Nemzetközi input-output konferencia

.80

SZEMLB

Az ülésszakot a felsorolt tárgyköröknek megfeleloen szervezték meg, ezek a meg—

beszélések fél—fél napig tartottak. Az egyes ülésszakokon a már előzetesen fel- kért raportőr összefoglalóan ismertette a tanulmányokat, amelyet vita követett. A konferenciának ez a szervezési formája lehetővé tette a hatalmas anyag viszony—

lag rövid idő alatt történő megtárgyalá—

sát. Az elméletileg helyesnek látszó ra—

portöri intézmény azonban nem váltotta

be teljes mértékben a hozzáfűzött remé- nyeket. A raportőri beszámoló célja

ugyanis az lett volna, hogy a dolgozatok ismertetésén kívül értékelést adjon a tárgykörbe vágó kutatások állásáról, s a beküldött dolgozatok alapján elemezze a

demográfia egy-egy ágát. Ez azonban nem

mindíg történt így, a raportőrök inkább csak a dolgozatok tartalmát ismertették, az értékelésre, behatóbb elemzésre csak kivételesen került sor. A raportőri össze- foglalók emellett általában hosszúak vol—

tak és sok időt vettek igénybe. Ezért már a konferencia folyamán felmerült egy, a

jelenleginél megfelelőbb tanácskozási for-

ma kialakitásának szükségessége.

A konferencián a legnagyobb érdeklődés

a termékenységi tárgykörrel foglalkozó ülést kísérte. Az e tárgykörben beküldött dolgozatok egy része a születésszabályozás

kérdéseivel foglalkozott, érintve e téma társadalmi, sőt pszichológiai vonatkozá- sait is, más tanulmányok pedig a termé—

kenység tényezőit és a differenciális ter-

mékenységet vizsgálták. Az iparosodás előtt álló (gazdaságilag elmaradott) orszá—

gok termékenységének tanulmányozására

külön ülésszakot rendeztek. A termé—

kenységi ülésszakon hangzott el az a ma—

gyar javaslat- is, hogy a Nemzetközi Né- pességtudományi Unió foglalkozzék a termékenységi vizsgálatok módszertani

egységesítésével. A javaslatot a közgyűlés

elfogadta és megbízta a vezetőséget, hogy a kérdés tanulmányozására szakértő bi-

zottságot küldjön ki.

A család-háztartás kérdéseivel foglal—

kozó ülésszak jórészt módszertani, fo—

galmi problémákat tárgyalt meg, míg a vándorlás témakörében a beküldött nagy—

számú dolgozat és a hozzászólók is fő—

leg a belföldi vándorlásokat elemezték.

A legtöbb dolgozat a halandóság tárgy-

köréből érkezett be. Ezek egy része elsö-—

sorban a differenciális csecsemőhalandó-

ságot vizsgálta. A dolgozatok többsége

viszont az általános —— ezen belül különö—

sen az egyes korcsoportok szerinti — ha-

landóság alakulásával foglalkozott és több

olyan értékes tanulmányt is küldtek be, amely a halálokok elemzését, valamint a halandóság vizsgálatával kapcsolatos mód-

szertani kérdések tisztázását tűzte ki célul.

A legátfogóbb képet a házassággal, válással és özvegyüléssel foglalkozó ülés-

szak adta. Noha a válással viszonylag

kevés tanulmány foglalkozott és a vita is jórészt a házasságra és az özvegyülés problémáira korlátozódott, a beküldött

dolgozatok az európai és amerikai orszá-

gokon kívül számos ázsiai és afrikai ór—

szág házassági és özvegyülési viszonyait érintették.

Nagy érdeklődést váltott ki a gazdasági és a népességi kérdések kölcsönhatásával

foglalkozó ülésszak. Mind a raportóri be—

számoló, mind pedig az elhangzott hozzá—

szólások felhívták a figyelmet e kérdések rendkívüli fontosságára, arra, hogy a modern kutatások úgyszólván minden te- rületén elengedhetetlen a demográfiai és gazdasági kölcsönhatások figyelembe

vétele.

