A nemzetivagyon-számítás 125 éve

(1)

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

A NEMZETIVAGYON-SZÁMlTÁS 125 ÉVE*

DR. HARSÁNYl LÁSZLÓ

1855-ben, 125 évvel ezelőtt jelent meg Kautz Gyula első munkája az .,Austriai Birodalom statistikája". Szerzője fontos szerepet játszott a magyar statisztikai tudo—

mány kialakításában. Igen fiatal, 26 éves volt első könyve kiadásakor. Már több éve tanitott közgazdaságtant és pénzügytant, először a pozsonyi jogakadémián segéd—

tanárként, majd pedig a nagyváradi jogakadémián rendes tanárként, ahol is köny- vét megírta. Könyvének megjelenése azért volt jelentős akkoriban, mert a szabad- ságharc leverése után a magyar felsőoktatásban az Ausztriai Birodalom statisztiká—

ját kellett tanitani Magyarország statisztikája helyett. Kautz ezt a hálátlan feladatot könyvében úgy oldotta meg, hogy épített a hazai statisztikában elért módszertani eredményekre, és .,különös tekintettel" volt. ahol tehette, Magyarországra.

A Kautz—mű, amely ..főtanodák használatára és öntanulmányul" készült munka.

ismerteti az osztrák birodalom, ezen belül Magyarország népességi, közgazdasági viszonyait, tartalmazza az ipari, a mezőgazdasági. a kereskedelmi és a közlekedési statisztika különböző adatait. foglalkozik az ,.austriai monarchia" műveltségi viszo-

nyaival, az államszerkezettel és a pénzügyi helyzettel.

A gazdaságstatisztikai részben található Kautz e művének legfontosabb ered—

ménye: a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon pénzbeli értékének meghatáro- zása. Az erre vonatkozó gondolatait így vezeti be munkájában: ..A népek vagyo- mossági. anyagi jólléte elválhatatlan kapcsolatban áll egyrészt magával iparéletük mozgalma, küljavak utáni törekvéseikkel, de másrészt egyik leghatalmasb alkele—

mét és alapját is képezi az összes nemzet socialpolitikai létszerve és e létszerv tö- kélyesbülésének . . . " (252. old.)

Kautz nagyon fontosnak tartja a nemzeti jövedelemre és a nemzeti vagyonra vonatkozó számításait, jóllehet az adatok hiánya vagy megbízhatatlansága nehe—

zíti az értékelést. .,Nem létezik tán szebb és figyelemreméltóbb. de egyszersmind bonyolultabb és nehezebben is megoldható feladványa az álladalomismének. mint egy nemzet összes jövedelmeinek s az ezen jövedelem forrásait képező nemzetva- gyomtörzsnek pénzértékbeli meghatározása . . ." (225. old.)

Könyvének a pénzügyi helyzettel foglalkozó részében számításokat is végez a nemzeti vagyon nagyságára vonatkozóan. Becslése szerint, amely minden valószi—

nűség szerint az 1850—es évek különböző adatgyűjtésein alapszik, az osztrák birodalom vagyona körülbelül 23-24 milliárd pengőforint volt. Ennek összetétele:

-— a föld — amely a legjelentősebb tétel —- kb. 14 milliárd forintot tesz ki,

— az épületek és az ingóságok értéke 5.5—6 milliárd forint.

'A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Stutisztikatörténeti Szakcsoportjánok 1980.

szeptember 23. és 25. között Tatabányán tartott vándorülésén elhangzott előadás.

(2)

750

DR. HARSÁNYI LÁSZLÓ

— az ipari és a kereskedelmi tőke 1.6 milliárdra tehető.

— az állattenyésztésben és a bányászatban levő vagyonrész 1.2 milliárd forint.

— a forgóeszközök állománya megközelítően 1 milliárd forintot képvisel.

Ennek megfelelően az Ausztriai Birodalomban 600 forintnyi nemzeti vagyon jut egy főre. Ez az összeg ötödrésze a Nagy—Britanniára számított 3000 forint/főnek.

Kautz kísérleteit a makrogazdaságra vonatkozó statisztikai jelzőszámrendszer megteremtésére —— és ezen belül a nemzeti vagyon értékének megállapítására —- nem nagyon folytatták a magyar statisztikai tudomány korabeli képviselői. A nemzeti vagyon számításával kapcsolatos következő jelentősebb munka, Fellner Frigyes első műve. .,A nemzeti vagyon becslése" csak jóval később, 1893-ban, majdnem 40 év elteltével jelent meg.1 Fellner is nagyon fiatal, mindössze 22 éves volt, amikor e

műve a Tudomány—Egyetem által jutalmazott pályaműként megjelenik.

