M A G Y A R
N E M Z E T I
N Y O M T A T V Á N Y - K I Á L L Í T Á S
B U D A P E S T
1 9 3 7
6 7 1 2 0
F ő v é d n ö k ö k :
Bornemisza Géza
m. kir. ipar iigyi miniszter
Dr. Hóman Bálint
m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter
Dr. Karafiáth Jcnő
Budapest székesfőváros főpolgármestere
Szendy Károly
Budapest székesfőváros polgármestere
Dr. U gron Gábor
az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács elnöke V é d n ö k ö k :
Binetter Jenő, dr. Csánky Dénes, Erdősi Károly, dr. Dorogi Farkas Ákos, Fellner Pál, dr. Fitz József, vitéz dr. Haász Aladár, dr. Halla Aurél, dr. Herz Henrik, dr. Légrády Ottó, dr. Némethy Károly, Neményi József, dr. Pasteiner Iván, Péter Jenő, Praznovszky Iván, dr. Rákóczy Imre, dr. Say Géza,dr. SchullerDezső, Szablya-Frischauf Ferenc, Szablya János, dr. Keéry-Szántó Andor, dr. Szinyei József, dr. Vadnai Béla, dr. Wünscher
Frigyes, gr. Zichy István.
5
E l n ö k : Kertész Árpád
A l e l n ö k ö k :
dr. Báthory-Hüttner János, Kurfürst István, dr. Bródy László ügyvezető.
E l n ö k s é g :
Balogh Imre, dr. Benedek Marcell, dr. Berkes Róbert, dr. Dávid Antal, Dormándi László, Durand ? Félix, Enywári Jenő, Erdős Ármin, Farkas István, dr. Gulyás Pál, Hermann Sámuel, dr. Hoffmann Edit, Hollós Bálint, dr. Horváth Henrik, Jelien Gusztáv, Jutassy Ödön, Klösz Pál, Kner Imre, Kozol Sándor, dr. Layer Károly t, Leitner Gusztáv, Milkó Elemér, Müller György, Nyári Elemér, dr. Pacher Béla, Pápai Ernő, Piatnik Lajos, Radványi Miklós, dr. Révay Béla, Rovó Aladár, dr. Schoen Arnold, Schwarz Gyula, dr. Béréi Soó Rezső, dr. Steingassner Pál, Székely Artúr, dr.Takács Ernő,
vitéz dr. Tóth András, Török Sándor, Tranger József.
R e n d e z ő s é g :
dr. Asztalos Miklós, Bíró Miklós, Bisztrai Farkas Ferenc, Braun Vilmos, Dick Bódog, dr. Drescher Pál, Einhorn Mór, Fischer Manó, Forbáth Géza, Glück Béla, Gulyás Ignác, Haiman-Kner György, Hunyady József, dr. Jajczay János, dr. Kelényi B.
Ottó, Kner Albert, Kner Erzsébet, id. Kohl Ferenc, dr. Kovács Lajos, Köhler László, Lehner Rezső, dr. Lobi Ödön, Lőwy Salamon, Magos Kálmán, Magyary István, vitéz Marsovszky Endre, dr. Máthé Károly, dr. Mihalik Sándor, Nagy István, Nedeczky László, Neufeld Dezső, Novák László, Nyírő Tibor, dr. Péter András, dr. Radványi Lászlóné, Rasovszky Árpád, Reiter László, Révész Zsigmond, Rosner Károly, Rózsa Károly, Schatz Rezső, Schmidek Oszkár, Schmidek Tibor, Schnei- der Jenő, dr. Schulz Elek, Szász Győző, Szabó Róbert, Tausz Sándor, Thiering Richárd, dr. Tóth
László, dr. Zakariás G. Sándor.
B í r á l ób i z o t t s á g :
dr. Bródy László, dr. Fitz József, Kaesz Gyula, Kertész Árpád, Kellner Ernő, Kner Imre, dr. Nagy
Béla, dr. Péter András, Rasovszky Árpád, Tausz Sándor.
7
I n t é z ő b i z o t t s á g :
Bisztrai Farkas Ferenc, dr. Bródy László, Kaesz Gyula, Kner Albert, Nyíró Tibor, Rosner Károly.
S a j t ó e l ő a d ó : dr. Tarr László.
Ha valami hazai vállalatot ki akarok vinni, nem elég zem meg az irha-firkával, hanem telhető ha znál ve zem a szájamnak is és lábamnak is és nincs elő tem sem házemeleti magasság3 sem utcai távolság.
Gróf Széchenyi István
E l ő s z ó t
írok ehhez az útmutatóhoz, amely végigkíséri majd az olvasót kiállításunkon, amelyhez ha
sonló nem volt még Magyarországon soha.
Elmondom, hogy összegyűjtöttük mindazt, amit a magyar nyomdász a múltban és a jelen
ben teremtett, és a legnagyobb magyar fent- idézett mondásához híven, ami lángleikének igaz megnyilvánulása volt, mi sem elégedtünk meg félmunkával, hanem lelkesedésünk erejé
ben bízva, megmozgattunk mindenkit és min
dent, hogy magyaroknak és külföldieknek egy
aránt megmutathassuk munkánkat a fejlődés, a haladás, a közművelődés szolgálatában.
Nem lehet kiállításunk első termeiben elfogó- dott, elszorult lélek nélkül megállni. Hiszen a termek közepén, kimagasló helyen az eszter
gomi főegyházmegyei könyvtár páratlan szépségű és értékű kéziratai, ősnyomtat
ványai mellett a magyar múltnak olyan 9
kiemelkedő írásos emlékei vannak kiállítva, mint első szent királyunknak Szent István
nak törvényei, X II. századi kézírásban;
a legelső, még X III. századi össze
függő magyar szöveg, a Halotti Beszéd ; a magyar történelemnek a X II— X III. század- fordulóján készült első ránkmaradt forrása, a dicsőséges Béla király névtelen maradt jegyzőjének Magyar Krónika kézirata ; végül a páratlan szépségű, a XIV. század derekán Nagy Lajos királyunk rendeletére készült úgy
nevezett Bécsi Képes Krónika, korának világ- viszonylatban is egyik legpáratlanabb remeke.
A könyvnyomtatás feltalálásának százada előtti magyar múltúnk legmegkapóbb és meghatóbb írásos emlékei ezek. A könyvnyomtatás fel
találásának százada nálunk a törökverő Hunyadi János és a dicsőségesen uralkodó, nagy könyv- szerető Hunyadi Mátyás százada. De már a kéziratos könyv pompáját kedvelő Mátyás ide
jében megszületik Budán az első Magyar- országon nyomtatott könyv, a magyar történeti érzéknek megfelelően a magyar múltat előadó Budai Krónika.
Karai László magyar főpap volt az, aki, mint Mátyás alkancellárja, fontos küldetésben
Rómában járt II. Pál pápánál és hivatalos elfoglaltsága mellett nagy érdeklődést tanúsított az akkor még egészen új nyomdászmesterség iránt. Megérezte, hogy hazájának tesz szolgá
latot, ha ezt az új mesterséget átplántálja Magyarországra és így nyílt meg a budai nyomda Karai költségén Hess András vezeté
sével, akit Rómából hozott magával. írtak pedig akkor 1473-at és még nem voltunk két évtizeddel Gutenberg találmányának közkinccsé válása után. Ha megnézzük az euró
pai nyomdák elterjedésének térképét a leg
első teremben, úgy büszkén állapíthatjuk meg, hogy Magyarország sok nagy európai államot előzött meg az első nyomda megterem
tése terén.
Ez a nyomda nem virult soká, aminthogy nem volt vígságos életük a magyar nyomdá
szoknak egészen a legújabb korig sem. Török- dúlás, német zsoldos hadsereg veszedelme de sokszor késztette menekülésre a szegény nyom
dászembert, aki még szerencsés volt, ha fel
szerelését megmenthette. De mindez és sok más nyomorúság, a vallási villongások és hazánk sok küzdelme szabadságáért, mind nem tette bátortalanná az elmúlt századok
11
magyar nyomdászait, akik sokszor városról városra vándorolva teremtettek olyan könyve
ket és nyomtatványokat, amelyek még mai szemmel nézve is megérdemlik a legnagyobb dicséretet.
