Magyarország nemzeti jövedelme a "nemzetgazdasági számlarendszer" alapján

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

MAGYARORSZÁG NEMZETI JÖVEDELME A ,,NEMZETGAZDASÁGI SZÁMLARENDSZER"

ALAPJÁN

DR. CSERNOK ATTILA

A közgazdasági természetű vizsgálódások között méltán foglalt el mindig igen előkelő helyet a különböző országok ,,sorbarendezése" gazdasági fejlett- ségük szerint. A különböző társadalmi rendszerű országok közötti nemzetközi kapcsolatok szélesedése, a békés gazdasági verseny, ha lehet, csak fokozta az egymás gazdasági eredményei iránti érdeklődést. A gazdasági fejlődés különböző szakaszát élő országok tapasztalatainak kicserélése, hasznosítása sem nélkülöz—

heti a gazdasági folyamatok nemzetközi összehasonlítását. S mindez fokozott jelentőséget kap napjainkban, a gazdasági integráció korában, amikor egyes országok mellett a különböző gazdasági közösségek, országcsoportok — mint a KGST, az Európai Közös Piac, az Európai Szabadkeneskedelmi Társulás — gaz—

dasági természetű összehasonlitása is különös érdeklődésre tart számot.

Az országok gazdasági fejlettségét a legjobban nemzeti jövedelmük szin—

vonala jellemzi, s így érthető, hogy az utóbbi évtizedben előtérbe kerültek a nemzeti jövedelem nemzetközi összehasonlítását célzó munkák. Legismertebbek ezek közül a Gilbert és szerzőtársai által nyolc nyugat-európai országra és az Egyesült Államokra vonatkozóan végzett számítás és a KGST—országok részletes

átszámítás útján készített hétoldalú i'xsaszelnasonlítása.1

A nemzeti jövedelem nemzetközi összehasonlítása a gyakorlatban —— mint ismeretes—4 vagy elemenként végrehajtott részletes, tételes átszámítás útján, vagy valamilyen egyszerűsített módszerrel történhet. A tételes átszámítás nyilvánvalóan rendkívül munkaigényes, viszont nem lebecsülendő előnye az egyszerűbb mód—

szerrel szemben, hogy Na színvonalkül—önbségen túl a részletek elemzésére is lehe—

tőséget nyújt. A tapasztalatok szerint azonban a részletes átszámításra — éppen körülményes és nem utolsósorban költséges volta miatt —-—— a gyakorlatban elég ritkán kerül sor, így figyelmet érdemelnek azok a módszerek, megoldások is, amelyek a nemzetközi összehasonlítások egyszerűbb útjait javasolják.2

! M. Gilbert and associates: Comparative national products and price levels. A study of Western Europe and the United States. Paris. 1958.

Szoposztavlenie urovnej ékonomicseszkogo razvitíja szocialiszticseszkih sztran. Izd. Ékono—

mika. Moszkva. 1965.

1_ Hazánkban Jánossy Ferenc dolgozott ki a tételes számításnál egyszerűbb módszert a nem- zeti jövedelem nemzetközi összehasonlítására. Módszerét és a számítás eredményeit ,,A gazdaságát—, íejlettség mérhetősége és új mérési módszere" (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapéatl 1963. 324 old.) c. könyvében bocsátotta közre. A módszer ' * asználásával 1960-ra vonatkozóan végzett számitásokról Ehrlich Eva: Nemzetközi összehasonlá , __ mutatáldkal (statisztikái Szemle. 1966. évi 10. sz. 971—986. old.) c. tanulmánya számát?

lt

4 _ . _, , DR.CSERNOKATTILAL

A szocialista országok vonatkozásában, mint említettük, részletes számítás készült, melynek segítségével az országok összehasonlítását el lehet végezni.

Gyakran találkozunk azonban olyan feladattal is, amelynek megoldása során gazdasági fejlettségünkeft, nemzeti jövedelmünk színvonalát nem szocialista országokkal kell összevetniink Magyarország és a nem szocialista országok között részletes, tételes összehasonlításon alapuló számítás még nem készült ennek ellenére nyilvánvalóan nem mondhatunk le arról, hogy nemzeti jöve—

delm'ünk színvonalát a nem szocialista országokkal is összevessük. Véleményem szerint ilyen esetben is teljeskörű nemzetijövedelem—számításra támaszkodva

"célszerű az összehasonlítást elvégezni, ez viszont —— a tételes átszámítás kény—

szerű—mellőzése esetén — csak a nemzeti valutában kifejezett adatoknak vala—

milyen Valutakulccsal történő átszámítása útján lehetséges

A nemzeti jövedelem átszáHútásánek ezt a módszerét, vagyis a nemzetijöve—

delem-adatoknak valutákulcsokkal törte—nő átszámítását általában nem kedve—

lik — ilyen számitásokkal ritkán találkozunk —-—, mert a hivatalos valutaárfolya— i mok közismerten eltérnek a valuták tényleges vásárlóerő—paritásától, és így az alkalmazásuk révén nyert eredmények bizonyos mértékben torzítanak E meg-—

állapítás kisebb vagy nagyobb mértékben az országok többségére érvényes, ennek ellenére, véleményem szerint, amennyiben a hivatalos ádolyamnál Válá- milyen megbízhatóbb, a tényleges vásárlóeroerányokat közelítő valutaárfolya—

mot sikerül találnunk — és ilyen van —, abban az esetben ezzel az átszámítási módszerrel is használható adatokat nyerhetünk.

Nemzetijövedelmünknek a nem smcialista országokkal történő összehason—

lítása érdekében kettős feladatot kell megoldani. Egyfelől biztosítani kell a nemzeti jövedelem tartalmi-módszertani azonosságát, másfelől a tényleges vá- sárlóerő—páritást közelítő (forint/dollár) valutakulcsot kell számítani

1. A NEMZETI JÖVEDELEM TARTALMI-MÓDSZERTANI AZONOSÉTÁSA

A nem szocialista országok —— egy—két kivétellel —— nemzeti jövedelmüket az ún SNA (System of National Accounts) szerint számítják. Ez a "nemzetgaz—

dasági számlarendszer" alapelvét tekintve néhány lényeges kérdésben eltér a

szocialista országok népgazdasági mérlegrendszerétől (ángol szóhasználát szerint;

Material Product System, rövidítve MPS).

, Az eltérés legfőbb forrása eléggé közismert: a szolgáltatások eltérő értelme—

zéséből fakad. Az SNA minden társadalmilag szervezett tevékenységet termelő—

nek tekint, s így beszámít a nemzeti jövedelembe, ezzel szemben a szocialista országokaz anyagi javak termelését és az anyagi jellegű szolgáltatásokat (sze——

mélyszállítás, energia—, gáz-, javítőszolgáltatás stb) tekintik termelőnek, s ezek nettó értékét veszik figyelembe a nemzeti jövedelemben A szolgáltatások fenti eltérő értelmezéséből eredő számszerű különbség két tényező egyenlegéből adó—

dik. Egyfelől a sZolgáltatások be nem számítása miatt nemzeti jövedelniünk a Szolgáltatások nettó értékével alacsonyabb az SNA-n alapuló nemzetijövedelem—

fogalomnál. Másfelől Viszont az anyagi termelés ágazatai által igénybe vett

szolgáltatások teljes éntékével a szocialista országok —— így Magyarország .——

nemzeti jövedelme magasabb a megfelelő SNA fogalomnál, mert az SNA—ben az igenybe vett szolgáltatásokat a termelést terhelő anyagköltsegként kezelik, és lemn-inak a passzív tételekkel együtt. Nálunk, az anyagi kőncepció szerint a szól-

gáitatáSok igenybevetelet az új entekből a nemzeti jovedelmbol kella termelo

sgásatokáakfedezniök. , , ._ . —

NÉMZETÉÉ JÖVÉDELÉM gs

_ A fenti kétirányú elténés hatá—sát egyszerűsített kaput—output táblán lehet a

legjobban szemléltetni, amely a gazdaság szektorai és a gazdasági funkciók

közötti folyamatokat tartalmazza. 3

Rendeltetés

^{más , om}

Eredet A 3 J F K

fil—Anyagi tej—melee ágai__.._._._* ___—_ l— _— __ _

S Szolgáltato szfera ... li .

