1 300 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
vizsgálja a modell. A magánberuházásoknál azonban különbséget tesz a lakásépítések, az egyéb beruházások. valamint a forgóeszkö- zök között, az állami beruházások sztochasz- tikus egyenlet formájában való magyaráza- tára azonban nem vállalkozik. Az árblokk a kereslet tárgyát képező valamennyi fonto- sabb árucsoport árindexének a meghatáro- zását végzi. Ezek után kerül sor a bérössze- függések és a bruttó nemzeti termék meg—
határozására.
A specifikácíónak több érdekes jellemvo- nása van. Újszerű a nyugatnémet gazdaság potenciális teljesítőképességének a modellbe való implicit belefoglalása a tényleges és a potenciális termelés közötti különbség vál- tozójának segítségével. A potenciális teljesí—
tőképességet olyan Cobb—Douglas-típusú ter- melési függvény segítségével becsüli, amely a termelésitényező-ráfordítások trendjét is figyelembe veszi. A tényleges és a potenciá- lis termelés közötti különbség ismerete min—
denekelőtt a piac alakulása —- és az árala- kulás — szempontjából nagyfontosságú.
A modellspecifikációnak a szerző azt a cél- szerű módozatát követte. hogy a legtöbb egyenletet már eleve több variánsban fogal- mazta meg, és így módjában volt válogatni azok között az összefüggések között, ame—
lyek mind a gazdasági megfontolások, mind a becslés szempontjából a legmegbízhatób- baknak tűntek. Legkevésbé volt szükség erre a fogyasztási egyenletek esetében. amelyek a szerző szerint már első megközelítésben is jó eredményeket adtak. amikor is a fogyasz- tást elsősorban a jövedelem függvényeként
értelmezte.
Különös figyelmet fordít a bemutatott mo- dell a takarékosság vizsgálatára. Ez függ- vénye ugyan a befektetési lehetőségeknek.
de csak kedvező konjunktúra esetében; dep- resszió esetén a fogyasztók, félve a munka- nélküliségtől, likviditási preferenciákat nyil- vánitanak. sőt tartós fogyasztási javakat sem vásárolnak. Ez indokolja a munkanélküliség változójának a fogyasztási függvényben való
szerepeltetését.
A beruházások magyarázatában többféle lehetőség mutatkozott. Az egyik alternatíva szerint a folyó és a korábbi nemzeti terme- léssel és a tőkekamat nagyságával összefüg- gésben vizsgálják, a másik az adózás és az adókedvezmények oldaláról való megközelí—
tés. Ebben az esetben az előbbi mutatkozott kedvezőbbnek.
Az árak vizsgálatában a szerző a Brook- ings—modell szemléletét tette magáévá. s így mind a költségek .,nyomó" hatását, mind a kereslet ,,húzó" hatását figyelembe vette
modelljében.
A tanulmány végül azoknak a szimulációs kísérleteknek az eredményét mutatja be, a—
melyeket a szerző a modellel folytatott. Ezek
számszerű eredményeit kedvezően ítéli meg.
és ebben a modell stabilitásának bizonyí- tékát látja.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
STÁGLIN, R.:
AZ l'NPUT—OUTPUT TECHNIKA JELENTÖSÉGE A MUNKAERÖPIAC ELEMZÉSENEL
(Die Bedeutung der lnput—Output Rechnung für die Arbeitsmarktanalyse.) — Allgemeines Statistisches
Archiv. 1976. 2. sz. 162—174. p.
A munkaerőpiacra irányuló kutatások meg- követelik a népgazdaság egyes területein a keresletváltozások hatásának ismeretét a foglalkoztatottságra. A végső kereslet (lakos- sági fogyasztás, közösségi fogyasztás, felhal- mozás és export) módosulása. nem csupán a közvetlenül érintett ágazatoknál. hanem va- lamennyi közvetett szállitónál befolyásoljaa toglalkoztatottsági helyzetet.
A szerző egy nyílt statikus input—output rendszer keretében kísérletet tesz a foglal—
koztatottság hatásának kvantifikálására az alábbi két feltétel teljesülése esetén:
1. ismeretesek az egyes ágazatok folyó termelési felhasználásai,
2. adva vannak az egyes ágazatokban a munka- bérekben vagy természetes mértékegységben (létszám.
munkaóra stb.) kifejezett élőmunka-ráfordítási együtt- hatók.
A feladat megoldásához a szerző definiál egy foglalkoztatottsági inverz—mátrixot. Ennek a matrixnak karakterisztikus eleme az egy- ségnyi végső kereslet kielégítéséhez szüksé—
ges közvetlen és közvetett élőmunka—ráfordí- tast fejezi ki ágazati részletezés szerint.
A foglalkoztatási inverz levezetéséhez (:
nyilt statikus input-output modell általános megoldásából indul ki:
)! : (E—Ai'lv
ahol:
x — az ágazati bruttó termelések oszlopvektora.
(E—A)—'— az ún. Leontief-féle inverz-mat- rix.
y — az ágazati végső kereslet osz—
lopvektora.
Az (E—A) nem szinguláris matrix.
Hasznosítva az L; : Ij X,- arányt (ahol L a [ ágazat élőmunka-ráfordítása. ijedig a bruttó termelésé) és az l-ket az ágazati részletezés miatt diagonális matrixba írva:
Dl- (E—A)—l : CL
itt hangsúlyozni kell, hogy a megfogalma- zás mögött nagyon erős megszorító feltéte-
STATISZTIKA! lRODALMl FiGYELÓ
1301
lezés húzódik meg. Nevezetesen az, hogy az ágazat valamennyi szállítását ugyanazzal az átlagos termelékenységgel teljesíti.