Érdeklődés kísérte a gazdaságilag el- maradott országokban alkalmazandó nép- mozgalmi statisztikai módszerekkel fog- lalkozó ülésszak munkáját is; a beküldött dolgozatok főleg az adatgyűjtés megszer-

vezésének tapasztalatait ismertették és a

reprezentatív megfigyelésre vonatkozó ja-

vaslatokat tartalmaztak.

A tudományos ülésszakok mellett a

Nemzetközi Népességtudományi Unió megtartotta szokásos közgyűlését, ame- lyen —-— többek között —- megválasztották az új vezetőséget, és elfogadták az Unió alapszabályának egyes módosításait.

A konferencián folytatott személyes megbeszélések arra engedtek következ- tetni, hoey a magyar demográfusok munkásságát a világ minden részében ismerik és figyelemmel kísérik.

Dr. Szabady Egon

NEMZETKÖZI lNPUT-OUTPUT KONFERENCIA

Az amerikai Harvard—egyetem az Egesült Nemzetek Titkárságával együtt az ,,input—output technika" kérdése—

iről 1961. szeptember 11—15 között

nagyszabású nemzetközi konferenciát

rendezett. A konferencia Genfben, a

Nemzetek Palotájában, több mint 200

résztvevővel folyt le. A nyugati országok-

ban a legutóbbi évtizedben az input—out-

put módszerről már több konferenciát

SZEMLE

8_1'

tartottak, így többek között Varennában (Olaszország) és Driebergenben (Hollan-

dia). E legutóbbi konferencia nemcsak

résztvevőinek nagyobb számával, hanem

azzal is kitűnt, hogy sok résztvevője volt a szocialista és a fejlődő ázsiai és afrikai országokból is.

A konferencia az input—output technika címet nem véletlenül kapta. Szervezői ——

az élen W. Leontief professzorral --— az input—output táblák felhasználására épülő módszerek technikai kérdéseit kívánták napirendre tűzni. E módszerek hatékony

alkalmazásának társadalmi—gazdasági fel—

tételei, a módszerek összefüggése a gazda—

ságpolitika egyéb eszközeivel, közgazda—

ságtani értékelésük a programban nem szerepelt, a vitában azonban szükség—

képpen e kérdéseknek is valamennyire helyt kellett kapniok.

_ A konferencián 31 előadás hangzott el,

melyeket —— kissé erószakoltan -—— négy csoportba soroltak: 1. Gazdasági prognózi—

sok — gazdasági tervezés. 2. Az input—out- put technika alkalmazása parciális elem—

zésben. 3. Dinamikus modellek. 4. Az in- put—output statisztikák egységesítésének

problémái: osztályozás és aggregálás. E cimek, ha nem is pontosan, de közelítőleg

megjelölik, hogy elsősorban milyen kérdé—

sekről volt szó.

A konferencián 44 országból vettek

részt, többek között delegációk voltak a

Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyel—

országból és Magyarországról. Az előké- szítő bizottság a szovjet delegáció vezető—

jét, V. Nyemcsinov akadémikust a konfe—

rencia bevezető előadásának a megtartá—

sára kérte fel, Nyemcsz'nov akadémikus előadása összefoglalást adott a matemati- kai és statisztikai módszerek alkalmazá—

sáról a szovjet tervezésben, s több alka.-

lommal utalt az ágazati kapcsolati mérle—

gek magyarországi összeállításának és fel-

használásának a tapasztalataira. '

A konferencia első napján Nyemcsinov akadémikus előadásán kívül három elő—

adás hangzott el az input—output módszer alkalmazásáról a tőkés országok (Fran—

ciaország, Hollandia, Japán) távlati ,,ter—

vezésében". Ezt az elhangzott előadások vitája, valamint két inkább statisztikai kérdéseket tárgyaló előadás

franciat—táblák összeállításáról, a volumen-

és árindexek számításáről input—output táb—

lák segitséae'eVel). A második napon a dél—, előtti plenáris ülés két előadást hallgatott és tárgyalt meg: M. Balboa előadását az

input—outputrtáblák összeállításáról és fel-

használásáról a gazdaságilag elmaradott

országokban és H. Cheneryelőadását az input-output, módszer felhasználásáról a

6 Statisztikai Szemle

követte (a *

fejlesztési programok kidolgozásában.