Múltak a századok és minden századnak megvolt a maga nagy nyomdásza, akinek a példáján buzdulva és példáját követve fejlődött és terebélyesedett a magyar nyomdászság mai fejlődése fokára. Kiállításunk termeiben meg
figyelhetjük a fejlődést fokról fokra és csodá
lattal kell adóznunk elődeinknek, akik a komor, sokszor kétségbeejtő viszonyok mellett tudták azt megteremteni, amit megteremtettek.
A magyar szív megdobban évszámok láttára, amiknek olvasásakor történelmi évek és törté
nelmi korok képe elevenedik meg lelkében. . . Emellett azonban, hogy nyomdászatunk rég
múltját a nézők elé tárjuk a magyar könyv történetével, a magyar könyvkészítés emlékei
vel, nem hanyagoltuk el a mai nyomdaipar hatalmas fejlettségének méltó bemutatását sem.
A mai magyar könyv közel 15 ezer kötete érzékelteti azt a kultúrmunkát, amit Csonka- Magyarország írói, kiadói és nyomdászai végeznek.
Bemutatjuk a nyomdaipar anyagait, a papi
rost, a festéket és a nyomdaipar által felhasz
nált anyagok sokféleségét, ami némi Ízelítőt ad arról, hogy hány más szakmának ad kenye
ret a nyomdaipar. A magyar nyomdaipar gaz
dasági, szociális és kulturális jelentőségét fel
tüntető képes statisztikák minden művelt ember érdeklődésére számot tarthatnak. „ A nyomtat
vány az ember életében “ felírású terem falán a hivatalos és magánnyomtatványok olyan elképesztő áradata hömpölyög végig, amire talán még a szakember sincs elkészülve.
Ha még megemlítem a művészi plakátok tömegét, a működésben levő kis nyomdát, a szép csomagolás folyosóját, az üzleti, a kultu
rális és művészi, a társadalmi és magánélet és végül az idegenforgalom nyomtatványait, akkor már mindezek betetőzéséül még csak az Állam
nyomda, a Pénzjegy-nyomda és az Állami Tér
képészet előkelő munkáit és a magyar sajtó és a szaklapok termeit említem meg, hogy min
denki tudhassa, hogy összegyűjtöttük mindazt, ami lebilincselő, lenyűgöző képét adja a nyom
dászat nagy kulturális és gazdasági jelentő
ségének.
★
13
Nem volt nekünk akadály sem házemeleti magasság, sem utcai távolság, hogy tökéletessé tegyük kiállításunkat, de mindaz, amit bemuta
tunk, nem így kerülhetett volna közönségünk elé, ha nem lett volna segítségünkre mindenki erkölcsileg és anyagilag, áldozatkészséggel és jó tanáccsal, akihez csak kiállításunk érdekében fordultunk. Hálás köszönet mindenkinek, aki a kiállítás sikerültét elősegítette.
Kertész Árpád m. kir. kormány/ó'tanácsos
a kiállítás elnöke
E l ő s z ó
A Magyar Nyomdászok Társasága, a Magyar- országi Grafikai és Rokoniparosok Főnök- Egyesülete megbízásából az idén Budapesten tartandó nemzetközi nyomdászkongresszus alkalmából vendégei tiszteletére és a kongresz- szusra felfigyelő közönség okulására, ország- nak-világnak nemzeti nyomtatványkiállítást rendez. Meg akarja mutatni, mit tudott és mit tud a magyar nyomdászat. Kiállította a leg
szebb magyar könyveket, hogy lássuk a csúcs
teljesítményeit ; kiállította a különböző korok és stílusok sok jellegzetes kiadványát, hogy szemléltesse termelése átlagos minőségét; s a nyomtatványok legkülönfélébb fajait képviselő példányok tömegével, továbbá grafikonokkal, térképekkel és statisztikákkal fogalmat ad e termelés mennyiségéről is. Mindezzel meg
világítja jelentőségét az általános kultúra, a nemzet és a Kárpátok medencéjében élt és élő egyének millióinak életében. A kiállítás nagy erkölcsi toborzóerőt fejt ki, nemcsak a nyom
dászatunk, hanem a magyarság megbecsülése érdekében is.
15
A könyvkultúra nálunk igen régi forrásokból fakad. Szent István, a királyság megalapítója intézményesítette, aki egyúttal maga is az első magyarországi könyvnek, a Szent Imréhez írt Intelmeknek a szerzője, ha nem is a megfogal
mazásban, de bizonyára az elgondolásban.
Azóta hazai irodalmunk folytonossága soha meg nem szakadt. Hiszen az első könyv, az Intelmek, mint élő jogérvényes hagyomány, ma is Corpus Jurisunk élén áll. Ennek a tér
foglalásában egyre növekvő folyamatosságnak volt következménye, hogy legnagyobb könyv
kedvelő királyunk Hunyadi Mátyás idejében a nyomdászat, mint a könyvelőállítás legújabb és legtermelőképesebb eszköze, oly gyorsan, sok más országot megelőzve, vonult be Magyar- országra. Hess András Chronica Hungaroruma mindössze 18 évvel az első nagy nyomtatott könyv, a Gutenberg-biblia után jelent meg.
A kezdetek idején 18 év rövid idő. A nyom
dászatunk kezdettől fogva mindig érvényesí
tette kora technikai vívmányait. Már a Chronica Hungarorum, ha szépség dolgában nem is akart versenyre kelni a Gutenberg-bibliával, azzal szemben mégis az akkor legújabb tipo
gráfiai újítások szerint készült: a betűje hely
takarító kis antikva, igazi nyomdabetű, mely nem akar kézírásnak látszani. Hess már levonta a betűegyed elszigetelt természetéből fakadó következtetést s könyve technikai felépítettsé- gében és külső megjelenésében egyaránt őszin
tén és leplezetlenül nyomtatvány. A magyar nyomdászat később sem maradt el Európa többi nyomdája színvonalától, sőt már a XVII.
században volt Misztótfalusi Kiss Miklósa, a szomorú sorsú kolozsvári Elzevir, akinek betűmetsző művészetét igénybevette a római vatikáni nyomda és a stockholmi királyi nyomda, amszterdami nagyüzemek és a Kauká
zus királya, ki Kissnél rendelte meg az első georgiai nyomda betűit.
Megmérhetetlen a nyomdászat szerepe az emberiség, a nemzet és az egyén életében.
A korszakokat alakító eszméknek, előbb a humanizmusnak, aztán reformációnak, anti- reformációnak, felvilágosodásnak, politikai sza
badságmozgalmaknak, nemzeti ébredésnek stb.
ő volt a szekere, a szállítója, postása, ügynöke, szócsöve. A magyar irodalom és tudomány ter
mékeit ő adta közkézre. A sajtó tartja nyüván a napieseményeket, melyekből a történelem lesz. Az egyént pedig végigkíséri életében.
2 17
Nemcsak azzal, hogy olvasmányokat ad kezébe, melyekkel naponta több órát tölt el, hanem sajtótermékekkel szegélyezi élete útját a szüle
tési anyakönyvi kivonattól és keresztlevéltől kezdve a főbb állomásokat jelző iskolai bizo
nyítványokon, kinevezési okmányokon, házas
sági levélen, gyermekei bejelentésein át egé
szen a gyászjelentésig.
Közben a napnak szinte minden órájában nyomdatermékekkel van dolgunk: villamos- jegy, postabélyeg, pénzesbankó, be- és kijelentő
lapok, adóív, útlevél, hivatalos értesítvények, blanketták végeláthatatlan sorban fordulnak meg kezünkön. Mindez oly természetes, any- nyira hozzátartozik az élethez, hogy fel sem tűnik, csak az ilyen nyomtatványkiállítás emlé
keztet a papír- és nyomdaipar csodálatraméltó teljesítőképességére.
Ezekre a dolgokra figyelmeztet a kiállítás, amikor idézi nyomdászatunk múltját és meg- csüiogtatja ezerszínű impozáns jelenét és abban a további és még nagyobb arányú fejlődés fel
tételeit.
A kiállítás rendezői a könyvtörténetünk szem
pont jából sok fontos anyagot mutattak be, melyet így aligha lehet mégegyszer együtt
látni. Ezért az itt közreadott katalógus nem
csak egyszerű kalauza a kiállításnak, hanem a jövőben gyakran forrásként használt emléke is marad.
Budapesten, 1937 augusztus hó.
