Sljapentoh, V.: A polgári ökonometriai modellek

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

939

vagyis a technológiai és a gazdasági mo—

udellből nem lehet olyan almodelleket al- nkotni, amelyek ráfordítások alakjában

nem használják más almodellek termékeit.

Az a növekedési együttható a követ-

'—kező összefüggésben áll Marx újraterme—

'lési modelljével:

ha (104 1, akkor szűkített újratermelés—

*sel van dolgunk,

ha a,, : 1, akkor egyszerű újraterme-

lésről van szó,

ha pedig ao) 1, akkor bővített újrater-

—me1éssel állunk szemben.

A kiszámított kamatlábnak, ,8- nak első—

:sorban az árakkal kapcsolatosan van je—

lentősége. A leírt rendszerben az áraknak fedezniük kell a költségeket és a kama—

"tot. Ha valamelyik termelési folyamatban olyan magasak a költségek, hogy a kamat- láb hozzáadása után túllépik az árat, ak—

kor azt el kell vetni. Az optimális prog- ramba így azok az eljárások vagy azok- nak olyan kombinációi kerülnek, amelyek

a legnagyobb jövedelmet biztosítják, vagy 'ha az eljárások már adottak, akkor olyan

árrendszert kell megállapítani, amely mel- lett a jövedelem minimális, és a kamat-

láb a lehetséges kamatlábak között a leg-

kisebb.

A szerző ismerteti a számítások menetét,

'majd jellemzi Neumann modelljét. Megál- lapítja, hogy a modell nagyfokú absztrak—

vciót alkalmaz, ezért inkább a matematikai-

közgazdasági, mint az ökonometriai mo—

dellek közé soroljuk. Neumann ugyanis a

'következő alapfeltételekből indul ki:

1. a rendszer a megengedhető maximá—

"lis növekedési rátának megfelelően fejlő-

dik,

2. a növekedési ráta egyenlő

a) az összes szektorokban,

b) az egész vizsgált időszakban,

3. a maximális növekedési ráta egyenlő

'a gazdaságos kamatlábbal.

Mindezek a fenti I. és II. feltételekből

következnek. Az ilyen fokú (vagy talán helytelenül lokalizált?) absztrakció követ—

keztében Neumann modellje nem fejezi ki

*sem a kapitalista, sem a szocialista gaz—

'daság tényleges növekedését. Az állandó növekedési ráta, az állandó kamatláb, a változatlan fogyasztási struktúra, amelyek

annyira jellemzők erre a. zárt rendszerre, ellentétben állnak a szocialista gazdaság 'azon törekvésével, hogy a' növekedést

"maximalizálja. Annál is inkább, mert Neumann modelljében a fogyasztási esz—

közök és a népesség párhuzamos növeke—

dése következtében nem nőhet a reálbér

és az életszínvonal.

Mindezek ellenére jól fel lehet hasz- málni Neumann modelljét a népgazdaság

matematikai modelljeinek felépítésére. Se-

gítségével megvizsgálhatjuk a szocialista

állam gazdaságpolitikájának hatékonysá—

gát és annak feltételeit a készletek opti—

mális allokációja és a maximális növeke—

dés szempontjából.

Ezzel kapcsolatban a szerző megálla—

pítja, hogy bizonyos hasonlóság figyelhető

meg a Neumann—féle kamatláb és azon kalkulációs kamatláb közt, amelyet Lange alkalmaz a szocialista gazdaság modell—

jében. Ez a kamatláb isakészletek alloká- ciójának céljára szolgál. A lengyel Terv—

hivatal állapítja meg a növekedési rátát a globális felhalmozási alap meghatározásá—

val, amelyet azoknak a vállalatoknak utal—

nak ki, amelyek fedezni tudják a beruhá—

zási tőkék piacán fellépő kereslet és kínálat által kialakult kamatlábat.