,.Legtömörebb kifejezésre a nemzet gazdasági erejét a nemzeti vagyon látszik juttatni — írta tanulmánya bevezetőjében. Műve a nemzetivagyon—számitások fejlődésének történetét dolgozta fel. és ily módon enciklopédiája. összefoglalója mindazoknak a számításoknak, amelyek Európában napvilágot láttak. Fellner a módszerek ismertetése és az ezekben történt állásfoglalás után a nemzetivagyon-

—számítás lehetőségeit a következő módon értékeli: ,,Ha végigtekintünk a nemzeti vagyon becslését megkísérlő munkálatokon, kezdve a legprimitívebb kísérletektől a legújabb dolgozatokig, úgy azt fogjuk látni. hogy a nemzeti vagyon nagyságát számbelileg kifejezni czélzó összes törekvések sikertelenek, mert a nemzeti vagyon.

a mi meghatározásunk szerint, egy népnek gazdasági javakban nyilvánuló össz—

ereje révén, becselhetetlen." (49. old.)

Az említett konklúzió —- tekintve, hogy Fellner további munkásságában a nem—

zetivagyon—számítás kiemelt helyet foglalt el — nagyon meglepő. E munkájának azonban nem is ez a lényege, hanem az, hogy módszereik szerint osztályozza az akkortájt létezett legismertebb számításokat. Az osztályozás eredményeként kiala- kult három alapvető csoport jól (foglalja egybe a nemzeti vagyon számításának le—

hetséges eljárásait.

A tárgyi vagy másként objektív módszer képviselői, a kor olyan neves statisz- tikusai. mint Rümelin és Schall, akik Württemberg nemzeti vagyonára tett becslé- seikkel váltak ismertté. A tárgyi módszer a rendelkezésre álló javak értékének köz- vetlen számbavételén és összesítéséun alapszik, tőleg a hozadéki adók alapján. Le- hetővé teszi az eszközök összetételének megfigyelését a gazdaság különböző te- rületein, illetve ezek rendeltetés szerinti számbavételét.

Az alanyi (vagy szubjektiv) módszer az egyes személyek vagyonából indul ki. és a nemzeti vagyon egészét ennek alkalmazása esetén a különböző vagyontulajclo—

nosok (alanyok) vagyonrészeinek összegeként kapja. E módszer elsősorban a va- gyonadót vagy a megfelelő jövedelemadót használja a nemzeti vagyon értékének számszerű becslésére. Alkalmazásának klasszikus területe Anglia, az ottani ,.inco-

me-tax" alapján. Ilyen becslést végzett Giffen 1878-ban.

A harmadik módszer Franciaországban alakult ki, Foville—nak, a Párizsi Statisz—

tikai Társaság elnökének munkája nyomán. és e módszer róla is kapta a nevét. Az

eljárás lényege az. hogy az évente mega'dáztatott örökségek, illetve ajándékok tő—

keértékét megszorozzák azzal a számmal. amely az illető ország népessége várható

1A külföldön végzett számítások nyomon kisereserol tanúskodik ugyanakkor két ismertetés: az első a Statistikai Közleményekben jelent meg 1661—ben, és becslést közöl Nagy-Britannia nemzeti vagyonáról. Esze- rint Nagy-Britannia nemzeti vagyona több mint 3040 millió font sterlinget, azaz több mint 30 400 millió forintot tett ki. A következő ismertetés Franciaország nemzeti vagyonáról számolt be. Ez 1884—ben a Nemzetgazda- sági Szemlében jelent meg, és e becslés szerint ez idő tájt a francia nemzeti vagyon 175—188 millió frankra súgott.

(3)

A NEMZETIVAGYON-SZÁMITAS

751

átlagos élettartamának felel meg. A halálesetek (vagy ajándékozások) alkalmával ugyanis gazdát cserél a vagyontárgyak meghatározott hányada. Ezek évi összege ismeretes, ugyanakkor egy-egy generáció alatt a teljes vagyonállományt megörök—

lik. (Ez a módszer természetesen csak a magánvagyonok becslésére alkalmas. Az így kapott értéket még ki kell egészíteni azokkal a vagyonértékekkel, amelyek nem tárgyai az öröklésnek.)

Az olasz Bodio szintén az előbbi módszert alkalmazta. mégpedig Olaszország nemzeti vagyonának 1875 és 1890 közötti gyarapodásáról készített munkájában.

A leírt módszerek mellett Fellner ismertetése kitér azokra a közvetett eljárá- sokra, amelyek a nemzeti vagyon számbeli kifejezése helyett a különböző gazda—

sági viszonyok vizsgálatát tűzték ki célul, és ezekből következtettek a ,,nemzeti va- gyonosság és jóllét" állapotára. (Ilyen tanulmányt készített Michaelis, Geyer, Neu- mann, Philippi, Neumann-Spallart, Losch.)

A magyarországi nemzetivagyon-számitást igen kezdeti, kisérleti formájában is eléri a gazdaságstatisztikák ,,sorsa": bevonul a gazdaságpolitika fegyvertárába.