Fitz József,
az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója
2* 19
V E Z E T Ő
A M A G Y A R N E M Z E T I N Y O M T A T V Á N Y -
K I Á L L Í T Á S O N
Ö S S Z E Á L L Í T O T T A DR. A S Z T A L O S M I K L Ó S
A k i á l l í t á s V e z e t ő j e
Az egész Műcsarnokot betöltő kiállításnak anyaga sok-sokezer darabból áll s felöleli mind
azt, arni a nyomdászattal kapcsolatos. A kiállí
tott anyag joggal tekinthető egységes és zárt gyűjteménynek, de minden zártsága és kerek- dedsége mellett is igen szétágazó természetű.
Megtaláljuk benne az írás, a nyomdászat, az illusztrálás, a könyvművészet, a könyvkötés fej
lődésének bemutatását épúgy, mint ugyanezek mai állapotának igen gazdag és körültekintő szemléltetését. Megismerjük benne a nyomtat
vány anyagát, a nyomtatás eszközeit, magának a nyomtatásnak a folyamatát. Látjuk a nyom
tatás legkülönböző szerepét a magán és a köz életében. Összefoglaló képet nyerünk a magyar könyvnyomtatás múltjáról, ízlésfejlődéséről ép
úgy, mint a mai magyar nyomdaipar gazdasági, kulturális és szociális szervezetéről. A legutóbbi száz év legkiemelkedőbb eseményeinek egykorú riportjain keresztül megismerjük a magyar sajtó elmúlt száz évét. A kilencven évre visszanyúló plakátgyüjtemény pedig nemcsak a plakátművé
szet fejlődését mutatja be, de az életnek számos azóta történelemmé vált pillanatát is felidézi.
23
Folytathatnánk a felsorolást, hogy igazoljuk, mennyire egységes és mégis mennyire szerte
ágazó az összegyűjtött anyag. De azt hisszük, ennyi is meggyőz mindenkit állításunk helyes
ségéről. Egy ily természetű kiállításnál époly nehéz megfelelő katalógust szerkeszteni, mint magát a sok helyről származó anyagot kiválasz
tani, rendszerezni, felállítani, egységbe hozni.
Arról előre le kellett mondani, hogy a kiállított több tízezerre menő tárgyat katalógusunk egyen
ként leírja és felsorolja. Ebben az esetben kata
lógusunk sokszáz lapra rúgott volna és semmi
vel sem hozta volna közelebb egymáshoz a kiállítást és annak megtekintőjét. Semmi sem áll távolabb a kiállítástól, mint az, hogy egyes cégeknek reklámul szolgáljon. Ezért hiányzik Vezetőnkből az ipari vállalatok, nyomdák és kiadók felsorolása, nem adhattunk tehát vásári katalógust sem. Az egyetlen megfelelő kataló
gusforma a V e z e t ő , amely jóltájékozott barát gyanánt vezet végig a kiállításon. El
mondja minden teremről, hogy a benne kiállí
tott anyag mit és miért mutat be, mi az, amire fel kell figyelni s amit érdemes megjegyezni.
Aki V e z e t ő n k irányítása mellett megy végig a kiállítás termein, semmit nem mellőz
el és mindenről értesülj amiről a kiállítás tájé
koztatni akarta. A V e z e t ő amellett e m l é k e z t e t ő is, mert olvasnivaló, könyv lévén, évek múlva is elővehető s átolvasása mindig felidézi — évek múlva is — a kiállítás szelle
mét, értékeit és tanulságait. . .
3 25
I. T e r e m
Goethe szerint a könyvnyomtatás olyan tény, amelytől a világ- és a művészettörténetnek egy második fejezete kezdődik, amely az elsőtől teljesen különbözik, annyira, hogy az elsőről nem is lehet a másodikra következtetni. És mégis, a könyvnyomtatás nem gyökértelen, új jelenségként bukkan fel a XV. század közepén, hanem ezer szállal kapcsolódik be az emberiség múltjába. Az emberiségnek régi törekvéseit valósítja meg és megszületése ebben az idő
pontban annyira szükségszerű, hogy szinte el
képzelhetetlen gyorsasággal terjed el az akkori egész művelt világon, hogy megkezdhesse a kultúrát átalakító munkásságát.
A Magyar Nemzeti Nyomtatványkiállításnak az a célja, hogy az V. nemzetközi nyomdász
kongresszus alkalmával beszámoljon a külföld
ről összesereglett nyomdászoknak szakmai kul
túránk mai fejlettségéről. De ennek az alkalom
nak a kapcsán feltárja a magyar közönség előtt azt, hogy mekkora kulturális, szociális és gaz
dasági jelentősége van a magyar nyomda
iparnak, hogy milyen sokrétű az a befolyás, amelyet az egész magyar életnek minden
27
területén kifejt. Ügy érezzük, hogy nagy szükség van a közönség ilyenirányú tájékozta
tására és hogy a mostaninál méltóbb alkalmat erre nem is találhattunk volna. De ha meg akarjuk mutatni, hogy mi a magyar nyomdaipar m a, akkor meg kell mutatnunk az egyetemes nyomdaipar m ú l t j á t is és azokra a forrá
sokra is rá kell mutatnunk, amelyekből az, ezt a nagyjelentőségű ipart létrehozó erők eredtek.
A kiállítás első termének az a célja, hogy mindezeket az összefüggéseket megmutassa.
Nem arra törekszünk tehát, hogy egyes nagy
értékű, hiteles műtárgyakat, kizárólag eredeti muzeális emlékeket mutassunk be, hanem arra, hogy bár kevés, de jellemző példán szemlél
tessük az összefüggéseket s rámutassunk min
den olyan tényezőre, amelynek ebben a fejlő
désben szerepe volt. Bárki, bármilyen tájéko
zottsággal, bármilyen kulturális területről ér
kezik is tehát kiállításunk első termébe, ha türelemmel végigolvassa az első terem fali
tábláinak szövegét és ha ez után az előzetes, rövid tájékozódás után kezdi meg körsétáját a kiállításon, világosan fogja látni majd a szakma egyes vonatkozásait s jól megérti a kiállítás gazdag anyaga mögött rejlő és termé-
kényén ható összefüggéseket. És ha az itt összehordott gazdag anyag felkeltené érdeklő
dését, kedvét ahhoz, hogy közelebbi és rész
letesebb tájékozódást szerezzen, az első terem
ben megtalálja annak a hatalmas kultúrterület- nek szellemi térképét, amelyen kutató útjára elindulhat.
A belépés után a baloldali első falat tekintsük meg először, amely a b e t ű t ö r t é n e t é t mutatja be. Hisz az ember tulajdonképpen akkor vált emberré, amikor saját gondolatainak értékét felismerte és arra törekedett, hogy a gondolatát téren és időn át továbbjuttathassa embertársaihoz. E törekvésnek a nyomai már a kőkorszakban fellelhetők. Az ember ekkor még képekkel fejezi ki magát s a Földközi
tenger mellékének különböző helyein talált barlangi rajzai a művészi fejlettségnek és a kifejező készségnek rendkívül magas fokát érték el. E barlangképek embereket és állatokat ábrázolnak s azok cselekvéseinek ábrázolásán keresztül akarják a gondolatot kifejezni. Ez a gondolatközlési mód akkor változik át az írás kezdetévé, amikor az ember elkezdi keresni az elvont gondolatok kifejezésének lehetőségét, mégpedig szimbólumok alkalmazásával. Az ős-
29
állapotban maradt népek még ma is hasz
nálnak ilyen ősi írásformákat. így indul el az írás fejlődésének útján, hogy a képekkel kifejező s z ó í r á s b ó l előbb s z ó t a g í r á s , majd h a n g í r á s legyen, amelynél már minden hangnak külön jele van. A sokszáz képből így egyre kevesebb lesz s a tartalmát szemléltető k é p j e g y b ő l így lesz b e t ű . Betű, azaz olyan egyezményes jel, amelyet egy bizonyos hangnak kifejezésére az emberek nagy közös
sége hallgatólagos megegyezéssel elfogadott.