J. Jövedelmek ... ] ; lllllllll

Összesen !

A táblán két vonalpár látható, a szaggatott (— — —) vonalak általi határolt rész az anyagi termelés rendszerét alkalmazó szocialista országok alapelvei szerint értelmezett nemzeti jövedelem. Az A/A4 az ún. ,,belső matrix", a ter-—

melés anyagköltsége Az A/SJFK resz a nemzeti jövedelem anyagi összetevői, fogyasztási és felhalmozási javak szerint, kiegészítve a kiviteli vagy behozatali többlettel. Az Á/S a szolgáltatások anyagfelhasználása, ami az anyagi koncep—

cióban része a nemzeti jövedelem felhasználásának. Az A/J a lakosság fogyasz—

tása, az A/F pedig a nettó _állóalap—növekedés és készletnövekediés. A szocialista országok nemzeti jövedelme mint jövedelmek összege a következők szerint tevő—

dik össze. A nemzeti jövedelem egésze az SJ/A rész, a J/A az egyéni jövedelmek és a társadalmi tiszta jövedelem együttes összege, az S/A pedig az anyagi ter-

melés ágazatai által igénybe vett szolgáltatások értéke, melyet az anyagi kon—

cepcióban a nemzeti jövedelemből kell fedezni.

A nem szocialista országok értelmezése szerinti nemzeti jövedelem a pon—

tozott ( ——————————— ) vonalak által határolt nesz. Az AS/AS a termelés anyagkölt—

sége, az AS/JFK rész pedig a nemzeti jövedelmet tartalmazza. A nemzeti jöve-

delem a jövedelmek oldaláról a J/AS rész. S ezek után nyilvánvaló e két kon—

cepció közötti eltérés.

A) A nemzeti jöweaeiém mint a fogyasztás, a nettó felhalmozás és a külföldi egyenleg összege:

a) az anyagi koncepció szerint: A/SJFK, b) az SNA szerint: AS/JFK.

Az anyagi koncepció (MPS) szerinti nemzeti jövedelem tehát A/S-sel, a szolgádtatások anyagköltségével több, és S/JFK—val (ami gyakorlatilag csak S/JK, hisz a szolgáltatási tevékenység eredményének felhalmozásáról nem beszélhetünk), az elfogyasztott szolgáltatások teljes értékével kevesebb az ,.SNA koncepció sze—

rint évitelinezett nemzeti jövedelemnél.

B) A nemzeti jövedelem a jövedelem oldaláról:

a) az MPS szerint: SJ/A,

, b) azSNA szerint: J/AS.

3 Ezt. a táblát F. Seton (Nuftield College, oxford), az ENSZ által a különböző nemzetgazda- sági elszámolási rendszerek közötti különbségek tatai-ására, ielkért szakértö állitotta ös u.az ,EN részeré készitett unalmamban, melynek cim m

a" 1" prdduonon, au revenu et aux asfagats'agoa—ments '.Óon'f; gu

" ** . A' törtben á törtVohál előtti egy vagy Ebbe-tű a— szoban forgos'on't(sorokat)

utáni egy vagy több betű a szóban forgó oszlopot (oszlopokat) jelenti. *

Áz messze—inti nemzeti jövedelem tehát S/A—val, a termelő ágazatok által *

felhasznált szolgáltatások éntékével több, és J/S-sel, a szolgáltató szférában kép—- Zödött jövedelmek összegével kevesebb az SNA koncepció szerint éibelméZett nemzeti jövedelemnél.

Az ismertetett tartalmi eltérések5 átvezetésével azonban még nem jutunk el az

SNA koncepció nemzeti jövedelméhez, a tartaln'ii eltérések mellett ugyanis van

egy értékelés-beli, az alkalmazott árszínvonal tekintetében fennálló különbség

a két rendszer között. A szocialista országok ún. MPS koncepciója a közvetett ; ,

adókat is magában foglaló piaci [áron értékeli a termelést, következésképpena nemzeti jövedelmet. Az SNA nemzeti jövedelem fogalma a termelést eddig a közvetett adók nélkül, de a dotációkkal együtt, a ,,termelési tényezők költségén"

(,,at factor cost") értékelte, tehát a közvetett adók és a dotációk egyenlegével -

alacsonyabb volt a megfelelő MPS fogalommá.

Ez utóbbi eltérés nyomon követése az előzőlmél némileg nehezebb felada—t.

Statisztikailag ugya—n könnyen végrehajtható a megfelelő adatok átrendezése, e művelettel azonban közgazdasági tartalmukat tekintve össze nem hasonlítható adatokat nyernénk. Arról van szó ugyanis, hogy a közivetett (forgalmi) adók ' összege, termeléshez viszonyított aránya semrhi összefüggésben sincs egy—egy ország gazdasági fejlettségével. Ez az arány nagymértékben finanszírozási, jöve- delemelvonási kérdés, a pénzügyi és adópolitika függvénye, s így a közvetett adók figyelmen kívül hagyása közgazdaságilag indokolatlan különbségeket okoz az egyes országok között. (Az ,,at tao-tor cost" fogalom e fogyatékossága azSNA közelmúltban lezajlott revíziója során is felmerült, s ennek következtében az új ' , SNA-ben a piaci áron értékelt nemzetijövedelem—fogalom került előtérbe.)—

Jellemző tényként érdemes megemlíteni, hogy a közvetett adók dotációval csökkentett összegének a termeléshez, illetve a nemzeti jövedelemhez Viszonyí—

tott aránya milyen rendkívül nagymértékben szóródik a 'tőikésországokban. Ez az

arány például Franciaországban és a Német Szövetségi Köztársaságban 156178 százalék körül van, ugyanakkor például az Egyesült Államokban 9, Svájcban pedig csak 5—7 százalék körül mozog. (Lásd az 1. táblát.)

Ez a jelenség a tőkésországok ,,termelésí tényezők költségén", -——- tehát a közvetett adók nélkül — számított nemzeti jövedelem adatain alapuló össze- hasonlitásázt meglehetősen kétségessé teszi. Példaképpen válasszunk három olyan országot, amelyek között a közvetett adók mértékét tekintve számottevő különb— ' ; ség van. Legyen ez a három ország Svájc, az Egyesült Királyság és Francia- ország. Ha összehasonlítjuk e három ország egy főre jutó bruttó nemzetitermé—

két egyfelől a közvetett adók nélküli mutató, másfelől a piaci áron számított

mutató alapján, látni fogjuk, hogy a Választott árszínvonal számottevő mér-ték- ben befolyásolja az eredményt. (Lásd ia. 2. táblát.)

