STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
1 043
becslésével. Erre — főleg amerikai forrá- sok alapján — be is mutat néhány konkrét
módszert. *
A második fejezet az automatizált irányí—
tási rendszerekben sikeresen alkalmazott Monte—Carlo módszerek gyakorlati alkal—
mazásait tartalmazza. Ezt a módszert egy- aránt alkalmazhatjuk (: statisztikai modellek paramétereinek becslésére és e modellek optimalizálására. itt főleg a paraméterbecs—
lésekkel foglalkozik a szerző, ezeknek is a számítástechnikai vetületeivel.
A Monte—Carlo módszerrel sikeresen megoldott feladatok nagy részében a prob—
léma matematikai felírásakor egy valószínű—
ségi modellt kapunk -— véletlen paraméte- rekkel. Ezután —— általában számítógép se- gítségével — nagyszámú szituációt ,.szimu- lálunk", s így egy mesterséges mintát ka—
punk, amelyből elvégezhető az adott pa—
raméter megközelítő becslése.
A módszer alkalmazását két konkrét te—
rületen mutatja be a szerző: előbb a háló—
tervezési és irányítási rendszereknél, majd a sorozatgyártás irányítási rendszerénél.
A második rész a tömegkiszolgálási mód- szerek gyakorlati alkalmazásával foglalko- zik.
A sorbanállási fel—adatokra alkalmazott módszerek vagy analitikus úton, vagy sta- tisztikai modellezés segítségével közelítik a megoldást. A tömegkiszolgálási módszerek formájuk szerint lehetnek analitikusak vagy szintetikusak. a vizsgálandó objektum típu—
sa szerint pedig diszkrétek és folyamatosak.
Ezt követően a szerző gyakorlati alkalma- zásokat ír le — az osztályozásnak megfele- lően. A módszer egyik, eddig kevéssé is—
mert alkalm—azása a multiprogramozású számítógép irányításának optimális meg—
szervezése. Ennek jelentősége kétoldalú:
egyrészt törekedni kell az értékes gép opti- mális kihasználására, másrészt pedig -— ami összefügg az előzővel —, ha a számítógépet termelésirányítás céljaira alkalmazzuk, ak- kor az irányítás hatékonyságát károsan be- folyásolja a feladatok végzésének indeter—
iminált volta, vagy helytelen determináltsá—
ga.
A fejezet hátralevő részében a szerző az operatív irányítás statisztikai modellezésé- neik kérdéseit taglalja —— elvi síkon, viszony- lag kis terjedelemben.
A harmadik fejezet tulajdonképpen a heurisztikus modellek — bár a könyvben nem ezen a néven szerepelnek -— felépíté—
sének módszereit mutatja be.
Az ilyen modellek segítségével különbö- ző gazdasági mutatók (például nyereség, részesedési alap. fejlesztési alap, forgalom, termelési volumen, készletnagyság stb.) sta- tisztikai becslése végezhető el.
7.
A modellépítés módszerének lényege a következő:
1. kiválasztandók mindazok a faktorok. melyek az adott mutató alakulására hatással lehetnek;
2, a kapcsolatokat jellemző statisztikai felállítása:
3. a heurisztikus modell optimalizálása.
modell
A kiválasztott faktorok közül meg kell ha- tározni azokat, amelyek viszonylag nagyobb mértékben befolyásolják a mutatót (ered- ményváltozót). A szerző ennek meghatáro- zására az ortogonalizáció általános elvei—
nek alkalmazását mutatja be.
A fenti 2. pontban szereplő statisztikai modell felállításához szükséges alapinfor- mációkat kétféleképpen nyerhetjük. Az egyik lehetőség. hogy empirikus adatok alapján határozzuk meg az összefüggéseket. Ennek a megoldásnak a nehézsége abban áll, hogy nagy tömegű adatra van szükség. s a gyakorlatban ez ritkán áll rendelkezésre. A másik lehetőség az, hogy az adathalmaz—
hoz mesterséges úton, szimuláció segítségé- vel jutunk hozzá.