E fejlődésnek folyamán maga az írásjel is egyre egyszerűbb lesz, mert az ábrázolás, az írás technikája is állandóan egyszerűsödik és gyor
sul, a vésésből, rajzolásból a mai értelemben vett í r á s s á válik. Az írás fejlődése rendkívül sokfelé ágazik el, de mi ebből a fejlődésből csak egy ágat választunk ki, azt, amelyik az európai kultúra legfontosabb eszközének, a nyomda
betűnek elindítójává lett. A baloldali fal 24 képéből az első 16 mutatja a fejlődés vonalát a sokszáz féle között addig az írott betűig, amelyhez a nyomdaipar feltalálója a maga fonalát kötötte. Innen kezdve a további 8 kép a nyomtatott betű fejlődésének egyik ágát, az ú. n. antikva betűét, vagyis a német kultúr-
területen használt gót, fraktúr betűvel szemben a latin betűét mutatja be. A faliképek alatti tárlókban hiteles és pontos reprodukciókban ennek a fejlődésnek néhány gyönyörű emlékét mutatjuk be, amelyek azt is tanúsítják, hogy az írás, a betűrajzolás, később a nyomdászat tör
ténetében a betűmetszés, a legmagasabbrendű művészettel egyenértékű alkotó tevékenységgé emelkedett.
Innen jobbfelé továbbhaladva, a bejárattal szemben levő fal balfelén 8 fali kép számol be arról, hogy miképpen jutott el a k ö n y v f e j l ő d é s é n e k során a mai jólismert alak
jáig. A könyv mai formáját részben az író
eszközök, részben az írásra használt anyagok fejlődése szabta meg. Babilonban puha agyagba karcolták a betűket s ezeket az a g y a g t á b l á k a t kiégetve nagy „könyvtárakban" őriz
ték. Az egyptomiak a Nílus vizében növő vízinövénynek, a p a p y r u snak szárából vágott rostos lapokból készítették a maguk írás
anyagát, amelyet hosszú szalagokká ragasz
tottak össze és tekercsalakban őriztek. A görög
római kultúra íróanyaga a p e r g a m e n , amely állati bőrökből készült és amelyet ugyan
csak tekercsalakban formáltak könyvvé. Per- 31
gamenből készült a középkor könyve, a k ó d e x is, amely már a mai könyvformát mutatja. És elérkezik a középkorban Európába ezeréves vándorút)án Kínából a p a p i r o s , amely ugyanebben a formában alakul könyvvé.
Mindeddig a könyv a kevesek, a hatalmasok, gazdagok és kiválasztottak kincse, habár már Rómában voltak a mai értelemben vett „kiadók*c, akik sok rabszolgával másoltatták a könyveket s a könyvekkel kiterjedt kereskedést űztek.
A nyomdászat feltalálásával a könyv egyre inkább tömegcikké vált. Lassanként levetette ünnepélyes, monumentális formáját és a mo
dern, géppel előállított használati tömegcikk jellegét öltötte fel. De ekkor is megőrzi és továbbfejleszti azt a művészi örökséget, amelyet évezredek során örökölt. E nyolc falikép a könyv külső formájának és a könyvtárak fejlődésének állomásait mutatja be. Az alattuk levő tárlókban pedig ennek a fejlődésnek egyes jellegzetes dokumentumait mutatjuk be hű reprodukciók
ban.
A bejárattal szemben levő fal jobboldalán újabb 8 falikép van. Ezek azt szemléltetik, hogy milyen régen felismerte már az ember a m e c h a n i k u s s o k s z o r o s í t á s elő-
nyeit. Rájött az ember arra, hogy az egyszer elkészített b é l y e g z ő r ő l ezernyi azonos lenyomatot lehet készíteni. Már Babilonban ismerték a bélyegzőt és az ásatások számtalan példányt hoztak felszínre. A bélyegző felfede
zését hasznosította az ember akkor, amikor rájött a p é n z v e r é s mesterségére s a pénz értékét az adta meg, hogy az azonosság, a pon
tosság, a közismert értékforgalmi eszköz min
den példányán fellelhető. De a sokszorosító eszköznek igen nagy értéket ad az is, hogy vele az írástudatlan is ki tudja fejezni akaratát és abban a korban, amikor az írástudás csak a kiváltságosok kincse volt, ezért vált a bélyegző, vagyis a p e c s é t n y o m ó a hatalom jelvé
nyévé. A pecsétnyomónak azonban még más értelme is van : az, hogy a gondolatot abszolút hűséggel adja vissza és ezzel, a szó igazi értel
mében, racionalizálja az írást. Ezért évezredes szokás Kínában az, hogy az írott szövegben is az istenek, a császár és más nagyjelentőségű fogalmak nevét nem kézzel írják, hanem külön
böző színes festékkel, pecsétnyomóval nyom
tatják le, nehogy azokban hiba lehessen.
A bélyegző, a pecsétnyomó használata vezette el az embert a s z ö v e t e k d í s z í t é s é n e k
33
n y o m t a t á s s a l való keresztülviteléhez és az erre használt famodellek váltak később a f a m e t s z e t őseivé. Tőlük már csak egy lépés vezetett el a fametszethez, amely a nyom
tatott könyv közvetlen elődjének, a sokszoro
sított népszerű képes ábrázolásnak s az ebből összefűzött t ö m b k ö n y v n e k sokszorosító
eszköze volt. Majdnem egy időben született meg a fametszettel a r é z m e t s z e t , a mély
nyomás technika, amelynek fejlődése párhuza
mos ugyan a nyomdászatéval, de más célokra szolgál, másra hivatott. (Leírását lásd a VI.
terem ismertetésében.) A fametszet azonban mégsem vált a gondolatnak olyan hatalmas eszközévé, mint a könyvnyomtatás, mégpedig azért, mert nincsen meg a kellő mozgékony
sága. A fejlődésnek ezen a pontján lép fel G u t e n b e r g, aki feltalálta a m o z g a t h a t ó e l e m e k b ő l ö s s z e á l l í t h a t ó n y o m t a t ó f o r m á t és sokesztendős ön
feláldozó kísérletek útján megoldotta a vele kapcsolatos technikai kérdéseket. Elsősorban az öntőműszert, amely a sokezernyi azonos méretű, tehát pontosan összeállítható nyomda
betű készítését lehetővé tette. Ezt a fejlődést, ennek főbb állomásait szemlélteti nyolc fali-
képünk. Alattuk pedig a tárlókban maguk ezek a különféle sokszorosító szerszámok vannak részben eredetiben, részben hű másolatban kiállítva.
Innen jobbra haladva jutunk el ahhoz a 24 faliképhez, amely a n y o m d á s z a t n a k ö t s z á z e s z t e n d ő s f e j l ő d é s é t szem
lélteti. Ennek az ötszáz esztendőnek nagy egyéniségekben és rendkívüli eseményekben olyan gazdag a története, hogy tanulmányozása mélységes áhítatot ébreszt bennünk. Tudás, tehetség, szorgalom, találékonyság, önfeláldo
zás, kitartás, áldozatkészség, a mártíromságig menő önmegtagadás, az ember legszebb, leg
nemesebb képességei és tulajdonságai szol
gálták ezt a fejlődést, hogy létrehozhassák azt a gazdagságot, amelyet a kiállítás többi termei tárnak a látogató elé. Ez a huszonnégy kép csak néhány kiragadott mozzanatot tár elénk.
Első fele a nyomdászatnak mintegy 350 éves h ő s k o r á r ó l szól. Arról a korszakról, amikor a gutenbergi ősi technika megmaradt a maga eredeti keretei közt, de művelőinek egyéni képességei tágították a lehetőségek hatá
rait. Nagy nyomdász egyéniségek mellé nagy kiadóegyéniségek, szervezők, vállalkozók, mű-
35
vészek sorakoztak, akik a kialakuló könyvpiac igényeit nemcsak kiszolgálták, de irányították is és így a koruk legnagyobb szellemi tényezői
vel egyenrangú fejlesztőivé lettek az egyetemes emberi kultúrának. A másik 12 kép az u t ó b b i 150 e s z t e n d ő r ő l beszél. A X V III. század legvégén meginduló ipari forradalom koráról.
Megemlékszik néhány nagy szellemről, akiknek a nevéhez még ma is átláthatatlan fejlődést megindító, halhatatlan találmányok fűződnek.
Mögöttük a hangyaszorgalmú, részletmunkát végző technikusok, kísérletezők, fejlesztők, tökéletesítők ezernyi hada sorakozik. A fejlő
désnek ezt a fokát már a kiállítás további termei illusztrálják. Mivel kiállításunk csak a magyar nemzeti termelés bemutatását tűzte ki célul és így a II. és III. terem is csak ennek a múltját mutatja be, itt az ez alatt a 24 falikép alatt levő tárlókban adunk némi ízelítőt az elmúlt 500 év nagy külföldi nyomdászmesterei
nek kiemelkedőbb munkáiból, részben eredeti
ben, részben hű reprodukciókban.
