy érezzük, m in th a ő velünk volna, és fü lü n k b en cseng-bong a húsvéti harangszó, a húsvéti üzenet: feltám adunk!

H álatelten m indazok iránt, kik m ai ünnep lésü n k fényét m egjele­

nésükkel em elték, a T isza István em lékére em elem és avatom fel e serleget, m elyet özvegyének kezéből vettünk s m elyet ezentúl m indig ez évnapon fogunk e k ö rb en em elni, m egtöltve azt gyöngyöző, nem es b o rral, m int ahogy szíveink m egtelnek feltörekvő rem énnyel s Hozzá m éltó, tiszta és nagy elhatározásokkal. Hogy a T isza István em léke és szelleme, az ő életének és h a lá lá n a k tan ítása és p éld ája vezessen el b en n ü n k et, — b ár a szenvedések poklain keresztül, b á r ö n m ag u n k fel­

áldozásával ha kell, — oda, ahová neki eljutni m eg nem adatott, a po rb a om lott, de ú jra felem elkedendő, az eltem etett, de feltám adandó, az ú jra virágzó, ú jra hatalm as és boldog M agyarország igéretföldjére!

A Tisza Isván serlegavató lak o m án résztvettek:

József főherceg, Albrecht főherceg, József Ferenc főherceg ő fen ség éik ;

Scitovszky Béla, a nem zetgyűlés elnöke, Zsitvay Tibor, a nem zet­

gyűlés alelnöke;

gróf Klebelsberg K unó, Pest In/ P ál m iniszterek;

volt m iniszterek, titkos tanácsosok, főrendek, altábornagyok:

gróf A m b ró zy Gyula, gróf A lm ássy Im re, Álgya-Papp Sándor, Berze- viczy Albert, Beöthy László, Balogh Jenő, Bernáth Géza, Czitó Károly, Csécsi-Nagy Im re, Fráter Jenő, Flohr János, György E ndre. Györ­

gyén László, b áró Hazay Sam u, b áró H arkányi Ján o s, Heinrich Ferenc, Jankouich Béla, Jekelfalussy Zoltán, Kálm án Gusztáv, gróf K á­

rolyi Im re, gróf Keglevieh Gyula, Kállay T ibor, Lukács György, Né- metliy Károly, Nagy F erenc, b á ró Perényi Zsigm ond, Pékár Gyula, Plósz Sándor, gróf Ráday Gedeon. Rákosi Jenő, Szinyei-Merse István, Soós Károly, Szász K ároly, b á ró Szterényi József, b áró Skerletz Iván.

S zu rm a y S indor, Vörös László, báró Vojnich Sándor, Tótlwárady- Asbótli István, Hegedűs Pál, gróf W icken b u rg István;

egyházi m éltóságok: N é m e th István, Ravasz László. Révész K ál­

m án, dr. Siegcseu József, b á ró R a d v á n szk y Albert;

A lm ássy László, Angyal József, dr. Angyal Dávid, dr. Aczél Raul, Aross Pál, Alm ássy Sándor, Alexander Im re, dr. Á ngyán Béla, Bartal Aurél, beckói Bíró H enrik, dr. Bencs Zoltán, B ö h m Alajos,

(9)

I s '

7 clr. B akonyi Pál, Baross Sam u, Békássy István, Barcza László, Beli- czey Géza, B á n ó Lehel, Beck Sándor, Baross József, Bcnes K álm án, Brezovay László, B lu m Gyula, Bárczy István, Balásházy Iván, Beöthy László, Beöthy Miklós, Balázsovils E rnő, Burghardt- Bélaváry Rezső, Baláss Béla, Baross Pál, Baross József, dr.

Bíró Pál, Bessenyei) Zénó, dr. Barta Jenő, Bleichner E rnő, dr. Bálint Rezső, Balogh B rúnó, Barber Pál, B acsinszky Vla­

dim ir, h ám o ri Bíró Leó, Bibó Károly, dr. Bíró Béla, Beck Sándor, Csajthay F erenc, b áró Collas Tibor, Csathó A ndrás, Csathó K álm án, ifj. Chorin Ferenc, dr. Császár Károly, Cs. Nagy Mik­

