STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
771
A távlati prognózisokban végső soron há—
rom fő tényezőt vettek számításba: a nyere- séghányadot, a munkaintenzítást és a mű- szaki fejlődést.
A paraméterek becslése a legkisebb négy- zetek módszere alapján lineáris vagy nem lineáris variánst eredményezett. Elméleti és gyakorlati okokból az ezen becslés alapján készített termelékenységi prognózis mellett nem futtatták párhuzamosan más módszer- rel készített előrejelzéseket. Hasonló mód—
szerrel készítettek termelékenységi számítá- sokat a nem ipari ágazatokra is az 1960-tól 1976-ig terjedő időszakra. Ezután egy—egy egyenletből álló modellt készítettek a vari- ánsok logaritmikus transzformálásával. En- nek a függvénynek a paraméterei a feltéte—
lezett termelési és a vállalkozók magatartási függvényének paraméterei alapján adódtak.
Ha feltételezzük, hogy az egyes szektorok- ban jelentkező termelői ár függ az egész nemzetgazdaságban mutatkozó árszínvonal- tól, akkor a szükséges egyenletek a redukált forma variánsaiként értelmezhetők. A szerző táblákban mutatja be a termelékenység nö—
vekedését. A variánsok egyrészt a termelés rugalmasságán, másrészt a növekedés időté- nyezőjén alapulnak.
A becsült paramétereket úgy állították össze, hogy a termelékenység növekedésé- nek rugalmassága a termelés növekedéséről leolvasható legyen, és szemléltesse a gazda—
sági növekedést.
A módszert úgy alakították ki. hogy a va- riánsok száma minél kisebb legyen. Előfor- dult, hogy a rugalmassági együttható egy—
nél nagyobb volt. Ilyenkor fel kellett tételez—
ni, hogy figyelembe nem vett befolyásoló té—
nyezők érvényesülnek. és a függvényt nem megfelelően specifikálták. Ez különösen olyan ágazatoknál következett be, ahol a tényadatok kisebb termelésnövekedés mel- lett nagyobb termelékenységemelkedést mu- tattak. Ilyen adódott például a mezőgazda- ságban a segítő családtagok elvándorlásá- ból. Olyan esetekben, amikor a termelés és az időtrend együttes hatása miatt a para—
méterek értéke nem volt elfogadható. a ter—
melékenységi függvény elkészítéséhez egyéb tényezők befolyását kellett feltételezni.
Az eredmények finomítása érdekében ese- tenként számítási korrekciót kellett alkal- mazni a növekedés mértéke és a színvonal tekintetében. Ez az eljárás a legtöbb ága- zatban (: prognózis lényeges változását eredményezte, és a makroökonómiai keret- modellhez viszonyítva 1977 és 1985 között je—
lentősen magasabb éves termelékenységnö- vekedést mutatott.
A termelékenységi prognózisból egy mun- kaerőigényre vonatkozó előrejelzés is adó- dik. Az adatok azt mutatják, hogy csak ke—
vés ágazatban növekszik a munkaerő-szük—
7.
séglet 1977 és 1985 között. Ilyen lehet első- sorban az építőipar, ahol az állami beruhá- zások növekedése fejlődést tesz lehetővé, to—
vábbá a szolgáltató tevékenység. A számi- tásnál a vendégmunkások számának stag—
nálását vették kiindulópontként. A becslések szerint az új munkahelyek felveszik a de—
mográfiai növekedésből adódó új munka- erőt. Ezzel a nyugatnémet foglalkoztatottak száma mintegy 900 OOO—rel növekszik, és 1985-ig sikerül a munkanélküliek számát vál- tozatlan szinten tartani.
A szerző táblákkal illusztrálja a cikkben foglaltakat. Ezek az anyagmentes termelésen alapuló növekedési, a termelékenységgel és létszámigény-változással kapcsolatos adato—
kat tartalmazzák.
(Ism.: Nádas Péter)
A LAKBÉRPÓTLÉK ALAKULASA A NÉMET SZÖVETSÉGI KUZTÁRSASÁGBAN (Entwicklung des Wohngelds 1978 nach der Vier- ten Wohngeldnovelle.) —— Wirtschaft und Statistik.