Vessünk még egy pillantást a bejárat mellett jobbról és balról elhelyezett t é r k é p e k r e is, amelyek megmutatják, hogy milyen rohamos gyorsasággal terjedt el a nyomdaipar az egész
Európában és közlik a legfontosabb adatokat arról is, hogy a magyar nyomdászat térbeli és időbeli fejlődése miként viszonylik az egyetemes fejlődéshez.
A kiállítás ünnepi hangulatának emelésére szolgál a középen álló tárló, amelyben az esztergomi főegyházmegyei könyvtár kódex- és ősnyomtatvány ritkaságainak válogatott gyűjteményét állítottuk ki. Az ország egyik legrégebbi könyvtárának szemet-lelket gyö
nyörködtető kincsei a kiállítás legnagyobb értékei is. Az esztergomi kincseken kívül még a XIV. századi nagy királyunknak, Nagy Lajosnak korából állítottunk ki itt egy kéziratot, amely a maga korában készült kódexeknek világszerte egyik leggazdagabban illusztrált, legdíszesebb darabja. A Káldi Márk által készített B é c s i K é p e s K r ó n i k á t a kiállítás az ú. n. B i c s é r d i - k ó d e x for
májában mutatja be. A kódex megszólalásig hű és pontos másolata az eredetinek, viszont az az előnye, hogy nem lévén könyvvé egybekötve, hanem önálló levelekből állván, így a gyönyörű kódexnek nemcsak két oldalát, hanem huszon
négy imponáló szépségű lapját tárhatjuk a láto
gató elé. Itt mutatjuk be az e l s ő M a g y a r - 37
o r s z á g o n n y o m t a t o t t k ö n y v e t , az 1473-ban Budán, Hess András által nyomott ú. n. B u d a i K r ó n i k á t is, amelyet arra a lapra nyitottunk ki, ahol a nyomda helye és a nyomtatás időpontja fel van tüntetve. E könyvnek egy másik példánya, amely a II. teremben van kiállítva, a könyv első lapjára van felnyitva.
A Mátyás király dicső udvarának közvetlen közelében Budán készült első nyomtatott ma
gyar könyv, a „Chronica Hungarorum“ már átvezeti a látogatót a II. terembe, ahol a magyar könyvnyomtatás négy és fél évszázada tárul elénk.
I I . T e r e m
Ez a terem a n y o m t a t o t t m a g y a r k ö n y v ötödfél százados m ú l t j á r ó l nyújt szemléltető beszámolót az első Magyarországon nyomott könyvtől kezdve a világháború éveiig.
A terem közepén elhelyezett n é g y t á r l ó b a n csupa Mohács előtti könyv van kiállítva.
A z e l s ő t á r l ó b a n többek közt a m a g y a r m ú l t n a k n é h á n y , a k ö n y v - n y o m t a t á s e l ő t t i i d ő k b ő l s z á r ma z ó , k i e m e l k e d ő í r á s o s e m l é k é t mutatjuk be. A X II. századot az úgynevezett A d m o n t i - k ó d e x képviseli, amelyben Szent István királyunk törvényeinek legrégebbi feljegyzése maradt ránk. A X II— X III. század fordulójáról való III. Béla király névtelensége miatt A n o n y m u s k é n t emlegetett jegyző
jének műve a magyarok tetteiről. Anonymus történeti munkája a legrégebbi ránkmaradt magyar történeti forrásmunka. A X III. szá
zadból származó, kiállított másik kézirat a magyar nyelv történeti emlékeinek legbecse- sebbike: a H a l o t t i B e s z é d , amely a legrégebbi, összefüggő, ránkmaradt magyar- nyelvű szöveg. Az úgynevezett B u d a i
39
K r ó n i k a mellett, melyet Hess András nyomott Budán 1473-ban, több külföldön működött m a g y a r ő s n y o m d á s z n a k egy-egy nyomtatványa látható : Andreas de Corona (brassai András), Rafaynus Un- garus és Petrus Hungarus mesterek nyomta
tásai. A m á s o d i k t á r l ó kilenc külföldön nyomott könyvet tár elénk, melyek közül nyolc 1480 és 1498 között készült. Valamennyit kül
földön nyomták ugyan, de m a g y a r o r s z á g i h a s z n á l a t r a , h a z a i r e n d e l é s r e , n e m e g y s z e r m a g y a r k ö n y v k e r e s k e d ő k ö l t s é g é r e . Mindenik egyházi célzatú nyomtatvány : missale, breviárium,vagy legendárium. Nagy hazai elterjedésnek örvend
vén a maguk korában közvetítői voltak Magyar- országon a külföld nyomdászati ízlésének.
A h a r m a d i k é s n e g y e d i k t á r l ó b a n összesen 13 könyv látható. Valamennyi külföldön nyomatott 1488 és 1516 között, de mindeniknek m a g y a r a s z e r z ő j e . K ét nyomtatvány közjogi jellegű, szinte hiva
talosnak tekinthető — két magyar-osztrák bé
keszerződés szöveg ; a többinek szerzői az egész művelt világon akkor elismert és keresett magyar írók, tudósok, hitszónokok : Janus Pan-
nonius, Thuróczi János, Magyarországi M i
hály, Nicolaus de Mirabilibus, Temesvári Pel- bárt és Laskai Osvát.
A terem f a l s z e k r é n y e i b e n felállított közel negyedezer könyv a Mohács utáni nyom
tatott magyar könyv nyomdatörténetének váz
latát nyújtja. 1711 előttről minél több oly ma
gyarországi és külföldi városnak egy vagy több magyar nyelvű, szerzőjű nyomdatermékét állí
tottuk ki, amely helységben 1526 és 1711 között hosszabb-rövidebb ideig magyar könyveket elő
állító nyomda működött. Ha nincs is vala
mennyi nyomdahely képviselve, de ily szem
pontból a kiállított anyag mégis közel teljesnek mondható. A X V I. s z á z a d i m a g y a r - o r s z á g i n y o m d a h e l y e k közül képvi
selve van Brassó, Bártfa, Debrecen, Gyulafehér
vár, Kolozsvár, Németújvár, Sárvár, Sempte, Sicz, Viszoly. A X V II. s z á z a d i a k közül pedig Brassó, Bártfa, Csepreg, Csíksomlyó, Debrecen, Gyulafehérvár, Kassa, Keresd, K e
resztúr, Késmárk, Kolozsvár, Komárom, Lőcse, Nagyszombat, Nagyvárad, Pozsony, Sáros
patak, Szeben, Trencsén, Zágráb, Zsolna. T e
hát az 1541 és 1711 közötti időszakról h u s z o n h a t oly magyarországi város, falu van kép-
4 4 i
viselve a szekrények anyaga révén, ahol ebben az időben hosszabb-rövidebb ideig nyomda mű
ködött. Ezen időszakban azonban külföldön is nyomtak magyar nyelvű könyveket. Az 1527 és 1711 közötti időkből Amszterdam, Antwerpen, Basel, Bécs, Frankfurt, Grác, Halle, Hanau, Hernborn, Kassel, Krakó, Nürnberg, Oppen- heim, Prága, Tübinga és Utrecht, tehát tizenhat külföldi városnak valamely nyomdá
jából kikerült magyar nyelvű könyv mutat rá kiállításunkon a m a g y a r k ö n y v a k k o r i k ü l f ö l d i k a p c s o l a t a i r a .
Az 1711 utáni anyag összeválogatásánál az volt az irányadó szempont, hogy a kiállított anyag a m a g y a r n y o m d a i í z l é s n e k s t í l u s t ö r t é n e t i f e j l ő d é s é t szem
léltesse. A kiállított, vagy címlapjukra, vagy valamely jellemző belső lapjukra kinyitott köny
vek a magyar nyomdászat b a r o k k , r o k o k ó (vagy copf), e m p i r e , b i e d e r m e i e r , e k l e k t i k u s és s z e c e s s z i ó s ízlésű korának jellemző darabjai. Hogy a kiállított anyagnak a közönséggel minél nagyobb lehes
sen a közvetlen kapcsolata, a stílustörténeti szempont miatt kiállított könyveket csupa min
denki által ismert nagynevű írótól válogattuk
össze: Balassa Bálinttól egészen Ady Endréig.
