Nemcsinov, V.: Népgazdasági tervezési modellek

(1)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

nemcsmov, v.:

NÉPGAZDASÁGI TERVEZÉS! MODELLEK

(Modell narodnohozjajsztvennogo planlrova- nija.) -— Voproszil Ekonomlki. 1964. évi "I. az.

75—86. 1).

Napjainkban a szovjet gazdaságtudo- mány alapvető feladata, hogy a kom—

munizmus építésének gyakorlatához el—

méletileg megalapozott, tudományos in- formációkat nyújtson az új, tervszerűen fejlődő gazdasági rendszer strukturális és dinamikus törvényszerűségeiről. Mi- vel a mennyiségi arányokra és összefüg—

gásekne (mint a gazdasági fejlődés üte- me, a munkatermelékenység emel—

kedése, a fogyasztási és felhalmo—

zási alap nagysága) a helyes feleletet csak matematikai formulák alkalmazá—

sával adhatjuk meg, szükség van a ma—

tematikának a gazdaságtudományba való bevezetésére. A gazdasági életet elemző, s ennek alapján matematikai informá—

ciókat nyújtó rendszernek olyannak kell lennie, hogy a nagy, komplex gaz—

dasági jelenségek vizsgálatán túl, a gazdasági folyamat önálló egységeinek elemzését is lehetővé tegye.

Szerző szerint ez a szemlélet egyre nagyobb jelentőséget ad a gazdaságtu- dományban alkalmazott modellezési mód—

szerelmek.

Miben áll a gazdasági folyamatok modellezésének módszerre, s mik a mo—

dellek feladatai?

Modellen általában valóságos vagy elképzelt konstrukcióját értik valami—

lyen objektív folyamatnak vagy jelen—

ségnek. A modell, a folyamat vagy je—

lenség legfontosabb jellemző tulajdon- ságait tükrözi vissza, miközben eltekint minden más, a kutatás szempontjából lényegtelen tulajdonságtól, s így a való—

ság erősen leegyszerűsített képét nyújtja.

A' tudományos modellnek a tényleges jellemző és lényegi visszatükrözésének alapján, képesnek: kell lennie arra, hogy segítségével különbséget tudjunk tenni

a modellizált jelenségek között, illető—

leg hogy ezeket a modell alapján adnám,, más jelenségrül vagy folyamattól el tud—-

juk választani. _

A helyesen felépített gazdasági modell.

egyrészt konkrét logikai és matemati—

kai következtetéseket tesz lehetővé 'a;

modell gazdasági tényezőit és struktú—

ráját illetőleg, másrészt fontos számí—

tások elvégzését. Csak akkor ismerjük a jelenséget, ha valamiképpen reprodu- kálni tudjuk. Ez fordítva is igaz, tehát a modellt készítő közgazdásznak két irányban kell tájékozottnak lennie: jól kell ismernie a gazdasági valóságot és ugyanolyan jól az alkalmazható matematikai módszereket.

Ezek után a gazdasági modellek tör—

téneti fejlődésére utal a szerző. Meg-—

említi Guesnay ,,Gazdasági táblázatait", melyeket az egyszerű újratemelés, a társadalmi össztermék és a társadalmi jövedelmi modellek ősének lehet tekin—r telni.

Mintegy 100 évvel később Marx meg—

alkotta az egyszerű és a bővített újra—

termelés sémáját, melynek alapján már"

ki lehetett fejezni az újratermelés leg—

fontosabb mutatóit.

A bővített újratermelés modelljét Le—

nin fejlesztette tovább a tőke növekvő szerves összetételének figyelembevétele vel, majd létrehozta a belső piac ala—

kulásának sémáját.

A szovjet hatalom első éveiben létre—

hozták a társadalmi tmélunérleget, a jövedelerm'nérleget és az első ágazatközi mérleget (1923/24), amely az első ter- vezési modellnek tekinthető.1 A modell

konstruálás első szakasza a modellben szereplő kategóriák pontos meghatáro-v zása és értelmezése. A második szakasz—

ba a logikai és matematikai megkonst;

! Behaubban lásd Dr. Kenasm_,Zoltdn .,A szovjet népgazdaság 1923—24. évi mérlege (sm—, tlsztikai Szemle. 1958. évi 4. sz. als—ezz. old.?—

0. cikkében.

(2)

STATISZTIKAL IRODALMI FIGY ELÖ

málás tartOzik. A változók, a koeffi—

ciensek és konstansok meghatározásán kivül, a modell alapvető célkitűzéseit vagy célfüggvényét is ekkor kell meg—

állapitani, figyelembe véve azt, hogy ez nem lehet valamilyen külső meg—

határozás, hanem a gazdasági folyamatok belső objektív meghatározottságát kell tükröznie.