A matematikai leírást a modellépítés két gyakorlati példája követi: az egyik egyedi gyártás, a másik sorozatgyártás esetére vo-
natkozik.
(Ism.: Harsányi Laios)
JAPÁN lNPUT—OUTPUT TABLAl
(Compilation of input-output tables.) —— Statisti- cal Notes ai Japán. 1970. nov. 14-23. p.
A cikk áttekintést nyújt a Japánban ed- dig összeállított és a tervezett input—output táblákról.
Japán első input—output tábláit 1951-ben kezdték összeállítani, mégpedig a Gazda- sági Tervező Hivatal és a Külkereskedelmi és lparügyi Minisztérium egymástól függet- lenül. Az 'l955—ös táblákat több miniszté- rium, hivatal és intézet együttes munkával készítette. Ezeket ötéves időközökkel követ- ték az 1960-as és 1965-ös táblák még szé—
lesebb körű kooperáció eredményeképpen.
Az 1960—as táblák extrapolálásaként elké- szültek az 1963-as táblák is. A népgazda- sági szintű táblák mellett a Külkereskedelmi és lparügyi Minisztérium készített l960-ra és 1965-re vonatkozó interregionális táblá—
kat is, továbbá a helyi szervek ugyanerre a két évre (vagy ezekkel szomszédos évek- re) összeállították a maguk regionális in- put-output tábláikat.
A legutóbbi népgazdasági szintű táblák
tehát l965—re vonatkoznak, ezek elkészíté-
se 1969 februárjában fejeződött be. Az egyik csoportot az 56 szektoros táblák al-
STATlSZTIKAl lRODALMl FIGYELÓ
kotják, de készültek 156 szektoros, sőt 450x 350 szektoros táblák is, továbbá egy-egy tábla bizonyos ügyletekre, a foglalkoztatott- ságra, illetve bizonyos melléktermékekre vo- natkozóan. Figyelembe vették a nemzeti jö- vedelmi srtatísztika és az input—output táb- lák összevethetőségének a szempontját is.
Az összehasonlithatóság a különböző évek táblái között nehezebb kérdés. Az 1951-, 1955—, 1960- és 1965—ös táblák két—
ségtelenül nagy szerepet játszottak és jót- szanak a beruházások hatásának. az árak- nak, a termelési tényezőknek, a gazdasági struktúrának stb. előrejelzésében, tervezé- sében és elemzésében, ezért állandó fej- lesz—tésükre volt szükség, de ezek a válto—
zások akadályozták összehasonlításukat.
A cikk könnyen áttekinthető táblázatot közöl a négy év tábláinak eltéréseiről, illet—
ve az 1965-ös táblákkal való összehasonli- tást elősegítő módosítások lehetőségeiről. A táblázat a következő szempontok szerint jellemzi a négy év tábláit: 1. a szektorokba sorolás elvei, 2. az árazás, 3. az import ke- zelése, 4. egyéb szempontok.
Az 1965-ös táblák fogalmilag, definíció—
ikra, formájukna nézve majdnem megegyez—
nek, az 1960-as táblákkal. Ahhoz, hogy az 1960—as és 1965—ös táblák teljes összeha- sonlithatóságát biztosítsák, elkészítették az 1960—as revidiált és 1965-ös árakra átszá—
mított változatait is. E munka 1970 márciu- sában fejeződött be.
A cikk végül körvonalazza az 1970-es in- put—output táblák összeállításának prog—
ramját, amely meghatározza többek között a kivitelezés szervezését, ütemezését, a táb—
lák formai és tartalmi sajátosságait és az egyeztető munkát.