Mivel a régi nyomdák betűanyagukat ritkáb
ban frissítették fel, a magyarországi nyomdai ízlésben egy-egy stílus tovább élt, mint az iro
dalomban, zenében, építészetben, festészetben, szobrászatban. Figyelemre méltó az is, hogy az egyes stílusok közt az átmenet elmosódik. Egé
szen természetes, hogy még nyomtatnak rokokó könyveket akkor is, amikor már empire stílu
súakat is nyomnak. Az első kiállított b a r o k k könyvünk 1728-ból, az utolsó 1792-ből való.
Kiállításunk első r o k o k ó könyvét 1775-ben, az utolsót 1817-ben nyomták. A legkorábbi e m p i r e jellegű könyv 1791-ből, a legkésőbbi 1840-ből szerepel kiállításunkon. B i e d e r m e i e r könyveink 1824 és 1857 között, az új utakat kereső e k l e k t i k u s tipografiájú könyveink 1845 és 1904, s z e c e s s z i ó s nyomtatványaink pedig 1895 és 1922 közt készültek.
A faliszekrények előtt levő t á r l ó k b a n V é g h Gyula nagy művészettel készült táblái bemutatják a m a g y a r o r s z á g i k ö n y v k ö t é s e g é s z t ö r t é n e t é t . Huszonhét tábla a méltán világhírű Corvina-kötéseket mu
tatja be. A további negyvenkét tábla pedig
4* 43
bemutatja a magyar könyvkötés múltjának min
den kiemelkedő állomását. A magyar könyv- nyomdászat és könyvkötészet korai történeté
nek legnevezetesebb darabjait és a stílusfejlő
dést szemléltető könyv, valamint táblaanyagot magába foglaló t e r m ü n k n e k f a l á t ne
vezetes magyarországi nyomdáknak történeti jelentőségű n y o m d a j e l v é n y e i díszítik.
Az ebben a teremben kiállított anyag teljes egészében a Magyar Nemzeti Múzeum O r s z á g o s S z é c h é n y i K ö n y v t á r á é .
I II. Te r e m
A magyar könyv múltjának terméből a m a- g y a r g r a f i k a , a m a g y a r i l l u s z t r á c i ó m ú l t j á n a k termébe jöttünk át, hol a magyar könyv egyik jelentős kiegészítőjé
nek történeti fejlődéséről kapunk hűséges és gyönyörködtető képet.
A X VI. s z á z a d b a n Magyarországon nyomott könyvek nagyobbára fametszetű díszei
nek és képeinek készítőiről vajmi keveset tu
dunk, mert ha a rajzokon itt-ott fordul is elő mester jegy (monogramm), az rendszerint meg
fejthetetlen, ha csak valami egyéb, külső adat nem jön segítségünkre. Egy azonban bizonyos : hazánkban e k o r g r a f i k a i m ű v é s z e t e s z o r o s a n a k ö n y v v e l f ü g g ö t t ö s s z e , abból nőtt ki, azzal kezdődik.
A nyugati országokban a X VI. század elején a fa- és rézmetsző művészet már csodálatos virágzásban volt s az ottani nyomdász csak bele
nyúlt ebbe a művészi virágzásba s a művészet remek hajtásainak átültetése a könyvbe nem okozott különösebb gondot neki. Nálunk a könyvnyomtatónak, ha nem akart lemondani könyve díszítéséről, nemritkán önmagának kel-
45
lett rajzolónak is lennie, vagy pedig műkedvelő', művelt barátai közül kellett illusztrátort n e- v e 1 n i e a maga, a könyve számára. Hogy ez mennyire így van, azt legékesebben kiállításunk igazolja. A kiállított könyvek fölött, keletkezésük időrendjében ö n á l l ó grafikai lapok futnak körül a termen s egy sincs közöttük X V III. századnál korábbi! A X V III. század előtt nincs önálló — könyvön kívül álló — grafikai művészetünk.
Ismerve a nehézségeket, amellyel a magyar- országi nyomdásznak a XVI. században meg kellett küzdenie, csak annál inkább meg kell bámulnunk e kor magyar nyomdatermékeinek díszítését: illusztratív fametszeteit, vagy a könyv címét körülölelő fametszetű keretet; — akár a brassai Honterus-nyomda kiadványai
nak, akár Sylvester János új szigeti Uj Testa
mentumának, akár a kolozsvári Hoffgreff-Hel- tai, a debreceni vagy a nagyszombati nyomda könyvének ékeiről legyen is szó. Az egyszerű, de tévedhetetlen ízlést és bizonyos, a magyar könyvet a kor minden más könyvétől megkülön
böztető, sajátságos, egyéni színezetet lehetetlen észre nem vennünk.
A X V II. s z á z a d európaszerte a könyv
művészet sűlyedésének kora. A fametszet is
már csak lapfő- és záródíszek alakjában ten
gődik tovább s az előző két évszázadban vitt előkelő szerepét az újabb kor ízlésének meg
felelően átengedi a rézmetszetnek. A X VII.
században, főként a gazdag nagyszombati jezsu
ita (egyetemi) nyomda termékei között, de egyebütt is hazánkban, mind sűrűbben találko
zunk rézmetszet díszítette könyvvel. A X V II.
század első harmadától kezdve szép számmal akad hazánkban rézmetszésű címkép, díszes metszett címlap, sőt belső könyvillusztráció is.
A b a r o k k m ű v é s z e t a török nyomás alól szabaduló század végén kezd kifej leni s a X V III. század folyamán a legrejtettebb magyar zugot is eléri. A felszabadult városok, elsősor
ban Pest és Buda, hirtelen fejlődésnek indul
nak. Hihetetlenül meggyorsul a városiasodás, a polgárosodás üteme. Az újonnan kialakuló városi rend nagy százalékában ugyan nem ma
gyar eredetű, de az szívesen olvad bele a ma
gyarság megapadt tengerébe s illeszkedik be önként és szívesen a magyar nemzeti közös
ségbe. így, bár a X V III. század végén és a X IX . század elején meglepően sok idegen, főleg német, névvel találkozunk a magyar művészet terén, ez nem jelent semmit. Ezek az idegen
4 7
nevű mesterek testestül lelkestül a magyar kul
túrának, a magyar művészetnek voltak magyar munkásai.
A X V III. s z á z a d b a n megfelelően a kor szellemének a grafikai művészetben is a val
lásos elem uralkodik. A művészetnek is első
sorban a barokk-kor emberének hitéletében gyökerező szükségleteit kellett kielégítenie.
A moralizáló- és ájtatos-könyvek végeláthatat
lan sorának rézmetszetű díszítésén kívül tömén
telen önálló vallásos lap keletkezik ekkor : kegy
helyek kicsiny és nagy emlékképei (nagyobb pénzűek számára selyemre nyomva is), ima
könyvbe helyezhető apró szentképek, szentek naptárai stb.
Az iskolaügy országos megszervezésének kö
vetkezéseképp terjedő műveltség és felvilágoso
dás kezdi lassan a kulturális igényeket minden téren felfokozni. A X IX. s z á z a d elején a grafikus művészet már az egész életet át meg átszövi. A finom ízlésű könyvkiadók a felújult nemzeti irodalom termékeit rendre csinos réz-, vagy acélmetszetű képekkel igyekeztek földíszí
teni. A művészeti és irodalmi folyóiratok — a Regélő, a Honművész, a Dér Ungar, a Dér Spiegel, az Életképek — sem lehettek meg
divat-, vagy egyéb időszerű képmellékletek nél
kül. Sőt még az előkelőbb naptárak sem.
A zeneműkiadók is képekkel ékítették kottáikat.
A legszebben illusztrált gyermekkönyveink is ez időből — a XIX. század első feléből — valók.
A ponyvatermékek szerényebb igényű, népsze
rűbb előadású fametszettel ékeskedtek.
A s z a b a d s á g h a r c u t á n következő elnyomás váltja ki a politikai karikatúrát és sza
tírát. Az ezidőben meginduló élclapok s azok évkönyvei és naptárai tele vannak gúnyképek
kel. Ez a szomorú időszak a magyar metszetek fénykora. A zseniális Jankó Jánossal az élen, egész sereg jó rajzoló szenteli munkásságát ennek a műfajnak.