A táblázatos népgazdasági modellek- nek a gazdasági struktúra szerint több ún. blokkjuk van. így a társadalmi ter—

mékmérleg termelési és elosztási mo—

dellje 4 blokkból áll. Ezek:

1. Közbenső termék.

2. Végtermék (Nemzeti jövedelem), 3. Ágazati jövedelmek forrás szerint, 4. A jövedelem újrafelosztása.

Ezekhez járulnak % a kiegészítő blok—

kok, mint az álló— és forgóalapok, a mun—

kaerő, s a technikai koefficiensek kü- lönböző matrixai. Ennek a modellnek a segítségével lehetővé válik a tervezést a fogyasztási alap kívánt volumenének és struktúrájának tervezésével kezdeni, s csak ezután tervezni meg a bruttó termelést és a szükséges pénzbefekteté—

seket. Egyébként a tervezés csak fordí—

tott sorrendben mehetne végbe.

A gazdasági valóság modellezésének folyamata az egész gazdaságot átfogó makroökonómiai modellezési kisérletek—

kel kezdődött. A matematikai módszerek alkalmazása lehetővé tette több mikro—

ökonómiai modell (maximum—minimum számítások, optimalizálás) felállítását.

Ezek a kisméretű vállalati, ágazati vagy területi modellek lehetővé tették ismét a makroökonómiai, de már tudományo- san megalapozott modellek felépítésére való áttérést. A különböző méretű modellek kapcsolatainak különböző formái

állnak fenn.

Figyelembe kell venni:

1. A különböző makroökonomiai modellek összefüggését,

2. A makroökonomiai modellek és az ezeknek alárendelt ágazati, területi modellek.

3. Végül az ágazati, területi modellek és az ezeknek alárendelt vállalati modellek összefüggését.

Ezeknek az összefüggéseknek a feltárá—

sával lehetővé válik a vállalaton belüli termelési és pénzügyi tervektől eljutni a makroökonómiai tervezési modellek—

hez

A tervezési modellek hozzájárulnak ahhoz, hogy a gazdasági irányításnak és tervezésnek olyan rendszere alakul—

jon ki, amely optimálisan összekapcsolja a centralizált felülről jövő irányítást a decentralizált helyi tervezéssel és ve zetéssel.

(Ism.: Hulyák Katalin)

1269

SENGUPTA, J. K.:

A FOGYASZTAS

VISZONYLAGOS STABILITÁSA És OPTIMAL!ZÁLÁSA

Az AGGREGÁLT Nóvexeoésn MODELLEKBEN

(On the relative stability and optimality of

consumption in aggregative growth models.) --—

Economica. 1964. febr. 33—50. p.

Ramsay 1928—ban megjelent alapvető munkája1 óta a megtakarítások optima—

litásáról többen megkísérelték megálla—

pítani a fogyasztás és a jövedelem opti—

mális növekedési útját gazdasági mo—

dellek keretében. Goodwin Bernoulli-ti—

pusú logaritmikus hasznoasági függvény felhasználásával több érdekes következ- tetést vont le a Ramsay—típusú optimális növekedési útból). Az optimális növe- kedést a jólét maximumaként határozta meg bizonyos időszakon belül. Sen—

gupta. itt nagyjából hasonló logaritmikus értékelési függvény felhasználásával, de többszektoros modellra támaszkodva, kutatja a fogyasztás optimális útjának viszonylagos stabilitását, ha a tervezés időhorizontja véges, de igen nagy. Meg—

vizsgálja a Ramsay—Goodwin típusú modellek kiterjeszthetőségét arra az ál—

talánosabb esetre, amikor valamely a tervező ellenőrzése alatt álló változó, például a közületi beruházás optimális útját kell megállapítani az időben, mi—

közben a magánberuházások és a fo- gyasztás időbeli útja részben a meg—

figyelt viselkedési egye-nletekből, részben az optimális megfontolásokból követke- zik.

Az optimális növekedési utat úgy de- finiálhatjuk, mint a reáljövedelem (Yi) vagy a beruházások (It) olyan időrend- jét, amely maximálja a tervező U(C)'f hasznossagi függvényét a (ti, tg) tervezési horizonton belül, azoknak a korlátozó feltételeknek kielégítésével, amelyek a termelési függvényből, a változó erő—

források növekedéséből és a társadal- milag minimális fogyasztási szintből ( Co) — adódnak.

A hasznossagi függvény a következő:

U(0f) "**" 709 (ot _ 00) (7! ) 00

vagy differenciált alakban:

(mm,)

: C — O **

do, ( t 0)

Ezek a képletek azt mondják, hogy minél nagyobb a tényleges fogyasztási

! A Mathematical Theory of Saving, Econov—

mic Journal, 38. köt. '

! Optimal Growth Path for an Underdeve—

legged Economy, Economic Journal, 'ni'köt;

1 l. .