1268
STATISZTIKAI IRODALm FIGYELÓvégzett eddigi vizsgálatok (Wagner, Nagar, Bassmann, Summers stb.) és a kapcsolatos szi- mulációs kísérletek elméletének rövid bemuta- tását. A szerző konkluziója röviden az, hogy általános érvénnyel egyik becslési módszerről sem mondható, hogy jobb a másiknál;.mind- egyik alkalmazásának megvannak a maga speciálisvkövetelményei és feltételei.
A szerző, éppen úgy mint emlitett ökono- metriai kézikönyvében teszi, az ökonometriai elmélet néhány gyakorlati alkalmazásának területét is bemutatja, mégpedig ennek tör- téneti keresztmetszetében is, Stone vizsgála- taitól (1938) kezdve a legújabb kutatásokig.
A szerző véleménye ebben a vonatkozásban az,
hogy az újabb vizsgálatok igen komplikált becslési módszereket alkalmaztak, amit az elméleti fejlődés viszonylag lasabban követ.
Laser az ökonometriai elmélet gyakorlati alkalmazásának példájául először is a terme- lési függvények területét választja ki, a Cobb—Douglas—függvénytől kezdve (1928) a legújabb termelési függvény- és költség- ,függvény-tipusokig. Különös figyelmet érde-
melnek azok a kutatások, melyek a termelési függvények hagyományos alakjától eltérően az élő munkát tekintik függő változónak, mig a termelés értéke magyarázó változó.
A termelési függvények után a makroöko- nómiai (ökonometriaí) modellek kerülnek tárgyalásra, kezdve Tínbergen első modelljétől Klein és Goldberger, valamint Hohenbalken és Tinmer modelljein keresztül a mintegy 150 egyenletet tartalmazó Brookz'ngs-modellig.
Röviden bemutatásra kerülnek a tervezési modellek (így a hollandi Central Planning Bureau modellje); a gyengén fejlett országok gazdaságpolitikai céllal konstruált modelljei, a kifejezetten előrejelzési célt szolgáló ökono- metriai modellek, valamint a modellek szi—
mulációs alkalmazásának néhány esete is (Adelman és; Duesenberry kísérletei).
A befejező rész az ökonometriának főleg az input-output elemzéssel és az operációkuta- téssel való összefüggéseit vizsgálja. Külön érdeme a cikknek, hogy közel öt oldalon keresztül közli a legfontosabb ökonometriai szakkönyvek bibliográfiáját.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
STEKLER, H. O.:
ELÖREJELZÉS ÖKONOMETRIA!
MODELLEKKEL: ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉS
(Forecasting With econometric models: an evaluation.) -— Econometrica. 1968. 3—4. sz. 437—463. p.
Ökonometriai modellek gyakorlati felhasz-
nálásának egyik lehetősége a gazdasági tevé- kenység előrejelzése. A cikk hat ökonometriai modellt tekint át olyan szempontból, hogy a
tényszámokkal összehasonlítva, mekkora pon-
tossággal sikerült a modell endogénváltozói- nak előrejelzése. A cikk a vizsgált modellek vál- tozóit és egyenletrendszerét részletesen nem mu- tatja be, a modellek fontosabb jellemzői azon- ban bővebb tárgyalásra kerülnek. Ezt megelő—
zően a szerző a modellek előrejelzési alkalmas—
sága vizsgálatának egyes módszertani kérdé—
seit tekinti át; ebben a kérdésben ugyanis mindeddig nem alakult ki egységes álláspont.