A XIX. század utolsó éveiben a Monarchia közös költségeihez való hozzájáru—

lás körüli vitákban több statisztikus irt tanulmányt az ún. ,,auota" kérdéséhez.2 Láng Lajos érvelésében még csak megemlíti a nemzeti vagyonban Ausztria és Magyar- ország között mutatkozó különbséget, Földes Béla viszont már határozottabb for- mában használ fel vagyonadatokat -— 1899-ben megjelent -— tanulmányában. A dol- gozatban ismertetett, Ausztria és Magyarország vagyoni helyzetét jellemző tételek

közül egyesek így aránylanak egymáshoz:

az 1890-es évek közepén a két ország örökösödésiadó—bevétele úgy aránylott egymás- hoz, mint 1:2,3-hoz (természetesen Ausztria javára);

a tőkejövedelem a két országban úgy viszonylott egymáshoz, mint 1:5—höz, a takarék—

pénztári betétek 68 százaléka Ausztriában volt és csupán 32 százaléka Magyarországon;

vagy ami a

lekötött tőkét illeti: az épületben megtestesült vagyon 26 százaléka, a vasutak 31 százaléka volt Magyarországon. a többi Ausztriában.

A századfordulóval lezárult a vagyonszámítás történetének kisérleti, a további számításokat megalapozó, elméletalkotó szakasza. Bár már ebben az első szakasz- ban találkozunk Fellner Frigyes tevékenységével. Fellner igazi munkássága a szó- zadforduló után indul. Ezzel megkezdődik a magyar nemzetivagyon—számitás .,nagy"

korszaka. A nemzetivagyon—számítás e periódusa egyben a fellneri életmű egyik nagyon fontos fejezetének a története.

A korszak első munkája az a dolgozat, amelyet Fellner 1901-ben a Nemzetközi Statisztikai intézet budapesti ülésén terjesztett elő. Ebben Magyarország nemzeti vagyonára vonatkozó vizsgálatainak első eredményeit ismertette. Úgyszintén 1901- ben jelent meg a régi Közgazdasági Lexikon Ill. kötete, amelybe Fellner a nemzeti vagyonról 20 oldalnyi ismertetést készitett. Ebben a nemzeti vagyon fogalmával, illetve becslési módszereivel kapcsolatban összefoglalja ,,A nemzeti vagyon becs- lése" c. művében írottakat. Ugyanakkor ebben az anyagban egy számítást ís köz- zétett a magyar nemzeti vagyonról. Eszerint a föld és a bányák értéke az 1890—es években 6.1, az épületek értéke 2,2, a közlekedési eszközöké 1,9 és végül az .,ingó vagyon" értéke 4.6 milliárd forintot tett ki. Ennek megfelelően a magyar nemzeti vagyon a századforduló idején megközelítette a 15 milliárd forintot.

Ezeket az adatokat használja fel azután Milhoffer Sándor is, akinek ,,A nemzeti vagyon a múltban és a jelenben" című dolgozata 1902—ben jelent meg. Milhoffer

2Ouota: az Osztrák—Magyar Monarchiában a közösnek elismert ügyek költségeihez a két fél részéről való hozzájárulás aránya.

(4)

752

DR. HARSÁNYi LÁSZLÓ

ismerteti Fellner számításait, ugyanakkor olyan forrásmunkákat is megemlít, ame-

lyek fontos adalékul szolgálhatnak a nemzeti jövedelem— és a nemzetivagyon-szá-

mítás történetéhez. Ezek a forrásmunkák a mezőgazdaság vagyonával foglalkoztak.

lgy például ír Czoernig becsléseiről, aki az Osztrák Birodalom nemzeti vagyonának egyes elemeit számította ki az 1850-es években. Fillunger 1868-ban a mezőgazda- ság vagyonát 4.6 milliárd forintban határozta meg, amiből 3.9 milliárdot a termő—

föld és a gazdasági épületek együttes értéke tett ki. Úgyszintén ír Milhoffer Hun-

falvy számításairól is. Eszerint 1855—1857—ben a .,magyar részeken" a mezőgazda-

sági vagyon 3,6 milliárd forintra rúgott, míg az ..egész austriai birodalomra" 11 milli-

árd forintos érték jött ki.

Milhoffer 1904—ben a ,.Magyarország közgazdasága" című munkája lll. köteté-

ben újólag ír, ha röviden is, a nemzetivagyon-számításról. ltt megismétli a Fellner

által becsült számokat, mellé téve néhány nemzetközi adatot is. (lgy például Anglia nemzeti vagyonát 100, az Egyesült Államokét 85, Franciaországét 80, Ausztriáét 30 milliárd forintban határozták meg.) Hozzáteszi ugyanakkor. hogy ezek az összegek a tényleges állapotot nem mutatják, . . mert hisz nem csak a pénzben megbecsül- hető tőke nyújtja a gazdagságot: a természeti viszonyok kedvezősége. a nemzeti

munka többé kevésbé intenzív kultiválása rendkívül fontos tényezők ..." (560. old.)

Fellner következő jelentős műve az 1913-ban megjelent ,.Ausztria és Magyar—

ország nemzeti vagyona" c. könyv'volt, amely részletes és az adott körülményekhez viszonyítva alapos elemzést adott a nemzeti vagyon nagyságáról és összetételéről.

E munkában Fellner hitet tett az objektív, a tárgyi módszer mellett. E metódusát összes további művében megtartotta, nem módosítva és tovább sem fejlesztve azt.

Az általa elfogadott objektív módszert igen rugalmasan alkalmazta. Az egyes téte- lek értékelésekor azt a változatot részesítette előnyben, amelyre nézve az adatforrá- sok a legmegfelelőbbek voltak.