A két különböző árszinten végzett összehasonlítás tehát számottevően eltérő

eredményeket ad. Az előzőkben kifejtettük, hogy az adózás rendszere a pénz—- ügyi politika függvénye, következésképpen a közvetett és közvetlen adók egy—

máshoz és a termeléshez viszonyított eltérő aránya mögötti: helytelenulenne a gazdasági fejlettség szinvonalára utaló gazdasági tartalmat keresni. Igy ezekből

az eltérő eredményekből arra következtethetünk, hogy a ,,termelési tényezők költségén" fogalom elvileg kifogásolható. Nemzetközi összehasonlítás céljaira a

RA teljesség kedvéért meg kell említeni. [hogy [van meg egy kisebb jelentöségűtai'tam

eltérés, a két rendszer nemzeniővedelem-fogalmar miatt:. Az MPS-ben a munkaruha-_ és a !! , ? étél—júttátás a jelenlegi gyakorlatiszegim egyéni jéveúelemnek minősül, az SNA, visant § a;

termelés anyagköltségeként ige-mig. Igy , __geszgmmgisnn ezt az összeget is ugyeit—me mi

tenni mint módosító tényezőt. _, , , . _ _

NEMZETI JUVEDELEM 5 77

piaci áron számítoű; mutatókat célszerű alkalmam, mert ezekben a pénzügyi

politikai hatása nem érvényesül, nem torzítja az eredményeket. ,

1. tábla

A közvetett adók aránya a nettó nemzeti termékben az európai tőkésországokban

A közvetett adók és dotációk egyenlege a piaci áron számított

Ország nettó nemzeti termékhez

viszonyítva (százalék)

1959 I 1964

Ausztria ... 14: 15 Belgium ... 9 12*

Dánia. . . ... 13 15 Egyesült Királyság ... 13 13 Finnország ... ; 1 3 1 1 Franciaország ... 18 17 Görögország ... , 1 2 1 3 Hollandia ... 9 10

írország...f ... 15 13 Német Szövetségi Köztársaság ... 15 15 Norvégia ... 12 11 Olaszország ... 14 13 Portugália . . . ... . 8 10 Spanyolország ... 10 7 Svájc ... 5 7 Svédország ... 9 ' 11 Az európai tőkésországok átlaga 14 14

Forrás: Yearbook of National Accounts statistics, 1964. United Nations. New York. 1965.

2. tábla

Az egy főre jutó bruttó nemzeti termék néhány tőkésországban 1964-ben

Az egy főre jutó bruttó nemzeti termék

A közvetett adók ,,a termelési _ .

és dotációk egyenlege tényezők költségén" WC! áron

a piaci áron számí-

01'5258 tott nettó nemzeti

termékhez viszonyít- dollár adatok alapián számítva, (figyelembe va (százalék) véve a valuták alá- vagy föléértékeltségét)

Index: Franciaország : 100

Franciaország . ... 1 7 1 00 100

Egyesült Királyság . ... . ... 1 3 108 99

Svájc ... . ... '7 131 1 18,

Forrás: Yearbook ot National Accounts statistics, 1364. United Nations. New York. 1965.

A mondottak tala-ében nyilvánvaló, hogy nemzeti jövedelmünk átszámítása setén nem eIégedhetünk meg azzal, hogy egyszerűen levmjuk a mm jőnie- díélernz'ből a "forgalmi adó és a datáció egyelúeget mert egyáltalfán nem bizonyos, hogy ezzél a módszernel összehasouúíthátó tártálmű mutatóhbz jutunk.1531nere-

!

tes, liogy évekkel ezelőtt a vállalati nyereség igen alawony szinvonalon mozgott nálunk, s a társadalmi tiszta jöVedelmet lényegében forgalmi adó formájában

vontuk el a vállalatoktól. Ezekben az években a forgalmi adó mechanikus levoí

nása indokolatlanul alacsony színvonalra csökkentette volna nemzeti jövedel—'

münket. Amikor pedig jövedelemelvonási rendszerünk úgy valtozott, hogy a forgalmi adó rovására a nyereség jelentősen megnőtt, a jelentősen csökkent forgalmi adó levonásával relatíve indokolatlanul magas maradt volna a nemzeti jövedelem ,,termelési tényezők költsé-gén" számított színvonala.

A forgalmi adó levonásának kérdését véleményem szerint nem lehet egy—

értelműen jól megoldani. Egyik megoldás nemzeti jövedelmünknek az SNA ,,at factor cost, árszínvonalára történő átszámítására az lehet, hogy közvetett adók;

és dotációk egyenlege címén valamilyen átlagos értéket — például az európai tőkésországok átlagos színvonalának megfelelő részt —— vonunk le a piaci áron — számitott nemzeti jövedelem értékéből. Az európai tőkésországok—ban ez az arány

az utóbbi években 14 százalék körül mozgott. Az átszámítás során jobb híján azt a megoldást választottam, hogy a közvetetten—ek tekinthető adókés dotációk

egyenlegeként a piaci áron számított nemzeti jövedelemnek mind a' hét évben egyeégesen 14 százalékát vontam le. Hozzáteszem azonban, hogy ezt az eljárást

az SNA—t alkalmazó országok nemzeti jövedelmével való összehasonlíthatóság

érdekében alkalmazom, magát a ,,termelési tényezők költségén" fogalmat elvileg kifogásolhatónak tartom. Mint emlitettem, a jövőben az SNA is piaci áron

értékeli a nemzeti jövedelem fogalmát, s így az említett műm levonásra a kéw —

sőbbi években már nem lesz szükség. ;

Az SNA eddig alkalmazott nemzeti jövedelem fogalma tehát nem a leg—- alkalmasabb a különböző nemzetközi szinvonal—összehasonlitásokra. Nem min—

den esetben lehet azonban ezt az összehasonlítást elkerülni, mert mint az egyet—

len igazán nettó fogalom, az újonnan létrejött értéket a nemzeti jövedelem tükrözi. Ilyenkor a forgalmi adó levonására az előbb említett közelítő módszer—

alkalmazása látszik a legcélravezetőbbnek.

A különböző nemzetközi színvonal—összehasonlításokra az SNA ún. ,,bruttó nemzeti termék" (gross national product) fogalmát is szokták alkalmazni, amely abban különbözik a nemzeti jövedelemtől, hogy a teljes ,,hozzáadott értéket"

(nemzeti jövedelem —i— amortizáció) tartalmazza. Anyagmentes termelési érték,

vagyis a termelést terhelő passzív tételek között az állóeszközök éltékosökkenése nem kerül levonásra. Ez bizonyos értelemben fogyatékossága ennek a mutató- nak, amennyiben az egyes országok állóeszköz-ellátottságának különbségeit nem veszi figyelembe. A tőkesországokkal való összehasonlitásban azonban a nem—

zeti jövedelemmel szemben megvan az az előnye, hogy az SNA piaci áron érté- keli, tehát a forgalmi adó eltérő mértékének torzító hatása itt nem érvényesül.

Az eltérések ismeretében most már elvégezhetjük Magyarország nemzeti

jövedelmének az SNA koncepció szerinti átszámítását (Az adatok átalakítását az egyszerűség kedvéert csak a jövedelmek oldaláról végezzük. Lásd a 3 es

4. táblát.)

Az átszámítás érdekes eredményt ad: nenizeti jövedelmünk az SNA szerint

számítva 7—8 százalékkal alacsonyabb, mint saját rendszerünkben. Ez a tény figyelemre méltó, mert az általános közhit és az idevonatkozó irodalom szerint

—— mely vagy nem tud az értékelésben különbségről vagy figyelmen kívül hagyja,azt -— nemzeti jovedelmunk az SNA szeri "t számítva 10—20 század",

magasabbrabecsulheto mint azÉnya " * ' ' '

NEMZETI JÖVEDELEM (_ 9

7

, ' 3. tábla

Magyarország nemzeti jövedelmének átszámítása az SNA koncepció szerint

1959. 1960. 1961. *1962. 1963. 1964. 1965.