Az előrejelzés fogalma tekintetében az első formális különbségtétel az utólagos (ex-post) és a tényleges (ex—ante) előrejelzés megkülön- böztetésével történhetik. Utólagos előrejelzés esetén az exogén változók tényleges értékeinek az egyenletrendszerbe történő helyettesítése szolgáltatja a modell endogén változóinak utólagosan ,,előrejelzett" értékét; ez utóbbiak- nak és a tényszámoknak eltérése tehát csak magának a modellnek a tulajdonságaiból eredhet. Ex-ante előrejelzés esetében az exo- gén változók értéke a becslés megtételének időpontjában még nem ismeretes; ezeket vala- miképpen előre kell becsülni. Ez tehát _nehe- . zebb feladat. Az előrejelzés hibája ebben az esetben akár a modell tulajdonságaiból, akár az exogén változók helytelen extrapolációjé—
ból eredhet. Mindenesetre helyesebbnek tűnik,
ha az ex—ante előrejelzést megelőzően a model- lel előbb ex-post előrejelzést végeznek.
Az előrejelzés pontosságának mérése ismét több változatban képzelhető el. Egyik mód, hogy az idősorok további mozgásának iranyat (emelkedés vagy csökkenés, fordulópontok) jelzik előre (ez kvantitative nem mond eleget).
A másik a modell alapján ,,utólagosan becsült"
endogén változóknak a tényszámokkal való egybevetése (ez a leggyakoribb); végül a modell segítségével történő előrejelzés és valamely ,,naiv" előrejelzési módszerrel (egy—
szerű extrapoláció) nyert eredmény összeha- — sonlitása.
A modell alapján utólagosan becsült endo- gén változóknak és ezek tényszámainak egybe—
vetése legcélszerűbben a Theil-féle egyenlőt—
lenségi együttható alapján (Theil's inecluality coefficient) történhetik. Ez az ún. U—együttha- tó tehát az előrejelzett változás és atényleg be- következett változás mérésére szolgál. Képlete:
1 1 1
U : V—Z(Pi"Ai)2 / V— 231333 V— m$,
% n az
ahol Pi az előrejelzett, Az— a tényleges értékeket jelzi. A mutató zérus értéke azt jelenti, hogy az előrejelzett és a tényleges érték közt nincs különbség; ugyanekkor — maximális egyenlőt- lenség esetén -— a mutató értéke az egységgel egyenlő. Az U együttható olyan előrejelzések pOntosságának ellenőrzésére is alkalmas, ame-
lyek naiv előrejelzési ,,modellek" segitségével történtek.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
Ilyen naív modell,;például a következő két feltételezésen alapulhat:
X,:XH. Ill
(X, — X,_1) r:.IXI—r " Xt—s) /2/
A szerző nyomatékosan figyelmeztet még egy tovabbi körülményre, mely megnehezíti az egyes modellek elárejelzési alkalmassaga- nak az összehasonlításat. Ez pedig az, hogy az egyes modellek igen különböző időtartamot
ölelnek fel, tehát az adatbazis, melyre támasz- kodnak erősen különböző; másrészt pedig
vannak könnyebben és nehezebben előrejelez- hető időszakok is, tehát maga a feladat is különbözik, amellyel az egyes előrejelzési modelleknek meg kell birkózniok.
A szerző a tovabbiakban Klein negyedéves modelljét, az Office of Business Economics modelljét (ún. OKÉ-modell), Fromm modelljét,
1269
T. C'. Lz'u modelljét, valamint két kilejezetten előrejelzési célból konstruált modellt: a Friend—
Jonea-iéle, valamint a Fríend—Taubman—téle modellt hasonlítja össze előrejelzési alkalmas—
ságuk szerint. Az eredmények nem értékel- hetők egyértehnfmae Az. U képlet alapján végrehajtott tmmkedvezőbbek voltak az OBE-modell * ei, mint a Klein- modellé. A Fromm—modell eredményeinek értékelését az adatok utólagos valtozasa za- varja. Liu modellje l960-ra kevésbémeglelelő, 1961—re jó előrejelzést adott" A* Friend—
Jones-féle és a Friend—,Taubman—téáh modell teljesítménye ' ' ** nagyjából hasonló. A szerző véle ' mi? a hat vizsgalt modell eredményei nem elégségesek ahhoz, hogy ezek alapján a modellek előrejelzése tekintetében
pon os értékelést adjunk; ehhez a vizsgálatok
szélesebb körben való lolytatásármvan szükség.