A Neumann—féle kamatláb a technológiai modellben létező objektív összefüggéseken alapszik, és a piaci ingadozások kikerüe

lésével állapíthatjuk meg, ha modelljét

,,ökonometrizáljuk". A szerző hangsúlyoz—

za, hogy a kamatlábat azért kell alkal—

mazni a szocialista gazdaságban, mert fel- használható a felhalmozási alap megfelelő

láb alkalmazása, amint az a fentiekből kitűnik, nem jár együtt a beruházási dön—

tések decentralizálásával. , A tervezőknek lehetőségük van arra, hogy a termelő— és a fogyasztási eszközök ágazatának különválasztásával nagyobb technológiai növekedési rátát állapítsanak meg a termelőeszközöket termelő ágazat számára. Ez a fentiek szerint azt jelenti, hogy elejtik Neumannak azt a feltevését,

hogy a modell nem bontható egymástól

független almodellekre.

(Ism.: Andorka Rudolf)

SLJAPENTOH, V.:

A POLGÁRI ÖKONOMETRIAI MODELLEK (o burzsuaznüh ékonometricseszkih model- jah.) —- Mirovaja Ekonomika i Meesdunarodnüe Otnosentja. 1962. 1. sz. 82—94. 9.

A közgazdasági tudományokkal sZem—

ben. felmerülő követelmények egyre foko—

zódó mértékben kívánják meg a mate—

matikai módszerek, gazdasági modellek

felhasználását. Az SZKP új programja is

előírja a kibernetika és az elektronika mind szélesebb körű alkalmazását. Ezek-—

'nek a feladatoknak a megvalósításában

értékes segítséget jelentenek a külföldi tapasztalatok. A polgári közgazdaságtan és statisztika eredményeinek felhaszná- lásakor azonban mindig szem előtt kell tartani, és ki kell küszöbölni az apologe—L tikus és vulgáris törekvéseket, tovább

940

kell fejleszteni a polgári ökonometria

marxista kritikáját.

A polgári közgazdaságtanban a ,,mate-

matikai iskola" a múlt század Végén szü-

letett meg. A XX. század közepén, a gazdasági válsággal kapcsolatos Vizsgálaa-

tok során, majd a második világháború

után a nagyteljesítményű elektronikus számológépek elterjedésével újra előtérbe került. Ökonometria alatt összefoglalóan a konjunkturakutatás matematikai eszkö—

zeit, a ,,mérlegszámitások" módszerét és a matematikai modelleket értik. Ma a matematikai modellek képezik az ökono—

metria súlypontját. A matematikai mo- dell azoknak az egyenleteknek és formu—

láknak a rendszere, melyek a gazdasági

fejlődés egyes tényezői közötti összefüg—

géseket, valamint a gazdasági fejlődés egészét fejezik ki.

A háború előtt az ökonometriai model—

lekkel kapcsolatos vizsgálatok elsősorban a Harvard iskola és Tinbergen nevéhez fűződnek. A második világháború után

Klein, Harrod, Haavelmo, Hicks, Samuel—

son, Smithies és mások végeztek kiemel- kedő munkát ezen a területen.

;. Az ökonometriai modellek összeállítása- kor felhasználják a matematika és az el—

méleti statisztika legújabb eszközeit is.

Ugyanakkor—a modellek közgazdasági —e1- méleti alapjára két vonás jellemző:

1. a vulgáris polgári közgazdaságtan—

legjobb esetben is csak a másodlagos, fel—

színi jelenségeket Vizsgálja,

2. az elméleti eklektizmus.

Az ökonometriai modellek az általános, nagy összefüggéseket keresik, ezért átfogó,

aggregát mutatókkal dolgoznak. Samuel- son, Hicks, Tinbergen és Klein három

aggregát mutató (beruházás, jövedelem és fogyasztás) összefüggését keresik. A gazdasági ciklust főként két mutatóval igekeznek megmagyarázni: az akcelerá- ciós koefficienssel (a jövedelem és a fo—

gyasztás hatása a beruházások dinamikai- jára) és a multiplikátorra'l (a beruházások

hatása a nemzeti jövedelemre). A Samuel- son—Hicks modell például két egyenlet-

ből áll:

CISCiUt—14'czUí—34' ---'**Ct——p"'K III

I,:v1(U,_1 " Ut—z) 4-1), (Uf_,— [ft—3) 4- . . .