Anemzetiiövedelem-ádatok átalakítása * ' * ' * '

évben, folyó áron (milliárd forint)

1. Nemzeti jövedelem az anyagi termelés koncepciója ,! **

,(MPS) szerint ... 128,2 141,6 147,9 155,2 162,9 171,7 166,8

Hozzáadandó a szolgáltatások nettó értéke* . . -l-15,1 —i—16,7 4-18,2 4-19,7 %20,8 4-22,3 $22,9

Levonandó: . , f

a) a termelő ágazatokban felhasznált szolgalta- !

tások teljes érléke ... * ... ' —— 4,9 -— 5,2 — 5,7 — 6,3 —- 6,9 — 7,4 — 7—,B b) a munkaruha-juttatás teljes értéke ... — LO —— 1,0 — (),9 — 1,0 — 1,1 —- 1,0 —— 1,1 2. Nemzeti jövedelem SN A tartalom szerint, piaci

áron számítva ... ; ... 13734 152,1 159,5 167,6 I75,7 185,6 180 8 Levonandó a forgalmi adók és a, dotációk egyen-

lege címén az SNA tartalmú, piaci áron szami—

tott nemzeti jövedelem 14 százaléka ... —— 19,2 — 21,3 _ 22,3 —— 23,5 — 24,6 —- 26,0 -— 25,3

3. Nemzeti jövedelem SNA koncepció szerint (Ha telt ' '

melési tényezők költségén") ... 118,2 130,8 13722 144,1 151,1 159,6 155,5

* A szociális, kulturális, egészségügyi, kommunális, pénzintézeti, igazgatási, védelmi és egyéb szolgáltatások dolgozóinak egyéni jövedelme, társadalombiztosítása; az e szolgáltatások árában realizált forgalmi adó és nyereség.

A nemzeti jövedelem átalakított adatainak felhasználásával kiszámíthatjuk

a bruttó nemzeti terméket. Mint ismeretes, ,a bruttó nemzeti termék az állóesz—

közök amortizációjával nagyobb a nemzeti jövedelemnél. Tekintettel arra, hogy az anyagi koncepció szerint számított nemzeti jövedelem "a nem/anyagi szféra állóeszközeiniek amortizációját magában foglalja, így a számítás során különb—

ségk—ént csupán a termelő ágazatok állóeszközeinek amortizációját kell a nemzeti jÖVedelem adataihoz hozzáadni. (Megjegyzendő, hogy az SNA—gyakor—

lattal való egyezőség érdekében a korábban elszámolt amortizációt —— ami a beruházási és a felújítási hányadot tartalmazta —— a felújítási hányadnak meg—

felelő mértékben csökkenteni kellett.)

4. tábla

Magyarország bruttó nemzeti terméke az SNA koncepció szerint

Nemzeti jövedelem Ho , .a a álló . Bruttó nemzeti termék SNA tartalom szerint közöiiyamgrtizáecsiíja SNA koncepció

Év (piaci áron) _ szerint (piaci áron)

folyó áron (milliárd forint)

1959 ... l3'7,4 '? lO,l 147,5

1960 ... 152,l 4— 10,4 — 162,5

1.961 ... 159,5 Jr 13,2 172,7

1962 ... 167,6 %- 12,8 180,4

1963 ... l75,7 'i-15,1 190,8

1964 ... 185,6 4— 15,7 201,3

1965 ... 180,8 , % 17,3 . 198,1

2. A TÉNYLEGES VÁSÁRLÓERÓ-PARITÁST KÖZELITÓ VALUTAKULG

MEGHATÁROZÁSA '

'erlőljáróban szükségesnek látszik "megjegyezni, hogy a nemzeti jüvédelem

adatainak dollar-ia való átszállításával nem az a—íoéliunk, hogyMagyai-országotaz Egyesült Államokkal összebasonlítsuk. A dollár a számításban csupán az általá—

nos 'egyenéníék szerepét tölünk, siaz't acélt—'migáijáhogy segitéég'év'féráir

ALUW—Hl *h—

10 DR.LCSEBNOKA'I'I'ÉA * *'

mennyi tőkésországgal —— köztük temészetesen az Egyesült Államokkal is ——

össze tudjuk hasonlitani nemzeti jövedelmünk színvonalát.

Köztudott, hogy a hivatalosan jegyzett forint/dollár árfolyam jelentősen eltér a ket valuta vásárlóértékének tényleges arányától, ezért a nemzeti jöve- delem átszámításához olyan forint/dollár szorzót kell számítanunk, amely meg—

közelítőleg a reális vásárlóerő-arányokat tükrözi.

A forint és a dollár közötti tényleges vásárlóerő—paritás kérdése évek óta foglalkoztatja a szakembereket, sőt a közvélemény szélesebb rétegeit is. Ismere—

tes, hogy a legkülönfélébb valutaszorzók voltak és vannak forgalomban. Azt

semszükséges különösképpen bizonygatni, hogy e kérdésnek —— a dolog tenné- szetéből következően —— nincs egyértelmű, egzakt megoldása. A részletes, tételes átszámítás módszerével is legalább két, kisebb-nagyobb méntékben eltérő ered— — ményt kapunk attól függően, hogy az átszámítást milyen súlyozás alapján végez—_

zük. Szükségképpen lényegesen (bizonytalanabb az eredmény, ha közelítő számí—

tás útján nyerjük.

Az általam választott módszer tulajdonképpen a tételes átszámítás leegyszee rűsített változata, amennyiben egy—egy fogyasztási, felhasználási termékcso- portot több ezer termék helyett a termékek csekély számával reprezentálunk.

Kérdés, hogy a termékek milyen körére vonatkozóan végezzük el az átszámítást.

Véleményem szerint ezt a számítást a végtermékek teljes körére kell vonatkoz—

tatni, vagyis a bruttó nemzeti tennék felhasználása. tölti be a "fogyasztási kosár"

szerepét. (A reális valutakulos kialakításána más szerzők6 is javasolják ezt 'a

módszent, a bruttó nemzeti termék vagy a társadalmi termék ,,kosár"-ként való

alkalmazását.) ,

A forint és a dollár közötti reális anány megközelítésében nagy segítsé-

gemre volt d'r. Arányi Emil és dr. Zafir Mihály számítása, amely a forint és a nyugatnémet márka között a lakosság személyes fogyasztásában énvényesülő vásárlóerő—paritást határozta meg. Tekintettel arra, hogy a lakosság személyes

fogyasztása a bnuttó nemzeti termékben több mint 50 százalékos súlyt képvisel,

ez a számítás nagyban megkönnyítette a további munkát. *

A módszer lenyege röviden a következő. A szerzők a fogyasztást nyolc csoportra osztották, majd reprezentáns termékek egyedi szorzószámainak fel—

használásával meghatározták az egyes icsoportokban érvényesülő Ft/DM arányt;

Egy—egy fogyasztási csopontot — jellegétől függően — 4—30 cikk jellemzett.

A fogyasztás egészére vonatkozó szorzót a csoportonként meghatározott szorzó—

számok .átlagolásával, egyszer a magyar, egyszer a nyugatnémet fogyasztási szer-—

kezettel súlyozva, mérlegelt átlagként számították. A két súlyrendszerrel nyert két különböző eredmeny nagyon közel áll egymáshoz (magyar fogyasztási szer-

kezettel 5,63, az NSZK szerkezet alapján 6,4l), átlaguk l DM : 6 Ft ered—

ményt ad.

A lakossági fogyasztásban érvényesülő Ft/DM arány ismeretében a követ—

kező feladat a nyugatnémet márkából dollárra "továbblépni". Mint ismeretes a fejlett tőkésországok valutakulcsai sem tükrözik reálisan a valuták tényleges

vasarloero—pantasat Ha eltekintünk az egyes nyugati valuták dollárral szembeni

leértékeltse'getől és a hivatalos 4—es DM/dollár szorzóval számolunk, akkor a lakosság fogyasztásában 1 dollár — 6 4 : 24 forint. Megítélésem szerint azon—

ban jobban közelítjük a reális helyzetet, ha az átszámításnál figyelembe vaszük a dollár es a nyugamétmet mánka közötti leéztékeltségbeli különbséget. '

, ' Kövér K:ároly Katát-árfolyam vagy átlagúnolyamz Pénzügyi Seamle. mi. _éviazaa—

Wii—1019. old.

