Stäglin, R.: Input-output számítás: az input-output táblák összeállítása. Koncepcionális és tapasztalati statisztikai problémák

1058

nyességének egyenetlen alakulása mind a nem- zeti jövedelem, mind pedig a felhalmozási és fogyasztási alap ingadozásához vezetett annak ellenére, hogy az álló' és forgóalapok növeke—

dése egyenletes volt. Az állóalap-igényesség fokozódása mindenképpen korlátozza a nem—

zeti jövedelem fogyasztásra kerülő hányadát.

A fogyasztás és a felhalmozás arányát a gaz—

dasági fejlődés különböző fázisain elsősorban az anyagi termelésben foglalkoztatottak szá—

ma, a munka termelékenysége és a termelőala- pokkal való takarékoskodás határozza meg.

Az anyagi termelésben foglalkoztatottak számának növekedését vizsgálva nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a nem termelő szférában foglalkoztatottak száma gyorsabban nő, mint a termelő szférában foglalkoztatot—

také.

A másik fontos tényező a szükséges és a többlettermék arányának alakulása, mivel ez befolyásolja az anyagi ösztönzők hatékonysá- gát. Ha a szükséges termék növekedése egy anyagi termelésben foglalkoztatottra számítva a többlettermék növekedése miatt jelentékte—

lenné válik, az anyagi ösztönzők elvesztik hatá.- sukat, s a nemzeti jövedelem növekedési üteme is lelassul.

Igen fontos a munka termelékenysége és az állóalapellátottság összefüggése is, bár itt figye- lembe kell venni azt az időbeli eltolódást (lag), amely a munka felszereltségének növekedése és a termelékenység felzárkózása között tapasz—

talható.

Néhány közgazdász véleménye szerint éppen

a holt munkával, tehát a termelési eszközökkel

való takarékoskodás válik a fogyasztási alap, s így az életszínvonal további növelésének alap- jává, mivel a termelőeszközök felhasználásában elért 1 százalékos megtakarítás abszolút értéke két-háromszorosa annak az összegnek, amelyet az élő munka 1 százalékos megtakarításával nyernénk.

Ezt a két tényezőt viszont nem szabad egymástól elszakítva vizsgálni, mivel például a megtakarított termelőeszközök csak úgy használhatók fel a nemzeti jövedelem növelé- sére, ha ugyanakkor munkaerő is rendelkezésre A Szovjetunió gazdasági fejlődése során egyes időszakokban a munka technikai fel- szereltségének növekedési üteme túlszárnyalta a termelékenység növekedési ütemét, ami a felhalmozási alap megnövekedését vonta maga

után. Ezért kutatások folynak, hogy 5—10, illetve 15 éves periódusokra vonatkozóan ki—

dolgozzák az optimális variánst, azaz minél jobban közelítsék egymáshoz a két tényező növekedési ütemét.

(Ism.: Nagy Sándor)

STÁGLIN, R.:

lNPUT-OUTPUT SZÁMITÁS:

lNPUT-OUTPUT TÁBLÁK ÖSSZEÁLLiTÁSA.

KONCEPCIONÁLIS És TAPASZTALATI STATISZTIKAI PROBLÉMÁK

(Input-Output—Rechnung: Aufstellung von Input- Output-Tabellen. Konzeptionelle und emplrisoh-statis- tisehe Proble me.) — DI W Beüráge zur Strukturforschung.

1968. 4. sz. 104 p.

A Német Szövetségi Köztársaság Gazdaság—

kutató Intézete és ennek keretében a szerző hosszabb ideje foglalkozik az input-output táblák összeállításának elméleti és gyakorlati problémáival. Ebben a kiadványban igen gazdag szakirodalmi anyag figyelembevéte—

lével röviden összefoglalja az input-output táblák lényeges sajátosságait, összeállításuk- kal kapcsolatosan felmerülő főbb kérdéseket

és azok megoldási módját.