A k i e g y e z é s u t á n következő nagy technikai föllendülés korában egyre gyérül az illusztrált könyvek száma. Csak itt-ott jelenik meg egy-egy nagyobb díszmunka, mely a régi szép szokásnak megfelelően illusztrációval is igyekszik kedveskedni az olvasónak. Ez időben, a művészi élet nagy fellendülése következtében a grafikai művészetek is mindinkább elkülönül
nek a könyvtől és megkezdik ö n á l l ó fejlő
désüket. E fejlődés gyönyörű ívét megfigyel
hetjük az itt kiállított m o d e r n m a g y a r
5 49
g r a f i k a i l a p o k o n , melyek már a m a gazdag művészi problematikájába vezetnek el minket. )i
Az egyhangúságot elkerülendő, a szokástól eltérően, bevontuk a magyar grafikai művészet kiállítás-körébe a h a s z n á l a t i g r a f i k a néhány kedves példáját is : X V III. századi kis- szentképet, exlibrist, múlt század eleji üdvözlő kártyát, üzleti grafikai lapot és csinosabban díszített kottát.
IV. Te r e m
Az első három terem megtekintése után a kis folyosón a kiállítás központi termébe lépünk, amely a m a i m a g y a r k ö n y v n e k szen
teltetett. Az írás, a könyv külső formája, a sok
szorosítás, könyvnyomtatás, könyvkötés, ma
gyar nyomdai ízlés és magyar könyvillusztráció fejlődésének megismerése után a l á t o g a t ó a m á b a é r k e z i k , aközé a sokezer könyv közé, amelyek közt életét leéli. A könyvállvá
nyokról ismerősei, barátai köszönnek rá, már olvasott, vagy régóta elolvasni szánt könyvek légiói.
A kiállítás e terme a m a i m a g y a r k ö n y v k i a d á s t akarja érzékeltetni, még
pedig úgy, hogy megvilágítsa annak mind m i n ő s é g i , mind m e n n y i s é g i szem
pontjait. Hogy kettős célunkat elérjük, a terem berendezését úgy oldottuk meg, hogy a részben a falak mellett, részben a terem közepén húzódó t á r l ó k b a n könyvkiadásunknak sajátosan m i n ő s é g r e t ö r e k v ő , azaz bibliofil ter
mését mutatjuk be ; viszont k ö n y v t e r- m e l é s ü n k z ö m é r ő l olymódon kíván
tunk mennyiségileg és tárgyilag egyként képet
5* 51
nyújtani, hogy a könyvkiállítás ezen részét n y o l c t á r g y i c s o p o r t r a osztottuk s a nyolc csoporton belül közel tizenötezer kötetet állítunk ki. Minden csoport egy-egy elkülönített fülkében helyeztetett el, anélkül azonban, hogy a csoportok közötti folyamatos
ságot megszakítottuk volna.
A b i b l i o f i l k ö n y v e k köteteinek összeválogatásánál egyetlen szempont vezetett:
fogalmat kívánunk nyújtani arról, hogy mi is az, ami egy könyvet bibliofil könyvvé avat.
E könyvek kiválogatásánál tehát a kiállítandó könyv kifogástalan és ízléses nyomdai előál
lítása, harmonikus címoldala és tipográfiai beosztása, papíranyagának finomsága, esetleges képmellékleteinek művészi foka és kötésének tökéletessége mellett lemértük a szellemi tar
talom szintjét is és csak magas színvonalú iro
dalmi értéket állítottunk ki. Ezzel hang
súlyoztuk a könyvbarátoknak azt a régi elvét, sőt hitét, hogy csak az bibliofil értékű könyv igazán, amelyben a tetszetős, szép, minden igényes ízlést kielégítő külső formában benn előkelő szellemiséggel találkozunk. Csak ez az igazi bibliofil könyv, csak ez elégíti ki teljesen a vérbeli könyvbarát ilyirányú vágyakozását.
Könyvkiadásunk e századbeli eredményeit, melynek bemutatása a k i a d ó k m u n k á j á n a k m e n n y i s é g é r e akar figyelmez
tetni, nyolc tárgyi csoportra osztva mutatjuk be.
Az egyes csoportokat — mint mindmegannyi magánkönyvtárt — igyekeztünk olyan miliőben felállítani, amilyenbe az abba tartozó könyvek rendeltetésük szerint kerülni szoktak. A láto
gató így könnyen beleélheti magát az egyes könyvcsoportok világába s mivel minden cso
port előtt az otthonos környezetben úgy állhat meg, mint a saját, mindig vágyott, tervezett, vagy meg is levő könyviárkája előtt, a kiállított sokezer könyvben nem kiállított tárgyat, hanem életének, mindennapi érdeklődésének egy-egy darabját fogja látni.
Az ember a könyvvel már koragyermeksé
gében találkozik, hogy aztán soha el ne váljon többet tőle. Az első csoport a gyermekszoba világába visz, a g y e r m e k k ö n y v e i t mutatja be. Ide soroltuk mindazokat a köny
veket, amelyek a gyermek szórakoztatásának és játékos tanulásának céljait szolgálják. Ennek a csoportnak tehát a gerince képeskönyvekből, mesekönyvekből, gyermekregényekből és elbe
szélésekből áll. A játékos tanulást felváltja a 53
rendszeres tanulás. A következő csoportban, egy a tankönyveit megbecsülő és megőrző ifjú könyvtárában a t a n u l ó é v e k k ö n y v e i t állítjuk k i : az elemi iskolának az első évben még szinte mesekönyv jellegű könyveitől kezdve a középiskolai tankönyveken keresztül az egyetemen és főiskolákon használt művekig, amelyek azután már átvezetnek a tudományos művekhez. Azokat a könyveket tekinthetjük itt át, amelyek a tanulásnak több mint másfél évtizednyi ideje alatt az iskolába került gyereket végigkísérik a férfivá, emberré serdült ifjúnak főiskolai diplomaszerzéséig. A t u d o m á n y o s k ö n y v e k csoportjába azokat a köny
veket soroztuk, amelyek szellemi tartalmuknál és szigorúan szakszerű előadási módjuknál fogva erre a címre igényt tarthatnak. Egyaránt sorakoznak itt egymás mellett az állványok pol
cain jogi, bölcseleti, történeti, műszaki, termé
szettudományi művek. A tudományok nagyfokú differenciálódása folytán ma már magán- könyvtárban nagyon ritkán kerülnek ezek a különböző tudományszakbeli szakkönyvek össze. Ez a könyvtársarok tehát inkább egy közkönyvtári kutatószoba segédkönyvtárára em
lékeztet. A következő csoport azonban már
megint olyan összeállítású* aminőt bárki össze- gyüjthet a maga könyvtárában: itt a m ű- v e l t s é g k ö n y v e i t állítottuk össze. Azo
kat a tudománynépszerűsítő* ismeretterjesztő műveket válogattuk itt össze* amelyek bár teljes tudományos szakértelemmel és felkészült
séggel készültek* mégsem a szakemberekhez szólnak* hanem az illető tudomány teljes meze
jéről vagy valamely részéről a nagyközönség szélesebb rétegeit tájékoztatják. Az iskola utáni művelődés* szórakoztatva tanulás könyvei ezek.
A következő csoport a v a l l á s k ö n y v e i t gyűjti össze. Itt látjuk a Szentírás különböző kiadásait* a liturgikus könyveket, a hittudo
mányi műveket s a hitélet könyveit. A szem
léltetni akarás viszonylagos teljességre törek
vésének megfelelően ez a csoport vallási kü
lönbség nélkül foglalja magában az ily termé
szetű anyagot. A legnagyobb példányszámot elérő könyvekkel találkozunk a következő két csoportban* amely közül az első a s z é p - i r o d a l o m k ö n y v e i t mutatja be. A köl
tői művek* regények* elbeszélések* színpadi alkotások* útleíró esszék és a kritikai irodalom könyvei sorakoznak itt egymás mellett az áll
ványok polcain, Ezek túlnyomó többségükben 55
nemcsak magyar nyelvű, de magyar szerző) ű művek is. Ez a kis könyvtárrészlet tehát az élő magyar irodalom keresztmetszete, seregszem
léje is. Az irodalom könnyebb fajsúlyú köny
veit abban a csoportban mutatjuk be, amelynek a s z ó r a k o z t a t á s k ö n y v e i címet adtuk. Itt sorakozik fel az a szórakoztató szép- irodalom, amely a szórakoztatás mellett nem törekszik még a feltétlen művészi érték eléré
sére is. Az utolsó csoport nem tárgyi, nem belső, hanem külső szempont szerint gyűlt össze.