NEMZETI JÖVEDELEM

1 1

_ A különböző valuták dollánhaoz viszonyíth leéntékeltségére vonatkozóan az ENSZ rendszeresen végez számításokat. E számítások7 szerint 1963—ban a tény—

leges vásárlóerő—paéritásnak megfelelő DM/ $ szorzó 3,44 volt. Ha az említett

Arányi—Zaiir—féle számítás Ft/DM szorzóit fogyasztási főcsoportonként a fenti

DM/ $szorzóval továbbvezetjük, és a kapott eredményeket átlagoljuk, akkor a

lakosság fogyasztására vonatkozóan 1 $: 22,3-_forint ered-ményt kapunk.

A, közületi fogyasztás (igazgatás, védelem, egészségügy, oktatás stb.) átszá- mítására becsléssel állapítottam meg a forint/dollár szorzót. Az anyagköltsé—

gekre a könnyűipari termékek fejlett tőkés viszonylatú külkereskedelmi forgal—

mában kialakult szorzót vettem alapul, míg a bérköltségeknél azt tételeztem fel, hogy azoknál a fogyasztásban kialakult 22,3 forintos arányt lehet használni.

A közületi fogyasztásra vonatkozóan e két tényezőből alakult ki a forint/dollár szorzó.

A felhalmozás hat moportra osztva szerepel a számításban. Az egyes csopor—

tokban érvényesülő forint/dollár szorzó kialakításánál több feltételezést kellett alkalmaznom. Maga a kiindulási alapul szolgáló feltételezés is vitatható, az ti., hogy a felhalmozás egyes csoportjainak jellemzésére az exportban és az import—

ban kiválasztott reprezentáns termékek aránya a felhalmozásban és a külkeres—

kedelmi __forgalomban közelítőleg hasonló, s így e reprezentánsok megfelelően jellemzik a kérdéses felhalmozási csoportot. Ez a feltételezés valószínűleg nem helytálló, az eltérés mértékére vonatkozóan azonban nincs támpontunk. Más megoldás híján a felhalmozás egyes csoportjaira vonatkozó forint/dollár szorzók meghatározása, a kiválasztott termékek fejlett tőkés viszonylatú külkereskedelmi forgalmának (export és import összesen) 1963. évi forint/devizaforint arány—

számaí alapján történt oly módon, hogy a forint/devizaforint arányszámokat a dollár hivatalos árfolyamával, ILM—gyel szoroztuk. '

A mondottak alól kivétel a gépi beruházások csoportja, ahol tulajdonkép—

pen csak a belföldi eredetű gépek átszámításánál érvényesül az említett bizony—

talanság. Megjegyzem, hogy az egyes csoportokra vonatkozóan kialakult magas forint/dollár szorzók arra engednek következtetni, hogy az alapfeltételezés hibája inkább kismértékben felfelé torzította a végeredményként kapott fo—

rint/dollár szorzót.

A kiviteli vagy behozatali többlet forint/dollár szorzójául a fejlett tőkés Viszonylatú teljes külkereskedelmi forgalom átlagos forint/devizaforint arány—

számát vélelmeztem. ,

A mondottaknak megielelően a nemzeti jövedelem átszámíxtására felhasz—*

nálható átlagos valutaszorzó számítása az 1963. évi magyar bruttó nemzeti ter—

mék (SNA szerinti) felhasználási adatai segítségével a következők szerint történt.

(Lásd az 5. táblát.)

Röviden ismertetem két ellenőrző számítás eredményét, amelyek — ha nem

is birnak minden kétséget kizáró bizonyító erővel —— biztonságot nyújtanak a kapott eredmény felhasználásában.

Hozzávetőleges számításaim szerint az anyagi javak fogyasztásában 28—30 íorintot, a gépi beruházásoknál pedig 50 forintot ér egy dollár. A jelentős elté—

rés mindenesetre ügyeimet érdemel. Ha e különbség fennállásának jogosult—

ságát legalább közelítően indokolni tudjuk, akkor lényegében eloszlathatjuk a külkereskedelmi forgalomban érvényesülő forint/dollár arány felhasználásával

szemben netán felmerülő idegenkedéstja számítással szemben felmerülő egyik

7 Yearbook of National; Accounts statistics, 1965; United Nations. New York,—üss. 501.*oiu.

12 _ * ne, cssmox Am

legfőbb kételyt Nézzük, milyen tényezők játszanak szerepet abban hágy a'

beruházási célokat szolgáló gépek, berendezések körében egy dollár 50 forizit, míg a fogyasztási javak körében csak 28—30 forint.

5. táble

A forint/dollár valutakulcs az 1963. ém" magyar bruttó nemzeti termék ' E

súlyaíval számítva a ,

A magyar bruttó nemzeti termék 'az SNA szerint szémítvév 7 1968-ban

A bruttó nemzeti termék felhasználása _

! milliárd forint megosáás forint/dollár ' 7

(szazalek)

Lakosság fogyasztása ... 100 52,4 22,3 * Közületek fogyasztása ... 29

Ebből: * , _

Anyagköltség ... 14 7,3 50

Bérköltség ... _ 15 7,8 22,3* _

Fogyasztás összesen ... 1329 * 6 7 ,5

Beruházás ... 52 27,2

Ebből:

Építés ... * 27 i4,1 40

Gép ... 17 * 8,9 50

Egyéb * ... 8 4,2 30

Forgóalap-növekedés ... 13 G,8

Ebből: . ,

Nem fogyasztási célú iparcikkek , . . . , 11 5,8 50

Egyéb ... 2 LO 00

Felhalmozás összesen ... 65 34,0

Behozatali többlet ... a — 3 — 1,5 50'

Bruttó nemzeti termék 191 100,0 27,7

Az eltérés egyik oka a gépi beruházási javak viszonylagos ftúlértékeltsége az

érvényben levő várrendszerben. A Központi Statisztikai Hivatalban Végzett ár;

modell-számítások szerint a gépi beruházások kár—színvonala 1963—ban kereken 17 százalékkal haladta meg a ráfordítások által indokolt színvonalat, miközben a fogyasztási javak összességének jár—színvonala nagyjából megfelelt a ráfordítá—

soknak. S ha a túlértékeltség mértékét némileg csökkenti is a beruházások árá—

ban jelentkező szállítási költség jelentős aláértékeltsége, a gépi beruházásokra fordított költségeknél hozzávetőlegesen mégis mintegy 10—12 százalékos túlérté—

keltséggel számolhatunk. Ez a tény a kérdéses közel 70 százalékos különbségből (alulról felfelé számítva) mintegy 25—30 százalékot indokol.

_ A ket forint/dollár arány közötti különbség további számottevő forrása az a kbrülmény, hogy a kereskedelmi árrés Magyarországon relatív-e csak mintegy 15 százalékkal, a nyugat—európai tőkésországokban és az Egyesült Államokban viszont hozzávetőleg 30—40 százalékkal emeli a fogyasztási javak árszintjét a

beruházási javakhoz viszonyitva. A kereskedelmi árrésnek ilyen irányú eltérase a gépi beruházási javakhoz viszonyítva jelentősen mérsékli a fogyasztási javak

íorint/dollár arányát. E tényező kihatása is gelentős, mintegy 25—30 százalekra

tehető. .

