Lange, Oscar: Néhány megjegyzés az "input-output" elemzéssel kapcsolatban

710 sruxszrimx IRODALKI nem' *

A szerző végül a gazdasági jelenségek rövid idöközű, nagy mértékű változásaira hivja fel a figyelmet, 'majd az Egyesült Államok nemzeti bankja által kidólgozott, valamint a saját indexsora közötti különb- ségeket taglalja.

(Ism.: Simon Józsefné)

Lange, Oscar:

Néhány megjegyús az "input—output"

elemzéssel kapcsolatban

Ouelgues observations sur l'amlyse "input- output") Cahiers de llnslitu! de Science Economi—

aue Appliouée.1957.No.49. 33—60, p.

Oscar Langenak, a nagynevű lengyel

közgazdásznak e több nyelven megjelent

tanulmánya jelenleg a legalaposabb érté- kelésnek tekinthető, mely a tőkés álla—

mokban mindjobban elterjedő ,,input—out—

putu (ráfordítás-kibocsátás) elemzésről ez

ideig a szocialista országok közgazdászai-

, nak tollából megjelent.

A ráfordítás—kibocsátás elemzés .célját a szerző abból vezeti le, hogy a népgazda—

ság különböző ágai között meghatározott horizontális és vertikális összefüggések- nek, arányoknak kell fennállaniuk. Hori—

zontális arányokon a végső fogyasztási javak közötti arányokat, vertikális ará-

nyokon a technológiai összefüggéseket, adott termékek kibocsátása és azoknak más termékek termelési folyamatában

ráfordításként való felhasználása közötti

arányokat érti. Rámutat arra, hogy ez

utóbbi, vertikális arányokkal először

Guesnay foglalkozott hires ,,Tableau éco—

wnomicme"-jában, a későbbi klasszikus és

neoklasszikus polgári közgazdasági elmé—

letek viszont nem fordítottak figyelmet

erre a kérdésre. Marx e problémát a tőke újratermelésével foglalkozó sémáiban ("A

—— tőke" második kötetében) módszeresen

;" , * tárgyalta és alapjában véve meg is oldot- ' ta. A vertikális arányok problémái Key- nes elméletében ismét felbukkannak, s ezek az arányok képezik az Egyesült Ál-

lamokban Leontief által kifejlesztett rá—

fordítás—kibocsátás elemzés tárgyát is. A

ráfordítási-kibocsátási összefüggések ta—

nulmányozása a szocialista országokban

is szükséges. Leontief elemzési módszerét

—- mely a marxi gondolat egyik konkre- tizálásának tekinthető —— erre a célra a szocialista népgazdaságban is alkalmazni

lehet, sőt —-'—' írja Lange —-— ,,...nekem

úgy tűnik, hogy ez az elemzés csak akkor ; tekinthető teljesen indokoltnak, 'haa zaz—' * dasági tervező munka eszközeként hasn—

nálják fel. Technlkája, habár kezdetben egy kapitalista gazdaságra alkalmazták.

túlmutat a kapitalizmus történelmi hatá- rain és teljes kifejtését csak a tervgazáa—

ság viszonyai között találhatja mega.

A következőkben bemutatja a szerző, hogy Marx újratermelési séfnái tulajdon—

képpen a ráfordítások és kibocsátások összefüggését ábrázolják a gazdaság két fő szektora ,— a termelési eszközök és a fogyasztási javak gyártása —— között. Az ismert egyenletek —— mint például egy—

szerű újratermelés esetében a következők:

termelési eszközök teljes termelése ::

:: 01 4— 91 4— mi

fogyasztási javak teljes termelése ::

——C: 4— 9: % 7"?

társadalmi össztermék :: c 4- v 4— m c, :: 01 4- m, -—— ráfordítási-kibocsátási

tábláknak, illetőleg összefüggéseknek te—

lelnek meg. (A betűk jelentése a szokásos:

: állandó tőke, v a változó tőke, m ::

: értéktöbblet.) Leontief olyan módszert dolgozott ki, mely lehetővé teszi, hogy

ezeket az összefüggéseket a népgazdaság

nagyszámú szektora között is ábrázolni tudjuk. A továbbiakban Lange matemati—

kailag részletesen levezeti, hogy a ráfordí—

tás—kibocsátás elemzés egyenletei ponto—

san megfelelnek a marxi újratermelési

egyenleteknek. A ráfordítási—kibocsátási

elemzés elosztási alapegyenlete a követ—

kező:

"

Xi: Zij—i—xt

fel ;

ahol X ,. az i szektor teljes (bruttó) ter—

melése, X ii az i szektor tennélésének a §

szektorba átadott,' ott ráfordításként fel—

használt része, ne, az i szektor nettó (fo—

(t':l,2, , %)

gyasztásra, exportra, felhalmozásra fel-

használható) termelése.