4-vp_1(U,_p_1—Ut_p)—l—M ;11/

ahol C a fogyasztás, I a beruházás, U a jövedelem, M és K állandók, c a fogyasz-

tási készség (a jövedelemnek fogyasztásra

kerülő része), 1) az akcelerációs együtt;

ható, t az idő, 1) a vizsgált időszak (év).

STATISZTIKAI IRODALMI mama ,

, Ezek szerintaz egyenletek amint az fegyasztás a megelőző időszak'jövedelmé—

nek függvénye, a beruházások pedig adott v nagyság mellett az előző időszakban bekövetkezett termelés (vagy jövedelem)

változásától függnek. így tehát eltekinte—

nek a kapitalista gazdaság olyanalapvető—

összefüggéseitől, mint a termelés és a fi—

zetőképes kereslet közötti ellentmondás;

stb., melyek nélkül azonban a gazdasági ciklust lehetetlen megmagyarázni. ,

A közgazdasági elméleti fejtegetáéelc hatása figyelhető meg Smithies modell-*

jén is, aki (elsősorban Modigliani' hatásá—

ra) azt állítja, hogy a fogyasztás színvof—

nala az adott időszakban nemcsak/HZ:

előző időszak jövedelmi szintjétől, a folya időszak jövedelmeitől és a jövőben vár—- ható jövedelmektől függ, hanem a múlt.

maximális fogyasztási szintjétől is (rat—

chet effect). Ezt a következőképpen fogal—

mazta meg:

C:(l——a1)Y-Hx,17.

ahol C a fogyasztási ráfordítások, Y a bruttó társadalmi termék, 7 a társadalmi

termék múltban elért maximális színvo—

nala, al a megtakarítási hajlam, l—a, az adott időszak fogyasztási hajlama, a,, paraméter pedig az adott időszak fogyasz—

tási színvonalának függését jellemzi a, múlt maximális társadalmi termékétől.

Smithies a gazdasági törvényszerűséf gekben döntő szerepet tulajdonít a vára—

kozásoknak, döntéseknek, a gazdasági helyzet szubjektiv értékelésének. A dön—'

tések jelentőségét a marxizmus sem ta—

gadja, de ezeket az általános társadalmi—

gazdasági törvényeknek rendeli alá.

Smithies nem különbözteti meg a tőkések és a dolgozók jövedelmét sem (profit és munkabér), holott nyilvánvaló, hogy a

munkáscsaládok esetében ,,ratchet effect"—

ről beszélni már egyáltalán nem lehet. A.

munkások fogyasztási színvonalát a ren—

delkezésre álló jövedelem nagysága, a munkanélküliség szintje és egyéb ténye——

zők határozzák meg, a pszichológiai szem- pontok viszont erősen háttérbe szorulnak- A polgári ökonometria elméleti eklek—

ticizmusára mi sem jellemzőbb, mint hogy sokan azt vallják, hogy a jelenségek ,,többszörös korrelációja" miatt nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, hogy több

elméletre támaszkodjanak. Itt nemcsak

arról van szó, hogy különböző szerzők kü—

lönböző tényezőkkel igyekeznek egyes jelenségeket megmagyarázni, hanem ar—

ról is, hogy egyesek, például Klein is, több modellel dolgozik, melyek egymástól nem—

A, m

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

csak bonyolultsági fokukban, hanem lé—

nyegüket tekintve is különböznek.

Az ökonometriai modellekben gyakran

használnak paramétereket. Szerző Haavel—

mo modelljét elmezve rámutat az állandó

együtthatók ellentmondásos voltára. Haa- Velmo nem számol a paraméterek válto-

zásával, vagyis a társadalmi-gazdasági vi-

szonyok fejlődésével, és ezért értékeli túl

a ,,kezdeti feltételeket".

A paraméterek lehetnek endogének és exogének. Exogének például azok a para-

méterek, melyek a politikai tényezőket,

az állam tevékenységét (adó, költségvetés), természeti viszonyokat fejezik ki. Endo—

génnek a tisztán gazdasági hatásokat ne—

vezik. Klein nagy jelentőséget tulajdonít

az exogén tényezőknek, és azt állítja, hogy nincsenek kapcsolatban az endogén ha-

tásokkal. így például az átlagosan ledol-

gozott óramennyiség indexét kizárólag

exogén tényezők alapján állapítja meg

(törvényhozás stb.), holott nyilvánvaló,

hogy a munkaidő hossza elsősorban a gazdasági ciklus függvénye.