__Vegul. egy kisebb Jelentosegu tényező; a tokesországokban a fogyasztási

javakat forgalmi adó terheli, a beruházási jávakát viszem: nem, s ez a köz-ul—

mwmmteey 15—29 százalékoselbérefmásamwwben % form adó

NEMZETI JÖVEDELEM 1 3

hozzávetőleg ilyen mértékben mérsekli a forint/dollár arányt a fogyasztási javak körében. '

; E tényezőkből temészetesen a kérdéses eltérést nem lehet pontosan, mara—

déktalanul levezetni. A nagyságrendi közelítés eredménye azonban arra utal,

hogy a két paritás közötti eltérésnek reális, jórészt ténylegesen érvényesülő forrása van, vagyis a gépek külkereskedelmi forgalmában kialakult forint/dollár arány alkalmas a gépi beruházások átszámítására.

Erre utal egy további kiegészítő, ellenőrző számítás is. A legfontosabb ter—

mékreprezentánsok segítségével meghatároztuk a forint/dollár arányt a mező—

gazdasági gépek csoportjára vonatkozóan. Az eredmény 1 dollár :: 41 forint rendkívül közel esik a mezőgazdasági gépek külkereskedelmi forgalmában érvé—

nyesülő s annak alapján számított forint/dollár arányhoz, ami 45.

A számítás eredménye: 1 dollár 1963— ban 28 forinttal egyenlő. S ha részben a számítás bizonytalansága miatt, részben adolog természetéből következően ezt az_ eredményt csak közelítő értéknek tekinthetjük is, annyi mindenesetre a számításból megállapítható, hogy — plusz—mínusz 15—20 százalékos hibahatár mellett is ——-— a keresett valutaszorzó a 24—32 forint/dollár éntékek között helyez—

kedik el.

A számítás eredményeként kapott forint/dollár szorzó az 1963. évre vonat- kozóan hozzávetőlegesen jelzi a két valuta általános vásárlóerő—paritását, azt az arányt, amelyet a nemzeti jövedelem átszámításánál célszerű figyelembe venni.

Magyarország és az Egyesült Államok nemzeti jövedelmének árindexeit egybe—

vetve megkapjuk a szóban forgó időszak többi évére vonatkozó forint/dollár

paritás-okat. - ,

6. tábla

A nemzeti jövedelem és a bruttó nemzeti termék átszámításám szolgáló valutakulcs

wMágyatország Az Egyesült Államok Magyarország

, Inemzeti jövedelem bruttó nemzeti ___—___ Az átszámítása.

Év árindexe termék árindexe Egyesült Államok szolgáló valutakulcs (forint/dollár)

Index: 1963. év : 100 *

1959 ... '. . 101,9 94,8 1, 07 30

1960 ... 102,1 96,4 1,06 30

1961 ... lOO,6 97,5 , l,03 29

1962. ., ... lOO,8 98,7 l,02 29

1963 ... 100,0 , lO0,0 LOO 28

1964 ... 100,6 101,5 0,99 _— * 28

1965 ... - . A 96,6 103,3 O,94 ! . 26

Az alkalmazott módszer kisse elnagyoltnak'tűnhet, ez ketsegtelen. A ter—

mékreprezentánsok viszonylag csekély száma, a viszonylag kisszámú s így meg—

lehetősen összevont fogyasztási és felhalmozási csoportok alkalmazása növeli e számítás hibahatárát E nagyvonalúnak tűnő számítás eredményének ,,védel- _mében" nehány dologra szeretném felhívni a figyelmet.

A KGST—országok hétoldalú nemzeti)ovedelem—osszehasonhtasanak tapaSzr-

talatai szerint az értékmutatők nemZetközi összehasonlításánál az eredmény r,, a dolog természetéből következően -— a legnagyobb részletesség és pontos—

ság mellett is csak bizonyos —— nemegyszer elég tág —— határok között, sokszor.

csak a nagyságrendeket jelezve hatarozhatomeg. Kulonosenbizonytalannáteszi

147 DR., cs:—mmm ammo—

az összehasonlítást az a tény, hogy ,, . .. bizonyos esetekben maga az anyagi valóság nem, vagy mak kismértékben összehasonlítliató. Ez volt a helyzet pél—

dául az ipari termelés egy részénél, például a gépgyártásnál, valanúnt a nemzeti jövedelem felhalmozási alapjánál. Ugyanis a tennelée, illetve a felhahnozási alap szerkezete olyan nagy mértékben eltérő az egyes országokban, ami kétségessé

teszi az átszámítás eredményét."8

Szükségesnek látszik (hangsúlyozni azt is, hogy a számítás eredményeként kapott valutakulcsot nem lehet valamilyen általános, mindenre hasmálható forint/dollár arányszámkent felfogni. Ez a forint/dollár szorzó a nemzeti jöve—

delem átszámításáv'a szolgál, érvényesül benne a fogyasztási javak mellett a szolgáltatások és a beruházások zár-szerzoje is. Nyilvánvalóan nem használható ez a valutakulcs például ,,turista" árfolyamként vagy más speciális célra. ,,Ezért általánosságban azt a következtetést kell levonnunk, hogy helyesebb, ha az egyes specifikus célokra külön—külön szerk—esztümk árindexeket, mindig az adott fel—

adat sajátosságainak megfelelően. Például a ,,turista árfolyamhoz" egy tm'ista

fogyasztással súlyozott árindexet, a diplomaták, külképviseleti dolgozók külföldi

fizetésének meghatározásához egy ,,diplomata kosár" alapján szerkesztett ár- indexet stb. Az ily módon számított különböző árindexek között igen sokszor nem elhanyagolhatók a különbsége " —— írja d'r. Drechsler László a nemzetközi

összehasonlítássaI foglalkozó könyvében.9

Továbbmenve, a nemzetközi összehasonlitásoknál többek között két lénye-

ges problémával találjuk szembe magunkat. Az egyik elméleti jellegű, az index—

számítás közismert problémája, ami abban nyilvánul meg, hogy ugyanarra a gazdasági jelenségre vonatkozóan kétféle eredményt kapunk attól függően, hogy az egyedi indexek súlyozására a lehetséges kétféle súlyrendszer közül melyiket választjuk. Joggal felmerül a kérdés, melyik a ,,Valós" vagy ,,valósabb"

a két eredmény közül? A gazdaságelemzés gyakorlata számára az a válasz, hogy mindkettő —— elmeletileg bármennyire is kifogástalan —— csak nagyon körülményesen használható. S mit tehet ilyenkor a statisztika művelője, az átte—

kinthetőség, az egyszerűség kedvéért, jobb híján átlagot számít a két indexből.

Az eredmény közgazdasági tartalma ugyan legalábbis problematikus, viszont megvan az az előnye, hogy —- mivel értéke a két ralapindex közé esik ——

olyan tulajdonsággal látszik rendelkezni, hogy a két alapindex ellentétes irányú

torzítása-t megszünteti, s ezzel a gazdaságelemzés számára a lehető legobjekti—

vebb eredményt adja. S végül is az az előnye szinte pótolhatatlan, hogy egyetlen

eredménnyel jellemzi a gazdasági ctolyamatokat, s így a gyakorlatban dolgozni

lehet vele.

Nem kisebb a technikai jellegű probléma sem. Tegyük fel, hogy valaki pél- dául az európai országok gazdasági fejlettségben színvonalának különbségeiről óahajt ismereteket szerezni, amire tudvalevően az egy főre jutó nemzeti jöve- delem szinvonalának az összevetése a legalkalmasabb. Könnyű belátni, hogy technikailag kivihetetlen az elméleti szempontból kifogástalan, tételes átszámí- tás módszeréft alkalmazni (aminél egyébként mint megoldandó probléma még

mindig megmarad a különböző súlyozással nyert indexek örök dilemmája).

