Waldorf, William H.: Input-output elemzés mint a mezőgazdasági piackutatás eszköze

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

219

ség mérését állatfajonként vizsgálják,

de nem említik meg az állomány külön-

böző összetételéből eredő eltérések ki—

küszöbölésének módját, illetve az össze—

hasonlíthatóság feltételeit.

A szarvasmarha—állomány újratermelé-

sénél, a fedeztetés és mesterséges meg—

termékenyítés vizsgálatánál, az egy év alatt 100 tehénre jutó élő szaporulat

mutatószáma mellett üzemi szinten a két borjazás közötti átlagos időtartam méré—

sének módját ismertetik. Megemlítik,

hogy a fejőstehenek hasznosítási ideje jelenleg átlagosan 5—6 év, amit 8—10 évre kívánnak emelni, és ennek várható előnyeit is felsorolják. E fejezetet az állatállomány termelékenységének vizs—

gálatánál használt mutatószámok ismer-

tetése zárja, melyben felhívják a figyel—

met a sertésállományra vonatkozó muta- tószámok üzemi szintű összehasonlítását akadályozó tényezőkre.

_ A naptári évben előállított összes

mezőgazdasági termékmennyiséget szük—

séges összefoglaló mutatókkal is jelle—

mezni, üzemenként, az üzemek egyes

csoportjaira és a mezőgazdaság egészére vonatkozóan. A IV. fejezetben felsorolt, értékben kifejezett mutatószámok a

következők;

1. bruttó forgalom,

2. a bruttó termék,

34 a termelés tényleges teljesítménye, 4. az árutermék,

5. az áruforgalom,

6. a nettó termék.

Ezeknek a mutatószámoknak egy résZe

nálunk nem használatos.

Az állóeszközök és gépesítés statiszti—

kájával foglalkozó ötödik fejezetben az ismert mutatók felsorolása mellett fel- tárják a számvitel és a statisztika céljai

között még fennálló eltéréseket is. A

számvitelben ugyanis nem az állóeszkö- zök között szerepel az állatállomány,

amit pedig a harmadik fejezetben ide

tartozónak tüntettek fel. Az állóeszközök csoportositásánál hangsúlyozzák az ága—

zatok szerinti részletezést.

A munkatermelékenység mutatószámai—

"nál megemlítik, hogy még csak nagyon kevés szövetkezetben tartják nyilván a tényleges munkaidő-ráfordítást. A hét—

éves tervidőszak végére kívánják elérni

a megfelelő szintű nyilvántartást.

A munkaegységet nem tartják meg-

felelőnek a munkaidő mérésére, az ön—

költségszámításnál az élőmunka—ráfordí—

tás meghatározására. Ezzel összefüggés—

ben feltárják a különböző normák alap—

ján történő átszámítások okozta hibákat, az összehasonlíthatóság nehézségeit, az

árpolitika hatásait ezekre a mutatókra

stb. A legalkalmasabbnak tartják a termelőszövetkezetek önköltségszámításai- nál az állami gazdaságok bércsoportjai

szerinti munkaidő értékelést, az átlagos

normateljesitmény figyelembevétele mel-

lett.

Az utolsó fejezetben az elemzés néhány

elvi kérdését tisztázzák. Különösen az összehasonlíthatóságra, a fogalmak tar-

talmi azonosságára, a tér— és időbeli Vál—

tozások hatására, az ezekből eredő hibák—

ra, illetve azok kiküszöbölési lehetősé-

gére, a tudományosan megalapozott csoportosítások jelentőségére hívják fel

a figyelmet. .

(Ism.: Tegzes Ottó)

*

WALDORF, WILLIAM H.:

lNPUT-OUTPUT ELEMZÉS

MlNT A MEZÖGAZDASÁGI PlACKUTATÁs ESZKÖZE

(Input-output analysis as a tool in agricultu—

ral. marketing research.) -— Agricultural Eco—

nomics Research. 1962. 3. sz. 95—111. p.)

Az input—output elemzésekkel foglalko—

zó irodalom tanulmányozása azt mutatja, hogy az utóbbi években az agrárközgaz—

dászok is mind szélesebb körben alkal- mazzák az input-output elszámolási kere—

tet mezőgazdasági termelési és regionális problémák megoldására. Sőt újabban elő—

térbe került ez a módszer a mezőgazdasági

termékek piacával kapcsolatos problémák

vizsgálatánál is. Például a mezőgazdasági

üzemek különféle programja hatásának elemzése a feldolgozó iparokra és termék—

elosztó ágazatokra.

Az input—output módszer mint a köz- gazdasági kutatás eszköze tulajdonképpen

két részből áll. Magában foglalja /1/ egy leíró jellegű tranzakciós tábla elkészíté—

sét; és /2/ az input—output analízist, mely

megkísérli ezt a leíró jellegű táblát prog—

nosztikai célokra alkalmas eszközzé tenni.