A Fellner—féle nemzetivagyon—koncepció alkotóelemei a következők voltak: a földbirtokok, a bányák, az épületek, a közlekedési eszközök, a különböző ingósá—

gok. valamint a külfölddel szemben fennálló követelések, illetve tartozások.

A földbirtok értékének megállapítására három módszert alkalmazott:

a) a jelzálogkölcsönök fedezete gyanánt lekötött birtoktestek holdankénti becslését ól- talánosította az összes földterületre (az így kapott összeg 18,8 milliárd korona volt);

b) a föld tényleges tiszta hozadékát 4 százalékos kamatlábbal tőkésítette (az igy ko—

pott hozadéki érték 18,6 milliárd korona);

c) a halálesetek miatt évről évre beállott ingatlanbírtok—változások jelentették a harmadik adatforrást: ismerve az évenként ily módon gazdát cserélt földbirtokok átlagos értékét, valamint a várható átlagos élettartamot. kiszámította az összes ingatlan értékét. mely össze—

get természetesen meg kellett növelnie azoknak az ingatlanoknak az értékével, amelyek nem tárgyai az örökösödésnek (a kapott eredmény nem tért el lényegesen az előbbiektől).

Ezekből a részletekből világossá válik, hogy Fellner — ha szükséges volt —- bát—

ran nyúlt bármelyik ismert eljáráshoz. Minthogy a földvagyon értékelése különösen jelentős volt abban a korban, számításai igazolására Fellner :: Foville-módszert is

alkalmazta.

A bányák értékét tiszta hozadékuk tőkésítésével állapította meg. A figyelembe vett kamatláb ebben az esetben is 4 százalék volt. (Más esetekben ehhez hasonló, vagy ennél valamivel nagyobb kamatlábbal dolgozott Fellner, de az alkalmazott

kamatláb megválasztását nem indokolta.) Az épületek értékének megállapításakor a házadókataszterre vonatkozó megbízható adatokból indult ki. Fellner számításai szerint az összes ingatlan (tehát a föld. a bányák és az épületek) értéke megha—

ladta a 30 milliárd koronát.

(5)

A NEMZETIVAGYON-SZÁMITÁS

753

A közlekedési eszközök között Fellner felértékelte az utakat (előállítási költsé—

geik alapján). a hidakat (hasonló eljárással), a mesterséges vízí utakat (a haszná- latukért szedett vám tőkésítésével), a vasutakat (többféle módszerrel), a posta, a

távirda, valamint a telefon vagyonértékét. Mindezek értéke megközelíti a 6 milliárd

koronát.

Az ingóságok becsléséhez egyrészt a biztosítási statisztika nyújtott információ—

kat, másrészt —— a földhöz hasonlóan — az örökösödési adatokat használta fel a szerző. Az idetartozó állatállomány, készletek, háztartási javak összértéke megha—

ladta a 13 milliárd koronát.

(Módszerének bírálói különösen ezt az utolsó tételt ki- fogásolták.)

A külfölddel szemben fennálló követelések a mai viszonyokhoz hasonlóan már akkor sem voltak jelentősek; 192 millió koronát tettek ki.

A felsorolt tételek összegeként a teljes nemzeti vagyon közel 50 milliárd korona volt. Ezt csökkentette a külfölddel szemben fennállott tartozások összege. amely lé- nyegesen nagyobb volt a követeléseknél: meghaladta a 8 milliárd koronát. Az így kapott tiszta nemzeti vagyon nagysága tehát megközelítette a 42 milliárdot.

Következő munkájában az ismertetett adatokat használja fel Fellner ahhoz, hogy a trianoni békekötést követő változásoknak megfelelően a ,,magyar szent korona országainak" nemzeti vagyonát — tehát a mintegy 42 millárd koronát — fel- ossza Magyarország és az ún. utódállamok között. Eszerint a teljes nemzeti vagyon 39—41 százaléka jutott a mai magyar területre, a külföldi tartozások megosztása ezt az arányt a tiszta vagyon esetében 35—37 százalékra csökkentette.

Fellner utóbbi munkáját, amely kéziratos formában maradt meg3. követte az a számítás, amelyet Szabóky Alajos irányításával a Pénzügyminisztérium megbízásából a pengővaluta bevezetésének időszakában készítettek. Ezek a számítások 1921-re és 1925-re vonatkoznak. A számításokat Fellner módszerével és koncepciójának megfelelően dolgozták ki. A statisztikatörténet még adós annak a kutatásával, hogy

a Szabóky irányította számítások mennyire pontosak.

Fellner következő munkáját 1929-ben adták ki. Ebben Magyarország nemzeti vagyonának 1927. évi nagyságát és összetevőit elemezte. A művel kapcsolatban Horváth Róbert tett módszertani kritikai észrevételeket egy cikkében, amely 1947- ben jelent meg. Számításai szerint Fellner a földvagyon értékét alábecsülte. A ja- vított módszerrel a földvagyon értéke 16.5 százalékkal magasabbnak mutatkozik.