Ilyen esetben nincs (túl nagy választék a követendő eljárást illetően. Vagy lemon- dunk az érdekesnek ígérkező vizsgálatról — s ezt nem szívesen tesszük —, vagy

8 A nemzetijövedelem—számítás néhány kérdése. Az MSZMP Közgazdasági Elméleti Mun- kaközösségének vitái. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 1966. 32. old.

' Dr. Drechszer László: Ertékbeni mutatószámok nemzetközi összehasonlításánalk módszer- tana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 1966. 221. old.

NEMZETI JÖVEDELEM

1 5

beérjük a kevésbé kifogástalan, közelítő módszerek nyújtotta eredményekkel.

Azt hiszem ez utóbbi a követendő út, ami természetesen semmiképpen sem jelenti a minél pontosabb eredményekre való törekvésről való lemondást, még kevésbé az alkalmazott módszerek szakadatlan tökéletesietésének háttérbe szorí—

tását. Az előbbi álláspont a vágyak es a reális lehetőségek közötti kompro—

misszum csupán, de meggyőződésem, hogy elkerülhetetlen ésszerű kompro—

misszum.

3. A NEMZETI JÖVEDELEM ÁTSZÁMITÁSA DOLLÁRRA

Miután Magyarország nemzeti jövedelem adatait tartalmilag összehasonlít—

hatóvá tettük, más szóval az SNA koncepció szerint kiszámíatottuk, továbbá az átszámításhoz megfelelő forint/dollár szorzót is számítottunk, nincs akadálya, hogy a nemzeti jövedelem és a bruttó nemzeti termék íoxinta—dataít dollárra

látszámítsuk.

7. tábla Magyarország nemzeti jövedelme az SNA koncepció szerint

Az összes Az egy főre jutó A nemzeti jövedelem

. ..

É folyó áron, milliárd Forint [dollár nemzet! Jövedelem

V forint (,,a termelési valutaszorzó , _

tényezők költségén")

mlnlódOlIál' dollár

folyó áron

1959 ... 118 30 3933 396

1960 ... 131 30 4367 437

1961 ... 137 29 4724 471

1962 ... 144 29 4966 494

1963 ... 151 28 5393 535

1964 ... 160 28 5714 565

1965 ... 156 26 6000 591

A számítás eredményét ellenőrzésképpen összevetettem a J ánossy—féle mód—

szer segítségével nyert adatokkal. Az összehasmúitást 1960-ra vonatkozóan lehe—

tett elvégezni, mindkét számítás adatai csupán erre az évre vonatkozóan álltak rendelkezésre. 1960—ra vonatkozóan Ehrlich Éva végzett a Jánossy—módszer segít—

ségével számításokat,10 eszerint az egy főre jutó nemzeti jövedelem 380—410 dollárra tehető. Az általam számitott 437 dollár/ító érték ehhez igen közel esik.

A félreértések elkerülése végett azonban szükségesnek látszik hangsúlyozni, hogy az adatok színvonalának nagyságrendi találkozásából nem lehet semnúféle következtetést levonni a nemzeti jövedelem volumenváltozásával kapcsolatban.

Ami a volum—enváltozást illeti, e tekintetben a két különböző forrásból származó adatok egybevetése nem hoz új elemet a nemzeti jövedelem volumenváltozása körül folyó vitába. Számításom lényegében a hivatalos, [teljeskörű nemzetijöve—

delem—szánútáson alapszik, az abban kimutatott volumenváltozás érvényesül az

itt ismertetett dollárban kifejezett adatokban is. így a volumenváltozást illetően

az általam számított adatsor nagyjából ugyanolyan mértékben tér el a Já—nossy—

féle módszerpel nyert adatoktól, mint amilyen eltérés ez utóbbi számítás és a

hivatalos nemzeti jövedelem volumenindexek között mutatkozik.

" Eva Ehrlich: An Examination of the Inter—relation between Consumption Indicators Expressed ln Physical Units and per Capita National Income. Czechoslovak Economic Papers.

Academia, Publishing House of the Czechoslovak Academy of Sciences, Prague, l966.

16

A közelmúltban jelent meg Mód Aladámé tanulmánya, " amely alnvatalos ,

nemzetijövedelem—adatok felülvizsgálatának eredményeiről, tapasztalatmrol szá- mol be. A tanulmány foglalkozik a nemzeti jövedelem volumenének változása _ körül kialakult vitával, így nem tantmn szükségesnek, hogy a vitára e helyen kitérjek.

Mindezek előrebocsátása mellett az adatok nagyságrendi egybeesését a magam részéről mindkét számításra nézve pozitív eredménynek tartom. Ennek az egybeesésnek —— véleményem szerint ——- azért van nagy jelentősége, mert valószínűsíti mindkét számítás eredményét a színvonal tekinteteben. S itt szük—

ségesnek tartom egy fontos körülményre felhwni a figyelmet. Arra, hogy Jánossy Ferenc számítása Magyarország egy főre jutó nemzeti jövedelmét az SNA koncepció szerinti tartalommal tehát a szolgáltatásokkal együtt, de a köz-—

vetett adók nelkül adja meg. Véleményem szerint önmagában ez a tény nem

kevés félreértés forrása volt az elmúlt években. Mint az első fejezetben láttuk,

nem helytálló az a feltételezés, hogy nemzeti jövedelmünk az SNA szerint

számítva magasabb, mint jelenlegi rendszerünkben. Ebből a téves feltevésből

kifolyólag tűnhetett úgy, hogy a *Jánossy-féle módszer 20—25 százalék körüli

nagyságrendben (az alkalmazandó valutakulcs, továbbá a közvetett adók címén eszközölt levonás bizonytalanságai miatt pontosan nem lehet megállapítani) ala-

csonyabb eredményt ad a hivatalosan közölt nemzeti jövedelemnél. A valóság az, hogy ha a magyar adatokat mind a tartalom, mind az árszint tekintetében össze—

hasonlíthatóvá tesszük az SNA—ivel, eredeti adatainknál alacsonyabb szinvonalat, kapunk, amit a Jánossy—féle módszer nagyjából helyesen közelített.

A két szán-rútás adatainak felti'mő találkozásából néhány fontos következ—

tetést vonhatunk le (Hangsúlyozni szeretném, hogy figyelembe véve az alkal-

mazott módszerek jelentős eltérését, a végeredményül kapott egy főre juto

dollárban kifejezett nemzetijövedelem—adatoknak még 10—15 százalékos eltéré—

sét is ,,feltűnő" egybeesésnek ítélem.) '

1. A teljeskörű nemzetijöfvedelem-számítás eredményei helytállók. (Ezt egyébként az idézett felülvizsgálat is igazolta.)

2. A Jánossy-féle módszerrel a tőkésországok vonatkozásában a teljeskörű

nemzetijövedelem—számítással nagyjából egyező eredményhez juthatunk. Ha a—

magyar adatokbam az összehasonlitásshoz feltétlenül szükséges néhány tartalmi átalakítást végrehajtjuk, akkor a teljeskörű számítás és az említett korrelációs

összefüggésekre épülő módszer eredményei Magyarország vonatkozásaba igen közel kerülnek egymáshoz. Ez pedig véleményem szerint arra úttal, ho

a Jánossy—féle módszer nagyságrendileg helyesen határozta meg az SNA kan—' * eepcíó szerint számított nemzeti jövedelmixünk egy főre jutó értékét.

3 Az általam számított valutakülics nagysagrendileg helyesen kozeliti azt _a_

paritást, ami a forint és a dollár között a nemzeti jövedelem koreben érvé— * nyesül.