Délután három szekció ülésezett s ezek—

ben összesen 7 előadás hangzott el. Az első szekció a ráfordítási együtthatók vál—

tozásával, a második a munkaerő és a

munkaráforditási együtthatók kérdései—

vel, a harmadik néhány, gazdaságilag el—

maradott országra vonatkozó speciális

alkalmazással foglalkozott.

A következő nap ülését parciális alkal—

mazások megtárgyalásának szentelték;

mezőgazdaságra vonatkozóan és üzemi al—

kalmazásról hangzott el előadás. A megy::-

dik nap előadásai főképpen dinamikus

modellekkel és regionális alkalmazások—

kal foglalkoztak. Az első, nagy érdeklő-

déssel várt előadást Ragnar Frisch tar- totta; azon kevés nyugati közgazdászok egyike volt, akik e konferencián a techni—

kai problémák mellett elvi—elméleti kérdé- seket is szélesebb perspektívában vetettek

fel. Négy előadás hangzott el városokra vonatkozó, illetőleg regionális alkalmazá—'

sokról (W. Leontíef előadása szintén ez?

utóbbi csoportba tartozott). Végül az utol-.

só napon a plenáris ülés az input—output statisztikák egységesítési lehetőségeit vi—

tatta meg, a két délutáni szekció—ülés pe—

dig néhány speciális, főképpen statisztikai témát tárgyalt.

A konferenciaelőkészítése nem volt ki—

fogástalan. A résztvevők az előadásoknak

csak kis részét kapták meg előzetesen, ezért az előadások ismertetésére viszony-;, lag több időt kellett szentelni, a Vitár-apai;

dig kevesebb idő jutott. Ennek tulajdonit—

ható, hogy alaposabb vita csak " néhány

kérdés körül bontakozott ki. ' "'

Az előadások s az egész konferencia

alapján az input—output módszer fejlődé—

sének — véleményem szerint — néhány ', sajátos tendenciája talán leszűrhető. (A konferencián egyetlen olyan előadás vagy

hozzászólás nem hangzott el, mely átfog—"s- képet vagy értékelést próbált volna adni.) Elméleti szempontból az input—output

technikát elsősorban két irányban fejlesz- tik: a regionális alkalmazások, valamint, a ,dinamizálás' irányában. A tervezésre való alkalmazások területén egyre vilá—' gosabban megmutatkozik, hogy az input—

output módszert feltétlenül más (matema- tikai és nem—matematikai) módszerekkel összekapcsolva kell felhasználni. A gazda—

ságossági számításokra való olyan fel—

használások, melyekkel Magyarországon:

és Lengyelországban elég sokat foglal—g

koznak, a nyugati országokban nemigen

ismeretesek. , )

Ami a gyakorlati munkát illeti, jelleg—V zetes az egyre fokozódó érdeklődés a gaz-—

daságilag elmaradott orszagokban. Azok—"

82

SZEM

ban az országokban, amelyekben elsőként kezdtek input-output táblákkal foglalkoz- ni ——- az Egyesült Államokban, Angliában, Olaszországban, egyes északi országokban

stb. -— úgy tűnik, gyakorlati vonalon lé-

nyeges előrehaladás nem ment végbe.

Nem egy országban — megfelelő statisz—

tikai bázis hiányában —— a táblák össze—-

állítása is nagy nehézségek leküzdését kí—V vánja (sokszor eléggé késve és csak egy—

mástól messzeeső évekről állítanak öSsze táblákat), a gyakorlati alkalmazás—

nak pedig e tőkés országokban valóban

csekély tere van. Úgy tűnik az input—out-

put táblák (vagyis az ágazati kapcsolati

mérlegek) összeállítása és felhasználása

terén a szocialista országok s köztük Ma—

gyarország, nemzetközi szempontból is fi- gyelemre méltó előrehaladást értek már

el. Ha ez az előadások számában nem is

tükröződött —- nyilvánvalóan helyesebb lett volna, ha a rendezőség több szocialis- ta ország előadását tűzte volna a napi—