(lam-.: Nyáry Zsigmond)
DEMOGRÁFIA
BMOLlNSKI, Z.:
A PERSPEKrwmus TERMÉKENYSÉG' SZINTEK MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZERE.
SZULETÉSSZÁM-ELÓREBECSLÉS zooo-lc
(Metoda ustalanla peropektywicznych poziomów rozrodcznscl — hipoteza cusioacl urodzen do rom 2000.)
-— Wiadomocci Statmyczm. 1969. 4. az. 8— 14. p.
Lengyelországban különösen nagy nehézsé- geket okoz aszületésszám prognózisanak kí- dolgozása. Ennek egyik, oka, hogy a nöi né- pesség korösszetétele erősen ingadozik, ma- sik oka pedig, hogy, az igen gyors gazdasági és társadalmi változások következtében a korspecítikus termékenységi arányszámok is erősen és sokszor egymástól eltérően változnak.
Nagy különbségek vannak a termékenységi arányszámok alakulásában a városok és ialvak, valamint egyes régiók között is. Mivel a belső vándorlás nagyméretű, a születésszám prog- nózisaban figyelembe kellene venni annak (feltehetően erős) hatását a lakóhelyet valtoz- tatók termékenységére.
A szerző a termékenységre ható gazdasági és társadalmi tényez lk hatásának elemzésében a nyers reprodukciós együtthatót használja a termékenység szintetikus miitaíószámaként.
Először azt vizsgálja: mi okozta a reproduk- ciós együttható magas szintjét l945-t 51 l955-ig (a falvakban 195742). Megállaritja, hogy nemcsak a háború alatt elmaradt szü—
letések kompenzálása okozta az E-irónában kivételesen magas születési arányszámot.
Ugyanis a háború idej én 20—29 éves nők termékenys éve a háború után hamarosan csökkenni közdett, ezzel szemben az 1950 körüli években szülni kezdő liatal nők (akik-
8 Stati :ztlkai Su mle
nél nem lehet szó kommzációról) termékeny—
sége magas maradt még évekig. Ennek okát abban látja, hogy a háború alatti igen ala- csony életszinvonal a. szükségletkielégitésre vonatkozó elvei-ási szinteket igen leszállította, ugyanakkor a háború után az életszínvonal emelkedett, bőven volt munkaalkalom. A lét- szüks égletí javaknál magasabb rendű logyasz-
tási javakat nem lehetett vásárolni, ezért azok
nem okoztak mintegy "konkurrenciát" a
gyermekeknek. ,,
1955 után viszont fokozatosan komlói-he—
tőkké váltak ezek a magasabbrendű logyasz- tási javak, elsősorban a tartós 'avak (gépkocsi, televíziós készülék, háztartási gépek stb.), és ezzel párhuzamosan a propagativ korba lép—
tek azok a nemzedékek, amelyek a háború utáni években az ídőse xbeknél sokkal maga—
sabb iskolai végzettséget szereztek és ennek következtében eleve hajlamosabbak voltak gyermekszámuk korlátozására. A városokban ezek a tényezők erösebben hatottak, ezért a termékenység csökkenése nagyobb volt.
A jövőre vonatkozóan a szerző feltételezi,
hogy a városokban a termékenységosűkkenés
lelassul, majd kb. 0,'750 szinten stabilizalódik a nyers reprodukciós együttható. A falvak- ban viszont — ahol a csökkenési folyamat jelenleg egy korábbi fázisban van —— további erés csökkenésre lehet számítani, úgyhogy a nvers reprodukciós együttható 1985 körül eléri az l,OOO-t.
Az egyes korcsoportok termékenységére vo- natkozóan a szer-ZS azt a feltételezést adja elő, he'rv a házasságkötési kor és az elsö gyer—
mek meszszül és ének átlagos életkora emelkedni fog, úgyhogy a női termékenység maximuma
