Platt, Heinz: Input-output elemzés

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL'Ö

779

Az ipari munka termelékenységének a

tiszta termelés alapján történő mérését elemzi L. B. Rozovszkij. A szerző abból a marxi tételből indul ki, hogy a munka

termelékenységének az emelkedése a termékben levő összmunkamennyiség (élő és holtmunka együtt) csökkentését jelenti.

Ezen az elméleti alapon bírálja az ipari

munka termelékenységének mérésére

használt különböző természetes mérték—

egységben; normaórák alapján és érték- formában számított mutatókat.

Az ipari munka termelékenységére ható tényezők statisztikai tanulmányozásáról

írt tanulmányában N. V. Zajceva az ipari

munka termelékenysége, az energiaellá—

tottság, valamint a berendezések műszaki színvonala és kihasználása közötti ösz—

szefüggések jellemzésére szolgáló mód- szereket és képleteket ismerteti.

L. 1. Egereva a mezőgazdasági terme—

lés mérlegének összeállításával kapcso-

latos kérdésekről, E. M. Rudakova a vasúti szállításban kifejtett munka terme—

lékenységének statisztikai kérdéseiről, A. V. Sevcsuk a vállalatok és szervezetek

állóalapjainak összeírásával és az 1960. ja—

nuár 1-i átértékelésükkel kapcsolatos fel- adatokról, és M. V. Dmitriev az iparvál—

lalatok munkájának gazdasági elemzésé—

ről közöl tanulmányt.

(Ism.: Tóth Imre)

Platt, Heinz:

Input—output elemzés

(lnaut-oMput—analyse.) Meise'nheim am Glaun.

1957. 121 D.

Szerző munkája azon kevesek közé tar-

tozik, melyek német nyelven adnak igen jó kritikai összefoglalást az input—output elemzésről.

Szerző Leontief munkásságának rövid történeti áttekintése után az input—output rendszer alaptípusait, elsősorban a zárt

és a nyitott rendszert ismerteti. A zárt

rendszer jellemzője, hogy a gazdaság valamennyi vizsgált jelensége között mű- szaki együtthatók által meghatározott kölcsönös összefüggést tételez fel, a ma- tematikai megfogalmazásban valamennyi jelenség függő változóként szerepel. A

történetileg később keletkezett, de sokkal elterjedtebb nyitott rendszerben a jelen—

ségek egy részét (például a fogyasztást vagy a beruházást) a rendszeren kívüli

körülmények által meghatározott függet—

len változóként kezeljük. Emellett kii- lönbséget kell tenni a statikus és dina- mikus elmélet, valamint stacioner vagy

fejlődő gazdaságra (egyszerű, illetőleg bővített újratermelésre) való alkalmazás között is. Szerző a zárt rendszer statikus—

stacioner formáját, valamint a nyitott rendszer statikus—stacioner és statikus- fejlődő formáját ismerteti részletesebben.

Az input—output rendszer elméleti alap—

vetése és annak bírálata során szerző rá—

mutat arra, hogyan származtatható Leontief rendszere Walras modelljéből.

Walras négy egyenletrendszeréből — kí—

nálat, kereslet, mennyiségek, árak —-—

Leontief a két utolsót alkalmazta és át—

vette a műszaki együtthatók kategóriájá- nak felhasználását is. Leontief egyenletei egyensúlyt fejeznek ki, de egy olyan fel—

tételezett egyensúlyt, melynek létrejötté- ről a rendszer semmit sem mond. Az egyensúly hiánya a mennyiségi egyen- letrendszerben a készletváltozások téte—

lénél mutatkozik meg, nem szabad azon—

ban megfeledkezni arról, hogy a hiány, a készletcsökkenés egyes ráfordítások he—

lyettesítésére és ezzel műszaki (ráfordí- tási) együtthatók módosulására vezethet.

A kritikai elemzés az input—output rend—

szer középpontjában álló műszaki együtt—

hatók lényegét a termelési függvények elmélete alapján mutatja be. A termelési függvények szokásos formája:

X]; af (Ilk? 372134 ' ' ' !xnk)

helyett Leontief az egyes szektorok ter- melését szektorok szerint felírt homogén lineáris egyenletek, pontosabban költség- függvények sorozatával jellemzi:

ml/f : alk Xk! mak : alak Xk, ' ' ! mult : "71ka

Ezekből a költségfüggvényekből a ter- melést a következő egyenletekkel fejez—

hetjük ki:

1

Xk : —x1k9Xk : _:tzk, — - !Xk 2_—95nk

alk ark ank

Ezek az egyenletek azonban csak akkor adják minden ráfordításhoz ugyanazt a

780

STATISZTIKAI IRODALMI F ÉGYEDÖ

kibocsátást, ha az egyes ráfordítások kö— . zött meghatározott állandó összefüggést tételezünk fel:

azk'... unk mik. xzk'... mil/( —- mut-

Eben az esetben viszont a termelési függvény fenti általános alakja a követ-

kező egyszerűbb formába megy át:

1

Xk ':— 9 (xi/c) : __ mik

aik

Az előbbi feltételezés mellett a terme—

lést egyetlen tetszőleges ráfordítás-elem meghatározza.