Elöljáróban a táblák sémáját és az input- output matrixokhoz tartozó egyenlet formá- ját ismerteti. A nemzetközi szakirodalom alap- ján megállapítja az input-output gyakorlatban a kis (legfeljebb 20 szektoros), a közepes (20—50 szektoros) és a nagy (50 szektornál többet tartalmazó) táblák alkalmazási terüle—

tét és felhasználási lehetőségeit. Csoportosítja a táblákat aszerint is, hogy egy—egy népgazda- sági ágra vagy szektorra, egy konkrét területre;

egy ország gazdaságára vonatkoznakAe; vagy pedig nagyobb gazdasági körzetek, tehát több ország adatait tartalmazzák—e.

Az aggregálás problémájával kapcsolatban az általánosan ismert kétfajta alapelvet elemzi, tehát a szervezeti és a funkcionális felépítési elvet. A szervezeti felépítésű táblák elsődlegesen a piaci kapcsolatok vizsgálatára szolgálnak, s ősszeállításuknál a súlypont elv érvényesül.

Ez azt jelenti, hogy a statisztikai számba—

vételi egységeket ahhoz a szektórhoz sorolják, amelyhez gazdasági tevékenységük túlnyomó része tartozik. E megoldási módon belül is többfajta változat ismeretes (vállalatok, üze—

mek, telepek besorolása az ágazatba). A szer—

ző példaszerűen ismerteti az ilyen jellegű tábláknál az egyes ágazatok közti piaci kap—

csolatok sémáját. A funkcionális elv érvénye- sítésekor homogén termékcsoportok adatait tartalmazó táblák keletkeznek. Ebben az esetben a belső matrix a termelő ágazatok kap—

csolatait szemlélteti. Az ilyen tipusú táblákat sem kell szükségképpen termékadatokból összeállítani, hanem vállalati vagy üzemi (telepi) adatok segítségével is el lehet jutni homogén ágazatokat tartalmazó táblákhoz.

Külön tárgyalja a szerző a kétfajta aggregációs alapelv előnyeit és hátrányait. Ezek között jelentős szerepet játszik az ágazatok mellék—

termékeinek, illetve az ún. íkertermékeknek

szerepeltetése. A melléktermékek ugyanis technikailag nincsenek szoros összeköttetésben az ágazatok főtermékeivel, az ikertermékek

ráfordítási adatai azonban a főtermékekétől

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1059

csaknem elválaszthatatlanok. Az ágazatok költségszerkezetére jelentősen hat az, hogy a

melléktermékeket, illetve az ikertermékeket

mely ágazatok termelésénél vesszük figye- lembe.

Az aggregálás problémája mellett a szektorok kiválasztásának kérdése abban az értelemben is felmerül, hogy a forgalmazó szektorok

(kereskedelem és közlekedés), valamint a

szolgáltató tevékenységet végzők milyen rész- letezésben kerüljenek be az input-output táblába. Kérdéses például, hogy a kereskede—

lem tevékenységét bruttó módon vegyék-e számba, vagy pedig csak a kereskedelmi árrés értékével. A szerző az utóbbi mellett foglal állást. A szolgáltató ágazatok tekintetében az egyes országok gyakorlata eléggé eltérő. Pél—

dául ,,az állam" tevékenysége egyes országok tábláiban a termelő ágazatok között szerepel, más országok ezt a tevékenységet nem itt, ha—

nem csak a végső fogyasztásnál veszik fi—

gyelembe.

A végső felhasználás szektorai között cél- szerű külön szerepeltetni a lakosság felhaszná- lását, az állami (közületi) felhasználásokat, a beruházásokat, a készletváltozások egyenle—

gét, valamint az exportot. Az egyes szektorok tartalma többé-kevésbé eltérő lehet, például a beruházások között szerepelhetnek a befeje- zetlen beruházások is, de elképzelhető, hogy

ezeket nem itt, hanem a készlet—változásban veszik figyelembe.

A primer input tartalma költség oldalról eléggé egyértelmű, ezt a szerző csak felsorolás- szerűen vázolja. Kevésbé egységes megoldást alkalmaznak az egyes országok az import- adatok tekintetében, ezért a szerző ezt a kérdést részletesebben vizsgálja. Az import szokásos kezelés módjai mellett külön elemzi azt is, hogy a kompetitív (vagy ahogy ő nevezi a konkur- ráló) és a nem kompetitív import különválasz- tása a táblában milyen előnyökkel járhat.