lós, Csók István, dr. Dobák Em il, Dárday Ede, dr. Dési Géza, Dobay József, dr. Demeter György, dr. Dréhr Im re, dr. D obránszky Béla, dr. Dósa E ndre, Daróczy A ladár, Daróczy Zoltán, Erdőhegyi Ferenc, Ereséig Péter, dr. Éliássy Sándor, Fényes Miklós, Fischer József, Fazekas Ágoston, Fischer M ihály, Fazekas K álm án, Fayer Béla, dr. Fráter Iván, Fellner Frigyes, Fleissig Sándor, Fleischcl Sándor, b áró Fejérváry Géza, báró Fejérváry Im re, dr. Folyovits József, F id sch i Róbert, Fellner Alfréd, Faragó Jenő, Fényes István, Fömötör József, dr. Gyöngyösy József, Gorove László, dr. Gerő Géza, Glück Frigyes, dr. Gesztiig Andor, Gévay-W olff Lajos, Gerlóczy Lajos, dr. Gerő Vilmos, Gerlóczy Gyula, Györffy K álm án, Gordon Rc>bert, dr. Gaár Vilmos, dr. Gogolák Károly, Groák Lajos, dr. Gerlóczy E ndre, Gabos O szkár, H o rá n szky Lajos, dr. Horjánszky N ándor, Horváth Zsigm ond, Ilalápy O szkár, Horváth Elek, H arkányi József, dr. Halász Elek, dr. H elvey T ivadar, Huszár Vilmos, vitéz Hajdu Im re, Heinrich Elek, Halászi/ László, Horváth László, Herczeg Ferenc, Heinrich Dezső, Hajós K álm án, Hódossy Gedeon, Héder Lajos, Hirschler Leó, Horváth Pál, b áró Hatvani] E ndre, H avranek József, dr. Hültl H iim ér, dr. Héder Lajos, Ilcdry Lőrinc, H a lm y József, Horváth N ándor, H űek K álm án, Hegedűs K álm án, Horn Albert, Horváth E lem ér, gróf Haller József, Halász Alfréd, dr. Horváth T ivadar, Hodobai Sándor, Jancsó Dezső, Jäger Dezső, J eszen szky P ál, Janits Im re, llosvay Lajos, Jékcy László, Je sze n szk y Sándor, dr. Jaross Sándor, dr, Im re Sándor, Jókai Ihász Miklós, Kolbenschlag Béla, K eblovszky Lajos, dr. Kerekes Pál, K otányi Zsigm ond, K irc h k n o p f E rn ő , Kőszegiig S ándor, Kiss E rnő, Kovách-Sebestyén E ndre, Kovachich Dezső, gróf Károlyi György, Keller Béla, Kálnay Béla, Kovács Gyula, dr. Kern Aurél, Klauser K ál­

m án, b áró Kornfeld P ál, Kállai] Miklós, Koós E lem ér, b á ró Kohner Adolf, dr. Kóla György, Karafiáth Jenő, dr. K onkoly E lem ér, dr. Koós István, Kristán F erenc, Koós Jenő, Kraüsz Sim on, Körönig Sándor, dr. Kesserii L a jjs, Kálmán Lajos, Kovács-Sebestyén László, báró Kun Béla, Kállai] T am ás, Katona Ferenc, L e sty á n szk y Sándor, Lipcsei]

Adám , b áró Lévay Lajos, Lá n yi Zsigm ond, Lorberer Jenő, Lándor T ivadar, Lá n yi M árton, Leitner Zsigm ond, Lengyel Zoltán, lovag Leidl H enrik, Lakatos Sándor, dr. Lakatos Gyula, Lipcseij Lajos, L ukács Ödön, Mikszáth K álm án, Maróthi-Fürst László, M e d n y á n szk y H enrik, vitéz M ártonffy E rn ő , M andovszky R ibárd, Mikecz István, Magyary Lajos, Márfíy Ágost, Mesterházi/ Jenő, Márkus Jenő, Medve Zoltán, Meskó Boldizsár, Miskolczy P ál, Miskolczy István, Markos Olivér, Meszlényi Pál, M ajthényi Béla, Molnár Lajos, dr. Major Em il, Móscr E rn ő , b áró Majloth N ándor, Molnár Im re, Mikecz László, Moritz

(10)

8

István, Magyary Ferenc, Magyary Andor, dr. Medvigy Gábor, Maróthy László, Nyegre László, dr. N agy Sándor, Nagy István, N a dányi Em il.

b áró Natorp T ivadar, Nánássy A ndor, N y é k h e g y i Ferenc, id. Nadányi Pál, ifj. Nadányi Pál, dr. N ia m e sn y M ihály, Nagy Pál, N edeczky- Gribisch Viktor, Nádossy Im re, N eu h o ld Górnál, N ozdrouitzky László, dr. N e m é n y i Im re, dr. Osváth A lbert, Országh Róbert, Ocskay Rudolf, ö rley György, Orosz György, Ostor József, Oltay Károly, Orsós F e­

renc, b á ró Orczy E lem ér. Péchy László, Pap-Szász T am ás, b áró Pon- grácz Vincze, dr. Pletnits Ferenc, dr. Pajor Ignác, Pataky Tibor, P o dhorszky László, dr. P o ko ly József, Paczolay Zoltán, Párdány O sz­

k ár, dr. Pósch Gyula, Pallai Béla, dr. Pap József, Pazár Andor, b áró R a d v á n szk y Antal, b áró R a d v á n szk y Béla, dr. R atkóczy N ándor, zom bori Rónay Gyula, R u d n y á n s z k y György, Radó Lajos, Révay Mór Ján o s, Rudas Gyula, dr. Rónay Dezső.