További korrekcióként jelöli meg Horváth Róbert azt is, hogy Fellner a felfedezett, de ki nem aknázott bányakincs értékét elhanyagolta számításaiban. A harmadik tévút Horváth Róbertlszerint az, hogy Fellner a városi épületek tőkeértékét nem 100 százalékos, hanem csak 70 százalékos bérösszeg alapján állapította meg egy akkori jogszabályból kiindulva, amely szerint lakbérek fejében —- átmenetileg — a bérek 70 százalékát kellett fizetni. Nyilvánvaló, hogy a 30 százalék nem csökkent- hette a házingatlanok gazdasági értékét (csupán a hozadékát, átmenetileg). A ne—

gyedik bírált tétel az utak értékének megállapítására vonatkozott. Horváth szerint a számításokban alkalmazott ár alacsony volt. és ez kb. 30 százalékos aláértékelést okozott Fellner számításaiban. Fellner ráadásul elhanyagolta a városok belterüle—

tén levő utak értékelését is.

Az 1929—ben közzétett számítás volt Fellner nemzeti vagyonnal kapcsolatos utolsó publikált műve. Munkássága meghatározó jellegű volt, de feltétlenül említést érdemelnek mindazok a statisztikusok, akik ebben az időben Fellneren kívül a nemzeti vagyon nagyságának kutatásával foglalkoztak.

3Adatoit viszont változtatás nélkül közölte az 1929-ben megjelent új Közgazdasági Enciklopédia (Athe—

naeum. Budapest. 69—70. hasáb).

6 Statisztikai Szemle

(6)

754

a) A Magyar Gazdaságkutató Intézet a nemzetijövedelem—számítások kereté—

ben a felhalmozás elszámolásakor a nemzeti vagyonnal kapcsolatban is vizsgáló- dott.

b) Éber Antal 1929—ben tette közzé munkáját a nemzeti tőke 1924 és 1929 közti

alakulásáról. Éber véleménye szerint lehetetlen a nemzeti vagyon számszerű becs- lése, csupán a nemzet termelő tőkéjében bekövetkezett változások évenkénti becs-

lése vezethet eredményre.

c) Szigeti Gyula Magyarország vagyonának az első világháború utáni alaku-

lását vizsgálta és hozta nyilvánosságra. Becsléseit Fellner módszerével készítette és

az 1912—1930. évi korona-adatokat pengőre számította át.

d) Neubauer Gyula a magyar nemzeti vagyon nagyságát és megoszlását az adóstatisztikák alapján vizsgálta. Ez a vizsgálat igazolta a Fellner—féle számítások

megbízhatóságát.

e) Navratil Ákos nem készített konkrét számításokat a nemzeti vagyon nagysá- gára vonatkozólag, de ezzel kapcsolatos elméleti megállapításai jóval túlmutatnak korán. Navratil a nemzeti vagyon elemei közé sorolta a közvetlen fogyasztásra szol- gáló javakat is. míg Fellner vizsgálódása csupán az ún. gazdasági javakra vonatkozott. Navratil úgy találta, hogy az elemzéseket ki kell terjeszteni a számszerűen nem értékelhető javakra is. Rámutatott arra, hogy az emberi munkaerőt szintén be kell sorolni a nemzeti vagyon elemei közé. Bírálta Fellnert azért is, hogy a nemzeti va—

gyon fellneri megközelítéséből hiányzik az ún. szabad javakkal történő gazdálkodás értékelése.

Ebben a korszakban a nemzeti vagyon számításával foglalkozó említett szakemberek mellett több közgazdász—statisztikus vonta kétségbe a nemzetivagyon—szá—

mítás elméleti és gyakorlati lehetőségét. Ellenvetéseik komolyságát jelzi, hogy e korszak vagyonszámítással kapcsolatos irodalmának utolsó kiadványában éppen az ő kifogásaik jutottak túlsúlyba.

A Magyar Statisztikai Társaság 1938-ban ülést tartott a nemzeti jövedelem és az adóstatisztika problémáiról. Ezen az ülésen az egyik fontos téma a nemzeti vagyonnal kapcsolatos elszámolások kérdése volt. Az értekezlet tárgyalási programja sze—

rint kérdéses, hogy:

,.lV. A tőke értékelésének, a nemzeti .yagyon becslésének vagy a vagyonálla- mány valamely statisztikailag megrögzíthető részének mennyiben van a nemzeti jö-

vedelem számszerű meghatározása szempontjából érdemi jelentősége.

V. Melyek az értékelésnél szem előtt tartandó főbb irányelvek . . .4

lX. Minő tanulságok vonhatók le az előbb említett szempontokból a magyar nemzeti vagyonállomány változásaira vonatkozó statisztikai eredményekből." ((25) 6. old.)

Az említett 1938-as tanácskozás egyenes előzménye -— ahogy erre Fellner cél—

zott is — a Verein für Sozialpolitik 1926-os bécsi ülése, amelyen Karl Díehl, az ülés elnöke ,,... a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem becslésére irányuló kísér- leteket meddőnek állította oda, sőt az ilyen számításokat politikai célok szol-

gálatában állóknak bélyegezt e". ((25) 11. old.)