A bruttó nemzeti termék átszámítása _a megfelelo tartalmi átalakítások után a következő. (Lásd a 8. táblát.) *

Összefoglalva: az 1959—1965. években Magyarországon az egy főre jutó nemzeti jövedelem és a bruttó nemzeti termék a nem szocialista országok ada——

taival össze-hasonlítható módon számítva (a megfelelő SNA fogalmak szerint), dollárban a 8. táblábanfoglaltakszerint alakult.

(; "Mód Aladárné: A nemzeti jövedelem bOSSZÚ idősor-ainak problémái Közgazüaságt 1967. évi. 6'. sz. 692—701'6ld'.

X

JD _ , , _. 17

. 8. tábla

Magyarország bruttó nemzeti terméke az SNA koncepció szerint

Az ösezes Az egy főrekjutó

Bruttó nemzeti bruttó nemzeti termék piaci aron nemzeti jövedelem

Év termék folyó piaci ággá/ggg? _ _ té ": §?ítgftfálén—

aron (milliárd forint) millió dolláz * dollár , Égeinw [(dol'íár, '

' * folyó áron

71959 . . 148 30 4930 496 ' 400

,71960 . . 163 30 ' , 5430 544 _ 440

1961 . . 173 29 5965 595 470

1962. . 180 29 6207 617 490

1963 . . 191 ' 28 6821 * 670 540

1964. . 201 28 7178 709 V " 570

1965. . 198 26 7615 750 590

Nagyságrendi tájékozódás érdekében vessük össze a, számítás eredményét

néhány tőkésország hasonló adatával.

9. tábla

Az egy főre jutó nemzeti jövedelem és bruttó nemzeti termék 1964—ben*

Az egy főre jutó

nemzeti jövedelem bruttó nemzeti termék Ország

,

dollár" Magggfgzás : dollár" magot—"ág" '

Magyarország . . .. ... . . 560 1,0 730 1,0

Görögország . ... . ... 440 0,8 540 0,7 Finnország ... . . . 820 1,5 1020 IA Ausztria . . ... . ... . . . 910 1,6 1200 l,6

Olaszország ... 930 1 ,7 1 1 80 1 :6

Hollandia . ... x. . . . 1300 2,3 1600 23 Belgium ... . . . . ... 1310 23 1650 2,3 Franciaország ... . . 1410 2,5 1870 25

Egyesült Királyság ... 1510 2,7 1880 2,6

Dánia... ... 1530 2, 1930 2,6

Német. Szövetségi Köztársaság . . . 1550 2,8 2030 2,8 . Norvégia . . . . ... . ... 1600 2,9 2070 2,8 Svájc . . . ... . ... 1880 3,4 2240 3,1 Svédorszá . . . ... 2100 3,8 2370 3,3

Egyesült államok ... . ... 2700 4,8 3330 4,6

* A külföldi adatok forrása: Yearbook of National Accounts Statistics, 1964. United Nations.

New York. 1965.

" A 7. jegyzetben idézett ENSZ-számítás alapján kiküszöbölve a különböző valuták dollárral szemben mutatkozó le— vagy felértékeltségét.

A vég—eredmények értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az ismertetett

számítás nem alkalmas a nemzeti jövedelem részletekbe menő összehasonlí—

tására. E tanulmánynak nem volt, nem is lehetett célja, hogy akár általában az összehasonlithatóság bonyolult filozófiai, közgazdasági és matematikai vagy

2 Statisztikai Szemle

1185 DR. CSERNOK: mm;. stimm

a inanzetközi összehasonlítások statisztikai természetű problémáit megoldja, e.

valamilyen új "csodaszert" javasoljona nemzeti jövedelem, nemzetközi össze—- hasonlítására. A tanulmánnyal azt a célt kívántam szolgálni, hogy a magyar nemzetijövedelem—adatoknak ez SNA szerint történő átszámításával megbíz—- ható kiindulási alapot biztosítsak az adatok nemzetközi összehasmúításához.

A forintadatok dollárt-a történő átszámítása, az átszámításna 'alkahnas

valutakulm meghatározása tulajdonképpen közelítő számítással végzett kisérlet.

Az átszámítás egyfajta lehetséges egyszerű módszerét és a módszerrellnyert eredményt mutatja be, ismertetve azokat a feltételezéseket, amelyekkel a számi,—

tás készült. Azt gondolom azonban, hogy a számítás feltételezettsége mellett is:

az adatok nagyságrendi tájékozódásra alkalmasak és —— minthogy Magyarország"

és a tőkésországok között tételes átszámítás még nem készült —- tényleges igényt

elégítenek ki. x *" ,

PESIOME

ABTOp aacronmei'i cra-rbu CTDEMMTCH cosna'rb nocr—oeepnvm ocnoey mm cpaBneletnp—Bee—g—

repcxux namimx no nauuouanbuomv noxony c llaHHblMH accouuanncrmecxnx c'rp'an. B un— _ Tepecax Bunonuenvm a'roü sanatm on pemaeT naoünvm sanauv: ncuucnner Beurepcxne nannue:

no Haunonanbaomv noxonv B COOTBeTCTBMPl c conepmannem Cncremm Hauuonanbabix eve-ron u sareM nepecamaname nauaue nepeaonm' Ha nonnapu npu nomoum Bamm-aux Koatmbuuuemoe, npuőnnmammnx napmer (pamnaecxoü noxvnarensuoü'cunu. : ' , _

l'lpn nepecaeTe Hauuoaanbnoro noxoaa necnen'anü, umepnpempyemui'i comacao Cnc'reme ma'repuanbuux nponyxroe ebzuze Haunonanbaoro noxona, nmepnpempvemoro cornacno Cuc're—

me Haunonansnmx cue'roe, Ha cvmmv m—aTepna—nbnbtx tisztemnek name HO Hume nocnezmero Ha nomwro cronmocu nmpeöneanux ycnvr. Benny erore no STHM noenumm Hano npouaeonmb coome-rcmyiomwo Koppexnmo naanbix. , '

Hpn ucuucnenuu Bamm-Hero Koatwnunen'ra diopunT/nonnap aBTOp nponeaen axcnepumem' npn nomouiu ynpomeuuoro meTona. Hepecae'r ocvmecmnnercn npu nomomu 'r. H. manna/i'

,,KOpSHHbI", npwiem pont, Kopsnuu B pac'm'e MCHOJ'XHHET Banoeoü naunouanbnoü nponvwr, , B pesvnb'raTe npoaenenumx pacue'roa aBTop uanarae'r'e pacue-re Ha nvmv Hacenenvm Bea—*

rpnu, Bupamennme B nomapax, nannbie aa 1959— 1965 TOIIbI no naunonanbnomv uoxony m Benoeomv Hauuoaanbnonv nponvmv (CM. Taőnunv S.). *

SUMMABY

The paper intends to offer a reliable basis for the comparison of the Hungarian national income data with those of the non—socialist countries. To this end it tries;

to settle a twofold problem: it calculates the Hungarian national income data, in con—

formity with the System of National Accounts, then, it converts the adata thus obtained into Dollar, by means of foreign exchange rates approximating the actual

purchasing power parity. * , , . ,

As compared with the national income based on the SNA conceptions the national income based on the Material Product System includes as a plus item the material cost of services but does not include the complete value of the services utilized; thus the data should be corrected properly with these items when making a conversion of

the national income. ,

The calculation of the rate of exchange between the Forint and the Dollar is.

attempted by means of a simplified method. The calculation is performed With the so-called ,,basket'i—method Where the gross national product serves as ,,basket".

As a result of the calculations the paper reviews the 1959—1965 data (in Dollar) of the per capita national income and the per capita gross national product (seee Table B.).