Az értékelés kérdésével kapcsolatosan mind a

termelői, mindpedig a felhasználói árakon való értékelés előnyös, illetve hátrányos oldalát ismerteti. Elsődlegesen a termelői árakon való értékelést tartja célszerűnek. Mint további lehetőséget felveti a közvetett adók nélküli árakon (ún. önköltségi áron) való értékelés lehetőségét is.

Külön fejezetben foglalkozik a szerző az input-output táblák összeállításának gyakor—

lati statisztikai problémáival is, természetesen elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság statisztikai gyakorlatára építve. Képet ad arról, hogy az input-output táblák összeállítá- sánál milyen mértékben tudnak a statisztikai szolgálat hivatalos adatgyűjtéseire támasz- kodni, mennyire veszik igénybe más, többek között ágazati gazdasági szervezetek, kutató- intézetek adatait, mennyiben Volt szükségük

szakértők alkalmazására és becslésekre, s végül milyen mértékig lehet és szükséges spe- ciális saját adatfelvételeket felhasználni.

A gyakorlati összeállítással kapcsolatosan említést tesz arról, hogy a táblák összeállít- hatók egy oldalról: vagy a ráfordítások vagy az elosztás oldaláról. A Gazdaságkutató Intézet az 1954. évre vonatkozó input-output táblát elsődlegesen a ráfordítások oldaláról dolgozta ki. Az elosztások oldaláról kevesebb adattal rendelkeznek, ilyen jellegű kísérleteket az ,,IFO" Intézet végzett 1961.évre vonat—

kozóan. A szerző célszerűnek azt a megoldást tartja, amikor a táblát mindkét módszer

kombinálásával, tehát két oldalról állítják ossze.

Röviden összefoglalja a szerző az input—

output táblák összeállításához alkalmazott

modelleket, s ezek között is elsősorban Stone és Brown munkáját, amelynél a RAS módszer- rel való extrapolációt alkalmazták.

Külön foglalkozik a szerző a hibaforrások kérdésével. Ezek között első helyen a statisz- tikai alapanyag lehetséges hibáit, továbbá a tábla összeállításánál elkövetett hibákat és

n "

azok továbbgyuruzésének hatását vizsgálja.

Végül gyakorlati példaként az Intézetük által az 1954. évre vonatkozóan összeállított input-output táblát ismerteti, ezt a táblát mellékletben közli is. Ez a tábla a belső mat—

rixban 45 termelő, 5 forgalmazó és 6 egyéb szektor adatait tartalmazza. A végső felhasz- nálást a lakosság fogyasztására, állami fogyasz—

tásra, beruházásokra, készletváltozásra és

exportra részletezi. Az elsődleges ráfordítások (primer input) közt a jövedelmek, az adók és szubvenciók, valamint a nyereség adatait közli. Az adatok értékelésekor a ténylegesen fizetett árakon számoltak, tehát piaci áron értékeltek. Ismer-teti a szerző, hogy a tábla alapadatait milyen adatfelvételekből nyerték, s az összeállítás milyen részletproblémák meg- oldását tette szükségessé.

Zárszavában a szerző azt a véleményét fejti ki, hogy számos gazdaságpolitikai kérdés mind a Német Szövetségi Köztársaságban, mind a közös piaci országok keretében a jövő—

ben csak input-output táblák alkalmazásával oldható meg. Célszerűnek látná, ha a Szövet- ségi Köztársaság Statisztikai Hivatala az input-output táblák összeállításának feladatát átvenné, ezzel a kutatóintézetek közgazdá- szainak munkáját nagymértékben megköny- nyítené, s több mód nyílna az adatok értéke- lésére. Ez a modern módszer ugyanis lehető—

séget ad a gazdasági élet diagnózisának össze—

állítására és prognózisok készítésére az eddig alkalmazott módszereknél jobb hatásfokkal.

A kiadványt gazdag könyv- és cikkbibliog- ráfia egészíti ki.

(Ism.: Nyürat' Ferencné)