A Leontief—féle termelési függvénynek

——- a függvény linearitása és (matematikai értelemben vett) homogenitása mellett -—

alapvető jellemzője az a feltételezés, hogy

a ráfordítások mennyisége úgy aránylik

egymáshoz, mint műszaki együtthatóik.

Ez a feltételezés az egyes ráfordítások

közötti helyettesítést kizárja, vagyis azon alapszik, hogy a termelési eszközök ,,limi—

tácionálisak", az egyes termelési tényezők

határterméke

ömik

::0

Ismeretes olyan módszer is, mely a ter-

melési tényezők különböző kombinációi-

val számol; ez a lineáris programozás.

Az input-output módszer a lineáris pro—

gramozás határesetének fogható fel és

vannak olyan törekvések, melyek köze- lebb kivánják hozni az utóbbihoz. A kon—

stans műszaki együtthatókkal mint köze- lítő értékekkel való számolás Leontiefnél

munka-hipotézis, éspedig hasznos és el—

fogadható munka—hipotézis. Ezt a külön—

böző számszerű vizsgálatok (kvantitatív

próbák) is igazolják, emellett ezek azt is bizonyították, hogy 1. az input—output elemzés túl hosszú időszakra vonatkozó

számításokra nem alkalmas, és 2. lehető- leg sűrűn kell input-output táblákat ösz- szeállitani, hogy friss érvényű együtt-

hatókkal számolhassunk.

A következőkben szerző Leontief dina—

mikus rendszerét vizsgálja, mely a gaz—

dasági körfolyamatot időbeni lefolyásá-

ban próbálja ábrázolni. Míg a statikus rendszerben a beruházások a ,,végső fo—

gyasztás" elemét képezték, a dinamikus

rendszerben az egyes ágazatok fogyasz-

tásában jelennek meg. A beruházások nagyságát Leontief ,,tőke"-együtthatók—

kal (b ik) határozza meg, termelésnöveke—

dés és beruházási szükséglet között lineá- ris összefüggést tételezve fel. Nyitott di—

namikus rendszerében az egyes ágazatok kibocsátása három irányú felhasználásra kerülhet: más ágazatok folyó fogyasztása (current flows), más ágazatok beruházási fogyasztása (stock flows) és végső fo- gyasztás (final demand); a szokásos jelö—

lésekkel:

Xizz'aikxk'tzbikXA—tyt

Zárttá téve a dinamikus rendszert,

adott a": és bm együtthatók, valamint

X ? kiinduló értékek mellett a kibocsá—

tások t időpontban (X ;) az idő függvé—

nyei, s így a rendszer leírja a gazdaság

egész növekedési folyamatát. Az input- output elemzés dinamikus rendszere még kezdetleges fokon áll és igen sok oldalról vitatható (a beruházások irreverzibilis jellege, a spekulatív beruházások kizá- rása, a kihasználatlan kapacitások prob—

lémája stb.).

Szerzők az input—output elemzés alkal—

mazásának alapjaival, lehetőségeivel és

korlátaival is foglalkozik. E módszer gyakorlati alkalmazásának legnagyobb nehézsége, hogy nem tudunk olyan táb—

lát összeállítani, melyben az egyes szek- torok valóban homogének, azonos gyár—

tási eljárással előállított azonos termé- kek adatait foglalják össsze. Minthogy a valóságban egy-egy szektor többféle ter—

méket és termelési eljárást (product mix, process mix) foglal egybe, a táblából nyert műszaki együtthatók átlagértékek,

s a szektorok belső összetétele szerint változnak. Ennek a problémának még a leggondosabb aggregálással is csak köze—

lítő megoldásához juthatunk

Az input—output elemzés alkalmazásai

közül a szerző három fajta felhasználást említ: 1. statikus ex-post elemzés; ennek

példája a közvetlen és közvetett ráfordí—

tási szükségletek vizsgálata, 2. a gazda—

sági körfolyamat komparatív—statikus ex—

post elemzése. Ilyen elemzést adott Leon—

tiet az USA 1919., 1929. és 1939. évekről

készített input-output táblái alapján. Vé-

gül 3. különböző programozási feladatok

megoldása, például adott ,,végső fogyasz—

STATISZTIKA ] IRODALMX FIGYEL'Ö

táshoz" szükséges ágazatonkénti kibocsá—

tás meghatározása.