A nemzeti vagyon kérdésében állást foglalt szakemberek közül csupán kettő — Szádeczky—Kardoss Tibor és Neubauer Gyula —- akadt olyan. aki célszerűnek vélte a nemzeti vagyonnal kapcsolatos számítások folytatását. A többség elvetette e te—

rület ésszerű felhasználási lehetőségét is. Néhány részlet a kétkedő hozzászólá- sokból.

" Az ár, az adóeltitkolás problémája. a számításba veendő időszak. az aggregálás.

(7)

A NEMZETIVAGYON-SZAMITAS

755

lhrig Károly: ... .. nem tudom a nemzeti vagyont mint a forgalomgazdaságnak egyik tárgyát elképzelni Még feltételezni is nehéz, hogy a (nemzeti vagyon — H. L.) maga egészében forgalmi ügyletek tárgyát képezhetné, már pedig ezen fel—

tevés nélkül az ár, amely a becslésnél mértékül szolgál, értelmét veszti. Az az összeg tehát, amellyel kifejezzük, voltaképpen pretium affectionis (előszereteti érték H. L.) -szerű. amelynél tudvalevőleg a szubjektív értékelés áll előtérben." (32. old.)

Heller Farkas: ,,Többször elővettem a nemzeti jövedelemre és a nemzeti vagyonra vonatkozó számításokat. mindig kiváncsi voltam arra, hogy ezek mit fejez—

nek ki az én számomra Öszintén be kell vallanom .... hogy amikor elővettem ezeket a számokat, rendesen az volt a vége, hogy azt mondtam: én ezt tovább nem

nézem, mert nem tudom magamnak megmondani, hogy mi ez ..," (94. old.)5

Varga István: ,,A nemzeti vagyon statisztikailag pénzösszegben kifejezve nem fogható meg az objektív módszert alkalmazó nemzeti vagyonmegállapítást

merőben célszerűtlennek vélem." (38. old.)

Varga lstván, aki egyébként felismerte az átfogó közgazdasági számítások je—

lentőségét, az egész korszakban mindvégig meggyőződéssel állította, hogy a nem—

zeti vagyon számbavétele lehetetlen. Az 1938—as értekezletet megelőzően, Matolcsy Mátyással közösen írt ,.Magyarország nemzeti jövedelme 1924/25—1934/35" c. mun—

kájuk bevezetőjében így ír a nemzeti vagyonról: .,. ., a nemzeti vagyon nagyságá—

nak megállapítására irányuló számítások eleve meddőségre vannak kárhoztatva egyfelől azért. mert nem alkotható meg a statisztikai szemlélet szempontjából hasz—

nos fogalma, másfelől mert nem dolgozható ki egy olyan módszer, amely hasznos eredményeket adhatna, és végül, mert a számításokeredményeképpen nyerhető adatoknak és ezen adatok változásainak értelme és jelentősége nem fogható fel."

((21) 9. old.)

A nemzetivagyon-számítás második periódusa tehát 1938-ban, közvetlenül a háború előtt fejeződött be. Ezután több mint egy évtizedes szünet következett. A nemzetivagyon—számítások iránt az 1950-es évek elején kezdődött meg újra az ér—

deklődés. A kísérletek eredményét 1953-ban ifi. Szőnyi Gyula ismertette. Az akkori feladat ,,csupán" az álló— és a forgóalapok nagyságának megállapítása volt. A vál—

lalati mérlegkörbe tartozó gazdálkodó egységeknél felmérték az épületek, az épít- mények, a gépek, a berendezések stb.. tehát az összes állóeszköz értékét. Megtör—

tént a kisipari munkaeszközök értékelése is, az utak és a hidak számbavétele, to—

vábbá a lakóházak értékének megállapítása. A forgóalapok között a készletek és a befejezetlen beruházások értékelésére került sor.

A magyar nemzetivagyon-számítás a mai modern formájában az új magyar mérlegrendszer 1969-ben történt bevezetése óta létezik. Ezután jelent meg a Köz- ponti Statisztikai Hivatal ,.Magyarország nemzeti vagyona 1970. január 1-én" c.

kiadványa. Ebben a nemzeti vagyon értékelése a következő tételekre terjed ki:

— állóeszközök,

— befejezetlen beruházások,

— készletállomány,

— földterület,

— az erdők élőfaállománya.

-— a feltárt ásványvagyon.

— a lakosság személyes tulajdonában levő tartós készletek.

A nemzeti vagyon fejlesztési munkáiban jelentős szerepe volt a nemzetközi ajánlásoknak. A magyar nemzeti vagyon fogalma az ENSZ által ajánlott fogalomtól

5Ez az álláspont némileg ellentétes a nemzeti vagyonról (és a nemzeti jövedelemről) írt igen objektív ismertetéssel, amelyet Heller Farkas 1937—ben megjelent Közgazdasági Lexikona tartalmaz.