Az input—output kutatásnak ezt a két ve—

tületét célszerű egymástól megkülönböz-

tetni. A vita ugyanis * mint a szerző arra rámutat —, mely a közgazdászok körében az ilyen típusú kutatás értéke körül folyik nem a leíró jellegű tranzakciós tábla ösz—

szeálh'tásának jogosultságát kívánja kétsé—

gessé tenni, hanem csak a módszernek, mint a prognosztika eszközének elfogad—.

hatóságát érinti.

A tanulmány célja, hogy bemutassa az input—output módszer néhány kézenfekvő

alkalmazását a mezőgazdasági termékek

piaci problémáival kapcsolatban és ezzel összhangban ismertesse a Bureau of La- bor Statistics 1947. évre kiszámított ága—

220

zatközi kapcsolatokkal foglalkozó tanul—

mányának speciálisan e célra szolgáló ag—

regálását.

A tranzakciós táblával kapcsolatos fon—

tosabb megállapításokat a következőkben

foglalja össze a szerző:

1. A tábla a javak és szolgáltatások

mozgását mutatja be az egyes ágazatok között termelői árakon elszámolva.

2. A tábla két nagy részre oszlik: a ter—

melő ágazatokat felölelő részre és végső felhasználás autonóm szektoraira.

3. A táblák soronként haladva az áta—

dásokat (kibocsátások) oszloponként nézve a vásárlásokat (ráfordítások) szemléltetik

az egyes ágazatoknál.

4. Az elosztással kapcsolatban felmerült költségek külön szerepelnek a táblában.

A leíró jellegű tranzakciós tábla a piaci helyzet tanulmányozására szolgál. Például a malomipari ágazat során végighaladva egyfelől ennek az ágazatnak a függése lát-

ható a mezőgazdasági üzemek gabona ela- dásátől; másfelől a további feldolgozó ága-

zatoktól, valamint az autonóm szektor-tól

(elsősorban a háztartásoktól) közvetlenül.

Ugyanakkor leírja például a mélyhűtőipari' ágazat részletes költségszerkezetét is.

A tranzakciós tábla alapján képzett ——

közvetlen és közvetett termelési igény

meghatározására szolgáló —- (la—APi in—

verz lehetővé teszi a végső felhasználás változása hatásának mérését az egyes ága—

zatok bruttó kibocsátására. Ehhez kapcso-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

lódik szorosan az ún. teljes élőmunka—rá—

fordítási igény meghatározása, mely szá——

mos további közgazdasági kutatásnak kö—

zös alapja és kiinduló pontja. Természete-v sen, a teljes élőmunka igény meghatáro—- zásához hasonló módon készíthető elemzés bármilyen más meghatározott forrásra vo—

natkozóan is (például energia, beruházás

stb.).

Az elemzések alapjául a közismert A tranzakciós matrix szolgál, illetve az (EZ—Ari inverz matrix az alábbi egyen——

letben —

a: : (E—A)—1 1;

ahol 1 —— az egységmatrix, y — a végső—

felhasználás és a: — a bruttó termelés vek-—

tora. Amennyiben az élőmunka iránti tel—

jes igény meghatározásáról van szó akkor egyenletünk a következőképpen alakul

m : K (E—A)"i 1;

m : Km

ahol K diagonális matrix a főátlója men—

tén az egységnyi bruttó termelésre eső rá—

élőmunka—ráfordítást tartalmazza.

A tanulmány ismerteti szerző fejtegeté—

seit (E——-—A)—-1 inverz matrix közgazdasági értelmezésével kapcsolatban és részletes táblaanyagot ad.

(Ism.: Csepinszky Andor)

KULFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE

Bectnuu

BETEG!!!"

A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal folyóirata

1962. Év: 10. SZÁM

Ejdelman, M.: A szovjet népgazdaság mun- karáfordításainak első ágazati kapcsolati mér- lege.

Kuznecov, G.: A termelési költségek füg—

gése a termelés méreteitől.

Gurevics, Sz.: Fontos mérföldkő a szovjet statisztika történetében.

Csernjavszkij, V.: Az időtényező számbavé—

telének módszertani kérdései.

Zlnov'eu, Jn.: A munka gépesítésének mu- tatói.

Lucenko, A.: Válaszok az olvasók mező- gazdasági statisztikával kapcsolatos kérdé- se re.

Krasznoscsekov, N.: A háztartásstatiszti- káva). foglalkozó dolgozók értekezlete.

HAAuoBo

CTPnA—HC'I'BD

C'I'A'I'HCTMKA

A Bolgár Annal Tervbmg

és a Központi Statisztikai Hivatal folyóirata

1962. ÉVI 7. SZÁM

Közlemény a KGST-ben résztvevő országok kommunista és munkáspártjal képviselőinek tanácskozásáról.

szilujanov, N.: A Kölcsönös Gazdasági Se- gítség Tanácsa és fejlődésének szakaszai.

Bogomotou, o. — Peksev, Jn.: A szocialista nemzetközi munkamegosztás és együttműködés elvei és távlatai.

Smid, Ladislav: Nemzetközi szakosítás a

KGST—országok géplparában. _

Kleiner, Kurt: A KGST—országok együttmű- ködése a vegyiparban.