(ism.: Szegedy Mik/ós)
LEONTIEF. W.:
KÖRNYEZETI HATASOK ÉS GAZDASÁGI STRUKTÚRA: lNPUT—OUTPUT MEGKUZELlTES (Environmental repercussions and the economic structure: an input-output approach.) —- The Review of Economics and Statistícs. 1970. 3. sz. 262—271.p.
A szennyeződés a rendszeres gazdasági tevékenység mellékterméke; minden eset- ben mérhető módon kapcsolódik valamely termelési vagy fogyasztási processzushoz.
Az, hogy a levegőbe vagy a folyókba meny- nyi szennyező anyag kerül, meghatározott kapcsolatban áll bizonyos gazdasági ágak termelésével, és mennyisége az ágazat technológiai jellemzőitől függ.
Leontief tanulmányának célja, hogy be- mutassa, hogyan foglalhatók bele ilyen ,,külső tényezők" - jelen esetben a szeny—
nyeződés — a nemzetgazdaság szokásos ín- put—output rendszerébe.
Az egyszerűség kedvéért tételezzünk fel olyan elméleti gazdasági rendszert. amely mindössze két szektorból áll: mezőgazda- ságból és gyáriparból, amihez a végsőfel-
használás szektora (jelen esetben a háztar—
tások) csatlakozik. A szerző által közölt pél—
da értelmében a mezőgazdaság 100 bushel búzát termel, amiből 25 busheltt saját ma- ga használ fel. 20-at a gyáriparnaik. 55-51:
pedig o háztartásoknak ad át; ugyanekkor a gyáripar 50 yardnyi szövettermeléséből 14 yard a mezőgazdaságban, 6 yard a gyár—'—
iparban kerül termelő fogyasztásra. mig 30-at a háztartások használnak fel. A fenti—
ek alapján egy bushuel búza 0,25 (225/1013) egység mezőgazdasági és 0.14 (mM/100) gyáripari inputot követel, mig a gyáripar- nak O,40 (::20/50) egység mezőgazdasági és 0.12 (ztó/50) egység gyáripari termék—
egységre van szüksége 1 yard szövet előál- litásához.
A technikai koefficiensek birtokában a következő egyenlet írható fel:
0.75x1 — 0,sz2 : v,
—0,14X1 _í— 0.88X2 : Y2
ahol Xi és Xz a mezőgazdasági, illetve gyáripari termékek összes termelése, Yi és Yz a végső felhasználók számára átadott termékmennyiséget jelentik. A fenti példa alapján az egyenletrendszer általános meg—
oldása Viz-50 és Yzzso értéket ad.
A szerző további feltevése szerint a gyár- ipar az általa gyártott szövet minden yard- ja után 0,50 gramm, a mezőgazdaság a búza minden bushelje után 020 gramm szennyező anyagot ,,termel". Ha X3 jelenti azt 0 ismeretlen szennyezőanyag-mennyisé—
get. ami a gazdasági rendszer egészében létrejön, akkor a fenti két egyenlethez még egy harmadik csatlakozik:
0.50X1 _j— O.20X2 — Xíl : 0.
Ha a mezőgazdasági és gyáripari termékek iránt megnyilvánuló végső kereslet értékei (Yi és Yz) adottak, a három egyenletből álló egyenletrendszer alapján X3 (a nem ki- vánatos szennyeződést kifejezésre juttató változó) értéke is kiszámítható. A számitá—
sok szerint X;;:: 60. vagyis a 60 gramm szennyező anyagból 42.62 gramm az ered- ménye azoknak a tevékenységeknek. ame- lyek közvetve vagy közvetlenül a háztartá—
sok fogyasztására szolgáló 55 bushel búza termelésével függnek össze, míg 17.38 gramm a 30 yard szövet előállításának a következménye.
A gazdasági elemzések tárgyai általában olyan javak. amelyeknek értékük, piaci áruk van. Ez a szennyező anyagról nem mond- ható el. Mégis, mihelyt a szennyeződés ki—