6'

(8)

756

némileg eltér. Nem tartalmazza ugyanis a muzeális kincseket, továbbá a halászati vagyon egy részét, ennyivel szűkebb tehát az ajánlásban szereplő körnél. Ugyan- akkor a magyar nemzeti vagyon felöleli a tartós fogyasztási cikkeket, amelyeknek számbavétele az ajánlásból hiányzik. A KGST-ajánláshoz képest Magyarország nem—

zeti vagyona bővebb. hiszen tartalmazza a természeti erőforrásokat is.

Az utóbbi időkben megkezdtük a vízvagyon számbavételével kapcsolatos mód—

szertani és elszámolási kérdések tisztázását is.

Összefoglalva elmondható, hogy a nemzetivagyon-számitás 125 éves történetét a sikeres és sikertelen periódusok váltakozása jellemzi. A nemzetivagyon-számitás gondolata nehezen tudott utat törni magának annak ellenére, hogy olyan nagy név fémjelezte az ezzel kapcsolatos munkákat, mint Fellner Frigyesé. Elmondhatjuk vi—

szont, hogy ma a vagyonszámítás elmélete és gyakorlata egyaránt méltó helyére került a makrogazdasági elszámolások között.

lRODALOM

(1) Dr. Kautz Gyula: Az Austriai Birodalom statistikája különös tekintettel Magyarországra. Pest. 1855.

440 old.

(2) Nagybritannia nemzeti vagyona. (lsmertetés.) Megjelent: Statistikai Közlemények. A hazai állapo—

tok ismeretének előmozdítására kiadja a Magyar Tudományos Akademia Statistikai Bizottmánya. l. köt. Pesth.

1861. 313—314. old. _,

(3) Dr. Kautz Gyula: Nemzetgazdaság és pénzügytan. 1. köt. Budapest. 1880.

(4) A francia nép vagyona. (lsmertetés.) Nemzetgazdasági Szemle. 1884. évi lX. füzet. 775—776. old.

(5)'Fellner Frigyes: A nemzeti vagyon becslése. Pesti Könyvnyomda—Részvény—Társaság. Budapest.

1893. 63 a d.

(6) Láng Laios: Javaslat a auóta megállapitására. Kilián Frigyes. Budapest. 1897. 49 old.

(7) Földes Béla: Guam-tanulmányok. Pfeiffer Nándor kiadásában. Budapest. 1899. 127 old.

(8) Közgazdasági Lexikon. Közgazdasági ismeretek Tára. Szerk.: Halász Sándor, Mandel/ó Gyula, 3.

köt. Munkásvédelem—Zsellérek. Budapest. 1901. 8134—Xll old. .

(9) Fellner Frigyes: A magyar nemzeti vagyon becslése, tekintettel egyéb államokra. Közgazdasági Szemle. 1901. 26. köt. 889—915. old.

(10) Mílhoffer Sándor; A nemzeti vagyon a múltban és a jelenben, különös tekintettel a mezőgazda- ságra. Magyar Nemzetgazda. 1902. évi 23. sz. 178—180. old.

(11) Mílhoiier Sándor: Magyarország közgozdasága. lll. köt. Franklin Társulat. Budapest. 1904. 562 old.

(12) Fellner Frigyes: Ausztria és Magyarország nemzeti vagyona. 1913. 83 old.

(13) Fellner Frigyes: A magyar szent korona országai nemzeti vagyonának és nemzeti jövedelmének megoszlása a mai Magyarország és az utódállamok között. Budapesti Szemle. 1923. december. 173—240. old.

(14) A mai Magyarország nemzeti vagyonára vonatkozó tanulmány (1921. év). Az 1921. évi nemzeti vagyonra vonatkozó számítások részletadatai (! KSH Könyvtárában. (Kézirat)

(15) Földes Béla: Kautz Gyula emlékezete. Megjelent: a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése Kautz Gyula születésének 100. évfordulója alkalmából 1929. nov. 25-én. Magyar Tudományos Akadémia. Buda-

pest. 1929. 32 old.

(16) Fellner Frigyes: Csonka-Magyarország nemzeti vagyona. Budapest. 1929. 94 old.

(17) Dr. Fellner Frigyes: Magyarország nemzeti vagyona. Magyar Statisztikai Szemle, 1929. évi 3, sz.

285—293. old.

(18) Éber Antal: A magyar nemzeti tőke alakulása 1924—től 1928-ig. Közgazdasági Szemle. 1929. 177—223.

old.

(19) Közgazdasági enciklopédia. 1—4. köt. Budapest. 1929—1931.

(20) Dr. Thirring Lajos: Megemlékezés Kautz Gyuláról halálának negyedszázados fordulója alkalmából.

Magyar Statisztikai Szemle. 1934. évi 5. sz. 415—418. old.

(21) Matolcsy Mátyás — Varga István: Magyarország nemzeti jövedelme, 1924/25—1934/35. Magyar Gazda—

ságkutató Intézet. Budapest. 1936.

(22) Heller Farkas: Közgazdasági Lexikon. Budapest. 1937.

(23) Dr. Szigeti Gyula: Nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon és fizetési mérleg. Magyar Statisztikai Szemle. 1938. évi 5. sz. 168—175. old.