Radisits E lem ér, Reöck Géza, Rosenberg Ján o s, Rayner Béla. Ribáry Géza, Szem ere György, dr. S c h u sc h n y H enrik, gróf Szapáry Lajos, dr. Szilágyi Jenő, dr. Szentiuányi Géza, Szenessy A ladár. Schiller József, Sándor Im re, Szepesházy Im re, vitéz Sim on E lem ér, dr. Soós Zoltán, S ö p k é z Sándor, Szigethy Béla, dr. S z u k o v á th y Im re, dr. S á n ­ dor E rn ő , dr. Sztehló Dezső, dr. Szőke Gyula, Spiellenberg B arna, S ztra n ya vszky Sándor, dr. Szegő Zoltán, Scheftsik István, Szaihm áry László, Szontagh Félix, dr. Setét Sándor, Schidlauer Ignác. Sim on Sándor, dr. Szűcs Gedeon, Székely F erenc, ifj. dr. Szily K álm án, Sza- láinczy B ertalan, Szőrtsey József, S zékely István, Széli Á rpád, Schmi- deg Jenő, dr. Schober Béla, Tarnay Gyula, dr. Tihanyi Lajos, Terbócz Im re, Terbócz Miklós, dr. Tauffer Vilmos, dr. Torday F erenc, dr. Trä­

ger E rn ő , Tors Tibor. Tolnáig K ornél, Tibold Gyula, Tóthvárady Asbóth Ödön, dr. Tótth Lajos. dr. Tóth László. Ujuárossy-Szabó Lajos, Ujfalussy Dezső, Ujfalassy G ábor, Udvardy Ján o s, n y itraiv án k ai Vitéz Á rpád, dr. Vadnay Tibor, dr. V o len szky Béla, W erner Gyula, dr. Virág Gyula, dr. Vadász Károly, Vargha Gyula, verebi Végh E n d re. Vargha E lem ér, Vigh Gyula, dr. Várady Gábor, Vészi József, br. W olfner T ivadar, br. W olfner A ndrás, W erth eim cr Adolf, W inckler Miklós, Weisz Fülöp, Wéber Tibor, dr. Zeilendorf Dezső, Z ru m eczky Victor, dr. Zavaros A ladár, Zcrneck E rnő, Zólyomi] Dezső, Zilahi] Lajos, Z ábráczky József.

(11)
(12)

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Dr Szabó György, Dr Fazekas István, Dr Patkós Csaba, Dr Radios Zsolt, Dr Csorba Péter, Dr Tóth Tamás, Kovács Enikő, Mester Tamás, Szabó Loránd A lakosság megújuló

Az OH kártyák segítettek felszínre hozni a kliens belső erőforrásait, amelyekről az utóbbi időben megfeledkezett. A képekre adott asszociációin meglepődött. Felismerte,

(1932), ,,A kereskedelmi tengerhajózás és problé- mái" (Közgazdasági XV. Fellner Frigyes atyja, id. Fellner Frigyes egyetemi ny. tanár révén nemcsak a

Fábry Dániel, Farkasfalvy Sándor, Fellnér Frigyes, Fuchs Albert, Furtkouits Béla, Gál László, György Ernő, Halács Ágoston, Hallóss—y István, Halmi Gyula, Hegedüs

Be kellett volna mutatni, hogy a mezőgazdaság az adó- és árrendszeren keresztül milyen nagy össze- gekkel segítette az akkumulációt és ezzel az ipar fejlesztését,

Az !. fejezet a termelőszövetkezeti mozgalom előzményeivel foglalkozik. Ebben a magyar- országi szövetkezeti mozgalom gyökereinek feltárása során a szerző utal arra, hogy

Az opponens bírálatában hangsúlyozta, hogy Fazekas Béla tanulmányához hasonló feldolgozás erről a kérdésről a hazai szak- irodalomban még nincs, de tudomása sze—.. rint

(16) Fellner Frigyes: Csonka-Magyarország nemzeti vagyona. Fellner Frigyes: Magyarország nemzeti vagyona. Magyar Statisztikai Szemle, 1929. Thirring Lajos: Megemlékezés Kautz