1980. 7. sz. 451—459. p.
A lakbérpótlékkal (: Német Szövetségi Köz- társaságban a megfelelő és családi szem- pontból igazságosnak tekinthető lakáskörül—
mények kialakítását kívánják elősegíteni. A támogatásra jogosultak körét és a támoga- tás mértékét törvény szabályozza. A támoga—
tás mértéke összefüggésben van a család jö—
vedelmével, nagyságával, a lakbérrel (adó- val), a lakás minőségével stb. A támogatás határait a törvényes előírásoknak megtele—
Iően 1965 óta a negyedéves statisztikai gyors- jelentések és a részletes éves statisztikai adatszolgáltatások keretében kísérik figye- lemmel. Az 1978. január 1-ével életbe lépett negyedik törvénymódosítás a támogatás Ie—
hetőségének és mértékének további bővítését jelenti.
1965-ben 22 211 000 magánháztartásból"
394 900 háztartás összesen 160 millió márka lakbérpótlékban részesült. A támogatottak köre és a támogatás összege 1974-ig folya—v matosan emelkedett, 1975-ben stagnált, 1976—1977-ben átlagosan évi 5 százalékkal visszaesett. Az 1978. évi módosítások után a kedvezményezettek körében 5.6 százalékos emelkedés volt észlelhető, a támogatás ösz- szegének jóval jelentősebb, 21,5 százalékos emelkedése mellett. Ebben az évben a 22 211 000 magánháztartásból már 1548 900 részesült lakbérpótlékban — 1493 600 bérlői, 95 200 tulajdonosi jogon —-, a támogatás ösz- szege pedig 1.978 milliárd márkára emel- kedett. Nagy volt az emelkedés a tulaj- donosi hozzájárulásnál (42 százalék), bár ez a kategória még így is csak 6 százaléka a hozzájárulásban részesülő összes háztartás-
772
STATISZTl KAl lRO DALMl FlGYELÓ
nak. Az ilyen háztartások 43 százaléka 100000 lakosnál kisebb településekben, 53 százaléka az ennél nagyobb településekben élt. Ezek az arányok az utóbbi években nem változtak. 1978 végén közel 1550 000 háztar- tás közül 18,4 százalék volt aktiv kereső ház—
tartás és 81.6 százalék inaktív (ebből 64,9 százalék a nyugdíjas). A támogatottak nagy része tehát inaktív, ezen belül is nyugdíjas háztartás volt. Ha a fentieket összevetjük az 1977. évi adatokkal kitűnik, hogy a hozzá- járulásban részesülő inaktívak szóma 2 szá—
zalékkal csökkent, mig az aktív keresők ház- tartásai 60 százalékkal nőttek. Ez utóbbiak közül különösen jelentős -— 158 százalékos —- a hivatalnok háztartások számának emelkei dése. Növekedés tapasztalható a támogatás- ban részesülő nagyobb családosok körében (40, illetve 22 százalék), az egyszemélyes tá—
mogatott háztartások száma viszont 2 száza- lékos csökkenést mutat. Az aktív keresők kö- zül 20 százalék részesült tulajdonosi jogon támogatásban, az inaktivaknál ez az arány
mindössze 3 százalék volt.