(24) Dr. Neubauer Gyula: A magyar nemzeti vagyon nagysága és megoszlása az adóstatisztlkák alap-

ján. Magyar Statisztikai Szemle. 1938. évi 7. sz. 722—731. old. _

(25) A nemzeti jövedelemszámitás és az adóstatisztika problémái. (Az 1938. március 22.. 29.. április 5—

én és 22-én tartott szakértekezlet.) A Magyar Statisztikai Társaság Kiadványai. Budapest. 1938. 143 old.

(26) Dr. Laky Dezső: Megemlékezés Földes Béláról, Fellner Frigyesről és Kenéz Béláról. Magyar Sta—

tisztikaí Szemle. 1947. évi 7—8. sz. 272—289. old. "

(27) Dr. Horváth Róbert: Néhány megjegyzés a Fellner-féle nemzetlvagyon-számitás margojára. Magyar Statisztikai Szemle. 1947. évi 3—4. sz. 103—109. old.; 5-6. sz. 181—187. old.

(28) Dr. Szőnyi Gyula: A nemzeti vagyon mérlegének néhány kérdése. Statisztikai Szemle. 1953. évi 7.

sz. 533—541. old.

(29) Dr. Haipál Gyula: A nemzetivagyon-számitás története Magyarországon. Statisztikai Szemle. 1969.

évi 12. sz. 170—186. old.

(9)

A NEMZETIVAGYON-SZAMITAS

757

(30) Neszterov. Leonid: Magyar kísérlet a nemzeti vagyon becslésére. Statisztikai Szemle. 1969. évi 12.

sz. 187—195. old.

(31) Dr. Horváth Róbert: Kautz Gyula hozzájárulása a magyar statisztikai tudomány kialakulásához.

Statisztikai Szemle. 1971. évi 7. sz. 736—744.₍₃₂₎ old.: 8—9. sz. 894—904. old.

Magyarország nemzeti vagyona 1970. január 1-én. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971. 40 old.

(33) Árvay János: Nemzeti termelés. nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon. Közgazdasági és Jogi Könyv—

kiadó. Budapest. 1973. 368 old.

(34) Dr. Árvay János: A nemzeti vagyon kiszámításának főbb módszertani kérdései. Statisztikai Szemle.

1979. évi 5. sz. 495—506. old.

PE3tOME

KOI'O oőuiecraa.

Aarop

npouasonnr oőaop ucropun oteuecrsennbix pacueroa Haunonanbnoro Sor-arcr- Ba no cnyv—iaio 125 FOAOBLLLHHBI co epe/nerm BbiXOAa :; CBeT KHHFH BHAHOI'O Benrepcxoro cramcmka Aronbi Kay-rue ((CTaTHCTHKa Aacrpuücnoű uMnepm—m. B 3TOM npousaeger—mu a Benrpuu

Bnepabie őbmu onyőnunosanu cooőpamemm a can3n c HauouaanbIM őorarcraoM.

Ha atom paHHeM arane oreuecraeHi-ibie pacue'rbi Haumouanbnoro Goratcraa Hapxny c TpYAOM Kayj'ua Gunn npencraaneubi merononornuecxoü paőo'roü mpugema (Dennepa M ouepnaMn Jiaiioma J'laHra " Benbi (Déngetua o Keatax.

Hauano XX

Bena MO)KHO cumarb nepuvoM pacuaera aeHrepcxnx pacueros Hauuonanh- Horo Soratcsa. Torna abiwnu a caer prgbi (Dpnnema CDenHepa o npax'ruxe, meToAax "

cnocoőax pacuera Haunouanbnoro őorarcraa, a remete ananormnbie no xapam-epy prAbi .apyrnx BHAHbIX crarucmxos.

3a 3THM l'lepHOAOM nocnenoaana Hexoropasi craruauun a 30—bie rOAbl, Koma omenb- Hble cramcmm—i Kpn'mxoaanu

npuHunnansr—ro oőOCHOBöHHOCTb pacueroa.

B aakmotiei—me aBTop nanaraer BHenpeHHbiű a 1971 rogy coapemeHi-ibiű cnocoő Hauwonanbnoro Sorarcrsa.

SUMMARY

The study is a revísed version of a lecture given at the 18th itinerary Session of the Groupheld fromof the23rd to 25th September 1980.History of Statístics, Statistical Section of the Hungarian Economic Society.

The author reviews the history of the accounts of national wealth in Hungary on the occasion that Gyula Kautz's, a famous Hungarian statistícian. book entitled ,,Statistics of the Austrian Empire" was published 125 years ago. ideas about national wealth were published first in Hungary in this book.

This early period of the accounts of national wealth in Hungary was represented, be- sides Kautz. by Frigyes Fellner's methodologiauota studies. cal activity and by Lajos Lóng's and Béla Földes'

lt is the period after the turn of the century which is to be considered as the great period of the accounts of national wealth in Hungary. Frigyes Fellner's works covering the practice. methods and procedures of the accounts of national wealth. together with the works of other famous statisticians dealing with similar problems appeared at that time.

This period was followed by some recoiling in the 1930ies when certain statisticians crit—

icized the theoretical foundations of the computation.

Finally. the author shows an up—to—date method of the accounts of national wealth which has been elaborated since 1971.