A g y ü j t e m é n y e k - s o r o z a t o k cso
portjába azok a művek kerültek, amelyeket az egyes kiadók sorozatként, gyűjteményként bo
csátva közre, bizonyos a tárgytól független külső egységbe fogtak. Itt látjuk az egyes szerzők összes műveit, a reprezentatív soroza
tokat, szépirodalmi és tudományos gyűjtemé
nyeket, lexikonokat stb.
A nyolc csoportnak közel tizenötezernyi kötete méltán reprezentálja a m a i m a g y a r k ö n y v e t . A legkülönbözőbb érdeklődési kör megfelelő mennyiségű és minőségű, nemkülön
ben korszerű művel van állandóan képviselve a magyar könyvpiacon s az ember alig győzi elolvasni az állandóan kínálkozó újabb és újabb,
őt érdeklő könyvet. Még a kisigényű, átlagos olvasó is legalább 3000 könyvet olvas el életé
ben. A mai magyar könyv terme számol be arról, hogy milyen könyvekből kerül ki, jön össze az életet színesebbé tevő 3— 4000 kö
tetnyi „o 1 v a s n i v a 1 ó“ .
57
V. T e r e m
A magyar könyv múltjának és jelenének megismerése után megismerkedünk a könyv előállításának, a s o k s z o r o s í t á s n a k a n y a g a i v a l : a p a p í r r a l , amire és a f e s t é k k e l , amivel sokszorosítanak.
Magyarországon ezidőszerint hét papírgyár, egy kartonlemezgyár és két kézilemezgyár van üzemben. A diósgyőri gyárat kivéve mind az utolsó 12 évben jött létre. Jelenleg három papír
gyár és egy lemezgyár épül s a közeljövőben üzembe is kerül. A már működő s a közel
jövőben üzembe álló gyárak évi teljesítő- képessége 95.000 tonna lesz. Ugyanennyire becsülik Magyarország teljes p a p í r s z ü k s é g l e t é t is. Tehát ha a gyáraknak alkal
muk lesz teljesítőképességüket maradéktalanul kihasználni, fedezni tudják majd az ország tel
jes papírszükségletét. Tekintve, hogy Magyar- ország lakosainak száma jelenleg 9 2 millió, az évente előállítható papirosmennyiségből egy emberre tíz kiló jut. Hogy egy embernek egy évben tényleg szüksége van ennyi papirosra, azt a V III. teremben szemléltetve fogjuk tapasztalni.
A magyarországi papírgyárak gyártják az író- és nyomópapírok, valamint a közönséges cso
magolópapirosok összes fajtáit. Nem készül belföldön cigaretta-, finom selyem-, konden
zátor-, itatós- és szűrő-, valamint pergamen
papiros, továbbá néhány kisebb jelentőségű, egészen sajátos papiros, illetve karton.
A hazai papírgyárak a papiros legfontosabb anyagának, a c e l l u l ó z é n a k tekintetében ezidőszerint még kizárólag a külföldre vannak utalva. Egyik papírgyárunk most épít egy sulfit-cellulózegyárat, amelynek remélhető évi termelőképessége 30.000 tonna lesz. A közel
jövőben tehát már a magyarországi cellulóze- szükségletnek hozzávetőleg mintegy 60%-a remélhetőleg belföldön is beszerezhető lesz.
A p a p í r a l a k o k Magyarországon szab
ványosítva vannak. A hatóságokat miniszteri rendelet kötelezi arra, hogy csak s z a b v á- n y o z o t t a l a k ú papirost használhatnak s ezeknek minden célra elő van írva a m i n ő s é g e is. Az alakot és a minőséget is a külön e célra szervezett Magyar Szabványügyi Intézet állapította meg.
A szabványalakok megegyeznek a Deutsche Industrie Normen, röviden Din-papírokkal.
59
Tehát az alapszabvány-nagyság pontos mérete, azaz „A/o44 egyenlő 841X1189 mm-rel, ami pontosan 1 m2 és ahol a két oldal aránya 1 : Y 2. A többi alakok az 1 m ?-es alakból felezés útján állíthatók elő. Tehát az „A /144 az „A/o44-nak a felezése (594x841 m m );
az „A/244 az „A /144 felezése révén adódik.
Az „A/644 alak például (10 5x14 8 mm) meg
felel a Nemzetközi Postaegyesület új levelező
lap-alakjának.
Minthogy a gyakorlatban az „ A4 ‘-sorozat nem elégíthet ki mindenirányú szükségletet, kisegítésül használni lehet az ú. n. „ B 44-, vala
mint „ C4‘-sorozatot. A „B/o44 alak 1000X1417 mm3 a „ C 44-sorozat alapalakja 917X 1297 mm.
A szabványokban megadott méret alatt min
denkor a k é s z papíráru, nyomtatvány, könyv stb. méreteit értjük. Ha tehát oly nyomtatvány vagy könyv készül, amelyet majd még körül kell vágni, akkor az előbb ismertetett szabvány
alaknál néhány centiméterrel nagyobb alakot kell használni. Ezt a nagyobb alakot „nyers44 alaknak nevezzük, míg a szabványalakot „kész44 alak névvel jelöljük meg. Az „ A / i“ (594X 841 mm) kész alak nyers alakja — a példa kedvéért közöljük — 610X860 mm.
A már említett Szabványügyi Intézet meg
állapította az alakon kívül az írás és nyomás céljaira szolgáló papirosok m i n ő s é g é t , valamint a papír szállítására, átvételére, vizs
gálatára vonatkozó szabályokat is. Ezen ren
delkezések ismertetése nem a kiállítás anyagá
hoz felvilágosítással szolgáló Vezetőnek a fel
adata, ezért csak a hatóságok által használt papírok négy jósági osztályáról emlékezünk röviden meg.
A jósági fokozat megállapításánál külföl
dön a Schopper-féle szakítási hossz az irányadó. A finom okmány IV. osztályú papiros megfelel az 5000— 5500 Schopper-féle szakítási hossznak. A famentes papírok V. osztálya 4500— $000 Schopper-féle szakítási hossznak felel meg. A boríték-, fogalmi- és sokszorosító
papírok VI. osztálya (50— 60% fatartalommal) megfelel a 3200— 3500 Schopper-féle szakítási hossznak. A közönséges nyomtatványokhoz V II. osztályú papír használtatik, amely a 2400— 2600 Schopper-féle szakítási hossznak felel meg. Van sajátos magyar szakítási próba is, a Rejtő-féle s a magyar szabványok finom
sági fokát ezzel mérjük.
Az elmondottak ismeretében a papirossal 61
kapcsolatban e teremben kiállított tárgyak önmaguk helyett beszélnek s gyakorlatilag is elmélyítik az itt nyújtott alapismereteket.
A teremben kiállítottuk egy 70 méter hosz- szúságú papírelőállítógép egyötödre kicsinyített modellét, amelyen megfigyelhetjük a papír- gyártás minden fontos fázisát.
A papiros az az anyag, amire, a f e s t é k pedig, amivel sokszorosítanak. A nyomdafes
tékek gyártásával kapcsolatban kiállított anya
gokról szóló legfontosabb felvilágosításokat a következőkben összegezhetjük: A f e k e t e k ö n y v n y o m ó f e s t é k e k kencéből és koromból állanak. A kence összetétele vagy gyanta és ásványolaj ; vagy gyanta, ásványolaj és gyantaolaj ; vagy csak lenolajkence egyéb anyagok hozzáadásával. A korom olcsóbb faj
tájú festékeknél lángkorom, a jobb fajtáknál tízféle minőségű gázkorom. Az olcsóbb fajtájú fekete festék igen gyakran ú. n. festékbázisok
kal, az illusztrációs- és pompás színnyomó
festékek pedig reflexkékkel szépíttetnek. A fekete kő- és oífsetfestékek alapanyaga tiszta lenolajkence és amerikai gázkorom.
A s z í n e s f e s t é k e k a három és négy, valamint a kétszíntmutató nyomásnál nyernek