rendre —- arvitában (melyben a magyar résztvevők aktívan szerepeltek) már meg—

felelően hangot kapott. A magyar ered——

mények elismerésének is tulajdonítható,

hogy a magyar küldöttség egyik tagját—,

Kenessey Zoltánt a konferencia szűkebb

szervezőbizottságába s a konferencia anyagát sajtó alá rendező szerkesztőbi—í

zottságba is bevonták.1

A konferencia az ágazati kapCsol—ati mérlegekkel összefüggő magyarországi

kutatásoknak és a gyakorlati munkának

igen hasznos ösztönzést adott. Júniusban tartott budapesti konferenciánk után,

melyen részletesen megvitattuk e mérf-

legek összeállításának és felhasználásának kérdéseit a szocialista országokban, most módunk volt közelebbről megismerni és megvitatni a nyugati és gazdaságilag elf

maradott országok tapasztalatait és problémáit is. Örömmel üdvözölhetjük a konferenciának azt az ajánlását is, mely

a megfelelő nemzetközi szervezetektől az

input-output statisztikák egységesítését kérte; a nemzetközi összehasonlitások új és gyümölcsöző ága előtt nyílik ezzel tér.

Dr. Román Zoltán

MAGYAR SZAKIRODALOM

Buzás József—Nagy András:

Magyarország külkereskedelme

1919—1945—ig

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.

1961. 883 oldal

A könyv a külkereskedelmi forgalmat sokoldalúan jellemző statisztikai adatok mélyreható elemzésével mutatja be az 1919—1945 közötti magyar külkereskedel-

met. A mű nemcsak az említett időszak külkereskedelmével foglalkozik, hanem a gazdasági élet egyéb ágainak összefüggé-

seire is rávilágít, bemutatja az ország gazdasági elmaradottságának külkereske—

delmi jellegzetességeit. Közgazdasági iro-

dalmunkban eddig viszonylag kevés olyan mű jelent meg, mely az ellenforradalmi

Magyarország gazdasági történetét fel—

dolgozta volna. A szerzők munkájukkal

hozzájárultak ahhoz, hogy e korszak kül- kereskedelmi forgalmának a jellemzésé-

Vel megismerkedhessünk. A szerzők az

ország külkereskedelmének mélyreható

elemzése során a marxizmus alapján állva ismertetik azokat a társadalmi erő—-

ket és körülményeket, amelyek 'a kül—

kereskedelem és a gazdasági élet fejlődé—

sét általában meghatározták.

A könyv két tanulmányban jellemzi a külkereskedelmet. Az első tanulmány

szerzője Buzás József, tanulmánya az

1919—1938 közötti időszakot öleli fel. A

második tanulmány, Nagy András műve

a második világháború előtti és alatti ma—

gyar külkereskedelmet vizsgálja a háború befejezéséig, 1945—ig.

Buzás József tanulmánya három feje—

zetben ismerteti a külkereskedelmi for- galmat. Az első fejezetben a kereskede—

lem—politika eszközeinek alkalmazását jellemzi. Egyike a legértékesebb fejeze- teknek, mert e részben foglalkozik azzal, hogy a társadalmi rendszer főbb jelleg—

zetességeit képviselő külpolitika mikép—

pen támasztható alá külkereskedelem- politikai intézkedésekkel. A kereskede—

lem—politika e korban alkalmazott esz- kö'zeif között legfontosabb az önálló vám—

tarifa kidolgozása és életbeléptetése volt, mely a magyar finánctőke és a nagy- birtok gazdasági érdekeit volt hivatva képviselni. A mű az 1929—1933—as világ-—

gaádasági válság által szükségessé vált kereskedelem—politikai eszközök alkalma-

zását ismertetve jellemzi a Magyarorszá—

gon végrehajtott vámemeléseket, a kötött dexízagazdálkodásra való áttérést, a for—' galom mennyiségikorlátozáság az export állami támogatásának a rendszerét.

! A konferencia anyaga az 1962. év folyamán külön kötetben is meg fog jelenni.