A lakbéreket, illetve a lakások terheit mé- retük, komfortjuk foka és építésük éve alap- vetően befolyásolja. A támogatottak 21 szó—
zaléka 40 négyzetméteresnél kisebb, 61 szó—
zaléka 40—80, 17 százaléka pedig 80 négy- zetméteresnél nagyobb lakásban lakott. 1978- ban 1977—hez képest az első csoportba sorolt lakások száma 6 százalékkal csökkent, a má- sik kettőbe tartozóké pedig 4 százalékos, il—
letve 34 százalékos növekedést mutatott. A lakások 64 százaléka központi fűtéses és für- dőszobás volt — 1977-hez képest az emelke- dés 12 százalék —, a lakások 8 százalékában ezek egyike sem fordult elő. A fennmaradó 28 százalék vagy fürdőszobával, vagy köz- ponti fűtéssel rendelkezett. A támogatott ösz- szes háztartás 37 százaléka 1966 után épült házban lakott. Ezek aránya az utóbbi évek- ben növekedett, míg a régebben épült há- zakban lakó támogatottak aránya stagnál. A komfort a tulajdonosi jogon támogatásban részesülők esetében jóval nagyobb ütemben emelkedik, mint a bérlakások lakóinál. Ha- sonló a tendencia a lakások kor szerinti meg- oszlásánál is. 1978—ban például a régi épü- letben élők 3 százaléka volt tulajdonos. az 1975 után épült házakban viszont a kedvez- ményezettek 17 százaléka tartozott ebbe a csoportba. A támogatásban részesülők 1978- ban átlagosan négyzetméterenként 4.44 már—
ka lakbér (teher) fizetését vállalták. Az árvál- tozások és a szerkezetváltozás itt is érezteti hatását, a négyzetméterenként 5 márkánál többet fizető lakók aránya az elmúlt időszak- ban jelentősen növekedett, már az összes tá- mogatottak egyharmadát teszik ki. A lakások egy négyzetméterére jutó bérek (terhek) a kisebb lakásoknál átlagosan 1 márkával ma- gasabbak. mint a nagyobbaknál. A család-
nagyságot tekintve megállapítható, hogy a legnagyobb átlagos négyzetméter költségű lakásokban a 3—4 tagú családok élnek.
A támogatás odaítélésekor a családok min- den tagjának jövedelmét figyelembe veszik.
A számitásba veendő, illetve a figyelmen ki- vül hagyandó jövedelmi tényezőket a lakbér—
pótlék tárgyában hozott törvény szabályozza.
Az átlagos támogatás 1978-ban havi 83 márka volt, ez 115; márkával több az előző évi átlagnál. 140 márkát és ennél többet a támogatottak 16 százaléka kapott. a tulajdo—
nosi jogon hozzájárulásban részesülőknél ez az összeg az átlagosnál magasabb volt. az összes támogatott 27 százalékára terjedt ki.
A legmagasabb átlagos lakbérpótlékban a havi 400 márka alatti jövedelmű családok részesültek (havi 119 márka), a legalacso- nyabban (havi 57 márka) a havi 800—1000 márka jövedelmű családok. A többi jövede- lemkategóriánál a támogatás mértéke havi 70—80 márka között mozog. A családnagy- ság és a támogatás összefüggését vizsgálva megállapítható. hogy az összjövedelem szá—
zalékában a támogatás magasabb a kisebb családok esetében (8.4 százalék). A család- létszám növekedésével ez a százalék állan- dóan csökken, az 5 és ennél több tőből álló családoknál már csak 5,1 százalék.
A lakbérpótlékban részesülők átlagos lak—
bérköltsége (lakásterhe) havi 256 márka. Ez az egyszemélyes háztartásoknál havi 198 márka, az 5 és több személyeseknél azon—
ban már havi 461 márka. Ezek a költségek a családok jövedelmét átlagosan 22 százalék—
ban terhelik, ami a támogatás eredménye- képpen 1978—bán ténylegesen 15 százalékra csökkent.
(Ism.: Pongrácz Tiborné)
ONlSCSENKO, A.:
A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS SPECIALlZÁClOJA MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZERE
(Metodologija opredelenija szpecializacii szel'- szkohozjajsztvennogo proizvodsztva.) -— Voproszü Eko- nomikí. 1980. 9. sz. 40—46. p.
A termelési hatékonyság növelésének egyik, korábban nem eléggé kiaknázott le- hetősége a specializáció. Az ipari növény—.
a gyümölcs— és szőlőtermelésben már kiala- kulnak (: termelési övezetek. A nagyvárosok és ipari centrumok környékén a gazdaságok a tej- és zöldségtermelésre szakosodtak. llió- olaj- és gyógynövénytermelésre specializált vállalatok is létrejöttek. Nagy szerepe van a szakosodásban a vállalatközi együttműkö- dési formáknak és a gazdasági kapcsola- toknak.
A Szovjetunió mezőgazdasági vállalatai, különösen a kolhozok. hosszú ideig sokága—