Hasonló egyenleteket írhatunk fel a

munkaerőre is:

n

2 Xoi *l' mo

íal

ahol X,, a népgazdaságban rendelkezésre álló összes munkaerő, Xoi a népgazdasági

( szektorában alkalmazott munkaerő, x,

a termelő célra fel nem használt munka—

erő.

STATISZTIKAX IRODALMI FIGYEUO

A ráfordítási (költség) egyenletek for- mája az alábbi:

%

71225th 2 X:)

izsl

(7351.— 2, n)

ahol Y] a ;" ágazat termelésének összes

költsége, Xaj a termelésben alkalmazott munkaerő költsége, "XXII a termelőesz- közök költségei.

Mrvel _jelölve a j szektorban létre-

hozott értéktöbbletet, az előbbiek felhasz- 4nálásával a j szektor következő alap-

egyenletét írhatjuk fel:

!!

X,:XOH- (§; XU—j—M/ (izt, 2, ...a)

Ez az egyenlet pontosan megfelel az

alábbi marxi egjfenletnek:

a j szektor teljes termelanvjtcj—i—m]

A szerző hasonló módon mutatja be a megegyezést Marx bővített újratermelési

egyenleteivel kapcsolatban is, majd rátér a ráfordítási—kibocsátási összefüggések

táblázatos és, matrix—egyenletekkel való

ábrázolásának tárgyalására. Világosan

elhatárolja egymástól a mennyiségi egy—

ségekben kifejezett ráfordítás-kibocsátás

táblákat és az értékegységekben kifejezett

tranzakciós _táblákat. Bevezeti a terme—

lési, 'műszaki ngütthatók fogalmát, xmely megfelel a szocialista országokban hasz—

nálatos ráfordítási normák fogalmának.

Bemutatja és felírja a ráfordítási—kibo—

csátási táblákban ábrázolt egyenletek

rendszerét, s rámutat arra, hogy —— rög- zítve a népgazdasági tervben bizonyos számú változót (az egyes szektoroknak

akár bruttó, akár nettó termelését), —-— a

többi változó értéke matematikai úton meghatározható. A továbbiakban —— ma—

tematikai tárgyalás keretében -— a meny—

nyiségi és értékegységekben kifejezett

táblák, illetőleg a technológiai és az

értékősszefüggések kapcsolatával foglal—

kozik. Leszűri ezután azt a következtetést, hogy a kapitalista gazdaságban a tranzak—

ciós táblák csak megközelítő képet nyúj—

tanak a társadalmilag szükséges munka elosztásáról, minthogy a termelési áraka

társadalmilag szükséges munkamennyi—

ségtől, az értéktől gyakran eltérnek. A

szocialista gazdaságban olyan árrendszer kialakítására kell törekedni, mely ponto-

711 san tükrözi a társadalmilag szükséges munkamennyiségeket; ez a helyes nép—

gazdasági elszámolások feltétele.

A tanulmány további részei a ráfordí—

tás-kibocsátás elemzése alkalmazásait tár- gyalják, az előző részekben leírt egyen-

letek további kifejtésével. A fejtegetések három kérdés körül csoportosulnak: fo—

gyasztás és beruházás összefüggése, a be- ruházások és a gazdasági növekedés ösz—

szefüggése, a beruházások hatása a nem—

zeti jövedelemre és a foglalkoztatottságra.

A fogyasztás és a beruházások összefüggé—

sének tárgyalásánál megkülönbözteti a

felhalmozott termékmennyiségek kétféle

rendeltetését; a későbbi fogyasztás cél-

jait szolgáló, valamint a termelőeszkö-

zökre fordítandó, "produktív" beruházá- sokat, s mindezeket mint az i szektor ter—

melésének hányadait együtthatókkal fe-

jezi ki. A továbbiakban ezeknek az

együtthatóknak az összefüggéseit elemzi,

majd behelyettesítve ezeket az eredeti egyenletekbe, az így adódó egyenletrend—

szer lehetséges matematikai megoldásait vizsgálja. Ezeket az elemzéseket e prob—

lémák szokásos, matematikai nyelven való tárgyalásától elsősorban az különbözteti

meg, hogy alaposabban vizsgálja a vál-

tozók, az egyenletek, a nyert eredmények közgazdasági tartalmát, s határozott kü—

lönbséget tesz —*—* ahol szükséges —— szo'—

cialista és kapitalista gazdaság között.