Szerző az alkalmazások gyakorlati ta—

pasztalataiból is idéz és tanulmányát azzal

zárja, hogy Leontief módszere a közgaz—

dasági kutatás igen hasznos eszköze, de jó eredménnyel csak körültekintő elem—

zés, feltételezéseinek megfelelő figyelem—

bevétele mellett használható fel.

(Ism.: Román Zoltán)

Rjabuskin, T. V.:

A gazdaságstatisztika problémái

(Problemü ekonornicseszkoj sztartisztiki) Moszkva 1959. Izd. Akadt Naluk SzSzSzR. 376 p.

T. V. Rjabuskinnak, a közgazdaság—

tudományok doktorának új munkája, amely a Szovjetunió Tudományos Akadé—

miája Közgazdasági Intézetének gondozá—

sában, Nemcsinov akadémikus szerkesz-

tésében jelent meg, a népgazdaság szer—

kezeti kapcsolatainak elemzésével foglal- kozik. A könyv első négy fejezete a nép—

gazdaság ágazati kapcsolataival és szer—

kezetével összefüggésben a szovjet gazda—

ságstatisztikában felmerülő problémákat elemzi, amelyet követően a könyv máso—

dik részében három fejezet a kapitalista

országok hasonló problémáit tárgyalja.

Rjabuskin elsősorban a népgazdasági

ágale osztályozásának alapelveivel foglal—

kozik, a termelés meghatározásával, a termelő és nem termelő tevékenység elvá—

lasztásával, különös tekintettel a szolgál—

tatások kezelésére. A szűkebb értelemben vett népgazdaságot három területre tagol—

ják: 1. a termelés, 2. az elosztás és forga—

lom 3. a szolgáltatások szférájára. Ez a

tagolás nem egyezik a szovjet Központi Statisztikai Hivatal által használatos ta—

golással, amenyiben a kereskedelem te—

vékenységét nem minősíti termelő jelle—

gűnek és külön szférába sorolja. A sze—

mélyszállítási tevékenység értékelése te- rén vitába száll Sztrumilin akadémikus—

sal, s a személyszállítás termelő jellegűvé minősítése ellen foglal állást.

Részletesen foglalkozik a könyv a tár—

sadalmi termék belső arányainak vizsgá—

lati módszereivel, valamint a szovjet nép—

gazdasági mérlegrendszer kialakulásának

történetével. A történeti áttekintésben

különösen bő teret szentel a szovjet nép—

gazdaság 1923/24. évi mérlege pozitív és

781

negatív vonásai értékelésének, továbbá

Sztrumilin, Petrov és más szerzők az má—

sodik világháború előtt írt egyes idevágó munkái bírálatának. Ezzel kapcsolatban

utal Notkin és Cagolov 1937-ben megje—

lent cikkére, amelyben első ízben talál—

kozhatunk a bruttó termelés számbavé—

telénél fellépő halmozódás indokoltságá—

nak elméleti igazolásával

A könyv utolsó három fejezete a kapi—

talista országok ágazati struktúrájának elemzésével, illetve az idevágó polgári né—

zetek bírálatával foglalkozik. Kitér a

nemzetközi ágazati osztályozások fejlő—

dés—történetére, az ENSZ és az Egyesült

Államok egységes ágazati osztályozásának bírálatára és a kapitalista országokban

használatos mérlegrendszerek felépítési

módszereire. ; '

Az ágazati kapcsolatok tanulmányozá—

sát (input—output módszer) többtőkés or—

szágban ismerteti és bírálja, majd könyve végén állástfoglal abban a kérdésben,

hogy az ágazati kapcsolatok mérlegének mi a jelentősége a szovjet statisztika szá—

mára. Véleménye szerint e mérleg össze-

állítása nagyjelentőségű a szovjet .nép—

gazdaság fejlődésének elemzése és terve—

zése szempontjából. Sajnálkozásának ad kifejezést afelett, hogy a korábbi szov—

jet kezdeményezéseket e téren a második világháború után nem követték további lépések. Vitába száll azzal az érveléssel, amely a mérleg "összeállítása ellen az adatgyűjtés nehézségeire hivatkozik. Ha a kapitalista országokban jóval kedvezőt—

lenebb általános statisztikai feltételek mellett, szegényebb anyag alapján sike—

rült ilyen mérleget összeállítani, akkor ez a szovjet statisztika számára jóval

könnyebben megoldható feladatot jelent.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

,!

Deneffe, Peter—Hiller, Ingetrud:

A létfenntartási árindex

(Zum Prelsindex für die Lebenshaltumz) ——

Wirtschaft und Slatistik. 1958.10. sz. 539—545. p.

Az utóbbi időben több olyan vélemény

hangzott el, , amely a _ Német Szövetségi Statisztikai Hivatal által kiszámított in-.

dex ,,árukosarának" összeállítását kifo;

gásolta.