Az endogén—exogén megkülönböztetés egyébként sem egyértelmű. A beruházá—- sokat Tinbergen endogénnak tekinti, míg

mások exogén tényezőként kezelik. Klein

egyes modelljeiben exogénnek, másutt viszont endogénnek tekinti a beruházáso—

kat.

Az ökonometria végső soron arra törek—

szik, hogy a gazdasági ciklust egészében is megmagyarázza. Ennek érdekében ál-

lítja fel Tinbergen ún. ,,végső egyenletét".

A végső egyenlet nem más, mint egész egyenletrendszerének szintézise. Kiinduló—

pontja az ún ,,stratégiai változók", vagyis a gazdasági fejlődésben döntő szerepet játszó tényezők. Stratégiai változónak te—

kinti a vállalatok profitját, a részvényára—

kat, a lakásépítkezések volumenét, egyéb

beruházások volumenét, valamint a fo—

gyasztás volumenét.

A modellek valamennyi változóját a stratégiai változók határozzák meg, első—

sorban a profitok ingadozása, tehát végső soron az egész rendszert egyetlen olyan egyenletté lehet átalakítani, melynek csak

egy változója van, a profit, Ez a végső

egyenlet magyarázza majd meg a ciklust.

Ezt az egyenletet három egyenletből álló rendszerből vezeti le:

Vt:f3Z,_1

Ut : L! "* Gizi—1 '*' És (Zi—1 " Zt—a)

Z,:Ut-th—L,

' 94I

ahol Z a profit nagysága, L a munkabér- alap, 5 és s a paraméterek, U a fogyasz—

tás volumene, V a beruházások terje—

delme, t az idő. A V, az U és az L értéke-—

ket a Z változóval felcserélve határozza meg a ,,Végső egyenletet":

Zi : [3 Zl—l '*' 51 Zi—i '*' 3: (Zi—1 * Zt—z)

ahonnan :

.

Z! : (B * 51 "*" e,)Zt_1 "'en Zl—a

Tinbergen meghatározza ,8, 81 és e, való—

színű értékét (0,2, 0,4 és 1). Ezt az egyen- letbe behelyettesítve, a következő formu—

lához jut:

Zt : 1!6 Zt—i "Zi—x

Ennek az egyenletnek az értelme a kö—

vetkező: a profit nagysága az adott évben egyenlő az előző év profitjai szorozva l,6—

del és ebből levonva a t—-1 évet megelőző

év jövedelmei.

Ez a ,,végső egyenlet" már üres mate—

matikai absztrakcióvá vált, aminek semmi

köze a gazdasági valósághoz. Ennek fel- ismerése késztette Tinbergent arra, hogy

végső egyenletébe exogén változókat il-

lesszen be. Ilyen például az aranykészlet nagysága, a lakásépítkezések, a klimatikus

viszonyok hatása stb.

Tinbergen nézeteit Samuelson, Hicks, Smithies és mások fejlesztették tovább.

Valamennyien beleesnek azonban abba a hibába, hogy a gazdasági ciklus megma—

gyarázásánál nem lépnek ki a modellek

keretéből, nem lépnek túl a puszta mate—

matikai megfontolásokon.

A statisztikai anyag megbízhatatlansága a polgári ökonometriát a matematikai ap—

parátus további fejlesztésére kényszerítet—

te. Ez önmagában pozitív jelenség, hiszen igen sok hasznos módszertani és részlet- kérdésre deritett fényt, de önmagában mégsem képes a modellek statisztikai megbízhatóságát biztositani.

Végül a szerző megállapítja, hogy a pol—

gári ökonometria a felszíni jelenségeket és részletkérdéseket illetően igen sok hasznos tapasztalattal gyarapíthatja a tudományt,

az átfogó elméleti kérdésekben azonban nem képes megoldást találni.

(Ism.: Szelényi Iván)