A beruházások és a gazdasági növeke—

dés vizsgálatának tárgyalásánál a szerző néhány további, új fogalmat vezet be. így

TI] jelenti aziszektor által termelt és aj szektornak szállított termelő berendezé—

sek élettartamát, ennek reciproka (l/TU) a felújítási hányadot; az ai, műszaki együtt—

ható az i szektor termékeiből a j szektor

egységnyi termeléséhez szükséges mennyi—

nyiséget. A beruházási együtthatót—mely mutatja adott szektor termelésének egy—

ségnyi növeléséhez szükséges beruházást

valamely más szektor termékéből — az

előbbiekből, tehát a berendezések élettar—

talmából és a technológiai összefüggések—

ből vezeti le-

bij—aijT í] (t,):1,..91)

A beruházási együtthatók segitségével

szektoronként kiszámítható, hogy adott beruházásokkal a termelés milyen növe—

lése érhető el. illetőleg. a termelés meg—

határozott növeléséhez milyen beruházá—

712

STATISZTIKA! IRODALMI PIC-YBM

sok szükségesek. A számítások célszerűen a beruházási együtthatók matrixával vé—

gezhetők elf _ — , ,

bu, bu- — dbm

13 :: b,1, b,,...b,n ,:

b,,1 bns...bnn

an Tny als Tw - - —ain Tin : an Tny azz Tw- - Jinn Ten am Tm, a"2 TM, . . .am, Tnn

Értékben elemezve a fenti összefüggése—

ket, beruházási költségegyütthatókkal, il—

letőleg ezek matrixával kell számolni:

A következőkben a változások időbeli

lefolyását, a gazdasági növekedés) folya—

matát vizsgálja, a beruházási együttható—

kat ,már nem állandóként, hanem az idő függvényében kezelve: bij /t/.

Ilyen módon a beruházásoknak a ter—

melés növekedésére gyakorolt hatása tel—

jes egészében megmagyarázható a nép- gazdaság technológiai

struktúrájával (az árarányok és a be—

rendezések élettartama is ennek függvé-

nye), nincs szükség a ,,tőke termelékeny—

ségével" kapcsolatos misztikus magya—

rázatokra.

Néhány egyszerűsítéssel, újabb együtt—

hatók bevezetésével további fontos össze—

függéseket nyerhetünk. A társadalmi ter—

mék növekedési rátája például felírható, mint az átlagos beruházási hányad és az átlagos termelés—beruházási költség vi—

szonyszám szorzata:

r/t/ : a/t/ p/t/

és ebből kiindulva meghatározható, hogy adott beruházási program végrehajtása bizonyos időszak elteltével a társadalmi össztermék milyen növekedését eredmé—

nyezi. Továbbhaladva, egyszerű egyen—

leteket nyerhetünk a nemzeti jövedelem

és a foglalkoztatottság alakulására nézve

is, további együtthatók bevezetésével (fog—

lalkoztatottsági együtthatók, költség—fog-

lalkoztatottsági viszonyszámok) pedig összefüggéseivel, '

újabb, a gazdaságpolitikai döntéseket

megkönnyítő fontos összefüggéseket ka-

punk. A tanulmány 9 része népgazdasági tervezési, 'gazdaságpolitikai problémákkal foglalkozik, de teljesen elméleti síkon; a leírt modellek gyakorlati alkalmazható- ságát (olyan kérdéseket, mint például az, hogy az együtthatók linearításaavalóság- ban is fennáll—e) a szerző nem tárgyalja.

(Ism.: Román Zoltán) a

Malllet, Pierre:

A francia nemzetgazdaság a Tableau Economlaue türében. Az egyes gazda- sági szektorok közötti összefüggések

vizsgálata

(L'économie francaise vue :) travers le tableau éeonomigue, Essa-i dtanalyse et de mesure dea interdépendances.) Revue d'Economie Politiauc.

1967. mad—iuln. 342—3'77. p, '

A cikk a francia nemzetgazdaság 1951.

évi szerkezetét, illetőleg az egyes szekto—

rok közötti összefüggéseket irja le, egy

1957-ben megjelent kiadvány alapján. A táblákat egy munkacsoport állította ösz- sze. Claude Gruson vezetésével. Erdekes

egyébként, hogy Gruson tábláját majd—

nem pontosan 200 évvel azután tették közzé, hogy Guesnay kiadta a Tableau Economigue-ot, (1758).

Guesnay műve elsőnek hívta fel a fi—

gyelmet a gazdasági interdependenciák-

ta. A nemrég kiadott és a cikkben ismer—

tetett mű lényegében a nagy fiziokrata szellemében kísérli meg a francia nem—

zetgazdaság leírását. Nem öncélú alkotás,

hanem szorosan beleilleszkedik a francia nemzetgazdaság mérlegrendszerébe.

A táblák összeállításakor a számítá—

sokhoz szükséges alábbi főbb elerni kate—

góriákat vették figyelembe: az üzemek, a háztartások, a termékek és aszektorok

közötti forgalom. Az üzemeket a terme—

lési tevékenység megíigyelése érdekében

mintegy 100 szektorba, jövedelmük fel—

használása és pénzügyi műveleteik meg—

figyelése céljából pedig 40 szektorba so—

rolt—ák. A háztartásokat 12 társadalmi—

foglalkozási csoportba sorolták, míg a javakat és szolgáltatásokat mintegy 150 kategóriába osztották, ezekről tranzakciós

számlákat is készítettek.