A tanulmány a továbbiakban számszerű példát ad a Német Szövetségi Köztársaság- ra vonatkozó 1966. évi adatok alapján.
A fő alkalmazási terület: a módosulások hatásának kvantifikálása a végső keresletnél a foglalkoztatottság terén. Ehhez a következő
mutatószámot használják:
FL: CL 'v
A szerző a gépjárműipar termékei iránti kereslet példáján szemlélteti. hogy a Német Szövetségi Köztársaságban 1 millió márka értékű végső kereslet kielégítéséhez közvet—
lenül 1.7 keresőre volt szükség és közvetve 25-re a kiszolgáló ágazatokban.
A keresők iránti legnagyobb szükséglet a mezőgazdasági végső termékkibocsátásoknól tapasztalható 107 fő 1 millió márka értékű végső kereslet mellett.
Külön fejezetben tárgyalja a tanulmány az export indukálta foglalkoztatottság meghatá-
rozását. A Német Szövetségi Köztársaságban 1974—ben 4.5 millió kereső dolgozott export- ra. Ez azt jelenti, hogy minden hatodik ke—
reső exportból élt. Az áruexport 2.4 millió keresőnek közvetlenül, 21 millió keresőnek pedig közvetve biztosította megélhetését. Az egyes ágazatokban a foglalkoztatottság ex- porttól függő aránya igen változó. A köz—
vetlen kapcsolat aránya a legkisebb a me- zőgazdaságban: 5.5 százalék, legmagasabb a gépjárműgyártásban: 47.5 százalék. A köz- vetett kapcsolat intenzitása az alapanyag- termelésben a legerősebb, 30 százalék körül mozog. Az együttes arány (55 százalék) a vas- és fémiparban, valamint a gépjármű—
gyártásban a legmagasabb.
A szerző rámutat arra, hogy a foglalkozta—
tottságí inverz—mátrixot az Egyesült Államok- ban a hatvanas évek eleje óta hasznosít- ják mint módszert a foglalkoztatottsági ha- tások kvantifikálására az építkezési, a hon—
védelmi, a kormányzati, valamint az export- kiadásokkal összefüggésben.
(lsm. : Csepinszky Andor)
DEMOGRÁFlA
McKEOWN. T.:
A MODERN NEPESSEGNÖVEKEDES
(The modern rise of population.) London, 1976.
Arnold. 168 p_
A szerző saját tudományos diszciplínája — az orvostörténet -— szemszögéből vizsgálja Anglia újkori népességének növekedését az 1700. évi 5,5 millióról az 1851. évi 18 millióra, majd az 1971. évi 49 millióra. Fejtegetéseiben több különálló réteget különböztet meg:
1. a halandóság és különösen a halálokok sze—
rinti halandóság alakulása Angliában a XIX. szó- zad közepe óta.
2. a halandóság alakulása 1700 és a XIX. szá- zad közepe között.
3. (: halandóságcsökkenés okainak magyarázata.
4. általános elgondolások az emberiség lélekszá—
mának több évezredes fejlődéséről és az e népesség- növekedést meghatározó tényezőkről,
E négy réteg színvonala és tudományos megalapozottsága igen eltérő, ezért célszerű azokat különválasztva tárgyalni.
Az 1840—es években, amikor a népmozgal—
mi adatok rendszeres közlését megkezdték, Angliában a nyers halálozási arányszám 20 és 25 ezrelék között volt, ami az 1970—es évekre 10 és 15 ezrelék közötti szintre csök- kent. A csökkenés okait kutatva a szerző ösz—
szehasonlítja a haláloki halálozási arányszá—
mokat (1 millió lakosra számítva) az 1848—
1854—es időszakban, 1901—ben és 1971-ben.
A halálokokat négy nagy csoportba osztja, és meghatározza azok százalékos szerepét a
halandóság alakulásában. Az adatok szerint 1848—1854 és 1971 között a levegő közvetí- tésével fertőző betegségek 40, a víz és élel—
miszer közvetítésével fertőző betegségek 21, az egyéb fertőző betegségek 13. a nem mik- roorganizmusok által okozott betegségek 20 százalékkal kevesebb halálesetet idéztek elő.
Ezek az adatok világosan mutatják. hogy a halandóság csökkenésében elsősorban a fertőző betegségek okozta halandóság, azon belül is a levegő közvetítésével fertőző be—
tegségek által okozott halandóság csökkenése játszotta a legfontosabb szerepet.
Részletesen elemezve az egyes betegsége—
ket. meghatározza azok szerepét a halandó—
ság csökkenésében. Ezek: a tüdőtuberkuló—
zis (a halandósági arány javulásához 17,5 százalékban járult hozzá). a bronchitís, tü- dőgyulladás, influenza (99%). a skarlát és a diftéria (6.20/0), a kolera, hasmenés, vérhas (10.80/0). a kiütéses tífusz és hastífusz (6.00/0).
a görcsök és fogzás (8.00/0), a csecsemőkori éretlense'g. koraszülés és más csecsemőbe—
tegségek (6.20/0), az öregkor (8.70/0). Lénye- gesen nőtt viszont a szív- és keringésirend- szer—betegségek. valamint a rosszindulatú da—
ganatok okozta halandóság. Feltűnő. hogy ebben az időszakban (: himlő okozta halá- lozások csökkenése csak 1.6 százalékban já—
rult hozzá a halandóság javulásához. Egyes betegségek esetében a haláloki statisztika változásai és javulása is hozzájárultak a ha- lálozási arányszámok csökkenéséhez, mert a
